Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)

1879-08-03 / 374. szám

Miőfizetéti árak . Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 „ — . Évnegyedre . 5 frt — kr Egy hónapra . 1­9­80 , Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Egymm&m ára 4­0?. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vázakul,léstre vállalkozunk. — Posta által csak iá,-mentes leveleket fogadunk el ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, vasárnap, augusztus 3. 1879. 374. szám. ----­a kiadóhivatalban: Budapestem váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.-Frankfurtban. H.,de‘*ek*t járó díj Csakis *z "EI1^“ ^adó­hivatala a„a­ nyugtatott kémia ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, »ácsi kör­út 26. ej. (f4-dt sarkin). “ “ **** * • **• "»suté. „UI., « XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon t. előfize­tőinket, kiknek előfizetésük július hó végével lejárt, hogy előfizetéseiket mi­előbb megújítani szíveskedjenek, ne­­hogy a lap küldésében f­ennfakadást tapasztalj­anak. Táviratok: Zágráb, aug. 2. Az országgyűlés elfogadta Voncsina indítványát, mely szerint a kormány az államnyomda felállítására vonatkozó alapszabályok előterjesztésére szólítandó fel. A Száva töltésé­ről szóló jelentés tárgyalását nem fejezték be. Az utolsó ülés a legközelebbi hétfőn fog megtartatni. Bécs, aug. 2. A „Politische Correspondenz“ jelenti Bukarestből. A fejedelem hétfőn Bécsbe érkezik s onnan valamelyik németországi fürdőbe utazik. Boerescu külügyminiszter hétfőn szintén Bécsbe érkezik, s innen körutat teszen a berlini szerződést aláíró hatalmakhoz, a zsidókérdésben való megegyezés végett. London, aug. 2. A „Reuter ügynökség“ je­lenti Simlából. A „Globe“ sürgönyei által jelentett cholera kitörése nem való. A „Globe“ által meg­jelölt ezredek , 7 hét előtt ugyan nem keveset szenvedtek a cholera által, azóta azonban ezen jár­vány megszűnt. Versailles, aug. 2. A képviselőház el­fogadta a senatus által megszavazott tör­vényt, mely a vezérkari szolgálatot szabá­lyozza. A tarifa­bizottság elnöke azon re­ménynek ad kifejezést, hogy a tarifa még az év vége előtt megszavaztalak. Wadding­­ton miniszterelnök felolvassa a senatusban a képviselőház decretumát, és kijelenti, hogy az ülések ezennel be vannak zárva. A par­liament megnyitása nov. 25-ke és decz. 1-je között Párisban fog megtörténni. London, aug. 2. Az alsóházban Lord North­­cote kijelenti, hogy semmi tudomása sincsen arról, hogy Anglia támogatni szándékoznék Marokkót a Spanyolország megtámadására tett előkészületeiben. London, aug. 2. A kormány mindeddig nem kapott megerősítést a Globe azon hírét illetőleg, hogy az Afganisztánból hazatérő indiai csapatok közt kiütött a cholera. Berlin, aug. 2. A Reichsgesetz-Blatt császári rendeletet közöl, a­melynek értelmében, az Elzász- Lotharingia alkotmányáról és kormányzásáról szóló törvényjavaslat október elsején életbe lép. Továbbá külön rom­olsi.i l-i ---------------------" lllvll lyel az Elzász-Lotharingia kormányzójává kineve­zett Mannteuffel tábornagy fölruháztatott. A kor­mányzó tűzi ki a többi közt a járási és kerületi gyűlések tagjainak választását, ezen gyűlések meg­nyitásának és bezárásának napját; nemkülönben felfüggesztheti, vagy megsemmisítheti ezen gyű­lések határozatait és megszabja azoknak költség­­vetését. — Szentesíti a járások és községek által fölveendő kölcsönöket, az egyletek és társulatok szervezését. Elengedheti a bíróságok és a közigaz­gatási hatóságok által kivetett pénzbüntetéseket, elengedheti az adókat és illetékeket, végtére kine­vezi vagy elbocsátja a polgármestereket­­ és azok segédjeit. Megerősíti a püspökök által kinevezett papokat, nemkülönben a kinevezett protestáns plé­bánosokat és a megválasztott zsidó papokat. Erfurt, aug. 2. Lucius minisztert 5050 sza­vazattal 9422 körül a birodalmi tanács tagjává újra megválasztották. Róma, aug. 2. A király és királyné, Cairoli és Villa miniszterekkel és számos kísérettel Ge­rillába utaztak ma reggel, a­hova este érkeznek. Genna, aug. 2. A királyi pár és Amadeus herczeg — utóbbi Nápolyból — a hatóságok, con­­zulok és roppant embertömeg által lelkesen fogad­tatva, ide megérkeztek. Bécs, aug. 2. Az osztrák állavasút jövedelme jul. 23.-29. hetében 700.384 frtra rúg, a múlt év megfelelő szakához képest 73.309 frt a szaporulat, New-York, aug. 2. Panamából jelentik jul. 24-kéről, hogy Chili külügyminisztere meglátogatta a perui és bolíviai köztársaság elnökeit. Az érte­kezés eredményéről még semmit sem lehet tudni. Budapest, augusztus 2. Gasteinból értesül a „Neues Wiener Abend­blatt”, hogy Ferencz József király aug. 10 kén ér­kezik oda a német császár meglátogatása végett. Onnét pedig 11-kén indul el. A találkozás egészen magán természetű lesz, mert Bismarck csak aug. 15-kén érkezik Gasteinba, Andrássy pedig nem is megy oda.__________ Tiszaszabályozási kölcsön. Mint a „Fremden­­blatt“-nak Pestről írják, a „Société Générale“ aján­latát, mely szerint e pénzcsoport a Tiszaszabályo­­zást Szeged helyreállításával egyetemben végre­hajtani s e műveleteknek 250 millió frankra sza­bott költségeit kisorsolási kötelezvény-kölcsön útján fedezni ajánlkozik, nagyon tanulmányozzék a magyar pénzügyminisztériumban. Kezdetben az ajánlatot nem tartották komolyabb figyelemre méltónak, az összeg túlságosnak tetszett s az ajánlat úgy nézett, ki, mintha csak improvisált volna, hogy vele Pá­risban spekulálni lehessen, csakhamar kitűnt azon­ban, hogy a számítások nagyon is alapos, bárha csak előzetes tanulmányozásokra fektetnék, és hogy az ajánlat különösen Szeged felépítése vonatkozásá­ban sok oly támpontot nyújt, a­melyek nagyon meg­érdemlik a kormány figyelmét. A­mi a kölcsönt illeti, arra nézve oly tervezet van felállítva, melyhez képest egyrészről a kamat- és törlesztési részlet a magyar állam jótállása alá helyeztetik, másrészről azonban valamennyi létező szabályozási társulat egyetemes szabatossága van kívánva s az újon nyerendő terület használás-joga számos évekre igényelve. Kötelezik magukat ellenben a vállalkozók, a lecsapoláson kívül a kiszárítandó földterületek öntözéséről is gondoskodni, hogy a csapadékviszonyoknak Magyarországon már két év­tized óta folyó további megromlása alkalmas mó­don megakadályoztathassék. Szavfet pasa nézete a legutóbbi miniszter­­válságról. A „ Nine freie Presse“ egyik dolgozó­társa meglátogatta Szavfet pasát, midőn ez átutazott Bécsben, és kérdést intézett hozzá a török kor­mányválság valószínű következményeit illletőleg. Szavjet pasa erre a következőket válaszolta: „A pasa megvallotta, hogy kényes kérdést pendítettem meg, de azon tartózkodás daczára, a­melyet állása parancsol, nyiltan kimondja vélemé­nyét, még ha nem összhangzanék is a mindenütt hangoztatott bírálattal. „Az emberi természetben rejlik — folytatta ezután hogy ítéletet mond a nagy fontosságú eseményekről és előkelő emberek elhatározásairól, anélkül hogy kutatná azoknak eredetét és okát. Nézetesen Törökország ellen mindjárt kész a kárhoztatás és szemrehányás ; ettől a legtö­kéletesebb bölcseséget követelik, ha pedig hi­­bát követünk el, akkor rögtön kétségbevon­ják létjogunkat ; én azonban hosszú politikai pályámon azt tapasztaltam, hogy ez a bölcseség csalódhatatlanság máshol sem található föl mindig. Olvasom, hogy a legelkeseredettebb vádakkal ille­tik a szultánt azért, hogy nem fogadta el Khai­­reddin programmját, és azt következtetik, hogy a jó tanácsokkal megközelíthetlen. Én sajnálom ezt a miniszterválságot, azért is, mert igen sok beszédre szolgáltat okot, de a felette tartott rejtegetéseket­ nem oszthatom. Khaireddin pro­­grammja, a­kitől nem lehet elvitatni tehetségét és esélyességét, sok jót tartalmaz, de némely te­kintetben nagyon messze ment, és azt hiszem, hogy más uralkodó sem mondott volna le könnyen jo­gairól. Hogy meghallgatja a szultán minisztereinek tanácsát, abból is kiviláglik, hogy hetekig tartott a válság, a­mely idő alatt alaposan megvizsgál­ták a programmot, és annak sok pontját elfogad­ák’,*­ mint üdvösnek bizonyultak az államra nézve. Khaireddin azonban nagyon megfeszítette a húrt s­­&- e szakadnia. Hogy saját meggyőződé­séből vagy pedig mások tanácsára fejtett-e ki ek­kora erélyességet, bajos elhatározni, de én sem vizsgálom. Nem lehet tagadni, hogy a gyakori mi­niszterváltozás veszélyes és káros. A szultán el akarta kerülni; ennek bizonysága, hogy két hétre volt szüksége, mielőtt határozatot hozott. Khai­­reddinnek is valamivel engedékenyebbnek kellett volna lennie. Az nem igaz, hogy nálunk puszta ön­kényből neveztetnek ki és mozdíttatnak el a mi­niszterek. Tavaly oly bonyolódottak voltak a viszo­nyok, hogy rendkívüli erőre lett volna szükség azok megoldására. Az pedig nem egyedül Török­­ország hibája, hogy bekövetkeztek ezek a viszonyok. Abdul Hamid a legborzasztóbb belső zavarok, leg­­fenyegetőbb külső veszélyek közt lépett a trónra. K­iliiud­ue, vagy nelul helyreállítsa a rendet és kielégítse Európát; ő jog­gal reméltette, hogy barátságosan fogja támogatni őt ezen szándékában. Miképen teljesítette Európa ezen reményeket? Emlékezzék a conferentia előtti, alatti és utáni eseményekre, és hogy mennyire kár­hoztatta a közvélemény a nagykövetek visszahívá­sát, a­melyre nem volt ok. Mire való a fiatal ural­kodó ilyen megalázása, a­ki bátorsággal védelmezte felségi jogait és nemzetének függetlenségét ? Kiben bizzék most már? Nem úgy látszott­­, hogy Európa conspirál ellene? Jogos és alapos ok nélkül üzen­tek nekünk háborút, miután nem engedték meg, hogy megfenyítsük a lázadó vazallust és biztosít­suk magunkat cselszövényei ellen; a legnagyobb nagylelkűséget parancsolták reánk a szószegő béke­bontó ellenében, a­kit megvertünk a harcztéren; nekünk nem volt szabad értékesítenünk győzelmün­ket ; de midőn vitéz védelem után meggyőzöttünk Oroszország tulhatalma által, és fegyverszünet megkötése végett kértük a hatalmak közvetítését, visszautasíttatott kérésünk és könyörtelenül prédá­jára hagyatnunk a tulhatalmas ellenségnek. Európa azt veti szemmünkre, hogy nem vagyunk bölcsek és körültekintők! És ez az Európa, a­mely a leg­nagyobb szerencsétlenségnek tekinti, ha elvesznénk és Oroszország kezébe kerülne országunk, mindent elkövetett Oroszország útjának egyengetésére és a mi gyöngítésünkre. Hol van ebben a sokat emle­getett bölcsesség és körültekintés? Akárhova te­kint ön, mindenütt ellenmondást és önámítást lát. A legferdébb eszközöket használták a kitűzött czél elérésére. A berlini szerződés, a­mely állítólag az európai béke fentartásáért és a mi belső békénkért súlyos áldozatokat rótt reánk, olyan feltételeket tar­talmaz, melyek folytonos véres viszályok magvát rej­tegetik. Mindenütt újabb bonyodalmak készülnek ki­törni, a­melyeket mi előreláttunk és megelőzni ipar­kodtunk. Nem engedik, hogy lélekzetet vegyünk, és aztán szemünkre hányják, hogy nem teszünk intéz­kedéseket országunk újjá­szervezésére. A béke megkötése óta egy teljes év folyt le, és nekünk fegyverben kell állanunk, mintha új háború előes­téjén lennénk. Ez a kényszerhelyzet, a­melyet ránk erőszakoltak, kimeríti anyagi, szellemi és pénzügyi erőnket, és mégis azzal vádolnak, hogy nem ren­deztük pénzügyeinket. Ha mindezt megfontolja ön, akkor be fogja ön látni, hogy azok a vétkek és hibák, a­melyeket ránk fognak, nem mindig ben­nünk találhatók meg, hanem néha másokban is, de minket erősebb vádakkal sújtanak, mert nincs olyan vallásunk mint a többi népeknek. Mi vallásunk miatt el vagyunk szigetelve Európában, és azt bűnünkül rójják föl, daczára a 19. század türelmességi elvének. A népek elégedetlensége, lázadás, egyenetlenség, vi­szály, a nemzetiségek elnyomatása, miniszterválság és változás, zsarnokság és corruptio, mindezek Török­országon kívül is föltalálhatók, de nem lehet hal­lani, hogy egyesülnének a hatalmak ezen bajok erőszakos megszüntetésére, vagy hogy azok miatt halálra ítélnének valamely államot. Csak minket ítélnek el irgalmatlan szigorúsággal. Mindamellett is törekedni fogok föntartani a hatalmakkal a jó egyetértést, a­melyikkel ez fönnáll és szilárdítani, a­hol meglazult. A reformokra a szultán, én és collegium nemcsak hajlandók vagyunk, hanem meg is vagyunk győződve azoknak szükségességéről. Sem jó akaratban, sem szorgalomban, sem kitar­tásban nem lesz bennünk hiány. Segíteni fognak-e bennünket a hatalmak, megadják-e a kellő nyu­godtságot, vagy pedig újabb zavarba ejtenek e bennünket munkálkodásunk közben ? Ezt meg fogja mutatni a legközelebbi jövő.“ Szovjet pasa ezen nyilatkozatából az tűnik ki, hogy ő a nagyhatalmak kötelességének tartotta és tartja Törökország megmentését. E czélból igen érzékeny áldozatot hozott négy hatalom a krími háború idejében, hogy mekkora sikerrel, vá­laszoljon reá Szovjet pasa. Budapest, augusztus 2.* Évtizedek óta nem volt Európának ki­látása tartósabb békére, mint van ez idei szerint. A politikai láthatár minden irány­ban derült. Apró fekete pontok vannak ugyan szegélyen, ezek a pontok azonban inkább távoznak, mint közelednek, inkább ágynak mint nőnek. Azon fenyegető vihar­­ellegek utolsó folványai azok, melyek egé­sz Európa egére ráborulva válságos ki­töréssel fenyegetőztek, de szétoszoltak. S azt a reményt, hogy Európa tartós béket élvetend, nem a politikai szélcsend­ből, nem a kormányoknak egymáshoz való barátságos viszonyából, s nem is bizalomtól sugárzó diplomatiai jegyzékekből, hanem a tényekből merítjük. Volt Európának már máskor is derült ege. Derültnek hirdették egalább a diplomaták,­­az újságírók, s a­­­­ politikai időjósok. És mégis egyszerre, a derült égből lecsapott a villám. A nyári vihar gyorsaságával és intenzivitásával tört ki a válság. Ilyen derült volt Európa egy közvetlen a franczia-német háború előtt is, csakhogy akik nem voltak hivatott időjó­sok érezték az at­moszféra feszülését, a vil­lamosság felgyülemlését; sejtelmük meg­súgta, hogy a detonátió, bármily szépen ragyog is a béke napja, nem soká kés­­hetik. A politikai időjárás azonban egészen más jellegű most. A kétévi bizonytalan, folyton változó idő megjavult és megszilár­dult tartós szép időre van kilátás. Nagy continentális viharok kitörésére egyelőre semmi ok nincs. Az egyensúlyt zavaró ele­­mek vagy paralysálva vannak, vagy sokkal jelentéktelenebb, hogysem nagyobb hábor­gatást idézhetnének elő. A keleti kérdés új stádiumba lépett. Az oroszok kitakarodásával megszűnt a gátló akadály a Balkán-félszigeten, 101 ^ncAlim­at­«108^«Tb9ág/'ez a fejlődés nem történhetik minden zavar nélkül. Az ifjú testi Organismus lázasabb:8, 1­ei kell annak vetnie magából, s ez a kivetés gyakran fájdalmas, még többször meg-meg­­akasztja az Organismus szabályos működé­sét. Már is beszélnek arról, hogy Bugáriá­­ban katonailag szervezett rablóbandák me­rültek fel. A porta és Aleko pasa közt pedig egyenetlenségek támadtak. De a­ki ezekből közeli és nagyobb mérvű conflictusra vonna következtetést, épúgy csalatkoznék, mint csa­latkozott és csalatkozni fog az optimista, a­ki azt hitte, vagy azt hiszi, hogy a berlini szerződés teljesítése egyszer mindenkorra vé­get vet a Balkán félsziget zavarainak. Kétségtelennek látszik, hogy a Bulgáriá­ban garázdálkodó rablóbandák semmi poli­tikai jelleggel nem bírnak, valamint meg­vagyunk győződve, hogy a porta és Aleko pasa közti viszály is elsimul, miként elsi­mult a portának már annyi más viszálya De habár zavarok támadnak is a Balkán-félszi­geten, ezek, a jelenlegi viszonyok közt, csak legfeljebb olyanok lesznek, mint a pohár vízben a zivatar. Oroszország több évre ad­­­ió-képtelen. Ebben van Kelet nyugalmának és a békének garantiája. Európa békéjét keleten csak Oroszország zavarhatja meg és Oroszország több éven át nem léphet fel zavarólag. A török háború megbontotta hadseregét. E háború és a hosszú oc­cupatio költségei kimerítették pénztárát. A berlini szerződés és e szerződés tel­jesítése prestigét homályosította el. Bel­ügyi zavarai pedig képtelenné tennék minden kalactióra, habár háborúját dicső­ségteljesen végezte volna be, s mindazt a zsákmányt haza vitte volna, melyet San­ Stefanóban markolt. Ezért nem fenyeget zivatar észak és ke­let felől. De nem fenyeget más égi tájról sem. Németország szintén belügyi válsággal küzd. Ha volna is oka — mint nincs — duzzogni valamelyik szomszédjára, ha volna is, szin­tén amint nincs, leszámítani valója, ezt — a leszámolást — máskorra halasztaná, midőn már belső bonyodalmait legombolyította. Francziaországban köztársaság van. És ez­zel kimondtuk, hogy Francziaország békét akar. A respublica nem aggressiv. A fran­­czia nép felett kiterjed, ugyan egy sötét emlék borúja. Németország sokat vétett neki. De bár lehetnek, akik azt hiszik, hogy Francziaországnak valaha boszút kell áll­nia Metzért, Sedanért, Parisért és az öt mil­liárdért, még ezek sem gondolhatják, hogy elérkezett a leszámolás ideje. Angliát meg­viselte két világrészben, bár diadalmasan ki­küzdött, s egy világrészben előkészített há­borúja. Oroszország különben is csak akkor húzza ki kardját, ha keleti állása fenyegetve van. Ezt pedig nem fenyegeti senki, sem Ázsiában, sem Európában. Ausztria-Magyarország sem aggressív hatalom. Monarchiánk feladata egyelőre az hogy megakadályozza, miszerint Kelet ta­lajában, melyet a berlini szerződés Európa közös érdekterületévé declarált, a maszk izgatás által elvetett magvak kikeljenek , felburjánozzanak. Feladata, hogy a balkár tartományokban foglalt állását megerősítse s ez állásáról befolyásolhassa és szemlél­hesse a keleti dolgok fejlődését. E felada­tainak teljesítése közben azonban nem tá­maszthat confliktust. Ausztria-Magyarország a berlini szerződéssel kezében, senkinek ér­dekeit nem sértheti, mikor a maga érdekei­nek biztosításáról gondoskodik. Olaszország magában véve sokkal gyengébb és sokkal el­szigeteltebb, hogysem külügyi szárnypróbál­gatásai által, komolyabb bajt hozhatna saját és mások fejére. Mind akettőtől óvakodni fog, bármily üzelmek folynak is területén. Szó­val az európai békének rég­óta nem voltak ily garantiái, mint vannak ez idő szerint. A békére, a biztosságra valóban nagy szüksége is van Európának, a kereskede­lemnek, iparnak, vállalkozási szellemnek, a nemzetgazdaság minden ágának. A bizonytalanság két éven át tartott. A népek vagyona, a kedélyek nyugalma so­kat szenvedett. Most már­ valóban ideje, hogy a kedélyek fellélebezzenek, az ipar, kereskedelem, vállalkozási szellem új lendü­letet nyerjen. S hogy ez az örvendetes állapot létre­jött, ebben nagy része van monarchiánknak, s azon politikának, mely mint ma már el­lenzői sem vonhatják kétségbe, minden pon­ton diadalmaskodott. A „Deutsche Zeitung“ írja: Némi okunk van hinni, hogy a közös kormány irányadó köreiben most veszik fontolóra azt a tervet, hogy a noviba­­zári kerületbe való bevonulást augusztus 18-án hajt­sák végre. ..rT5rinunnium. A horvátországi regnicolaris deputatiótól a miniszterelnök mai nap a magyar deputatióhoz in­tézett következő üzenetet vette: Az 1868. I. és az 1873. november 30-ikn­ál,­­m­elyen"a Magyarország és a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok közt törvényes egyezkedés által megállapított pénzügyi viszonynak fenn kellett áll­nia, 1878 végével lejárt, miből annak szüksége áll elő, hogy a két királyság közt ugyanazon módon s ugyanazon tényezők hozzájárulásával, a­mint az eredeti egyezség létrejött, új egyezmény köttessék. E végből Dalmát-, Horvát- és Szlavonorszá­goknak a................szóló legfelsőbb leirat által egybehívott országgyűlése egy regnicolaris deputa­­t­iót azon megbízással küldött ki, hogy a magyar Országgyűlés által hasonló czélból kiküldött regni­­colaris deputatióval egyetértőig a két ország pénz­ügyi viszonyát megújítsák és tevékenységük be­fejezte után vonatkozó indítványaikat az ország­­gyűlésnek alkotmányos tárgyalás alá előterjesszék. Azon meggyőződésben, hogy a horvát ország­gyűlés intenzióinak megfelel, e regnicolaris depu­­tátió a maga rendkívül fontos feladatának a kép­­pen vél legjobban eleget tenni, ha engedne a tisz­telt magyar regnicolaris deputatió azon felhívá­sának, hogy legelőbb is ő részletezze javaslatait, fon­tolóra veszi mindkét királyság azon közös érdekét, a­melylyel a teljes, kölcsönös méltányosság követel­ménye semmi módon nem ellenkezik, hogy e módon megszerezze azon alapot, a­melyen az állami közös­ség háborútlanul és megingatlanul nyughatik, a pénzügyi viszony pedig világossá, megtámadhatlanná és állandóvá alakul. Az 1868. november 8-iki törvény 12. §-a megállapítja azon kulcsot, mely szerint a dalmát, horvát és szlavón királyságok járulék részleteiket a köztük és Magyarország közt, valamint az ő felsé­gének többi királyságaival és országaival közös kiadásokhoz fizetni tartoznak. Ezen regnicolaris bizottság nézete szerint nem vezetne czélhoz, e megállapodás alapját és indokait kutatni, bárha nem hagyható említetlenül, hogy a járuléki kulcs meghatáro­zásánál Magyarország és a dalmáthorvát­ és szlavón királyságok közt a terhek és jogok nem egyenletesen lettek megosztva. Azonban a tisztelt magyar regnicolaris de­­putatio a Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón királyságok között 1868-ban létrejött pénz­ügyi kiegyezés megállapítása alkalmával már be­látta és elismerte, hogy a dalmát, horvát és szla­vón királyságok járuléki quotája a közös ügyekhez nem számítható ki ugyanazon kulcs szerint, a­mely Magyarország részére alkalmaztatott. Az 1868. I. törvényczik 13-ik §-ában ugyanis határozottan az mondatik: „Miután azonban Hor­vát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fennebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint a közös ügyek költsé­geiből reájuk esnék, ez idő szerint csak úgy fe­dezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges össze­gek nagyobb részét is átadnák . Magyarország, te­kintettel azon testvéri viszony megújítására, amely közte­s Horvát- és Szlavonország közt századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Hor­vát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenek­előtt bizonyos összeg, mely ez országok beligazga­­tási költségeire időnként egyezményileg megálla­­pittatik, vonassék le s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradó összeg fordittassék a kö­zös ügyek által igényelt költségekre.“ E czikkben tisztán ki van emelve és ki­mondva az egyedül helyes, mert egyedül lehetsé­ges azon elv, mely, miután Dalmát-, Horvát- és Szlavonországoknak a közös ügyek által igényelt kiadásokhoz hozzá kell járulniok, a kulcs megálla­pításánál irányadó legyen, mely járulék csak akkor és e királyságok közjövedelmeinek csupán azon maradványából fizetendő, a­mely az autonóm szük­ségletek fedezéséhez kellő összegek levonása után fenmarad. Maga az 1873-iki tiszt, magyar regni­colaris deputatió sem ejthette el ez elvet, sőt in­kább határozott előrelépést tett az első deputatii által megkezdett utón, s midőn az eredeti pénz­ügyi kiegyezés revisiójába beleegyezett s vezér elvül azt fogadta el, hogy első­sorban az autonon szükségletek s csupán másodikban fedezendők a közfi­ kiadások. E regnicolaris deputatió véleménye sze­­rint Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón királyságok között a pénzügyi viszony szabályozá­sánál soha és semmi szín alatt nem érvényesülhet más módozat, más elv. Valamint az osztrákkal tel­­jesen paritásos magyar államjog nem függhet a két állam közt önkénytesen megállapított járulék­­arány alacsonyabb vagy magasabb voltától, a­mi az ÚJ­SZím n minden közjövedelmét kimerítené és sa­ját állami szükségleteinek fedezését lehetetlenné tenné, és oly kevéssé tehető függővé Horvátor­­szág autonóm, szintén jogalapon nyugvó beligaz­­gatása az elismert és egyezményileg megállapitott közös ügyekhez való járulásának kisebb vagy ma­gasabb hányadától. Valóban semmi alapos elv sze­en£edhető, hogy Horvátország oly járuléki hányaddal terheltessék, a mely neki saját autonóm szükségleteinek fedezését lehetlenné tenné s ennélfogva benső autonómiájának fennállását, azaz politikai individualitását veszélyeztetné. Ez érv annál hangosabban szól Horvátország előnyére, a Pénzügyi egyezmény Horvátország anyagf­ejlődését, azaz azon adóképességét, melyből a sa­­ját autonóm és a két királyság közt közös kiadá­sok fedezésére szükséges eszközei erednek, Ma­gyarország gondoskodására bízza át és mert a Magyarország és a dalmát, horvát és szlavón király­ságok közt létrejött kiegyezés ezen királyságoktól an­na­k tehetségét, hogy saját autonóm szük­ségleteik fedezését más után szerezzék meg, ha e czélra nem volna elég azon összeg, a­mely a ki­egyezési törvényben megállapitott kulcs szerint a közös, valamint az autonóm ügyek fedezésére van meghatározva. . ... ^r.e.. ^gnicolaris_ deputatio szívesen tartóz­­i Qfio­­­bb­á . .. alá venni azon adatokat, melyekből 1868-ban a közös ügyek fedezékének kulcsa lett szármatatva —, nem mulaszthatja el azonban hang­súlyozni hogy 1. már azon évben belátta mindkét regnicoláns deputatió, hogy a megállapított kulcs szerint az autonóm szükségleteket fele részükben sem fedezné és 2. hogy az akkori viszony azóta a legkevésbé sem változott jobbá. ,, Me­rt daczára annak, hogy a folytonos új adónemek alkalmazása által Horvátország bevétele csaknem megkétszereződött, ez ország hno­rv mn ú­­ticéja, nemelnset a közös ügyekre lenne kénytelen fordítani, úgyhogy saját autonóm szükségleteinek fedezésére nemcsak mi sem maradna, hanem még a közös kiadásokhoz is jelentékeny összeggel ma­radna adós. Szolgáljon ennek bizonyságául a kö­vetkező: ___________.Ul ..­.rd­. Irtot, 1876-ban 6.330,000 frtot, 1877-ben 7.141,000 forintot tett. A közös kiadások viseléséhez ellenben a 6.44 %-ias kulcs szerint ugyanez években, és pedig 1875-ben 7.774,000 írttal, 1876-ban 8.415,000 írt­tal, 1877-ben 8.734,000 írttal kellett volna járulnia, holott az 55%-ias arány szerint 1875-ben 3.250,000 írttal, 1876-ban 3.481,009 írttal 1877-ben 3.927,000 írttal járult. A megállapitott járuléki kulcs szerint tehát az ország ez években a közös ügyek fedezésénél 1875-ben 4.524,000 írttal, 1876-ban 4.934,000 írt­tal 1877-ben 4.807,000 írttal maradt volna hátra­lékban. Ha e számokkal összehasonlíttatnak azon ösz­­szegek, melyek a 4 %-­as arány szerint ez években Horvátország tiszta bevételéből saját autonóm szük­ségleteire kiadattak: kiderül, hogy Horvátország még ha saját autonóm szükségleteire egy krajcrárt sem fordított volna is, még akkor is évenként több mint egy millió forinttal lett volna kénytelen a közös terhek viselésénél adós maradni. Valóban senki nem örvendene rajta jobban, mint ezen regnicoláris deputatió, ha az 1848. előtti magyar, utána az osztrák absolut és végre ismét a magyar alkotmányos kormányzat hasznos államgazdálkodás által Horvátország és Szlavónia jóllétét s adóképességét oly sokra fejlesztették volna, hogy ez országok jövedelmei az autonóm szükségletek kívánalmai mellett képesek volnának a sokkal nehezebb közös kötelmeknek is eleget tenni. A regnicolaris deputatió azon szíves reményt táplálja, hogy jövőre az államkormányzat oly utón­og haladni, a­mely ez óhajtott állapotot alkalmas előidézni. Egyelőre azonban s valószínűleg néhány év­tizeden át e regnicolaris deputatió a benső auto­nómiának a közigazgatás, igazságügy és közokta­tásügy terén való akadálytalan tevékenységében látja azon egyetlen módot és egyetlen kezességet, a­melyen az ország anyagi fejlődésének szilárd alap biztosítható , mivel csak az ezen téren való előzetes működés kifejtése után fog az állam te­vékenysége adandó kedvező alkalommal sikeresen közreműködhetni ezen királyságoknak éppen úgy Horvátország, mint az összállam érdekében fekvő gazdasági kifejlődésénél is. Az előrebocsátottakból azt a természetes és logikai következtetést gondolja vonhatni a regnico­laris deputatió, hogy a pénzügyi viszony megújí­tása alkalmával, az eredeti kiegyezési törvényben megállapított kulcs nem szolgálhat javaslatainak alapjául a hozzájárulási quotában, azon kulcs, a­mely kezdettől fogva lehetetlenné vált, tényleg illustrius és csak annyiban bír jelentőséggel, a­mennyiben arra a vádra ad okot hogy Magyar­­ország tartja ki Horvátországot, és igy a testvérek közt, a kiknek zavartalan egyetértésre és közös­ségre van szükségük, káros izgatottságot szül. Azért e regnicolaris deputatio indítványozza a magyar bizottságnak, hogy a pénzügyi viszony megújításának alapjául ne az 1868. I. t. ez. 12. §. vézessék, hanem hogy azon egyedül igazolt, a két királyság államjogi viszonyának és Horvát­ország adóképességeinek megfelelő arányt fogadja el, a­melyet az eddigi regnicolaris deputatiók is kétszer gyakorlatilag végrehajtottak: hogy t. i. a Dalmát, Horvát és Szlavón királyság közjövedel­mének felosztásában mindenekelőtt belső autonó­miájuk szükségleteinek födözése vétessék e tekin­tetbe, a fölösleg pedig jövőre is a közös kiadások födözésére fordíttassék. A Dalmát, Horvát és Szlavón királyság köz­jövedelmeinek egyrészről az autonóm szükségletek, másrészről pedig a közös kiadások födezésére való fölosztása tekintetében, azt hiszi a regnicola­ris deputatió, hogy semmi oka sincs más a fönn­álló pénzügyi szerződésben foglalt határozatoktól eltérő indítványokat tenni. Jogosnak látszik előtte és indítványozza a magyar deputatiónak, hogy Horvátország Szlavónia belső közigazgatási szak-Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.

Next