Ellenőr, 1878. augusztus (10. évfolyam, 382-437. szám)

1878-08-30 / 434. szám

Sport-apróságok. (A Vadász és Versenylapból.) A gödöllői lóversenyelő programmja 1878. november. I. Reiter-Club. Steeplechase. Handicap. 400 frt az első, két és bánatösszeg a második lónak. Tiszt.­­dij az 1-ső és 2-ik lovasnak. Futhatnak minden or­szágbeli és korú lovak, melyek egyl. tag tulajdo­nában vannak, s ilyenek által egyenruhában vagy színekben lovagoltatnak. Táv. circa 4000 méter, a szokott pályán, különben 12 akadály, melyek 1 mé­ternél magasabbak és 3 méternél szélesebbek nem lehetnek. Oly lovak,­ melyek egy versenyben 1000 frtot és azon felül nyertek, kizárvák. Oly lovasok, kik még nyilvános versenyt nem nyertek: a kisza­bott teherből 2 egyfél kit. teherelengedést nyernek, oly ló, mely a terhek közzététele után egy Reiter­­club akadály­versenyben első volt : 4 klímot külön visz. A nyertes lovat club-tag 2000 frtért követel­heti ; ha több vevő jelentkezik, úgy a nyertes ló elárvereztetik s a befolyt többlet az egylet pénztára javára esik. Ha valamely ló egyedül járja körül a pályát, ez esetben csak az első pénzdíj felét nyer­heti. Tét és bánatok az egylet pénztára javára es­nek. Tét 10 frt, fele bánat. (Elzárva 5 név.) II. 200 arany legkegyelmesebben adományozva . Felségeik által. Urlovarok. Futhat minden ló. Táv. 4000 méter. Tétel 50 frt, fele bánat. Teher 77 kil., 4­. 5 kilóval kevesebbet, ló mely akadály­­versenyben nem indult 3 kil., nyilvános akadályver­senyt nem nyert lovas 4 kilóval kevesebbet visz ; ló, mely egy 1000 frtos akadályversenyt nyert, 3 kilóval többet ; több ilyen, vagy egy nagyobb ver­seny nyerője 5 kilóval többet ; ló, mely a versenyt megelőző 3 hónap alatt üzleti idomár kezében volt, 3 k. többet visz. Második ló a tét és bánatösszeget kapja, levonván, az első ló tételét. Hí. Nagy akadályverseny, a mennyi a 2000 frt aláírásából befoly. Handicap. Futhat minden ló. Táv. 5000 méter. Tét 100 frt, fele bánat , teher el nem fogadás 30 frt. Űrlovarok. Üzleti lovar 3 kil. kü­ön. Nevezési zárnap október 1. Teher közzététel okt. 15. Teherközlés után 1000 frtos akadályver­seny nyertese 3 kilóval több. Teher el nem fogadás bejelentése okt. 20. A betétek és bánatok az első és második ló között felosztatnak. Megjegyzések: Minden tétel és bánatok Sár­kány Ján. Fér. titkárnál az indulás előtt fizetendők. — Minden induló ló 10 frt gyeppénzt fizet, kivé­ve az 1 -ső versenyben indulókat. — Minden nyere­ségből 5°/0 levonatik. * Kincsem új győzelme. Mint mult heti távirati tudósításunkból a t. sportközönség tudja, Magyarország jó hírnevének, a lótenyésztés terén, terjesztője akadt Kincsemben. Hogy Kinmemnek győzelmét Francziaországban már eleve is biztosnak hitték, kilátszik a fogadá­sokból, mert míg a francziák kenvenczlovára Fontainebleau-­­a 9 : 2et, Giftre 10 : 1-et adtak, Kincsemre a fogadások így álltak 7 : 4. E győze­lem igen tetézi a derék francia babérait, mert nyolcz konkurrense, még­pedig igen jó hírű kon­­kurrense volt 2400 méter távolságra. A deauvillei versenyek (aug. 13, 17, 18.) alkalmából itt csak a Grand Prix de Deauvilleről emlékezünk meg, miután a többi futamokban magyar lovak nem futottak. A versenyek három napon át tartottak, az utolsó nap volt a Grand Prix de Deauville. 15000 frank. Tét 300 frank, bánat 200 frank, de csak 100 frank ha jelentetik. Két teher. Táv: 2400 méter. A má­­sodik ló 1500 frankot nyer. (19 aláírás.) Blaskovics Ernő­né. Iza k. Kincsem a. Cam­­buscan­s. Waternymph 61 kil. Madden 1 Mr. Lupin 4é. p. m. Fontainebleau 64 kil.Hudson 2 Mr. Fould 3é. p. m. Gift 53 kil. Hunter 3 De Caumont marquis 4é. Giboulée 54 kil.Heslop 0 Mr. Di-Iamarre 5é. Vinaigrette 621/2 kil. Carver 0 Mr. Fould 5é. Mondaine 64 kil. Childs 0 Mr. Lupin 3é. Ellevion 53 kil. Carratt 0 B. Rothschild 4é. Réveilion 52 kil. (v. 52 x/2 kil.) Rolfe 0 Bánat jelentetett 11 lóért. — Fogadások 7 : 4 Kincsem, 9 : 2 Fontainebleau, 10 : 1 Gift stb. Ellevion indult el mint vezető, követte Kin­csem s a többi hat ló. A kápolnánál Ellevion tiz lóhoszszal nyargalt Fontainebleau előtt, ki után Gift és Révoilion futott. Az állványnyal szemben Ellevion már nem birja a versenyt és Gibouléevel együtt elmarad ; most Kincsem jön fel Fontainebleau­­hoz, kit már majdnem egészen beért: a befordul­nál Maddennek egy kis biztatása elég, hogy Kin­csem vetélytársát egy fél lóhoszszal elhagyja, Gift négy lóhoszszal lesz harmadik. Érték : 19.400 frk az elsőnek, 1000 frk a másodiknak. Ez volt Kincsemnek 38-ik futása. Vasárnap, szeptember 1-jén Baden-Badenben fut, mely futá­sához a legőszintébb szerencsekivánatunkat csa­toljuk. — Blaskovics Ed ur tegnap indult Baden- Badenbe. 20 — H­ÍREK. Augusztus 29. — Frigyes föherczeg főudvarmesterévé ő fel­sége gróf Herberstein Henrik ezredest nevezte ki. Frigyes föherczeg jelenleg Prágában van s legkö­zelebb tartja menyegzőjét Croy Dulmen her­­czegnővel. _ Mezencsoff tábornok gyilkosai. Minden ha­tározott dementi daczára erősen tartja magát Péter­­váron az a hír, hogy Mezencsoff tábornok gyilko­sainak nyomában van a rendőrség. így jelentik, hogy két zsidó tanuló, Deutsch Leib 22 éves és Stephanovics Jakab 23 éves Kiewből, gyanusítják a tett elkövetésével. Mindkettőről jelentik azt is, hogy hat hét előtt ők lőtték agyon Heyking rend­őrtisztet Kiewban. — A magyar történelmi társulat kassai nagy­gyűléséről napi távirati jelentéseinek kiegészítéséül még egyet-mást följegyzünk. Ipolyi árnold beszter­­czebányai püspök nagy hatással előadott elnöki beszéde után Szilágyi Sándor állott fel s indítvá­nyozta, hogy a társulat jegyzőkönyvileg fejezze ki fájdalmát „Horváth Mihály elnök halála fölött, kinek kedves volt minden szolgálat, a mit a történelem­nek, tett különösen kedves, a mit­ a t. társulatnak tett." Erre Dr. Thallóczy Lajos terjeszti elő jelenté­sét a Muhi-poszt megvizsgálására kiküldött hadtör­ténelmi bizottságnak működéséről. E bizottságnak nagy kárára volt, hogy Kápolnai István őr­nagy s a tereptani fölvételek czéljából kikül­dött miniszteri biztos, sürgős katonai teendők következtében a bizottság működésében részt nem vehetett. Mindamellett e bizottság műkö­dése sem volt meddő. Először is constatáltatott, hogy számos domb, melyet tatárkori testhalmoknak véltek, valósággal őskori maradvány, mely szempont­ból kettőben b. Nyáry Albert és Jenő urak ásatá­sokat is rendeztek. Másodszor megállapittatott az egykori Muhi helység fekvése s ez által a csata középpontját képző hid fekvése is meghatározh­atott. A nagygyűlés befejeztével a társulati tagok és szá­mos érdeklődő helybeliek Henszlman Imre egyetemi tanár úr szives vezetése alatt a székesegyházat tekintették meg, a­hol is szives volt egy igen ér­dekes előadást rögtönözni ezen nálánál jobban senki által sem ismert műemlékünkről, mely ha kivitelében leginkább német kézre mutat is, tervére nézve franczia eredetű s a hires Villars d'Onecour­­nak köszöni eredetét. Ezután még a domokosiak templomát tekintők mely — ugyancsak Henszelmann ur szives kalauzolása mellett — mely ugyan majdnem teljesen át van építve, de némely részei régebbek a székesegyháznál s egyenesen a tatár­­dúlás után közvetlen bekövetkezett időből származ­nak. D. u. 2 órakor a Schalkház-vendéglőben tar­tatott a­zÖOSZ ebéd. A felköszöntők hosszú sorát elmondani e helyz k­es tartozik föladatunkhoz; elég legyen közülök megemlíteni Ipolyiét ő felsé­geikre a királyra és királynéra, valamint Rudolf trónörökösre, Darvas Imre főispánét Ipolyira, Par­sa megyei és Szerényi városi főjegyzőéit a társu­­latra, Henszlman és Thaly Kálmánét a megyére és Kassa városára, Szilágyiét Schuster kassai püspökre, Bárczay Ödönét Rómer Flórisra, vala­mint Dr. Engelman latin köszöntőjét a társulatra. A diszebéd után a bizottságok alakuló gyűléseiket tárták meg s a vidékre menők részben el is utaz­tak, a helyben maradók pedig a felsőmagyaror­­szági múzeumot tekinték meg, mely kivált ős­tör­­ténelmi tárgyakban, valamint ezéhemlékekben első­sorban gazdagnak mondható. — A Rudolf trónörökös-ezred elmasírozásáról Győrből augusztus 28-iki kelettel vettük a követ­kező leírást : Igen fájó érzés fogott el bennünket, midőn ezredünk, a 19-ik gyalogezred tegnap körünk­ből eltávozott a harcrtérre. Az elszállítást napról napra halasztották, azért a bucsuzás, a vidéki apák, nők, gyermekek itt tartózkodása, majd egy hétig tartott. Végre tegnap este 1/29kor elmentek. A­ki­nek csak szíve van, mind sietett az utolsó „Isten hozzád" bucsu­ szavával a vasúthoz, egész Győr ott volt. A katonák 7 órakor vonultak ki zeneszóval a kaszárnyából, a fehérvári utczától a vaspályáig alig lehetett a néptől mozdulni. A nagyobb rész győrmegyei fiuk dél­czegen, jó kedvet mutatva, lép­tek a zeneszóra, a­mibe asszonyok sírása, gyere­kek jajgatása vegyült. Igen nagy csomó asszony, anyák, nők kisérték az ezred fiait, s midőn a parancsnok félórai időt engedett nekik a bucsuzásra,­könyek közt ölelték meg „utoljára“ övéi­ket. Egy szem se maradt szárazon. A győri höl­gyek virágokkal s ajándékokkal tüntették ki ro­­konszenvöket. Sok gazdag család fia ment el az ez­reddel. A­mint a kocsikba beszálltak, még vagy egy óra hosszat várakoztatták őket, akkor robogott el velük a vonat. Éljenzés, kendőlobogtatás, zokogás stb. mint mindenütt. Csak egy század maradt itt közülök helyőrségi szolgálatra­l az ujonczokat be­tanítani. Az ujonczok f. i. most nem október elején rukkolnak be, hanem a napokban, mindjárt az ez­red elvonulása után. A vasút, Komáromba vitte ez­­redeinket, honnan a 12. és 70. sorezredekkel holnap (29-én) reggel fognak Kanizsán át Eszékre menni, honnan Boszniába viszik a 33. hadosztály kiegészí­téséül. — Közkiállítás 1879-ben. Az angol kormány hivatalos notificatiója szerint 1879. augusztus ha­vában Sydneyben (Ujdéli Walesben) az ottani gyar­mati kormányzóság engedémével és az ujdéli walesi gazdasági egyesület felügyelete alatt, nemzet­közi kiállítás fog tartatni. A kiállítás terv szerint közgazdaságira és nem közgazdaságira fog oszolni. A megnyitás augusztus 1-én megy véghez. Jelent­kezések Jules Joubert titkárnál Sydneyben, 227 George Street és Párisban az újdélwalesi ügynö­köknél történhetnek 1­. — Kitüntetés. A hivatalos lap közlése szerint Winternitz Jakab, a bécsi sajtóiroda ügyes tollú publicistáját a Ferencz József rend lovagkeresztjé­vel tüntette ki ő felsége. — Segesvárra e hó 22-én érkeztek a Gusztáv Adolf egylet tagjai, dr. Teutech ágost. hitv. super­­intendenssel élükön. Este az iparegylet helyiségében ismerkedési estély volt. Pénteken 23-án a városház termében gyűltek össze, hol a gyűlést dr. Teutsch nyitotta meg, egy beszédet tartván Binder volt su­perintended felett FIORIUSZ szt.-ágotai lelkész egy német, humorral telt, rajzot olvasott fel, ezután pedig transzmann tartott zoológiai előadást. Délben dísz­ebéd, este hangverseny, vasárnap pedig tánczviga­­lom­ volt.­­ Az occupáló osztrák-magyar hadsereg sebe­­sültjei részére a honvédmenedékház felhívása foly­tán beküldött tépés és sebkötő-vászon adományok III-ik kimutatása. Eibenschütz Gizella, Wertheimer Adél, Sponer Boriska, K. B. M. úrnő, Fischer Re­gina, Nagy Julcsa, Steiner Gyula, Kurzweil Irma, Strasser Sehönfeld Karolina, Bognár Matild, Cserna Jánosné, Zeillinger Emma, Vanyek Emilia, Krausz Teréz (Il­ik küldeni.) Stotz Turner Julianna, Pau­­lay Róza, özv. Lipov­iczky Józsefné, Nagy Jó­­zsefné és Somorjai Anna mindnyájan Budapestről, Vojnits Bóla Szabadka, Légrády Sándorné Hideg­kút, Matu­nkovics Istvánné, Hajós, Boross Lajosné Sember, Kurz Györgyné Pozsony, Steinhaus Margit Uj-Antal-völgy, Mieletz Róza Bodajk Csurgó, Má­­nyai Károlyné Lepsény, dr. Rutba Károly Zsombo­lya, Tóth Hermina Szabadka, Adorján Miklósné Csurgó, Zuber Kálmánné Székesfehérvár, Wirth Li­­pótné Zalaegerszeg, Rozsnyai Mátyásné Arad, Ti­chy Antalné Puszta Nagy-Tenyő, Pongrácz Rezed Hermina Jánosi (Gömörm.) Szelkovits Istvánné Rima­szombat. További adakozások Chorin Zsigmond ur­nái Budapesten, váczi­ utcza 13. sz. a. mindenkor szivesen fogadtatnak. — Ez is hazafiul telt. Egy bécsi ügyvéd, dr. Treu azt az ajánlkozást teteti közzé a lapokban, hogy a behívott tartalékosok vagy ezek nejei szá­mára ingyen szolgál ügyvédi tanácsosai. Egyúttal fölhívja kollegáit, hogy kövessék példáját. — A hőség még a múlt hóban is iszonyú volt az Egyesült Államokban. Július 13-án — így írják Saint Louisból — 9 és 4 óra közt a hőmérő 50 fokot mutatott árnyékban. Azon a napon 16 em­ber halt meg, három nappal azelőtt 22. Másnap ismét 49 áldozatot követelt a nap, mely szám csak azokat jelenti, kikről az egészségügyi bizottságok tudomással bírtak. Csodálatos, hogy gyermekek nem igen voltak a halottak közt. Július 15-én 53 napszúrás történt, másnap azonban csillapodott a hőség és csak 3 ember halt meg. A mezei mun­kát csaknem egészen beszüntették, nagyrészt a lo­vak miatt, mert emberek nem nagyon szenvedtek a hőségtől, úgy hogy talán haláleset nem is for­dult elő.­­ Mulatságos esetet beszél el a „Pali Mali Gazette“ . A jelenet egy tánc­teremben játszik Wa­­coban, Texasban. A meghívott hölgyek nagy része gyermekeit is elhozta. A kicsikék lármája csakha­mar gátolta az anyákat, hogy nyugodtan mulathas­sanak. Néhány fiatal ember tehát arra vállalkozott, hogy vigyáznak a gyermekekre, míg a mamák tán­­czolnak. Alig távoztak a hölgyek, midőn a fiatal emberek arra a mulattató, ötletre jöttek, hogy a ki­csikéket levetkőztetik és egyiket a másik öltönyébe bujtatják. Mihelyt aztán a táncz véget ért, vissza­tértek az anyák s a sietségben, minél előbb haza­jutni, magukkal vitték egyenként azt a gyermeket, kit ruhájáról sajátjuknak ismertek. Csak otthon vették észre a mystificatiót. Itt leánykából fiú lett, ott meg fordítva. Végre is több napig tartott, mig a gyermekeket kicserélték és mindenki ismét saját magzatját kapta vissza. — Fiumébe tegnap az esti vonattal érkezett a honvédség, mely szolgálattételre jön odarendelve. A honvédeket — mint a P. Ll. irja — ezrekre menő népt­ömeg várta a vasútnál és szűnni nem éljenek közt, zeneszóval és fáklyákkal kisérte a ka­szárnyába. — A szász-nádasi hid felhőszakadás követ­keztében összeomlott, mi­által a közlekedés Seges­vár és M. Vásárhely közt meg van nehezítve. Enyedy építészeti főnök megtette a kellő intézkedéseket, hogy e fontos államoton a közlekedés mielőbb ismét helyreállittassék. — Pest megye mai folytatólagos évnégyes gyű­lése első rendben a közmunka- és közlekedési mi­niszter úrnak a csepel-sult-bartai védtöltés tárgyá­ban érkezett leiratával foglalkozott. Fölolvastatott ez ügyben az alispán által a miniszter úrhoz inté­zett felterjesztése, melyben a szabályozási munká­tal azt állította, hogy szereted a csecsebecséket. No hát, szolgáljanak egészségedre! . . . Nézz ide itt van két körömkefe, mindenik kezednek egy. Elég lesz? Én soha sem tudtam megérteni minek kefélik az emberek körmeiket . . . azonban Isten neki ! S nézz­em ide, ezeket a daghesztáni függönyöket, me­lyeket a párisi Louvre-raktárból hozattam, látod hogy mit sem tagadok meg tőled. Van belőle hat s negyven frankomban került darabja, nem számítva a kapcsokat, melyeknek ára egyenkint öt frank fei­­lenczven centimes s amott, a kisebb fehér függönyök pedig svájczi csalánszövetekből, melyeknek egy frank ttz sou a méterje. Már most számítsd össze .... Isten bocsá’ ! itt van egy likőrládácska, emitt szi­vardobozok tele szivarral, s ott még kölni viz, mely Kölnből jön, valódi Farina. Bánj vele takarékosan, mert mikor nem lesz belőle, nem lesz több belőle. . . De eszembe jut — ha talán mosdani akarsz, siess vele, mert el akarlak vezetni, hogy megmutassam kertemet. Lionel gyorsan felöltözött, oly­­gyorsan, a­hogy az imént reggelizett és sietett apjához, ki már várakozott rá, széles karimájú kalapjával a fején, kezében szokásos egértövis botjával. S már most kezdődött a birtokos körmenete. Tétéről ar már korábban kiadta a parancsot, hogy tiszta legyen minden helyiség, leporolva, si­­kárdlva, kifényesítve minden eszköz, ne heverjen semmi száraz levél a gyepen, se lóganaj az utakon, se rozsda az ajtók vasrészein. Bámulatra akarta ragadni herczegét, azt várta, hogy saját dicsősége tükrözze magát vissza örököse elragadtatásában. E­l­ször a lóistállót látogatták meg, aztán az óla­kat, a szénapajtát, a tejeskamrát, hol hosszas ta­nulmánynak vettettek alá az új mintaszerű képük, melyek állítólag messzire túltesznek minden eddig ismert képükön. Majd a baromfiudvar és a sertés­ólak jöttek sorba, átszemléztettek a fészerek, vá­lyúk, az itató medenczék, a gúnárok és ludak, a kacsérák és ruczák, dorking- és cochinchinai ka­kasok, a kandiszeók, kacsák és malaczok. Innen a gyümölcsfakertbe mentek át s az abból nyúló konyhakertbe. Meg kellett nézni , megbámulni mindent legapróbb részleteiben, elkezdve a falon végig futó léczezettől a spárgaültetvényig, a diny­­nyeágyakat úgy, mint a leveles és mogyorókagy­latok költségeihez felerészben az állam részéről hozzájárulni kérelmezi, továbbá a minisztérium ré­széről ezen felterjesztésre érkezett leirata, melyben a miniszter mindenek­előtt egy külön ármentesítő társulat alakítását sürgeti, és csak ennek megtör­téntével, és ha tudni fogja, hogy a megyének e czélra mily összeg áll rendelkezésére, fog nyilat­kozhatni, hogy az állam ezen munkálat teljesíté­sére mily és mennyi összeggel fog hozzájárulni. Jankovics Miklós a miniszteri leiratot pártolja. Rö­vid vita után határozatképen kimondatott : Miután az érdekeltek holdanként 5 írttal hozzájárulni aján­latot tettek, s így e részről a hozzájárulás 75.000 írtra megállapíttatott. Ily értelemben intézendő a felterjesztés a miniszter úrhoz azon kérelemmel, miszerint az állammérnöki hivatal a munká­latok mielőbbi megkezdésére utasítassék. Olvas­tatott Hajós Kálmán szolgabíró jelentése, mely­ben a mozgósítás folytán behívott cselédek béril­letménye iránti eljárásra utasítást kér. h határozta­­tott : miután erre szabályrendelet nincsen, ezen csa­ládok a megye által elrendelt gyűjtési összegekből első­sorban segélyeztessenek. Dubrawiczki Elek szolgab­ró jelentése az Irsa községi halottkémi állás megszüntetése iránt beadott vélemény tárgyában, melyben ezen teendőket a körorvosra kéri ruház­­tatni : Határoztatok a halott­kém­i állás megszünte­tése. Koch Gusztáv szolgabiró Szada községnek más közegészségi körbe leendő beosztása iránti je­lentése elfogadtatott. Promontor községi orvos fize­tésének felemelése tárgyában beérkezett szolgabirói jelentés, melyben az évi fizetés 450 írtról 600 írtra felemeltessék, elfogadtatott. Halas városnak a lovas és szélmalom tulajdonosok vámszedési jogosultságáról szóló szabályrendelete tudomásul vétetett. Pócs-Me­­gyer község némely adósai részére adott törlési engedély tárgyában, beterjesztett szolgabirói jelentés, jóváhagyatott. Czegléd város képviselő testületének előterjesztése, két utczának rendezése tekintetéből az alapítványi uradalommal kötendő szerző­dés tár­gyában, határoztatok, mikép törvényhatósági jóvá­hagyás oly megjegyzéssel adatik meg, hogy annak idején a szerződés eredetien bemutatandó , továbbá ugyanott az árvapénztári ellenőri állomás betöltése ellen két községi tag által beadott felebbezés, in­dokolásánál fogva elfogadtatván, az ellenőr megvá­lasztása megsemmisíttetett ; — végre Rehák­ István választott képviselőtestületi tag igazolása iránt hozott határozata ellen benyújtott felebbezés, melyben az állit­­tatik, hogy nevezett képviselő írni olvasni nem tud, ok­­mányilag leendő igazolás végett Czeglég város pol­gármesterének kiadatni rendeltetett. Sréter István azon kérelmének, hogy a Marczibányi Majthényi­­féle ösztöndíj László és István tanuló fiai részére az 1878/9-ik tanévre előre kiadassék, a tiszti főügyész véleményes jelentéséhez képest, miután igazoltatott, hogy ezen tanulók tanulmányaikban kitűnő előme­­netelüek, helyadatvan, az ösztöndíj előleges kia­dása elrendeltetett. Páhi községnek községházá­nak építése tárgyában beterjesztett szolgabirói je­lentés tudomásul vétetett.­­ A cs. kir. dunai gőz­hajózási társulatnak a Szt.-István község határán levő vasas hídnál vámszedési engedélyt kérő folya­modványa, a tiszti főügyész véleményéhez, képest el­­utasittatott. Több apróbb közigazgatási ügyek el­intézésével a gyűlés véget ért. — Megkísértett öngyilkosság. Teim János 63 éves volt hajógyári munkás tegnap este a hajó­gyár irányában kétszer is beugrott a Dunába, volt társai mindannyiszor kimentették. Tartani lehetett, hogy az életuntság és betegség miatt elkeseredett öreg saltomortáléját harmadszor is megkísértené, azért a rendőrség értesittetett, s az öreg akarata ellenére kórházba szállíttatott. — Olvasmányok a sebesültek számára. Azon bizottmány, mely közel egy éve, hogy a kórházak­ban fekvő betegek részére újságokat és minden­féle olvasmányokat gyűjt, és ezen működésében a közönség részéről minden módon lelkesült támoga­tást nyer, újonnan bátorkodik a t. ez. közönséghez szán felhívással fordulni, miszerint most annál in­kább szíveskedjék minden nélkülözhető újságot, fü­zetet vagy könyvet a bizottság rendelkezésére bo­csátani, miután most valóságos jótétemény lenne a kórházakban fekvő sebesülteknek számos oly olvas­mányt beküldeni, mely a szenvedő hős katonáknak némi szórakozást nyújtana. Azon lelkes adakozók, kik posta útján akarják szándékait tudatni, szíves­kedjenek a leveleket Margalics M. úrhoz (Mérleg utcza 4. sz.) czimezni, a kik pedig személyesen akarná­nak valamit bejelenteni, méltóztassanak József tér 4. sz. a. házba (I. em. jobbra a sarokban) d. u. 3 órakor fáradni. — Az V-ik kerületi Ferencz­ József téren telje­sítendő kertészeti munkákhoz szükséges dunaiszap kotrására és szállítására Sztachó István ajánlata elfogadtatván, miután a fák és cserjék beszerzésére az intézkedés megtétetett, utasítva lett a főv.­mér­nöki hivatal a munkálatok erélyes végrehajtására. — Érdekes epizódot olvasunk a P. L­. harcz­­téri levelezőjének, Bukovics Imre egyik tudósításá­ban. A Wasa, most Nagy-ezred jó egészségben hagyta el a fővárost. Eközben mindenütt szívesen fogadták, főleg Mitroviczban, hol a hölgyek minden tisztet rózsacsokorral s minden közlegényt virággal ajándékoztak meg. A boszniai határon azonban vigyázni­ok kellett és csakugyan meg is tettek min­den előkészületet, a­mennyiben a hajón teljesen el­­sánczolták magukat a csapatok, főleg midőn Sa­­maczhoz közeledtek, a­hol a fölkelők új sánczaik mögött várakoztak reájuk. Ekkor Hajek karmester­nek az az ötlete támadt, hogy a széles szájú trom­bitákat ágyuk gyanánt helyeztette el, melyek nyí­lása az ellenséges oldal felé irányult. Így vonult el a hajóraj a vonal hosszában s a felkelők annyira megrémültek, hogy egyetlenegy lövést se mertek tenni. — Szent Dávid föltámadt. Az Unita Cattolica állítja, hogy Lazzaretti Dávid, a monteluorói pró­­féta nem halt meg, hanem csak súlyosan megsebe­sült. Hívei megmentették, hogy azután ha fölgyó­gyult, feltámadását hirdethessék. Minden valószínű­ség szerint azonban mégis igaz ama hír, hogy a fa­natikus zarándok csakugyan halálát lelte a csend­őrökkel folytatott küzdelemben.’­­ A párisi kiállítás difosztásának ünnepélyét a franczia minisztertanács október 21-ére tűzte ki. A kormány a képviselőtestületeket azért hívta ko­rábban össze, hogy szintén jelen legyenek az ün­nepélyen. Gambetta lapja a „République Française“ az elhalasztásra nézve még azt az indokot is fölhozza, hogy a walesi herczeg csak október má­­sodik felében rándulhat ismét Francziaországba. A Figaró ellenben azt hiszi, hogy az idegen fejedelmi vendégek, kik megjelenésüket ez ünnepélyre meg­ígérték, vonakodtak megjelenni a szeptember 15-ére kitűzött katonai szemlén Vincennesben, s minthogy a szemlét és a vele egybekötött hadgyakorlatokat elhalasztani nem lehetett, nem maradt egyéb hátra, mint a kiosztást az utolsó kiállítási hónapra kitűzni. Valószínű, hogy mindezen indokok az elhalasztás mellett szóltak. — Vasárnap a kiállítást 113,663 ember látogatta; ezek közt 100,354 fizető. — Rendkívüli ügyesség a nyeregben. A mün­cheni katona-lovaglóiskolába­n gr. Schönborn, 1. vér­tes lovas ezredbeli hadnagy, negyedfél óra alatt husz lovon négyszáz, a gyakorlatra felállított aka­dályt ugrott át. Pár nappal később aztán Honig kapitány saját lován egy fél óra alatt százötven ilyen akadályt ugrott át, így írja ezt a „Sporn.“ — Kinevezések. Sipos Lajos marosvásárhelyi törvényszéki írnokot az udvarhelyi járásbírósághoz aljegyzővé neveztek ki. — Orbán Ferencz brassói állami elemi népiskolai ideiglenes igazgató, to­vábbá Csia István ugyanott vezértanító, Soltész Er­zsébet óradnai tanítónő és Sturavics Antal segéd­tanító állomásaikban végleg megerősittettek. — A magyar tisztviselők országos egyesülete f. hó 30-án, délután 6 órakor az egyesület helyiségé­ben (Hungária szálloda) választmány­i ülést tart. Napirend : az uj helyiség ügye. Egy tag választása a segély­ügyi bizottságba, és folyó ügyek. — A fővárosi tanács mai teljes ülésében vette tárgyalás alá a köztárházak kérdésében leérkezett miniszteri leiratot s vele egyetemben a köztárházi bizottság lesújtó ítéletét a Reed-Langham féle aján­latra. Ezen ítéletet (jobban véleményt) már egy hónapja körü­lbelü­l közöltük az albizottsági ülésből, most csak azt említjük meg, hogy a tanács is hoz­zájárult az albizottság véleményéhez, mint tegnap a nagybizottság s elhatározta azt a leirat értelmében lehetőleg a legközelebbi közgyűlés utján a minisz­terhez fölterjeszteni. — A II. ker. községi reáltanodánál az Írás­beli érettségi vizsgálatok szeptember 5., 6. és 7- k napjain tartatnak, mindenkor reggeli 8 órától 1-ig. Ugyanekkor és pedig szeptember 6. és 7-én fog megtartatni a magánvizsgálatok Írásbeli része. Az igazgatóság. — Iskolai hírek. A tornaművezetéssel az elemi népiskoláknál a Duna jobboldalán Gergely Jakab, a Duna baloldalán Schrettwieser Lajos, Jiricsek Ferencz vagy Lampics Péter hozatnak javaslatba a közoktatásügyi bizottság által a ta­nácsnak megbízásra. — A fővárosi tanítónőkről. Több évi tapasz­talat az mutatja, hogy míg a főváros népiskoláiban a szükséges tanerők száma évről-évre csökken, ad­dig különösen a folyamodó tanítónők száma foly­tán emelkedik, a­mi a fővárosnak a választást min­den tekintetben nagyon megnehezíti ; másrészt míg a főváros a tanítónőket ép úgy díjazza, mint a ta­­n­tókat, a nőemancipátorok pedig folyton azt hajt­ják, hogy a nőt a társadalomban a férfival egyen­jogúság illeti meg, a pályázó tanítónők eddig a törvény által indokolatlan kedvezésben részesíttettek azáltal, hogy­ mit a­­tanító-képezdékbe a férfiak csakis négy gymnasium vagy 4 reálosztály bevég­zése mellett vétettek fel, addig a nők csakis négy elemi osztálynak bevégzése után bizonyos felvételi vizsga alapján a praeparandiába felvétettek. A közoktatásügyi bizottság tehát azon szempontból kiindulva, hogy a főváros szolgálatában alkalma­zandó tanítónők és oly kedvezményekben részesít­­tetnek mi­nt a férfitanítók , javaslatba hozza, hogy jövőre csak­is oly tanítónők alkalmaztassanak, kik a polgári leányiskola 4 osztályát elvégezték. Ezen ja­vaslata által elévetni óhajtja a közoktatásügyi bi­zottság, hogy a tanítónőknek egyrészt szellemi, másrészt physikai erejök fejlettebb legyen, miután ez által az illetők magasabb kort érvén el, testileg kifejlettebbek lesznek és igy az oly gyakran mu­­ TÁIt CZ A. A Jean Tétéről eszméje. IRTA Victor Cherbuliez. MÁSODIK RÉSZ. IX. Szeptember 10-ke volt. Té­ erd­­ur fa’pon volt hajnal előtt, hogy elküld­je Pont d’Ainre a szekeret és kocsist, ki elhozza neki fiát, szive büszkeségét s gyönyörűségét. Már három év óta nem látta. Ta­nulmányaival s utazásokkal töltötte el a fiú az alatt minden idejét s igy nem ismerte apja úton berendezett jószágát, hova ez nem is akarta, hogy jöjjön. Ellenkezőleg valahányszor Lionel kifejezte óhaját, hogy a szünnapokat apja mellett akarná tölteni, ez mindig azt válaszolta, hogy : majd meg­látjuk később. Azt, akarta, hogy háza előbb fel legyen teljesen épülve, bebátorosva s az egész jó­szág legszebb rendben. Ez a császár saját örö­köse előtt csak teljes dicsőségében akarta magát mutatni.Gyönyörű volt az idő, az égen semmi felhő, mintha a készülő ünnephez ő is szépen öltözve akarna megjelenni. Tétéről úr lázas türelmetlenség­gel számlálta a perczeket. Fel s alá járt nagy­­ er­ejében, s majd kezeivel játszott, majd az ajtóra trim­e­it, melyen az volt belépendő, ki legkedvesebb legbecsesebb előtte tallérjai előtt vagy után. E pont tele ?, Deci akart nyilatkozni, vannak kényes kér­dés­k, melyeket jó inkább nem feszegetni. Végre hallotta, hogy csikorog a rácskapu, majd a homokos udvaron recsegtek egy tilbury sze­kér kerekei. Első perczben le akart sietni a lépcsőn, hogy mie­őnt ölelhesse a walesi főerczeget. De csakhamar meggondolta magát , nem akarta koc­­­káztatni az atyai hatalom felségét, melynek mindig sértetlennek kell maradnia. Fennállva mozdulatlanul, visszatartó lélegzését. Egy perczczel utóbb egy ma­gas karcsú fiatal ember, széles vállú, kissé halo­­vány arczu, mélyen fekvő s lángoló szemű, nyakába borult. Az öreg szorosan körülfogta karjaival s fel­váltva eltolta magától, majd ismét magához vonta s újra meg újra nézte s ölelte. Aztán a tükör elé ve­zette s ezt mondá : — Ugyan keveset hasonlitunk egymáshoz, herczegem. Ki hinné, hogy ez csinálta emezt ! — Ezután bevezette az ebédlőbe, hol egy ízletes reggeli várt rá, melyben az öreg nem vett részt. Régi mértékletességi szokásához hiven, ő csak egyszer étkezett napjában, reggel kilencz órakor levest vett magához s igy mar­adt estig. Most Lionel­­lel szembe ült, feltámasztá kölyökét az asztalra, nézte mint eszik fia és kérdésekkel halmozta. Kikérdezte várjon jól aludt-e a vasúti szekérben, megindult-e szive amint először szemébe tűnt a Saligneuxi to­rony, tud-e olyan jól rémesül mint angolul, igaz-e hogy London és Berlin téglából épültek, s való-e mint mondják, hogy Angliában a fű zöldebb mint másutt, s hogy a porosz király sohasem teszi le sisakját, hány figyelő van az államtanácsnál alkal­mazva, mi az első osztályú figyelők fizetése, mennyi a folyamod­vány­i előadóké, a tanácsosoké, az osz­tály­elnököké? Vallatásának nem volt vége hossza, és amint szürke szemeit, melyek időnkint feketéknek látszottak, a fiatal emberre szögezte, annak válaszait mintegy magába szörpölte. Tulajdonképp úgy hall­gatta azokat, amint egy dalműre sokás figyelni, mely­nek zenéje inkább érdekes mint szövege. Fődolog volt neki az ő herczege hangját hallani, mely tiszts, szép érczes hang volt. Gondolta magában : — Mi­lyen jól beszél ! Mí­y sikert fog egykor aratni a szószéken. Mihelyt szomját étvágyát kielégítette Lionel, kettős falatokat nyelve le, csakhogy hamarább legyen képes atyja számtalan kandi kérdéseit kielégíteni, az elvezette őt a lakosztályba, melyet saját kezűleg rendezett volt számára s százféle ékes apróságok­kal el­átott oly gondossággal, minőt csak egy tüzes szerető fejthet ki, midőn kedveséhez saját lakást rendez.— Elég-e mindez ? kérdé tőle körüljártatva szemeit a szoba közepéből. Akármi legyek, ha fel tudom fogni mire fog ez szolgálni neked, de Pom­­mát, s Lionel kényszeríttetett megvallani, hogy az általa beutazott országok egyikében sem termeszte­nek olyan mogyoróhagymát, melyet hasonlítani le­hessen a Fehér-ház kertjében termőkhöz. Ezután a Nagy körútra indultak, megnézni a majorságokat, mi az egész délutánt igénybe vette. Tétéről úr megállt minden darab föld előtt, részle­tesen magyarázva, mikor s hogyan jutott hozzá, milyen áron fizette, mily állapotban vette át, s mi módon szaporította annak jövedelmét, s milyen ja­vítások által fogja azt még feljebb emelni. Ünne­pélyes állást foglalva, mindezeket a históriákat úgy szavalta el, mint valami hőskölteményt, Clio trombitáját fújva. Mintha Nagy Sándort hallaná az ember, a­mint elbeszéli a Granikusznál, Arbelánál vívott csatákat, Persia és Sogdiana, Baktriana és India meghódítását, Perzepous elpusztítását, Ale­xandria felépítését a pusztaságból egy királyi va­rázsszór­a, melyre birodalmak támadtak vagy el­tűntek.Minden egyes elbeszélés végénél megtanít­ván könyökével Lionelt, azt kérdé tőle : — Mi a te nézeted? Lionel nézete most is mint mindig az volt, hogy atyja csakugyan egy nevezetes ember, hogy minden dologhoz értett, még ahhoz is, melyet nem tudott, hogy volt benne valami éles ösztöd, mely a tanulmány hiányát pótolta, s melyben némi láng­ész rejlett. A fiatal ember figyelemmel s tisztelettel hallgatta atyja bőbeszédűségét, meghajtotta fejét helyeslés jeléül, bácsulatot is mutatott, de bámula­tában nem volt lelkesedés, pedig lelkesedést kíván­tak tőle. Egy felhő vonult el Tétéről az homloka s öröm felett, diadala nem volt oly fényes, a­mi­lyennek remélte, az ő örököse nem kiáltott fel bá­­multában, nem ugrott örömében, nem bújt ki bőré­ből. Lassaukint a követelő öreg kevesebbet beszélt, titkos elégületlenség gyűlt halomra belsejében, mely csak alkalmat várt, hogy kitörjön. Az apa és fiú fölfelé sétálván a Limourde partján, oda érkeztek egy öntözési árokhoz, mely helyenk­ét tóvirággal volt hímezve, melynek úszó levelei, szűziesen fehér koronája s aranyszín hím­­szálai a víz színén terjedtek szét. — Oh, mily gyönyörű virágok ! kiálta fel Lionel. Ezúttal bámulata a lelkesedés hangján volt kifejezve. Tétéről az arcza egyet vonaglott, szem­­öldjei összehúzódva éles szöget képeztek és szája szélei úgy ránczosodtak, mintha valami savanyu gyümölcsöt rágna. — Meg tudnád nekem mondani, mire haszno­sak ezek a gyönyörű virágok? kérdé fiától. — Tudtomra semmire , a­mi szép annak nincs szüksége, hogy hasznos legyen. — Micsoda erkölcstan ez! Hova jutnánk ef­féle elvekkel? Én részemről csak oly virágokat szeretek, melyek szolgálhatnak valami czélra. — Például a répa virága? — Igen uram, a répa virága, válaszola Tété­ről úr, ki fiát urazta, mikor feszélyes viszonyban állt vele. Az a virág nem örvend tetszésednek ? — Megengedem számára a gyöngítő körül­ményeket, de bizonyos lehetsz apám, hogy ezek a tóvirágok........ — Tóvirág te magad, szakasztá félbe beszé­dét kissé élesen Tétéről ur. — És szokott modora szerint visszaterelvén minden gondolatot azon esz­méhez, mely fejében járt s nem is keresvén illő átmenetet, igy szólt tovább : — Mily boldogok a mostani fiatalok! A vagyon, az élet örömei, mind­ezekre alvásuk közben tesznek szert. Apjuknak jut a kötelesség, hogy kézzel-lábbal dolgozzék. Csak dolgozzál jó ember, kínlódj, szaggasd magadat négy­felé ; azt sem mondják neked: az Isten fizesse meg. — Kire haragszol jó atyám? kérdé tőle ál­­mélkodva Lionel. — Kire ?... Azt vettem észre az imént, hogy az én históriáim téged untatnak. — Sőt nagyon érdekelnek. Csekély vélemé­nyem szerint a Fehér Ház tulajdonosa oly ember, ki éppen oly jól ért hozzá földjei műveléséhez, mint a házépítéshez,­­ légy meggyőződve, hogy szerfelett bámulom. . . — Az én tóvirágaimat. Nagyon kegyes vagy hozzám.— • Rá se nézek többé, viszonzá a fiatal em­ber mosolyogva és megragadván atyja két kezét, felkiálta : — Sokkal nagyobbra becsülöm a világ minden tóvirágainál e két kezet, melyek dicső csa­tákat nyertek. S ezzel ajkaihoz vonta atyja kezét. E szavak s e mozdulat lecsendesitették Tete"

Next