Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-18 / 525. szám

(glófiziusi irat: Egész évre . . 80 frt — kr. Évnegyedre . . ft írt — kr. Félévre . ■ . 10 . — „ Egy hónapra . 1 „­­0 , Ellyes szám­ára 40 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vi*szakü­ölésére ,t*m tállalkozunk. — Posta által csak hétvenfes 1'civileket fogan­t^uk el Siegg­éli ki adds. ^Mvtástft ****** CTL nsUUVUOKSi i/b r wwvww^vwi ** • Budapesten, nádor-ufeia 6. szám (Leprád/ testvérek irodájában). További Havas, Lafite & Cl., czégnél Páriában (Place de la Bonnae Nr. 81 Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr* kiadó-hivatala által nyugtázó* számla ellenében fizetendő. Qiaió-hivatal: Budapesten, addor-utGMa 0. szám. (de intézmdSk as elSjUstvei ) a lap uSMldMrs vonatait minden feltzilaldt. 525. szám. Budapest, péntek, október 18. 1878. X. évfolyam. Budapest, október 17. Konstantinápolyból érkező tudósítás sze­rint a porta és monarchiánk közt ismét szent a béke. Tegnapelőtt nyújtották át a portán Andrássy gróf válaszát a porta körjegyzékére, és Szavjet pasa ez al­kalommal a legnagyobb engesztelékenység­­gel és bizalommal nyilatkozott Ausztria- Magyarország politikájáról. Konstantinápoly­ban egyelőre tehát vége szakadt a muszka áramlatnak. Ezen befolyásnak nem is lehet ott tartós élete. Mert egyetlen czélja csak az lehet, hogy compromittálja Törökorszá­got, oktalan lépésekre ingerelje a szul­tánt, és azután rögtön cserben hagyja. Lehetséges tehát, hogy a fényi s­porta még máskor is hajlandóságot fog mutatni az orosz tanácsok követésére, de a jö­vőre sem fog bennünket megijeszthetni az­zal. Mert mi a legnagyobb képtelenség­nek tartjuk az orosz-török szövetséget, nem azért, hogy a porta nem lehetne hajlandó e szövetség segélyével szabadulni meg egyéb kötelezettségeitől és bajaitól, hanem egyszerűen azért, hogy Oroszor­szág semmi szín alatt sem elegyedik ba­rátságba Törökországgal, mert semmiféle hasznot nem húzhat belőle. Ha tehát ka­­czérkedni akar a porta Oroszországgal, ám tegye, mi sajnálni fogjuk, de akkor még igen sok kudarc­ra lehet elkészülve. A képviselőház október hó 19-én szomba­ton d. e. 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadésvás párt vasárnap, f. hó 16-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. A mai közös minisztertanács véglegesen elhatá­­rozta, hogy a delegátiokat nov. 5-ére hívják össze Budapestre. Az 1879-iki kötői költségvetést meg­állapíto­ták. Ez nem múlja felül tetemesen az 1878.­­ előirányzatot A hadügymiszter ma este, Hofmann 1 b., Auersperg herczeg és P­etis miniszterek hol­nap reggel utaznak vissza Bécsbe. Az országgyűlési szabadelvű párt körében ma d. n. 6 órakor volt az első összejövetel. A párt tagjai nagy számmal jelen­ek meg, jelen volt a köz­oktatási miniszter kivételével a kormány minden tagja. Kevéssel 6 óra után Tista miniszterelnök üd­vözölvén a megjelent képviselőket, sajnálattal je­lent­, hogy Gorove István a múlt országgyűlési szabadelvű párt elnöke, betegsége miatt nem jelen­hetett meg, s a mai alkalomra elnök- és jegyző­­választásra hívja fia tagokat. Közfelkiáltással Szontagh Pál kéretett fel az elnökségre, a jegyző­­ségre pedig Baross Gábor. Kik helyeiket elfoglal­­ván, elnök megköszönvén a bizalmat, üdvözli a je­­lenlevős tagokat, maga részéről is sajnákozását fe­jezvén ki a felett, hogy a párt korábbi elnökét egészségi állapota gátolja a megjelenésben; erre a miniszterelnök indítvány­ára az önök felkér­etik, hogy a nove­­­lt elnöknek betegsége miatt a pá­r részvétét és sajnálkozását fejezze ki Tisza miniszterelnök ezután kijelentvén, hogy a kormány a poli­ikai helyz­etet, a­mennyire a viszonyokhoz képest lehetséges, a pártnak felvilá-­­ gosítást adni szándékozik, fe­lkéri a pártot, hogy­­ erre értekezleti napot tűzzön ki, mire abban történt megálipodás, hogy a párt első értekezletét vasár-­­­nap, f. hó 20-án d. u. 6 órakor tartja meg; vala­ , mint Zsedényi indítványára kimondatott, hogy a­­ képviselőház megnyitó ülésén, szombaton, Boér An­­i­tal fog felkéretni a korelnökségre. Ezzel az előér­­t ker­et véget ért._________ A függetlenségi kör ma d. u. 5 órakor tartó első ért­kezletét, László Imre korelnöklete alatt; a körjegyzői tisztet Kada Elek vitte. A végleges meg­alakulás későbbre hagyatván, a tanácskozás első tárgyát Irányi Dániel indítványa képezte a közjogi ellenzéki árnyalatok egyesülése iránt, mely elvben egyhangúlag elfogadtatván, a módozatok mega­la­­p­o­ására háromtagú bizottság hndetett ki. Ezután Mocsáry Lajos indítványára 12 tagú bizotság küldetett ki, oly utasítással, hogy tegyen javaslatot a párt legközelebbi teendőire nézve. E bizottság holnap, pénteken d. e. 10 órakor ül össze a 1 ör helyiségében. Végül Simonyi Ernő mint a múlt országgyűlésen válasz­ott végrehajtó bizottság el­nöke számolt be annak működéséről. A képviselőházban, a keleti kérdés tárgyalásával sz­ébe­, a Pester Co respondenz­e fésülése szerint,­­ azt a magata­tást fogja követni a magyar kor-­­­mány, hogy e vitában a dele állók összeilléséig nem fog adni kötelező és határozott fölvilágodtá-­í­sokat, m­a a k­ülföldi politikát közvetlenül Andrissy g­ól tu­­­zik képviselni. (­ Pester Corr. ludast affectál olyan dologról, a­melyről még senkinek sem szólotak a miniszterek. Szerk.) Az egyesült ellenzék 18 áv tartja első értekez­­letét. A párt vezérférfiai m­egegyeztek, hogy Bittó Istvánt te­vik ki a kép­be. Az elnökévé, és e combinatio számára a sürget­enségi pártot is ipar­kodni fognak megnyerni. Azonban krre jár, hogy a szélsőbal saját kebeléből akar elnököt kijelölni. (P. C.). ________ A „Journal des Débats“ este érkezett sima az egyesült ellenzék egyik „elismert vezérének“ (talán b. Simonyi Lajosnak?) levelét közli, melyet az állítólag egy Pak­sban időző collegájához intézet. A levélben nincsen semmi uj, mert azt már itthon is számtalans­or olvastuk, hogy Tiszát nem lehet addig megbuktatni, míg Andrássy nem bukik. „A bal Andrássy“ ez legyen a mi harczi kiáltásunk, mondja a levél írója,­­ Azt írja tovább: „Elválasztjuk magunkat tisz­tán (nettement) a szélsőbaltól, mely azt az absurd rendelkezést kívánja, hogy hadseregünk azonnal visszahivassék, mi leszünk az a politikai faj (race politique), melyet a Journal des Debats Magyaror­szágban feltalálni remél, s nem az a forradalmi faj, melynek feltűnésé­­l tartani látszik“. ír azután az annexio ellen, azt mondván, hogy Andrássy antecedentiái képezik főnehézség­t a portával való megegyezésnek. S ha ez a megegyezés a porta hó­bortjai miatt és a külügyi vezetés változása után is lehetetlen lenne, akkor is elejébe teendő az an­­nexiónak egy autonóm fejedelemség, katonai, kereske­­delmi és vámszerződésekkel kötve monarchiánkhoz. Bizony tovább megy az egyesült el­enzék „vezére“ nemcsak Andréssynál, de még ama bizo­nyos bécsi köröknél is, s nem lesz csoda, ha pro­gram­ját oda fenn megszeretik. Egy katonai ág, kereskedelmileg és vámszerződéssel monarchiánk­hoz kötött fejedelemségnél aligha kíván többet akármelyik tábornok is. A Neue freie Pressének távírják Berlinből, hogy a lopok azon jelentése, mintha ott Ausztria-Magyar­­ország a kereskedelmi szerződésnek félévre meg­hosszabbítását akarná indítványba hozni, jól érte­sült körökből dementáltatik. Nevezetes, hogy a Norddeutsche Alig. Zeit. mai száma kiváló helyen közli a prágai kereskedelmi kamarának a szerző­­dés minden meghosszabbítása ellen tiltakozó hatá­rozatát. Az is hallatszik, hogy tekintettel Ausztria- Magyarországnak kevésbé előzékeny magatartására, német részről legfeljebb csak három hónapos meg­hosszabbításra volnának esetleg készek ráállani. Muszka bizonyítvány keleti politikánk helyessé­géről. A „Russkij Mu“ a keleti népek, de főkép a bolgárok helyzetéről így nyilatkozik: „A politikai ügyek az orosz közönségre nézve elvetették az érdeket, mzóta vi­sz hadseregünk az események fej­lődésében rés­t nem vesz. A bolgár fejedelemséget, elég szűk határokban életbe léptetvén, majdnem kö­zönyösek voltunk azon feltétekre nézve, melyek annak létezése s­e­jlődése e­len irányulnak. Bogá­rának jövője biztosítva vitás, ha azon lehetőség fentartatott volna, hogy a közt és a rokon szláv népek közt a szükséges politikai érintkezés és a kölcsö­­nös támogatás fennálljon. Bulgária akkor köz­pont volna, mely körül a többi szláv népek csoportosulnának össze, így — köszönet az európai diplomatiának — a bolgárok s a szer­­bek közt az egyenetlenség magva el van hintve, s az utóbbiak aligha nincsenek már Auszt­riának hivatalos protectiója alá helyezve. Bosz­nia s legrégibb s a legérdekesebb ez­áv tartomá­nyok egyike — a szerb nemzetnek törvényes tu­­lajdona — Ausztria kezében van. A bitor inouto negróiak szikláik között el vannak zárva, az uj háborúra készülve, Bulgária a többi délszláv világ­tól elkülönít­ve áll: elzárva a balkántúli testvérek­től szerbektől s a montenegróiaktól, nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi s politikai tekntetben is. Az osztrák hadseregnek bevonulása által Bosz­niába és Herczegovinába sok időre paralizálva van a független nemzeti fejődés Szerbiában és M­­­e­­negróban, mert az által eltávolíto­t­tak Bulgá­riából. Az új bolgár fejedelemség, mint egy sziget áll, körülvéve az orosz hadseregtől s azon elemiek­től, melyeket Anglia s Ausztria saját érdekeik sphcserájába belevonni akarnak. Nehéz lesz az így elszigetelt Bulgáriának magát fentartani, kivált ha annak egyedüli biztosítéka, az orosz hadsereg, on­nét kivonul. Azért figyelemmel kell kísérni, mi tör­ténik a Balkán-félszigeten , befolyásunkat gyako­­rolni a szerencsétlenek sorsára, a­kik Oroszország hatalmas oltalmában bíznak. Az alatomo­ osztrák s angol cselszövények ellenébe állítsuk a befejezett tényeket, s ne engedjük, hogy azok valamely vál­­tozást szenvedjenek. De mindenekelőtt­ szü­séges, hogy a bolgár fejedelem nehéz á­lására egy kiváló orosz embert válasszunk. A nehézségek, melyekre az osztrákok Boszniában s az angolok Közép- Ázsiában találtak, könnyebbítik feladatunkat s a dél keleti Európában biztosítják az oroszok ügyé­nek á­landóságát.“ Philippovics táborszernagyról a következőket írja a „F­emdenblat.“ Württemberg herczegnek a főparancsnok helyébe való kineveztetéséről és Phi­­lippovics táborszernagynak Prágába való visszaté­réséről szóló hír, a combinatiók egész özönét kel­tette föl. Ez intézkedés okát állítólagos viszályok­ban keresik, melyek a demobilisatio alkal­mából törtek ki. Ennek elenében erősíthetjük, hogy az occupat­orális területen a demobilisatió a katonai főparancsnokkal való előlegen me­egyezés után tör­tént s hogy beleegyezését is ad­a ad ezen rendsza­bályokba. Ha a főhadparancsnok Szerajevót el­hagyva átveszi Prágában a­­hadparancsnok­­ságot, abból még épen nem következik, hog­y lemond a II -ik hadsereg parancsnokságáról , ezt tovább is m­gtartja. Mivel pedig nagymérvű demobilisattók, több hadosztály föloszlatása és a hadtest parancsnokoknak békeállomásokra való áthelyezése által a II-ik hadsereg tényleg kadt­st je­­­gét veszi fel, megszűnik annak sz­ksége, hogy a főhadparancsnok szm­ély­esen s közelben pa­rancsnok­oskodjék. Elég az esetben ha helyébe a 1 gidősebb b­ete­tparancsnok lép; ez pedig a II. hadseregn­­ Württemberg herczeg. De ha a', esemé­ny k nagyobb számú csapatok actióját tesz­i szűk­s­é­ssé, akkor elhagyja Phil­ipovics az ő felsége által részér­e reservált állom­ást, és ismét elfoglalja modani helyét. Szapáry Gyula grófnak, mint a párisi világki­állítási végrehajtó bizottság elnökének, pompás al­bumot nyújtott ma át a budapesti kiállítók küldött­sége. A küldöttség szónoka hangsúlyozta azon nagy érdemeket, melyeket Szapáry gróf a párisi világ­kiállítás sikere körül szerzett. Szapáry ezen várat­lan kitüntetés által meglepetve megjegyzé, hogy ő boldognak érzi magát, ha csak csekély részben is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar kiállításnak ily szép erkölcsi sikere volt, melyet kétségkívül nemsokára anyagi siker fog követni. Bécsből jelentik a Timesnak okt. 14-ről. A törökök mindinkább belátják, hogy nagy hibát kö­vettek el a körjegyzék szétküldésével. A hatás ab­ban nyilatkozott legelőször is, hogy a porta kül­földi képviselőire akarták tolni a hibát, a­kiknek állítólag nem kellett volna fe olvasniuk a körjegy­zőie , hanem csak előszóval, általános kifejezések­ben és félhivatalos módon hozni szóba ez ügyet. De még világosabb jel is mutatja a hangulat meg­változását. A boszniai alfabe kezdete óta Zichy gr. nem volt persona grata a palotában és alig jutha­tott a szultán színe elé , de az utóbbi napokban, és nem is valami fontos ügyben, kétszer hivatták, hogy kifejezhesse a 8'ni­tán barátságos érzelmeit, melyeket Ausztria-Magya­rország iránt táplál, és a­melyekre még a körjegyzékben is nagy súly van fektetve. Konstantinápolyból jelentik a Standardnak . A Rumélia szerzésére és a bolgár határok ren­dezésére kiküldött bizottság nem tesz semmi hala­dást. Tekintve az ország állapotán, a politikai compl­iáziókat, és az ily ügyek rendes nehézségeit,­­ okosan nem is lehet várni, hogy az idén sokat vé­gezzen a bizottság. Az occupált területen levő összes tartalék­ tisz­tek, mint a Pesti Napló értesül, a főhadparancs­­nokság felszólítására a hadügyminisztériumhoz sza­­badságoltatásukért folyamodtak. A keleti-ruméliai bizottságnak nagyon meggyűlt a baja. Hol az oroszoknak, hol pedig a törököknek követeléseivel kell küzdenie. A berlini szerződés elrendel­i, hogy Keleti-Rumélia pénzügyeit az e czélból kinevezett bizottság fogja igazgatni egyetértésben a portával. A török kormány azon­ban maga részére követeli a kormányzás jogát a nemzetközi bizottság felügyelete alatt, Oroszor­szág pedig pártolja a portát és kijelenti, hogy ab­ban az esetben, ha nem sikerül a kiegyezés, to­vábbra is ő fogja kezelni a kö­igazgatás ezen ágát. Hobart pasa legújabb athéni látogatásáról írja a „Daily News“. Ámbár Hobart pasa minden hivatalos jelleget elutasít magától, de azért mégis puhatolózott a ki­rálynál, hogy mennyiben Jeane hajlandó a görög kor­mány compromissumra lépni a portával a határ­­rendezést illetőleg. Hobart, áthatva Görögország iránt való szerelm­e által, azt kívánta, hogy mond­jon le a görög kormány Janinára való igényé­ről, a­melynek fejében más nagyobb területet kap Thesszáliában, mint a­mekkorát a congressus ígért meg. A király nem fogadta el megfontolás vé­gett az ajánlatot. A szerződés gondoskodott a mód­járól, hogy miképen rendeztessenek a határok Gö­rögország és a porta közt, a király vonakodott le­térni a szerződés nlapjáról. M­id a portára, mind Gö­rögországra nézve az lesz a helyes eljárás, ha bizto­sodat nevezned Rt, 4 B,fc végre fogják nastalii­n con­­gressus tanácsait. Minthogy a területi átengedés elve el van fogadva, a biztosok egészen illetékesek lesz­nek annak megítélésére, váljon a határoknak ja­vasolt megváltoztatása igazságos és czélszerű-e. A király megjegyezte még, hogy, ha csakugyan a Hobart pasa által nyilvánított érzelmek le­kerítik a pi­rtát, oka is lesz az eszköz elfogadására. Görög­ország azónb­an sohasem fog lemondani az európai congressus jótéteményéről azu­tal, hogy önkényt eltérjen a nagyhatalmak által kijelölt iránytól. Az afgán-angol viszályról jelenti a Standard Bombayből 14-ről. Jele­lik, ho­g Jakub kán, mi­dőn A­l Musjidba ment, leszúrt egy főrangú tisztet, ki többed magával kis f­elül volt mellé rendelve. E mia­t fogoly gyanánt szállították vissza Kabulba. Nawab Ghoolam Kurumon át tér vissza. A Tempsnek jelentik Londonból, hogy az af­gán emir levele lehetővé teszi az alkudozások meg­­újr­ását. Az összeütközést őszintén kívánják elke­rülni, mert meg vannak győződve, hogy a hadjárat nem lesz ka­rcai séta. Ha az emir levele nem foglalja magában a bocsánatkérést, a háború czélja nem Afganisz­án annectálása lesz, a­m­i több mi­niszter nevezetesen Sir Stafford Northcote is, elle­nez, hanem a Khyber szoros elfoglalása. A spanyol zarándokokra szabott vesztegzárt akaratos sértésnek vesz­i a Vatikánban, melyet az olasz, kormány a pápa ellen intéz. A madridi nun­­tiusnak rögtön távirati utasítást küldöttek, hogy szó­lítsa föl a spanyol kormányt magyarázatok ké­résére. táviratok, Bécs, okt. 17. Raguzából jelenti a po­litische Correspondenz: Hir szerint azt je­lentik Csetinyéből, hogy Plevlje és Szjenicza helységeket megszállották csapatainknak, miután a plevlyei mufti 3000 fölkelővel La­­jepolyéba menekült. Bécs, okt. 17. Konstantinápolyból je­lenti a Politische Correspondenz. Andrássy grófnak a porta körjegyzékére adott vála­szát tegnapelőtt közölték a török kormány­nyal. Szovjet pasa nyilatkozatai a legna­gyobb békülékenységet és a legteljesebb bi­zalmat tanúsították Ausztria-Magyarország politikája iránt és a portához érkezett azon tudósítás, hogy az osztrák-magyar megszálló csapatok száma leszállíttatik, szintén nagyon kedvező hatást látszott gyakorolni. Alapta­lannak jelentik ki, hogy Szavjet pasa azzal fenyegetőzött, hogy a porta visszautasítja a novibazári kerület megszállását, midőn legújabban ez eshetőségről beszélt Zichy gróffal. Baker pasa átvette a Konstantiná­poly környékén összpontosított török csapa­tok parancsnokságát. A csapatok által ki­ürített több helységbe erős helyőrségeket kellett küldeni a rend fenntartására. Pétervízi, okt. 17. A hivatalos lap Dávi­dot­ államtanácsosnak diplomatiai ügynökké és Bul­gária főconsulává lett kineveztetését közli, továbbá Czerelel­ff herczeg kineveztetését keleti Rumélia főconsulává. — A nagyherczeg főhadparancsnok ma Pétervárra érkezik. London, okt. 17. Simlából jelentik. Az afgán csapatok összpontosítása a Khyber szorosban némi nyugtalanságot okoz, mert rendeltetésük és szándékuk ismeretlen. Hír­lik továbbá, hogy Ali Musjidba és Kanda­­harba jelentékeny haderőt küldöttek erősí­tés gyanánt az afgánok. A peshawuri és kobatii angol helyőrségeket is megsza­­porították. Thuliba három pendsab ez­­­­red érkezett. A Globe „hiteles forrásából“­­ értesül, hogy Afganisztánnal bizonyosnak­­ tartják a háborút; várni lehet, hogy azon­nal erős sereget küldenek Kandahar ellen, a többi csapatok csak supplemental ter­mészettel bírnak; remélik, hogy a kanda­­hari után csak csekély ellentállásra fognak bukkanni. Bécs, okt. 17. A Wiener Zeitung jelenti: Ő felsége Neippe­g grófot Galizia katonai parancs­nokát a cs. kir. testőrség kapitányává nevezte ki. Zágráb, okt. 17. A tartomány­gyűlésben a választás megkezdése előtt Brarcsevics tiltakozott a válasz­ás törvénytelensége miatt. Az elnöknek nincs kifogása a ház határozatai ellen, és ezzel elintézték ez ügyet. Megválaszttattak a felsőházba: Pejacsevics, László gróf, Bartol báró, Zmaics. A képviselőházba: Antolek, Oresek, Bedekovics, Beruta, Csermadak, Dereccán, G­urgyevics, Horváth, Jakics, Jordan, Kat kics, Kotur, Krestics, Kukuljevics, Kussevics, Loncsarics, Mihajlovics, Miskatovics, Mrazovics, Ozegovics, Pejacsevics, Reixer, Rubido-Zichy, Sla­­dovics, Latz, Sram, Strazimir, Stekovics, Subbo­ics, Türk, Vidrics, Vuscsics, gr. Vojksy, Zsivkovics és Zindi. A regoicolaris deputátióba : Horváth, Jakics, Krestics, Kusevics, Mrazo­­vics, Kiscsics, Vojnovics, Zmajics. A regnicoláris székbe: Hogedusevics, gr. Jaubovics, Kusevics, Niko­­lujevie», b*v Ozegovics, dr. Smodek, Sinnuncsica, Trnski, Vrbanics, Vukot novics, Vezics és Zigrovics. Az elnököt felhatalmazták, hogy ha szükséges lesz, rendelje el az ülést. Ezzel elnapolták a tarto­­mánygyűlést. Bécsi, okt. 17. Az alsó-ausztriai tartomány­­gyűés elhatározta, hogy fölszólítja a kormányt, hogy a mozgósítottak családjainak eltartásáról tör­vényhozási úton gondoskodjék, továbbá kifejezte várakozását, hogy a reichsrath a védtörvény köze­ledő revisiója a ka’mával a békeállomány szolgálati lUb|C­UvU —.p.v.tJU.*«*.*» w« —— *— szállításával gondoskodni fog a hadsereg költsé­geinek csökkentéséről. Bér 1», okt. 17. A conservativ párt két árnyalata a socialista­ törvénynek még vitás pont­jaira nézve állítólag abban állapodott meg a natio­­nalliberálisokkal, hogy a 6. paragrafust a bizottság szövegezése szerint fogadják el, a 16. paragrafust pedig a következő megjegyzéssel bővítik : valamely agitátornak legalább hat hónapig kellett laknia a községben, hogy elkerülhesse az egyszerű kiutasí­tást. A 19. paragrafust a következő mondattal told­ják meg: a császár nevezze ki a felebbezési szék tizedik tagját. E módosítást hír szerint a három nevezett párt fogja előterjeszteni. Róma, okt. 17. A Capitale írja, hogy egyes miniszterek lemondása elkerülhetlen. Más lapok szerint Truzzo az, a­ki valószínűleg le fog mon­dani. A vatikán és Néme­ország csak a socialista­­tönény szentesítése után fogják folytatni a tárgya­lásokat, és pedig az eddigitől egészen különböző alapon. A pápa fogadta a spanyol zarándokokat. Madrid, okt. 17. A tejuani habyfőnököt le­ették; utódja megígérte, hogy kikutatja és meg­­bü­nteti a spanyol hivatalnok eleni merényt elkö­vetőjét.Konstantinápoly, okt. 16. Joachim, Sa­loniki metropolitája, ki oroszellenes érzületéről is­me­rtes, III. Joakim név a alt pátriárkává válasz­tatott. — Lolham is herczeg ide visszaérkezett. Budapest, október 17. Minden oldalról érkező hírek megerősit­­­tik, hogy ő felsége Pretis urat megbízta az osztrák kabinet szervezésével. Pretis a leg­felsőbb megbízást elfogadta ugyan , de több mint valószínű, hogy az új kabinet csak akkor fog megalakulni, miután Pretis meg­győződött a lajtántúli parliamenti köröknek irányában való hangulatáról, és sikerült neki oly miniszteri lis­tát összeállítani, mely­­ a reichsrath többségének támogatására szá­míthat. Erős okunk van hinni, hogy Pretis úr cabinet-alkotó kísérlete elé egyik oldal­ról sem gördül akadály, s az osztrák mi­nisztérium, Pretis elnöksége alatt, közelebb meg fog alakulni. És azért nem követünk el tévedést, sem — egy kis anachronismuson kívül — történeti hűtlenséget, midőn a Preuis-minisztériumot, úgy­szólván, létre­jöttnek, s az osztrák miniszterválságot ekkér bevégzettnek tekintjük. " A lajtántúli válság ilyetén előéltének örvendünk, s bizonyára örülni fog mindenki, a­ki a kicsis alkotmányos lefolyását és meg­­o­dását komolyan óhajtotta. Örömünk okát­­ nára személyes tekintetek képezik. A cabi­net in petto szakminisztereit még nincs sze­rencsénk ismerni. Lehetnek képes, vagy fel­adatuk betöltésére kevésbé képes férfiak, sőt okunk van hinni, hogyha a többi nem is, az igazságügyi ressort alkalmasint meg­bánja a gazda cserét. Az új miniszterelnököt, Pretis urat, ugyan van szerencsénk ismerni, s nagyra is becsüljük őt, de azért e nagyra­becsülésünk mért nem bírhatna rá bennünket, hogy pusztán csak e miatt valami nagyon örüljünk annak, miszerint az uralkodó éppen őt bízta meg a lajtántúli cabinet megalko­tásával. Fontosabb okot képez e személyi tekintetnél az, hogy egy Pretis-minisztérium a válság alkotmányos és parliamentáris megoldását jelenti, míg egy szláv jellegű cabinet alkotmányos és egy minden politikai színezetet nélkülöző hivatalnok-minisztérium parliamentáris szempontból esett volna ki­fogás alá. Nem lévén semmi közünk Auszt­ria belügyeihez, ránk nézve csak másod­­rangú kérdés : kikből áll az új osztrák ka­binet; az azonban első­sorban fontos reánk nézve is, hogy a lajtántúli kormány élén oly férfiak álljanak, kiket az alkotmányhű párt támogat, a­kik tehát az alkotmányos és parliament folytonosságot képviselik. Pre­uis úr minisztériuma ezt a folytosságot fogná képviselni, s hogy kormánya az al­­kotmányhű pártban fog gyökerezni, ez an­nál bizonyosabb, mivel csakis e párt támo­gatása mellett állhat fenn, sőt csakis e párt többsége tetszésének megnyerése mel­lett veheti kezébe az ügyek vezetését. De habár, más körülmények között, teljesen közönyös volna ránk nézve az új osztrák miniszterelnök személye, ezúttal még az is kedvező körülmény gyanánt tekint­hető, hogy épen Pretis úr fogja alakítani az új kabinetet, s így az ő személyétől nyer az markírozottabb politikai jelleget. Pretis ur volt, tudvalevőleg, az Auersperg-miniszté­­rium tulajdonkép való elnöke. Pretis úr akarat­' nélkül nem sült el Ausztriában, ha nem is egy­­ ágyú, de legalább egyetlen pénzes erszény sem. Ami pedig az ágyukat illeti, ő cseppet sem akadályozta azoknak Boszniában való elsülését, őt is tehát az oc­­cupatió politikájának képviselője gyanánt lehet tekinteni, s így a monarchia külügyi politikája, az ő személye által, folytatást nyer az új osztrák kabinetben , sőt így a felelősség elve is nagyobb érvényre jut, mint ha az Auersperg-minisztérium mindenestől, távozik és egészen új embereknek adja át az ügyek vezetését. És ép a felelősség kérdése az, melyről meglehetősen zavart fogalmak uralkodnak vajtantul, ismerelten naitunk ugy k­m­yi­ny­zatokat, mintha a külügyminiszter felelős­sége nem volna solidáris a két kormány felelősségével, a külügyek vezetéséért, s hogy a keleti politikáért pusztán csak And­rássy tartozik beszámolni a delegátióknak. Mi e — lajtántuli — felfogás ellen kereken és határozottan tiltakozunk. Tiltakozunk pedig épen alkotmányos szempontból. A fele­lősség és hatalom correlativ fogalom. A­hol hatalom van, felelősségnek is kell lennie és megfordítva. A­mely pillanatban tehát al­kotmányos axiómává tennék, hogy a mo­narchia két felének kormányai, a kül­­ügyekért, nem felelősek az illető parl­a­­mentnek, egyszersmind — s pedig a tör­vény ellenére — kimondanék, hogy a két kormánynak semmi befolyása sincs a kül­ügyi politikára, mi­által a­ dualizmust a közös birodalmat fedező ál­rává declarálnak s a budapesti és bécsi parliamenti, a tarto­­mánygyűlések színvonalára aláznak le. Ezt pedig nem akarhatja az alkotmányosság és a dualizmus egyetlen igaz barátja sem. Mi tehát más véleményen vagyunk, mint bizonyos lajtántúli politikai körök. Mi feltétlenül követeljük a felelősség elvé­nek érvényesülését. S ez érvényesülés, a monarchia alkotmányos szervezete miatt, két helyen történhetik és kell történnie: a a delegatióban és a parl­amentben. A közös kormány felelős a delegatióknak, a magyar kormány az országgyűlésnek, s az osztrák kormány a reichsratbnak. A felelősség e fórumai felett való elmélkedés — főleg ha az részakarattal párosul — vezethet ca­­suistikára, de azért nem hazudhatja el a felelősség létezését. Ha a lajtántúli kor­mánykörökben lábra is kaphatott a mi fel­fogásunkkal ellentétes vélemény, a magyar kormány bizonyára ép úgy ragaszkodik a fe­lelősség elvéhez, mint ragaszkodott annak ide­jén a külügyi politikára való törvényes be­folyásához. Más kérdés természetesen, mily sorrendben érvém­esüljenek a felelősség elvé­nek követelményei: a de­legatióban, vagy a parliamentben első­sorban. Ez azonban már csak másodrangú szempont, mely nem tar­tozik az alkotmány lényegére. A delegatiók megelőzhetik a parliamenteket, vagy ezek a delegatiókat: ez lehet az ügyrend, vagy az opportunitás kérdése — noha a termé­szetes logika a delegatiók prioritása mellett szó 51 , de a parl­amentek törvényes jogát senki el nem disputálhatja sem opportuni­­tási, sem semmiféle szempontból, s ennek eldisputálása, Lajtán innét, nem is jutott eszébe senkinek.

Next