Ellenőr, 1881. június (13. évfolyam, 273-324. szám)

1881-06-01 / 273. szám

„ifj. évfolyam. — 273. szám. Egyes szám árk , kr. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egási évre......................... 20 forint — kr. Félévre...................................................10 „ — „ Évnegyedre................................................5 „ — „ Egy hónapra...........................................1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­atcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, szerda, junius 1.188. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap­utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, május 31. Közgazdaságunk 1880-ban. XXIV. Kézműáruk — Második rész. — (Folytatás.) Azon fontosságnál fogva, melyet minden hazai és versenyképes gyártmány reánk nézve bir, kiemelendő­nek tartjuk a zsinór és paszom­ánt gyártmányo­kat, több idevágó czikkel együtt, a melyekkel nem cse­kély kereskedést űznek. Zsinórárunál a forgalom évről-évre hanyatlik , minek oka egyrészt a csökkenő szükséglet, másrészt az újonnan keletkezett bécsi verseny, amely nem eredmény nélkül iparkodik a magyarországi vevők nagy részét magához ragadni. Annál inkább sikerül az, mert míg a bécsi gyárosok utazóik által a fogyasztókkal közvetlen érintkezésbe lépnek, addig a helybeli gyáro­sok, daczára csekély számú nagyvásárlóiknak, nem ke­resik fel a vidéki kiskereskedőket. A helybeli gyárosoknak ezen mindenesetre dicsé­retre méltó eljárása kevesebb áldozatba kerülne, ha valamennyi helybeli közvetítő kereskedő szükségleteit náluk fedezné és ha nagy részük, daczára annak, hogy a helybeli gyárosok egyenlő áru és minőségű gyárt­mányt szolgáltatnak, nem viseltetnének a bécsi gyárt­mány iránt előszeretettel. Egynémely helybeli nagyke­reskedő a már megrögzött előítéletet a hazai gyártmány iránt nem képes feledni és ott, hol ezen előítélet nem szerepel és a helybeli gyártmány iránt teljes elismerés uralkodik, azon körülmény határoz, hogy a versenyzők félnek egyenlő árukkal előállani. Ezen hazai iparunkra nézve sajnálatra méltó körülmény súlyosan nehezedik gyárosainkra, oly­annyira, hogy különösen a helybeli zsinór- és paszománygyárosok kénytelenek lettek oly gyártmányok meghonosítására, a­minőket Magyarorszá­gon eddig épen nem gyártottak. Ha tehát ilyen áruk a külföldi vagy az osztrák gyártmányokkal eredménynyel versenyezhettek, ez nem a magyar közvetítő kereskede­lem érdeme, a­mely a gyenge gyártmányt gyámo­lította volna, hanem a magyar gyárosok részéről hozott nagy áldozatok, mely szerint fáradságot, időt és pénzt nem kímélve érhettek el ilyen eredményt. Helyi piac­unkon sokkal jobban kifejlődhetnék ezen iparág, minthogy egyetlen helybeli gyár is képes volna — min­den igényeknek megfelelően berendezett — sokoldalú czikkeket előállítani, amely más iparágról nem oly köny­­nyen lehetséges. Fő oka a magyar gyártmány hátrama­radásának az, hogy a közönség nem méltányolja eléggé , inkább veszi a külföldit. Katonai zs­inórnemek. A helybeli gyár ezen czikkekből nem csekély mennyiséget gyártott, és úgy a Bécsben székelő hadügyminisztérium, valamint Regen­­hart és társa elég részéről tetemes szállításokkal bizatik meg. Újabb időben ezen gyár katonai nyakkendőket is készít, és a cs. k. hadügyminisztérium bizonyos részére szükséges mennyiségűnek előállítására próbaszállítás vé­gett megbizatott. Lámpabél. Ezen iparág gyártása utóbbi időben örvendetes előhaladást tett. Jósága és versenyképessége bizonyítékául megemlíthetjük, hogy gyárunk több bel­földi vasút mellett, a magy. kir. államvasutakat is el­látja. Ezen czikket előbb Bécs szolgáltatta. Butor-paszománt. Gyártelepünk előállit bú­tor ékitésre rojtot, zsinórt, bojtot stb. és pedig­ úgy egyszerűt és olcsót, valamint a lehető legfinomabbat is, úgy hogy a bécsi e­lemű áruk már teljesen ki lettek szorítva. Említésreméltó, hogy iparosaink, a­kik ezen árukkal dolgoznak, mint a kárpitosok, díszítők és bútorgyárosok előszeretettel fordultak a hazai gyárt­mányhoz, a­mi e gyártmányok kitűnőségét bizonyítja. Festett zephir fonál. A nevezett gyárnak van egy jól berendezett gőzerejű fonálfestője is, minek folytán a zephirfonál-gyártást is űzi, a mely a rövidáru kereske­désben nagy szerepet játszik és 1874. év óta, a­midőn ezt megkezdték, a festés mennyisége évről évre örven­detes haladást mutat. Az utóbbi évben azonban a nyers fonal árának rohamos emelkedése miatt megállapodás állott be, és több közvetítő kereskedő kénytelen volt a külföldről olcsóbb minőségű árut beszerezni, hogy másodrendű minőségűvel a versenyt kiáll­hassák, és érezhető lett a helybeli gyártmány visz­­szaesése. Azonban a legutóbbi időben a leszállott árak folytán kilátás van élénkebb üzletre, amely pótolni fogja részben az elmulasztottakat. A helybeli gyártmány még a drágább nyersáru mellett is hasonló minőségű ma­radt és szívesebben lemondott a nagyobb eladásról, csakhogy hírnevét a jó árunak megtarthassa. Ilyen el­járás azonban az illető érdekeltek részéről is több figyelmet érdemelt volna. Nürnbergi és divatáru van egyedül abban a hely­zetben, hogy élénk forgalomnak és nagyobb kelendő­ségnek örvend, pénzügyi oldalát tekintve a legjobb eredményt mutatja föl. Örvendetes, hogy ismertetésünkben legalább egy barátságos pontot találhatunk. Ezen áruk eladása nem történik ugyan nagyban, azonban sok közép és kis ke­zekben, amelyek lankadatlanul dolgoznak, hogy minél többet elárusíthassanak. Elégséges egyes nevezetesebb előmenetelre utalni, amelyet ezen iparág különböző ágaiban tett, valamint azon nevezetes változásokra utalni, melyek piac­unkra fontossággal bírnak. A bécsi elővárosok meglehetős eredménynyel igye­keztek, a külföldi ipar pedig úgy ízlés mint előállítás tekintetében iparkodott a versenyben győzedelmes­kedni. Más osztrák iparos vidékek is szintén nem cseké­lyebb előhaladást tettek, úgyszintén egyes városok, mint Tuttó éremgombok, lapok, vasalt plébánukban ; Gal­­lonz gyöngyök, üvegáruk és ékszerekben, úgy olcsó valamint finom kivitelben; Teplitz gummi- és ékszer­­czikkekben, a­melyek piaczunkat jó eredménynyel lát­ták el. Hazai iparunk ezen ágban meglehetősen verseny­­képes ; bőrönd, utazó táskák olcsó és finomabb nemek­ben készíttetik ; mosdó, toilette-szappan, valamint illat­szerek a legválogatottabb nemekben (az idegen áru nagy részének kiszorításával), bádogos czikkek külön­böző érczekből, dohányzókészülékek, mely utóbbi kü­lönösen a vidék szükségletének kielégítésére van szánva. A franczia gyártmány, ami az elegancziát és a különös ízlést a kiállításban illeti, tagadhatatlanul az első helyet foglalja el, és bronz-áru, finom ékszer és más divatczikkekből nevezetes mennyiséget hoztak be. Angol aczél-árukat és brittania-érczárukat nagyban hoztak be, valamint a solingeni olló és zsebkés, nürn­bergi játékáruk, olcsó kiállításban; mindezen áruk, da­czára annak, hogy csekélyebb értéket képviseltek, tete­mes mennyiségben adattak el. Az elősorolt czikkekből igen sok, és még több más térszűke miatt fel sem említett áruk, országunk bi­zonyos vidékein csekély áldozatokkal és fáradsággal, az állam kevés segítségével a legjobb eredménynyel elő­állítható volna. Ezáltal oly vidékek lakóinak kereset és megélhetési fo­rrás nyújtatnék, amelyek természetes fek­vésüknél fogva nincsenek szerencsés helyzetben, és biz­tos, valamint a munkát kifizető iparágra szükségük volna. Ennél a háziipar és házi kereskedés igen sok haladást tehetne. Czipő-áruk. Ezen áruezikk, amely ma állandó emelkedésnek örvend és iparunkban nevezetes ténye­zőként szerepel hazánkban, különösen a fővárosban meglehetősen van képviselve és törekszik eladási körét nemcsak hazánkban, hanem ennek határain túl is job­ban és jobban kiterjeszteni, s nem kételkedünk, hogy az ifjabb nemzedék ezen törekvése sikerülni is fog. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, ezen áruezikk történetére kívánunk visszatérni. Ezen árunem, amely iparunkban a negyvenes évek óta teljesen meghonoso­dott, az akkori szerény kívánalomnak teljesen megfe­lelt, és daczára a közbelépő és akadályozó ezédszerve­­zetnek, emelkedő és jó hírnévnek örvendett, úgy hogy készítményei nemcsak az országban, hanem an­nak határain kívül is jó kelettel birtak. Az ötvenes és hatvanas években az ország különö­sen a fővárosból fedezte szükségleteit, minek foly­tán azon iparág örvendetesen fejlődött és jó készít­ményeinél fogva jövőre biztosítva volt. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az említett években a főváros évenként 1 millió czipőt adott el nagyban, de ezen el­adás annyiban alábbszállott, a­mennyiben kisebb gyá­rak keletkeztek, a­melyek rossz anyaggal és még rosz­­szabb készítményekkel a már kivívott és ezen szépen virágzó üzlet tételét kérdésessé tette. Ehhez járult még a drága bér, a­melylyel a gyárosok, az olcsóbb cseh munkaerő ellenében lépést nem tarthattak. E miatt a czipő­ipar tetemes veszteséget szenvedett, és a­helyett, hogy módot és utat kerestek volna ezen állapot ellen, két nevezetes gyár­telepét áthelyezte Csehországba, a­mi csak hátrányára volt iparunknak, és az általános érdek tekintetéből is sajnálatra méltó. Az osztrák ipar ezáltal felbuzdítva, annál inkább ezen iparágra fektette a fősúlyt és a hetvenes években Magyarországot és melléktartományait tömegesen be­utazta, elnyomott minden keletkező erőt és elárasztotta az országot a sokkal csekélyebb minőségű cseh gyárt­mánynyal. Még egy körülményt kell kiemelnünk, mely keres­kedelmünk nagy hátrányára szolgál, és hitelére károsan hat. Bécsi gyárosok, de különösen közvetitő kereskedők, kik verseny által kívántak felemelkedni, minek folytán olcsó gyártmányokat nagy mennyiségben összevásároltak és ezen rossz árukat mint saját gyártmányukat adván ki, jelentek meg piaczunkon és ezzel a solid kereske­dést alapjában megingatták. Nagyon természetes tehát, hogy a jó magyar ipar, mely vevőinek solid árukat szolgáltatott, nem tarthatott lépést a bécsi versenyzőkkel, és csak sok évi küzdelem után biztosíthatta magát, és amint már a bevezetésben is elmondottuk, ezen iparág oly kezekben van, melyek — áldozatot nem ismerve — tetemes javítással, és a legújabb szerkezetű gépekkel ezen iparágat egykori virágzó állapotára felemelik. Az egyes részleteket rövidre kívánjuk vonni és csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a cs. kir. hadsereg részére a főváros tetemes mennyiségű bakancsot és csiz­mát szállít és előkelő ezégek foglalkoznak vele. A nagyban való eladást a vidék és a melléktarto­mányok részére 2 nagyobb ezég mellett több kisebb látja el; előbb ennek 2—300 munkást foglalkoztatnak. Reméljük, miszerint a magyar iparosoknak sikerülni fog, az országba még tetemes mennyiségben behozott cseh gyártmányokat kiszorítani és ezen iparág­ emelésé­vel az állam érdekeit, valamint a munkásosztály egy nagy részének jólétét biztosítani. KÖZLEMÉNYEK. Duna-Odera-Csatorna. Az osztrák képviselőház víz­ügyi bizottsága már régebben felkért volt több jeles mérnököt, névszerint O­e­­­w­e­­­n Arthurt a nyugati vasút építészeti felügyelőjét, Podhagsky János magánmér­nököt, a­ki pár évvel ezelőtt a Marchfeld öntözési ter­veit készíte el és Taussig Zsigmond Duna-szabályo­zási főmérnököt, hogy a Duna-Odera-csatornára vonat­kozólag részletes technikai és pénzügyi tervet dolgoz­zanak ki. A kiküldött szakértők a napokban nyújtották be erre vonatkozó nagyérdekű és terjedelmes jelentésüket. E szerint a tervezett Duna-Odera-csatorna Bécs mellett ágaz­nék ki a régi Duna-mederből, átszelné a Marchfeldet és a vízválasztó, majd Angerntől a Marchon át Kwassitznál, in­nen Presan felé vezetne egész a vízválasztó lábáig Hus­­topetsnél s aztán beleszakadna az Oderába. A felszini és talajviszonyok a csatorna ezen irányára átalában ked­vezők. A szükséges vízmennyiség a Dunából és külön e czélra építendő víztartókból vézetnék, mely víztartók­nak 10.147.000 köbméter űrtartalommal kellene bírni. A vízválasztót egy emelkedett szakaszszal lépné át a csatorna. Az expertek véleménye szerint a zsilipeknek 7 méter szélességgel 57­5 méter kihasználható hosszúság­gal s 2­ 5 méter vízmélységgel kellene bírniok. Az építési költség 32,750,000 forintra vagyis kilométe­renként 119,875 forintra van előirányozva. Hozzá számítva még a duna-csatornai kik­tő és a ra­kodók építési költségeit, az összes költség 34,800,000 írtra tehető, melyhez hozzávéve még 1 százalék időközi kamatot, a csatorna építési költsége összesen 38,280,000 írtra lett előirányozva. Hogy e tőke 5,2 százalékkal ka­matozzék, tonnánként és mértföldenként a szállítási díj 4 kategóriába osztva 0,30 és 0,70 krajczár közt véte­tett fel. A szakértők jelentése részletesen foglalkozik ezenkívül e csatorna közgazdasági előnyeivel, kiemelvén különösen azon fontos hivatást, mely erre a Marchfeld öntözése és vízi ipartelepek létesítése tekintetében vár. Különösen: Bécs igen sokat nyerne e csatorna létesí­tése által. A szabolcs megyei gazdasági egyesület indítványára az országos magyar gazdasági egylet a következő javas­latot fogja az összes gazdasági egyletekkel közölni: Tekintve azon körülményt, hogy hazánkban nemcsak a mezőgazdaságnak súlyos bajai, de minden más közba­joknak lehető javítása is, azért oly felette nehéz, mert a legüdvösb c célzatok is a kivitelben, a végrehajtásban szenvednek hajótörést, tekintve azt, hogy addig, míg a hitelszükséglet kimutatva nincsen, míg a hitelkeresők és érdemlők kipuhatolva nem lesznek, — szóval míg ez irányú megbízható mezőgazdasági statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, a mezőgazdaság személyes ingó hi­telügye nem rendezhető, — tekintve végre azt, hogy hazánk jelen közigazgatási rendszere mellett, a köz­­igazgatás vidéki kezelőinél — a statisztikai adatok be­szerzésénél megkívántató­­— megbízhatóságra számí­tani nem lehet, mondja ki a közgyűlés, hogy a gazda­sági téren való tömörülhetés érdekében, — mely a múlt évi egyesülésre való felhívásában az országos gazdasági egyletnek oly szépen s helyesen van kifejezve, ugyanis: „hogy az országban levő összes gazdasági egyletek mű­ködése nemcsak közös elvek, hanem összhangzó, egy­másba folyó, egymást kölcsönösen elősegítő és kiegé­szítő módon történjék, — másrészt, hogy egy oly közös középpont jöjjön létre, ahol minden egyes vidék egyle­teinek működése összefolyván, e központ is mindig tel­jes ismeretében legyen minden egyes vidék gazdasági szükségleteinek oly czélból, hogy különösen kölcsönök vagy államsegélyek kieszközlésével az egyleteket ille­tékes helyen kellő súlylyal támogathassa, mondja ki a közgyűlés, hogy a mezőgazdasági személyes ingó hitel ügyének rendeztetése érdekében, különösen a vidéki egyletek szervezését elodázhatlannak ismeri, s ennek­­folytán megbízza, illetőleg felkéri az országos egye­sület szövetkezeti szakosztályát, hogy egy szerve­zeti alapszabályzatot dolgozzék ki és azt elkészülte után azonnal a szövetségbe lépett gazdasági egyletek egy e czélra összehívandó közgyűlése elé elfogadás vé­get terjessze.“ A cs. kir. szab. t­éli vaspálya-társaság tegnap tartotta báró Hopfen elnöklete alatt évi rendes közgyűlését Bécsben. Az igazgatóság igen terjedelmes jelentést ter­jesztett a közgyűlés elé a múlt üzletévről. E jelentés szerint a társulat saját vonalainak bevétele volt 35 mil­lió 843.110 frt 82 kr, levonva az üzleti kiadásokat, marad tiszta nyeremény 19.515.413 frt 83 kr, ehhez járulnak különböző bevételek, mint a magyar államnak és Olaszországnak eladott vonalak esedékes vételára, úgy hogy a társulat bevétele az üzleti kiadások levonása után 32,024.665 frt 23 kr. A kölcsönök kamata, tör­lesztése fejében stb. szükséges 31,176.015 frt 84 kr, úgy hogy az 1880. év tiszta nyereménye 848.649 frt 39 kr, ami a tartalékalaphoz csatoltatik. A tartalékalap 1880. év végén 4.327.647 forint 75 krajczárra rúgott. A déli vasúttársaságnak az 1880. évben 2190.388 kilométer hosszú vonala volt üzemben, a magyarországi vonalak hossza 701,206 kilométer. Érdekes e társulat 1880. évi főmér­legét vizsgálni, mert nem mindennapi jelenség egy olyan társaságnak a mérlege, a­mely 653 millió frt vagyon mellett 848,649 frt tiszta nyereményt ér el. A mérleg vagyon részében a következő rovatok vannak: folyó­számla követelés és tárc­a állomány 10,283,298 frt 21 kr, különböző adósok tartozása 14,872,825 frt 18 kr, az osztrák vonatok építési költsége 330,995,311 frt 25 kr, az olasz vonalak építési költsége 277,141,068 frt 95 kr, a kölcsön kötvények értékesítéséből befolyó összeg s az azok visszafizetésére az 1869—1878. évben szük­ségelt összeg közötti különbség 20,579,701 frt 84 kr, összesen 653,872,205 frt 43 kr. A tartozás­ részben a következő rovatok vannak: 750,000 darab részvény 150,000,000 frt. Kölcsön 458,384,502 frt 23 kr, előleg folyó­számlára 3,871,103 frt 28 kr, állami kamatbizto­­siték 13,000,000, kamatok 17,353,662 frt 30 kr, külön­böző hitelezők 6,258,599 frt 99 kr. Tartalék­alap 4,155,688 frt 24 kr, 1880. évi üzleti fölösleg 848,649 frt 39 kr, összesen 653,872,205 frt 43 kr. A kisbirtokosok országos földhitelintézete I. évi május hóban 183 kisbirtokosnak 208,350 frt kölcsönt engedélyezett. A Tiszavölgy veszedelme czím alatt egy röpirat jelent meg, névtelen szerzőtől Tetteynél Budapesten. A röpirat kifejti, hogy a szabályozási tervbe 2 momentu­mot kell felvenni: „J­ ér a Tiszának és mellékfolyóinak harmonikus mederszabályozását átalában és különösen; 2-szor a partvidékek szorosan vett ármentesítését, mi­nek ismét külön 3 mozzanata van; még­pedig a) a fo­lyam partján való védgátak elhelyezése; b) a mentesí­tett területek belvizeinek levezetése; c) a földművelés czéljára megmenteni c­élzott területeknek az időviszo­nyokhoz képest szükségesnek mutatkozó öntözési terve­zete. Ha a készítendő műszaki terv mindezekre kiter­jeszkedni nem fog, akkor kár elkészíteni, mert az élet felcsúfolná.“ Aztán kimutatja, hogy „a tiszavölgyi ár­­mentesítés nagy bajának meggyógyitására ajánlott mindazon orvosszer, mely a kérdésnek egyedül műszaki és administrativ avagy financiális mozzanataival foglal­kozik, palliativ hatásnál egyebet nem ígér. ” Gyökeres orvoslást csak az nyújtana, ha a kérdés jogi oldala is megoldatnék, mi nem történhetik máskép, mint az ár­­mentesítés kényszerűségének törvényhozási után törté­nendő elhatározása által. És addig, a­míg a kényszer törvényileg kimondva nem leend, mindenféle, akár a műszaki rendezésre, akár a financziális segélyezésre irányult palliatív orvosszer, mindössze is csak félrend­szabály lesz és mint ilyen, létjogosultsággal sem bír, sőt a helyzetet csak rontja a­helyett, hogy javítaná,­­ mert az olyan ármentesítési érdekeltség, mely vagy már­is eljutott a végkimerülésig, és így vállalatát elejteni kénytelen, vagy az ármentesítés gazdászati okszerűtlen­­ségét belátva, vállalatát elejteni, saját jól felfogott érde­kében elhatározva van,­­ az egész völgy átalános ár­mentesítési tervén ejthet csorbát. A kényszer kimondá­sával tehát várni nem lehet.“ A karinthi szoros átmetszése. A görög kormány, mint Athénből írják, Lessepsnek engedélyt adott a ko­rinthi földszoros átmetszésére. Nevezetes körülmény, hogy a korinthi földszoros átmetszésének eszméjével már a legrégibb időben, legutóbb Nero idejében is fog­lalkoztak s oly hosszú idő óta csak most ölt ez eszme komoly alakot, midőn a suezi csatorna már rég át van adva a forgalomnak s legutóbb a Panama-szoros át­metszése van közel kilátásban. A karinthi szoros szé­lessége a legkeskenyebb részén csak 18,000 láb, át­metszése tehát épen nem fog nehézségekkel járni. Hogy a régiek e művet nem voltak képesek végrehajtani, azt abból lehet kimagyarázni, hogy a nagyobb mérvű szik­­larepesztésekhez akkor még nem értettek. A szorost a völgyet átszelő nagy kőfalakkal védték, a melyeket több ízben leromboltak és megújítottak s a mely most romokban hever. Ettől nem messze, az isthmus legmé­lyebb helyén volt a Diolkos, egy csiga­pálya, melynek segélyével kisebb hajókat egyik tengerből a másikba lehetett átszállítani. Reánk nézve a korinthusi szoros átmetszése csak annyiban bír némi fontossággal, hogy Levante felé tetemesen megrövidíti az utat. Vetések állása. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisizterium, az állandó gazdasági tudósítóitól f. hó 6-tól 12 ig beérkezett jelentései alapján, a gazdasági állapotról a következő adatokat teszi közzé: III. Az alföld északi része. (Folytatás.) Heves megye. Mátrai járás. Az őszi vetések igen buják, s az eső folytán sok helyen megdőltek; a repere szépen fejlődik; a tavasziak jól keltek ki; gyü­mölcsfák bimbóval telvek. Tárnái közép járás. Az őszi vetések igen gazosak, a tavasziak meglehetősen keltek; tengeri vetése folyamatban van; a takarmány tel­jesen elfogyott, a legelő silány, a juhok körömfájás­ban szenvednek. Alsó-tarnai járás: A búza és repere középszerű, helyenként gazos; rozs kielégítő; a tavasziak kelnek; kapás növények ültetése folyamatban van. Felső-tarnai járás. Az őszi vetések középszerűek; a tavasziak jól keltek ki; a szőlő jó termésre nem nyújt kilátást; rétek és mesterséges takarmányfélék növése visszamaradt, ellenben a legelő javuknak lát­szik. Tiszai járás. A búza és repere helyenkint dús, másutt gyengébb, sőt egészen rossz is, a tavaszi, bár későn vettetett, jól kelt ki, a gyümölcsösök jó terméssel biztatnak. Szatmár megye, Szatmári járás. A búza és rozsvetés a szárazságot sinti, a zab nem fejlődik, tengeri vetés folyamatban van, rét, legelő és lóhere gyenge, gyümölcsösöket a hernyó pusztítja. M.-szalkai járás. A búza a nedvességtől, rozs az utóbbi száraz hidegektől szenvedett, repere a vizek miatt többnyire kiveszett, a tavasziak vetése befejezhetett, legelőben nagy a hiány. Szabolcs megye, Nyírbátori járás. Az őszi búza és rozs az alantas fekvésű földek kivételével szép, az árpa és zab vetése megkésve történt; burgonya elül­­tettetett; tengeri­ vetés folyamatban van; a kaszáló nagy­része víz alatt áll. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése: — május 31. Változatlan üzlet mellett az árak csökkentek. Ma­gyar öreg nehéz 52—53, fiatal nehéz 54 l/a —56, közép 54—55, könnyű 52—53, szedett könnyű 50—51, romá­niai bakonyi nehéz 52 — 53 átmeneti, könnyű 51—53 át­meneti, szerbiai nehéz 50—52 átmeneti, közép 49—51 átmeneti, könnyű 48—50 átmeneti. Az árak páronként 45 kiló és 4% levonással kilogramonként értendők. Ro­mániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronként 4 frt aranyban térítte­tik meg. Budapesti áru- és értéktőzsde. Május 31. Árutőzsde. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Búzát ma nem igen kí­náltak és 5—10 krral drágábban fizették. — Más gabonanemüek változatlanok. — Határidőre a hangulat csendesebb, eladatott usancelouza szeptember-októberre 2500 mm. 10 frt 83'­1 kron, 2500 mm. 10 frt 82'/2 kron, 6000 mm. 10 frt 82 kron, 2500 mm. 10 frt 80 kron és este 10 frt 80 kr áru záródott. — Bánáti tengeri el­kelt júniusra 2500 mm. 6 frt 39 kr, 2500 mm. 6 frt 40 kr, 2500 mm. 6 frt 37 kron, július-augusztusra 2500 mm 6 frt 49 kr, 2500 mm. 6 frt 46 kr, 2600 mm. 6 frt 45 kr, és este 2500 mm. 6 frt 38 kron, augusztus-szeptemberre 2500 mm. 6 frt 50 kron. - Oláh ten­geri elkelt június-júliusra 2500 mm 6 frt 26 kron és julius-augusz­tusra 2500 mm. 6 frt 28 kron. — Usancezab szeptember-októberre eladatott 1400 mm. 6 frt 51 kron Győrben átvéve. — Bán­ál­i rep­ere julius augusztusra elkelt 500 mm. 1­z/s uton. Értéktőzsde. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Esti tőzsde — Tétlenség uralkodott a mai délutáni üzletben. Az árak lassanként engedtek és a zárlat is nagyon bágyadt Magyar járadék azonban kissé jobb figyelemben részesült 117.55-ről, 117.75-re emelkedett. Új aranyjáradék 92.15-ről 92.10-re gyengült. Papírjáradék pedig 92.17-ről 92.05-re. Osztrák hitelr. 358 60-en nyiltak meg és 357 20 után 358.20-on zárattak. Leszámítoló bank 152.75-ön keltek per medio. A külföldi árak igen szilárdak, ami az itteni terjedést egé­szen érthetetlenné teszi.

Next