Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)
1879-11-22 / 559. szám
Előfizetési évrak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre 5 frt — kr. 1 „ 80 „ Félévre . . 10 „ — , Egy hónapra Szerkesztési iroda , Budapesten, váczi kör-ut 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, november 22. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Diiubo ui. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők a befizetések és a lap szétküldésére vonatkozó mindet feleclal is. XI. évfolyam, 559. szám. Az Ellenőr ára mint eddig : Egy évre .... 20 frt—kr Félévre .... 10 „— n Negyedévre . . . 5 » — » Két hóra . . . 3 „60 if Egy hóra . . . 1 « 80. Az estilap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Az „Ellenőrbre havonkint is előfizethetni. Táviratok. Kées, nov. 21. (Eredeti távirat.) Ma délután nagy pompával és számos közönség részvétele mellett történt meg Lasser báró temetése. A menet a Niebelung-utczai halottas házból az Augustinusok temploma felé tartott és a görög egyesültek temploma előtt állapodott meg, ahol Helferstorfer apát szentelte be a holttestet. A beszentelés után a nyugati vaspályán Salzburgba szállították a holttestet. Bécs, nov. 21. Az elhunyt Lasser báró temetése nagy fénynyel és tömeges részvétel mellett ment végbe. A beszentelési szertartást Helferstorffer apát végezte. Beck báró főszárnysegéd ő felségét képviselte, jelen voltak továbbá Vilmos főherczeg, valamennyi miniszter és osztályfőnök, képviselők és más főrangú emberek. Kécs, nov. 21. A szolgálati pragmatica tárgyalására kiküldött bizottság mai ülésében kijelentette a kormány, hogy hajlandó fontolóra venni, a nem bírósági hivatalnokok elleni fegyelmi eljárás azon pontjainak megváltoztatását, melyek erre rászorulnak és e czélból törvényjavaslatot előterjeszteni. Ezen javaslat előterjesztéséig felfüggesztette üléseit a bizottság. Szerajevo, nov. 21. Kresovo közelében ma nyitották meg ünnepélyesen és egyházi szertartással az első boszniai bányát, ő felségét megéljenezték. A lakosság igen rokonszenves magaviseletet tanúsít. Páris, nov. 21. Eugenia császárné tegnap este ideérkezett, nem fogadott senkit és ma reggel tovább utazott Spanyolországba. Erzsébet és Mária Krisztina főherczegnők ma reggel utaztak el Spanyolországba. Pétervár, nov. 21. (Eredeti távirat.) Jó forrásból jelentik, hogy Gorcsakov visszalépése közvetlen küszöbön áll. Hir szerint Valujevet fogják utódjává kinevezni. 1880. márczius 2-án, a czár trónralépésének évnapján alkotmányt fog kapni Oroszország. Konstantinápoly, nov. 21. (Polit. Corr.) Az osztrák hajóraj közönséges gyakorlati útját téve, a piraeusi kikötőből Smyrnába érkezett nov. 16-án. London, nov. 21. Úgy látszik, hogy a Hydeparkban meetinget akarnak rendezni Izland követeléseinek érdekében. A gyűlésre több parlamenti tag is meg fog jelenni. Salisbury a külügyi hivatalban értekezett ma Németország és Törökország nagyköveteivel. London, nov. 21. Az Egyesült Államok legfőbb törvényszékének azon ítélete folytán, hogy az árujegyek és az azokkal való visszaélés megbüntetése iránt fennálló rendszer alapszabályai érvénytelenek és alkotmányellenesek, angol kereskedőkből álló és védjegyek birtokában lévő küldöttség lépéseket tett ez ügyben az itteni amerikai követségnél. Egyúttal felhívta a küldöttség a londoni trademarks-countreet és a continens kereskedelmi társaságait és gyárosait, hogy hasonló eljárást kövessenek. Budapest, november 21. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. u. 6 órakor folytatta az utakról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről jelen volt Péchy közlekedési miniszter és Hieronymi államtitkár. Napirenden volt a törvényjavaslat 30-ik §-a, mely így szól: „A közmunka- és közlekedési miniszter felhatalmaztatik, hogy az államköltségen fentartott hidakon és államvasutakon az általa meghatározandó pontokon az államkincstár javára vámokat szedhessen“. Lichtenstein a vámra nézve fentartja az általános vitánál felemlített nézetét, azt hiszi ma is, hogy az utvám mellett pro és contra sokat lehet felhozni, s mellőzve az utvám alkalmatlanságát és költségességét, csak azt jegyzi meg, hogy itt az utcám nem mint az utak javítására szolgáló compensum hozatik be, hogy általa az utak jobb karba tartassanak, hanem pénzügyi szempontból. Ezt az indokolás is elismeri és a pénzügyminiszter a jövő évre félmilliót vett fel a költségvetésbe bevételül utvám czímén. Új indirect adó tehát az utvám. De különben sem fogadná el, mert az eddig elfogadott szakaszokban elég útadó van utak és hidak fentartására. Ráth Károly forma tekintetében sem tartja idetartozónak az utvámat, hogy határozhasson az országgyűlés, akar-e új adót elfogadni, az utvámot külön törvényjavaslatban kellene előterjeszteni. Bethlen András úr. azt hiszi, hogy e törvényjavaslatnál a pénzügyminiszter van érdekelve, mert annak van az utvámból praeliminált félmillióra szüksége, mely hogy befolyjon, még egyszer annyit kellene költségekre fizetni. Utvámot máshol nem tart elfogadhatónak, csak ott, hol az egyes fontos objektumok költségének fedezésére szükséges. Perczel László hozzájárul a §-hoz. Péchy miniszter hosszasabban védelmezi az utvám elvét s a külföldre utal, hol mindenütt be van hozva az utvám. Ugron Ákos ellene szól a szakasznak, Lészay Lajos bár nem óhajtja az utvámot, de egyes megyei hidaknál megengedhetőnek tartja a vámszedést. Végre a bizottság többsége a 30-ik § kihagyatása mellett szavaz. Ezután a 31-ik § elfogadtatván, az ülés véget ért. ______ A közgazdasági bizottság ma d. u. Fálk Miksa elnöklete alatt a képviselőház által hozzáutasított kérvények tárgyalási módozata iránt tanácskozott. Beható eszmecsere után megállapittatott, hogy előbb a magyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság emlékirata s azután a II. országos iparos gyűlés központi bizottságának kérvénye tárgyaltassék. Mindkettőre nézve megbizatott Baross Gábor jegyző, hogy azokból egy tanácskozási tárgysorozatot állítson össze, mely úgy az emlékirat mint kérvény főbb pontozatait, rendszeresen magába foglalja. Továbbá tekintve mindkettőnek kiváló fontosságát s azon méltán megérdemlő érdekeltséget, a melyek ezek iránt országszerte létezik, megállapittatott, hogy a tanácskozások gyorsírói feljegyzések mellett tartassanak, s mikor az ügy érdeke kívánja, szakközegek és szakértők is hivassanak meg. Az ülésen a kormány részéről jelen volt Kemény Gábor báró kereskedelmi miniszter. A Szörény megyei küldöttséget tegnap délben 1é1 órakor fogadta Tisza Kálmán belügyminiszter. Tudvalevőleg azért jött a 40 tagból álló küldöttség Budapestre, hogy a kormánytól a Szörény megyével tervezett igazgatás enyhébb keresztülvitelét eszközölje ki, azaz, hogy kérelmezze azt, miszerint, ha a megyét az önkormányzati jogok teljes élvezetébe bevezetni még időszerűtlennek tartja, legalább a megyei bizottságnak törvényszerű összeállítását engedélyezze, hogy a lakosság ezáltal a tisztviselőket kellőleg ellenőrizhesse. A küldöttség Ujfalussy Miklós királyi biztos úr által lett a miniszternek bemutatva, ahol Doda Traján képviselő úr adta elő a küldöttség kívánságait. A miniszter válaszában megtagadta a provisorium megszüntetését, de annyit mégis concedált, hogy a provisorium keretén belől hajlandó „egy lépést tovább menni.“ így olvassuk ezeket a „Mag“-ban. Ujfalussy úr a szörénymegyei lakosság lojalitásáról s hazafiasságáról a legmelegebb elismeréssel szólott a miniszter előtt s elismerte azt is, hogy a nép panaszai nagy részben indokoltak, valamint hogy az is jogosult kérés, hogy a megyei bizottság törvényszerűen alakíttassák meg. Ezzel az audientia véget ért. Este hat órakor a küldöttség az egyesült ellenzék közhelyiségeiben jelent meg. Majdnem egy órai társalgás után a küldöttség távozott a körből, hogy a pártonkívüliek körében tisztelegjen. Itt is a legelőzékenyebben fogadtatott. Lipthay István a kereskedelmi minisztérium osztálytanácsosa jelenleg Vas megyében jár, hogy megtegye a kellő intézkedéseket a Horvátországban kitört marhavész hazánkba való behurczolásának meggátlására. Az újvidéki „Zásztava“ szerint Ivacskovics a szerb patriarcha budapesti utazása „határozott felhívásra“ történt. A boszniai egyház rendezésével van az összefüggésben. Pécs városa tekintélyes küldöttséget szándékozik Budapestre küldeni, élén a város polgármesterével, mely a jelenleg tervezett zimonyi vasútnak a Duna jobbpartján való kiépítését kérelmezik. Nyitrán Krajcsik János nagy prépostot a szabadelvű párt jelöltjét választották tegnap képviselővé, Mérey Lajos a függetlenségi párt jelöltje ellen. E kerületet Tóth Vilmos képviselte eddig. Arab-Táblát — mint már jelentettük — Romániának ítélte oda a műszaki bizottság. Hír szerint Oroszország kivételével, valamennyi nagyhatalom biztosa Arab-Táblát jelölte meg a románbolgár határ kiindulási pontjául és a híd legalkalmasabb helyéül. Oroszország már azelőtt kinyilatkoztatta, hogy meghajlik a többség határozata előtt. Megemlítjük azt a hírt is, hogy Ausztria- Magyarország lényeges szolgálatot tett e kérdésben Romániában, továbbá, hogy a román kormány kérésére a franczia kabinetnél is közbenjárt kormányunk abból a czélból, hogy Románia nehéz helyzetét tekintve elégedjék meg Francziaország a zsidókérdés jelen megoldásával. Állítólag kormányunk e lépése sem volt sikertelen. Az angol és franczia kormány viszonyáról a következőket írja a „National Zeitung“ : Igen bajos tiszta képet alkotni arról a sokféle conflictusról, amely a keleti kérdés jelen keretében megfér. Az angol-orosz antagonismuson és az ezzel összefüggő reformkérdésen kívül, mely Anglia és a porta közt merült fel, kétség nélkül London és Páris közt is van differencia, éspedig az angol kormány legújabb eljárása miatt, mert a legutóbbi időben, úgy látszik, arról győződött meg a franczia külügyi hivatal, hogy a brit politikának legfőbb czélja az, hogy zálogot nyerjen a reformok végrehajtásának biztosítására; e tekintetben máshol már régen nem tápláltak kétséget. Azt állítják, hogy mielőtt Waddington nyilatkozott a legutóbbi minisztertanácsban, igen élénk eszmecsere folyt London és Páris közt, amely alkalommal hangsúlyozta a franczia külügyminiszter, hogy Francziaországban nagyon nyugtalanítja a közvéleményt Anglia magatartása. A nyugati hatalmak tehát, ami a júniusi conventiót illeti, bizalmatlansággal viseltetnek egymás iránt, ami azonban az egyiptomi kérdést illeti, egyetértenek abban, hogy szertelen merevséggel utasítják vissza a neutrálisok követeléseit. Joggal lehet tehát mondani, hogy a keleti kérdésben és függelékeiben két- sőt háromféle ellentétes állást is foglal el egy-egy hatalom. Németország és Ausztria-Magyarország barátsága van csak abban a szerencsés helyzetben, hogy minden irányban független, a szerződések és érdekeik által parancsolt állást foglalhat el. A törökországi reformok. A porta communiquet tett közzé, amelyben elmondja, hogy formális parancsot bocsátott ki azon intézkedések előkészítése és végrehajtása végett, amelyek egyforma igazságszolgáltatást biztosítanak a lakosság minden osztálya részére, és fejleszteni fogják az ország jólétét. „ Az uralkodó parancsa értelmében — mondja a communique — e nagy kérdés beható tanulmányozása után elhatározta a minisztertanács, hogy két kategóriába osztja a szükséges reformokat. Az első az európai tartományok közigazgatási szervezéséről szóló határozatokat foglalja magában. E szabályzatot el fogják küldeni a vilajetekbe, hogy megvizsgálják a helyi hatóságok. E kategória magában foglalja továbbá Ázsia közigazgatási rendszerének haladéktalan újjászervezését. A második kategória magában foglalja a kabinetnek és a közszolgálat más ágainak újjászervezését, hogy biztosíttassék az ügyek gyors elintézése, a munka helyes felosztása és a reformok gyors végrehajtása az állam segédforrásainak fejlesztése czéljából. Miután a két kategóriába osztott reformokat tanulmányozta a minisztertanács, ő felsége elé terjesztette az eredményt, aki azt szentesítette is. E reformok valódiságát és terjedelmét legközelebb fényes tények fogják igazolni. Most pedig tudatjuk mindenkivel, hogy Törökország európai tartományainak organikus statútuma elküldetetett a vilajetekbe, és hogy a miniszteri felelősségről szóló törvény, miután megvizsgálta azt a minisztertanács és az államügyészek bizottsága tárgyalta és helyeselte, megnyerte a nagyúr szentesítését és azonnal végre fog hajtatni.zéli szónoka, Pulszky Ágost. Tárgyilagosan, a kérdés ismeretével szólott, de unalmasan. Az unalmasság pedig mindenkor legnagyobb ellensége volt a parlamenti sikernek, ami Pulszky mai föllépésén is megbizonyult. Pulszky a honvédelmi miniszter részéről szintén tárgyilagos, de sokkal hatásosabb választ kapott, mert a miniszter a tények logicáját fordította az abstract okoskodások ellen s megvilágította a reformok kérdését. Budapest, november 21. A ház megkezdte a védtörvény meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. És ebben a vitában azon szerencsés helyzetben vagyunk, azon szerencsés helyzetben van a kormány és pártja, hogy az ellenzék álláspontjára nem borul sötét köd : tudjuk mit akar, határozott tervvel lép fel. És mert ismerjük az ellenzék álláspontját, ismerjük érveit — hisz mind a két ellenzék indítványozó szónokai kifejtették azokat — nem kell sötétben tapogatóznunk. Érvekkel érveket állíthatunk szembe. A szélsőbali álláspontról nem szólunk. Ez a régi álláspont, melyet a szélső ellenzék mindig el szokott foglalni a védtörvénynyel és újoncz megszavazással szemben. Az önálló magyar hadsereget követelő álláspont. Lehet ez a tiszteletre méltó meggyőződés álláspontja , de az ez idő szerint folyó vitában nincs annak semmi gyakorlati jelentősége, s nem is lesz soha a dualistikus alkotmány keretében. Ettől az állásponttól tehát bátran eltekinthetünk. Ellenben az egyesült ellenzék terve teljesen a vita alapján áll. A Pulszky Ágost által benyújtott határozati javaslat a hadi létszámra vonatkozó törvényes intézkedésnek ötévi meghosszabbítását indítványozza. A kormány javaslata tízévi meghosszabbítást követel. íme tehát már első pillanatra constatálható, hogy az ellenzék és a kormány javaslata közt nincs elvi elletét. Mindkét javaslat meghosszabbítja a védtörvény intézkedését. Csakhogy egyik tízévi, a másik ötévi meghosszabbítást tart szükségesnek. Kétségtelen az, hogy a mi egyesült ellenzékünk mindenben minta gyanánt szokta követni az osztrák ellenzék eljárását. Bécsben szokott kiadatni a jelszó. A mi ellenzékünk soha sem kezdeményező, hanem mindig plagizátor. Állandóan visszatérő tünet az, hogy ha a lajtántúli ellenzék nem képes határozott álláspontot elfoglalni valamely az egész monarchiát érdeklő kérdésben, a mi ellenzékünk is fáhöz-fához kapkod. Várakozik, ismételten változtatja taktikáját, míg végre öszhang jö létre közte és az osztrák ellenzék közt. A védtörvény kérdésében azonban csak félig plagizált. Nem követte az osztrák ellenzéket a reductió követelésének — a jelenlegi viszonyok közt — nevetséges területére. És ez szerencséje. Nem blamirozza magát oly mérvben, mint az osztrák ellenzék, nem segíti koczkára tenni oly mértékben*a monarchia védképességébe vetett közhitet, mint teszik a lajtántúli alkotmányosok, kik máris elérték azon szomorú dicsőséget, hogy Ausztria-Magyarország ellenségei Európaszerte tapsolnak nekik. A mi ellenzékünk belátta, hogy míg az európai nagyhatalmak körülöttünk nemcsak nem apasztják, hanem aggasztó arányban növelik hadseregeiket, monarchiánk nem gyengítheti védképességét legalább a létszámot illetőleg. De ha ezt belátta az ellenzék, azon csak csodálkozhatunk, hogy miért nem egyezik bele a védtörvény tízévi meghoszszabbításába , miért tart elégségesnek ép a jelenlegi viszonyok közt öt évet? Vagy azt hiszi az ellenzék, hogy már az ötévi időszakon belül ismét oly döntő fordulat áll be Európában, hogy öt év múlva már beszélhetünk a hadsereg létszámának leszállításáról? Honnét, mily tényekből meríti politikai időjóslatát? Honnét veszi, nem a bizonyosságot, hanem csak a valószínűséget is arra, hogy a nagy függő kérdéseket, melyek önsúlylyal nehezednek világrészünkre, megoldja Európa, s hogy már öt év alatt elérkezik az európai népek szomorú versenyének befejezése és megkezdődik az átalános lefegyverzés ? És ha mindez — bár egyátalán nem hihető — bekövetkeznék, ha öt év múlva, vagy még előbb, azon szerencsés helyzetbe jutna a monarchia, hogy hadi létszámát leszállíthatná, szükség van-e, e váratlan eshetőségre való tekintet miatt, az egyesült ellenzék javaslatára? Hiszen a kormány javaslata nem praejudikál semminek, nem zár ki semmit, nem tesz lehetetlenné semmit. Csak a hadi létszámot és hadjutalékot szabja meg. S ha a létszám, a viszonyok változása következtében nagynak bizonyul, a leszállítás megtörténhetik a tizévi határidőn innét is. Mert ha az ellenzék oly értelmezést ad a javaslatnak, amelylyel az nem bír , ha t. i. azt mondaná, hogy a tizévi meghosszabbítást elfogadva tíz év előtt nem lehet leszállítani a hadsereg létszámát, úgy az ő ötévi javaslata illogikus, s veszélyt rejt magában. Hiszen, ha az egyesült ellenzéki optimismus szemüvegén át nézzük az európai viszonyokat, azt mondhatnók, hogy a leszállításra kedvező időpont bekövetkezhetik már egy vagy két év alatt , s ez esetben a felesleges létszám mégis fentartandó volna három, vagy négy évig szükségen túl. Ámde a kormány által javasolt tízévi meghosszabbítás mellett lehetséges, hogy azon pillanatban, mikor a hadi létszám fenntartása feleslegesnek bizonyul, leszállítjuk azt. Ami pedig a határozati javaslattal kapcsolatos reformokat illeti, a létszámnak öt, vagy tíz évre való fentartása legkevésbé sem befolyásolja azokat. Létesíthetők épúgy az ötévi, mint a tízévi meghosszabbítás mellett , sőt ismerve azon stádiumot, melyben e reformok ügye van, azon biztos reményünknek adhatunk kifejezést, hogy a védszervezet jelenlegi keretében az átalakítások megtörténnek az ellenzéki határidő lejárta előtt. Mi tehát egyátalán képtelenek vagyunk felfogni, miért akar az ellenzék csak ötévi meghosszabbítást? Oket e tekintetben lehetetlen felfedeznünk, s és azért azt kell hinnünk, hogy az ellenzék bár belátja azon okok nagy horderejét, melyek a kormányt a tízévi meghosszabbítás indítványozására bírták, mégis, legalább formailag opponálni akar. Ha nem is merte utánozni egészen az osztrák ellenzék példáját, mégsem volt erkölcsi bátorsága bevallani, hogy a kormány javaslata felel meg a viszonyok követelményének. Csakhogy az osztrák ellenzék eljárásában van rendszer, habár a megfontolatlanság rendszere is, míg a mi ellenzékünk magatartása következetlen. Ha szükséges a létszám fentartása öt évre, szükséges tízre is, s az időközben való leszállítás lehetősége megvan az ötévi, úgy mint a tízévi határidőn belül. A kormány javaslata tehát helyes, s csak az nem teszi ki a véderő kérdését a pártviszonyok örökös hullámzása esélyeinek, míg az egyesült ellenzék öt év múlva ismét provokálni akar egy véderő-vitát, habár a viszonyok feltétlenül megkövetelnék is a létszám fentartását. Figyelemreméltó képét adja a kormány javaslata és a véderő bizottság jelentése az európai hatalmak hadszervezetének. Ránk nézve két hatalom bír kiváló fontossággal, Olaszország és Oroszország. A többi hatalom barátunk. Semmi valószínűséggel sem bír, hogy közülök valamelyikkel, a közeljövőben, fegyveres összetűzésünk lesz. Ellenben Olaszország, hol a radicalizmus tartja kezében a hatalmat, azon gyanú alatt áll, hogy ellenségünkké válhat, Oroszország pedig nyílt ellenségünk. Az indokolás fel is tünteti, mily rohamos és félelmes fejlődésnek indult az olasz haderő , ellenben kevés adatot tartalmaz Oroszországra vonatkozólag. Pedig tudjuk, hogy Oroszország hatalmasan fejleszti haderejét, s felettébb rosszul ítélné meg az északi hatalom katonai fontosságát, aki a lefolyt török háború tapasztalataiból indulna ki. Oroszország nagy erőfeszítést tesz legfélelmesebb fegyvernemének, a lovasságnak kifejlesztésére. Ma is körülbelül akkora lovassága van, mint Európának együttvéve. Mi történik akkor, ha Oroszországnak sikerül lovasságát oda fejleszteni, hova az orosz katonai kormány akarja? És azért legnagyobb fontossággal bírnak ránk nézve azon mozgalmak, melyeket Oroszország hadi szervezetének reformja tekintetében végrehajt. Ezekről kellene monarchiánknak értesülnie adatról adatra, nem a hazug és hiányos hivatalos jelentések alapján, hanem közvetlen és hiteles forrásból. Erre való a diplomácia, különösen a szentpétervári katonai attaché. Oroszországot kell szemmel tartanunk. Oroszországot kell ismernünk, nehogy úgy járjunk egy netáni összeütközés esetén, mint jártak a francziák Poroszországgal. A francziáknak az, hogy az ellenséget elmulasztották tanulmányozni, Sedánjukba került. Mibe kerül nekünk, ha nem ismerjük meg Oroszországot ? * A ma lefolyt vita nem öltött ugyan nagy mérvet, de vége felé annál hevesebb volt. A szélsőbaloldali táborból megfontolatlan támadások intéztettek a hadsereg ellen. A kormány elnök részéről e kitörések kellő visszautasításban részesültek. Annál említésre méltóbb tartózkodást és higgadtságot tanúsított az egyesült ellen Reflexiók a Protestantismus köréből. is Hogy a magyar prot. középtanodák nem felelnek meg feladatuknak, hogy azok nem állnak ma már a kor szinvolán, sőt hogy nagyon is elmaradtak a hazában a létező enemi más tanodák előrehaladottságától, hogy az azokban működő erők gyarlók, és személyiségeikben itt ott gyanúsak, mert az állítólagos közbeszéd szerint a tudatlanság is megszerezheti tőlök a készültségről szóló bizonyítványt. . . . ilyen, és ehez hasonló vádak hangzottak fel azon vita közben, melyet az az ismeretes okt. 3. miniszteri tervjavaslat hozott felszínre. Ha ezen vádakat a gyorskezű sajtó hírekre leső reporterei szedték volna fel valahol az utczák szegletén, vagy a kávéházak füstös légkörében, s eresztették volna világgá a napi sajtó különféleségeiben gyönyörködő közönségük szórakoztatására: nem lenne semmi szavunk a dologhoz, s ezek a sorok ott maradtak volna a tentatartó fenekén, mint annyi más előtörni készült gondolatok; de mert — kivált kétfelől — oly egyéniségek hozták felszínre, kik egykor maguk is tagjai voltak annak a szerényen működő, és eddig eléggé tisztelt testületnek, mely a magyar prot. középtanodákban rakja fel naponként áldozatát a haza oltárára a jövő nemzedékének nevelése körül lelkiismeretesen teljesített fáradozó munkájában .. . nem lehetett hallgatnom akkor, midőn kisebbszerű dolgok is megnyerik a napi sajtó terén megjelenhetések igényének kielégítését, és el kell mondanom egyetmást, úgy amint tudom, lehet hogy igen gyarló módon, de nagy őszinteséggel, és elég jóakarattal. Hogy a magyar prot. középtanodák nem állnak azon a színvonalon, melyet magának a culturális eszmék ideális légkörébe felszállt lélek alkothat a fenlebegő magasban, hogy tán még a szerencsés körülmények közt előrehaladhatott külföld által e tekintetben felmutatható eredményekhez sem juthatott eddig közel a bennök jóakarattal véghezvitt munka, az meglehet, de hogy arra a színvonalra eddig is most is eljutottak, melyet a hazában fennálló akár állami, akár más felekezeti középtanodákban szemmel láthat az elfogulatlan vizsgálódás , azt kétségbe nem hozható ténynek mutatja be a tapasztalás, akár az értesítőkben kutat egymás mellé állítás végett ismertető adatok után, akár az élet gyakorlati terén keresi fel a különböző iskolákban nyert képzettségeket összehasonlítás végett. Egy azonban bizonyos: a magyar prot. középtanodákból kikerült képesség szerénysége nem tudja úgy értékesíteni magát, mint akár az állami, akár a más felekezeti iskolákban nyert képzettség bátorsága, s nem lép oly merészen, nem áll oly ügyesen a piaczra, s így nem talál sokszor még le is takart portékájának oly gyorsan és szerencsésen vevőt, mint az állami, vagy más iskolából kilépett végzettség üzérkedése. És ezt lehetne, tudnám is — alkalmasint helyesen — indokolni lélektanilag, de hiszen lélektani szemlélődéseknek e téren, s kivált most, nincs helye. Van azonban a magyar prof. iskolának egy dicsérettel felemlíthető sajátsága, melyet bár ne vesztene el soha, sőt még erősebben fejtene ki, az nevezetesen, hogy nemcsak tanít, de nevel is, nem ugyan úgy mint a lapokban sokszor nagy reklámmal hirdetett mondvakészült modern nevelő intézetek paragrafusokba szedett merev iskolai szabályaikkal, melyek a napi teendők többféleségét egymásután kergetik le, mint valami jól szervezett gépezet minden tekintet nélkül az idomítandó anyag egyéniségére, hol még az álomnak is paragrafus szerint bizonyos órában kell leereszkedni a szabályokba préselt növendék szemére; de nevel szabadon, és nem dresshoz . . nevel a növendék egyéniségét megfigyelő, sokszor igen szerencsésen eltalált tapintat ügyes fogásaival. S mig ez a sajátsága meglesz a magyar prot. középtanodáknak, — s hogy meglegyen az igen kívánatos, amíg a magyar prot. középtanodákban az odakerült növendék értelmének fejlesztése mellett jellemének is megtalálja fejlődési kellékeit, addig a prot. középtanodákat nem kell félteni az elmaradás lehető bekövetkezésétől, s addig az ellenök szórt vádak minden kártétel nélkül pattannak le rólok. DÖMÉNY JÓZSEF: Rómából- November 18. (Miniszteri válság. — A radikális kecskék és Cairoli káposztája. — A Cairoli-Despretis szövetség. — A parlament feloszlatása s uj miniszterek. — A Vezúv kitörése.) A sok tanakodásnak, a különféle radikális fractiók közti sikertelen alkudozásoknak végre is válság lett a következménye. Hogy is ne? Mikor ahány radikális kolomposa van Olaszországnak, mind csak miniszteri tárcza, vagy legalább is államtitkárság árán ígéri Cairolinak támogatását ! Crispi a külügyet, Nicotera a belügyet, Depretis szintén a külügyet, Magliani a pénzügyet vindikálja magának , a többi tárczára pedig tízéves