Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)
1879-02-23 / 97. szám
Jillefizetési árak: Egész évre . 10 írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre • . . 1© . — „ Egy hónapra . 1 „ SO » Egyes szám áradk krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem kikelünk, ha nem tudjuk, kitűtni. — Kéziratok visszaküldésére nem vollalkmmi. — Poéta által ttok bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggelikiadás, fürdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, Lafite és Cse czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. ^Kiadó-hivatal,Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intékendek em előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozi minden felszólalá». 97. szám. Budapest, vasárnap, február 23. 1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése február hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 ft 80 kr. Az „Ellenőrbre a bő bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, február 22. Arab-táblát kiürítették a románok. Az officiosus Eastern budget már el is intézi az orosz-román viszályt, minthogy Oroszország nem alkalmaz visszatolást Románia ellen, és kijelentette, hogy nem akar eléje vágni a hatalmak ítéletének. A hatalmak pedig mindnyájan megállapodtak, hogy a konstantinápolyi nagykövetek vizsgálják meg a határrendező bizottság határozatát. De az még nem bizonyos, hogy a nagykövetek értekekezlete összhangzó határozatot fog hozni, amely kedvező lesz Romániára nézve és amelybe Lobanoff is beleegyezik. Legalább nem erre vall Arab-tábla kiürítésének módja. A szilisztriai orosz parancsnok ugyanis tudatta szerdán Angelescu ezredessel, hogy 24 óra alatt ki kell ürítenie az erődöt, mert különben fegyveres erővel fog kivezetni. Angelescu nem akart megmozdulni, mert nem kapott arra utasítást. Csütörtökön tehát hadi állást foglalt a szilisztriai orosz hadosztály Arab-Tábla előtt. Állítólag ekkor érkezett meg Angelescu utasítása Bukarestből, hogy ürítse ki az erődöt. Ebből bizony könnyen azt lehetne kimagyarázni, hogy a román kormány az erőszaknak engedett, amit már az erőd megszállása óta hirdetett. A magyar rente eladása — mint a „Pest. Corr“ jó forrásból értesül — mindinkább kielégítővé válik, úgy, hogy bizonyossággal várják, hogy a régibb rente-czimek február végével el lesznek helyezve és hogy az új czimek eladása márczius elejével kezdetét fogja vehetni. A magyar pénzügyi adminisztráció el van határozva, az európai pénzpiac ezen kedvező dispositióját felhasználni és az új kölcsöntörvény alapján fedezendő pénzszükségletet további rente-eladás útján beszerezni. Sándor czár válaszolt Grévy levelére, melyben tudatta a köztársaság elnökévé való megválasztatásit. A czár a legőszintébb és legszívesebb szavakban kíván Francziaországnak jólétet és dicsőséget, és elmondja, hogy legmelegebb óhajtása föntartani e két ország jó viszonyát Távirátok. Bécs, febr. 22. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz. Sztolipin tábornok értesítette a keleti-ruméliai bizottságot, hogy értesülése szerint sok helyen készülnek a csirpánihoz hasonló tüntetésekre. Egyszersmind tudatta a bizottsággal, hogy elnyomásukra megtette a kellő intézkedéseket. Pétervár, febr. 22. Totleben tábornok jelenti: Az orosz csapatok 18-án megkezdették a Drinápoly környékén levő hadállások kiürítését. A török csapatok megszállották Viszát, Luleburgaszt és Airabolt, amelyeket legelőször ürítettek ki az orosz csapatok. A rész után és a folyók kiöntése miatt lassan mozog a train. Bécs, febr. 22. Bukarestből jelenti a Poetische Correspondenz . A románok kiürítették Arabiábát. Ámbár az orosz kormány eddig nem nyilatkozott, hogy nem fogja megszállani ezen erődöt, de Bukarestben remélik, hogy a végleges eldöntésig semleges területnek fogja tekinteni az orosz kormány Arab-táblát. Dolgoruky herczeget nagy lelkesedéssel fogadták Tirnovában; a bolgár miliczia a nemzetgyűlésben katonai tisztelgésben részesítette. Tirnova, febr. 22. Dondukoff herczeg ma id érkezet a bolgár nemzetgyűlés megnyitására. Bécs, febr. 22. Konstantinápolyból jelezi a Politische Correspondenz . A porta ismét tanácskozik a Muktár pasához Prevezába küldendő utasítások fölö. Néhány napja több szerbet fogtak el azon gyanú miat, hogy ömesküvést sújtanak a török állam biztossága ellen, de Krsztics közbenjárására Szabadon bocsátották őket. A török egészségügyi tanács körlevelet intézett a Földközi tenger partján fekvő államokhoz nevezetesen az egyiptomi kormányhoz, amelyben a legkielégítőbbeknek mondja a törökországi egészségi viszonyokat, fölsorolja az Oroszország ellen tett rendszabályokat és fölszólal a Törökország ellen életbe léptetett intézkedések ellen. Dublin, febr. 22. Erzsébet királyné szerencsésen ide érkezett. Ámbár incognito utazik, a kikötőben nagy néptömeg várta és éljenzéssel fogadta. Ő felsége folytatta útját Kolcockba. Útközben is lelkesedéssel és diadalkapukkal fogadta a vidéki lakosság. Bécs, febr. 22. Beast gróf a jövő héten ide érkezik Párisból. A tábornoki enquéte-bizottságot elnapolták, a delegációk ülésezésének bezárása után ismét össze fogják hívni. Bécs, febr. 22. A berlini szerződés ellenségei elfogadták a tizenhármas bizottság által előterjesztett indítványt, amelyet közölni fognak az alkotmnyha képviselőkkel aláírás végett. Bécs, febr. 22. A képviselőházbóll Kerbst, Giskra és Walterskirchen lemondottak delegálási mandátumukról. Gomperz referál néhány osztrák cég kérvényéről, amelyek 10.000 frt subventiót kérnek, hogy a sidney-i kiállításban részt vehessenek ; a kérvényt megvizsgálás végett a kormányhoz utasítják. Schönerer referál a telekkönyvi novelláról és ajánlja elfogadását, egyszersmind határozati javaslatot terjeszt elő, melyben sürgeti a takarékoskodást. Javorsky és Fuchs (Slézia) megtámadják a novellát és a napirendre való áttérést indítványozzák. Grocholski nem fogadja el a javaslatot, mert zavart okoz, és a felszólamlási határidők is rövidek. Tinti hangsúlyozza, hogy a sok hallgatás után sietni kell a rendezéssel. Schönerer végbeszéde után a ház elveti a napirendre való áttérést és belebocsátkozik a a részletes vitába, és ekkor bezárják az ülést. Preuis válaszol Rydzowski interpellációjára a wieliczkai sóbánya elöntését illetőleg. A miniszter azt mondja, hogy senkire sem bizonyítható be a mulasztás és a bányában nem szakadt félbe a munka. Zschock interpellálja a kormányt, hogy kívánatos lenne vámszerződést kötni Szerbiával, és Boszniát és Herczegovinát is belevonni abba az egyezségbe. Bécs, febr. 22. A pápa ma 1000 katholikus hírlapírót fogadott. Monsignori Tripepi fölolvasta a pápához intézett föliratot. A pápa szükségesnek mondotta válaszában, hogy a katholikus sajtó küzdjön azon sajtó ellenében, amely megmérgezi a társadalmat, de a beszédben való mérsékletet is ajánlotta; hangsúlyozta annak szükségességét, hogy bizonyítsák be, hogy a pápának vissza kell nyernie világi fejedelemségét, amely nem volt akadálya a népes jólétének, sőt Olaszország üdvére szolgált. Ezután átnyújtották a hírlapok a péterfilléreket. Prága, febr. 22. Dr. Schmeykal a Savignyünnepélyen beszédet mondott, melyben utalt az egyetemi tanulók olvasó egyletének gyűlésén történtekre, hangsúlyozta, hogy a nemzeti érzület nincs ellentétben az osztrák állami tudattal. Dr. Lipen fölköszöntőt mondott a császárra. Roppant örömzaj mellett a zene eljátszotta, a tanúk pedig elénekelték a céphymnuszt. Róma, febr. 22. Depretis fogadta a török sorsjegyek olaszországi birtokosainak küldöttségét, és megígérte, hogy a porta olaszországi hitelezőinek jogait nemcsak Konstantinápolyban fogja védelmezni, hanem a berlini szerződést aláírt hatalmak előtt is. Versailles febr. 22. A képviselőhöz elfogadta azon törvényjavaslatot, amelynek értelmében az osztrák-magyar és franczia forgalomban az 1866. szerződés vámtételei fognak alkalmaztatni bizonyos árukra. Legközelebb hivatalosan közük Potbuay, Chanzy és Teisserence de Bort kineveztetését londoni, pátervári, illetőleg bécsi nagykövetté. Páris, febr. 22. A mai baisse oka az 5°/0 járadék convertálásáról terjesztett volt. A költségvetési bizottság ma történt megválasztása alkalmával a képviselőház valamennyi bureauja kedvezőig nyilatkozott a convertálásról, és a kormányra bízták a kedvező időpont megválasztását. Az amnestia-javaslatot ma terjesztették a senatusban és a senatus sürgősnek jelenette ki. Páris, febr. 22. Azon aggodalom következtében, hogy Germain lesz a költségvetési bizottság elnöke, az 5°/o járadék árfolyama hanyatlott. Berlin, febr. 22. A birodalmi gyűlés elfogadta az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés minden pontját. Delbrück kijelentette, hogy ő szívesen lemond nézeteiről, ha ellenkeznek az ország érdekeivel, sőt Bismarck herczegtől is elválik, ha szükséges. A franczia kereskedelmi szerződés megkötésében nem szerepelt politikai tekintet; ez betöltötte feladatát, ha minél kisebb vámtételek mellett a lehető legnagyobb jövedelmet hozott. A német vámpolitika nem felelős a közgazdasági szükségért, mert ez most egyaránt uralkodik a szabadkereskedő és véd vámos országokban. Bicow miniszter kijelentette, hogy nem valószínű, Francziaországgal megegyezhetnek a szerződéses tarifában. Hofmann minszter kinyilatkoztatta, hogy ezentúl nem szednek átmeneti vámokat. Bécs, febr. 22. A Politische Correspondenz írja: Bicsindeki professor jelenti Zariczinból. Az orvosok bzottsága három csoportra oszlott. Az egyik Vetlyankába megy, a másik, a melynek az ausztriai küldöttek is tagjai, a Volga jobb partján fekvő helységekbe, a harmadik végre, melynek a magyarországi küldöttek is tagjai, a Volga belpartján fekvő helységekbe. A három csapat Zamjanoffszkájában fog találkozni, ahal tíz napig tartó felügyelet alá vettetnek az oroszok. Bécs, febr. 22. A Wiener Zeitung miniszteri rendeletet közöl, amelynek értelmében a Bulgáriából jövő utasok kimutatni kötelesek, hogy 20 nap óta az epidémiától ment területen tartózkodtak. Pétervár, febr. 22. Lorisz Melikoff jelenti Zariczinból. Asztrahán kormányzóságban, a bukejevi kerületekben és a többi inficiált helységekben nem fordult elő újabb betegedési eset, régebben megbetegedett sincs, és pestisben sem halt meg senki. Az orvosi tanács határozata alpján tegnap megszüntették Prsibinszki falu vesztegzárát, továbbá Nisolszje és Sztariczkoje vesztegzárának megszüntetését is elendelék. A többi helyeken is megszűntek lassankint a veszegzárat, ahol a meghatározó vesztegzári határidő letelik. Az általános vesztegzárt azonban fenntarják, ezenkívül Prisibinszky, Nkolszkoje és Sztariczkoje helységekben az inficiál házak ezután is vesztegzár alatt maradnak azon bizottság megérkezéséig, amely meg fogja becsülni a tűz által elpusztítandó házakat. A kabuli orosz missióról. Annak idejében nagy zajt ütött az orosz kormány képmutatása, hogy megígérte a kabuli missió hazahívását, de az mégis ott maradt. E tárgyra vonatkozólag a következő sürgönyöket tartalmazza az angol kékkönyv: Salisbury decz. 13-án a következő sürgönyt intézte Lord A. Joftushoz: „Suvaloff gróf beszélgetés közben megemlítette e hó 17-én, hogy ámbár az orosz missio, mely Afghanisztánba küldetett, visszahivatott Oroszországba, ennek daczára mostanáig Kabulban maradt. Én nagy csodálkozásomat fejeztem ki ezen beszédje fölött, amely egészen új volt előttem, és meg vagyok győződve, collégém előtt nem kevésbé. Én hangsúlyoztam előtte az orosz kormány magatartásának helytelenségét, midőn megengedte, hogy a missió elküldése megzavarja a két állam közt létező egyetértést, amit csakis a bábom valószínű kitörése igazolhatna, sőt még még most is ott tartja a missiót, midőn már teljesen helyreállott a barátságos viszony; és a legkomolyabban sürgettem őt a missió visszahívására, amelynek további jelenléte homlokegyenest ellenkezik azon kötelezettségekkel, amelyek még most is érvényesek Anglia és Oroszország közt, ő excellentiája megengedte, hogy az orosz kormány magatartása abnormális volt. ő kérdezte, hogy elismerem-e én, hogy mi köteleztük magunkat Afganisztán függetlenségének tiszteletben tartására, állítását arra alapítva, hogy mi ezt a kötelességet vállaltuk Lord Derby memorandumában, amelyet 1875. október 25-én Mr. Dóriéhoz intézett. Én azt válaszoltam, hogy mindazon kötelességeket, amelyeket e tekintetben mi vállaltunk el, vagy az orosz kormány vállalt magára, én most is érvényeseknek tartom ; de én nem engedhetem meg, hogy Lord Derby szavai, amelyekben biztosította Afganisztán függetlenségét, kötelezettség tárgyát képezhessék reánk nézve Oroszországgal szemben. A vitát tegnap folytattuk. Ő excellentiája nyíltan elmondotta, hogy az orosz kormány rögtön vissza akarta hívni missióját Kabulból. Egyszersmind kérdezte, hogy a régi megállapodást, mely Közép-Ázsiát illetőleg létrejött, még mindig érvényesnek tekintheti-e, és váljon úgy vélekedünk-e, hogy Afganisztánnak mint független és brit befolyás alatt álló országnak elismerése szintén részét képezi-e azon megállapodásnak. Ő leginkább az 1875-ki memorandum tartalmára hivatkozott. Én csak ismételhettem, hogy Anglia ragaszkodik minden adott szavához. A memorandumnak, a mi meggyőződésünk szerint nincs az az értelme, amelyet ő tulajdonított neki, így tehát én nem egyezhettem bele, hogy mi Afganisztán függetlenségét illetőleg valami kötelezettséget vállaltunk magunkra , de a miniszterek nyilvános beszédeiből ő is tapasztalhatta, hogy Afganisztánnak, mint független államnak brit befolyás alatt való fentartása az a politika, amelyet mi jelenleg követni kívánunk. Végül megjegyezte ő excellentiája, hogy kívánatos lenne jegyzékbe foglalni beszélgetésünk velejét, a mi ellen nekem nem volt kifogásom.* Suvalov gróf, decz. 29-kén ezeket írja Marquis of Salisburynek: „Ön meglepetését fejezte ki, midőn megtudta, hogy az orosz missió még most is Kabulban van, pedig ön azt hitte, hogy eltávozott onnét. Ön emlékeztetett engem Giers úr nyilatkozatára, amelyet a brit ügyvivő elött tett ezen missió ideiglenes természetéről, amely kivételes körülmények közt küldetett el, és oly időben midőn félni lehetett, hogy háború üt ki Anglia és Oroszország közt. Én táviratot kaptam Gorcsakoff herczegtől, amelyben megbíz, hogy kérdezzem meg önt, hogy azon megállapodásokhoz, amelyek a missió elküldése előtt jöttek létre Oroszország és Anglia közt, és amelyek a két kabinet közt váltott jegyzékekben fölelevenítettek e tárgyról, ragaszkodik-e ő felsége kormánya és az ő meggyőződése szerint megtartották-e kötelező erejüket, ő felsége a czár hajlandó maga is megtartani az Oroszország és Anglia közt Közép-Ázsiát illetőleg kötött szerződéseket, és rögtön visszahívni a missiót, amely Kabuban van.“* Salisbury erre így válaszolt: „Excellentiádnak mai nap kelt levelére ki , kell jelentenem, hogy az orosz missónak Kabulban való további tartózkodása az egyetlen akadály, amely útjában áll a két hatalom teljes egyetértése , helyreállításának , és amint visszahivatik az orosz missió, a felsége kormánya kész érvényeseknek tekinteni a két fél által elvállalt kötelezettségeket.“ Budapest, február 22. Az osztrák alkotmányos ellenzék eddig is nagy ügyességet fejtett ki a parliamentarismus elkoptatásában. Sikerült megbénítania a parliamenti kormányzást, összemorzsolni a kormányt támogató többséget, anélkül, hogy magának többségre jutni, s a parliamenti kormányzás folytonosságát fentartania sikerült volna. Sikerült elérnie, hogy Ausztriában van ugyan parliament, de egyelőre nincs parliamentarisms ; van ugyan kormány, de nincs kellő szilárdsággal tömörült többség, melyre e kormány támaszkodhatnék. Azt hihette volna minden józan és higgadt politikus, hogy az osztrák alkotmányos ellenzék ekként bűnt bűnre halmozva, végre maga is szörnyüködve fog megállni műve előtt, visszariadva azon következményektől, melyeket minden politikai bölcsesség és hazafiság ellenére felidézett, magába száll, hogy a parliamentarizmust megmentse, iparkodni fog parliamenti ellenzékké lenni. Ámde a lajtántúli ellenzék makacsul elzárkózik a legegyszerűbb józan ész tanácsai előtt, s tovább halad azon az úton, melyen az osztrák parliamentarisms, ha a legközelebbi választások véget nem vetnek az „alkotmányhű“ ellenzék alkotmányellenes üzelmeinek, okvetlenül a legkomolyabb veszélybe jutna. Az ellenzéknek az osztrák delegációba választott tagjai, Herbst és Giskra vezérlete alatt, bizalmatlanságot akartak szavazni a kormánynak, s az osztrák birodalmi tanács szentesítése nélkül nem ismerték el a berlini szerződés érvényét. Hogy egy ellenzék bizalmatlansági szavazat által meg akar buktatni egy kormányt — habár a delegátiókban kettőn áll a vásár — ezt értjük, s ehhez minden ellenzéknek joga van; noha parliamenti szempontból csak oly ellenzéknek van joga, mely a kormányt megbuktatva képes kormányra lépni, s igy a parliamentáris kormányzat folytonosságát fentartani, mire az osztrák birodalmi tanács „alkotmányos“ ellenzéke nem képes. E körülményt azonban itt, ez alkalommal nem akarjuk érdemlegesen tárgyalni, s csak megjegyezzük, hogy bár kárhoztattuk az osztrák alkotmányos ellenzék eljárását, ez eljárás, legalább ellenzéki szempontból indokolható volt. Amire azonban most készül a lajtántúli alkotmányos ellenzék, annak jellemzésére nincs kifejezés a parliamentarismus szótárárában. Arról van ugyanis szó, hogy az osztrák delegáció ellenzéki tagjai leteszik mandátumukat. S ha tömeges mandátumletétel nem is következik be — mert végre is feltehető, hogy az alkotmányos ellenzék minden tagját nem hagyja cserben a politikai eszély utolsó szikrája is — megbízásukról sokan le fognak mondani; sőt a vezérek, Herbst és Giskra lemondása már bevégzett tény gyanánt tekinthető. A lemondást politikai indokkal nem lehetvén plausibilissé tenni, az orvosi bulletinek szerepelnek indok gyanánt. Azt azonban mindenki tudja, hogy a lemondásnak valódi oka az, hogy az osztrák ellenzék vezéreitől azért akar desertálni, mert a sikerre most már semmi kilátása sincsen. A berlini szerződést az osztrák törvényhozás szentesítette. A kormány, az ellenzék mindezen erőfeszítése daczára sem kapott bizalmatlansági szavazatot. A delegáció tehát okvetlenül megszavazza a közös kormány előterjesztvényeit. Sőt most már az ellenzék, ha csak az osztrák törvényhozást defavoyálni és önmagát alaposan kompromittálni nem akarja, a berlini szerződésre vonatkozó jogi kérdés nevében, támadást sem intézhet a kormány ellen, hanem meg kell szavazni azon költgeket, melyek alapját a parliament törvényesnek ismerte el. Ezért desertálnak az osztrák delegatió ellenzéki tagjai. Ezért desertál Herbst, mint a megbukott színigazgató, kit társulatával együtt kifütyöli a közönség s titokban felszedve sátorfáját, szökik minden pereputtyával, amerre nyitva van az út. Ámde a parliament nem színház, a politikai küzdelem nem szini-előadás. A parliamenti küzdtéren helyt kell állni. A felsülés és hagymakoszorú itt nem lehet ok a függöny leeresztésére. Micsoda alkotmányos és parliamenti theória az, hogy az ellenzék, mert nem remélheti, hogy politikája diadalmaskodik, nemcsak feladja a küzdelmet, hanem egyszersmind desertál azon helyről, hova kötelesség teljesítése vitte s hol megmaradását a kötelesség parancsolja ? Vagy azt kell tehát feltennünk, hogy Herbst és társai nem vették komolyan ellenzéki szereplésüket s nem kötelességérzetük, hanem az ellenmondási viszketeg és személyes gyűlölet vitte őket az ellenzéki padokra, vagy pedig arról kell vádolnunk őket, hogy megszöknek kötelességük teljesítése elől. Eljárásuk mind a két esetben, qualifikáltatlan. Hiszen, ha ez alkotmányteóriának végkövetkezményeit levonják, úgy minden ellenzéknek, mely a kormány megbuktatását nem remélheti, le kellene mondania s le kellene mondania elsősorban az osztrák alkotmányos ellenzéknek a birodalmi tanácsban, mert nem lehet reménye, hogy nemcsak a jelenlegi, de minden viszony közt, érvényre emelheti azt a politikai galimathiást, mely bemételyezte az osztrák parliamentarismus levegőjét. A delegationális mandátumról való lemondásnak — bármily tömegesen történjék az — gyakorlati következményei nem lesznek , mert a lemondó urak helyét majd elfoglalják mások, kik az alkotmányosságból nem űznek játékot s kik kellő kötelességérzettel bírnak. Így tehát mi csak örülhetnénk, hogy az osztrák delegátió megtisztul azon elemektől, melyek mindent elkövettek, hogy a fennforgó kérdések normális elintézést ne nyerjenek. Az alkotmányosság és az egészséges parliamentarismus nevében azonban megrójuk ez eljárást, bármennyire alkalmas is az arra, hogy az osztrák alkotmányos ellenzék eljátsza a közvélemény előtt nimbusának még azon rongyait is, melyekkel ma már még meztelenségét sem képes eltakarni, abban a pillanatban, midőn ő oly nyugodt és tárgyilagos akart lenni. Ha e jó szándék hamarabb szállja meg Apponyi grófot, s ha azt tényleg is gyakorlatba hozza; s különösen ha ő és pártja nem gúnyolják vérig, nem állítják pelengérre mindennap a kormányt támogató többséget, akkor valószínű, hogy kevesebb szónok kelt volna az egyesült ellenzék ellen síkra. De bármenynyien is álltak ki a csatavonalba, tagadjuk, hogy hangjuk szenvedélyes, modoruk személyeskedő lett volna. S ha az ellenzék vezére ma mégis provokálónak találja e hangot, úgy ez talán abban a körülményben rejlik, hogy az igen tisztelt szónok önkéntelenül is érezte szükségét annak, hogy a rendesnél is személyeskedőbb és indulatosabb beszédjét talán önmaga előtt is igazolja. Az ellenzék vezérszónokától mindenki eszméket vár és nem szavakat. S ebbeli kötelessége alól nem oldja föl magát az által, hogy a kormánypárt egyik-másik vezérszerepre semmi igényt nem formáló, tagjának eljárását félremagyarázza és az ennek tévesen tulajdonított szenvedélyességből mintegy jogot akar kovácsolni magának arra, hogy ő csakugyan az lehessen. Mi az ellenzék vezérétől eszméket vártunk, de ilyeneket, fájdalom, nem nyertünk. Apponyi gróf tetszelgett magának abban a sportban, hogy összeállította az előtte szóló képviselők beszédeit, felosztotta azokat frontban támadókra és megkerülőkre, s az elsők közt ismét felállított egy hármas fokozatot: a pozitívumot, comparativumot és superlativumot, — s mindezt azért, hogy a házat egy órán át — megengedjük igen szellemdúsan — azzal mulattassa, hogy utalt azon eltérésekre, melylyel a különböző szónokok nézeteiket kifejtették. Ha a szónoknak nem volt más czélja, mint a házat szórakoztatni — akkor elérhette czélját. De ha Apponyi gróf azt hiszi, hogy ő a budgetvitához érdemlegesen hozzászólt, akkor nagyon csalódik. Hogy a kormánypárt különböző tagjai ugyanegy nézetet különböző módon fejeznek ki, egyéni természetük megfelelő sajátsága szerint, azt úgy hisszük, Apponyi gróf felszólalása nélkül is tudta volna a ház. De mindaz, mit az ellenzéki szónok e részben felhozott, igen jól illet volna egy tárczai karczolatba, melyet ebéd után karszékébe dőlve, szivarfüst mellett sokkal inkább élvezett volna az olvasó. Míg így a házban előadva, egy nagyszabású politikai beszéd igényeivel, csak félsikert arathatott, mint minden elkorcsosított műfaj, s egyszersmind igen kicsinyes képet nyújtott azon eszközökről, melyekkel a szónok saját pártjának kicsiny csoportjánál a politikai hivatás nimbusával tudja magát körülövezni. Tárgyilagos Apponyi gróf csak beszédje elején igyekezett lenni, hol a Simonyi Lajos báró által indítványozott parliamenti bizottság kiküldetéséről szólt. S ha beszédének előbb vázolt része legalább formai tökélyekkel dicsekedhetett, úgy beszédének ezen részében, hol kevesebb gondot fordított a kölcsönre, még inkább éreztük a béltartalom hiányát, annál inkább, mert azt kell hinnünk, hogy a tisztelt szónok, azt sem tudja tulajdonképen miről van szó. Apponyi gróf ugyanis gazdasági termelésünk különböző ágainak mibenlétét akarja tanulmány tárgyává tétetni, a mi talán mégis más, mint azon bizottság, melyről eddigelé szó volt, s mely egyenesen állam financziáink rendezését tűzte volna ki feladatául. Midőn ily eszmezavar uralkodik az ellenzék soraiban az általuk ad hoc követendő politika iránt, akkor nem csodálkozhatunk a fölött, hogy az ellenzék vezére annyi gondot fordított beszédének külső csínjára, szemkápráztató czifrázataira, hogy legalább némileg tudja leplezni azon tátongó űrt, melyet annak béltartalma oly szomorúan feltüntet. A többség részéről a mai napon Kemény János báró szólalt föl, röviden a külső hatás minden megvetésével s egyedül a tartalom meggyőző ereje által hatva. Beszédét egész terjedelmében közöljük. Budapest, február 22. Az egyesült ellenzék vezérszónoka ma végre elérkezettnek látta az időt, fölvenni a keztyűre, melynek odadobására ő szólította föl a kormánypártot. S ugyanaz a szónok, ki minden korábbi ellenzéki vezérnél kíméletlenebbül és élesebben, személyeskedőbb és szenvedélyesebb modorban támadta meg nemcsak a kormányt, de magát a kormányt támogató pártot — ugyanaz a szónok ma panaszosan hozta föl, hogy a többség szónokai élénkebben támadták meg politikáját. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-én. (Esti lapunk tudósításainak kiegészítéséül.) Kemény János b.: T. ház! A ház eleibe terjesztett költségvetés számom képét zárja élőnkbe Magyarország pénzügyi helyzetének s minőn azt mégis elfogadom a tárgyalás alapjául, nem tehetem, hogy pár szóval ne indokolom szavazatomat, mert semmi pár szempont nem bízhatna annak elfogadására, ha állapotunk fontolóra vétele nem nyugtatna meg az iránt, hogy a költségvetés elfogadása által biztosabb módja lesz a t. háznak hozzá fogni keyzetünk javításához, mint annak elvetése által. Hiszen voltaképen a költségvetés azon része, mely a kiadásokat foglalja magában, nem egyéb, mint a törvényben gyökerező intézkedések foganatosításának számlája, ha már a költségvetésben olyan költekezések foglaltatnának, melyek nem gyökereznek törvényeinkben, vagy pedig foganatos