Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-10-10 / 231. szám
Koloszvárt 1881. Nem mulasztandjuk el ezek mellett a közművelődés érdekeit sem szem előtt tartani s a kérdés kellő előkészítése után a főrendiház szervezésének munkálatához is hozzá fogunk. Hogy mindezen békés alakításokat czélzó feladatoknak kellő nyugalommal megfelelhessünk, ebben legfőbb tényező azon békés hangulat, melyet Európa minden államának uralkodói és kormányzói, s azok között Felséged elsősorban, de maguk e világrész népei is, fenntartani igyekeznek. E bölcs békeszeretet és közös egyetértés árasztja minden országra a jólétet, hazánkra különösen. Ez segíti elő azon törekvéseit a megelőző törvényhozási időszaknak, melyekkel nagy erőfeszítések és áldozatok árán hazánk hitelét helyreállítani sikerült. Hitelünk megszilárdulása közelebb vitt bennünket nagy mértékben az államháztartásban való rend helyreállításához. De érezzük, hogy az egyensúly helyreállítása még hátra van. Készséggel fogunk oda törekedni, hogy ez, bár fokozatosan és lassan is, eléressék, de belátjuk e téren a nehézsgét, mely főleg abban rejlik, hogy az állam és közönség vagyoni szaporodásának előmozdítására vezető befektetéseket teljesen megszüntetni nem lehet, ezek pedig a kiadásokat egyre fokozzák, azonkívül is korábbi kötelezettségeinknek pontos teljesítése , belrendelkezésünk költségei, az országos elemi csapások elfordítására teendő intézkedések megtakarításokat alig, vagy épen nem engednek meg, amíg ezekkel szemben az állam jövedelmei csak a nép jólétének emelkedéséhez mért fokozatban szaporodhatnak. Legfőbb és legnehezebb feladataink egyike lesz ily viszonyok között megtalálni a helyes középutat a befektetések teljes megakasztása s a magukban véve czélszerű beruházásoknak is rohamos eszközlése között, mely után haladva fejlesztessék az általános vagyonosodás úgy, hogy ha kell, majd a nagyobb teher is elviselhető legyen; de ne tétessenek oly kiadások, melyek az államháztartásban a hiányt nagy mérvben emelvén, az egyensúly elérését megnehezítenék. Kiadásaink legtetemesebb részét képezi az, amit a véderő fenntartására teljesítünk. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Európa többi államainak a békés hangulat mellett is folytatott hadszervezési rendszere mellett államunkra egymagára nagyobb megtakarításokat eszközölni fölötte nehéz. E czélr a hozott áldozatainknak kárpótlását találjuk abban a nyugalomban, mely hazánkat körülveszi, s törvényhozásunkat nyugodtabb alkotásokra képesíti, abban a tekintélyben, melyben az osztrák-magyar monarchia a külföld előtt részesül, és abban a méltó elismerésben, mely hadseregünk felől egyhangúan nyilatkozik, méltán sorozva melléje honvédségünket, s a mikben, mink trónunk és országunk egyik támaszát és alkotmányos szabadságon alapuló jövő egyik kezességét óhajtjuk feltalálni. S meg vagyunk győződve felőle, hogy e hitünkben nem csalatkozunk. A teljes együttérzés a haderő és Felséged népeinek többi osztálya között az, mit minden hazafinak őszintén ápolni kell, s ez együttérzés általános nagy vonásokban meg is található. Látta a nemzet a nagy országos csapások veszedelmei közt, minő önfeláldozással fáradott városaink, vidékeink, népünk megmentésében a közös hadsereg minden rangbeli tagja, a tábornoktól a közkatonáig. De viszont Felséged is tapasztalhatta, saját legmagasabb szemlélete után, mily testvéries odaadással, mily őszinte szívességgel fogadta a nemzetnek minden osztálya derék hadseregünket; — láthatta, érezhette e hadseregnek minden tagja, a tábornagytól a közkatonákig, hogy a magyar nép tiszteli, becsüli, szereli azt az osztályt, mely érte fegyvert hordoz, a hadi tudományban fárad, a csatában vérét ontja. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy merültek fel egyes sajnálatos esetek, melyek ez üdvös egyetértést megzavarni, a kedélyekben kétséget támasztani képesek lehetnének; meg vagyunk azonban a felől győződve, hogy Felséged szigorúan alkotmányos érzülete, s a magyar nemzet legnagyobb részének józan, higgadt felfogása el fog enyésztetni minden diszharmóniára törekvést s katonát és polgárt egyaránt meg fog győzni azon alapigazságról, hogy a koronás király és a haza s annak alkotmánya iránti hűség egy és ugyanaz , hogy a ki az egyik ellen vét, a másik ellen vétett s hogy a trónt és az ország alkotmányát híven szolgálni csak együtt lehet, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. A legmélyebbb alattvalói hódolat és a legtörhetetlenebb fiúi szeretet indulataival távozunk felséged trónja elöl feladatunk megkezdéséhez: a mindenható minden áldásait s hosszú és boldog életet kívánva Felségednek, minthogy azon a vidéken az izgatás más jelenségei is tűntek fel. Szónok hosszabb hivatalos jelentést olvas fel a zagorai választásoknál követett eljárásról, mely hajmeresztő képét nyújtja azon izgatásoknak, lázításoknak, melyekhez a Szarcsevics-pártiak nyúltak, hogy a népet izgalomba hozzák. A kormány és a kormánypárt hazaárulóknak nyilváníttattak, kik a népek és annak vagyonát a magyaroknak elárusítják. A kormány hívei irányában a legnagyobb terrorizmus gyakoroltatott, azok gyújtogatással, agyonveretéssel lettek fenyegetve, és minderre és sok másra nézve a jelentés a tanukat név szerint is megnevezi. E jelentés, mint Zsivkovics osztályfőnök kijelenté, tárgyát fogja képezni a Sorg és társai ellen megindítandó nyilvános bírósági eljárásnak. A kormány nem nézhette ezt tovább összetett kezekkel itt tényleg forradalmi mozgalom kezdődött, és ez okból igénybe kellett venni a katonai hatalmat, hogy a fenyegető vérontás megakadályoztassék és a választási szabadság helyreállíttassék. Az előterjesztett adatok szerint ennélfogva a kormány közegeinek eljárását és különösen Sorg elfogadását mindaddig helyeselni kénytelen, míg a törvényszéki tárgyalások által be nem bizonyul annak ellekezője, ami a hivatalos jelentésben foglaltatik. Folnegovics nem elégszik meg a kormány feleletével, ő a hivatalos jelentést gyalázatos mystifikátiónak nyilvánítja s azt mondja, hogy a legközelebbi választásoknál a Szarcsevics-pártbeliek győzelme Zagoriában teljes lesz, ha akárhány század katonaságot küldenek is oda, oly erős ott pártjának hatalma. Szóló a hatóságnak Sorg lelkész ellen való eljárását az alispán személyes gyűlöletének tulajdonítja; szerinte ez a zagorai nagy forradalom indoka. Ezután Zsivkovics osztályfőnök akar újból szólni, de az ellenzék megakadályozza ebben. Nagy mozgás és zaj keletkezik ezután, mely a tárgyalás további folytatását lehetetlenné teszi, minek következtében elnök az ülést bezárja. A horvát tartománygyűlésből. A tartománygyűlés szombati ülésében a 3 hónapra szóló iidemniti törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá, mely rövid vita után elfogadtatott. Szarcsevics ismét oly sértő kifejezéseket használt úgy a kormány, mint a tartománygyűlés irányában, hogy többszöri rendreutasítás után az elnök indítványára a szó megvonattott tőle. Ezután Sermage gr. helyébe, ki a magyar országgyűlésre való kiküldetést nem fogadta el, Siisics Viktor választatott meg. Ezután következtek az interpellációk és az azokra adott válaszok. Folnegovics Radicsnak, a gyurmaneczi kerület képviselőjelöltjének állítólagos üldöztetése tárgyában nyújt be interpellátiót. Zivkovits ezután néhány kevésbbé fontos interpellátiókra felel, végre nagy figyelem között Folnegovics interpellátiójára, mely a választások alkalmával elfogott plébános ügyére vonatkozik. Zivkovics mindenekelőtt a fölötti mély sajnálkozását fejezi ki, hogy itt lelkészről van szó. Az illető plébános visszaél állásával, hogy a népséget, mely lelkészi vezetésére van bízva, félrevezesse, s hogy azt még egyházi szószékről is az államhatalom ellen felizgassa. Ily üzelmeket a kormány nem nézhetett tétlenül annál kevésbbé, (iambetta minisztérium. A „Correspondence de Pesth“-nek írják Párizsból : Szombaton (okt 8.) a franczia köztársaság elnökének elnöklete alatt kezdődnek meg ama ministeri értekezletek, melyek tárgyául a minisztériumban szükséges változtatások és a kabinetnek az új képviselőházzal szemben jövendő magatartása szolgál. Egy igen illetékes politikai egyéniség arról biztosít engem, hogy a Gambetta-minisztérium elkerülhetlen. Gambettának ez alkalommal kezébe kel vennie a kormány gyeplőit és egyenes felelősséget kell vállalnia, miután már elég sokáig tulajdonítottak neki felelősséget mások tetteiért . A franczia közvélemény nyomása, mely igen ingerült, hogy a tuniszi háború még mindig nem fejeztetett be véglegesen, nagyon erős és ellenállhatlan erővel érvényesíti magát. Gambetta szervező tehetségétől várván a végleges győzelmet Tuniszban és a rend helyreállítását Algírban. Meg vannak győződve, biztosítani fogja a győzelmet Afrikában, valamint a belső reformmunkálatokat szervezni, hogy épúgy mint elődei, képes folytatni a béke fentartását czélzó törekvéseket, hogy képes hozzájárulni az európai béke fentartásához és egy új conservativ traditiót teremteni, mely az állandó béke fentartásán dolgozik, mert Európa minden államának szüksége van a békére, hogy productív munkáikat elvégezhessék. Egy diplomata, kielőbbi nyilatkozatai által a külföldi kabinetek bizalmatlanságát vonta magára, mondá nekem : „Gambettát nem kell többé a fegyveres visszatarlás képviselőjének tekinteni“ Önöknél elfelejtik, hogy franczia országban a politikai eszmék, különösen azok, melyek a külföldi politikára vonatkoznak, nagyon rövid életűek. A visszatorlás frázisa nagyon kopott, nem modern többé. A számtalan ismétlés megölte a visszatorlás eszméjének népszerűségét. A franczia nép nem ért be sokáig ugyanazon eszmével. A Chauvinisták színezete Parisban is, a vidéken is megváltozott. A franczia nép oly módon fogyasztja az eszméket, hogy már régen érzik annak szükségét, hogy új eszméket kell teremteni a külföldi politikát illetőleg és az uj eszme, mely a franczia népet uralja, az úgynevezet rage pacifique a béke utáni szenvedélyes vágy, hogy minél kevesebbet kelljen foglalkozni a külpolitikával. Büszkék, hogy erősek, a hadsereg által, mely az egész nemzet szeretetének tárgya. Folytatni fogják a milliók és milliók kiadását a hadseregre és igyekezni fognak, hogy a franczia parlament magatartása a hadügyminiszter követeléseivel szemben a külföldi miniszterek által mind dicsérendő példa idéztessék. De a franczia közvélemény, mely nem engedi magát hamisíttatni, mert a sajtó teljesen szabad, ép úgy mint Angolországban, Amerikában és önöknél Magyarországban, már rég elérkezett a revanche eszméje végének kezdetéhez. A nép maga kissé jobban megérti, hogy a németek még inkább el vannak telve az úgy nevezett rage pacifique-tól. A választások bebizonyították, hogy azon politikai szemüvegek, melyeken keresztül a „királyság“ a franczia köztársaság külföldi politikáját láthatta, örökre összetörtek. Ha némely külföldi lapok még mindig folytatják fantastikus költeményeket költeni, melyek kiindulási pontja a visszatorlás eszméje, és melyek Gambettát úgy tekintik, mint ezen kimúlt politikai eszme apostolát, azon nem kell csodálkozni. Ugyanazon észrevételt tehetjük csodálkozás nélkül a franczia irodalom és a franczia divat terén. Önöknél és Európa minden más országában oly franczia könyveket olvasnak, melyekről franczia országban már nem is beszélnek, és az úgynevezett párizsi toilettek, melyeket külföldön hordanak, sem Párisban, sem Francziaországban nem divatosak többé. Szóval: Francziaországban a nemzeti akarat a béke, méltó béke a saját erejök és helyes békés politika által biztosítva. És Gambetta az ő rendkívüli éles látásával nagyon is jól megérti tekintélyének és befolyásának alapját, semhogy ne fáradoznék egész erejével a nemzeti akarat megvalósításán, mely a békét és csak is a ELLENZÉK békét akarja. Oly geniális államférfiénak, mint ő és m oly elsőrangú politikai Stratégának, ki a franczia köztársaságot consolidabi és népszerűvé tenni tudta, lesz annyi rugalmassága és a szükséges szellemessége, hogy most megteremtse a politikai épület koronáját, melynek ő volt egyik alapítója. Ez a korona nem egyéb, mint népszerűvé tenni a méltó béke eszméjét, megtestesíteni a nemzeti akaratot, mely világosan ezen irányban nyilvánul, lerontván a Franczia és Németország közötti öröklött ellenségeskedés veszélyes előítéletét és annak absurd theóriáját. Bismark herczeg sok sikere azon körülménynek tulajdonítható, hogy ő teljesen ment az előítéletektől, még azoktól is, melyeket felhasznált akkor, mikor azok hasznos politikai eszközök voltak. Az események arra tanítanak, hogy az előítéletekre nézve ugyanazt kell hinnünk Gambettáról is. Az ő ambitiója nagy, de előnyös egyszersmind hazájára nézve is, mert ezen nemes ambitió a jelen idők szelleme által van sugalva és elitéli a forradalmat és kedvez a reformoknak. A jelen időkben nincs többé helye egy egyes ember ambitiójának. Egy új dynastiát képezni akár egy Cromwell akár egy Caesar által, az erre szükséséges feltételek már rég nem léteznek. Gambetta és Bismark között igen valószínű egy összejövetel. Egy ily összejövetel kölcsönös előnyeit komolyan fontolóra veszik, de mielőtt a jelenlegi Cabinet nem adja be lemondását, korai volna azon valószínűségről beszélni, hogy egy összejövetel már a legközelebbi időben meg fog történni. A Petőfi társaságból. (Eredeti tudósítás.) Budapest okt. 2. A Petőfi társaságnak ma ismét érdekes felolvasó ülése volt.Komócsy József elnök nyitotta meg az ülést, mire Abafi Lajos „A magyar testőrök , a szabadkőmivesség“ czimű értekezésével megkezdte a felolvasások sorát. Abafi hangsúlyozta a múlt század szabadkőmivességének befolyását irodalmunkra, mely befolyást korábbi írók s maga Toldi is elfeledtek számba venni, sőt ez utóbbi határozottan tagadta. A szabadkőmivesség intézménye Németországból származott át Ausztriába s innét Magyarországba. Fénykora II. József alatt állott be, a midőn nemcsak az akkori osztrák társadalom színe javát, de számos magyar főurat is számlált tagjai között. Ezek között felemlíti értekező gr. Pálffy Miklóst, gr. Batthyányi Lajost, három gróf Bethlent, gr. Bánffy Györgyöt, gróf Gyulai Ferenczet, gr. Széchenyi Istvánt stb. A szabadkőmivesség intézményéből Merítettek értekező szerint Bessenyei s társai buzdítást hazafias működésre. Itt határozták el, hogy azt, amit a németek tesznek meg nemzeti irodalmuk érdekében, azt ők is meg fogják tenni saját hazai irodalmuk érdekében, azaz emancipálni idegen befolyás alól. Összesen 34 testőrről bizonyos, hogy a szabadkőmivességhez tartoztak s mig egy részök az irodalom terén fejtett ki munkásságot, addig más része a közpályán igyekezett tehetségeit érvényesíteni. Szabadkőmives bocsájtotta ki az első magyar hírlapot, az első folyóiratot, szabadkőmives pendítette meg a magyar tud. akadémia eszméjét s a nemzeti színészet első apostolai is szabadkőmivesek voltak. Mindezekből igyekszik értekező kimutatni, mily nagy befolyással voltak a magyar testőrök, mint szabadkőművesek a nemzeti irodalom haladására nézve. Utána Petelei István olvasta fel „Szikrák a homályban“ czímű rajzát székfoglalóul. A sebes olvasás majdnem érthetetlenné tette a különben igen szép és érdekes felolvasást, melyet a közönség is zajosan megtapsolt. Nagy ovátió tárgya volt Kiss József, ki a „czigány vajda elegiáját“ mutatáta be. Még mielőtt elfoglalta a felolvasó asztalt, tüntető taps és éljenzéssel fogadtatott, mely a csinos elegia felolvasása után még zajosabbá vált. Kiss József költeményéből közöljük a következő részleteket : ..A boldogságból én kivettem részem ! Egy szál hegedű — egy pár tüzes szép szem, (Ab! végórámban is még ráemlékszem: Álom, üdítő, mely túltesz a mézen. Egy pipa dohány — egy ital viz — mi kell Még több ? — ki nem tud élni ennyivel, Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel.“ Több tárgya az ülésnek nem volt. A philologiai társaság ülése. (Eredeti tudósítás) Budapest, okt. 9. A budapesti philologiai társaság Ponori Thewrewk Emil elnöklete alatt ma nagygyűlést tartott. Elnök megnyitója után, melyben rövid visszapillantást vetett a társaság múlt évi működésére s további munkásságra serkentette a tagokat, a titkár olvasta fel az évi jelentést, melyből a következő adatokat közöljük. A társaságnak 1881. junius végén 4 tiszteletbeli, 2 alapitó s 143 rendes tagja volt. A megejtett tisztújítás alkalmával megválasztottak elnökké dr. P. Tewrewk Emil, másodelnökké dr. Beöthy Zsolt. Választmányi tagok, fővárosiak: dr. Bászéi Aurél, Garami Richárd, Hoffer Károly, Köpesdi Sándor, Halmosy Károly, dr Petz Vilmos, Torma Károly, dr Kassai Gusztáv, Pirehala Imre, Bermüller Ferencz, Király Pál, dr. Simonyi Zsigmond. Vidékiek: Halász Ignácz, Heheleim Károly, dr. Hómann Ottó, dr. Lipp Vilmos, Nátafalusy Kornél, dr. Ottvay Tivadar, dr. Pozder Károly, dr. Ring Mihály, dr. Szamosi János, Veress Ignácz, Petrovics Ferencz. Választás után Geréb József olvasta fel Heinsius Miklós emlékezetét dr. Fináczy Ernőtől. Október 7-dikén volt 200 éve, hogy Heinsius Miklós meghalt. Nem volt ugyan szakszerű tudás, mert életének legnagyobb részét diplomácziai megbízások tették ki, de azért nem volt egy korabeli német tudós, ki vele tudományban mérkőzhetett volna. Különösen a latin költők kiadása körül szerzett halhatatlan érdemeket. Roppant sok codexat tanulmányozott át és szigorú kritikai methórusa által a szöveg helyreállítását nagyban előmozdította. Ezzel az ülés véget ért. A nőiparkiíállítás bezárása. (Eredeti tudósítás.) Budapest, okt. 7. A nőiparkiállítás ünnepélyes berekesztése ma d. u. 5 órakor volt. Már 3 órakor, daczára az 1 frtos beléptijegyeknek, nagyban gyűlt a közönség, lassan kint megérkeztek a bizottsági tagok, s következőleg helyezkedtek el: a lépcsőházban a középen kört képezve állottak gr. Zichy Nándorné, Békeyné, Ruppné, Schnirer Aladárné, Kugler Mária, Bálintné, Széll Györgyné, Zirzen Janka, Rozenzweig Safirt, Vargyas Endréné, Girókuthy Ferenczné, Bartokyné, Kósáné, Szukováthy Ottilia; a lépcsők alatt a férfiak: gróf Zichy Jenő,Schnierer Gyula, Békey Imre, Péterffy, Tarnóczy, Ehri Farkas Kálmán, Balogh, Ráth K. főpolgármester, Kammerraager polgármester, Ráth K. iparos, Kauzer József, Vidéky és Binder igazgatók, Koker tanár, Crober Béla, Posner K., Eberling és Gelléry. Háromnegyed 5 órakor érkezett meg b. Kemény miniszter, s öt órakor robogott be az udvari hintó, melyből Conburg Lujza herczegnő,fekete ruhában, fekete kalappal, férje és Bach báróné kíséretében szállott ki.Gr. Zichy és Kemény miniszter által röviden üdvözöltetvén, felment a közönség viharos éljenzései közt a kis terembe, hol hosszú asztal állott zöld posztóval bevonva, közepén egy gyönyörű virágcsokorral. A bizottság tagjai körül ülték az asztalt, közepén a herczegnő, jobbra tőle Zichy gróf, balra Zirzen Janka, mellette Békey Imréné. Zichy megkezdette beszédjét, melyben igen szép és emelkedett hangon röviden elmondd, hogy a kiállítás eszméje két éves, nehéz volt az akadályokkal megküzdeni, de sikerült s mutatja az eredmény. A kiállítást 80 ezer ember nézte meg, s a jövedelem meghaladja a 9 000 frtot. Ezután hálát mondott a felséges uralkodó párnak, Coburg herczegnőnek, a kormánynak, a napi sajtónak, mely az ügyet oly élénk figyelmére méltatta, a jury tagjainak, a végrehajtó- és a vidéki bizottságoknak. E háromszoros éljennel fogadott beszéd után Péterffy Jágócsi állott fel s önmagát dicsérő, hosszú, unalmas beszédet tartott, melyben inkább sértő a nőket, mint emelte, el is hangzott beszéde a pusztában, csupán ama néhány nő arczán látszott a kellemetlen hatás, kik még Péterffyt nem ismerik. Ezután a herczegnő rövid pár szóval berekesztette a kiállítást, s felkelt helyéről, ekkor a Kálozdy nővérek egyike előlépett s egy gyönyörű nagy csokrot adott át a herczegnőnek, melyet az mosolyogva fogadott, még egy másik virágcsokrot Zichy Jenő grófnak adott át, ki szintén szívélyesen fogadta azt. A jelenvolak nagy éljenzése közt távozott a herczegnő, kísérve a bizottság és a jelenvoltak által. Midőn elrobogott az udvari kocsi, gróf Zichy visszatért, felhangzott az „éljen“ s boldog volt, ki kezet szoríthatott vele, a a gróf látszólag megindult, midőn ősz atyja megcsókolta őtet. S ezzel vége lett a berekesztési ünnepélynek 6 órakor. Kitüntetés. Felvin ezről következő érdes sorokat veszszük: Tisztelt Szerkesztő úr! Legyen szabad egy közönséges földésznek is néhány szót szólani. Mindenki tudja, hogy kövér disznónak jól esik pocsolyába fetrengeni, és ki hinné, ha igaz nem volna, hogy miután a hentes tisztára csiszolta bundáját, ízletes falatokat nyújt az étvágynak. A mit. lelkészünk T. M. úr is tán megirigyelte a pocsolyát, mert — amint tudva van — követ-választó elnöki minőségét oly híven tüntette ki, hogy — hir szerint — még a korteskedés fertőjében is emberül megfürdötte magát. Ennek hire Budapestre is fölszárnyalt és ott egy jó szivü gazdára talált, ki szép tisztára mosogatja és addig csiszolgatja, bárha talán nem is református ember, hogy ha természetben nem is, de hirnevileg a humorisztikus közönség ízletes falatjául, s még jóbarátainak is csípős élettáblájául fog szolgálni. A dolog igy áll: Közönségünket a napokban azon megdöbbentő hír szárnyalta be, hogy érdemes lelkészünk egy miniszter úrtól levelet kapott, melyben tudtára adatik, hogy politikai téren kitüntetett érdemeinek jutalmául „Phyloxera biztosnak“ neveztetik ki egyelőre, s minthogy a miniszternek tudomása van a felől, hogy a lelkész úr ezen tudományban teljesen járatlan ; tehát utazzék le vasúti és gőzhajózási feljegygyel Verseczre, hogy 1 napi tanfolyamon ezen nevezetes tudományt sajátítsa el, azután pedig mint okleveles phyloxera comissárius pusztítsa a vidék megveszett szőlőit, öt forint napidij, és utazási átalány élvezetével. A hit városunk egy részét örömre villanyozta, más és jobb részét szégyenitőleg sújtotta le. T. uram ! E dologban egyéb nevezetes nincs, mert egy lelkésznek politikai térem hű buzgalma méltó lehet a kitüntetésre, noha mi hívek, hallgatók ezt éppenségesen nem óhajtjuk, sőt szégyeljük, mivelhogy a lelkész kitűnő buzgalmát, általán véve lelkészi helyén, és a templomi szószéken várjuk, hol ez nálunk oly kitűnő nagy mértékben hiányzik. Egyéb nevezetes nincs, mondom, mert ha jól hallottuk, a széki ref. pap és esperes is részesült ily kitüntetésben, s így ez eset a legújabb időkben nem páratlan. Csak szégyeljük, bárha tiszteltük is az érdemet más helyen, papjainknak ily féle érdemeiket. Más nevezetesség nincs, csak a magas kormány azon pazar bőkezűsége, ily pénz szűk világban, midőn az adót is alig vagyunk képesek fizetni, minélfogva oly tudományért, melyet még T. M. úr is képes egy rövid nap alatt megszerezni, az ország deficites pénztárából, község pénztára lenne, ? 'V p'% Pidijt s utazási áraiT^fojt meg. Ezeknél sokkal feltűnt t \ l\data u,ldtSZek’ kik szinén fa a*; keket, látjuk, érezzük hftr Tlftm AlTV ‘ U SZI|¡U.1 1 Rtfc. bér nem egy nap, hanem 15°?sn'-«már ejjel napot búvárkodik ’8 ^ költségén, s nem képes kapni, annyival kevésbbé nil gy fit !S a mi lelkészünk, ki csak l 'S í domany után gazdagon ! S^l'S meg nem erdemlett jutalmát ktlelöl ^ Lehetetlen, hogy f . 58» • - — i kószahir; akkor^TJv'és^béTehef861 Tal0 fi lóink elpusztulnak, országaik ! a deficzitek tengerében' ®a'h°lnap hogy magas komái,„k fe« S * -"ily a i"» don a valódi érdem feledés Doráh ^ Síli«rogeit; és a közérdekek hadügyén kívül „nincs pénz“, dhtasiri az »nincs pénz« ! ^ , Hat ti sokat tanult nem m'isi hova lesztek? Ehen haltok? t,iP hkll jatok! 1 1 példa Kísérjük csak figyelemmel Tu ezen kitüntetése az első fok fwuu Excelsior!! ’ r°llebbA földészek gyönyörködjünk ! s danolgassuk ezen kellemetlen időtt ^ „Od lepidum Caput, Cerebrum no„ * Egy felvinczi szerencsétlen flj^ ott tan Csíkszeredából, több termelési köröket képzel, honnan al? ütött nyerstermények a mezőgazdák álta fogyasztási központokba jó árért könnyen o i ! ! n n q Ir miáltal n ^ 1A „1_ t * Sír értét Egy ismeretes nemzetgazdasági am a a városok befolyását a mezőgazdái azáltal akarja kitüntetni, hogy a városokat* ! fogyasztási központokat állítván oda, köllemnan a fák ált .. ---------------könnyen sittének, miáltal a termelési képesség is ittltik, mely processus tovább fejlésében a metógasság intensivitását vagy extensivitását eretné a termelési körökben a szerint, a mini ezek egzike vagy másika a fogyasztási pontokhoz körét vagy pedig távolabb esik. Persze, mint annyi más, theória ez is.Ahár igen gyakran ezen elméletileg elért eredmény gyakorlatilag be is áll, másfelől sokszor megtörik az elv s a praxis egészen ellenkező erede tár élénkbe, vagy mert az illető hely termelési fekvést nem alkalmas az áruforgalom ilyleni összpontosítására, vagy mert az illető tenné kedv és képesség, vagy végül mert szen helyit melynek természeti fekvésénél fogva ilyen fogyasztási központúl kellene szolgálnia, igen , vagy épen semmi sem létezik ez áruforgam könnyítésére s előmozdítására. Jó közlekedési utak, s alkalmas prádul,ség itt első tekintetre is fő tényezőkül tünnekbol a kereslet úgy mint a kínálato sznks® terjedelméhez képest érvényesíthessék nummert ezek hiányában a forgalom iránya vitai alkalmasabb irányt választván magának, mikoris után az a körülmény, hogy egy bizonyos híja nagyobb számú fogyasztó közönség van merülve a vidék gazdasági előhaladására emelés fokozására a fennebbi elmélet alis tetetett jótékony hatást kismértékben fogja idézni. Ezen utóbbi körülmény kétségkívül az, itten Csík-Szeredában, mely hely természetisénél fogva is központja Csíkmegyen . . felől politikailag is gyúlhelye, helyesebb ^ helye a megye értelmiségének ,fr rendű és rangú hivataloknak a ® ^ galom feltűnő pangását, s árak ^ dozását eredményezi. Itten egyedési útvonal van, melyen főleg j ^ «• Fel-Csik és Al-Csik forgalma egym^ ^. isel-USiK es al-iaam r“ji|r a lentétes irányból, szemközt wiú[tnDSkar ségül szolgáló Udvarhely-ó áras ^ hol is a találkozási ponton azuUn ff * lódás fejlődik ki, ml, akasztja s igen sokszor h eredményez. . . . tu, A nevezett piaci-helyű gr útvonal ki^P1' Al Csik felől vezető egy-egy tése többször hozatott ,szoba’hj “al 0^., kálatok a megyei építészeti is tétettek, a tényleges kiv!^^-^. lan akadályokba“ utkoak’ tani egyetlen rosi intéző polgárnak a kiadódmi útvonal menten vendéglője. fflg ^ épen oly telke, melyre építtetni, s mert ennek érte a Iránybitjt ne a forgalom egy részének ma által, esküdt ellensége ezen k 1 kiépitésének. A helyi éri**' ezért nem tétetik «»“Viffcdt is A* mi akadály elhárítása mind, e* JV ennyiben általános is e?t tétetik ,1 n azonban jó részint azért n - útvonalat £ $ elsőbb az államnak flgj 1^égebbi l«rel? építenünk, “[“Lkintve^aj®* keVeM litettem, megyénket tekin eé6geVf;Mkt51 «tekintTM jJJEf ^ .._t „„„ niszázos )eic(i „isar«1' Srvii is. j'on tűrhető-e tovább vagy e0® nincs, ilyenül egy orszg^ zolgál a forgalom nagy® j iso^ ^ „i 7-h« m^akasztásával » mline' val teljes megakas; döntse» hivatottak. , -„(»lek p^Tret. \ A közgudttlgiteb^tjO benyomást gyakorolnak » ODdolk 0J , szűkebb körben foság % ^ SZUKBDD hurueu '■tpJ , OWo ... g5‘ r; is; a gazdasági fejlettség ona ha ^ S | kai fejlettséget, önállosag^ s gi fejlődésünk előmozd ^agunkat irányban függeUenülu^ iá0 ^ Bzunk, hanem a ^ jgyétől. mindent az a..—--- „oliu«"' se»* ' helyről várunk, ? « & «**' J gaslatára vajmi későn, eljutni. _az Egyébiránt ezen g p f0iM idigi^ív ilitik»1 1 sín)