Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)
1880-12-03 / 54. szám
Kolozsvár 186O az aliszti kar gyakorlati kiképeztetését teszi lehetővé. És ezen egyesítés által egyszerűsíttetik egyszersmind az egész admminisztráczió, mi által sok közeg megszabadulván az irodateendőktől, a gyakorlati csapatszolgálatnak áll rendelkezésére, mi különösen a tiszti karnak úgy is gyenge létszáma mellett fölötte fontos. Az ezred organizáczió behozatalával egyidejűleg szükségesnek tartaná a kiegészítési kerületek rendezését, mert, hogy a meglevő állapotok minő hátrányokkal járnak, magyarázni nem kell. Ezek azonban csakis a hadikiegészítő kerületek gyökeres rendezése által szüntethetők meg, minek különben sem áll semmi józan akadály útjában. Ezek azon reformok, melyek létesítése nélkül szóló honvédelmi intézményünk egészséges fejlődését lehetetlenségnek tartja. Egyébként elfogadja a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és tetszésnyilatkozatok a baloldalon.) Ivánka Imre nagyon természetesnek tartja, hogy a honvédségnél nagy a nyugdíjas tisztek száma, mert a honvédtiszti kar nagy részben a régi honvédekből egészíttetett ki, ezek pedig bizony öreg legények. — A maga részéről helyesnek tartja, hogy az ezredrendszer a honvédségnél nem követtezik, minthogy a taktikai egységnek a gyalogságnál a zászlóaljnak kell lennie, amennyiben az ezredegység sokkal több költségbe és az összpontosításoknál nehézségekbe kerül. Szende Béla honvédelmi miniszer részletesen felel Tischlernek. Elismeri, hogy a 69-ik évben besorozott újonczok kilépése folytán a honvédség létszámában csökkenés fog beállani, de a létszám azért nem lesz kisebb, mint az eredetileg contemplálva volt. A repetii fegyverek behozatalát illetőleg kijelenti, hogy erről nincs tudomása, mert az idegen államok nem igen szokták ily intézkedéseiket közölni. Ami az ezredrendszert illeti, annak nem barátja. A honvédség haladását mutatja a legutóbbi fegyvergyakorlat is , mely bebizonyította, hogy a honvédség a had- szervezetben faktort képez. Ajánlja a budget elfogadását. Degré Alajos a honvédfőparancsnokságnál az adlátusi intézmény megszüntetését óhajtja. Sajnálattal emeli ki, hogy a honvédségből a magyar szellem kivetke ett. Ernuszt Kelemen figyelmezteti a honvé ,delmi maisztert a tisztek hiányára, mely a lefolyt honvédségi gyakorlatok alkalmával elég sajnosan feltűnt. E bajon, azt hiszi, egyedül a hadapródiskola felállítása által lehet segíteni. A közös hadügyi budget szerint a 18 hadapródiskola fentartása kerül körülbelül 175.000 frtba. Azt tartja, hogy számbavéve a Ludovika Akadémia tanári karát, ily hadapródiskola felállítása nem kerülne nagy költségbe. Határozottan ellenzi a virement megadását s a következő kérdéseket intézi a honvédelmi miniszterhez. Elégséges számú tiszttel van-e a honvédség a legkomolyabb viszonyok esetére is ellát-va ? Ha igen, elvárja arra a feleletet , hanem azon kérdést intézi a miniszterhez, hogy szándékozik-e ezen tekintetben valamit tenni, akart-e eddig valamit tenni, és miért nem tett egyátalában ? Hol van a baj, hogy ebben nem lehet semmit felmutatni? Második kérdése az, hogy kinek kívánságára történt, hogy a honvédség a törvénynek szelleme ellenében a rendes hadsereg ordre de bataille-ába osztatik be? Utolsó kérdése pedig az, hogy miképp és mily összegeket takarított meg a honvédelmi miniszter a barakkokra, lövészintézetekre, ezen egyáltalában talán czélszerű intézményekre, s e néhány 100.000 frtnyi összegek nem a csapatok kiképezésének rovására adattak-e ki? (Helyeslés a baloldalon.) Ugron Gábor az adlátusi intézmény ellen , nyilatkozik. Ezen adlátusság kifolyása az, — így szól, — hogy a honvédségi intézmény felhasználtatik a nemzet elleni tüntetésekre. Épen az adlátus urnák Marosvásárhelytt történt időzése alatt követtetett el azon botrány, hogy a magyar honvédség tisztjeinek, legénységének, úgy is, mint magánosoknak hivatalosan nem akarták megengedni, helyesebben, meg volt tiltva, a Bera-ünnepélyen bármily minőségben részt venni. (Felkiáltások a szélső balon : Gyalázat !) A legénység a laktanyákban volt elzárva, nem volt hadgyakorlatokra küldve, a tisztek meg arra voltak kényszerítve, hogy hazafias érzületüket elnyomva, egy két félreeső ház ablakából nézzék, hogy a dicső honvédség, a honvédek egyik legelső tábornoka iránt a nemzeti kegyelet miként nyilatkozik. Kérdem a honvédelmi miniszter urat, elégségesnek hiszi-e a közös hadseregben levő kaszárnyaszellemet arra is, hogy a honvédséget, mely a rövid szolgálati időre van fektetve, harczképessé, győtreleiképessé tehesse ? A hnvédségnek ép az az előnye van a közös hadsereggel szemben, hogy a nemzeti dicsőség lebeg előtte és az van nevéhez fűzve. Ne törekedjenek önök a honvédség harczképességének ezen magasztos és erkölcsi rugóját megsemmisíteni! Neveljék őket a nemzeti dicsőség és hazaszeretet szellemében , ne rejtsék el őket az ily nemzeti ünnepélyek alkalmával és ne engedjék lesülyedni a honvédeket azokhoz, akiknek elrejtőzködni méltó okuk volt, mert emlékezetüknek háta fájt! (Tetszés és derültség a baloldalon.) Neveljék önök csak Bem és a többi honvédtábornok szellemében a honvédeket s ne igyekezzenek őket oda aljasitani, hogy Puchnerek és Urbánok szelleme szálljon hadsoraikra.Lajos tetszés a szélsőbaloldalon.) Pulszky Ágost helyteleníti azt, hogy a honvédelmi miniszter nem úgy terjesztette elő a a buddestet, amint azt a törvény megköveteli. A törvény ugyanis azt mondja, hogy honvéds egy és a közös hadsereg illetékei minden tekintetben egyezők és ez nemcsak a pénzbeli, hanem az ellátási illetékekre is vonatkozik. A honvédelmi miniszternek tudomása volt róla és kellett, hogy tudomása legyen arról, hogy a közös hadügyministérium a legénység élelmezésének javításra vonatkozó előterjesztését a delegáczióknak megtette és azon pillanatban, amint ez megtörtént, kötelessége lett volna a honvédelmi miniszternek a honvédség élelmezésére is ugyanily javaslattal lépni a törvényhozás elé. Felfogása szerint az egyedüli alkotmányos eljárás az lett volna, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság a budgetet tárgyalta volna, a honvédelmi miniszter úgy a háznak, mint a pénzügyi bizottságnak a budgettárgyalás alkalmával bejelentette volna, hogy ezen a címen mennyi több szükséglet van. Ennek mindeddig nyoma sincs. Határozottan ellenzi továbbá a virement megadását, mely a hadbiztosi személyzetnek ad túlnyomó befolyást az egész administráczióra. Mednyánszky Árpád b. a következő határozati javaslatot terjeszti elő : „Utasíttassék a honvédelmi miniszter úr oly intézkedések megtételére, melyek az állandó magyar királyi vezérkari tisztiiskola egy év alatti felállítását eredményezzék. Megjegyzi, hogy egy év alatt nem ért naptári évet, hanem budgetévet, és úgy érzi, hogy az 1882. évi költségvetésbe ezen intézmény számára bizonyos összeg vétessék föl. Ajánlja az indítvány elfogadását. Novák Gusztáv a honvédmenház ügyét hozza szóba s az annak segélyezésére kért 10.000 frt megszavazását kívánja, de a nélkül, hogy az állami kezelésbe menjen át. Elnök: figyelmeztet arra, hogy Ivánka Imre határozati javaslatot nyújtott be, mely igy szól : „Utasitlatik a kormány, hogy érintkezésbe tévén magát a honvédegyletek országos központi válaszmányával, igyekezzék azzal oly megállapodásra jutni, mely szerint a honvédmenház és annak alapjai országos gond és kezelés alá adassanak. Ez megtörténvén, mindaddig, alig jogos igénynyel bíró 1848—49. évbeli rikkant honvédek találkoznak, azokból a honvédmenházban annyit láttasson el, a mennyit ez befogadni képes; midőn pedig többé nem lesznek 1848—-49. évbeli ellátásra szorult honvédek, a menházat és annak alapjait országos alapként a jelenben létező honvédség rokkantainak ellátására fordíttassa. Egyúttal felhatalmaztatik a kormány, hogy azonnal kezdjen meg a fentebb jelzett czélból tárgyalásokat és azok folyamatatt ez év folytán a kellő ellenőrzés mellett az okvetlen szükség fedezésére mérsékelt előlegeket adhasson, azok felezését annak idején póthitel útján kérhesse és az így kiadott összegeket zárszámadásilag igazolhassa. Almássy Sándor azt hiszi, hogy sokkal jobb kezekbe jutna a honvédmenház, ha a kormány venné azt kezelés alá. Csodálkozik, hogy az átvétel mindeddig nem történt meg. Tisza Kálmán kijelenti, hogy annak, hogy a ház határozata még nem emelkedett érvényre egyes-egyedül oka a honvédmenedékház bizottságának ellenszegülésében van. (Ugyan! jobb felől.) Ha tehát nem lehetett elérni a czélt, mely — pártkülönbség nélkül — csak néhány egyesek kivétlével — ápril 24-én a ház által helyeseltetek ; ha nem lehetett a 48—49 ki szenvedő honvédeken segíteni; ha nem lehetett rásütni a 48—49 ki honvédek segélyezésére az államiság bélyegét; ennek egyedül oka a honvédmenház igazgatósága. (Úgy van a jobboldalon.) Érje őket érte a felelősség ! Szende Béla honvédelmi miniszter Degrével szavaban kijelenti, hogy az adlátusra a főparancsnokságnál szükség van mert a honvédfőparancsnokságnak teendői valóban nagyszabásúak, ott pontosul össze minden, nem úgy, mint a főhadparancsnokságoknál, hol a teendők csak egy része van; továbbá a honvédfőparancsnokság hatásköre kiterjed Magyarszágra, beleértve Erdélyt és Horvátországra is. Aki komolyan megfontolja a honvédfőparancsnokság kendőit, azon következtetésre fog jutni, hogy az adlatási állás betöltése igenis szükséges volt. Ami a tisztek hiányát illeti, ezeket mondja. Kétségtelen dolog, hogy minden utón és módig iparkodni kell a tiszti anyagot előkészíteni és szaporítani. Ez már több ízben szóba is hozatott, s remélem, siker is fogja törekvéseinket koronázni, ha alsóbb katonai tanintézeket, azaz inkább katonai nevelő intézeteket fogunk a hazában felállíthatni, amelyekből a fiatalság kijőve, a tiszti anyagot szaporítani fogja. Ez intézkedést mindenesetre alul kell kezdeni a kisebb iskoláknál, mert lehetetlenség volna azt tenni, amit Mednyánszky Árpád b. képviselő úr akar, hogy mindjárt vezérkari iskolákat állítsunk fel és félre is értett engem Mednyánszky Árpád J. képviselő úr, midőn velem azt mondatta, hogy nem kell magasabb tanintézet azért, mert ott van a Kriegschule. Ezt soha is mondhattam, mert nem volt ez a nézem, hanem azt mondtam, hogy lehetetlen ez idő szerint magasabb tanintézeteket felállítanunk, mert tanerőink nincsenek, a nekünk szükséges tanerőket pedig ott a Kriegschuléban kell képeztetnünk és ha egyszer lesznek tanerőink, akkor lehet gondoskodnunk felsőbb tanintézetek felállításáról is. Ernuszt képviselő úrnak második kérdése az volt, hogy tettem-e az irányban lépést, hogy a tisztek létszáma szaporittassék. Már elmondtam, hogy mit tetem és mitől várom a tisztek bt.-zámának szaporodását. Az ordre de bataille iránt tett kérdést azon oldalról (a szélső balra mutat) is hallottam és határozottan mondhatom rá, hogy nem vagyunk beosztva úgy a hadseregbe, amint azt némely képviselő úr képzeli. A honvédség hadosztályokon aluli részletekre nincsen beosztva, a honvédség hadosztályai mindig együttesek, együtt maradnak és a honvédség hadosztályaiba vannak a szükséges tüzérség stb. csapatok beosztva. Tehát a hadosztály egészen és határozottan függetlenül áll, de be kell osztani valahná, mert ha pl. az idén a jövő évi működés és tervezet megállapíttatik, szükséges ezt a faktort valahová beosztani, bár nem okvetlenül szükséges, hogy ott maradjon, mert a mozgósítás esetében többször megtörtént már és történik, hogy egyik hadosztály, mely papíron ide volt beosztva, tényleg máshová osztatik be. Ez tehát nem zárja ki azt, hogy a honvédség önállólag is működjék. A t. képviselő úrnak harmadik kérdése a sátortábornak költségeire vonatkozik. Az eddigi budgetekben mindig volt rovat a tábori építés és elhelyezés költségeire és az elhelyezési rovat adja a legnagyobb contingenst a tábori építkezés költségeire, ami természetes dolog, mert ha az elhelyezés egyes szállásokra történik, 20—60 ezer embernél oly tömeggé növekedik ez, hogy 2—3 esztendő alatt lehetővé lesz ebből a pénzből ily állandó elhelyezést létesíteni. Ez volt eddig elszámolva és azt hiszem, a t. képviselő úr ebben nehézséget nem fog találni. Ezek voltak azok, amiket az ellene intézett vádakra elmondani akartam (Tetszés a jobboldalon.) Rakovszky István előadó újólag ajánlja a budgetet elfogadásra. A Láz elfogadja Ivánka és mellőzi Mednyánszky határozati javaslatát. Az 1., 5. és 6-ik czimek közti átruházási jog megadása fölött fejenkénti megszámlálás által történt szavazással döntött a ház. Az átruházási jogot megszavazta 92, ellene szavazott 62 képviselő. Elnök: azt hiszem, hogy a t. ház a tanácskozást holnapra kívánja halasztani. (Helyeslés.) Ennek következtében a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása a holnapi ülés elő tárgya lesz; második lesz az állandó pénzügyi bizottság jelentése a hadmentességi díjról szóló 1880. évi 27. t. sz. 6. §-ának ideiglenes módosításáról benyújtott törvényjavaslatot illetőleg ; továbbá az állandó pénzügyi bizottság jelentése az állandó országház építésére vonatkozólag benyújtott törvényjavaslatról; azután az állandó pénzügyi bizottság jelentése az 1881. évi költségvetés tárgyában a IV. fejezetnél előforduló közösügyi kiadások tárgyában. Ha e sorrendet méltóztatnak elfogadni (Elfogadjuk , határozatilag kimondom, hogy ez lesz a holnapi napirend. Ezzel az ülést bezárom. Az ülés végződik 1 óra 50 perckor, a szép szemekből sűrűen omlottak a könnyek a haldokló kisgyermek vézna arczára. — Nem kérdezem magától, hogy ki, azt sem kérdezem, hogy mi járatban van, mi hozta ide, — legalébb is táplálékra nyugalomra és álomra van szüksége , majd ha jobban lesz meglátjuk hogy mit tehetünk. — Ne sírjon. Szegény teremtés ! szegény teremtés ! Az asszony keservesen sírt, és Lady Lilias mellette állott, türelemmel várva, míg a fájdalom kitörésének első rohama kissé lecsilapul. Vilmos azt gondolta, hogy soha sem látott szebb képet, mint e magas rangú leányt, amint drága ruhájában őrangyalként a haldokló anya és gyermeke fölé hajolt. — Vihart űr — mondá kérő hangon — a kocsit a domb túlsó oldalán hagytuk. Legyen szives, mondja meg Jánosnak, hogy rögtön hajtson ide, mégpedig oly közel, ahogy teheti. Vilmos készséggel engedelmeskedett, még mindig csudálkodva. Lady Lilias a gyermeket még mindig karjai közt tartva, az elgyengült anyától kisérve, csendesen az országút felé haladt, ahol a kocsi várakozott reájuk.— Hallotta a mint a kocsisnak parancsolta : János, hajtson Ulverscroftba, még pedig oly gyorsan a hogy lehet. Ezt a szegény asszonyt és gyermekét vigye az Andrey-vendégfogadóba , ni adja meg a vendéglősnének Manners asszonynak, hogy Lady Lilias kereti, hogy e szegény teremtéseket fogadja be, adjon nekik mindent mire szükségük van, lássa el minden kényelemmel, ne kímélje a költséget, a gyermekhez rögtön orvost hivasson.— Fáradságát meg fogom készülni, kiadásait fedezem. Mondja meg, hogy holnap reggel személyesen fogok oda menni, megnézni, hogy javult-e állapotok. Úgy látszott, hogy a kocsis meg volt szokva az ilyenféle rendeletekhez, mert csak a kalapját érinté, e szavakat mondva: — Értem asszonyom. Vilmos segítette az asszonyt kocsiba ültetni, Lady Lilias pedig a karjai közé tette a nyöszörgő kis gyermeket. — Keménylje a legjobbat — biztató nyájasan. A gyors segítség és gondos ápolás megmentheti a kis beteg életét. Ne sírjon, törölje le könnyeit, nézze milyen szépen süt a nap, legyen megnyugodva és adjon hálát az égnek, hogy engem útjába vezérelt s bennem barátot talált Az asszony könnyei sűrűen omlottak, midőn a kocsi gyorsan elhajtott előlünk. — Mennyi fájdalom és bánat van e világon ! — sohajtá. Soha sem felejtem el e sötét képet, mily éles ellentétet képezett a szép nap fénynyel, vandárdallal, — a folyó vidám csevegésével, a virágos parton ülő kétségbeesett alak, a viaszhalványságú arcza beteg gyerekkel. Halgatva sétáltak vissza a folyam partjához, ahol a napsugár a víz felszínén ragyogott. A történtek felett Vilmos annyira el volt bámulva, hogy nem tudott szóhoz jutni. Néhány pillanatig haladtak a puhazöld pázsiton, midőn Lady Lilias rózsaprrral borított arezezal ezt kérdezte: — Vihart űr, lesz szíves megmondani, hogy miért néz rám olyan csudálkozó arezezal ? — Bocsásson meg Lady Lilias — válaszolá Vilmos —, nem tudtam, hogy arezom elárulja érzelmemet. — De miért csudálkozik ? kérdé ismét — úgy néz ön rám, mintha egy más világból való, különös alak volnék. Miért néz úgy reám ? Vilmos akarata ellen jobb meggyőződése ellen válaszolt ; a komoly arc, és még komolyabb hang s modor kényszerítette az igazság megmondására. — Mióta Ulverscroftban vagyok — mondá — többször halottam e mondatot, hogy „Lady Lilias a legbüszkébb leány az országban,“ ez a magyarázatja csudálkozásomnak ; kérem bocsásson meg, hogy ennyit mondtam. Kedves mosoly vonult el a leány arczán. — Tudom, — mondá — hogy az emberek nagyon büszkének tartanak ; azt hiszem, hogy némileg igazuk van, — megérdemlem e czimet. — És annak a rongyos koldunak a haldokló gyermaakét mégis a karjaiba vette, és ahhoz a szegény asszonyhoz oly nyájasan, oly gyöngéden beszélt, ahogy még nem hallottam beszélni senkivel — Kérem, hogy lehet az büszke, a ki ilyeneket tesz ? (Folyt. köv.) ELLENZÉK Orbán Balázs decz. 1. tarlóti beszéde. T. ház. A midőn a kormány egy desperatus perezében a hadmentességi adót úgy rögtönözve, a hazasietés lázas perczeiben a ház ebben hozta, mi teljes erőnkből küzdöttünk az ellen, mert elől átláttuk, előre megéreztük, hogy a bécsi hadügyér urnál ezen hazánkat megsarczoltató újabb találmánya, a huzavonás, és megterheltetésnek egy oly újabb nemét fogja honosítani, mely épen hazánk legszegényebb néposztályát fogja legérzékenyebben sújtani. T. ház. A mi experimentáló pénzügyminiszterünk e törvény beterjesztése és életbeléptetésénél, egy oly kísérletet tett, amely tudtommal páratlan a Parlamentarismus történetében, mert én nem tudok arra esetet, hogy valaha visszafelé ható erővel törvény, főleg adótörvény alkottatott volna. A fusió taktikája magának követelheti ezen új találmány eredetiségét, amelyet azonban alig hiszem, hogy méltósága önérzetével bíró parlament valaha utánozzon ; azt még az osztrák parlament se merte tenni. És épen e törvénynek, az alkotmányosság elvével és szellemével ellentétes visszaható ereje az, ami azt elviselhetlenné tette, mert ez adónem már önmagában is a sok gyermekű szegény családapákra és szegény szolga népre nézve terhelőbb minden állami adóknál összevéve, visszaható erejénél fogva igen sok ezreit a honpolgároknak fogja tönkre juttatni, mivel úgy is megfogyatkozott igavonó marháiknak vagy csekély fekvőségeiknek eladását vonandja maga után. Még nyomasztóbbá tette azt, az a lázas rohamosság, amelylyel a bármi módon pénzt hajhászó pénzügyér úr azt rögtönözve áterőszakolta, s még az adókivető közegeket sem látta el, úgy, hogy sem ezek, sem az adóval sújtottak nem tudták magukat tájékozni, s volt országszerte egy oly kapkodás, egy oly eszeveszett zűrzavar, ami nevetséges lett volna, ha oly szomorúan megalázó nem lenne. Semmi e törvény és pénzügyminiszterünk experimentációikban határoz idő tanoncz voltát úgy el nem ítéli, mint a jelenleg tárgyalás alatt lévő pótjavaslat, amely az alig pár hóval ezelőtt megalkotott törvény revisióját czélozza. Toldozhatják önök és foltozhatják ezen alapjában réz és veszedelmes törvényt, abból jó soha sem lesz, az bármely alakban csak Magyarországnak a hadügyi kormányzat általi újabb kizsákmányolását jelenti. Az egy újabb sarcz, amelyet az elkapatott bécsi urak, e gyarmatnak nézett szegény hazára, önök készséges segítségével ráerőszakolnak. De ezen csepp az, amely nyomorunknak csordultig tolt poharát kiömleszté. Óhajtottam volna, hogy a pénzügyminiszer és az e törvényjavaslatot megszavazott képviselő urak hallották volna az elkeserített népnek országszerte kitört panaszát és átkát, az talán gondolkozóba ejtette volna a még kilátásba helyezett újabb adóemelésekkel szemben követendő maguk tartására nézve. Ám tetézzék önök ez országnak adóterhek alatt roskadozó s az eddigieket is elviselni képtelen népét újabb és újabb adókkal ; gyakorolja a pénzügyminiszer úr leleményességét, újabb és újabb adók kigondolásában és a kényszereszközök raffinirozásában ; de mi az emberkínzás ez újabb tökélyesített tanulmányaihoz nem járulunk, s valamint küzdöttem a hadmentességi adó behozatala ellen, aként annak semminemű revisiója és csűrés-csavarásához hozzá nem járulok, mert az, hogy pár holnapig a mi kormányunknak s azután a hadügyérnek szolgál rendelkezési alapul, nem teszi azt előnyösebbé. Én a szegény, egész a végletekig kizsarolt népünket ily kétségbeejtő karácsonyi ajándékkal nem kívánom insultálni s azért a beterjesztett javaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső balon.) UGRON GÁBOR beszéde a képviselőház december 1-jei ülésén. T. hát! Igen óhajtottam volna, hogyha az előttem szólók (Halljuk ! Halljuk !) szakszerű felszólalásaikra nézve a miniszter úr véleményét hallhattam volna, mert akkor talán megjegyzéseimnek némely részéről le lehetett volna mondanom. Én a honvédség szervezetének kérdésébe most nem akarok belebocsátkozni, mert a véderőtörvény tárgyalásának idején arra bőséges alkalmunk lesz. De megütközéssel kellett hallanom azt, hogy a magyar honvédelmi miniszter úr mondja, midőn az ismétlő fegyverek itt a v? ban szóba hozatnak, hogy megtörténhetik h ?" Németországban azt elfogadták, de akorm' ^ azt egymásnak nem szokták fölfedezni. lyesen jegyeztetett meg ezen oldalról az, \l, ^ katonai attachék azért vannak a külföldön ,e figyelemmel kisérjék a nagyhatalmak, törekvő melyek akár a fegyverzetre, akár a szolgáig akár a kiképeztetésre vonatkoznak. (Helyeslé a szélsőbalon.) És sajnálattal látom a t. honv miniszter úrtól, hogy ezen attachék jelentéseiről audomással nem bir, mert azok vele nem is t-ül tetnek. Pedig ezen katonai attadhék jelentése' ' katonai kiképeztetésre és az élelmezés rendszerre nézve igen fontosak és háború esetén n??" e-erre figyelembe veendők s ha azokat nem merjük, roppant nagy hátrányban lehetünk n? lyeslés a szélsőbalon.) Midőn Stoffel báró közétette a jelentést, melyet ő a franczia kormáty nak küldött Berlinből, a francziák könnyelmű?" hogy mertek indítani háborút, leplezetlenül áll? tatott a világ elé. A miniszter ur azon könnyelműség példáját akarja követni, mely oly késősen bosszulta meg magát egy nagy államban!S itt a honvédelmi minisztérium megelégszik azzal a szereppel, hogy csak a honvédség élelmezésé? gondoskojék, a felszerelés a felszerelés hadbizottság hatáskörére legyen szorítva? Úgy látszik, hogy a magyar honvédelmi minisztériumnak alárendelt,sége minden téren jelentkezik és mutatkozik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nemcsak dandáronként vagyunk a közös hadseregbe beosztva, de úgy utszik maga a honvédelmi minisztérium is egy elfeledett Abbheilungját képezi a bécsi hadügyminisztériumnak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Miért nincsen a honvédelmi miniszter úrnak tudomása az ismétlő fegyverekről ? Észak-Amerikában az utolsó évek csatái ismétlő fegyverekkel vivattak. Nem újság a Winchester-fegyver, mely úgy kitűnt, hogy°a swijezi kormány 1990-ben a Winchester-fegyvert fogadta el. Akkor, midőn a császári szellemben nevelt császári seregek százezrenként adták meg magukat és átadták a Chassepeaut fegyverek több százezerből álló raktárakat, az ismétlő Winchester fegyverekhez nyúltak és nagyon természetes, hogy egy fegyvernek, mely a jelenlegi taktikai kiképeztetés mellett rövid idő alatt legtöbb golyót repít az ellenségre, minden egyéb fegyver fölött előnye van. Ha tekintem azt, hogy az újonczok, mily csekély számban jöttek és lőnek be a honvédséghez, és ez képezi egyik okát annak, hogy a honvédség kellő dimensióban nem fejlődhetik, feltűnik újból az, hogy a magyar honvédség képviselői a közös hadsereg képviselivel szemben mintegy alárendelt állát fglalván el, az ujonczozásnál nem bírják a honvédség érdekeit érvényesíteni. A közös hadseregbeli képviselők válogatnak az ujonczokban, visszautasítják őket a következő évre és így a honvédség számára nem maradnak ujonczok, vagy ha maradnak is, kevésbé képesek a katonai szolgálatra, mintha ezen ellenséges szellem az ujonczozásnál nem uralkodnék. Felhozta az előttem szólót, hogy a honvédségnél hiányoznak a tisztek és felsorol három forrást, melyből ahonvédség tisztikarát merí ki, de elfelejti a negyediket. Ez. az egy évi önkénytesek, kik az intézmény életbeléptetésekor 1869- ben a közös hadseregbe beléptek, a múlt évben a honvédség keretébe kellett volna átjönniük. Kérdem a t. miniszter urat, várjon a végerőtörvény melyik §-a engedi meg neki azt az elnézést, azt a könnyelműséget a vezetése alatt álló intézményiéyel, a honvédséggel szemben, hogy a közös hadügyminiszter által tiszti rangra emelt egy évi önkénytesek, a tartalékos tisztek a közös hadsereg keretében a törvény szellemével ellenkezőleg viszszatartatnak és tiszti szolgálatukat a kitöltött tíz évi időn túl ott teljesítik? Apró felszólításokat intéz a közös hadügyminiszter a tartalékos tisztekhez és aki megkíván maradni a közös hadsereg keretében, azt nem helyezi át, sőt még az altisztekkel is megtörténik, hogy a 11-ik esiten- idobén is visszatartatnak és csak azután helye** ttetnek át a honvédséghez. Van még egy, amit nem tudok megérteni, és ez az, hogy a méntelep parancsnokságok a magyar állam vagyonát kezelik és a mentelepeknél mégis úgy a szolgáló katonaság, mint a liátek a közös hadsereg kötelékébe tartoznak. Mikép egyeztethető az össze, hogy a mi vagyonunk ügyeletére oly közegek legyenek hivatva, mert nem a magyar felelős kormánynak, hanem a közös hadügyminiszternek vannak alárendelve ? Vajon nem a honvédség érdekében állnak, hogy ezen állomások betöltése fentartatnék a honyi tisztek részre, hogy azok, akik aktív szolgákra kevésbé képesek, de ott a fegyelemtartására alkalmasak, ezen gazdasági intézetnél használtassanak? Nyugdijunk tétele ekkor ne növekednék oly nagy mértékben, mert a tett-0s szolgálatra nem képes tiszteket itt is elhelyezni, de az alkotmányos princípium sem írtt vedne csorbát. Az adlátusság intézményét, mint teharátom Degré, én sem tartom a honvédséggé az alkotmányosság szellemével megegyezhet. Mert van arra most, ha éveken át nem volt szükség? Ez utánzása a közös hadsereg talán ! December 3