Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)

1881-05-01 / 217. szám

XIII. évfolyam. — 217. sz. Melléklet az „Ellenőr“ 217 számához. A Tiszavidék megvédése. A Tiszaszabályozás iránt érdeklődéssel viseltetők értekezletére ma többen gyűltek össze, pártkülönbség nélkül, a képviselőház társalgó­termében, melyen a kor­mány részéről is jelen voltak Ordódy Pál közmunka- és közlekedési miniszter s Hieronymi Károly ál­lamtitkár. Az elnökségre Jókai Mór, jegyzőül Dániel Ernő kéretvén fel, a kifejlődött tanácskozás rendén töb­ben igen figyelemre méltó körülményeket említettek fel a baj okaiul s számos indítvány terjesztetett be a ve­szedelem elhárítása czéljából. Legfontosabb indítványt tette Bánhidy Béla dr. Indítványa így hangzik: Utasítsa a ház a közlekedési minisztert, hogy a kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapítsa a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó műszaki tervek s teendők sorrendjére vonat­kozó szabályozási programmal s a műszaki terv költség­­vetésével együtt a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze; továbbá, hogy az előmunkálatok teljesítése és a kellő adatok beszerzésére megkivántató költség engedé­lyezése iránt még ezen országgyűlés alatt előterjesztést tegyen; továbbá, hogy a Tiszavölgy administratív szervezé­séről szóló törvényjavaslatot a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze; végre, hogy a halasztást nem tűrő intézkedésekről és a sürgősen eszközlendő munkálatokról lehető legrö­videbb idő alatt kimerí­tő jelentést s a szükséges költségek engedélyezése iránt előterjesztést tegyen. Herman Ottó, szintén részletesebb indokolás mellett javaslatot terjesztett be, melyben nemcsak a Tisza áradásaira, hanem az ország egész folyóhálózatára ki­terjedő adatgyűjtést és a veszélyek elhárítására c­élzó terv bekövetelését kívánja. Javaslatai ezek: 1. folyam és árterületeknek hypsometriai fel­vétele ; 2. a folyamrendszernek, mint egésznek hydrográ­­fiailag való felvétele; 3. az áradások maximumának és minimumának, főleg azoknak a periódusoknak és jelentőségüknek a megállapítása, a­melyeket mint abnormis szárazságot és vízbőséget ismerünk; 4. normális iránynak s a forrásvizeknek és csa­padékoknak erre való befolyásának megállapítása; 5. a folyamrendszerben az eddig foganatosított hé­zagos szabályozás folytán előállott status quónak pontos felvétele stb. Végre felszólíttatik a kormány, hogy egy a köz­munka és közlekedési minisztérium szervezetét kiegé­­szítő önálló hydrográfiai osztálynak felállítását ez irány­ban és haladéktalanul kezdeményezze, hogy Magyaror­szág egész folyamrendszerének államilag való öszponto­­sított szabályozása foganatosítható legyen. Széll György Bánhidy Béla b. előadására reflek­­tálva, határozati javaslatot terjeszt be, a­mely szerint a Tisza-szabályozás ügyének megvizsgálására 15 tagú bi­zottság volna kiküldendő, és a­mely szerint az értekezlet felkér­né a képviselőházat, hogy az 1879. évi márczius hó 7-én 730. sz. a. hozott határozatát épségben tartsa. Szakay Nándor a következő indítványt adja be: A m. országgyűlés tagjai által 1880. évi ápril 30-án tartott tiszaszabályozási értekezlet mondja ki: 1. Hogy a Tiszaszabályozásnál uralkodó merev gátrendszert elhibázottnak és fönntarthatlannak véli; 2. a gyökeres orvoslást halaszthatlannak sürgető­nek tartja, s a rendszer módosítását elkerülhetlennek hiszi; 3. a társulatok jelenlegi szervezetét azonnal meg­­változtatandónak ítéli. Mire nézve 4. az értekezlet a kormányt sürgősen megkeresi, hogy ez érdemben, még a jelen ülésszakban törvényja­vaslatot terjeszszen a képviselőház elé. Németh Albert elítéli a szabályozási társulato­kat, melyek nem teljesítették feladatukat, valamint a szakférfiakat, kik nem tudtak a vész idején erélyesen föllépni. Megemlíti, hogy Tisza Lajos Szegeden min­denütt található volt, csak két helyütt nem: ágyában és hivatalában, mert mindenütt teljesítette kötelességét. Részéről hálás köszönettel fogad minden tervet, mely a tanácskozás elé terjesztetett, mert mindenikben van olyasmi, a­mi czélszerű s ezért azt indít­ványozza, hogy a beadott javaslatok és tervek szűkebb bizottsághoz utasíttassanak véleményadás vé­gett. Egyébiránt a mostani teendő az, hogy utasíttassék a miniszter oly törvényjavaslatnak beadására, a­melynek értelmében a törvényhozás a szükséges hatalmat oly kézbe összpontosítsa, a­mely felelős, és erre legalkal­masabb Tisza Lajos. Appon­yi Albert gr. Bánhidy határozati javasla­tát czélszerűnek tartja s azért egy szűkebb bizottság kiküldését nem tartja helyesnek. Ajánlja azt elfogadásra s Bánhidy volna megbízandó, hogy az értekezlet nevé­ben azt a képviselőház elé terjeszsze. Hieronymi államtitkár nézete szerint ma is Széchenyi álláspontjára kell e kérdésben helyezkedni, magánvállalatnak tekinteni a Tisza szabályozását, és ezért a kérdés most az lehet, hogy a Tiszaszabályozás oly stádiumban van-e, hogy annak ügyébe a közügy képviselőinek bele kell nyúlniok. A Tiszaszabályozás ma­s privát vállalat, a­melynek költségeit azok kötelesek viselni, kik annak hasznát veszik; azonban vannak a Tiszának és mellékfolyóinak oly szakaszai is, hol a kér­dés ezen kereten túlmegy és a hol az ügyet a kormány­nak kell kezébe vennie. Ha csakugyan ott kell a kor­mánynak a szabályozásba tényleg belenyúlnia, a­hol nem arról van szó, hogy bizonyos területek mentesse­nek meg a földművelés czéljaira, a határozati javaslat­nak azt a részét, mely szerint a kormány megbízandó azzal, hogy a mai tarthatatlan állapotokon a lehető leg­rövidebb idő alatt segítsen, részéről elfogadja, csakhogy ennek ki kell terjeszkednie a Körös mentére is. Ha ma arról volna szó, hogy a Tiszaszabályozást újonnan kezdjük, helyeselné azon kiindulási pontot, mely szerint először műszaki terv állapítandó meg s csak azután fogjunk a munkához. A Tisza-szabályozást nézete szerint ma egyszerűen razírozni nem lehet. (Fel­kiáltások : ezt kell tenni!) Jogosultnak tartja ugyan ezen nézetet, azonban felfogása szerint nem ezt kell tenni, hanem csak a létező hiányokat kell kijavítani. Szóló­m hajlik Herman Ottó határozati javaslatához, azonban azt kívánja, hogy annak keresztülvitelére a kormány­nak a szükséges eszközök megadassanak. Nem hiszi, hogy az értekezlet jogosan cselekednék akkor, a­mikor azo­kat az adatokat, a­melyek alapján a Tiszaszabályozás megindult, kicsinyli. Azt hiszi, hogy különösen a hydro­­technika olyan, a­melynél az adatok bősége sohasem lehet túlságos. Egyébiránt azon adatok, a­melyeket az ország hydrográfiai tekintetben bir, oly gazdagok, hogy sok nyugati művelt állam nem bir ily adatokkal. Véle­ménye szerint az értekezletnek a méltányosság elől nem kellene elzárkóznia, és nem tartja jogosultnak, hogy a magyarországi szakértőkről oly hangon beszéljen va­laki, mint a­minél többen nyilatkoztak. A rendszer, a­mely követtetett a Tiszaszabályozásnál, abból állott, hogy átvágások és töltések készíttettek. Elismeri, hogy e körül hibák történtek, csakhogy hibák e tekintetben másutt is lettek elkövetve. Véleménye szerint csak százados munkával lehet elérni azt, hogy a folyószabályozási munkálatok annyira konsolidálódjanak, hogy töltéssza­kadások ne történjenek. Ha a Tiszaszabályozásnál az 50-es évek közepe óta előfordult töltésszakadásokat te­kintjük, azon eredményre jutunk, hogy évenként a víz az ármentesített területnek 3%-át öntötte el. Ez ugyan sok, de nem sok egy új szabályozásnál. A Tisza völ­gyének biztosítására csak egy mód van, s ez az, hogy a töltések jól megerősíttessenek és jó karban tartassa­nak, és hogy ott, ahol a vonalozás hibás, kiigazíttas­­sék. Ha erre nem határozzuk el magunkat, akkor a czélt sem érjük el. Irányi Dániel fölszólalása után, ki szintén pártolja Bánhidy javaslatát, Ordódy Pál miniszter azon nyilatko­zata talált köztetszésre, hogy hozzájárul báró Bánhidy Béla indítványának elfogadásához, de oly értelemben, hogy ha a sok költségbe kerülő tanulmányo­zásokra a törvényhozástól nyer felhatalmazást, — ki­jelenti továbbá, hogy az adatoknak begyűjtése után a kormány — mint ez komolyan szándékában is van — tvjavaslatot terjeszt a tudozás eleibe, de ezt a jelen ország­gyűlés idejére nem ígérheti, — azonban lehetőleg már a jelen országyűlés eleibe előterjesztést tesz egy oly felhatalma­zás kieszközlésére, mely a kormánynak hatalmat és mó­dot adjon a legsürgősebb intézkedések oly módon való megtételére, hogy legalább a jövő ősz és tél folytán emberileg szólva nyugodtan lehessen a következmé­nyekre gondolni. Ezután ,Jókai elnök összegezve a tanácskozás főbb tételeit, kijelenti, hogy az értekezlet Bánhidy Béla bárót felkéri, hogy az ő és Hernán Ottó indítványát összefoglalva, tegyen e tárgyban indítványt a képviselő­ház közelebbi ülésében. Országos vízrajzi hivatal. Több ízben fölmerült már a szakkörökben azon üdvös eszme, hogy a vizeink szabályozásának alapjául szolgáló hydrográfiai fölvételek és észleletek czéljából egy állandó hydrográfiai hivatal szerveztessék, mely hivatva volna folyóinkon rendszeres fölvételeket és észleleteket eszközölni Midőn a műegyetemnek legközelebb elhunyt jeles tanára, Horváth Ignácz a Dunán rendszeres se­bességméréseket eszközölt, szintén fölvett e helyes esz­mét a többi közt azon alkalommal, hogy vízmérési mun­kálatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr s több illetékes egyén megtekintő. Azóta több ízben fölmerült már az eszme, bár némileg más alakban, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vizépitési szakosztálya előtt is. Az idei nagy árvizek ismét előtérbe tolták e kérdést s a m. kir. József-műegyetem mérnöki szakosztálya 1881. ápril­is 26-án tartott üléséből a műegyetemi tanács utján a köz­munka- és közlekedési minisztériumhoz e tárgyban a következő felterjesztést intézte: Nagyméltóságú Miniszter úr! Magyar Alföldünkre nehezült viznyomor, mely évről-évre aggasztóbb mérté­ket ölt és mely csak az imént a még ki nem hevert károkat újakkal tetézte, sürgősen arra int, hogy vizeink állapotát az eddiginél behatóbb figyelem tárgyává tegyük. A szakemberek előtt ismeretes, hogy a lépten­­nyomon jelentkező nagy bajok alapos orvoslása nem lesz lehetséges mindaddig, m­íg a tervező az összes víz­viszonyainkról, úgyszólván vizeink életéről s a víz köz­útjának egész lefolyásáról magának összefüggő tiszta képet nem alkothat s teljes áttekintést nem nyerhet. Ép úgy ismeretes dolog, hogy nem elegendő vala­mely vízügynek csupán oly mértékben való megisme­rése, mely csak locális körülményekre szorítkozik, mert a legjobb vízépítésznek sem áll hatalmában valamely vízügyi kérdést csupán locális körülmények szerint he­lyesen és sikeresen megoldani az összes vízbirodalom minden tényezőjének ismerete és számbavétele nélkül. Ily szükséggel szemben sajnosan tapasztalható, hogy vizeinkre vonatkozó rendszeres, összefüggő és át­­nézetes adatokkal nem rendelkezünk, mert egyes régibb kivételeket — mint pl. a folyó­mappát — leszámítva, elődeink nem gondoskodtak volt a szükséges vízrajzi megfigyelések rendszeres foganatosításáról, a nyert ada­tok összegyűjtéséről és módszeres feldolgozásáról. Számos eredménytelenség csakis ezen körülmény­nek tudható be, s igy senkinek sem róható fel, épen a vízrajzi adatok hiánya folytán. így volt ez régebben más országokban is és igy lesz ez nálunk mindaddig mig a kellő vízrajzi adatok rendszeres gyűjtéséről és feldolgo­zásáról nem gondoskodunk, azaz mig országos víz­­r­a­j­z­i (hydrographiai) hivatalt fel nem állítunk ; orszá­gos vízrajzi hivatalt, melynek feladata abban álland, hogy: 1. megfigyeltesse összes vizeink állását, vízhor­­datát és az illető vízgyűjtő területen lehulló, beszivárgó, elpárolgó és lefolyó csapadék mennyiségeket a már ed­dig meglevő állomásokon; hogy kijelölje és létesítse mindazon újabb rend­szeresen eloszlott megfigyelő állomásokat, melyek víz­­rajzi viszonyaink teljes ismerete érdekében még szük­ségesek, hogy a nyers megfigyelésekből és mérésekből folytonosan egy összefüggő és áttekinthető képet szer­­keszszen, mire a közmunka és közlekedésügyi minisz­térium vízépítési osztálya, mely már a folyó ügyek el­intézésével teljesen igénybe van véve, fizikailag sem ta­lálhat időt Ilyen vízrajzi hivatal, milyet a technikai tudo­mányok mai állása okvetlenül megkíván, és milyen a nyugati államok mindegyikében, bár többé-kevésbé el­térő alakkal és szervezettel már létezik, kiváltképen hazánkban bír messzireható jelentőséggel, mert alig van ország, melynek anyagi helyzete és így adóképessége szorosabb kapcsolatban állana vizeink állapotával, mint a mienk. S igy alig van ország, melyben a vízviszo­nyok alapos ismerete, tehát rendszeres megfigyelése és a nyert eredmények okszerű feldolgozása nagyobb mér­tékben, lenne okadatolva mint nálunk. Áthatva ennek komoly fontosságától, a kir. József­­műegyetem mérnöki szakosztálya azon kérelemmel for­dul Nagyméltóságodhoz, hogy egy az említett alapon álló országos vízrajzi hivatalnak mielőbbi szerve­zéséről intézkedni méltóztassék. * Őszintén üdvözöljük a műegyetem tanári karának ez országos érdekű ügyben való fellépését s bízvást re­méljük, hogy az országos vízrajzi hivatal mielőbbi felál­­ítása nem fog akadályokba ütközni. A trónörökös menyegzője. A trónörökös menyegzője az udvar határozott kivonatára, szigorú családi jelleggel fog bírni a kül­földi udvarokkal szemben. A monarchia képviselői utasíttattak, hogy bizalmasan oly közlést tegyenek az illető udvaroknál. A német császár legidősb fia mint Rudolf trónörökös személyes barátja jő Bécsbe. A bécsi nagy­követek szintén ünnepélyességeket terveztek, de a fentebbi okra való tekintetből azok abbahagyására kérettek föl. * A Walesi herczeg a trónörökös esküvője alkalmá­ból Bécsbe érkezvén, Budapestet is meglátogatja s jelen lesz a lófuttatásokon.* A budai dalárda aziránt kereste meg a főváros összes dalárdáit, hogy a trónörökös párnak itt időzése alatt serenadeot adjanak. Az indítvány szerint 500 da­ ELLENŐR tárt kellene csoportosítani, mely monstre-kar három alkalmi magyar dalt énekelne a királyi várlak tágas udvarán. A dalárok a Ferencz­ József-téren gyűlnének össze s innen vonulnának 1000 tarkaszinü lámpa fénye mellett a lánczhidon s az Albrecht főherczeg után a várba. E tárgyban az értekezlet folyó hó 3-án fog meg­tartatni. * Hetven darab díszalbumot és üdvözlő feliratot állít ki Posner műintézete az országos iparegyesület he­lyiségeiben. A kiállítás május hó 5—10. fog tartani. Az említett feliratok között — melyeket többnyire megyei és városi törvényhatóságok rendeltek meg — meglepő fényes kiáll­­ásuknál fogva különösen kitűnnek Bihar-, Csanád-, Veszprém-, Csongrád-, Somogy-, Sopron me­­gyék, Szeged, Arad, Debreczen, Szabadka, Kecskemét stb. városok feliratai.* A budapesti ünnepélyekre emlékérmeket is öntetett egy helybeli vésnök. Az érmek már kaphatók is az üzletekben. A csinos mivü ónérmek, nagyságra megfe­lelnek az ezüst forintosoknak s egyik felén R­u­d­o­lf trón­örökös és Stefánia herczegnő sikerült domborképét, a másik oldalán pedig ezen felírás körözetében: „A koronaherczegi pár első budapesti útja emlékére 1881. május 18.) a magyar és belga királyi korona dombor képét viseli.* A kivilágításra vonatkozólag újabban írhat­juk, hogy ma megkezdték a tőzsde kivilágításának elő­munkálatait. A tőzsde 5000 frtot szavazott meg e czélra. Az épületet a vigadóéhoz hasonló transparentek fogják diszíteni. A czimerek fölé szintén légszeszcsövekből ké­pezve „Rudolf és Stefánia“ neve jön.­­ Az alagút­nak a lánczhídra néző homlokzatát, eltekintve a villanyvi­lágítástól, nehéz nemzeti szinű szövetekkel, drapériákkal és zászlókkal fogják diszíteni. * Az „Újpesti ifj. önképző és segélyző kir“, mely­nek estélyei Újpest legsikerültebb estélyei közé tartoz­nak, a trónörökös esküvője alkalmából az ottani szegény tanulók javára a r. palotai parkban május hó 21-én fényes kivilágitás mellett tavaszi tánczvigalmat rendez. Személyjegy 1 frt; családjegy 1 frt 50 kr. HÍREK. (Folytatás.) Április 30. — József főherczeg alcsuthi családi életéről, a fő­herczeg kedvencz foglalkozásairól, — megelőzőleg kime­rítően szólva az alcsuthi uradalom történetéről, — a kö­vetkező érdekes vonásokat jegyzi föl a „Vasárnapi Új­ság“ : „A főherczeg családja mindig pontban 12 órakor szokott ebédelni. A családon kívül rendesen jelen van­nak Zichy grófnő, a főherczegnő udvarhölgye, b. Nyáry Adolf tábornok, a főherczeg főudvarmestere, Holdházy Mária kisasszony, a kis főherczegnők nevelőnője és Hold­­h­ázi apát, a kis főherczegek nevelője. Ebéd után a tár­saság fekete kávéja a főherczeg fegyvertermébe vonul, mely bár nem nagy, de rendkívül érdekes tárgyaiban fölötte becses múzeumnak is tekinthető. A fegyverte­remből a főherczeg társalgó szobájába jutunk, melynek falai tele vannak érdekes képekkel, a többnyire családi képek között pl. b. Koháry István, a Koburgok anyai őse, nagy rézmetszetű képével, továbbá egy igazi pat­riarchális hangulatban tartott festmény: Mária Dorottya, a főherczeg édes­anyja, a mint fonó guzsalyról finom szálat sodor orsójára, és egy kis tájkép, mely Vértet tünteti föl, Erzsébet főherczegnőnek, a spanyol királynő anyjának, József főherczeg legidősb nővérének festmé­nye. Érdekes a főherczeg esztergályos műhelye. A fal deszkaburkolattal van ellátva, azon és a palczokon az esztergályos mesterséghez szükséges mindenféle esz­közök , az ablakhoz közel maga az eszterga. E szobából egy üvegajtó egyenest a parkba szolgál. A főherczeg hálószobájában figyelmet érdemel az a tizenkét kis szobor, mely konzolokon a falat di­­sziti. Gyönyörű művészi szobrocskák ezek, melyek tár­gyuk miatt még érdekesebbekké válnak a magyar em­er előtt. Magyarország tizenkét nagy királyának alak­ját tünteti föl szent Istvántól kezdve. Legérdekesebb azonban mindenesetre a főherczeg dolgozó szobája. Egy íróasztal, egy nagy üvegszekrény könyvekkel, egy pam­­lag, egy nagy üvegasztal s néhány szék, ennyiből áll a bútor, a többi mind műkincs, vagy családi emlék. Ezek között vannak a József nádor ereklyéi, kerti esz­közei, melyeket mindig használt, görbe nyelű kapája, rengeteg nagy olajzöld selyem esernyője, melyen fol­tozás nyomai láthatók, ivó edénye, az a csengetyű, mely utolsó óráiban is ágya fejénél állt, egy nagy la­­tintatartó, melyre porzótartó csavarható, mind a kettő a boldogult nádor sajátkezű esztergályozása. Mindezek az Íróasztal mögötti falat foglalják el, s néhány év előtt a Károlyi-palotában rendezett történeti kiállításon is nagy érdeklődésnek voltak tárgyai. Az Íróasztal egyik ritka levélnehezéke, mely mindenféle holmikból, minek csat­tok, gombok, gránátdarab, puskakakas szbiből van ösz­­szeállitva, azért nevezetes, mert mind e darabok a hires csataterekről vannak fölszedve. Az Íróasztalon nyitva áll az a könyv, melybe József főherczeg mint gondos és lel­­kiismeretes gazda, naponkint bejegyzi az időjárás tüne­teit. A dolgozó szobában van egy csoport fénykép, mely tele van magyar népalakokkal. Csak mikor közelebb tekintjük meg, akkor látjuk, hogy az a két kaczkiás magyar pa­raszt menyecske, bokorugró kurta szoknyában, magas sarkú, hegyes orrú kis csizmában, vállfűzőben, ingvállal, kendővel csinosan bekötött fejjel nem más, mint a belga királyné és Klotild főherczegasszony; az a déli magyar legény ezer ránczu bő gatyában, borjuszáru inggel, ezer pitykés mellényben, betűzött selyemkendővel s kezében karikás ostorral József főherczeg, kik közül hasonló né­pies öltözetben csoportosul még négy-öt alak. E kép tudvalevőleg abból az időből való, midőn a belga ki­rályné néhány évvel ezelőtt látogatást tett fivérénél s gyermekévei színhelyén visszaidézték a boldog emléke­ket, szini előadásokat tartottak, melyeknek díszleteit ők maguk festették, kirándulásokat tettek az erdőhegyekbe, hol gulyáshust főztek, szalonnát pirítottak a tűz mellett s még a bicskei vásárra is ellátogattak incognito, össze­vásárolva szitát, fazekat, meszelőt stb., a miket ökrös szekérre rakva hazavittek vásárfiának. A főherczeg, azonkívül, hogy a katonai tudományokkal, közgazda­sággal behatóan foglalkozik, különös figyelmet fordít a nyelvtudományokra is. Könyvtárában találunk egy Ke­­let-Indiában angol nyelven kiadott terjedelmes szansz­­krit­ nyelvtant, egy angol-bengál szótárt, egy bengál nyelven írt bengál nyelvtant, továbbá könyveket ily czim alatt: Radices linguae sanseritae. — Grammar of the Gujarati Language. By S Ha’purji Baalji. — Gram­mar of the Urdu or Hindustani Language, by Dowson. — Schlagintweit Indiája, stb. és József főherczeg any­­nyira nyelvész, hogy még a czigánynyelvet is méltatta figyelmére, beható tanulmányozására, de sőt meglehet, hogy legközelebb rendszeres czigán­­ny­elv­tant fog kiadni a főherczeg.“ A Lord Beaconsfield végrendeletét e hó 27-én közölték az angol lapok. Jelentősége és fontossága abban áll e végrendeletnek, hogy egy csomó, a közönség közé kiszivárgott hírnek lerontja alapját. Azt várták, hogy Beaconsfield egykori titkára, lord Rowton, lesz az álta­lános örökös , mindenki fontos leleplezésekre volt elké­szülve, várták, hogy közzéteszik a lord és a királynő közt váltott leveleket, a lord antibiograph­iáját. Mind­ennek semmi nyoma. Beaconsfield végrendelete a leg­szárazabb, legü­zletszerűbb nyelven van szerkesztve, egy szóval sem emlékezik meg önéletiratáról. Általános örökösévé testvérének fiát, Conningsby Disraelit tette, a­mi pedig a királynővel váltott leveleit illeti, ezek közzé­tételét a királynő elhatározásától teszi függővé. Ha irodaim hagyatékát nyilvánoságra hozzák is, ezt minden kénye­sebb természetű darab kihagyásával teszik. Említésre méltó Beaconsfield azon óhajtása, hogy Hughender ezutáni tulajdonosai és örökösei a „Disraeli“ neve viselték. Beaconsfield ezzel egy régi családi hagyo­mánynak hódolt, charakterizálni akarván ezzel nemét, és családját, mely még a XV. században vette föl e nevet, ezzel akarván kimutatni háláját „Jákob istene“ iránt, ki a spanyol ingusitió üldözései elől, Velencze majd Anglia barátságos partjaira vezérelte a családot. — Robbanó löveg a bécsi hitelintézet épületében. Már táviratilag is említettük, hogy a bécsi Rothschild és Wodianer ház, a hitelintézet, az osztrák-magyar bank bécsi hivatala, az Unicbank és a Verkehrsbank névtelen leveleket kaptak, amelyben tudtukra adják hogy a legközelebbi napokban e czégek épületeit lő­porral a jégbe fogják robbantani; a levél óva intette a hivatalnokokat, hogy irodáikat minél gyorsabban hagy­ják el, ha életüket meg akarják menteni, mihelyt a jelző töltés elsül, mert egy órával azután föl fog rob­banni a bomba. E levelek vörös tintával voltak aláirva s alatta e szavak állottak: „Az innmenti osztrák pa­rasztszövetség végrehajtó bizottsága“. A leveleket a rendőrségnek adták át, mely, bár azt gondolták, hogy valami ízléstelen suhancz-csiny az egész, rögtön elren­delte, hogy az illető épületeket tüzetesen keresztül kel vizsgálni. Midőn ennek következtében e hó 27-én­­ hitelintézet épületében megjelentek a rendőrség küldöt­tei, találtak a lépcsőház csarnokában két oszlop közé ékelve egy vastag papírba burkolt csomagot, mely egy robbanó anyaggal teli töltött üveghengerből állott. Egyéb e rejtelmes ügyben még ki nem derült. — Próbák az uj ismétlő fegyverekkel. A bécsi katonai szellövőben tegnapelőtt a Walmisberg és Vetterli rendszerei szerint készült fegyverekkel tettek próbát. A Vetterli fegyverek tartójába 12 töltény fér, és a csőben levő egy töltény. E fegyverrel egy perez alatt tizenki­­lencz lövést tettek, melyek közül tizenöt talált. A Val­­misberg-fegyverek tartójába nyolcz töltény fér, s e fegy­verrel egy perez alatt tizenhétszer lőttek. — Apróságok Girardinról. Girardin­a mily hideg volt a férfiak irányában, oly lekötelezően nyájas és ud­varias volt a nők irányában, a­kiknek társaságát na­gyon kereste. „Honnan van az, kérdezte egyszer egy nő, hogy önt nem akasztották föl a commune alatt, pe­dig hírlapja volt, a­melyben nem a legszolidabban irt a foederáltak ellen?“ — „Oh ennek nagyon egyszerű oka van. Házamnak földszintjén egész sereg communard­­nak adtam szállást, ételt, s főkép sok italt.“ — Girardin nagyon korán szokott fölkelni, az utóbbi években számtalanszor reggeli hat vagy hét órára tűzte­­ a látogatás idejét. „Páris a koránkelőké“, volt ked­vencz szavajárása. Öt órakor már talpon volt télen­­nyáron egyaránt, azután lement kabinetjébe, elolvasta az újságokat, megjelölte azon czikkeket, melyek érde­kelték, s azután megírta a maga czikkét. Azután titká­rával közölte az utasításokat lapja az­napi számára. Girardin mindig szép lakást tartott, s mindig kocsin járt. „Sohasem voltam oly gazdag, hogy gyalog járhat­tam volna. Mindig sietős dolgom volt.“ Ha valaki di­csérte Viruló színét, rendesen ezt felelte: „Mindig lakásban laktam, de nem Paris közepén, hanem például a Champs-Elyséen.“ Minden reggel kiment a boulognei erdőbe, vagy lóháton, vagy egy könnyű kis kocsin, a­mit maga hajtott. — 1870-ben a háború alatt még nem volt republikánus, s a köztársaságiak csöppet sem szerették. Bordeauxi tartózkodása alatt egyszer fel­ismerték az utczán. „Ez Girardin“, mondá valaki. „Ez Girardin“, hangzott a következő pere­ben minden ol­dalról. A népség csoportba gyűlt, s fenyegető magatar­tással közeledett felé. Egy hang elkiáltotta magát: „Le Girardin“-nel. Barátai közbe akartak lépni, Girardin le akarta csendesíteni a népet, de sikertelenül. Nem volt más hátra, mint hogy egy pástétomos boltba meneküljön. Egy hátsó ajtón keresztül azután eltűnt. Másnap a pré­­fet hivatalosan fölszólította, hogy hagyja el a várost, — saját érdekében. Girardin szót fogadott, s Pauba ment. — A bécsi Carl-szinház igazgatója, Tevele Fe­­rencz ar mai napon a magyar hirlapírók nyugdíjinté­zete végrehajtó bizottságának elnökéhez a következő sorokat intézte: „Mélyen tisztelt uram ! Midőn a tegnapi jótékony c­élú előadás eredményét átküldeni bátorko­dom, egyúttal kérem, szíveskedjék az ide csatolt két rendű pénztári kimutatást a tisztelt magyar és német hírlapokkal közölni. Végül van szerencsém kijelenteni, hogy tehetségem szerint ezután is igyekezni fogok, a a nyugdíjalap javára működni. Kiváló tiszteletem nyil­vánítása mellett, Budapest, ápril 30-án, Tevele Ferencz.“ Ezen levélhez két részletes pénztári kimutatás volt csa­tolva, melyből kitűnik, hogy az összes bevétel 1738 frtot tett, ebből levonatván az összes költség, maradt a jótékony czél javára 700 frt, mely összeg a végrehajtó bizottság elnökségének pontosan át is szolgáltatott­. Ugyanez történt a felülfizetésekkel is, melyek a kö­vetkezők: Tenczer Pál ur 3 frt; „Neues Pester Jour­nal“ 3 frt; Becrmann Fanni urhölgy 5 frt. — Uj vasúti állomás. A m. kir. államvasutak igazgatósága f. évi május 1-étől kezdve Besnyő meg­állóhelyen megnyitja a személy- és podgyász-forgalmat. A vonatok, melyekhez ezen időponttól kezdve menetje­gyek kiszolgáltatnak, Besnyőn egy perczig fognak meg­­állani és ezen megálló helyre a következő időkben fog­­­nak érkezni: Az 5. sz. vonat 6 óra 45 perczkor este, a 6. sz. vonat 8 óra 50 perczkor délelőtt, a 7. sz. vonat 8 óra 36 perczkor délelőtt, a 11. sz. vonat 10 óra 41 perczkor délelőtt, a 12. sz. vonat 4 óra 34 perczkor délután. Budapest, vasárnap, május 1. 1881. Egyletek és társulatok. — A magyar történelmi társulat 1881. évi május hó 5 én d. u. 5 órakor az akadémia „Kisfaludy-Termé­­ben ülést tart. Tárgyai: 1.­­ Rákóczy Ferencz és a Rákóczy-ház római birodalmi fejedelemsége. Felolvassa Thaly Kálmán. 2. Liptó Újvár története Majláth Bélától 3. Folyó ügyek. — A magyar jogászegylet évi rendes közgyűlésé­nek megtartása elhalasztatott. Irodalom, színház és művészet. — Arany János első verse. Érdekes közleményt vett a „V. U.“ Bihar-Zsadányból Nagy Imre ref. tanító úrtól. A népnevelés egy elaggott veteránjáról, Dévai Bálintról, emlékezik benne, kinek ma már 77 év nyomja vállait s ki életének 17-ik éve óta küzd a tanítói pá­lyán. Tehát már hatvan éve, hogy nehéz hivatásának él s ma is tanító Bihar-Zsadányban. Egyik legnagyobb büszkesége, hogy koszorús költőnknek, Arany Jánosnak első tanítója volt. Ma is kegyelettel őrzi a költőnek 1825-ben hozzá intézett köszöntő levelét, melyet Arany János 8 éves korában irt hozzá. A levél nagyobb része vers s aligha­nem első verse Arany Jánosnak. A levél betűszerinti másolatát Nagy Imre beküldte a nevezett laphoz, mely után azt, mint a nagy költőnek talán első zsengéjét, mi is bemutatjuk. A levél így hangzik:

Next