Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-02 / 421. szám
előfizetési árak ! Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre • . 10 , , | Egy hónapra . 1 , 60 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bémentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 421. szám. Budapest, kedd, szeptember 2.1879. Egyes szám ára 4 Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán) Továbbá Danke C. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenír« kiadó hivatala által nyugtázott ■zárnia ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide Intézendők « előfizetések is . lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük augusztus hó végével lejár, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a* lap küldésében fennakadást tapasztaljanak. ki Ellenőr ára mint eddig: Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 . , Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Az „Ellenőrbre havonkint is előfizethetni. Táviratok. Zala-Egerszeg, szept. 1. (Bud. Corr.) Délután egy órakor vette kezdetét nagyszámú vendégek jelenlétében az ünnepi bankett. A pohárköszöntések sorát Ürményi József főispán nyitotta meg, ki a király ő felségét és családját éltette. Glavina Deák emlékére emel poharat, mire Horváth esperes hatásos, hazafias beszédben előbb hasonlóképen Deák Ferencz emlékét vette fel köszöntője tárgyául, azután pedig a város nevében köszönetet mondott a megyének az emlékszobor létrehozatala körül kifejtett buzgalmáért. Pályi Ürményi főispánt éltette; Svastits alispán felolvasta ezután Fálk Miksa egy üdvözlő táviratát, mire Csertán Kovách Lászlóra, emez pedig a megyére köszöntött fel. Balaton József az ifjúsághoz intézte szavait, arra kérve azt, hogy Deák áldásos nyomdokait kövessék. Ezután Svastits alispán Széll Ignáczra, Vasmegye alispánjára mondott toasztot, emez pedig viszont Zala megye közönségét éltette. Krosetz János tiszti ügyész nagy éljenzés közt az alispánra mondott köszöntőt, Csertán a hírlapírókra, Günther pedig a hölgyekre. — Este dalárdaünnepély lesz, mely előkészületeiből ítélve, fényes lesz. Zágráb, szept. 1. A tartománygyűlés ismét összeült s tanácskozásait Szarcsevics törvényjavaslat tárgyalásával kezdette meg. Az említett javaslat az itteni .8r— *—Jí;írT* —‘T“rr Az „Agramer Zeitung jelenti: a határőrvidék elnöki osztályának főnöke Bayer lovag, lemondott hivataláról. _________ BéCS, szept. 1. A „Pol. Corr.“ jelentése Belgrádból : A fejedelem az osztrákmagyar-szerb vasúti egyezményt, a Bécsben kidolgozott javaslat alapján elfogadta. Mihelyt Ausztria-Magyarország részéről a végleges tanácskozások megindítása czéljából a meghívás megérkezik, a szerb meghatalmazottakat ki fogják nevezni. Szerbia és az államvasút között a szerződés a szerb vasúti vonalak építésére nézve meg fog köttetni, miszerint az államvasúti bizottság — mely Szerbia új területeit vizsgálja — ide visszatér. A bizottság ez iránt a fejedelem ígéretét bírja. A bolgár fejedelem szept. 7-én Nisbe érkezik, Milán fejedelem látogatására. Bécs, szeptember 1. A „Polit. Corr.“ jelentése: Taaffe miniszterelnök, Csehországból közel 80 sürgönyt kapott, melyek a nemzeti viszály alkotmányos uton való megszüntetésének szükségét, és a testvéri egyességre való vágyódást hangsúlyozzák. _________ Bécs, szept. 1. (Eredeti távirat.) Az itteni illetékes körök teljesen alaptalannak nyilvánítják több lapnak azt a hírét, hogy a közös kormány nyolc hajót bérelt ki csapatok szállítására az osztrák-magyar Lloyd-társulattól Triesztben és e társulat már meg is tette a kellő intézkedéseket. BéCS, szept. 1. A „Politische Corr.“ jelentése Konstantinápolyból: A görög-török bizottság tegnapi ülésében felolvasta Szavjet pasa a választ, melyben a porta kijelenti, hogy ámbátor semmiféle kötelezettség nem kényszeríti, mégis a hatalmak óhajának megfelelve, hajlandónak nyilatkzik, a berlini congressus 13. jegyzőnevének kijelöléseit — netaláni taglalás és változtatás fentartása mellett— a tanácskozások alapjául elfogadni. — A görög küldöttek ezen kikötés ellen felszólaltak s adandó válaszukat szeptember 4-re napolták el. Konstantinápoly, szept. 1. A „Pol. Corr.“ jelentése: A görög patriarcha Szerbiának szerb templom építésére vonatkozó kérését kedvezően fogadta. Páris, szept. 1. Megkegyelmezetteket szállító hajó érkezett a vendresi kikötőbe. Semmiféle tüntetés sem fordult elő. Mária Krisztina főherczegnő visszautazott Bécsbe. Belgrád, szept. 1. Hírlik, hogy a fejedelem okt. 2-kára tűzte ki a szkupstina összehívását. Risztics ide érkezett Nisből. Budapest, szeptember 1. Az osztrák alkotmányos párt linczi értekezletének eredménye mai esti lapunkból ismeretes olvasóink előtt. Sem több, sem kevesebb nincs abban, mint amit előre lehetett sejteni. A resolutio az általános frázisok színvonalán nem emelkedik túl. Programmot tehát nem képez, mely körül egy párt compact tömegben csoportosulhatna. Magából a resolutióból s létrejöttének körülményeiből is kitűnik, hogy az alkotmányos párt nem tekinti ily programm gyanánt ismeretes határozatát , mert a linczi értekezlet nem volt egyéb előconferentiánál; a végleges és határozottabb programm csak ezután készül el, ha elkészül. Az alkotmányos párt főközlönyei mégis hozsannát kiáltanak a linczi adtusra. A resolutiót az alkotmányos szabadelvű párt programmjává declarálják. A negatió e pártja — kiált fel a „N. fr. Pr.“ — mely csak nemet és mindig csak nemet tudott mondani, egy rövidre szabott resolutióban, mely csak pár órai munka eredménye, több politikai eszmét hozott napvilágra, mint a félhivatalos bölcseség azon pillanat óta, mikor a coalitionális kabinet létrejött. — De hát mit mond a kevés szavú alkotmányos szabadelvű bölcseség? Hogy fenn akarja tartani az alkotmányos és szabadelvű intézményeket, hogy az államháztartásban helyre akarja állítani az egyensúlyt; a viszonyokhoz képest apasztani akarja a hadügyi terheket. De ki nem akarja ezeket ? Az alkotmányos szabadelvű urakon kívül akarja minden józan és számbavehető politikus. E „politikai eszmék“ tehát nem képezik az alkotmányos pártnak sem találmányát, sem privát tulajdonát. Még érdekesebb azon ok, amelynek alapján a „Neue freie Presse“ és társai kijelentik, hogy a „szétforgácsolt, vezérei iránt való bizalmatlanság által szétbontott“ alkotmányos párt Linezben compact, egységes párttá forrott össze. Miből következtetik ezt? Mert a linczi értekezlet nem lazította meg a fractiókat összekötő gyenge kapcsokat! Az alkotmányos pártot nem igen becsüli meg tulajdon sajtója, midőn feltette róla, hogy oly átalános politikai eszmék feletti tanácskozás is képes még inkább szétrobbantani, mint mely „eszmék“ a resolutióba foglalvák. Mi egyébiránt sem kicsinyelni, sem gúnyolni nem akarjuk a linczi értekezletet és annak eredményét. Látunk benne oly dicsérendő dolgokat, melyeket nem lát, vagy nem akar látni az osztrák ellenzéki sajtó. Látunk mérsékletet és komoly higgadtságot az alkotmányosok eddigi falnak rohanó heve helyett. Látunk benne megdöbbenést azon eredmények felett, melyekre az alkotmányosoK e edigi évpolitikája állóángot merített. Megtanulta, hogy a világ dolgait nélkülük is elkormányozzák, hogy nemcsak az ő ecclesiájában van az üdvösség, s hogy utána nem következik a vízözön. E tanulságokból mi viszont azon következtetést vonjuk le, hogy az alkotmányos párt nem készül a tour, prix ellenzéki szerepre a cabinet ellen, bármint lármázzanak is az előbbinek lapjai, sőt máris határozott jelek mutatnak arra, hogy a kormány és az alkotmányos szabadelvű párt meg fogják találni egymás közt az érintkezési pontokat. A „Magyar Híradó“ kőnyomatú lap eddig csakis újdonságokat szokott közölni. Még enemy közleményei is inkább a phantasia túlburjánzása, mint az adatok megbízhatósága által jeleskedett. A nagyravágyás szelleme azonban — úgy látszik — a „Magyar Híradót“ is megszállta; a köznapi élet sivár prózájából a magas politika költőibb mezejére vágyik. Ez érzelmek befolyása alatt ma nagy képpel egy politikai újdonságot tesz közzé, melyet a következő utólagos igazolással kísér. Jóllehet szerkesztőségünk eddig a politikai hírek közlésétől tartózkodott, lehetetlen volt a fentebbi sorok közzétételét megtagadnunk, s azokat a t. szerkesztőségek tetszés szerinti használatára bocsájtjuk. Maga a famozus közlemény így hangzik: A conservativ párt. Egy magas állású aratott egyéniségtől kapjuk a következő nagyérdekű sorokat: Szeptember folyamán Budapesten nagy horderejű öszszejövetele lesz több conservativ főurnak s több oly politikai celebritásnak, kik a legutóbbi időben a politikai téren aktív nem szerepeltek. Eddigelé 28-an ígérték meg e régebben megbeszélt entrevuebeli részvételüket. Hogy a mostani politikai pártokkal szemben a résztvevők mily állást foglalnak el, ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt a detaillokig megjelezhessem. Annyi azonban bizonyos, hogy az összejövetelnek most, vagyis az országgyűlés összejövetele előtti megtartására Andrássy visszalépése szolgált okul, s hogy az eddig tudomásomra jutott nevek nem arra engednek következtetni, hogy ezen illustris alakok az Andrássy vezérlete alatt újjászületendő kormánypárt támogatására kívánnak actióba lépni, úgy látszik, hogy Andrássy ideiglenes viszszalépése, a külpolitikai actióban egy pauzát, a belpolitikában azonban nemcsak Lajthán túl, hanem époly erősen Magyarországban is, a pártok erőteljesebb sorakozását idézi elő legközvetlenebb következménye gyanánt, s e forrongások további irányától függ természetesen az, hogy mikor fogja a Ballplatz ideiglenes helytartóját Haymerle bárót, Andrássy a külügyminiszteri széken újra felváltani. Sajnáljuk a politikusokat, kik ily reclame-ra szorulnak._________ A magyar kincstár augusztus havi bevétele — mint a „Neue freie Presse“ „megbízható forrásból“ értesül — 370 millióval volt több mint tavaly augusztus hóban. A tartománygyűlési és reichsváthi cseh képviselők értekezletet tartanak pénteken este, amelyben eldöntik a reithsráthba való belépésük kérdését. Az adófelügyelői intézmény szervezetében rendszeresített tizenöt pénzügyi tanácsosi állomás közül jelenleg csak hét van betöltve, a pénzügyminiszternek pedig i. é. 2207. számú rendelete szerint határozott kívánsága, hogy mind a tizenöt állomás betöltessék az ezen szolgálati ágban működő tisztviselők által. Ez azonban csak úgy lesz eszközölhető, ha a jelenleg a pénzügyigazgatóságoknál és illetékszabási hivataloknál a rendszeresített létszámon felül alkalmazott pénzügyi tanácsosi állomások megüresedések esetén bizonyos módozatok mellett az adófelügyelői intézmény szervezetébe átvezettetnek. . Most a Pénzügyi közigazgatás összes ágazatainál 31 pénzügyi tanácsosi állomás van, ezek közül helyhez kötöttek: minden p. v. igazgatóságnál az igazgatói helyettesé; a budapesti közp. díj- s illetékszabó hivatalnál a főnöké;s a pestmegyei adófelügyelőé, meg a főv. adófelügyelő két első helyetteséé. Jövőre, a pénzügyigazgatóságok és illetékszabási hivatalok létszámában megüresedő s helyhez kötött pénzügyi tanácsosi állomások a rendszeresített látszámon felül alkalmazott p. ü. tanácsosok sorából rendszerint áthelyezés útján fognak betöltetni. A létszám feletti p. v. tanácsosi állomások ismért betöltése pedig felváltva akkér fog történni, hogy az első megüresedett ily p. ü. tan. állomás a P ü. igazgatóságok vagy illetékszabási hivatalok létszámában alkalmazott titkárok egyikének, a második megürült p. ü. állomás pedig az adófelügyelők egyikének fog adományoztatni, s igy fölváltva mindaddig, mig az adófelügyelői intézménynél rendszeresített 15 p. n. tanácsosi állomás betöltve nem lesz. S hogy a pénzügyi igazgatóságoknál betöltött állomások száma az eredetileg rendszeresített (15—16) számra visszavezetve lesz, — az azontúl megüresedendő p. n. tan. állomások azon szolgálati ágazatban fognak — és pedig rendszerint pályázat útján — betöltetni, amely szolgálati ágazatban a pénzügyi tanácsosi állomás üresedésbe jött. Mivel azonban a miniszter egyúttal alkalmat kíván nyújtani azon rangidős p. v. titkároknak is, kik most a p. ü. igazgatóságoknál vagy illetékszabó hivatalnál vannak alkalmazásban, s az adófelügyelői tiszt viselésére képesítvék, hogy ez irányban is érvényesíthessék igényeiket, tehát a fentebbiekben körvonalazott rendeletét egy idevágó módozati függelékkel is ellátta. A török pénzügyekre vonatkozólag ezeket írják Konstantinápolyból a „Politische Correspondenz“-nek, a pleto) «M’Tiiod’ ~a “külföldi kereskedőkre vetendő iparengedélyi díj kérdésében. A dragománok bizottsága már tárgyalta ezt az ügyet és a porta szándékára kevésbé kedvező határozatot hozott. E kérdés története ez: A porta kötelezte magát a hatalmakkal kötött capitulátiókban, hogy a külföldi alattvalókat nem veti iparadó alá. Csak 1874-ben, tekintettel a porta pénzügyi zavaraira, mondották a Konstantinápolyi missiók fejei azt az elvet, hogy kivételesenülföldiek is megróhatók ez adóval. Az ügy ebben az állapotban maradt, és a porta csak az utóbbi napokban értesítette a hatalmak képviselőit azon szándékáról, hogy szept. 13-kától kezdve iparengedélyi díjt akar vetni a külföldiekre. A nagyköveteket meglepte ez a tudósítás, mert nem engedhetik meg, hogy a porta önhatalmúlag bolygassa e kérdést. Midőn hat éve lehetségesnek mondották ki ezt a megadóztatást, akkor rendes kormánya volt még Törökországnak és kevésbé volt összezavarva pénzügye, de az üzlet is elég jól ment. Ma már megváltozott mindez: az üzlet állapota kétségbeejtő, török pénzügy pedig nem létezik. A missiók fejei elhatározták tehát, hogy erélyesen visszautasítják a porta kívánságát. Az angol előkelő kereskedők összegyűltek és egyhangúlag tiltakoztak az új adó ellen. Ugyanez a nézet uralkodik az osztrák-magyar gyarmatban, és a colonia hasonló tiltakozást intézett consulához. A missiók főnökei valószínűleg ki fogják jelenteni a portának, hogy ez adó kivetését nem engedhetik meg, legfölebb akkor, ha végtére elhatározzák a törökök, hogy nemzetközi bizottság ügyelhet föl a török birodalom jövedelmei hovafordítására. Nemzetközi bizottság nélkül sohasem lesz rendezve Törökország pénzügye, rend nélkül pedig lehetetlen a kölcsön. Négy-öt hónap múlva fölemészti a török kormány utolsó segédeszközeit, ezután pedig csak a hadsereg lázadása, utczai zavargás következhetik. Jó lenne, ha a szultán és tanácsosai tekintetbe vennék ezt.* A „Phare du Bosphore“ 28-ai száma némi eltéréssel tesz jelentést a nagykövetek tanácskozásáról. E lap szerint elvben elfogadták a nagykövetek ez adót, de elhatározták, hogy változtatásokat tétetnek benne a portával. Szerajevóból aug. 29-kéről jelentik a „Pressédnek, hogy a novibazári kerület megszállása legkésőbben nyolcz nap múlva meg fog történni, ha a csapatok öszpontosíttattak a határon. A megszálló seregnek König báró altábornagy lesz parancsnoka. Württemberg herczeg, tekintettel az eshetőségekre, a pasalik határán üti föl főhadiszállását. Huszni pasa a megszálló csapatokkal lépi át a határt, most pedig a fegyverek visszaadásának kérdését akarja rendezni. Aug. 30-án és 31-én a határra indul a 4. Kellner-ezred; a 76. Knebel-ezred ideérkezett; a 25. és 31. vadászzászlóaljak a megszálló sereghez fognak tartozni. Don Carlos kijelenti, hogy ő nem mondott le a trónról. E pronunciamentójának tolmácsává két franczia legitimista lapot választott, amelynek szerkesztői meglátogatták őt. Don Carlos ezeknek elmondotta meggyőződését, hogy Alfons nem lesz sokáig a spanyolok királya, mert ezeknek fele carlista, másik fele pedig republicanus, így tehát szándékában sem lehet neki compromissumra lépni Alfonz királylyal. Ki a bűnös? Ura mellett voltunk mindig, hogy lastomag és Ausztria-Magyarország viszonyos érdekei nemcsak a jó, de sőt a szívélyes szomszédság fentartását követelik. Olaszország mit sem tett ennek megzavarására soha, az utolsó év alatt pedig tétlenül zaavarlt meg »LI.... unlaoun nemű elvnyomulás előtt érdekeinknek hátrányosan kellett meghajolni. Úgy látszik, hogy a császárság megunta ezen jó viszonyokat. Igazunk volt tehát, midőn pár nap előtt azt mondtuk, hogy készülnünk kell. Ma ismételjük ez intést.“ Így szól a római „Riforma“, melyről az a hír, hogy a Crispi ur nézeteinek közlönye. Hogy a hit alapos-e vagy sem, azt nem tudom, s hogy alaposságának esetében mekkora fontosságot tulajdoníthatni sugallatainak, azzal ne bajlódjunk. Én ugyan tudom, hogy Crispi ur nem tartozott a népszerű emberek közé még akkor sem, midőn a vörösingesek marszalai ezredében követte Garibaldit; és én ugyan nem hiszem, hogy a minisztériumból történt kibukása által és bigámia-perben alkalmazott önvédelmének lelketlenségei folytán akár hatalmasabbá akár kedveltebbé vált volna egyénisége az olasz közérzelem előtt; és így a Riforma jelentőségére nézve inkább csendesítőnek mint ingerlőnek tartom a hírt, miszerint a háborgás idézett soraival csak a Crispi úr orgánuma állott elő, de mindezen tudomásom és hitem mellett is, a nevezett lapnak kifakadásai annyival kevésbé hagyhatók szó nélkül, mert valószínű, hogy „intésének“ hangoztatására nem marad társak nélkül. És kell szólanunk azon rokonszenv folytán is, melyet Itália egysége és boldogulása iránt viseltettünk mindig, s amelynek felforgatását közveszélynek is tekintenék az európai békés fejlődés lehetőségeire nézve. S minthogy a hallgatás köteles£?$mes "esetleges utánzóit, hogy a farkas szerepében léptetni fel nemzetüket nagy meggondolatlanság részükről, midőn jól tudják, mennyire nem báránynyal volna dolguk, ha az osztrák-magyar monarchiával kötnének ki. Pedig a „Riforma“ épen úgy beszél, mint a mesebeli ordas, mely superior szabat. A szomszédsági jó érzelmek folyamának megzavarásáért monarchiánkat igyekszik felelőssé tenni. De hát mire alapítja ezen vádját a római közlöny, s ha nem pusztán veszekedés a czélja ? Én részemről nemcsak nem olvastam soha sehol a magyar-osztrák monarchia bármely színezetű lapjában, de nem is hallottam, még társalgás közben sem, bárkitől is olyan véleményt vagy szándékot, mely a lombard-velenczei tartományok visszafoglalására cérzott volna legtávolabbról is. Pedig hát az irredentisták kiáltásai, tüntetései és követelései akkora és annyira folytonos provocatiot képeztek, hogy nem is lehetett volna valami különösen csodálkozni, ha monarchiánk politikusainak idegesebb osztályaiból az olasz várnégyszög újbóli elfoglalásának eszméjét pendítik meg némely méltatlankodók. Nem történt ilyesmi egy szóval sem. Még akkor sem, midőn consulunkat Velenczében s nagykövetünket Rómában macskazenével tisztelték meg a „Trentino“ és „Istria“ annectálására készülődő bajnokok. Vájjon mivel árulta hát el monarchiánk, hogy megunta azon szomszédsági jó viszonyt, melynek fentartásánál — mint láttuk — Itália nem is gondolt egyébre soha? úgy látszik, hogy monarchiánk unatkozása azon röpirat által jön elárulva, mely az Italia irredenta társulatok működésének leplét szellőztette, a Haymerle ezredes értesülése szerint és neve alatt. A „Riforma“ és társai szerint az a röpirat, egy olyan egyéntől, ki tagja volt a magyar-osztrák követségnek Rómában, sérti a diplomatikai etliquette-et és monarchiánk ellenséges indulatairól tanúskodik. Furcsa, mikor a „Riforma“ honfitársai és elvrokonai szervezik magukat titkosan, hogy a magyar-osztrák monarchiától némely nem jelentéktelen tartományt foglaljanak el, akkor nem ezen titkos szervezkedésben és ennek takargatásában rejlik, az államközi jó szomszédség megzavarásának bűne, hanem rejlik ama szervezkedés rejtelmeinek leleplezéseiben. E szerint nem azt kellene vád alá helyezni, aki a „Riforma“ szerkesztőségébe rablási szándékkal készülne betörni, hanem azt, aki ama rablási készülődésről értesítené a szerkesztőt. Hogy a Haymerle ezredes irata nem kellemes Olaszország izgatóira nézve, azt értem; de hogy vétene a diplomatikai etiquette ellen, azt csak az olyan democraták állíthatják, kik restellik midőn valami csínyen kaparnak s hirtelenében nem tudják mivel üssék el a dolgot. Még kevésbé lehet ama röpiratból azt következtetni, hogy monarchiánk megunta a szomszédsági jó viszony fentartását és veszekedni akar Itáliával. Ellenkezőleg. Ha monarchiánknak valami gonosz terve volna Olaszország ellen, akkor a Haymerle ezredes iratának nyilvánosságra jutását eltiltotta volna minden bizonynyal a hadügyér. Nincs gonosz terve, de sőt az a vágya, hogy a szomszédsági jó viszony legyen szilárd és örökös; és épen ezért lett kinyomtatva a kerdésbeni mű, melyből kitűnik, hogy kik látszanak, f»" -1--- -- ■ —— "—“ „leleplezések“ felett nem kell fecsegni az etiquette elleni vétségről, hanem meg kell szüntetni a leleplezés tárgyait. Nem lehet kétkedni, hogy a komoly, eszes és lelkiismeretes olasz hazafiak kárhoztatják azon mozgalmakat és izgatásokat, melyek Itáliának hol Francziaországban, hol a magyar-osztrák monarchiában szereznek ellenségeket és nem használnak soha sehol Az a kárhoztatás azonban kissé platonikus maradt mindeddig. Ideje, hogy éreztesse hatalmát azon játékosokkal, kik Itália egységét és mindenét kockára akarnák tenni. Lehetetlen, hogy az európai helyzetet a gondolkozó olasz politikusok közt bárki is olyannak tekintse, amelyből Itáliára nézve erősödést, nagyobbodást idézne elő a háború kitörése. És lehetetlen, hogy ne lássák, mennyit ártanak hazájuknak azon nyughatatlanok, kik ebben nem a béke új biztosítékát, hanem a zavargás tűzhelyét szemléltetik Európával. Itáliának igaz barátja nincs sehol annyi, mint nálunk Magyarországon. Ezen igaz barátság érzelmeit fejezi ki azon őszinteség is, melylyel a magyar sajtó nyilatkozik időnként az Itália és monarchiánk közti jó viszonynak háborgatóiról. Rómából jelenti a Standard, hogy Caroi miniszterelnök aug. 28-kán hazaérkezett. Még aznap délután minisztertanácsot tartottak, és elhatározták, hogy Curtipassit nevezik ki athéni olasz követté. A külföldi követségekben más változás is lesz, de a párisi és londoni nagykövetek állomásukon maradnak. E minisztertanács tanács után sürü jegyzéktek'sümönyöket “.*“'"quoj5"is küldöt-AuS- 29-ben ismét összeült a mi-A németországi katholikus papság értekezleteket tart a következő pontok megvitatása végett: 1. hogy támogassák-e Puttkamer minisztert; 2. hogy memorandumot dolgozzanak ki az iskolák állapotáról, amelyet Puttkamer elé fognak terjeszteni; 3. hogy megállapítsák a parliamenthez intézendő kérvényt, amelyben a májusi törvények módosítását kérik és 4. hogy minő álláspontot foglaljanak el a jövendő választásokban. Andrássy és Törökország A „Journal des Debats“-nak írják Konstantinápolyból, hogy ott Andrássy visszaléptének híte lesújtó benyomást tett, mert tudják, hogy a magyar államférfiú őszintén ragaszkodik a török birodalom fentartásának eszméjéhez. Helyesen tudják és csak azon kell sajnálkoznunk, hogy e tudat következményeit nem igen bírták levonni a Bosporus mellett. A felelősség, az igaz — és ezt nagy megelégedéssel valljuk — nem a török államférfiakat terheli, kik másfél év óta a kormányt vitték. Karatheodory, midőn közvetlenül a berlini congressus után Bécsben időzött, a conventió dolgában nagy előzékenységet bizonyított. Tudva van az is, hogy Szavjet pasa vezénylete alatt a porta elfogadta volt a conventiót, melytől azonban a szultán, a szerály cselszövényeinek befolyása alatt, a szentesítést megtagadta. Ámde e szegény fejedelmet sem lehet szigorúan megítélni. Akit forradalom ültetett trónra, az semmitől sem fél jobban, mint épen a forradalomtól. Volna Abdul-Hamidnak józan esze elég, de ezen túltesz a keleti képzelődés, mely a szegény szultán előtt az égbolt csillagait ama bizonyos apró ollókkal helyettesíti. Ilyen fejedelemmel a legbölcsebb kormány csak nagynehezen boldogulhatna, a legrendesebb viszonyok közt is. Hát még a török birodalom zilált helyzetében! E bajokkal azonban számolnunk kell s mindenekelőtt türelmünket nem szabad elveszítenünk. Bármennyi kínunkba kerül is, a lehető legnagyobb elnézéssel be kell várnunk, míg Törökországban is teljesen és általánosan felismerik a teendőket. A monarchia álláspontját e részben szokott szabatossággal írta körül Andrássy azon beszélgetésben, melylyel egy bécsi szerkesztőt megtisztelt. „Keleten — úgymond — nem szabad elhamarkodott politikával élni. Törökországot oly fával hasonlítanám össze, melynek koronáját és ágait megnyesték, hogy gyökereinek, ha lehet, visszaadják az életet és hajtóképességet. Nézetem szerint Törökországnak az a feladat jutott, hogy egyik kezével Európából vegye a civilisatiót és a másikkal átvigye azt a mohamedán elemre Ázsiában; csak ő adhat civilisatiót a 200 millió mohamedánnak Ázsiában és Afrikában Mit csinálnánk Törökország nélkül ? Mit csinálnánk Törökország nélkül Konstantinápolylyal ? A mohamedán elem nélkül ott még egy község sem alapítható. Feladatunk abban áll, hogy azt, amit a berlini szerződés teremtett, megrősítsük.“ Mutatja e kevés sor is, hogy Andrássy mily magas és magasztos szempontokból, mennyi ember- és szabadságszeretettel ítélte