Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-10 / 486. szám
Előfizetési Arak : Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 . , Évnegyedre Egy hónapra Szerkesztési iroda : 5 frt — kr. fi ** ^ » Egyes szám ára 4 fer. Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) ELLENŐR vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Budapest, péntek, október 10. 1879. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, Jöltöl jön. — Kéziratok visszaküldésére nem 486. szám. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban, Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube fcf. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Szíradó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetőtek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Táviratok: Bécs, okt. 9. (Eredeti távirat.) Gróf Andrássy Gyula a holnap délutáni gyorsvonattal utazik el Budapestre. BéCS, okt. 9. A külügyminiszteri palotában ma déli 12 órakor összegyűltek ezen minisztérium hivatalnokai, hogy búcsút vegyenek eddigi főnöküktől, Andrássy gróftól. Calice báró osztályfőnök következő mélyen megindító szavakkal adott kifejezést az egybegyűltek érzelmeinek : Elérkezvén azon perez, a midőn excikliád hosszabb idő óta táplált óhaja és őfelségének legkegyelmesebb engedélye folytán befejezi működését, mint a császári ház és a külügyi hivatal minisztere, engedje meg, hogy mi, mint ezen minisztérium hivatalnokai, kifejezzük szíves búcsú üdvözletünket, és egyszersmind legbensőbb köszönetünket mindazon jóért, melyben minket nyolcz éven át részesített. Mi önt, — excellenbád tudja azt ! — hűséggel és odaadással szolgáltuk és ebben csak kötelességünket teljesítettük, s ezen kötelességüknek meggyőződéssel és lelkesedéssel feleltünk meg. Annál inkább meg vagyunk hatva a megválás ezen órájában. Mi, kik az ön legközelebbi környezetét képeztük, mindenkor láttuk őfelsége és hatalma iránti lelkesült odaadásának tanujeleit, és éreztük a monarchia nagyságába és jövőjébe fektetett mélyen gyökeredző és elragadó bizalmát, a messzeható tekintetét, elhatározott bátorságát és biztos kezét, melylyel fáradhatatlanul és el nem csüggedve igyekezett elérni magas czélját. Hazájának szeretete és bizalma által vezérelve, ő felsége elismerése által támogatva, excellentiád mint az első magyar, kitűnő autoritással töltötte be az első miniszteri széket. Az összes monarchia legmagasabb érdekeitől, vezettetve, bölcs és honfiúi működésével nagyban előmozdította, hogy közös hazánk békéje fentartassék és hatalmi állásának alapköve uj erősbtlést nyerjen. Epoly biztos kézzel tudta excellentiád a monarchia külbékéjét — daczára a külügyi helyzet nehézségeinek és veszélyeinek — biztosítani és megerősíteni. Soha nem habozva és aggódás nélkül, a helyzetet mindenkor felismerve és felhasználva, a monarchia tekintélyének általános elismerést tudott kivívni. Ezek történelmi babérok, melyek megérdemlik a fejedelem legfelsőbb elismerését és háláját s azt az általános tiszteletet, melylyel nevét a külföld környezi. Mi azonban, kik büszkeséggel követtük zászlaját, kik tanúi voltunk, hogy mily fennen lobogott a harczban és mily önzéstelenül nyújtja azt át utódjának, mi politikai vezérünk emlékével megőrizzük azon meleg érzelmet, hogy egy nemes férfiú közelében működtünk. Fogadja excellentiád ezen baráti megemlékezést, a midőn a magánéletbe visszavonulni szándékszik. Legjobb és legbensőbb óhajunk kisérik excellentiádat és kérjük a mindenhatót, hogy önt áldja és tartsa meg övéi és az állam számára, melynek — arról meg vagyunk győződve — soha nem fog megszűnni szivét és erejét szentelni. Kiváló tiszteletünk és ragaszkodásunk jeléül kérjük excellentiádat, fogadja el a válás peretében ezen iratot, melyet mindnyájan aláírtunk, hogy a külügyi minisztérium hivatalnokairól megemlékezzék.“ Erre Andrássy gróf mélyen megindulva következőleg válaszolt : Uraim! Az elválás ezen perezében önök meg fogják érteni, hogy azt, mit most érzek, többen ugyan eltalálhatják, de nekem igen nehéz feladat volna azon érzelmeknek kifejezést adni, melyek annyira megindítanak. Én tehát csak egyszerű szavakkal mondok köszönetet azon érzelmekért, melyeket az önök nevében tisztelt szónokuk az imént nyilvánított. Mélyen meg vagyok hatva. Midőn 8 év előtt ő felsége parancsára a külügyminisztérium vezetését átvettem, úgy éreztem, mintha önök előtt idegen lettem volna. Nem szakdiplomata, hanem egészen inprovisált hivatalnok lévén, éreznem kellett, hogy úgy ,mint önök idegenek voltak, én szintén idegenül tekintettem magam. Nagy és nehéz harcrok közelebb hoztak bennünket egymáshoz már évek óta, benső meggyőződéssel érzem, hogy irányomban tanúsított támogatásuk jóval túllép azon mértéket, melyet a kötelesség és a fegyelem követel. Mindig éreztem és érzem most is, hogy a súlyos felelősség, mely reám nehezedett és melyet önök velem együtt viseltek, közreműködésük és igyekezetük által lényegesen megkönynyebbült. Sokszor kénytelen voltam, többeket önök közül, kik hivatva voltak velem közvetlenül dolgozni, nehéz munkával terhelni. Nem csupán hivatalos idejüket, hanem egész szabad idejüket is igénybe vettem. Többnek egészségét tettem próbára, és az elválás ezen perezében szemrehányást tennék magamnak ezért, ha nem élnék azon meggyőződésben, hogy önök közül, kik velem dolgoztak, egyike sem kételkedik abban, hogy senkit többször igénybe nem vettem, mint magamat. Ma mindnyájan megelégedetten tekinthetünk vissza ezen nehéz időkre, és én azt hiszem, hogy az általam annyiszor óhajtott nyugalmat becsületesen kiérdemeltem. Meg kell mondanom, hogy örömest nézek elé azon kilátásnak, hogy annyi nehéz évek és oly súlyos felelősség viselése után, végre szabadon és magamnak élhetek ; tehát szívesen megyek, — ebben a perezben, mondom, szívesen megyek. Én úgy megvallom, uraim, hogy az elválás önöktől, annyi férfitól, kiket őszintén becsültem, és kiket barátokul tekintek, — szivemnek nehezen esik. Vigasztalom magamat azonban azzal, hogy az önök hozzám való ragaszkodása és barátsága megmarad számomra még akkor is, midőn visszavonulok a magánéletbe. Köszönetemet fejezem ki odaadásukért, melylyel mindegyikük saját hatáskörében megkönnyebbítette a nehéz feladatot, és most csak még egy kérésem volna önökhöz. Ő felsége oly férfit nevezett ki utódomnak, ki itt a minisztériumban belül és annak külhivatalában ugyanazon zászló alatt úgy harczolt mint én és ugyanazon eszméket védelmezte. Ezen férfi most az önök főnöke lesz. Meg vagyok győződve, hogy rendes viszonyok fognak beállani, és hogy a veszély, mely az államot fenyegette, megszűnt ; ebből azonban még nem lehet azt következtetni, hogy feladatuk könnyebb lett. Nehéz volt az és nehéz maradt. Új főnöküknek — mint nekem — szüksége lesz támogatásukra és ezt kérem önöktől részére. Ez alkalommal constatálom, hogy a hozzám való baráti ragaszkodásuk mellett legjobban esett látnom, mily élénk érzékük van önöknek a barátság, az egyetértés iránt és mily buzgalommal teljesítik szolgálatukat. Reménylem, hogy ezen érzelem, mely annyira megfelel a minisztérium hivatásának, jövőben is tartós és élénk lesz, s kérem önöket, tartsanak meg továbbra is barátságos emlékezetükben.“ Közvetlen ezután a külügyminisztérium hivatalnokai az újonnan kinevezett külügyérnek mutattattak be. Ismét Calice báró volt az, ki saját mint a többi hivatalnokok nevében üdvözölte a minisztert. Haymerle báró következőleg válaszolt : Uraim ! Mélyen meghatva, foglalom el most egy oly férfiú állását, ki számos éven át kegyelmes főnökünk volt és ki hazánk történelmének egyik legfényesebb lapját töltötte be. Vakmerőség volna, ha azon szavakhoz, melyeket Ő felsége legkegyelmesebb urunk a távozó miniszterhez intézett, még néhányat hozzáfüggesztenék. Mi teljesen osztjuk egymás érzelmeit és meggyőződéseit. Mindenekelőtt azonban fogadják uraim bizalmuk kifejezéséért, melyet Calice báró ő exe. oly hízelgő szavakban tolmácsolt, köszönetemet. Én csak azt mondhatom, hogy önök közül a legtöbbeket ismerem, felőlük csak örvendetest hallottam. Mindenesetre nagy tisztelet egy oly minisztérium élére lépni, mely a birodalom legfontosabb érdekeit képviseli. Ezen állás kötelességeit és terheit önök meg fogják velem osztani; ehhez kérem teljes támogatásukat, nem csupán saját nevemben, hanem ő felsége nevében is. Tisztelet és öröm oly fejedelmet szolgálni, ki gondoskodását mindenre kiterjeszti és éber s atyai szemmel kisér minden érdemet. Azon munkán, melyen Andrássy 8 éven át, odaadó tevékenységgel sikeresen fáradozott, és melyet csak az ítélhet meg, kinek alkalma volt a monarchia politikai viszonyainak mélyébe tekinthetni, én tovább fogok dolgozni és reményem, hogy önök engem bizalmukkal támogatni fognak ! Azért uraim, csak egy kéréssel lépek önök elé: sursum corda!“ Karlócza, okt. 9. A községi szervezetre vonatkozó alapszabályok csekély módosítással elfogadtattak, valamint a parochiák szervezése iránti javaslatnak egy része. Azon paragrafusok, melyek a parochiák gyülésezésére vonatkoznak, s melyek miatt a congressus majdnem két pártra oszlott, Mesimovic előadó fényes beszéde után, egyhangúlag elfogadtattak. Dr. Polit indítványára utasíttatott a congressusi bizottság, hogy a legközelebbi ülésszakra dolgozzon ki egy a parochiák reducálására és a püspökök választására vonatkozó javaslatot. A congressusi tagok között a legjobb hangulat uralkodik. Ő felsége kabinetirodájának válaszát, melyben az üdvözlésért köszönet fejeztetik ki a congressusnak, lelkesülten fogadta a gyűlés. Kées, okt. 9. Az urak háza mai ülésében Schwarzenberg Károly herczeg, Lobkowitz herczeg, Chotek, Hangwitz és Thun Frigyes grófok benyújtották, a Csehország jogairól szóló s már ismert nyilatkozatot. Schmerling nem tulajdonít semmi jelentőséget ezen nyilatkozatnak és kijelenti, hogy az nem gyakorlati és jogi értékkel nem bir. Schwarzenberg herczeg azt válaszolja, hogy a szokásos eskü óta mindenesetre jelentőséggel bír az ilyen óvási nyilatkozat. A 21 tagú felirati bizottságba beválasztottak : Arneth, Häroltl, Hammer, Lichtenstein Frigyes herczeg, Plener, Schmerling, Wrbna, Falkenhayn gróf, Winterstein, Czartoryski herczeg, Metternich herczeg, Kutschker érsek, Thun Leo gróf, Rechberg gróf, Hübner báró, Schwarzenberg Károly herczeg, Hein, Tinti gróf, Salm őrgróf és Wodziczki. Kées, okt. 9. A „Fremdenblatt“ a szomszédról szólva kiemeli, hogy a Taaffe minisztérium czélja az alkotmánynak az összes népek egyenlő örömteljes elismerését kivívni és biztosítani. A közjogi ellenzék megjelenése az alkotmány küzdterén képezi az első nagy és döntő lépést ezen czél eléréséhez. A kormány gazdag tartalmú programmja egyetlen egy ponttal sem bír, mely felkelthetné a közjogi különbségeket és felélesíthetné a belviszályt. A pártokon van most a sor, hogy kötelességüket teljesítsék, mérsékletet tanúsítsanak és ne provokáljanak ellentéteket, melyek a csehek belépése által már úgy is az orvoslás útján vannak, de újólag felszakítva, csak kettőztetett szerencsétlenséget okoznának. — A „Presse“ írja: A reichsrathra a trónbeszéd azon komoly benyomást gyakorolta, hogy reá igen fontos törvényhozási munkálat vár, és hogy az állam általános érdeke előbbvaló minden egyéb óhajtás és követelésnél, mely az egyesek érdekére irányul. A trónbeszéd megállapította a munkarendet, mely a priori kielégíti a pártokat és nagyon is alkalmas arra, hogy a kibékülés és a megegyezés szellemét terjeszsze. E trónbeszédben nem fedezhető fel semmi, mi a reactionarius irányra vonatkoznék. A „Deutsche Zeitung“ megelégedését nyilvánítja azon reformokkal, melyeket a programm ígér, és melyeket a trónbeszéd mint a reichsrath elé terjesztendő javaslatokat, megemlít. A „Tagblatt“ megjegyzi : Senki se fogja megtagadni a minisztériumtól azon elismerést, hogy ezen javaslatok által sok óhajtás és szükségletnek felel meg. Az „Extrablatt“ hangsúlyozza : Tényleg semmi sem akadályozza, hogy a császár kívánsága beteljesedjék és a császári jelige életteljes illustrációját nyerje egy valódi ausztriai érdekeket megóvó teljes parliamentben. Miután a csehek az alkotmányt elismerik, lehet velük beszélni és vitatkozni. Egy alkotmány sincs úgy alkotva, hogy örökké megmaradjon egyszer öntött formájában. Prága, 9. A „Pokrok“ a trónbeszédről szólva nagy elégtétellel üdvözli annak rokonszenves hangját, kivált mert benne az egyetértést és a kibékülést óhajtó népszava is megemlíttetett. A közgazdasági programm is sikeres tevékenységre nyújt kilátást. A „Narodny Liszti“ a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozik a trónbeszéd azon pontjáról, mely a cseh képviselők belépését mint az általános kibékülés czélját tekinti; általában a trónbeszéd a nagy államfeladat tudatáról és szellemi emelkedettséggel párosult államférfim nyugalomról ad tanúságot. A „Politik“ megjegyzi, hogy a cseh nép jogainak ünnepélyes elismerése, mindenütt a legörömteljesebb viszhangot fogja kelteni. A „Bohemia“ kiemeli a trónbeszéd gazdag tartalmát, és megjegyzi, hogy annak politikailag legfontosabb pontjai világosan mutatják azon igyekezetei, hogy minden párt kitelhető kíméletben részesüljön. Prága, okt. 9. A „Politik“ jelenti: A cseh club elhatározta, hogy az elnöki választásnál Coronini grófnak fogja adni szavazatát; az alelnökök kijelölését átengedi a lengyelek és a jogi párt clubjának. ______ Bécs, okt. A „Polit. Corr.“ jelenti Belgrádból: A török követ azt követelte, hogy a bolgár diplomatiai ügynök mutassa be Milán fejedelemnek azon fermánt, melylyel a bolgár fejedelem beigtattatott. Risztics visszautasította ezen követelést. — Milán fejedelem ma átvette a bolgár ügynök megbízó levelét, miáltal Bulgária jogai elismertettek. London, okt. 9. A londoni sajtó az osztrák trónbeszédről igen kedvezőleg nyilatkozik. A „Times“ ezt mondja: Anglia, Ausztria igyekezete iránt, mely egyezségének és consolidálásának tökéletesítését czélozza, csak rokonszenves indulattal viseltethetik. Ausztria az általános érdekek azonossága folytán régi frigyestársa Angliának Európában ott, hol az egyensúly fentartásáról szó van, s ez bizonyítja Anglia érdekeit keleten. London: A dublini Mansion Houseban tegnap tartott lakomán Sir Stafford Northcote azon reménynek ad kifejezést, hogy az afganisztáni válság nem fog komoly nehézségeket okozni. A kormány általános politikájának főrugóját az képezte, hogy Afganisztánban más állam befolyással ne bírjon ; ezen elv változatlanul fennáll. Reménylendő, hogy Afganisztán ügyei békésen lesznek elrendezhetők. Berlin, okt. 9. Az evangélikus zsinat ma megnyittatott. A kultuszminiszter is jelen volt. A főegyházi tanács elnöke, Hermes, tartotta a megnyitó beszédet, és kijelente, hogy az esketési rendre és az egyházi kötelességek megsértésére vonatkozólag törvényjavaslatokat fog előterjeszteni, melyek — tekintettel a megváltoztatott igazságszolgáltatásra — elodázhatlan szükséggé váltak. Bojszenburg Ármin gróf egyhangúlag választatott elnökké, Rühsamen superintendens alelnökké választatott. Berlin, okt. 9. A „Provinzial Corr. “ a választások eredményéről szólva, ezt mondja : A kormány minden körülmények közt a választás eredményét mint a porosz nép igen örvendetes nyilatkozatát tekintheti és azon reményt táplálhatja, hogy közgazdasági és politikai feladata támogatásban fog részesülni az új képviselőházban. Páris, okt. 9. Hír szerint a chiliek zsákmányul ejtették a „Huascar“ perui pánczéloshajót. New York, okt. 9. Az utahi indiánusok legyilkolták a fehér folyón lakó ügynököt és az ügynökség összes hivatalnokait. Az asszonyok és gyermekek megkíméltettek. Nerrit tábornok, a teljes lefegyverzés feltétele alatt, békét ajánlott az indiánusoknak, kik ezen ajánlatot nem fogadták el. ♦ Budapest, október 9. A képviselőhöz e hélőéti délelőtt 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén elsősorban kijelöltették a holnapi ülésben megválasztandó bizottságok tagjai, az ellenzéki pártok által kijelölt tagokkal együtt következőleg , a honosítási bizottságba: Bausznern Guido, Bethlen András gr., Csernátony Lajos, Emmer Kornél, Funták Sándor, Ilyasevics Jenő, Jászay Antal, Madarász József, Ormay Károly, Péchy Jenő, Péchy Manó gr., Scitovszky János, Szederkényi Nándor, Veszter Imre, Zsivkovics János; a közgazdasági bizottságba: Andaházy Pál, Apponyi Albert gr., Baross Gábor, Éles Henrik, György Endre, Fálk Miksa, Istóczy Győző, Karácsonyi Guido gr., Kerntler Ferencz, Korizmics László, Kovách László, Mocsáry Lajos, Nagy Gábor, Probsztner Arthur, Révay Simon báró, Simonyi Lajos báró, Szalay Imre, Tisza László, Wieland Arthur, Zsigmondy Vilmos, Kotur Bazil; a boszniai és herczegovinai közigazgatási bizottságba: Bánffy Béla gr., Beöthy Ákos, Éber Nándor, Földváry Gábor, Ivánka Imre, Kazy János, Jókai Mór, Latinovics János, Migazzi Vilmos gróf, Pulay Kornél, Rácz Athanáz, Szilágyi Dezső, Szögyényi László, Taray Andor, Voncina János. Ezután a zárszámadási bizottság kétrendbeli jelentése vétetett fel, névszerint az 1877-ik évi állami zárszámadás megvizsgálása iránt és a Horvátországgal eszközölt 1875-diki leszámolás eredményéről, s az 1873/74. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről. Az értekezlet rövid tárgyalás után, melyben Szápáry Gyula gróf pénzügyminiszter, Prileszky Tádé, Hegedűs Sándor és Baross Gábor vettek részt, mindkét jelentéshez hozzájárulván, a tanácskozás véget ért. A függetlenségi párt ma délelőtt tartott értekezletén a magyar állampolgárság megszerzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottságba Madarász Józsefet és Szederkényi Nándort, a közgazdasági bizottságba Mocsáry Lajost és Szalay Imrét jelölte ki ; a boszniai és herczegovinai közigazgatási bizottságba pedig, ellene lévén Bosznia és Herczegovina occupatiójának, nem választ. Az egyesült ellenzék mai értekezletén az állampolgári jogról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottságba Scitovszky Jánost és Veszter Imrét , a boszniai közigazgatási bizottságba Beöthy Ákost és Szilágyi Dezsőt, a közgazdasági bizottságba Apponyi Albert grófot és Simonyi Lajos bárót jelölte ki. A büntető törvények életbeléptetése tárgyában tanácskozó bizottság ma az igazságügyminiszter elnöklete alatt hatodik ülését tartotta. A bizottság a múltkor függőben hagyott 37. szakaszt elfogadván, a 38. és 39. szakaszokat is, melyek ép úgy mint a 37. a büntetés alatt álló egyének újabb megbüntetéséről szólnak — elfogadta. — Felvettetvén a kérdés, mi történjék azokkal, kik oly cselekmény miatt lettek elitélve, mely az uj törvény szerint nem büntetendő és ép akkor szenvedik büntetésüket, midőn az uj törvény életbe lép — a bizottságban e részben a correctiót a kegyelem gyakorlójának fenhagyandónak mondta. Felvett a bizottság még két új szakaszt, melyek egyike szerint az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy Erdélyre és a polgárosított határőrvidékre nézve az életbeléptetés iránt szükséges különös intézkedéseket rendeleti úton megtehesse. A másikban pedig kimondatik, hogy az életbeléptetési törvény az új büntető törvényekkel egyidejűleg lép hatályba. A Spanyolország és monarchiánk között kötendő kereskedelmi és hajózási szerződés létrehozására folytatott tárgyalások befejeztettek. Monarchiánk madridi képviselője és a spanyol külügyminisztérium közel két évig tartó tárgyalások után néhány hét előtt végre megszerkesztették a kötendő szerződés tervezetét. Az új szerződés számunkra a legtöbb kedvezményben részesülő államok minden előnyét fogja biztosítani. És ha nem is lehet mondanunk, hogy az újonnan kötendő szerződés számunkra nagyszámú új előnyöket szerzett az 1870-ik év márczius 24-én kötött régi szerződéshez képest, a nyert eredményekkel még sincs okunk elégedetleneknek lennünk, ha tekintetbe veszszük, mennyivel csekélyebbek azon engedmények, melyeket Spanyolország utóbbi időben Európa többi államaival szemben tett a kereskedelmi szerződések terén. Az sem csekély fontosságú vívmány, hogy az új szerződés hat évi időtartamra fog szólani, míg valamennyi más államnak eddig nem sikerült Spanyolországgal hosszabb időre, mint öt évre szóló szerződéseket létrehozni. Az új szerződés aláírása nem fog soká késni és valószínűleg monarchiánk madridi követe, Ludolf gróf fog ő felsége által annak aláírására felhatalmaztatni. (Pest, Corr.) A csáktornya-zapreticsi vasút kiépítése ügyében, mint már említettük, a varasdi kereskedelmi testület a horvát regnicoláris bizottsághoz emlékiratot intézvén, ebben emlékezetbe hozza, hogy ezen összesen 99,05 kilométer (13., mértföld) hosszú vasút lovag Maciejovszky Lipót mérnök által már 1876-ban teljesen nyom jelezve volt s ugyanannak számítása szerint az egész építkezési költség 4.688.000 frtra lett előirányozva, amely összegből építési és forgalmi czélokra 2.824.000 frt, időközi kamatokra 64.000 forint s elsőbbségekre 1.800.000 forint számíttatott. Ugyanez alkalommal pontos statistikai adatok és becslések nyomán az átlagos évi teherforgalom 4.287.000 mázsára, a pogyász- és gyorsáru forgalom pedig 66,000 mázsára s az összes 22.997.000 mázsa mértföldre lett kiszámítva s az évi bevétel utánuk 826.000 frtra téve, a melyből forgalmi költségekre 340.000 leüttetvén, a tiszta hozadék 486.000 forintra, vagyis a végleges tőke 10%j ára vétetett. Végül kéri a kereskedelmi testület a regnicoláris bizottságot, hogy az ügyet magáévá tevén, iparkodjék e vasút kiépíttetését Magyarországtól kieszközölni, „mert, hogy magyarok és horvátok között a nemzeti kapcsolat még inkább megerősödjék, az igazság és a testvéri szeretet is azt kívánja, hogy Magyarország a horvát nemzet e forró óhaját meghallgassa és e vasutat végre kiépíttesse.“ Hát hiszen régen tudjuk mi azt,hogy horvát „testvéreink“ szemében az az igazság, hogy Magyarország minél többet áldozzon érettük s minél több óhajukat teljesítse, ha magának aztán fel is kopik az álla. B. Haymerlenek az „Italia irredenta“-ról a „Pungolo“ szerkesztője előtt tett nyilatkozata, melyet már röviden említettünk, a „Pungolo“ közlése szerint így hangzik: „Az „Italia Irredenta“ iránti agitatio mesterséges volt; az osztrák-magyar kormány jól tudja ezt, valamint azt is tudja, hogy a királyi és törvényes Olaszország nem gondol a hadviselésre. Ennek daczára ama mozgalom felizgatta a lakosságokat. Önöknek Olaszországban s nekünk Ausztriában sok hevesvérű emberünk van; a lapok beszélnek az agitatióról, túlhajtják horderejét, s a conflictus a két állam közt csakhamar előáll. Olaszországnak őriznie kell egy kincsét, egységét; nagyon rosszul cselekednék tehát, ha túl merész vállalatokba rohanna. Amint a határok kérdését felvetné, nemcsak Ausztria-Magyarországgal, hanem annak barátaival is szemben állana. A két országnak pedig békére és nyugalomra van szüksége, s kereskedelmük és iparuk fejlesztésére. Bárki elevenítené is fel Tirolon innen, vagy túl e vitakérdést, az nem lenne jó hazafi. Az 1859. és 1866. években Ausztria fájdalommal látta két tartományának a birodalom testétől való elszakítását ; ma azonban minden feledve van, s nem kíván egyebet, csak hogy jó barátságban élhessen Olaszországgal, s amely kívánságot, meg vagyok róla győződve, az önök királya és kormánya is osztja. E kívánság létezéséről az önök részén miniszterelnökük itt Milánóban határozottan biztosított engem. Egész nyíltsággal beszéltünk egymással; e politika az, melyet én a legjobbnak tartok, különösen midőn oly loyális férfiú forog szóban, mint Cairoli. Megegyeztünk egymással, s azt hiszem, ez mindig meg fog történni, mert bizonyos politikai szükségességek rákényszerítik erre mindazokat, akik jó hazafiak, s e szükségességekhez alkalmazkodni e férfiaknak sokkal könnyebb, mint előbb ők maguk hitték. A dolgok különbözőknek látszanak az álláspont szerint, melyet elfoglalunk. Nem érti a politikát s kormányzást az, aki politikusoktól azt kívánja, hogy valamely dolgot mindig ugyanazon módon szemléljenek. Mindezen okoknál fogva valóban s komolyan hiszek a békében s nem érthetem, miként láthattak aggasztó jelenséget Bismarck bg bécsi útjában. Egyébiránt egy tényről biztosíthatom önt. Természetesen jó és leyális osztrák lévén, egyúttal Olaszországnak is jó és őszinte barátja vagyok s erről biztosíthatja ön polgártársait“. ______ A bécsi lapok gróf Andrássyról. A bécsi lapok csaknem kivétel nélkül meleg szavakban méltányolják a lelépett külügyminiszterhez intézett királyi kéziratot. A „Presse“ ezt írja : „Gróf Andrássynak hivatalától való fölmentetése oly rendkívül kegyelmes módon történik, az uralkodó elismerése az államférfinak a trón és a birodalom körül tett nagy szolgálataiért oly praegnansul jellemző, hogy eme kézirat époly unicum a jelenkori történelemben, mint maga gr. Andrássy visszalépése. Oly pillanatban lép vissza az ügyek vezetésétől, amelyről azt lehet állítani, hogy épen most következett be az épület koronázása. Még az utolsó hetekben is, midőn gr. Andrássy már csak mint leköszönt miniszter vezette az ügyeket tovább, hivatalos működésének egyik legfontosabb ténye ment végbe a Bismarck herczeggel folytatott értekezleteken, és véglegesen biztosíttatott annak kezessége, hogy az ő általa követett politika utódja által is folytattatni fog. Metternich óta nem volt olyan változás külügyi hivatalunkban, mely külpolitikánk irányának változását is ne jelezte volna. Ebben rejlett Ausztria nagy gyöngesége. Míg a hatalmas szomszédok traditionális programaihoz ragaszkodtak következetesen, Ausztria a kedvezőtlen viszonyok folytán esetről-esetre való opportunitási politikát volt kénytelen követni. Csak az a miniszter, ki maga mondta azt taktikájáról, hogy „esetről-esetre“ való, követhetett ismét következetesen tervszerű politikát s teremtette meg azon szilárd alapokat, melyeken a következetes továbbfejlődés lehetségessé vált.“ A „N. fr. Presse“ azt írja: „Az elbocsátó irat oly kifejezésekben van fogalmazva, melyek inkább hosszabb szabadság engedését mint fölmentést látszanak tartalmazni. Feltűnően hasonlít Vilmos császárnak Bismarckhoz intézett kéziratához, midőn ez szintén egészsége helyreállítása végett a porosz miniszterelnökségtől visszavonult. Andrássy csaknem 8 évig vezette a közös külügyminiszteri hivatalt. 1871-ben neveztetett ki, miután elődje Beust, mint ő „egészségi tekintetekből“ (mint látható, a „N. fr. Presse“ igen elmés) egy héttel azelőtt visszalépett. Miniszterségének ideje valóban — mint a császári kézirat mondja — egyike a legeseménydúsabb és legemlékezetesebb korszakoknak, s nem fog egykönnyen feledésbe menni.“ A „N. W. Abendblatt“ így ír: „A rendkívül kegyes hang, amelyen a császári kézirat tartva van, megfelel a rendkívüli körülményeknek, melyek gr. Andrássy visszalépését kisérik. Gróf Andrássy, mint e kézirat bizonyítja, magas hivatalától uralkodójának teljes kegyelmében válik meg, s az uralkodónak így kifejezett leghálásabb elismerése bő kárpótlásul szolgálhat neki minden más hálás elismerésért. Midőn azonban az uralkodó ezenkívül azon várakozását fejezi ki, hogy gr. Andrássy jövőben is és minden téren fog engedni hívásának, ez nemcsak azt látszik bizonyítani, hogy gr. Andrássy továbbra is rendkívüli bizalmi állást fog élvezni, hanem azt is, hogy utódja az eddigi szellemben és az eddigi kerékvágásban fogja vezetni a külügyeket. S ez utóbbi kivált Andrássy legkiválóbb politikai hagyatékára az osztrák-magyar-német szövetségre vonatkozhatik.“ A porosz választások eredménye sokkal rosszabbul ütött ki a szabadelvű pártokra nézve,semmint a legnagyobb pessimismus is fölvtette volna. A szabadelvűek 86 mandátumot vesztettek a conservativek javára, kik együttvéve (az újconservativek és német conservativek) 110 szavazattal rendelkeznek a nemzeti szabadelvűek 104 szavazatával szemben. Andrássy hazajön. Nyolcz évvel ezelőtt egy szép őszi napon hire terjedt az országban, hogy Andrássyt Bécsbe hívják külügyminiszternek. A hir roppant sensatiót keltett, ámbár a közvélemény régen megszokta volt, Andrássyt Beust utódának tekinteni. De amihez a magyar közvélemény hozzászokni nem tudott, az azon gondolat volt, hogy az új Magyarországot más mint Andrássy Gyula kormányozza. Az akkori Deákpárt nagyon vegyes érzelemmel fogadta tehát az eseményt Megtisztelve érezte magát vezérében, örült, hogy kedvencze a kormány legmagasb polczára emeltetett, de fájlalta az áldozatot, melybe Andrássynak eltávozása került. Eötvös a házba érkezvén, a folyosón értesült a nagy újdonságról, ahol Andrássy épen néhány bizalmasaival beszélt a dologról. A költő és philosoph nagy felindulással rohant miniszterelnökéhez. — Igaz-e, amit hallok, Gyula ? Bécsbe hívnak külügyminiszternek ? — Igaz, — mosolygott Andrássy. — De te nem mégy ! Te nem mehetsz ! — felesé Eötvös hevesen. — Szerencsétlenség lesz az országra, szerencsétlenség reád nézve. Itt sok munkát hagysz félben, mit csak te végezhetsz sikeresen. Te itt a hazában ősi tölgy vagy, hatalmas koronával még hatalmasabb gyökerekkel , odafent Bécsben karácsonyi fa leszesz, felczifrázva az igaz, de gyökerek nélkül s egy szeszélyes szélroham porba dönt. — Meglehet !— válaszola Andrássy elkomorodva, — de mi itten sürgünk, forgunk, fáradozunk mint a hangyaboly, hogy felüditsük hazánkat, biztosítsuk szabadságunkat, fejleszszük kulturánkat, az országot és népünket európai színvonalra emeljük. De megjön a nap, a midőn az északi medve kitör erdejéből és ki biztosít bennünket arról, hogy ezt a magyar hangyabolyt itt el nem fogja tiporni? Ettől a sorstól isten segedelmével meg akarom óvni nemzetünket és azért megyek Bécsbe. Ment is ... A midőn a keleti kérdés felett viharként zúgott az indulatos vita a monarchia egyik szélétől a másikig ; a midőn az osztrák szabadelvűek zöme azért inditott szakadatlan támadást Andrássy ellen, mert „Magyaré“ ; a midőn uton-útfélen éreztették vele, mit végtére is a szabadelvűek főközlönye egész nyiltan szeme közzé mondott Andrássynak, hogy mindig „Fremdling“-nek tekintették őt, akkor meg-megemlékeztünk