Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)
1877-11-22 / 498. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . 5 írt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra : 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. ”Szerkesztési iroda: OBixdajesten, nácSor-utcza, 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli lázadás, hirdetések felvételi a. JchLcLah-weLtalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cse. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: g)ncScijpesten, nácor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 498. szám. Budapest, csütörtök, november 22.1877. IX. évfolyam. AzEllenőr“ ára maradt a régi: fél évre.....................10 frt — negyed évre.................5 frt — havonként.................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „iEllenőr“-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, november 21. Karsz eleste háttérbe szorított minden más harctéri eseményt, még Plevna capitulátiójának föltevését s az ehhez kötött békereményeket is. Az angol közvélemény a hadiszerencse megfordulása óta aggodalommal kiséri az ázsiai eseményeket a brit érdekek szempontjából, s ma, Karsznak orosz kézre jutása után, egyenesen hangoztatják már, hogy elérkezett az idő, midőn Angliának ki kell lépnie semlegességéből. Alább közöljük a nevezetesebb angol lapok észrevételeit, s különösen ide kell iktatnunk a brit kormányhoz legközelebbb álló lapnak, a Standardnak, táviratilag jelzett mai czikkét, mely sürgősen fölszólítja a kormányt, hogy szemben azon veszélyekkel, melyek a brit érdekeket Kis-Ázsiában fenyegetik, lépjen ki nyugodt magatartásából s haladéktalanul tegye meg a kellő intézkedéseket a Lord Derbynek Suvaloffhoz intézett jegyzékében kifejtett positio fenntartására. Mint tudjuk, e jegyzék azon határokat jelölte ki, amelyeken belül Anglia semleges maradhat. — Említsük meg még azon másik távirati hírt is, mely szerint Lord Derby, az esetre, ha az oroszok Erzerumot elfoglalnák, Oroszországhoz memorandumot szándékoznak intézni, fölvilágításokat követelve. A torypárt elégületlen és sürgeti az actiót. Pirgosz környékén e hó 19-ikén heves csata volt megletősen kiterjedt vonalon. A törökök voltak támadók, de az orosz hivatalos távirat szerint — makacs és hosszú küzdelem után sem vívhattak ki előnyöket. Az orosz előőrsök, visszavervén a törököket, „megszállották előbbi positióikat“ — mint mindig, mikor keserves győzelmeket aratnak, Pirgosz elhamarodt. Hogy mennyi veszteséget szenvedtek az oroszok az még ,,ismeretlen“. * Egyéb fontos harctéri hírek hiányában az egykor legérdekesebb harctérre, de azóta csöndes, keveset emlegetett Spanyolországra hívja föl figyelmünket egy német lap madridi távirata, mely nem mond kevesebbet, mint azt, hogy a múlt héten a spanyol fővárosban összeesküvést, fedeztek föl, amelynek czélja az operaház légkörépítése volt, természetesen úgy, hogy a király is benne legyen. A színházat rendőrileg bezárták, néhány embert elfogtak. Van tehát Spanyolországnak is „lőpor-összeesküvés“, s miután egyéb komoly baj nem esett, még talán Guy-Fawkes-ünnepeket is rendezhetnek Madrid utcáin. A pénzügyi bizottság mai ülésében befejezte a közoktatási viszontagságos költségvetés tárgyalását, s elintézte a belügyi tárca költségvetését is, melynél elismerő nyilatkozat történt az országos levéltár új szervezéséről. A vámügyi bizottság is hozzáfogott ma nehéz munkájához s a bevezető törvényjavaslatot tárgyalta. Érdemleges módosítás nem történt. S az ellenzék részéről is csak Madrony Somának nyílt alkalma magát egy megfontolatlan módosítványnyal kompromittálnia. Mindkét bizottságról alább bő tudósítást közlünk. Az osztrák képviselőház ma a kisebbségi indítványt elvetvén, 169 szavazattal 103 ellenében elfogadta a bankjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. A büntető törvényjavaslat fölött kezdődő általános vitában, mint a „B. C.“ hallja, Zsedényi Ede is föl fog szólalni és ez alkalommal indítványozni, utasítsa a ház az igazságügyminisztert, hogy a perrendtartásról szóló törvényjavaslatba, mely ezután fog elkészülni, vegye föl az esküdtszéki intézményt. (No, hiszen csak az kellene. Szerk.) Mazuranics bán és Philippovich tábornok még néhány napig Budapesten maradnak és holnap őrölsége által külön-külön magánfogadtatásban részesülnek. Táviratok. Bécs, nov. 21. A „Pol. Correspondenz“-nek jelentik Belgrádból nov. 21-ről. A viddini pasalikból a piroti kerületbe beütött cserkeszek elül a keresztyének és a ■ mohamedánok tömegesen menekülnek. A cserkeszek közeledtére a szerb határhoz a szerb kormány fölhívta a negotini, zajcsári, knyazeváczi és alekszináczi kerületek lakosságát, hog lakásaik elhagyására készen legyenek. Bécs, nov. 21. Bukarestből jelentik a „Pol. Correspondenz“-nek nov. 21-ről. Tegnap Raszti mellett Kalafáton fölül egy török gőzöst elsülyesztett a román üteg. Zelli Palánka török helységet az ágyuk tüze fölgyujtotta. Konstantinápoly, nov. 21. Szulejmán pasa jelenti: A kémszemlére indult török csapatok Bécs, nov. 21. A „N. fr. Presse“ jelentése : Az osztrák regnicoláris deputatió utolsó ülésében Walterskirchen jelentését elfogadta, csak a végindítvány szerkesztése van hátra. A jelentés tartalmazza a váltott nuntiumokat, és Brestel 1867-iki jelentésének mintájára, a tárgyalások menetéről átnézetet nyújt. A még szerkesztendő végindítvány nem egyéb, mint az osztrák deputatio utolsó nuntiumának javaslata Walterkirchen toldalékindítványával, hogy e véginditványok a jelentéssel terjesztessenek mind a két ház elé tudomásvétel végett. De valószínű, hogy a deputátió holnapi ülésében sem fognak még határozatot hozni. A miniszterek kívánják, hogy a kiegyezési javaslatok tárgyalásának további lefolyását be kell várni, mielőtt a deputátió kimondja az utolsó szót. A jelen körülmények közt e kívánság aligha fog nagyobb ellenzésre találni. Az osztrák és magyar miniszterek tárgyalásai az átmeneti intézkedések megállapítása végett nemsokára megkezdődnek. Amint ma beszélik, a miniszterek e czélból a jövő hónap elején jönnek Bécsbe, a magyar delegációval egyidőben. Az önálló vámtarifát a kiegyezési bizottság csak pénteken este kezdi meg tárgyalni. Bécs, nov. 21. A képviselőház ülésének megnyitásakor az elnök közli a főudvarmesteri hivatal átiratát, mely a császárné köszönetét tolmácsolja a szerencsekívánatokért, melyeket a ház a császárné névnapja alkalmából fejezett ki. Giskra a többségi bizottság előadója végbeszédében különösen Kellersperg állításai ellen vitázott, és végül meleg fölhívást intézett a házhoz, hogy elkeseredést ne idézzen föl a birodalom túlsó felével, melyek érdekei oly benső összefügésben állanak a mieinkkel, és hogy a banktörvényjavaslatot fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Schaup elnapolási indítványa mellett 86-an és ellene 185-en szavaztak; a többség indítványa mellett 169, ellene 103. A legközelebbi ülés pénteken lesz. Bécs, nov. 21. (A képviselőházból.) Giskra előadó végbeszédében Kellersperg állításait czáfolta, és védelmezte az 1867-ki kiegyezést, melynek szükségességét az akkori viszonyokból dedicálta. E visszapillantás alkalmával megemlékezett Giskra Magyarországnak többszöri erőteljes támogatásáról az osztrák alkotmányosság fönntartásában, valamint a jelen háborúban is Magyarországnak tulajdonítja a neutralitás föntartását; tehát számításba kell venni a hasznot is, mely a kettős viszonyból reánk leáramlott. A jövőről beszélve mondja Giskra: Ha mi a dualismust lényegében és következményeiben nem fogadjuk el, és azt megváltoztatni akarjuk,akkor három lehetséges: foederaliamus, centralismus, vagy a personálunió. A foederalismus képtelenség Ausztriában, a centrálisaménak már kísérlete iz, ha nem nyilt háborút, de ellenségeskedéseket mindenesekre idézne elő, melyeket itt is, tulnan is hosszabb ideig nem bírnának ki; tehát csak a personálunió maradna hátra- Talán az van írva a történet könyvébe, hogy Ausztriában nem lehet útját állani, de ma perkorrestálja a Lajtán inneni népek többsége. A kormány bankjavaslata ellen fölhozott vádakra, hogy a magyarországi tömött pártszervezettel szemben az osztrák minisztérium nem lépett összeköttetésbe az alkotmánypárttal, azt feleli, hogy ezáltal nehezen lett volna jobb a kiegyezés, ő már megszokta tartózkodással ítélni a kormány tettei fölött, és egyáltalában úgy vélekedik, hogy jó lett volna, ha mindegyik képviselő legalább három hónapig a capitolium hegyére mehetett volna sétálni, hogy tapasztalhatta volna a fölmerülő akadályokat. Giskra ezután cáfolja a javaslat ellen fölhozott tárgyilagos aggodalmakat és igy végzi: Németországgal és Olaszországgal kibékültünk, miért volna ez lehetetlen a szomszéd országgal is, évszázadokon át együtt éltünk, melylyel közösek a czéljaink, annál inkább mert fönnmaradásunkban egymásra vagyunk Az angol lapok Karsz e testéről. (Éjjeli posta.) A „Morning Post“ úgy vélekedik, hogy Karsz elestét egész Ázsiában aggasztó csapásnak fogják tartani az ottomán birodalomra nézve. „A sztratégiai eredmények — mondja a törökbarát lap — igen fontosak, de a politikai következmények nem kevésbbé lesznek érzékenyek, és az angol politika kérdését bizonyára az előtérbe fogják tolni.“ A „Morning Post“ szerint az angol kormánynak azonnal le kell mondani semlegességéről. A conservatív lap annyira megy, hogy a Beaconsfield-kabinetet nagy békeszeretettel vádolja, „ámbár egyszerre nem akarja minden érdemétől megfosztani a mostani kormányt.“ De az angol diplomatia eddigi magatartása külföldön azt a nézetet idézte elő, hogy Angliának semmiféle politikája nincs. „Az egészséges emberi ész nevében, — kiált föl a lap — meddig maradnak még meg azok a férfiak, akiknek szívükön fekszik hazájuk sorsa és becsülete oly helyzetben, mint a mostani ? Ha Oroszország tervei veszélyesek, támadása jogtalan, hol van a logika, a „tavaszi bölcs semlegesség“ fönntartására ?“ De végül kifejezi a reményt, hogy „Karsz eleste bizonyára a tétlenség veszélyeinek öntudatára bírja Angliát “ A Times annak fejtegetésére szorítkozik, váljon a jelen pillanat nem volna e mégis alkalmas közbenjárni a béke érdekében, de nem képes eredménynyel kecsegtetni az eljárást. De azt véli, hogy azt a kísérletet mindenesetre meg kell tenni, hogy a porta meggyőzessék a további ellentállás teljes sikeretlenségéről. A Daily Telegraph elég nyugalommal vette tudomásul a török fegyverek ázsiai vereségét. Még mindig sokat vár a törökök ellentállási képességétől és a közelgő téltől, de mély sajnálkozással registrálja az angol befolyás sülyedését keleten, ha a kedvezőtlen békekötés Oroszország kezébe szolgáltatja Örményországot. A Standard így ír: E király rendkívüli fontosságú, hogy a plevnai híreket és Mehemed Alinak a hely fölmentésére tett mozdulatait is háttérbe szorítja. A háború iránti érdeklődés, különösen az angolokra nézve, ismét Ázsia felé fordul. Váljon Plevna megáll-e, váljon Szerbiát végre megszállja-e a bátorság, és az erősebbhez szegődik, ezek oly dolgok, melyek a világra nézve érdektelenek, összehasonlítva azzal, hogy Törökország ázsiai nagy bástyája elesett. Az orosz távirat rövidsége, a részletek hiánya a veszteségekről és támadása módjáról, párosulva ama furcsa hírekkel , melyeket néhány nap előtt az ostromlók és az ostromlanak közti tárgyalásokról hallottunk, ellenállhatlanul arra emlékeztetnek, hogy az oroszok e diadalokat is nem a fegyverek hatalma, hanem azoknak az eszközöknek alkalmazása által vívták ki, melyeket oly gyakran használtak az 1828-iki hadjáratban. Karsz bukása valószínűleg nagyobb hatást fog gyakorolni a háború kimenetére, mint Plevna capitulatiója okozott volna, de szükségesnek tartjuk óvni mindenkit ama következtések ellen, melyeket bizonyos körökben készséggel fognak acceptálni, mintha e két esemény bármelyike is képes lenne a törökök elleniállását megsemmisíteni Szdidból jelentik ra Standardnak, nov. 17-ikéről. Mehemed Ali pasa tegnap érkezett ide s mitroviczai, novibazári és prokopljei összes csapatokkal és tartalékkal. Hadseregének küldetése az, hogy fedezze Ozmán pasának Plevnából való visszavonulását, ha ez szükséges lenne, s hogy erős figyelő hadtestet állítson fel a szerb határon. Mehemed Alinak minttegnap megtámadták az oroszok Pirgosz melletti sánczait; az oroszok elűzettek és nagy veszteséget szenvedtek. Bukarest, nov. 21. A „Románul“ jelenti: A románok három napi küzdelem után ma reggel elfoglalták Rahovát; a törökök Lom-Palánka és Viddin felé vonultak vissza, és a románok által üldöztettek. Lupu hadosztálya Rahovánál átkelt a Dunán; nagy lelkesültség uralkodik; a veszteség ismeretlen. Pétervár, nov. 21. A hivatalos lap császári parancsot közöl, mely az azovi és feketetengereken át megtiltja az élelmiszerek kivitelét. Athén, nov. 21. Trikupisz a képviselőház tegnapi ülésében megtagadta a görög consulok jelentéseinek közlését a törökök által elkövetett kegyetlenségekről. Bogot. nov. 20. (Hivatalos.) A török kísérlete 17-ikén Szlatariczát az uraló magaslatról lődözni meghiúsult; a törökök 8 halottat, köztük egy tisztet, vesztettek. A Karsz bevételét Plevna előtt 19-ikén ünnepelték a czár jelenlétében isteni tisztelettel, üdvlövésekkel, este tűzijátékkal és kivilágítással. Este a törökök puskatüzelést kezdtek Szkobeleff positiója ellen, melyet az orosz ütegek gránátokkal viszonoztak. 20 percz múlva elcsöndesült minden , részünkről egy tiszt 2 katona sebesült meg. — 16 török zászlóalj Ruszcsakból, Batarkovóból és Csiflikből 19-én megtámadták az oroszok előőrsi positiókat Pirgosz, Kanczul, (?) Cseszme mellett és Csiflik s Trsztenik közt; de makacs harcz után esti 6 óráig minden ponton teljesen visszaverettek ; a mennyire eddig ismeretes, 1 tiszt elesett és 7 megsebesült; tegnap estig 78 sebesült katonát hoztak a táborba. Legmakacsabb volt a harcz Pirgosznál, ahol két orosz század vitézül harczolt a törökök túlhatalma ellen, de tetemes veszteségeik folytán végre Necskába kellett visszavonulniuk ; azután a 12. hadosztály egész első dandárja Pirgosz ellen nyomult, s a törököket délutáni 4 óráig visszavetette a Lom mögé; a törökök azonban Pirgoszt elhamvasztották. — Előőrseink az egész vonalon megszállották előbbi positióikat, utalva, és csak egységes közreműködéssel valósíthatjuk meg mind a két fél érdekeit. Versailles, nov. 21. A költségvetési bizottság Gambettát választotta elnökéül. Gambetta így szólt ez alkalommal: A hivatal, melyet most magára vállal, a körülményeknél fogva különös fontosságú; fölfegyverezve a nemzeti szuverenitás ítéletével fönn fogjuk tartani a törvényességet és azokat visszatartani igyekezünk, kik attól netán eltérni akarnának. Gambetta a képviselőház távollétében nyitott több utólagos hitelt törvénytelennek tart és így végzi . A költségvetés előttünk fekszik . Francziaország tudja, hogy mit kell tennie, és azt meg is teszi, még csak azt kell megtudnunk, hogy mivel tartozik a kormány az országnak. Berlin, nov. 21. Richter interpellációjára, melyet a welf-alap hovafordítása iránt terjesztett elő, a kormnybiztos a mai ülésben fölolvasta a minisztérium indokolt nyilatkozatát, mely szerint az ■ nincs oly helyzetben, hogy a kért felvilágosítást megadhassa. Wirchow indítványa, hogy a minisz- t terek azonnal hivassanak a ház elé 200 szavazat- tal 151 ellen elvettetett. Berlin nov. 21. A „Provinzial Corresponded“ a franczia válság lefolyását fejtegetvén így zárja be czikkét: Mivel a tábornagy az 1880-ik évig ráruházott hatalomra és akkori conservativ többség által reábizott feladatra hivatkozik, a jelenlegi képviselőházi többség pedig ugyanoly határozottsággal ragaszkodik a republicánus alkotmány által nyert jogaihoz, azért e nagy ellentét békés és tartós megoldását alig lehet várni. Róma, nov. 21. A kormány és a vállalkozók tegnap aláírták a vasúti szerződéseket. Az adriai hálózatot az olasz déli vasútnak és a középtengeri hálózatot több olasz és külföldi válla- l latnak és bankháznak adták ák A, háború. (Éjjeli posta.) Az „Eastern Budget“ bizonyosan tudja, hogy Plevna jövendő eleste és Szerbia valószínű részvéte a háborúban semmiféle nagy aggodalmat nem okoz a bécsi körökben , mert a győzelmes Törökország nagyobb nehézségeket okozott volna az európai diplomáciának, mint a győztes Oroszország. Az a föltevés alapos, hogy ha Plevna bevétele után megköttetnék a béke, a hadakozó felek egyike sem fog oly föltételeket követelni, melyek hátrányosak lehetnének a többi hatalmakra nézve. Ugyanez a lap biztosítja, hogy Oroszország Szerbiának a háborúban való részvételért semmi mást nem ígért, mint azt a reményt, hogy helyreállíthatja katonai becsületét, és így ismét concurrálhat Montenegróval a déli szlávok rokonszenvéért. Az osztrák kabinet nem tarthatta Szerbiát vissza a bábomtól, egy hatvan zászlóalja van és 150 ágyúja. A legénység jól van fölszerelve, jó egészségben és jó kedvben. Tegnap reggel az oroszok három rohamoszlopot vetettek nagyszámú tüzérséggel Sakir pasa positiójára, mely az arkhániai szoros bejáratánál van. Többszöri sikertelen kísérlet után — a törökök a szoros bejáratát két felől védvén — az oroszok visszavonultak, túl a török ágyuk lövési távolán. Az oroszok súlyos veszteséget szenvedtek , a törököké csekély volt. Tegnap az oroszok megtámadták Etropolt, de látván, hogy a törökök sokkal erősebbek, viszszavonultak, számos halottat hagyván a harcz terén. A muszka hódítási és nagyzó tervekről a muszka érzelmeiről ismeretes „Presse“ ezeket jegyzi meg : Az mind szép és jó lenne, ha Montenegro eddig tanúságát adta volna annak, hogy lakossága nem vágyik más után, mint közgazdasági önálló lét után, földművelésének emelése és kereskedelmi árak készítése és értékesítése által. De a kisállam kezében, mely eddig csak háborúra és hódításra gondolt, mely a barátságos szomszédokra nézve még a béke idején rendkívül alkalmatlan, mely a Balkán félszigeten minden mozgalmat nagy actiókra használt föl, és minden hatalmasság szövetségesévé lett, mely hajlandó volt az illír háromszög békéjét fölháborítani, ennek hatalmában a tengerpart örökös fenyegetés volna, melyet a szerződésben kikötött korlátok aligha lennének képesek enyhíteni. Különösen Ausztriának van oka ezt megfontolni ha Montenegro a béketárgyalások alkalmával, a vrksicsi síkon és az albán partokon kivívott sikereit az úti possideus elvét akarná érvényesítni. A bosnyák insurgensek programmal kedveskednek uraiknak. Mint, a „Post“-nak Belgrádból írják, a bosnyák fölkelők most kiáltványok készítésében gyakorolják magukat. Egy plakát forog most közkézen, czirill betűkkel és szerb nyelven, mely a bosnyák insurgensek szkupstinájának (nem tudni hol) programmját tartalmazza. A fölkelők így szólnak: „Mi e borzasztó lázadás árán szabadabbak és boldogabbak akarunk lenni, mi a turbános efendikért nem akarunk czilinderes urakat cserélni. Programmunk biztosítékait csak a testvér Szerbiában látjuk, és korántsem Horvátországban, vagy Osztrák-Magyarországban. Honfitársaink mindegyikét árulónak jelentjük ki, aki másképen gondolkozik, és a bosnyák trónra candidált külföldit zsarnoknak és elnyomónak, aki jogainkat és szabadságunkat akarja elnyomni. Mi azt hisszük, hogy bolgár testvéreink velünk tökéletesen egyetértenek, mert ők is az igazi szabadságért küzdenek, a teljes nemzeti önkormányzatért. E nélkül a régi helyett új igát viselnénk.“ Ez két 23 czikkből áll. A követelések egyike tíz évig tartó adómentességet követel, egy másik eltörli az ügyvédeket mint „néprontókat“, egy harmadik minden rendjelet és tarka egyenruhát stb. A programra így végződik: Mi a nemzet szabadságának harczosai vérünkre és népünk vérére esküszünk, hogy kedvező alkalommal mindenki ellen föllázadunk, a ki e jogainkat és szabadságunkat el akarja nyomni. A ki nem tiszteli e törvényeket, ha napjában ezerszer imádkoznék is keresztyén vagy mohamedán módon, az a mi vérszopónk. Utódainknak ugyanezen a jogokat és kötelességeket kell teljesíteniük. Csak árulók és a nép elnyomói fogják lábbal tiporni ezt a rájuk bízott kincset. A becsületes fiúk és leányok nem fogják megengedni, hogy ez megtörténjék. Budapest, november 21. Ausztriában egy politikus kerestetett, és kerestetett egy vezéreszme. A politikusra szükség volt, hogy legyen végre, aki abban a tanácstalan zűrzavarban, az egymást túllicitáló követelések , fenyegetőzések , s politikai hallucinációk zsibvásáréban, melytől nevezetessé lett osztrák felünk házának tájéka, nyíltan, férfiasan felemelje szavát. Oly szót, melynek súlya van, s mely egyszerre nyakát szegje minden idétlenkedésnek, és szószátyárkodásnak. A vezéreszmére szükség volt; mert Ausztria a bank és vámkérdés alkalmatosságából a közjogi tanok olyatén sikamlós terére lépett, a czentralistikus reminiscentiák és jámbor óhajtások olyatén sötét labirins,húsába tévelyedett, hol már maga a dualistikus állameszme, a monarchia létalapja volt fenyegetve. Kerestetett és — a mi, Ausztriáról lévén szó, legcsudálatosabb — megtaláltatott. Megtaláltatott mind a politikus, mind a vezéreszme. Az első Herbst személyében, a második Herbst beszédében. Herbst valóban mindazoknál magasabb egy fejjel, és beszéde, nemcsak szavaknak egymáshoz való ragasztása, elmondva többé-kevésbé cathedrális vagy patheticus hangon, hanem szónoklat, egy politikai enunciátió, melyben eszme van, melynek a reichszatbban egy idő óta, magyarellenes tendentiával, meg- honosított claque-rendszeren túl messze ki- ható hatása, súlya van. Midőn azonban ekként teljes elismeré-sünkkel adózunk Herbstnek a reischsrathban mondott beszédéért, elismerésünknek nem azon értelme van, hogy mindazt helyeseljük, amit Herbst a bankkérdésre, s Ausztriának Magyarországgal való közgazdasági viszonyára vonatkozólag elmondott. Van neki több nyilatkozata, melyet nem írhatnánk alá, s nem minden közgazdasági és politikai tanát tennék magunkévá. De mig egyrészt tekintetbe veszszük, hogy Herbst osztrákoknak beszélvén, némi osztrák itt volt kénytelen vegyíteni azon ételbe, melyet osztrák atyánkfiainak feltálalt , másrészt el kell ismernünk, hogy ezen izt csak oly granosalissal használta, hogy amit adott, a közgazdasági és politikai centralisták számára nem volt valami nagyon kellemes falat. Herbst nyíltan, férfiasan szólt a dualismusról és Magyarország jogairól s főleg alkotmányosan. Nyíltabban, férfiasabban és alkotmányosabban akármelyik osztrák miniszternél, kiket az alkotmányos osztrák császár, ki egyszersmind az alkotmányos Magyarország koronás királya, hitt meg a kormányra. Herbst nyíltan, határozottan és minden utógondolat nélkül proclamálta az osztrák reichsrábban azon elvet, hogy Magyarországon teljesen egyenjogú alkudozó fél, melynek mint egyenértékű tényezőnek a monarchiában nem lehet eldisputálni jogait, az összbirodalom eszméjétől és a centralis ticus reminescentiáktól kölcsönzött álokoskodásokkal. Ez az elv, bármily igaz, bármily természetes s bármily világos következménye legyen is a dualisticus államalkotásnak, ily határozottan, s ily nyomatékosan még nem mondatott ki osztrák feleink képviselő gyülekezetében. Herbsté az érdem, hogy ugyanakkor, midőn egy osztrák miniszter csendesen platonizáló álmodozást engedett meg magának az egységes monarchiáról, egységes parliamentről, s más efféléről, akkor ő tanította meg Ausztria képviselőit és minisztereit egy kis alkotmányos kathekizmusra. Unger védelmére kelt a dualismusnak, de e védelemből kirítt az egységes monarchia eszméje. Unger aranyhídról álmodott, mely örökre áthidalja a Lajtát, s e hídon jut Magyarország az összmonarchia, egységes parliament paradicsomába. Herbst nem védi a dualismust, mert ennek nincs védelemre szüksége. Elfogadja befejezett, tény az Ausztria és Magyarország közt folyt százados alkotmányper eredménye gyanánt, mely felett nem lehet újra disputálni, mely tény ellen nincs többé semmiféle perújítás. E tény álláspontjára helyezkedve vonja le Herbst következtetéseit. Ebből kiindulva mondja ő Ausztriának, hogy nem lehet minden felmerülő vitás kérdésnél a régi viszály felújítására térni vissza, hanem a dualismus tényét el kell fogadni úgy mint van, s Magyarországot el kell fogadni a dualismus alapján, teljesen egyenjogú factor gyanánt. Az államjogi czivódás felújításának következménye van. Ha Ausztria szorítja a dualizmust, a centralizációt, Magyarország tágítja azt a teljes függetlenség felé. Ennek a két ellentétes erőnek aztán nem lesz kedvező hatása a monarchiára nézve. Herbst beszéde bár a centralisták nem egy édes álomködét oszlatta szét reális érveivel, kedvező benyomást kell hogy tegyen — s az osztrák lapok véleménye szerint tesz is — Ausztriában. Ez a beszéd megmutatja, minő irányban kell kibontakoznia Ausztriának az alkotmányválság felé törekvő, a centralisták által felidézett zavarosából. Ez az irány: a dualismusnak, s Magyarország jogainak nemcsak elismerése, de tiszteletben tartása. Ez az irány, ez az elv, ez az eszme oly praegnans kifejezést nyert Herbst beszédében, hogy kedvező hatása nem maradhat el sem Ausztria alkotmányos képviseletére és kormányára, sem az Ausztria és Magyarország közt folyó alkudozások további lefolyására. Meglátszott ez államférfii nyilatkozás hatása alfreichsrathnak már mai ülésén is. Giskra beszéde, melynek távirati ismertetését alább közöljük, egészen a Herbst által kijelölt csapáson mozog; e szónok már teljes tisztelettel és hálával adózik Magyarország politikai súlyának, melylyel a monarchia összes népeire nézve hasznossá teszi magát; és kimutatja, hogy egy ilyen szövetséges nem teher, de áldás. Valóban, jobb későn mint soha, osztrák feleink. Egy nagy közös érdekünk ez nekünk, hogy egymást ne rontsuk, hanem tiszteljük egymás jogait és becsüljük meg egymást. ________ Budapest, november 21. Egy nyolcz esztendős kérdést intézett el ma a ház, s ezzel helyrehozta az 1870-ki törvényhozásnak — szerencsére — papíron maradt hibáját. Az akkori kormány, ebben igazat adunk Tombor Ivánnak, kedveskedni kívánt a horvátoknak, s gyengíteni a nemzeti párt állását. Hiábavaló fáradság volt, s csak az a sajnos, hogy e rosz politikának a kormány képes volt a törvényhozás többségét is megnyerni. Ha sikerül az 1870. 38. t. czikkben foglal irányok szerint megkezdeni a határőrvidéki és a horvát vasutak kiépítését, ma téphetnénk a hajunkat. A mi vasúti és közgazdasági érdekeink érzékeny sérelmével történt volna az. Eleget vétkezünk úgyis a vasútépítések térén. Elvezettünk majdnem mindent Budapesttől, s szolgáltunk Bécsnek, Triest-