Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-12 / 458. szám

tiglezetési árak:az évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1980 . Egyet számára 4 krajexár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Oleggéri Toladds, Budapest, csütörtök, szeptember 12. 1878. 458. szám. firityuk Mrtttia a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Leprád testvérek irodájában). Továbbá Havas, I. alite A Cse. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr" kiadó-hivatala által nyugtázó* számla ellenében fizetendő. ffliadó-hivatal : Budapesten, addor-utcza. 6. azcím. ide intéznetik az előfizetitek ét a lap szélküldésére vonatkozó minden felszólalót. X. évfolyam. Budapest, szeptember 11. A portának körjegyzékére eddig egyik hatalom sem válaszolt, így tehát a porta is vonakodik kinevezni a meghatalmazottakat a görög határokat rendező bizottságba. Hír szerint közös jegyzékben akarnak a hatalmak válaszolni a török kormánynak és még mindig folytatják a tárgyalásokat ez iránt. Mialatt a hatalmak közvetítésre készülnek a görögök érdekében, ezek csörtetni kezdik kardjukat. Athéni jelentés szerint a hadügyminiszter behívta a tartalékos katonákat. De ez még csak hír, de ha megvalósul, akkor sem lesz valami nagy jelentősége, mert ha fölhatalmazzák is a hatalmak Görögországot a berlini szerződés végrehajtására, nem lesz arra elég ereje. Nagyon bajos elhinnünk, de külföldi lapok állítása szerint citár a felsége kószobájában is ki-sértene az Italia Irredenta E kalandos esetről a következőket Írják a „Pester Lloydsnak Londonból : London, szept. 8. Rómából furcsa esetről küldöttek ide jelentést, melynek állítólag Schönbrunnban kellett volna megtörténnie. Váljon igaz-e, vagy nem, azt nem tudom, azt egyhamarjában nem lehet constatálni, de végtére sem annyira lehetetlen, hogy ne lehessen megkockáztatni elbeszélését. Schönbrunban ő felsége kószobájában egy emlékiratot találtak szeptember hó első napjaiban, melynek tartalmát itt küldöm az angol szöveg szerint, amely valószínűleg szintén már németből vagy olaszból lehet fordítva. A kérdéses emlékirat állítólag így hangzott : „Trient, 1878. aug. 15. Sire ! A trienti nép, mely történelmi hagyományainál, földrajzi fekvésénél, büszkeségénél, nyelvénél és férfias önérzetességénél fogva olasznak érzi és gondolja magát, arra használja ez eszközt, hogy kifejezést adjon ön eleti akaratának, és tudtul adja rokonszenvének nyilatkozását a nagy Olaszországgal. E népnek, mely oly egyszerű erkölcsökkel és oly erős izmokkal bír, sohasem volt alkalma arra, hogy nyilatkozhatott volna hazafias aspirálóiról Európa előtt, mert felséged kormánya mindenkor elnyomta szavát. E népnek állandó vonakodása képviselőt küldeni a német Tirol gyűlölt tartománygyűlésébe, a számos sajtóügyi üldözés, a gyakori elitéltetések felségsértés miatt, s azon számüzöttek és önkénytesek nagy száma, akik megváltást vivtak ki Olaszország részére, arról győzhették volna meg felségedet, hogy a trienti községek el tudják tűrni az idegen igát, mely alatt ágaskodnak, de hogy azt sohasem fogják elismerni vagy szeretni. Mi előbb-utóbb olaszok kívánunk lenni. Sire! Hozzánk nem illik, hogy tanácsokat adjunk önnek, de ha szívén viseli ön birodalmának érdekeit, és testvéri vagy legalább barátságos viszonyban akar élni Olaszországgal, tűzze ki törekvésévé, hogy háború és erőszak nélkül adja vissza az anyaországnak e kis darab latin földet." Íráviratok. BéCs, szept. 11. (Eredeti távirat). Azon állítás, mintha a sziszek-novi vasúton már dolgoznának is, teljesen alaptalan. Egyetlen kapavágás sem történt, s a kérdés függőben marad mindaddig, míg a magyar miniszterelnök haza nem érkezik. Bécs, szept. 11. Konstantinápolyból bejelenti a Politische Correspondenz Mehemed Ali meggyilkoltatásának részleteit. A katasztrófa közvetlen oka az volt, hogy Mehemed Ali gyűlésre hívta össze Djakovában szept. 6-én az albán főnököket, hogy kifejtse előttök küldetését, továbbá a kormány nézetét és tanácsát. Midőn kijelentette Mehemed Ali, hogy a kormány nem elég erős az egyesült Európa akaratával való daczolásra, és így tekintettel kell lennie a congressus határozatainak végrehajtására, ezért tehát komolyan ajánlja az albánoknak, hogy az elhatározott területátengedések végrehajtását ne akadályozzák. Ekkor zivatar támadt a gyűlésben, mely az utczára is kiterjedt és véres küzdelmet idézett elő, melyben 100 embert megöltek és megsebesítettek. A muftinak sikerült később helyreállítani a nyugalmat. Mehemed Ali fölhasználta ezt, hogy máshol keressen magának kíséretével együtt menedéket. Itt békében töltötte az éjszakát. De másnap kikutatták lakását a fanatikus albánok, és azonnal megkezdették a támadást, és Mehemed Alit 39 emberből álló kíséretével együtt, mely tisztekből és katonákból állott, kétségbeesett védelem után fölkonczolták. Mehemed Ali 16 sebet kapott, köztük nyolc halálos sebet. A porta még egyik hatalomtól sem kapott választ a görög kérdésben szétküldött körjegyzékére. A porta el van határozva annak kijelentésére, hogy most a Görögország által követelt határigazítás czéljából nem nevez ki meghatalmazottakat. Athén, szept. 11. Az „Ethikon Pneuma“ szerint minisztertanácsi határozat alapján elrendelte a hadügyminiszter a szabadságolt tisztek, altisztek és katonák haladéktalan behívását. Az említett lap megjegyzi, hogy komoly okok indították a kormányt ez intézkedésre. Prága, szept. 11. A városi képviselők gyűlése elhatározta, hogy a podaskali híd fölépítésére a tartománygyűlés által engedélyezett egy millió kölcsönt még egy millióval fogja megtoldani, és fölkéri a tartománygyűlést ez összag megszavazására. A híres luzei bucsujáró ógóth templomba, Hohenmauth mellett, tegnap éjjel kezdlött a villám és a templom teljesen leégett. A kár igen jelentékeny. A sebesültek és a tartalékosok részére itt is és a vidéken is szép eredménynyel gyűjtenek. Madrid, szept. 11. A Diario jelenti, hogy Sevillában összeesküvést fedeztek föl, melyet a foederatív köztársaság javára terveztek. Elfogatások történtek és fontos papírokat foglaltak le. Pária, szept. 11. A hírlapoknak a városi kölcsönről szóló jelentései alaptalanok, mert ilyen terv nem nyúttatott be a városi tanácshoz. Berlin, szept. 11. Az első alelnök választásánál kétszer volt szűkebb választás, végre Stauffenberget (nationálliberális) választották meg. Hohenlohe-Langenburg (német birodalmi partit) második elnökké választották. Berlin, szept. 11. A birodalmi gyűlés 359 szavazat közel 240 szavazattal Forckenbecket választotta elnökévé. Forckenbeck elfogadta az elnökségét. Szerojevoból jelentik a Neue freie Pressének szept. 10-től . A múlt héten két irányban Banjalukdról Kljuca felé és Kuvaitából Bihdice felé, megkezdették az operációkat a harci szomjas és rablásra hajlandó nép által lakott Krajna ellen. Az első irányban Samesz dandára operált, és 7-kén megtámadta Kljucsot és több óráig tartó harcz után elfoglalta a várost és vidékét. A vár és a magaslatok e napon még az ellenség hatalmában maradtak. E hadoszlop megerősítésére még 1l, zászlóalj érkezett Württemberg herczeg alatt. 8-kár a várat is elfoglalták. Bihdcs mellett nagyon erős, jól elsánczolt és fölfegyverzett állásaik vannak a fölkelőknek. Zaeh tábornok 7 én hat zászlóaljjal és két üteggel intézett támadást, és az Alfoldi ezred 3 zászlóaljának sikerült is a jobb szárnyon két sánczot elfoglalnia. Minthogy azonban a Jellasics tartalékezred sokkal túlnyomóbb elenségre bukkant, és ezenkívül a lőszer is kifogyott, Zách abban hagyta a támadást, hogy bevárja a segítségre érkező csapatokat. A veszteség jelentékeny. Állítólag 20 tiszt és 600 emberre rúg a halottak, sebesültek és hiányzók száma. Zárából jelentik a Deutsche Zeitungnak . Livnot az utóbbi hetekben védelmezhető állapotba helyezték a fekelők. Lánczokat emeltek és vadászárkokat ástak. Az erődöt renoválták, jobban fölfegyverezték és jól megszállották. Livnóban és vidékén körülbelül 7000 fölkelő táborozik a legelőkelőbb bégek és agák vezénylete alatt. sülni az ellenség üldözésére, egészen addig, míg isten segítségével teljesen nem lesz biztosítva jövőnk, és hazánk, vagyonunk, életünk, gyermekeink és feleségeink nyugalma. A közös hazának védelmezésére most minden nép köteles, mely benne lakik. Valamint az isten is megkönnyíti a munkásnak törvényszerű fáradozását, akképen már is teljesedve fogjuk látni kívánságaikat, és legyőzzük az ellenséget, ha több fáradságra szánjuk el magukat. Fáradozzunk, siessünk hitfeleink és honfitársaink segítségére, űzzük át a határon az ellenséget, mert a nyugalom és vonakodás minden pillanata veszedelmet hoz reánk és a sériát mindenkit, aki fegyvert viselni képes, kötelez, hogy az ellenség ellen vonuljon. E tekintetben más intésekre nincs szükség ; mindazok, akik még nem mentek el a csatatérre, azonnal induljanak el, és mi elhatároztuk, hogy a seriát szabályait fogjuk alkalmazni azok ellen, akik alapos ok nélkül nem vonulnak az ellenség ellen, bárhol rejtőzzék is az. Mi elvárjuk, hogy ezeket tudva, mindenki igy fog cselekedni. 1894. julius 26. (1878. aug. 7.) Ismail Hald, Bosznia parancsnoka. A loanyák fölkelik proclamaciója. Szerajevo elfogyása előtt a következő felhívást terjesztették az egész Boszniában : Testvérek! Polgártársak! Ébredjetek föl, az idő múlik, az ellenség minden oldalról körülkerít bennünket. Mindnyájan tudjátok, hogy az ellenség átlépte határainkat és azért jön, hogy örökre megsemmisítse nyugalmunkat és jólétünket. A katonák, hivatalnokok panaszai, a lakosság minden osztályának, az asszonyoknak és gyermekeknek jajkiáltásai az ellenség erőszakos előnyomulása miatt, mely bevonult Mosztárba és Banjaukába, egészen idáig hallatszanak. E keserű napok eltávolítására, édes hazánknak, melyet atyáink meghódittak és tartottak meg, védemezésére mi vagyunk hivatva, kik gyermekei vagyunk azoknak a hősöknek és vértanuknak ! Siessünk az ellenség elé, mely hazánkra vetette szemeit, melynek az a szándéka, hogy még atyáink, anyáink hős elődeink sírját is lábba tapodja. Áldozzuk föl életünket ! íme látjátok, hogy a haza javáért már lelkesedve fegyverkeznek és csapatokban vonulnak az ellenség elé a vallásért és szülőföldjükért lelkesedő mohamedán testvéreink és keresztyén polgártársaink. Istennek hála, krajnai testvéreink néhány ponton benyomultak Ausztriába, Prjedort visszafoglalták, és Banjaluka megmentésére is sietnek. A hazának Vranduk környékén összegyűlt védelmezői egészen Miglajig űzték vissza az ellenséget, és mi ott nagy győzelmeket várunk isten segítségével. De amint fájdalommal hallottátok, a jajezei és konjiezai szorosoknak, melyek hazánk kulcsát képezik és nagy oltalmunkra szolgálnak, nincs elég védőjük, hogy sikerrel állhassanak ellene az ellenségnek. Ottani vallásfüleink, igazhivő és katolikus honfitársaink segítség nélkül vannak, gyermekek és feleségeik pedig veszélyben forognak. Ámbár mindnyájunk szemei előtt történnek ez események , azért némely együgyűek és tudatlanok még nem akarnak megválni házuktól, mások szökésig alacsonyodnak és meghálálnak a csatatérről. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy e magatartás gyűlöletes a seriát és az emberek előtt és kárhoztatást érdemel. Nem lehet tagadni, hogy még sok ember van itt, aki alkalmas a hadiszolgátra és a kiket arra kötelez a seriát. A mi ellenségeink az osztrákok, akik ismeretesek gyávaságukról és ti mindnyájan tudjátok, valamint a történelem olvasói is tudják, hogy miképen verték meg őket őseink. Nem vagyunk e mi azon hősök fiai? Mi, akik Boszniában élünk, ialamiták, igazhivők és katholikusok, mindnyájan egyek abban a gondolatban, hogy ellentállást fejtsenek ki az ellenség ellen. Ha szilárdak leszünk az egyetértésben és lelkisültségben, ha föláldozással vonulunk az ellenség elé, akkor az isten segítségével el fog veszni, és mi a történelem legfényesebb lapjain mint hősök és hazafiak fogunk megörökíttetni ; mi is élvezni fogjuk a keleti és nyugati izlamita és más népek sorsát. — De hogy megérdemeljük a hős dicső nevet, szükséges, hogy valamennyi hitfeleink, az igazhivők és katolikusok, kik fegyvert viselhetnek, lelkesedéssel ragadják meg azt, vitézséggel álljanak szembe az ellenséggel mindenütt, és föláldozással álljanak ellen. Nekünk minden viszályt félre kell tennünk, és kevés igényekkel a harcrtérre sietnünk, hogy támogassuk azon habosokat, akik az ellenség ágyúin és fegyverei elé tartják mellüket. Egyesülve és áldozatkészséggel kell küzdenünk mindaddig, míg meg nem verjük és futásra nem kényszerítjük az ellenséget. Az apathia és hanyagság sok veszély oka Az apathia folytán megtörténhetnek — isten ne adja — hogy hazánkat, becsületünket, feleségeink és gyermekeink tisztaságát fertőzött lábaival tiporja az ellenség. Az isten és a dicsőséges próféta szerelméért menjetek izlamita testvéreink, verjétek meg és űzzétek el az ellenséget ! Ti is polgártársaiik, igazhitüek és katolikusok siessetek honfitársaitokkal — a muzulmánokba! — a harczba a haza becsületéért, melynek oltalma alatt több száz éven át élveztétek a nyugodalmat, törekedjetek egye b útban liga. A portának ezen muzulmán ellenségéről a következőket Írják a Pester Lloydnak Prizrendből szept. 2-tól: A porta tervez és a liga it végez. Midőn megkezdették Konstantinápolyban az alsó Albánia ellentálló elemeinek szervezését, hogy akadályokat gördícsenek a congressus határozatai elé, akkor aligha gondolhattak arra, hogy itt olyan erőt idéznek föl, mely legelőször is a szultán és ennek souverainitása ellen fordul. Aug. 26-án emlékezetes eset történt itt. Omar effendi nevű ifjútörök, aki albán vérből származik, maga köré gyűjtötte a liga fejeit és kielentette nekik, hogy a Bőszpórus mellett, a frengik kormányoznak pénzükkel és a szultán csak eszköze minisztereinek, akiket Európa fizet. Ausztria-Magyarországgal alkudoznak, pedig ez államnak háborút kellene kelniére, és Görögországnak oda fogják adni Albánia legszebb részét. Nincs többé török-mohamedán kormány !" kiáltotta a glambuli fanatikus tffendik küldötte és fölszólította honfitársait, hogy ők maguk vegyék kezükbe a nemzet sorsának intézését. Abdullah Bestim tekintélyes djskovai lakos szólalt föl most és kifejtette annak szükségességét, hogy a portától el kell válniok. Ámbár meggyőző hatást idéztek elő szavai, de a függetlenségi okmányt nem akarták megírni , hanem abban állapodtak meg, hogy mindaddig tiszteletben fogják tartani a porta tekintélyét, míg ez nem tesz kísérletet az albán nép érdekeinek megsértésére. De a minta assitán az albánok lefegyverezéséhez akar fogni, vagy területiket akarja átengedni valakinek, akkor le fogják tenni a padisaht, és saját főnököt választanak maguknak. Aki ismeri a szilaj albánokat, az rögtön belátja, hogy a határozattal ki van mondva e nép elszakadása a konstantinápolyi romlott és gyönge kormánytól. Tulajdonképen most a liga Albániának uralkodója, Janinától kezdve a montenegrói határig. Ha területi engedményeket akarna tenni Görögországnak a porta, akkor a liga háborút fog üzenni Hellasznak; ha Abdul Hamid Nikicza fejedelemnek akarná átadni Podgoriczát, akkor a liga Montenegrót is meg fogja támadni. Albániában most már nem az ottomán kormány uralkodik, hanem a liga. És e ténynek beláthatóan következményei lesznek. Az egyik következménye már meg is van. A liga elhatározta, hogy 20,000 embert küld a novibazári pasalik fölkelőinek segítségére. Ha ezt nem veszszük szó szerint, az mégis nagyon valószínű, hogy legalább is 8000 ember el fog menni segítségnek a Jávor hegységbe. A helyi kormány annyira tudatával bír absolut tehetetlenségének, hogy semmi kísérletet sem fog tenni e határozat meghiúsítására. Ó-Szerbiában (vagyis alsó Albániában) körülbelül 12,000 reguláris táborozik, de ezek a katonák egészen megbízhatlanok. Ezek az emberek már 18 hónapon át nem kaptak zsoldot, sőt most már élelmezésük is oly silány, hogy a szegény nizámok és redifek koldulni járnak a hánokba. Ily körülmények közt nem szükséges bizonyítgatni, hogy a fegyelem is meglazult. Ezenkívül a hodsák is megdolgozták a legénységet, és ezek a szegény emberek valóban jobban hallgatnak e fanatikus izgatókra mint elöljáróikra, akik szemet hunynak, hogy szükségtelenül ne veszélyeztessék életüket. Azért több a valószinűnél, hogy a liga minden akadály nélkül segítségére fog menni a bosnyák fölkelőknek. Perrod gyilkosait fölfedezték. Az Essegger Zeitung értesült Sehlenker Ivántól, hogy Perrod gyilkosait fölfedezték és részben el is fogták, és pedig az ő kezdeményezésével és segítségével. Sehlenker oszlopokat szállít a tábori táviró részére. Már akkor hallotta a keresztyénektől midőn első ízben volt Maglajban, hogy Zsepcse mellett gyilkosságot követtek el a törökök. Szerajevóból való visszaérkezése alkalmával pedig a következőkről értesült : Omer bég travniki lakos és fölkelővezér, akinek sztreazmalma van Bisztrinezében, megtudta, hogy Perrod sok pénzzel utazik erre. Fölszólított tehát több törököt, hogy támadják meg és rabolják meg Perrodot. És csakugyan vállakozott is erre : Husszo Mracsaj Gracsaroviczból, Ahmed Aga, Mula Begovics Dervis, Kara Ibrics, Mujhics Ibro, Szulejman Arnant, Musztafa Hazagics és Szerajlija Sztorméból. Perrodot tehát társával együtt, kit Kreutmayer szerajevói fakereskedőnek gondolnak, midőn kocsin a Bisztrincze patakhoz ért, megtámadták, a kocsiból lerántották és a fejét levágták. E gyilkosságban Omer bégen kivül résztvettek : Majkics, Ibro, Szulejmán Arnant, Musztafa Hazagics és Szerajlija. A többiek t. i. Ahmed aga, Mula Begovics Dervis és Kara Ibrics zapitek a másik utast támadták meg. De ez kiugrott a kocsiból és belevetette magát a Bosznába. Lőttek reá, de mégis a túlsó partra menekült. Kovácsevics törökhöz menekült Kovavicsbe, Golubinje megett, aki barát ágosan fogadta. Kapott enni és ott hált. Kovácsevics másnap reggel fezt adott neki, mert kalapját elvesztette, és ezért egy aranyat kapott. De Urner még a három rapre keresték az utast, megtalálták, megkötözték és Zelezno-Polje mellett a sziklafalhoz vezették, ahol ennek is levágták a fejét, testét pedig a Boszna partjára dobták. Másnap felszólította Omer bég Sztipo Nakics, Mato Kozics és Knez Lovo Krojo Golubinjei keresztyén lakosokat, hogy foszszák meg a holttestet ruháitól, amit azonban ezek nem tettek meg. A gyilkosok azután Han Begavoba mentek, ahol 50 aranyat fizettek fekete kávéjukért. Mindezt akkor tudta meg Schleiker, midőn a táviróvonal bevégzése után visszatért Szerajevóból. Elment a zsepcsei kajmakámhoz, fölkérte azt, hogy adjon mellé egy tapitet. A kajmakám Mula Begovics Dervist bocsátotta rendelkezésére. Ezzel elment tehát a zsepcsei etappe-parancsnokhoz Menschik őrnagyhoz és a zapttet Perrod egyik gyilkosa gyanánt jelentette föl. A zapttet elfogták és a másik két zapttet is elzárták. A többi gyilkosokat is keresik. A német birodalmi gyűlésről. A német birodalmi gyűlés dolgairól ezeket jelentik a Kölnische Zeitungnak Berlinből szeptember 9-től . A trónbeszédnek kizárólag üzleti színe kedvezőtlen benyomást idézett elő. Nyíltan kifentették, hogy olyan eseményről, mint a congressus, említést kellett volna tenni a birodalmi gyűlés előtt. A teremben a névsor fölolvasásra nélkül is meglátszott, hogy a képviselők határozatképes számban jelentek meg. Nagy tetszéssel fogadták annak kijelentését, hogy 271 képviselő van jelen. A sociáldemokraták közül csak Bebhel Fritzsche és Liebknecht jelentek, meg. Az első kettő elhagyta a termet, midőn a korelnök éljent mondott a császárra, Liebknecht azonban bennmaradt és nem kelt föl helyéből. Tegnap és ma csak gyéren látogatták a pártértekezleteket. A nationállibrálisok közül 96-an gyűltek össze tegnap este, de a szokásos üdvözléseken kívül nem végeztek többet. Ma és holnap akarnak megállapodni aziránt, hogy kit válaszszanak elnökké. E tekintetben még nagyon szétágazók a vélemények. A centrum Frankenstein bárót fogja ajánlani. Lehetséges, hogy ez lesz a második azelnök, a conservativele Seydewitznek szánták az első elnökséget. A legnagyobb nehézségeket az elnök megválasztása okozza. Forckenbeck még nem határozta el, váljon elfogadja-e az elnökséget, némelyek azt is mondják, hogy Seydewitznek legtöbb kilátáp® írott IMUM - HM. A német-conservativ párt tegnapi értekezletében igen számosan vettek részt, körülbelül ötvenen. A tiszteletbeli elnökséget, úgy mint eddig, Moltkénak ajánlotta föl a párt, és ez el is fogadta azt. Budapest, szeptember 11. Ki sem tagadhatja meg az occupáló seregtől azt, hogy jól verekszik, a vitézség és kitartás bámulatos példáit mutatja fel. A bátorságot és harczedzettséget különben még akkor sem vitatta el senki hadseregünktől, midőn az csak osztrák volt, s az osztrák szoldateszka kényének volt kiszolgáltatva. Nagy örömünkre szolgál tehát, hogy hadseregünk, mióta osztrák-magyarrá lett, s az átalános hadkötelezettség által kebelébe ölelte intelligentiánkat — amint nem is történhetett másként — megedződött harczi erényekben, s a réginél hasonlíthatlanul magasabb színvonalra emelkedett. Bosznia occupatioja a többi közt, annyiban is hasznosnak mutatkozik, hogy feltárja a világ előtt hadi készültségünket, s impozáns alakban mutatja be azon uj hadsereget, mely Ausztria-Magyarország tiz éves fáradozásának gyümölcse. Jó azt a világnak s különösen bizonyos szomszédainknak megtudniok, hogy e monarchia nem csak nagy számú, de bámulatosan vitéz hadseregre támaszkodik, oly hadseregre, mely kiállja a versenyt Európa bármely hadaival, s e hadsereg oly hadiszervezeten nyugszik, mely törhetlen, s bármily szerencsétlenségeken is diadalmaskodnék. Hadseregünk kiállotta a tűzpróbát és diadalmasan állta ki. Bármily önérzettel tekinthettünk eddig is új hadseregünkre , de azért a ki nem engedte magát vérmes remények által elkapatni, nem menekedhetett az aggasztó gondolattól, hogy uj hadi szervezetünket még nem próbáltuk meg a gyakorlatban, s hogy így annak harczképessége még bizonytalan. A mozgósítás és a boszniai hőstettek ma már megnyugtathatják a legpessimistikusabb kedélyt is. Van hadseregünk, melynek védő szárnyai alatt nyugodtan nézhetünk bármely európai bonyolulat elé is. S e nyugalom és biztosság érzete most különösen emelheti minden honpolgár lelkét, midőn egy tán már nem távoli jövőben nagy fergetegek csaphatnak össze fejünk felett, s midőn az európai láthatárnak, a rövid békén kivül, nincs egyetlen világos pontja sem. Hogy azonban nyugalmunk és biztosságunk érzete teljes legyen, s ellenségeink kellő respectussal viseltessenek irányunkban, nem elég csak nagyszámú és vitéz hadsereggel bírnunk , szükséges ezenkívül a jó hadvezénylet is. Az osztrák hadseregek ellen évtizedek óta az a panasz, hogy a katonák vitézsége és a hadvezénylet genie-je nem áll arányban egymással. Kétségtelen az, hogy egy nagy katonai lángész kevés erővel nagy dolgokat, sokkal csudákat művelhet. De amily bizonyos, hogy a monarchiának Savoyai Eugen óta nem volt genialis hadvezére, éppoly bizonyos nemcsak az, hogy génieket, a katonai pályán is, csak századok szülnek, hanem az is bizonyos, hogy a hadvezénylet művészete, a mai tudományos eszközök és fejlett taktika mellett, nagy tökélyre vihető az egyszerű talentum által is, mint ezt megmutatták a porosz generálisok, kiknek legjava sem lenie, hanem csak a szorgalom által nagyraképzett talentum. Aki figyelemmel kísérte foglaló hadseregünk hadműveleteit, s nem tették elfogulttá az ellenzéki részről hangoztatott Granicsarovics-féle gúnynevek, kénytelen beismerni, hogy az occupatio keresztülvitelére szánt terv helyes volt, s hogyha ennek kivitelére kellő számú haderő alkalmaztatott volna a boszniai és herczegovinai lázadással már csak a történelem foglalkoznék. A végrehajtástól sem tagadható meg a határozottság és gyorsaság, e két kiváló taktikai erény, melynek azt köszönjük, hogy a felkelés nem vett nagyobb mérvet, nem öltött szervezettebb alakot, s hogy a kezdetben mozgósított — aránylag kevés — haderővel megszállottjuk a fellázadt tartományok minden fontosabb hadi positióját, s hogy egy csúfos visszavezetés után nem a Száva partjáról nézik hadaink, miként kapnak vérszemet és miként szervezkednek új védelemre a boszniai indiánvadak. Kétségkívül történtek hibák a kivitelben is , de többnyire csak jelentéktelen, harmadrangú csapatparancsnokok részéről, mint legújabban Bihácsnál, hol Zách nevű alvezér kényszeríttetett két elfoglalt erőd feladására és visszavonulásra az ellenség elől. A félhivatalosok és bizonyos állítólagos szakemberek azonnal készek az ily hibák mentegetésére. Azt mondják tévedtek Bihács ellenállási képességében, nem voltak 9 centiméterű ostromágyuk, s mihelyt ezek megérkeznek Bihács be lesz véve, s hogy a visszavonulásnak nincs jelentősége stb. De ha tévedni lehet abban, mily ellenállási képessége van valamely erősségnek, nem szabad tévedni az illető erősség támadó képességében, itt pedig ez utóbbiban történt tévedés. Hogy nem voltak 9 centmágyuk ? Hát miért nem vittek? Van, hála isten, elég. Ami pedig azt illeti, hogy a visszavezetésnek nincs hadtani jelentősége, ez igaz lehet. De okvetlenül van minden vereségnek lélektani jelentősége a győző javára, s a megvert hátrányára, s e hatás hatványozottan jelenkezik a felkeléseknél, hol minden a forradalmárok által kivívott siker százszoros lelkesedést idéz elő, s a lakosság egy részét, mely még habozott, a felkeléshez való csatlakozásra bírja. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a bihácsi eset nem befolyásolja hadseregünk működésének összességét. S ez átalában kedvezőnek mondható, sőt minden vérmes remély nélkül elmondhatjuk, hogy a felkelés napjai meg vannak számlálva, s hogy a főnehézségek már meg vannak oldva. Nagyobb feladat még csak a Szapáry-féle hadosztályra vár, de már ez is nagy sikerrel kezdte meg offensíváját, s a felkelőknek Gracsaniczánál álló 6000 főnyi erejére nem vár jobb sors, mint minőben azon felkelő hordák részesültek, melyeket legújabban morzsoltak össze Szapáry vitéz csapatai. A boszniai harertér nyugati részén is tisztul a helyzet, a bihácsi vereség daczára, Kljucs vidékén megsemmisült a felkelés. A bihácsi csorba legközelebb ki lesz köszörülve. A főpontok, a hadi utak meg vannak szállva mind Boszniában, mind Herczegovinában. Egy két hatalmasabb csapás, mire most már képesek megerősített dandáraink, össze fogja morzsolni a nagyobb felkelő bandákat. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ezek töredékei a hegyekben folytatni fogják a guerilla-harczot , ez azonban nem akadályozza azt, hogy a rendesen szervezett felkelő csapatok megsemmisítése után, Bosznia strategikai meghódítását befejezettnek, tekinthessük. A hegyek ellenében megvédjük főközlekedési útjainkat, s átalában csak defensivára szorítkozunk, ami igen könnyű lesz, miután a számba vehető haderőket az offensiva által összezúztuk. Ha következtetést vonhatunk csapataink eddigi gyorsaságából, úgy a tulajdonkép való hadműködést pár hét alatt befejezhetőnek tartjuk, hacsak az a szerencsétlen gondolata nem támad hadvezényletünknek, miszerint a novibazári kerületet még az idén erőszakolja. Ezt a kerületet tanácsosabb egyelőre figyelmen kívül hagyni nem csak katonai szempontok miatt, hanem azért is, mert összeforr az albán kérdéssel, miben európai actio várható. Ennek az actionak pedig mi ne vágjunk eléje, főleg akkor, midőn katonai szempontok nem kényszerítenek az ellenkezőre.