Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-12-03 / 54. szám

hétfvre félévre • évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: c. Kvjutctiv 16 **■ hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AL „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: .......................13 frt. Negyedévre . . . . .......................11 frt. 1; Egy kóra helyben Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. 3 frt. 1 frt. ÿfgjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével Kéziratok nem adatnak vissza. 54. szám. Kolozsvár, péntek, december 3. 1880. KIADÓ HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyílt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Állam az államban. Van hazánknak egy része, az 1872 — és június 8-án kelt királyi elhatározással polgárosított, volt határőrvidék , — melynek úgy közigazgatási mint törvénykezési szervezete, külön állammá teszi e részt magában az államban. Közigazgatási szervezetéről ez alkalommal csak annyit jegyzünk meg, hogy a volt határőrvidéknak egy kis része beúsztatok Toronál,"Krassó és Temes megyékbe, mig a legnagyobb részből egy önálló megye Szörény név alatt létesittetvén, e megyének ideiglenes szervezet adatott. Ez ideglenesség különböző alakításokon ment keresztül, folyton majmolva az alkotmányosságot ; de még árnyékát sem látva annak, tisztviselői kormány kinevezés által nyerték s nyerik hivatalukat, a megye bizottmánya pedig azon testületből állott, s áll ma is, mely az erdő elkülönítése, tehát csak ezen ténykedésre vett kinevezve. A száz éves katonai rendszerből nem lehetett egyszerre átugrani az alkotmányos életbe, mi azt átlátjuk. S minden ily átmenetnél, átmeneti időszakot kell tartani ; itt is kelletett. Az átmeneti korszakra három év után utóbbi három következett s midőn az elégületlenség tetőpontra hágott, midőn Ujfalussy királyi biztossága tökéletesen lejárta magát, s midőn a megye lakossága már a hongyűlés előtt kérte alkotmányos jogait, akkor lista előállott még egy nyolcz hónapos ideiglenességgel. A többség ezt is megszavazta, s pár hónap van még hátra, meglátjuk, lesz e a Tiszakormánynak e pár hó lejárta után elég hazafiassága, e megyének is megadni azt, mit az egész haza bír, az alkotmányos szervezetet, vagy pedig még egyszer fog érni meghosszabbítást az ideiglenességre. A közigazgatás szervezetéről tehát részleteket majd akkor fogunk közölni, midőn e mostani provisorium lejár, de az igazságügy szervezetét elmondjuk ma már, mert úgy látszik, ez irányban, az igazságügyér úr még mindig nem gondol változtatásra. Hogy sorrendet tartsunk, először is: a polgári eljárás az 1808. évi LIV. t. czikk szerint, mely Magyarország területén, bir, mint azt minden elfogulatlan ember beismeri, rész szerkezettel, de mégis egyöntetűsg alkalmaztatik minden törvényszéknél, a Szörény megyében felállított karánsebesi törvényszéknél, ma még tehát a törvény szentesítése után tizenkét évvel ismeretlen. A bírák mind magyar jogászok, kitűnő erők, s mint magyar bírák, magyar alattvalók felett, Magyarország területén, az osztrák perrendtartás szerint kénytelenek eljárni. A Josefinum féle eljárás van ma is alkalmazva. Az osztrákok magok haladtak a korral, a perrendtartást magok javiták, novellázták s segítettek a hiányokon ; a magyar kormány meghagyta Karánsebesen, e josefinumi eljárást úgy, mint az eredetileg megírva lett. A telekkönyvek? A fennállott volt ezredparancsnokság által összeállított Lagerbuch“-ból állanak ma is. A helyszínelésről szó sínesen, száz év előtti lapok állanak a betekintő részére rendelkezés alatt, bevezetve a „házközösség“ mint tulajdonos, s a változások széljegyzésen eszközölve; mig a terhek — külön lap nem lévén, — a birtok változások után hvák, jobbra balra, alól, felől, épen ott hol hely volt. Ha valaki még olyan jó jogász is, s e hitel-könyveket (?) megtekinti, szent borzalom lepi meg, vájjon Ázsiában van-e vagy egy magát kulturállamnak nevező ország területén. Talán hihetetlennek látszik , de ki nem hiszi tekintse meg ! Nunc vento ad fortissimum! A büntető törvénykönyv ! Ez a koronája az ázsiai állapotoknak. Itt már nem magyar, nem osztrák, hanem a katonai büntető törvénykönyv van alkalmazásban. Eltekintve a szigortól, mely e törvénykönyvet jellemzi, az absurdumokig megy némely szakaszában. Tudunk esetet, midőn egy fél, polgári perben r megidéztetvén, nem jelent meg, — s a járásbiróság — a katonai törvénykönyv azon szakaszára hivatkozóig, hogy ha valamely tiszt, felsőbbsége által megidéztetvén, igazolatlanul elmarad, 24 órától 3 napig terjedhető fogságra ítélendő, 18 órai fogságra ítélte az elmaradtak Az illető falusi jegyző * volt, s megidéztetése napján épen szolgabirájánál, neki közvetlen főnöke, hivatalos dolga volt. — Pelebbozett, s a felső törvények feloldva az ítéletet, új tárgyalás kitűzését rendelték el. S mi a dolgot még nevetségesebbé teszi az, hogy a katonai törvénykönyv alkalmazása mellett, a magyar igazságügyminiszteri eljárás van életben. Tehát, az eljárás magyar, s a tételes törvény alkalmazása katonai, oly személyeknél, kik ma polgárok illustrálok egy esetet. A katonai törvénykönyv szerint az öt forinton felüli értékű tulajdon elsajátítása, nem kihágás, hanem bűntény. Ha tehát valaki egy pár libát — melynek becsértéke 5 forint 10 krban állapíttatik meg — lopott, a törvényszék elé kerül, s bűnügye ott tárgyaltakk le. Most képzelje az olvasó, hány ily, — sokszor pajkosságból eredő — bűnügy fordul meg a karánsebesi törvényszéknél, a mit máshol a járásbíró, mint kihágást sommás után elbírál. S ez oka, hogy a törvényszék bűnügyi beadványi jegyzőkönyve, ezrekkel több számot mutat, mint a polgári. Idős munkaerő rablás, czéltalanul. S a Tisza-kormány ez állapotokat most sem látja, nem akarja látni, pedig évekkel ezelőtt figyelmeztetve volt reá, s csak tűrte, s tűri most is, hogy az államban külön állam legyen, melynek igazságügyi nevezete a figyelmes szemlélőt önkéntesen a kérdésre vezeti : viselheti-e oly kormány szivén a haza javát, mely az egyes részeket ily mostoha gyermekként tekinti Palotai Ákos. — A protestáns papok egyenruhába öltö tetését tervezik. Elég rosszul teszik. A társadalom mindent egyenlesíteni törekedik, ez századunk iránya. Az osztályok összeolvadása a szabad társadalomban, ez a munka, melyre törekszünk. Az egyenruha e munkát gátolja, mert osztályt teremt, melynek felismerését, külön választását lehetővé teszi. A keresztény vallás szellemével ellenkezik a papi egyenruha, mert az embert ismeri vallásunk és nem az állását. A pap csak egyik a hívők közül, több vallási kötelezettséggel, de nem kasztszülött, nem kaszt tagja, tehát nem viselheti a kasztok megkülönböztető jelvényét, a külön egyenruhát. Magaviselete, vallásossága kell, hogy a papra valljon és nem az egyenruhája. A protestáns papok épen a kereszténység e szellemétől vezéreltetve kerülték a római augurok megkülönböztető öltönyét és az egy törzsből fakadó léviták szertartásos és kaszt ruháját. Ők polgárok a polgárokkal és hívek a hívekkel, nem képeznek eclesia militaest a pápa szolgálatában, nem képeznek államot az államokban. A kath. papság is egyenruháját le kellene hogy vesse, de örökölte a középkorból, sokan a külsőségben látják a vallást, az egyenruhában a papot, ezért még nem ért meg e kérdés az eldöntésre. Ne szolgálják a protestáns papok azok akaratát, kik a külsőségben keresik a hitet, a vallást, ne öltsenek magukra mezt, mely nem keresztény, elvénél fogva pogány, mely nem korszerű, csak belső erő nélküli utánzása Nagy Gergely pápának, nem ellen síkra szálljon, s oly harczot vívott a szegény nép érdekében, a melybe elnöke Mocsáry Lajos, Ugrón Gábor (Descse Ákos), Orbán Balázs nyitottak erős sortüzelést a kormány kárhozatos politikája ellen, mely az adók egymásra halmozása által akarja e szegény népet kimeríteni, s a hadügyér kedvéért a nemzetet a tönkrejutás örvényébe taszítani. Orbán B. beszédét egész terjedelmében közöljük alább. A költségvetési vita" ezzel befejeztetett, s ha visszatekintünk annak folyamatára, mindenki meggyőződhetik, hogy csakis pártunk volt, amely parlamenti ellenőrzési kötelességét lelkiismeretesen teljesítette. Az összeháborodoak az egész költségvetési vita alatt (kivéve az általános vitában mondott két, és az igazságügyi tárczánál mondott egy beszédet) ép oly bölcsen hallgattak, mint a kormánypárt , s ha pártunk nem teljesíti kötelességét, megesett volna az a szégyen a magyar parlamenten, hogy az egész kölségvetési vita egyetlen napon befejeztetett volna. E vitában egyenesen pártunk mentette meg a parlamentet a nevetségességtől. Ma szavazta meg a képviselőház, az új országház építésére is a felhatalmazást a kormánynak, pártunk természetesen ezen czéltalan pénzkidobást ellenezte. Feltűnt, hogy Tisza Kálmán mennyire exponálta magát a Tömő téren való építésért, tudni akarják, hogy testvérének és a Degenfeldeknek a tárt telkeik és házaik vannak, melyek értéke az országház odaépülése által nagyban fog emelkedni. TÁRCZA: Szerelem hídja — Angolból. — Vili. (Folytatás.) (12) Lord Andley, leánya és Vilmos közeledtek hely felé, mely U1 versérők közül a legszebb 14 festőjük volt, ahol az Ulver folyó szélesedett, ‘r folyam mindkét partján a föld csendesen Nikédett. Lady Lilias vidáman nézett fel. — Ez az — kiáltá — ez a hely az én J ^''encz helyem. — Szeretném ha ezt a helyet ! Riasztanánk. Szinte képzelem, hogy egy elegáns I |ínyű híd milyen nagyszerű lenne itten. —Pa- J Á «t látom a víz felett a levegőben mily jól sítszi ki magát. Kérem Vihart ur, ha lehetség, legyen itt az * kid. . — úgy találom, hogy ez a legalkalmasabb válaszola Vilmos ; de a költség, ha csak itt épitjük, majd nem kétszer annyi lesz. ( '** Ke gondoljon azzal — monda a leány ^ Tötve , a % nem teszi semmit. Papa, engedjem, a híd itt legyen, s nevezze a Lady Lilias hlyének ez elég illő neve lenne. Lid Andley mosolygott. — Majd meglátjuk — monda. Vihart úr kérem szálljunk le, s hajónak látja, sétáljuk körül ezt a helyet , nézzük meg a föld sajátságait. Én is hajlandó vagyok hinni, hogy ez a legszebb hely. Lilias neked is szemed van. Kiszálltak a kocsiból, s a gyönyörű folyó zöld partja hosszában sétáltak. Vilmos a Lady Lilias oldala mellett találta magát s a mi több, a szép leány, az ő komoly nyugodt modorával folytonosan vele beszélgetett, ámbár büszkesége egy pillanatra sem engedett, de azért oly ellenálhatatlan kedvesség ömlött el minden mozdulatán s szaván, hogy Vilmos tehetetlennek érezte magát bűvös hatalma ellen. Egyszer, midőn a párt nagyon meredek volt, önkénytelenül nyújtotta a kezét segítségre, s meglepetésére a leány elfogadta a segítséget és megköszönte. — Nem fogadta volna el a segítségemet, ha magához hasonlónak tartott volna, monda el keseredéssel magában; még az a szívesség is, mit a leány tanúsított, csak jobban éreztette vele a köztök levő távolságot. Pedig oly nyájas és kedves volt. Reá nézve azt mondta magában: „A legbüszkébb leány az országban.“ Vájjon igaz volna-e ez? Mély érdeklődés elhallgattta, midőn a búvárokról beszélt neki , midőn elmondta, hogy azok az emberek épen olyan biztosan és könnyen dolgoznak a hullámok alatt, mint a szárazföldön. Szép, komoly szemeit arczára szegezte s élénk figyelemmel csüngött minden szaván. — És ön azt állítja, hogy azok az emberek soha sem félitek? Midőn egy ilyen búvár egyedül találja magát a szürke tenger hideg, néma mélységében, s azok az ismeretlen undok tengeri szörnyetegek nagy szemeikkel mellette úsznak el,azt hiszi Ön, hogy a búvár nem fél tőlük? — Azt hiszem. A félelem munkaképtelenné tenné, elvenné erejét, megbénítaná az eszét. Lady Lilias mélyen elgondolkozva nézett reá. — Milyen tömérdek és sokféle nehéz munka van a világon! — mondá. Nem endéksze..., hogy én erre gondoltam valaha, mielőtt önt ismertem. — Mert nem igen találkozott körében olyan emberekkel, akik a munka szót felemlítették volna jelenlétében — válaszolá. — Ámbár én nem tartozom a radicálisokhoz, de a világ munkásait a legnemesebb embereknek tekintem. — Lehet, hogy önnek igaza van , de ne feledje, hogy önből a nemes születésű ember beszél. — Nemes születésű ? — ismétli Vilmos — de ekkor eszbe jutott, hogy Lady Lilias őt a Sir Vihart rokonának képzeli. Mit mondana, ha tudná, hogy ő csak egy szegény haszonbérlő gyer-meke ? — Természetesen, — folytatá a leány — azt könnyen el tudom képzelni, hogy egy főrangú urat a munka csak nemesebbé tesz. — Lady Lilias, hát azt nem tudja, hogy a munka a szegény embert épen úgy megnemesítheti. — Nem, válaszol, a leány egész őszinteséggel ; a munka és a szegénység együtt jár, ezek elvárhatlan élettársak. — De Vihart úr hol maradt papa ? Lord Andrey néni távolságra maradt tülök. Intett kezével a leányának, értésére akarta látni, hogy a dombon át akar menni. Lady Lilias és Vilmos csendesen haladtak előre, a tiszta napfényben úszott körültök minden, s utjukat a madarak éneke kísérte. De hirtelen a természet fenséges öszhangját egy szomorú kép zavarta meg. A víz partjaa, ott ahol a mezei vadvirágok a legszebb természetes szőnyeget alkották, egy szegény koldus asszony ült, kis gyermekét karjaiban tartva. Igen természetesen, Vihart Vilmos azt várta, hogy a „legbüszkébb leány az országban“ felemelt fővel megy tovább, s ruhájának az uszályát fölemeli, nehogy ezt a nyomorult rongyos teremtést érintse vele. Azt hitte, hogy e büszke nő nem is pillant egy ilyen szomorú képre. Sőt azon sem csodálkozott volna, ha zúgolódik, hogy ilyen nyomorult teremtéssel egy levegőt kell szívni. — Csalódott. A leány megállott. S olyan dicsfény, — a részvét mlye — bobtá el arczát, a milyennek még nem látta, s dallamos hangja a könyörület érzete által még lágyabb és kedvesebb lett. És ime az a büszke leány, a ki megtagadta mosolyát a herczegektől, a ki az ország legnemesebb ifjának a kezét visszautasította, a kinek a nevével a főúri büszkeséget jelvényezték, az most lehajolt e nyomorult asszonyhoz, és beszélt vele úgy, mint még beszélni nem halla, de nem is képzelte soha. A kis gyermek gyenge fájdalmas nyöszörgése hallatszott. — Mi baja a kis babának — kérdé gyöngéden — beteg szegényke ? — Hal ,oklik — volt a válasz — a reménytelen kétségbeesés oly megrendítő hangján, hogy a Vilmos szive ellágyult. Ekkor a szép fehér kis kéz, — melyet nem nyújtott féléje, hogy őt üdvözölje, — az aszszony rongyos, ócska kendőjét félre hárította, s a haldokló gyermek aczát gyöngéd részvéttel simogatta. — Nagyon beteg szegény — mondá. — Igen, nagyon beteg, — haldoklik, a szükség, a nyomor öli meg, — mondá az anya — kiaszott arczát s az éhség látzától égő szemeit Lady Liliasra emelve; a nyomor öli meg, olyan ártatlan, olyan kicsi, olyan tehetetlen, és éhezik — az éhség öli meg. Még sokkal nagyobb volt a Vilmos csodálkozása, midőn látta, hogy a haldokló gyermeket, azt a szennyes rongytömeget az anyja karjai közül kivette s az ölébe fogta. — Maga oly gyenge, hogy a gyermeket sem birja — mondá. — Könnyű szegényke, de nem birom, azért ültem le ide, én is beteg vagyok, az éhség engem is megöl. Oh asszonyom ! adja vissza gyermekemet! Mi együtt halunk meg, a nap olyan melegen süt és a fű olyan puha. Adja vissza! — Engedjen bennünket meghalni. — Nem fognak meghalni, ha a gondoskodás és ápolás megmentheti, akkor mindketten meg fognak gyógyulni, — válaszolá Lady Lilias. — Es, oh csudák csudája! Vilmos látta, hogy — Az országházból. Budapest, 1880 decz. 1-én. A mai napon a honvédelmi miniszter költségvetésének részletes tárgyalása folytattatott és végeztetett be. Pártunk részéről Thaly Kálmán tartott egy nagy szabi.u beszédet, és Ugron Gábor, aki az adlatás ellen mennydörgött, s a honvédségnek a Bem-szobor leleplezésekor való eltátását ostorozta. Azután a hadmentességi adótörvény módosítása került napirendre. Pártunk felhasználta a az alkalmat, hogy ezen utálatos és bosszantó adó. A honvédelmi minisztérium költségvetésének általános tárgyalása alkalmával feltűnt, hogy a miniszter hallgatással mellőzte és védelem nélkül hagyta mindazon vádakat, melyek amiatt emeltettek, hogy a honvédeknek, mint magányosoknak is, meg volt tiltva a Bem ünnepélyen Maros-Vásárhelyen részt venni. Biztos forrásból értesülök, hogy ez nem történt a főhadparancsnok tudtával, őt felette boczankodott, mikor ezt megtudta. Hild tábornok az erdélyi kerületi hadparancsnok önfejüleg járt el ez ügyben, miért nem maradott ki a főhadparancsnok egyenes rendeléséből küldött helytelenítés. Hild tábornok régi székely tisztnek, vitéz honvédnek a fia. — Gyermek, ne emeld apád dicsőségére kezedet ! ORSZÁGGYŰLÉS. Nov. 30. A honvédelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása egy kissé felélénkítette a ház hangulatát. A vitát, mint már jeleztük, Tischler Vincze nyitotta meg. Ivánka Imre a honvédség kiképeztetése tekintetében a lőgyakorlatok fontosságát emelte ki. Degré Alajos sajnálattal constatálja, hogy a honvédség teljesen elvesztette azon lelkes magyar szellemet, mely azt megalakításakor jellemző. Ernuszt Kelemen a honvéd tisztikar elégtelen voltát emelte k . Ugron Gábor a honvédség főparancsnokságánál szervezett adlatusi inRakovszky István a pénzügyi bizottság nevében ajánlja a költségvetés elfogadását. Tischler Vincze a nyugdíjazásoknál a legnagyobb szigort s az egyesek által élvetett pótdíjak és mellékjárandóságok korlátozását ajánlja. Kérdi továbbá a honvédelmi minisztert szerzett-e információt azon hír iránt, hogy Németországban az úgynevezett repetir-fegyverek fognak alkalmaztatni, s nem tart-e attól, hogy a most történő átalakulások utn egyszerre szükséges lesz ismét új fegyvereket behozni. Áttér ezután magára a honvédség intézményére. Mindenekelőtt egy nagyobb ujonczjutalékot tart szükségesek s ezt a honvédség létfeltételének tekinti Ha honvédségünk ezentúl is csak oly ujonczjutalékokban fog részesittetni, mint eddig, tart tőle, hogy honvédségünk úgy összeségében, valamint ez egyes zászlóaljaknál nem lesz képes a hadi létszámot fedezni; különben azt hiszi, hogy az egyes zászlóaljaknál már most sem képes. De másrészt az újonczok elégtelensége folytán lehetetlenné van téve a tiszteknek és altiszteknek gyakorlati kiképeztetése; pedig ez, különösen egy a keretrendszerre alapított intézménynél, melynek súlypontját, hogy úgy mondja: aczélkeretét képezik a csappattisztek és altisztek, végzetes következményű lehet magára az intézményre. Szükséges továbbá a tényleges szolgálati időnek olyatán megállapítása, hogy ezáltal egyrészt mellőztessenek a jelenleg dívó jogtalanságok, de másrészt legalább a jövőben lehetővé tétessék az itt e házban több ízben hangoztatott azon kívánalom, hogy honvédségünk technikai csapatokkal láttassák el. Technikai csapatokat 8 heti szolgálat mellett még csak képzelni sem lehetséges. Szükségesnek tartja a Ludovika akadémiának oly irányban való reformját, hogy engedtessék meg a védkötelezetteknek védkötelezett koruk elérte előtt, a Ludovika akadémiába önkényt beléphetni oly feltétel mellett, hogy kiképeztetésük után bizonyos idő, p. o. 4—5 évet a honvédségnél tényleg szolgálni kötelesek. A sorozás útján a honvédségbe került műveltebb elemek közül pedig azok, kik csakis a törvényes szolgálat teljesítésére hajlandók, csak a tényleges szolgálati idő alatt lennének a Ludovika akadémiában kiképzendők. Ennek elteltével pedig, mint hadapródok szabadságolandók, akik pedig további szolgálatra hajlandók, részesüljenek teljes kiképeztetésben, de viszont szintén köteleztessenek aztán 4—5 évi tényleges szolgálattételre. Ez az egyedüli út, jó, s megfelő tisztikar nevelésére, de ez mindenekelőtt feltételezi a szolgálati időnek czélszerűbb, megfelelőbb megállapítását. Szükségesnek tartja továbbá az ezred-organizácziónak behozatalát, különösen keretrendszerű honvédségünknél, mert ez úgy atiszti, valamint tézményt támadta meg. Felszólalása ezen irányban bizonyára megelégedéssel fogadtatik a honvéd tisztikar körében, ahol a honvéd főparancsmellett alkalmazott adlátus eljárása hosszabb idő óta a leghatározottabb elítélésre talál s valóságos elkeseredést idézett máris elő. Pulszky Ágost a virement megadása ellen nyilatkozott. Novák Gusztáv a hovédmenház ügyét melegítette fel. Mednyánszky Árpád b. egy magyar vezérkariskola felállítása iránt adott be indítványt. Különben a tárgyalás részletei ia itt következnek .