Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)
1880-10-01 / 1. szám
n den támadás nélkül konstatálták megjelenését s rovatainak változatosságát. Két lap volt széles e hazában, melyek még be sem várva az „Ellenzék megjelenését, a puszta hírre toporzékolni, daczoskodni kezdettek, miként kiabálni, fütyülni szokott félelmében a sötétben maradt gyermek. Egyike megijeded gyermekek közül már 10-ik évét járja. „Keletinek nevezi magát. Most indul be a siheder korba, ezért, unalmas mikor komoly, és vásott, mikor vng. A kellő mértéket sehol és semmiben sem tudja eltalálni. Mindenben esetlen, csötlik botlik mindenütt. Leczkéjét tisztességesen megtanulja, s meg van a kötelességérzet benne, hűségesen szolgálni urát; de modor dolgában nincsen semmi érzéke. Túlságosan látszik rajta a házi nevelés hiánya. A házi nevelés e hiányosságának tudjuk be azon megjegyzéseit, melyeket az erdélyrészi függetlenségi párt intézőbizottságának megalakulására tett, közbecsülésben álló egyének magánügyeivel, és kenyérkereső munkásságával foglalkozván. S mivel annak tudjuk be, tehát nem haragszunk. Ajánljuk, hogy fogadjon maga mellé gouvernanteot, s tanuljon illemtant, különben nem lesz elfogadható ama jó társaságban, melyet irodalomnak szokás nevezni. Azért sem haragszunk, hogy lapunk mutatványszámát oly kegyetlenül megkritizálta. Az azért hibás, mivel ígéret? No ez így tk !megadta nekünk. Hát mit kívánta ! Talán csak nem azt, hogy egyenesensok az irodalom templomából azon kofáknak munkásságát nem az olvasó közöni meg, hanem a kormány dijjazza kegyi aránt? • egyetlen kritikáját még tovább folytatja. A ..i iter in modorféle czikkről, melyben tiniéinek megtisztítása hozatik ajánlatba, habát, L. nem eléveszi lapunk két referádáját, s keresíünk egy csomó stylistikai hibát. így ,o.jd a kritizálás a gymnasiumok önképzőkört is. Lóversenytéri tudósítónknak megma- ya, hogy a t ur ff szóroszszul van hasz, mert az vadászterületet jelent. Hát ■u . t? Azt nem jelenti-e, hogy aki nem tud , ne beszéljen arabusul?indez nem elég. Ádáz kegyetlenséggel leki Sándornak, s két három sorban oszminden irodalmi reputatióját. Ellehet kép Teleki Sándor bánatát. Sok veszély, sok is sok szenvedés érhette őt másfél évi korai harcz s tizenhét évi száműzetés hányattatása, de ily lesújtó csapás, mint a „Kelet“ kn.ni.i,a, bizonnyára még nem érte őt! Hanem most az egyszer ezért is megbocsátunk a „Keletinek. Elnézzük cserepeskedéseit. Máskor azonban ne bántsa Sándor bácsit, mert t .lönben áristomba küldjük. Értette? * * • Másik gyermek a „Függetlenség®. Valóságos fenegyerek. Gamin , ügyesség nélkül. Megs ’ Jetesa perezében azonnal az utczára lépettt. Azóta mindig ott tartózkodik: a sárban, a porban, a szemten n nagy hősködéseket vitt ezideig véghez. Be-J.3 úri kaszinó ablakait, pártfogásába vette a nihilismust s elidegenítette magát, a tisztességes embereket, Hoitsy Pált és Hermann Ottót. Most tóth béla szó publiczistája s Verhovay Gyula az ő bálványa. Megmarta lapunkat, mihelyt neszét vette keletkezésének ; megmarta másodszor, midőn megkapta előfizetési fölhívásunkat; és megmarta harmadszor, midőn megjelent a mutatványszám. Igen mérsékeltnek tartja álláspontunkat. (Az aztán a „Kelet“ ízléséhez tartozik, hogy e tekintetben egy gyékényen árul a „Függetlenség“-gel.) Talán azt kívánná, hogy e végül egy petroleumos hordót tűzzünk ki? Nem teljesítjük kívánságát. Hitünk szerint, elvszilárdság és ablakbeverés között nagy a spatium. Amaz férfi dolga, s követni fogjuk mi ; ez a csőcselék fegyvere, s ám forgassa aFüggetlenség“. Vádjait megvetjük. De ha más vádolna, annak megmondanók, hogy mint orsz. képviselő 75-ben akkor léptünk ki a Tisza Kálmán pártjából, midőn a párt régi elveit elhagyta, s midőn Verhovay Gyula az „Ellenőriben zengedezett hozsánnát a fúziónak , hogy csakugyan dolgoztunk nyolcz hónapon keresztül B. M. — b. m. — a. — s. — Zongor, Zete, Garçon és Csergő aláírásokkal a „Magyar Polgáriban, de ha bárki e dolgozatokból egyetlen sort képes felmutatni, mely a függetlenségi pártot, annak irányát és törekvéseit helytelenítette volna, készek leszünk Verhovay Gyulát a függetlenségi párt hasznos tagjának elismerni. Az is állíttatik, hogy másfél évig tisztviselő voltam. Ez igaz. De hát bűn ez? Igen is szolgáltam a magyar államot hűséggel és becsülettel. Most is azt szolgálom. De Verhovay Gyula a rendetlenséget szolgálja, mikor i ,s a félénk meghunyászkodást szolgálja, mikor felelősségre vonatik. Példa rá a „kassai toaszt“ esküdtszéki tárgyalása. Ékes dictióit ekként folytatja : „Az a programm nem a mi programmunk, nem a függetlenségi párt programmja. Az a programm egy rabulisztikai férelmű a függetlenség becsületessrege alatt. A csibe taníthatta úgy a tyúkot, a micsoda „Ellenzék“ berzenkedő hiúsága, alig hogy csecsemő lézengése kikelt a zápult bölcseség tojásából.“ Nem tréfálkozunk. Szóról-szóra van ez idézve a „Függetlenségiből. Egyelőre az volt szándékunk, hogy e passust a derék „Bolond Istók“ csodabogarai közé ajánljuk. De meggondolkoztunk. A baj sokkal komolyabbnak és aggasztóbbnak látszik, mint egyelőre hittük. A budapesti rendőrség figyelmébe alá'’’ az idézetet. Angliában vannak „luna*' Tudomásunk szerint BudaDe«’*Schwarcz intézete geny el ' ismer if A Veruo._, vádjaira nem felelek, raeit nem b^v/niaUi KJ bv* V— egyenlőtlen fegyverrel harczolni. Majd ha az én hátam is viselni fogná a kék foltokat, s ha az, ki megbotozandott, megmaradna eleven embernek, b T** » Koksivár, 1880 szigetén elad, az bennem sérti meg azt, itt Páriában. A románoknak velünk, s nekünk a románok akarva nem akarva szövetkeznünk kel nekik meg van a muszkájok, mint neki. I neg van a németünk, s mind kettőnk menydörög a pánszlávizmus jégesőjének vian. melytől csakis a kölcsönös egyetértés lesz* égre — arra a Dacia moderne saule Románé térképre egy adoma jut eszem* b Elmondom s evei be is zárom mai csevevegésemet. Majdan a török világban az egri basa nagy V.li bálikkal — mi annyit tesz nagy kisérette! — elment vilajetjét megtekintekinteni. Nagy-Kocsordon, mely nem messze van Kis-Kocsordtól sátrat ütött, Ráhát után — mely anynyit tesz nyugalom — unalmában elment a reformus templomba kertet tartani — mi anyunyi tesz pihenni; a kálvinista pap a szószéken Alit ; meg látván a basát s hatást akarván rá gyakorolni egy octávval fennebb kezdte; a basa ar ideáivá hallgatta, midőn e szóra jön hogy... Me potámiban! azt mondja a basa: — Papom! Kis-Kocsord Nagy-Kocsord, az titok, ne bánsd te Mezopotaniát mert ». hatalmas török szultáné ! Dacia moderna, sau Terile Roue ! IRODALOM és MŰVÉSZET. A Kisfaludy-társaság ülése. (Baját leveleiönktől). Budapest, szeptember 29. «Vnrét,hav.szenet, után ma délután tartotta el Messet a társaság. Az Akadémia kihallgatóság gyűlt egy* ,'y°ek Da?y ------képvise'.'. Gy ulfu Piu eltökölt, ki megnyitó elismerő szavakrw* e’mókött meg a társaság halottjáról, Csengery Antalról. Vázolta működését, párhuzamot vont a mai kor és Csengery korának hírlapirodalma közt, s arra a következtetésre jutott, hogy a hazai journalisztika nem áll azon a magas színvonalon, melyen Csengery idejében állott. A hallgatóságot mélyen meghatották Gyulai szavai s mikor ez a beszédnek végére ért, lelkes eljenekben tört ki. Az elnök után Beöthy Zsolt, a társaság titkára lépett az emelvényre , felolvasta jelentését a Moliére-fordításokról. A társaságnak régi eszméje, hogy a kitűnő franczia dramaturg korszakalkotó színműveit méltó fordításokban bocsátja közre. Ez az eszme nem sokára meg fog valósulni, amennyiben a társaság legjelesb Íróink ígéreteit bírja, hogy az átültetés végett elvállalt munkák rövid idő alatt magyar köntösben jelenhetnek meg. A fordításokat Szász Károly, Lévay József, Győry Vilmos, Csiky Gergely, Márkus Miklós és Perényi István eszközli. A titkári jelentést Győry Vilmos rendes tagnak felolvasása követte, ki ,Az öregbérest czímű népszínművének első felvonását adta elő. A hallgatóság folytonos tetszéssel kísérte a felolvasást, ki mellesleg mondva, a Kisfaludy társaságnak legékesebben szóló tagja. A részletesen bemutatott darab, mihelyt a zenéje elkészül, a népszínházban kerül a közönség elé. Mikor a Györynek szánt éljenek lecsillapultak, Vadnay Károly forgatta el a felolvasó széket s elszavalta régen hallgató költőnknek, Vajda Jánosnak „Mert lelkem oly tükör . . .“ czímű remek költeményét. Mondanunk sem kell, hogy Vajda múzsájának szintén kijutott része a hallgatóság éljeneiből. Vadnay után megint Beöthy Zsolt lépett a felolvasó asztalhoz s bemutatá Hegedűs Istvánnak „A költő leánya“ czímű drámai költeményét, melynek jól feldogozott tárgyát a görög világból mérité a költő. Szereplői : Aiszkhülosz, Theorisz, Szofoklesz és egy hírnök. A közönség végesvégig feszült figyelemmel hallgatá e költeményt, melyből Szofoklesz-nek következő szavai tetszett leginkább: Hallod Theorisz, megáldott atyád, Hallod Theorisz, az enyém lehetszl Oh, esdó számra hallgass édesem ! Mióta érted lángol a kebel, A hányszor szőtte rólad álmait, A tamitlan éjben hányszor csalta ki Lantom legédesb, esdeklő szavát, A hányszor szállta meg csak telkemet Találkozásunk drága, szent emléke, Dalomba’ hányszor csak megcsendülő csengő szivem fájó panasza ; S az ihlet perején hányszor elsuhant Látó lelkemnek tündér alakod .Oh, esdve kérlek épen annyiszor, Jer, jer, kövess, nyújts segédkezet, Hogy begyógyítsuk jó atyád isbét. És lelkesíts, hogy ne feledje el Soha a költő, mit kell tennie A honfinak, ha részben forg a bűn. Enyém ha lesz, Balydon vadjaként Szállok ki síkra, ha harczolni kell, Mert téged védlek, mert Aiszkbil leánya Méltónak tarta, hogy enyém legyen, Ihless meg engem a nagy Aiszkbülosz Leikével s Hellasz oly költőt nyerend, Ki érszkebelben izzó Aethnaként A honszeretet lángját rejti el. De Arszkbyl enged haladnom tovább A mesgyén, melyen istenhez vezet, Magasb tudatról, mit az ihlet ad, Lemondani bűn és átkos lázadás. — Apollo ellen, tőlem ne kivánd Jer, Jer Theorisz, jer és légy enyém ! Még egyszer esdve kérlek, jer velem; Atyád is enged, csak te jöj, kövess ! E felolvasás után zárt ülés következett, melyen a már említetteken kívül Greguss Ágost, ifj Ábrányi Kornél, Sturm Albert s mások vettek részt. A titkár örömmel jelenti, hogy Bánóczy József jeles készültségű fiatal tudósunk, kit a társaság Kisfaludy Károly életrajzának megírásával bízott meg, e munkát a napokban teljesen befejezi s a társaságnak módjában lesz, hogy azt a költő évfordulóján, november hó elsején közrebocsássa. Szóba került még Toldy Ferencz síremlékének ügye is, mely nemsokára le fog bonyolittatni a menynyiben az emlék elkészült s bármely pillanatban felállítható. Ezek voltak fölöttébb érdekes tárgyai a Kisfaludy-társaság mai ülésének, melyett elnök két óra után rekesztett be. Barna Dezső, ELLENZÉK majd akkor lenne fegyverünk egyenlő. Míg ez meg nem történik, Verhovay Gyula nem alkalmas arra, hogy személyemet megsértse. Bartha Miklós: MIZÉRIÁK. A beszterczei kir. közjegyző nem jól viseli magát. Amint a közjegyzői törvény hatályba lépett, a királyi búóságok utasítva lettek, hogy az örökösödési ügyek egy része a kir. közjegyzőkre bízassák le tárgyalás végett. Beszterczén is megtörtént. A kir. közjegyző ur 1875-ben, később minden évben kapott feles számú hagyatéki ügyet, melyeknek 9—10 része háborgatás nélkül alusza por lepte álmát az iroda valamelyik zugában. A törvényhozás intenziója a közjegyzői törvény meghozásánál egyéb fontos okok mellett az volt, hogy az említett fajú megbízásukkal a bíróságok teendője kevesbíztessék, s ne legyen szükség az amúgy is terhes igazságügyi budget emelésével a bírói létszámot szaporítani; és másfelől az, hogy a hagyatéki ügyek gyorsabb letárgyalásával az örökösök kevés költséggel rövid idő alatt t örök részükhöz és a kir. kincstár az őt megillető átszállítási illetékhez jussanak. A törvényhozásnak előbb érintett szép elve Beszterczén a gyakorlatban teljesen csütörtököt mondott. A bíróságok teendője az említett megbízásukkal csak látszólag apadt, tényleg szaporodott, mert minden ügyet 10-szer 20-szor kell megsürgetniük, birság fenyegetéssel, birság kirovásával mire a kir. közjegyző úr rendesen azt feleli, hogy nem felel semmit. Év végével a kimutatásban aztán ott szerepel évről évre sok száz hagyatéki ügy azon megjegyzéssel: „függőben a kir. közjegyzőnél.“ De a felekre nézve is ez állapot valóságos kin. Évről évre járnak sürgetni ügyük ellátását. Fizetnek a mennyit csak kér a közjegyző úr. Van olyan eset, hogy egy paraszthagyatékocskánál az örökös 80 frtot fizetett a közjegyző úrnak működéséért, s mégis 3 év elteltével sem volt az ügy befejezve. Tudunk olyan esetet is, hogy a biróság egy hagyatéki ügyet a kir. közjegyzőnek akart adni befejezésre. Az örökösök neszét vévén nyakra főre futottak referensre, elnökre azon kéréssel: Az istenért csak a k.jegyzőhöz ne, mert akkor két év múlva sem lesz ügyök befejezve. Azt hiszszük, e közjegyzői iroda unikum a maga nemében. Orvoslást kérünk. Pénzügyi törvények szerint határozott szabály, hogy közvetlen illetékekért az érdekelt felek felelősök. Ámde könnyebb a behajtó községeknek nyakon csípni a meghatalmazottat. Ha jogtalanul megtámadott tiltakozik, utasítják Pontiustól Pilátushoz, tessék írásban folyamodni, rekurálni. És s miért? van «W boldogtalan ki többre becsüli a apellálás megér&»*“* forditott időt, ■Heikel. így gyarapszik az államintézkedés. A bbi rendeletében egelen számosségévé tette, s alatt hogy bélyegrövidihatóság előtt vagy az állam lutkatesével terjeszti a munka ,mű megélhetés vágyát, s ez által éppen a legvagyontalanabb néposztály erkölcsét vonta meg, ezen felül most még az állampolgárokat valóságos spiczlikké is teszi. A magyarnak sem jellemével, sem vérmérsékletével nem fér össze, hogy polgártársainak tényei fölött rendőri vagy ellenőrzői szolgaszerepet viseljen, a így teren hogy a számlabélyeg rövidítések lett . 20 O-tól,, l/»gó ,ro,id,,est ».m maga a vásárló közönség követi es megs fogja az fogja az államkincstárba fizetni. külföld. Andrássy és Hayubzlé. Az egyetértés pár nap elött következő reményt hozta: Andrássy Gyuli grófnak az utóbbi évben körített magatartása a legszélesebb körben alta bért okoz. Csak most is olvasható, hogy abban a Peczben, melyben a király czeglédbe utazik, Andrawy, rédség kötelékéhez tarozik, Tőke- férebes fele vette útja. A király galicziai utjából Magyarorszag határát érinti öt ponton, mely az Andrássynak ősi fészkéhez *üZe . Sl*’ Andrássy Gyula gróf azonban nem jelenik meg, kitér, Amint egészen megbízható forrásból értesülünk, e feltünő jelenségnek oka az, hogy Andrássy grófnak Haymerle báróval való utolsó találkozása felette kellemetlenül végződött. Andrássy gróf megjegyezte H Haymerle bM°nak, hogy miért nem követeli az általa inaugurált politikát, Haymerle báró azt felelte, hogy egyszerűen azért, mert az a politika rossz. Az eszmecsere éles szóváltássá fajult, a főlég elé kerülve, a király látszólag Haymerle felfogását helyeselte. Andrássy elkedvetlenedve vonult vissza, s azóta van az, hogy feltűnően kerüli ki az udvari vonatok megállapodási pontjait. A megjelent cáfolatokra az „Egyetértés“ legutóbbi számában a következő bécsi levéllel válaszol : „Az „Egyetértés“ múltkori entrefiletje, mely az Andrássy és Haymerle közti feszült viszonyra, úgy a király viszonyára ez ügyhöz világot vetett, a dlementin találgatások, kommentárok egész raját verte fel. Leghivatalosabb hivatalos, félhivatalos, negyedhivatalos reptil és nemreptil közegek, rendezték a hangversenyt és mi készakarva helyezkedtünk tartózkodó állásba addig, míg az utolsó hang is elhangzott. Most már megírhatjuk a kommentárt. Valóban meglepő az az apparátus, amely az entrefilét megcáfolására mozgásba hozatott, meglepő változatosságra, tarthatatlanságra s ürességre nézve. Az „Abendblatt,“ mely az utolsó szót mondja, többi közt azzal is érvel, hogy hiszen a király Czeglédre utaztában megállította a vonatot, hogy Katinka grófnőt üdvözölhesse; továbbá teljesen bizonyos, hogy Andrássy és Haymerle utolsó találkozásuk alkalmával politikáról egyátalában nem is beszéltek ! A király ismeretes lovagiassága nagyon érthető teszi a vonat megállítását ; ez courtoisia, mely kívül áll a politikán és belül van az illemen s Andrássy gróf viszonyáról mit sem bizonyít. Ha két államférfi, kiknek egyike végrehajtója annak a politikának, melyet a másik inauguráit. (legalább ez állíttatott Andrássyról) egy találkozás alkalmával csak egymás egészségi állapotáról tudakozódjanak, hát ehhez olv hit kell, a minővel józan eszű ember rendszerint nincs megáldva. Mi mást tudunk s e tudomás alapján más színben látjuk a dolgot. Senki sem győzhet meg arról, hogy normális a viszony, a midőn gróf Andrássy gróf Katinka grófné mellett legyen és senki sem győzhet meg arról, hogy normális a viszony, midőn a király a képzelhető leghivaalosabb és legfeltűnőbb alakban, tudniillik a külföldi katonai képviselet jelenlétében vizsgát tart a honvédség, tehát azon intézmény felett, melynek megalkotása Andrássy gróf nevétől elválaszthatatlan, a melynek kötelékébe Andrássy gróf maga is tartozik, és Andrássy gróf Töke-Terebesre utazik. Hanem igenis úgy áll a dolog, hogy Haymerlé báró jóvan látta a maga fában indulni, miután meggyőződött, hogy az Andrássy örökség veszélyes bonyodalmakba vezet. Arról az agressio irányról, mely Andrássy irányának s mely Szerajevo s Novibazár felé vezetett, ma szó sirfccs, mert a berlini pórcongressus más irányt adott az eredeti földosztási stipulatióknak, a melyekkel Ant Irássy viszketege Szaloniciig akart vágtatni _L ] orosz példa szerint s orosz értelemben. Haymernem jónak látta oly fordulatot tenni, mely Oroszorosz ellen magyarázható, mely a király útjában találta legpraegnansabb kifejezését s tökéletes désavoya,lása az Andrássy által ápolt muszkabarátságnak — Haymerle báró jól tudja megbecsülni azt a megnyugtató érzetet, mely a magyar és a lenti nemzetet megszállja, mihelyt e két nemzet tiltja hogy a politikai áramlat rauszkaellenes irányt veszet fel , hogy igy biztosabban valósíthatja terveit mint valósíthatná bel bonyodalmak előidézése mellett, a minőket Andrássy gróf oroszbari, jr£n mind hevesebb lüktetésbe hozott. Mi jól emlékszünk arra is, hogy a király utolsó budapesti fogadtatása alkalmával a megjelent volt külügyért csak külön figyelmeztetés után vette észre s igy értjük a fokozatot, a mely most Andrássy gróf feltűnő jelen nemlétében mutatkozik , és azért nem vagyunk abban a helyzetben hogy a dolgot más szinban lássuk, mint a minősében feltüntettük, annyival inkább, mert nincs-n s semmi okunk forrásunk hitelességét kétségbe vonni A Dulcigno elleni hadműveletek elnapoltattak. Az oka e fordulatnak állítólag az a körülmény, hogy a montentenegrói hadsereg parancsnoka csak most az utóbbi napokban vette észre, hogy az ő különben bátor és elszánt had-seregével nehezen tud megbirkózni az albánokkal, mert hát az albánokat még Riza basa hadteste is támogatja, addig amíg a portától ellenkező parancsot kap. Most tehát ott állunk ismét, ahol hetekkel ezelőtt. A pompás hajóraj ott vitorláz valahol Dullesigno környékén , a derék tisztikar készen tartja a boros kulacsokat, no még tán az ágyukat is, de még eddig esik a boros kulacsoknak vettél hasznát, az ágyukat szépen majd csak haza von- szolja... a bóra szele. Hanem hát addig a mig tettre kerül a sors — foly az édesital — s a derék tisztikar egy kis bóra szelet mindig megbocsát — a telt üvegek által nyújtott élvezetekért. Az Aalberg-cultus. Az este befejezést nyert. A busongó, bánatos Feledi Boriska még egyszer elvonult szemeink előtt; a közönség meleg tapsokkal kisérte, virágbokrétákkal halmozta el; az egyetemi ifjúság nyílt jelenetben babérkoszorúval ,lep e meg ; előadás után tsztelői lakomát rendeztek, melyen meleg kedély, őszinte rokonszenv, forró szeretet voltak a fűszer. Aztán a késő éj, kiterjesztette szárnyait és beborította a költői hangulatot, meg nemes lelkesedésből nyerte táplálékát. Ma már csendes minden, csak az emlék maradt meg a szívekben. Hát bizony, mindez vidékiesen hangzó; a blazilt nagyváros tán naivnak is bélyegzi. Mi nem szégyeneljük, hogy még lelkesedni tudunk. Tudjuk jól, hogy Aalberg Ida k. a. nem világművésznő, nem Párizs küldte körútra, sem Flandria . Aalberg kisasszony egy parányi népnek, de minket szerető népnek leánya, megáldva meleg szívvel, értelemmel, beszóló szemekkel és oly színészi temperamentummal, amelynk párját kell keresni. Aalberg kisasszony magyarázza az északsarkvidéki népnek, hogy van egy nemzet a világon, mely velük rokon és a mely elnyomatásában életét szellemi műveiben tartja fenn és a mi kedves szomszédaink minden gyalázkodása mellett helyet követel magának a népek történetében . Aalberg kisasszony eljött hozzánk, hogy bemutassa tehetségeit, és azon eszközöket, melyekkel nekünk használ és jött szerényen, ildomosan, minden követelések nélkül . Aalberg k. a. Kolozsvárnak vendége volt. Nem szégyeneljük, hogy vendégszerető nép vagyunk, íme, lelkesedésünk másik forrása. És ha Aalberg Ida kisasszony visszatér hazájába, és el fogja mondani Magyarország szépségeit, beszélni fog tejjel-mézzel folyó rónáiról, meg fog emlékezni ifjú fővárosunk nagy pompájáról, akkor szíve bizonyára megdobban, s az „ezer tó“ partjain el fogja mondani azt is, hogy Magyarországon csak egy Kolozsvár van, mi nem fogunk pirulni naivságunk miatt, hogy egy derék nép minket szerető leányát szeretnünkben első helyre állítottuk. Kolozsvár kö£Önsfée lelkesedni tudó ifjúsága megtette a magáét mi körünkben volt vendégünk; most hogy it'‘ a szellőktől küldi „az isten veled“ bucsu“'1^1 BELÜGY. Zsibó, 1880. szeptember 28. Nincs a két magyar hazának mostohább gyermeke mint a Szilágyság! Ha erdélyi ügyekről van szó, a megyét mellőzik, mint magyarországhoz tartozót ha pedig magyarország érdekében történik valami* minket kifelednek .... Nincs kereskedelmünk,4* nincs vasutunk, nincs terményeinknek piacza; a pénzforgalom teljesen megszűnt; eddig ngves vásárainkat most csak az eladók népesítik, vevő nincs, ezek is elpártoltak tőlünk ! Érdekeinket nem védi, nem képviseli senki; országgyűlési képviselőink egyike (Papp György) az otthonság örömeit élvezi rendesen, változatosság kedvéért; koronként daco-román gyűléseket tartva, hol a l.ihi ur leánya mellére holmi romániából küldött »demjprtlík, tűzetnek fel !.. . másik képviselőnk Nagy György, dohány ültetvényes, mit ország v.g tud, — ez tesz kenvesen szolgálatot, viszont izgálat fejében, telivér mai nelukoknak;— harmadik ípviselőnk (Szikszai L.) ügyvédi irodát tart, s már a drótot megrántják szalacs felszavazni ; peo: azt az igent! elküldhetné drifkir ./ Mi temészet sebb, mint hogy ily körülmények között-» nyomor, ínség s ezzel járó bűntények dudvarit tenyésznek ; a rendes adófizetés végrehajtás uján történik, közigazgatási tisztviselőink együbtt se foglalkoznak — idejük sincs reá! . . . hiába a ebben pontatlanok, nem kapják a fizetést elsejt, ez pedig hatalmas mozderő! A váza állapotok következménye az általános elégülettség, sokan, évekig takaróztak a „szabadelvű Tza kormány“ köpenyegével, de ezek is keservesen falódak, kitűnt, hogy a köpeny lukas, szél és es ellen nem véd, forgatni pedig már többé nem leht. A hazafias párt tűr és várja az alkalmatan időn a nép sérelmeit őrző s a nemzet javát előmedító, független férfiakat választhat képviselőkül ! » Sajnos azban, hogy a várakozáson kívül egyéb semmi sem történt közöttünk, pedig itt az idő, hogy tegyen is valamit; tömörülni, párttá alakulni kellene, hogy a választások készületlenül ne találjanak ! .. . Hisznk, reméljük, hogy rövid időn ezen óhajunk is teljesülve lesz ; vezérférfiaink tudni fogják kötelességüket s felhívásukra azonnal összesereglünk. Hazafi üdvözletünket küldjük kolozsvári elvbarátainknak! ..Magyarország legyen önálló független magyar állam, mely minden idegen ország beavatkozása nélkül intézi minden ügyeit!De jel szó alatt egyesülünk mi is, pmlöbb — hogy a választások vihara készületlern ne találja alkotmányunk s politikai szabad Jour'línak már csak töredékekből álló hajóját *• K Okttf I A LAPOKBÓL. A brassói „Gazet’a Transilvaniei f. é. September 24-iki száma az „Ellenzék“ mutatványszámának megjelenése alkalmából a következőket írja: „A kik kételkedtek abban, hogy a szélsőbal vagyis a kossuthisták pártja napról-napra nagyobb tért foglal el a magyar nemzet kebelében olvassák el a Kolozsvárt „Ellenzék“ czím alatt megindult új „függetlenségi“ lap mutatványszámát és meg fognak győződni az ellenkezőről- Ezen