Ellenőr, 1880. augusztus (12. évfolyam, 363-417. szám)

1880-08-01 / 363. szám

Az északkeleti vasúttársaság nyugdíjintézete, mint az alagút előtti, az Albrecht-út sarkán épült új ház tulajdonosa, az iránt kérvényezett, engedtes­sék meg a járdának kettős átvágása, mikép a ko­csik közvetlenül az épülethez juthassanak. A ké­relemnek közlekedési és közbiztonsági tekintetből hely nem adatván, a főváros hatóságának elutasító határozata 2-ed fokúlag is helybenhagyatott. A stáczió-utcza szabályozási terve; az Iza­bella-, szigony- és práter-utczák macadani bur­­kolása ; a kemniczi-, munkás- és hársfa-utczák csatornázása, a Szvetenay-, Márton- és mester­­utczák kövezési terve, valamint a városerdőben 20 uj lámpa felállítása és­ a Kőbányán 2 közkút fel­állíttatása jóváhagyatták és engedélyeztették. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Vécsey Jánosnak VII. k. külső dob-utczában 4896/6. sz. a. egyemeletes lakházra. Weber Edének I. k. Lógody­ utc­ában 4256/6. sz. a. egy­emeletes nyaralóra. Jellinek A.-nak VII. ker. külső dob-utczában 4919. sz. a. egyemeletes lakházra. Kölsinger Rezsőnek VI. ker. sugárúton 1332/19. három­emeletes lakházra. Pesti lovaregyletnek VII. k. uj lóversenytéren néző­csarnokra. Wörner Jakabnak V. k. vácziuton 54. sz. a. leégett épület helyreállítására. Cs. kir. szab. osztr. államvaspályatársaságnak VI. ker. pályaudvarán laktanyára. Kreische Antalnak VI. k. sugárúton 22—24. sz. a. 3 emeletes házra. Hübner Nándornak VI. k. sugárúton 78. sz. a. 3 eme­letes házra. Gróf Teleky Irénnek VI. k. sugárúton 86. sz. a. 3 eme­­letes házra Todoresku Pálnak X. k. gyömrői­ uton 8613 8614. sz. a. egyemeletes házra. Compercz Zsigmondnak VI. k. sugárúton 30—32. sz. a. háromemeletes házra. Cs. kir. szab. osztrák államvaspálya társaságnak VI. kerületi pályaudvarán lakház épithetésére. Halácsy Sándornak VIII. Damjanich-u. 4320/6 sz. alatt lakház épithetésére. Gergely Kálmánnak I. k. Istenhegyi dűlőben 7191. sz. alatt mulatókára. Strohhoffer Istvánná, szül. Mattyus Clotild-nak I. ker. Kelenföld 10346 sz. a. kezelési helyiségre. Egy testvérgyilkos bünpöre. (Eredeti tudótitár.) . Szeged, julius 31 Gyurkovits Milos bünpörében a szegedi bünfenyitő kir. törvényszék ma tartotta meg a végtárgyalást. Az esetnek kiváló érdekességet kölcsönzött ama körülmény, hogy vádlott atyja, Gyurkovits Per­a a tárgyalás előtti napokban sorban fölke­reste a bírákat, s kérte, hogy fiának vala­hogy meg ne kegyelmezzenek. Mikor az elnök tudomására juttatta, hogy fiát Komjáthy Béla képviselő fogja védeni, sajnálatát fejezte ki, hogy olyan kötélre való ember ügyével egy kép­viselőt fárasztanak. A tárgyalás fél tíz órakor vette kezdetét a törvényszék rendes üléstermében, mely ez alka­lomra zsúfolásig megtelt, sőt a nyitott ajtajú m­el­­léktermekben is igen sok hallgató volt jelen, legin­kább a kir. biztosság hivatalnokai. A törvényszék következőleg alakult meg : Elnök: Őrhalmy Lajos, szavazó­b­í­r­á­k : Buttyán László, Onitiu Elek, jegyző Katkics Gyula volt. A kir. ügyészséget Schmidt Imre alügyész képviselte. Védő ügyvéd Komjáthy Béla. Elnök a tárgyalás kezdetén a vádlott Gyur­­kovics Milos elővezettetését elrendeli. Vádlott nyílt tekintetű, kissé halvány, anyanyelve a román, arczának jellege azonban szláv s nem román szár­mazásra vall. Életkora 28—30 év körüli. Nyugod­tan foglalt helyet a törvényszékkel szemben, s az izgatottság minden jele nélkül hallgatta a tárgya­lást, melynek nagyobb részét megérte. Gyurkovits Miklós csanádmegyei, nagylaki lakos, folyó évi május hó 5-én este bátyjával Gyurkovics Mitrával, atyjuknak a nagylaki határban fekvő tanyájára ment s ott az egymás társaságában elköltött estebéd után Gyurkovits Mitra az istálló ajtó mellett a falhosszában elnyúló eresz alatti ágyra feküdt, maga mellé fektetvén kis hét éves fiát is. Vádlott a szobában feküdt le s reggeli négy óráig aludt. Kevéssel négy óra után fölkelt s benézett az istállóba, hol fi­á e­z Juán és Szeles János béresek a lovak tisztításával foglalkoztak. Onnan kijövet egy súlyos és éles fej­szével alvó testvére fejére sújtott, oly erővel, hogy annak feje azonnal ketté repedt. Akkor a fejszét még mindig kezében tartva, a béreseknek meghagyta, hogy fogjanak be, s a holttestet velök együtt szekérre emelvén, behajtatott Nagylakra, szülei házához. A tettest a nagylaki járásbíróság azonnal el­fogatta, s megtartotta az elővizsgálatot. Vádlott tet­tét teljesen bevallotta, s mentségére elpanaszolta, híseg atyja, ki 30—40 ezer forintnyi vagyonnal bir, őt és öt testvérét gyermekségüktől kezdve üldözte, s ennek az üldözésnek csakis bátyja, Mitru volt az oka, ki kapzsiságból folytonosan áskálódott el­lenük. Az atya három lányát férjhez adván 200 forinttal elégítette ki őket . Miklós fivérét elűzte a háztól, s ugyan a sors várt egy másik fivérére is, ki idő­közben meghalt. Ezután Mitru úgy nyilatkozott, hogy „atyja gazdaságából a többi ganajt is ki­tisztítja“, s addig fondorkodott, míg aityjuk vádlott­nak is kiadta az utat egy fertálynyi rossz földdel elégítvén őt ki. Mindez Milost rendkívül elkeserítette, s több­ször mondta, hogy bátyját, ki őt atyai örökségétől megfosztja, meg fogja gyilkolni. Atyja e miatt ha­tóságilag megfenyítette őt, s egy egészségtelen la­kást bérelvén ki számára, május 6-ára tűzte ki el­­költöztetése napját, daczára, hogy vádlott neje máj. 3-án gyermeket szült s gyermekágyban betegen feküdt. Vádlott ekkor elhatározta, hogy bátyját meg fogja gyilkolni, s a tanyára azért ment ki vele, hogy a tettet végrehajtsa. Vádlott e vallomását a végtárgyalásnál je­lentékenyen módosította. Elfogatása után zavart volt, nem tudta mit beszél s csak úgy felelt, a­hogy kérdezték. Most azt vallja, hogy ha fenye­gette is bátyját, nem gyilkolta volna meg, de az a tett előtt vele vitát kezdett, s az ágyból kiu­­gorván rá vasvillát fogott, s ő ekkor az ágy alatt levő fejszét saját védelmére rántotta elő. Még a dulakodás közben sem akarta megölni Mitrut, de oly szerencsétlenül ütötte meg, hogy az rögtön lerogyott, s ekkor ő, nehogy a kutyák nyalják fel a bátyja vérét, a holttestet befektette az ágyba. E vallomás hallattára vádlott atyja, Gyurkovics Pera rendkívül izgatott lett s felkiáltott: nem igaz! hazudik! A két béres kihallgattatván, azt vallja, hogy ők semmi szóvitát sem hallottak a két testvér közt, pedig alig pár lépésnyire voltak tőlük az istállóban. A fejsze nem volt az ágy alatt, mint vádlott állítja, mert azt a padláson szokták tar­tani, s egyik tanú látta is, hogy azt vádlott hozta magával a subája alatt. Az ágy közelében vasvilla nem volt, s igy nem igaz vádlott ama vallomása, hogy bátyja azzal őt megtámadta volna. Azt azon­ban mindketten állítják, hogy vádlott, miután ve­lük beszélt, még egyszer nekiesett a holttestnek s a fejszével uj csapást mérve rá, igy szólt: „Nem halsz meg? Kell még? Adjak még? ” Mikor pe­dig hazaérkeztek, szüleihez igy szólt: „Itt hozom kedves fiukat, akit megöltem, most már tehetnek vele amit akarnak! Vádlott atyja nem akart a törvény kedvez­ményénél élni s fia ellen tanúskodott. Szerinte fia nem volt tékozló, sem kicsapongó, de mindig ellen­ségeskedésben élt velük s ezért nem szerette. Mitrunak azért volt több joga a háznál, mert leg­idősebb volt s a gazdaságot ő vezette. Gyurkovits Jelitzát, a meggyilkolt özve­gyét a törvényszék megkérdezvén, hogy mit kíván férje haláláért, ezt felelte: „Fejet fejért — egye­bet semmit!“ Ezután Rácz Jván és Szeles János a vádlot­tal szembesittetvén s vallomásaikra megeskettet­­vén, a bizonyítási eljárás befejeztetett. Következett a vádbeszéd. Az ügyész vádlottat a gyilkosság­ban bűnösnek kérte kimondani s büntetésére kötél általi halált kért. Védő ügyvéd félóráig tartó remek véd­­beszédében kiemelte, hogy vádlott, ki jóravaló be­csületes előéletű ember volt, mit az is bizonyít, hogy katonáskodása alatt 40 forintot tudott meg­takarítani, s ezt anyjának át is adta. Hite sze­rint bátyja fondorko­dása s atyja igazságtalansága daczára sem követte volna el a bűntettet, ha családjával együtt a háztól való elköltözést nem épen akkor parancsolják meg neki, mi­kor neje betegágyban feküdt. De előre eltö­kélt szándékot sem lát a tettben, s ezért nem gyilkosságban, hanem emberölésben kéri elmarasz­­taltatni, s rövid fogsággal büntetni. A törvényszék félórás tanácskozás után vád­lottat kötél által való halálra ítélte. Vádlott megkérdeztetvén, hogy megértette-e az ítéletet, nyugodtan válaszolt: — Megértettem. Felebbezek. Kir. ügyész hivatalból kéri a felebbezést. Ülés vége 1/12 órakor. H­ÍREK — Július 31. — — Lapunk legközelebbi száma hét­­főn reggel jelenik meg. — Stephanie herczegnő mint zászlóanya. A trónörökös jegyese, a vőlegénye védnöksége alatt álló trienti hadastyán-egyesület zászlószentelési ünnepélyére a zászlóanya tisztét a legnagyobb szí­vességgel elfogadta. A herczegnőt ez ünnepélyes adtásban, mely augusztus 21-én lesz, R­un­n­y Ida trienti udvari tanácsos neje fogja helyettesíteni. — Kossuth mint hírlapíró, Ball­agi Aladár olaszországi utazása alatt meglátogatta Baracconé­­ban Kossuth Lajost is, s látogatásáról többek közt a következő érdekes sorokat írja: Beszélgetésünk azután Kossuth „Pesti Hirlap“-jára tért át. Nincs önöknek arról fogalmuk — mondá Kossuth — minő gyötrelem politikai napilapot censura mellett szer­keszteni! Mikor egy-egy czikknek épen a legjavát törlik, a­mely nélkül ellapul vagy értelmét veszti az egész. A legsikerültebb vezérczikk is puszta be­­tűhalmazzá omlik össze, ha kilopják belőle a lel­ket. Estefelé rendesen átküldtük Budára a kefe­­levonatot, mert kéziratot nem néztek át. Késő este érkezett vissza, rendszerint tele törléssel, vagy épen­­ kiigazítva. S minő volt az az igazítás ! De azért visszaigazítani crimen laesae lett volna. így tör­tént, hogy néha azon módon a censor korrektúrá­jával együtt nyomattam ki dolgozatomat. A kikor­rigált helyek kirívók, s a világ azt tartja, hogy én írtam, pedig dehogy írtam: a censor erőszakolta bele. Több ízben azonban inkább kárba hagytam veszni az egész czikket, semhogy az idétlen igazí­tással együtt adjam sajtó alá. Ilyenkor aztán az volt a kérdés, mit tegyek már most ? A lapnak reggelre törik-szakad meg kell jelenni, hisz a kö­zönség nem tudja, hogy későn este lesték meg és ütötték agyon a vezérczikket. Ha nem volt más, már megvizsgált vezérczikk készletben, úgy a lap a nélkül jelent meg. Nagy kegyelem volt, s csak némelyik censor engedte meg e két sornyi com­muniqué közzétételét : „tőlünk nem függő akadá­lyok miatt a vezérczikk ezúttal elmaradt.“ Néha puszta aritmethikát is töröltek. Mikor a megyén­­kénti aránytalan adózás ügye volt napirenden, pár hónapi fáradságos munkával nagynehezen összesze­reztem különböző megyék adózására vonatkozó ada­tait. Ezekről tabellát készítettem, melynek rova­taiba odajegyeztem, hol pl. Tornában, Ugocsában vagy Bácskában, Biharban ennyi és ennyi a por­ták száma, egy portára tehát ennyi adó-forint és garas esik; aztán erdő, rét, szántóföld, marhaállo­mány stb., s mindezek adója volt még föltüntetve azon a táblázaton. Pusztán ezt, egy betű kommen­tár nélkül akartam kinyomatni. De egyetlenegy censor sem engedte meg. Okát kérdeztem, miért nem engedik? — „Hát csak azért, ők tudják mi­ért!“ Ez ellen aztán nem volt appelláta. Akadt azonban köztük becsületes ember is, a­kivel lehe­­tett okosan beszélni. Ilyen volt Czech János , elég értelmes ember, hiszen megtették akadémikusnak is. Ez néha azt a rendkívüli szívességet is tanú­sította, hogy kéziratot nézett át s kijelölte a he­lyeket, melyek azon módon való kinyomatását már állásánál fogva, nem engedheti meg. Fejezze ki máskép, vagy hagyja ki s akkor készséggel ad hozzá nyomdába szóló útlevelet. Aztán megkérdeztem, mi lett volna, ha a kéziratot imprimatur nélkül adja sajtó alá. — Nem tudom, úgy mond, mi történik ez esetben. Még a legutolsó hirdetést is bemutat­tuk a censornak s imprimatur nélkül már csak azért sem közöltem volna valamit, mert ezáltal a nyomdát teszem ki annak a biztos veszedelemnek, hogy menten becsukják. Annyit tudok, hogy mikor 1837-ben a „Törvényhatósági Tudósítások“ ügyé­ben ellenszegülni merészkedtem, két vagy három (Gunszt úr közbeszól: „négy“) évi börtönre ítéltek, sőt a Curián, Jeszenszky nevű biró, Tolna megyéből halálra szavazott, „úgy bizony, halálra ítélt!“ is­métlő s mélyen elgondolkozott. — A jó öreg Weisz Bernát Ferencz bácsi holnap, augusztus 1-én üli meg nyolc­vana­­d­i­k születése napját, barátainak és ismerőseinek nagy örömére. Más ember ilyen korban, még ha bírna is tenni valamit, nyugalomba vonul , de Weisz B. hogy tudna ellenni aggkorában is gond, dolog nélkül. Ki terjesztené akkor az iskolai ta­karékpénztárak eszméjét oly buzgón, mint ő, ki istápolná a tanító­egyleteket, ki nézne el a fővá­rosi szeretetházba, melynek ő az elnöke és a lelke, ki létesítene az Erzsébet leányárvaházhoz hasonló jótékony intézeteket, vízvezetéket, dunai szabadfür­dőt? Ki lenne elnöke a kereskedelmi kamarának, tagja a fővárosi bizottságnak, a Lloyd-társaságnak, a fővárosi egyletnek (amelyet alapított), ki állana elő mindig újabbnál újabb életrevaló indítványok­kal? Végre ki lenne lelkesebb pártfogója nála a magyar írók és művészek társaságának, melynek javára minden évben tekintélyes összegeket áldoz? Adja isten, hogy még sokáig ápolhassa kedvencz intézeteit , terjeszthesse élőszóval, röpiratokban életrevaló eszméit, melyek aeve perennius fogják fentartani nevét az utókor számára ! — Személyi hirek. Fraknói Vilmos, ki je­lenleg a Martinovics-féle összeesküvésre vonatko­zólag gyűjt adatokat, búvárkodását a bécsi udvari levéltárban bevégezvén, kutatásai folytatása végett a jövő hóban Berlinbe utazik. Martinovicsról szóló jelentékeny történelmi művének első kötete a na­pokban fog megjelenni Ráthnál. — A szerb vám­szerződési tárgyalások véget érvén, a magyar kor­­mány kiküldöttei dr. Schniczer Gyula keresk. miniszt. osztálytanácsos és Borszéki Soma teg­nap a fővárosba visszaérkeztek. — G­roll­man porosz törzstiszt segédtisztje kíséretében Berlinből, — Hadik Ferencz gróf Kassáról, — Kho­­rinszky gróf, — Vetter Ferencz gróf Sziriá­­ból a tegnapi nap folyamán a fővárosba érkeztek. — A hadmentességi adókötelezettség bejelen­tésére kitűzött határidő ma lejárt. Minthogy azon­ban Budapesten még igen sokan vannak a bejelen­téssel hátra, a pénzügyminisztérium ma közölte a fővárossal, hogy rendelet útján a bejelentési idő meg fog hossza­bbíttatni augusztus 9-ikéig, tehát 8 nappal. A tanács e közlés folytán még a mai nap folyamán hirdetményt bocsátott ki, melyben a köz­lési határidő meghosszabbítást a nagy közönségnek tudtul adja. — Adatok Skobelevné gyilkosának jellemraj­zához. Uzatis hadnagy szülei 1865-ben Nisnij-Nov­­gorod városban éltek. Atyja, az ismert Sormovsk gőzhajógyár akkori tulajdonosa, egyszersmind Bé­na­rda­ki gazdag iparának főüzletvezetője volt. Az Uzatis-család nagy fényűzés közt élt, a szülők­ből s három fiúból állt, kik közül a legfiatalabb. Miklós akkor 9—10 éves, halavány, szikár gyer­mek volt. Az apa majdnem mindig üzletével volt elfoglalva s igy gyermekeire semmi befolyást sem gyakorolhatott. Anyja jószívűségében nem szabott korlátot fia szilajságának s nevelését teljesen egy nevelőnőre bizta, kit a fiú gyakran oly erősen „megcsípett“, hogy sirva panaszkodott a bárdolat­­lan fiúra. A nagy szolgasereg kis parancsolójuk minden kívánságát teljesítette. De a fiú a szolgák készségét gyakran ütésekkel hálálta meg. A tan­tárgyak közül a mathematikában tette a legjobb előmenetelt, de gonoszsága s makacs természete már ez alkalommal is nyilatkozott, így például nem fogott az olvasáshoz, míg a helyet, meddig olvasnia kellett, kereszttel meg nem jelölték. Ne­velőjét gyakran megcsalta s a tanulási órák alól kivonta magát, a mikor csak tehette. Kedvencz mulatsága volt legyeket fogdosni, melyeknek aztán a szárnyait tépegette ki, továbbá a kutyákat és macskákat kínozni. Az orosz lapok legnagyobb része eltagadja Uzatis orosz származását. A „Go­­los“ szerint Uzatis egyike azon szláv „testvérek“­­nek, kiknek se hazájuk, se országuk; a „Novoje Vremja“ pedig azt állítja, hogy Uzatis görög eredetű.­­ Fényes ünnepélyt rendeznek szeptember 8-án Székesfehérváron a „Vörös kereszt“ nőegylet javára. Az ünnepélyt a lövöldében rendezik s lesz bazár, alkalmi lap s talán hangverseny , sőt nevet­tető szórakozásul kutya- és szamárverseny is. Az árucsarnok árusnői Fehérmegye és Fehérvár leg­szebb hölgyei lesznek. A lap szerkesztőjül pedig Szögyény M. Julia urhölgyet és a m­unkára mindig kész Zichy Jenő grófot kérte föl a választmány. — Étkező-coupék. A gyorsvonatok meneté­nek még gyorsabbá tételére behozták Németor­szágban az Amerikában divó rendszert, hogy ugyanis étkező-coupét csatolnak a vonathoz, s úgy az ét­kező állomások időt nem rabolnak. Az osztrák államvasut­ak­ szerint szintén be akarja hozni a praktikus intézményt, s legelőször a Bécs és Bukarest között közlekedő gyorsvonaton fogja al­kalmazni. — Rettenetes medvevadászat. Wippachból Ír­ják e hó 27-ki kelettel a következőket: 21-dikén este Eckhel (trieszti) és Kulnick erdész a wippachi uradalomba mentek őzbakra. Alig értek azonban az erdő egyik tisztására, midőn kis távolságra tő­lük egy öreg, roppant termetű medve bukkant elének, melynek az erdész egy jól czélzott lövéssel golyót röpített mellébe. A medve, bár nehéz sebet kapott, a 20 lépésnyire álló erdészre rohant, ugyanekkor Eckhel is rátüzelt, megtalálta, mire a medve oldalt elmenekült. Az időközben beállott sötétség a hajtásnak véget vetett. Másnap a sebe­sült medvét hat vadász és három hajtó, három órai keresés után fölverte. A vadászok rögtön rá­lőttek s négy golyó fúródott a medvébe, mely or­dítva vetette magát két vadászra: az egyik cse­kély súrolt sebbel elmenekült, a másik ellenben súlyosan megsebesült. A hajtók megfélemülve ta­gadták meg az engedelmességet a további ütésre, s a vadászatnak ismét abba kellett maradnia. Az erdész végre összeszedett hat elszánt favágót, bal­tákkal és lándzsákkal fölfegyverkezve, kik nyolcz vadászszal folytatták a medve-hajszot. Alig másfél órai keresés után ráakadtak a medvére, mely egy hajtóval s egy vadászszal szörnyű tusát kezdett. A hajtók s vadászok valamennyien két halálos ve­szedelemben forgó társuk segélyére siettek, még hat golyót lőttek a medvébe, s minthogy ez még mindig ordítő dühvel tépte két áldozatát, a hajtók baltáikkal kezdték dönge­ni a medve fejét, s lánd­zsáikkal döftek testébe. Egyik hajtó hat hüvelyk­­nyire taszította a vadállat fejébe, mire a medve kiszabadította magát a hajtók közül s neki támadt egyik hajtónak, azt borzasztóan megtépve. Végre a szörnyű állat kiadta páráját. A medve hím volt, súlya 470 font. A legutóbb említett hajtó életve­szélyesen van megsebesítve, a többiek fölgyógyulá­­sához van remény. A medve koponyája a sűrü baltacsapásoktól szerteszét van zúzva. A vadászok és a hajtók bátor magaviselete képezi most Wip­pach környékén a beszéd tárgyát. — Hans Makart a napokban Moszkvába megy, hogy ott a Szlavjanszky bazár pompás termeiben az ő képeinek kiállítását maga rendezze. — Udvarias tábornok. Szemeka tábornok Odessában a napokban éjjel nyitva hagyta lakásá­nak egyik ablakát, melyen egy tolvaj azután be­ment. Alig tette azonban a földre a lábát a tol­vaj, a tábornok megragadta, s derekasan elpá­holta. Mivel a tábornok tudta, hogy ki volt a tolvaj, panaszt emelt ellene az odesszai békebí­­rónál. Ez a tolvajt bizonyítékok elettelensége miatt fölmentette. Alig hallotta meg Szemeka tábornok ezen ítéletet, hirtelen a bíróhoz lépett, s tőle a szabadon bocsátott tolvaj lakczímét kérte. „Minek?“ kérdezte az elbámult békebiró. „Hát csak azért, biró úr, — válaszolt Szemeka, — hogy mivel azt gondolja, hogy a tolvajnak nem volt szándékában engem meglepni, bátor vagyok azt hinni, hogy látogatást akart nálam tenni. Azért szükséges tehát a lakezime, hogy viszonozhassam látogatását.“­­ Az éhező amerikai, Dr. Tanner, az éhező amerikai orvos múlt kedd és szerda közt ismét két fontot vesztett súlyából. Szerdán érvelése 74 volt, gyenge ugyan, de még meglehetős szabályos. A dynamometer szerint Tanner ereje változatlan, de nagyon gyenge, ha mennie kell. Mikor szerdán csak a ház tornáczára akart kimenni, majdnem összerogyott. Tanner negyven napi böjtölésének ideje augusztus hó 7-én jár le. Nagy kérdés, hogy addig kitartja-e csupa vizen és levegőn. — Darázsok a kelepczében. A „Magyar Föld“ egy olvasója következőket irja: „Kertemben az út melletti két fészekből kiröpülő darázsok ál­tal zaklattatván, sokszor sokaságuk miatt kerülő utat tenni kénytelenittettem ; ettől megszabadu­landó, egy nagyobbféle légyfogó üveg fenekére petróleumot öntöttem és igy elkészítve a lyuk szá­jára illesztettem , és pedig az egyikre késő este, a­midőn a darázsok már pihenőt tartottak, a másikra pedig napközben, mind a két esetben kitűnő ered­ményt értem el. Az első esetnél már napfeljövet előtt tódultak a darázsok kifelé repülve az üvegbe, hogy néhány kerülő után a petróleumban leljék halálukat. A másiknál próbaképen nappal, repülés közben helyeztem az üveget a lyukra, úgy hogy alul is ki- és be tudjanak bújni ; itt az eredmény még mulatságos is volt, mert akárhány a lyukból kirepült, mind az üvegbe került, még azok is, a­melyek bebújtak a lyukba, mind a halál torkába mentek. Kíváncsiságból az egyik fészeknek népes­ségét megszámláltam és 312 darázs veszett el egytől egyig.“ — A Menesclou-pör. Menesclounak, ennek a megátalkodott gazembernek a pőrét, ki a jó múlt­kor Párisban egy kis leányt fölcsalt magához, ké­nyére bánt vele, azután negyvenhárom darabba vágta s nyomban rá költeményt is irt, e hó 28-án kezdték tárgyalni a szajnai törvényszék előtt. Me­­nescseu 23 éves, atyja hivatalszolga valamelyik minisztériumban, anyja munkásnő. A vádlevél sze­rint elvetemültebb semmiházi nincs nála; korhely, csavargó, atyját, anyját mindig ütötte, verte. Deux Lujzát, négyéves áldozatát, április 15-én csalta fel magához. A leányka anyja s az egész ház hiába keresték a leánykát mindenütt, még Menesclounál is, nem akadtak rá, csak másnap jöttek a rette­netes bűntényre, mikor Menesclou szobájából olyan forma zajt hallottak, mintha valaki húst és cson­tokat vágna. Egyszersmind roppant bűz terjedt Menesclou szobájából. Menesclou a darabokra vágott testet a kályhába dugta s ott égette meg. Menesclout látta egy kéményseprő az ablakon keresztül, hogy valamit csinál a kályhájánál, de mikor Menesclou is észrevette, nem árulta el zava­rát, hanem egykedvüleg szívta tovább c­igarettjét. A gyanú azonban mindig több tápot nyervén, a rendőrbiztosok bementek Menesclouhoz, kinyitották a kályhát s ott találták a kis Luiza maradványait. Menesclou zsebében megtalálták két kis karját, a kályha háta mögött pedig fejét. Menesclou erre bevallott mindent, fölhozván, hogy a kis Luizát azzal csalta fel magához, hogy virágot ad neki. Mikor fent volt, „megmagyarázhatatlan indokból“ megfogta hátulról nyakát s fojtogatni kezdé. Mivel a kis leány sikoltozott, egészen meg­fojtotta. Azon állítása mellett azonban konokul megmaradt, hogy gonosz szándéka lett volna a kis leánynyal. A tárgyalási teremben Menescseu szinte csodálkozni látszott, mikor az elnök felolvasta előtte a rendőrség így végződő véleményét : „Ez olyan ban­dita, ki a lehető legnagyobb gonoszságra képes a földön.“ Azt is folyton tagadta, hogy azelőtt is már nem egyszer kapták rajta ilyen ocs­­mány bűnökön, s hogy még a tengerészetnél szolgált, 170-szer büntették meg. Magára a bűnre nézve, így kezdé az elnök: — Mondja el, mi tör­tént április 15-én . . . beszéljen . . . hallgat? . . . felment szobájába két és három óra felé. Miért ? — Hogy felöltözködjem. — Önnél egy orgona­ág volt, ezzel csalta be? — Igen uram, igen. Volt nálam virág, s megmutattam a kicsinek. Ő bejött, s én megfogtam az öklét, hogy ne menjen vissza. Kiabált, hogy bántom .. . Erre megfogtam a nya­kát . . . Azután elhagyott az eszem . . . nem tudom mi történt azután. — De ez a gyermek önnél ma­radt, senki sem látta onnan kijönni, magyarázza meg ezt. — (Vádlott hebegve) :... nem­ tehetem. — Az esküdt uraknak szükségük van önt meg­hallgatni. — (Vádlott gyenge hangon): a mit a vádlevél mon­d, igaz. — (Elnök a birákhoz) : hal­lották ezt uraim ? beismeri az erőszakot. — Nem. — De én azt mondom, igen. — (Vádlott sírva és fölindulva): nem, nem, nem, esküszöm, nem bán­tottam. — Megölte Deux Lujzát. Miért tette ezt ? — Nem tudom. — Akkor kezdjük a vádlevél rész­leteit. Ezeket azonban olvasóink már nagyobbára ismerik. Vádlott folyton tagad mindent. Ezzel a tárgyalást az napra bezárták. Folytatásáról tudó­sítani fogjuk olvasóinkat. Naptár. Vasárnap, augusztus 1. Napkelte : 4.39, nyugta: 7.32 p. Hold a földtávolban d. u. 5 órakor a hold mellett, Mars Uranus mellett. — I­dő­­járás : derült idő, nagy meleg. R. kath. : C. 11. Vas. Sz. Páter, prot. : C. 10. Vas. Péter, görög-orosz. (julius 20.) E. G. Illés próféta. Fővárosi czipészek nyilvános gyűlése d. u. 3 órakor. (Király­ utcza 30. sz.) Asztalossegédek gyűlése a Beleznay-kertben d. u. 2 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Iparmúzeum a műcsarnokban d. e. 9-től d. u. 4-ig. • Múzeum­ természetrajz és népismerár d. e. 9— d. u. 1 -ig. Margitszigetre közlekedés a vámháztól és a többi állomások­tól félóránkint. Népzene s délután 4 órakor katonazene. Egyletek, társulatok — A „Concordia“ jótékonysági egylet vá­lasztmányának tegnap tartott ülésében elnök lovag Posner Károly Lajos ur meleg szavakban emlé­kezett meg az egylet egyik közelebb elhunyt tisz­teletbeli tagjáról, dr. Szabóky Adolf tanárról. A választmány elhatározta, hogy ezen veszteség fö­lött való mély sajnálkozásának jegyzőkönyvileg maradandó kifejezést ad, továbbá, hogy a boldo­gult halálának évfordulóján az egyleti imahelyiség­ben a léleküdvi mécset meggyujtatja és végül, hogy emlékezete tiszteletére még az ülés folya­mán jelentékenyebb összeget fog rendkivüli segé­lyezésre fordítani. Ezek után a főpolgármester három rendbeli leirata olvastatott fel, melyek ér­telmében ő felségeik, valamint a trónörökös az egylet részéről ő fenségének eljegyzése alkalmából felterjesztett szerencsekivonó feliratokat köszönet­nyilvánítás mellett elfogadták. A leiratokat lelkes éljenzés közt vették tudomásul. A következő ado­mányok folytak be: Stern Ignácztől 200 frt ma­gyar aranyjáradékban, Kochmeister bárónőtől és Schwarcz Ármin igazgatótól 25—25 frt, Lippa Dávidtól 30 frt, Bergsmann S.-től 3 frt és fentemlitett segélyekre, 5 tag és egy ide­gen özvegy részére, összesen 180 frt utalványoz­­tatott ki. — Az országos kisdedóvó-egyesület képez­­déjénél Szerdahelyi Adolf huzamos gyengélkedése miatt lemondása folytán, az igazgatói állo­más megürülvén, az egyesület képviselete ez állomásra pályázatot hirdet következő feltételek mellett: 1. Az igazgató a három első évre, mint ideiglenesen alkalmazott 1000—1000 fizetés lakást, ekkor nyert megerősítés esetében 1200 frtot és lakást nyer az intézet épületében. 2. Köteleztetek az egyesület képezdéjében 14 tanórát adni s az igazgató teendők végzésére d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig irodájában működni. Általában pedig mind az egyesület, mind az intézet érdekében minden tőle telhetőt elkövetni. Az igénynyel biró folya­modók folyamodványaikat augusztus 20-áig bizo­nyítványaikkal együtt a tanügyi bizottság elnöke Kralovánszky Istvánnéhoz (Lipót­ utcza 36. szám) küldték be. — A budapesti egyesült 1848/49 diki honvéd­egylet i. é. augusztus 1-én vasárnap d. u. 5­7. órakor a megyeház kis termében választmán­yi ülést tart.­­ A budapesti szabó-ipartársulat egyik utóbbi választmányi ülésén kimondotta, hogy a társulat részére bárhonnan benyújtott számlákat csak magyar nyelven fogadja el. Az erről szóló határozat a tegnapi ülésen hitelesíttetett. Törvényszéki csarnok. — Fegyelmi tárgyalások. A kir. tábla mint 1. fokú fegyelmi bíróság Vajkay Károly elnök­lete alatt ma két fegyelmi esetet tárgyalt. Viosz Béla tapolczai kir. járásbirós birósági albiró ellen 7 rendbeli vád emeltetett. Szeiffert Ede kir. fő­ügyészi helyettes vádbeszéde és Kovács Gyula ügyvéd igen sikerült védelme után a kir. tábla csak a következő 3 vádban találta vádlottat vét­kesnek, még pedig 1. mert a járásbirót helyettesí­teni és az igtató könyvet aláírni vonakodott, — 2. az őt erre felszólító járásbiró végzését szét­tépte, 1 3. ugyanezen ügyben a zalaegerszegi kir. törvényszék elnökének rendreutasítását igazságtalan­nak és önkényűnek nevezte, visszautasította azzal, hogy az elnök vizet prédikál és bort iszik. Ezért vádlott 50 frt birságban és 56 frt költ­ségben marasztaltatott el. Úgy a kir. ügyész, mint vádlott felebbezett.­­ A másik ügyben Aradi Antal fővárosi ügyvéd védelmezte Dervatits Kálmán alsólendvai járásbirósági albirót, ki azzal vádoltatott, hogy a kir. tábla által kiegészítés vé­gett visszaküldött iratokat csak két év múlva ter­jesztette fel. A kir. tábla feloldó végzésével elren­delt tanuhallgatást alperes értesítése nélkül foga­natosította és egy bűnügyet a vizsgálat befejezése előtt irattárba helyezett. A kir. tábla azonban Dervaritset felmentette.­­ A szabadkai váltóhamisitási eset újabb stádiumba lépett, amennyiben Cziglányi Béla szabadkai vizsgálóbíró megjelent Szinér-Váralján s a hamisnak állított 16 000 frtos váltó tulajdonosát Friedmann Dávidot vizsgálati fogságba vetette és magával vitte Szabadkára. Friedmann, ki tekinté­lyes polgár, azt állítja, hogy a 16,000 frt váltóért az értéket Budapesten kifizette Timpi Ferencz szabadkai bejegyzett kereskedőnek s gyárosnak, ez az elfogadó a váltón . Timpi Antal a kibocsátó, Timpi János a forgató. A váltó július 4-én lejárt, de ki nem fizettetvén, Friedmann bepörölte s Timpiék ellen végrehajtást kért. Az elfogadó Timpl Ferencz meghalt, az ő örökösei s a váltót kibo­csátó s elfogadó testvérek pedig a váltóért előbb 9000 írttal kínálták meg Friedmannt, amit ez el nem fogadván, a szabadkai törvényszéknél váltó­hamisítási följelentést tettek. Az egész eset nagy feltűnést kelt a vidéken.­­ Somosheőyt, a híres kalandort tudvalevő­leg augusztus 8-án kisérik Steinből Budapestre. Az ellene a lőcsei városi törvényszék által megindított bűnperben 15 évvel ezelőtt az akkori hétszemélyes tábla hozott ítéletet, mely Somoskeőyt lopási kí­sérlet miatt 6 havi fogságra ítélte. A hétszemélyes tábla ítéletét azonban Somoskeőy előtt eddig még nem hirdették ki. Most az igazságügyminiszter a budapesti kir. törvényszéket delegálta úgy a lőcsei ügyben szükséges teendők, valamint a Somoskeőy ellen fenforgó összes bűnügyek elintézésére. So­moskeőy a napokban meghatalmazást küldött Eöt­vös Károly budapesti ügyvédnek, védelmével meg­bízván őt. Ennek folytán Eötvös két beadványt intézett a fenyítő törvényszékhez; az egyikben a lőcsei ügyet elévülés alapján kéri beszüntettetni, a másikban pedig a szabadlábon való védekezés megengedéséért folyamodik, kijelentvén egyszers­mind, hogy a törvényszék által megszabandó biz­tosítékot kész védencze javára letenni. — Abeles Ede és társai csalási bünpörében a budapesti kir. törvényszék ma hirdette ki a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszék ítéletét. Vádlot­tak közül Sonnenfeld Miksa és Pollák Adolf személyesen megjelentek, A b e 1 e s Ede és Mol­nár Lipót elmaradásukat orvosi bizonyítványokkal kívánták igazolni.­­ Az első fokú biróság Son­ne­n­f­e­l­d Miksát 1, A b e­r­e­s Edét 3 évi börtönre ítélte, ellenben Molnár Lipótot és P­o­lj­á­k Adolfot felmentette. A kir. tábla érdemileg helybehagyta az ítéletet, de a legfőbb ítélőszék mindkét ítélet megváltoztatásával Sonnenfeld Miksát és A­b­e­r­e­s Edét okmányhamisítás által elkövetett csalás, Molnár Lipót és Pollák Adolfot ugyan­ebben való bűnrészesség bűntényében bűnösöknek nyilvánította s Sonnenfeldet 2 évi, A­b­e­­­e­s Edét 3 évi, Molnár Lipótot hivatalvesztésre és 1 évi, Pollák Adolfot 6 havi börtönre ítélte. Vádlottak perújítással kívánván élni, védőik által az ítélet végrehajtásának elhatározását kérik. A törvényszék nem adott helyt a halasztásnak, mi­nek folytán Sonnenfeld és Pollák letartóztat­ták, A­b­e­­­e­s Ede és Molnár Lipót betegségi állapotának megvizsgálása végett pedig a törvény­­széki orvos kiküldetett. Irodalom, színház és művészet.­ ­ A színi kerületek eltörlése vagy új beosz­tása tárgyában a m. színészi egyesület központi igazgató tanácsa felszólította a jelenleg fennálló 29 színikerület igazgatóit, hogy ez ügyben véleményü­ket az augusztus 10-én tartandó közgyűlés előtt terjeszszék elő. E felszólításnak eddig 26-an tettek eleget, s pedig a következő 17 igazgató: Temes­vár­y Lajos, S­z­t­u­p­a Andor­, S­z­e­g­e­d­y Mihály, M­á­n­d­o­k­y Béla, Nagy Mihályné, Szabó Antal, Krecsányi Ignácz, Bogyó Alajos, Csóka Sán­dor, Gáspár Jenő, Homoky László, Hubay Gusztáv, Károlyi Lajos, Kétszer­y József, Várad­y Ferencz, V­árnay Fábián és Völgyi György a szini kerületek feltétlen eltörlése mellett nyilatkozott. A következő­­ azonban : M­i­k­l­ó­s­y Gyula, Kárpáthy György, Benedek József, Balogh Alajos, A­r­a­d­y Gerő, G­e­r­ő­f­y Andor és a győri színtársulat a rendszert magát fentartandónak véli, csak a kerületek új beosztását kívánja. Végül Bényey István és Kőszeghy Endre a jelenlegi beosztással teljesen meg vannak elégedve. A többség mindenesetre az eltörlés mellett nyilatkozott. — A nemzeti színház operája erősen készül az új idényre. Mint egy kőnyomatú lap írja, a télen színre fognak kerülni: Delibes Leo „Naillá“-ja, Wagner „Tristan és Isolde“ czímű operája és „Nero“ Rubinsteintól; ez utóbbinak szövegét Várady Antal fordította le. Az opera első vendége Ali Jenny kisasszony lesz, ki eddig Münchenben és Braunschweigban működött ; a kisasszony — különben földink, magyarul is beszél jól s szere­peit magyarul fogja énekelni — „Lucia“, „Alva­járó“ és „Hugenották“ főszerepeiben fog föllépni. — A népszínházban holnap vasárnap, kedden, szerdán és csütörtökön a „Dráma a tenger fene­kén“ czímű nagy látványos színművet ismétlik, hétfőn pedig „Boccaccio“-t, melyben Solymosi hosszas szabadsága után először fog föllépni.­­ Pénteken kerül először szinte „Az útszéli gróf­kisasszony“, Hervé legújabb operettje, mely Páris­ban a Bouffes Parisiens színházban 1879. február 22-én „La marquise des rues“ czímen adatott elő­ször, s azóta e színháznak állandó repertoire-da­­rabja. Az új operette főbb szerepeit Erdősi E., Sziklai E., Komáromi Mariska, Csatai Zs., Ká­polnai, Solymosi és Újvári fogják játszani. — Patti Adelinával és Nicolinival Pollini impresario szerződést kötött Párisban, mely szerint a művészpár minden estére tízezer frankot kap. Ez egyszer azonban Pollini nem viszi a divát messze országokba, hanem kibérelte a Théâtre-Lyriquet, melyben Patti föllépései 1881. márcziusban kez­dődnek, s harmadfél hónapig tartanak. A reperto­­ire-on a „Sevillai borbély“, „Semiramis“, „Lucia“, „Linda“, „Traviata“, „Troubadour“, „Rigoletto,“ és „Sonnambula“ vannak. — Magyar énekesnő külföldön, Glózer Adél kisasszonyt, ki soproni születésű s ki eddig csak soproni hangversenyeken lépett föl, Trombiti im­­presarió Varsóba szerződtette havonként 2000 frank­­nyi tiszteletdíjjal. Szép-szinház. Budapest, vasárnap, augusztus 1-én DRÁMA A TENGER FENEKÉN. Nagy látványosság 7 képben, zenével. Kezdete 7­/2 órakor. Holnap : N­épszinház. „Bokkácacsó.“ Nagy operett 3 fel­vonásban. CSARNOK. Kisvárosi képek. Irta : Sümegi Kálmán. VI. A majális. A Kerek-Fenyves kivül esik ugyan Zsombékos határán, de azért hagyományos szokás ott tartani a zsombékosi majálist, mely ha nem is hetedhét­országra szóló, rendesen nagy port ver már előre a kisvárosban, van miről tereferelni a kávénéni­­kéknek, sugni-bugni a bohó leányoknak, tervezgetni a rendező fiatalságnak ... a „Hatrét“-boltos nem győzi a dolgát, zsúfolva az üzlet, az egyik kisasz­­szonynak a legújabb divatú nyári kelme, a másik­nak a tavasi szövetből pótlék, a harmadiknak vad­galamb színű keztyű, aztán csipke, szalag, fátyol.

Next