Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-19 / 502. szám
SPORT. Hírek a holnapi (vasárnapi) lóversenyekhez. Pár nap óta már nagyban folynak a gyakorlatok a Rákos gyepén, melynek talaja az esőzések következtében a lehető legjobbá tétetett. Mintegy 50 versenyló érkezett, s ezek nagy részét a versenytér melletti „zum Radh“ korcsmában helyezték el. Képviselve lesznek a gr. Esterházy, Baltazzi, Blaskovits, gr. Zichy, gr. Kinsky, gr. Festetics, gr. Henckel, gr. Sztáray, Rodolitsch stb. istállók. Gr. Henckel csakugyan elhozta Aaront és Picklockot; e két kitűnő 3 éves a St. Legerre számít, melyért a mai nap második futamában remélhetőleg legalább is 7 ló indul. A kétévesek versenyében Alma és Bébé — a legjobb kétévesek közül valók — minden bizonynyal meg fognak mérkőzni s kiválók még dr. Springer Izolanija és a Gen. Hope Bois Roussel Hope ménje is fellépnek ; utóbbi még ismeretlen, de Angliába volt szánva s ez első szereplésére sokan kiváncsiak. A Ritter díjért, mint halljuk , ló fog indulni és pedig Kincsem, Dagmar, Nil- Desperandum és Tallós; a két utóbbival Baltazzi ugy látszik még egy erős rohamra készül a derék Kimcsem ellen, mely hír szerint a mai és keddi szereplései után lelépne a pályákról. (?) — Az akadályverseny 6400 méter távolságra, képezi a mai versenyek zárpontját, melyre Wild Youth 80, Kenne Dick 73*/1, Sajnos 75, Niczky-leány 70, Jolánta 66 kil. teherrel indulnak. T. olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogy a mai versenyek czélpontja mindenkor a tribüné előtt lesz, — s nem mint tavaszszal volt, a mikor is a vízállások miatt a czélt szükséges volt áthelyezni s a versenyek legérdekesebb részét a végküzdelmet csak a verseny-bizottság nézhette. A mai versenyekre ő felségeik a király és királyné is — mint biztos értesülés után közölhetjük — be fognak jönni Gödöllőről , azonban már hétfőn, ő felsége a király Bécsbe utazik. Még megemlítjük itt, mint sportérdekűt, hogy gr. Eszterházy Miklós Rudija mai napon (oct. 19.) a bukaresti lóversenyeken fut, melyre Long Jockeyvel már napokkal ezelőtt elutazott. HÍREK. — Október 18. — — A királyi pár holnap Gödöllőről bejön a fővárosba s jelen lesz a lóversenyen. A királyné délután 4 óra 30 perczkor ismét visszautazik Gödöllőre, mig a király Budán marad s hétfőn kihallgatást fog adni. Erre már sokan előjegyeztették magukat, főleg azok, kik a székesfehérvári kiállítás alkalmából kitüntetésben részesültek. A leendő spanyol királynétól 1 e 11 - re képezik jelenleg a közbeszéd tárgyát Páriában, ahol nemsokára ki fognak állíttatni. A nászruha fehér brocatból készült, gyönyörű csipke köpenynyel. A régi spanyol tartományok összes czimerei vannak beleszőve e felöltőbe egészen uj módszer szerint. A czimerek szegélyek gyanánt szolgálnak s rendkívül gazdag minta alapján készülnek. A csipkeköpenyt virágok borítják s a fátyolt, mely az egész toillettet elfödi, ugyanazon csakhogy kisebb motívumok díszítik, mint a köpenyt. A másik öltözet egy díszruha, mely aranybrocatból készült, posztó, virágokkal ékesítve, melyeket nefelejtsből és liliomból alkotott szalagok kötnek össze. A harmadik ruhát végre a királyné elfogadások alkalmával fogja használni, az ezüstbrocatból készült s szintén virágokkal van díszítve. — Ferdinand toscanai nagyherczeg neje Alice főherczegnő e hó 17-én Lindauban leánykát szült. — Személyi hirek. Zichy Jenő gróf, Havranek József székesfehérvári polgármesterrel aláírván a kiállítási diszokmányokat, tegnap este visszautazott Székesfehérvárra. A gróf a napokban Deésre utazik s magával viszi a már elkészült kiállítási okmányokat. — Venósz Imre székesfehérvári kanonok és prépost helye, mint a „M. H.“ biztos forrásból értesül, közelebbről fog betöltetni. A kijelöltek névsorát már felterjesztették. — Széchenyi Ödön gróf levelet intézett Konstantinápolyból helybeli ügyvédjéhez, melyben kéri, hogy az atyja emlékszobrának leleplezésére vonatkozó adatokat vele közölje, mivel ő ezen ünnepélyen résztvenni óhajt. — Az első női doktor. Ismeretes dolog, hogy az orvosi tanulmányait Zürichben végzett Hugonnay Vilma grófnő diplomáját a budapesti egyetemen nem akarják notificálni, miért is a grófnő csak „bábaasszony“ czím alatt telepedhetett le, azonban illetékes helyen mégsem zártak ki minden reményt, hogy a grófnő orvosi gyakorlatot Budapesten egyáltalában ne folytathasson, csak azt mondták ki szükségesnek, hogy egy ideig látogassa a budapesti egyetemet. Hugonnay Vilma grófnő tehát beiratkozott az orvosi egyetemre; a sebészetet mint rendes, a belgyógyászatot mint rendkívüli tanuló hallgatja. S amint a magyar nők közül ő lett első orvostudorrá, azt hiszszük, orvosi egyetemünknek is ő az első női „növendéke.“ — Az angol trónörökös-pár kedvtelései. Mikor a Walesi herczeg és neje Rutland herczeg regényes fekvésű várkastélyát, Belvoir Castlet látogatásukkal megtisztelték, a házigazda és neje arra kérték magas vendégeiket, hogy rokon- és ellenszenvük tárgyát jegyezzék be az úgynevezett Confession-book-ba. A herczeg a következőket jegyezte be: „Kedvencz királyném: Stuart Mária ; kedvencz királynim : Lipót belga király ; kedvencz hősöm: Nelson; költőm: Byron; festőm: Rafael ; íróm : Macaulay ; kedvencz erényem : a becsületesség; színem: a zingari; kedvencz ételem: a perigord gomba; kedvencz virágom: a rózsa; kedvencz nevem : Lujza ; legkedvesebb foglalkozásom: folytonos szellemi munkálkodás; legnagyobb élvezetem: a vadászat; legutálatosabb előttem: a gyávaság és fösvénység; legkedvesebb hely előttem : a Sandvich szigetek ; legnagyobb vágyam : dicsőséget aratni, anélkül, hogy keresném azt.“ A Walesi herczegné meg a következőket írta: kedvencz királyném : Dagmar királyné ; kedvencz királyom: oroszlánszívű Richard; kedvencz hősöm: Marlborough ; kedvencz festőm : Rubens ; kedvencz íróm : Dickens ; legkedvesebb ételem a yorkshire pudding; legkedvesebb virágom: a nefelejts; legkedvesebb nevem: Eduárd; kedvencz foglalkozásom : a zongorázás ; legnagyobb élvezetem : a lovaglás; jeligém: „Hony soit qui mal y pense;“ legjobban utálom : a rágalmazást ; kedvencz tartózkodási helyem : Nagybritannia ; legnagyobb óhajom: soha bele nem egyrelodni mások ügyeibe.“ — A rendkivüli spanyol követ Bay- en herczeg mellé, kinek megérkezése Bécsbe e hó 20-ra van jelezve, Bécsben való tartózkodása idejére Odescalchi Victor herczeg cs. kir. kamarás, mint attaché és diszkisérő van beosztva. A herczeg és kísérete számára szükséges diszhintókat a cs. kir. istállókból állítják ki. A Magyar tudományos akadémia III. mathematikai és természettudományi osztálya hétfőn azaz okt. 20-án szakülést tart, melyen a következő tárgyak fognak előadatni: 1. Konkoly Miklós levelező tag „Brossen üstökös, hullócsillagok és az 1878. aug. 12/13-i részletes holdfogyatkozás spectruma. 2. Lengyel Béla 1. tag „A gázok utóvilágitásáról a Geissler-féle csövekben. — 3. Sollár Gyula kassai gazdasági intézeti tanár részéről: „Alsó-Kékedi gyógyforrás vegyelemzése.“ Bemutatja Than K. — 4. Dr. Weinek László lipcsei csillagász hazánkfia részéről: „Az instrumentális fényhajtás szerepe egy Vénus-átvonulás photographiai felvételénél“, beterjeszti Eötvös Loránd báró. — 5. Slunyady Jenő 1. tag „A Möbius-féle kritériumok a kúpszeletek elmetélésében.“ — 6. Suppan Vilmos részéről „Kúp- és hengerfelületek önálló ferde vetítésben“, bemutatja Hunyady Jenő. — Curci páter új művének kiadása végett ismét conflictusba jutott az egyházi hatóságokkal. E két erős kötetben úgy az előszóban, mint az evangéliumhoz írt glossákban hevesen kikel a páter a földi javak védői és a clerus ellen. A jezsuita páter ez új műve sokkal határozottabb, mint előbbi munkája, melyről pedig annak idején ugyancsak sokat beszéltek. A Vatikánban egyik párt azt tanácsolja, hogy a művet index-revisio alá kell vonni. Curci heves ellenségei egészen elképedtek, midőn tudomást vettek arról, hogy XIII. Leo pápa monsignore Ciccolini előtt örömét fejezte ki e mű megjelenése fölött, sőt felbátorította Curcit, hogy működését az egyház érdekében folytassa továbbra is. Az új műből azonkívül több példányt is rendelt meg a pápa s azokat Olaszország papnöveldéibe szándékozik elküldeni. — Vasúti szerencsétlenség. A tiszavidéki vaspálya társaság 243. számú tehervonata tegnap este 10 órakor Nagyváradról Czeglédre indulván, a váltó rossz elhelyezése folytán egy vakvágányra ment és annak végén a vonal mellett, illetve az állomási vágányokon keresztül vonuló patak árkába esett, úgy, hogy a mozdony és a pogyászkocsi felfordult, a mozdonyvezető súlyosan megsérült, a teherkocsik nagy része pedig szinte nagyobb sérüléseket szenvedett. A Renz czirkuszában ma este Renz Ferencz javára volt az előadás igen nagyszámú közönség mellett. A változatos műsorba két egészen új szám volt felvéve, nyolcz almásszürke arab mén mutatványai szabadon elővezetve Renz Ferencz által, s a boltoni vadászat. Ez utóbbi nem más, mint a „Kalkuttai éj “-ben a vadászati rész, csak Auguszt bolondságai öntenek egy kis életet a darabba. A nyolcz arab mén mutatványai azonban méltán megérdemelték a tapsot, melyet arattak; egyedül az ostor legyintésére hol egymásután mennek körben lassan s sebes galoppban, hol párosával, hol négyesével, hol mind a nyolcz mén egy sorban. A műsor többi száma Cooke lovaglása, Auguszt egyhangú bűvészmutatványa, Lurline kisasszonynak már szinte unalmassá vált mártogatása mindenki előtt ismeretes. — A kegyelet műve, Szőnyi Pál jó emlékezetű tanférfiu sírjára a Gerenday műtermében díszes márvány-obeliszk készült, amelyet, valamint a Kovách-Sebestyén Endre sírjára készült új oszlopot halottak napján fogják felállítani. A Mackofsky tanár ma este 7 órakor mutatta be első ízben a redoute (!) kis termében, kicsi, de mégis türelmes közönség előtt a physikai fénytünemények által előidézhető csalódásokat.. Fájdalom, hogy a különben igen érdekesnek kínálkozó látványok ezúttal csakugyan kudarczot vallottak, amennyiben a tudós tanár által a mutatványok vége felé kihirdetett apparátusi hiba miatt a képek lehető rossz világításban, kelletlen arányokban és rendetlen elhelyezésben jelentek meg a közönség nagy mulatságára, mely derültségében véresre verte tenyerét, és itt-ott füttyöt is hallatott. Különben tapintatlan eljárásnak tartjuk azt, hogy a tanár úr a hibát nem akkor hirdette ki, midőn már szemlélhető volt, hanem csak a közönség hahotása után. — Havazás. Érsekujvári levelezőnk irja e hó 18-ról. Két egész nap szakadatlanul tartó hó és jéggel vegyes esőnk volt. E két nap az idő hidegre változott, 18-ára virradóra kitisztult és erősen fagyott, Liptószentmiklósról szintén írják lapunknak, hogy ott már 14 óra óta havazik. Csütörtökön egész nap csípős keleti szél csapdosta a havat, pénteken reggelre két dm. magasságú hó takarta a vidéket. A lakosok nem emlékeznek arra, hogy október 16-dikán ennyi hó esett volna. — Vakmerő rabló. Fehér megyében a velenczei tó környékén, Gárdony körül valami Bihari nevű mákvirág garázdálkodik. Nevét a környék lakossága előtt már bizonyos „dicsfény“ veszi körül. Legutóbbi hőstette az volt, hogy Gárdonyon beállított az ispánlakba, s az ispánt betyártisztesség-tudással megkérte, hogy adja oda minden pénzét. Az ispán is hallván már a betyár hírét, szó nélkül adta át pénzét Biharinak, ki szépen megköszönte, s azzal elvágtatott a tó ingoványai közé. — A Szent-László társulat f. hó 18- kán d. u. 4 órakor Márkus Gyula kanonok és társulati alelnök elnöklete alatt rövid választmányi ülést tartott, melyben megállapította a november 6-án tartandó közgyűlés programmját s néhány folyó ügyet elintézett. A társulatba újabban beléptek mint alapítók a Kálmándi hivek a szatmári egyházmegyéből 21 írttal; Pongrácz Félix capistrán szt. ferencz-rendi áldozát Bécsben 200 frttal. A titkár jelentette, hogy néhai Markovics János veszprémi kanonok hagyatékából végkielégítés fejében még 300 frtot kapott a társulat, továbbá néhai Fair József volt hunfalvi, néhai Piller István volt tőketerebesi és néhai Zombory József volt csókai plébánosok egyenkint 10 frtot hagyományoztak a társulatnak. Fuchs Róbert társulati pénztárnok ebbeli állásáról leköszönvén, az elnökség a pénztárnoki teendő ideiglenes vezetésével még július hóban Bach János Szent István-társulati ügynököt bizta meg. A választmány az ideiglenes pénztárnokot fogja a közgyűlésnek végleges megerősítés végett javaslatba hozni. A segélyezések részéről érkezett elismervények s köszönő iratok bemutatása után felolvastatott a pénztári kimutatás, mely szerint tagdijakban s adományokben bejött 3783 frt 50 kr, alapítványokban 3172 frt 50 kr. Az adományok és tagdíjak nagy része az év utolsó negyedében szokott befolyni. A társulat alapítványi tőkéi tesznek : értékpapírokban 21,250 frtot, készpénzben 17,146 frtot s 49 krt, mely összeg a takarékpénztárban van kamatozásra elhelyezve. A folyamodások elintézése a közgyűlésnek tartatott fenn. A társulat védszentjének Szent Erzsébetnek ünnepét a fővárosi tagok az ünnep nyolczadába eső vasárnapon, november 23 -án, a pesti szt. ferencziek templomában reggel 8 órakor tartatni szokott nagymise hallgatásával fogják megülni. A jegyzőkönyv hitelesítésére Bornemisza Antal kir. táblaibiró és dr. Ruzsicska János egyetemi tanár választmányi tagok kérettek föl, mire az ülés véget ért. — Halálozás. Botár Ferencz átutazás közben 54 éves korában meghalt Budapesten. Temetése e hó 19-én lesz a kerepes-uti köztemetőben. — Milyen a divat Párisban. A párisi őszi toilettek legnagyobbrészt bordázott bársonyból vannak, félbársony mellénynyel s indiai cachenarból való kabáttal. Az á la XV. Louis mellényeket nagyon hordják, mert ez majd minden elegáns öltözékhez illik. E mellény rövid alsó kabátféle, halványkék brocatból, finoman árnyalt virágokkal. Két keresett ízlésű nő, M. herczegné és P. grófné ismét a rococot akarják divatba hozni, különösen a hímzésekben, a casagninon és a kabátban. E rococo-hímzéseket árnyalt szalagokból készítik s már több lyoni gyáros kapott rájuk megrendeléseket. Azt hiszik, hogy az idei téli ruhákon nagyon sok lesz az arany. Ez nagyon szép lehet a soiréetoiletten, de nem az utczai vagy salon-toiletten. A kalapok már is túl vannak terhelve aranynyal. A kalap széle arany, a tollak és virágok közé is nagyon használják dísznek. Az indiai cachemir-ruhákon aranyozott marabu-czafrangokat lehet látni. Az őszi selyemruhák nagyon emlékeztetnek a keleti ízlésre, annyira túl vannak halmozva keleti selyemmel, bársonyvirágokkal átszőtt atlaszszal s indiai molréeval. Ez uj indiai szövet alapzat aranyvirágokkal van beszőve. Az utolsó boulognei lóversenyen St. S. marquisné redős indiai cacemir-toilettet viselt skót selyem-sallanggal, karmazsinvörös alapon. S. herczegné gazdagon megtűzdelt kék gendarmeposztó ruhát, I. herczegné félig indiai selyemből, félig cadhemirből készült ruhát viselt. Annyi szeszély azonban sehol sem nyilatkozik a párisi divat hóbortjai közt, mint a kalapok állásában. Mindenféle színű, roppant nagy bársony vagy selyempuhaságú nemezkalapokat hordanak, s ezeket d’ourson, vagy farinier-nek nevezik. Nagyon fölkapták a török shawlokat is, melyek legtöbbnyire zaphir vagy világoskék színben fordulnak elő. Utazótoilette gyanánt leginkább a kék indiai cademirszöveteket használják, bársonyszegélyekkel. Nagy szerepet játszik Párisban egy újonnan fölkapott szín, a nuance canaque,mely a lenyugvó nap színére emlékeztet. Magától értetődik, hogy az atlasz nagy szerepet játszik az őszi toiletteknél. XV. Lajos korának, vagy inkább a régensség divatját annyira pártolják Párisban, hogy ez jelenleg minden más divatot kiszorított. — Ajándék Gladstonenak. Gladstone a legközelebbi választások alkalmával Midlothian skót kerületben szándékozik képviselőjelöltül fellépni, e végből nem sokára be fogja magát mutatni ottani választóinak. A nagy államférfit ez alkalommal választói meglepetésben szándékoznak részesíteni. A langholmi munkások ez ügyben népes gyűlést tartottak, melyben elhatározták az elnök indítványára, hogy képviselőjelöltüknek egy nemzeti divat szerint készített ruhát fognak átnyújtani. E czélra a gyűjtések már meg is indultak. — A fővárosi iparoskör vasárnapon október 19-én este fél 8 órakor saját helyiségében (Ferenczik bazárja) hangversenyt rendez. — A természettudományi társulat október 22-ikén, szerdán d. u. 5 órakor a chemiai intézetben (Múzeumkörút 4. sz.) szakülést tart, melyre az érdeklődő közönség meghivatik. — Előterjesztéseket tesznek: 1. Lengyel Béla. A gázok utóvilágitó hatásáról Geissler-féle csövekben, kísérletekkel. 2. Bing Armin, a chlór elemiségének kérdéséről. — A szakülés után választmányi ülés lesz. A London Polyglot czim alatt Londonban négy nyelven litographirozott közlöny fog megjelenni, mely az angol lapok tartását és olvasását fölöslegessé teszi. Az előfizetési dij 2 márka. ___________ Naptár. Vasárnap, október 19. Róm. kath. és prof.: Alk. Péter; görög: Szerg. B. Akadémiai képtár 9—1-ig. Múzeum természettár 9—1-ig. Állatként nyitva egész nap. Közterek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Iparmúzeum délután 31,—B'/j-ig. Egyetemi könyvtár 8—12-ig. A VII. jogászi ülés kezdete. Ülések: A Petőfi-társaság fölolvasó ülése. Hangverseny a röv. iparoskörben. Elfogadások a honvédelmi és az igazságügyminiszternél 1—2-ig. * Hétfő, október 20. Róm. kath. és prot. : Vendel; görög: Pelágia. Akadémiai könyvtár 3—7-ig. Múzeumi könyvtár és természettár 91-ig. Állatkert nyitva egész nap. Köztelek : gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Egyetemi könyvtár 3—7-ig. Ülések : A tud. akadémia ülése. Törvényszéki csarnok. — Bécsben a semmitőszék ma tárgyalta Braun József, a „Bombe“ szerkesztője semmiségi panaszát. A panasz elvettetett, s az ítélet, mely zsarolás miatt Braunt hathavi fogsággal sújtja, megerősittetett. — Sikkasztás és közokmányhamisitás vádjával terhelve állottak ma a törvényszék előtt Vargan József és Vargan Ferencz Farkas Károly az átalános munkássegélyző egylet titkára megbízta Vargan Józsefet, hogy postautalványokra 400 frtot vegyen fel. Vargan fel is vette a pénzt, de 20 frttal kevesebbet adott át, Farkasnak. Farkas ekkor nem jelentette fel a dolgot. Más ízben házbér-beszedéssel bízta meg, s Vargan be is szedett 450 forint 50 krt, de Farkasnak azt mondta, hogy az emberek a rossz idő folytán képtelenek fizetni és halasztást kérnek. Farkas egy ideig várt, s akkor kijelentette, hogy személyesen keresi fel a lakókat. Erre Vargan József azt állította, hogy a postautalványokra felvett 400 frtot egészen elvesztette s a beszedett házbért e hiány pótlására fordította. Farkas erre már kényszerülve volt feljelenteni a dolgot. A mai végtárgyaláson vádlott azzal védekezett, hogy neje és 4 gyermeke haltak el 4 hó alatt, s ezek betegsége és temetési költségei kényszerítették a sikkasztásra. Vargan Ferencz bádogos legény úgy követte el a közokmány hamisítást, hogy Farkas által csomagokt feladásával lévén megbízva a feladási revényeket saját hasznára kijavította, s mindenkor magasabb vitelbért jegyzett fel azokra, amint tényleg lefizetett a mai végtárgyaláson,beismerte a vád igaz voltát. A törvényszék mindkét vádlottat bűnösnek nyilvánította, és Vargan Józsefet sikkasztás elkövetett bűnténye miatt hat hónapi börtönre ítélte, Vargan Ferencznek pedig, közokmány hamisításának elkövetett bűntényéért a kiállott vizsgálati fogságot büntetésül tudta be. — Feigl Lőrincz alig hogy kiszabadult a börtönből, már is betört Braun Zsuzsánna lakásába, annak ajtaját felfeszítette s 5 db zálogjegyet, több fehérneműt és egyéb tárgyakat orzott el. Alig haladt azonban néhány lépésnyire, midőn Braunné észrevette a dolgot, utána iramodott, elcsípte a tolvajt és a rendőrség kezébe szolgáltatta. A mai végtárgyaláson Feigl azzal igyekezett magát védeni, hogy csak a szükség kényszerítette a lopásra. A törvényszék nem vette figyelembe a védelmet, hanem eltekintve, hogy Feigl már többször volt büntetve, egyévi fogságra ítélte. Irodalom, színház és művészet. — Nemzeti színház. „Az ének- és zenekar Erkel Sándor vezetése alatt kifogástalanul oldotta meg feladatát.“ Ezen — régi szokás szerint — a tudósítás befejezését jelző mondattal azért kedjük az „Aida“ mai előadásán tapasztaltaknak leírását, mert e néhány szóval majdnem teljesen ki van merítve az, amiről dicsérettel és elismeréssel emlékezhetnénk meg. Az est elrontásában kiváló érdemet szerzett Giovannoni Zacchi asszony, a már múltkor jellemzett turini primadonna, kit a sors sok jóakarattal áldott meg, de konokul megfosztott mindentől, amit még lehetőleg szerény igényekkel is egy Aidát játszó énekesnőtől követelni szokás. Túlságos realismusra valló masque-jához tökéletesen illett éneke, melylyel a magasabb sphaerákba mozgó, költői zenét a köznapiasság sarába rántotta. Szinte könnyebülten reménykedve sóhajtott fel a hallgató, mikor vendégünk néhány friss magas hanggal dominálta az első nagy ensemble-okat, de midőn a Nílus-parti jelenetben Elemekének derék oboeistánknak tiszta soloját Aida hamisnál hamasabb hangokkal viszonozta: akkor kétségbe volt az iránt, hogy ki szerencsétlenebb : az, akinek az énekesnő tiszta oboejátékát rontja, vagy az, akinek a nézőtéren jó hallása ellen követ el attentátumot ? Csak azon csodálkozunk, hogy a derék Perotti (Radames) Scylla és Charybdis között, Zacchi asszony és motó vetélytársnője Tannerné (Amneris) között, nem bukott a hamis intonatio örvényébe és hogy az ellentét érezhetőbb legyen, mindvégig pompásan állotta meg helyét. A közönség fagyos közönynyel nézte, hogyan tör össze élettelenül a modoros, olasz Aida sötét börtönében, miután néhány hamis hanggal búcsúzott el ez árnyékvilágtól. Az a rövid ideig tartó lankadt taps-kísérlet is azt látszott mondani, hogy ilyen énekkel jobb lesz megint Turinban Verdi bámulatos operájának „Stimmungs-Musik“-jával hasonló „hangulatot“ kelteni. Talán ott is akad a mienkhez hasonló Amneris, aki e czél elérésére bármikor kész segédkezet nyújtani. — A népszínházban holnap, vasárnap, Szigleti „Csikósa“ kerül színre Blahánéval. Hétfőn „Boccaccio“, kedden „Kis nagysám“, mely szeptember eleje óta pihent, mivel egyik szereplője időközben eltávozott. E szerepet Balogh Árpád fogja játszani. „Hórihorgas Kazimir“ jelentékeny szerepcserék miatt maradt el. Egy kőnyomatú lap szerint igen valószínű, hogy egészen leveszik a repertoárról, egyrészt mert nincs benne oly szereplő, ki a közönséget vonzani tudná (a Gerőfinének kiosztott szerepet később Jeney Annának adták), másrészt maga a darab sem olyan, hogy kasszadarab válhatnék belőle. „Nótás Kata“ Győri Vilmos népszínműve lesz a népszínház legközelebbi újdonsága. — A nemzeti színház műsora a jövő hétre : Okt. 19-én „A szikra“, „Kaczagó nők“ (3-szor), „Egyetlen leány“, 20-án „Trónkereső“, 21-én „Lahor királya“ (Giovannoni Zacchi asszony fellépte), 22-én „Nagyzás hóbortja“, 23-án „Jeanette menyegzője“, „Sylvia“, 24-én „Márénya“ (3-szor), 25-én „Lohengrin“ (Giovannoni Zacchi asszony vendégjátéka), 26-án „ A vizkereszt“ (1-ör), 27-én „A vizkereszt“ (2-ér). — A várszínház műsora : okt. 19-én „Király mondta“ (1-ör), 23-án „Eladó ház“, „A szikra“, „Kaczagó nők“ (1-ör), 25-én „Pry Pál“ (1-ör), 26-án „Czár és ács“ (1-ör.) — A Székesfehérvári kállitási emlékkönyv melyet dr. Szabóky Adolf szerkesztett, már ki van nyomatva , a jövő hét elején megjelenik. — Wagner Richard, a „Pungolo“ hire szerint, a telet Nápolyban szándékozik tölteni, s már ki is bérelte a D’Angri villát. A „Pungolo“ híre szerint Wagner azért megy Nápoly mellé, mert a télen, teljes visszavonultságban, új darabot akar befejezni. Nem lehetetlen, hogy ez alkalommal a nápolyi San Carlo színház előveszi a „L o h é n g r i u t“ — A „Magyar Népvilág“ legújabb heti száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Hogy áll a világ ? — A „Magyar Népvilág“ tárczája: a tyúkhordó kánya. Elbeszélés irta: Sümegi Kálmán. Londonból. — Az ínségesek. — A rossz termés és politika. — Irta: Hegedűs Sándor. — Pétervárról. — A Bosznia és Herczegovinára vonatkozó előterjesztések. — A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat. Irta : Német Péter. — Francziaország belpolitikai élete. — Az osztrák pártmozgalmak. — Szüret után. Irta: György Aladár. — Mi történt az országgyűlésen. — A birmai hadsereg. (Képpel.) — A zulu főnökök meghódolása. (Képpel.) — Olvasni való: Egy kis gyermek halálára. (Vers.) Irta : Pósa Lajos. — Akaratlan utazás. (Biár Lucián után francziából). Tizenegyedik fejezet. A Devisz. — Kállay Béni. (Arczképpel). — Különfélék . Ha herczeg is, — nem tesz semmit. A nagyságos úr. A pap se tűr sokat. Pör Mohamed szakállának egy szála miatt. Hét férj. — Mi újság? — Gazdáknak. — Üzleti szemle. TÁRCZA. Kukoricza-fosztás. (Rajz a Dunántúlról.) Koszorús ősz költőnk, Arany János a ,Tengeri-hántás“ czimü gyönyörű népies költeményének, mely a Kisfaludy-Társaság „Szegedi Árvizkönyv“-ében fog megjelenni,czime alá zárjelbe oda tette : „Kukoricza-fosztás.“ Mert hát Adonyban „törik a tengerit,“ nálunk meg „szedik a kukoriczát.“ Ottan „hántják,“ nálunk csak úgy „fosztják.“ A dunántúli nép a mi tájékunkon jóformán nem is tudja, mi fán terem az a „tengeri.“ De azért a „hántás“ meg a „fosztás“ itt is, ott is víg ünnep. Akár az aratás, akár a szüret. Összevergődik a nép örege-apraja. Menyecskék, lányok, legények egy csomóban. Már pedig ahol lányok, legények vannak együtt, van ott dévajság, hamis incselkedés a zengő nótázás s csöndes mesélgetés közben. Czinczogó czitera, sikongó furulya sem hiányzik. S a kopogó tánczot dehogy engednék el, mikor a fosztást végezve, következik a „ magnum áldomás,“ egy-egy ital bor valami harapni való mellé. Már a mint a mód engedi. Sovány kenyér a szegény napszámosnál, fehér czipó a Gyalu asztalosnál, porhanyó kalács Gombáséknál, mert hát az ő házuk léczes kapuján két négyökrös szekér zörög ki hajnalban a „fölső telek“ felé. Az úri házaknál meg a „tensasszonyok“ néha-néha olyan süteményt is süttetnek erre a nagy ünnepre, hogy a szegény parasztember a nevét sem tudja. Van abban tejfel, túró, lekvár, olyik helyen még mozsolyaszőllő is. Mert hát nem hiába vannak a tensasszonyoknak olyan szakácsnőik, akik tartanak valamit a becsületre, meg az úri módra, kiváltképen, mikor olyan legények is hivatalosak a fosztásra, akik, körül-fordul, a farsangon leánynézőbe is átléphetik a küszöbüket. A fiskálisok szakácsnéja még asztalt is terített ez idén a fosztóknak. Volt is miről beszélni másnap a mészárszék előtt, meg a festőkútnál. Ki is sütötték, hogy ez az új módi csakis azért esett meg, mert a Náni szeretője valami kényes, fityóros takácslegény. A mérnökök szakácsnéja természetesen nem akart hátrább maradni. Ő is „terített“ a fosztóknak, ha nincs is takácslegény szeretője. De van különb. Bodor Jancsi, az urasági hajdú mindig fölér egy takácslegénynyel. Meg is illeti az úri mód . . . A kukoricza fosztás nem dolog. Inkább mulatság. Pénzt nem fizetnek érte; a fosztókat úgy hívják meg a háziak, mintha vendégségbe hívnák. Jönnek napnyugtakor, munka után , akár az úri nép az estélyre. Igaz, hogy ezeknek a termük a kerek udvar, vagy a szellős pajta. Csillárjuk a fényes holdvilág s ragyogó csillagok , felleges estéken pedig egy-két pislogó mécses a fali poleton, honnan ez alkalomra leszedi fényesítő szerszámait a parádés kocsis. Künn a szabadban idyllibb, pusztaibb ez a zajos munka. Szedés után a halmos kupaczhoz ülnek félkörbe, olyan formán, hogy a szél ne érje őket. Előttük lobogó láng pattog. A pásztorgyerek vásott szűrén ott fekszik mellette, süti a „krumplit“, majd a furulyáját fújja s bámul, hol a tűzbe, hol egy-egy szép leány szemébe, aki talán nagyon is elbusul a kis furulya szomorú nótáján ... Az öreg számadó is ott hever a tűz közelében báránybélléses ropogós bundáján. Fogatlan, ránczes ajkai közt a csutakszáru makra pipa. Mikor rágyújt, nem kél föl a bundáról ; kampós botjával piszkál a tűzből parazsat, izzót, menyecskeszeműt; aztán a markába kapja s szinte úgy szitálja a pipájába. Mikor pöfékel, keveset beszél. A fiatalok nótáznak , azon csöndesen elmereng. Ifjúkorának emlékezete játszik szunyókáló képzeletével . . . Bizony régen volt, mikor még neki is olyan bodor haja volt, mint annak a deli, sudár gyereknek, aki úgy körmösködik, bomlik amellett a halavány lány mellett.. . Ő is bomlott. Mellette is ilyen halavány lány ült. Talán még közelebb. Egészen az ölébe. Szegény leány . . . A csillagos égre bámészkodó öreg gyönge szeme előtt úgy kering-kavarog az a sok szép csillag. Máskor milyen rendes a járásuk, egyforma a helyük, most meg mintha a „fias tyúk“ a „Gönczöl szekerén“ csillogna-villogva s úgy űzné a „nagy medvét“ . . . vagy mi az ördög, talán csak a szeme káprázik s azt a foszlányos, libegő nagy lepedőt is csak ebben a káprázatban látja. Milyen különös egy lepedő ... A szél viszi. Nincsen se vége, se hossza. Nincsen megakasztva. Csak úszik magától, fönn a levegőben. A szél úgy sír, búg ... Az embernek még a szíve is megrázkódik bele .. . Vagy talán az a hosszú, nehéz sóhajtás nem is a szél zúgása?! A lepedőn mintha egy fehér, szép leány feküdnék. Olyan halavány az arcza, mint a halotté. A szeme lecsukva, kibontott hosszú haját himbálja a szél. Mint valami nagy fekete holló úgy röpköd, vergődik . .. S a nóta szól bánatosan, szomorúan. Csak a bodorhajú bojtár mellett Ülő leány nem dalol. Merengő, szótalan. Kezében megakad a fosztás. A kukoricza lehull az ölébe. Másikat meg nem vesz. Az esze, isten tudja, hol jár. Aligha messze nem kalandoz, abba a sötét, szomorú országba, ahol a fájdalom, szégyen, kétségbeesés lakik . .. Aztán halvány arczára kicsordul két fényes könycsepp; akkor veszi azt is észre, mikor az ajkáig pörög. Arra megrezzen. Hirtelen letörli babos kötényével. Félve körülnéz, nem vették-e észre. — Mi bajod Örzsi ? ! — súgja a fülébe a bojtár. Az is megrezzen. Arcza sötétre vál. A lány nem szól. Csak a szemébe néz. Azok a bogár-sötét, ragyogó szemek még úgy nem villogtak. Aztán fölsóhajt. Leüti a fejét, lesüti a szemét s halkan csak annyit súg a csöndes legénynek : — Hallod azt a nótát?! A bojtár hallgatja : „Sárga szeme van a kukoriczának, Sárga arcza a megesett leánynak, Sárga szemű kukoriczát kifosztják, Azt a szegény sárga lányt meg Szemfödővel borítják“ . . . Remegő keze a lány ölébe hanyatlik. A szél játszik a lobogó lánggal. Úgy fordítja, hogy a világa egészen oda esik rájuk. A legény meglátja a lány ölében, azt a lefosztott kukoricát. Aztán megvillan az arcza. Mintha a tűz fényegyúlna ki rajta. Piros cső !.. . Látod ezt Örzsi ? ! A lány, fehér arczát, is elborítja a vér. Fölfut az egészen ai homlokáig. S akkor a bojtár gyújt a dalra: „Piros szeme van a kukoriczának. Szénfekete az én barna babámnak, Piros szemű kukoriczát fölfűzik, Hej de piros lesz a rózsám Mikor velem esküszik . . .“ A lány reszketve szoritja meg a legény kezét. A hold olyan nyájasan tekint le reájuk. Mintha örülne ennek a „kézfogónak.“ Tanúja is lesz majd a magas menny előtt. A másik tanú a vén számadó. Mert az látja, amit lát. Föl is teszi magában, hogy beszél annak a gyereknek a bogaras fejével. Ha szegény is az a lány, ne hagyja szégyenbe . . . Bárcsak ő se hagyta volna úgy, amiként hagyta azt a halavány lányt, akinek a lelke még most is visszajár hozzá éjjelenként, teteme ott úszik fönn a levegőben abban a nagy, fehér csodás lepedőben ... Pipája kialudt. Új parazsat tesz rá. Aztán hallgatja ő is, mint a többi azt a százszor hallott mesét, amelyiket a vén toklósnő motyog. Elnyújtja, mint a jó pap a böjti prédikácziót. S ezt is elhallgatják csak olyan ájtatos figyelemmel; legföljebb egy-egy öregebb pásztor szól néha bele, mikor az égről lefut egy fényesebb csillag, vagy a puszta körül füles bagoly hahit, vagy az akolból hirtelen kihangzik a „vezér“ kolompja, mintha nyugtából zavarták volna föl a lármás árüt.. . Benn a majorban, egészen a külső szeren számtartó uréknál is folyik ám a fosztás. A nagy magtár alatt a nagy kocsiszínben. Pisla mécses gyönge fénye dereng a szorosan összeült dalos népségen. A pörge kalap, meg a bokorugrós kendő szinte homályba vész, kivált egy-egy ölelkező párnál. Messziről jóformán azt sem tudni , ki a legény, ki a lány. A mosolygást, pirulást meg a szomszéd sem veszi ki egészen. „Menetelesen“ ülnek, amint a kukoricza halomra van hányva. Az első sor a földön, az utolsó meg csaknem a padlásnál, a fejükkel kis híjja, hogy a mestergerendát nem verik. Aztán lassanlassan szállnak mindig alább, amint fosztják maguk alól a kukoricát. A fosztottat külön csomóba hányják. Csak úgy kong a széles deszkakapu, amint egy-egy fejet hozzá hajítanak. A fosztást meg ötszám hányják ki a tisztásra. Mikor a legfelső sorból hull a zörgő fosztás, a fele visszahull a fosztók közé. Pörge kalapon, tarka kendőn fönnakad s van sikongás, lárma, mikor a fosztás közt egy-egy nagyobb fej is megkoppan a kontyon. Dévai inasgyerek mászkál a sorok közt. Kukoriczahajból szakáll, bajuszt ragaszt, úgy börzöng a lányok, menyecskék között, ott, hol sűrűbb az árnyék. Ha szerét ejtheti, egyiket, másikat meg is csókolja, csak úgy szuppan. Hanem viheti az irháját, mikor észreveszik. Ha mókus módra nem menekül, hiszen megbábozzák, csak úgy kékül bele a borzas kobakja. Lármás zsivaj, sikongó zaj szegi szárnyát ilyenkor a zengő nótának. Majd meg csak újra rákezdi valamelyik legény. S ami megesik: ha a hangot magasabban veszi, a sikongó zajnál sikongóbbak azok a vékony, czérnaszál hangok, amiket egy-egy erőlködő leány eresztgett torkaszakadtából , mert hát náluk is az a dicsősség, ki birja magasabban. Megcsöndesül a nép, a mikor a tensasszony úri vendégeivel kitekint hozzájuk. Ritkább az ölelkezés, kevesebb a csók s megcsappan a dévajkodás árja. Meglippen a cserfes Bözsi, mint a hamis macska, meghunyászkodnak a legények, szemérmesebbek lesznek a leányok. Még a nótát is válogatják, valami „mocskos nóta“ miatt ne kelljen pironkodniok az úri kisasszonyoknak, akik gyönge fosztásra telepedve, kíváncsian nézik a vigadó népet. Persze hogy azért sötétben elcsattan a csók, titokban átfonódik a legény karja a karcsú derékon ; a leány még csak nem is szabadkozik, nehogy észrevegyék ... a kisasszonyok mosolyogva nézik ezt az incselkedést s talán a szivükben titkos vágy is támad ilyen titkos csók, titkos ölelkezés után?! Mert hát egyik-másik mellett csevegő ifjú ül, akivel talán együtt keresik a piros kukoriczát, mely a banya beszéd szerint lakodalmat jelent. Pedig csak játszák a babonást; mert hát hamis a lány, akár szemes szoknyát, akár selyem ruhát viseljen is legényt lángra gyújtó, igéző termetén . . . A fosztás tart addig, míg a hold föl nem jő. Megcsorbult korongja már csak úgy éjfél felé bukik föl a „fehér kövek“ sötét orma fölött. Hiába beszél most már aztán a János kocsis, aki a fosztás