Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-10-10 / 231. szám
I felek évfolyam______________ SZERKESZTAI IRODA : 16. »*• Jóvá a lap szellemi részét illető közlemények |#]_kir»!rlta® ’ cntintendők. AZ „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: . 13 frt. [I Negyedévre....................3 frt. ! (41)frt . » frt. II Egy hóra helyben . . I frt. jjp. 1 j jégszámára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratek nam adatnak iinna. ^ 231. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kiad kindva. KIADÓDOTTATAfj: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gámond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdűj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. X válaszfelirat. Rossz időket élünk.“ A kormánynak ’a többsége, s e többség nagyon összen a haza fogalma beszorult a Lloyd- ik pártkonferencziájába. A mit itt elhajtosk, az 10SZ me£l a mi t akarnak, dr.. Pártérdekeiktől nem látják az ország ikéit. A pártból czél lett s csak az az a mi nincsen a pártnak ártalmára. És ennek a pártnak három egész évre a biztosítva a kormányzás. Kevés idő egy űzet életében; nagyon sok idő nekünk, aj nemzedéknek, hogy hónapról-hónapra, évkúl-órára lássuk a pusztulást s az erkölyinek romba dülését. Most már tudjuk, hogy mit várhatunk , három évtől. Ott van megírva lapunk egy másik helyén, hol közölve van a kormány válszfelirata. E három év is sorakozik a több szomorú évekhez. Folytatása lesz ez is a piti rosznak. Három éven keresztül borul iszánkra ismét Dante sötét jelszava : Hagytok fel minden reménynyel! Ismét keletkezik egy végtelen hosszú , a törvényczikkelyeknek, melyeknek nem lesz belső kohessóruk és nem lesz rendszerük. Úgy fognak kinézni, mint valamelyik gyengébb vármegye össze-vissza hányt statútuma. Nagyobb alkotást hiába reméltünk. Aztán lesz újabb adóemelés. Czukros hígban van szépen föltálalva, de azért ott fekszik már a ház asztalán, s biztosak lehetünk benne, hogy kormányunk ezt az ígéretét bizonyára beváltja. Nekik a mostani teher sem elég. Ők nem akarnak arról tudni, hogy a túlfeszített húr elpattan. S midőn mézes szavakban tudtul adták felünk, hogy hazánk jóllétnek örvend a bélé malasztja alatt — s az uj terhek iránti kilátást szépen beburkolták , akkor bátorságot vesznek maguknak kijelenteni, hogy legtöbb kiadást a véderő igényel. Minden józan ember azt hinné, hogy a logikai összefüggésnek az az értelme, hogy szállítani kell hát a hadsereg kiadásait. De ők nem ezt teszik, hanem míg egyfelől kilátást nyitnak új terhekre, másfelől kimondják, hogy a véderőnél a megtakarítás igen nehéz. Mi ez, ha nem egyenes fölbátorítása a delegátiónak, hogy meg se kísértsen megakarítást, hanem szavazzon meg bátran újabb fölemeléseket is. A közös hadügyminiszter most már teljes önérzettel követelhet kiadási többletet.iszen a magyar parlament többsége még a argumentumokat is jó előre megírta n ki. E hadseregnek köszönjük a békét, e hadseregnek köszönjük minden tekintélyünket, a hadsereg igazi biztosítéka alkotmányos hatásunknak. — Kellett ennél több? Lehet-e produktívabb befektetésről még csak álmod- 11 is? Ki volna oly hazafiatlan, hogy most már eltagadni merje a hadsereg kiváló érdemeit hazánk és alkotmányunk megvédése körül ? ! És képzelhető-e osztrák hadügyminiszter oly kegyetlen, hogy ily argumentumok után, látva hogy milyen féltett kincsünk nekünk e sereg, annak további fejlesztésére, gombok fölcserélésére, subikszos kefék megváltoztatására, hajdinánt pomádéra és huszárbajuszpödrőre .... ne kérjen vagy hat milliónyi rendkívüli többletet?! Elismeri a válaszfelirati javaslat — melyet bátran úgy tárgyalhatunk, mint kész feliratot, mert többsége biztosítva van — mondjuk elismeri, hogy voltak sajnálatos események. Nem kívánja azok megszüntetését, hanem azt reméli, hogy uralkodónk alkotmányos érzülete s a nemzet nagy többségének józansága el fog engesztetni minden disharmoniára való törekvést. Tehát nem a baj maga baj, hanem a felszólalás e baj ellen. Nem az ok a hibás, hanem az okozat. Nem a tény, hanem a következmény. Az aztán mindegy, ha maga a sérelmes tény ismétlődik is , az előttük nem bír fontossággal, ha mindennap elő is ál egy-egy Lendl: a fődolog előttük az, hogy a disharmoniára való törekvésnek ne mutassék el a szája. Mert előttük nem az a hibás aki megcsinálja, hanem az a ki kibeszéli és megbírálja. Helyesen teszik, ha elnémítják a disharmoniára törekvést. Akkor talán lesz valaki a világon, aki elhiszi nekik, hogy a polgárság a közös hadsereget becsüli, tiszteli és szereti. Ma még ezt nehezen hiszik el. Maguk a generális urak is nagyon meglesznek lepetve ez érzékeny vallomás által, mely annyira szívből fakadt, hogy beillett volna kotillonfigura alatt deklarátiónak. R. TÁRCZA. Egy különös eset /ANGOLBÓL : MÁMI LÁSZLÓNÉ. II. (3. Folytatás.) . A nállai levő erős pálinka segítségével sikerült . Ameddig életre hoznom , midőn a szemeit felrenni, olyan kifejezés volt abban, mintha volna, s egészen bizalmasan „Miksás. 8z°litott, ami megvallom nagyon meglepett, bizalommal látszott irántam viseltetni, ha régóta ismert volna. Ön hallotta, hogy ttnak Szólítottam. Az ő ajkairól hallottak e #' 8 ez azt a gondolatot ébresztette fel bente'•& hát ha beteges képzelődésének az uja a Schiller hires színdarabja képezi. Nővéle együtt az a véleményünk, hogy a leány„ és magas műveltségű, meglehetek 4 testvérét, vagy a kedvesét Miksának hiv-1 ae°Dlatosságot látva bennem lázas álla)4q snnak képzel. Uram én mindent megirQ bűnek a mit róla tudok. Elhiszi ön a ’'•mat? A|Lat ^ra® ! — kiáltá az orvos — én végig l4* unt minden félbeszakítás nélkül, mert aihairól akartam hallani azt a czáfolatot, 4el lQ(ja rágalmazó nyelvek ellen lehet hogy isititutom *16115 ha a szegény gyermeknek az ön htvj Qusát°tt látszólagos ragaszkodása egy pil- Zavatba hozott is, e futó gondolatot, mely — A felirati vita a képviselőházban, mely f. hó 12-én kezdődik, körülbelől 10 11 napot fog igénybe venni.Ezután a delegácziók választatnak meg s e hó 25-ke körül gróf Szapáry Gyula pénügyminiszter fogja előterjeszteni a költségvetési exposét. Ha lesz idő pár kisebb törvényjavaslatra, ez letárgyaltatik, de a delegácziók ülésezésének kezdetével az országgyűlés elnapoltatik és csakis a képviselőház bizottságai fognak dolgozni s különösen egész novemberben a pénzügyi bizottság fogja tárgyalni a költségvetési javaslatot. A képviselőház érdemleges tárgyalásai csakis november végén fognak elkezdődni. — Vasúti értekezlet. A magyar-osztrák bajor-svájci málhaszállitási szövetkezet képviselői f. hó 18-án Budapesten tanácskozásra gyűlnek össze. A Curia semmitőszéki osztálya pár nap előtt tárgyalta az igazságügyminisztérium által hozzá átküldött s a törvénykezési szünidőről szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás alapjául azon vélemény szolgált, melyet a Tóth Lőrincz semmitőszéki bíró alatt kiküldött albizottság beterjesztett. E bizottság általánosságban magának a törvényjavaslat szükségességének birágyamává nem érlelődhetett rögtön száműztem, mert ismerem az ön jellemét, s képtelennek tartom arra a bűnre, melyet cáfolatával magától eltaszit. — Köszönöm uram, raonda Lord Moreville mosolygva, midőn keskeny fehér kezét az orvos széles tenyerére tette. S ha valaha eltántorodnám az egyenes útról s a csábitó aljas szerepét játszanám, azt hiszem hogy még akkor sem feledkezném meg magamról annyira, hogy egy ilyen fiatal, szép gyermeket tegyek tönkre. Mi az ön véleménye róla? Veszélyesnek találja a bajt? — Még nem vagyok tisztába vele. Reggel nagyon korán fogok eljönni, azt hiszem akkor határozottabb véleményt tudok mondani. Megvallom én veszedelemtől tartok , ámbár nem rögtön. Az világosan látszik, hogy erős lelki nyomás alatt szenved, és a folytonos aggály agy és test szervezetét megtámadta. Azt hiszem hogy erős testalkata van, amit nem szabad bántani, és túlérzékeny agya. Moreville kisasszonynak utasításokat adok, hogy hogy bánjon a beteggel. Azt hiszem szükségtelen mondanom, hogy a mennyire lehetséges teljesítsék a kívánságát , én pedig uram igyekezzék hatását arra felhasználni, hogy a bizalmát nyerje meg. Nagyon különös eset, téve hozzá az orvos komolyan. Önök azt mondják, hogy igazi lady, következőleg a hozzátartozói bizonyosan gazdag emberek. Vették önök észre , három drága köves gyűrű van az ujján. — Elismerem, hogy ez komoly dolog, válaszold lord Moreville, s nagy felelősséget vállalok magamra, de míg bővebb felvilágosítást nem nyerek, addig nem vagyok hajlandó az újságban nálam létét tudatni. — Ha megengedi én uram, hogy közbe szóljak, jegyze meg az orvos, akkor én azt tanácsolnám, hogy semmi esetre se közölje az újságban; miután ön és nővére elég kegyesek e szegény gyermeknek gondját viselni, felesleges e dolgot rögtön nyilvánosságra hozni. Én öreg ember vagyok, sokat tapasztaltam, s tudom, hogy különös dolgok történnek, még a mi napjainkban is ; ki tudja, hátha annak az iszonyú félémnek van alapja, s nem csupán csak lázas képzelődés ? Arról azonban meg vagyok győződve, hogy ha valakit óhajtana látni, annak a nevét bizonyosan felemlítené. Bármi legyen azonban az oka, hogy ön e szerencsétlen gyermeket az országúton találta, azt nem hiszem, hogy ott léte valami aljas szerelmi kalanddal, csábítással vagy elhagyatással volna öszszeköttetésben. Bármily különös a magaviselete, de ezt a benyomást semmi sem indokolja. Szerelem azonban lehet a dologban, legalább a „Miksa“ név azt mutatja, de gyalázat nem lehet; erről bizonyos vagyok. Örülök, hogy önnek is az a véleménye, mondá lord Moreville halk hangon Borzasztó lehet az, mikor egy ilyen szép fiatal élet tönkre megy. — Igaz, nagyon szép, feltűnő kedves és szép teremtés! Jó éjt Moreville kisasszony, jó éjt Lord Moreville, holnap reggel nagyon korán fogok eljönni. Lord Moreville szokott udvariasságával egész az ajtóig kikísérte az orvost. Midőn az orvos a kocsijába ülve a küszöbön álló szép magas alakra visszanézett, azt mormogta magában: — Hm ! hm ! a leány ízlésén egy cseppet sem csudálkozom. Gyönyörű férfi, s lovagiasabb gavallért képzelni sem lehet; de nagy kisértésnek lesz kitéve, egy kissé veszedelmes helyzet, midőn egy ilyen ifjúnak, egy igéző szép beteg leányt kell ápolnia, mert daczára a leány nagy fokú deliriumának, ez az őszinte ragaszkodás, mit ő mutat, és viszont megkíván, nem tréfa dolog. Kedves jó Lordom, nem ajánlom, hogy azokról a sötét violaszínű szemekről sokat gondolkozzál; szavamra mondom, hogy ha húsz évvel fiatalabb volnék, azt hiszem engemet is megbűvölnének. III. Lord Moriville csendesen tért vissza a házba, nem sokára a nővére is lejött hozzá egy könnyű, de meleg pongyolába öltözve. Azt mondta, hogy az éjjel virasztani fog a beteg mellett. A leány, kit legjobb lesz Teklának nevezni, míg bővebb felvilágosítást kapunk róla, most alszik, ámbár nagyon könnyen és nyughatatlanul. Jeninek meghagyta, hogy ha a beteg felébred, rögtön csengessen. Moreville Emma a magukra vett felelősség terhét nagyon élesen érezte , de jó szíve a rejtélyes idegen mellett nyilatkozott. — Tudod mit öcsém, mondá, én azt hiszem, hogy Miksa nem igazi élő lény, hanem mint te gondolod csak a Schiller Miksája. Midőn most kijöttem a szobájából álmában Piccolominit szavalta, németül, s ami több tökéletes kiejtéssel, és tudod édes Miksám, folytatá, szeretettel mosolyogva testvérének férfias szép arczára, a mint egymás mellett a tűzhely előtt állottak, mert Emma nagyon büszke volt reá, „betegünk elénk képzelődő tehetsége nem sokat hibázott, midőn közted s az eszményi Miksa között hasonlatosságot fedezett fel; ezen nem lehet csodálkozni. — Édes jó Emmám ! Azt már tudom, hogy nekem ugyan nincsen inamoratára szükségem, mert te tíz helyett is eleget hizelgesz. — Ez nem hizelgés, válaszolá Moreville kisasszony nyugodtan. De e gyermekre térve viszsza, én azt gyanítom, hogy neki Piccolomini Miksa az eszményképe, s ifjú leánykák módja szerint ez után rajong. Ma éjjel igyekezni fogok rajta, hogy a gyűrűit megnézzem, ha nekem nem sikerül, te vedd el tőle; hát ha a belevésett név után nyomára jöhetünk kilétének? — Majd annak idejében kérdezősködni fogok erről, de azt hiszem, hogy jelenleg jobb lesz ha békét hagyunk neki; úgy látszik az a rögeszméje, hogy valaki üldözi és el akarja vinni; mielőtt a bizodalma megnyerését reménylhetnénk, előbb ez eszmétől kell megszabadítanunk. E pillanatban az emeletről csengetés hallzzott, Moreville kisasszony az ajtó felé fordult. — Emma, az éjjel én sem fekszem le — mondá az ifjú — itt maradok; ha szükséged lesz reám, csengess . Leült a kandalló elébe, s nemes vonásain komoly, majdnem bánatos jelleg borongott. Csak alig pár hónappal ezelőtt hívták haza Párizsból az atyja betegágya mellé. Atyját rendkívül szerette. (Folyt. köv.) latába s hátrányainak taglalásába nem bocsátkozott, mert nem vélte elegendőnek a semmitőszék által 1874-ben nyilvánított azon nézetét, hogy jelen perrendviszonyaink között a juristikum behozatala, főleg az alsó bíróságokra való tekintettel, semmikép sem ajánlható. Mindazáltal figyelemmel a miniszter kifejezett akaratára, mely szerint az állandó törvénykezési szünidő törvényesítse czéljából a javaslatot a törvényhozás elé terjeszteni szándékozik s talán azon reményben, hogy a szóbeliség és közvetlenség égető kérdésének megoldása felé ez az első lépés — bírálat alá vette a törvényjavaslat egyes szakaszait. A bizottság a részletes tárgyalásnál az általános törvénykezési szünidő tartamára vonatkozólag másfél hó helyett két egész havi szünidőt, és pedig a július 1-től augusztus 31-ig terjedő évszakot hozta javaslatba. A törvényjavaslat 2-ik §-ában felsorolt sürgős ügyekre nézve ama nézet nyilvánult, hogy ha mindezen ügyek a juristitium tartama alatt elintézendőknek mondatnak ki, úgy a bíróságoknál az állandó törvénykezési szünidő behozatalának alig lesz értelme. A bizottság azon kívül hiányosnak találja a törvényjavaslatot azon szempontból is, hogy sem a szünidő tartama alatt működendő bírák kijelölési módjáról, sem pedig a perrendbeli határidők körül múlhatlan fölmerülendő zavarok elkerülése iránt kifejezetten nem intézkedik. A semmitőszék teljes ölése magáévá tette a bizottsági véleményt s ily értelemben intéz átiratot az igazságügyi minisztériumhoz. A vallás és közoktatási miniszter egy Győr megyében előfordult fellebbezési ügyben hozott határozatával kimondta, hogy a volt úrbéres birtokok után — melyek a canonica visitatióról szóló hivatalos okmány értelmében a papi illetmények alapját képezték, — a mennyiben azok más hitfelekezetüek tulajdonába szállanak is át, — a más hitfelekezetű új birtokos is tartozik a papi illetményeket fizetni, mivel ez nem személyi, hanem dologi tehernek tekintendő. Ezen határozatával a sövényházi róm. kath. lelkész javadalmazásához két protestáns, és egy izraelita családot, mint előbb r. kath. kézen volt úrbéri természetű birtokok ez idő szerinti tulajdonosait, hozzájárulni kötelezte. Ezen kérdésnek ily értelemben tett eldöntését — írja az „Orsz. Ért.“ — Győrmegye közigazgatási bizottsága az 1791-ik XXVI. t. sz. 6. §-ával, s az eddig országszerte követett gyakorlattal merőben ellentétesnek találván, másrészről azon okból is, mert ezen határozat közhírré tétele óta több hason irányú kereset indíttatott meg, elhatározta azon kérelmet intézni a kormányelnökhöz, hogy a fent hivatkozott vallásminiszteri határozatnak hatályon kívül helyezése iránt közben járjon. Közelebb Heves megyéből is fog hason irányú felterjesztés intéztetni, hol a tiszanánai református lakosokon követtetett el hasonló sérelem. A kopvi se!«»háziból. A képviselőház szombaton d.u. 1 órakor tartott ülésében bejelentetett ő Felsége köszönete a képv. ház üdvkivonataiért névünnepe alkalmából, a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentése e bizottság költségeiről. Elnök jelenti, hogy a képviselői állással öszsze nem férő hivatalt elfoglaló képviselők közül Antonescu István, Beöthy Andor, Tamási Béla dr. Gáli József, Csejtey Antal, Bornemissza Ádám, Gull József, Mihály Ferencz, Jónás Ödön, Szentiványi Kálmán, Deor Soma és Bochkor Károly hivatalukról lemondottak, illetve nyugdíjaztattak. Ugrón Gábor lemondván Székelyudvarhely város képviseletéről, ezen kerületben új választás rendeltetett el. Kovács Albert képviselő összeférhet- lenségi ügyét megvizsgáltatni kérvén, ügye az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittatott. , Ezután a bizottságok és osztályok megalakulása jelentetett be s Pauer Tivadar igazságügyminiszter beterjeszté a kir. táblai kisegítő birákról, a kir. kúria bíráskodásáról választási ügyekben, az ügyvédi rendtartásról és a keresztények és izraeliták között kötött házasságról szóló törvényjavaslatokat, melyek az igazságügyi bizottsághoz utasíttattak. Az állandó igazoló bizottság és a háznagy jelentésének előterjesztése után Jókai Mór benyújta a válaszfelirati bizottság javaslatát, mely azonnal felolvastatott. A felirati javaslat tárgyalása a jövő szerdai ülés napirendjére tűzetett ki. Néhány bíráló bizottsági tag letevőn az esküt, az ülés 2 órakor véget ért. A felirati javaslat. A képviselőház válaszfelirati bizottságának előadója Jókai Mór által szerkesztett felirati javaslat, mely a képviselőház szombati ülésében terjesztetett elő, a következőleg hangzik: Császári és apostoli királyi Felség! * Legkegyelmesebb urunk! Mindenkor örvendetes a találkozás az uralkodó és a nemzet képviselői között, de sokszorosan az a jelen ünnepélyes alkalommal, amidőn Fölséged az új országgyűlési időszakot megnyitó legmagasabb trónbeszédében az országgyűlést kiválóan egy áldásteljes békekorszak műveinek alkotására hívja fel, mely üdvös munkához, menten a külpolitika nyugtalanító izgalmaitól, minden tehetségeiknek komoly felhasználásával, teljes munkakedvvel s a jó siker reményével foghatnak hozzá a képviselőház tagjai. Felséged uralkodói bölcsessége az uj törvényhozási időszak teendőinek sorozatában nagyfontosságú és megfeszített munkát igénylő feladatokra hívja fel törvényhozásunkat, miknek egy része kapcsolatos folytatását képezi a lefolyt országgyűlési időszak alkotásainak. Készséggel fogjuk tárgyalni a szomszéd szerb fejedelemséggel kötött több rendbeli egyezményeket, miknek beczikkelyezése által hisszük, hogy a kölcsönös és mindkét részről jól felfogott érdekek méltányos kielégítése, a hazánk és a szomszéd fejedelmek közötti egyetértés megszilárdítása fog eszközöltetni. Országgyűlésünk által többször kifejezett óhajtásnak teljesítését látjuk a horvát-szlavón határőrvidéknek HorvátSzlavónországokkal és ily módon a magyar korona országaival történt egyesítésében. A Felséged által az ezen visszacsatolt vidéknek nyújtott kedvezmények és intézkedések egyébb részei iránt előterjesztendő törvényjavaslatokat, mint korábbi alkalommal is, azon szempontból fogjuk tekinteni, hogy amíg egyrészt az alkotmányos életnek hazánk minden vidékére való kiterjesztése által az alkotmányosság elve nyersen növekedő megszilárdulást, addig másrészt a testvér horvát-szlavon nemzet hazafiainak tettereje és tehetségei Horváth Szlavonországoknak kiegészítése által, úgy a belszervezkedés, mint az anyagi jólét és a szellemi fejlődés feladataiban hozzájuk méltó és megfelelő tért találjanak. Őszinte hazafius örömmel tölti el kebleinket Felséged azon legmagasabb nyilatkozata, mely Fiume városára, kikötőjére és kerületére vonatkozik s mely annak közjogi helyzetét és hová tartozandóságát dicső emlékű Mária Terézia császárné és magyar király oklevelet az ezzel egyező régibb és újabb törvények határozatai szerint megállapítottnak nyilvánítja. A fiumei ügynek azonban hazánkra nézve nem csupán közjogi és területi jelentősége van, egész sorozata van azzal egybefűzve a lényegesen egybevágó kérdéseknek, amiknek szerencsés megoldásától és keresztülvitelétől függ a magyar korona minden országait egyaránt érdeklö° kedvező lendülete külkereskedelmünknek, földmivelési s gyáriparunknak, valamint közlekedési forgalmunknak. Ézen azért oda fog irányulni törekvésünk, hogy a Felséged által bölcs igazságszeretettel kijelölt álláspont megtartása s a törvény által kiszabott után az országgyűlésen azon egyes részletes kérdések, melyeket az 1868. XXX. t.czikk függőben hagyott, Fiume közjogi helyzetének a törvényben megállapított módon fenntartása mellett a közös reális érdekeknek tekintetbe vételével oldassanak meg. Teljes készséggel fogunk hozzá kezdeni mind a bűnvádi eljárást szabályozó, mind a teljes polgári törvénykönyvet szervező igen fontos és régóta szükséges törvényhozási munkálatokhoz , úgyszintén a pénzügyi közigazgatás javításához, s a pénzügyi bíráskodás külön pénzügyi bíróság felállítása által helyesebb alapokra fektetéséhez, amik hazánk lakosságának közhajtását képezik. Amit a legmagasabb trónbeszéd a közigazgatásunk érdekében teendő törvényhozási intézkedések sorából kiemel: a hivatalnokok és tiszviselőktől megkívánandó képességnek törvény általi meghatározását, a megyék háztartásának szabályozását s a közigazgatási bíráskodás szervezését, mely anélkül, hogy a közigazgatás menetét megnehezítené, az egyesek jogbiztonságát fokozza, s mindezekben mi is fontos lépéseket látunk annak a reformnak a terén, melyet az egész ország közigazgatásunk érdekében sürgetően óhajt. Az ipartörvények javítását szükségesnek találjuk s reméljük, hogy az iparszabadság fenntartása mellett sikerülene megtalálnunk a módszereket, melyek a hazai ipar fejlesztése, megvédelmezése és versenyképessé tétele által ezen fontos tényezőjét anyagi gyarapodásunknak hazánkban is felvirágoztatják. Közlekedési rendszerünk kiegészítésére szükségesnek találjuk vasúthálózatunknak czélszerű kipótolását s ezáltal a meglevő vasutak nagyobb jövedelmezésének elérését, ezenkívül a vízi utak szabályozásáról is gondoskodni óhajtunk. Kereskedelmünk előmozdítására minden, országos érdekeinkkel megegyező intézkedéseket létrehozni készek vagyunk. Mezőgazdaságunk érdekében azonban legsürgetősebb és legelső sorban álló feladatunknak tekintendjük, a több év óta ismételten pusztító árvizek és belvizek országos csapássá emelkedő nyomorúságán keresztülható intézkedések által segíteni. Amit e czél megközelítésére a múlt országgyűlés kezdeményezett, annak gyakorlati alkalmazását óhajtjuk a mostani időszak alatt annyira életbe léptethetni, hogy a minden tavaszszal megújjuló romlás, mely hazánk legtermékenyebb vidékeit sújtja, ezekről már a legközelebbi jövőben elfordíttassék, vagy legalább enyhíttessék , hogy elvégre az összes vízszabályozások egy összefüggő rendszeres művé alakíttassanak.