Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-10-10 / 231. szám

Koloszvárt 1881. Nem mulasztandjuk el ezek mellett a köz­művelődés érdekeit sem szem előtt tartani s a kér­dés kellő előkészítése után a főrendiház szervezé­sének munkálatához is hozzá fogunk. Hogy mindezen békés alakításokat czélzó feladatoknak kellő nyugalommal megfelelhessünk, ebben legfőbb tényező azon békés hangulat, melyet Európa minden államának uralkodói és kormány­zói, s azok között Felséged első­sorban, de maguk e világ­rész népei is, fenntartani igyekeznek. E bölcs békeszeretet és közös egyetértés árasztja minden országra a jólétet, hazánkra különösen. Ez segíti elő azon törekvéseit a megelőző törvényhozási időszaknak, melyekkel nagy erőfe­szítések és áldozatok árán hazánk hitelét helyre­állítani sikerült. Hitelünk megszilárdulása közelebb vitt bennünket nagy mértékben az államháztar­tásban való rend helyreállításához. De érezzük, hogy az egyensúly helyreállítása még hátra van. Készséggel fogunk oda törekedni, hogy ez, bár fokozatosan és lassan is, eléressék, de be­látjuk e téren a nehézsgét, mely főleg abban rejlik, hogy az állam és közönség vagyoni szaporodá­sának előmozdítására vezető befektetéseket telje­sen megszüntetni nem lehet, ezek pedig a kiadá­sokat egyre fokozzák, azonkívül is korábbi köte­lezettségeinknek pontos teljesítése , belrendelkezé­­sünk költségei, az országos elemi csapások elfordí­­tására teendő intézkedések megtakarításokat alig, vagy épen nem engednek meg, a­míg ezekkel szemben az állam jövedelmei csak a nép jólétének emelkedéséhez mért fokozatban szaporodhatnak. Legfőbb és legnehezebb feladataink egyike lesz ily viszonyok között megtalálni a helyes kö­zép­utat a befektetések teljes megakasztása s a magukban véve czélszerű beruházásoknak is roha­mos eszközlése között, mely után haladva fejlesz­­tessék az általános vagyonosodás úgy, hogy ha kell, majd a nagyobb teher is elviselhető legyen; de ne tétessenek oly kiadások, melyek az állam­háztartásban a hiányt nagy mérvben emelvén, az egyensúly elérését megnehezítenék. Kiadásaink legtetemesebb részét képezi az,­­ a­mit a véderő fenntartására teljesítünk. Kény­telenek vagyunk elismerni, hogy Európa többi államainak a békés hangulat mellett is folytatott hadszervezési rendszere mellett államunkra egy­magára nagyobb megtakarításokat eszközölni fö­lötte nehéz. E czélr a hozott áldozatainknak kár­pótlását találjuk abban a nyugalomban, mely ha­zánkat körülveszi, s törvényhozásunkat nyugodtabb alkotásokra képesíti, abban a tekintélyben, mely­ben az osztrák-magyar monarchia a külföld előtt részesül, és abban a méltó elismerésben, mely hadseregünk felől egyhangúan nyilatkozik, méltán sorozva melléje honvédségünket, s a mikben, mink trónunk és országunk egyik támaszát és alkotmá­nyos szabadságon alapuló jövő egyik kezességét óhajtjuk feltalálni. S meg vagyunk győződve fe­lőle, hogy e hitünkben nem csalatkozunk. A teljes együttérzés a haderő és Felséged népeinek többi osztálya között az, mit minden hazafinak őszintén ápolni kell, s ez együttérzés általános nagy vonásokban meg is található. Látta a nemzet a nagy országos csapások veszedelmei közt, minő önfeláldozással fáradott városaink, vidékeink, népünk megmentésében a közös hadsereg minden rangbeli tagja, a tábor­noktól a közkatonáig. De viszont Felséged is tapasztalhatta, saját legmagasabb szemlélete után, mily testvéries oda­adással, mily őszinte szívességgel fogadta a nem­zetnek minden osztálya derék hadseregünket; — láthatta, érezhette e hadseregnek minden tagja, a tábornagytól a közkatonákig, hogy a magyar nép tiszteli, becsüli, szereli azt az osztályt, mely érte fegyvert hordoz, a hadi tudományban fárad, a csatában vérét ontja. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy merül­tek fel egyes sajnálatos esetek, melyek ez üdvös egyetértést megzavarni, a kedélyekben kétséget támasztani képesek lehetnének; meg vagyunk azonban a felől győződve, hogy Felséged szigo­rúan alkotmányos érzülete, s a magyar nemzet legnagyobb részének józan, higgadt felfogása el fog enyésztetni minden diszharmóniára törekvést s katonát és polgárt egyaránt meg fog győzni azon alapigazságról, hogy a koronás király és a haza s annak alkotmánya iránti hűség egy és ugyan­az , hogy a ki az egyik ellen vét, a másik ellen vétett s hogy a trónt és az ország alkotmányát híven szolgálni csak együtt lehet, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. A legmélyebbb alattvalói hódolat és a leg­törhetetlenebb fiúi szeretet indulataival távozunk felséged trónja elöl feladatunk megkezdéséhez: a mindenható minden áldásait s hosszú és boldog életet kívánva Felségednek, minthogy azon a vidéken az izgatás más jelensé­gei is tűntek fel. Szónok hosszabb hivatalos je­lentést olvas fel a zagorai választásoknál követett eljárásról, mely hajmeresztő képét nyújtja azon izgatásoknak, lázításoknak, melyekhez a Szarcse­­vics-pártiak nyúltak, hogy a népet izgalomba hozzák. A kormány és a kormánypárt hazaárulók­­nak nyilváníttattak, kik a népek és annak vagyo­nát a magyaroknak elárusítják. A kormány hí­vei irányában a legnagyobb terrorizmus gyako­roltatott, azok gyújtogatással, agyonveretéssel let­tek fenyegetve, és mind­erre és sok másra néz­ve a jelentés a tanukat név szerint is megnevezi. E jelentés, mint Zsivkovics osztályfőnök kijelenté, tárgyát fogja képezni a Sorg és társai ellen meg­indítandó nyilvános bírósági eljárásnak. A kor­mány nem nézhette ezt tovább összetett kezekkel itt tényleg forradalmi mozgalom kezdődött, és ez okból igénybe kellett venni a katonai hatal­mat, hogy a fenyegető vérontás megakadályoztas­sék és a választási szabadság helyreállíttassék. Az előterjesztett adatok szerint ennélfogva a kormány közegeinek eljárását és különösen Sorg elfogadását mindaddig helyeselni kénytelen, míg a törvényszéki tárgyalások által be nem bizonyul annak ellekezője, a­mi a hivatalos jelentésben foglaltatik. Folnegovics nem elégszik meg a kormány feleletével, ő a hivatalos jelentést gyalázatos mys­­tifikátiónak nyilvánítja s azt mondja, hogy a leg­közelebbi választásoknál a Szarcsevics-pártbeliek győzelme Zagoriában teljes lesz, ha akárhány század katonaságot küldenek is oda, oly erős ott pártjának hatalma. Szóló a hatóságnak Sorg lelkész ellen való eljárását az alispán személyes gyűlöletének tulaj­donítja; szerinte ez a zagorai nagy forradalom indoka. Ezután Zsivkovics osztályfőnök akar újból szólni, de az ellenzék megakadályozza ebben. Nagy mozgás és zaj keletkezik ezután, mely a tárgya­lás további folytatását lehetetlenné teszi, minek következtében elnök az ülést bezárja. A horvát tartománygyűlésből. A tartom­ánygyűlés szombati ülésében a 3 hónapra szóló iidemniti törvényjavaslat véte­tett tárgyalás alá, mely rövid vita után elfo­gadtatott. Szarcsevics ismét oly sértő kifejezéseket használt úgy a kormány, mint a tartomány­gyűlés irányában, hogy többszöri rendreutasí­tás után az elnök indítványára a szó megvonat­­­tott tőle. Ezután Sermage gr. helyébe, ki a magyar országgyűlésre való kiküldetést nem fogadta el, Siisics Viktor választatott meg. Ezután következtek az interpellációk és az azokra adott válaszok. Folnegovics Radicsnak, a gyurmaneczi kerü­let képviselőjelöltjének állítólagos üldöztetése tár­gyában nyújt be interpellátiót. Z­ivkovits ezután néhány kevésbbé fontos interpellátiókra felel, végre nagy figyelem kö­zött Folnegovics interpellátiójára, mely a vá­lasztások alkalmával elfogott plébános ügyére vo­natkozik. Z­ivkovics mindenekelőtt a fölötti mély saj­nálkozását fejezi ki, hogy itt lelkészről van szó. Az illető plébános visszaél állásával, hogy a nép­séget, mely lelkészi vezetésére van bízva, félreve­zesse, s hogy azt még egyházi szószékről is az államhatalom ellen felizgassa. Ily üzelmeket a kor­mány nem nézhetett tétlenül annál kevésbbé, (i­ambetta minisztérium. A „Correspondence de Pesth“-nek írják Pá­rizsból : Szombaton (okt 8.) a franczia köztársaság elnökének elnöklete alatt kezdődnek meg ama minis­­teri értekezletek, melyek tárgyául a minisztérium­ban szükséges változtatások és a kabinetnek az új képviselőházzal szemben jövendő magatartása szolgál. Egy igen illetékes politikai egyéniség arról biztosít engem, hogy a Gambetta-minisztérium el­­kerülhetlen. Gambettának ez alkalommal kezébe kel vennie a kormány gyeplőit és egyenes fele­lősséget kell vállalnia, miután már elég sokáig tulajdonítottak neki felelősséget mások tet­teiért . A franczia közvélemény nyomása, mely igen ingerült, hogy a tuniszi háború még­ mindig nem fejeztetett be véglegesen, nagyon erős és ellenáll­­hatlan erővel érvényesíti magát. Gambetta szer­vező tehetségétől várván a végleges győzelmet Tu­niszban és a rend helyreállítását Algírban. Meg vannak győződve, biztosítani fogja a győzelmet Afrikában, valamint a belső reformmunkálatokat szervezni, hogy épúgy mint elődei, képes folytat­ni a béke fentartását czélzó törekvéseket, hogy képes hozzájárulni az európai béke fentartásához és egy új conservativ traditiót teremteni, mely az állandó béke fentartásán dolgozik, mert Európa minden államának szüksége van a békére, hogy productív munkáikat elvégezhessék. Egy diplomata, ki­előbbi nyilatkozatai által a külföldi kabinetek bizalmatlanságát vonta magára, mondá nekem : „Gambettát nem kell többé a fegy­veres visszatarlás képviselőjének tekinteni“ Önök­nél elfelejtik, hogy franczia országban a politikai eszmék, különösen azok, melyek a külföldi politi­kára vonatkoznak, nagyon rövid életűek. A vissza­torlás frázisa nagyon kopott, nem modern többé. A számtalan ismétlés megölte a visszatorlás esz­méjének népszerűségét. A franczia nép nem ért be sokáig ugyan­azon eszmével. A Chauvinisták szí­nezete Parisban is, a vidéken is megváltozott. A franczia nép oly módon fogyasztja az eszméket, hogy már régen érzik annak szükségét, hogy új eszméket kell teremteni a külföldi politikát illető­leg és az uj eszme, mely a franczia népet uralja, az úgy­nevezet rage pacifique a béke utáni szenve­délyes vágy, hogy minél kevesebbet kelljen foglal­kozni a külpolitikával. Büszkék, hogy erősek, a had­sereg által, mely az egész nemzet szeretetének tárgya. Folytatni fogják a milliók és milliók ki­adását a hadseregre és igyekezni fognak, hogy a franczia parlament magatartása a hadügyminiszter követeléseivel szemben a külföldi miniszterek ál­tal mind dicsérendő példa idéztessék. De a fran­czia közvélemény, mely nem engedi magát hami­­síttatni, mert a sajtó teljesen szabad, ép úgy mint Angolországban, Amerikában és önöknél Magyar­­országban, már rég elérkezett a revanche eszméje végének kezdetéhez. A nép maga kissé jobban megérti, hogy a németek még inkább el vannak tel­ve az úgy nevezett rage pacifique-tól. A választá­sok bebizonyították, hogy azon politikai szemüve­gek, melyeken keresztül a „királyság“ a franczia köztársaság külföldi politikáját láthatta, örökre össze­törtek. Ha némely külföldi lapok még mindig foly­tatják fantastikus költeményeket költeni, melyek kiindulási pontja a visszatorlás eszméje, és me­lyek Gambettát úgy tekintik, mint ezen kimúlt po­litikai eszme apostolát, azon nem ke­ll csodálkoz­ni. Ugyanazon észrevételt tehetjük csodálkozás nélkül a franczia irodalom és a franczia divat te­rén. Önöknél és Európa minden más országában oly franczia könyveket olvasnak, melyekről fran­czia országban már nem is beszélnek, és az úgy­nevezett párizsi toilettek, melyeket külföldön hor­danak, sem Párisban, sem Francziaországban nem divatosak többé. Szóval: Francziaországban a nemzeti akarat a béke, méltó béke a saját erejök és helyes békés politika által biztosítva. És Gam­betta az ő rendkívüli éles látásával nagyon is jól megérti tekintélyének és befolyásának alapját, semhogy ne fáradoznék egész erejével a nemzeti akarat megvalósításán, mely a békét és csak is a ELLENZÉK békét akarja. Oly geniális államférfiénak, mint ő és m oly elsőrangú politikai Stratégának, ki a fran­czia köztársaságot consolidab­i és népszerűvé ten­ni tudta, lesz annyi rugalmassága és a szüksé­ges szellemessége, hogy most megteremtse a po­litikai épület koronáját, melynek ő volt egyik ala­pítója. Ez a korona nem egyéb, mint népszerűvé tenni a méltó béke eszméjét, megtestesíteni a nemzeti akaratot, mely világosan ezen irányban nyilvánul, lerontván a Franczia és Németország közötti öröklött ellenségeskedés veszélyes előítéle­tét és annak absurd theóriáját. Bismark herczeg sok sikere azon körülmény­nek tulajdonítható, hogy ő teljesen ment az elő­ítéletektől, még azoktól is, melyeket felhasznált ak­kor, mikor azok hasznos politikai eszközök voltak. Az események arra tanítanak, hogy az előítéle­tekre nézve ugyanazt kell hinnünk Gambettáról is. Az ő ambitiója nagy, de előnyös egyszersmind hazájára nézve is, mert ezen nemes ambitió a je­len idők szelleme által van sugalva és elitéli a forradalmat és kedvez a reformoknak. A jelen időkben nincs többé helye egy egyes ember am­­bitiójának. Egy új dynastiát képezni akár egy Cromwell akár egy Caesar által, az erre szüksé­­séges feltételek már rég nem léteznek. Gambetta és Bismark között igen valószínű egy összejövetel. Egy ily összejövetel kölcsönös elő­nyeit komolyan fontolóra veszik, de mielőtt a je­lenlegi Cabinet nem adja be lemondását, korai volna azon valószínűségről beszélni, hogy egy összejövetel már a legközelebbi időben meg fog történni. A Petőfi társaságból. (Eredeti tudósítás.) Budapest okt. 2. A Petőfi társaságnak ma ismét érdekes fel­olvasó ülése volt.Komócsy József elnök nyitotta meg az ülést, mire Abafi Lajos „A magyar testőrök , a sza­­badkőmivesség“ czimű értekezésével megkezdte a felolvasások sorát. Abafi hangsúlyozta a múlt század szabadkőmivességének befolyását irodal­munkra, mely befolyást korábbi írók s maga Toldi is elfeledtek számba venni, sőt ez utóbbi határozottan tagadta. A szabadkőmivesség intéz­ménye Németországból származott át Ausztriába s innét Magyarországba. Fénykora II. József alatt állott be, a midőn nemcsak az akkori osz­trák társadalom színe javát, de számos magyar főurat is számlált tagjai között. Ezek között fel­említi értekező gr. Pálffy Miklóst, gr. Batthyányi Lajost, három gróf Bethlent, gr. Bánffy Györ­gyöt, gróf Gyulai Ferenczet, gr. Széchenyi Ist­vánt stb. A szabadkőmivesség intézményéből Me­rítettek értekező szerint Bessenyei s társai buz­dítást hazafias működésre. Itt határozták el, hogy azt, a­mit a németek tesznek meg nemzeti iro­dalmuk érdekében, azt ők is meg fogják tenni saját hazai irodalmuk érdekében, azaz emancipálni idegen befolyás alól. Összesen 34 testőrről bizo­nyos, hogy a szabadkőmivességhez tartoztak s mig egy részök az irodalom terén fejtett ki mun­kásságot, addig más része a közpályán igyekezett tehetségeit érvényesíteni. Szabadkőmives bocsáj­­totta ki az első magyar hírlapot, az első folyóira­tot, szabadkőmives pendítette meg a magyar tud. akadémia eszméjét s a nemzeti színészet első apostolai is szabadkőmivesek voltak. Mindezekből igyekszik értekező kimutatni, mily nagy befo­lyással voltak a magyar testőrök, mint szabadkő­művesek a nemzeti irodalom haladására nézve. Utána Petelei István olvasta fel „Szikrák a homályban“ czímű rajzát székfoglalóul. A sebes olvasás majdnem érthetetlenné tette a különben igen szép és érdekes felolvasást, melyet a közön­ség is zajosan megtapsolt. Nagy ovátió tárgya volt Kiss József, ki a „czigány vajda elegiáját“ m­utatá­ta be. Még mielőtt elfoglalta a felolvasó asztalt, tüntető taps és éljenzéssel fogadtatott, mely a csinos elegia felolvasása után még zajosabbá vált. Kiss József költeményéből közöljük a kö­vetkező részleteket : ..A boldogságból én kivettem részem ! Egy szál hegedű — egy pár tüzes szép szem, (Ab! végórámban is még ráemlékszem: Álom, üdítő, mely túltesz a mézen. Egy pipa dohány — egy ital viz — mi kell Még több ? — ki nem tud élni ennyivel, Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel.“ Több tárgya az ülésnek nem volt. A philologiai társaság ülése. (Eredeti tudósítás) Budapest, okt. 9. A budapesti philologiai társaság Ponori Thewrewk Emil elnöklete alatt ma nagygyűlést tartott. Elnök megnyitója után, melyben rövid visszapillantást vetett a társaság múlt évi műkö­désére s további munkásságra serkentette a ta­gokat, a titkár olvasta fel az évi jelentést, mely­ből a következő adatokat közöljük. A társaságnak 1881. junius végén 4 tiszte­letbeli, 2 alapitó s 143 rendes tagja volt. A megejtett tisztújítás alkalmával megválasztottak elnökké dr. P. Tewrewk Emil, másodelnökké dr. Beöthy Zsolt. Választmányi tagok, fővárosi­ak: dr. Bászéi Aurél, Garami Richárd, Hoff­er Károly, Köp­esdi Sándor, Halmosy Károly, dr Petz Vilmos, Torma Károly, dr Kassai Gusztáv, Pirehala Imre, Bermüller Ferencz, Király Pál, dr. Simony­i Zsigmond. Vidékiek: Halász Ignácz, Hehe­leim Károly, dr. Hóma­nn Ottó, dr. Lipp Vilmos, Náta­­falusy Kornél, dr. Ottvay Tivadar, dr. Poz­­der Károly, dr. Ring Mihály, dr. Szamosi János, Veress Ignácz, Petrovics Ferencz. Választás után Geréb József olvasta fel Heinsius Miklós emlékezetét dr. Fináczy Ernőtől. Október 7-dikén volt 200 éve, hogy Heinsius Miklós meghalt. Nem volt ugyan szak­szerű tudás, mert életének legnagyobb részét dip­­lomácziai megbízások tették ki, de azért nem volt egy korabeli német tudós, ki vele tudomány­ban mérkőzhetett volna. Különösen a latin köl­tők kiadása körül szerzett halhatatlan érdemeket. Roppant sok codexat tanulmányozott át és szigo­rú kritikai methórusa által a szöveg helyreállítá­sát nagyban előmozdította. Ezzel az ülés véget ért. A n­őiparkiíállítás bezárása. (Eredeti tudósítás.) Budapest, okt. 7. A nőiparkiállítás ünnepé­lyes berekesztése ma d. u. 5 órakor volt. Már 3 órakor, daczára az 1 frtos belépti­jegyeknek, nagyban gyűlt a közönség, lassan kint megérkeztek a bizottsági tagok, s következőleg helyezkedtek el: a lépcső­házban a középen kört képezve állottak gr. Zichy Nándorné, Békeyné, Ruppné, Schnirer Aladárné, Kugler Mária, Bá­­lintné, Széll Györgyné, Zirzen Janka, Rozenzweig Safirt, Vargyas Endréné, Girókuthy Ferenczné, Bartokyné, Kósáné, Szukováthy Ottilia; a lépcsők alatt a férfiak: gróf Zichy Jenő,Schnierer Gyula, Békey Imre, Péterffy, Tarnóczy, Ehri Farkas Kál­mán, Balogh, Ráth K. főpolgármester, Kammer­­raager polgármester, Ráth K. iparos, Kauzer Jó­zsef, Vidéky és Binder igazgatók, Koker tanár, Crober Béla, Posner K­­., Eberling és Gelléry. Háromnegyed 5 órakor érkezett meg b. Kemény miniszter, s öt órakor robogott be az udvari hin­tó, melyből Conburg Lujza herczegnő,fekete ru­hában, fekete kalappal, férje és Bach báróné kí­séretében szállott ki.Gr. Zichy és Kem­ény mi­niszter által röviden üdvözöltetvén, felment a kö­zönség viharos éljenzései közt a kis terembe, hol hosszú asztal állott zöld posztóval bevonva, köze­pén egy gyönyörű virág­csokorral. A bizottság tagjai körül ülték az asztalt, közepén a herczeg­nő, jobbra tőle Zichy gróf, balra Zirzen Janka, mellette Békey Imréné. Zichy megkezdette beszédjét, melyben igen szép és emelkedett hangon röviden elmondd, hogy a kiállítás eszméje két éves, nehéz volt az aka­dályokkal megküzdeni, de sikerült s mutatja az eredmény. A kiállítást 80 ezer ember nézte meg, s a jövedelem meghaladja a 9 000 frtot. Ezután hálát mondott a felséges uralkodó párnak, Coburg herczegnőnek, a kormánynak, a napi sajtónak, mely az ügyet oly élénk figyelmére méltatta, a jury tagjainak, a végrehajtó- és a vidéki bizott­ságoknak. E háromszoros éljennel fogadott beszéd után Péterffy Jágócsi állott fel s önmagát dicsé­rő, hosszú, unalmas beszédet tartott, melyben in­kább sértő a nőket, mint emelte, el is hangzott beszéde a pusztában, csupán ama néhány nő ar­­czán látszott a kellemetlen hatás, kik még Péter­­ffyt nem ismerik. Ezután a herczegnő rövid pár szóval bere­kesztette a kiállítást, s felkelt helyéről, ekkor a Kálozdy nővérek egyike előlépett s egy gyönyörű nagy csokrot adott át a herczegnőnek, melyet az mosolyogva fogadott, még egy másik virágcsok­rot Zichy Jenő grófnak adott át, ki szintén szí­vélyesen fogadta azt. A jelenvolak nagy éljenzé­se közt távozott a herczegnő, kísérve a bizottság és a jelenvoltak által. Midőn elrobogott az udvari kocsi, gróf Zichy visszatért, felhangzott az „éljen“ s boldog volt, ki kezet szoríthatott vele, a a gróf látszólag megindult, midőn ősz atyja megcsókol­ta őtet. S ezzel vége lett a berekesztési ünnepély­nek 6 órakor. Kitüntetés. Felvin ezről következő érdes sorokat veszszük: Tisztelt Szerkesztő úr! Legyen szabad egy közönséges földésznek is néhány szót szólani. Min­denki tudja, hogy kövér disznónak jól esik po­csolyába fetrengeni, és ki hinné, ha igaz nem volna, hogy miután a hentes tisztára csiszolta bundáját, ízletes falatokat nyújt az étvágynak. A mi­t. lelkészünk T. M. úr is tán meg­irigyelte a pocsolyát, mert — a­mint tudva van — követ-választó elnöki minőségét oly híven tün­tette ki, hogy — hir szerint — még a kortes­kedés fertőjében is emberül meg­fürdötte magát. Ennek hire Budapestre is fölszárnyalt és ott egy jó szivü gazdára talált, ki szép tisztára mosogat­ja és addig csiszolgatja, bárha talán nem is re­formátus ember, hogy ha természetben nem is, de hirnevileg a humorisztikus közönség ízletes falatjául, s még jóbarátainak is csípős élettáblájá­­ul fog szolgálni. A dolog igy áll: Közönségünket a napokban azon megdöb­bentő hír szárnyalta be, hogy érdemes lelkészünk egy miniszter úrtól levelet kapott, melyben tud­tára adatik, hogy politikai téren kitüntetett érde­­meinek jutalmául „Phyloxera biztosnak“ ne­­veztetik ki egyelőre, s minthogy a miniszternek tu­domása van a felől, hogy a lelkész úr ezen tu­dományban teljesen járatlan ; tehát utazzék le vas­úti és gőzhajózási fel­jegygyel Verseczre, hogy 1 n­a­p­i tanfolyamon ezen nevezetes tudományt sajá­títsa el, azután pedig mint okleveles phyloxera comissárius pusztítsa a vidék megveszett szőlőit, öt forint napidij, és utazási átalány élvezetével. A hit városunk egy részét örömre villanyoz­­ta, más és jobb részét szégyenitőleg sújtot­ta le. T. uram ! E dologban egyéb nevezetes nincs, mert egy lelkésznek politikai térem­ hű buzgalma méltó lehet a kitüntetésre, noha mi hívek, hall­gatók ezt éppenségesen nem óhajtjuk, sőt szégyel­­­­jük, mivelhogy a lelkész kitűnő b­uzgalmát, általán­­ véve lelkészi helyén, és a templomi szószéken várjuk, hol ez nálunk oly kitűnő nagy mértékben hiányzik. Egyéb nevezetes nincs, mondom, mert ha jól hallottuk, a széki ref. pap és esperes is ré­szesült ily kitüntetésben, s így ez eset a legújabb­­ időkben nem páratlan. Csak szégyeljük, bárha tiszteltük is az érdemet más helyen, papjainknak ily féle érdemeiket. Más nevezetesség nincs, csak a magas kor­mány azon pazar bőkezűsége, ily pénz szűk vi­lágban, midőn az adót is alig vagyunk képesek fizetni, minélfogva oly tudományért, melyet még T. M. úr is képes egy rövid nap alatt megszerezni, az ország deficites pénztárából, község pénztára lenne, ? 'V p'% Pidijt s utazási áraiT^fojt meg. Ezeknél sokkal feltűnt t \ l\d­ata u,ldtSZek’ kik szin­én fa a*; keket, látjuk, érezzük hftr Tlftm AlTV ‘ U SZI|¡U.1 1 Rtfc. bér nem egy nap, hanem 15°?sn'-«m­ár ejjel napot búvárkodik ’8 ^ költségén, s nem képes kapni, annyival kevésbbé nil gy fit !S a mi lelkészünk, ki csak l 'S í domany után gazdagon ! S^l'S meg nem erdemlett jutalmát k­tlelöl ^ Lehetetlen, hogy f . 58» • - — i kószahir; akkor^TJv'és^béTehef861 Tal0 fi lóink elpusztulnak, országaik ! a deficzitek tengerében' ®a'h°lnap hogy magas komái,„k fe« S * -"ily a i"» don a valódi érdem feledés Doráh ^ Síli«r­ogeit; és a közérdekek hadügyén kívül „nincs pénz“, dhtasiri az »nincs pénz« ! ^ , Hat ti sokat tanult nem m­'isi hova lesztek? Ehen haltok? t,iP hkll jatok! 1 1 példa Kísérjük csak figyelemmel T­u ezen kitüntetése az első fok fwuu Excelsior!! ’ r°llebbA földészek gyönyörködjünk ! s danolgassuk ezen kellemetlen időtt ^ „Od lepidum Caput, Cerebrum no„ * Egy felvinczi szerencsétlen flj^ ott tan Csíkszeredából, több termelési köröket képzel, honnan al? ütött nyerstermények a mezőgazdák álta fogyasztási központokba jó árért könnyen o i ! ! n n q Ir miáltal n ^ 1A „1_ t * Sír értét Egy ismeretes nemzetgazdasági am a a városok befolyását a mezőgazdái azáltal akarja kitüntetni, hogy a városokat* ! fogyasztási központokat állítván oda, köl­le­­mnan a fák ált .. ---------------könnyen sittének, miáltal a termelési képesség is ittl­tik, mely processus tovább fejlésében a metógas­­ság intensivitását vagy extensivitását eretné a termelési körökben a szerint, a mini ezek egzi­­ke vagy másika a fogyasztási pontokhoz körét vagy pedig távolabb esik. Persze, mint annyi más, theória ez is.Ahár igen gyakran ezen elméletileg elért eredmény gyakorlatilag be is áll, másfelől sokszor megtö­rik az elv s a praxis egészen ellenkező erede tár élénkbe, vagy mert az illető hely termelé­si fekvést nem alkalmas az áruforgalom ily­leni összpontosítására, vagy mert az illető tenné kedv és képesség, vagy végül mert szen helyit melynek természeti fekvésénél fogva ilyen fo­gyasztási központúl kellene szolgálnia, igen , vagy épen semmi sem létezik ez áruforgam­ könnyítésére s előmozdítására. Jó közlekedési utak, s alkalmas prádul,­­­ség itt első tekintetre is fő tényezőkül tünnekb­­­ol a kereslet úgy mint a kínálat­o sznks® terjedelméhez képest érvényesíthessék num­mert ezek hiányában a forgalom iránya vitai­­ alkalmasabb irányt választván magának, mikoris­­ után az a körülmény, hogy egy bizonyos híja nagyobb számú fogyasztó közönség van merülve a vidék gazdasági előhaladására e­melés fokozására a fennebbi elmélet alis te­tetett jótékony hatást kismértékben fogja idézni. Ezen utóbbi körülmény kétségkívül az, itten Csík-Szeredában, mely hely természeti­sénél fogva is központja Csíkmegyen . . felől politikailag is gyúlhelye, helyesebb ^ helye a megye értelmiségének­­ ,fr rendű és rangú hivataloknak a ® ^ galom feltűnő pangását, s árak­­ ^ dozását eredményezi. Itten egye­­­­dési útvonal van, melyen főleg j ^ «• Fel-Csik és Al-Csik forgalma egym^ ^. isel-USiK es al-iaam r“ji|r a lentétes irányból, szemközt w­i­ú[tnDSk­ar ségül szolgáló Udvarhely-ó áras ^ hol is a találkozási ponton azuUn ff * lódás fejlődik ki, ml, akasztja s igen sokszor h eredményez. . . . tu, A nevezett piaci-helyű gr útvonal ki^P1' Al Csik felől vezető egy-egy tése többször hozatott ,szoba’hj “al 0^., kálatok a megyei építészeti is tétettek, a tényleges kiv!^^-^. lan akadályokba“ utkoak’ tani egyetlen rosi intéző polgárnak a kiadód­­­mi útvonal menten vendéglője. fflg ^ épen oly telke, melyre építtetni, s mert ennek érte a Iránybitjt ne a forgalom egy részének ma által, esküdt ellensége ezen k 1 kiépitésének. A helyi éri**' ezért nem tétetik «»“Viffcdt is A* mi akadály elhárítása m­ind, e* JV ennyiben általános is e?t tétetik ,1 n azonban jó részint azért n - útvonalat £ $ elsőbb az államnak flgj 1^égebbi l«rel? építenünk, “[“Lkintve^aj®* keVeM litettem, megyénket tekin­­­ eé6geVf;Mkt51 «tekintTM jJJEf ^ .._t „„„ niszázos )eic(i „isar«1' Srvii is. j'on tűrhető-e tovább vagy e0® nincs, ilyenül egy orszg^ zolgál a forgalom nagy® j iso^ ^ „i 7-h« m^akasztásával » mlin­­e' val teljes megakas; döntse» hivatottak. , -„(»lek p^Tret. \ A közgudttlgiteb^tjO benyomást gyakorolnak » ODdolk 0J , szűkebb körben foság % ^ SZUKBDD h­urueu '■tpJ , OWo ... g5‘ r; is; a gazdasági fejlettség ona ha ^ S | kai fejlettséget, önállosag^ s gi fejlődésünk előmozd ^agunkat irányban függeUenülu^ iá0 ^ Bzunk, hanem a ^ jgyétől. mindent az a..—--- „oliu«"' se»* ' helyről várunk, ? « & «**' J gaslatára vajmi későn, eljutni. _az Egyébiránt ezen g p f0iM idigi^ív ilitik»1 1 sín)

Next