Ellenőr, 1881. december (13. évfolyam, 604-657. szám)

1881-12-03 / 608. szám

JEgyes szám ára 4 kr. XIII. évfolyam. — 608. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre . ...................... . 20 forint — tr. Félévre­­ ; 10 . — , Évnegyedre • 5 „ — „ Egy hónapra ........ 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 írt jár érnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. is.) intézendők. POLITIK­AI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Bud­apest szombat, deczember 3. 1881. Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, deczember 2. Az iparfelügyelői intézmény Németországban *) Az iparűzés módjának korlátlan szabadságát az újabb korban az állam, legalább elvileg, sohasem is­merte el. A kézműipar korszakában részint a czéhek, részint a kormány alkottak technikai rendszabályokat, a melyekhez az iparűzőknek alkalmazkodniok kellett. E rendszabályok czélja volt a fogyasztó közönséget bizto­sítani az áruk jó minőségéről s e czéljuknak azon idő­ben, midőn az iparban szabad versenyről szó sem lehe­tett, nagyrészt meg is feleltek. Az ipar sorsát szívükön viselő kormányok által kibocsátva, e műszaki rendele­tek egyúttal a kis­ipar nevelőjéül szolgáltak, különösen Colbert rendeletei Francziaországban. Az újabb korban, az iparszabadság s a szabad verseny elvének elismerésé­vel és a gyáripar kifejlődésével más czélból s más módon korlátozzák az iparűzés szabadságát. Az államhatalomban mindindinkább megerősödött azon kötelességének tudata, hogy a létért való küzdelemben védenie kell a termé­szettől gyöngét az erős ellen, támogatnia kell a munká­sok méltányos követeléseit a túlerejű gyárosok ellené­ben. Az iparűzés módja korlátozásának czélja most megvédeni a munkás­osztályt a gyárosok ellen, biztosí­tani a munkások életét, szellemi és testi épségét azon bajok ellen, a­melyek a rossz helyiség, veszélyes eszkö­zök, túlcsigázott munka következményei. Az állam gon­doskodásának tárgyát első­sorban a gyermekmunkások képezték, legelőször az ezek alkalmazása körül létező visszaélések ellen kelt ki. A­mint az állam a közgazda­ság körül teljesítendő kötelességének mind jobban öntu­datára jutott, figyelmét kiterjesztette a női munkások és általában a munkások sorsára. Kötelező üzlet­­szabályokat alkotott, a­melyeknek megtartását a gyá­rosoknak súlyos büntetés terhe alatt megparancsolta. Az állam ily irányú beavatkozását az iparba több ol­dalról megtámadták, különösen elvi okokból és az egyéni érdekek miatt a versenyszabadság túlzó hívei, sőt a sociáldemokraták is, kiknek agitationális érdekét e rendszabályok fenyegették. E támadásoknak azonban nem volt jelentékenyebb gyakorlati eredménye, ellenke­zőleg az állam mindig nagyobb s nagyobb gondot for­dít a munkaügyre. Legjobban van ez úgy rendezve Angliában, hol már a század elején törvényhozásilag korlátozták a gyermekeknek munkára való használását. Ma a continentálissal szemben Anglia munkatörvényei, melyek organikus fejlődés s nem rögtönzött alkotás eredményei, mintaszerűeknek mondhatók, végrehajtá­sukra kitűnően fizetett, képzett és megvesztegethetet­len iparfelügyelők ügyelnek föl. Németországban az iparfelügyelői intézmény újabb keletű. A porosz kormány ugyan már a század harmadik ti­zedétől kezdve ügyelt az iparűzésre vonatkozó törvények és rendeletek végrehajtására, a gyakorlatban azonban nem sok sikert mutathatott föl. Az 1839-ik évi szabályrendelet a gyárak felügyeletét a helyi hatóságokra bízta, a gyáro­sok befolyása alatt álló hatóságok azonban nem éltek e jogosítványnyal. Több meghiúsult kísérlet után 1849-ben a m­unkatörvények végrehajtásának ellenőrzésére a válasz­tás útján szervezett iparfelügyelői intézményt hozta be a kormány, de ezzel sem érte el czélját. Lassankint belátta a kormány, hogy ha eredményeket akar fölmu­tatni, a gyártörvény végrehajtásának ellenőrzésére külön hivatalnokokat kell alkalmaznia, a­kiknek e tisztség képezze egyedüli feladatát. Ezért 1853-ban a düssel­dorfi, aacheni és arnsbergi kormánykerületekben három iparfelügyelő (gyárfelügyelő) neveztetett ki. Ez iparfel­ügyelők tiszte volt a gyermek­munkások foglalkoztatá­sára felügyelni s ellenőrizni azt, vájjon megtartatnak-e a munkások erkölcsiségére, szellemi s testi épségére vo­natkozó szabályok ; három évben legalább egyszer meg kellett látogatniok minden gyártelepet s tapasztalataikról jelentést kellett tenniök. A valóságban tehát az iparfel­­ügyelők rendőri tisztviselők voltak, kik a gyermekek foglalkoztatására ügyeltek föl. Írásos rendeletek kiadására azonban nem volt joguk. A kerületi kormányok, melyekhez az iparfelügye­­lők beosztottak, nem szándékoztak a gyártörvényt szi­gorúan végrehajtani, politikai okok miatt kímérni akar­ták a nagyiparosokat. Ehhez képest az iparfelügye­­lők az első évben nagyobb tevékenységet nem fej­tettek ki. Az országos kormány tagjai, különösen a kereskedelmi miniszter, von der Heydt, azonban más­ként gondolkoztak, mint a kerületi hatóságok; az ipar­felügyelők utasítást nyertek, hogy tisztükben szigorúan járjanak el. Mihelyest az iparfelügyelők tudták, hogy fölülről támogatásra találnak, komolyan léptek föl. Csak ki kellett szemeket nyitniok és észrevették a visszaélé­seket, a­melyeket a nagy­gyárosok, a kereskedelmi tanácsosok, kereskedelmi kamarák elnökei elkövettek; egymásután jelentették föl azokat, kik a törvényt áthág­ták. A miniszter megdicsérte buzgalmukért a három ipar­felügyelőt s utasította őket, hogy a jövőben is hasonlóképen járjanak el. Von der Heydt miniszter utóda gróf Itzenplitz azonban már nem sokat törődött a gyártörvény végre­hajtásával, pártja politikailag úgy is küzdött a Rajna melléki nagy­iparosokkal, nem akarta azokat gazdasági okok miatt is ellenségeivé tenni. A kormány nézetének változásával megváltozott az iparfelügyelők magatartása is; az előbbi szigorúságot, mely megfélemlítette a gyárosokat, lanyhaság követte, így a düsseldorfi felügyelő 1855-ben nyolcz­­százkilenczvennégy visszaélést jelentett föl, 1866-ban csak huszonnyolczat. Az ipartörvénynek a gyármunkára vonatkozó fejezetei a gyakorlatban tehát nem hajtottak végre s haladt minden a régi kerékvágásban. A gyer­mekmunka kizsarolásának e szomorú korszakában csak az iskola küzdött a gyárosok önzése ellen; az iskola maga azonban, mert a közigazgatási hivatalnokok nem támogatták, nem sokat tehetett. Az ipartörvény tárgyalásakor 1869-ben az éjszak­német Bund gyűlésén a conservativ párt vezérférfiai és a sociáldemokraták erélyesen követelték, hogy az óriási visszaélések elhárítása végett hajtassanak végre a gyár­munkára vonatkozó szabályzatok. Indítványozták, hogy az érvényes és a még ezután alkotandó szigorúbb sza­bályok végrehajtásának ellenőrzését külön hivatalnokokra, az iparfelügyelőkre bízzák. A national-liberálisok ré­széről Braun-Wiesbaden, Schulze-Delitzsch s többen ellenezték az indítványt. Braun ily kifogásokat ho­zott föl az indítvány ellen: ha az állam az iparűzést zavarja, akkor magára kell vennie annak koc­kázatát is, a­mit nem tehet; a házjog megóvandó stb. A ház azonban elfogadta az indítványt s igy keletkezett az 1869-ki ipartörvény 132. §-a, mely a gyermek­munkásokra vo­natkozó szabályzatok keresztülvitelét külön hivatalno­kokra bízza. E hivatalnokok tisztekben való eljárásuk­kor a helyi rendőri hatóság jogait gyakorolhatják és a gyárakat minden időben — éjjel is — megvizsgálhat­ják. Sajnos azonban, hogy a törvény e rendelkezése is csak évek múlva nyert a gyakorlatban életet, mert a kormány csak hosszú idő után alkalmazott új ipar­felügyelőket. Az iparnak a hetvenes évek elején beállott föllen­dülése következtében újra nagyobb mértékben alkal­mazták a gyermekeket és nőket a gyárakban, és ezzel napról-napra szaporodnak a visszaélések, amelyek ekkor már a nagy­közönség figyelmét is fölkeltették. Min­den oldalról panaszkodtak , hogy visszaélnek a gyermekek munkájával, a birodalmi gyűléshez egyre érkeztek az orvoslást sürgető kérvények, a social­demokraták agitátióikkal kiaknázták ez ügyet, a social­politikai egylet , melynek tagjai voltak Né­metország legkiválóbb nemzetgazdái, az angol minta szerinti iparfelügyelet életbeléptetését követelte. E törekvések nem voltak eredménytelenek, a közvélemény nyomásának hatása alatt a kormány is belátta, hogy a bajok orvoslására tennie kell valamit. Legelőször lépett a cselekvés terére a porosz kormány, mely 1847-ben két új iparfelügyelőt nevezett ki, az egyiket Berlin vá­rosára, a másikat Szilézia számára. Az iparfelügyelők­nek az 1874 dik évben kifejtett működéséről szóló jelen­tésben elismeri a porosz kormány, hogy az ipartörvény szóban forgó szabályzatainak végrehajtása csak­is külön iparfelügyelők által biztosítható. A kormány a követ­kező években csakugyan több iparfelügyelőt alkalmazott. Az ipartörvény novellájának készítésénél a porosz kormány indítványozta, hogy az iparfelügyelői intéz­mény hozassék be kötelezőleg egész Németországban. Az eredeti tervezet ehhez képest nagy hatáskört biz­tosított az iparfelügyelőknek, reájuk bízta az engedély­től függő ipartelepek és a gyermek­munkások foglal­koztatása fölött a felügyeletet s a munkások életére és épségére vonatkozó szabályzatok végrehajtását. A sajtó útján közzétett ipartörvény tervezetét a nagy-iparosok hevesen megtámadták, a­minek következtében a véd­­vámos nagy-iparosokkal kaczérkodó kormány a biro­dalmi gyűléshez benyújtott törvényjavaslatba az eredeti tervezet ide vágó fejezeteit nem vette föl s az 1869-iki törvény 132. § át lényegében változatlanul hagyta. A bi­rodalmi gyűlés azon bizottsága azonban, melyhez a tör­vényjavaslat előzetes tárgyalás végett utasíttatott, újra fölvette az említett fejezeteket s elfogadásukat ajánlotta a háznak. A birodalmi gyűlés elfogadta a bizottság indítványát, még­pedig majdnem egyhangúlag; Így jöt­tek létre az 1878. év július 17-én kelt törvénynek az iparfelügyeletre vonatkozó rendelkezései. E törvény kötelezőleg behozta az iparfelügyeletet egész Német­országban. A gyermek és női munkások foglalkoztatása fölötti felügyeletet, a munkások életének és egészségé­nek oltalmazására vonatkozó szabályzatok végrehaj­tását az országos kormányok által kinevezett kü­lön hivatalnokokra, az iparfelügyelőkre bízza. E hi­vatalnokok a helyi rendőri hatóság jogaival bír­nak, a gyárakat bármely időben s a nap minden szakában meglátogathatják , kötelesek azonban a tudomásukra jutott üzleti titkokat megőrizni. Felügyele­tük alatt állanak a munkaadók s munkások oly műhe­lyekben, a­melyekben a gőzerőt rendesen használják, ezenkívül mindennemű bányatelepek. A poroszországi iparfelügyeletre nézve behatóbb utasításokat tartalmaz az 1879-ik év május 24-én kelt szolgálati utasítás. Az iparfelügyelők hivatalos neve a törvényben Fabriksinspector, a szolgálati utasítás „ipar­­tanácsosinak (Gewerberath) nevezi őket (ki képzetelé­ kelőbb német hivatalnokot, a­ki nem volna valamiféle Rath?), e névváltoztatást a gyakorlat igényei követelték, mert a gyárfelü­gyelő név miatt sok zavar fordult elő. Fizetésük 2400—4800 márka, megfelelő lakáspénz, uta­zások alkalmával napidíj és útiköltség. Az iparfelügyelők­nek nem az a feladatuk, hogy a rendes rendőri hatóságot pótolják, ellenkezőleg ezek működését kell kiegészíteniük, szakértő tanác­csal kell támogatniuk azon kerületi kor­mányt, a­melyhez beosztják, hogy így az ipartörvény helyes és egységes keresztülvitele biztosíttassék. Úgy a munkások, mint a munkaadókkal szemben bizalmi állás kivívására kell törekedniük. A birodalmi törvény értelmé­ben a helyi rendőri hatóság jogaival bírnak, de az utasítás szerint nem szabad kényszerrel végrehajtandó rendele­teket kibocsátaniuk. Az észlelt törvénytelenségeken jó­akaratú figyelmeztetések s tanácsokkal kell megkísér­­tennek segíteni, ha ezek nem vezetnek czélhoz, akkor jelentést kell tenniök a fölöttes hatóságnak, ez rend­szerint a kerületi kormány, mely a saját hatás­körében intézkedik. Az iparfelügyelők a kerületi kor­mányoknak vannak alárendelve s igy nem tagja a végrehajtást elrendelő hatóságnak, némelyik kerületi kormány azonban azon helyes intézményt léptette életbe, hogy az iparfelügyeletre vonatkozó ügyek elő­adásával az ipar­felügyelőt bízta meg, a­mi nagyban elő­segíti az iparfelügyelet sikerességét. A szolgálati sza­bályzat tehát, a­mint látható, nem mert addig menni, mint a­meddig a törvény elment s azért sok tekintet­ben bajos az iparfelügyelők állása, nagyon sok köteles­­séggel és igen kevés joggal bírnak. Az iparfelügyelők tiszte első­sorban a gyermek­munkások foglalkoztatását ellenőrizni. Nagyobb kerü­letekben azonban nem győzik a munkát, vagy csak hiányosan felelnek meg feladatuknak , ritkán látogathat­ják meg a gyárakat s a gyárosok könnyen kijátszhat­ják őket. Ennek daczára üdvösnek bizonyult ez irányú működésök, sok visszaélést jelentettek föl , büntettet­­tek meg, ezért a gyárosok félnek s nem merik többé oly mértékben űzni visszaéléseiket. Sokkal háladatosabb tere működésüknek, különösen a munkaadók elismeré­sét tekintve, a munkások életének és egészségének ol­talmazására való felügyelet. A gyárosok szívesen fogad­ják tanácsaikat és végrehajtják intézkedéseiket, mert ez által saját, úgy anyagi mint szellemi felelősségüket csök­kentik. A balesetekről azonban hivatalosan nem értesí­tik az iparfelügyelőket s így azok csak elvétve jutnak tudomásukra. Az iparfelügyelők feladata még az enge­délytől függő ipartelepek felügyelete. E czélból lajstromot kell vezetniük, a­melyből kitűnik, mily jogalapon keletkez­tek az engedélytől függő ipartelepek, nem mentek-e túl az engedélyen, megtartatnak e az engedélyben kikötött felté­telek. Szászországban az iparfelügyelők tiszte egyúttal a gőzkazánok fölülvizsgálása is. S ez a gyakorlatban rend­kívül helyes intézménynek bizonyult. Az iparfelügyelők maguk ugyan nem győznék a munkát, de segédek van­nak melléjük rendelve, így nagyobb a felügyelő hiva­talnokok száma, többször nyílik alkalmuk a gyárakat meglátogatni s megvizsgálni, a felügyelet ez­által alapo­sabbá és sokoldalúbbá válik. Poroszországban húsz iparfelügyelő van alkalmazva, az állam nagyságához és az ipar fejlettségéhez képest csekély szám. A többi német államokban viszonylag több iparfelügyelő van: Szászországban öt, Bajoror­szágban három, Würtembergben kettő, a többi államok­ban tizenkilencz, az egész német birodalomban negy­­venkilencz. A poroszokat kivéve az iparfelügyelők leg­nagyobb részét az 1879-ik évben alkalmazták. A német­­országi összes iparfelügyelők fölött nem áll egy köz­ponti hatóság, a törvény keretében mindegyik állam ön­­jogúlag adja ki a szolgálati szabályzatot, sőt az egyes államok összes iparfelügyelői sincsenek egy központ alá rendelve. Poroszországban az iparfelügyelők időközön­ként tanácskozásra hivatnak össze. E tanácskozások czélja az iparfelügyelők működésébe egységet hozni be, de eddig valami figyelemre méltó eredményük nem volt. A központ hiánya pedig már érezhető az iparfelügye­­lők eltérő rendelkezéseiben. Az iparfelügyelők évenként jelentést tesznek a kormánynak működésükről. A porosz kormány e je­lentéseket az 1874. év óta évenként közzéteszi, egész Németországra vonatkozólag még csak az 1879. évről jelent meg jelentés. E jelentések rendkívül tanulságosak s idővel az egész német gyáripar beható leírását fogják nyújtani. Mindegyik jelentés öt részre oszlik. Az első részben működéséről ad számot az iparfelügyelő, némelyik a jelentékenyebb iparágakat le is írja s iparstatisztikát nyújt. A második rész a női munkásokról és a gyermek­munkásokról szól részlete­sen. A statisztika mellett e rész foglalja magában az 1878-ik év július 17-én kelt törvény végrehajtásáról szóló jelentéseket, a­melyekből mindenkinek azon meg­győződést kell meríteni, hogy a törvény végrehajtása iparfelügyelet nélkül nem is képzelhető. A harmadik rész a munkásoknak veszélyek ellen való oltalmazásá­ról, a negyedik az engedélytől függő ipartelepekről, az ötödik a munkásviszonyokról szól. E jelentések valódi kincset képeznek a német ipari viszonyok tanulmányo­zására, mivel az idevágó kérdések leghivatottabb és legpártatlanabb megítélői az iparfelügyelők. Alaki tekin­tetben szükséges volna, hogy valamennyi iparfelügyelő egyenlő alapra fektesse jelentését, mert most nagyon nehéz a különböző adatokat összevetni, a­mi megnehe­zíti a tanulmányozást. Anyagunkra nézve idővel bi­zonyára bővülni fognak e jelentések, ha az uj hiva­talnokok otthonosabbak és jártasabbak lesznek hi­vatásukban s az iparfelügyeleti intézmény megerősödik. HELTAI FERENCZ. KÖZLEMÉNYEK. A kikészitési eljárás az 1880. évben. A bécsi köz­ponti statistikai bizottság most tette közzé az 1880. év kikészítési forgalmára vonatkozó jelentést. Kitűnik eb­ből, hogy a kikészítési vámok fölemelése 14 írtra, ille­tőleg 4 írtra arányban nem maradt hatás nélkül. Ki­készítés végett ki­vittünk 1879 ben 41,899 mmázsát, 1880-ban 28,232 mmázsa szövetet, a kivitel tehát 32,62 százalékkal csökkent. Nemzetközi vasúti értekezlet. A franczia kormány felszólította a bécsi kormányt, hogy küldjön képviselő­ket a később meghatározandó időre Bernbe összehí­vandó vasúti értekezletre, a­mely az összes szárazföldi vasutak üzleteszközeinek egyformává tételével fog fog­lalkozni. Az osztrák kormány elfogadta e meghívást. Az értekezlet határozatai nem lesznek kötelezők, csak az egyes államok kormányai fogják azok végrehajtását az illető vasúttársulatoknak ajánlani. A tengerészeti hitelbankot Bécsben a Banque de Lyon et de la Loire alapítja, a­mint azt annak idején írtuk. A napokban ezen franczia bank részvényei 400 frankkal emelkedtek a párisi tőzsdén, s az áremelkedés jogosultságát a tengerészeti hitelbank alapításával in­dokolták. Az okszerű méhtenyésztés jövedelmezőségéhez ér­dekes adatokkal járul a „Méhészeti Lapok“, mely sze­rint egy félegyházi asztalos 1864 óta a méhtenyésztésbe befektetett összesen 142 frt 68 krt s ez idő alatt jöve­delmezett az neki 1992 frt 88 krt, tehát tisztán 1850 frt 20 krt. E számok minden frázisnál jobban bizonyítják az okszerű méhtenyésztés jövedelmezőségét, minélfogva kívánatos volna, hogy a földmivelési minisztérium kellő számú vándortanítók alkalmazása által igyekeznék a méhtenyésztést a földmivelő néppel megkedveltetni, s azokat az okszerű méhtenyésztésre serkenteni. A czukorrépatermés Európában nem mindenütt ütött ki egyformán. A legutóbb beállott kedvező idő­járás nagy haszonnal volt a termésre, mert míg ke­véssel ezelőtt sok volt a panasz a fölött, hogy a fagy tönkretette a kinn levő termést, most kiviláglik, hogy monarchiánk czukortermelése csak alig 9—97,%-kal lesz csekélyebb az idén, mint volt tavaly. Németország­ban úgy hiszik, hogy mintegy 6000 tonna nyers czu­­korral többet fognak ez idén termelhetni. Francziaor­­szág termelését 380,000 tonnára becsülik, Belgiumét annyira, mint tavaly, ellenben Oroszországban a fagy tényleg sok kárt okozott s igy sokkal kevesebbet pro­dukálhat.­­ A magyar általános takarékpénztár részvénytár­saság megnyitotta üzlethelyiségeit. Az üzlethelyiségek a József-téren 8. sz. a. vannak. A budapesti közúti vaspálya-társaságnak 1881. november 1-től 30-ig 567,425 szállított személy után 62,340 frt 98 krnyi bevétele volt, a forgalom tehát a múlt év hason szakához képest emelkedett és 2334 frt .49 krnyi többlet mutatkozik. Az összes bevétel 1881. január 1-től november 30-ig 840,320 frt 85 krt tesz a többlet a múlt év hason szakához képest 61,734 frt 71 kr. A könyvelőség: Poroszország termése 1881-ben. Poroszország ara­tási statistikája lassanként annyira fejlődött, hog­y az évi termésről három fölvételt készítenek. Az egyiket júliusban, ennek az a czélja, hogy lehetőleg megbízható adatokat nyerjenek az aratási kilátásokról, a másikat október második felében, ezen alkalommal cséplési pró­bák alapján becsülik meg az egész termést, végre az aratásra következő februáriusban véglegesen megállapít­ják a termést. Az első két felvételt a földmivelési mi­niszter megbízásából a kerületi gazdasági egyletek­tel­ *) Lapunk munkatársának e czikkét a „Budapesti Szemle“ e havi számából vettük át.­ jesítik s ezen fölvételeket elvi tekintetből minden kerü­letben csak nehány községre vagy birtokra terjesztetik ki. A három különböző fölvétel eredményeit a porosz statisztikai hivatalban állítják össze, s a júliusi felvétel eredményét augusztus elején az októberiét november közepén s a februáriusit áprilisban vagy májusban kü­lön füzetekben közzéteszik. Az idei októberi felvétel eredménye összehasonlítva a múlt évivel a következő: Növény 1881. 1880. Réti széna 77.778.980 109.640.778 Végleges ítéletet Poroszország idei terméséről még ezen számok alapján sem lehet mondani, mert mint em­lítettük, a tulajdonképi fölvétel csak februáriusban tör­ténik s eddig a végleges s az ideiglenes fölvétel ered­ménye között mindig lényeges eltérés volt, így a múlt évben az ideiglenes felvétel alkalmával 4­2 millió mmá­­zsával több búzát számítottak, mint a­mennyit a végle­ges felvétel kitüntetett. A kendertermelés Csehországban. A cseh orszá­gos földmivelési tanács jelentése szerint a földnek ken­dertermésre való megmunkálása Csehországban két szán­tásra, nehéz földnél három barázdára történik. A földet nem mélyítik. Tehéntrágyával trágyáznak s csak ritkán alkalmaznak mesterséges trágyát. Az előzetes termény burgonya, zab, rozs és lóhere. A kender 5—7 év múlva kerül ugyanarra a földre. Leginkább külföldi magot használnak. A magot beboronálják. Minden holdra (0.57 ha) l3/4 hl. sű­rti és l*/4 hl. ritka magot vetnek. A kenderszárítást kiterítéssel végzik. A lent cséplik s nem osztályozzák hosszúság vagy durvaság szerint. A nyers kender ára 5—10 frt, az utolsó 3 évben 100 kg. 12— 14 frt volt. Amerika vasútjainak fejlődése 1880-ban. „Poor’s Railway Massnal“ szerint a múlt évben Amerikában 7.174 mértföld vasút épült, miáltal a meglévő 84225 mfd 93671 mfdre emelkedett. A „Railroad Gazette“ szerint, a múlt év mfd. száma 2274 mrddel nagyobb, de a jelen év kezdetén kimutatott vonalösszeg megegyező a kézi­könyvvel. A tőke, bevétel, kiadás, tiszta jövedelem, minden mértföld után a tiszta jövedelem,­­mint a tőke százaléka a tíz utolsó éven át az Egyesült­ Államokban volt. 1874 óta kevéssé változott a tőke, ezóta be is zá­rult a vasútépítkezések ideje. 1871—1878 folytán csök­kent a nyers bevétel, 1879 ben kissé emelkedett, de 1880 ban nagyot ugrott, hat év óta ismét magassá emel­kedvén. A kiadás ugyanezt mutatja. A tiszta jövedelem szintén csak az utolsó évben emelkedett 5°/0-ra, a­mi az európai tőkebefektetéssel egyez meg. A vasúti statisztika 1880 ra a következő: I­mmázsa imázsa Őszi búza 12.200,084 16.033,539 Őszi rozs 51.868,465 44.515,898 Tavaszi árpa 12.120,928 13.576,267 Zab 30.029,419 36.837,475 Borsó 4.229,284 4.408,361 Bab 1.108,244 1.480,127 Tatárks 1.833,788 2063,716 Burgonya 246.458,288 178.805,473 Repcze 1.201,785 nem vétetett föl Komló 16,908 „ „ „ Lóhere-széna 27.582,100 46.832,345 .. 1880-ban mfld. gyarapodás % Összes sinbosszuság 93,671 7174 8.3 Régi „ 84,225 490 0.6 Másodrendű vasutak 21,976 1937 9.7 Aczélsinek hossza 33,680 — — Mozdonyok száma 17,99 865 5.14 Személy­szállító kocsik száma 12,789 780­­ 6.5 Gyors kocsik száma 4 786 267 6.0 Teher­kocsik száma 539,355 59165 12.3 Évtizedenként 1830 óta következő a vasútépítés haladása: mfd. 1830-ban volt 23 1830-1840 2785 1840—1850 6213 1850-1860 21,614 1860-1870 22,279 1870—1880 40,757 , » kiadás a jöved. Er toke nyers bev. kiadás a jöved a töke d 0 1 1 á r %-ként */_ként 1871 59,726 9040 5863 64­8 5­32 1872 55,116 8116 5224 64­4 5­25 1873 57,136 7947 5172 65­ 1 486 1874 60,944 7513 4776 63 6 4­49 1875 64,533 7010 4425 63,1 4­20 1876 60,791 6764 4228 62.5 416 1877 61,650 6382 4075 33­8 374 1878 59,040 6232 3847 61­7 3­04 1879 58,070 6244 3670 588 4­49 1880 60,050 7307 4277 585 5­00 Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — deczember 2. Az üzlet nehéz áruban valamivel szilárdabb Ma­gyar öreg nehéz 56 kr, fiatal nehéz 57—58 kr, közép 56 —57 kr, könnyű 57 kr. Szedett közép 52—54 kr, köny­­nyü 52—53 kr. Romániai bakonyi közép 56*/2—57 kr átmeneti. Eredeti nehéz 53—54 kr átmeneti, könnyű 51 —53 kr átmeneti, szerbiai nehéz 56 7,­57 kr átmeneti, közép. 54 7a—557, kr átmeneti, könnyű 53—54 kr átmeneti. Budapesti áru- és értéktőzsde. , Deczember 2. Árutőzsde. (Külön tudósítás) Búza 100.000 métermázsa for­galom mellett eddigi árakon könnyebben volt eladható, mert mal­maink szivesebben vásároltak. A többi gabonanemüek változatla­nok. Határidőre az árak 10-15 krral drágábbak mint tegnap foly­vást vannak vevők kik az árakat olcsóknak tartják, mig az eladók mindég kevesebben vannak. Asancelouza tavaszra 20000 méter mázsa forgalom mellett 12 frt 25 kr és 12 frt 40 kr között kelt, 12 frt 35 kron pénz, 12 frt 40 kron áru zárult. Bánáti tengeri 1882-ki május­­juniusra 7 frt 15 kr, és 7 frt 18 kron kelt el 7500 métermázsa Usancezab tavaszra Győrben átvéve 8 frt 25 krral jegyezhető. Ber­linben ma a gabonaárak 1 márkával emelkedtek. Értéktőzsde. Esti tőzsde. A ma délben beállott bágyadt hangulat, a délutáni megnyitásnál még sokkal bágyadtabb árakban talált kifejezést A kínálat, főleg Osztr. hitelr.-re és Leszámítoló bankra szorítkozott. Osztr. hitelr. 364.10-ről 363 60-ig estek és Leszámítoló bankr. 124.25 ről 123-ra De nem sokára Berlinből újabb árakat jeleztek 3 márkával magasabban, midőn egy általános és tartós reprise állott be. Osztr. hitelr. 365 90-ig per­bika és 367 20-ig­­per 5­ ike mohón vásároltattak. Leszámítosa pedig 123.75-re javultak A zárlat: Uj ár, jár. 90.35, Osztr. hitelr. 365.30 (366,80 prolongál-­ tan) és Leszámítoló 123,75. Igen szilárd. ..

Next