Ellenőr, 1880. augusztus (12. évfolyam, 363-417. szám)
1880-08-01 / 363. szám
Az északkeleti vasúttársaság nyugdíjintézete, mint az alagút előtti, az Albrecht-út sarkán épült új ház tulajdonosa, az iránt kérvényezett, engedtessék meg a járdának kettős átvágása, mikép a kocsik közvetlenül az épülethez juthassanak. A kérelemnek közlekedési és közbiztonsági tekintetből hely nem adatván, a főváros hatóságának elutasító határozata 2-ed fokúlag is helybenhagyatott. A stáczió-utcza szabályozási terve; az Izabella-, szigony- és práter-utczák macadani burkolása ; a kemniczi-, munkás- és hársfa-utczák csatornázása, a Szvetenay-, Márton- és mesterutczák kövezési terve, valamint a városerdőben 20 uj lámpa felállítása és a Kőbányán 2 közkút felállíttatása jóváhagyatták és engedélyeztették. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Vécsey Jánosnak VII. k. külső dob-utczában 4896/6. sz. a. egyemeletes lakházra. Weber Edének I. k. Lógody utcában 4256/6. sz. a. egyemeletes nyaralóra. Jellinek A.-nak VII. ker. külső dob-utczában 4919. sz. a. egyemeletes lakházra. Kölsinger Rezsőnek VI. ker. sugárúton 1332/19. háromemeletes lakházra. Pesti lovaregyletnek VII. k. uj lóversenytéren nézőcsarnokra. Wörner Jakabnak V. k. vácziuton 54. sz. a. leégett épület helyreállítására. Cs. kir. szab. osztr. államvaspályatársaságnak VI. ker. pályaudvarán laktanyára. Kreische Antalnak VI. k. sugárúton 22—24. sz. a. 3 emeletes házra. Hübner Nándornak VI. k. sugárúton 78. sz. a. 3 emeletes házra. Gróf Teleky Irénnek VI. k. sugárúton 86. sz. a. 3 emeletes házra Todoresku Pálnak X. k. gyömrői uton 8613 8614. sz. a. egyemeletes házra. Compercz Zsigmondnak VI. k. sugárúton 30—32. sz. a. háromemeletes házra. Cs. kir. szab. osztrák államvaspálya társaságnak VI. kerületi pályaudvarán lakház épithetésére. Halácsy Sándornak VIII. Damjanich-u. 4320/6 sz. alatt lakház épithetésére. Gergely Kálmánnak I. k. Istenhegyi dűlőben 7191. sz. alatt mulatókára. Strohhoffer Istvánná, szül. Mattyus Clotild-nak I. ker. Kelenföld 10346 sz. a. kezelési helyiségre. Egy testvérgyilkos bünpöre. (Eredeti tudótitár.) . Szeged, julius 31 Gyurkovits Milos bünpörében a szegedi bünfenyitő kir. törvényszék ma tartotta meg a végtárgyalást. Az esetnek kiváló érdekességet kölcsönzött ama körülmény, hogy vádlott atyja, Gyurkovits Pera a tárgyalás előtti napokban sorban fölkereste a bírákat, s kérte, hogy fiának valahogy meg ne kegyelmezzenek. Mikor az elnök tudomására juttatta, hogy fiát Komjáthy Béla képviselő fogja védeni, sajnálatát fejezte ki, hogy olyan kötélre való ember ügyével egy képviselőt fárasztanak. A tárgyalás fél tíz órakor vette kezdetét a törvényszék rendes üléstermében, mely ez alkalomra zsúfolásig megtelt, sőt a nyitott ajtajú melléktermekben is igen sok hallgató volt jelen, leginkább a kir. biztosság hivatalnokai. A törvényszék következőleg alakult meg : Elnök: Őrhalmy Lajos, szavazóbírák : Buttyán László, Onitiu Elek, jegyző Katkics Gyula volt. A kir. ügyészséget Schmidt Imre alügyész képviselte. Védő ügyvéd Komjáthy Béla. Elnök a tárgyalás kezdetén a vádlott Gyurkovics Milos elővezettetését elrendeli. Vádlott nyílt tekintetű, kissé halvány, anyanyelve a román, arczának jellege azonban szláv s nem román származásra vall. Életkora 28—30 év körüli. Nyugodtan foglalt helyet a törvényszékkel szemben, s az izgatottság minden jele nélkül hallgatta a tárgyalást, melynek nagyobb részét megérte. Gyurkovits Miklós csanádmegyei, nagylaki lakos, folyó évi május hó 5-én este bátyjával Gyurkovics Mitrával, atyjuknak a nagylaki határban fekvő tanyájára ment s ott az egymás társaságában elköltött estebéd után Gyurkovits Mitra az istálló ajtó mellett a falhosszában elnyúló eresz alatti ágyra feküdt, maga mellé fektetvén kis hét éves fiát is. Vádlott a szobában feküdt le s reggeli négy óráig aludt. Kevéssel négy óra után fölkelt s benézett az istállóba, hol fiá ez Juán és Szeles János béresek a lovak tisztításával foglalkoztak. Onnan kijövet egy súlyos és éles fejszével alvó testvére fejére sújtott, oly erővel, hogy annak feje azonnal ketté repedt. Akkor a fejszét még mindig kezében tartva, a béreseknek meghagyta, hogy fogjanak be, s a holttestet velök együtt szekérre emelvén, behajtatott Nagylakra, szülei házához. A tettest a nagylaki járásbíróság azonnal elfogatta, s megtartotta az elővizsgálatot. Vádlott tettét teljesen bevallotta, s mentségére elpanaszolta, híseg atyja, ki 30—40 ezer forintnyi vagyonnal bir, őt és öt testvérét gyermekségüktől kezdve üldözte, s ennek az üldözésnek csakis bátyja, Mitru volt az oka, ki kapzsiságból folytonosan áskálódott ellenük. Az atya három lányát férjhez adván 200 forinttal elégítette ki őket . Miklós fivérét elűzte a háztól, s ugyan a sors várt egy másik fivérére is, ki időközben meghalt. Ezután Mitru úgy nyilatkozott, hogy „atyja gazdaságából a többi ganajt is kitisztítja“, s addig fondorkodott, míg aityjuk vádlottnak is kiadta az utat egy fertálynyi rossz földdel elégítvén őt ki. Mindez Milost rendkívül elkeserítette, s többször mondta, hogy bátyját, ki őt atyai örökségétől megfosztja, meg fogja gyilkolni. Atyja e miatt hatóságilag megfenyítette őt, s egy egészségtelen lakást bérelvén ki számára, május 6-ára tűzte ki elköltöztetése napját, daczára, hogy vádlott neje máj. 3-án gyermeket szült s gyermekágyban betegen feküdt. Vádlott ekkor elhatározta, hogy bátyját meg fogja gyilkolni, s a tanyára azért ment ki vele, hogy a tettet végrehajtsa. Vádlott e vallomását a végtárgyalásnál jelentékenyen módosította. Elfogatása után zavart volt, nem tudta mit beszél s csak úgy felelt, ahogy kérdezték. Most azt vallja, hogy ha fenyegette is bátyját, nem gyilkolta volna meg, de az a tett előtt vele vitát kezdett, s az ágyból kiugorván rá vasvillát fogott, s ő ekkor az ágy alatt levő fejszét saját védelmére rántotta elő. Még a dulakodás közben sem akarta megölni Mitrut, de oly szerencsétlenül ütötte meg, hogy az rögtön lerogyott, s ekkor ő, nehogy a kutyák nyalják fel a bátyja vérét, a holttestet befektette az ágyba. E vallomás hallattára vádlott atyja, Gyurkovics Pera rendkívül izgatott lett s felkiáltott: nem igaz! hazudik! A két béres kihallgattatván, azt vallja, hogy ők semmi szóvitát sem hallottak a két testvér közt, pedig alig pár lépésnyire voltak tőlük az istállóban. A fejsze nem volt az ágy alatt, mint vádlott állítja, mert azt a padláson szokták tartani, s egyik tanú látta is, hogy azt vádlott hozta magával a subája alatt. Az ágy közelében vasvilla nem volt, s igy nem igaz vádlott ama vallomása, hogy bátyja azzal őt megtámadta volna. Azt azonban mindketten állítják, hogy vádlott, miután velük beszélt, még egyszer nekiesett a holttestnek s a fejszével uj csapást mérve rá, igy szólt: „Nem halsz meg? Kell még? Adjak még? ” Mikor pedig hazaérkeztek, szüleihez igy szólt: „Itt hozom kedves fiukat, akit megöltem, most már tehetnek vele amit akarnak! Vádlott atyja nem akart a törvény kedvezményénél élni s fia ellen tanúskodott. Szerinte fia nem volt tékozló, sem kicsapongó, de mindig ellenségeskedésben élt velük s ezért nem szerette. Mitrunak azért volt több joga a háznál, mert legidősebb volt s a gazdaságot ő vezette. Gyurkovits Jelitzát, a meggyilkolt özvegyét a törvényszék megkérdezvén, hogy mit kíván férje haláláért, ezt felelte: „Fejet fejért — egyebet semmit!“ Ezután Rácz Jván és Szeles János a vádlottal szembesittetvén s vallomásaikra megeskettetvén, a bizonyítási eljárás befejeztetett. Következett a vádbeszéd. Az ügyész vádlottat a gyilkosságban bűnösnek kérte kimondani s büntetésére kötél általi halált kért. Védő ügyvéd félóráig tartó remek védbeszédében kiemelte, hogy vádlott, ki jóravaló becsületes előéletű ember volt, mit az is bizonyít, hogy katonáskodása alatt 40 forintot tudott megtakarítani, s ezt anyjának át is adta. Hite szerint bátyja fondorkodása s atyja igazságtalansága daczára sem követte volna el a bűntettet, ha családjával együtt a háztól való elköltözést nem épen akkor parancsolják meg neki, mikor neje betegágyban feküdt. De előre eltökélt szándékot sem lát a tettben, s ezért nem gyilkosságban, hanem emberölésben kéri elmarasztaltatni, s rövid fogsággal büntetni. A törvényszék félórás tanácskozás után vádlottat kötél által való halálra ítélte. Vádlott megkérdeztetvén, hogy megértette-e az ítéletet, nyugodtan válaszolt: — Megértettem. Felebbezek. Kir. ügyész hivatalból kéri a felebbezést. Ülés vége 1/12 órakor. HÍREK — Július 31. — — Lapunk legközelebbi száma hétfőn reggel jelenik meg. — Stephanie herczegnő mint zászlóanya. A trónörökös jegyese, a vőlegénye védnöksége alatt álló trienti hadastyán-egyesület zászlószentelési ünnepélyére a zászlóanya tisztét a legnagyobb szívességgel elfogadta. A herczegnőt ez ünnepélyes adtásban, mely augusztus 21-én lesz, Runny Ida trienti udvari tanácsos neje fogja helyettesíteni. — Kossuth mint hírlapíró, Ballagi Aladár olaszországi utazása alatt meglátogatta Baracconéban Kossuth Lajost is, s látogatásáról többek közt a következő érdekes sorokat írja: Beszélgetésünk azután Kossuth „Pesti Hirlap“-jára tért át. Nincs önöknek arról fogalmuk — mondá Kossuth — minő gyötrelem politikai napilapot censura mellett szerkeszteni! Mikor egy-egy czikknek épen a legjavát törlik, amely nélkül ellapul vagy értelmét veszti az egész. A legsikerültebb vezérczikk is puszta betűhalmazzá omlik össze, ha kilopják belőle a lelket. Estefelé rendesen átküldtük Budára a kefelevonatot, mert kéziratot nem néztek át. Késő este érkezett vissza, rendszerint tele törléssel, vagy épen kiigazítva. S minő volt az az igazítás ! De azért visszaigazítani crimen laesae lett volna. így történt, hogy néha azon módon a censor korrektúrájával együtt nyomattam ki dolgozatomat. A kikorrigált helyek kirívók, s a világ azt tartja, hogy én írtam, pedig dehogy írtam: a censor erőszakolta bele. Több ízben azonban inkább kárba hagytam veszni az egész czikket, semhogy az idétlen igazítással együtt adjam sajtó alá. Ilyenkor aztán az volt a kérdés, mit tegyek már most ? A lapnak reggelre törik-szakad meg kell jelenni, hisz a közönség nem tudja, hogy későn este lesték meg és ütötték agyon a vezérczikket. Ha nem volt más, már megvizsgált vezérczikk készletben, úgy a lap a nélkül jelent meg. Nagy kegyelem volt, s csak némelyik censor engedte meg e két sornyi communiqué közzétételét : „tőlünk nem függő akadályok miatt a vezérczikk ezúttal elmaradt.“ Néha puszta aritmethikát is töröltek. Mikor a megyénkénti aránytalan adózás ügye volt napirenden, pár hónapi fáradságos munkával nagynehezen összeszereztem különböző megyék adózására vonatkozó adatait. Ezekről tabellát készítettem, melynek rovataiba odajegyeztem, hol pl. Tornában, Ugocsában vagy Bácskában, Biharban ennyi és ennyi a porták száma, egy portára tehát ennyi adó-forint és garas esik; aztán erdő, rét, szántóföld, marhaállomány stb., s mindezek adója volt még föltüntetve azon a táblázaton. Pusztán ezt, egy betű kommentár nélkül akartam kinyomatni. De egyetlenegy censor sem engedte meg. Okát kérdeztem, miért nem engedik? — „Hát csak azért, ők tudják miért!“ Ez ellen aztán nem volt appelláta. Akadt azonban köztük becsületes ember is, akivel lehetett okosan beszélni. Ilyen volt Czech János , elég értelmes ember, hiszen megtették akadémikusnak is. Ez néha azt a rendkívüli szívességet is tanúsította, hogy kéziratot nézett át s kijelölte a helyeket, melyek azon módon való kinyomatását már állásánál fogva, nem engedheti meg. Fejezze ki máskép, vagy hagyja ki s akkor készséggel ad hozzá nyomdába szóló útlevelet. Aztán megkérdeztem, mi lett volna, ha a kéziratot imprimatur nélkül adja sajtó alá. — Nem tudom, úgy mond, mi történik ez esetben. Még a legutolsó hirdetést is bemutattuk a censornak s imprimatur nélkül már csak azért sem közöltem volna valamit, mert ezáltal a nyomdát teszem ki annak a biztos veszedelemnek, hogy menten becsukják. Annyit tudok, hogy mikor 1837-ben a „Törvényhatósági Tudósítások“ ügyében ellenszegülni merészkedtem, két vagy három (Gunszt úr közbeszól: „négy“) évi börtönre ítéltek, sőt a Curián, Jeszenszky nevű biró, Tolna megyéből halálra szavazott, „úgy bizony, halálra ítélt!“ ismétlő s mélyen elgondolkozott. — A jó öreg Weisz Bernát Ferencz bácsi holnap, augusztus 1-én üli meg nyolcvanadik születése napját, barátainak és ismerőseinek nagy örömére. Más ember ilyen korban, még ha bírna is tenni valamit, nyugalomba vonul , de Weisz B. hogy tudna ellenni aggkorában is gond, dolog nélkül. Ki terjesztené akkor az iskolai takarékpénztárak eszméjét oly buzgón, mint ő, ki istápolná a tanítóegyleteket, ki nézne el a fővárosi szeretetházba, melynek ő az elnöke és a lelke, ki létesítene az Erzsébet leányárvaházhoz hasonló jótékony intézeteket, vízvezetéket, dunai szabadfürdőt? Ki lenne elnöke a kereskedelmi kamarának, tagja a fővárosi bizottságnak, a Lloyd-társaságnak, a fővárosi egyletnek (amelyet alapított), ki állana elő mindig újabbnál újabb életrevaló indítványokkal? Végre ki lenne lelkesebb pártfogója nála a magyar írók és művészek társaságának, melynek javára minden évben tekintélyes összegeket áldoz? Adja isten, hogy még sokáig ápolhassa kedvencz intézeteit , terjeszthesse élőszóval, röpiratokban életrevaló eszméit, melyek aeve perennius fogják fentartani nevét az utókor számára ! — Személyi hirek. Fraknói Vilmos, ki jelenleg a Martinovics-féle összeesküvésre vonatkozólag gyűjt adatokat, búvárkodását a bécsi udvari levéltárban bevégezvén, kutatásai folytatása végett a jövő hóban Berlinbe utazik. Martinovicsról szóló jelentékeny történelmi művének első kötete a napokban fog megjelenni Ráthnál. — A szerb vámszerződési tárgyalások véget érvén, a magyar kormány kiküldöttei dr. Schniczer Gyula keresk. miniszt. osztálytanácsos és Borszéki Soma tegnap a fővárosba visszaérkeztek. — Grollman porosz törzstiszt segédtisztje kíséretében Berlinből, — Hadik Ferencz gróf Kassáról, — Khorinszky gróf, — Vetter Ferencz gróf Sziriából a tegnapi nap folyamán a fővárosba érkeztek. — A hadmentességi adókötelezettség bejelentésére kitűzött határidő ma lejárt. Minthogy azonban Budapesten még igen sokan vannak a bejelentéssel hátra, a pénzügyminisztérium ma közölte a fővárossal, hogy rendelet útján a bejelentési idő meg fog hosszabbíttatni augusztus 9-ikéig, tehát 8 nappal. A tanács e közlés folytán még a mai nap folyamán hirdetményt bocsátott ki, melyben a közlési határidő meghosszabbítást a nagy közönségnek tudtul adja. — Adatok Skobelevné gyilkosának jellemrajzához. Uzatis hadnagy szülei 1865-ben Nisnij-Novgorod városban éltek. Atyja, az ismert Sormovsk gőzhajógyár akkori tulajdonosa, egyszersmind Bénardaki gazdag iparának főüzletvezetője volt. Az Uzatis-család nagy fényűzés közt élt, a szülőkből s három fiúból állt, kik közül a legfiatalabb. Miklós akkor 9—10 éves, halavány, szikár gyermek volt. Az apa majdnem mindig üzletével volt elfoglalva s igy gyermekeire semmi befolyást sem gyakorolhatott. Anyja jószívűségében nem szabott korlátot fia szilajságának s nevelését teljesen egy nevelőnőre bizta, kit a fiú gyakran oly erősen „megcsípett“, hogy sirva panaszkodott a bárdolatlan fiúra. A nagy szolgasereg kis parancsolójuk minden kívánságát teljesítette. De a fiú a szolgák készségét gyakran ütésekkel hálálta meg. A tantárgyak közül a mathematikában tette a legjobb előmenetelt, de gonoszsága s makacs természete már ez alkalommal is nyilatkozott, így például nem fogott az olvasáshoz, míg a helyet, meddig olvasnia kellett, kereszttel meg nem jelölték. Nevelőjét gyakran megcsalta s a tanulási órák alól kivonta magát, a mikor csak tehette. Kedvencz mulatsága volt legyeket fogdosni, melyeknek aztán a szárnyait tépegette ki, továbbá a kutyákat és macskákat kínozni. Az orosz lapok legnagyobb része eltagadja Uzatis orosz származását. A „Golos“ szerint Uzatis egyike azon szláv „testvérek“nek, kiknek se hazájuk, se országuk; a „Novoje Vremja“ pedig azt állítja, hogy Uzatis görög eredetű. Fényes ünnepélyt rendeznek szeptember 8-án Székesfehérváron a „Vörös kereszt“ nőegylet javára. Az ünnepélyt a lövöldében rendezik s lesz bazár, alkalmi lap s talán hangverseny , sőt nevettető szórakozásul kutya- és szamárverseny is. Az árucsarnok árusnői Fehérmegye és Fehérvár legszebb hölgyei lesznek. A lap szerkesztőjül pedig Szögyény M. Julia urhölgyet és a munkára mindig kész Zichy Jenő grófot kérte föl a választmány. — Étkező-coupék. A gyorsvonatok menetének még gyorsabbá tételére behozták Németországban az Amerikában divó rendszert, hogy ugyanis étkező-coupét csatolnak a vonathoz, s úgy az étkező állomások időt nem rabolnak. Az osztrák államvasutak szerint szintén be akarja hozni a praktikus intézményt, s legelőször a Bécs és Bukarest között közlekedő gyorsvonaton fogja alkalmazni. — Rettenetes medvevadászat. Wippachból Írják e hó 27-ki kelettel a következőket: 21-dikén este Eckhel (trieszti) és Kulnick erdész a wippachi uradalomba mentek őzbakra. Alig értek azonban az erdő egyik tisztására, midőn kis távolságra tőlük egy öreg, roppant termetű medve bukkant elének, melynek az erdész egy jól czélzott lövéssel golyót röpített mellébe. A medve, bár nehéz sebet kapott, a 20 lépésnyire álló erdészre rohant, ugyanekkor Eckhel is rátüzelt, megtalálta, mire a medve oldalt elmenekült. Az időközben beállott sötétség a hajtásnak véget vetett. Másnap a sebesült medvét hat vadász és három hajtó, három órai keresés után fölverte. A vadászok rögtön rálőttek s négy golyó fúródott a medvébe, mely ordítva vetette magát két vadászra: az egyik csekély súrolt sebbel elmenekült, a másik ellenben súlyosan megsebesült. A hajtók megfélemülve tagadták meg az engedelmességet a további ütésre, s a vadászatnak ismét abba kellett maradnia. Az erdész végre összeszedett hat elszánt favágót, baltákkal és lándzsákkal fölfegyverkezve, kik nyolcz vadászszal folytatták a medve-hajszot. Alig másfél órai keresés után ráakadtak a medvére, mely egy hajtóval s egy vadászszal szörnyű tusát kezdett. A hajtók s vadászok valamennyien két halálos veszedelemben forgó társuk segélyére siettek, még hat golyót lőttek a medvébe, s minthogy ez még mindig ordítő dühvel tépte két áldozatát, a hajtók baltáikkal kezdték döngeni a medve fejét, s lándzsáikkal döftek testébe. Egyik hajtó hat hüvelyknyire taszította a vadállat fejébe, mire a medve kiszabadította magát a hajtók közül s neki támadt egyik hajtónak, azt borzasztóan megtépve. Végre a szörnyű állat kiadta páráját. A medve hím volt, súlya 470 font. A legutóbb említett hajtó életveszélyesen van megsebesítve, a többiek fölgyógyulásához van remény. A medve koponyája a sűrü baltacsapásoktól szerteszét van zúzva. A vadászok és a hajtók bátor magaviselete képezi most Wippach környékén a beszéd tárgyát. — Hans Makart a napokban Moszkvába megy, hogy ott a Szlavjanszky bazár pompás termeiben az ő képeinek kiállítását maga rendezze. — Udvarias tábornok. Szemeka tábornok Odessában a napokban éjjel nyitva hagyta lakásának egyik ablakát, melyen egy tolvaj azután bement. Alig tette azonban a földre a lábát a tolvaj, a tábornok megragadta, s derekasan elpáholta. Mivel a tábornok tudta, hogy ki volt a tolvaj, panaszt emelt ellene az odesszai békebírónál. Ez a tolvajt bizonyítékok elettelensége miatt fölmentette. Alig hallotta meg Szemeka tábornok ezen ítéletet, hirtelen a bíróhoz lépett, s tőle a szabadon bocsátott tolvaj lakczímét kérte. „Minek?“ kérdezte az elbámult békebiró. „Hát csak azért, biró úr, — válaszolt Szemeka, — hogy mivel azt gondolja, hogy a tolvajnak nem volt szándékában engem meglepni, bátor vagyok azt hinni, hogy látogatást akart nálam tenni. Azért szükséges tehát a lakezime, hogy viszonozhassam látogatását.“ Az éhező amerikai, Dr. Tanner, az éhező amerikai orvos múlt kedd és szerda közt ismét két fontot vesztett súlyából. Szerdán érvelése 74 volt, gyenge ugyan, de még meglehetős szabályos. A dynamometer szerint Tanner ereje változatlan, de nagyon gyenge, ha mennie kell. Mikor szerdán csak a ház tornáczára akart kimenni, majdnem összerogyott. Tanner negyven napi böjtölésének ideje augusztus hó 7-én jár le. Nagy kérdés, hogy addig kitartja-e csupa vizen és levegőn. — Darázsok a kelepczében. A „Magyar Föld“ egy olvasója következőket irja: „Kertemben az út melletti két fészekből kiröpülő darázsok által zaklattatván, sokszor sokaságuk miatt kerülő utat tenni kénytelenittettem ; ettől megszabadulandó, egy nagyobbféle légyfogó üveg fenekére petróleumot öntöttem és igy elkészítve a lyuk szájára illesztettem , és pedig az egyikre késő este, amidőn a darázsok már pihenőt tartottak, a másikra pedig napközben, mind a két esetben kitűnő eredményt értem el. Az első esetnél már napfeljövet előtt tódultak a darázsok kifelé repülve az üvegbe, hogy néhány kerülő után a petróleumban leljék halálukat. A másiknál próbaképen nappal, repülés közben helyeztem az üveget a lyukra, úgy hogy alul is ki- és be tudjanak bújni ; itt az eredmény még mulatságos is volt, mert akárhány a lyukból kirepült, mind az üvegbe került, még azok is, amelyek bebújtak a lyukba, mind a halál torkába mentek. Kíváncsiságból az egyik fészeknek népességét megszámláltam és 312 darázs veszett el egytől egyig.“ — A Menesclou-pör. Menesclounak, ennek a megátalkodott gazembernek a pőrét, ki a jó múltkor Párisban egy kis leányt fölcsalt magához, kényére bánt vele, azután negyvenhárom darabba vágta s nyomban rá költeményt is irt, e hó 28-án kezdték tárgyalni a szajnai törvényszék előtt. Menescseu 23 éves, atyja hivatalszolga valamelyik minisztériumban, anyja munkásnő. A vádlevél szerint elvetemültebb semmiházi nincs nála; korhely, csavargó, atyját, anyját mindig ütötte, verte. Deux Lujzát, négyéves áldozatát, április 15-én csalta fel magához. A leányka anyja s az egész ház hiába keresték a leánykát mindenütt, még Menesclounál is, nem akadtak rá, csak másnap jöttek a rettenetes bűntényre, mikor Menesclou szobájából olyan forma zajt hallottak, mintha valaki húst és csontokat vágna. Egyszersmind roppant bűz terjedt Menesclou szobájából. Menesclou a darabokra vágott testet a kályhába dugta s ott égette meg. Menesclout látta egy kéményseprő az ablakon keresztül, hogy valamit csinál a kályhájánál, de mikor Menesclou is észrevette, nem árulta el zavarát, hanem egykedvüleg szívta tovább cigarettjét. A gyanú azonban mindig több tápot nyervén, a rendőrbiztosok bementek Menesclouhoz, kinyitották a kályhát s ott találták a kis Luiza maradványait. Menesclou zsebében megtalálták két kis karját, a kályha háta mögött pedig fejét. Menesclou erre bevallott mindent, fölhozván, hogy a kis Luizát azzal csalta fel magához, hogy virágot ad neki. Mikor fent volt, „megmagyarázhatatlan indokból“ megfogta hátulról nyakát s fojtogatni kezdé. Mivel a kis leány sikoltozott, egészen megfojtotta. Azon állítása mellett azonban konokul megmaradt, hogy gonosz szándéka lett volna a kis leánynyal. A tárgyalási teremben Menescseu szinte csodálkozni látszott, mikor az elnök felolvasta előtte a rendőrség így végződő véleményét : „Ez olyan bandita, ki a lehető legnagyobb gonoszságra képes a földön.“ Azt is folyton tagadta, hogy azelőtt is már nem egyszer kapták rajta ilyen ocsmány bűnökön, s hogy még a tengerészetnél szolgált, 170-szer büntették meg. Magára a bűnre nézve, így kezdé az elnök: — Mondja el, mi történt április 15-én . . . beszéljen . . . hallgat? . . . felment szobájába két és három óra felé. Miért ? — Hogy felöltözködjem. — Önnél egy orgonaág volt, ezzel csalta be? — Igen uram, igen. Volt nálam virág, s megmutattam a kicsinek. Ő bejött, s én megfogtam az öklét, hogy ne menjen vissza. Kiabált, hogy bántom .. . Erre megfogtam a nyakát . . . Azután elhagyott az eszem . . . nem tudom mi történt azután. — De ez a gyermek önnél maradt, senki sem látta onnan kijönni, magyarázza meg ezt. — (Vádlott hebegve) :... nem tehetem. — Az esküdt uraknak szükségük van önt meghallgatni. — (Vádlott gyenge hangon): a mit a vádlevél mond, igaz. — (Elnök a birákhoz) : hallották ezt uraim ? beismeri az erőszakot. — Nem. — De én azt mondom, igen. — (Vádlott sírva és fölindulva): nem, nem, nem, esküszöm, nem bántottam. — Megölte Deux Lujzát. Miért tette ezt ? — Nem tudom. — Akkor kezdjük a vádlevél részleteit. Ezeket azonban olvasóink már nagyobbára ismerik. Vádlott folyton tagad mindent. Ezzel a tárgyalást az napra bezárták. Folytatásáról tudósítani fogjuk olvasóinkat. Naptár. Vasárnap, augusztus 1. Napkelte : 4.39, nyugta: 7.32 p. Hold a földtávolban d. u. 5 órakor a hold mellett, Mars Uranus mellett. — Időjárás : derült idő, nagy meleg. R. kath. : C. 11. Vas. Sz. Páter, prot. : C. 10. Vas. Péter, görög-orosz. (julius 20.) E. G. Illés próféta. Fővárosi czipészek nyilvános gyűlése d. u. 3 órakor. (Király utcza 30. sz.) Asztalossegédek gyűlése a Beleznay-kertben d. u. 2 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Iparmúzeum a műcsarnokban d. e. 9-től d. u. 4-ig. • Múzeum természetrajz és népismerár d. e. 9— d. u. 1 -ig. Margitszigetre közlekedés a vámháztól és a többi állomásoktól félóránkint. Népzene s délután 4 órakor katonazene. Egyletek, társulatok — A „Concordia“ jótékonysági egylet választmányának tegnap tartott ülésében elnök lovag Posner Károly Lajos ur meleg szavakban emlékezett meg az egylet egyik közelebb elhunyt tiszteletbeli tagjáról, dr. Szabóky Adolf tanárról. A választmány elhatározta, hogy ezen veszteség fölött való mély sajnálkozásának jegyzőkönyvileg maradandó kifejezést ad, továbbá, hogy a boldogult halálának évfordulóján az egyleti imahelyiségben a léleküdvi mécset meggyujtatja és végül, hogy emlékezete tiszteletére még az ülés folyamán jelentékenyebb összeget fog rendkivüli segélyezésre fordítani. Ezek után a főpolgármester három rendbeli leirata olvastatott fel, melyek értelmében ő felségeik, valamint a trónörökös az egylet részéről ő fenségének eljegyzése alkalmából felterjesztett szerencsekivonó feliratokat köszönetnyilvánítás mellett elfogadták. A leiratokat lelkes éljenzés közt vették tudomásul. A következő adományok folytak be: Stern Ignácztől 200 frt magyar aranyjáradékban, Kochmeister bárónőtől és Schwarcz Ármin igazgatótól 25—25 frt, Lippa Dávidtól 30 frt, Bergsmann S.-től 3 frt és fentemlitett segélyekre, 5 tag és egy idegen özvegy részére, összesen 180 frt utalványoztatott ki. — Az országos kisdedóvó-egyesület képezdéjénél Szerdahelyi Adolf huzamos gyengélkedése miatt lemondása folytán, az igazgatói állomás megürülvén, az egyesület képviselete ez állomásra pályázatot hirdet következő feltételek mellett: 1. Az igazgató a három első évre, mint ideiglenesen alkalmazott 1000—1000 fizetés lakást, ekkor nyert megerősítés esetében 1200 frtot és lakást nyer az intézet épületében. 2. Köteleztetek az egyesület képezdéjében 14 tanórát adni s az igazgató teendők végzésére d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig irodájában működni. Általában pedig mind az egyesület, mind az intézet érdekében minden tőle telhetőt elkövetni. Az igénynyel biró folyamodók folyamodványaikat augusztus 20-áig bizonyítványaikkal együtt a tanügyi bizottság elnöke Kralovánszky Istvánnéhoz (Lipót utcza 36. szám) küldték be. — A budapesti egyesült 1848/49 diki honvédegylet i. é. augusztus 1-én vasárnap d. u. 57. órakor a megyeház kis termében választmányi ülést tart. A budapesti szabó-ipartársulat egyik utóbbi választmányi ülésén kimondotta, hogy a társulat részére bárhonnan benyújtott számlákat csak magyar nyelven fogadja el. Az erről szóló határozat a tegnapi ülésen hitelesíttetett. Törvényszéki csarnok. — Fegyelmi tárgyalások. A kir. tábla mint 1. fokú fegyelmi bíróság Vajkay Károly elnöklete alatt ma két fegyelmi esetet tárgyalt. Viosz Béla tapolczai kir. járásbirós birósági albiró ellen 7 rendbeli vád emeltetett. Szeiffert Ede kir. főügyészi helyettes vádbeszéde és Kovács Gyula ügyvéd igen sikerült védelme után a kir. tábla csak a következő 3 vádban találta vádlottat vétkesnek, még pedig 1. mert a járásbirót helyettesíteni és az igtató könyvet aláírni vonakodott, — 2. az őt erre felszólító járásbiró végzését széttépte, 1 3. ugyanezen ügyben a zalaegerszegi kir. törvényszék elnökének rendreutasítását igazságtalannak és önkényűnek nevezte, visszautasította azzal, hogy az elnök vizet prédikál és bort iszik. Ezért vádlott 50 frt birságban és 56 frt költségben marasztaltatott el. Úgy a kir. ügyész, mint vádlott felebbezett. A másik ügyben Aradi Antal fővárosi ügyvéd védelmezte Dervatits Kálmán alsólendvai járásbirósági albirót, ki azzal vádoltatott, hogy a kir. tábla által kiegészítés végett visszaküldött iratokat csak két év múlva terjesztette fel. A kir. tábla feloldó végzésével elrendelt tanuhallgatást alperes értesítése nélkül foganatosította és egy bűnügyet a vizsgálat befejezése előtt irattárba helyezett. A kir. tábla azonban Dervaritset felmentette. A szabadkai váltóhamisitási eset újabb stádiumba lépett, amennyiben Cziglányi Béla szabadkai vizsgálóbíró megjelent Szinér-Váralján s a hamisnak állított 16 000 frtos váltó tulajdonosát Friedmann Dávidot vizsgálati fogságba vetette és magával vitte Szabadkára. Friedmann, ki tekintélyes polgár, azt állítja, hogy a 16,000 frt váltóért az értéket Budapesten kifizette Timpi Ferencz szabadkai bejegyzett kereskedőnek s gyárosnak, ez az elfogadó a váltón . Timpi Antal a kibocsátó, Timpi János a forgató. A váltó július 4-én lejárt, de ki nem fizettetvén, Friedmann bepörölte s Timpiék ellen végrehajtást kért. Az elfogadó Timpl Ferencz meghalt, az ő örökösei s a váltót kibocsátó s elfogadó testvérek pedig a váltóért előbb 9000 írttal kínálták meg Friedmannt, amit ez el nem fogadván, a szabadkai törvényszéknél váltóhamisítási följelentést tettek. Az egész eset nagy feltűnést kelt a vidéken. Somosheőyt, a híres kalandort tudvalevőleg augusztus 8-án kisérik Steinből Budapestre. Az ellene a lőcsei városi törvényszék által megindított bűnperben 15 évvel ezelőtt az akkori hétszemélyes tábla hozott ítéletet, mely Somoskeőyt lopási kísérlet miatt 6 havi fogságra ítélte. A hétszemélyes tábla ítéletét azonban Somoskeőy előtt eddig még nem hirdették ki. Most az igazságügyminiszter a budapesti kir. törvényszéket delegálta úgy a lőcsei ügyben szükséges teendők, valamint a Somoskeőy ellen fenforgó összes bűnügyek elintézésére. Somoskeőy a napokban meghatalmazást küldött Eötvös Károly budapesti ügyvédnek, védelmével megbízván őt. Ennek folytán Eötvös két beadványt intézett a fenyítő törvényszékhez; az egyikben a lőcsei ügyet elévülés alapján kéri beszüntettetni, a másikban pedig a szabadlábon való védekezés megengedéséért folyamodik, kijelentvén egyszersmind, hogy a törvényszék által megszabandó biztosítékot kész védencze javára letenni. — Abeles Ede és társai csalási bünpörében a budapesti kir. törvényszék ma hirdette ki a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszék ítéletét. Vádlottak közül Sonnenfeld Miksa és Pollák Adolf személyesen megjelentek, A b e 1 e s Ede és Molnár Lipót elmaradásukat orvosi bizonyítványokkal kívánták igazolni. Az első fokú biróság Sonnenfeld Miksát 1, A b eres Edét 3 évi börtönre ítélte, ellenben Molnár Lipótot és Polják Adolfot felmentette. A kir. tábla érdemileg helybehagyta az ítéletet, de a legfőbb ítélőszék mindkét ítélet megváltoztatásával Sonnenfeld Miksát és Aberes Edét okmányhamisítás által elkövetett csalás, Molnár Lipót és Pollák Adolfot ugyanebben való bűnrészesség bűntényében bűnösöknek nyilvánította s Sonnenfeldet 2 évi, Abees Edét 3 évi, Molnár Lipótot hivatalvesztésre és 1 évi, Pollák Adolfot 6 havi börtönre ítélte. Vádlottak perújítással kívánván élni, védőik által az ítélet végrehajtásának elhatározását kérik. A törvényszék nem adott helyt a halasztásnak, minek folytán Sonnenfeld és Pollák letartóztatták, Abees Ede és Molnár Lipót betegségi állapotának megvizsgálása végett pedig a törvényszéki orvos kiküldetett. Irodalom, színház és művészet. A színi kerületek eltörlése vagy új beosztása tárgyában a m. színészi egyesület központi igazgató tanácsa felszólította a jelenleg fennálló 29 színikerület igazgatóit, hogy ez ügyben véleményüket az augusztus 10-én tartandó közgyűlés előtt terjeszszék elő. E felszólításnak eddig 26-an tettek eleget, s pedig a következő 17 igazgató: Temesváry Lajos, Sztupa Andor, Szegedy Mihály, Mándoky Béla, Nagy Mihályné, Szabó Antal, Krecsányi Ignácz, Bogyó Alajos, Csóka Sándor, Gáspár Jenő, Homoky László, Hubay Gusztáv, Károlyi Lajos, Kétszery József, Várady Ferencz, Várnay Fábián és Völgyi György a szini kerületek feltétlen eltörlése mellett nyilatkozott. A következő azonban : Miklósy Gyula, Kárpáthy György, Benedek József, Balogh Alajos, Arady Gerő, Gerőfy Andor és a győri színtársulat a rendszert magát fentartandónak véli, csak a kerületek új beosztását kívánja. Végül Bényey István és Kőszeghy Endre a jelenlegi beosztással teljesen meg vannak elégedve. A többség mindenesetre az eltörlés mellett nyilatkozott. — A nemzeti színház operája erősen készül az új idényre. Mint egy kőnyomatú lap írja, a télen színre fognak kerülni: Delibes Leo „Naillá“-ja, Wagner „Tristan és Isolde“ czímű operája és „Nero“ Rubinsteintól; ez utóbbinak szövegét Várady Antal fordította le. Az opera első vendége Ali Jenny kisasszony lesz, ki eddig Münchenben és Braunschweigban működött ; a kisasszony — különben földink, magyarul is beszél jól s szerepeit magyarul fogja énekelni — „Lucia“, „Alvajáró“ és „Hugenották“ főszerepeiben fog föllépni. — A népszínházban holnap vasárnap, kedden, szerdán és csütörtökön a „Dráma a tenger fenekén“ czímű nagy látványos színművet ismétlik, hétfőn pedig „Boccaccio“-t, melyben Solymosi hosszas szabadsága után először fog föllépni. Pénteken kerül először szinte „Az útszéli grófkisasszony“, Hervé legújabb operettje, mely Párisban a Bouffes Parisiens színházban 1879. február 22-én „La marquise des rues“ czímen adatott először, s azóta e színháznak állandó repertoire-darabja. Az új operette főbb szerepeit Erdősi E., Sziklai E., Komáromi Mariska, Csatai Zs., Kápolnai, Solymosi és Újvári fogják játszani. — Patti Adelinával és Nicolinival Pollini impresario szerződést kötött Párisban, mely szerint a művészpár minden estére tízezer frankot kap. Ez egyszer azonban Pollini nem viszi a divát messze országokba, hanem kibérelte a Théâtre-Lyriquet, melyben Patti föllépései 1881. márcziusban kezdődnek, s harmadfél hónapig tartanak. A repertoire-on a „Sevillai borbély“, „Semiramis“, „Lucia“, „Linda“, „Traviata“, „Troubadour“, „Rigoletto,“ és „Sonnambula“ vannak. — Magyar énekesnő külföldön, Glózer Adél kisasszonyt, ki soproni születésű s ki eddig csak soproni hangversenyeken lépett föl, Trombiti impresarió Varsóba szerződtette havonként 2000 franknyi tiszteletdíjjal. Szép-szinház. Budapest, vasárnap, augusztus 1-én DRÁMA A TENGER FENEKÉN. Nagy látványosság 7 képben, zenével. Kezdete 7/2 órakor. Holnap : Népszinház. „Bokkácacsó.“ Nagy operett 3 felvonásban. CSARNOK. Kisvárosi képek. Irta : Sümegi Kálmán. VI. A majális. A Kerek-Fenyves kivül esik ugyan Zsombékos határán, de azért hagyományos szokás ott tartani a zsombékosi majálist, mely ha nem is hetedhétországra szóló, rendesen nagy port ver már előre a kisvárosban, van miről tereferelni a kávénénikéknek, sugni-bugni a bohó leányoknak, tervezgetni a rendező fiatalságnak ... a „Hatrét“-boltos nem győzi a dolgát, zsúfolva az üzlet, az egyik kisaszszonynak a legújabb divatú nyári kelme, a másiknak a tavasi szövetből pótlék, a harmadiknak vadgalamb színű keztyű, aztán csipke, szalag, fátyol.