Ellenőr, 1879. december (11. évfolyam, 574-622. szám)

1879-12-01 / 574. szám

tárgyalása, Hegedűs Sándor előadó ajánlja a tör­vényjavaslatokat elfogadásra. A vitában részt vet­tek Helfy Ignácz, Tisza Kálmán miniszterelnök. Orbán Balázs beszéde a holnapi napra maradt, s azután Péchy Tamás közlekedési miniszter felelt Királyi Pál interpellációjára a fővárosi Duna sza­bályozás tárgyában, tékben biztosította kiállításunk sikerét és én öröm­mel látom ezen ünnepélyen, hogy azok, kik a siker előidézésében részesek voltak, megérdemlett jutal­mukat ez ünnepélyes alkalomból e díszes közönség jelenlétében átveszik. Éljenek! (Éljenzés.) Még egyszer köszönetet szavazok a főváros iparosainak, a kamarának, az iparegyesületnek és a főváros t.­hatóságának. Az isten tartsa meg őket. (Éljenzés.) Erre kiosztották a díszokmányokat, arany, ezüst, bronz és közreműködő érmeket. A névsort dr. Szabóky olvasta föl, s a jutalmakat Ráth Ká­roly, az iparegyesület elnöke, Posner és Fáik urak adták át a kitüntetetteknek. Végül Ráth főpolgár­mester a főváros hatósága és a közönség nevében is köszönetet mondott a kereskedelmi és iparka­marának, az iparegyesületnek és főleg dr. Sza­bóky Adolfnak, ki ez ünnepély rendezése körül is kiválóan fáradozott. Az ünnepély ezzel véget ért. Az iparosok ünnepélye. A székesfehérvári országos kiál­lításon kitüntetést nyert budapesti kiállítók érmeinek és okmányainak ünnepélyes kiosztása tegnap (nov. 30-án) délelőtt tíz órakor ment végbe a vigadó nagy dísztermében. Az óriási termet már jóval tíz óra előtt majdnem teljesen megtöltötték a kitüntetett iparo­sok s a vendégközönség, úgyszintén a karzatot és a páholyt, melyben díszes hölgykoszorú foglalt helyet. Az ünnepély fényét nagyban emelte a kor­mány tagjainak jelenléte. A főváros hatóságán kí­vül, melyet Ráth főpolgármester s Kamer­­mayer polgármester képviseltek,ott láttuk Tisza, Trefort, Kemény dr., Bedeko­vi­cs minisz­tereket, továbbá Pauer székesfehérvári püspököt, Zichy Jenő grófot, Lederer Sándort, s több kitűnőséget.­­ Az ünnepélyt rendező s kiosztó bizottságot Ráth Károly, Falk Zsigmond, Pos­ner Károly s Mudrony Soma képezték. Kevéssel tiz óra után a teremben uralkodó zajt hirtelen mély csend váltotta föl. Egy orgona méla ünnepélyes hangjai jelezték az ünnepély kez­­detét. Midőn az utolsó accordok is elhangzottak, a budapesti nemzeti dalárda és a budapesti férfi dal­egylet együttesen Kölcsey hymnusának első vers­szakát énekelték el. Ennek végeztével dr. Sza­bó­k­y Adolf a terem közepéről a következő be­szédet intézte a főpolgármesterhez, mint a fővá­rosi hatóság képviselőjéhez: Méltóságos főpolgármester úr ! Ha a magyar haza bármely városában fölhangzott a testvéri fel­hívás a tudomány, művészet, ipar és mezőgazda­ság akárminemű termelvényeivel tevékeny verseny­térre lépni , a főváros minden körében, sőt törvény­­hatóságának kebelében is a testvéri szó mindig viszhangra talált. Úfjabb időben Kecskemét, Újvi­dék, Szeged, Székes-Fehérvár, Deés tanúim, sőt a londoni, párisi, bécsi nemzetközi kiállításokon is díszhelyet jelöltek ki számunkra. A mezőgazdaság ősi kincsünk, a tudomány és művészet díszpalotája felé méltányolt buzgalommal törekesznek jeleslejeink. Szóló ezután áttér iparunk haladására s versenyképes­ségére. Van-e iparág — kérdi — melynek fejleszté­sében, melynek sikeres meghonosításában lehető buzgalommal legalább kísérletek ne tétettek volna? Van-e szerényebb egyéni, családi szükségletünk, melyet hazai iparkészítményeinkkel kielégíteni ne lehetne? Köztárlatokon iparosaink által kiállított tárgyak czélszerűségre, szépségre s olcsóságra nézve versenyképesek, a kiállítók díszoklevelekkel és érmekkel térnek vissza, s a jó hazafi örvend szivében, hogy nemzete dolgozik s munkája jól kiérdemlett jutalmát aratja. A jutalomnak azonban valamint legfőbb becse, úgy leghathatósabb ösztöne a kitartó pártolás.­­ Beszéde további folyamán szóló kiemeli a törvényhozás, a kormány és a fő­város azon nagy buzgalmát, hogy a szükségleteket lehetőleg hazai készítményekkel fedezteti. Ha egye­sek, családok, uradalmak, egyesületek, hatóságok, ha mindannyian — végri szóló — e nemes példát kitartóan követjük, akkor a hazai ipar meg van mentve, fölvirágzása biztosítva van. Üdvözlöm a budapesti kiállítók nevében mél­tóságodat, kit e főváros törvényhatóságának élén mélyen tisztelünk, s azon kéréssel járulok méltó­ságodhoz, méltóztassék a fővárosból a székesfehér­vári kiállításra özönlött, s onnan teljes elismeréssel visszatért polgártársainknak a fényes gyülekezet színe előtt a kiérdemlett jutalmat kézbesittetni. (Élénk éljenzés.) Erre Rá­i­h főpolgármester vá­laszolt. Ez ünnepély — úgymond — nemcsak külső pompájánál, hanem belső komoly értékénél, czéljá­­nál fogva főleg a fővárosi mű és iparoskörök egye­temére, de egyszersmind az egész fővárosra nézve fontossággal s kiváló jelentőséggel bir. Ipar és gazdászat az, mi a nemzeti jólét és művelődés alapfeltételeit képezi. Ezen általános meggyőződés­nek kívánt kifejezést adni a székesfehérvári kiál­lítás, melyben a haza minden vidékének iparosai, főleg pedig a főváros derék mű-iparos polgárai résztvettek. A kiállítás a magyar ipar jövője iránti alapos reményekre jogosít és ennek fejlesztéséhez mint nevezetes tényező járult. A sikernek jelenté­keny részben a budapesti iparosok voltak tényezői, őket illeti a hála és elismerés. Elismeréssel nyilatkozik egyszersmind a biráló bizottságról, mely, eljárásában lelkiismeretes szigorúságot és szakér­telmet tanúsított. Üdvözli a főváros nevében a jelenlevőket, melynek még e perczben élén áll, s szavait következő kívánsággal végzi: Azon forró s hazafias óhajtással zárom rö­vid üdvözletemet, hogy az isten védje meg szere­tett hazánkat, védje meg annak fejlődő iparát, s minden jóra, minden nemesre irányzott törekvé­sét! (Élénk éljenzés.) Ezután Ráth Károly (képviselő) hosszabb beszédben az országos kiállítások fontos jelentősé­gét az ipar fejlődésére nézve, és a székesfehérvári kiállítás eredményeit fejtegeti és dicsőíti. Ezután így folytatja: 47 díszokmány, 106 arany, 159 ezüst, 114 bronzérem vár kiosztásra, a munka, értelmi­ség, szorgalom és haladás csekély erkölcsi jutal­mául, de előzőleg nem teljesítheti kedvesebb kö­telességét, mint midőn az egybegyült budapesti kiállítók százai nevében a hálás köszönet egyszerű, de legmelegebben érzett szavait intézem Zichy Jenő grófhoz azon óhaj kifejezésével, hogy ő ha­zánk általános közgazdasági érdekei, de különösen az ipar pártolása körül ugyanazon odaadó ügysze­retettel, ugyanazon tetterővel és kitartással, de egyszersmind ugyanazon gyakorlati értékű siker­rel is folytathassa még évtizedeken keresztül a nemzet elismerésétől és az iparosság bizalmától és ragaszkodásától kisért hazafias működését. Gróf Zichy Jenő éljen! (Éljenzés.) Végül Zichy Jenő gróf emelt szót. Kedves kötelességemnek ismerem a végre­hajtó bizottság nevében köszönetét szavazni a bu­dapesti kereskedelmi és iparkamara és az orszá­gos magyar iparegyesületnek. Ők voltak a buda­pesti kiállítók részvételének legfőbb előmozdítói a székesfehérvári kiállításon. Üdvözlöm továbbá a főváros kiállítóit, kik felismerték, hogy az ország szíve a fővárosban lüktet, mert a főváros hatósá­gának támogatása mellett is tömegesen sereglettek hozzánk. Ha a főváros iparosai nem támogattak volna bennünket, még egyszer annyit fáradozhattunk volna, de kiállításunknak nem lett volna meg az az eredménye, melyet az önök részvétele folytán fel­mutatni képes volt. — A főváros iparosai felis­merték hivatásukat, és kibontakozva a tétlenség­ből, a gyakorló tevékenység terére léptek. És eb­ből oly mozgalom indult ki, melynek kiváló fon­tossága lesz hazánk iparára nézve. Hogy pedig va­lóban legyen, a mozgalom vezetése oly kezekre bízatott, melyektől biztos sikert várhatunk. Ha a kiállításnak egyéb haszna nem lett volna, mint ez, akkor is kiváló jelentőségűnek volna nevezhető. De volt más eredménye is. Fel­ismertük általa hiányainkat. Hiszen semmi sem tökéletes a földön, és mindennek vannak fogyat­kozásai. De ha egyszer hibáinkat megismertük, azokból okulhatunk a jövőre nézve és az nemcsak a kiállítások rendezésére, hanem iparunk, gazdá­­szatunk és művészetünk minden ágára vonatkozik. Az ország fővárosa — ismétlem — nagy mér­­ ű királyi menyegző Madridban. A „Neues Wiener Tagblatt“ madridi tudósítója a következő táviratot küldte lapjának: Az ünnepély napján (múlt hó 29-én) kora reggel zenekarok járták be a várost. Az idegenek már napokkal előbb nagy számmal érkeztek Madridba, úgy a külföldről, mint vidékről. A vasúti társulatok mérsékelt áru­jegyeket adtak ki. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek. Erzsébet és Krisztina főherczegnők kíséretük­kel 9 órakor hagyták el Pardót. A menyegző nap­ján az egész város m­ár a kora hajnali órákban szokatlan mozgalmas képet nyújtott ; ünnepi díszbe öltözött festői csoportok járták be a fölékitett lo­­bogós utczákat. A királyi ara és édes­anyja megérkezése 10 órára volt előirányozva, s valóban ez időpontban érkezett meg velük a négy fehér mén által vont fogat. A tengerészügyminisztérium épületében meg­szállván, néhány percz múlva udvari kocsiba ültek, s ezer és ezer főnyi üdvkiáltó tömeg kíséretében a menet megindult. A templomok összes harangjai zúg­tak, az ablakok alatt, merre az elvonulás történt, mindenütt díszes és tarka pompájú szőnyegek érrték a falakat. Legpompásabban volt a Calle Arénái út földiszitve, hol a legelőkelőbbek, s a legtöbb fő­nemes palotái valódi tündéries látványt nyújtottak. A menet elhaladt a San Quier templom előtt, a Puerta de Solon, a belügyminisztérium palotája előtt; innen a Calle Alcalan át a San Fernando Akadémia, a San Antonio del Prado és San Jose templom, valamint Sexto hg. és a hadügyminiszté­rium palotái előtt elvonulva a Pradoba jutott. A király fogata Medinaceli hg. palotája előtt találkozott a főherczegnőével. Innen mindkét menet a mintegy 10 pereznyi távolban fekvő Atocha templomba indult. Alabár­­dosok álltak a templomajtó előtt. Maga a tér, me­lyen ez épület fekszik, a legpompásabb látványt nyújtó, a pompás udvari és államkocsik, a rendkí­vüli idegen követek fogatai, a spanyol és külföldi fényes egyenruhák nagy száma gyűlt össze a tágas fasorba, mely a templom előtt elterül. Az atochai bazilika építésze nem mondható nagyszerűnek ; nevét az atochai szent szűz képről nyerte, mely benne őriztetik. E kép előtt a spa­nyol királyok hosszabb útról hazatértükben rende­sen imádkozni szoktak. A templom két tribünje, melyek királyi kápolnának is neveztetnek, a ki­rályi család számára rendeltették. Tagjai minden szombat estén idejönnek, hogy ünnepélyes áldás­ban részesüljenek. A bazilika mindkét oldalán előbbi hadjáratok alkalmával zsákmányolt zászlók csüngenek. Egy mellékkápolnában van a meggyil­kolt Prim tábornok aranyozott vasmauzóleuma. Ma a templom vörös damaszttal volt behúzva, szép gobelinek é­iték, de ezek pompáját a hivata­los személyiségek egyenruháinak fénye túlragyogta. Külön tribünön a palotafőnök, a spanyol grandok, a külföldi követek, a parlamentküldöttek és a journalisták ültek. A karzat előtt 4 herold állott. A nők majdnem mindnyájan fehér köpenyekben jelentek meg (mantillas). Végre megérkezik a la­­kodalmi menet. Előbb belép a király, oldalán Rai­ner főherczeggel, utána Izabella királyné az infáns­nőkkel, jobbján Mária Krisztinával, az arával. Az ara anyja, Erzsébet főherczegnő és Rainer főher­­czeg igen megindultnak látszik. Midőn a menyasszony az oltár lépcsőin föl­haladt, hangosan zokogott, s könyei egybeve­­gyültek anyjáéval. Rainer főherczeg balról foglalt helyet, jobbról Izabella királyné, középen a király ült arájával. A királyi pár beszentelésének szertartását Benavidez bibornok indiai patriarcha mint a Pala­­cio Real prokaplan majorja és a király főalamizs­­nása végezte — a pápai nuncius, a rendes ala­­mizsnások, a tiszteletbeli káplánok, a toledoi ér­sek, a havannai és avillai püspökök s több főpap segédletével. A patriarcha rövid beszédet intézvén a kirá­lyi párhoz, föltette a szertartásos kérdéseket: „Quercia, szereted az itt jelenlevőt .... os otor­­garis y le recibis? . . . Eljegyzitek egymást és elfogadjátok?“ — A király és a főherczegnő egy­másután felelek : „Si, quiero; siotorgo; si, recibo.“ Aztán a patriarcha átnyujtá a királynak a gyűrűt és aranypénzeket. A király kicserélte a gyűrűt a főherczegnőével, s a pénzt átnyujtá neki e sza­vakkal: „Esposa, este anillo y arras os entrego en sim­al de matrimonio.“ Az esküvő szertartásának utolsó részlete a lefátyolozás volt. A király s királynő égő gyertyá­kat vettek kezeikbe, letérdelvén, a patriarcha által fátyollal borittattak le. Ezután mise következett, majd végül az atochai szűzre áldás mondatott. Szertartás végével a király és királynő s la­kodalmi vendégek a nép lelkes éljenzése közben a királyi palotába hajtattak, hol a katonaság, me­lyet most mutattak be először a királynénak, el­vonulását megnézték.* Ugyancsak a „Neues Wiener Tagblatt“ tu­dósítója leírja a királyi pár lakosztályát. Különös figyelmet szentel természetesen a királyné lakosz­tályának s leírásából átveszszük a következő érde­kes részleteket: A nagy márványlépcsőkön, melyekért I. Na­poleon hajdan öcscsét, József királyt — mint egy ízben kifejezte — „megirigylé“, — felér az em­ber az első emeleti salettába (előcsarnok), mely­nek bejárata előtt martialis kinézésű alabárdos őrök állanak. A saletta a palota közepén van s egyik ol­dalajtaja a királyi, a másika a királyasszonyi lak­osztályba vezet. Falait veres selyemkárpitok ta­karják, a boltozat freskóit Bayen festette. Mel­lette van az antecamara vagyis a grandok terme, ezentúl a camera, hol a szolgálattevő főurak, a király hadsegédei stb. várják a felség parancsát. E termek kárpitja s bútorzata valencei kék se­lyem, de ezt közelebb lyoni selyemszövetekkel cse­rélik fel. Egy kisebb csarnokon át jobbkéz felől a király, balra a királyné lakosztálya következik. Az első terem mindjárt kápráztató látványt nyújt. A falakat pompás Bauvais-szőnyegek borít­ják; a fejedelmi értékű tárgyak közt két stylszerű bureau vonja magára a figyelmet; mindkettő sév­­resi porczellánból készült, s értékük 400,000 frank. Van e teremben vagy 8 velenczei tükör is 100,000 frt értékben. Következik a sárga terem, a cuarto imperio, mely az első császárság korabeli módon van berendezve.­­ Érdekes benne egy kis márványszo­bor, mely XII. Alfonzot hat éves korában lóháton ülve ábrázolja. Azután jön a sala de muzica, hol a királyné zongorája áll kristálybillentyűkkel; e terem bútorzata piros selyem. A királynő dolgozó­szobája egészen antik stylű, a XV. Lajos korabeli bútorokkal. A falakon csupa mesterművek látha­tók. A tetőzet díszítése faragott fából s bronzból készült. Innen egy ajtó a palota teraszára vezet, mely nyáron át egész kis parkká van átalakítva, s róla pompás kilátás nyílik a Mansanaresre, a casa de Campora, a Pardora s a környékre, mely­nek hátterét a Quadarrama-hegyek képezik. A királyné alvó­ cabinete ! Egy szentély ez, bár templomnak is beillik, mert tágas s nagy ará­nyú. Közepén áll a Párisban készült mennyezetes ágy a XVI. Lajos korabeli stylban. Két plaszti­kus nőalak az ágy fejénél aranybronz koronát tart az alvó fölé. A hátfalon aranybetűkkel ragyog a királyné monogrammja. A terem egyik oldalát egy colossalis és művészi kivitelű szekrény foglalja el. Másik oldalon apró porczellán asztalkák állanak. Az éji szekrény oly stylü, mint az ágy. A boltoza­ton freskók vannak, közepéről nagy értékű kristály lámpa csüng alá. A falakat égszínkék kárpitok ta­karják s értékük 40,000 frank. E cabinet mellett van a pazar fényü és fejedelmi kényelmü fürdőszoba, ezentúl meg a királyné öltözőszobája következik. Az öltözőszobába a felséges asszony ruhatára nyí­lik s ebből lépcső vezet a királyné komornájának lakásához. A szobák beosztása igen czélszerü s szándé­kosan úgy rendeztetett be a lakosztály, hogy a királyi pár bármikor együtt lehet, a­nélkül, hogy erről bárki valamit tudna: a királyné öltözőszobá­jából ugyanis egy fülke ajtó a király alvó, fürdő és öltözőszobáiba vezet.* A menyegzői nap alkalmából végül ide iktat­juk a „Wiener Abendpost“ közleményét Alfonzó király életének ama korszakából, melyet a bécsi Theresianumban töltött . Alfonzó király Covadonga marquis neve alatt lépett ez intézetbe 1872. október 1-én. Ez időben a német nyelvet még nem ismerte, az intézet nyilvános előadásait tehát nem látogathatta, minek folytán előbb francziául tanították a német nyelvre. A herczeget ez intézetben korának megfelelő osz­tályba sorozták, a melynek növendékeivel azután a torna, lovagló, vivő, úszó, táncz és rajzórákban együtt vett részt. Játéknál és mulatságoknál egyike volt a legvigabb növendékeknek. Már 1872. július 16 dikán letette az első vizsgát a né­met nyelvből. Életmódja a következő volt : Télen 7 órakor, nyáron 6 órakor kelt föl s egy óra után, mely az öltözködésnek, reggeli imának és a reggelinek volt szentelve, kezdődött a tanítás, mely egész 10 óráig tartott. 11 és 12 óra közt testgyakorlatokat végzett, 12—­ ig magántanulás­sal foglalkozott, 1—3-ig volt az ebéd és társalgás. Ebédjét nevelője társaságában költötte el, mert e tekintetben gyönge testalkatánál fogva az általá­nos házszabályoktól el kellett térni. 3 órakor ismét a tanulás kezdődött, 5 órakor ismétlés volt, mig a 6—8 órai idő a magántanulásnak volt szánva, mit némely napon még egy órai oktatás követett. 8 órakor vacsoráit, ezután pedig bajtársai látogatá­sát fogadta, kikkel vigan elmulatott. 972 órakor nyugalomra mentek a növendékek. Vasár- és ünnepnapokon, azonkívül hetenkint egy napon a színházba ment. Az intézetben való tartóz­kodásának utolsó idejében azon barátságos meg­hívásoknak is engedhetett, melyekben az ural­kodóház több tagjai, jelesül Rainer főherczeg és Mária főherczegasszony részesítették. Az inté­zetben igen engedelmesen viselte magát, s szor­galmasan tanult. A herczeg, ki jelentékeny német könyvtárt gyűjtött össze, s vitt el magával, külö­nös előszeretettel olvasta a német remekírókat. Kedvencze volt Schiller „Don Carlos “a. Kedvvel tanulta a természettudományokat is. A zenére, melyért igen lelkesült, nem volt idő s így abban ki sem képezhette magát. Említésre méltó, hogy a fiatal monarcha uralkodásának mindjárt első évé­ben a „Theresianum“-hoz hasonló intézetet alapí­tott Spanyolországban, melynek növendékei hasonló egyenruhát hordanak, mint a bécsi intézet növen­dékei. A Theresianumra még most is szívesen és hálával emlékezik vissza, mi levelezéseiben, az aka­démiai könyvtár számára való számos ajándékai­ban, több bajtársnak Madridba való fölvételében nyilvánul. H­ÍREK. — Deczember 1. — — Személyi b­­­r­e­k. Miksa bajor her­czeg tegnapelőtt este a gyorsvonattal a fővárosba érkezett s tegnap József főherczeggel Kis-Jenőre utazott vadászatra. — Tisza Kálmán miniszter­­elnök múlt hó 29-én kihallgatáson volt ő felségé­­­nél Gödöllőn s még este visszatért a fővárosba. — Orczy Béla b. miniszter tegnap Bécsből a fővá­­rárosba érkezett. — Tóth Kálmán hat heti sú­lyos szenvedés után, tegnap felüdülve hagyta el a városligeti Batizfalvy-féle gyógyintézetet. — Tóth Vilmost, a közös számvevőszék csak nemrég kinevezett elnökét, mint a „Magy. Hirl.“ értesül, tegnap reggel szélhű­dés érte. Állapota nem veszélyes ugyan, de mindenesetre hosszabb ideig lesz kénytelen a szobát őrizni. — A minisztérium és a var­ró­gépek. Luzsinszky Szaniszló, szilasbalkási lakos, folyamo­dott a minisztériumhoz, hogy feleségének egy varró­gépet adjon. A minisztérium a folyamodványt kéz­besítés végett azzal küldte le a megyéhez, hogy mivel a minisztérium varrógépekkel nem rendel­kezik, a kérelem nem teljesíthető. — Eszterház vagy Esterházy? A pozsonyi lapok közt vita támadt a fölött, várjon hogy írják helyesen a herczegi vagy grófi ház ne­vét. A „Pressb. Ztg.“ most azzal áll elő, hogy az Esterházy a helyes, mivel a család tagjai ek­­képen írják nevüket. — Egyházi kinevezések. Ő felsége a székesfehérvári székesegyházi káptalannál megüre­­síti­ nagypréposti állásra Vénusz Imre báczi vár. püspököt, szent-keresztről nevezett vértes-keresz­­turi apátot s a nevezett székesegyházi káptalan éneklő kanonokát nevezte ki. Továbbá ugyanazon székesegyházi káptalannál dr. Matuska János székesegyházi főesperesnek az éneklő kanonokságra, dr. König Mór, budai főesperesnek az őrkanonok­­ságra, dr. P­eller Ödön idősb mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre; Prifach József, ifjabb mesterkanonoknak a budai főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ez ál­tal megüresedett idősb mesterkanonokságot M­­­e­h­r Jakab, kisboldogasszonnyi plébános, győri czimze­­tes kanonok és országgyűlési képviselőnek, az if­jabb mesterkanonokságot pedig Benedek Ferencz alesperes és csákvári plébánosnak adományozta. — Főúri menyegző. A pozsonyi székes­­egyházban tegnapelőtt vezette oltárhoz Stolberg Herman gróf Walterskirchen Mária bárónőt. — Borzasztóra n . a. F.-Szölnökön Gáspár Rozi hajadon szolgáló gyermeket szült. Hogy szé­gyenét elrejtse, megölte a csecsemőt, kinek azon­ban előbb a nyelvét tépte ki, hogy igy lármájával el nem árulhatja. A gonosz nőt elfogták.­­ Az 1848/9-iki fővárosi honvédek tegnap is­mét összejöttek. Nagy Gábor elnök jelentette, hogy a ki­küldött 5-ös bizottság megbízatásában eljárván, a fővárosi honvédek és a központi választmány közti érintkezés létre­hozására rendkívüli közgyűlés egybehivása látszik szükséges­nek. A gyűlés ezt helyeselvén, föliratot intézett a honvéd­egylet elnökéhez, hogy hívja össze a rendkívül közgyűlést, melynek tárgyai ezek lennének : Az egylet lefolyt évi műke­ Budapest, 1879. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából,­ etejének megvizsgálása; az egylet tekintélye emelésének módozatai; a gyámoltalan tagoknak segélyezése és ennek mó­dozatai s ehhez a pénzszerzés ; az ügyvitel költségei s ezek fedezésérőli gondoskodás ; a vidéki egyletekkeli érintkezés; az elhunyt honvédek eltakarításáróli gondoskodás ; az egylet és a központi választmány közti érintkezések. — Meg lehet unni a­­ koporsót is. Szatmármegyéből írják, hogy ott egy kegyes életű, élemedett korú kálvinista asszony, meg akarván szokni a túlvilági életet, meg a si­ontuli pihenést, megkészitteté koporsóját, s időnként azt használat alá is véve. Minthogy pedig évek óta megvan már a koporsója, a tisztes öreg megunta azt, s meg­unván a kaszás vőlegény utáni várakozást, a mult héten öt sertésének szalonnáját és húsát sózatta be — tekenő hiányában — a koporsóba. — Vénecske vőlegény. F. hó 25-én Gusz Károly nyugalmazott kassai tanitó, ki élte 76-ik évében áll, egy 28 éves nőt vezetett az ol­tárhoz. Ez a harmadik felesége. — A Duna-gőzhajózást a beállott jég­zajlás következtében minden irányban beszün­tették. — A nemzeti kör tegnap tartotta évi közgyűlését Ráth főpolgármester elnöklete alatt. A szokásos évi jelentések meghallgatása után, mely­ből kiemeljük, hogy a körnek múlt évi pénztári eredménye 10,615 frt, jövő évi költségvetése pedig 9600 frt ; továbbá , hogy a kör a visszalépő J­e­­ney igazgatónak köszönetet szavazott. Fölállott egyik legidősebb tagja Horváth Károly, s visz­­szapillantást vetett a kör életére 1842-től, mint megalakulása évétől kezdve. A kör régebben 48 előtt a legkitűnőbb státusférfiakat s a közélet ki­tűnőségeit számlálta tagjai közé Kossuth Lajo­son, gr. Batthyányi Lajoson és Deák Feren­­czen kívül számosan voltak még kebelében s nem cse­kély társadalmi szerepet vitt az egyesület. Röviddel 48 előtt kétfelé vált: ellenzékkörré és nemzetivé, melyek 48-ban egyesülvén, a szabadságharcz te­­tüente után megszűntek s a könyvtár átadatott a nemzeti múzeumnak. 1863-ban a nemzeti kör uj életre ébredt, de máig is csak szűkebb társaskör maradt, hol a tagok pusztán olvastak, társalogtak, billiárdoztak és kártyáztak. De mégis, hogy ma ilyen az állapot, a régi szebb idők ismerete a jö­vendő tagok s az ifjúság részére buzdításul szol­gálna. Indítványozta tehát, hogy a kör története h­assék meg és az adatok összegyűjtésére idős tagokból többtagú bizottság küldessék ki. Ezen helyesléssel fo­gadott indítvány csak kiindulási pontul szolgált, két, a kör működését és irányát illető indítványnak. Neveze­tesen Darvassy Endre a mellett, hogy a kör törté­nete megírásának módozatait az igazgatóságra kívánta bízni, fejtegette, hogy ideje volna kimondani a jel­szót: „legyen úgy mint régen volt“, vegyen részt a kör újra a társadalmi mozgalmakban s az esz­méktől, melyek a nemzetet foglalkoztatják, ne vonuljon félre, magányba. Vegyen részt a kör min­den nagyobb nemzeti ünnepélyességben, mint például a tavaszszal a Széchenyi-szobor leleplezése is lesz stb. Gelléri Szabó János helyeselve mindkét indítványt, óhajtaná, hogy a kör kifelé hatása nyilvánuljon felolvasások rendezésében is, miket a közönség számára akár egyes tudós club­tagok, akár meghívandó vendégek rendeznének ko­moly tudományos tárgyakról. A közgyűlés, miután ily fontos indítványok fölött ex abrupto nem ha­tározhatott, azokat helyeslés mellett kiadta a vá­lasztmánynak, hogy életbeléptetésük módozatairól javaslatot készítsen, és azokat rendkívüli közgyű­lésnek mutassa be. E mozgalom figyelmet érdemel, mert a Nemzeti kör a főváros társas­köreiben első rangú helyet foglal el. Irodalom, színház és művészet. — Teleki Sándor „Petőfi Koltón“ czímű művén dolgozik, melylyel széket fog foglalni a Petőfi-társaság legközelebbi nagygyűlésén. Ez ér­dekes mű egész terjedelmében a Koszoru­ban meg is fog jelenni. --------------— — Petőfy Sándor életrajzát Mehner számára nem B­alázs Sándor, hanem Aldor Imre írja s nem is re­gényes alakban, hanem népszerű irodalom­történeti módon. Az életrajz nem füzetekben, hanem január elejétől kezdve a „Képes Családi Lapok“-ban közöltetik, és csak azután fog külön lenyomatban megjelenni. — Sólymosi Elek, a népszínház tagja, tavaszszal meglátogatja az erdélyi részeket, mely szülőfölde, s ez alkalommal vendégszerepelni fog Kolozsvárit is.­­ Az országos képzőművészeti társulat alapító és rendes tagjait Nemes Nán­dor gr., az uj alapszabályok életbeléptetésére ki­küldött szűkebb körű bizottság megbízásából, teg­nap az orsz. zeneakadémia termébe értekezletre hívta össze.­­ A meghívottak szép számmal jelen­tek meg, s megállapíták az új választmányba kije­löltek névsorát, 25 tagot a műpártolók, 25 tagot a a művészek sorából. Minthogy 36 választmányi tagra van szükség, a kinyomatandó névsort oly megjegyzéssel fogják szétküldeni, hogy mindkét rovatból 7—7 név törlendő, hogy a szavazó ezed u­­tán 18—18 név maradjon. — Az értekezletnek ezután egyéb tárgya nem lévén, eloszlott. — A nemzeti színház heti műsora: deczember 1. „Csongor és Tünde“ (először, Vörösmarty Mihály születés­napja emlékére) ; 2. „Zsidónő“, (Giovannoni­ Zacchi asszony­nak utolsó vendégjátéka) ; 3. „Hálátlan kor“ ; 4. „Fidelio“, (Schillingné Neszveda Anna assz. vendégjátéka) ; 5. „Törvény­telen fiú“ ; 6. „Romeo és Julia“, (Finaly Karolin kisasszony föllépte) ; 7. „A csók“, „A szikra“; 8. „Csongor és Tünde“ (2-szer). — A várszínház: nov. 30. „Lucia“ (az árva-alap javára); decz. 4. „Nagyzás hóbortja“; 6. „Eladó leány“, „Petronella“ (1-szer), „Első foglalás.“ Közgazdaság. Üzleti táviratok. Bécs, deczember 1. Az 1864-iki sorsjegyek hú­zása. A főnyereményt nyerte az 1763 sorozat 20-ik száma, 20,000-et nyert a 2288. sorozat 23. szám, 15,000-et a IIl. sorozat 6. szám s 10,000-et az 1190 sorozat 8. szám­ A többi kihúzott sorozatok: 819 1179 1231 1527 1812 2054 2480 3088 3121 3778. Bécs, decz. 1. Megnyitás: Osztrák hitelr. 279.80, magyar hitelr. 250.25, Angol-osztr. 136.10, Unio-bank —.—, államvasut —.—, magyar sorsjegy —.—, magyar járadék 95.42, Napoleon-arany 9.301 2. Szilárd. Bécs, decz. 1. Előtőzsde. Osztr. hitelr. 279.90, magy. hitelr. 259.10, Angol-osztr. 136.30, Unio-bank 93.90, Magyar sorsjegy 107 35, 1860-as —, 1864-es­­ .—, állam­vasút 264.50, Lombard —.—, Magyar járadék 75.45, Napoleond’or 9.301 Szilárd. Gazdasági és piaczi tudósítások. Arad. nov. 29. A hét elején esős időnk volt, később azonban beállott a fagy, mely ha tartós lesz, feneketlen utaink néhány nap múlva már járhatókká lesznek. A gabona­üzletben folyton kedvetlen, lanyha az ural­kodó hangulat, kivált a búzaárak csökkennek folytonosan, mi­után a külföldön a lisztfogyasztás alábbhagyott, s így mal­maink kénytelenek áraikat redukálni. A rosz utak befolyása alatt a behozatal úgy itt, mint Új-Aradon jelentéktelen volt, az árak minőség szerint 11 frt 50 és 12 frt 25 kr közt vál­­takoz­tak. Nagyobb tételek nem kerültek piaczra. Rozs csaknem teljesen üzlettelen , az árak névlege­sek. Árpában kevés üzlet volt, néhány kocsirakomány szeszgyártási czélra 7 frt 40 kron adatott el. Zabban semmi üzlet nem volt. Kukoricza e héten temesvári számlára erősen kerestetett s mintegy 10,000 métermázsára köttetett oda későbbi határidőre. A behozatal úgy itt, mint Uj-Aradon meglehetősen jó volt. Uj-Aradon 6 frt 30 —1ükrt, Aradon 6 frt 50 — 60 krt fizettek imázsánként. Hetizárlatkor aztán lenyomattak az árak, miután a vevők a jobb utakra való várakozás miatt tartózkodók a vásárlásban. Szeszüzlet. Jó kereslet mellett az üzlet a mult héten tartósan szilárd volt s most a beállott fagy következtében járhatóbbá váló utak segélyével az árak hihetőleg nagyobb emelkedésnek fognak örvendeni, miután a kukoricza-árak e hét folytán emelkedtek. Készáru nagyban 34 frt 50—34 frt 75 kr hordó nélkül , részletben 35 frt hordó nélkül, 37 frt 50 kr hordóstól pl. 100 liter 0­0­ B.-Csaba, november 29. Piaczi árak: Buza 11 —13 frt 60 kr, árpa 6 frt 30—7 frt, zab 5 frt 80 kr, ku­k­­oricza 6 frt 10—7 frt. Jászberény, november 29. A tegnapi hetivásárra a következő árak jegyezvék : buza 12 frt, rozs 8 frt 20 kr, árpa 6 frt 40 kr, kukoricza 6 frt 80 kr. Nagy-Szombat, nov. 26. A tegnapi hetivá­sáron eladatott: buza 196 hektoliter 10 frt 10—11 frton, rozs 240 hektoliter 6 frt 50­­7 frt 65 krjával, árpa 912 hektoliter 4 frt 55—6 frt 10 krjával, zab 73 hektoliter 2 frt 90—3 frt 40 krjával , kukoricza 93 hektoliter 5 frt 20—5 frt 35 krjával. Nyíregyháza, nov. 29. A terménycsarnok­nál bejegyzett árak: buza 11 frt 30—13 frt, rozs 9—9 frt 30 kr, árpa 6 frt 75—7 frt 10 kr, zab 6—7 frt 50 kr, kukoricza 6 frt 30- 6 frt 70 kr, köles 7 frt 50 — 8 frt, bab 10 frt. Pápa, november 29. A tegnapi hetivásáron a követ­kező árak jegyeztettek: buza 12 frt 20—13 frt 80 kr, rozs 8 frt 20—9 frt 80 kr, árpa 7 frt 50­-9 frt, zab 5 frt 20-7 frt, kukoricza 5 frt 20-6 frt 40 kr, burgonya 1 frt 40 kr. Sopron, november 29. A tegnapi hetivásáron elada­tott: búza 50 métermázsa 13 forinttal, 90 métermázsa 13 frt 60 krral, 43 métermázsa 14 frt 20 krral, 15 métermázsa 14 frt 80 krral, rozs 10 métermázsa 9 frt 50 krral, 15 méter­mázsa 10 forinttal, 15 métermázsa 10 frt 50 krral, 6 méter­mázsa 11 frttal, árpa 15 métermázsa 8 frt 40 krral, 25 mé­termázsa 9 forinttal, 20 métermázsa 9 frt 60 krral, 10 méter­mázsa 10 frt 20 krral , zab 15 métermázsa 7 frt 40 krral, 30 métermázsa 7 frt 60 krral, 10 métermázsa 7 frt 80 krral ; kukoricza 90 métermázsa 7 frttal, 30 métermázsa 7 frt 50 krral métermázsánkint. Veszprém, november 29. Piaczi árak: Búza 13 frt 10—14 frt 40 kr, rozs 9—10 frt 30 kr, árpa 7 frt 60 kr—9 frt, zab 7 frt 10 — 7 frt 40 kr, kukoricza 6 frt 80—7 frt 50 kr. Székesfehérvár, nov. 30. A gabonaüzlet helyzete naponta szorultabb lesz, és csakugyan váratlan fordulatot vett; forgalom és kínálat hiányában már hetek óta szünetel az üzlet, és az árhanyatlás daczára minden vé­­telkedv hiányzik. A beköszöntött korai tél, és az azzal kap­csolatban levő gőzhajózási beszüntetés, talán jobb hangula­tot fog előidézni, noha az utolsó,­­ a mérvadó gabonapia­­czokról érkezett hírek még nem jeleznek kedvezőbb fordula­tot. Az érintett körülményeknél fogva határozott ár nem lé­tezik, és a következő jegyzékek csak névleg tekinthetők: tiszta búza 12 frt 60—13 frt 40 kr, rozs 9 frt 20—30 kr árpa 6 frt 80-7 frt 90 kr, zab 6 frt 70-80 kr, kuko­­ricza 6 frt 20—30 kr. Az őszi vetések állása minden tekin­­tetben kielégítő. Áru- és értéktőzsde. Budapest, decz. 1. Gabonatőzsde. A gabonaüz­let helyzete semmit sem változott, búzát tegnap és ma is gyengén kínálták, a malmok további árleengedéseket követel­tek, amibe azonban a tulajdonosok éppen nem egyeztek bele, ezért a forgalom fölötte gyenge volt s a kelet a két nap alatt nem többre, mint 5000 mm.-ra rúgott. Az irányzat bá­gyadt maradt. A rozs bágyadt, árváltozás nélkül. A tegnapi napon történt vásárlások közül következő kötések jutottak tudomásunkra : Buza, tiszavidéki 100 mm. 73.7 kis 13 frt 50 kr, bánáti 100 mm. 77 kis 14 frt 10 kr, másvidéki 100 mm. 77 kis 14 frt 15 kr, 100 mm. 78 kis 14 frt 15 kr 200 mm. 77.7 kis 13 frt 90 kr, 600 mm. 76.5 kis 13 frt 50 kr pestvidéki 300 mm. 75.5 kis 13 frt 90 kr, ol­á­h­o­r­­szági 3000 mm. 77.4 kis 13 frt 15 kr. Rozs eladatott 1000 mm. 9.50 pénz, 200 mimázsa 9.70 pénz. Á­r­p­a 300 mm. 8.25 pénz, 350 mm. 7.80 pénz. Kukoricza 700 mm. 7.70 pénz. Határidőüzletben semmiféle változás nem történt. Szokvány buza tavaszra 14.70—75. Zab tavaszra 7.80—85. Kukoricza május-jun. 8-80—90. Budapest, november 30. Magánforgalom. Tar­tósan szilárd hangulat s élénk üzérleti és fedezeti üzletek mellett Osztrák hitelrészvény 282—282.60 között ingadozott s végül 232-ön záratott . Magy. hitelr. 260—260.50, magy.­iár 95.30 -95.35.­­ Budapest, deczember 1. Értéküzlet. Az elő­­tőzsdén 282 281.60 és 282 közt mozogtak az osztrák hitel­­részvények, magyar járadék 95. A déli tőzsdén osztrák hitelt 218.70 záratott, magyar járadék 95.50-52, kereskedelmi bank 600, Unió 68, közúti vaspálya 323, Barber sörház 59, magyar dijsorsjegy 107.25 keresett. A tőzsdei árjegyzéseket következőkben adjuk : Államadósságok. Felelős szerkesztő: Hindy Árpád. UST Dik­tor.*) Megjelent és alulírottnál kapható :­rany J. Toldi szerelme. Elbeszélés 12 énekben. A Toldy-Trilogia befejező (Il-ik) része. Kis 8-rét. 25 iv. Ara 2 frt 50 kr. Postán bérmentve küldve 2 frt 70 kr. Kitol­­ Károly, akad. könyvárus Budapesten, Akadémia épületében. Fogorvos. Med. & chir. Dr. Kennedy F. american Dentist rendel. Budapest, váczi-utcza vastuskó. Fájdalom nélküli foginiltétek kéjgáz által. AMOR-TERMEK rostél37---u­tcz­a, 2. sz. Minden idegenek és budapestiek tiszteletére naponta Grand-bál. Fél 12 órakor Fleur de Noblesse franczia négyes, 16 pár által tánczolva, rendezi Dluhy A. A zene egy nemzeti zenekar által előadatik. Az étteremben nagy zongora-hang­verseny Mith’feittől és citera-zene. *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felelős.

Next