Ellenőr, 1880. október (12. évfolyam, 473-529. szám)

1880-10-18 / 504. szám

HL évfolyam, 504. szám. Előfizetési ár reggel­ és esti napra együtt : Egész évre............................................20 forint — kr. Félévre..............................................10 „ — „ Évnegyedre.....................................5„ — , Egy hónapra......................................1­9­80 „ Az estilap postán való kü­lön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Vácsi körút 26. sz.) intézendők. Egyes szám­ára 4 kr. Budapest, hétfő, október 18.1880. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Váczi kör­út 26. sz. (Fő-út sarkán). Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.­Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtatott számla ellenében fizetendő. Budapest, október 17. Azt a tudósítást veszszük Bécsből, hogy Riza pasa fölszólította Nikita fejedelmet, hogy a conventio megkötésére biztost küldjön hozzá, így tehát korai volt az a hír, a­mely szerint Petrovics montenegrói biztos már meg is érke­zett Dulcignóba. Riza pasa a dulcignói öbölben horgonyzó egyik török hajón akarja megkötni a conventiót. Nikita fejedelem beleegyezett ebbe a javaslatba is. A török-montenegrói conventio megkötésé­nek módjáról sok mindenféle hír keringett. Ol­vastuk, hogy a hatalmak azt a kérdést is tár­gyalták, váljon Törökország és Montenegro köz­vetlenül kössék e meg a conventiót, vagy pedig a hatalmak közvetítésével, írták továbbá, hogy az angol kormány azt kívánta, hogy a két fél Seymour admirális hajóján írja alá a szerződést. Ezek a javaslatok megbuktak. Minden találgatás nélkül elmondhatjuk, hogy azért buktak meg, mert a hatalmak, legalább mind, nem akarnak új kötelezettséget vállalni magukra. Az angol kor­mány most említett javaslatának bukása pedig azt jelenti, hogy Gladstonékkal fölbillent a mér­leg serpenyője. Ha csak Dulcigno átadásának módját akarja megállapítani a két fél, a conventio megkötése sikerülni fog. De az más kérdés, vájjon a mon­­tenegróiak képesek lesznek-e, vagy akarják-e hasznát venni ennek a conventiónak. Mert ha nem szelídülnek meg az albánok, ismét színre kerül az a kérdés, hogy ki foglalja el erőszak­kal a Montenegro által követelt területet. Hírlik, hogy a montenegróiak az albánokkal sem hajlandók megmérkőzni, hogy Seymour ad­mirális nem bízik e kérdés csöndes elintézésé­ben, hogy a törökök a rossz időjárás beálltáig húzni-halasztani akarják Dulcigno átadását, az­után pedig semmiféle terület átengedéséről nem akarnak majd hallani. A törökök jól számítanak, ha a rossz idő­járásra számítanak, mert ezen czéljuk elérésére nem lesz szükséges sok húzás-halasztás. Ha né­hány napig fog még tartani a conventio tárgya­lása, a montenegróiaknak még kevesebb kedvük lesz a háborúskodásra. A török kormánytól függ tehát, hogy a dulcignói kérdés megmaradjon magnak a tavaszra. Talán a hatalmak sem fogják siettetni, eről­tetni a conventio megkötését és végrehajtását. Az ő eszük bizonyára máshol jár most, nem pe­dig Dulcignóban. Dilke angol külügyminiszteri államtitkár azt mondotta a „Gaulois“ szerkesztőjének, a­ki vallatta őt, hogy ő minden évben elmegy Toulon mellett fekvő birtokára, ezen kívül most ő nem beszélt politikáról a franczia államférfiakkal, ha­nem a kereskedelmi szerződésről. Ez igaz lehet, de kevés ember hiszi. Nem is lehet csodálni, ha Gladstone a cherbourgi beszéd fonalán indulva, még egyszer, sőt többször is, meg fogja pró­bálni, hogy csakugyan oly szilárdul ragaszko­­dik-e Francziaország a békéhez. Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és kereske­delmi miniszter hétfőn folyó hó 18 án reggel Tor­may Béla tr. állatgyógyintézeti igazgató kíséretében a felvi­­ dékre indul. __________ A magyar államvasutak főtisztviselői személyzeté­nek tegnap kézbesittettek a kinevezési okmányok. Nem lesz felesleges a kinevezettek névsorát összefoglalva kö­zölnünk, miután egész teljességében és a rendeltetés megnevezésével e névsor még eddig nem tétetett közzé. Kineveztettek aligazgatókká a központban : Horváth Alajos a pályafentartási, Walter Ágost a forgalmi, Werderber István a gépészeti, Beretvás Endre a pénzügyi, S­ó­b­e­r felügyelő a kereskedelmi osztályhoz, Zigly János vezértitkárrá neveztetett ki. Üzletvezetőkké kineveztettek:Blaskovics Fridolin aligazgató Kolozsvárra, Horváth Lajos főfel­ügyelő Budapestre, Riedl Ede, ki a tiszavidéki pályá­ról jött, Szolnokra, Berényi József főfelügyelő szintén a tiszavidéki pályától­­ Miskolczra, Csermák Lajos felügyelő Zágrábba, O­agy­a­y Oszkár felügyelő Po­zsonyba, P­a­a­s­­­p Miklós felügyelő Vinkovczére. A központi aligazgatósághoz kinevez­tettek továbbá főfelügyelőkké: Suján Ferencz a pálya fentartási, Zucker János a kereskedelmi, Langer Bódog a forgalmi, Szarvassy György a pénzügyi és For­cher Adolf a gépészeti szakosztályhoz. A házi iparnak rendszeresítése, nevezetesen a gyakorlati ipari szakszervezés tárgyában — mint az „Orsz. Értesítő“ jelenti — a kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok képviselőiből Matleko­­v­i­c­s államtitkár elnöklete alatt alakult bizottság, a ke­reskedelmi minisztériumban, folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor kezdi meg tárgyalásait. (O. É.) Táviratok. Csacza, okt. 17. Ő felsége déltájban érke­zett meg Csacza határvároskában. A pályaudvar ünnepélyesen volt díszítve. A városi önkéntes tűzoltó egyesület diadalívet állított fel. Az ura­sági fűrészgyár fel volt lobogózva. A gyár mun­kásai és a hivatalnoki testület sorfalat képeztek. Lelkesült éljenkiáltások és taraczklövések közt robogott az udvari vonat a pályaudvarba. Szá­mos küldöttség és testület, a papság, a tanodai ifjúság zászlókkal és megszámlálhatlan néptömeg viharos éljenzéssel üdvözölték ő felségét. Raguza, okt. 17. (Eredeti távirat.) Riza pasa Nikita fejedelemhez küldötte hadsegédét Bedri bejt, és felszólította a fejedelmet, hogy a török-montenegrói conventio megkötése végett küldje el valamelyik főemberét hozzá, egyszersmind azt javasolta, hogy a Dulcigno alatt horgony­zó egyik török hadihajón köttessék meg a conven­tio. A montenegrói fejedelem elfogadta ezt a javaslatot és hadsegédét bízta meg ezzel a fel­adattal. Raguza, okt. 17. (Eredeti távirat.) Riza pasa megbízottakat küldött Nikita fejedelemhez, a­kik fölszólították őt, hogy meghatalmazottat küldjön Dulcigno átadása módjának megállapítása végett. Nikita fejedelem már kinevezte biztosát. Az al­kudozást a Dulcigno előtt horgonyzó török hadi­hajón fogják folytatni. Csatinye, okt. 17. (Pol. Corr.) Hedri bej ezredes, kit a török kormány kiküldött, hogy beszélje meg Montenegróval a Dulcigno átadá­sára vonatkozó módozatokat, tegnap Rijekába érkezett, honnan levélben felhívást intézett a montenegrói kormányhoz, hogy a tárgyalások megkezdése végett küldje megbízottjait Rijekába. Konstantinápoly, okt. 17. (Eredeti távirat.) A porta ismét egy szállító hajó fölszerelésével foglalkozik, ame­lyen 400 katonát, ágyukat és hadiszert küld Prevezába. Athén, okt. 17. (Eredeti távirat.) A par­la­­mentet a jövő héten nyitják meg. A hadi flottát húsz magán­gőzössel megszaporították. Bécs, okt. 11. (Eredeti távirat.) Izmail Egyptom volt alkirálya és fia Husszein herczeg Lanschützből ma -----4-~1_ HUVCJUVCiCtLCIV. Teschen, okt. 17. Albrecht főherczeg ma Simmer tartományelnök kíséretében ideérkezett ; a pályaudvar­ban Piret lovassági tábornok és Ruff kerületi kapitány fogadták őket. Szeged, okt. 17. (O. É.) A szegedi lóvonatú vasút építésére hirdetett pályázat határideje letelvén, a vál­lalatra három ajánlat adatott be. Az ajánlattevők: Pa­get Ede, Eibe­nitz Lipót és Rosenthal Adolf. Az ajánlatok előlege® tárgyalásra egy bizottságnak adattak át, melyben L­e­c­h­n­e­r Lajos osztálytanácsos is részt vett. A bizottság megállapodása szerint mind a három ajánlat elfogadtatik tárgyalási alapul; az építészeti hi­vatal megbizatott, hogy a vállalat iránti feltételeket dolgozza ki. E munkálat elkészülte után a vállalkozók­kal megindutlatnak az alkudozások. Az új sövényháza­ szegedi ármentesítő társulat, a kormány által nyert jóváhagyás után azonnal megkezdi a védépítkezést. A társulati kormánybiztosság árlejtési versenyt hirdet a vadkert-sövényházi töltésvonal rész­beni kiépítésére. A kiépítendő védtöltés hossza 8900 folyó­méter, a beépítendő földtömeg mintegy 305.000 köbméter. Ajánlatok október 18-ikáig nyújthatók be. A biz­tosíték 20.000 frt. Páris, okt. 17. A „Journal officiel“ közli Patenotre kinevezését stockholmi követté és Zent tábornok kine­vezését a 11. hadtest parancsnokává, Cissey tábornok helyébe. Páris, okt. 17. A márczius rendeletek végrehajtása következtében ismét több törvényszéki hivatalnok kérte elbocsáttatását. A Bem-ünnepély. (Az „Ellenőr“ saját külön tudósítójának távirata.) Az ünnepély előzményei. Marosvásárhely, október 17. délelőtt 10 órakor. A tegnapi ismerkedési estélyen igen sokan vettek részt, s jókedv között meg­eredt a felköszöntők árja. Nagy Imre Tordáról Marosvásárhelyt, Zarándi Knöpfler Vilmos a vendégeket, Borosnyay Pál orsz. képviselő pedig gróf Teleki Sándort köszön­tötte föl. Gróf Teleki poharát fölemelve így felelt Borosnyay felköszöntőjére : „A nagy em­berekről vagy jót, vagy semmit : áldassék Bem emlékezete örökké!“ Hegedűs István a volt honvédeket, B­i­h­a­r­y Szász Károlyt, R­é­t­h­y Lajos a szoborbizottságot, Deák Lajos a len­gyel nemzetet köszöntötte fel. Komlóssy Pál gróf Batthyány Lajos emlékére, R­é­t­h­i pe­dig Huszár Adolf, a Bem-szobor megteremtő­jének egészségére ürítette poharát. A város utczái igen szépen fel vannak lo­bogózva, a Bem-szobor pedig virágokkal és ko­szorúkkal van körülvéve. A lengyel ifjúság küldöttsége ma reggel hét órakor érkezett meg. A debreczeni 1848-as honvédek zászlóval fogadták, nagy néptö­meg lelkesült éljenzései között. Knöpfler Vil­mos orsz. képviselő, a szoborbizottság elnöke magyar beszéddel fogadta őket, kiemelve külö­nösen a lengyel nemzetnek kitűnő tulajdonságait, a magyarok iránt való nagy rokonszenvét, mely a szabadságharcz alatt abban nyilvánult, hogy a lengyel nemzet ifjai oldalunk mellett harczoltak, s oly vezért adtak, mint­sem volt. Koko­­sinszky lengyel nyelven üdvözölte a lengyel ifjúság küldötteit; beszéde magyar fordításban így hangzik : „Tisztelt honfitársaim ! Kedves vendégeink ! A Bem-szobor igen tisztelt bizottsága azzal tisz­telt meg engem, hogy titeket, e város kedves vendégeit, saját anyanyelveteken üdvözöljelek. E hazafias bizottság nevében, mely lankadatlan buzgalommal igyekezett diadalra juttatni a sza­badság dicső bajnoka, Bem altábornagy emléké­nek kegyelet-szülte ünnepélyét, ezen nemes vá­ros nevében, melynek vendégszerető polgárai tárt karokkal várnak titeket, végre ezen nemes magyar nemzet nevében, mely titeket testvérek­ként szeret és fogad, — mint a derék magyar haza állampolgára, mint e város polgára és mint honfitársatok háromszoros örömmel teszek eleget e reámnézve megtisztelő megbízásnak. Üdvözöl­lek titeket az egész világon ismert magyar ven­dégszeretet nevében ; üdvözöllek titeket a két testvérnemzet évszázadok által szentesített őszinte barátsága nevében, mely nem mesterségesen, és nem a szükség által feltételezett ideig-óráig tartó szövetség alapján keletkezett, hanem két nemzet szokása és jellemeinek hasonlatossága, úgy azon őszinte rokonszenv alapján, melyet a szabadságért közösen ontott vér szentesített, és amely e két nemzet között századok óta léte­zett, létezik és — adja isten — létezzék örökre. Éljen a két testvérnemzet, a lengyel és magyar barátság, — örökre ! “ E beszédre a lengyel küldöttség részéről Lisiewitz Sándor válaszolt, mit Szádeczky Lajos tolmácsolt magyarul. Lisiewitz azt felelte, hogy őket a kegyelet vezette a Visztula partjai­ról Marosvásárhelyre, hogy meghozzák a kegye­let adóját a közös szabadság, Osztrolenka hős bajnokának, az erdélyi havcrok oroszlánjának em­lékoltárán. De más is vezette s vonzotta őket a négy folyam országába, s ez a testvéri szeretet érzete a magyar nemzet iránt. A szíves fogadta­tást köszönettel veszik. A küldöttség tagjai erre a jelenlevők éljenzése közt behajtattak a vá­rosba. Huszár Adolf, a Bem-szobor megterem­tője ma érkezett meg városunkba. A szobor leleplezése: Marosvásárhely, október 17. délután 4 órakor. Az erdélyi havcrok oroszlánjának szob­rát ma délelőtt leplezték le a Széchenyi­­téren beláthatatlan néptömeg, Erdély kitűnőségei, a lengyel küldöttség s több honvédegylet jelen­létében. A Széchenyi­ téren mintegy tizenötezer ember várt példás rendben az ünnepélyre, a ren­det a tűzoltók tartották fenn. Az ünnepélyen jelen voltak Bé­­­di főispán, Gyarmathy alispán, Binder törvényszéki elnök a törvényszék hiva­talnokaival. A környék arisztokratiája közül igen sokan voltak jelen, köztük a gróf Lázárok, Te­leki Sámuel, Domokos és Géza grófok, Beth­len Gábor, Bálint itt, Eszterházy Kálmán kolozsvári főispán, gróf Toldalaghiné, Kemény Kálmán báró és többek. Jani­­sefszky László lengyel díszruhája és Za­­morszky Murad bej török ruhája nagy föltű­­nést keltettek. Ott volt továbbá a debreczeni honvédegylet a tizenkettedik zászlóalj lobogó­jával. A szobrot körülvevő rácsozaton belül tizen­két fehér ruhás leány, a küldöttségek koszorút átadó tagjai, a szobor­bizottság tagjai és Hu­szár Adolf, a szobor megteremtője álltak. Az ünnepélyt Borosnyay Pál országgyűlési kép­viselő következő beszéde nyitotta meg: Kedves 1848/49-iki honvéd-bajtársaim ! Mélyen tisztelt közönség! Honfiúi örömmel nyitom meg ezen hazafias ün­nepély rendjét ! Az érdemnek, a hősiességnek, a kitartásnak, a népek szabadságának lelket emelő ünnepét üli ma a magyar nemzet, mely e szobrot emelte. Az érdemnek babér-, a hősiességnek cserág-koszo­rúját, a kitartásnak a siker eredményét és a népek szabadságának dobogó szivünk szent áldozatát teszszük le ezen emlékszobor lábaihoz. 1848. deczember 18-án egy férfiú jelent meg és csatázott a honvédek élén Erdély nyugati határán, ki­hez az akkori magyar kormánynak se volt nagy bizo­dalma és ki e napok óta rövid 8 holnapon át a szere­tet, a bámulás, az istenités tárgyává lett, a kit még ellensége is becsült; e férfiú fellépése korszakot alkot Erdély 1848. évi történetében. Sebekben gazdagon, rövid őszszakállal, de kék szemeinek egész lelkesedésével érkezett Erdélybe. Kö­zép­magasságú termet, kisérői iránt zárkózottság, vak­merő bátorság és a nők iránt nyájasság jellemzi az ak­kor 53 éves férfiút. Megjelenése bátorságot, szellemet hozott sere­günkre, Erdély közvéleménye jós lélekkel azonnal fel­karolta, teljes bizalmával ruházta fel s szabaditójának tekintette. Ezen férfiú Bem József magyar honvéd-tábor­nok volt. Ezen nemes alakhoz vannak kötve Csúcsa, Besz­­tercze, Gálfalva, Vízakna, Piski, Segesvár emlékei. Ezen helyeken ázott a hon földe drága hazafi vértől, de végre mindig a győzelem babérától lett koszoruzva e férfiú magasra kelt halántéka. Nézzük e hős élete rövid történetét. Bem József Galicziában Tarnowban született 1795- ben. Krakkóban végezte iskoláit. 1810-ben a varsói katonai neveldébe lépett. 1812. már mint hadnagy lovasüteggel működött Napóleon alatt Oroszország ellen. 1815. óta Bon­­temps tábornok segéde volt. Szabadelvüségeért Constantin nagyherczeg kegyét, melyet birt, csakhamar elveszté s haditörvényszék elé állíttatott s innen fogságba került. Sándor orosz czár halálával szabad lett. Lembergbe ment, hol irodalommal foglalkozott. Midőn az 1831. forradalom kitört, a sereghez sietett, hol mint őrnagy lovasüteg-parancsnoksággal bízatott meg; ápril 10-én az iganiczi csatában ütegével 40 orosz ágyú ellenében úgy tartotta magát, hogy köztisztelet tárgyává emelkedik s alezredes lesz. Majd bekövetkezik az osztrolenkai csata máj. 26-án; a csata már csaknem veszve volt, mikor Bem ágyúival megérkezett; 80 ágyú ellenében L1 vágtat s majdnem puska lőtávolban ütegét felállítva, addig tü­zelt, mig a szétszórt sereg az ő háta megett magát összeszedte. Ezen személyes bátorságáért ezredessé, az összes tüzérség parancsnokává neveztetett ki. Később, midőn Rimbinszkyt fővezérré választották, Bemnek csak két szavazattal volt kevesebb szavazata. A lengyel for­radalom bukásával Francziaországba ment családjával, 1833-ban Portugalliában harczolt Don Pedro alatt, az 1848. évi mártiusi napokban Lengyelországba ment, for­radalmat reméllett, onnan Bécsire vonult, hol addig szolgált, mig Bécs Windischgrätzczel alkudozni kezdett, mit Bem észrevevén, Bécsből eltűnt s mint bérkocsis Pozsonyba hajtatott; október 30-án Kossuthnál volt, de nem bíztak benne; egy fiatal lengyel, mint árulóra reá lőtt, innen van, hogy a magyar kormány csak deczem­ber elsején vette igénybe szolgálatát, e naptól fogva lett ő magyar nemzeté. Rövidbe szorítva ki volt Bem József a magyar nemzetnek és különösen Maros-Vásárhely sz. kir. váro­sának. Bem József Erdély megszabadítója volt, ezen vá­rost pedig megmentette azon szororu sorstól, a melyet Nagyenyed kiszenvedett. Ki volt ezen férfiú, ki nem a magyarok földén született és kinek mégis a magyar nemzet örökíti meg emlékét ? Lengyelben szülte őt a népek szabadsága bajno­kául, harczosául, vezéréül ; meghalt Törökországban, Aleppóban, a népek szabadságának küzdelmében válto­zatlanul, igazán, hiven. Olvassátok meg a történelmet, ennyi a hosszú történelem rövid kivonata. 1848-ban fájdalom honfivértől ázott e haza földes falvak, városok tágjától piroslott az ég boltja, honfi honfi ellen emelt kezet, a rend fel volt bontva. Bem József megérkezett vitéz honvédeivel s véget vetett ezen bor­zasztó állapotoknak. Hősies székelyeivel, hatalmas fegy­vereivel s részrehajlatlan kormányával helyreállította a rendet és csendet. Ezért tartozott Bem Józsefnek mint megmentőjé­­nek különösen hazánk erdélyi része elismeréssel és örök hálával. Mely igaz és hazafias tartozását ezennel leróni igyekezvén, hadd ömöljék le a lepel a hősies, nemes alakról ; hadd tündököljön az nemzedékről nemzedékre intő emlékül a honfiaknak, hogy a hazát szeretni nemes kötelesség, a szabadságért meghalni dicső. Éljen a haza ! Borosnyay beszéde után a következő városok és küldöttségek tették le koszorúikat a szobor talapzatára: Marosvásárhely, Budapest, Debreczen, Pécs, Arad, Nagyenyed, Torda, Magyar-Bükkösd, Kassa városok; a krakkói és lembergi egyetem ezüstkoszorúját roppant éljenzés között tette le a lengyel küldöttség. Koszorút küldtek azonkívül a budapesti és kolozsvári egyetemi ifjúság, a debreczeni jogászegylet, a sárospataki és nagy­­enyedi collegiumok, a nagyszebeni jogakadémia, a marosvásárhelyi nők, a nagyenyedi nőegylet, Béldi Ferenczné, Cserey Jánosné, özv. Papp Miklósné, Gaál Elekné, Jászkunszolnok megye, Hódmezővásárhely és Kolozsvár városok. Koszo­rúkat tettek le, illetőleg küldtek azonkívül a ma­rosvásárhelyi tűzoltók, a budapesti függetlenségi kör, a marosvásárhelyi collegium, a katholikus papok és tanárok, izraelita hitközség és kereske­delmi testület; a győri, udvarhelyi, enyedi, ó­bu­­dai honvédegyletek ; a marosvásárhelyi kereske­delmi ifjúság, leányiskola és színtársulat ; Csor­nát Mózes és Ákos. A koszorúk összes száma negyvenhét. A koszorúk elhelyezése után Szász Károly olvasta fel mai (reggeli lapunkban közölt) ódáját egetverő taps és éljenzés között. A szép óda a megérdemlett hatást keltette. Az óda elszavalása után Bereczky Sándor országgyűlési képviselő adta elő a szobor történetét, melyet itt kivonato­san közlünk. A szobor története. Az 1866-ik év eseményei Magyarország politikai viszonyaira kedvezőbb hatást gyakorolván, a haza népei és közöttük az 1848/49-iki honvédek is szabadabban kez­dettek mozogni s különösen ez utóbbiak országszerte honvédegyleteket kezdettek alapítani részben jogaik meg­védésére, részben az elszegényedett 1848/9-iki honvédek özvegyei és árvái, úgy a honvédrokkantak s kereset­képtelen honvédek segélyezése és gyámolitása tekin­tetéből. A marosszéki és marosvásárhelyi 1848/9-iki hon­védek is egyesülvén, alakították a­­ marosszéki és ma­rosvásárhelyi honvéd-egylet­­­et. Egyidejűleg megalakult a pesti központi választmány is. A marosszéki és marosvásárhelyi honvéd-egylet két irányban fejlesztette munkásságát: egyfelől saját tagjait és a magukat jelentőket igazolta, másfelől gyűj­téseket rendezett a nyomorban szenvedő honvédek, vagy

Next