Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-12 / 458. szám

tigle­zetési árak:­­az évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyet szám­ára 4 krajexár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Oleggéri Toladds, Budapest, csütörtök, szeptember 12. 1878. 458. szám. firityuk Mrtttia a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Leprád­ testvérek irodájában). Továbbá Havas, I. alite A Cse. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr" kiadó-hivatala által nyugtázó* számla ellenében fizetendő. ffliadó-hivatal : Budapesten, addor-utcza. 6. azcím. ide intéznetik az előfizetitek ét a lap szélküldésére vonatkozó minden felszólalót. X. évfolyam. Budapest, szeptember 11. A portának körjegyzékére eddig egyik hatalom sem válaszolt, így tehát a porta is vonakodik kinevezni a meghatalmazot­takat a görög határokat rendező bizottság­ba. Hír szerint közös jegyzékben akarnak a hatalmak válaszolni a török kormány­­nak és még mindig folytatják a tárgyalá­sokat ez iránt. Mialatt a hatalmak közve­títésre készülnek a görögök érdekében, ezek csörtetni kezdik kardjukat. Athéni jelen­tés szerint a hadügyminiszter behívta a tartalékos katonákat. De ez még csak hír, de ha megvalósul, akkor sem lesz valami nagy jelentősége, mert ha fölhatalmazzák is a hatalmak Görögországot a berlini szer­ződés végrehajtására, nem lesz arra elég ereje. Nagyon bajos elhinnünk, de külföldi lapok állítása szerint citár a felsége k­ószobájában is ki-­sértene az Italia Irredenta E kalandos esetről a következőket Írják a „Pester Lloydsnak Lon­donból : London, szept. 8. Rómából furcsa esetről küldöttek ide jelentést, melynek állítólag Schön­­brunnban kellett volna megtörténnie. Váljon igaz-e, vagy nem, azt nem tudom, azt egyhamarjában nem lehet constatálni, de végtére sem annyira lehetet­len, hogy ne lehessen megkoc­káztatni elbeszélé­sét. Schönbrunban ő felsége k­ószobájában egy emlékiratot találtak szeptember hó első napjaiban, melynek tartalmát itt küldöm az angol szöveg szerint, a­mely valószínűleg szintén már németből vagy olaszból lehet fordítva. A kérdéses emlékirat állítólag így hangzott : „Trient, 1878. aug. 15. Sire ! A trienti nép, mely történelmi hagyo­mányainál, földrajzi fekvésénél, büszkeségénél, nyel­vénél és férfias önérzetességénél fogva olasznak érzi és gondolja magát, arra használja ez eszközt­, hogy kifejezést adjon ön eleti akaratának, és tud­tul adja rokonszenvének nyilatkozását a nagy Olaszországgal. E népnek, mely oly egyszerű er­kölcsökkel és oly erős izmokkal bír, sohasem volt alkalma arra, hogy nyilatkozhatott volna hazafias aspirálóiról Európa előtt, mert felséged kormánya mindenkor elnyomta szavát. E népnek állandó vo­nakodása képviselőt küldeni a német Tirol gyűlölt tartománygyűlésébe, a számos sajtóügyi üldözés, a gyakori elitéltetések felségsértés miatt, s azon szám­­üzöttek és önkénytesek nagy száma, a­kik megvál­tást vivtak ki Olaszország részére, arról győzhették volna meg felségedet, hogy a trienti községek el tudják tűrni az idegen igát, mely alatt ágaskodnak, de hogy azt sohasem fogják elismerni vagy sze­retni. Mi előbb-utóbb olaszok kívánunk lenni. Sire! Hozzánk nem illik, hogy tanácsokat adjunk ön­nek, de ha szívén viseli ön birodalmá­nak érdekeit, és testvéri vagy legalább barátságos viszonyban akar élni Olaszországgal, tűzze ki tö­rekvésévé, hogy háború és erőszak nélkül adja vissza az anyaországnak e kis darab latin földet." Íráviratok. BéCs, szept. 11. (Eredeti távirat). Azon állítás, mintha a sziszek-novi­ vasúton már dolgoznának is, teljesen alaptalan. Egyetlen kapavágás sem történt, s a kérdés függőben marad mindaddig, míg a magyar miniszter­elnök haza nem érkezik. Bécs, szept. 11. Konstantinápolyból be­­jelenti a Politische Correspondenz Mehemed Ali meggyilkoltatásának részleteit. A ka­tasztrófa közvetlen oka az volt, hogy Me­hemed Ali gyűlésre hívta össze Djakovában szept. 6-én az albán főnököket, hogy ki­fejtse előttök küldetését, továbbá a kormány nézetét és tanácsát. Midőn kijelentette Me­hemed Ali, hogy a kormány nem elég erős az egyesült Európa akaratával való daczo­­lásra, és így tekintettel kell lennie a con­gressus határozatainak végrehajtására, ezért tehát komolyan ajánlja az albánoknak, hogy az elhatározott területátengedések végrehaj­tását ne akadályozzák. Ekkor zivatar tá­madt a gyűlésben, mely az utczára is ki­terjedt és véres küzdelmet idézett elő, mely­ben 100 embert megöltek és megsebesítettek. A muftinak sikerült később helyreállítani a nyugalmat. Mehemed Ali fölhasználta ezt, hogy máshol keressen magának kíséretével együtt menedéket. Itt békében töltötte az éjszakát. De másnap kikutatták lakását a fanatikus albánok, és azonnal megkezdették a támadást, és Mehemed Alit 39 emberből álló kíséretével együtt, mely tisztekből és katonákból állott, kétségbeesett védelem után fölkonczolták. Mehemed Ali 16 sebet kapott, köztük nyolc­ halálos sebet. A porta még egyik hatalomtól sem kapott választ a görög kérdésben szétkül­dött körjegyzékére. A porta el van határozva annak kijelentésére, hogy most a Görögor­szág által követelt határigazítás czéljából nem nevez ki meghatalmazottakat. Athén, szept. 11. Az „Ethikon Pneuma“ szerint minisztertanácsi határozat alapján elrendelte a hadügyminiszter a szabadságolt tisztek, altisztek és katonák haladéktalan behívását. Az említett lap megjegyzi, hogy komoly okok indították a kormányt ez in­tézkedésre. Prága, szept. 11. A városi képviselők gyű­lése elhatározta, hogy a podaskali híd fölépítésére a tartománygyűlés által engedélyezett egy millió kölcsönt még egy millióval fogja megtoldani, és fölkéri a tartománygyű­lést ez összag megszavazására. A híres luzei bucsujáró ógóth templomba, Hohenmauth mellett, tegnap éjjel kezdlött a villám és a templom teljesen leégett. A kár igen jelenté­keny. A sebesültek és a tartalékosok részére itt is és a vidéken is szép eredménynyel gyűjtenek. Madrid, szept. 11. A Diario jelenti, hogy Sevillában összeesküvést fedeztek föl, melyet a foederatív köztársaság javára terveztek. Elfogatások történtek és fontos papírokat foglaltak le. Pária, szept. 11. A hírlapoknak a városi kölcsönről szóló jelentései alaptalanok, mert ilyen terv nem nyúttatott be a városi tanácshoz. Berlin, szept. 11. Az első alelnök választá­sánál kétszer volt szűkebb választás, végre Stauf­fenberget (nationálliberális) választották meg. Ho­­henlohe-Langenburg (német birodalmi partit) máso­dik elnökké választották. Berlin, szept. 11. A birodalmi gyűlés 359 szavazat közel 240 szavazattal Forckenbecket vá­lasztotta elnökévé. Forckenbeck elfogadta az el­nökségét. Szerojevoból jelentik a Neue freie Pressének szept. 10-től . A múlt héten két irányban Banjalu­­kdról Kljuca felé és Kuvaitából Bihdice felé, megkez­dették az operációkat a harci szomjas és rablásra hajlandó nép által lakott Krajna ellen. Az első irányban Samesz dandára operált, és 7-kén megtá­madta Kljucsot és több óráig tartó harcz után el­foglalta a várost és vidékét. A vár és a magasla­tok e napon még az ellenség hatalmában maradtak. E hadoszlop megerősítésére még 1l­, zászlóalj ér­kezett Württemberg herczeg alatt. 8-kár a várat is elfoglalták. Bihdcs mellett nagyon erős, jól elsánczolt és fölfegyverzett állásaik vannak a fölkelőknek. Zaeh tábornok 7 én hat zászlóaljjal és két üteggel inté­zett támadást, és az Alfoldi ezred 3 zászlóaljának sikerült is a jobb szárnyon két sánczot elfoglalnia. Minthogy azonban a Jellasics tartalékezred sokkal túlnyomóbb el­enségre bukkant, és ezenkívül a lő­szer is kifogyott, Zách abban hagyta a támadást, hogy bevárja a segítségre érkező csapatokat. A veszteség jelentékeny. Állítólag 20 tiszt és 600 em­berre rúg a halottak, sebesültek és hiányzók száma. Zárából jelentik a Deutsche Zeitungnak . Liv­­not az utóbbi hetekben védelmezhető állapotba he­lyezték a fe­kelők. Lánczokat emeltek és vadász­­árkokat ástak. Az erődöt renoválták, jobban föl­­fegyverezték és jól megszállották. Livnóban és vidékén körülbelül 7000 fölkelő táborozik a leg­előkelőbb bégek és agák vezénylete alatt. sülni az ellenség üldözésére, egészen addig, míg isten segítségével teljesen nem lesz biztosítva jövőnk, és hazánk, vagyonunk, életünk, gyermekeink és feleségeink nyugalma. A közös hazának védelme­­zésére most minden nép köteles, mely benne lakik. Valamint az isten is megkönnyíti a munkásnak tör­vényszerű fáradozását, akképen már is teljesedve fogjuk látni kívánságaikat, és legyőzzük az ellen­séget, ha több fáradságra szánjuk el magukat. Fáradozzunk, siessünk hitfeleink és honfitársaink segítségére, űzzük át a határon az ellenséget, mert a nyugalom és vonakodás minden pillanata veszedelmet hoz reánk és a sériát minden­kit, a­ki fegyvert viselni képes, kötelez, hogy az ellenség ellen vonuljon. E tekintetben más in­tésekre nincs szükség ; mindazok, a­kik még nem mentek el a csatatérre, azonnal induljanak el, és mi elhatároztuk, hogy a seriát szabályait fogjuk alkalmazni azok ellen, a­kik alapos ok nélkül nem vonulnak az ellenség ellen, bárhol rejtőzzék is az. Mi elvárjuk, hogy ezeket tudva, mindenki igy fog cselekedni. 1894. julius 26. (1878. aug. 7.) Ismail Hald, Bosznia parancsnoka. A loanyák fölkelik proclamaci­ója. Szerajevo elfogyása előtt a következő felhí­vást terjesztették az egész Boszniában : Testvérek! Polgártársak! Ébredjetek föl, az idő múlik, az ellenség minden oldalról körülkerít bennünket. Mindnyájan tudjátok, hogy az ellenség átlépte határainkat és azért jön, hogy örökre meg­semmisítse nyugalmunkat és jólétünket. A katonák, hivatalnokok panaszai, a lakosság minden osztályá­nak, az asszonyoknak és gyermekeknek jajkiáltásai az ellenség erőszakos előnyomulása miatt, mely be­vonult Mosztárba és Banjaukába, egészen idáig hallatszanak. E keserű napok eltávolítására, édes hazánknak, melyet atyáink meghódi­tt­ak és tar­tottak meg, védemezésére mi vagyunk hivatva, kik gyermekei vagyunk azoknak a hősöknek és vérta­nuknak ! Siessünk az ellenség elé, mely hazánkra ve­tette szemeit, melynek az a szándéka, hogy még atyá­­ink, anyáink hős elődeink sírját is lábba­ tapodja. Ál­dozzuk föl életünket ! íme látjátok, hogy a haza javáért már lelkesedve fegyverkeznek és csapat­okban vonul­nak az ellenség elé a vallásért és szülőföldjükért lelkesedő mohamedán testvéreink és keresztyén pol­gártársaink. Istennek hála, krajnai testvéreink né­hány ponton benyomultak Ausztriába, Prjedort visszafoglalták, és Banjaluka megmentésére is siet­nek. A hazának Vranduk környékén összegyűlt vé­delmezői egészen Miglajig űzték vissza az ellensé­get, és mi ott nagy győzelmeket várunk isten se­gítségével. De a­mint fájdalommal hallottátok, a jajezei és konjiezai szorosoknak, melyek hazánk kulcsát képezik és nagy oltalmunkra szolgálnak, nincs elég védőjük, hogy sikerrel állhassanak ellene az ellenségnek. Ottani vallásfüleink, igazhivő és katolikus honfitársaink segítség nélkül vannak, gyer­mekek és feleségeik pedig veszélyben forog­nak. Ámbár mindnyájunk szemei előtt történ­nek ez események , azért némely együgyűek és tudatlanok még nem akarnak megválni házuktól, mások szökésig alacsonyodnak és meghálálnak a csatatérről. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy e magatartás gyűlöletes a seriát és az emberek előtt és kárhoztatást érdemel. Nem lehet tagadni, hogy még sok ember van itt, a­ki alkalmas a ha­­diszolgá­­tra és a kiket arra kötelez a seriát. A mi ellenségeink az osztrákok, a­kik ismeretesek gyávaságukról és ti mindnyájan tudjátok, valamint a történelem olvasói is tudják, hogy miképen ver­ték meg őket őseink. Nem vagyunk e mi azon hősök fiai? Mi, a­kik Boszniában élünk, ialami­­ták, igazhivők és katholikusok, mindnyájan egyek abban a gondolatban, hogy ellentállást fejtsenek ki az ellenség ellen. Ha szilárdak leszünk az egyetér­tésben és lelkisültségben, ha föláldozással vonulunk az ellenség elé, akkor az isten segítségével el fog veszni, és mi a történelem legfényesebb lapjain mint hősök és hazafiak fogunk megörökíttetni ; mi is élvezni fogjuk a keleti és nyugati iz­­lamita és más népek sorsát. — De hogy megérdemeljük a hős dicső nevet, szükséges, hogy valamennyi hitfeleink, az igazhivők és katolikusok, kik fegyvert viselhetnek, lelkesedéssel ragadják meg azt, vitézséggel álljanak szembe az ellenséggel mindenütt, és föláldozással álljanak ellen. Nekünk minden viszályt félre kell tennünk, és kevés igé­nyekkel a harcrtérre sietnünk, hogy támogassuk azon habosokat, a­kik az ellenség ágyúin és fegyverei elé tartják mellüket. Egyesülve és áldo­zatkészséggel kell kü­zdenü­nk mindaddig, míg meg nem verjük és futásra nem kényszerítjük az ellen­­séget. Az apathia és hanyagság sok veszély oka Az apathia folytán megtörténhetnek — isten ne adja — hogy hazánkat, becsületünket, feleségeink és gyermekeink tisztaságát fertőzött lábaival tiporja az ellenség. Az isten és a dicsőséges próféta sze­relméért menjetek izlamita testvéreink, verjétek meg és űzzétek el az ellenséget ! Ti is polgártár­saiik, igazhitüek és katolikusok siessetek honfitár­saitokkal — a muzulmánokba! — a harczba a haza becsületéért, melynek oltalma alatt több száz éven át élveztétek a nyugodalmat, törekedjetek egye­ ­b útban liga. A portának ezen muzulmán ellenségéről a következőket Írják a Pester Lloydnak Prizrendből szept. 2-tól: A porta tervez és a liga it végez. Midőn megkezdették Konstantinápolyban az alsó Albánia ellentálló elemeinek szervezését, hogy akadályokat gördícsenek a congressus határozatai elé, akkor aligha gondolhattak arra, hogy itt olyan erőt idéz­nek föl, mely legelőször is a szultán és ennek sou­­verainitása ellen fordul. Aug. 26-án emlékezetes eset történt itt. Omar effendi nevű ifjú­török, a­ki albán vérből származik, maga köré gyűjtötte a liga fejeit és ki­elentette nekik, hogy a Bőszpórus mellett, a frengik kormányoznak pénzükkel és a szultán csak eszköze minisztereinek, a­kiket Európa fizet. Ausztria-Magyarországgal alkudoznak, pedig ez ál­lamnak háborút kellene kelniére, és Görögország­nak oda fogják adni Albánia legszebb részét. Nincs többé török-mohamedán kormány !" kiál­totta a glambuli fanatikus tffendik küldötte és föl­szólította honfitársait, hogy ők maguk vegyék ke­zükbe a nemzet sorsának intézését. Abdullah Bestim tekintélyes djskovai lakos szólalt föl most és kifej­tette annak szükségességét, hogy a portától el kell válniok. Ámbár meggyőző hatást idéztek elő szavai, de a függetlenségi okmányt nem akarták megírni , hanem abban állapodtak meg, hogy mindaddig tisz­teletben fogják tartani a porta tekintélyét, míg ez nem tesz kísérletet az albán nép érdekeinek meg­sértésére. De a mint­a assitán az albánok lefegy­­verezéséhez akar fogni, vagy területiket akarja át­engedni valakinek, akkor le fogják tenni a padi­­saht, és saját főnököt választanak maguknak. A­ki ismeri a szilaj albánokat, az rögtön belátja, hogy a határozattal ki van mondva e nép elszakadása a konstantinápolyi romlott és gyönge kormánytól. Tulajdonképen most a liga Albániának ural­kodója, Janinától kezdve a montenegrói határig. Ha területi engedményeket akarna tenni Görögor­szágnak a porta, akkor a liga háborút fog üzenni Hellasznak; ha Abdul Hamid Nikicza fejedelemnek akarná átadni Podgoriczát, akkor a liga Monte­negrót is meg fogja támadni. Albániában most már nem az ottomán kormány uralkodik, hanem a liga. És e ténynek beláthatóan következményei lesznek. Az egyik következménye már meg is van. A liga elhatározta, hogy 20,000 embert küld a novi­­bazári pasalik fölkelőinek segítségére. Ha ezt nem veszszük szó szerint, az mégis nagyon valószínű, hogy legalább is 8000 ember el fog menni segít­ségnek a Jávor hegységbe. A helyi kormány an­nyira tudatával bír absolut tehetetlenségének, hogy semmi kísérletet sem fog tenni e hatá­rozat meghiúsítására. Ó-Szerbiában (vagyis alsó Al­bániában) körülbelül 12,000 reguláris táborozik, de ezek a katonák egészen megbízhatlanok. Ezek az emberek már 18 hónapon át nem kaptak zsol­­dot, sőt most már élelmezésük is oly silány, hogy a szegény nizámok és redifek koldulni járnak a hánokba. Ily körülmények közt nem szükséges bi­zonyítgatni, hogy a fegyelem is meglazult. Ezenkí­vül a hodsák is megdolgozták a legénységet, és ezek a szegény emberek valóban jobban hallgatnak e fanatikus izgatókra mint elöljáróikra, a­kik sze­met hunynak, hogy szükségtelenül ne veszélyeztes­sék életüket. Azért több a valószinű­nél, hogy a liga minden akadály nélkül segítségére fog menni a bosnyák fölkelőknek. Perrod gyilkosait fölfedezték. Az Essegger Zeitung értesült Sehlenker Iván­tól, hogy Perrod gyilkosait fölfedezték és részben el is fogták, és pedig az ő kezdeményezésével és segítségével. Sehlenker oszlopokat szállít a tábori táviró r­észére. Már akkor hallotta a keresztyének­től midőn első ízben volt Maglajban, hogy Zsepcse mellett gyilkosságot követtek el a törökök. Szerajevó­­ból való visszaérkezése alkalmával pedig a követke­zőkről értesült : Omer bég travniki lakos és fölkelő­­vezér, a­kinek sztreazm­alm­a van Bisztrinezében, megtudta, hogy Perrod sok pénzzel utazik erre. Fölszólított tehát több törököt, hogy támadják meg és rabolják meg Perrodot. És csakugyan vállak­­o­zott is erre : Husszo Mracsaj Gracsaroviczból, Ah­­med Aga, Mula Begovics Dervis, Kara Ibrics, Muj­­hics Ibro, Szulejman Arnant, Musztafa Hazagics és Szerajlija Sztorméból. Perrodot tehát társával együtt, kit Kreut­­mayer szerajevói fakereskedőnek gondolnak, midőn kocsin a Bisztrincze patakhoz ért, megtámadták, a kocsiból lerántották és a fejét levágták. E gyil­kosságban Omer bégen kivül résztvettek : Majkics, Ibro, Szulejmán Arnant, Musztafa Hazagics és Sze­­rajlija. A többiek t. i. Ahmed aga, Mula Begovics Dervis és Kara Ibrics zapitek a másik utast tá­madták meg. De ez kiugrott a kocsiból és beleve­tette magát a Bosznába. Lőttek reá, de mégis a túlsó partra menekült. Kovácsevics törökhöz menekült Kovavicsbe, Golubinje me­gett, a­ki barát ágosan fogadta. Kapott enni és ott hált. Kovácsevics más­nap reggel fezt adott neki, mert kalapját elvesz­tette, és ezért egy aranyat kapott. De Urner még a három rapre keresték az utast, megtalálták, megkötözték és Zelezno-Polje mellett a sziklafal­hoz vezették, a­hol ennek is levágták a fejét, tes­tét pedig a Boszna partjára dobták. Másnap felszólította Omer bég Sztipo Nakics, Mato Kozics és Knez Lovo Krojo Golubinjei keresztyén lakoso­kat, hogy foszszák meg a holttestet ruháitól, a­mit azonban ezek nem tettek meg. A gyilkosok azután Han Begavoba mentek, a­hol 50 aranyat fizettek fekete kávéjukért. Mindezt akkor tudta meg Schleiker, midőn a táviróvonal bevégzése után visszatért Szerajevóból. Elment a zsepcsei kajma­­kámhoz, fölkérte azt, hogy adjon mellé egy tap­­itet. A kajmakám Mula Begovics Dervist bocsátotta rendelkezésére. Ezzel elment tehát a zsepcsei etappe-parancsnokhoz Menschik őrnagyhoz és a zapttet Perrod egyik gyilkosa gyanánt jelentette föl. A zapttet elfogták és a másik két zapttet is elzárták. A többi gyilkosokat is keresik. A német birodalmi gyűlésről. A német birodalmi gyűlés dolgairól ezeket je­lentik a Kölnische Zeitungnak Berlinből szeptem­ber 9-től . A trónbeszédnek kizárólag üzleti színe ked­vezőtlen benyomást idézett elő. Nyíltan kifentették, hogy olyan eseményről, mint a congressus, emlí­tést kellett volna tenni a birodalmi gyűlés előtt. A teremben a névsor fölolvasásra nélkül is meg­látszott, hogy a képviselők határozatképes számban jelentek meg. Nagy tetszéssel fogadták annak kijelen­tését, hogy 271 képviselő van jelen. A sociáldemokra­­ták közül csak Bebhel Fritzsche és Liebknecht jelentek, meg. Az első kettő elhagyta a termet, midőn a korelnök éljent mondott a császárra, Liebknecht azonban bennmaradt és nem kelt föl helyéből. Tegnap és ma csak gyéren látogatták a pártérte­kezleteket. A nationállibrálisok közül 96-an gyűltek össze tegnap este, de a szokásos üdvözléseken kívül nem végeztek többet. Ma és holnap akar­nak megállapodni aziránt, hogy kit válaszsza­­nak elnökké. E tekintetben még nagyon szétágazók a vélemények. A centrum Frankenstein bárót fogja ajánlani. Lehetséges, hogy ez lesz a második azel­­nök, a conservativele Seydewitznek szánták az első elnökséget. A legnagyobb nehézségeket az elnök megválasztása okozza. Forckenbeck még nem hatá­rozta el, váljon elfogadja-e az elnökséget, némelyek azt is mondják, hogy Seydewitznek legtöbb kilá­táp® írott IMUM - HM. A német-conservativ párt tegnapi értekezleté­ben igen számosan vettek részt, körülbelül ötvenen. A tiszteletbeli elnökséget, úgy mint eddig, Moltké­­nak ajánlotta föl a párt, és ez el is fogadta azt. Budapest, szeptember 11. Ki sem tagadhatja meg az occupáló seregtől azt, hogy jól verekszik, a vitézség és kitartás bámulatos példáit mutatja fel. A bátorságot és harczedzettséget különben még akkor sem vitatta el senki hadsere­günktől, midőn az csak osztrák volt, s az osztrák szoldateszka kényének volt kiszol­gáltatva. Nagy örömünkre szolgál tehát, hogy hadseregünk, mióta osztrák-magyarrá lett, s az átalános hadkötelezettség által kebelébe ölelte intelligentiánkat — amint nem is történhetett másként — megedző­dött harczi erényekben, s a réginél hason­­líthatlanul magasabb színvonalra emelkedett. Bosznia occupatioja a többi közt, annyiban is hasznosnak mutatkozik, hogy feltárja a világ előtt hadi készültségünket, s impozáns alakban mutatja be azon uj hadsereget, mely Ausztria-Magyarország tiz éves fáradozásá­nak gyümölcse. Jó azt a világnak s külö­nösen bizonyos szomszédainknak megtudniok, hogy e monarchia nem csak nagy számú, de bámulatosan vitéz hadseregre támaszko­dik, oly hadseregre, mely kiállja a versenyt Európa bármely hadaival, s e hadsereg oly hadiszervezeten nyugszik, mely törhetlen, s bármily szerencsétlenségeken is diadalmas­kodnék. Hadseregünk kiállotta a tűzpróbát és diadalmasan állta ki. Bármily önérzettel te­kinthettünk eddig is új hadseregünkre , de azért a ki nem engedte magát vérmes re­mények által elkapatni, nem menekedhetett az aggasztó gondolattól, hogy uj hadi szer­vezetünket még nem próbáltuk meg a gya­korlatban, s hogy így annak harczképessége még bizonytalan. A mozgósítás és a boszniai hőstettek ma már megnyugtathatják a leg­­pessimistikusabb kedélyt is. Van hadseregünk, melynek védő szárnyai alatt nyugodtan néz­hetünk bármely európai bonyolulat elé is. S e nyugalom és biztosság érzete most külö­nösen emelheti minden honpolgár lelkét, midőn egy tán már nem távoli jövőben nagy fergetegek csaphatnak össze fejünk felett, s midőn az európai láthatárnak, a rövid békén kivül, nincs egyetlen világos pontja sem. Hogy azonban nyugalmunk és biztos­ságunk érzete teljes legyen, s ellenségeink kellő respectussal viseltessenek irányunk­ban, nem elég csak nagyszámú és vitéz hadsereggel bírnunk , szükséges ezenkívül a jó hadvezénylet is. Az osztrák hadsere­gek ellen évtizedek óta az a panasz, hogy a katonák vitézsége és a hadvezénylet ge­­nie-je nem áll arányban egymással. Kétség­telen az, hogy egy nagy katonai lángész kevés erővel nagy dolgokat, sokkal csudá­kat művelhet. De amily bizonyos, hogy a monarchiának Savoyai Eugen óta nem volt genialis hadvezére, éppoly bizonyos nemcsak az, hogy génieket, a katonai pályán is, csak századok szülnek, hanem az is bizo­nyos, hogy a had­vezénylet művészete, a mai tudományos eszközök és fejlett taktika mellett, nagy tökélyre vihető az egyszerű talentum által is, mint ezt megmutatták a porosz generálisok, kiknek legjava sem lenie, hanem csak a szorgalom által nagyrakép­­zett talentum. A­ki figyelemmel kísérte foglaló had­seregünk hadműveleteit, s nem tették elfo­gulttá az ellenzéki részről hangoztatott Gra­­nicsarovics-féle gúnynevek, kénytelen beis­merni, hogy az occupatio keresztülvitelére szánt terv helyes volt, s hogyha ennek ki­vitelére kellő számú haderő alkalmaztatott volna a boszniai és herczegovinai lázadás­sal már csak a történelem foglalkoznék. A végrehajtástól sem tagadható meg a hatá­rozottság és gyorsaság, e két kiváló taktikai erény, melynek azt köszönjük, hogy a fel­kelés nem vett nagyobb mérvet, nem öltött szervezettebb alakot, s hogy a kezdetben mozgósított — aránylag kevés — haderő­vel megszállottjuk a fellázadt tartományok minden fontosabb hadi positióját, s hogy egy csúfos visszavezetés után nem a Száva partjáról nézik hadaink, miként kapnak vér­szemet és miként szervezkednek új véde­lemre a boszniai indiánvadak. Kétségkívül történtek hibák a kivitel­ben is , de többnyire csak jelentéktelen, harmadrangú csapat­parancsnokok részéről, mint legújabban Bihácsnál, hol Zách nevű alvezér kényszeríttetett két elfoglalt erőd fel­adására és visszavonulásra az ellenség elől. A félhivatalosok és bizonyos állítólagos szakemberek azonnal készek az ily hibák mentegetésére. Azt mondják tévedtek Bi­­hács ellenállási képességében, nem voltak 9 centiméterű ostromágyuk, s mihelyt ezek megérkeznek Bihács be lesz véve, s hogy a visszavonulásnak nincs jelentősége stb. De ha tévedni lehet abban, mily ellenállási ké­pessége van valamely erősségnek, nem sza­bad tévedni az illető erősség támadó képes­ségében, itt pedig ez utóbbiban történt té­vedés. Hogy nem voltak 9 centm­­ágyuk ? Hát miért nem vittek? Van, hála isten, elég. Ami pedig azt illeti, hogy a visszave­­zetésnek nincs hadtani­ jelentősége, ez igaz lehet. De okvetlenül van minden vereség­nek lélektani jelentősége a győző javára, s a megvert hátrányára, s e hatás hatványo­zottan jelenkezik a felkeléseknél, hol min­den a forradalmárok által kivívott siker százszoros lelkesedést idéz elő, s a lakosság egy részét, mely még habozott, a felkelés­hez való csatlakozásra bírja. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a bihácsi eset nem befolyásolja hadseregünk működésének összes­ségét. S ez átalában kedvezőnek mondható, sőt minden vérmes remély nélkül elmond­hatjuk, hogy a felkelés napjai meg vannak számlálva, s hogy a főnehézségek már meg vannak oldva. Nagyobb feladat még csak a Szapáry-féle hadosztályra vár, de már ez is nagy sikerrel kezdte meg offensíváját, s a felkelőknek Gracsaniczánál álló 6000 főnyi erejére nem vár jobb sors, mint minőben azon felkelő hordák részesültek, melyeket legújabban morzsoltak össze Szapáry vitéz csapatai. A boszniai harertér nyugati részén is tisztul a helyzet, a bihácsi vereség daczára, Kljucs vidékén megsemmisült a felkelés. A bihácsi csorba legközelebb ki lesz köszörülve. A főpontok, a hadi utak meg vannak szállva mind Boszniában, mind Herczegovinában. Egy két hatalmasabb csapás, mire most már képesek megerősített dandáraink, össze fogja morzsolni a nagyobb felkelő bandákat. Le­hetséges, sőt valószínű, hogy ezek töredékei a hegyekben folytatni fogják a guerilla-har­­czot , ez azonban nem akadályozza azt, hogy a rendesen szervezett felkelő csapatok meg­­semmisítése után, Bosznia strategikai meg­hódítását befejezettnek, tekinthessük. A hegyek ellenében megvédjük főközlekedési útjainkat, s átalában csak defensivára szorítkozunk, a­mi igen könnyű lesz, miután a számba ve­hető haderőket az offensiva által összezúz­tuk. Ha következtetést vonhatunk csapataink eddigi gyorsaságából, úgy a tulajdonkép való hadműködést pár hét alatt befejezhetőnek tartjuk, hacsak az a szerencsétlen gondolata nem támad hadvezényletünknek, miszerint a novibazári kerületet még az idén erőszakolja. Ezt a kerületet tanácsosabb egyelőre figyel­men kívül hagyni nem csak katonai szem­pontok miatt, hanem azért is, mert össze­forr az albán kérdéssel, miben európai actio várható. Ennek az actionak pedig mi ne vágjunk eléje, főleg akkor, midőn katonai szempontok nem kényszerítenek az ellen­kezőre.

Next