Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-09-17 / 212. szám

LI TÁROZA. A nagynéni leánya, Elbeszélés. Irta Törös Tivadar. I. (Folytatás.) " Dén­ néni, a mint ott ült a régi karos­­vissza gondolt az eltűnt, visszahozhatlan »ultra.­lt zárkózva mélyen hallgatott. Komoly g­ árulta, hogy kedvetlenül időz e hirtelen fordul­t eshetőségeivel, léte , féltette Leonét, mert szeretetének fél­­^ azt sugalta, hogy ez uj szenvedély )^e° ^ragadhatja köréből a szép lányt, ki va­­. Ön­ tündére volt elhagyottságában. Az ő büsz­­^8®. öröme. A to­­r . ^ most az az érintetlen szív talán másért "J°Dg^ 8 kettőjük közt fog megoszolni az a p’ eddig egyedül csak az övé volt. Nem­­ sem tudott telni eddig vele, már megosztani bírta volna. Hiában !­a ,­ a titkos érzelem váratlanul születik, mint k 'IJDiles ■ es ésben kora reggelre nyíló virág. . néni úgy fejezte ki magát, hogy a nagyon sokat „bosszantják“ az ő kedves Timándi mérnökkel. II. lQ jöttek fel esténként a csillagok, s a korán pirkadó hajnal hamar el is űzte azokat, a mint rózsaszín palástját szétterjeszte a kéklő egen. Nyár volt. Erdő,­ mező hallal, virágos dísz­ben hódolt a természet urának. A hídvári vasút állomásához vezető gyalog­­úton egy gyorsan rohanó alak igyekezett el a vá­rosról. Néha meg-meg állt, hogy körül te­kintsen. Az út két oldalán buján zöldelő vén fü­zek gályáit hajlongatta a bűvös éji szél. Holló Pali rohant tovább az utón. Fönt a felleg foszlányos eger, néhol kibuk­tak a fénylő csillagok, midőn egyszerre elő­sur­rant — egy nagy felhőtlen kékségre — a cson­ka hold, bevilágítva egész hosszában az utat. Holló Pali hirtelen letért a világos ös­vényről, s a vén füzek mögött bujkált tovább. Ez volt azon éjjel, mikor a kis Leonét fel­csókolta álmából és megírta a levelet Dóri né­­ninek. Ment, rohant, hogy kergesse az életet másutt, a­hol nem ösmerték és nem tudták, hogy a társadalom egy töredéke már kidobta ke­beléből. Mikor egy ember arra alapítja reménysé­gét, hitét, hogy múltját nem ösmerik ... A­mint végére ért a gyalog­utnak, újra felkerült a töl­tésre, honnan belátta a kis indóházat. Meggyor­sította lépteit. Sietnie kellett, mert úgy tetszett, hogy a kis jelző harang kongását hozta el hoz­zá a szél. Szemére húzta kalapját, nyakára tűzte kabátja gallérját, s úgy lépett be egyik váró­terem­be. Épen másodikat csöngettek. Rohant a pénz­tárhoz. A szolgálattevő rendőr katonásan köszönt a törvényszéki végrehajtónak. Hidváron még nem tudtak semmit, csak a reggeli órákban terjedt el futó tű­zként, a meglepő hír. — Hova méltóztatik a tekintetes úr ? — Csak ide a szomszédba. Szegény embert nyúzni. .. — Hej hej ! Nehéz egy tisztesség is az, jó­szívű embernek. — Ühüm. Jó éjszakát Péter! — Szerencsés utat tekintetes végrehajtó úr ! A pénztárnok nagyot bámult a hallottakra. A végrehajtó „szomszédot” emlegetett és a jegy Bu­dapestig szólt?... De a vasúti pénztárnokok olyan kevés be­szedű­ek. Minthogy más jegyet váró nem állott előtte, becsapta a kinyitott két kis üvegtáblát, s szótlanul bólintott a Péter rendőr illedelmes kö­szönésére. A gőzmozdony tüszkölt, dübörgött, mint­ha alig bírták volna visszatartani. Harmadikat csöngettek. A konduktor becsapdosta, lezárta az ajtókat, a kormos arczú vezető egyet sivittatott a felesle­ges gőzzel, és Holló Pali túl volt az első lépés veszélyein. A kocsi egyik szögletébe húzódva, magához vette bőröndjét, s alvást színlelve nyugtalanul gon­dolt magára, terveire. A kocsi lámpa halvány vi­lága, a vonat kerekeinek egyhangú zakatolása, úgy talált az ő sötét, izgékony gondolataihoz. Csak az a vasszörnyeteg nem szelte elég gyorsan ke­resztül a mértföldeket, a kocsikerekei nem csat­­­­togtak elég erősen, úgy, a­hogy ő kívánta volna,­­ ő, ki meg hasonlottan önmagával és azokkal, kik­től kéne miatt futni volt kénytelen, sietett egy idegen vidékre, idegen emberek közé, hogy ott védve ismeretlensége által, tartsa fenn magát az életnek, mihez még ragaszkodott. Felújult lelkében a hirtelen válás fájdalma, s az önvád szemrehányó nyugtalansága. Behunyt szemei zavart képeket mutattak képzőimének, me­lyek közt felmerült a kis Leona alakja is, a­mint csendesen pihegve feküdt az ágyon, míg Holló az asztalra hajolva, lázas gyorsasággal ve­tett pár sort egy levélpapírra. Behajtotta, s lepe­­ssételten az asztal szembetűnő helyén hagyta, a Dóri néni levelét. Majd nesztelen az ágyhoz kö­zeledett s elmerült a nyugodtan alvó gyermek nézésébe. Hatalmas melléből nehéz sóhaj tört elő olykor s az önvád legtűrhetlenebb kínjait érezte szivében. Alig tudta magával elhitetni, hogy néhány percz múlva ott hagyja árván, gyámoltalan, azt a fejletlen gyermeket, az ő vérét, édes mindenségét, kiért egyedül hagyta magát — bukása után is — életben.Úgy érezte nyomorultságát abban a percz­­ben, melyet saját könnyelműségével tett olyan keserűvé. Látni vélte gyermeke bizonytalan jövő­jét, s szinte összerázkódott, ha annak eshetőségei­re gondolt. Mintegy megnyugtató eszköz, úgy kö­zeledett az asztalon fekvő levélhez s újra megvizsgál­ta azon a czimet. — Alamizsna . . . mormogta magában, a mint visszatért az ágyhoz. Ovavatosan lehajolt a kis Leonéhoz, s hosszasan csókolta arczát, ajkait és kezeit. E közben erőt vett rajta fájdalmának gyöngesége s fuldokló zokogásával fölkeltette E­ieonát. A gyermek kábultságában gyügyögött va­lamit, mire Holló hozzá hajolva csókjai közben azt suttogta neki: — Visszajövök... visszajövök... becsülete­sen. Csak te drágám addig szeresd Dóri nénit. Leona csak az utolsó szavakat értette s s utána mondta félálmában : # — Dóri néni . . . Dóri néni . . . A vonat haladt tovább az ismerős vidékén. A kocsiban nyugodt lelkiösmeretü utasok szuny­­ogodtak. Holló lebocsátotta az egyik ablakot s forró homlokát kitartotta a vonat mentén végig surranó szélbe. A csonka hold bukdácsolt tovább a felhő­­foszlányos egen, egy gyönyörű képre vetve ezüs­tös világát, a­mint a félkörben kanyarodó vonat egy meredek hegy keskeny párkányán haladt vé­gig, s másik oldalával a közvetlen mellette zú­gó patakra nézett, mely egyhangú mormolásával töltötte be a csöndes éjét. Gyöngyöző habjaitól pára szállott fel a szédítő mélységből. Kopár ol­dalát egy nehány vad cserje s csipkerózsa bo­rította. Holló arra az oldalra nézett ki. — Ezek itt csöndesen alusznak, gondola magában, s csak az ajtó reteszszért kellene ki­hajolni, hogy egy jó ugrás megmentsen min­dentől . . . Feje szédülni kezdett, s szemei előtt egy fehér siksággá folyt össze az egész tájék. (Folytatása köv.) Don­joyok lók­ik évfolyam. HZIDERJESZTŐI IRODA, 212. szám­. 16 az.­ború a lap szellemi részét illető közlemények­kel.l­r*'f°tCt@ extntendők. IZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: V,dékr* postán, vagy helyben házhoz hordva: V 13 frt. Negyedévre..................3 frt. , j jvre oft. |i| Egy hóra helyben . . 1 frt. $jtr* • j ' Jg gZám ár» helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzik“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Irényyi ** Lé*ir*tok sem adatnak vlaaaa. LLENZEK. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. £3sd­ aladAs. KIADÓ­HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond Bor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij mind a hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal Nyílttéri csikkek carmond sora után 20 kr. fizetendő k­atona és polgár. Kim­ondja az orvos ezt a szót, hogy *1) aztán beírják az illető nevét a ka-W­­tába rá, adják az uniformist és ez­­a polgárember és lesz belőle kstaDtöbbé nem kérdik tőle, hogy van-e csa­­j a foglalkozása, honnan került, ha­­mindezek közömbös dolgok. TJ uRgJf Ho, törődik, hogy ’y mi volt addig, azzal senki sem­mi most azt mutatja a gallér, lesz, azt a jó Isten tudja. 1W°J 4 családi kapocs a mi eddig a házné­vt összetartotta, az felbomlik, r­ivért-testvérhez fű­sága mi a vérrokon­­testvért-testvérhez fűzött, a baráti K­HODV a mi a rokon lelkeket eddig gyer­ekkoruk óta egymáshoz csatolta, megváltó­ik a megkezdett munka félbe marad, a fog­­lalkozás megszakad, megváltozik. És mindennek úgy kell lenni. A katonának családja: az ezred, barátja, fegyvere,­lakhelye: a statio, vallása és hite­­lezett esküje. . Meg kell változnia a katonánál minden­ha mi benne polgári volt, de egy mégis az a minek nem szabad megváltoznia, a mi­nek meg kell maradnia katonánál úgy, mint polgárnál, és ez­ a hazafiság. Társadalmi helyzet, foglalkozás, szoká­sok, életmód, állás és munkakör megkülön­böztethetik egyik embert a másiktól, katonát a polgártól; de a hazafias szeretetnek, a szírnek egyformán kell dobogni az uniformis­te a civil kabát alatt. Katonai szokások, törvények és a dienst­­reglement sok dologról másként vélekednek, mint a társadalmi élet polgári osztályának codexei, de a hazafiság nem a paragraphs­sokból, nem a szolgálati rendszabályokból kerül ki, annak az ember szívében kell la­koznia és változhatatlanul ott kell maradnia a haza minden gyermekének kebelében a böl­csőtől a sírig. A katona megesküszik, hogy zászlóját nem hagyja el soha, engedelmeskedni fog va­kon felebbvalójának, hű marad ezredéhez és a Hadúr parancsszavára szárazon és vizen, benn a hazában és idegen országban harczol- De fog éjjel, nappal egyaránt, de egyre még­sem esküszik, arra nem is esküdhetik, hogy hazája, hogy annak törvényes alkotmányáért­ke fog támadni. Ilyen esküt nem követelnek tőle. Az ilyen eskü megsértené a törvényt, az ilyen eskü veszélynek tenné ki magát az államot, a hazát, ilyen esküt nem kíván a kirá­lyi Felség, a legfőbb Hadúr, ki őre és v­eje az államnak a hazának és törvényes alkotmánynak. Katonát és polgárt elválaszthatja egy­iktől az egyenruha és kard, közéjök tola- , hzik a polgári codex és a dienstregle­m­ent, de a katonának is kell hogy legyen hazája mint a polgárnak,­­kell hogy legyen törvénye és alkotmánya, melyet tiszteletben kell tartania, védeni és őrködni fölötte. Haza nélkül nincs állam, alkotmány nél­kül ország fenn nem állhat, és a törvények­nek az alkotmánynak szent és sérthetetlen­nek kell lenni a polgár és katona előtt egy­aránt. Akadtak egyesek mindig, kik megszeg­ték a törvényt, akadt katona, ki zászlóját hűtlenül elhagyta, letett esküjét megszegte, akad polgár ki hibát, bűnt, vétket követ, de a bűnöst mindenkor sújtja a büntetés. A büntetés nem a boszú, nem a meg­torlás, hanem helyreállítása a megzavart jog­rendnek. A­ki a törvény ellen vét, veszélyez­teti annak uralmát, ha a törvény uralma megtámadtatik, veszélybe forog az állam. Meg fogják-e büntetni Lendít és a ka­tonai becsületbíróságot, törvénysértésnek fog­ják-e tekinteni, hogy a magyar állam törvé­nyes alkotmánya egy cs. kir százados és egy bíróság által, vogelsreunak nyilváníttatott, nem tudjuk. Ha nem büntetik meg, a ma­gyar alkotmány csak írott malaszt, játékszer felnőtt gyerekek számára, melyet azért adtak kezébe, hogy félre­vezessék a figyelmét és elaltathassák. Ha a katona büntetlenül támadhat a magyar állam törvényes alkotmánya ellen, akkor a hadsereg nem őre a magyar állam törvényes épségének, hanem ellensége. Fontolja meg a kormány ezt az ügyet, ez több mint a győri, a kolozsvári és egri esetek. Itt egyenesen az alkotmány ellen van intézve a támadás, és ha a merénylet bün­tetlenül marad, az a szellem a­mi ennek nyomán terjedni fog, sarkaiban fogja megin­gatni ingadozó állami életünket. Zsombor: — Adanaigi találkozásról a „Tri­bünének“ egy pétervári levele szerint ott a következő hírek terjedtek Ignatiev tény­leg kegyvesztett­­en, s a czáz mo­dern intézmények életbe léptetését határozta el. — Bismarck herczeg az övé­hez hasonló közgazdasági rendszert ajánlott neki; ajánlotta továbbá, hogy az osztrák szláv tar­tományokból hívjon be jeles gazdasági erőket. Egyeseket, a mennnyit lehet, csak egész törzse­ket nem, mondá állítólag Bismarck. A czár Bis­­marktől közgazgazdasági nézeteit illetőleg emlék­iratot kért, melyet a herczeg nemsokára el is küld Pétervárra. Ezután fogja a czár a főmél­tóságokat tanácskozás végett egybehívni. — T új államjegyek Szeptember 1­én az uj államjegyeknek meg kellett volna jelenniök. Miután azonban jegyek csak magyar és német nyelven voltak kiállítva, Dunajevszky osztrák pénz­ügyminiszter megtagadta a kibocsátásokhoz bele­egyezését, s azt kívánta, hogy a monarc­hia va­lamennyi nyelvén nyomtassanak az államjegyekre egy-egy az értéket jelölő felírást. Ebbe meg me­gint a magyar pénzügyminiszter nem akart bele­egyezni, miután szerinte az államjegyek a dualis­­ticus monarchia jegyei sigy azon csak két nyelvnek : a magyarnak és németnek van helye. Dunajevsz­­ky erre azt válaszolta, hogy kétnyelvűség törvé­nyileg egyedül a bankjegyekre van kimondva, az államjegyek tehát más eljárás alá esnek. Ez igaz ugyan, de Szapáry gróf ekkor egy régi osztrák­magyar egyezményre hivatkozott, a­mely világo­san kimondja, hogy az államjegyeket magyar és német nyelven kell kiállítani. Dunajevszky ez el­len a közös pénzügyminiszterhez fellebbezett, a­ki azonban a felmutatott egyezmény alapján a ma­gyar felfogás mellett döntött. Dunajevszky most a kérdést az osztrák és a magyar minisztertanács elé vitte. A kérdés ott fog talán folyó hó 19-én eldőlni. — Insbruckból f. hó 15-ről írják: A tartománygyűlésen felolvassák Olk­ári levelét, mely­ben a nevezett kijelenti, hogy nem jelenhet meg a gyűlésre; a ház mandátumától megfosztottnak nyilvánítja őt. Hypoliti azon indítványát, hogy az országos bizottság tárgyalja a papságnak a vallási alapból va­ló dotálása iránti törvényjavaslatot, el­fogadják. A közigazgatási ügyek feletti vita mint­egy két óráig tartott. Dipaulinak arra vonatkozó indítványa elfogadtatott. A vita folyamában Mar­­chetti indítványozza a kerületi képviselőségeknek Dél-Tirolban való behozatalát, mely indítványt, mint teljesen önállót, a községi ügyek tárgyalásá­ra kiküldött bizottsághoz utasították.­­ Az északolaszországi lapok még mindig igen sokat tudnak beszélni a Rómából is­mételve szétküldött c­áfolatok daczára azon nagy arányú erődítményi munkálatokról, melyek az olasz-franczia határ mentén folynak. Így a Pine­­rolóban megjelenő Eco czímű lap írja, hogy Fe­­nestrelleben a legnagyobb buzgalommal dolgoz­nak a vár fölszerelésén. Táviratilag az a parancs érkezett oda, hogy hatvan nap alatt stratégiai út építtessék a valli erődtől bizonyos pontig a ha­tár felé. 500 munkás érkezett a helyszínére s ha­ladéktalanul megkezdi az építést. —­40 milliós szállítmány. Elvég­re elkészültek és kibocsáttattak a 4%-os magyar aranyjáradék végleges czimletei. A pénzügymi­niszter e járadékkötvényekből tegnapelőtt már­is negyven millió frt erejéig menesztett egy szállít­mányt Berlinbe. Ez értékpapírok­­ 40, vaspántokkal elláto­tt ládában lettek elhelyezve, úgy, hogy min­den ládába kötvények egy millió frt erejéig fér­tek el. A szállítmányt a magy. kir. központi ál­lampénztár egy főbb tisztviselője s egy hivatal­­szolga kisérték rendeltetési helyére. A trod­el-ügy, Göczel tiszteletére a budapest fe­­renczvárosi polgárok — mint ezt már említettük — ma este bankettet rendeznek. Ezen alkalomból a kolozsvári egyetemi ifjú­ság egy díszes koszorút küldött Göczelnek és ma este a következő tartalmú üdvözlő sürgönyt küldi: Göczel Istvánnak Budapesten Tisztelt hazafi! „Ifjú lelkesedés és őszinte örömmel üdvözöl­jük önben hazánk és alkotmányunk bátor lelkű védelmezőjét. Ön példát akart adni, hogy a jó katonának egyszersmind jó hazafinak is kell lennie. A kö­zös hadseregben ezt megérteni, elismerni nem akarták, és ezzel e hadsereg önmagára újabban is kimondta ítéletet. Semmi kétség, ilyen szellem, ilyen elvek mellett a közös hadsereg sem hasznos, sem pedig diadalmas nem lehet. És mi türelmetlenül várjuk hazánk, nem­zetünk és királyunk érdekében is azt, hogy a m­i hadsergünk magyar legyen. Alkotmányunk ellenségeinek pedig szenve­­délyeskedés nélkül, de épen azért annál­­rendíthet­­lenebb elszántsággal jelentjük ki, hogy a magyar ifjúság alkotmányunk megsértését bár­honnan jöj­jön is a­., mindig készen lesz, ha kell vére hullá­sával is megtorolni. Jegyezzék meg ellenségeink, hogy a magyar ifjúság sem most sem a jövőben nemzeti ha­gyományainkhoz hűtelen soha egy pillanatig se lesz, ön pedig nemes férfiú bátor fellépéséért, koszorúnk, kiváló becsülésünk e csekély zálo­ga mellett, fogadja mindnyájunk hazafias elis­merését. A kolozsvári egyetemi polgárság.­­ Esztergom város hazafias közönsége is so­rakozott Arad és Budapest mellé. Folyó hó 13-án tartott közgyűlésében fel­merült ugyanis a Göczel-Lendl-ügy s ezzel kap­csolatban a közös hadsereg jelentékeny részének hazafiatlan álláspontja mindaz ellen, a­mi nemzeti és polgári. És a lelkes közgyűlés elhatározta, hogy az alkotmánysértő ügy megtorlására feliratot intéz a törvényhozáshoz és minden törvényhatósághoz. Az egyhangúlag elhatározott felirat szerkesztésé­re dr. Helcz Antal városi főügyész, Takács Géza városi főjegyző kérettek fel. A közgyűlés hazafias és férfias határozatát mindenki lelkesen üdvözli.­­ A budapesti egyetemi ifjúság által kikül­dött albizottság — mint az „E—­s“ írja — a tegnapelőtt délután tartott ülésében állapította meg amaz üdvözlő felirat szövegét, melyet Gö­czelnek ünnepélyesen fognak átnyújtani Az advízló felirat a következőleg hangzik: Mélyen tisztelt Göczel István úr ! A testvér egyetemek ifjúsága siet megragad­ni az alkalmat, hogy legőszintébb elismerésének ad­ja tanúbizonyságát Ön iránt, ki rangjának, állásá­nak koc­káztatásával szembe száll a közös hadse­reg tagjai jelentékeny részénél uralkodó ama rósz­ akaratú felfogással, mely Magyarország évezredes féltékenyen őrzött alkotmányát játékszernek tekinti; mit kény és kedv szerint összezúzhatni s a mely felfogás a legelső magyar embernek az apostoli királynak alkotmányunkra tett szent esküjét meg­gyalázni nem átalja. Attulus Regulus kész volt életét odadobni elleneinek, semhogy oly nyilatkozatot tegyen, mely hazája érdekeit csorbította volna, s hálás nemzete hosszú időn át áldva említette nevét. Ön inkább megvált rangjától, állásától, semhogy elismerje a jogot a legrutabb jogtalanságra­­ alkotmányunk láb­bal tiporhatására, s férfias tette, mint az igaz ha­zaszeretet kiváló példája, nekünk, ifjú nemzedéknek mindig emlékezetünkben vésve marad. Isten tartsa meg önt hazánk javára még nestori évekig ! Budapest, 1881. szept. 15. napján. A tudomány- és műegyetem polgárai. M Miskolczról. Szept. 15. A király ő Felsége délutáni 3 órakor tért­­ vissza a mai gyakorlatról és a bejövetele útvona­lában összesereglett nagyszámú közönség részéről a legnagyobb lelkesedéssel és a legrokonszenve­­­­sebben üdvözöltett. Midőn ő Felsége visszatérő félben a városba ért, egy fiúcska és egy­­ öreg ember kérvényeket nyújtottak át az uralkodónak, a ki azokat a legkegyelmesebben Délután 6 órakor — mint rendesen — ud­vari ebéd volt 52 terítékkel, melyre kizárólag a katonaság köréhez tartozó vendégek hivattak meg. A Holnap a befejezett gyakorlat után a király ő­­n Felsége a gyakorlótérről a miskolczi pályaudvaro­k­hoz fog hajtatni, a­hol őt a megyei és városi ha­tóságok vezetői várják, s a­honnan ő Felsége Rudolf trónörökössel, József és Károly Lajos fő­­herczegekkel, valamint kíséretével udvari vonaton 2*/2 órakor Gödöllőre utazik. Az idegen katonatisztek a gyakorlótérről visz­­szajönnek Miskolczra s délután 3 órakor az udvari asztalnál déjem­er dinatok­-t tartanak és délutáni 6 óra előtt elutaznak külön vonaton­­ Bécsbe. Albrecht főherczeg tábornagy a többi főher­­czegekkel együtt szombaton d. u. 3 órakor utazik el Miskolczról. A hadgyakorlatokra vonatkozólag Megy-­­­aszóról a következőket írják folyó szeptember hó 15-éről : A­­ hadtest parancsnoksága már teg­napelőtt éjjel parancsot kapott, hogy az el­lenséges haderőket vesse vissza a Sajó mö­gé, miután az ellenséges sereg zöme való­színűleg a Sajóhoz fog érkezni s Kassáról, valamint Terebesről már segédcsapatok kel­tek útra. Báró Appel altábornagy ehhez képest a kö­vetkező intézkedéseket rendelte el: Hogy a jobb szárnyon a Fehérhegyen át támadólag lehessen fel­lépni, a XV. hadosztályparancsnok Rieger altábor­nagy fedezve Kis-Dobzsától, délre összpontosítva állást foglal; a XXXIX. honvédhadosztály parancs­nok Máriássy altábornagy a Kistanyától észak­nyugatra eső magaslaton Medgyaszón alól, a XVII. hadosztály pedig — parancsnok Bonnard altábornagy — mint tartalék Megyaszótól keletre a kerülő háznál foglalnak állást, m­íg a II. lovas­sági hadosztályparancsnok Vlasits vezérőrnagy, a Scholczné-tanyától nyugatra helyezkedik el és Szerencs felé rekognoszczírozni fog. A mai hadgyakorlat különös meglepetés­ben részesített mindenkit. Általánosan azt hitték, hogy a déli hadtest, miután egyenlő erők állot­tak egymással szemközt s az északi hadtest állá­sa kedvezőbb volt, meg fog hátrálni, mert hisz ez esetben a csapatok visszaszállítása is könnyebb s­őr. Edelsheim-Gyulay már intézkedéseket is tett egy jól átgondolt radiális visszavonulás esetleges keresztülvitele iránt. A dolog azonban másképen történt. A 6-ik hadtest három hadosztálya há­romszögben volt felállítva, úgy, hogy az egyes hadosztályokat mély völgyteknők választék el egymástól; a 4-ik hadtest ellenben teljes erejé­vel egyesítve egy pontra vettetett, mely eljárás sikere ezúttal is fényesen bevált. A lovasság ma is teljesen kimaradt a tulajdonképeni akczióból s a főhadiszállásról alig volt kivehető. Albrecht főherczeg a döntőbírákkal 6 óra után lóháton fehérhegyre ment. A legszebb idő­kedvezett a gyakorlatoknak. A támadó irányú csap

Next