Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-12 / 438. szám
MUérl»*tést ármnkl Egész évre . 20 írt — kr. i Évnegyedre . 5 írt — kr Félévre . . 10 , — . I Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési irottt : Budapesten, váczi körút 26. szám (fó-it sarkán.) Semmit ttm közlünk, ha nem tudjuk, kitol jón. —■ Kéziratok viaszuk Uh létért nllik vállalkozunk. — Posta által csak lénnem*a leveleket fogadunk a* gyes Mám ámé tor. felvétel* a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fö út sarkán) lovában Danné «. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó di, csakis ai .Ellenőrzködő hivatal. alul nyujfti*«« •zármla ellenében fizetendő. Viadó hívttffd: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Idí h^*eulok «, mtlittka a lap miiküldésére vonatkoni m.,WanstUaald,. 438. szám. Budapest, péntek, szeptember 12. 1879. XI. évfolyam. Táviratoka Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) Haymerle báró ma ide érkezett, és három óránál hosszasabban értekezett Andrássy gróffal és Hofmann közös pénzügyminiszterrel. Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) A montenegrói fejedelem ma reggel 7 órakor távozott Bécsből, hogy Trieszten át haza utazzék. Triesztig Thommel ezredes kiséri a fejedelmet. A pályaudvaron elbúcsúztak tőle a tartományi parancsnok, a helytartó és a rendőrfőnök. Trieszt, szept. 11. A montenegrói fejedelem ma kíséretével együtt ideérkezett. Konstantinápoly, szept. 1l. („Posit. Corr.“ jelentése.) A tegnap tartott tanácskozásban kijelentette Szavjet pasa, hogy az alkudozások folytatását lehetetlennek tartja, ha Görögország a 13. jegyzőkönyvet a portára nézve kötelezőnek tekinti, s azt indítványozta, hogy a tanácskozás fonalát felvevén, közösen igyekezzenek öszhangzásba hozni a berlini congressus által ajánlott delimitatiót a tényleges viszonyokkal. A vita folyamában a görög meghatalmazottak lemondani látszottak a 13. jegyzőkönyv kötelező erejének követeléséről, azonban az erre vonatkozó végleges nyilatkozatot elhalasztották és fentartották maguknak a legközelebbi ülés napjának kitűzését. Pétervár, szept. 11. A „Journal de St. Petersbourg“ megcáfolja azt a hírt, hogy Milán fejedelemnek szóló utasításokkal orosz futár küldetett Belgrádba. London, szept. 11. A „Standard“ jelenti: Bombayban azon hír van elterjedve, hogy az afgán emirt a felkelők megölték. Egy másik hír szerint öngyilkossá lett az emir. Ezen hírek megerősítésre várnak. A novibazári szandsák megszállása A novibazári szandsák megszállása teljes rendben, az előre megállapított tervhez képest a legnagyobb pontossággal megy végbe. S a mi fő ellenállásra sehol sem akadtak csapataink, pedig a mohamedán izgatás főfészkét Plevjét (Taslidsát) már megszállták. Nova-Város,Szjenicza, a liga főhadiszállása, egész vidékével és esetleg veszélyessé válható lakosságával együtt a porta kezén maradván, öszeütközés vinottól aligha la fog bekövetkezni, annál kevésbé, mivel a montenegrói határ mellett fekvő Bielopoljet, hol az ellenállás szintén tervezve volt, egyelőre nem szállják meg csapataink. A békés megszállás örvendetes ténye elsősorban kétségkívül a külügyi kormány époly ügyes mint határozott actiójának köszöntető, s Andrássy grófnak ez utolsó actióját eddig a legfényesebb siker koronázta. Ez eredmény létrehozásában közreműködtek azonban a hadvezénylet, csapataink és a vezénylő tisztek egyaránt. Gyors, határozott actió: ez volt a békés megszállás alapfeltétele. S megszálló csapataink e feladatnak teljesen megfeleltek és ez által tán véres összeütközéseket előztek meg. Killes vezérőrnagy hadoszlopa e bő 8 dikán reggel 10 órakor lépte át a szandiák határát, hora reggel 6 órakor indult meg Csajniczából. Az északi hadoszlop, Obadich tábornok vezénylete alatt, Visegrádból indulva, szeptember 8-dikán délután 3 órakor Priboj közelében lépett török területre. E hadoszlop előrenyomulásáról kevesebb hír érkezett, mint az előbbi hadoszlopéról; csak annyi bizonyos — legalább e pillanatig — hogy ellenállásra sehol sem talált. E hadoszloppal megy Husni pasa is. A békés hangulatra nézve jellemző, hogy a török hivatalnokok, sőt az arnauta izgatásról gyanús Novaváros karmakamja barátságosan üdvözölték csapatainkat. Ubadich hadoszlopának feladata, hogy a Lim-völgyén fel (vagy az égi tájakhoz képest be) nyomuljon Prepoje felé. Ide eleintén eléggé járható út vezet. A csapatok elhelyezése is lehetséges, mert Priboj 2000, Prepolje pedig 6000 főnyi lakossággal, sőt az utóbbi alkalmas helyiségekkel is bír. Ha egyszer Prepolje meg lesz szállva, a megszállási műveleteket befejezettnek tekinthetjük, főleg azon szempontból, hogy összeütközésre többé nem fog kerülni a dolog. Taslidsa már meg lévén szállva, ha az Obadich-hadoszlop megveti lábát Prepoljében, a két működő hadoszlop egyesülhet, s támogathatja egymást, mert Taslidiából elég jó út vezet a tőle 25 kilométer távolságra fekvő Prepoljebe. Ámde Prepolje és Bassovicze tája egészen ősvadon, hol sem járható út, sem megbízható lakosság nincsen. A liga e vidékről nyeri legjobb katonáit. Ebből látható tehát, hogy az Obadich-féle hadoszlopnak nemcsak hosszabb utat kell megtennie, hanem egyszersmind legalább oly nehéz feladat előtt áll, mint melyet a Killics-féle hadoszlopnak már — főrészében — sikerült megoldania. Hogy kellőleg méltányolhassuk azon erőfeszítéseket, melyeket e hadoszlop tett, meg kell említenünk, hogy az Csajniczára támaszkodva a régi török postautat használta, mely útnak Boszniában eső részét utászaink jó állapotba helyezték ugyan, de a novibazári határtól kezdve az szinte járhatatlan. Szvetlo-Borjétől fogva a taslidsai völgyben, tekervényesen, égbe meredő sziklák közt, több helyen 1400 méter magasban, szédítő örvények párkányán csavarog az Taslidsa felé. Cyclops-szerű kövek borítják, úgy, hogy nemcsak kocsikon, de lóháton is majdnem lehetetlen közlekedni azon. Ez út kezdetén a nehézségek kevesebbek, ezért haladhattak csapataink a második napon 14 kilométert. A harmadik napon, tegnap elérték Taslidiát, s így e hadoszlop megoldotta feladatának legfontosabb részét. A török parancsnok magatartása miatt ugyan majd nehézségek támadtak, mert ez azt mondta, hogy a hely kiünv-de nincs utasítása. Killes vezérőrnagy époly tapintatos, mint erélyes magatartása azonban elejét vette a bonyolulatoknak, a török parancsnok engedett. Érdekes volna azonban megtudni, vájjon a török parancsnoknak csakugyan nem volt-e kormányától utasítása, vagy csak saját szakállára politizált. A török kormánytól, mely tagadhatlan előzékenységet tanúsított az egész ügy lefolyása alatt, minden jóakarata daczára is kitelik, hogy elfeledte értesíteni a taslidsai katonai hatóságot a conventio pontozatairól.* Plevlyéből szept 10-kétől jelenti a „Pester Lloyd.“ A Gotovuse-patak melletti táborból 10-kén reggel hatodfél órakor indultak el csapatjaink. Az út ismét karsz-hegyeken vitt át. Mustafa pasa a török parancsnok nem messze Plevlyétől várta az osztrák-magyar csapatokat, és a város közelébe kísérte, ahol a török helyőrség egy szakasza volt felállítva. A kajmakán is megjelent, hogy üdvözölje katonáinkat. Mustafa pasa kijelentette, hogy a porta rendelete értelmében egy anatóliai zászlóaljjal Plevlyében kell maradnia. Killes vezérőrnagy azt válaszolta neki, hogy ezt semmiesetre sem engedi meg, mert a Lim vidékének megszállása oly egyezség alapján történik, amelyet szentesített ő felsége és a szultán, Huszni pasa pedig határozottan kijelentette Szerajevóban, hogy az ottomán csapatok haladék nélkül ki fogják üríteni a megszállott helységeket. Most hosszasabb tárgyalás fejlődött ki, és Mustafa pasa mindent megkísértett, hogy visszatartsa csapatjainkat a városon való átvonulástól és a sánczok megszállásától. Különben már ezelőtt is tudva volt, hogy Mustafa pasa mindent elkövetett, hogy akadályokat gördítsen katonáink útjába. A szerb papságnak nem engedte meg, hogy deputatiót küldjön elébük. Killics vezérőrnagy kijelentette végre egész erélylyel, hogy őt semmi sem fogja visszatartani a kapott parancsok végrehajtásától, és miután a hymnus hangjai mellett végiglovagolt a csapatok frontja előtt, elrendelte a városon való átvonulást. Elől a 41. ezred egyik százada ment, továbbá a 344. sz. hegyi üteg, a mellékvédőket a 25. vadászzászlóalj szolgáltatta, az Albrecht-herczeg-ezred hat százada és a 214. sz. hegyi üteg eközben szintén megjelent a város melletti magaslaton. A város végén számos lakos jelent meg, továbbá a szerb iskolásgyermekek. Az átvonulás harsogó zene mellett és minden baj nélkül ment végbe, de a boltok be voltak csukva. A keresztyének ünnepnek tekintik a mai napot és lelkesedett kiáltásokkal üdvözölték katonáinkat. Csapatjaink egy része a török sátortábor körül telepedett le, más része pedig a város fölött uralkodó magaslaton. A török érség láttára imára vezényelt a tábornok és háromszoros hachot visszhangoztak a hegyek. Nemsokára megjelent a lakosság küldöttsége is, mely törökökből és szerbekből állott, amely hódolatát fejezte ki, valamint a szerb papság is. A tábornok beszédet mondott és hangsúlyozta, hogy nem azért jött, hogy elnyomjon bárkit is, hanem hogy mindenki egyforma jogokat élvezzen, mint ugyanegy nemzet fiai. Tizedfél órakor befejeztetett a megszállás. A lakosság nyugodt. A török katonaság holnap megy el. Szintén Plevlye megszállásáról jelenti a „Neue freie Presse“. Plevlyén innen félórányira várta és üdvözölte Killes tábornokot Mustafa pasa, Plevlye parancsnoka. A város éjszaknyugati végén öt török század volt fölállítva, amelyek csapatjainkra vártak. Plevlye puszta sziklás magaslatok által zárt völgykatlanban fekszik, amelynek talaja termékeny szántóföld és rét. A magaslatok leírásától függ, hogy tartható-e Plevlye. Midőn Plevlyéhez érkezett a zöm, amely előtt Killies vezérőrnagy lovagolt a táborkarral, az előőrség és a mellékvédők már megszállva tartották a magaslatot. Csak a várostól délkeletre fekvő és redoute által koronázott csúcsot tartotta három török század megszállva, mert ott volt a török tábor. Midőn 100 lépésnyire érkezett Killes a díszőrséghez, megállította a dandárt, fogadta a kajmakámot és azzal a kérdéssel, hogy mikor vonul ki a török katonaság, megkezdette a tárgyalást Mustafa pasával. Az utóbbi azt válaszolta, hogy erre nem kapott utasítást. Siker nélkül szólította föl Killes a török parancsnokot a redoute ideiglenes kiürítésére, míg a távirati utasítás meg nem érkezik, mert az a pont okvetlenül szükséges az osztrák-magyar csapatok biztosítására. Mustafa pasa ismét arra hivatkozott, hogy nincs utasítása, és szántszándékkal látszott, hogy akadályt akar csapatjaink útjába gördíteni. Ekkor Kilkes megszakította a tárgyalást és hangos, hallható szóval mondotta: „Császárom és királyom parancsára és a padisah beleegyezésével jöttünk, hogy megszálljuk Plevlyót. Mint barátok akarunk hozzátok bevonulni. A padisah és a török csapatok iránt való szeretetem és tiszteletem tanúsítása végett most végig lovagolok a török csapatok frontja előtt.“ Ekkor tisztelegtek csapatjaink és Killes tábornok, nem törődve Musztafa pasával, a hymnus hangjai mellett lovagolt el a díszőrség frontja előtt, amely tisztelgéssel fogadta őt. Musztafa nem közeledett többé táborkarunkhoz. Ezután harsogó zenével és lengő zászlókkal vonultak katonáink a városon végig. A város végén a keresztyén papság, az iskolás gyermekek és számos nem-mohamedán fogadta őket. A törökök fegyver nélkül állottak a házak előtt és nem ritkán rokonszenvesen üdvözölték az arra elvonuló tábornokot. A városon végig vonulván, az elsánczolt magaslatra vezette a tábornok csapatjainkat. Itt imára vezényeltek, a zenekar eljátszotta a hymnust, és ezerszeres hadhot mondottak ő felségére és ez képezte az ünnepélyes pillanat befejezését. A magaslatot megszállotta a 41. ezred két zászlóalja, amelyek a török tábor mellett helyezkedtek el. A többi török csapatok a számukra kijelölt táborhelyre mentek. A genie-század azonnal megkezdette a sáncz készítését. 9 órakor az öt török díszszázad is megérkezett táborhelyére. 10 órakor 6 bégből és száznál több mohamedánból álló küldöttség élén a tábornokhoz jött a kajmakám, hogy hódolatát fejezze ki. Kilkes tábornok hosszabb beszédjének tartalma és a tábornok nyájas modora nyilván kielégítette a mohamedánokat, mert megelégedetten távoztak. A boltok ismét nyitva állanak. A lakosság magatartása barátságos. * A „Neue freie Presse“ constatálja, hogy minden kardcsapás nélkül szállották meg csapataink a rossz hítben álló Pleviyót. Novibazár occupatiója tehát bevégzettnek tekinthető, anélkül, hogy teljesedtek volna eddig azon aggodalmak, amelyeket leginkább katonai körök tápláltak. Miután ekképen a „katonai körökre“ hárította volna a „Neue fr. Presse“ saját múltjáért a felelősséget, nem tartja lehetetlennek, hogy a mohamedánok késő őszszel vagy télen terveznek veszélyes támadást csapatjaink ellen. Ilyen a rendületlen időjós is, ha nem esik ma, megjövendöli holnapra, de jövendölnie kell. * Kilkes vezérőrnagy és Musztafa pasa közt folytatott szóváltásra mindenesetre félreértés szolgáltatót okot. Az áprilisi conventiónak ide vonatkozó pontja így szól: „Ha a novi-bazári szandsák azon pontjaira akarna helyőrséget küldeni a fényes porta, amelyeket osztrák-magyar csapatok tartanak megszállva, akadály nélkül megteheti ezt. A két fél csapatjai, ami számukat, katonai előnyeiket és mozdulataik szabadságát illeti, teljesen egyenlő joggal fognak bírni. A fényes porta kötelezi magát, hogy az egész szandsák területén nem fog tartatni rendetlen csapatokat.“ E pont abban az esetben lett volna érvényes, ha a conventióban megállapított módozat szerint szállják meg csapatjaink a szandjákot. Minthogy pedig ez nem történt, lehetséges, hogy a Huszni pasával Szerajevóban folytatott tárgyalások alapján némi módosítást szenvedett ez a pont. De Mustafa pasának mégis igaza volt, midőn vonakodott rögtön kivonulni Plevlyéből, mert megbízható értesülésünk szerint a török csapatok egy ideig az általunk megszállott helységekben maradhatnak, így tehát Killes vezérőrnagy nem kapott szabatos utasítást, a török parancsnokot és kormányt pedig föl kell mentenünk azon vád alól, hogy akadályokat akartak gördíteni csapatjaink útjába. A suprema inspectió kérdése Debreczenben. Mai esti lapunkban adtunk tudósítást a debreczeni ref. egyetemes convent viselt dolgairól a suprema inspectió dolgában. Az elfogulatlan olvasó, ki az ügyet kezdettől fogva figyelemmel kísérte, sajnálattal vesz tudomást a tárgyalás azon szenvedélyességéről, az aggodalmak azon exaggeratiójáról, a felekezetiességnek a politikai zelotismussal határos ama nagyhangú kifakadásairól, melyekben oly érdemes, komoly férfiak is jónik iduidiverzelmtüknek. Kifejezési aum, rhineknek a convent tagjainak legnagyobb részét ismeri a haza. Ha valaki a debreczeni beszédek után ítélné meg a magyar alkotmányos kormányt, s annak törekvéseit a protestáns autonómia ellenében, valóban azt kellene hinnie, hogy nem sokáig áll fenn a világ. Nincs egyetlen hang, egyetlen közvetítő szózat, mely bevilágítana az óhajtások, félelmek, követelések és repressáliák ama chaoszába, melyet a jóhiszemű tévedés meg az indulatok, okoskodni nem tudó heve teremtett. A protestáns buzgóság ez a nemes, alkotó lelkesedés, melynek a nemzetiség és közműveltség annyi jót és szépet köszönhet, hyperbolákba csapott át ott, hol rendező, tisztázó, egyengető munkára lett volna hivatva, s hozott oly határozatokat, melyek amily kevéssé vannak motiválva, annyira nem alkalmasak megerősíteni bennünk a hitet, hogy ily módon csakugyan szolgálatot tesznek a közműveltség, s maga a protestáns egyház érdekeinek. Egy bizottság küldetik ki, melynek kötelessége jövőre őrködni a protestantismus jogai felett; a conventnek határozottan ki kell fejeznie aggodalmát a kormány által követett irány miatt, mely az autonómia megsértésén működik. Sőt egy kitűnő férfiú ezzel sem elégszik meg. Szerinte felirás intézendő az országgyűléshez, melyben tiltakozni kell minden az autonómia megsértésére irányuló kormánytörekvések ellen, sőt tovább kell menni, fel a legmagasabb fórumig, a korona elé! Az oláh főpapok közönségesen elítélt példája tetszetős precedens neki; ő is a királyhoz akar appellálni az alkotmányos kormány ellen. . . . Mindaz, amit annak idejében a hivatott protestáns lapok felhoztak a „Pontozatok“ ellen, szerény panasz az itt hallatott kifakadásokhoz és gyanúsításokhoz képest. Az ember azt gondolta volna, hogy az idő érleli a belátást; az indulat polémiáját felváltja a nyugodt, tárgylagos gondolkodás. E hit annál alaposabb volt, mert időnként higgadtabb felszólalások is hangzottak a lapokban. Maga az „Erdélyi protestáns Közlöny“, Szász Domokos lapja, egy, a kormányhoz is alighanem közelálló jeles férfiú tollából hoz épen most közleményeket, melyek tökéletesen alkalmasak a kérdés megvilágítására. Az a nagy fontosságú mozgalom, mely a protestáns iskolák gyökeres reformját czélozza, döntő bizonyíték arra nézve, hogy ellenőrzésre van szükség; protestáns férfiak nyílt vallomásokat tesznek az iskolák bajairól s egyéb dolgokról. És ime a convent minderről nem akar tudni; az államkormány jogát alig érinti egy óvatosabb szónok; a kölcsönös megértés senkire nézve sem fontos dolog; ahelyett, hogy az ellentéteket kibékítő módozatokat keresnének, profétizálnak, s elítélik az alkotmányos kormányt azért is, amit talán tenni fog. És hogy teljes legyen a visszatorlás, kikapják a magukét a szerzetesek iskolái, amelyek rosszabbak, mint a protestánsokéi, kimondódik, hogy a katholikus vallás mellett a többiek háttérbe szoríttatnak, s constatáltatik, hogy tűrhetetlen az állapot. Eszünkben sincs rossz néven venni a convent igen tisztelt tagjainak, hogy ügyeket, amennyiben a kormány intencióiban az autonómia valódi megsértését látnák, erélyesen védelmezzék. Meggyőződésünk, hogy az alkotmányos kormány tudatosan nem szándékozik megsérteni sem egyesek, sem testületek jogait, s ha a suprema inspectió tervezetében van jogokba ütköző pont, a kormány mindenkor hajlandó oly megoldáshoz járulni, mely kielégíti a felekezeti jogérzetet, de egyszersmind biztosítja az állam érdekeit. A „Pontozatok“, mint mindenki tudja, aki tudni akarja, magánmegbeszélés anyagául voltak elég lazán összeállítva, s a bizalmi férfiaknak valóban nem volt okuk a tárgyalást perkorrestálni. Sajnálatos dolog, hogy tettek. Előzékenységgel és higgadtsággal ezelra vezető munkásságot indíthattak volna meg. Mi magunk is azon véleményben vagyok hogy a controversiák megszüntetésére s az ügy végleges elintézésére nézve legalkalmasabb eszköz lett volna a materiális törvény meghozása. A protestáns bizalmi férfiaknak mint magánembereknek joguk, sőt kötelességük volt volna ama conferentiában azt hangsúlyozni, a lapok feltétlenül támogatták volna őket, mert a tanári közvélemény is sürgeti a középiskolai törvényt s ha így indul meg a dolog, alig hihető, hogy a miniszter úr arra a jobb meggyőződésre nem jut, hogy igenis a szervezés első teendője a materiális törvény megalkotása. A bizalmi férfiak másként gondolkodtak és visceniroztatott az a jelenet, melynek színhelye szeptember 10-én Debreczen volt. Kétségtelenül sokan fognak örülni annak, hogy a magyar kormány megleckéztetésére egyházi gyűlésen is akadtak és pedig tekintélyes vállalkozók, de lesznek széles e hazában olyanok is, kik az expectoratiokat meg onaminol «Awllr r. « ■£ ~' d -1-----.-1 fogják elmondani, hogy a szenvedély, mint mindig és mindenütt, ebben a fontos ügyben is rossz tanácsadó vola, s hogy az egyetemes convent maradandóbb érdemeket szerez magának, ha komoly igyekezettel keresi a kérdés megoldásának módját, a helyett, hogy azt még jobban összekuszálja s a kedélyeket indulatos dictiókkal izgatja. Példát vehetne az egyetemes convent az ágostai evangélikusok zsinatjáról, mely az előleges tanácskozmányról ítélve higgadtan, a tárgyhoz illő méltósággal fogja letárgyalni az ügyet s ha hozsannát nem zeng is a kormánynak, de arra sem fogja használni az alkalmat, hogy üres zajjal mulattassa a politikai spectáculumok kedvelőit. Az osztrák államvasut az orsovaverderovai csatlakozás meg nem engedése folytán a magyar állam ellen kártérítési pert indítván, mint tudva van, e perben a semmitőszék a társaságnak adott annyiban igazat, hogy az ügyet rendes bíróság elé tartozónak nyilvánítá. A semmitőszék e döntvénye alkalmából a „Semaine Financiére“ következőket mondja: „Nem bocsátkozunk azon kérdés vizsgálatába, hogy — joga egyszer elismertetvén, — a társaság helyesen cselekednék-e, ha azzal élne s követelné magának a kártérítést. Megengedhető azonban azon feltevés, hogy a törvényszék által részére netán megítélendő ezen kártérítés egyenértékét más után is, például compensate utján, megkaphatná a társaság. Tekintve azon különböző kérdéseket, melyek e vasutat, tekintettel a Keletre, oly igen közel érdeklik s a melyek megoldása nagyrészt épen Magyarországtól függ , e kedvező alkalom épen kapóra jöhet s egy ily kiegyezésnek még azon nagy előnye is fogna lenni, hogy nem bontaná meg azon jó viszonyt, a mely hogy közte és az állam közt létezzék, arra egy társaságnak mindenkor oly nagy szüksége van. Sok helyeset mond a franczia lap s örvendünk rajta, hogy végre azon oldalról is felhangzik e társasághoz a figyelmeztetés, hogy „törekedjék Magyarországgal jó viszonyt létesíteni, miután keleti célzatainak megvalósítása jórészt épen Magyarországtól függ.“ Szívesen óhajtjuk e viszonyt mi is és szívesen látjuk aztán e társaság prosperálását mind országunkban, mind keleten, — hiszen hazánk legfontosabb vonala az ő birtokában lévén, ha saját érdekeit a mieinkkel ki birja egyeztetni, ha acclimatizálni birja magát és áthámlik egy kissé magyarrá is: az ő előmenetele nekünk is haszon, — szívesen fogjuk látni ugyanazért, ha e jó viszony létrejöhetését a magyar kormány is előmozdítja, nem a még különben is nagyon kérdéses kimenetelű kárkövetelési per recompensatiójaképen, hanem egyedül azért, hogy ez erőteljes társaságot minél inkább érdekeinkhez fűzze. Minthogy azonban a franczia lap éppen keletre utal s a társaság keleti érdekeit hangsúlyozza, ki kell jelentünk, hogy sem ama 800,000 frtos igény elejtését, sem a társaság bármi egyéb szolgálmányát nem tartanók elégséges árnak arra, hogy érte a magyar-szerb csatlakozás akár kizárólag, akár a kiépítendő pest-zimonyi vonal mellett e társaságnak megengedtessék. A déli vasút, mint a „N. Fr. Presse“ írja, memorandumot terjesztett a magyar kormány elé, melyben a Zágráb Károly városi vasút átengedésének ára számtanilag ki van tüntetve. Ez ár az építési és pénzbeszerzési költségek tekintetében összesen mintegy 5*/5 millió forintra megy s ezen felül a hálózat vesztesége e részvonal elszakasztása folytán évi 500.000 ftra van kiszámítva. Az utóbbi összeg compenatiójaképen a társaság az adómentesség meghosszabitását kéri. Az 1878-iki év jövedelmezőségéhez képest Magyarország a déli vasúttól az adómentesség megszűntével évi 400.000 frt jövedelmi adót fogna húzni.] Budapest-zimonyi vasút. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyének a budapest-zimonyi vasút kiépítése tárgyában a magyar országgyűlés képviselőházához intézett kérvénye következőleg szól: „Mélyen tisztelt Képviselőház! Hazánk kedvezőtlen pénzügyi helyzete s éghajlati viszonyai által oda vagyunk utalva, hogy mezőgazdaságunk lehető fejlesztése mellett iparunkat is mielőbb virágzóvá tenni igyekezzünk, miszerint a nyugati műveit államok iparával versenyre kelhessünk. Ezen czél elérésére ez idő szerint legfontosabb kérdésnek tartjuk a budapest-zimonyi vasútvonalnak Budapesttől Szabadka irányában leendő kiépítését, mert — hitünk szerint — a szerb vasúti forgalomnak az ország szivével s minden irányú fejlődésének központjával. Budapest fővárossal legrövidebb közvetlen összeköttetésbe hozatala, világforgalmi jelentőségénél fogva, nemcsak a főváros, de az ország iparának, kereskedelmének hathatós lendületet fog adni, miután nemcsak iparczikkeinkkel találunk a Keleten biztos és hálás piacot, de általában az országnak kelet felé irányuló kereskedése a jelzett vasúti vonal által kiszámíthatlan előnyökben fog részesülni. Óhajtjuk azonban a budapest-zimonyi vasútnak Budapestről Szabadka irányában leendő kiépítését az előadott országos érdekek mellett, szintén figyelmet érdemlő azon különleges tekintetből is, hogy ezáltal Pest- Pilis-Solt-Kiskun megyének a vasúti és vízi közlekedést mindeddig nélkülöző , nagy kiterjedésű , népes és termelő vidéke részesíthetnék a gyors és olcsó közlekedés áldásában, míg ezen vasútvonal elejtése mellett mező- és ipartermelvényeivel e nagy vidék örökös pangásra lenne kárhoztatva. Meg vagyunk győződve, hogy a mélyen tisztelt Képviselőház, a megyénk érdekéből előadottaktól eltekintve is, jól ismeri a többször említett vasútvonalnak az ország kereskedelmére oly nagy horderejű voltát s ismeri a nemzet hangulatát, mely ezen vasútnak a jelzett irányban leendő kiépítését óhajtja, ennélfogva bizalomteljesen kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy a budapest-zimonyi vasútnak Budapesttől Szabadka város irányában állami költségen leendő mielőbbi kiépítését törvényhozásilag elrendelni méltóztassék. Kelt Budapesten 1879. évi aug. hó 26-ik napján tartott bizottsági évnegyedes közgyűlésünktől. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye közönsége. tok "fluffesfthJw," jfF'wn&ftPafper finn,-ikét pedig megtámadták. Ekkor harcz fejlődött ki , köztük, amelyben több sebesültet és hat halottat vesztettek a törökök. A kabuli katasztrófáról jelenti a „Daily Telegraph“ Simlából szept. 8-káról. A kabuli brit residentia elpusztítása, továbbá Cavagnarinak, társainak és kíséretének legyilkoltatása most már nagyon is bizonyos. Azt is jelentik, hogy Kabul is kifosztatott a csőcselék és a katonaság által, és attól is tartanak, hogy Jakub kán is áldozata lett a lázadásnak. A brit csapatoknak rögtön elő kellene nyomulniok a Shutargardan szorosan, és az indiai kormány már ki is adta e czélra a parancsot. De arra is el lehet mindenki készülve, hogy jelenleg nem hajtható végre ez a parancs. Elegendő csapatot most lehetetlen Kabulba küldeni, mert nincsenek szállítási eszközei a kormánynak. A tevék és más barmok nagy halandósága a múlt hadjáratban desorganizálta a traint. Az alkirály hallatlan erői feszítést tesz ezen bajok leküzdésére és abból a czélból, hogy előnyomulhassanak csapatjaink, mert az emirt fönn kell tartanunk. Ha gyorsan nem kap segélyt, vagy megölik, vagy futnia kell mint baátunknak, vagy csatlakozni kell az ellenünk kitört mozgalomhoz, hogy megmentse életét. Eddig is nagy az aggodalom, hogy Jakub kán átpártolt a fölkelőkhöz. Mostanáig azonban nem erősíttetett meg semmiféle jelentéssel sem ez az aggodalom. Egyelőre meg kell tenni, amit meg lehet tenni. Sir Michael Kennedy neveztetett ki a traint újjászervező hivatal főfelügyelőjévé, most tehát még ez a teendő reá háramlik, és azonkívül a kormányzó titkára is. A legerélyesebb tevékenységet fejtenek ki, de a Kabulba való bevonulásról nem lehet szó a jelen hó végéig, ez idő alatt legfölebb elő fognak nyomulni csapatjaink minden részről. Azok, akik ismerik a helyzetet, „lehetetlennek“ mondják a rögtöni előnyomulást. Mindez rendkívül zavarja a helyzetet. Sokan bírálják a kormány eljárását, hogy nem tett elővigyázati intézkedést a kabuli lázadás ellen, amelynek kitörése valószínű volt, kivált a ramazon alatt. De az elégedetlenségnek semmiféle jele sem volt észrevehető. Cavagnari és társai naponként békében jártak-keltek a városban és a külvárosokban. Az a legjobb hir, hogy a ghilzai törzs főnökével együtt jóindulattal viseltetik irántunk még most is. Ha a szállítási akadályok legyőzetnek és előnyomulnak csapatjaink, ez nagy segítség lesz a siker biztosítására. 1 Pajner Pál | | 1823-1879. | Szomorú hir érkezett ma a fővárosba. Rajner Pál, a volt belügyminiszter, a közügyeink vezetésében kiválólag érdemesült férfiú, e hó 9-én délután 3 órakor erőszakos módon vetett véget életének. Gyógyíthatlan idegbaja, mely évek óta kínozta, mely megválni késztette magas állásától, egy végzetes órában pisztolyt adott kezébe s Rajner Pál szivén lőtte magát lontói birtokán, hová életuntán, fásult kedélylyel vonult vissza. Őszinte megilletődéssel vesszük e hirt tudomásul. Nyilvános szereplése nem fog ugyan a korszakalkotók sorába tartozni, de ha figyelembe veszszük, hogy Rajner tevékenységének súlypontja átala