Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)
1879-08-03 / 374. szám
Miőfizetéti árak . Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 „ — . Évnegyedre . 5 frt — kr Egy hónapra . 1980 , Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Egymm&m ára 40?. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vázakul,léstre vállalkozunk. — Posta által csak iá,-mentes leveleket fogadunk el ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, vasárnap, augusztus 3. 1879. 374. szám. ----a kiadóhivatalban: Budapestem váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.-Frankfurtban. H.,de‘*ek*t járó díj Csakis *z "EI1^“ ^adóhivatala a„a nyugtatott kémia ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, »ácsi körút 26. ej. (f4-dt sarkin). “ “ **** * • **• "»suté. „UI., « XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük július hó végével lejárt, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében fennfakadást tapasztaljanak. Táviratok: Zágráb, aug. 2. Az országgyűlés elfogadta Voncsina indítványát, mely szerint a kormány az államnyomda felállítására vonatkozó alapszabályok előterjesztésére szólítandó fel. A Száva töltéséről szóló jelentés tárgyalását nem fejezték be. Az utolsó ülés a legközelebbi hétfőn fog megtartatni. Bécs, aug. 2. A „Politische Correspondenz“ jelenti Bukarestből. A fejedelem hétfőn Bécsbe érkezik s onnan valamelyik németországi fürdőbe utazik. Boerescu külügyminiszter hétfőn szintén Bécsbe érkezik, s innen körutat teszen a berlini szerződést aláíró hatalmakhoz, a zsidókérdésben való megegyezés végett. London, aug. 2. A „Reuter ügynökség“ jelenti Simlából. A „Globe“ sürgönyei által jelentett cholera kitörése nem való. A „Globe“ által megjelölt ezredek , 7 hét előtt ugyan nem keveset szenvedtek a cholera által, azóta azonban ezen járvány megszűnt. Versailles, aug. 2. A képviselőház elfogadta a senatus által megszavazott törvényt, mely a vezérkari szolgálatot szabályozza. A tarifabizottság elnöke azon reménynek ad kifejezést, hogy a tarifa még az év vége előtt megszavaztalak. Waddington miniszterelnök felolvassa a senatusban a képviselőház decretumát, és kijelenti, hogy az ülések ezennel be vannak zárva. A parliament megnyitása nov. 25-ke és decz. 1-je között Párisban fog megtörténni. London, aug. 2. Az alsóházban Lord Northcote kijelenti, hogy semmi tudomása sincsen arról, hogy Anglia támogatni szándékoznék Marokkót a Spanyolország megtámadására tett előkészületeiben. London, aug. 2. A kormány mindeddig nem kapott megerősítést a Globe azon hírét illetőleg, hogy az Afganisztánból hazatérő indiai csapatok közt kiütött a cholera. Berlin, aug. 2. A Reichsgesetz-Blatt császári rendeletet közöl, amelynek értelmében, az Elzász- Lotharingia alkotmányáról és kormányzásáról szóló törvényjavaslat október elsején életbe lép. Továbbá külön romolsi.i l-i ---------------------" lllvll lyel az Elzász-Lotharingia kormányzójává kinevezett Mannteuffel tábornagy fölruháztatott. A kormányzó tűzi ki a többi közt a járási és kerületi gyűlések tagjainak választását, ezen gyűlések megnyitásának és bezárásának napját; nemkülönben felfüggesztheti, vagy megsemmisítheti ezen gyűlések határozatait és megszabja azoknak költségvetését. — Szentesíti a járások és községek által fölveendő kölcsönöket, az egyletek és társulatok szervezését. Elengedheti a bíróságok és a közigazgatási hatóságok által kivetett pénzbüntetéseket, elengedheti az adókat és illetékeket, végtére kinevezi vagy elbocsátja a polgármestereket és azok segédjeit. Megerősíti a püspökök által kinevezett papokat, nemkülönben a kinevezett protestáns plébánosokat és a megválasztott zsidó papokat. Erfurt, aug. 2. Lucius minisztert 5050 szavazattal 9422 körül a birodalmi tanács tagjává újra megválasztották. Róma, aug. 2. A király és királyné, Cairoli és Villa miniszterekkel és számos kísérettel Gerillába utaztak ma reggel, ahova este érkeznek. Genna, aug. 2. A királyi pár és Amadeus herczeg — utóbbi Nápolyból — a hatóságok, conzulok és roppant embertömeg által lelkesen fogadtatva, ide megérkeztek. Bécs, aug. 2. Az osztrák állavasút jövedelme jul. 23.-29. hetében 700.384 frtra rúg, a múlt év megfelelő szakához képest 73.309 frt a szaporulat, New-York, aug. 2. Panamából jelentik jul. 24-kéről, hogy Chili külügyminisztere meglátogatta a perui és bolíviai köztársaság elnökeit. Az értekezés eredményéről még semmit sem lehet tudni. Budapest, augusztus 2. Gasteinból értesül a „Neues Wiener Abendblatt”, hogy Ferencz József király aug. 10 kén érkezik oda a német császár meglátogatása végett. Onnét pedig 11-kén indul el. A találkozás egészen magán természetű lesz, mert Bismarck csak aug. 15-kén érkezik Gasteinba, Andrássy pedig nem is megy oda.__________ Tiszaszabályozási kölcsön. Mint a „Fremdenblatt“-nak Pestről írják, a „Société Générale“ ajánlatát, mely szerint e pénzcsoport a Tiszaszabályozást Szeged helyreállításával egyetemben végrehajtani s e műveleteknek 250 millió frankra szabott költségeit kisorsolási kötelezvény-kölcsön útján fedezni ajánlkozik, nagyon tanulmányozzék a magyar pénzügyminisztériumban. Kezdetben az ajánlatot nem tartották komolyabb figyelemre méltónak, az összeg túlságosnak tetszett s az ajánlat úgy nézett, ki, mintha csak improvisált volna, hogy vele Párisban spekulálni lehessen, csakhamar kitűnt azonban, hogy a számítások nagyon is alapos, bárha csak előzetes tanulmányozásokra fektetnék, és hogy az ajánlat különösen Szeged felépítése vonatkozásában sok oly támpontot nyújt, amelyek nagyon megérdemlik a kormány figyelmét. Ami a kölcsönt illeti, arra nézve oly tervezet van felállítva, melyhez képest egyrészről a kamat- és törlesztési részlet a magyar állam jótállása alá helyeztetik, másrészről azonban valamennyi létező szabályozási társulat egyetemes szabatossága van kívánva s az újon nyerendő terület használás-joga számos évekre igényelve. Kötelezik magukat ellenben a vállalkozók, a lecsapoláson kívül a kiszárítandó földterületek öntözéséről is gondoskodni, hogy a csapadékviszonyoknak Magyarországon már két évtized óta folyó további megromlása alkalmas módon megakadályoztathassék. Szavfet pasa nézete a legutóbbi miniszterválságról. A „ Nine freie Presse“ egyik dolgozótársa meglátogatta Szavfet pasát, midőn ez átutazott Bécsben, és kérdést intézett hozzá a török kormányválság valószínű következményeit illletőleg. Szavjet pasa erre a következőket válaszolta: „A pasa megvallotta, hogy kényes kérdést pendítettem meg, de azon tartózkodás daczára, amelyet állása parancsol, nyiltan kimondja véleményét, még ha nem összhangzanék is a mindenütt hangoztatott bírálattal. „Az emberi természetben rejlik — folytatta ezután hogy ítéletet mond a nagy fontosságú eseményekről és előkelő emberek elhatározásairól, anélkül hogy kutatná azoknak eredetét és okát. Nézetesen Törökország ellen mindjárt kész a kárhoztatás és szemrehányás ; ettől a legtökéletesebb bölcseséget követelik, ha pedig hibát követünk el, akkor rögtön kétségbevonják létjogunkat ; én azonban hosszú politikai pályámon azt tapasztaltam, hogy ez a bölcseség csalódhatatlanság máshol sem található föl mindig. Olvasom, hogy a legelkeseredettebb vádakkal illetik a szultánt azért, hogy nem fogadta el Khaireddin programmját, és azt következtetik, hogy a jó tanácsokkal megközelíthetlen. Én sajnálom ezt a miniszterválságot, azért is, mert igen sok beszédre szolgáltat okot, de a felette tartott rejtegetéseket nem oszthatom. Khaireddin programmja, akitől nem lehet elvitatni tehetségét és esélyességét, sok jót tartalmaz, de némely tekintetben nagyon messze ment, és azt hiszem, hogy más uralkodó sem mondott volna le könnyen jogairól. Hogy meghallgatja a szultán minisztereinek tanácsát, abból is kiviláglik, hogy hetekig tartott a válság, amely idő alatt alaposan megvizsgálták a programmot, és annak sok pontját elfogadák’,* mint üdvösnek bizonyultak az államra nézve. Khaireddin azonban nagyon megfeszítette a húrt s&- e szakadnia. Hogy saját meggyőződéséből vagy pedig mások tanácsára fejtett-e ki ekkora erélyességet, bajos elhatározni, de én sem vizsgálom. Nem lehet tagadni, hogy a gyakori miniszterváltozás veszélyes és káros. A szultán el akarta kerülni; ennek bizonysága, hogy két hétre volt szüksége, mielőtt határozatot hozott. Khaireddinnek is valamivel engedékenyebbnek kellett volna lennie. Az nem igaz, hogy nálunk puszta önkényből neveztetnek ki és mozdíttatnak el a miniszterek. Tavaly oly bonyolódottak voltak a viszonyok, hogy rendkívüli erőre lett volna szükség azok megoldására. Az pedig nem egyedül Törökország hibája, hogy bekövetkeztek ezek a viszonyok. Abdul Hamid a legborzasztóbb belső zavarok, legfenyegetőbb külső veszélyek közt lépett a trónra. Kiliiudue, vagy nelul helyreállítsa a rendet és kielégítse Európát; ő joggal reméltette, hogy barátságosan fogja támogatni őt ezen szándékában. Miképen teljesítette Európa ezen reményeket? Emlékezzék a conferentia előtti, alatti és utáni eseményekre, és hogy mennyire kárhoztatta a közvélemény a nagykövetek visszahívását, amelyre nem volt ok. Mire való a fiatal uralkodó ilyen megalázása, aki bátorsággal védelmezte felségi jogait és nemzetének függetlenségét ? Kiben bizzék most már? Nem úgy látszott, hogy Európa conspirál ellene? Jogos és alapos ok nélkül üzentek nekünk háborút, miután nem engedték meg, hogy megfenyítsük a lázadó vazallust és biztosítsuk magunkat cselszövényei ellen; a legnagyobb nagylelkűséget parancsolták reánk a szószegő békebontó ellenében, akit megvertünk a harcztéren; nekünk nem volt szabad értékesítenünk győzelmünket ; de midőn vitéz védelem után meggyőzöttünk Oroszország tulhatalma által, és fegyverszünet megkötése végett kértük a hatalmak közvetítését, visszautasíttatott kérésünk és könyörtelenül prédájára hagyatnunk a tulhatalmas ellenségnek. Európa azt veti szemmünkre, hogy nem vagyunk bölcsek és körültekintők! És ez az Európa, amely a legnagyobb szerencsétlenségnek tekinti, ha elvesznénk és Oroszország kezébe kerülne országunk, mindent elkövetett Oroszország útjának egyengetésére és a mi gyöngítésünkre. Hol van ebben a sokat emlegetett bölcsesség és körültekintés? Akárhova tekint ön, mindenütt ellenmondást és önámítást lát. A legferdébb eszközöket használták a kitűzött czél elérésére. A berlini szerződés, amely állítólag az európai béke fentartásáért és a mi belső békénkért súlyos áldozatokat rótt reánk, olyan feltételeket tartalmaz, melyek folytonos véres viszályok magvát rejtegetik. Mindenütt újabb bonyodalmak készülnek kitörni, amelyeket mi előreláttunk és megelőzni iparkodtunk. Nem engedik, hogy lélekzetet vegyünk, és aztán szemünkre hányják, hogy nem teszünk intézkedéseket országunk újjászervezésére. A béke megkötése óta egy teljes év folyt le, és nekünk fegyverben kell állanunk, mintha új háború előestéjén lennénk. Ez a kényszerhelyzet, amelyet ránk erőszakoltak, kimeríti anyagi, szellemi és pénzügyi erőnket, és mégis azzal vádolnak, hogy nem rendeztük pénzügyeinket. Ha mindezt megfontolja ön, akkor be fogja ön látni, hogy azok a vétkek és hibák, amelyeket ránk fognak, nem mindig bennünk találhatók meg, hanem néha másokban is, de minket erősebb vádakkal sújtanak, mert nincs olyan vallásunk mint a többi népeknek. Mi vallásunk miatt el vagyunk szigetelve Európában, és azt bűnünkül rójják föl, daczára a 19. század türelmességi elvének. A népek elégedetlensége, lázadás, egyenetlenség, viszály, a nemzetiségek elnyomatása, miniszterválság és változás, zsarnokság és corruptio, mindezek Törökországon kívül is föltalálhatók, de nem lehet hallani, hogy egyesülnének a hatalmak ezen bajok erőszakos megszüntetésére, vagy hogy azok miatt halálra ítélnének valamely államot. Csak minket ítélnek el irgalmatlan szigorúsággal. Mindamellett is törekedni fogok föntartani a hatalmakkal a jó egyetértést, amelyikkel ez fönnáll és szilárdítani, ahol meglazult. A reformokra a szultán, én és collegium nemcsak hajlandók vagyunk, hanem meg is vagyunk győződve azoknak szükségességéről. Sem jó akaratban, sem szorgalomban, sem kitartásban nem lesz bennünk hiány. Segíteni fognak-e bennünket a hatalmak, megadják-e a kellő nyugodtságot, vagy pedig újabb zavarba ejtenek e bennünket munkálkodásunk közben ? Ezt meg fogja mutatni a legközelebbi jövő.“ Szovjet pasa ezen nyilatkozatából az tűnik ki, hogy ő a nagyhatalmak kötelességének tartotta és tartja Törökország megmentését. E czélból igen érzékeny áldozatot hozott négy hatalom a krími háború idejében, hogy mekkora sikerrel, válaszoljon reá Szovjet pasa. Budapest, augusztus 2.* Évtizedek óta nem volt Európának kilátása tartósabb békére, mint van ez idei szerint. A politikai láthatár minden irányban derült. Apró fekete pontok vannak ugyan szegélyen, ezek a pontok azonban inkább távoznak, mint közelednek, inkább ágynak mint nőnek. Azon fenyegető viharellegek utolsó folványai azok, melyek egész Európa egére ráborulva válságos kitöréssel fenyegetőztek, de szétoszoltak. S azt a reményt, hogy Európa tartós béket élvetend, nem a politikai szélcsendből, nem a kormányoknak egymáshoz való barátságos viszonyából, s nem is bizalomtól sugárzó diplomatiai jegyzékekből, hanem a tényekből merítjük. Volt Európának már máskor is derült ege. Derültnek hirdették egalább a diplomaták,az újságírók, s a politikai időjósok. És mégis egyszerre, a derült égből lecsapott a villám. A nyári vihar gyorsaságával és intenzivitásával tört ki a válság. Ilyen derült volt Európa egy közvetlen a franczia-német háború előtt is, csakhogy akik nem voltak hivatott időjósok érezték az atmoszféra feszülését, a villamosság felgyülemlését; sejtelmük megsúgta, hogy a detonátió, bármily szépen ragyog is a béke napja, nem soká késhetik. A politikai időjárás azonban egészen más jellegű most. A kétévi bizonytalan, folyton változó idő megjavult és megszilárdult tartós szép időre van kilátás. Nagy continentális viharok kitörésére egyelőre semmi ok nincs. Az egyensúlyt zavaró elemek vagy paralysálva vannak, vagy sokkal jelentéktelenebb, hogysem nagyobb háborgatást idézhetnének elő. A keleti kérdés új stádiumba lépett. Az oroszok kitakarodásával megszűnt a gátló akadály a Balkán-félszigeten, 101 ^ncAlimat«108^«Tb9ág/'ez a fejlődés nem történhetik minden zavar nélkül. Az ifjú testi Organismus lázasabb:8, 1ei kell annak vetnie magából, s ez a kivetés gyakran fájdalmas, még többször meg-megakasztja az Organismus szabályos működését. Már is beszélnek arról, hogy Bugáriában katonailag szervezett rablóbandák merültek fel. A porta és Aleko pasa közt pedig egyenetlenségek támadtak. De aki ezekből közeli és nagyobb mérvű conflictusra vonna következtetést, épúgy csalatkoznék, mint csalatkozott és csalatkozni fog az optimista, aki azt hitte, vagy azt hiszi, hogy a berlini szerződés teljesítése egyszer mindenkorra véget vet a Balkán félsziget zavarainak. Kétségtelennek látszik, hogy a Bulgáriában garázdálkodó rablóbandák semmi politikai jelleggel nem bírnak, valamint megvagyunk győződve, hogy a porta és Aleko pasa közti viszály is elsimul, miként elsimult a portának már annyi más viszálya De habár zavarok támadnak is a Balkán-félszigeten, ezek, a jelenlegi viszonyok közt, csak legfeljebb olyanok lesznek, mint a pohár vízben a zivatar. Oroszország több évre adió-képtelen. Ebben van Kelet nyugalmának és a békének garantiája. Európa békéjét keleten csak Oroszország zavarhatja meg és Oroszország több éven át nem léphet fel zavarólag. A török háború megbontotta hadseregét. E háború és a hosszú occupatio költségei kimerítették pénztárát. A berlini szerződés és e szerződés teljesítése prestigét homályosította el. Belügyi zavarai pedig képtelenné tennék minden kalactióra, habár háborúját dicsőségteljesen végezte volna be, s mindazt a zsákmányt haza vitte volna, melyet San Stefanóban markolt. Ezért nem fenyeget zivatar észak és kelet felől. De nem fenyeget más égi tájról sem. Németország szintén belügyi válsággal küzd. Ha volna is oka — mint nincs — duzzogni valamelyik szomszédjára, ha volna is, szintén amint nincs, leszámítani valója, ezt — a leszámolást — máskorra halasztaná, midőn már belső bonyodalmait legombolyította. Francziaországban köztársaság van. És ezzel kimondtuk, hogy Francziaország békét akar. A respublica nem aggressiv. A franczia nép felett kiterjed, ugyan egy sötét emlék borúja. Németország sokat vétett neki. De bár lehetnek, akik azt hiszik, hogy Francziaországnak valaha boszút kell állnia Metzért, Sedanért, Parisért és az öt milliárdért, még ezek sem gondolhatják, hogy elérkezett a leszámolás ideje. Angliát megviselte két világrészben, bár diadalmasan kiküzdött, s egy világrészben előkészített háborúja. Oroszország különben is csak akkor húzza ki kardját, ha keleti állása fenyegetve van. Ezt pedig nem fenyegeti senki, sem Ázsiában, sem Európában. Ausztria-Magyarország sem aggressív hatalom. Monarchiánk feladata egyelőre az hogy megakadályozza, miszerint Kelet talajában, melyet a berlini szerződés Európa közös érdekterületévé declarált, a maszk izgatás által elvetett magvak kikeljenek , felburjánozzanak. Feladata, hogy a balkár tartományokban foglalt állását megerősítse s ez állásáról befolyásolhassa és szemlélhesse a keleti dolgok fejlődését. E feladatainak teljesítése közben azonban nem támaszthat confliktust. Ausztria-Magyarország a berlini szerződéssel kezében, senkinek érdekeit nem sértheti, mikor a maga érdekeinek biztosításáról gondoskodik. Olaszország magában véve sokkal gyengébb és sokkal elszigeteltebb, hogysem külügyi szárnypróbálgatásai által, komolyabb bajt hozhatna saját és mások fejére. Mind akettőtől óvakodni fog, bármily üzelmek folynak is területén. Szóval az európai békének régóta nem voltak ily garantiái, mint vannak ez idő szerint. A békére, a biztosságra valóban nagy szüksége is van Európának, a kereskedelemnek, iparnak, vállalkozási szellemnek, a nemzetgazdaság minden ágának. A bizonytalanság két éven át tartott. A népek vagyona, a kedélyek nyugalma sokat szenvedett. Most már valóban ideje, hogy a kedélyek fellélebezzenek, az ipar, kereskedelem, vállalkozási szellem új lendületet nyerjen. S hogy ez az örvendetes állapot létrejött, ebben nagy része van monarchiánknak, s azon politikának, mely mint ma már ellenzői sem vonhatják kétségbe, minden ponton diadalmaskodott. A „Deutsche Zeitung“ írja: Némi okunk van hinni, hogy a közös kormány irányadó köreiben most veszik fontolóra azt a tervet, hogy a novibazári kerületbe való bevonulást augusztus 18-án hajtsák végre. ..rT5rinunnium. A horvátországi regnicolaris deputatiótól a miniszterelnök mai nap a magyar deputatióhoz intézett következő üzenetet vette: Az 1868. I. és az 1873. november 30-iknál,melyen"a Magyarország és a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok közt törvényes egyezkedés által megállapított pénzügyi viszonynak fenn kellett állnia, 1878 végével lejárt, miből annak szüksége áll elő, hogy a két királyság közt ugyanazon módon s ugyanazon tényezők hozzájárulásával, amint az eredeti egyezség létrejött, új egyezmény köttessék. E végből Dalmát-, Horvát- és Szlavonországoknak a................szóló legfelsőbb leirat által egybehívott országgyűlése egy regnicolaris deputatiót azon megbízással küldött ki, hogy a magyar Országgyűlés által hasonló czélból kiküldött regnicolaris deputatióval egyetértőig a két ország pénzügyi viszonyát megújítsák és tevékenységük befejezte után vonatkozó indítványaikat az országgyűlésnek alkotmányos tárgyalás alá előterjesszék. Azon meggyőződésben, hogy a horvát országgyűlés intenzióinak megfelel, e regnicolaris deputátió a maga rendkívül fontos feladatának a képpen vél legjobban eleget tenni, ha engedne a tisztelt magyar regnicolaris deputatió azon felhívásának, hogy legelőbb is ő részletezze javaslatait, fontolóra veszi mindkét királyság azon közös érdekét, amelylyel a teljes, kölcsönös méltányosság követelménye semmi módon nem ellenkezik, hogy e módon megszerezze azon alapot, amelyen az állami közösség háborútlanul és megingatlanul nyughatik, a pénzügyi viszony pedig világossá, megtámadhatlanná és állandóvá alakul. Az 1868. november 8-iki törvény 12. §-a megállapítja azon kulcsot, mely szerint a dalmát, horvát és szlavón királyságok járulék részleteiket a köztük és Magyarország közt, valamint az ő felségének többi királyságaival és országaival közös kiadásokhoz fizetni tartoznak. Ezen regnicolaris bizottság nézete szerint nem vezetne czélhoz, e megállapodás alapját és indokait kutatni, bárha nem hagyható említetlenül, hogy a járuléki kulcs meghatározásánál Magyarország és a dalmáthorvát és szlavón királyságok közt a terhek és jogok nem egyenletesen lettek megosztva. Azonban a tisztelt magyar regnicolaris deputatio a Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón királyságok között 1868-ban létrejött pénzügyi kiegyezés megállapítása alkalmával már belátta és elismerte, hogy a dalmát, horvát és szlavón királyságok járuléki quotája a közös ügyekhez nem számítható ki ugyanazon kulcs szerint, amely Magyarország részére alkalmaztatott. Az 1868. I. törvényczik 13-ik §-ában ugyanis határozottan az mondatik: „Miután azonban Horvát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fennebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint a közös ügyek költségeiből reájuk esnék, ez idő szerint csak úgy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét is átadnák . Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megújítására, amely köztes Horvát- és Szlavonország közt századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely ez országok beligazgatási költségeire időnként egyezményileg megállapittatik, vonassék le s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradó összeg fordittassék a közös ügyek által igényelt költségekre.“ E czikkben tisztán ki van emelve és kimondva az egyedül helyes, mert egyedül lehetséges azon elv, mely, miután Dalmát-, Horvát- és Szlavonországoknak a közös ügyek által igényelt kiadásokhoz hozzá kell járulniok, a kulcs megállapításánál irányadó legyen, mely járulék csak akkor és e királyságok közjövedelmeinek csupán azon maradványából fizetendő, amely az autonóm szükségletek fedezéséhez kellő összegek levonása után fenmarad. Maga az 1873-iki tiszt, magyar regnicolaris deputatió sem ejthette el ez elvet, sőt inkább határozott előrelépést tett az első deputatii által megkezdett utón, s midőn az eredeti pénzügyi kiegyezés revisiójába beleegyezett s vezér elvül azt fogadta el, hogy elsősorban az autonon szükségletek s csupán másodikban fedezendők a közfi kiadások. E regnicolaris deputatió véleménye szerint Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón királyságok között a pénzügyi viszony szabályozásánál soha és semmi szín alatt nem érvényesülhet más módozat, más elv. Valamint az osztrákkal teljesen paritásos magyar államjog nem függhet a két állam közt önkénytesen megállapított járulékarány alacsonyabb vagy magasabb voltától, ami az ÚJSZím n minden közjövedelmét kimerítené és saját állami szükségleteinek fedezését lehetetlenné tenné, és oly kevéssé tehető függővé Horvátország autonóm, szintén jogalapon nyugvó beligazgatása az elismert és egyezményileg megállapitott közös ügyekhez való járulásának kisebb vagy magasabb hányadától. Valóban semmi alapos elv szeen£edhető, hogy Horvátország oly járuléki hányaddal terheltessék, a mely neki saját autonóm szükségleteinek fedezését lehetlenné tenné s ennélfogva benső autonómiájának fennállását, azaz politikai individualitását veszélyeztetné. Ez érv annál hangosabban szól Horvátország előnyére, a Pénzügyi egyezmény Horvátország anyagfejlődését, azaz azon adóképességét, melyből a saját autonóm és a két királyság közt közös kiadások fedezésére szükséges eszközei erednek, Magyarország gondoskodására bízza át és mert a Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón királyságok közt létrejött kiegyezés ezen királyságoktól annak tehetségét, hogy saját autonóm szükségleteik fedezését más után szerezzék meg, ha e czélra nem volna elég azon összeg, amely a kiegyezési törvényben megállapitott kulcs szerint a közös, valamint az autonóm ügyek fedezésére van meghatározva. . ... ^r.e.. ^gnicolaris_ deputatio szívesen tartózi Qfiobbá . .. alá venni azon adatokat, melyekből 1868-ban a közös ügyek fedezékének kulcsa lett szármatatva —, nem mulaszthatja el azonban hangsúlyozni hogy 1. már azon évben belátta mindkét regnicoláns deputatió, hogy a megállapított kulcs szerint az autonóm szükségleteket fele részükben sem fedezné és 2. hogy az akkori viszony azóta a legkevésbé sem változott jobbá. ,, Mert daczára annak, hogy a folytonos új adónemek alkalmazása által Horvátország bevétele csaknem megkétszereződött, ez ország hnorv mn úticéja, nemelnset a közös ügyekre lenne kénytelen fordítani, úgyhogy saját autonóm szükségleteinek fedezésére nemcsak mi sem maradna, hanem még a közös kiadásokhoz is jelentékeny összeggel maradna adós. Szolgáljon ennek bizonyságául a következő: ___________.Ul ...rd. Irtot, 1876-ban 6.330,000 frtot, 1877-ben 7.141,000 forintot tett. A közös kiadások viseléséhez ellenben a 6.44 %-ias kulcs szerint ugyanez években, és pedig 1875-ben 7.774,000 írttal, 1876-ban 8.415,000 írttal, 1877-ben 8.734,000 írttal kellett volna járulnia, holott az 55%-ias arány szerint 1875-ben 3.250,000 írttal, 1876-ban 3.481,009 írttal 1877-ben 3.927,000 írttal járult. A megállapitott járuléki kulcs szerint tehát az ország ez években a közös ügyek fedezésénél 1875-ben 4.524,000 írttal, 1876-ban 4.934,000 írttal 1877-ben 4.807,000 írttal maradt volna hátralékban. Ha e számokkal összehasonlíttatnak azon öszszegek, melyek a 4 %-as arány szerint ez években Horvátország tiszta bevételéből saját autonóm szükségleteire kiadattak: kiderül, hogy Horvátország még ha saját autonóm szükségleteire egy krajcrárt sem fordított volna is, még akkor is évenként több mint egy millió forinttal lett volna kénytelen a közös terhek viselésénél adós maradni. Valóban senki nem örvendene rajta jobban, mint ezen regnicoláris deputatió, ha az 1848. előtti magyar, utána az osztrák absolut és végre ismét a magyar alkotmányos kormányzat hasznos államgazdálkodás által Horvátország és Szlavónia jóllétét s adóképességét oly sokra fejlesztették volna, hogy ez országok jövedelmei az autonóm szükségletek kívánalmai mellett képesek volnának a sokkal nehezebb közös kötelmeknek is eleget tenni. A regnicolaris deputatió azon szíves reményt táplálja, hogy jövőre az államkormányzat oly utónog haladni, amely ez óhajtott állapotot alkalmas előidézni. Egyelőre azonban s valószínűleg néhány évtizeden át e regnicolaris deputatió a benső autonómiának a közigazgatás, igazságügy és közoktatásügy terén való akadálytalan tevékenységében látja azon egyetlen módot és egyetlen kezességet, amelyen az ország anyagi fejlődésének szilárd alap biztosítható , mivel csak az ezen téren való előzetes működés kifejtése után fog az állam tevékenysége adandó kedvező alkalommal sikeresen közreműködhetni ezen királyságoknak éppen úgy Horvátország, mint az összállam érdekében fekvő gazdasági kifejlődésénél is. Az előrebocsátottakból azt a természetes és logikai következtetést gondolja vonhatni a regnicolaris deputatió, hogy a pénzügyi viszony megújítása alkalmával, az eredeti kiegyezési törvényben megállapított kulcs nem szolgálhat javaslatainak alapjául a hozzájárulási quotában, azon kulcs, amely kezdettől fogva lehetetlenné vált, tényleg illustrius és csak annyiban bír jelentőséggel, amennyiben arra a vádra ad okot hogy Magyarország tartja ki Horvátországot, és igy a testvérek közt, a kiknek zavartalan egyetértésre és közösségre van szükségük, káros izgatottságot szül. Azért e regnicolaris deputatio indítványozza a magyar bizottságnak, hogy a pénzügyi viszony megújításának alapjául ne az 1868. I. t. ez. 12. §. vézessék, hanem hogy azon egyedül igazolt, a két királyság államjogi viszonyának és Horvátország adóképességeinek megfelelő arányt fogadja el, amelyet az eddigi regnicolaris deputatiók is kétszer gyakorlatilag végrehajtottak: hogy t. i. a Dalmát, Horvát és Szlavón királyság közjövedelmének felosztásában mindenekelőtt belső autonómiájuk szükségleteinek födözése vétessék e tekintetbe, a fölösleg pedig jövőre is a közös kiadások födözésére fordíttassék. A Dalmát, Horvát és Szlavón királyság közjövedelmeinek egyrészről az autonóm szükségletek, másrészről pedig a közös kiadások födezésére való fölosztása tekintetében, azt hiszi a regnicolaris deputatió, hogy semmi oka sincs más a fönnálló pénzügyi szerződésben foglalt határozatoktól eltérő indítványokat tenni. Jogosnak látszik előtte és indítványozza a magyar deputatiónak, hogy Horvátország Szlavónia belső közigazgatási szak-Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.