Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-05-23 / 117. szám
y^ndíh évfolyam. KZEBK£NZT6i IRODA : 16. »*• ho?á a lap azellemi részét illató közlemények «].KrízllWR czimiendeLZ „ELLENZÉS" ILŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagj helyben házhoz hordva. . 18 frt. Ili Negyedévre ..... 3 frt. bfci ® frt. l!l ES7 hóra helyben . . 1 frt. filén* ' ar^m ára helyben 4 kr. vidéken is kr. . &I Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével, "gtgiratok nem adatnak vlaara. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Lisd Kiaaus. HT. Nzíim Kolozsvár, hóffö. május 23. 1SS1. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasabozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. I Kulturképesség. Kolozsvár egyike az ország legműveltebb finak. Bár merre tekintünk, észre fogjuk ■ a kultúra nemes nyomát. Jó ízlés, tisz- Tí kényelmes berendezés a házaknál , szort‘JJJ előretörekvés, magas intelligence az b I /]e0bfiA közintézetektől hemzseg minden főbb Államnak és felekezetinek kitünőleg belezett iskolái, s ezek betetőzéséül ott áll az ifjú egyetem a helyes irányú fejlődés legkomolyabb útján. E magas fejlettségű város tőszomszédában alig elválasztva tőle egy vékony vámorompó által, ott fekszik Monostor község, az ő román ajkú lakóival. Észlelő embernek, érdemes dolog ki-ki menni oda. Az ember nemcsak politikával él, s a hírlapíró rosszul tenei, ha a társadalom egyik másik tünetét figyelmen kívül hagyná. Minden város bizonyos befolyást szokott gyakorolni a környezetében fekvő községekre. A befolyás olykor nem jó, olykor üdvös, de mindig megvan. Meglátszik az, a község gazdasági viszonyain, vagyoni emelkedésén, építkezési módján, erkölcsi felfogásán, öltözködésén és szokásaiban egyaránt. A gyakori érintkezés, minden népre nézve átalakulási folyamat. Minél műveltebb a város, annál nagyobb e befolyás. És különös dolog, hogy Monostoron nem érezhető, Kolozsvár közelsége. Népe nem miveltebb, mint a többi román; építkezése nem kölömb, mint Fenesnek, sőt nincsen olyan, mint például a naszódvidéki községeknek ; szokásai csak oly rustikusok, mint akár a mezőségi románoké; munkásságában nem szorgalmasabb a többi román községeknél. Jutott-e eszébe a román kaputos osztályuk, hogy kutasson e tény indoka után? Bizonyára nem. Ha kutattak volna, megtalálják nemcsak az indokát, hanem saját teendőik sorrendjét is. Ha megnéznék e szánalomra méltó hátramaradást, s ha gondolkozóinak a segítség módozatai felől, bizonyára rájönnének, feltéve, hogy van igaz szeretet bennük saját fajuk iránt, s feltéve, hogy nem pépámitók az izgatók legordinárébb fajtájául, hogy az általuk botorul űzött magasabb Politika csak arra való, hogy saját repulatójukat veszélyeztesse, s magának a népnek semmit se használjon. A census leszálitás, az unió felbontá-12 önálló nemzetiség, távoleső ködképek, e jek közül a két utóbbi, bizonyára nem og megvalósulni, amig e földet magyarok jajának nevezik. De ha megvalósulna sem mutatna semmit népük szánandó állapotán. Azzal ne hitegessék magukat, mintha kisörülmény, hogy e község nem tudott Pin T !! a tunyatsag állapotából, csivéletlen műve volna. Nem véletlen ez, hanem törvény. Törvénye a logikának s a népélet természetszerű fejlődésének. Ugyanaz a befolyás uralja a Hidelvót s az egész úgy- t nevezett „Hostat“-ot. Próbáljuk meg összehasonlítást tenni. Nézzék meg a „Hostat“ népét, szokásait, munkásságát. Vizsgálják meg, hogy e nép szorgalma milyen kimeríthetetlen forrása a vagyoni jóllétnek. Számítsák fel, hogy a hotszáti nép veteménye és virágos kertjeiből s abból a pár tehénből, mely összes kapitálisát teszi, mennyi pénzt csinál évenként. És e tényekkel szemben hasonlítsák öszsze a monostori vagy szaraosfalvi vagy feleki vagy bácsi román nép foglalkozását. Nézzék meg azt a rendetlenséget, azt a rondaságot, mely házi tűzhelyüket jellemzi. Tekintsenek körül az udvarokon, melyeknek még csak kertelésük sincs. Vegyék figyelembe, hogy e községekben alig található egy veteményes kert és alig található egy szál virág, mely a földmivelő osztály tulajdonát képezné. A hostati asszony a legintenzívebb kertigazdaságot űzi, a szamosfalvi asszony még hagymát se termel. Ismételjük, hogy ez nem a véletlen műve. A tény az, hogy a magyar embernek, jóval több cultur képessége van, mint a románnak. A román nép még mindig félnomád életet él. Ezzel nem akarjuk azt mondani, mit pedig sokan hisznek, hogy ők egy elvénült faj, mely nem alkalmas arra, hogy a czivilisáczióval járó változásokhoz simuljon. Ezt az elméletet mi egy népre nézve sem fogadjuk el. Igaz, hogy megtörtént egyik másik népnél a nemzeti halál, de előttünk bizonyosnak látszik, hogy amely nép akar, az fel tud frissülni. Mi tehát nem mondjuk azt, hogy a román nép nem alkalmas a kulturális élet befogadására, de azt igenis mondjuk, hogy Szebenben lármázó kapatos osztálya soha egyet- I len lépést sem tett még, amely komoly or- I vosszernek volna tekinthető. Fanatizálni ugyanis tudták e népet , de fölvilágosítani soha. El tudták hinteni köztük az elégületlenség magvát, de megszerettetni velük a szorgalmat nem. Megpróbálták velük meggyűlöttetni a magyart, de arra soha sem tanították meg, hogy mit és mily irányban dolgozzanak. Ha mindezt meggondolják, s ha népük sorsán valóban részt vesznek, keserű szemrehányásokkal kell, hogy önmagukat illessék. Eddigi politikai irányok mindig abban kulminált, hogy saját maguknak megszerezzenek oly dolgokat, melyek tisztán csak nekik vannak hasznukra. E szegény nép előtt teljesen közönyös, hogy az ő szolgabirója román ajku-e vagy magyar. Ránézve a fődolog, hogy jobb állapotba jusson. Tett-e valamit a román kapatos osztály ez érdekben ? — A képviselőház igazságügyi bizottsága szombati ülésében tárgyalás alá vette a főrendiháznak a törvénykezési rendtartás és végrehajtási eljárásra vonatkozó üzenetét és a módosításokhoz hozzájárult, kivéve a végrehajtási eljárás 2. §-ára vonatkozó azon módosítást, mely szerint büntető bíróságok marasztaló ítéletei alapján a végrehajtást a büntető bíróság rendelje el, melynek ellenében a bizottság az eredeti szöveg fentartásához ragaszkodik. Lényegesebb vitára a felszólalási jogot tárgyazó, 17. és 18. §§. kihagyása szolgáltatott alkalmat, Chorin és Vidliczkay a §§§ megtartása mellett emeltek szót. Teleszky István előadó és a bizottság többi tagjai azonban, habár főrendi ház indokolásában foglalt aggályokat nem osztják, miután tekintettel az országgyűlés közeli befejezésére, nem remélhetik, hogy ezen fontos eltérés a szakaszok fentartásával kiegyenlíthető lenne; ezélszerűségi szempontból a §§. kihagyásához hozzájárultak. A javaslatnak az igazolásra és perújításra vonatkozó új §§-ait a bizottság a hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülésében fogja tárgyalni. TARCZA. A szegény család története. Angol szöveg után.; Souifóué. XIII. g. (22. Folytatás.) ’»ledamm|lattam’ ho&Ja Murray álnoksága folytán, h seia e’ e*e'tôl kezdve én voltam a hibás , te sokogy fa] ettél Wienem. Boszankodtam magamra, ^ irháim! J6Dnek* kételkedhettem, hiszen eszemül, bizalQi töltött ifjúságunk, s a te sze^ két 18 tS önfeláldozó természeted ? hiteit68jV°*taTM a re^ fogott hazugságokkfcéoy 4 n*' ^élreitéltelek és gyanúsítottalak. Sket u»*!* at mondtam ellened, s kegyetlen‘tIt m 61 ellened^ vlgy V H u’ nem mertem vissza jönni ? ^ re®éovll e^eaet*’ hogy bocsánatodat. mettom» úgy éreztem, hogy nem bo^meg8oha! \ ^ i»mét*^n visszatértem, s meglát^ 7 huainT'^11 hallottam ismét a te régi, ^ hodó„aw Egodat, akkor tudtam, hogy . ilea t0t iS kérhetek tőled. 2 ^ekik*’ P'8tám ’ M‘ egyÜU V°ltUDk ^ronk *’ anta tejet szívtuk , gyer!" ^ mindk **des lanyönk emlékére kérlek ^ ütegett^Őket egyaránt szeretett — bo-Szünet van; atyám testvére kezeit fogva, bámulva néz reá, mintha ez a kezet húsz évi emlékek ködén keresztül látná. — István, édes testvér, folytatá nagybátyám, már most az utóbbi hibámra térek. Ausztráliában szép vagyont szereztem, de tudtam, hogy azt ottan nem tudom élvezni, tehát hazajöttem, hogy gazdagságomat megosszam veled a régi házban, egykori családi birtokunkon, melyet évekkel ezelőtt visszavásároltam. A régi történetek, a régi viszály, mi elválasztott bennünket, még eddig csak szívem által voltak megcáfolva, tehát tervet készítettem, nem mintha kételkedtem volna benned, csak egy magányos öregember kívánsága volt, hogy azt, akire csak mint ifjúra emlékezem, most a férfikorban épen olyan fedhetetlen tiszta jelleműnek találtam, amilyennek testvéremet képzeltem. Tudni akartam lefolyt életedet, ismerni akartam mostani helyzetedet, mielőtt tudnád, hogy testvéred hazajött gazdagon, s nincs többé szükséged dolgozni. Nem képzelheted te azt a sóvárgást, csengést, vágyat, ami rajtam erőt vett, mert csak egy minden családi kötelékektől megfosztott egyedül álló ember érezhet úgy, csak az, aki abban az egyetlen egy barátjában is, akit ez életben birt, kegyetlenül csalódott. Elhatároztam, hogy próbára teszlek. És a próba sikerült, olyannak találtalak, amilyen gyermekkorodban voltál, nagylelkű, önmegtagadó, áldozatkész, s a legnagyobb szegénységben is rendíthetetlen szilárd jellemű. Még a gyermekeid is — folytatá reám nézve megnyerték szivemet jóságokkal, — megmutatva milyenek tudnak lenni egy idegenhez, aki részvétükre és könyörületességekre bízza magát. Mariska, az az ember akinek megszökését oly szívesen elősegítetted volna, épen olyan hálás irántad, mint ha a törvényszéktől rettegnie kellene. Az a szegény fiatal lakó aki holnapok óta könyörületességeteken él, épen olyan hálás mintha reá lett volna szorulva jóságtokra. Az az ember aki magányos szobátokba annyi időt töltött el, épen olyan hálás vendégszeretetetekért, mintha nem volna más otthona ahová menjen. De engedjétek meg, hogy az egészet elbeszéljem. Olyan jól esik, sejpítés nélkül beszélni, s már édes testvér nem kell attól félnem hogy felismered a hangomat. Miután elhatároztam, hogy ha csak lehet, a saját fedeled alatt győződöm meg a Murray hazugságairól, képzelheted örömömet midőn felfedeztem, hogy kiadó szobáid vannak. Megígértettem Mariskával, hogy csak úgy bizonytalanra tartsa fel számomra , aztán ide küldtem egy embert a legkedvezőbb ajánlatokkal, hogy állandó időre vegye ki számomra a szobákat, három annyi bért ígérve értek mint amenyit Mariska tőlem kért. De megígérted hogy fenn tartod számomra, s szavadat megtartottad. Ide költöztem, s a fizetést hétről-hétrel halasztottam, én az idegen, aki semmi igényt sem tarthattam szívességetekre ! Csak azért mert azt hitted hogy egyedül állok a világon, és szegény vagyok szállást adtál, meleg szobára vártál, asztalatokhoz hivtál, határtalan szívességetek oda terjedt hogy ételeteket is megosztottátok velem, bár mily kevés volt magatoknak. István, egész ittlétem alatt soha sem halottara, sem tőled, sem gyermekeidtől egyetlen egy szót sem, a mi nagylelkűséget és könyörületet ne árult volna el. A Mariska erélyessége, bátorsága s övei iránti határtalan szeretete megragadta figyelmemet, s e drága gyermeket a legtöbb kísértésnek tettem ki, hogy később annál forróbb szeretettel szoríthassam szívemre, az ezer forint jutalmat ígérő körözvényt én adattam a kezedbe, tudva, hogy azzal az öszszeggel, atyádnak minden gondját eloszlathattad volna, s a Pétered távozását is megakadályozhatod. Édes kis leányom, megvallom, hogy ekkor féltettelek, mert az előtt való estve szándékosan hagytam ajtómat nyitva, s a gázt égve, hogy tudjad ki tartózkodik nálatok. De ezt a legnehezebb próbát is kiállottad. István, én láttam küzdelmedet, reménytelenségedet, tudtam, hogy a krízis persze közeleg és még azt is bevártam. Pedig ez rettenetes erőfejszítésembe került ; mit gondolsz ? köztetek élni, a mindennap növekedő aggodalomnak tanúja lenni, azt a keveset a mi volt megosztani veletek s közreműködni, hogy napról napra szegényebbé tegyelek-------ez nehéz dolog volt! Nincs fogalmad róla, menynyire fájt, midőn reggelenként távozni láttalak, munkát keresni, most midőn már teljes nyugalomra volna szükséged; de bár mily gyenge volt a test, akaratod erős volt, s a nyomor kényszerítőit ,estve fáradtan, csüggedve tértél haza, de azért minden reggel megújult reményed, s zúgolódás nélkül mentél keserves utadra. És én még ekkor is vártam . . . mert édes szerelmeim minyájatokat próbára akartalak tenni. Láttam, hogy a gyermekek itthon mindent megtagadtak maguktól, egész nap dolgoztak, hogy estve miden köztük vagy, ne lásd a szükséget; láttam, hogy panasz és zúgolódás nélkül dolgoztak nem irigyelve a gazdagabb emberek sorsát. És láttam azt a derék ifjút, leányod jegyesét, ki szép tehetsége daczára nem tudott munkához jutni, láttam milyen küzdelmébe került az elválásra készülni. És még ő sem gyanakodott reám, pedig az egész háznál az ő átható egyenes tekintetétől tartottam legjobban. Igen Mariskám, Péteredet is próbára tettem, de ne gondolj most azzal , majd eligazítom én azt vele ! Legrosszabbul esett a Lina örökös zúgolódását, panaszát és zsémbelődéseit hallani, ő nekem is épen úgy testvérem, mint neked, ámbár én sohasem adtam neki szállást, táplálékot s gyöngéd ápolást, milyen türelmes voltál iránta mindig, valamint gyermekeid is, sőt kényeztettétek s úgy bántatok vele, mintha ő volna házatoknál a legelső személy. Igen István, mint mondom, bevártam a krízist. Most már azon is túl vagyunk. A háztulajdonos által küldött embert kifizettem , már eltávozott. A többi adósságaidat holnap mind tisztába hozzuk. (Vége köv.) — A képviselőház elé a legközelebbi ülések egyikén törvényjavaslat fog terjesztetni, melynélfogva a kormány felhatalmazást nyer, hogy Németországgal egy a status-quo fenntartását involváló legtöbb kedvezményt biztosító szerződést köthessen. Az erre vonatkozó tárgyalások most folynak Berlinben. — Kereskedelmi szerződés Szerbiával. A kereskedelmi szerződés Ausztria-Magyarország és Szerbia között, már mindenesetre ratifikáltatott, azonban a határforgalom fontos kérdésében még mindig bizonyos differencziák állanak fenn, melyeknek kiegyenlítése valószínűleg egy pótjegyzőkönyben fog megtörténni. Ezen megegyezést létre akarják hozni, mielőtt még a skupstina a kereskedelmi szerződés tárgyalását megkezdené, s ez okból Herbert báró megbízottunk a szerb udvarnál fontos utasításokkal Belgrádba utazott. — Ignatiev kineveztetése az angol lapokban nagy zajt ütött s a legkiválóbb lapok e kineveztetés politikai jelentőségével foglalkoznak. a Daily Telegraph ezeket írja : A nihilizmustól rövid az út a pánszlávizmusig és III. Sándor nem volna az első uralkodó, ki a forradalmat benn az országban egy künn szervezett forradalom által kísérli meg elnyomni. Ez azon következtetés, melyet Ignatien kineveztetésének fényéből minden valószínűség szerint vonni lehet A czár alig tehetett volna kevésbbá tapintatos választást, vagy olyant, mely biztosabban előidézte volna az általános elégületlenséget. Ignatiev tábornok kineveztetése nem egyéb, mint Moszkva győzelme Szt.-Péervár fölött. E tény eléggé bizonyítja, hogy az uj czárra is alkalmazható azon mondás, hogy semmit, sem tanult és semmit sem feledett el. A Daily News szintén azon véleményben van, hogy Ignatiev kineveztetése rossz előjel Oroszországra nézve „Minden jel oda mutat. — Így szól e lap — hogy az uj czár Miklós czár politikájához tért vissza és Ázsiában előrenyomulni törekszik. E politikát II. Sándor czár alatt egy időre félre tették. Ez a legrosszabb politika melyet Oroszország követhet, ha ugyan azon czélt tartja szem előtt, hogy önmagát összeszedje és az anyagi és erkölcsi haladás terén előremenjen.“ Négy milliárd. Az aláírások 4%-os aranyjáradékra a tudósítások szerint, 4127 millió forintot tesznek ki. Aláírtak ugyanis Budapesten 105 millió forintot, Németországban 892 millió forintot, Ausztriában 470 millió forintot, Londonban 960 millió forintot, Páriában 1700 millió forintot. A kibocsátandó 160 millió forint tehát több mint huszonötszörösen túljegyeztetett. JPA ítélet: Barcsay Domokos ünnepélyes kijelölése tegnap történt meg Hidasmáson lelkes óvatiók mellett. Programmbeszédéből alkalmunk volt meggyőződni, hogy a függetlenségi elveknek erős és öntudatos bajnokát nyerte meg benne az országbánffihunyadi választókerület pedig méltán büszke lehet, hogy ily férfiúval képviseltetheti magát. A gyűlés lefolyásáról következőket jegyezzük fel : a község háza előtti tért már 11 órakor délelőtt nagy tömegválasztó foglalta el. Itt várakoztak a hidalmas vidéki választókra, kik Ördög- Kereszturról, Zsomborról, Középlakról, Drághból, Ketesdből, P.-Szt.-Mihályról, Farnosról és más községekből igen szép számmal jelentek meg Midőn a bánfi-hunyadi választók is megérkeztek, kik szives előzékenységből öt kocsin kísérték ide az erdélyrészi intéző bizottság küldöttét, Bartha Miklóst, lelkes éljenzések után, Zsombory Lajos ideiglenes pártelnök megnyitotta a gyűlést. Verős beszédében hangsúlyozta, hogy azon közpoyt, mely különösen az erdélyrészi választókerületeket ez ideig jellemezte, le kellett már egyszer vetkőzni, s ideje volt sorompóba szállani a függetlenségi elvekért. Lelkes szavakban figyelmeztette a választókat, hogy itt az alkalom, segíteni önmagunkon, s az eddigi rendszer helyébe, melynek nyomait romok jelölik mindenfelé, viharedzett épületet emelni, homlokzatán e szavakkal : Magyarország legyen önálló független állam. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén, Barcsay Domokost ajánlja képviselőjelöltnek. Viharos éljenzés fogadta e szavakat, s óriás hangon kiáltották, hogy „halljuk Barcsayt.“ Barcsay beszéde nagy és maradandó hatást idézett elő. Ő maga kezdte azzal, hogy ujjonéz, de e kijelentés csupán szónoki figurának bizonyult. Olyan nyugalommal és szabatossággal beszélt, mint csak a parlamenti vitákban jól megedzett publicistáktól szoktunk várni. A bátor, nyílt és keresetlen szavak e daliás alak ajkairól, valódi elragadtatást idéztek elő. Minden mondata éljenzéssel szakíttatott félbe. Hallani lehet, mindegyre az elragadtatás eme szavait: „Meg kapjuk végre emberünk-t“ — „ez a mi édesapánk“ — „Isten nem hagyhat el minket“ stb. Belügyi állapotainkért s misemiáink legnagyobb részéért a közjogi kiegyezést tette felelőssé. Tüzetesen foglalkozott a bankügygyel, mely jelenlegi szervezetében nem alkalmas arra, hogy hitelviszonyainkon segítsen — hoszszasan és mind praktikus gazda érdekesen fejtegette a vámközönség hátrányait melyek nyerstermelésünket lenyűgözik, s iparunk fejlődését csírájában elfojtják. Határozottan nyilatkozott a közös hadsereg intézményének az ön illő magyar hadsereggé való fölcseréltetése érdekében. Kitüntette, hogy a közös hadsereg megfoszt az alkotmány biztosítékaitól, s mint idegen intézmény, nem nyújthat hazánknak kellő védelmet Kár volt az ellenfélnek meg nem hallgatni e beszédet. Volt biz abban panasz az adók elviselhetetlenségéről is, de megérthették volna, hogy kivel van dolguk, midőn Barcsay határozottan kijelentette, hogy „adót fizetni kell mindenütt. Olyasmit nem ígérek, mit be nem válthatok. Még azt sem ígérem, hogy pártunk győzelemre jutása esetén le fogják az adót szálítani. A teher valószínűleg oly nagy marad, mint eddig , de részint a kezelési módozatok czélszerű elrendezésével, részint az adóképesség emelésével, s részint, azon erkölcsi hatásnál fogva, hogy tudni fogják, miszerint ez adót önmagunknak, saját hazánk berendezése és igazgatására fordítjuk, elviselhetőbbé lesznek a terhek.“ A választók megértették ez őszinte szavakat, s egyik kijelentését sem fogadták lelkesebben mint ezt. E nagy hatású beszéd után, az elnök felhívására Bartha Miklós tartott beszédet. Beszédében tüzetesen foglalkozott azon módozatokkal, melyek a közjogi állapotokból való kibontakozást békés után, megrázkódások nélkül lehetővé teszik, s visszautasította azon ráfogásokat, melyekkel a függetlenségi pártot iotimálni szokás. Ezután a gyűlés constituálta magát. A választókerület túlságosan kiterjedt lévén, a szervezkedés akként állapíttatott meg, hogy a szervezet két részre oszolok, u. m. a hidalmási és b.-hunyadi járásra. A hidalmási járás pártja ekként alakult meg: Elnöknek a tevékenységéről ismeretetes Zsombory Lajos, alelnöknek a derék és nagybefolyásu Bányai Mihály választatott , jegyzőnek Mohay Árpád. Válaszmányi tagok lettek: Czifad Antal, Demjén Károly, Bakó Mihály, Verszán István, Bereszky József, André Gábor, Marosán Gábor, Stefán Miklós, Ferenczi Sámuel, Porucz Gyula, Birró Gyula, Kósa János és Popovics János. Ugyanígy fog szervezkedni a b.hunyadi járás pártja is, s az értekezlet azon óhajának adott kifejezést, hogy a két párt kapcsául, a működés egyöntetűsége kedvéért, választassák meg az egész kerületre nézve pártelnöknek Szacsvay Sándor ördögkeresztúri nagybirtokos. Szacsvay szíves volt a megbízatást elvállalni. Következett egy 120 terítériű banquette. A pohárköszöntések sorát Barcsay nyitotta meg, éltetve a választókerület függetlenségi polgárait. Bartha Miklós éltette Barcsayt, Zsombory Lajos Barthát, Zakariás Antal Szacsvay Barcsay éltette a Bányai testvéreket, Bartha éltette Zakariást mint a zilahi függetlenségi párt derék alelnökét stb. Nos, kormánypárti kollegáink hozhatnak tudósításokat a maguk módja szerint. Megírhatják, hogy a csőcselék vett részt ez ünnepélyen, hogy alig volt 15—20 ember, hogy ámító beszédet tartottak. De ha lesz tudósításukban az igazságnak is egy kis helye, akkor tegyék bele, hogy Lészay Lajos kormmánypárti jelölt ép azért, mert személyes érdekei nem szoktak belejátszani a közütvekbe, ha látni fogja, hogy kik támogatják Barcsayt, s ki marad meg mellette a miként az már hírlik is kétségen kívül megköszönik a Gyarmathy Zsigmond úr bizalmát, s idő előtt visszavonul, hogy megkímélve legyen a bukástól. Azt is megírhatják, hogy miután Szacsvay Sándor Zsombory Lajos, Bányai Mihály, Barcsay Domokos ezen párhoz tartozik, Wesselényi Ferencz pedig nem tart a kormányával, a nagybirtokosok közül még csak Szabó Gyula hiányzott (és ő sem azért mintha velük tartana) hogy kimondassék a földosztás szükségessége, s azonnal foganatba is vegyék a kalota-,szt.-királyi antiqua sessión.