Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-09-17 / 212. szám
LI TÁROZA. A nagynéni leánya, Elbeszélés. Irta Törös Tivadar. I. (Folytatás.) " Dén néni, a mint ott ült a régi karosvissza gondolt az eltűnt, visszahozhatlan »ultra.lt zárkózva mélyen hallgatott. Komoly g árulta, hogy kedvetlenül időz e hirtelen fordult eshetőségeivel, léte , féltette Leonét, mert szeretetének fél^ azt sugalta, hogy ez uj szenvedély )^e° ^ragadhatja köréből a szép lányt, ki va. Ön tündére volt elhagyottságában. Az ő büsz^8®. öröme. A tor . ^ most az az érintetlen szív talán másért "J°Dg^ 8 kettőjük közt fog megoszolni az a p’ eddig egyedül csak az övé volt. Nem sem tudott telni eddig vele, már megosztani bírta volna. Hiában !a , a titkos érzelem váratlanul születik, mint k 'IJDiles ■ es ésben kora reggelre nyíló virág. . néni úgy fejezte ki magát, hogy a nagyon sokat „bosszantják“ az ő kedves Timándi mérnökkel. II. lQ jöttek fel esténként a csillagok, s a korán pirkadó hajnal hamar el is űzte azokat, a mint rózsaszín palástját szétterjeszte a kéklő egen. Nyár volt. Erdő, mező hallal, virágos díszben hódolt a természet urának. A hídvári vasút állomásához vezető gyalogúton egy gyorsan rohanó alak igyekezett el a városról. Néha meg-meg állt, hogy körül tekintsen. Az út két oldalán buján zöldelő vén füzek gályáit hajlongatta a bűvös éji szél. Holló Pali rohant tovább az utón. Fönt a felleg foszlányos eger, néhol kibuktak a fénylő csillagok, midőn egyszerre elősurrant — egy nagy felhőtlen kékségre — a csonka hold, bevilágítva egész hosszában az utat. Holló Pali hirtelen letért a világos ösvényről, s a vén füzek mögött bujkált tovább. Ez volt azon éjjel, mikor a kis Leonét felcsókolta álmából és megírta a levelet Dóri néninek. Ment, rohant, hogy kergesse az életet másutt, ahol nem ösmerték és nem tudták, hogy a társadalom egy töredéke már kidobta kebeléből. Mikor egy ember arra alapítja reménységét, hitét, hogy múltját nem ösmerik ... Amint végére ért a gyalogutnak, újra felkerült a töltésre, honnan belátta a kis indóházat. Meggyorsította lépteit. Sietnie kellett, mert úgy tetszett, hogy a kis jelző harang kongását hozta el hozzá a szél. Szemére húzta kalapját, nyakára tűzte kabátja gallérját, s úgy lépett be egyik váróterembe. Épen másodikat csöngettek. Rohant a pénztárhoz. A szolgálattevő rendőr katonásan köszönt a törvényszéki végrehajtónak. Hidváron még nem tudtak semmit, csak a reggeli órákban terjedt el futó tűzként, a meglepő hír. — Hova méltóztatik a tekintetes úr ? — Csak ide a szomszédba. Szegény embert nyúzni. .. — Hej hej ! Nehéz egy tisztesség is az, jószívű embernek. — Ühüm. Jó éjszakát Péter! — Szerencsés utat tekintetes végrehajtó úr ! A pénztárnok nagyot bámult a hallottakra. A végrehajtó „szomszédot” emlegetett és a jegy Budapestig szólt?... De a vasúti pénztárnokok olyan kevés beszedűek. Minthogy más jegyet váró nem állott előtte, becsapta a kinyitott két kis üvegtáblát, s szótlanul bólintott a Péter rendőr illedelmes köszönésére. A gőzmozdony tüszkölt, dübörgött, mintha alig bírták volna visszatartani. Harmadikat csöngettek. A konduktor becsapdosta, lezárta az ajtókat, a kormos arczú vezető egyet sivittatott a felesleges gőzzel, és Holló Pali túl volt az első lépés veszélyein. A kocsi egyik szögletébe húzódva, magához vette bőröndjét, s alvást színlelve nyugtalanul gondolt magára, terveire. A kocsi lámpa halvány világa, a vonat kerekeinek egyhangú zakatolása, úgy talált az ő sötét, izgékony gondolataihoz. Csak az a vasszörnyeteg nem szelte elég gyorsan keresztül a mértföldeket, a kocsikerekei nem csattogtak elég erősen, úgy, ahogy ő kívánta volna, ő, ki meg hasonlottan önmagával és azokkal, kiktől kéne miatt futni volt kénytelen, sietett egy idegen vidékre, idegen emberek közé, hogy ott védve ismeretlensége által, tartsa fenn magát az életnek, mihez még ragaszkodott. Felújult lelkében a hirtelen válás fájdalma, s az önvád szemrehányó nyugtalansága. Behunyt szemei zavart képeket mutattak képzőimének, melyek közt felmerült a kis Leona alakja is, amint csendesen pihegve feküdt az ágyon, míg Holló az asztalra hajolva, lázas gyorsasággal vetett pár sort egy levélpapírra. Behajtotta, s lepessételten az asztal szembetűnő helyén hagyta, a Dóri néni levelét. Majd nesztelen az ágyhoz közeledett s elmerült a nyugodtan alvó gyermek nézésébe. Hatalmas melléből nehéz sóhaj tört elő olykor s az önvád legtűrhetlenebb kínjait érezte szivében. Alig tudta magával elhitetni, hogy néhány percz múlva ott hagyja árván, gyámoltalan, azt a fejletlen gyermeket, az ő vérét, édes mindenségét, kiért egyedül hagyta magát — bukása után is — életben.Úgy érezte nyomorultságát abban a perczben, melyet saját könnyelműségével tett olyan keserűvé. Látni vélte gyermeke bizonytalan jövőjét, s szinte összerázkódott, ha annak eshetőségeire gondolt. Mintegy megnyugtató eszköz, úgy közeledett az asztalon fekvő levélhez s újra megvizsgálta azon a czimet. — Alamizsna . . . mormogta magában, a mint visszatért az ágyhoz. Ovavatosan lehajolt a kis Leonéhoz, s hosszasan csókolta arczát, ajkait és kezeit. E közben erőt vett rajta fájdalmának gyöngesége s fuldokló zokogásával fölkeltette Eieonát. A gyermek kábultságában gyügyögött valamit, mire Holló hozzá hajolva csókjai közben azt suttogta neki: — Visszajövök... visszajövök... becsületesen. Csak te drágám addig szeresd Dóri nénit. Leona csak az utolsó szavakat értette s s utána mondta félálmában : # — Dóri néni . . . Dóri néni . . . A vonat haladt tovább az ismerős vidékén. A kocsiban nyugodt lelkiösmeretü utasok szunyogodtak. Holló lebocsátotta az egyik ablakot s forró homlokát kitartotta a vonat mentén végig surranó szélbe. A csonka hold bukdácsolt tovább a felhőfoszlányos egen, egy gyönyörű képre vetve ezüstös világát, amint a félkörben kanyarodó vonat egy meredek hegy keskeny párkányán haladt végig, s másik oldalával a közvetlen mellette zúgó patakra nézett, mely egyhangú mormolásával töltötte be a csöndes éjét. Gyöngyöző habjaitól pára szállott fel a szédítő mélységből. Kopár oldalát egy nehány vad cserje s csipkerózsa borította. Holló arra az oldalra nézett ki. — Ezek itt csöndesen alusznak, gondola magában, s csak az ajtó reteszszért kellene kihajolni, hogy egy jó ugrás megmentsen mindentől . . . Feje szédülni kezdett, s szemei előtt egy fehér siksággá folyt össze az egész tájék. (Folytatása köv.) Donjoyok lókik évfolyam. HZIDERJESZTŐI IRODA, 212. szám. 16 az.ború a lap szellemi részét illető közleményekkel.lr*'f°tCt@ extntendők. IZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: V,dékr* postán, vagy helyben házhoz hordva: V 13 frt. Negyedévre..................3 frt. , j jvre oft. |i| Egy hóra helyben . . 1 frt. $jtr* • j ' Jg gZám ár» helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzik“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Irényyi ** Lé*ir*tok sem adatnak vlaaaa. LLENZEK. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. £3sd aladAs. KIADÓHIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond Bor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij mind a hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal Nyílttéri csikkek carmond sora után 20 kr. fizetendő katona és polgár. Kimondja az orvos ezt a szót, hogy *1) aztán beírják az illető nevét a ka-Wtába rá, adják az uniformist és eza polgárember és lesz belőle kstaDtöbbé nem kérdik tőle, hogy van-e csaj a foglalkozása, honnan került, hamindezek közömbös dolgok. TJ uRgJf Ho, törődik, hogy ’y mi volt addig, azzal senki semmi most azt mutatja a gallér, lesz, azt a jó Isten tudja. 1W°J 4 családi kapocs a mi eddig a háznévt összetartotta, az felbomlik, rivért-testvérhez fűsága mi a vérrokontestvért-testvérhez fűzött, a baráti KHODV a mi a rokon lelkeket eddig gyerekkoruk óta egymáshoz csatolta, megváltóik a megkezdett munka félbe marad, a foglalkozás megszakad, megváltozik. És mindennek úgy kell lenni. A katonának családja: az ezred, barátja, fegyvere,lakhelye: a statio, vallása és hitelezett esküje. . Meg kell változnia a katonánál mindenha mi benne polgári volt, de egy mégis az a minek nem szabad megváltoznia, a minek meg kell maradnia katonánál úgy, mint polgárnál, és ez a hazafiság. Társadalmi helyzet, foglalkozás, szokások, életmód, állás és munkakör megkülönböztethetik egyik embert a másiktól, katonát a polgártól; de a hazafias szeretetnek, a szírnek egyformán kell dobogni az uniformiste a civil kabát alatt. Katonai szokások, törvények és a dienstreglement sok dologról másként vélekednek, mint a társadalmi élet polgári osztályának codexei, de a hazafiság nem a paragraphssokból, nem a szolgálati rendszabályokból kerül ki, annak az ember szívében kell lakoznia és változhatatlanul ott kell maradnia a haza minden gyermekének kebelében a bölcsőtől a sírig. A katona megesküszik, hogy zászlóját nem hagyja el soha, engedelmeskedni fog vakon felebbvalójának, hű marad ezredéhez és a Hadúr parancsszavára szárazon és vizen, benn a hazában és idegen országban harczol- De fog éjjel, nappal egyaránt, de egyre mégsem esküszik, arra nem is esküdhetik, hogy hazája, hogy annak törvényes alkotmányáértke fog támadni. Ilyen esküt nem követelnek tőle. Az ilyen eskü megsértené a törvényt, az ilyen eskü veszélynek tenné ki magát az államot, a hazát, ilyen esküt nem kíván a királyi Felség, a legfőbb Hadúr, ki őre és veje az államnak a hazának és törvényes alkotmánynak. Katonát és polgárt elválaszthatja egyiktől az egyenruha és kard, közéjök tola- , hzik a polgári codex és a dienstreglement, de a katonának is kell hogy legyen hazája mint a polgárnak,kell hogy legyen törvénye és alkotmánya, melyet tiszteletben kell tartania, védeni és őrködni fölötte. Haza nélkül nincs állam, alkotmány nélkül ország fenn nem állhat, és a törvényeknek az alkotmánynak szent és sérthetetlennek kell lenni a polgár és katona előtt egyaránt. Akadtak egyesek mindig, kik megszegték a törvényt, akadt katona, ki zászlóját hűtlenül elhagyta, letett esküjét megszegte, akad polgár ki hibát, bűnt, vétket követ, de a bűnöst mindenkor sújtja a büntetés. A büntetés nem a boszú, nem a megtorlás, hanem helyreállítása a megzavart jogrendnek. Aki a törvény ellen vét, veszélyezteti annak uralmát, ha a törvény uralma megtámadtatik, veszélybe forog az állam. Meg fogják-e büntetni Lendít és a katonai becsületbíróságot, törvénysértésnek fogják-e tekinteni, hogy a magyar állam törvényes alkotmánya egy cs. kir százados és egy bíróság által, vogelsreunak nyilváníttatott, nem tudjuk. Ha nem büntetik meg, a magyar alkotmány csak írott malaszt, játékszer felnőtt gyerekek számára, melyet azért adtak kezébe, hogy félrevezessék a figyelmét és elaltathassák. Ha a katona büntetlenül támadhat a magyar állam törvényes alkotmánya ellen, akkor a hadsereg nem őre a magyar állam törvényes épségének, hanem ellensége. Fontolja meg a kormány ezt az ügyet, ez több mint a győri, a kolozsvári és egri esetek. Itt egyenesen az alkotmány ellen van intézve a támadás, és ha a merénylet büntetlenül marad, az a szellem ami ennek nyomán terjedni fog, sarkaiban fogja megingatni ingadozó állami életünket. Zsombor: — Adanaigi találkozásról a „Tribünének“ egy pétervári levele szerint ott a következő hírek terjedtek Ignatiev tényleg kegyvesztetten, s a czáz modern intézmények életbe léptetését határozta el. — Bismarck herczeg az övéhez hasonló közgazdasági rendszert ajánlott neki; ajánlotta továbbá, hogy az osztrák szláv tartományokból hívjon be jeles gazdasági erőket. Egyeseket, a mennnyit lehet, csak egész törzseket nem, mondá állítólag Bismarck. A czár Bismarktől közgazgazdasági nézeteit illetőleg emlékiratot kért, melyet a herczeg nemsokára el is küld Pétervárra. Ezután fogja a czár a főméltóságokat tanácskozás végett egybehívni. — T új államjegyek Szeptember 1én az uj államjegyeknek meg kellett volna jelenniök. Miután azonban jegyek csak magyar és német nyelven voltak kiállítva, Dunajevszky osztrák pénzügyminiszter megtagadta a kibocsátásokhoz beleegyezését, s azt kívánta, hogy a monarchia valamennyi nyelvén nyomtassanak az államjegyekre egy-egy az értéket jelölő felírást. Ebbe meg megint a magyar pénzügyminiszter nem akart beleegyezni, miután szerinte az államjegyek a dualisticus monarchia jegyei sigy azon csak két nyelvnek : a magyarnak és németnek van helye. Dunajevszky erre azt válaszolta, hogy kétnyelvűség törvényileg egyedül a bankjegyekre van kimondva, az államjegyek tehát más eljárás alá esnek. Ez igaz ugyan, de Szapáry gróf ekkor egy régi osztrákmagyar egyezményre hivatkozott, amely világosan kimondja, hogy az államjegyeket magyar és német nyelven kell kiállítani. Dunajevszky ez ellen a közös pénzügyminiszterhez fellebbezett, aki azonban a felmutatott egyezmény alapján a magyar felfogás mellett döntött. Dunajevszky most a kérdést az osztrák és a magyar minisztertanács elé vitte. A kérdés ott fog talán folyó hó 19-én eldőlni. — Insbruckból f. hó 15-ről írják: A tartománygyűlésen felolvassák Olkári levelét, melyben a nevezett kijelenti, hogy nem jelenhet meg a gyűlésre; a ház mandátumától megfosztottnak nyilvánítja őt. Hypoliti azon indítványát, hogy az országos bizottság tárgyalja a papságnak a vallási alapból való dotálása iránti törvényjavaslatot, elfogadják. A közigazgatási ügyek feletti vita mintegy két óráig tartott. Dipaulinak arra vonatkozó indítványa elfogadtatott. A vita folyamában Marchetti indítványozza a kerületi képviselőségeknek Dél-Tirolban való behozatalát, mely indítványt, mint teljesen önállót, a községi ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz utasították. Az északolaszországi lapok még mindig igen sokat tudnak beszélni a Rómából ismételve szétküldött cáfolatok daczára azon nagy arányú erődítményi munkálatokról, melyek az olasz-franczia határ mentén folynak. Így a Pinerolóban megjelenő Eco czímű lap írja, hogy Fenestrelleben a legnagyobb buzgalommal dolgoznak a vár fölszerelésén. Táviratilag az a parancs érkezett oda, hogy hatvan nap alatt stratégiai út építtessék a valli erődtől bizonyos pontig a határ felé. 500 munkás érkezett a helyszínére s haladéktalanul megkezdi az építést. —40 milliós szállítmány. Elvégre elkészültek és kibocsáttattak a 4%-os magyar aranyjáradék végleges czimletei. A pénzügyminiszter e járadékkötvényekből tegnapelőtt máris negyven millió frt erejéig menesztett egy szállítmányt Berlinbe. Ez értékpapírok 40, vaspántokkal ellátott ládában lettek elhelyezve, úgy, hogy minden ládába kötvények egy millió frt erejéig fértek el. A szállítmányt a magy. kir. központi állampénztár egy főbb tisztviselője s egy hivatalszolga kisérték rendeltetési helyére. A trodel-ügy, Göczel tiszteletére a budapest ferenczvárosi polgárok — mint ezt már említettük — ma este bankettet rendeznek. Ezen alkalomból a kolozsvári egyetemi ifjúság egy díszes koszorút küldött Göczelnek és ma este a következő tartalmú üdvözlő sürgönyt küldi: Göczel Istvánnak Budapesten Tisztelt hazafi! „Ifjú lelkesedés és őszinte örömmel üdvözöljük önben hazánk és alkotmányunk bátor lelkű védelmezőjét. Ön példát akart adni, hogy a jó katonának egyszersmind jó hazafinak is kell lennie. A közös hadseregben ezt megérteni, elismerni nem akarták, és ezzel e hadsereg önmagára újabban is kimondta ítéletet. Semmi kétség, ilyen szellem, ilyen elvek mellett a közös hadsereg sem hasznos, sem pedig diadalmas nem lehet. És mi türelmetlenül várjuk hazánk, nemzetünk és királyunk érdekében is azt, hogy a mi hadsergünk magyar legyen. Alkotmányunk ellenségeinek pedig szenvedélyeskedés nélkül, de épen azért annálrendíthetlenebb elszántsággal jelentjük ki, hogy a magyar ifjúság alkotmányunk megsértését bárhonnan jöjjön is a., mindig készen lesz, ha kell vére hullásával is megtorolni. Jegyezzék meg ellenségeink, hogy a magyar ifjúság sem most sem a jövőben nemzeti hagyományainkhoz hűtelen soha egy pillanatig se lesz, ön pedig nemes férfiú bátor fellépéséért, koszorúnk, kiváló becsülésünk e csekély záloga mellett, fogadja mindnyájunk hazafias elismerését. A kolozsvári egyetemi polgárság. Esztergom város hazafias közönsége is sorakozott Arad és Budapest mellé. Folyó hó 13-án tartott közgyűlésében felmerült ugyanis a Göczel-Lendl-ügy s ezzel kapcsolatban a közös hadsereg jelentékeny részének hazafiatlan álláspontja mindaz ellen, ami nemzeti és polgári. És a lelkes közgyűlés elhatározta, hogy az alkotmánysértő ügy megtorlására feliratot intéz a törvényhozáshoz és minden törvényhatósághoz. Az egyhangúlag elhatározott felirat szerkesztésére dr. Helcz Antal városi főügyész, Takács Géza városi főjegyző kérettek fel. A közgyűlés hazafias és férfias határozatát mindenki lelkesen üdvözli. A budapesti egyetemi ifjúság által kiküldött albizottság — mint az „E—s“ írja — a tegnapelőtt délután tartott ülésében állapította meg amaz üdvözlő felirat szövegét, melyet Göczelnek ünnepélyesen fognak átnyújtani Az advízló felirat a következőleg hangzik: Mélyen tisztelt Göczel István úr ! A testvér egyetemek ifjúsága siet megragadni az alkalmat, hogy legőszintébb elismerésének adja tanúbizonyságát Ön iránt, ki rangjának, állásának kockáztatásával szembe száll a közös hadsereg tagjai jelentékeny részénél uralkodó ama rósz akaratú felfogással, mely Magyarország évezredes féltékenyen őrzött alkotmányát játékszernek tekinti; mit kény és kedv szerint összezúzhatni s a mely felfogás a legelső magyar embernek az apostoli királynak alkotmányunkra tett szent esküjét meggyalázni nem átalja. Attulus Regulus kész volt életét odadobni elleneinek, semhogy oly nyilatkozatot tegyen, mely hazája érdekeit csorbította volna, s hálás nemzete hosszú időn át áldva említette nevét. Ön inkább megvált rangjától, állásától, semhogy elismerje a jogot a legrutabb jogtalanságra alkotmányunk lábbal tiporhatására, s férfias tette, mint az igaz hazaszeretet kiváló példája, nekünk, ifjú nemzedéknek mindig emlékezetünkben vésve marad. Isten tartsa meg önt hazánk javára még nestori évekig ! Budapest, 1881. szept. 15. napján. A tudomány- és műegyetem polgárai. M Miskolczról. Szept. 15. A király ő Felsége délutáni 3 órakor tért vissza a mai gyakorlatról és a bejövetele útvonalában összesereglett nagyszámú közönség részéről a legnagyobb lelkesedéssel és a legrokonszenvesebben üdvözöltett. Midőn ő Felsége visszatérő félben a városba ért, egy fiúcska és egy öreg ember kérvényeket nyújtottak át az uralkodónak, a ki azokat a legkegyelmesebben Délután 6 órakor — mint rendesen — udvari ebéd volt 52 terítékkel, melyre kizárólag a katonaság köréhez tartozó vendégek hivattak meg. A Holnap a befejezett gyakorlat után a király őn Felsége a gyakorlótérről a miskolczi pályaudvarokhoz fog hajtatni, ahol őt a megyei és városi hatóságok vezetői várják, s ahonnan ő Felsége Rudolf trónörökössel, József és Károly Lajos főherczegekkel, valamint kíséretével udvari vonaton 2*/2 órakor Gödöllőre utazik. Az idegen katonatisztek a gyakorlótérről viszszajönnek Miskolczra s délután 3 órakor az udvari asztalnál déjemer dinatok-t tartanak és délutáni 6 óra előtt elutaznak külön vonaton Bécsbe. Albrecht főherczeg tábornagy a többi főherczegekkel együtt szombaton d. u. 3 órakor utazik el Miskolczról. A hadgyakorlatokra vonatkozólag Megy-aszóról a következőket írják folyó szeptember hó 15-éről : A hadtest parancsnoksága már tegnapelőtt éjjel parancsot kapott, hogy az ellenséges haderőket vesse vissza a Sajó mögé, miután az ellenséges sereg zöme valószínűleg a Sajóhoz fog érkezni s Kassáról, valamint Terebesről már segédcsapatok keltek útra. Báró Appel altábornagy ehhez képest a következő intézkedéseket rendelte el: Hogy a jobb szárnyon a Fehérhegyen át támadólag lehessen fellépni, a XV. hadosztályparancsnok Rieger altábornagy fedezve Kis-Dobzsától, délre összpontosítva állást foglal; a XXXIX. honvédhadosztály parancsnok Máriássy altábornagy a Kistanyától északnyugatra eső magaslaton Medgyaszón alól, a XVII. hadosztály pedig — parancsnok Bonnard altábornagy — mint tartalék Megyaszótól keletre a kerülő háznál foglalnak állást, míg a II. lovassági hadosztályparancsnok Vlasits vezérőrnagy, a Scholczné-tanyától nyugatra helyezkedik el és Szerencs felé rekognoszczírozni fog. A mai hadgyakorlat különös meglepetésben részesített mindenkit. Általánosan azt hitték, hogy a déli hadtest, miután egyenlő erők állottak egymással szemközt s az északi hadtest állása kedvezőbb volt, meg fog hátrálni, mert hisz ez esetben a csapatok visszaszállítása is könnyebb sőr. Edelsheim-Gyulay már intézkedéseket is tett egy jól átgondolt radiális visszavonulás esetleges keresztülvitele iránt. A dolog azonban másképen történt. A 6-ik hadtest három hadosztálya háromszögben volt felállítva, úgy, hogy az egyes hadosztályokat mély völgyteknők választék el egymástól; a 4-ik hadtest ellenben teljes erejével egyesítve egy pontra vettetett, mely eljárás sikere ezúttal is fényesen bevált. A lovasság ma is teljesen kimaradt a tulajdonképeni akczióból s a főhadiszállásról alig volt kivehető. Albrecht főherczeg a döntőbírákkal 6 óra után lóháton fehérhegyre ment. A legszebb időkedvezett a gyakorlatoknak. A támadó irányú csap