Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-01 / 216. szám
(JglS fizetisi árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: gEjizdapesten, Teoldovi utcz a. 6. szdm.. Semmit sem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldőére nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 216. szám. (Reggeli TchvcULs. Budapest, szerda, május 1.1878. IjgREru9Tf3ms Mrsleif a 7ciadózhtv-a£aZbccri. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, L&flte & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor utcza 6. szám. Ide intézendő az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése április végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. Az ,ElleFifr ára: fél évre ...... 10 frt — negyed évre................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a hó bármely napját “*» kezdve előfizethetni. Budapest, április 30. Mialatt a diplomatiai tárgyalások a legkétesebb eredménynyel döczögnek tova, Oroszországban egész komolyan kancellárválság van készülőben. Gorcsakoff herczegen annyira erőt vett betegsége, hogy leköszönése vagy szolgálatra való hosszas képtelensége bizonyosnak látszik. Emlegetik is már utódait vagy helyetteseit, természetesen Ignatieff és Suvaloff személyében. Mindkettőnek igen fontos szerepe volt az egész keleti kérdésben, egyiknek a török, másiknak a brit fővárosban, a diplomatiai vándorutakban egyiránt. Melyik volna kívánatosabb? — Embarras de choix. Valószínűbbnek lehet tekinteni — ha egyáltalán megtörténik — Suvaloff kineveztetését, mert ha nem is tett annyit, mint Ignatieff, nem is okozott annyi galibát, mint ő, s mindenesetre kevesebb bizalmatlansággal fogadnák világszerte, mint ravaszságáról és roszhiszeműségéről hírhedt collegáját. * Oroszországnak Romániában való csapat tömegesítéseiről Péterváron nemcsak az a felfogás uralkodik, hogy ez a makranczos Románia megfékezése végett történik, hanem — mint állítják — főkép elővigyázati intézkedést képez monarchiánk komoly elhatározása ellenében. A Ploiesti és Foksáni mellett tervezett táborok, miről egy alább idézett bukaresti távirat szól, ezen eszmének felelnének meg, biztosítván a Bukaresttől és Galacztól Brassó felé vezető utakat. A plojestii és foksári positiók a tömösi és ojtozi szorosból való osztrák-magyar kibontakozás ellen lennének irányozva. Ez legalább az orosz katonai körök felfogása. ♦ Tottleben tábornoknak Nikoláj nagyherczeg helyébe való kineveztetéséhez kétféle combinatiót kapcsolnak — eddig. Az egyik az erélyesebb orosz politika érvényesülése. Nikoláj nagyherczeg — mondják — sokkal gyöngébb, vagy egyenes ígérete által lekötöttebb volt, semhogy, utasításai szerint, elfoglalta volna Konstantinápolyt. Tottleben azt meg fogja tehetni. A másik combinatió pedig azt várta az új fővezértől, hogy ő újra megkezdi az oros főhadiszállás és az angol flotta közt fennakadt tárgyalásokat az egyidejű visszavonulás iránt. Erőszak és alkudozás — egy személynek tulajdonítva, ez valamivel több, mint amenynyit egykönnyen el lehet hinni. Az indemnitásnak, mely a közös költségvetést illetőleg tervben van, oly értelmezést adnak, hogy az csak a fedezeti részre terjedne ki. A szükségleti részt rendesen letárgyalnák és véglegesen megállapítanák a delegátiót; a fedezeti rész megállapítása azonban oly záradékkal láttatnék el, hogy a terhek felosztása a két állam közt akkor történik meg, ha a quotaarány törvényesen meg lesz állapítva. Addig a mostani quota szerint történnék a folyó járulékok beszolgáltatása. A vámtarifa beczikkelyezése előtt a vámjövedelemből eredő fedezeti tételt is nehéz ugyan meghatározni, de akkor sem volna ez sokkal könnyebb, ha már megvolna az új vámtarifa, mert ennek számokban kifejezhető eredményei iránt csak a gyakorlati alkalmazás fog kellőleg tájékoztatni. Az első évben minden előirányzat problematikus lesz. (Éjjeli posta.) A mai Daily Telegraph jelenti Berlinből: Az angol flotta és az orosz hadsereg visszavonulására vonatkozó tárgyalások állapota nem kedvezőtlen. Anglia és Oroszország direct megegyezése nem lehetetlen, mert Oroszország beleegyezett hogy kész visszavonulni a drinápoly-dedengacsi vonalig. A Daily News értesülése szerint azonban az egyidejű visszavonulásra vonatkozó tárgyalások sikeretlenek lesznek, mert az oroszok ismét fenyegetik Konstantinápolyt, hogy kierőszakolják a sanstefanoi békeszerződés végrehajtását. A Standard 'na, hogy az oroszok újra erélyesen követelik a sporus erődeinek átadását. (Éjjeli posta.) Victoria királynő, kindvale-egyik legbuzgóbb hive az actio politikájának, san köszönő levelet íratott Williams költőki beküldött harczi dalért, „melynek módja a lapokban közzétett levél, „ő felesült.“ Az érdekes dalban körülbelölva. 5 azt hitte, hogy alszunk. Pedig mi’rt jól ismertük szavalnák becsét, ■ságal sokak szemét vakította, türelmét vesztvén, hatalmasan fölemelkedett. És minden brit szivében hatalmasan lüktet a vágy, hogy ott teremjen, ahol szemük közé vágja a képmutatóknak a muszka hazugságokat. Hadd tudják meg, hogy az angol ember keble bátorságtól hevül, és kész a halálra, hogy megmentse hazáját a szégyentől.“ A Konstantinápolyban uralkodó hangulatról írják a Politische Correspondenznek : Az uralkodó ellen tervezett cselszövények sokkal komolyabb természetűek voltak, mint a közönség gondolta, és bizonyára az esetleges katonai összeesküvés ellen védekezett Abdul Hamid, mikor oly jelentékeny vátoztatást eszközölt a minisztériumban. Kétségtelenül azzal is Gazi Ozmán pasa kedvét akarta megnyerni a szultán, hogy pénteken a szelamlik szertartása után Izzet pasa hadügyminiszterrel együtt őt is magához hivatta a csillagkioszkba. Ozmán pasának bagdadi katonai parancsnokká való kineveztetése — ami egy jelentőségű a kegyvesztéssel, elhatározott tény volt, de hivatalosan nem volt tudatva. Megelégedtek azzal, hogy a városban híresztelték, annak megtudására, hogy miképen fogadja azt a nép. Minthogy Ozmán pasa eltávolításának híre valóságos fölháborodást szült Sztambulban, fölfüggesztették ez a rendeletet. Az egész katonai párt, a tüzérség főparancsnokává éppen most kinevezett Muktár pasával egyetemben, ellensége az orosz szövetségnek, melynek a szultán egyedüli híve. Azon nap, mikor kitör az orosz-angol háború, a fővárost, melyet akkor múlhatlanul meg fognak szállani az oroszok, valamennyi török tábornok elhagyja, és Ázsiába vonulnak vissza, hogy ott várják be az eseményeket. Ez eshetőséggel szemben ismételve sürgette Layard a szultánt, hogy Brüszszába tegye át székhelyét, vagy Kisázsia más városába, mert csak ez mentheti meg teljes szabadságát és fölényét a mohamedán világ előtt. Ha adandó alkalommal nem fogja követni a szultán ezt a tanácsot, nagyon valószínű, hogy a török katonai párt, felbátorítva az angol diplomácia által a legnagyobb erélylyel valósítani fogja tervét, hogy Abdul Hamid utódjává ennek fivérét Rehiad effendit fogja kikiáltani. Szadik pasa az új miniszterelnök látszólag engedékeny ugyan az oroszok iránt, de másrészről arra is törekszik, hogy ne haragítsa föl az angolokat. Ahmed Sasszim pasának, Midhat hívének, brüsszai kormányzóvá való kineveztetésében Szadik engedékenységének jelét látják az angolok iránt. Bukarestből jelentik a Pressének : A román csapatok megerősítik kis-aláhországi positióikat. Az újonnan megkötendő conventió meg fogja engedni az oroszoknak, hogy Filipesti (Ploiesti mellett) és Floresti (Foksáni mellett) közelében megerősített táborokat üssenek, s nagyobb megkönnyebbítést nyerjenek a vasúti szállításban. Oroszország ezért hajlandó lenne az átengedő dobrudsai területet Szilisztriáig kiterjeszteni. Egyre azt állítják, hogy Anglia casus bellinek tekinti a besszarábiai kérdést. Mennyit adott a kormáány ipari czélokra 1877-ben. Trefort Ágoston, mint közgazdasági miniszter ma terjesztette be az ipari czélokra 1877-ben fordított összegeknek hová fordítására vonatkozó kimutatást. A kimutatás a következő adatokat foglalja magában: Az országos magyar iparegyesület felügyelete alatt álló budapesti ipariskolákat a minisztérium 6000 frt államsegélyben részesítette. Ezen iskoláknak fenntartása 8222 forint 59 krba kerül ; egynegyed fenntartási költséget tehát a társadalom fedez. Czélja ezen iskoláknak az ipartanulók és segédek elemi vagy további kiképeztetése, kik eddig vagy semmiféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de magasabb tanfolyamot hallgatni alkalmuk nem volt. A fennállott tanodák száma 7. Ezekben 30 tanártól 1347 tanuló nyert oktatást. Az országos iparegylet az általa alapított iparos kézimunka tanítóképezde és kézimunka-iskola fenntartási költségei részbeni fedezésére 1000 frt államsegélyt nyert. Ezen iskolák fentartási költségei különösen kimutatva nincsenek, az egyleti kiadások pedig — melyeknek főrészét azonban kétségkívül az iskolák költsége képezi — 8086 frt 99 krra rúgnak. Az egylet feladatául tűzte ki, a nők elméleti kiképzésének továbbfejlesztése mellett azok munkaképességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanítás által úgy kifejteni, hogy magukat önerejükből tisztességesen fentarthassák. A tanítónőképezdének ez időszerűit 40, a kézimunka-iskolának 13 tanítványa van , a tanerők száma 9. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara által felállított kolozsvári ipariskolák 1500 frt államsegélyt élveznek. Ezen iskolák m. évi fentartási költsége 3130 frt 3572 krba került. Feladata éppúgy, mint a budapesti iskoláké, szellemi ismeretek nyújtása, működése tehát elméleti s nem gyakorlati téren nyilvánul. Az iskolákban 17 tanerő működik, a tavaly évben 357 tanoncz által látogattalak. A pozsonyi házi ipart és iparos szakoktatást terjesztő egyesület költségeinek részbeni fedezésére 5000 frtot nyert. Az egyesület által fentartatik Pozsonyban egy nőipartanoda, melyben 60 növendék nyer oktatást, és úgy elméleti, mint gyakorlati ipartanítónői képeztetést. Ezen intézetből évenként 20 képzett tanítónő lép ki. A tanerők száma 12, fentartási költsége 19,702 frt. Zay-Ugróczon egy műmetszészeti tanműhely. Növendékeinek száma 16. Fentartási költségei 1600 frtra rúgnak. Somorján egy kosárfonó-tanműhely mely később Nagyszombatba helyeztetett át. Tavai 12 ifjú nyert kiképeztetést. Fentartása 1110 frtba kerül. Az egyesület által Znióváralján és Rimaszombatban fenntartott műmetszészeti tanműhelyek és egyéb tervbe vett összes alkotások évenként 29,102 írtba kerülnek. A felsőmagyarországi házi ipart és iparos szakoktatást terjesztő egyesület a múlt évben a kassai kötszövészeti tanműhelyre 2400 frtot, a homonnai műmetszészeti tanműhelyre 600 frt államsegélyt nyert. Azonkívül fizet az állam ezen egyesületnél egy ipari felügyelőt, kinek járandóságai 1400 frtra rúgnak. A kötszövészeti tanműhely 12 tanuló részére van berendezve; felállítási költsége 9280 frt. A homonnai műmetszészeti tanműhelyen kívül Jolsván esztergályozó és S.-A.-Ujhelyen kosárfonótanműhely állíttatott fel. Az iparos oktatást, terjesztő soproni egyesület által felállított soproni ipariskola 500 frt államsegélyben részesült. Ezen iskolában 8 tanár nyújtja az oktatást. Az iskola évi szükséglete 2033 frt. A kassai kötszövészeti tanműhelynél alkalmazott ipari felügyelő idvül, a háromszéki házi ipari és iparoktatást terjesztő egyesület által Sepsi- Szt-Györgyön felállított fonászati tanműhely létesítésére és vezetésére egy ipari felügyelő neveztetett ki, járandóságai 1400 frtot tesznek. Ezen két felügyelőn kívül, az iparos szakoktatás és házi ipar terjesztésére kiküldött miniszteri biztos ezen minisztériumtól taval 1800 frt úti átalányt élvezett. A tavali állami költségen külföldre még két ifjú, egyik a fémipar, másik a szálas termények festészetének tanulmányozására lett kiküldve, egyenként 1000—1000 frt segélyt élvezvén. * Táviratok. Pétervár, ápr. 30. (Eredeti távirat.) A czár rendeletére ismét új három tartalékos gyaloghadosztályt szerveznek, a 12., 13. és 14. tartalékhadosztály neve alatt. A hadsereg ezáltal 48 zászlóaljjal és 144 ágyúval fog gyarapodni. London, ápr. 30. A Times jelenti Konstantinápolyból . Az orosz táborban az a vélemény uralkodik, hogy Nikoláj nagyherczeg befolyása békés volt, ellenben Tottleben tábornok által való helyettesítése erélyesebb politika jele. A nagyherczeget már régóta felhatalmazták utasításai Konstantinápoly megszállására, de a törököknek megígérte, hogy az orosz csapatok nem fognak oda bevonulni. Bécs, ápr. 30. A Politische Corresponded jelenti Pétervárról ápr. 30-tól. Gorcsakoff herczeg köszvénybaja, mely az egyik lábának megdagadásában nyilvánul, nem lett súlyosabbá. Mindamellett úgy látszik, hogy a birodalmi kanczellárnak hoszszasabb akadályoztatása esetében, a birodalmi kanczellárság ideiglenes vezetésével Suvaloff grófot szándékozzák megbizni. Bécs, ápril 30. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyból. Nikoláj nagyherczeg tegnap utódjául mutatta be a csapatoknak Tottleben tábornokot; ma meglátogatta Tottlebennel a szultánt, elbúcsúzott, és azonnal hajóra szállt Nepojkojsiczkivel, hogy Odesszába menjen. Az oroszok több mohamedánt elfogtak Drinápolyban. A pacificáló bizottság Filippopolba utazott. A tervezett nagy szemle a ruméliai események miatt elmaradt, melyek színhelyére nagy csapattömegeket küldettek. Erősen állítják, hogy az orosz főhadiszállás és az angol hajóhad parancsnoksága közt az utóbbi napokban nem folyt tárgyalás az egyidejű visszavonulás fölött, de hírlik, hogy Tottleben tábornok új utasításokat hozott magával, melyek következtében lehetséges, hogy ismét fölveszik a tárgyalások fonalát. Bécs, ápr. 30. A képviselőház 80 szavazattal 32 ellenében elfogadta Herbst indítványát a büntető törvényjavaslat tárgyalásának siettetése iránt. Azután helybenhagyta Hausner, Wlodek, Thura Valsasina gróf és Golubowski gróf képviselők megválasztását. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Paks, április 30. A világkiállítás holnapi megnyitása alkalmából sok házon zászlók lengenek. A kiállítási palotában lázas tevékenység uralkodik a munkálatok bevégzésére. A képviselőház csütörtökre tűzte ki a vitát a katonatisztek nyugdíja fölött. A senatus első fölolvasásban elfogadta a táborkarra vonatkozó törvényjavaslatot. London, ápr. 30. A Reuter ügynökség jelenti Konstantinápolyból 30-ról. Nikoláj nagyherczeg délelőtt meglátogatja a szultánt, és azután hajóra száll. Tegnap az orosz és a török katonák közt verekedés volt Konstantinápoly környékén; nyolcvanan sebesültek meg mind a két részről; a szeraszkierátus megtiltotta az orosz katonáknak, hogy a demarcationális vonalakat átlépjék. Budapest, április 30. Megint divatba jött Bosznia occupatiójáról beszélni. Németül, francziául, még angolul is , és legfőkép magyarul. S ha már a discursus anyira neki melegedett, hogy ide vonatkozó minisztertanácsi határozatokkal is dobálódznak benne, sőt a hevesebb vérnek már az indulás napjával s az elindítandó polgári biztosok fejeivel is játszanak, — hát isten neki szóljunk hozzá mi is egy rövidet. Annál könnyebb ez, mert idevágó nézeteinken, mint azokat elég gyakran kifejeztük, nincs módosítani valónk semmi. És még könnyebb, mert egyszerűen képtelenségnek tartjuk, hogy az, amit „Bosznia megszállása alatt conventionális felfogás szerint érteni szokás, ígypure et simple szóba jöhetett volna a miniszteri értekezleteken. De nagyon megengedjük, hogy egyéb intézkedések kapcsolatában, igenis, szőnyegre kerülhetett ez a kérdés is. Sőt szőnyegre kellett kerülnie sokkal előbb, ha egyátalán van monarchiánknak a keleti bonyodalmakkal szemben követendő actív programmja. S hogy most ez a kérdés feleleveníttetett, ha ugyan feleleveníttetett, azt annál természetesebbnek tartanók, minél bizonyosabb, hogy e kérdés minden pillanatban egészen actuálissá válhatik. Az angol orosz háború egy hajszálon függ. — Ruméliában, bolgár földön gyorsan harapózik a lázadás, különösen nyugati irányban. — Szerbiában gyanús hadi mozgolódás. — Romániában a conflictus kitörőben és a muszka határaink felé felvonulóban. — Az adriai partvidékeken forrongás, melynek éle Montenegro ellen irányul. Hogy ilyen időben lehet-e pipázni, mindig csak pipázni és semmi egyebet nem tenni, mint pipázni, annak eldöntését az egyszerű józan észre bízzuk. A monarchia kormányférfiainak tehát, nagy oka lehet e kérdéssel foglalkozni, s ha nem tették, meg fogják tenni rövid időn. De nem a puszta occupálás szempontjából. És nemcsak Boszniára szorítkozva. Hanem az általános katonai állásfoglalás szempontjából, ahonnan sokkal tágabb láthatár nyílik, mint a bosznyák völgyek speciális szilvafái közül, melyekre semmi szükségünk. Nekünk a situatió előterében a helyünk, s nem az isten háta megett. Őrállomást foglalni a kötelességünk, s nem pedig beásni magunkat egy biztos távolban fekvő verembe. E czélból pedig nemcsak Boszniát, sőt elsősorban nem is ezt kell megszállni, hanem Szerbiát és az oláh határt is, különösen ezt. A mi stratégiai vonalunk a mostani esetben a vörös torony szorostól Belgrádon át Montenegró regényes vidékéig terjed. Csak az abba való felvonulásnak van értelme. S hogy egy ilyen felvonulás bekövetkezhetik, hiszszük, sőt bekövetkezését bizonyos esetekre szükségesnek tartjuk. Ily eshetőség elsősorban az angol-orosz háború. Midőn két hatalom kelet sorsa felett ví véres tusát, mi nem maradhatunk passiv szemlélők. Azon érdekek közt, melyek miatt a harcz folyni fog, vannak a közös európai érdekeken kívül speciális osztrák-magyar érdekek is, melyeket csak úgy biztosíthatunk, ha imponálóállást foglalunk el a szintér fölött, hol a véres dráma játszani fog. A másik eshetőség Szerbia hadi mozgo- I6dá°a. Ez a kis állam, úgy látszik, el van határozva, hogy minden kigondolható módon és minden áron nyakát szegi. Eddig a muszka protectio, a konstantinápolyi kormány tartózkodása, s Európa passivitása megmentette Szerbiát — Szerbia daczára — a végzetesebb szerencsétlenségtől. Most azonban tapasztalni fogja Milán vásott fejedelemsége, hogy ahol felnőttek és óriások rettentő viadala alatt dobban a föld, ott a gyermekek és törpék letapostatnak. Ha Szerbia vágyik e tapasztalatra, csak veregettesse fejedelmének vállát a véres kezű czár által, rohanjon fejtetőre a veszedelembe. Mi azonban el nem tűrhetjük, hogy az Al-Duna táján oly forrongás tegye a helyzetet bizonytalanná, mint Szerbia actiója maga után vonna. Ez esetben be kell menni Szerbiába, valamint meg kell szállni az Al-Duna vidékét azon harmadik esetben is, ha a ruméliai felkelés nagyobb terjedelmet ölt nyugat felé, s különösen ha átharapózik Szerbia és Bosznia tájékára. Nem azért, hogy a muszkának elnyomni segítsük a mohamedánok felkelését, melyből minél több részt kívánunk a minden oroszok urának, hanem azért, mivel az átharapódzott lázadásnak itt egészen más jellege lenne, mint van eredeti forrásán, a Rhodope-hegység táján, s a bizonytalanságnak és forrongásnak oly nemét telepítené meg monarchiánk határain, melyet — a nagy események küszöbén — nem tűrhetnénk el. Íme, ezek azon eshetőségek, melyek miatt — ha éppen oly nagyon tetszik a szó — „occupálni“ kellene. És pedig Boszniát is. Nem hódításképen vagy ottmaradási szándékkal, hanem egyszerűen azért, mert Bosznia beleesik strategikai vonalunk folytonosságába, s mert hadseregünket nem flankíroztathatjuk , a forrongások fészkei által. Hadseregünk számára biztosítanunk kell működési alapját és irányát. Az oly eshetőségeknek elejét kell tehát vennünk, minek volnának ez alap mellett, vagy ez irány táján támadható felkelések. Gyakorlati eset van előttünk arra nézve, mily következményeket vonhat maga után „bizonytalan“ vidékek megszállásának elmulasztása a hadvonalban. Az orosz hadvezénylet nem szállta meg a Rhodope-hegység vidékét, s most nyakán a galiba, ami jól van, de nekünk is nyakunkon lehetne majd, ami azután nem volna jól. Oly állást kell foglalnunk tehát, honnét ellenőrizhetjük a többi közt Nikicza barátunk keze járását is, kinek szintén megvan a maga ellenforradalma a tengerparti olaszok és albánok mozgolódásának alakjában, kik nem akarnak részt venni a kecsketolvajságra alapított montenegrinói állami közösségben. Ez a dolgok természetes összefüggése. S ily értelemben csak üdvözölnék, ha megvalósulna végre csakugyan az „occupatio“ híte. Budapest, április 30. A képviselők nem valami nagy számmal érkeztek még fel az első ülésre, a karzatok azonban tele voltak. A közönség — úgy látszik — érdekes dolgokat várt a mai üléstől. Miniszteri kijelentéseket a kiegyezés állásáról, a külügyi helyzetről stb., de mindebből semmi sem következett be. . ülés száraz volt, s a csalódott közönség csakhamar el is pusztult. A folyosón azonban erősen környezték a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert. Sennyey Pál báró bejelentett lemondása már tegnap tudva volt, s így a nagyobb feltűnés ma elmaradt. Hogy a lemondásnak mi a jelentősége, most még talán ne kutassuk. Simonyi Lajos sajnálkozása alighanem őszintén érzett volt. Sennyey lemondásával ítélt az új ellenzéki alakulás felett, melynek ismeretlen számú tagjai egyelőre még régi helyeiken ülnek. Mondják, hogy kivált a jobboldali ellenzéken nincs kedv az „átütésre“, megelégedvén a felüléssel is. Két fontos törvényjavaslatot nyújtott be az igazságügyminiszter: a magyar rendőri törvénykönyvről és a végrehajtási eljárásról. Amaz szoros kapcsolatban van a büntető törvénynyel, s nagyon kívánatos lenne, hogy jusson idő tárgyalására még ez ülésszakban. A rendőri törvény hiányát rég érezzük, s főkép a déli megyékre való tekintetből bir fontossággal mielőbbi életbeléptetése. Az igazságügyi bizottság remélhetőleg mindjárt hozzáfog tárgyalásához. Ezek után rátérhetett a ház a napirendre , a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalására. Általánosságban csak Steinacker szólott hozzá általános figyelmetlenség közepett. Az ipari oktatás fontosságát emlegette, amit különben nálunk senki sem tagad. A részleteknél Mudrony is az ipari oktatás szükségességéről beszélt. Hogy a kormány megteszi azt, a mi körülményeink között tehető, arról a kereskedelmi minisztériumnak és ma kiosztott jelentése tanúskodik, mely szól a kormánynak az iparműhelyek létesítése és az ipari szakoktatás fejlesztése körül tett és jövőre nézve tervezett intézkedéseiről, valamint az ipari czélokra 1877- ben engedélyezett összegek hováfordításáról. Ebből látjuk, hogy az állam mennyivel segélyezte az ipart terjesztő egyesületek által felállított tanműhelyeket, s miket szándékozik tenni egyes iparágak fejlesztése érdekében. Hogy többet is lehetne tenni, az bizonyos, de másrészt az is kétségtelen, hogy ma még kénytelenek vagyunk a pénzügyi szempontra is figyelemmel lenni. Egyelőre csak arra kell szorítkoznunk, s erre törekszik a kormány is, hogy az iparos iskolákhoz és tanműhelyekhez megkívántató tanerőket neveljünk, továbbá, hogy az ipartörvényt a tapasztalatokhoz képest módosítsuk. Mint minden budgettárgyalás alkalmával, természetesen most is beszélt Simonyi Ernő az állami lótenyészintézetek és a lóversenyek ellen. Az előbbiekről azt állította, hogy a haszon nincs arányban az áldozatokkal, de mértékül csak a kivitelt vette föl, mintha a gazdasági és honvédelmi czélokra bent maradó anyagot nem is kellene számba venni. No de azért Simonyi Ernő kitűnő nemzetgazda. A lóversenyek pedig csak nagyúri mulatságok. A gyakorlati eredmény ugyan az ellenkezőt bizonyítja, de ezzel a nagy nemzetgazda nem törődik, s még arról sem bír tudomással, hogy a lóversenyekben nemcsak a nagy urak, hanem a mezei gazdák is részt vesznek, s az ország több vidékén épp a versenyek emelték a lótenyésztést tökéletességre. A történt felszólalások alkalmából a miniszter azon megnyugtató nyilatkozatot tette, hogy a lókiviteli tilalomnak legalább részben enyhítése iránt a kormány megtette a szükséges lépéseket. A statistikai hivatalra megszavazta a ház a költséget a pénzügyi bizottság javaslata szerint, s így e hivatal fennállhatása többé nem kérdéses. A kereskedelmi tárca tárgyalása véget érvén, Molnár Aladár indítványozta, hogy a Lloyd-társaságtól megvonatván a fiume-liverpooli hajójáratok segélyezése, vegye fel a ház újból az angol társaságnak tavaly megszavazott 25.000 frtos segélyt. Ez indítványt a ház a miniszter felszólalására a pénzügyi bizottsághoz utasította. A tény az, hogy az angol társaság 12 járatban Fiuméból kivitt 3991 tonnát, vagyis 79,820 vámmázsát, nagyobb részt lisztet. Segélyezte tehát az állam egy-egy mázsa kivitelét körülbelül 30 krral. Holnap a ház a belügyi tárca előirányzatával kezdi a tárgyalást.