Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)
1881-05-01 / 217. szám
XIII. évfolyam. — 217. sz. Melléklet az „Ellenőr“ 217 számához. A Tiszavidék megvédése. A Tiszaszabályozás iránt érdeklődéssel viseltetők értekezletére ma többen gyűltek össze, pártkülönbség nélkül, a képviselőház társalgótermében, melyen a kormány részéről is jelen voltak Ordódy Pál közmunka- és közlekedési miniszter s Hieronymi Károly államtitkár. Az elnökségre Jókai Mór, jegyzőül Dániel Ernő kéretvén fel, a kifejlődött tanácskozás rendén többen igen figyelemre méltó körülményeket említettek fel a baj okaiul s számos indítvány terjesztetett be a veszedelem elhárítása czéljából. Legfontosabb indítványt tette Bánhidy Béla dr. Indítványa így hangzik: Utasítsa a ház a közlekedési minisztert, hogy a kellő adatok és előmunkálatok nyomán megállapítsa a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó műszaki tervek s teendők sorrendjére vonatkozó szabályozási programmal s a műszaki terv költségvetésével együtt a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze; továbbá, hogy az előmunkálatok teljesítése és a kellő adatok beszerzésére megkivántató költség engedélyezése iránt még ezen országgyűlés alatt előterjesztést tegyen; továbbá, hogy a Tiszavölgy administratív szervezéséről szóló törvényjavaslatot a tiszavölgyi érdekeltség meghallgatása után a ház elé terjeszsze; végre, hogy a halasztást nem tűrő intézkedésekről és a sürgősen eszközlendő munkálatokról lehető legrövidebb idő alatt kimerítő jelentést s a szükséges költségek engedélyezése iránt előterjesztést tegyen. Herman Ottó, szintén részletesebb indokolás mellett javaslatot terjesztett be, melyben nemcsak a Tisza áradásaira, hanem az ország egész folyóhálózatára kiterjedő adatgyűjtést és a veszélyek elhárítására célzó terv bekövetelését kívánja. Javaslatai ezek: 1. folyam és árterületeknek hypsometriai felvétele ; 2. a folyamrendszernek, mint egésznek hydrográfiailag való felvétele; 3. az áradások maximumának és minimumának, főleg azoknak a periódusoknak és jelentőségüknek a megállapítása, amelyeket mint abnormis szárazságot és vízbőséget ismerünk; 4. normális iránynak s a forrásvizeknek és csapadékoknak erre való befolyásának megállapítása; 5. a folyamrendszerben az eddig foganatosított hézagos szabályozás folytán előállott status quónak pontos felvétele stb. Végre felszólíttatik a kormány, hogy egy a közmunka és közlekedési minisztérium szervezetét kiegészítő önálló hydrográfiai osztálynak felállítását ez irányban és haladéktalanul kezdeményezze, hogy Magyarország egész folyamrendszerének államilag való öszpontosított szabályozása foganatosítható legyen. Széll György Bánhidy Béla b. előadására reflektálva, határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint a Tisza-szabályozás ügyének megvizsgálására 15 tagú bizottság volna kiküldendő, és amely szerint az értekezlet felkérné a képviselőházat, hogy az 1879. évi márczius hó 7-én 730. sz. a. hozott határozatát épségben tartsa. Szakay Nándor a következő indítványt adja be: A m. országgyűlés tagjai által 1880. évi ápril 30-án tartott tiszaszabályozási értekezlet mondja ki: 1. Hogy a Tiszaszabályozásnál uralkodó merev gátrendszert elhibázottnak és fönntarthatlannak véli; 2. a gyökeres orvoslást halaszthatlannak sürgetőnek tartja, s a rendszer módosítását elkerülhetlennek hiszi; 3. a társulatok jelenlegi szervezetét azonnal megváltoztatandónak ítéli. Mire nézve 4. az értekezlet a kormányt sürgősen megkeresi, hogy ez érdemben, még a jelen ülésszakban törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé. Németh Albert elítéli a szabályozási társulatokat, melyek nem teljesítették feladatukat, valamint a szakférfiakat, kik nem tudtak a vész idején erélyesen föllépni. Megemlíti, hogy Tisza Lajos Szegeden mindenütt található volt, csak két helyütt nem: ágyában és hivatalában, mert mindenütt teljesítette kötelességét. Részéről hálás köszönettel fogad minden tervet, mely a tanácskozás elé terjesztetett, mert mindenikben van olyasmi, ami czélszerű s ezért azt indítványozza, hogy a beadott javaslatok és tervek szűkebb bizottsághoz utasíttassanak véleményadás végett. Egyébiránt a mostani teendő az, hogy utasíttassék a miniszter oly törvényjavaslatnak beadására, amelynek értelmében a törvényhozás a szükséges hatalmat oly kézbe összpontosítsa, amely felelős, és erre legalkalmasabb Tisza Lajos. Apponyi Albert gr. Bánhidy határozati javaslatát czélszerűnek tartja s azért egy szűkebb bizottság kiküldését nem tartja helyesnek. Ajánlja azt elfogadásra s Bánhidy volna megbízandó, hogy az értekezlet nevében azt a képviselőház elé terjeszsze. Hieronymi államtitkár nézete szerint ma is Széchenyi álláspontjára kell e kérdésben helyezkedni, magánvállalatnak tekinteni a Tisza szabályozását, és ezért a kérdés most az lehet, hogy a Tiszaszabályozás oly stádiumban van-e, hogy annak ügyébe a közügy képviselőinek bele kell nyúlniok. A Tiszaszabályozás mas privát vállalat, amelynek költségeit azok kötelesek viselni, kik annak hasznát veszik; azonban vannak a Tiszának és mellékfolyóinak oly szakaszai is, hol a kérdés ezen kereten túlmegy és a hol az ügyet a kormánynak kell kezébe vennie. Ha csakugyan ott kell a kormánynak a szabályozásba tényleg belenyúlnia, ahol nem arról van szó, hogy bizonyos területek mentessenek meg a földművelés czéljaira, a határozati javaslatnak azt a részét, mely szerint a kormány megbízandó azzal, hogy a mai tarthatatlan állapotokon a lehető legrövidebb idő alatt segítsen, részéről elfogadja, csakhogy ennek ki kell terjeszkednie a Körös mentére is. Ha ma arról volna szó, hogy a Tiszaszabályozást újonnan kezdjük, helyeselné azon kiindulási pontot, mely szerint először műszaki terv állapítandó meg s csak azután fogjunk a munkához. A Tisza-szabályozást nézete szerint ma egyszerűen razírozni nem lehet. (Felkiáltások : ezt kell tenni!) Jogosultnak tartja ugyan ezen nézetet, azonban felfogása szerint nem ezt kell tenni, hanem csak a létező hiányokat kell kijavítani. Szólóm hajlik Herman Ottó határozati javaslatához, azonban azt kívánja, hogy annak keresztülvitelére a kormánynak a szükséges eszközök megadassanak. Nem hiszi, hogy az értekezlet jogosan cselekednék akkor, amikor azokat az adatokat, amelyek alapján a Tiszaszabályozás megindult, kicsinyli. Azt hiszi, hogy különösen a hydrotechnika olyan, amelynél az adatok bősége sohasem lehet túlságos. Egyébiránt azon adatok, amelyeket az ország hydrográfiai tekintetben bir, oly gazdagok, hogy sok nyugati művelt állam nem bir ily adatokkal. Véleménye szerint az értekezletnek a méltányosság elől nem kellene elzárkóznia, és nem tartja jogosultnak, hogy a magyarországi szakértőkről oly hangon beszéljen valaki, mint aminél többen nyilatkoztak. A rendszer, amely követtetett a Tiszaszabályozásnál, abból állott, hogy átvágások és töltések készíttettek. Elismeri, hogy e körül hibák történtek, csakhogy hibák e tekintetben másutt is lettek elkövetve. Véleménye szerint csak százados munkával lehet elérni azt, hogy a folyószabályozási munkálatok annyira konsolidálódjanak, hogy töltésszakadások ne történjenek. Ha a Tiszaszabályozásnál az 50-es évek közepe óta előfordult töltésszakadásokat tekintjük, azon eredményre jutunk, hogy évenként a víz az ármentesített területnek 3%-át öntötte el. Ez ugyan sok, de nem sok egy új szabályozásnál. A Tisza völgyének biztosítására csak egy mód van, s ez az, hogy a töltések jól megerősíttessenek és jó karban tartassanak, és hogy ott, ahol a vonalozás hibás, kiigazíttassék. Ha erre nem határozzuk el magunkat, akkor a czélt sem érjük el. Irányi Dániel fölszólalása után, ki szintén pártolja Bánhidy javaslatát, Ordódy Pál miniszter azon nyilatkozata talált köztetszésre, hogy hozzájárul báró Bánhidy Béla indítványának elfogadásához, de oly értelemben, hogy ha a sok költségbe kerülő tanulmányozásokra a törvényhozástól nyer felhatalmazást, — kijelenti továbbá, hogy az adatoknak begyűjtése után a kormány — mint ez komolyan szándékában is van — tvjavaslatot terjeszt a tudozás eleibe, de ezt a jelen országgyűlés idejére nem ígérheti, — azonban lehetőleg már a jelen országyűlés eleibe előterjesztést tesz egy oly felhatalmazás kieszközlésére, mely a kormánynak hatalmat és módot adjon a legsürgősebb intézkedések oly módon való megtételére, hogy legalább a jövő ősz és tél folytán emberileg szólva nyugodtan lehessen a következményekre gondolni. Ezután ,Jókai elnök összegezve a tanácskozás főbb tételeit, kijelenti, hogy az értekezlet Bánhidy Béla bárót felkéri, hogy az ő és Hernán Ottó indítványát összefoglalva, tegyen e tárgyban indítványt a képviselőház közelebbi ülésében. Országos vízrajzi hivatal. Több ízben fölmerült már a szakkörökben azon üdvös eszme, hogy a vizeink szabályozásának alapjául szolgáló hydrográfiai fölvételek és észleletek czéljából egy állandó hydrográfiai hivatal szerveztessék, mely hivatva volna folyóinkon rendszeres fölvételeket és észleleteket eszközölni Midőn a műegyetemnek legközelebb elhunyt jeles tanára, Horváth Ignácz a Dunán rendszeres sebességméréseket eszközölt, szintén fölvett e helyes eszmét a többi közt azon alkalommal, hogy vízmérési munkálatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr s több illetékes egyén megtekintő. Azóta több ízben fölmerült már az eszme, bár némileg más alakban, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vizépitési szakosztálya előtt is. Az idei nagy árvizek ismét előtérbe tolták e kérdést s a m. kir. József-műegyetem mérnöki szakosztálya 1881. április 26-án tartott üléséből a műegyetemi tanács utján a közmunka- és közlekedési minisztériumhoz e tárgyban a következő felterjesztést intézte: Nagyméltóságú Miniszter úr! Magyar Alföldünkre nehezült viznyomor, mely évről-évre aggasztóbb mértéket ölt és mely csak az imént a még ki nem hevert károkat újakkal tetézte, sürgősen arra int, hogy vizeink állapotát az eddiginél behatóbb figyelem tárgyává tegyük. A szakemberek előtt ismeretes, hogy a léptennyomon jelentkező nagy bajok alapos orvoslása nem lesz lehetséges mindaddig, míg a tervező az összes vízviszonyainkról, úgyszólván vizeink életéről s a víz közútjának egész lefolyásáról magának összefüggő tiszta képet nem alkothat s teljes áttekintést nem nyerhet. Ép úgy ismeretes dolog, hogy nem elegendő valamely vízügynek csupán oly mértékben való megismerése, mely csak locális körülményekre szorítkozik, mert a legjobb vízépítésznek sem áll hatalmában valamely vízügyi kérdést csupán locális körülmények szerint helyesen és sikeresen megoldani az összes vízbirodalom minden tényezőjének ismerete és számbavétele nélkül. Ily szükséggel szemben sajnosan tapasztalható, hogy vizeinkre vonatkozó rendszeres, összefüggő és átnézetes adatokkal nem rendelkezünk, mert egyes régibb kivételeket — mint pl. a folyómappát — leszámítva, elődeink nem gondoskodtak volt a szükséges vízrajzi megfigyelések rendszeres foganatosításáról, a nyert adatok összegyűjtéséről és módszeres feldolgozásáról. Számos eredménytelenség csakis ezen körülménynek tudható be, s igy senkinek sem róható fel, épen a vízrajzi adatok hiánya folytán. így volt ez régebben más országokban is és igy lesz ez nálunk mindaddig mig a kellő vízrajzi adatok rendszeres gyűjtéséről és feldolgozásáról nem gondoskodunk, azaz mig országos vízrajzi (hydrographiai) hivatalt fel nem állítunk ; országos vízrajzi hivatalt, melynek feladata abban álland, hogy: 1. megfigyeltesse összes vizeink állását, vízhordatát és az illető vízgyűjtő területen lehulló, beszivárgó, elpárolgó és lefolyó csapadék mennyiségeket a már eddig meglevő állomásokon; hogy kijelölje és létesítse mindazon újabb rendszeresen eloszlott megfigyelő állomásokat, melyek vízrajzi viszonyaink teljes ismerete érdekében még szükségesek, hogy a nyers megfigyelésekből és mérésekből folytonosan egy összefüggő és áttekinthető képet szerkeszszen, mire a közmunka és közlekedésügyi minisztérium vízépítési osztálya, mely már a folyó ügyek elintézésével teljesen igénybe van véve, fizikailag sem találhat időt Ilyen vízrajzi hivatal, milyet a technikai tudományok mai állása okvetlenül megkíván, és milyen a nyugati államok mindegyikében, bár többé-kevésbé eltérő alakkal és szervezettel már létezik, kiváltképen hazánkban bír messzireható jelentőséggel, mert alig van ország, melynek anyagi helyzete és így adóképessége szorosabb kapcsolatban állana vizeink állapotával, mint a mienk. S igy alig van ország, melyben a vízviszonyok alapos ismerete, tehát rendszeres megfigyelése és a nyert eredmények okszerű feldolgozása nagyobb mértékben, lenne okadatolva mint nálunk. Áthatva ennek komoly fontosságától, a kir. Józsefműegyetem mérnöki szakosztálya azon kérelemmel fordul Nagyméltóságodhoz, hogy egy az említett alapon álló országos vízrajzi hivatalnak mielőbbi szervezéséről intézkedni méltóztassék. * Őszintén üdvözöljük a műegyetem tanári karának ez országos érdekű ügyben való fellépését s bízvást reméljük, hogy az országos vízrajzi hivatal mielőbbi felálítása nem fog akadályokba ütközni. A trónörökös menyegzője. A trónörökös menyegzője az udvar határozott kivonatára, szigorú családi jelleggel fog bírni a külföldi udvarokkal szemben. A monarchia képviselői utasíttattak, hogy bizalmasan oly közlést tegyenek az illető udvaroknál. A német császár legidősb fia mint Rudolf trónörökös személyes barátja jő Bécsbe. A bécsi nagykövetek szintén ünnepélyességeket terveztek, de a fentebbi okra való tekintetből azok abbahagyására kérettek föl. * A Walesi herczeg a trónörökös esküvője alkalmából Bécsbe érkezvén, Budapestet is meglátogatja s jelen lesz a lófuttatásokon.* A budai dalárda aziránt kereste meg a főváros összes dalárdáit, hogy a trónörökös párnak itt időzése alatt serenadeot adjanak. Az indítvány szerint 500 da ELLENŐR tárt kellene csoportosítani, mely monstre-kar három alkalmi magyar dalt énekelne a királyi várlak tágas udvarán. A dalárok a Ferencz József-téren gyűlnének össze s innen vonulnának 1000 tarkaszinü lámpa fénye mellett a lánczhidon s az Albrecht főherczeg után a várba. E tárgyban az értekezlet folyó hó 3-án fog megtartatni. * Hetven darab díszalbumot és üdvözlő feliratot állít ki Posner műintézete az országos iparegyesület helyiségeiben. A kiállítás május hó 5—10. fog tartani. Az említett feliratok között — melyeket többnyire megyei és városi törvényhatóságok rendeltek meg — meglepő fényes kiállásuknál fogva különösen kitűnnek Bihar-, Csanád-, Veszprém-, Csongrád-, Somogy-, Sopron megyék, Szeged, Arad, Debreczen, Szabadka, Kecskemét stb. városok feliratai.* A budapesti ünnepélyekre emlékérmeket is öntetett egy helybeli vésnök. Az érmek már kaphatók is az üzletekben. A csinos mivü ónérmek, nagyságra megfelelnek az ezüst forintosoknak s egyik felén Rudolf trónörökös és Stefánia herczegnő sikerült domborképét, a másik oldalán pedig ezen felírás körözetében: „A koronaherczegi pár első budapesti útja emlékére 1881. május 18.) a magyar és belga királyi korona dombor képét viseli.* A kivilágításra vonatkozólag újabban írhatjuk, hogy ma megkezdték a tőzsde kivilágításának előmunkálatait. A tőzsde 5000 frtot szavazott meg e czélra. Az épületet a vigadóéhoz hasonló transparentek fogják diszíteni. A czimerek fölé szintén légszeszcsövekből képezve „Rudolf és Stefánia“ neve jön. Az alagútnak a lánczhídra néző homlokzatát, eltekintve a villanyvilágítástól, nehéz nemzeti szinű szövetekkel, drapériákkal és zászlókkal fogják diszíteni. * Az „Újpesti ifj. önképző és segélyző kir“, melynek estélyei Újpest legsikerültebb estélyei közé tartoznak, a trónörökös esküvője alkalmából az ottani szegény tanulók javára a r. palotai parkban május hó 21-én fényes kivilágitás mellett tavaszi tánczvigalmat rendez. Személyjegy 1 frt; családjegy 1 frt 50 kr. HÍREK. (Folytatás.) Április 30. — József főherczeg alcsuthi családi életéről, a főherczeg kedvencz foglalkozásairól, — megelőzőleg kimerítően szólva az alcsuthi uradalom történetéről, — a következő érdekes vonásokat jegyzi föl a „Vasárnapi Újság“ : „A főherczeg családja mindig pontban 12 órakor szokott ebédelni. A családon kívül rendesen jelen vannak Zichy grófnő, a főherczegnő udvarhölgye, b. Nyáry Adolf tábornok, a főherczeg főudvarmestere, Holdházy Mária kisasszony, a kis főherczegnők nevelőnője és Holdházi apát, a kis főherczegek nevelője. Ebéd után a társaság fekete kávéja a főherczeg fegyvertermébe vonul, mely bár nem nagy, de rendkívül érdekes tárgyaiban fölötte becses múzeumnak is tekinthető. A fegyverteremből a főherczeg társalgó szobájába jutunk, melynek falai tele vannak érdekes képekkel, a többnyire családi képek között pl. b. Koháry István, a Koburgok anyai őse, nagy rézmetszetű képével, továbbá egy igazi patriarchális hangulatban tartott festmény: Mária Dorottya, a főherczeg édesanyja, a mint fonó guzsalyról finom szálat sodor orsójára, és egy kis tájkép, mely Vértet tünteti föl, Erzsébet főherczegnőnek, a spanyol királynő anyjának, József főherczeg legidősb nővérének festménye. Érdekes a főherczeg esztergályos műhelye. A fal deszkaburkolattal van ellátva, azon és a palczokon az esztergályos mesterséghez szükséges mindenféle eszközök , az ablakhoz közel maga az eszterga. E szobából egy üvegajtó egyenest a parkba szolgál. A főherczeg hálószobájában figyelmet érdemel az a tizenkét kis szobor, mely konzolokon a falat disziti. Gyönyörű művészi szobrocskák ezek, melyek tárgyuk miatt még érdekesebbekké válnak a magyar emer előtt. Magyarország tizenkét nagy királyának alakját tünteti föl szent Istvántól kezdve. Legérdekesebb azonban mindenesetre a főherczeg dolgozó szobája. Egy íróasztal, egy nagy üvegszekrény könyvekkel, egy pamlag, egy nagy üvegasztal s néhány szék, ennyiből áll a bútor, a többi mind műkincs, vagy családi emlék. Ezek között vannak a József nádor ereklyéi, kerti eszközei, melyeket mindig használt, görbe nyelű kapája, rengeteg nagy olajzöld selyem esernyője, melyen foltozás nyomai láthatók, ivó edénye, az a csengetyű, mely utolsó óráiban is ágya fejénél állt, egy nagy latintatartó, melyre porzótartó csavarható, mind a kettő a boldogult nádor sajátkezű esztergályozása. Mindezek az Íróasztal mögötti falat foglalják el, s néhány év előtt a Károlyi-palotában rendezett történeti kiállításon is nagy érdeklődésnek voltak tárgyai. Az Íróasztal egyik ritka levélnehezéke, mely mindenféle holmikból, minek csattok, gombok, gránátdarab, puskakakas szbiből van öszszeállitva, azért nevezetes, mert mind e darabok a hires csataterekről vannak fölszedve. Az Íróasztalon nyitva áll az a könyv, melybe József főherczeg mint gondos és lelkiismeretes gazda, naponkint bejegyzi az időjárás tüneteit. A dolgozó szobában van egy csoport fénykép, mely tele van magyar népalakokkal. Csak mikor közelebb tekintjük meg, akkor látjuk, hogy az a két kaczkiás magyar paraszt menyecske, bokorugró kurta szoknyában, magas sarkú, hegyes orrú kis csizmában, vállfűzőben, ingvállal, kendővel csinosan bekötött fejjel nem más, mint a belga királyné és Klotild főherczegasszony; az a déli magyar legény ezer ránczu bő gatyában, borjuszáru inggel, ezer pitykés mellényben, betűzött selyemkendővel s kezében karikás ostorral József főherczeg, kik közül hasonló népies öltözetben csoportosul még négy-öt alak. E kép tudvalevőleg abból az időből való, midőn a belga királyné néhány évvel ezelőtt látogatást tett fivérénél s gyermekévei színhelyén visszaidézték a boldog emlékeket, szini előadásokat tartottak, melyeknek díszleteit ők maguk festették, kirándulásokat tettek az erdőhegyekbe, hol gulyáshust főztek, szalonnát pirítottak a tűz mellett s még a bicskei vásárra is ellátogattak incognito, összevásárolva szitát, fazekat, meszelőt stb., a miket ökrös szekérre rakva hazavittek vásárfiának. A főherczeg, azonkívül, hogy a katonai tudományokkal, közgazdasággal behatóan foglalkozik, különös figyelmet fordít a nyelvtudományokra is. Könyvtárában találunk egy Kelet-Indiában angol nyelven kiadott terjedelmes szanszkrit nyelvtant, egy angol-bengál szótárt, egy bengál nyelven írt bengál nyelvtant, továbbá könyveket ily czim alatt: Radices linguae sanseritae. — Grammar of the Gujarati Language. By S Ha’purji Baalji. — Grammar of the Urdu or Hindustani Language, by Dowson. — Schlagintweit Indiája, stb. és József főherczeg anynyira nyelvész, hogy még a czigánynyelvet is méltatta figyelmére, beható tanulmányozására, de sőt meglehet, hogy legközelebb rendszeres czigánnyelvtant fog kiadni a főherczeg.“ A Lord Beaconsfield végrendeletét e hó 27-én közölték az angol lapok. Jelentősége és fontossága abban áll e végrendeletnek, hogy egy csomó, a közönség közé kiszivárgott hírnek lerontja alapját. Azt várták, hogy Beaconsfield egykori titkára, lord Rowton, lesz az általános örökös , mindenki fontos leleplezésekre volt elkészülve, várták, hogy közzéteszik a lord és a királynő közt váltott leveleket, a lord antibiographiáját. Mindennek semmi nyoma. Beaconsfield végrendelete a legszárazabb, legüzletszerűbb nyelven van szerkesztve, egy szóval sem emlékezik meg önéletiratáról. Általános örökösévé testvérének fiát, Conningsby Disraelit tette, ami pedig a királynővel váltott leveleit illeti, ezek közzétételét a királynő elhatározásától teszi függővé. Ha irodaim hagyatékát nyilvánoságra hozzák is, ezt minden kényesebb természetű darab kihagyásával teszik. Említésre méltó Beaconsfield azon óhajtása, hogy Hughender ezutáni tulajdonosai és örökösei a „Disraeli“ neve viselték. Beaconsfield ezzel egy régi családi hagyománynak hódolt, charakterizálni akarván ezzel nemét, és családját, mely még a XV. században vette föl e nevet, ezzel akarván kimutatni háláját „Jákob istene“ iránt, ki a spanyol ingusitió üldözései elől, Velencze majd Anglia barátságos partjaira vezérelte a családot. — Robbanó löveg a bécsi hitelintézet épületében. Már táviratilag is említettük, hogy a bécsi Rothschild és Wodianer ház, a hitelintézet, az osztrák-magyar bank bécsi hivatala, az Unicbank és a Verkehrsbank névtelen leveleket kaptak, amelyben tudtukra adják hogy a legközelebbi napokban e czégek épületeit lőporral a jégbe fogják robbantani; a levél óva intette a hivatalnokokat, hogy irodáikat minél gyorsabban hagyják el, ha életüket meg akarják menteni, mihelyt a jelző töltés elsül, mert egy órával azután föl fog robbanni a bomba. E levelek vörös tintával voltak aláirva s alatta e szavak állottak: „Az innmenti osztrák parasztszövetség végrehajtó bizottsága“. A leveleket a rendőrségnek adták át, mely, bár azt gondolták, hogy valami ízléstelen suhancz-csiny az egész, rögtön elrendelte, hogy az illető épületeket tüzetesen keresztül kel vizsgálni. Midőn ennek következtében e hó 27-én hitelintézet épületében megjelentek a rendőrség küldöttei, találtak a lépcsőház csarnokában két oszlop közé ékelve egy vastag papírba burkolt csomagot, mely egy robbanó anyaggal teli töltött üveghengerből állott. Egyéb e rejtelmes ügyben még ki nem derült. — Próbák az uj ismétlő fegyverekkel. A bécsi katonai szellövőben tegnapelőtt a Walmisberg és Vetterli rendszerei szerint készült fegyverekkel tettek próbát. A Vetterli fegyverek tartójába 12 töltény fér, és a csőben levő egy töltény. E fegyverrel egy perez alatt tizenkilencz lövést tettek, melyek közül tizenöt talált. A Valmisberg-fegyverek tartójába nyolcz töltény fér, s e fegyverrel egy perez alatt tizenhétszer lőttek. — Apróságok Girardinról. Girardina mily hideg volt a férfiak irányában, oly lekötelezően nyájas és udvarias volt a nők irányában, akiknek társaságát nagyon kereste. „Honnan van az, kérdezte egyszer egy nő, hogy önt nem akasztották föl a commune alatt, pedig hírlapja volt, amelyben nem a legszolidabban irt a foederáltak ellen?“ — „Oh ennek nagyon egyszerű oka van. Házamnak földszintjén egész sereg communardnak adtam szállást, ételt, s főkép sok italt.“ — Girardin nagyon korán szokott fölkelni, az utóbbi években számtalanszor reggeli hat vagy hét órára tűzte a látogatás idejét. „Páris a koránkelőké“, volt kedvencz szavajárása. Öt órakor már talpon volt télennyáron egyaránt, azután lement kabinetjébe, elolvasta az újságokat, megjelölte azon czikkeket, melyek érdekelték, s azután megírta a maga czikkét. Azután titkárával közölte az utasításokat lapja aznapi számára. Girardin mindig szép lakást tartott, s mindig kocsin járt. „Sohasem voltam oly gazdag, hogy gyalog járhattam volna. Mindig sietős dolgom volt.“ Ha valaki dicsérte Viruló színét, rendesen ezt felelte: „Mindig lakásban laktam, de nem Paris közepén, hanem például a Champs-Elyséen.“ Minden reggel kiment a boulognei erdőbe, vagy lóháton, vagy egy könnyű kis kocsin, amit maga hajtott. — 1870-ben a háború alatt még nem volt republikánus, s a köztársaságiak csöppet sem szerették. Bordeauxi tartózkodása alatt egyszer felismerték az utczán. „Ez Girardin“, mondá valaki. „Ez Girardin“, hangzott a következő pereben minden oldalról. A népség csoportba gyűlt, s fenyegető magatartással közeledett felé. Egy hang elkiáltotta magát: „Le Girardin“-nel. Barátai közbe akartak lépni, Girardin le akarta csendesíteni a népet, de sikertelenül. Nem volt más hátra, mint hogy egy pástétomos boltba meneküljön. Egy hátsó ajtón keresztül azután eltűnt. Másnap a préfet hivatalosan fölszólította, hogy hagyja el a várost, — saját érdekében. Girardin szót fogadott, s Pauba ment. — A bécsi Carl-szinház igazgatója, Tevele Ferencz ar mai napon a magyar hirlapírók nyugdíjintézete végrehajtó bizottságának elnökéhez a következő sorokat intézte: „Mélyen tisztelt uram ! Midőn a tegnapi jótékony célú előadás eredményét átküldeni bátorkodom, egyúttal kérem, szíveskedjék az ide csatolt két rendű pénztári kimutatást a tisztelt magyar és német hírlapokkal közölni. Végül van szerencsém kijelenteni, hogy tehetségem szerint ezután is igyekezni fogok, a a nyugdíjalap javára működni. Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett, Budapest, ápril 30-án, Tevele Ferencz.“ Ezen levélhez két részletes pénztári kimutatás volt csatolva, melyből kitűnik, hogy az összes bevétel 1738 frtot tett, ebből levonatván az összes költség, maradt a jótékony czél javára 700 frt, mely összeg a végrehajtó bizottság elnökségének pontosan át is szolgáltatott. Ugyanez történt a felülfizetésekkel is, melyek a következők: Tenczer Pál ur 3 frt; „Neues Pester Journal“ 3 frt; Becrmann Fanni urhölgy 5 frt. — Uj vasúti állomás. A m. kir. államvasutak igazgatósága f. évi május 1-étől kezdve Besnyő megállóhelyen megnyitja a személy- és podgyász-forgalmat. A vonatok, melyekhez ezen időponttól kezdve menetjegyek kiszolgáltatnak, Besnyőn egy perczig fognak megállani és ezen megálló helyre a következő időkben fognak érkezni: Az 5. sz. vonat 6 óra 45 perczkor este, a 6. sz. vonat 8 óra 50 perczkor délelőtt, a 7. sz. vonat 8 óra 36 perczkor délelőtt, a 11. sz. vonat 10 óra 41 perczkor délelőtt, a 12. sz. vonat 4 óra 34 perczkor délután. Budapest, vasárnap, május 1. 1881. Egyletek és társulatok. — A magyar történelmi társulat 1881. évi május hó 5 én d. u. 5 órakor az akadémia „Kisfaludy-Termében ülést tart. Tárgyai: 1. Rákóczy Ferencz és a Rákóczy-ház római birodalmi fejedelemsége. Felolvassa Thaly Kálmán. 2. Liptó Újvár története Majláth Bélától 3. Folyó ügyek. — A magyar jogászegylet évi rendes közgyűlésének megtartása elhalasztatott. Irodalom, színház és művészet. — Arany János első verse. Érdekes közleményt vett a „V. U.“ Bihar-Zsadányból Nagy Imre ref. tanító úrtól. A népnevelés egy elaggott veteránjáról, Dévai Bálintról, emlékezik benne, kinek ma már 77 év nyomja vállait s ki életének 17-ik éve óta küzd a tanítói pályán. Tehát már hatvan éve, hogy nehéz hivatásának él s ma is tanító Bihar-Zsadányban. Egyik legnagyobb büszkesége, hogy koszorús költőnknek, Arany Jánosnak első tanítója volt. Ma is kegyelettel őrzi a költőnek 1825-ben hozzá intézett köszöntő levelét, melyet Arany János 8 éves korában irt hozzá. A levél nagyobb része vers s alighanem első verse Arany Jánosnak. A levél betűszerinti másolatát Nagy Imre beküldte a nevezett laphoz, mely után azt, mint a nagy költőnek talán első zsengéjét, mi is bemutatjuk. A levél így hangzik: