Ellenőr, 1880. október (12. évfolyam, 473-529. szám)
1880-10-18 / 504. szám
HL évfolyam, 504. szám. Előfizetési ár reggel és esti napra együtt : Egész évre............................................20 forint — kr. Félévre..............................................10 „ — „ Évnegyedre.....................................5„ — , Egy hónapra......................................1980 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Vácsi körút 26. sz.) intézendők. Egyes számára 4 kr. Budapest, hétfő, október 18.1880. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Váczi körút 26. sz. (Fő-út sarkán). Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtatott számla ellenében fizetendő. Budapest, október 17. Azt a tudósítást veszszük Bécsből, hogy Riza pasa fölszólította Nikita fejedelmet, hogy a conventio megkötésére biztost küldjön hozzá, így tehát korai volt az a hír, amely szerint Petrovics montenegrói biztos már meg is érkezett Dulcignóba. Riza pasa a dulcignói öbölben horgonyzó egyik török hajón akarja megkötni a conventiót. Nikita fejedelem beleegyezett ebbe a javaslatba is. A török-montenegrói conventio megkötésének módjáról sok mindenféle hír keringett. Olvastuk, hogy a hatalmak azt a kérdést is tárgyalták, váljon Törökország és Montenegro közvetlenül kössék e meg a conventiót, vagy pedig a hatalmak közvetítésével, írták továbbá, hogy az angol kormány azt kívánta, hogy a két fél Seymour admirális hajóján írja alá a szerződést. Ezek a javaslatok megbuktak. Minden találgatás nélkül elmondhatjuk, hogy azért buktak meg, mert a hatalmak, legalább mind, nem akarnak új kötelezettséget vállalni magukra. Az angol kormány most említett javaslatának bukása pedig azt jelenti, hogy Gladstonékkal fölbillent a mérleg serpenyője. Ha csak Dulcigno átadásának módját akarja megállapítani a két fél, a conventio megkötése sikerülni fog. De az más kérdés, vájjon a montenegróiak képesek lesznek-e, vagy akarják-e hasznát venni ennek a conventiónak. Mert ha nem szelídülnek meg az albánok, ismét színre kerül az a kérdés, hogy ki foglalja el erőszakkal a Montenegro által követelt területet. Hírlik, hogy a montenegróiak az albánokkal sem hajlandók megmérkőzni, hogy Seymour admirális nem bízik e kérdés csöndes elintézésében, hogy a törökök a rossz időjárás beálltáig húzni-halasztani akarják Dulcigno átadását, azután pedig semmiféle terület átengedéséről nem akarnak majd hallani. A törökök jól számítanak, ha a rossz időjárásra számítanak, mert ezen czéljuk elérésére nem lesz szükséges sok húzás-halasztás. Ha néhány napig fog még tartani a conventio tárgyalása, a montenegróiaknak még kevesebb kedvük lesz a háborúskodásra. A török kormánytól függ tehát, hogy a dulcignói kérdés megmaradjon magnak a tavaszra. Talán a hatalmak sem fogják siettetni, erőltetni a conventio megkötését és végrehajtását. Az ő eszük bizonyára máshol jár most, nem pedig Dulcignóban. Dilke angol külügyminiszteri államtitkár azt mondotta a „Gaulois“ szerkesztőjének, aki vallatta őt, hogy ő minden évben elmegy Toulon mellett fekvő birtokára, ezen kívül most ő nem beszélt politikáról a franczia államférfiakkal, hanem a kereskedelmi szerződésről. Ez igaz lehet, de kevés ember hiszi. Nem is lehet csodálni, ha Gladstone a cherbourgi beszéd fonalán indulva, még egyszer, sőt többször is, meg fogja próbálni, hogy csakugyan oly szilárdul ragaszkodik-e Francziaország a békéhez. Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter hétfőn folyó hó 18 án reggel Tormay Béla tr. állatgyógyintézeti igazgató kíséretében a felvi dékre indul. __________ A magyar államvasutak főtisztviselői személyzetének tegnap kézbesittettek a kinevezési okmányok. Nem lesz felesleges a kinevezettek névsorát összefoglalva közölnünk, miután egész teljességében és a rendeltetés megnevezésével e névsor még eddig nem tétetett közzé. Kineveztettek aligazgatókká a központban : Horváth Alajos a pályafentartási, Walter Ágost a forgalmi, Werderber István a gépészeti, Beretvás Endre a pénzügyi, Sóber felügyelő a kereskedelmi osztályhoz, Zigly János vezértitkárrá neveztetett ki. Üzletvezetőkké kineveztettek:Blaskovics Fridolin aligazgató Kolozsvárra, Horváth Lajos főfelügyelő Budapestre, Riedl Ede, ki a tiszavidéki pályáról jött, Szolnokra, Berényi József főfelügyelő szintén a tiszavidéki pályától Miskolczra, Csermák Lajos felügyelő Zágrábba, Oagyay Oszkár felügyelő Pozsonyba, Paasp Miklós felügyelő Vinkovczére. A központi aligazgatósághoz kineveztettek továbbá főfelügyelőkké: Suján Ferencz a pálya fentartási, Zucker János a kereskedelmi, Langer Bódog a forgalmi, Szarvassy György a pénzügyi és Forcher Adolf a gépészeti szakosztályhoz. A házi iparnak rendszeresítése, nevezetesen a gyakorlati ipari szakszervezés tárgyában — mint az „Orsz. Értesítő“ jelenti — a kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok képviselőiből Matlekovics államtitkár elnöklete alatt alakult bizottság, a kereskedelmi minisztériumban, folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor kezdi meg tárgyalásait. (O. É.) Táviratok. Csacza, okt. 17. Ő felsége déltájban érkezett meg Csacza határvároskában. A pályaudvar ünnepélyesen volt díszítve. A városi önkéntes tűzoltó egyesület diadalívet állított fel. Az urasági fűrészgyár fel volt lobogózva. A gyár munkásai és a hivatalnoki testület sorfalat képeztek. Lelkesült éljenkiáltások és taraczklövések közt robogott az udvari vonat a pályaudvarba. Számos küldöttség és testület, a papság, a tanodai ifjúság zászlókkal és megszámlálhatlan néptömeg viharos éljenzéssel üdvözölték ő felségét. Raguza, okt. 17. (Eredeti távirat.) Riza pasa Nikita fejedelemhez küldötte hadsegédét Bedri bejt, és felszólította a fejedelmet, hogy a török-montenegrói conventio megkötése végett küldje el valamelyik főemberét hozzá, egyszersmind azt javasolta, hogy a Dulcigno alatt horgonyzó egyik török hadihajón köttessék meg a conventio. A montenegrói fejedelem elfogadta ezt a javaslatot és hadsegédét bízta meg ezzel a feladattal. Raguza, okt. 17. (Eredeti távirat.) Riza pasa megbízottakat küldött Nikita fejedelemhez, akik fölszólították őt, hogy meghatalmazottat küldjön Dulcigno átadása módjának megállapítása végett. Nikita fejedelem már kinevezte biztosát. Az alkudozást a Dulcigno előtt horgonyzó török hadihajón fogják folytatni. Csatinye, okt. 17. (Pol. Corr.) Hedri bej ezredes, kit a török kormány kiküldött, hogy beszélje meg Montenegróval a Dulcigno átadására vonatkozó módozatokat, tegnap Rijekába érkezett, honnan levélben felhívást intézett a montenegrói kormányhoz, hogy a tárgyalások megkezdése végett küldje megbízottjait Rijekába. Konstantinápoly, okt. 17. (Eredeti távirat.) A porta ismét egy szállító hajó fölszerelésével foglalkozik, amelyen 400 katonát, ágyukat és hadiszert küld Prevezába. Athén, okt. 17. (Eredeti távirat.) A parlamentet a jövő héten nyitják meg. A hadi flottát húsz magángőzössel megszaporították. Bécs, okt. 11. (Eredeti távirat.) Izmail Egyptom volt alkirálya és fia Husszein herczeg Lanschützből ma -----4-~1_ HUVCJUVCiCtLCIV. Teschen, okt. 17. Albrecht főherczeg ma Simmer tartományelnök kíséretében ideérkezett ; a pályaudvarban Piret lovassági tábornok és Ruff kerületi kapitány fogadták őket. Szeged, okt. 17. (O. É.) A szegedi lóvonatú vasút építésére hirdetett pályázat határideje letelvén, a vállalatra három ajánlat adatott be. Az ajánlattevők: Paget Ede, Eibenitz Lipót és Rosenthal Adolf. Az ajánlatok előlege® tárgyalásra egy bizottságnak adattak át, melyben Lechner Lajos osztálytanácsos is részt vett. A bizottság megállapodása szerint mind a három ajánlat elfogadtatik tárgyalási alapul; az építészeti hivatal megbizatott, hogy a vállalat iránti feltételeket dolgozza ki. E munkálat elkészülte után a vállalkozókkal megindutlatnak az alkudozások. Az új sövényháza szegedi ármentesítő társulat, a kormány által nyert jóváhagyás után azonnal megkezdi a védépítkezést. A társulati kormánybiztosság árlejtési versenyt hirdet a vadkert-sövényházi töltésvonal részbeni kiépítésére. A kiépítendő védtöltés hossza 8900 folyóméter, a beépítendő földtömeg mintegy 305.000 köbméter. Ajánlatok október 18-ikáig nyújthatók be. A biztosíték 20.000 frt. Páris, okt. 17. A „Journal officiel“ közli Patenotre kinevezését stockholmi követté és Zent tábornok kinevezését a 11. hadtest parancsnokává, Cissey tábornok helyébe. Páris, okt. 17. A márczius rendeletek végrehajtása következtében ismét több törvényszéki hivatalnok kérte elbocsáttatását. A Bem-ünnepély. (Az „Ellenőr“ saját külön tudósítójának távirata.) Az ünnepély előzményei. Marosvásárhely, október 17. délelőtt 10 órakor. A tegnapi ismerkedési estélyen igen sokan vettek részt, s jókedv között megeredt a felköszöntők árja. Nagy Imre Tordáról Marosvásárhelyt, Zarándi Knöpfler Vilmos a vendégeket, Borosnyay Pál orsz. képviselő pedig gróf Teleki Sándort köszöntötte föl. Gróf Teleki poharát fölemelve így felelt Borosnyay felköszöntőjére : „A nagy emberekről vagy jót, vagy semmit : áldassék Bem emlékezete örökké!“ Hegedűs István a volt honvédeket, Bihary Szász Károlyt, Réthy Lajos a szoborbizottságot, Deák Lajos a lengyel nemzetet köszöntötte fel. Komlóssy Pál gróf Batthyány Lajos emlékére, Réthi pedig Huszár Adolf, a Bem-szobor megteremtőjének egészségére ürítette poharát. A város utczái igen szépen fel vannak lobogózva, a Bem-szobor pedig virágokkal és koszorúkkal van körülvéve. A lengyel ifjúság küldöttsége ma reggel hét órakor érkezett meg. A debreczeni 1848-as honvédek zászlóval fogadták, nagy néptömeg lelkesült éljenzései között. Knöpfler Vilmos orsz. képviselő, a szoborbizottság elnöke magyar beszéddel fogadta őket, kiemelve különösen a lengyel nemzetnek kitűnő tulajdonságait, a magyarok iránt való nagy rokonszenvét, mely a szabadságharcz alatt abban nyilvánult, hogy a lengyel nemzet ifjai oldalunk mellett harczoltak, s oly vezért adtak, mintsem volt. Kokosinszky lengyel nyelven üdvözölte a lengyel ifjúság küldötteit; beszéde magyar fordításban így hangzik : „Tisztelt honfitársaim ! Kedves vendégeink ! A Bem-szobor igen tisztelt bizottsága azzal tisztelt meg engem, hogy titeket, e város kedves vendégeit, saját anyanyelveteken üdvözöljelek. E hazafias bizottság nevében, mely lankadatlan buzgalommal igyekezett diadalra juttatni a szabadság dicső bajnoka, Bem altábornagy emlékének kegyelet-szülte ünnepélyét, ezen nemes város nevében, melynek vendégszerető polgárai tárt karokkal várnak titeket, végre ezen nemes magyar nemzet nevében, mely titeket testvérekként szeret és fogad, — mint a derék magyar haza állampolgára, mint e város polgára és mint honfitársatok háromszoros örömmel teszek eleget e reámnézve megtisztelő megbízásnak. Üdvözöllek titeket az egész világon ismert magyar vendégszeretet nevében ; üdvözöllek titeket a két testvérnemzet évszázadok által szentesített őszinte barátsága nevében, mely nem mesterségesen, és nem a szükség által feltételezett ideig-óráig tartó szövetség alapján keletkezett, hanem két nemzet szokása és jellemeinek hasonlatossága, úgy azon őszinte rokonszenv alapján, melyet a szabadságért közösen ontott vér szentesített, és amely e két nemzet között századok óta létezett, létezik és — adja isten — létezzék örökre. Éljen a két testvérnemzet, a lengyel és magyar barátság, — örökre ! “ E beszédre a lengyel küldöttség részéről Lisiewitz Sándor válaszolt, mit Szádeczky Lajos tolmácsolt magyarul. Lisiewitz azt felelte, hogy őket a kegyelet vezette a Visztula partjairól Marosvásárhelyre, hogy meghozzák a kegyelet adóját a közös szabadság, Osztrolenka hős bajnokának, az erdélyi havcrok oroszlánjának emlékoltárán. De más is vezette s vonzotta őket a négy folyam országába, s ez a testvéri szeretet érzete a magyar nemzet iránt. A szíves fogadtatást köszönettel veszik. A küldöttség tagjai erre a jelenlevők éljenzése közt behajtattak a városba. Huszár Adolf, a Bem-szobor megteremtője ma érkezett meg városunkba. A szobor leleplezése: Marosvásárhely, október 17. délután 4 órakor. Az erdélyi havcrok oroszlánjának szobrát ma délelőtt leplezték le a Széchenyitéren beláthatatlan néptömeg, Erdély kitűnőségei, a lengyel küldöttség s több honvédegylet jelenlétében. A Széchenyi téren mintegy tizenötezer ember várt példás rendben az ünnepélyre, a rendet a tűzoltók tartották fenn. Az ünnepélyen jelen voltak Bédi főispán, Gyarmathy alispán, Binder törvényszéki elnök a törvényszék hivatalnokaival. A környék arisztokratiája közül igen sokan voltak jelen, köztük a gróf Lázárok, Teleki Sámuel, Domokos és Géza grófok, Bethlen Gábor, Bálint itt, Eszterházy Kálmán kolozsvári főispán, gróf Toldalaghiné, Kemény Kálmán báró és többek. Janisefszky László lengyel díszruhája és Zamorszky Murad bej török ruhája nagy föltűnést keltettek. Ott volt továbbá a debreczeni honvédegylet a tizenkettedik zászlóalj lobogójával. A szobrot körülvevő rácsozaton belül tizenkét fehér ruhás leány, a küldöttségek koszorút átadó tagjai, a szoborbizottság tagjai és Huszár Adolf, a szobor megteremtője álltak. Az ünnepélyt Borosnyay Pál országgyűlési képviselő következő beszéde nyitotta meg: Kedves 1848/49-iki honvéd-bajtársaim ! Mélyen tisztelt közönség! Honfiúi örömmel nyitom meg ezen hazafias ünnepély rendjét ! Az érdemnek, a hősiességnek, a kitartásnak, a népek szabadságának lelket emelő ünnepét üli ma a magyar nemzet, mely e szobrot emelte. Az érdemnek babér-, a hősiességnek cserág-koszorúját, a kitartásnak a siker eredményét és a népek szabadságának dobogó szivünk szent áldozatát teszszük le ezen emlékszobor lábaihoz. 1848. deczember 18-án egy férfiú jelent meg és csatázott a honvédek élén Erdély nyugati határán, kihez az akkori magyar kormánynak se volt nagy bizodalma és ki e napok óta rövid 8 holnapon át a szeretet, a bámulás, az istenités tárgyává lett, a kit még ellensége is becsült; e férfiú fellépése korszakot alkot Erdély 1848. évi történetében. Sebekben gazdagon, rövid őszszakállal, de kék szemeinek egész lelkesedésével érkezett Erdélybe. Középmagasságú termet, kisérői iránt zárkózottság, vakmerő bátorság és a nők iránt nyájasság jellemzi az akkor 53 éves férfiút. Megjelenése bátorságot, szellemet hozott seregünkre, Erdély közvéleménye jós lélekkel azonnal felkarolta, teljes bizalmával ruházta fel s szabaditójának tekintette. Ezen férfiú Bem József magyar honvéd-tábornok volt. Ezen nemes alakhoz vannak kötve Csúcsa, Besztercze, Gálfalva, Vízakna, Piski, Segesvár emlékei. Ezen helyeken ázott a hon földe drága hazafi vértől, de végre mindig a győzelem babérától lett koszoruzva e férfiú magasra kelt halántéka. Nézzük e hős élete rövid történetét. Bem József Galicziában Tarnowban született 1795- ben. Krakkóban végezte iskoláit. 1810-ben a varsói katonai neveldébe lépett. 1812. már mint hadnagy lovasüteggel működött Napóleon alatt Oroszország ellen. 1815. óta Bontemps tábornok segéde volt. Szabadelvüségeért Constantin nagyherczeg kegyét, melyet birt, csakhamar elveszté s haditörvényszék elé állíttatott s innen fogságba került. Sándor orosz czár halálával szabad lett. Lembergbe ment, hol irodalommal foglalkozott. Midőn az 1831. forradalom kitört, a sereghez sietett, hol mint őrnagy lovasüteg-parancsnoksággal bízatott meg; ápril 10-én az iganiczi csatában ütegével 40 orosz ágyú ellenében úgy tartotta magát, hogy köztisztelet tárgyává emelkedik s alezredes lesz. Majd bekövetkezik az osztrolenkai csata máj. 26-án; a csata már csaknem veszve volt, mikor Bem ágyúival megérkezett; 80 ágyú ellenében L1 vágtat s majdnem puska lőtávolban ütegét felállítva, addig tüzelt, mig a szétszórt sereg az ő háta megett magát összeszedte. Ezen személyes bátorságáért ezredessé, az összes tüzérség parancsnokává neveztetett ki. Később, midőn Rimbinszkyt fővezérré választották, Bemnek csak két szavazattal volt kevesebb szavazata. A lengyel forradalom bukásával Francziaországba ment családjával, 1833-ban Portugalliában harczolt Don Pedro alatt, az 1848. évi mártiusi napokban Lengyelországba ment, forradalmat reméllett, onnan Bécsire vonult, hol addig szolgált, mig Bécs Windischgrätzczel alkudozni kezdett, mit Bem észrevevén, Bécsből eltűnt s mint bérkocsis Pozsonyba hajtatott; október 30-án Kossuthnál volt, de nem bíztak benne; egy fiatal lengyel, mint árulóra reá lőtt, innen van, hogy a magyar kormány csak deczember elsején vette igénybe szolgálatát, e naptól fogva lett ő magyar nemzeté. Rövidbe szorítva ki volt Bem József a magyar nemzetnek és különösen Maros-Vásárhely sz. kir. városának. Bem József Erdély megszabadítója volt, ezen várost pedig megmentette azon szororu sorstól, a melyet Nagyenyed kiszenvedett. Ki volt ezen férfiú, ki nem a magyarok földén született és kinek mégis a magyar nemzet örökíti meg emlékét ? Lengyelben szülte őt a népek szabadsága bajnokául, harczosául, vezéréül ; meghalt Törökországban, Aleppóban, a népek szabadságának küzdelmében változatlanul, igazán, hiven. Olvassátok meg a történelmet, ennyi a hosszú történelem rövid kivonata. 1848-ban fájdalom honfivértől ázott e haza földes falvak, városok tágjától piroslott az ég boltja, honfi honfi ellen emelt kezet, a rend fel volt bontva. Bem József megérkezett vitéz honvédeivel s véget vetett ezen borzasztó állapotoknak. Hősies székelyeivel, hatalmas fegyvereivel s részrehajlatlan kormányával helyreállította a rendet és csendet. Ezért tartozott Bem Józsefnek mint megmentőjének különösen hazánk erdélyi része elismeréssel és örök hálával. Mely igaz és hazafias tartozását ezennel leróni igyekezvén, hadd ömöljék le a lepel a hősies, nemes alakról ; hadd tündököljön az nemzedékről nemzedékre intő emlékül a honfiaknak, hogy a hazát szeretni nemes kötelesség, a szabadságért meghalni dicső. Éljen a haza ! Borosnyay beszéde után a következő városok és küldöttségek tették le koszorúikat a szobor talapzatára: Marosvásárhely, Budapest, Debreczen, Pécs, Arad, Nagyenyed, Torda, Magyar-Bükkösd, Kassa városok; a krakkói és lembergi egyetem ezüstkoszorúját roppant éljenzés között tette le a lengyel küldöttség. Koszorút küldtek azonkívül a budapesti és kolozsvári egyetemi ifjúság, a debreczeni jogászegylet, a sárospataki és nagyenyedi collegiumok, a nagyszebeni jogakadémia, a marosvásárhelyi nők, a nagyenyedi nőegylet, Béldi Ferenczné, Cserey Jánosné, özv. Papp Miklósné, Gaál Elekné, Jászkunszolnok megye, Hódmezővásárhely és Kolozsvár városok. Koszorúkat tettek le, illetőleg küldtek azonkívül a marosvásárhelyi tűzoltók, a budapesti függetlenségi kör, a marosvásárhelyi collegium, a katholikus papok és tanárok, izraelita hitközség és kereskedelmi testület; a győri, udvarhelyi, enyedi, óbudai honvédegyletek ; a marosvásárhelyi kereskedelmi ifjúság, leányiskola és színtársulat ; Csornát Mózes és Ákos. A koszorúk összes száma negyvenhét. A koszorúk elhelyezése után Szász Károly olvasta fel mai (reggeli lapunkban közölt) ódáját egetverő taps és éljenzés között. A szép óda a megérdemlett hatást keltette. Az óda elszavalása után Bereczky Sándor országgyűlési képviselő adta elő a szobor történetét, melyet itt kivonatosan közlünk. A szobor története. Az 1866-ik év eseményei Magyarország politikai viszonyaira kedvezőbb hatást gyakorolván, a haza népei és közöttük az 1848/49-iki honvédek is szabadabban kezdettek mozogni s különösen ez utóbbiak országszerte honvédegyleteket kezdettek alapítani részben jogaik megvédésére, részben az elszegényedett 1848/9-iki honvédek özvegyei és árvái, úgy a honvédrokkantak s keresetképtelen honvédek segélyezése és gyámolitása tekintetéből. A marosszéki és marosvásárhelyi 1848/9-iki honvédek is egyesülvén, alakították a marosszéki és marosvásárhelyi honvéd-egyletet. Egyidejűleg megalakult a pesti központi választmány is. A marosszéki és marosvásárhelyi honvéd-egylet két irányban fejlesztette munkásságát: egyfelől saját tagjait és a magukat jelentőket igazolta, másfelől gyűjtéseket rendezett a nyomorban szenvedő honvédek, vagy