Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-12 / 438. szám

MUérl»*tést ármnkl Egész évre . 20 írt — kr. i Évnegyedre . 5 írt — kr Félévre . . 10 , — . I Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési irot­tt : Budapesten, váczi kör­­út 26. szám (fó-i­t sarkán.) Semmit ttm közlünk, ha nem tudjuk, kitol jón. —■ Kéziratok viaszuk Uh létért nllik vállalkozunk. — Posta által csak lénnem­*a leveleket fogadunk a* gyes Mám ám­é tor. felvétel* a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fö­ út sarkán) lovában Dann­é «. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó di, csakis ai .Ellenőrz­ködő­ hivatal. alul nyujfti*«« •zármla ellenében fizetendő. Viad­ó hívttffd­: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Idí h^*eulok «, mtlittk­a a lap miiküldésére vonatk­oni m.,Wan­stUaald,. 438. szám. Budapest, péntek, szeptember 12. 1879. XI. évfolyam. T­áviratoka Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) Hay­­merle báró ma ide érkezett, és három óránál hosszasabban értekezett Andrássy gróffal és Hofmann közös pénzügyminiszterrel. Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) A montenegrói fejedelem ma reggel 7 órakor távozott Bécsből, hogy Trieszten át haza utazzék. Triesztig Thommel ezredes kiséri a fejedelmet. A pályaud­varon elbúcsúztak tőle a tartományi parancsnok, a helytartó és a rendőrfőnök. Trieszt, szept. 11. A montenegrói fejedelem ma kíséretével együtt ideérkezett. Konstantinápoly, szept. 1l. („Posit. Corr.“ jelentése.) A tegnap tartott tanács­kozásban kijelentette Szavjet pasa, hogy az alkudozások folytatását lehetetlennek tartja, ha Görögország a 13. jegyzőkönyvet a por­tára nézve kötelezőnek tekinti, s azt indít­ványozta, hogy a tanácskozás fonalát felve­­vén, közösen igyekezzenek öszhangzásba hozni a berlini congressus által ajánlott de­­limitatiót a tényleges viszonyokkal. A vita folyamában a görög meghatalmazottak le­mondani látszottak a 13. jegyzőkönyv köte­lező erejének követeléséről, azonban az erre vonatkozó végleges nyilatkozatot elha­lasztották és fentartották maguknak a leg­közelebbi ülés napjának kitűzését. Pétervár, szept. 11. A „Journal de St. Pe­­tersbourg“ megc­áfolja azt a hírt, hogy Milán fe­jedelemnek szóló utasításokkal orosz futár külde­tett Belgrádba. London, szept. 11. A „Standard“ jelenti: Bombayban azon hír van elterjedve, hogy az afgán emirt a felkelők megölték. Egy másik hír szerint öngyilkossá lett az emir. Ezen hírek megerősítésre várnak. A novibazári szandsák megszállása A novibazári szandsák megszállása tel­jes rendben, az előre megállapított tervhez képest a legnagyobb pontossággal megy végbe. S a mi fő­ ellenállásra sehol sem akadtak csapataink, pe­dig a mohamedán izgatás főfészkét Plevjét (Taslidsát) már megszállták. Nova-Város,Szjenicza, a liga főhadiszállása, egész vidékével és esetleg veszélyessé válható lakosságával együtt a porta kezén maradván, öszeü­tközés vinottól aligha la fog bekövetkezni, annál kevésbé, mivel a montenegrói határ mellett fekvő Bielopoljet, hol az ellenállás szintén tervezve volt, egyelőre nem szállják meg csapataink. A békés megszállás örvendetes ténye első­sorban kétségkívül a külügyi kormány époly ügyes mint határozott actiójának köszöntető, s And­rássy grófnak ez utolsó actióját eddig a legfé­nyesebb siker koronázta. Ez eredmény létrehozá­sában közreműködtek azonban a hadvezénylet, csa­pataink és a vezénylő tisztek egyaránt. Gyors, ha­tározott actió: ez volt a békés megszállás alapfel­tétele. S megszálló csapataink e feladatnak telje­sen megfeleltek és ez által tán véres összeütközé­seket előztek meg. Kill­es vezérőrnagy hadosz­lopa e bő 8 dikán reggel 10 órakor lépte át a szandiák határát, hora reggel 6 órakor indult meg Csajniczából. Az északi hadoszlop, O­b­a­d­i­c­h tábornok vezénylete alatt, Visegrádból indulva, szeptember 8-dikán délután 3 órakor Priboj közelében lépett török területre. E hadosz­lop előrenyomulásáról kevesebb hír érkezett, mint az előbbi hadoszlopéról; csak annyi bizonyos — legalább e pillanatig — hogy ellenállásra sehol sem talált. E hadoszloppal megy Husni pasa is. A békés hangulatra nézve jellemző, hogy a török hi­vatalnokok, sőt az arnauta izgatásról gyanús Nova­­város karmakamja barátságosan üdvözölték csapa­tainkat. Ubadich hadoszlopának feladata, hogy a Lim-völgyén fel (vagy az égi tájakhoz képest be­) nyomuljon P­r­e­p­o­­­j­e felé. Ide eleintén eléggé járható út vezet. A csapatok elhelyezése is lehet­séges, mert Priboj 2000, Prepolje pedig 6000 fő­nyi lakossággal, sőt az utóbbi alkalmas helyiségek­kel is bír. Ha egyszer Prepolje meg lesz szállva, a megszállási műveleteket befejezettnek tekinthetjük, főleg azon szempontból, hogy összeütközésre többé nem fog kerülni a dolog. Taslidsa már meg lévén szállva, ha az Obadich-hadoszlop megveti lábát Prepoljében, a két működő hadoszlop egyesülhet, s támogathatja egymást, mert Taslidiából elég jó út vezet a tőle 25 kilométer távolságra fekvő Prepoljebe. Ámde Prepolje és Bassovicze tája egé­szen ős­vadon, hol sem járható út, sem megbíz­ható lakosság nincsen. A liga e vidékről nyeri leg­jobb katonáit. Ebből látható tehát, hogy az Oba­­dich-féle hadoszlopnak nemcsak hosszabb utat kell megtennie, hanem egyszersmind legalább oly nehéz feladat előtt áll, mint melyet a Killics-féle hadoszlopnak már — főrészében — sikerült meg­oldania. Hogy kellőleg méltányolhassuk azon erőfeszí­téseket, melyeket e hadoszlop tett, meg kell emlí­tenünk, hogy az Csajniczára támaszkodva a régi török postautat használta, mely útnak Boszniában eső részét utászaink jó állapotba helyezték ugyan, de a novibazári határtól kezdve az szinte járha­tatlan. Szvetlo-Borjétől fogva a taslidsai völgyben, tekervényesen, égbe meredő sziklák közt, több he­lyen 1400 méter magasban, szédítő örvények pár­kányán csavarog az Taslidsa felé. Cyclops-szerű kövek borítják, úgy, hogy nemcsak kocsikon, de lóháton is majdnem lehetetlen közlekedni azon. Ez út kezdetén a nehézségek kevesebbek, ezért halad­hattak csapataink a második napon 14 kilométert. A harmadik napon, tegnap elérték Taslidiát, s így e hadoszlop megoldotta feladatának legfontosabb részét. A török parancsnok magatartása miatt ugyan majd nehézségek támadtak, mert ez azt mondta, hogy a hely kiün­v-de nincs utasítása. Kill­es vezérőrnagy époly tapintatos, mint erélyes magatartása azonban elejét vette a bonyolulatok­­nak, a török parancsnok engedett. Érdekes volna azonban megtudni, vájjon a török parancsnoknak csakugyan nem volt-e kormányától utasítása, vagy csak saját szakállára politizált. A török kormány­tól, mely tagadhatlan előzékenységet tanúsított az egész ügy lefolyása alatt, minden jóakarata da­czára is kitelik, hogy elfeledte értesíteni a taslidsai katonai hatóságot a conventio ponto­­zatairól.* Plevlyéből szept 10-kétől jelenti a „Pes­ter Lloyd.“ A Gotovuse-patak melletti táborból 10-kén reggel hatodfél órakor indultak el csapatjaink. Az út ismét karsz-hegyeken vitt át. Mustafa pasa a török parancsnok nem messze Plevlyétől várta az osztrák-magyar csapatokat, és a város közelébe kí­sérte, a­hol a török helyőrség egy szakasza volt felállítva. A kajmakán is megjelent, hogy üdvözölje katonáinkat. Mustafa pasa kijelentette, hogy a porta rendelete értelmében egy anatóliai zászlóaljjal Plevlyében kell maradnia. Kill­es vezérőrnagy azt válaszolta neki, hogy ezt semmiesetre sem engedi meg, mert a Lim vidékének megszállása oly egyezség alapján történik, a­melyet szentesített ő felsége és a szultán, Huszni pasa pedig határozottan kijelen­tette Szerajevóban, hogy az ottomán csapatok hala­dék nélkül ki fogják üríteni a megszállott helysé­geket. Most hosszasabb tárgyalás fejlődött ki, és Mustafa pasa mindent megkísértett, hogy vissza­tartsa csapatjainkat a városon való átvonulástól és a sánczok megszállásától. Különben már ezelőtt is tudva volt, hogy Mustafa pasa mindent elkövetett, hogy akadályokat gördítsen katonáink útjába. A szerb papságnak nem engedte meg, hogy deputa­­tiót küldjön elébük. Killics vezérőrnagy kijelentette végre egész erélylyel, hogy őt semmi sem fogja visszatartani a kapott parancsok végrehajtásától, és miután a hymnus hangjai mellett végiglovagolt a csapatok frontja előtt, elrendelte a városon való átvonulást. Elől a 41. ezred egyik százada ment, továbbá a 344. sz. hegyi üteg, a mellékvédőket a 25. vadász­zászlóalj szolgáltatta, az Albrecht-herczeg-ezred hat százada és a 214. sz. hegyi üteg eközben szin­tén megjelent a város melletti magaslaton. A város végén számos lakos jelent meg, továbbá a szerb iskolásgyermekek. Az átvonulás harsogó zene mel­lett és minden baj nélkül ment végbe, de a bol­tok be voltak csukva. A keresztyének ünnepnek tekintik a mai napot és lelkesedett kiáltásokkal üdvözölték katonáinkat. Csapatjaink egy része a török sátortábor kö­rül telepedett le, más része pedig a város fölött uralkodó magaslaton. A török érség láttára imára vezényelt a tábornok és háromszoros hachot vissz­hangoztak a hegyek. Nemsokára megjelent a lakosság küldöttsége is, mely törökökből és szerbekből állott, a­mely hódolatát fejezte ki, valamint a szerb papság is. A tábornok beszédet mondott és hangsúlyozta, hogy nem azért jött, hogy elnyomjon bárkit is, hanem hogy mindenki egyforma jogokat élvezzen, mint ugyanegy nemzet fiai. Tizedfél órakor befejeztetett a megszállás. A lakosság nyugodt. A török katona­ság holnap megy el. Szintén Plevlye megszállásáról jelenti a „Neue freie Presse“. Plevlyén innen félórányira várta és üdvözölte Kill­es tábornokot Mustafa pasa, Plevlye parancsnoka. A város éjszaknyugati végén öt török század volt fölállítva, a­melyek csapat­­jainkra vártak. Plevlye puszta sziklás magaslatok által zárt völgykatlanban fekszik, a­melynek talaja termé­keny szántóföld és rét. A magaslatok leírásától függ, hogy tartható-e Plevlye. Midőn Plevlyéhez érkezett a zöm, a­mely előtt Killies vezérőrnagy lovagolt a táborkarral, az előőrség és a mellékvédők már megszállva tartották a magaslatot. Csak a várostól délkeletre fekvő és redoute által koroná­zott csúcsot tartotta három török század meg­szállva, mert ott volt a török tábor. Midőn 100 lépésnyire érkezett Kill­es a dísz­­őrséghez, megállította a dandárt, fogadta a kajma­­kámot és azzal a kérdéssel, hogy mikor vonul ki a török katonaság, megkezdette a tárgyalást Mus­tafa pasával. Az utóbbi azt válaszolta, hogy erre nem kapott utasítást. Siker nélkül szólította föl Kill­es a török parancsnokot a redoute ideiglenes kiürítésére, míg a távirati utasítás meg nem érkezik, mert az a pont okvetlenül szükséges az osztrák-magyar csa­patok biztosítására. Mustafa pasa ismét arra hi­vatkozott, hogy nincs utasítása, és szántszándékkal látszott, hogy akadályt akar csapatjaink útjába gördíteni. Ekkor Kilk­es megszakította a tárgya­lást és hangos, hallható szóval mondotta: „Császá­rom és királyom parancsára és a padisah beleegye­zésével jöttünk, hogy megszálljuk Plevlyót. Mint barátok akarunk hozzátok bevonulni. A padisah és a török csapatok iránt való szeretetem és tiszte­letem tanúsítása végett most végig lovagolok a török csapatok frontja előtt.“ Ekkor tisztelegtek csapatjaink és Kill­es tábornok, nem törődve Musz­­tafa pasával, a hymnus hangjai mellett lovagolt el a díszőrség frontja előtt, a­mely tisztelgéssel fo­gadta őt. Musztafa nem közeledett többé tábor­karunkhoz. Ezután harsogó zenével és lengő zászlókkal vonultak katonáink a városon végig. A város vé­gén a keresztyén papság, az iskolás gyermekek és számos nem-mohamedán fogadta őket. A törökök fegyver nélkül állottak a házak előtt és nem rit­kán rokonszenvesen üdvözölték az arra elvonuló tábornokot. A városon végig vonulván, az elsánczolt ma­gaslatra vezette a tábornok csapatjainkat. Itt imára vezényeltek, a zenekar eljátszotta a hymnust, és ezerszeres hadhot mondottak ő felségére és ez ké­pezte az ünnepélyes pillanat befejezését. A magaslatot megszállotta a 41. ezred két zászlóalja, a­melyek a török tábor mellett helyez­kedtek el. A többi török csapatok a számukra ki­jelölt táborhelyre mentek. A genie-század azonnal megkezdette a sáncz készítését. 9 órakor az öt tö­rök díszszázad is megérkezett táborhelyére. 10 órakor 6 bégből és száznál több mohamedánból álló küldöttség élén a tábornokhoz jött a kajma­­kám, hogy hódolatát fejezze ki. Kilk­es tábornok hosszabb beszédjének tartalma és a tábornok nyá­jas modora nyilván kielégítette a mohamedánokat, mert megelégedetten távoztak. A boltok ismét nyitva állanak. A lakosság magatartása barátságos. * A „Neue freie Presse“ constatálja, hogy min­den kardcsapás nélkül szállották meg csapataink a rossz hítben álló Pleviyót. Novibazár occupatiója tehát bevégzettnek tekinthető, a­nélkül, hogy tel­jesedtek volna eddig azon aggodalmak, a­melyeket leginkább katonai körök tápláltak. Miután ekképen a „katonai körökre“ hárította volna a „Neue fr. Presse“ saját múltjáért a felelősséget, nem tartja lehetetlennek, hogy a mohamedánok késő őszszel vagy télen terveznek veszélyes támadást csapat­jaink ellen. Ilyen­ a rendületlen időjós is, ha nem esik ma, megjövendöli holnapra, de jövendölnie kell. * Kilk­es vezérőrnagy és Musztafa pasa közt folytatott szóváltásra mindenesetre félreértés szol­gáltatót okot. Az áprilisi conventiónak ide vo­natkozó pontja így szól: „Ha a novi-bazári szandsák azon pontjaira akarna helyőrséget küldeni a fényes porta, a­me­lyeket osztrák-magyar csapatok tartanak meg­szállva, akadály nélkül megteheti ezt. A két fél csapatjai, a­mi számukat, katonai előnyeiket és mozdulataik szabadságát illeti, teljesen egyenlő joggal fognak bírni. A fényes porta kötelezi ma­gát, hogy az egész szandsák területén nem fog tartatni rendetlen csapatokat.“ E pont abban az esetben lett volna érvényes, ha a conventióban megállapított módozat szerint szállják meg csapatjaink a szandjákot. Minthogy pedig ez nem történt, lehetséges, hogy a Huszni pasával Szerajevóban folytatott tárgyalások alapján némi módosítást szenvedett ez a pont. De Mustafa pasának mégis igaza volt, midőn vonakodott rögtön kivonulni Plevlyéből, mert megbízható értesülésünk szerint a török csapatok egy ideig az általunk megszállott helységekben maradhatnak, így tehát Kill­es vezérőrnagy nem kapott szabatos utasítást, a török parancsnokot és kormányt pedig föl kell mentenünk azon vád alól, hogy akadályokat akar­tak gördíteni csapatjaink útjába. A suprema inspectió kérdése Debreczenben. Mai esti lapunkban adtunk tudósítást a debreczeni ref. egyetemes convent viselt dol­gairól a suprema inspectió dolgában. Az el­fogulatlan olvasó, ki az ügyet kezdettől fogva figyelemmel kísérte, sajnálattal vesz tudomást a tárgyalás azon szenvedélyessé­géről, az aggodalmak azon exaggeratiójáról, a felekezetiességnek a politikai zelotismussal határos ama nagyhangú kifakadásairól, me­lyekben oly érdemes, komoly férfiak is jó­­n­­ik iduidiv­erzelmtükn­ek. Kifejezési aum, rhi­neknek a convent tagjainak legnagyobb ré­szét ismeri a haza. Ha valaki a debreczeni beszédek után ítélné meg a magyar alkotmányos kormányt, s annak törekvéseit a protestáns autonómia ellenében, valóban azt kellene hinnie, hogy nem sokáig áll fenn a világ. Nincs egyetlen hang, egyetlen közvetítő szózat, mely bevi­lágítana az óhajtások, félelmek, követelések és repressáliák ama chaoszába, melyet a jó­hiszemű tévedés meg az indulatok, okoskodni nem tudó heve teremtett. A protestáns buz­­góság ez a nemes, alkotó lelkesedés, mely­nek a nemzetiség és közműveltség annyi jót és szépet köszönhet, hyperbolákba csa­pott át ott, hol rendező, tisztázó, egyengető munkára lett volna hivatva, s hozott oly határozatokat, melyek a­mily kevéssé van­nak motiválva, annyira nem alkalmasak meg­erősíteni bennünk a hitet, hogy ily módon csakugyan szolgálatot tesznek a közművelt­ség, s maga a protestáns egyház ér­dekeinek. Egy bizottság küldetik ki, melynek kö­telessége jövőre őrködni a protestantismus jogai felett; a conventnek határozottan ki kell fejeznie aggodalmát a kormány által követett irány miatt, mely az autonómia megsértésén működik. Sőt egy kitűnő férfiú ezzel sem elégszik meg. Szerinte felirás in­tézendő az országgyűléshez, melyben tilta­kozni kell minden az autonómia megsérté­sére irányuló kormánytörekvések ellen, sőt tovább kell menni, fel a legmagasabb fó­rumig, a korona elé! Az oláh főpapok kö­zönségesen elítélt példája tetszetős pr­ece­­dens neki; ő is a királyhoz akar appellálni az alkotmányos kormány ellen. . . . Mindaz, a­mit annak idejében a hiva­tott protestáns lapok felhoztak a „Pontoza­­tok“ ellen, szerény panasz az itt hallatott kifakadásokhoz és gyanúsításokhoz képest. Az ember azt gondolta volna, hogy az idő érleli a belátást; az indulat polémiáját fel­váltja a nyugodt, tárgylagos gondolkodás. E hit annál alaposabb volt, mert időnként hig­gadtabb felszólalások is hangzottak a lapok­ban. Maga az „Erdélyi protestáns Közlöny“, Szász Domokos lapja, egy, a kormány­hoz is alighanem közelálló jeles férfiú tollából hoz épen most közleményeket, me­lyek tökéletesen alkalmasak a kérdés meg­világítására. Az a nagy fontosságú mozga­lom, mely a protestáns iskolák gyökeres reformját czélozza, döntő bizonyíték arra nézve, hogy ellenőrzésre van szükség; pro­testáns férfiak nyílt vallomásokat tesznek az iskolák bajairól s egyéb dolgokról. És ime­ a convent minderről nem akar tudni; az ál­lamkormány jogát alig érinti egy óvatosabb szónok; a kölcsönös megértés senkire nézve sem fontos dolog; a­helyett, hogy az ellen­téteket kibékítő módozatokat keresnének, profétizálnak, s elítélik az alkotmányos kor­mányt azért is, a­mit talán tenni fog. És hogy teljes legyen a visszatorlás, kikapják a magukét a szerzetesek iskolái, a­melyek rosszabbak, mint a protestánsokéi, kimon­­dódik, hogy a katholikus vallás mellett a többiek háttérbe szoríttatnak, s constatálta­­tik, hogy tűrhetetlen az állapot. Eszü­nkben sincs rossz néven venni a convent igen tisztelt tagjainak, hogy ügyeket, a­mennyiben a kormány intencióiban az autonómia valódi megsértését látnák, erélye­sen védelmezzék. Meggyőződésünk, hogy az alkotmányos kormány tudatosan nem szán­dékozik megsérteni sem egyesek, sem tes­tületek jogait, s ha a suprema inspectió ter­vezetében van jogokba ütköző pont, a kor­mány mindenkor hajlandó oly megoldáshoz járulni, mely kielégíti a felekezeti jogérzetet, de egyszersmind biztosítja az állam érdekeit. A „Pontozatok“, mint mindenki tudja, a­ki tudni akarja, magánmegbeszélés anyagául voltak elég lazán összeállítva, s a bizalmi férfiaknak valóban nem volt okuk a tárgya­lást perkorrestálni. Sajnálatos dolog, hogy tettek. Előzékenységgel és higgadtsággal ezelra vezető munkásságot indíthattak volna meg. Mi magunk is azon véleményben va­gyok hogy a controversiák megszünteté­sére s az ügy végleges elintézésére nézve legalkalmasabb eszköz lett volna a materiá­lis törvény meghozása. A protestáns bizalmi férfiaknak mint magánembereknek joguk, sőt kötelességük volt volna ama conferentiában azt hangsúlyozni, a lapok feltétlenül támo­gatták volna őket, mert a tanári közvéle­mény is sürgeti a középiskolai törvényt s ha így indul meg a dolog, alig hihető, hogy a miniszter úr arra a jobb meggyőződésre nem jut, hogy igenis a szervezés első teen­dője a materiális törvény megalkotása. A bizalmi férfiak másként gondolkod­tak és visceniroztatott az a jelenet, melynek színhelye szeptember 10-én Debreczen volt. Kétségtelenül sokan fognak örülni annak, hogy a magyar kormány meglec­kéztetésére egyházi gyűlésen is akadtak és pedig tekin­télyes vállalkozók, de lesznek széles e ha­zában olyanok is, kik az expectoratiokat meg onaminol «Awllr r. « ■£ ~' d -1-----.-1 fogják elmondani, hogy a szenvedély, mint mindig és mindenütt, ebben a fontos ügyben is rossz tanácsadó vola, s hogy az egyetemes convent maradandóbb érdemeket szerez ma­gának, ha komoly igyekezettel keresi a kér­dés megoldásának módját, a helyett, hogy azt még jobban összekuszálja s a kedélye­ket indulatos dictiókkal izgatja. Példát ve­hetne az egyetemes convent az ágostai evan­gélikusok zsinatjáról, mely az előleges ta­­nácskozmányról ítélve higgadtan, a tárgyhoz illő méltósággal fogja letárgyalni az ügyet s ha hozsannát nem zeng is a kormánynak, de arra sem fogja használni az alkalmat, hogy üres zajjal mulattassa a politikai spe­­ctáculumok kedvelőit. Az osztrák államvasut az orsova­­verd­erovai csatlakozás meg nem engedése folytán a magyar állam ellen kártérítési pert indítván, mint tudva van, e perben a semmitőszék a társa­ságnak adott annyiban igazat, hogy az ügyet ren­des bíróság elé tartozónak nyilvánítá. A semmitő­szék e döntvénye alkalmából a „Semaine Finan­­ciére“ következőket mondja: „Nem bocsátkozunk azon kérdés vizsgálatába, hogy — joga egyszer elismertetvén, — a társaság helyesen cselekednék-e, ha azzal élne s követelné magának a kártérítést. Megengedhető azonban azon feltevés, hogy a tör­vényszék által részére netán megítélendő ezen kártérítés egyenértékét más után is, például com­pensate utján, megkaphatná a társaság. Tekintve azon különböző kérdéseket, melyek e vasutat, te­kintettel a Keletre, oly igen közel érdeklik s a melyek megoldása nagyrészt épen Magyarország­tól függ , e kedvező alkalom épen kapóra jöhet s egy ily kiegyezésnek még azon nagy előnye is fogna lenni, hogy nem bontaná meg azon jó viszonyt, a mely hogy közte és az állam közt létezzék, arra egy társa­­ságnak mindenkor oly nagy szük­sége van. Sok helyeset mond a franczia lap s örven­dünk rajta, hogy végre azon oldalról is felhangzik e társasághoz a figyelmeztetés, hogy „törekedjék Magyarországgal jó viszonyt létesíteni, miután keleti c­élzatainak megvalósítása jórészt épen Magyarországtól függ.“ Szívesen óhajtjuk e vi­szonyt mi is és szívesen látjuk aztán e társaság prosperálását mind országunkban, mind keleten, — hiszen hazánk legfontosabb vonala az ő birtokában lévén, ha saját érdekeit a mieinkkel ki birja egyeztetni, ha acclimatizálni birja magát és át­­hámlik egy kissé magyarrá is: az ő előmenetele nekünk is haszon, — szívesen fogjuk látni ugyan­azért, ha e jó viszony létrejöhetését a magyar kormány is előmozdítja, nem a még különben is na­gyon kérdéses kimenetelű kárkövetelési per re­­compensatiójaképen, hanem egyedül azért, hogy ez erőteljes társaságot minél inkább érdekeinkhez fűzze. Minthogy azonban a franczia lap éppen ke­letre utal s a társaság keleti érdekeit hangsú­lyozza, ki kell jelentünk, hogy sem ama 800,000 frtos igény elejtését, sem a társaság bármi egyéb szolgálmányát nem tartanók elégséges árnak arra, hogy érte a magyar-szerb csatlakozás akár kizá­rólag, akár a kiépítendő pest-zimonyi vonal mellett e társaságnak megengedtessék. A déli vasút, mint a „N. Fr. Presse“ írja, memorandumot terjesztett a magyar kormány elé, melyben a Zágráb Károly városi vasút átengedésé­nek ára számtanilag ki van tüntetve. Ez ár az építési és pénzbeszerzési költségek tekintetében összesen mintegy 5*/5 millió forintra megy s ezen felül a hálózat vesztesége e részvonal elszakasz­tása folytán évi 500.000 ftra van kiszámítva. Az utóbbi összeg compenatiójaképen a társaság az adómentesség meghosszabitását kéri. Az 1878-iki év jövedelmezőségéhez képest Magyarország a déli vasúttól az adómentesség megszűntével évi 400.000 frt jövedelmi adót fogna húzni.] Budapest-zimonyi vasút. Pest-Pilis-Solt-Kis­­kun megyének a budapest-zimonyi vasút kiépítése tárgyában a magyar országgyűlés képviselőházához intézett kérvénye következőleg szól: „Mélyen tisz­­telt Képviselőház! Hazánk kedvezőtlen pénzügyi helyzete s éghajlati viszonyai által oda vagyunk utalva, hogy mezőgazdaságunk lehető fejlesztése mellett iparunkat is mielőbb virágzóvá tenni igye­kezzünk, miszerint a nyugati műveit államok ipa­rával versenyre kelhessünk. Ezen czél elérésére ez idő szerint legfontosabb kérdésnek tartjuk a budapest-zimonyi vasútvonalnak Budapesttől Sza­badka irányában leendő kiépítését, mert — hitünk szerint — a szerb vasúti forgalomnak az ország szivével s minden irányú fejlődésének központjá­val. Budapest fővárossal legrövidebb közvetlen összeköttetésbe hozatala, világforgalmi jelentőségé­nél fogva, nemcsak a főváros, de az ország ipará­nak, kereskedelmének hathatós lendületet fog adni, miután nemcsak iparczikkeinkkel találunk a Keleten biztos és hálás piac­ot, de általában az országnak kelet felé irányuló kereskedése a jelzett vasúti vonal által kiszámíthatlan előnyökben fog részesülni. Óhajtjuk azonban a budapest-zimonyi vasútnak Budapestről Szabadka irányában leendő kiépítését az előadott országos érdekek mellett, szintén figyelmet érdemlő azon különleges tekintetből is, hogy ezáltal Pest- Pilis-Solt-Kiskun megyének a vasúti és vízi köz­lekedést mindeddig nélkülöző , nagy kiterjedésű , népes és termelő vidéke részesíthetnék a gyors és olcsó közlekedés áldásában, míg ezen vasútvonal elejtése mellett mező- és ipartermelvényeivel e nagy vidék örökös pangásra lenne kárhoztatva. Meg va­gyunk győződve, hogy a mélyen tisztelt Képviselő­ház, a megyénk érdekéből előadottaktól eltekintve is, jól ismeri a többször említett vasútvonalnak az ország kereskedelmére oly nagy horderejű voltát s ismeri a nemzet hangulatát, mely ezen vasútnak a jelzett irányban leendő kiépítését óhajtja, ennél­fogva bizalomteljesen kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy a budapest-zimonyi vasútnak Budapesttől Szabadka város irányában állami költ­ségen leendő mielőbbi kiépítését törvényhozásilag elrendelni méltóztassék. Kelt Budapesten 1879. évi­­ aug. hó 26-ik napján tartott bizottsági évnegyedes közgyűlésünktől. Pest-Pilis-Solt-Kis­kunmegye kö­zönsége. tok "fluffesfthJw," jfF'wn&ftPafper finn,-i­két pedig megtámadták. Ekkor harcz fejlődött ki , köztük, a­melyben több sebesültet és hat halottat vesztettek a törökök. A kab­uli katasztrófáról jelenti a „Daily Telegraph“ Simlából szept. 8-káról. A kabuli brit residentia elpusztítása, továbbá Cavagnarinak, társainak és kíséretének legyilkolta­­tása most már nagyon is bizonyos. Azt is jelentik, hogy Kabul is kifosztatott a csőcselék és a katonaság által, és attól is tartanak, hogy Jakub kán is áldozata lett a lázadásnak. A brit csapatoknak rögtön elő kellene nyo­­mulniok a Shutargardan szorosan, és az indiai kor­mány már ki is adta e czélra a parancsot. De arra is el lehet mindenki készülve, hogy jelenleg nem hajtható végre ez a parancs. Elegendő csapatot most lehetetlen Kabulba küldeni, mert nincsenek szállítási eszközei a kormánynak. A tevék és más­­ barmok nagy halandósága a múlt hadjáratban­­ desorganizálta a traint. Az alkirály hallatlan erő­­i feszítést tesz ezen bajok leküzdésére és abból a­­ czélból, hogy előnyomulhassanak csapatjaink, mert­­ az emirt fönn kell tartanunk. Ha gyorsan nem kap­­ segélyt, vagy megölik, vagy futnia kell mint ba­­­­­átunknak, vagy csatlakozni kell az ellenünk kitört mozgalomhoz, hogy megmentse életét. Eddig is nagy az aggodalom, hogy Jakub kán átpártolt a fölkelőkhöz. Mostanáig azonban nem erősíttetett meg semmiféle jelentéssel sem ez az aggodalom. Egyelőre meg kell tenni, a­mit meg lehet tenni. Sir Michael Kennedy neveztetett ki a traint újjászervező hivatal főfelügyelőjévé, most tehát még ez a teendő reá háramlik, és azonkívül a kormányzó titkára is. A legerélyesebb tevékeny­séget fejtenek ki, de a Kabulba való bevonulásról nem lehet szó a jelen hó végéig, ez idő alatt leg­­fölebb elő fognak nyomulni csapatjaink minden részről. Azok, a­kik ismerik a helyzetet, „lehetet­lennek“ mondják a rögtöni előnyomulást. Mindez rendkívül zavarja a helyzetet. Sokan bírálják a kormány eljárását, hogy nem tett elővi­­gyázati intézkedést a kabuli lázadás ellen, amely­nek kitörése valószínű volt, kivált a ramazon alatt. De az elégedetlenségnek semmiféle jele sem volt észrevehető. Cavagnari és társai naponként béké­ben jártak-keltek a városban és a külvárosokban. Az a legjobb hir, hogy a ghilzai törzs főnö­kével együtt jóindulattal viseltetik irántunk még most is. Ha a szállítási akadályok legyőzetnek és előnyomulnak csapatjaink, ez nagy segítség lesz a siker biztosítására. 1 Pajner Pál | | 1823-1879. | Szomorú hir érkezett ma a fővárosba. R­a­j­­n­e­r Pál, a volt belügyminiszter, a közügyeink ve­zetésében kiválólag érdemesült férfiú, e hó 9-én délután 3 órakor erőszakos módon vetett véget életének. Gyógyíthatlan idegbaja, mely évek óta kínozta, mely megválni késztette magas állásától, egy végzetes órában pisztolyt adott kezébe s Rajner Pál szivén lőtte magát lontói birtokán, hová élet­untán, fásult kedélylyel vonult vissza. Őszinte meg­­illetődéssel vesszük e hirt tudomásul. Nyilvános szereplése nem fog ugyan a korszakalkotók sorába tartozni, de ha figyelembe veszszük, hogy Rajner tevékenységének súlypontja átala­

Next