Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)
1878-09-12 / 458. szám
R óvás. Tán egy hete sincs ír ég, hogy e rovatban én jegyeztem fel először az érdekes tényt, miszerint Bismarck herczeg megismerkedett Gasteinben az ott időző magyarok közül (utriusque generis) többekkel, s jelesen báró Sennyey Pállal is. E tényhez melyről az Ellenőr értesítése előtt nem hozott hírt egy lap sem, szükségtelennek tartottam bármilyen megjegyzést tenni, mert abban, hogy egy fürdőhely kiváló vendégei egymással összejönni kívánkoznak, valami különös és szokatlan jelenséget én ugyan nem láthattam. Úgy látszik azonban, hogy vagy tévedtem vagy nem értek azon mesterséghez, melynek remeklői mélyen látnak minden malomkőbe. Azok, ugyanis, akik a múlt hét elején tudomással sem birtak a kérdésbeni találkozásról, e héten már ismertetik annak úgy indokát, mint részleteit. Előbb egy bécsi s aztán egy berlini lap kifürkészte az egész titkot. E szerint Bismarck felhasználta az alkalmat, hogy tájékozza magát egy kis társalgás által, vajon boldogulhatna-e Sennyeyvel, ha felejti Andrássyt. Sennyey pedig sóvárgott meggyőzni Bismarckot, hogy boldogulna vele is, ha elejti Andrássyt. Reményem, hogy a jövő héten kisütik az illetők azt is, hogy a találkozást nem a véletlenség idézte elő, hanem egy korábbi megállapodás, melynek sűrű és fontos levélváltás volt az előzménye. És most, kedves olvasó mit gondolsz, mi lenne a fennebbi koholmányokból, ha „elárulnám“, hogy az alaphírt én gondoltam ki s Bismarck és Sennyey soha sem váltottak egymással egy szót is ? Legyél meggyőződve, hogy a koholmányok „fenntartanák magukat“ továbbra is, saját erejükből és annál inkább hápognának, mentői kétségtelenebbül be lenne bizonyítva nevetséges vad „kacsaságuk.“ Azért nem is vonom vissza eredeti híremet, akármi legyen is belőle. * Egyébiránt a hirlapirodalmi ellenzék bécsi és budapesti kacsáinak consortiuma most ismét elhallgatott „az Andrássy bukása“ felőli tudósításokkal. Tán kezdi észrevenni, hogy a közönség is sejti már azoknak a „megbízható forrásoknak“ fekete medrét és tollasait. Vagy tán épen rémlik előttük a gondolat is, miszerint az „Andrássy bukása“ által nyerhetnének a csehek, de a verfassungstreu osztrákok és az „egyesült ellenzék“ magyarjai ugyancsak furcsán járhatnának. Nem biz a , az Andrássy-ellenes izgatás osztrák-magyar szövetségesei nem élik fel észszel ama gondolatot, mert a személyes érdekek indulatossága vakokká és butákká tette őket a legvilágosabban előrelátható fordulatokra vonatkozólag is. Midőn, néha egy-két napig, elnémul gyűlölködésük, azzal csak azt bizonyítják, hogy hasonlók a rosz gyerekhez, kit nem kell megdicsérni, mint jó fiút, ha elhallgat az ordítással, különben kitör belőle rögtön a makacs gonoszság felelete, miszerint ő „nem jó, csak pihen.“ * Most, tán kissé későn is, hallom a történelmi nevezetességű esetet, miszerint gróf Apponyi Albert tisztelt képviselő urat a bodroi kerületben kétlábú paripák kocsiztatták meg, némely ottani polgárok annyira lelkesedvén, hogy hámba fogták magukat. Ugyan nem villant meg fejében az ötlet, hogy tán legyinteni kellene egyet az ostorral ? Hanem ha még ezután is meri állítani, hogy nem tette választóit lóvá, akkor kénytelenek vagyunk azon feltevéshez jutni, hogy diadalszekerét szamarak húzták. Mindenesetre furcsán érezhette magát, midőn a kifogott rudas helyett egy illuminált kortest pillantott meg maga alatt. Nem rúgott? Hát a lógósok nagyon hegyzették füleiket ? Reményüjük, hogy azzal az equipage-t hajt az országház elé is a jövő hó 17-kén. Ha előre érkezik ez iránt értesítés a lapoknak, biztosítjuk, hogy olyan néptömeg fogja várni, amilyen még nem volt együtt Budapesten. Voyons, monsieur le comte, soyez gentil , szerezzen már a fővárosnak is egy jó napot ezekben az „Andrássy-Tisza“ időkben. Ne csak Bokronak. Középiskoláink rendezéséhez. {Három czikk). III. Második czikkemben előre bocsátottam : ha nem csalódom, azon főszempontok, melyek értelmében iskoláinkat mint oktatás-nevelési orgánumot fejtegetnünk kell, a következők : első a középiskoláinkban fektetett czélja országos érdekeinknek és a közműveltségnek, második tudományos törekvésünk szükséglete amennyiben az középiskoláinkkal kapcsolatban áll. Igaz, tanügyünkben nincs semmi bonyolódottabb mint ezen főszempontok correct körvonalazása és kifejtése. Nehezítő körülmény még az is, hogy középiskoláink keretében két intézettel találkozunk. Az egyik támaszkodik egyrészről azon kifejlődésre, melyet részére némiképen a múlt kijegyzett, másrészről elfogadja azon felfogást, miszerint a classicus nyelvek tanulásának a gyermek értelmét fejlesztő és alakító befolyása van, nemkülönben törekedni óhajt arra, hogy egyik nemzedékről a másiknak adassék át s megőriztessék a régieknél kidomborodott eszmék és irány tökélye, az egyszerűségben rejlő erő és báj gazdagsága, mely az ókor auctorait úgy nyelvi mint lelki egyességben átszellemesiti, nem kevésbé táplálván azok a liberatismus való erkölcsi érzetét. Midőn a gymnasium ezekre alapit, egyúttal a történelmet mint kiegészítő és oktató tanulmányt karöltve ezekkel által öleli. A reáliskola a múlttal szakít, hódol az új eszméknek, cultusát a jelenből veszi, a szép érzékét nagyban a mértani symetriára alapítja, értelmét a túlmérvű szám, természet és vegytan neveli. A tudományt a mesterséggel akarja párosítani, s annak teremtő erejét nem kevésbé a körzőre, a gépekre és a lombikra bízza, így felfogva a két intézetet, van e találkozási pont azok között ? Úgy a mint azok szervezvék van, és ez a tökéletlenség. Mert egyben sincsen meg úgy a mint kellene a lélek aethikai és aesthetikai mivelése,) máskülönben midőn a gymnasium a tudományok egyetemének készít ifjakat, a reáliskola a műegyetemnek akar képezni. Mindezeket egybevetve a reáliskolákról csak elvi szempontból van kevés mondanivalóm. Ezen intézet elvben ugyanaz akar lenni ami a gymnasium. Ez véleményem szerint téves, mert két úrnak akar teljesen egyenlő szolgálatot tenni, s ebből szükségszerűen következni kell, hogy egyikét sem fogja eléggé kielégíteni. De ha ez nézete szerint megtörténik is,kimarad a lelket átölelőleg ami bensőleg ható mivelő képessége, melyre az emberiség mivelődésének történelmi fejlődése építve van. A modern közműveltségnek nem mondom hogy meg nem felelhet, s így a jövőbe is bele tekinthet, a jelent is láthatja a mennyire perspektívája megengedi, de a múltat soha. Teljes lesz-e igy művelődési foka s tudományos összesége? ezt fontolja meg jól a reáliskola, s bíráljon a felett. Hogy a gymnasium az emberiség mivelődési iskolájának tekintessék, ahhoz jogát századoktól nyerte, s azt mai nap is fenntartja, s épen ez okból — látszassam bár egyoldalúnak vagy elfogultnak, ha ezen tanintézetről gondolkodom, régi iskoláinkat szem elöl nem téveszthetem. Edu Bois Reymond „művelődés, történet és természettudomány“ czímű értekezésében mintegy felsóhajt: „hol vannak a mi latin iskoláink ?“2) Nem mintha bátorítást akarnék ebből meríteni, de tekintve az országos középtanodai tanáregyleti közlöny ezen kijelentését: „Gymnasiumaink hanyatlanak“. Ezt lehet hallani a főtanodák tanáraitól, kik érettségeseinket további képeztetés végett átveszik, ezt a külföldi szakértőktől, kik tanügyi viszonyainkat figyelembe veszik...) Tekintve továbbá a múltból dr. Heyne göttingai egyetemi tanár, miután a magyarokat az akadémiai senatusban több ízben magasztalta, kiemelve feddhetlen erkölcsüket, szorgalmukat és jeles készültségüket, a tőle búcsúzó magyaroknak a többek közt ezt szokta mondani : „dicsérem a magyar tudósokban a régi literatura szeretetét. De meglássátok, hogy a midőn ezt, mint eszközt úgy kellett volna használnotok, czéllá ne tegyétek nemzeti literaturátok s azzal együtt járó csinosodástok sérelmével.4) Mondom, mindezeket egybe foglalva, nem lenne indokolásán ha részben mi is kérdenők : hol vannak a mi régi iskoláink? Mennyire fejlődtek ki 1848-ig gymnasiumaink, arról biztosabb tájékozást azok tanterve fog nyújtani. Ezen tanterv amennyire az összeállítható, az alsó 4 osztályra a következő volt:6) Vallás heti 2 óra, magyar nyelv 2, latin 8, német nyelv 2, történet 2, — taníttatott 3 és 4-ik osztályban, — földrajz 2, néhol 1 és 2, néhol pedig 3 és 4-ik osztályban taníttatott, természetrajz 2—2 óra 1 és 2-ik osztályban, számtan 2—4 óra osztályonkint. Ezenkívül taníttatott több helyen a műtan, kisebb természettan, sőt rajz, úgy hogy egy-egy osztály összes heti óraszáma 18—20 volt.6) Az V. és VI-ik osztályban: vallás 2, magyar 2—4, görög 2, — nem mindenütt taníttatott, — görög és római régiségtan 2—3, természetrajz 2, — nem mindenütt taníttatott, — számtan 2 óra. A latin néhol külön 4, a szónoklat és a költészettan pedig 3 órával, a hol együtt vétetett heti 6—7 órával volt. Mythológia 2 óra. Némely helyen az osztályok külön taníttattak, s akkor egy-egy osztály 18—20 órát kapott, a hol együtt volt a két osztály heti óraszáma 26-ra ment fel. A VII. és VIII. oszt. tantárgyai : vallás 2, — nem mindenütt taníttatott, — magyar 2, néhol l) Ha tanuló ifjainkat érdeklőleg az elvadulás vádja jogosulttá válnék, úgy én ennek megfejtését eme hiányban vélném keresni. *) Értvén alatta a porosz gymnasiumokat. Az értekezés egy része közöltetett a Magyar tanügy 1877. évi folyamában. 3) „Gymnasiumaink hanyatlása.1 Veres. Országos középtanodai tanáregylet közlönye 1878. junius 1. 4) Hasznos mulatságok. 5) Nehány gymnasium igen tisztelt igazgatója kérelmemre szives volt közölni az ugyanazon intézetek 1848-ik évi tantervét. Fogadják szivességökért mély köszönetemet.) Az algymnasium helyenként hat évre terjedt ki. 1 óra, latin 2, — nem mindenütt taníttatott, — görög 2, néhol csak mint rendkívüli tantárgy, helyenkint német 1, történet 2—4, betűszámtan és mértan 4—5, lélektan és logika 3—4 óra a VII. osztályban, természettan 4—5, néhol ezen kívül vegytan 2 óra, magyar és európai irodalom 2—2, aestheika 1, bölcsészettörténet és metaphisika 2—2 óra. Ezen kívül taníttatott néhol az észjog, neveléstan és gazdászattan. Ahol az osztályok elkülönözve voltak, heti óraszám 18—20 volt, némely tantárgyak közös hallgatása mellett 26-ra emelkedett. A tannyelv az egész gymnasiumban némely tantárgyaknál tisztán latin, majd vegyest latin és magyar, némelyeknél pedig tisztán magyar volt. Sokan visszariadnak még gondolatától is a régi iskoláknak ; én mégis bátorságot veszek azokra reflektálni, s kiemelni a következőket : midőn a tanulmányokban az ember lelki és szellemi fejlődésével természetszerűen haladtak, a latin nyelvben oda törekedtek, hogy abban a tanulón kellő jártasságot szerezzenek befejezőleg a VI-ik osztályig, azontúl a latin csak gyakorlati óra volt. A szónoklat és a költészettant kapcsolatban a classicusok magyarázatával az V. és VI. osztályban öszpontosították, s a szép érzékének képzésére adták utána az aesthetikát, s hogy irodalmi tanulmányi körüket teljes egészszé tegyék, azt a magyar és az európai irodalom tanításával tetőzték be. Nekem úgy látszik , ha a bölcsészeti tanulmányt nem számítom is ide, ezen iskolák a szellem ebbeli kiképzésében culmináltak, s az ez által nyert eredményeket új iskoláink — bármiként törekedjenek is oda, jelen szervezetekben elérni nem fogják. Gymnasiumaink éppen a hatodik osztályig befejezőleg ölelik által s szövik be mélyen a reáltanokat. Nem akarom állítani ezzel, hogy a reáltanulmányoknakgymnasiumainkban teljes jogosultságuk ne volna, mert ezt úgy a közműveltség, mint azon szükséglet, mely kapcsolatban áll középtanodáinkkal, követeli ; de mégis itt álljunk meg kissé, s neérjük a dimensiókat. A mértan keretébe foglalja a trigonometriát, a gömbháromszögtant és az elemző mértani, a számtan a másodfokú egyenleteket. A természetrajz és a vegytan valóságos egyetemi tanfolyamot vesz át. A természettan belemerül trigonometriai bebizonyításokba, s nemkülönben terjedelmesen lehozott képletekbe.’) Ezeket áttekintve be kell ismernünk, hogy a gymnasium a reáltanulmány szakiskolájává vált, s hozzá tehető még, hogy midőn ezen tantárgyakat korlátoltabb határok közt culturális hivatásának csak eszközévé kellett volna tennie, czéllá tűzte azt ki. Midőn a reáltanulmányt a kellő határok közé szorítanám, nem óhajtom, hogy az, amennyire lényegben a gymnasiumi műveltségre szükséges, korlátoztassék ; valamint nem kívánok a bölcsészeti tanokba sem mélyedni, nem lehet azonban az aesthetikai, a hazai és az európai irodalmi bővebb tanulmányt félreismerni.8) A gymnasiumilag nevelt embernek a szépnek és a remeknek valódi és aesthetikai fogalmával kell bírnia, ilyen kinyomatot kell nyernie gondolatában, lelkében és irányában. Úgy továbbá a gymnasiumi műveltség egyik feltétele, hogy az ifjú a hazai irodalomban, fejlődésében s a korszakok alakulásában áttekintéssel bírjon, valamint nem lehet közönyös az európai irodalom felfogásához, a kiválóbb korszakok és írók jellemzése és bővebb ismerete. Mindezeket egybe foglalva a gymnasiumokra nézve a lényegesebb reform s ús tárgy beosztás elkerülhetsen. Nem óhajtom én a régi iskolákat — noha nem lehet tagadni, hogy azok századokon keresztül nagy szolgálatot tettek, úgy az emberiségnek, mint a tudomásnak — czélom csak az: teremtsünk oly iskolát bármely az emberben a lélek emelkedettségét is neveli. Ha szükséges a reáltanok túlnyomóbb művelése, szervezzük a reáliskolákat, állítsunk az iparnak szakintézeteket, de a gymnasiumokat ne zavarjuk össze ezekkel. Ha netalán valamely pálya — mint p. o. az orvosi — nem volna is teljesen kielégítve, egészítse ki a szükségeseket az egyetemen. Azt se feledjük, hogy manap a tudomány olyan, mint a danaidák hordója, bár mennyit tanítsunk vagy tudjunk, még mindig hiányok fognak mutatkozni ; de mindezekkel szemközt becsüljük többre azon jókat, mit egy intézet a szellem és a lélek való mivelése által az emberiség és a társadalom erkölcsi ápolására is nyújthat.9) Jeszenszky István. 7) Éppen kezeim közt van egy természettan, csak curiosum képpen érintem terjedelmét. A VII. osztály számára tartalmaz 153 sűrűn nyomtatott nagy lapot, a VIII. osztály számára 178 kisebb, de szintén sűrűn nyomtatott lapot. 6) Az aethikai képzést feljebb jeleztem. 9) A kormányzat és a felügyelet kérdéséhez más alkalommal szólok. Fővárosi ügyek. — A mozgósítottak családjai és a sebesültek segélyezésére kiküldött fővárosi bizottság mai gyűlésében következő kimutatás terjesztetett elő : Befolyt a fővárosban lakó családok részére összesen 11.081 frt 92 kr, a vidéken lakó családok részére 702 frt 44 kr, a sebesültek részére 817 frt 70 kr. Összesen 12.602 frt 3 kr. A fővárosban lakó családok részére beérkezett összegből kifizettetett a) rögtöni segélyképen 135 család részére 1625 frt. b) A f. b. 6-iki ülésen rendes napi segélyképen egy havi időre megszavaztatott 1551 frt, összesen 3176 frt, rendelkezésre áll 7905 frt 92 kr. Azon felhívásra melyet a belügyminiszter adakozások gyűjtése czéljából a magán egyletekhez intézett, Gerlóczy alpolgármester kifejti, hogy czélszerű volna ha ezen egyletek és mindazok kik gyűjtéseket eszközölnek, a gyűjteményeket a fővárosi bizottsághoz szolgáltassák át, mert a kitűzött nemes czél csakis így érhető el, amennyiben csak ez van abban a helyzetben, hogy megtudja a szétosztás legczélszerűbb módját. A bizottság e felett érdemlegesen a mai gyűlésben nem határozott, hanem bevárja nőig a fővárosi tanácshoz intézett miniszteri leirat át fog tétetni a bizottsághoz. Dr. Szabóky Adolf jelentése, hogy a végrehajtó bizottsághoz lépés, sebkötő s egyéb hasznos adakozások szépen folynak be, örvendetes tudomásul vétetett. Ezek után Morfin Imre olvasta fel a segélyben részesült egyének névsorát. Az izraelita nőegylet a bizottsági elnöknek 500 drb tápintézeti tárczát küldött át szétosztás végett. A bizottság a szétosztás felett jövő gyűlésében fog majd határozni. — A VI-ik kerületi II. sz. iskolaszék tegnap tartott első rendes ülésében a folyó évi beiratások eredményére jelentés létetett. Kiemeltetek, hogy különösen a teréztemplom téri 5-ik főosztályban 123 növendék jelentkezett felvételre. Miután a törvényes létszámon felül 43 tanuló elhelyezésének szüksége forog fenn, a tanács egy párhuzamos osztály megnyitása iránt sürgősen megkerestetni határoztatok. A hittani oktatás tárgyában több iskolaszéki tag részéről felszólalás történt oly irányban, hogy felette ezélszerűtlen a kath. vallástannak d. e. 8 és 9 óra közti előadása, miután más hitfelekezetű gyermekek ezen idő alatt, különösen télnek idején az utczákon áldogálni kénytelenek, mi által meghűlésnek vannak kitéve. Egyelőre utasítva lettek az isk. igazgatók, egy külön tantermet, mint várószobát, egy osztálytanító felügyelete alatt megnyílni, hol a más hitfelekezetű gyermekek várakozni fognak. A főváros tanácsa azon kérelemmel járult az adófelügyelőséghez, hogy a mozgósított tartalékosok adóhátralékának behajtását ne eszközölje az ismert erélylyel, hanem emberséges bánásmóddal iparkodjék a kenyérkeresőtől egy időre megfosztott családok sorsát tűrhetőbbé tenni. Ludwigh adófelügyelő — mint értesülünk — azon dicséretreméltó magatartást tanúsítja a felkérés következtében a mozgósítottak családjai irányában, hogy a kíméletesség végső határáig megy, amennyiben az illetőknek hátralékuk lefizetésére hosszabb-rövidebb halasztást enged és beleegyezik az adóhátralék részletes törlesztésébe. TÁRCZA. Milutinovics, a szarajevói születésű szerb író. 1791-1848. Milutinovics Simon, máskép Csubro Csajkovics született 1791. október 3. Szarajevóban,'*) Bosznia fővárosában. Atyja Milutin szerbországi születésű volt s Szarajevóban kereskedést űzött, anyja Herczegovinából való volt. Simon két éves korában a szülők gyermekükkel együtt menekültek a Szarajevóban dühöngő pestis elől , előbb a fővárosban közel fekvő faluba, Szvrakino Szelóba s később Bradacsacz városba kerültek, hol hat esztendeig tartózkodtak. Innét Bródba, később Zimonyba s végre Nándorfejérvárba vetette őket a sors. Belgrádban a tiz éves Simont iskolába küldötték, s nehogy anyjának gyöngéd szeretete elkényeztesse, atyjának egyik rokona őt Szegedre vitte s Alargics tanitóhoz teljes ellátásba adta. Szegeden Milutinovics Simon négy esztendeig maradt s itt kezdett már a latin iskolába járni. 1805-ben a Jcarloviczi gymnasium tanulói sorába lépett. Itt azonban csak három évig maradhatott meg, mert a poétikából (az V-ikből) a fegyelmi szabályok egy pontjának áthágása következtében Davidovicscsal, Milos fejedelem későbbi titkárával együtt az intézetből kizáratott. Karloviczból Zimonyba került s itt nagy szorgalommal látott hozzá az uj görög nyelv megtanulásához s azon kivül tanulta a kereskedést. Zimonyból Belgrádba került s itt irnoki alkalmazást nyert a senatusi irodában egészen 1813-ig. Ezután bejárta Pestet, Bécset, Triesztet s Dalmátiát s itt Sztrmicza faluban egy ideig nevelősködött s nem sokára Grahovón és Kupresen át visszatért Boszniába. Szerbiában akkor uj mozgalmak ütöttek ki. A forradalom feje a rakovói pásztorfiu, Obrenovics Milos vola. E mozgalmak Milutinovicsot Belgrádba hozták s itt a görög keleti vladikánál (püspöknél) mint írnok alkalmaztatott. 1814. év ősszén belebonyolódott a törökök elleni összeesküvésbe s csakhamar kényszerítve volt állását elhagyni s hasonló minőségben alkalmaztatott a sabáczi püspöknél. A sabáczi püspök, Phanariot Dániel, az 1815. évi szerb fölkelés alkalmával titokban a törökökkel tartott s a törökökkel és Milutinovicscsal együtt bezáratta magát Valjevoban. A mint a törökök a valjevói sánczokat elhagyták, a püspök Boszniába, Zvornikba szökött, Milutinovics azonban a Drina balpartján elhagyván főnökét, visszasietett Szerbiába s Radovasniczában bevárta a szerb zavarok lecsendesítését s miután hosszabb ideig tartó betegségéből föllábadt, ismét Belgrádban jelent meg s itt a senatusnál irnoki állomást nyert. Atyja időközben Besszarábiába vándorolt ki. Simon fia látni óhajtotta őt s utána indult. Előbb Oráhországba került, Kraljevóba, innét Vidinbe. Vidinből tovább nem mehetett egyelőre ; a nyomor itt marasztalta őt. Egy gazdag töröknél kertészlegény lett. Kezdetben csak az uborkát plántálta és árulta, bebizonyítván ügyességét, a dinnyetermesztés felügyelőjévé tették s ezen minőségben több keresztyénnel ismeretséget kötött s ezek iskolát és tanulókat szereztek neki s tanítóul alkalmazták. Több viszontagság után végre érvényesíthette tervét : 1819-ben saját csónakján Galaczig s innét Besszarábiába utazott. Itt találkozik szüleivel, kik a fiút már holtnak hitték. Besszarábiában több esztendeig tartózkodott s irt dalokat s egyéb verseket. Besszarábiából 1825. Lipcsébe került, hogy költeményeit — a cetsurától nem gátolva — kiadja. A mellett King tanár előadásait s más collegiumot is látogatta. Lipcsében megismerkedett Gerhard Vilmossal, a követségi tanácsossal és német íróval ( 1858), ki ez időben a szerb népdalokat és hős regéket gyűjtötte s németre forddotta.Serbische Volkslieder und Heldenmärchen, Leipzig, Barth, 1828. 2. kötet.) Milutinovics Gerhardnak e munkában nagy szolgálatot tett. 1827-ben elhagyta Lipcsét s bejárván Prágát, Bécset s Budát, Zimonyba jött s innen Montenegróba, hol Petrovics metropolitánál hosszabb ideig élt. Montenegrói tartózkodását arra használta fel, hogy a montenegrói és herczegovinai népdalokat szorgalmasan gyűjtötte s a nyomda számára előkészítette. Négy év múlva visszatért Szerbiába és Belgrádban mind rendőrségi biztos alkalmaztatott. A negyvenes években egy ideig Budán lakott, leginkább az irodalommal foglalkozván. De itt se volt állandó maradása. Visszatért Belgrádba s itt meghalt 1848-ban. Viszontagságos életét saját maga irta le s az irodalomtörténetirók ez után indultak. Nevezetesebb művei közé tartozik a „Serbi” janka.11 Ezt Lipcsében 1826-ban Breitkopfnál (cyril betűkkel) nyomatta. A 4 kötetből s egyes hőskölteményekben Szerbia újabb történetét,Kara György és Obrenovics Milos kora nevezetes eseményeit énekli meg. Gerhard Vilmos ragasztalólag nyilatkozik e hősköltemények költői becséről és minthogy e költészet alakja a szerb népdalok alakját utánozza, a déli szlávoknál a Serbijanka sokáig az első rendű és kedvelt költői termékek egyike maradand. Milutinovics a déli szlávok népdalait szorgalmasan gyűjtötte s több ízben kiadta. Nekolike pesnice, stare, nővé (régi és uj dalok). Lipcse, 1826. Zorica (a hajnal.) Budán, 1827. Prevanja Grnogorska i Hercegovacska (montenegrói és herezegovinai dalok.) Megjelentek Budán és Lipcsében. E gyűjtemény nemcsak népdalokat, hanem egyes költők, köztük a gyűjtőnek néhány költeményét is tartalmazza. Van több drámája is, így Obilics, szomorujáték, megjelent Lipcsében 1837. Srojebratstvo (a hármas testvériség) czimű drámáját Budán irta 1844. Utolsó színműve „Kara György.“ Történelmi műve „Istorija Serbijen megjelent Belgrádban, 1835. Milutinovics Simon a déli szláv költők és írók közt jelentékeny helyet foglal el. Most, midőn a politikai újdonságok a déli szlávok vidékére helyeznek át, nem érdektelen tán rólok oly irányu csikket is olvasni, mely nem tartozik a nagyszabású politika keretébe. Wagner Lajos. *) Szarajevó helyesebb mint Szerajevo. E várost ugyanis Szokolovics és Zlatarovics, boszniai nemesek alapították 1465-ben. Ők voltak az elsők, kik az izlámra áttértek. Uzren, a tartomány vezére ugyanez időben nagyobbitotta a várost s építtette a kormánypalotát, a szarajt s innét származik a város neve is Botzna-Szaraj vagy Szarajtvo. HÍREK. Szeptember 11. — Audientia a királynál. Egy bécsi helyi lap beszélt: M. Alfréd volt huszár egy év előtt egy előkelő származású leányt szöktetett el, de Budapesten elfogatván, a bécsi illetékes törvényszék elé állították, mely egy havi fogságra ítélte. M. azonban hosszabb halasztást kért, mert a király kegyelméhez akart személyesen folyamodni. Az audiencia engedélyezve Jön s M. a király elé lépett. M. még 1877-ben egy hadgyakorlat alkalmával, melyen ő felsége is jelen volt, egy merész lovas tett által kitüntette magát, miért is szerencsés volt ő felségének bemutattatok Alig lépett tehát az elfogadó terembe, midőn ő felsége a bátor huszárt fölismerte és visszaemlékezett ügyességére. Miután M. a btüntetés elengedését illető kérését előadta, a király kérdezé: „Olvas ön regényeket?" A megszólított igennel felelt, mire ő felsége mosolyogva folytatá: „Nos, akkor tudni fogja, hogy legtöbbnyíre miről van szó azokban ; először szerelemről, azután jön az elszöktetés s végül — a büntetés. Miután ön szeretett, s szerelme tárgyát elszöktette, magára kell vennie a büntetést, állja ki azt nyugodtan, mert igazságos az.“ — Egy kézmozdulat és a kérvényező el volt bocsátva. — Az udvari gyász vége. A néhai Ferencz Károly főherczegért márczius hó 12-én elrendelt udvari gyász holnap, azaz szeptember 12-én letétetik. — A „József ur“ csizmái. A „Debreczeni Ellenőr“ beszéli a következőt: A ki csak József főherczeget az ő hivatalos körútjaiban látta, mindenkinek feltűnnek a fenséges urnák ,— más egyéb kiváló jeles tulajdonai mellett — az ő sajátságos csizmái. Ezek a csizmák ugyanis oly szép hegyes orrúak, aminőket ma már csak ritkán lát az ember fia, civilnél, katonánál egyiránt. Ezen vágatlan orrú magyar csizmák és a „József úr“ elnevezés közt a legközvetlenebb összefüggés van. Ugyanis, amikor még Alcsúthon a fenséges herczeget egyszerűen „Jóska urfinak“ hívták a falubeli játszótársak, többnyire szegény parasztemberek és még szegényebb iparosok fiai, volt a többi szegény gyermek között különösen egy, aki az úgynevezett „Palatínus Jóska“ kiváló kegyeivel dicsekedhetett. Sajnáljuk, hogy ezúttal az illető nevével nem szolgálhattunk. — Ez a gyermekkori játszótárs egy alcsuthi szegény csizmadia fia volt. Az idők teltek, a gyerekek nőttek, s a Palatínus Jóskából a közszeretetben álló magyar honvédfőparancsnok József főherczeg s a szegény csizmadiagyerekből pedig Alcsuthon becsületes csizmadiamester lett.—Hát hiszen Makó alig eshetik messzebb Jeruzsálemtől, mint egy osztrák főherczeg és a honvédség főparancsnoka egy szegény alcsuthi csizmadiamestertől. De az a rettenetes nagy rangkülönbség a mi szeretett főherczegünket egy cseppet sem geoirozza, s a szívélyes viszony a főherczeg és a csizmadiamester között ma is fennáll, s azokat a feltűnő csinos vágatlan orrú csizmákat a főherczeg, természetesen tisztességes fizetés mellett, az ő hajdankori játszótársával Alcsuthon készítteti, s ezen megtiszteltetés fejében a derék főherczeg nem követel egyebet az ő hajdankori játszótársától, ki egykor őt egyszerűen Jóska irfinek szólította, mint azt, hogy minden teketória nélkül, ha a sors őket összehozza, egyszerűen József urnak nevezze. — A mozgósítottak családjai számára kaptunk Ó-Békáról 7 irtot. Ez összeghez járultak: dr. Barts József 3, Schwarcz Jakab 2, Pleszky Antal 1 és Schwarcz Lipót 1 írttal. A már átadott összegen kivül még 11 frt van nálunk e Célra, s szintén kézhez juttatjuk. — Csiky Jánosné úrhölgytől pedig Marosvásárhelyről egy csomag lépést kérünk a sebesültek számára. — Hauser Tivadar igazságügyminiszter néhány napra Badacsonyba utazott. — Az utolsó Ariosti. A hires költőnek utolsó sarjadéka Ariosti Pompilii Antónia grófnő a napokban 90 éves korában meghalt Ravennában A grófné neje volt Grădini Pignotti grófnak. — Kossuth Lajost a budapesti tudós műegyetemi olvasókör megválasztó dísztagjának s az erről kiállított fényes oklevelet szept. 16-ra, Kossuth születésnapjára küldi el. Az oklevelet Posner mttintézete állitá ki s az látható ma a váczi-utczai Sárkány boltban. Az oklevél borítékja kék aliasselym (a Kossuth-család szine), belseje fehér babos selyem, gazdag aranyozással. A külső boríték előlapján aranyból e felirat áll : „Kossuth Lajosnak a tudós műegyetemi olvasókör“ ; hátsó lapján az évszám : 1878. A benső lapon a magyar korona van, a következő lapon pedig igen diszes aranyos kiállításban a következő felirat: „Tudományos műegyetemi olvasókör Budapesten. Az 1877. év Pünkösd hó 31. napján tartott közgyűlés egyhangú határozata által Kossuthfalvi és Udvardi Kossuth Lajos úr, Magyarország 1848—49-diki kormányzója megválasztatott a tudós műegyetemi olvasókör tiszteletbeli tagjának, minek hiteléül ezen okmányt kiadtuk és aláírásunkkal Hitelesítettük. Budapesten, 1878 évi közgyűlés napján, Szent-Iván hó 5-én. Festetics Berno gr. elnök, Szokolay Géráés titkár, Ragályi Lajos jegyző s a bizottsági tagok aláírása. — A szentgotthárdi cistercita apátság elválasztása az Alsó-Ausztriában fekvő heiligenkreuzi apátságtól, a „Religio“ szerint, már el van döntve, sőt az elválasztás tényleges logana oitása is már megindult. Az egyesítve volt apátság jelenlegi rendtagjainak nagyobb része a heiligenkreuzi apátságban marad. Az új apátság betöltésére a választás egy hó leforgása alatt várható. — Az iskolahiány és a tandíj a fővárosban. A napokban nem egyszer hallottuk a panaszt, hogy nincs hely sem ebben — sem abban az iskolában, s hogy mily sok fiú és leány marad ez évben iskola nélkül, annak daczára, hogy a főváros csupán az elemi nép-, rajz- és polgári iskolákra évenként — ide nem számítva az építkezéseket — 705,318 frtot költ. Hogy e kiadás az adópénztár rovására mértéken túl nem emelkedhetik, azt nagyon természetesnek fogja mindenki találni, s azért részben helyeseljük is, hogy a városi tanács nemiit határ nélkül új iskolákat vagy osztályokat, mihelyt arra szükség mutatkozik. De a kiadáshoz hasonlítva a t a p dijbevételt, mely ez évre 58,730 írtban volt előirányozva (tehát a kiadásoknak alig 8%-a), azonnal rátalálunk a forrásra, a honnét a hiány fedezhető t. i. az iskolai kiadás és bevétel közti kirívó aránytalanságot kell megszüntetni, vagyis : nagyobb tandíjakat szabni. Vegyük csak pl. a polg. iskolát, ottart a beírást és őert az egész évi tandíj. Ez valóban oly csekély, hogy kevesebb nem is lehetne még eszménynek sem , s ennél még sokkal kisebb a tandíj az elemi iskolánál. Valóban annak kétszerese alig érezhető különbség volna a szülőkre nézve, s a főváros azon helyzetbe jutna, 28 Jean Tétérel eszméje. IRTA Victor Cherbuliez. MÁSODIK RÉSZ. XII. (Folytatás.) Tovább nem folytatta tudakozódását a kisasszony, eleget tudott már. Kinyujtá két lábát a kandalló kerítésére s gondolataiba merült, melyeket nem közlött senkivel, jobb szerette azokat magának tartani. Hosszú szünet után felszólalt a báró : — Mily szép kis lábad van neked, kedves leányom ! — Azt találja? — Sohase láttam ennél kisebbet se szebbet. — S az isten tudja, mennyire tapasztalt atyám ebben a tárgyban. — Oh, nem annyira, mint képzeled, felelé a báró szerényen. — Egy operai istennő lába csak nem hasonlítható az enyémhez? — Nem akarok hasonlítást tenni, de azt mondom, hogy a tied tökéletes szép. — Tudok én valakit, ki teljes tudattal beszélhetne róla, mert sokkal jobban látta, mint ön valaha látni fogja. — Hát, ki az a boldog halandó? — Valaki, a ki nem tyúkszemorvos. — Ki ház ? — Valaki, ki épen ma lába takaró nélkül. — Takaró nélkül? — Meztelenül, mondá meggondolatlanul felemelve hangját, úgy hogy James asszonyság felriadt, s felbillentve fejét, felkiálta : Istenem ! miről van szó ? Úgy hiszem azt mondta : meztelenül. Ki az a meztelen ? — Azt kérdezte tőlem, kiálta felé a báró, hogy nehéz-e a meztelen lovon ülni. — Hát, kisasszony, ön nem tud illedelmesebb kifejezést haszálni ? mondá erre Juines aszszonyság. — Hiszen lóról van szó ! felelt vissza Klára. — Ló, vagy nem ló, vannak szavak, melyeket jó társaságban nem ejtenek ki. Azt kellett volna mondani : szőrén. Mikor tanui meg már egyszer magára vigyázni? Erre a grófnő újra felvette hímzését, miglen Langnenx úr halkan igy szólt leányához : — Hát kinek volt az a nagy szerencséje, hogy lábadat meztelenül, vagy szőrén láthatta? — Találja ki; — de nem, úgy sem találná ki soha . . . Egy fiatal ember, az ön halálos ellenségének, a Fehér-Házi emberevőnek fia, Tétéről Lionel uram. — Ah, valóban ... de hogyan történt ez? . . Talán ide hivattad s azt mondtad neki nyíltan : — Nemde szép láb? nézze csak. — Értsük meg egymást, nem mondtam én, hogy megmutattam neki. Ez a fiatal ember egy ravasz róka, úgy tesz, mintha aludnék, pedig eszeágában sincs. S erre Saligneux kisasszony elbeszélé apjának a tóvirági kalandot minden részleteiben. Saligneux úr a legnagyobb gyönyörrel hallgatta, áldva az eget, mely magára vette, hogy neki egy átmenetet szerezzen, melyet már egy órája, hogy keresett s nem tudott megtalálni. Midőn a leány elvégezte elbeszélését így szólt: — Tehát ma két szemeddel szemlélted ezt a phönixet ? — Micsoda phönixet? — Tétéről Lionel uracsot. — Mi tekintetben phönix ő? — Ez a fiatal ember nemcsak nevezetes, hanem kivételes, rendkívüli, egészen rendkívüli egyén, felruházva a legszebb képességekkel, a legkitűnőbb hivatalokra érdemes, kinek valamennyi párisi közjegyző a legnagyobb, legpompásabb jövőt jósolja. Ezt te nem is sejtetted, nemde ? — Megvallom, hogy bár ránéztem e rendkívüli fiatalra, mégsem tudtam leolvasni homlokáról az ő nagyszerű rendeltetését. Igaz, hogy köztünk volt a patak egész szélessége. — De mégis megtetszett neked ? — Nem volt visszatetsző külseje. Igyekezett bebizonyítani, hogy szükség esetén, s ha raegereteti magát, egy Tótéról illedelmes, udvarias, sőt még nyájas is tud lenni.