Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-02 / 496. szám

A tisztelt közönséghez. Az új évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igye­keztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvasóink látják a törekvést, s ez nem fog lankadni. Külső és belső nagy kérdések foglal­koztatnak bennünket, s küszöbön az ország­gyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a lap­tól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. A­mit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és for­rásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és csarnok­ rovataink változa­tosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és irodalmi mozgalmakat. A közgazdasági rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a kö­zönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Köz­­gazdasági rovatunk rendszeres lesz közlései­ben, hogy pontos és nélkülözhetően tájéko­zom* 1­a szolgáljon. A lap ára marad mint eddig: egész tévre ....... 20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra.......................................1 fr­t 80 kr. Az „Ellenőrbre a h­ó bármely nap­jától kezdve előfize­thetni. Budapest, október 2. A válság. Bécsi levelezőnk írja ma reggel közlött levelé­ben, hogy a „magyar kormány felfogása minden ol­dalon a legteljesebb méltánylásra talál, s hogy az osztrák kormány épp úgy mint a köz­ös kormány habozás nélkül magáévá teszi a magyar kormány álláspontját.“ Szívesen hajlandók vagyunk feltenni, hogy az osztrák kormány, s még a közös kormány, illetőleg a hadügyminiszter is, méltányolják a magyar kor­mány felfogását, s reméljük, hogy e méltánylásnak határozott alakot is adnak,­­ a hadügyminiszter a költségek reducálásával, a külügyminiszter az el­érendő czélok határozott kijelölésével, az osztrák kormány pedig azzal, hogy belenyugszik a közös hadjárat költségeinek fedezését illetőleg olyan mó­dozatba, mely a Magyarország által aránylag vise­lendő részt nem teszi drágábbá, mint a­mennyibe fog kerülni Ausztriának az általa fedezendő rész előteremtése. A hadjárat közösségénél fogva a mél­tányosság azt követeli, hogy a feltételek mind a két államfélre nézve egyformák legyenek. Ha mindez megtörténik, akkor elhisszük, hogy a válság elveszti akut jellegét.­­ A „P. Lloyd“ bécsi távirata mondja, hogy a magyar miniszterválság által teremtett helyzetet ott folyvást igen komolynak tartják. Félhivatalos részről ott és Budapesten (de csak bécsi levelek­ben, Szerk.) igyekeznek az ellenkező véleményt terjeszteni, mintha csak olyan d­iferentiákról lenne szó, milyenek évenként elő szoktak fordulni a kö­zös budget megállapítása alkalmából a közös és az országos miniszterek között, s a válság elhárí­tását kilátásba helyezik a hadügyminiszter követe­léseinek egyszerű leszállításával. Ez azonban egé­szen hamis előadása a dolgok állásának. A nehéz­ségek elvi természetűek . Széll nem tartja fedezhe­tőnek a minden előleges számítást meghaladó oc­cupationális költségeket, s ezért garantiákat köve­tel, melyeket azonban a dolog természeténél fogva alig adhat meg neki valaki. Így áll a dolog min­den félhivatalos szépítés daczára, s a­míg Széll a maga lemondását vissza nem vonja, a­mire most kevés a kilátás, fennmarad az összes minisztérium lemondása is. Ő felsége eddig csak meghallgatta a minisztereket, de még nem nyilatkozott. * Közöljük egyelőre megjegyzés nélkül, a­miket a „Deutsche Zug“ a válságról ír. Majd lesz alkal­munk visszatérni a bécsi lapok magatartására a válság alkalmából. A nevezett lap ugyanis így ír: „A magyar kabinet válsága teljes. — Mindegyik miniszter átadta Tiszának lemondását. Már hír sze­rint, Tisza is csatlakozott társai lépéséhez és tár­­czáját ő felsége rendelkezésére bocsátotta. Nem a baloldal, nem az „egyesült ellenzék“ diadalai, — hanem a pénzkérdés hozta ingásba Tisza minisztériu­mát. Széli a magyar deficitet nagyon szivére vette és Tiszának kijelentette, hogy rém marad többé ma­gyar miniszter, hacsak a bosnyák ügyek hamar véget nem érnek. Széli becsületes ember hírében áll s mi elhiszszük egy szavára, hogy Magyar­­ország az occupatió javára egy krajczárral többet nem tud költeni. Azonban a pesti válságot nemcsak a pénzkérdés szempontjából tekinthetni. Azt úgy is lehet értelmezni, hogy Tisza általa Andrássy segé­­­­lyére akar sietni, kinek erős küzdelme van a ka­tonai párttal. Mint már említettük, Andrássy szer­ződést akar kötni a portával, míg másrészről minden egyességet elutasítanak. Andrássynak tehát nagyon malmára hajtja a vizet, ha Tisza kijelenti, hogy az ügyeket nem vezetheti tovább, ha csak Bosz­nia foglalásának időre s térre nézve határt nem szabnak. Andrássy a szerződéssel ugyanezt akarja elérni, e tekintetben a népgyűlésre is hivatkozha­­tik, mely bár nagyon szabad formában, de hasonló eszmét pengetett. Ma még egy más értelmezés is helyén van. — Tisza az occupatió ellen adott vé­tójával elhalványult népszerűségét akarja visszaál­­lítani. Hisz ma egy ellenzéki lap nyíltan kimondja, hogy a lemondási­ komédiának egyéb czélja nincs. De bármint legyen a dolog, a helyzet tagadhatatla­nul igen komoly. Magyarország fizetni már nem ké­pes, és még nem lehet látni, mily következményei vannak e körülménynek egész Ausztriára nézve. Ezért mondják a magyarok : Segítsen magán min­denki, a hogy tud. — Andrássynak Tisza jő se­gítségére; Tiszának Széli, Szélinek a népgyűlés: Magyarország csatarendben áll.“ * A „N. Fr. Presse“ így nyilatkozik: Tel­jes okunk van a magyar válság lefolyását figye­lemmel kisérni, nemcsak azért, mert Magyarország szövetségesünk, hanem azért is, mert kell hogy a magyar válságot az osztrák kövesse, s az egyiknek befolyása tanulságos lesz a másikra nézve, a vi­szonyok különbözésének daczára is. * A „Pesti Napló:”-ból mutatóra csak a követ­kező sorokat közöljük: „Miután ilyformán jártuk meg Tiszával 1876. május­ban és 1877. februárban, ne követelje tőlünk senki, hogy gyanakodás nélkül tekintsünk 1878. októberben, ha Tisza Kálmán megint a régi practikához folyamodik. Elég időnk lesz örvendeni bukásának, ha megbukott. Örvendeni ? Nem; elégtételt érezni igenis fogunk, ha a Tisza ntrának vége szakad s a szerencsétlen államférfin elmegy Gesztre vezek­­leni, hanem örömre kevés okunk marad, mert művei az ország nyakába szakadnak — a kiegyezés és Bosznia. Po­litikáját, mely Magyarország positióját aláássa Ausztriával szemben, tíz esztendeig fogjuk sinteni; magaviselete a ke­leti háborúban tönkre tette Törökországot s nagyra növelte Oroszországot; betörése Boszniába ránk hozta a financziális zavart és a pánszláv politika külső és belső veszedelmét. Örülnénk, hogy Tisza Kálmán elmegy, de talán időnek előtte megy el: hadd­­ viselné politikájának minden kö­vetkezményeiért a felelősséget.“ Ebből látszik, hogy a Naplónál tegnapi kéré­sünk, hogy „ha lehetséges, szedjék össze e szöknék maradványait“ — kárba veszett. Bécsi, okt. 2. Megnyitás. Osztrák hitelrészv. 232.25, Magyar hitelr. 209.25, Angol-osztrák 102.50, Napoleond’or 9.33. Gyenge. Bécs, okt. 2. Előtőzsde. Osztrák hitelrészv. 232.50, Magyar hitelr. 209.50, Lombard 70.50 Angol osztrák 102.50, Államvasut 258, Unio­bank 68, Napoleond’or 9.32­2. Forgalom nélkül. Frankfurt, októb. 1. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelr. 1997­, Osztr. államvasut 223, Galicziai 107, osztr. aranyjáradék 62.43, magyar járadék 7272. Rádgyadt. London, okt. 1. Consolok 945 6 * */8, ezüst 519/16. Hamburg, okt. 1. Búza pangó, okt.-no­­vemberre 167, április-májusra 178­, rozs csendes, okt.-novemberre 108, ápril-májusra 116, repczeolaj nyugodt, készletbeli 61, októberre 60, májusra 6072, szesz nyugodt, októberre 443 4/4, okt.-novem­berre 4272 decz.-januárra 4172 ápril-májusra 4iyz. Változékony idő: Liverpool, okt. 1. Búza szilárd, liszt ál­landó, kukoricza 3 pennyvel emelkedett. Ned­ves idő: Egyes szám ára 3 kr. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. V­églófizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre ..... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6.« JUstí ~kICLCÍCLS. 496. szám. Budapest, szerda, október 2. 1878. Táviratok. London, október 2. A Times közli Lau­rence egykori indiai alkirály levelét, melyben rosz­­szalja az Afghanisztán ellen intézendő támadást, mert nagyon költséges India financziájához képest, és állítja, hogy Angliára nézve nem szégyen, ha kiegyezik az emirrel. London, okt. 2. A „City of Glasgow Bank“ megszüntette a fizetést. A Standard jelenti Bombay­ból, hogy Sir Alinak alkalmat fognak szolgáltatni, hogy bocsána­tot kérjen. _________ Az albán liga — írják a Politische Corres­­pondenznek Konstantinápolyból szept. 24-kétől — igen nagy bajokat fog okozni a portának. Az egyik itteni lap közölte tegnap Pasco Vossa katolikus albán ember tollából az albánok politikai program­­ját. E szerint a következőket követelik az albánok: 1. Hogy más nemzet egyetlen talpalatnyi föl­det se annedtáljon Albániából; 2. hogy a skutarii, koszovói és janinai vila­jetekből egy tartomány képeztessék; 3. hogy a közigazgatást és törvénykezést al­bánok kezeljék ; 4. hogy a községi és szandsáksági tanácsosok és a tartomány főtanácsát osztály és valláskülönbség nélkül az általános szavazatjog alapján válaszszák ; 5. hogy az albán nyelvet használják hivatalos nyelv gyanánt a hatóságok és törvényszékek; 6. hogy 200 zászlóaljból álló nemzeti miliczia szerveztessék, melyben valláskülönbség nélkül min­den fegyverfogható besoroztassék. Megjegyzendő, hogy a katholikusok és muzul­mánok közt a valláskülönbség sohasem adott vi­szályokra okot. A Peterburgszkija Vjedomoszti egy londoni táv­irat ellenében, állítólag hiteles forrásból vett híre alapján, kijelenti, hogy a londoni kabinet aziránt, hogy mily magatartást szándékozik az orosz kor­mány az afgán-angol ügyben tanúsítani, Pétervárra nem intézett jegyzéket, s alkalmasint nem is fog intézni. Minél önállóbb módon fog Angolország Af­ganisztánnal szemben eljárni, annál jobban megszi­­lárdítandja varázsát Indiában és Ázsiában. Ha pe­­dig az orosz politika által fog vontatni az afgán­­ügyben, ezáltal fokozni fogja az orosz erkölcsi túl­súlyt Középázsiában. Adatában Oroszország mosta­nában a többi hatalmakkal igen barátságos vi­szonyban van. _________ A livnói katonai ünnepélyről a következőket jelentik a Pester Lloydnak Livnóból okt. 1-ről: Ma 10 órakor Würtemberg herczeg nagy szemlét tartott a hetedik hadosztály, Csikós dandára és a hadtest tüzérsége fölött a Livnótól délre fekvő sik­­­ágon. A csapatok három csatarendben álltak föl s magatartásuk és kinézésük mutatta, hogy az utolsó két szép nap alatt teljesen kipihenték a rendkívül fárasztó marsokat, melyeket rész­időben, vízben szűkölködő vidéken kellett megtenniök. A sorok előtt végiglovagolván, a herczeg az összes tiszteket is altiszteket négyszögben maga köré gyüjté­s gyújtó beszédet mondott, melyben búcsút vett a hetedik hadosztálytól, köszönetet mondva minden egyesnek odaadásáért, vitézségéért és kitartásáért, s kifejezte örömét, hogy a hadosztály az ő hadtes­ténél marad. Büszkeséggel emlékezett meg a livnói dicsőséges napról, és meleg szavakban ismerte el az összes dandárnokok, alparancsnokok és katonák nagy érdemeit, tudatva egyúttal, hogy Livno beke­rítéséről és bevételéről szóló jelentésére ő felségé­től ma reggel következő felelet érkezett: „Önnek és a Livnó ellen való operatiónál mű­ködött, az ön parancsnoksága alatt álló csapatok­nak, a 7. hadosztálynak és Csikós dandárénak, az 3 vállalat nagy nehézségeinek leküzdésénél tanúsí­tott kiváló odaadásért és kitartásért teljes elisme­résemet fejezem ki!“ A katona legfőbb czélja — így folytatá a her­­czeg — a legmagasabb hadúr megelégedését meg­nyerni és e legnagyobb jutalommal szemben, mely­ben most a Livnónál küzdött csapatok részesültek, ezek csak hálájukat fogják nyilvánítani, ha újból

Next