Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-05-23 / 117. szám

y^ndíh évfolyam. KZEBK£NZT6i IRODA : 16. »*• ho?á a lap azellemi részét illató közlemények «­].K­rízllWR czimiendeL­­Z „ELLENZÉS" ILŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagj helyben házhoz hordva. . 18 frt. Ili Negyedévre ..... 3 frt. bfci ® frt. l!l ES7 hóra helyben . . 1 frt. filén* ' ar^m ára helyben 4 kr. vidéken is kr. . &I Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével, "gtgiratok nem adatnak vlaara. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Lisd­ Kiaaus. HT. Nzíim Kolozsvár, h­óffö. május 23. 1SS1. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és­ nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasabozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. I Kulturképesség. Kolozsvár egyike az ország legműveltebb finak. Bár merre tekintünk, észre fogjuk ■ a kultúra nemes nyomát. Jó ízlés, tisz- Tí kényelmes berendezés a házaknál , szor­­t‘JJJ előretörekvés, magas intelligence az b I /]­e0bfiA közintézetektől hemzseg minden főbb Államnak és felekezetinek kitünőleg be­lezett iskolái, s ezek betetőzéséül ott áll az ifjú egyetem a helyes irányú fejlődés leg­­komolyabb útján. E magas fejlettségű város tőszomszéd­­ában alig elválasztva tőle egy vékony vám­­orompó által, ott fekszik Monostor­ község, az ő román ajkú lakóival. Észlelő embernek, ér­demes dolog ki-ki menni oda. Az ember nem­­csak politikával él, s a hírlapíró rosszul ten­­ei, ha a társadalom egyik másik tünetét fi­gyelmen kívül hagyná.­­ Minden város bizonyos befolyást szokott gyakorolni a környezetében fekvő községekre. A befolyás­­ olykor nem jó, olykor üdvös, de mindig meg­van. Meglátszik az, a község gazdasági viszonyain, vagyoni emelkedésén, építkezési módján, erkölcsi felfogásán, öltöz­ködésén és szokásaiban egyaránt. A gyakori érintkezés, minden népre nézve átalakulási folyamat. Minél műveltebb a város, annál na­gyobb e befolyás. És különös dolog, hogy Monostoron nem érezhető, Kolozsvár közelsége. Népe nem mi­­veltebb, mint a többi román; építkezése nem kölömb, mint Fenesnek, sőt nincsen olyan, mint például a naszódvidéki községeknek ; szo­kásai csak oly rustikusok, mint akár a m­e­­zőségi románoké; munkásságában nem szor­galmasabb a többi román községeknél. Jutott-e eszébe a román kaputos osztály­uk, hogy kutasson e tény indoka után? Bi­zonyára nem. Ha kutattak volna, megtalál­ják nemcsak az indokát, hanem saját teen­dőik sorrendjét is. Ha megnéznék e szána­lomra méltó hátramaradást, s ha gondolkoz­óinak a segítség módozatai felől, bizonyára rájönnének, feltéve, hogy van igaz szeretet bennük saját fajuk iránt, s feltéve, hogy nem pépámitók az izgatók legordinárébb fajtájá­ul, hogy az általuk botorul űzött magasabb Politika csak arra való, hogy saját repula­­tójukat veszélyeztesse, s magának a népnek semmit se használjon. A c­ensus les­zálitás, az unió felbontá-12 önálló nemzetiség, távoleső ködképek, e­ jek közül a két utóbbi, bizonyára nem og megvalósulni, a­mig e földet magyarok jajának nevezik. De ha megvalósulna sem mutatna semmit népük szánandó álla­potán. Azzal ne hitegessék magukat, mintha kis­örülmény, hogy e község nem tudott Pin T !! a­ tunyatsag állapotából, csi­­véletlen műve volna. Nem véletlen ez, hanem törvény. Törvénye a logikának s a népélet természetszerű fejlődésének. Ugyan­az a befolyás uralja a Hidelvót s az egész úgy- t nevezett „Hostat“-ot. Próbáljuk meg összeha­sonlítást tenni. Nézzék meg a „Hostat“ népét, szoká­sait, munkásságát. Vizsgálják meg, hogy e nép szorgalma milyen kimeríthetetlen forrása a vagyoni jóllétnek. Számítsák fel, hogy a hotszáti­ nép veteménye és virágos kertjeiből s abból a pár tehénből, mely összes kapitá­lisát teszi, mennyi pénzt csinál évenként. És e tényekkel szemben hasonlítsák ösz­­sze a monostori vagy szaraosfalvi vagy fele­ki vagy bácsi román­ nép foglalkozását. Néz­zék meg azt a rendetlenséget, azt a ronda­­ságot, mely házi tűzhelyüket jellemzi. Te­kintsenek körül az udvarokon, melyeknek még csak kertelésük sincs. Vegyék figyelembe, hogy e községekben alig található egy vetemé­nyes­ kert és alig található egy szál virág, mely a földmivelő osztály tulajdonát képezné. A hostati asszony a legintenzívebb kerti­gazdaságot űzi, a szamosfalvi asszony még hagymát se termel. Ismételjük, hogy ez nem a véletlen mű­ve. A tény az, hogy a magyar embernek, jóval több cultur képessége van, mint a ro­mánnak. A román nép még mindig félnomád éle­tet él. Ezzel nem akarjuk azt mondani, mit pedig sokan hisznek, hogy ők egy elvénült faj, mely nem alkalmas arra, hogy a czivi­­lisáczióval járó változásokhoz simuljon. Ezt az elméletet mi egy népre nézve sem fogad­juk el. Igaz, hogy megtörtént egyik másik népnél a nemzeti halál, de előttünk bizonyos­nak látszik, hogy a­mely nép akar, az fel tud frissülni. Mi tehát nem mondjuk azt, hogy a ro­mán nép nem alkalmas a kulturális élet befoga­dására, de azt igen­is mondjuk, hogy Sze­­benben lármázó kapatos osztálya soha egyet- I len lépést sem tett még, a­mely komoly or- I vosszernek volna tekinthető. Fanatizálni ugyanis tudták e népet , de fölvilágosítani soha. El tudták hinteni köztük az elégületlenség magvát, de megszerettetni velük a szorgalmat nem. Megpróbálták velük meggy­űlöt­tetni a magyart, de arra soha sem tanították meg, hogy mit és mily irányban dolgozzanak. Ha mind­ezt meggondolják, s ha népük sorsán valóban részt vesznek, keserű szemre­hányásokkal kell, hogy önmagukat illessék. Eddigi politikai irányok mindig abban kul­minált, hogy saját maguknak megszerezzenek oly dolgokat, melyek tisztán csak nekik van­nak hasznukra. E szegény nép előtt telje­sen közönyös, hogy az ő szolgabirója román ajku-e vagy magyar. Ránézve a fődolog, hogy jobb állapotba jusson. Tett-e valamit a román kapatos osztály­­ ez érdekben ? — A képviselőház igazságügyi bizottsága szombati ülésében tárgyalás alá vette a főrendiháznak a törvénykezési rendtartás és végrehajtási eljárásra vonatkozó üzenetét és a módosításokhoz hozzájárult, kivéve a végrehajtási eljárás 2. §-ára vonatkozó azon módosítást, mely szerint büntető bíróságok marasztaló ítéletei alap­ján a végrehajtást a büntető bíróság rendelje el, melynek ellenében a bizottság az eredeti szöveg fentartásához ragaszkodik. Lényegesebb vitára a felszólalási jogot tárgyazó, 17. és 18. §§. kiha­gyása szolgáltatott alkalmat, Ch­orin és Vidliczkay a §§§ megtartása mellett emeltek szót. Teleszky István előadó és a bizottság többi tagjai azonban, habár főrendi ház indokolásában foglalt aggályo­kat nem osztják, miután tekintettel az országgyű­lés közeli befejezésére, nem remélhetik, hogy ezen fontos eltérés a szakaszok fentartásával kiegyen­líthető lenne; ezélszerűségi szempontból a §§. ki­hagyásához hozzájárultak. A javaslatnak az igazo­lásra és perújításra vonatkozó új §§-ait a bizott­ság a hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülésében fogja tárgyalni. TARCZA. A szegény család története. Angol szöveg után.; Souifóué. XIII. g. (22. Folytatás.) ’»ledamm|lattam’ ho&Ja Murray álnoksága folytán, h seia e’ e*e'tôl kezdve én voltam a hibás , te so­­kogy fa] ettél Wienem­. Boszankodtam magamra, ^ irháim! J6Dnek* kételkedhettem, hiszen eszem­ül, bizalQi töltött ifjúságunk, s a te sze­^ két­ 18 tS önfeláldozó természeted ? hiteit68jV°*taTM a re^ fogott hazugságok­­kfcéoy 4 n*' ^élreitéltelek és gyanúsítottalak. Sket u»*!* at mondtam ellened, s kegyetlen­‘tIt m 61 ellened­^ vlgy V H u’­ nem mertem vissza jönni ? ^ re®éovll e^eaet*’ hogy bocsánatodat. m­ettom» úgy éreztem, hogy nem bo­­^meg8oha! \ ^ i»m­ét*^n visszatértem, s meglát­^ 7 huainT'^11 hallottam ismét a te régi, ^ hod­ó„aw Egodat, akkor tudtam, hogy . ilea t0t iS kérhetek tőled. 2 ^ekik*’ P'8tám ’ M‘ egyÜU V°ltUDk ^ronk *’ anta tejet szívtuk , gyer­­!" ^ mindk **des lanyönk emlékére kérlek ^ üteg­ett^Őket egyaránt szeretett — bo-Szünet van; atyám testvére kezeit fogva, bámulva néz reá, mintha ez a kezet húsz évi em­lékek ködén keresztül látná. — István, édes testvér, folytatá nagybátyám, már most az utóbbi hibámra térek. Ausztráliában szép vagyont szereztem, de tudtam, hogy azt ot­tan nem tudom élvezni, tehát haza­jöttem, hogy gazdagságomat megosszam veled a régi házban, egykori családi birtokunkon, melyet évekkel ezelőtt visszavásároltam. A régi történetek, a régi viszály, mi elvá­lasztott bennünket, még eddig csak szívem által voltak megc­áfolva, tehát tervet készítettem, nem mintha kételkedtem volna benned, csak egy ma­gányos öreg­ember kívánsága volt, hogy azt, a­kire csak mint ifjúra emlékezem, most a férfi­­korban épen olyan fedhetetlen tiszta jelleműnek találtam, a­milyennek testvéremet képzeltem. Tudni akartam lefolyt életedet, ismerni akar­tam mostani helyzetedet, mielőtt tudnád, hogy testvéred hazajött gazdagon, s nincs többé szük­séged dolgozni. Nem képzelheted te azt a sóvár­gást, csengést, vágyat, a­mi rajtam erőt vett, mert csak egy minden családi kötelékektől meg­fosztott egyedül álló ember érezhet úgy, csak az, a­ki abban az egyetlen egy barátjában is, a­kit ez életben birt, kegyetlenül csalódott. Elhatároztam, hogy próbára teszlek. És a próba sikerült, olyannak találtalak, a­milyen gyer­mekkorodban voltál, nagylelkű, önm­egtagadó, ál­dozatkész, s a legnagyobb szegénységben is ren­díthetetlen szilárd jellemű. Még a gyermekeid is — folytatá reám néz­ve megnyerték szivemet jóságokkal, — megmu­tatva milyenek tudnak lenni egy idegenhez, a­ki részvétükre és könyörületességekre bízza magát. Mariska, az az ember akinek megszökését oly szí­vesen elősegítetted volna, épen olyan hálás irán­tad, mint ha a törvényszéktől rettegnie kellene. Az a szegény fiatal lakó a­ki holnapok óta kö­­nyörületességeteken él, épen olyan hálás mint­ha reá lett volna szorulva jóságtokra. Az az ember a­ki magányos szobátokba annyi időt töltött el, épen olyan hálás vendégszeretetetekért, mintha nem volna más otthona a­hová menjen. De engedjétek meg, hogy az egészet elbe­széljem. Olyan jól esik, sejpítés nélkül beszélni, s már édes testvér nem kell attól félnem hogy felismered a hangomat. Miután elhatároztam, hogy ha csak lehet, a saját fedeled alatt győződöm meg a Murray ha­zugságairól, képzelheted örömömet midőn felfedez­tem, hogy kiadó szobáid vannak. Megígértettem Mariskával, hogy csak úgy bizonytalanra tartsa fel számomra , aztán ide küldtem egy embert a legkedvezőbb ajánlatokkal, hogy állandó időre ve­gye ki számomra a szobákat, három annyi bért ígérve értek mint a­menyit Mariska tőlem kért. De megígérted hogy fenn tartod számomra, s sza­vadat megtartottad. Ide költöztem, s a fizetést hétről-hétrel ha­lasztottam, én az idegen, a­ki semmi igényt sem tarthattam szívességetekre ! Csak azért mert azt hitted hogy egyedül állok a világon, és szegény vagyok szállást adtál, meleg szobára vártál, asz­­talatokhoz hivtál, határtalan szívességetek oda ter­jedt hogy ételeteket is megosztottátok velem, bár mily kevés volt magatoknak. István, egész ittlétem alatt soha sem halot­­tara, sem tőled, sem gyermekeidtől egyetlen egy szót sem, a mi nagylelkűséget és könyörületet ne árult volna el. A Mariska erélyessége, bátorsága s övei iránti határtalan szeretete megragadta figyelme­met, s e drága gyermeket a legtöbb kísértésnek tettem ki, hogy később annál forróbb szeretettel szoríthassam szívemre, az ezer forint jutalmat ígérő körözvényt én adattam a kezedbe, tudva, hogy azzal az öszszeggel, atyádnak minden gond­ját eloszlathattad volna, s a Pétered távozását is megakadályozhatod. Édes kis leányom, megval­lom, hogy ekkor féltettelek, mert az előtt való est­ve szándékosan hagytam ajtómat nyitva, s a gázt égve, hogy tudjad ki tartózkodik nálatok. De ezt a legnehezebb próbát is kiállottad. István, én láttam küzdelmedet, reménytelen­ségedet, tudtam, hogy a krízis persze közeleg és még azt is bevártam. Pedig ez rettenetes erőfej­­­szítésembe került ; mit gondolsz ? köztetek élni, a mindennap növekedő aggodalomnak tanúja len­­ni, azt a keveset a mi volt megosztani veletek s közre­működni, hogy napról napra szegényebbé tegyelek-------ez nehéz dolog volt! Nincs fogalmad róla, menynyire fájt, midőn reggelenként távozni láttalak, munkát keresni, most midőn már teljes nyugalomra volna szüksé­­­­ged; de bár mily gyenge volt a test, akaratod­­ erős volt, s a nyomor kényszerítőit ,­estve fárad­tan, csüggedve tértél haza, de azért minden reg­­gel megújult reményed, s zúgolódás nélkül mentél­­ keserves utadra. És én még ekkor is vártam . . . mert édes szerelmeim minyájatokat próbára akartalak tenni. Láttam, hogy a gyermekek itthon mindent megtagadtak maguktól, egész nap dolgoztak, hogy estve miden köztük vagy, ne lásd a szükséget; láttam, hogy panasz és zúgolódás nélkül dolgoz­tak nem irigyelve a gazdagabb emberek sorsát. És láttam azt a derék ifjút, leányod jegye­sét, ki szép tehetsége daczára nem tudott munká­hoz jutni, láttam milyen küzdelmébe került az el­válásra készülni. És még ő sem gyanakodott reám, pedig az egész háznál az ő átható egyenes tekintetétől tar­tottam legjobban. Igen Mariskám, Péteredet is próbára tettem, de ne gondolj most azzal , majd eligazítom én azt vele ! Legrosszabbul esett a Lina örökös zúgoló­dását, panaszát és zsém­belődéseit hallani, ő ne­kem is épen úgy testvérem, mint neked, ám­bár én sohasem adtam neki szállást, táplálé­kot s gyöngéd ápolást, milyen türelmes voltál iránta mindig, valamint gyermekeid is, sőt ké­nyeztettétek s úgy bántatok vele, mintha ő volna házatoknál a legelső személy. Igen István, mint mondom, bevártam a krízist. Most már azon is túl vagyunk. A háztulajdonos által küldött embert kifi­zettem , már eltávozott. A többi adósságaidat hol­nap mind tisztába hozzuk. (Vége köv.) — A képviselőház elé a legközelebbi ülések egyikén törvényjavaslat fog terjesztetni, melynélfogva a kormány felhatalmazást nyer, hogy Németországgal egy a sta­tu­s-quo fenntartását involváló legtöbb kedvezményt biztosító szerződést köthessen. Az erre vonatkozó tárgyalások most folynak Berlinben. — Kereskedelmi szerződés Szerbiával. A kereskedelmi szerződés Ausztria-Magyarország és Szerbia között, már mindenesetre ratifikálta­­tott, azonban a határforgalom fontos kérdésében még mindig bizonyos differencziák állanak fenn, melyeknek kiegyenlítése valószínűleg egy pót­­jegyzőkönyben fog megtörténni. Ezen megegye­zést létre akarják hozni, mielőtt még a skup­­stina a kereskedelmi szerződés tárgyalását meg­kezdené, s ez okból Herbert báró megbízottunk a szerb udvarnál fontos utasításokkal Belgrád­­ba utazott. — Ignatiev kineveztetése az an­gol lapokban nagy zajt ütött s a legkiválóbb la­pok e kineveztetés politikai jelentőségével foglal­koznak. a Daily Telegraph ezeket írja : A nihi­lizmustól rövid az út a pánszlávizmusig és III. Sándor nem volna az első uralkodó, ki a forra­dalmat benn az országban egy künn szervezett forradalom által kísérli meg elnyomni. Ez azon kö­vetkeztetés, melyet Ignatien kineveztetésének fé­nyéből minden valószínűség szerint vonni lehet A czár alig tehetett volna kevésbbá tapintatos vá­lasztást, vagy olyant, mely biztosabban előidézte volna az általános el­égületlenséget. Ignatiev tábor­nok kineveztetése nem egyéb, mint Moszkva győ­zelme Szt.-Péervár fölött. E tény eléggé bizonyít­ja, hogy az uj czárra is alkalmazható azon mon­dás, hogy semmit, sem tanult és semmit sem fe­ledett el. A Daily News szintén azon vélemény­ben van, hogy Ignatiev kineveztetése rossz elő­jel Oroszországra nézve „Minden jel oda mutat. — Így szól e lap — hogy az uj czár Miklós czár politikájához tért vissza és Ázsiában előrenyomul­ni törekszik. E politikát II. Sándor czár alatt egy időre félre tették. Ez a legrosszabb politika me­lyet Oroszország követhet, ha ugyan azon czélt tartja szem előtt, hogy önmagát összeszedje és az anyagi és erkölcsi haladás terén előremenjen.“ Négy milliárd. Az aláírások 4%-os aranyjáradékra a tudósítások szerint, 4127 mil­lió forintot tesznek ki. Aláírtak ugyanis Bu­dapesten 105 millió forintot, Németországban 892 millió forintot, Ausztriában 470 millió forintot, Londonban 960 millió forintot, Páriá­ban 1700 millió forintot. A kibocsátandó 160 millió forint tehát több mint huszonötszörösen túljegyeztetett. JPA ítélet: Barcsay Domokos ünnepélyes kijelölése tegnap történt meg Hidas­máson lelkes óvatiók mellett. Programmbeszédéből alkalmunk volt meg­győződni, hogy a függetlenségi elveknek erős és öntudatos bajnokát nyerte meg benne az ország­­­b­á­n­f­f­i­h­u­n­y­a­d­i választókerület pedig méltán büszke lehet, hogy ily férfiúval képviseltetheti magát. A gyűlés lefolyásáról következőket jegyez­zük fel : a község háza előtti tért már 11 órakor délelőtt nagy tömeg­választó foglalta el. Itt vára­koztak a hidalmas vidéki választókra, kik Ördög- Kereszturról, Zsomborról, Középlakról, Drághból, Ketesdből, P.-Szt.-Mihályról, Farnosról és más községekből igen szép számmal jelentek meg Midőn a bánfi-hunyadi választók is megérkeztek, kik szi­ves előzékenységből öt kocsin kísérték ide az er­­délyrészi intéző bizottság küldöttét, Bart­ha Miklóst, lelkes éljenzések után, Zsombory Lajos ideiglenes pártelnök megnyitotta a gyűlést. Verős beszédében hangsúlyozta, hogy azon kö­­zpoyt, mely különösen az erdélyrészi választóke­rületeket ez ideig jellemezte, le kellett már egy­szer vetkőzni, s ideje volt sorompóba szállani a függetlenségi elvekért. Lelkes szavakban figyel­meztette a választókat, hogy itt az alkalom, se­gíteni önmagunkon, s az eddigi rendszer helyé­be, melynek nyomait romok jelölik mindenfelé, vihar­edzett épületet emelni, homlokzatán e sza­vakkal : Magyarország legyen önálló független állam. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén, Bar­csay Domokost ajánlja képviselőjelöltnek. Viharos éljenzés fogadta e szavakat, s óriás hangon kiál­tották, hogy „halljuk Barcsayt.“ Barcsay beszéde nagy és maradandó ha­tást idézett elő. Ő maga kezdte azzal, hogy uj­­jonéz, de e kijelentés csupán szónoki figurának bizonyult. Olyan nyugalommal és szabatossággal beszélt, min­t csak a parlamenti vitákban jól megedzett publicistáktól szoktunk várni. A bá­tor, nyílt­ és keresetlen szavak e daliás alak aj­kairól, valódi elragadtatást idéztek elő. Minden mondata éljenzéssel szakí­ttatott félbe. Hallani lehet, mindegyre az elragadtatás eme szavait: „Meg kapjuk végre emberünk-t“ — „ez a mi édes­apánk“ — „Isten nem hagyhat el min­ket“ stb. Belügyi állapotainkért s misemiáink legna­gyobb részéért a közjogi kiegyezést tette felelős­sé. Tüzetesen foglalkozott a bankügygyel, mely jelenlegi szervezetében nem alkalmas arra, hogy hitelviszonyainkon segítsen — hoszszasan és mind praktikus gazda érdekesen fejtegette a vámközön­­ség hátrányait melyek nyerstermelésünket lenyű­gözik, s iparunk fejlődését csírájában elfojtják. Határozottan nyilatkozott a közös hadsereg in­tézményének az ön illő magyar hadsereggé való fölcseréltetése érdekében. Kitüntette, hogy a kö­zös hadsereg megfoszt az alkotmány biztosíté­kaitól, s mint idegen intézmény, nem nyújthat hazánknak kellő védelmet Kár volt az ellenfélnek meg nem hallgatni e beszédet. Volt biz abban panasz az adók elvi­­selhetetlenségéről is, de megérthették volna, hogy kivel van dolguk, midőn Barcsay határozottan kijelentette, hogy „adót fizetni kell mindenütt. Olyasmit nem ígérek, mit be nem válthatok. Még azt sem ígérem, hogy pártunk győzelemre jutása esetén le fogják az adót szálítani. A teher valószí­nűleg oly nagy marad, mint eddig , de részint a kezelési módozatok czélszerű elrendezésével, részint az adóképesség emelésével, s részint, azon erköl­csi hatásnál fogva, hogy tudni fogják, miszerint ez adót önmagunknak, saját hazánk berendezése és igazgatására fordítjuk, elviselhetőbbé lesznek a terhek.“ A választók megértették ez őszinte sza­vakat, s egyik kijelentését sem fogadták lelkeseb­ben mint ezt. E nagy hatású beszéd után, az elnök felhí­vására Bartha Miklós tartott beszédet. Beszédé­ben tüzetesen foglalkozott azon módozatokkal, me­lyek a közjogi állapotokból való kibontakozást bé­kés után, megrázkódások nélkül lehetővé teszik, s visszautasította azon ráfogásokat, melyekkel a füg­getlenségi pártot iotim­álni szokás. Ezután a gyűlés constituálta magát. A választó­kerület túlságosan kiterjedt lévén, a szervezkedés akként állapíttatott meg, hogy a szervezet két részre oszolok, u. m­. a h­i­d­a­l­m­á­s­i és b.-h­u­ny­ad­i járásra. A hidalmási járás pártja ekként alakult meg: Elnöknek a tevékenységéről ismere­­tetes Zsombory Lajos, alelnöknek a derék és nagybefolyásu Bányai Mihály választatott , jegy­zőnek Mohay Árpád. Válaszmányi tagok lettek: Czifad Antal, Demjén Károly, Bakó Mihály, Ver­­szán István, Bereszky József, André Gábor, Ma­rosán Gábor, Stefán Miklós, Ferenczi Sámuel, Po­­rucz Gyula, Birró Gyula, Kósa János és Popo­­vics János. Ugyanígy fog szervezkedni a b.­hu­nyadi járás pártja is, s az értekezlet azon óhajá­nak adott kifejezést, hogy a két párt kapcsául, a működés egyöntetűsége kedvéért, választassák meg az egész kerületre nézve pártelnöknek Szacsvay Sándor ördög­keresztúri nagybirtokos. Szacsvay szíves volt a megbízatást elvállalni. Következett egy 120 terítériű banquette. A pohárköszöntések sorát Barcsay nyi­totta meg, éltetve a választó­kerület függetlenségi polgárait. Bartha Miklós éltette Barcsayt, Z­s­om­­bory Lajos Barthát, Zak­ari­ás Antal Szacsvay­­ Barcsay éltette a Bányai testvéreket, Bartha éltette Zakariást mint a zilahi függetlenségi párt derék alelnökét stb. Nos, kormánypárti kollegáink hozhatnak tu­dósításokat a maguk módja szerint. Megírhatják, hogy a csőcselék vett részt ez ünnepélyen, hogy alig volt 15—20 ember, hogy ámító beszédet tar­tottak. De ha lesz tudósításukban az igazságnak is egy kis helye, akkor tegyék bele, hogy Lészay Lajos kormmánypárti jelölt ép azért, mert sze­mélyes érdekei nem szoktak belejátszani a köz­­üt­vekbe, ha látni fogja, hogy kik támogatják Barcsayt, s ki marad meg mellette a miként az m­ár hírlik is kétségen kívül megköszöni­k a Gyarmathy Zsigmond úr bizalmát, s idő előtt visszavonul, hogy megkímélve legyen a bukástól. Azt is megírhatják, hogy miután Szacsvay Sándor Zsombory Lajos, Bányai Mihály, Barcsay Domo­kos ezen pár­hoz tartozik,­­ Wesselényi Ferencz pedig nem tart a kormányával, a nagy­birtoko­sok közül még csak Szabó Gyula hiányzott (és ő sem azért mintha velük tartana) hogy kimon­­dassék a földosztás szükségessége, s azonnal foganatba is vegyék a kalota-,szt.-királyi antiqua sessión.

Next