Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-10-10 / 231. szám

I felek évfolyam­______________ SZERKESZTAI IRODA : 16. »*• Jóvá a lap szellem­i részét illető közlemények |#]_kir»!rlta® ’ cntintendők. AZ „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: . 13 frt. [I Negyedévre....................3 frt. ! (41)frt . » frt. II Egy hóra helyben . . I frt. jjp. 1 j jég­szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratek nam adatnak iinna. ^ 231. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kiad­ k­ind­va. KIADÓDOTTATAfj: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gám­ond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdűj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. X válaszfel­irat. Rossz időket élünk.“ A kormánynak ’a többsége, s e többség nagyon össze­­n a haza fogalma be­szorult a Lloyd- ik­ pártkonferencziájába. A mit itt elha­­jtosk, az 10SZ me£l a mi t akarnak, dr.. Pártérdekeiktől nem látják az ország ikéit. A pártból czél lett s csak az a­z a mi nincsen a pártnak ártalmára.­­ És ennek a pártnak három egész évre a biztosítva a kormányzás. Kevés idő egy űzet életében; nagyon sok idő nekünk, a­­j nemzedéknek, hogy hónapról-hónapra, évk­úl-órára lássuk a pusztulást s az erköl­­yinek romba dülését. Most már tudjuk, hogy mit várhatunk , három évtől. Ott van megírva lapunk egy másik helyén, hol közölve van a kormány vá­­lszfelirata. E három év is sorakozik a töb­­b szomorú évekhez. Folytatása lesz ez is a piti rosznak. Három éven keresztül borul iszánkra ismét Dante sötét jelszava : Hagy­tok fel minden reménynyel! Ismét keletkezik egy végtelen hosszú , a törvényczikkelyeknek, melyeknek nem lesz belső kohessóruk és nem lesz rendszerük. Úgy fognak kinézni, mint valamelyik gyen­­gébb vármegye össze-vissza hányt statútuma. Nagyobb alkotást hiába reméltünk. Aztán lesz újabb adóemelés. Czukros hígban van szépen föltálalva, de azért ott fekszik már a ház asztalán, s biztosak le­hetünk benne, hogy kormányunk ezt az ígé­retét bizonyára beváltja. Nekik a mostani te­her sem elég. Ők nem akarnak arról tudni, hogy a túlfeszített húr elpattan. S midőn mézes szavakban tudtul adták felünk, hogy hazánk jóllétnek örvend a bé­lé malasztja alatt — s az uj terhek iránti kilátást szépen beburkolták , akkor bátorsá­got vesznek maguknak kijelenteni, hogy leg­több kiadást a véderő igényel. Minden józan ember azt hinné, hogy a logikai összefüggésnek az az értelme, hogy szállítani kell hát a hadsereg kiadásait. De ők nem ezt teszik, hanem míg egyfelől ki­látást nyitnak új terhekre, másfelől kimond­ják, hogy a véderőnél a megtakarítás igen nehéz. Mi ez, ha nem egyenes föl­bátorítása a delegátiónak, hogy meg se kísértsen meg­­akarítást, hanem szavazzon meg bátran újabb fölemeléseket is. A közös hadügyminiszter most már tel­jes önérzettel követelhet kiadási többletet.­iszen a magyar parlament többsége még a argumentumokat is jó előre megírta n­ ki. E hadseregnek köszönjük a békét, e hadseregnek köszönjük minden tekintélyünket, a hadsereg igazi biztosítéka alkotmányos ha­tásunknak. — Kellett ennél több? Lehet-e produktívabb befektetésről még csak álm­od- 11 is? Ki volna oly hazafiatlan, hogy most már eltagadni merje a hadsereg kiváló ér­demeit hazánk és alkotmányunk megvédése körül ? ! És képzelhető-e osztrák hadügymi­niszter oly kegyetlen, hogy ily argumentu­mok után, látva hogy milyen féltett kincsünk nekünk e sereg, annak további fejlesztésére, gombok fölcserélésére, subikszos kefék meg­változtatására, hajdinánt pomádéra és hu­­szárbajuszpödrőre .... ne kérjen vagy hat milliónyi rendkívüli többletet?! Elismeri a válaszfelirati javaslat — me­lyet bátran úgy tárgyalhatunk, mint kész feliratot, mert többsége biztosítva van — mond­juk elismeri, hogy voltak sajnálatos esemé­nyek. Nem kívánja azok megszüntetését, ha­nem azt reméli, hogy uralkodónk alkotmá­nyos érzülete s a nemzet nagy többségének józansága el fog engesztetni minden dishar­­moniára való törekvést. Tehát nem a baj maga baj, hanem a felszólalás e baj ellen. Nem az ok a hibás, hanem az okozat. Nem a tény, hanem a következmény. Az aztán mindegy, ha maga a sérelmes tény ismétlődik is , az előttük nem bír fontossággal, ha mindennap elő is ál egy-egy Lendl: a fődolog előttük az, hogy a disharmoniára való törekvésnek ne mu­tassék el a szája. Mert előttük nem az a hibás a­ki megcsinálja, hanem az a ki kibeszéli és megbírálja. Helyesen teszik, ha elnémítják a disharmoniára törekvést. Akkor talán lesz valaki a világon, a­ki elhiszi ne­kik, hogy a polgárság a közös hadsereget becsüli, tiszteli és szereti. Ma még ezt ne­hezen hiszik el. Maguk a generális urak is nagyon meglesznek lepetve ez érzékeny val­lomás által, mely annyira szívből fakadt, hogy beillett volna kotillonfigura alatt dek­­larátiónak. R. TÁRCZA. Egy különös eset­ /ANGOLBÓL : MÁMI LÁSZLÓNÉ. II. (3. Folytatás.) . A nállai­ levő erős pálinka segítségével sikerült . Ameddig életre hoznom , midőn a szemeit fel­­renni, olyan kifejezés volt abban, mintha volna, s egészen bizalmasan „Miksá­­s. 8z°litott, a­mi megvallom nagyon meglepett, bizalommal látszott irántam viseltetni, h­­­a régóta ismert volna. Ön hallotta, hogy t­t­nak Szólítottam. Az ő ajkairól hallottak e #' 8 ez azt a gondolatot ébresztette fel ben­te'•&­ hát ha beteges képzelődésének az uja a Schiller hires színdarabja képezi. Nővé­­l­e együtt az a véleményünk, hogy a leány­„ és magas műveltségű, meglehet­ek 4 testvérét, vagy a kedvesét Miksának hiv-1 ae°Dlatosságot látva bennem lázas álla­)4q snnak képzel. Uram én mindent meg­irQ bűnek a mit róla tudok. Elhiszi ön a ’'•mat? A|Lat ^ra® ! — kiáltá az orvos — én végig l4* unt minden félbeszakítás nélkül, mert aihairól akartam hallani azt a czáfolatot, 4el­ lQ(ja rágalmazó nyelvek ellen lehet hogy is­­ititu­tom­ *16115 ha a szegény gyermeknek az ön htvj Qusát°tt látszólagos ragaszkodása egy pil- Zavatba hozott is, e futó gondolatot, mely — A felirati vita a képviselőház­­ban, mely f. hó 12-én kezdődik, körülbelől 10 11 napot fog igénybe venni.Ezután a del­egá­­cziók választatnak meg s e hó 25-ke körül gróf Sz­a­pá­r­y Gyula pénügyminiszter fogja előterjesz­teni a költségvetési exposét. Ha lesz idő pár kisebb törvényjavaslatra, ez letárgyaltatik, de a delegácziók ülésezésének kezdetével az országgyű­lés elnapoltatik és csakis a képviselőház bizott­ságai fognak dolgozni s különösen egész novem­berben a pénzügyi bizottság fogja tárgyal­ni a költségvetési javaslatot. A képviselőház érdemleges tárgyalásai csakis november végén fog­nak elkezdődni. — Vasúti értekezlet. A magyar-oszt­rák bajor-svájci málhaszállitási szövetkezet képvi­selői f. hó 18-án Budapesten tanácskozásra gyűl­nek össze.­­ A Curia semmitőszéki osztá­lya pár nap előtt tárgyalta az igazságügyminiszté­­rium által hozzá átküldött s a törvénykezési szünidőről szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás alapjául azon vélemény szolgált, melyet a Tóth Lőrincz semmitőszéki bíró alatt kiküldött albi­zottság beterjesztett. E bizottság általánosságban magának a törvényjavaslat szükségességének birá­gyamává nem érlelődhetett rögtön száműztem, mert ismerem az ön jellemét, s képtelennek tartom arra a bűnre, melyet c­áfolatával magától eltaszit. — Köszönöm uram, raonda Lord Moreville mosolygva, midőn keskeny fehér kezét az orvos széles tenyerére tette. S ha valaha eltántorod­­nám az egyenes útról s a csábitó aljas szerepét játszanám, azt hiszem hogy még akkor sem fe­ledkezném meg magamról annyira, hogy egy ilyen fiatal, szép gy­ermeket tegyek tönkre. Mi az ön véleménye róla? Veszélyesnek találja a bajt? — Még nem vagyok tisztába vele. Reggel nagyon korán fogok eljönni, azt hiszem akkor ha­tározottabb véleményt tudok mondani. Megvallom én veszedelemtől tartok , ámbár nem rögtön. Az világosan látszik, hogy erős lelki nyomás alatt szenved, és a folytonos aggály agy és test szer­vezetét megtámadta. Azt hiszem hogy erős test­alkata van, a­mit nem szabad bántani, és túlér­­zékeny agya. Moreville kisasszonynak utasításokat adok, hogy hogy bánjon a beteggel. Azt hiszem szükségtelen mondanom, hogy a mennyire lehet­séges teljesítsék a kívánságát , én pedig uram igyekezzék hatását arra felhasználni, hogy a bi­zalmát nyerje meg. Nagyon különös eset, téve hozzá az orvos komolyan. Önök azt mondják, hogy igazi lady, következőleg a hozzátartozói bizonyo­­san gazdag emberek. Vették önök észre , három drága köves gyűrű van az ujján. — Elismerem, hogy ez komoly dolog, vá­laszold lord Moreville, s nagy felelősséget válla­lok magamra, de míg bővebb felvilágosítást nem nyerek, addig nem vagyok hajlandó az újságban nálam létét tudatni. — Ha megengedi én uram, hogy közbe szóljak, jegyze meg az orvos, akkor én azt tanácsol­nám, hogy semmi esetre se közölje az újságban; miután ön és nővére elég kegyesek e szegény gyer­meknek gondját viselni, felesleges e dolgot rög­tön nyilvánosságra hozni. Én öreg ember vagyok, sokat tapasztaltam, s tudom, hogy különös dol­gok történnek, még a mi napjainkban is ; ki tud­ja, hát­ha annak az iszonyú félémnek van alapja, s nem csupán csak lázas képzelődés ? Arról azon­ban meg vagyok győződve, hogy ha valakit óhaj­tana látni, annak a nevét bizonyosan felemlítené. Bármi legyen azonban az oka, hogy ön e szeren­csétlen gyermeket az országúton találta, azt nem hiszem, hogy ott léte valami aljas szerelmi ka­landdal, csábítással vagy elhagyatással volna ösz­­szeköttetésben. Bármily különös a magaviselete, de ezt a benyomást semmi sem indokolja. Sze­relem azonban lehet a dologban, legalább a „Mik­sa“ név azt mutatja, de gyalázat nem lehet; er­ről bizonyos vagyok. Örülök, hogy önnek is az a véleménye, mondá lord Moreville halk hangon Borzasztó lehet az, mikor egy ilyen szép fiatal élet tönkre megy. — Igaz, nagyon szép, feltűnő kedves és szép teremtés! Jó éjt Moreville kisasszony, jó éjt Lord Moreville, holnap reggel nagyon korán fogok eljönni. Lord Moreville szokott udvariasságával egész az ajtóig kikísérte az orvost. Midőn az orvos a kocsijába ülve a küszöbön álló szép magas alak­ra vissza­nézett, azt mormogta magában: — Hm ! hm ! a leány ízlésén egy cseppet sem csudálkozom. Gyönyörű férfi, s lovagiasabb gavallért képzelni sem lehet; de nagy kisértés­nek lesz kitéve, egy kissé veszedelmes helyzet, midőn egy ilyen ifjúnak, egy igéző szép beteg leányt kell ápolnia, mert daczára a leány nagy fokú deliriumának, ez az őszinte ragaszkodás, mit ő mutat, és viszont megkíván, nem tréfa dolog. Kedves jó Lordom, nem ajánlom, hogy azokról a sötét violaszínű szemekről sokat gondolkozzál; szavamra mondom, hogy ha húsz évvel fiatalabb volnék, azt hiszem engemet is megbűvölnének.­ III. Lord Moriville csendesen tért vissza a ház­ba, nem sokára a nővére is lejött hozzá egy könnyű, de meleg pongyolába öltözve. Azt mond­ta, hogy az éjjel virasztani fog a beteg mellett. A leány, kit legjobb lesz Teklának nevezni, míg bővebb felvilágosítást kapunk róla, most alszik, ámbár nagyon könnyen és nyughatatlanul. Jeni­nek meghagyta, hogy ha a beteg felébred, rög­tön csengessen. Moreville Emma a magukra vett felelősség terhét nagyon élesen érezte , de jó szíve a rej­télyes idegen mellett nyilatkozott. — Tudod mit öcsém, mondá, én azt hi­szem, hogy Miksa nem igazi élő lény, hanem mint te gondolod csak a Schiller Miksája. Midőn most ki­jöttem a szobájából álmában Piccolo­m­­in­it szavalta, németül, s a­mi több tökéletes kiejtéssel, és tudod édes Miksám, folytatá, sze­retettel mosolyogva testvérének férfias szép arczá­ra, a mint egymás mellett a tűzhely előtt állot­tak, mert Emma nagyon büszke volt reá, „bete­günk elénk képzelődő tehetsége nem sokat hibá­zott, midőn közted s az eszményi Miksa között hasonlatosságot fedezett fel; ezen nem lehet cso­dálkozni. — Édes jó Emmám ! Azt már tudom, hogy nekem ugyan nincsen in­amoratára szüksé­gem, mert te tíz helyett is eleget hizelgesz. — Ez nem hizelgés, válaszolá Moreville kisasszony nyugodtan. De e gyermekre térve visz­­sza, én azt gyanítom, hogy neki Piccolomini Mik­sa az eszményképe, s ifjú leánykák módja szerint ez után rajong. Ma éjjel igyekezni fogok rajta, hogy a gyűrűit megnézzem, ha nekem nem si­kerül, te vedd el tőle; hát ha a belevésett név után nyomára jöhetünk kilétének? — Majd annak idejében kérdezősködni fo­­gok erről, de azt hiszem, hogy jelenleg jobb lesz ha békét hagyunk neki; úgy látszik az a rögesz­méje, hogy valaki üldözi és el akarja vinni; mi­előtt a bizodalma megnyerését reménylhetnénk, előbb ez eszmétől kell megszabadítanunk. E pillanatban az emeletről csengetés hall­­zzott, Moreville kisasszony az ajtó felé fordult. — Emma, az éjjel én sem fekszem le — mondá az ifjú — itt maradok; ha szükséged lesz reám, csengess­ . Leült a kandalló elébe, s nemes vonásain komoly, majdnem bánatos jelleg borongott. Csak alig pár hónappal ezelőtt hívták haza Párizsból az atyja betegágya mellé. Atyját rend­kívül szerette. (Folyt. köv.) latába s hátrányainak taglalásába nem bocsátko­zott, mert nem vélte elegendőnek a semmitőszék által 1874-ben nyilvánított azon nézetét, hogy jelen perrendviszonyaink között a juristik­um be­hozatala, főleg az alsó bíróságokra való tekintet­tel, semmikép sem ajánlható. Mindazáltal figye­lemmel a miniszter kifejezett akaratára, mely szerint az állandó törvénykezési szünidő törvénye­sítse czéljából a javaslatot a törvényhozás elé terjeszteni szándékozik s talán azon reményben, hogy a szóbeliség és közvetlenség égető kérdésé­nek megoldása felé ez az első lépés — bírálat alá vette a törvényjavaslat egyes szakaszait. A bizottság a részletes tárgyalásnál az általános törvénykezési szünidő tartamára vonatkozólag más­fél hó helyett két egész havi szünidőt, és pedig a július 1-től augusztus 31-ig terjedő évszakot hozta javaslatba. A törvényjavaslat 2-ik §-ában felsorolt sürgős ügyekre nézve ama nézet nyilvá­nult, hogy ha mindezen ügyek a juristitium tar­tama alatt elintézendőknek mondatnak ki, úgy a bíróságoknál az állandó törvénykezési szünidő be­hozatalának alig lesz értelme. A bizottság azon kívül hiányosnak találja a törvényjavaslatot azon szempontból is, hogy sem a szünidő tartama alatt működendő bírák kijelölési módjáról, sem pedig a perrendbeli határidők körül múlhatlan fölmerülendő zavarok elkerülése iránt kifejezetten nem intézkedik. A semmitőszék teljes ölése magáévá tette a bizottsági véleményt s ily értelemben intéz át­iratot az igazságügyi minisztériumhoz.­­ A vallás és közoktatási mi­niszter egy Győr megyében előfordult fellebbezé­si ügyben hozott határozatával kimondta, hogy a volt úrbéres birtokok után — melyek a canonica visitatióról szóló hivatalos okmány értelmében a papi illetmények alapját képezték, — a mennyi­ben azok más hitfelekezetüek tulajdonába szálla­nak is át, — a más hitfelekezetű új birtokos is tartozik a papi illetményeket fizetni, mivel ez nem személyi, hanem dologi tehernek tekintendő. Ezen határozatával a sövényházi róm. kath. lel­kész javadalmazásához két protestáns, és egy iz­raelita családot, mint előbb r. kath. kézen volt úrbéri természetű birtokok ez idő szerinti tulaj­donosait, hozzájárulni kötelezte. Ezen kérdésnek ily értelemben tett eldöntését — írja az „Orsz. Ért.“ — Győrm­egye közigazgatási bizottsága az 1791-ik XXVI. t. sz. 6. §-ával, s az eddig or­szágszerte követett gyakorlattal merőben ellenté­tesnek találván, másrészről azon okból is, mert ezen határozat közhírré tétele óta több hason irányú kereset indíttatott meg, elhatározta azon kérelmet intézni a kormányelnökhöz, hogy a fent hivatkozott vallásminiszteri határozatnak hatályon kívül helyezése iránt közben járjon. Közelebb He­ves megyéből is fog hason irányú felterjesztés in­téztetni, hol a tiszanánai református lakosokon követtetett el hasonló sérelem. A kopvi­ se!«»háziból. A képviselőház szombaton d.u. 1 órakor tartott ülésében bejelentetett ő Felsége köszönete a képv. ház üdvkivonataiért névünnepe alkalmá­ból,­­ a függő államadósságok ellenőrzésére ki­küldött bizottság jelentése e bizottság költségei­ről. Elnök jelenti, hogy a képviselői állással ösz­­sze nem férő hivatalt elfoglaló képviselők közül Antonescu István, Beöthy Andor, Tamási Béla dr. Gáli József, Csejtey Antal, Bornemissza Ádám, Gull József, Mihály Ferencz, Jónás Ödön, Szent­­iványi Kálmán, Deor Soma és Bochkor Károly hivatalukról lemondottak, illetve nyugdíjaztattak. Ugrón Gábor lemondván Székelyudvarhely város képviseletéről, ezen kerületben új választás ren­­deltetett el. Kovács Albert képviselő összeférhet- lenségi ügyét megvizsgáltatni kérvén, ügye az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittatott. , Ezután a bizottságok és osztályok megala­kulása jelentetett be s P­a­u­­­e­r Tivadar igaz­­ságügyminiszter beterjeszté a kir. táblai kisegítő birákról, a kir. kúria bíráskodásáról választási ügyekben, az ügyvédi rendtartásról és a kereszté­nyek és izraeliták között kötött házasságról szó­ló törvényjavaslatokat, melyek az igazságügyi bi­zottsághoz utasíttattak. Az állandó igazoló bizottság és a háznagy jelentésének előterjesztése után Jókai Mór be­­nyújta a válaszfelirati bizottság javaslatát, mely azonnal felolvastatott. A felirati javaslat tárgyalása a jövő szerdai ülés napirendjére tűzetett ki. Néhány bíráló bi­zottsági tag letevőn az esküt, az ülés 2 órakor véget ért. A felirati javaslat. A képviselőház válaszfelirati bizottságának előadója Jókai Mór által szerkesztett felirati javas­lat, mely a képviselőház szombati ülésében ter­jesztetett elő, a következőleg hangzik: Császári és apostoli királyi Felség! * Legkegyelmesebb urunk! Mindenkor örvendetes a találkozás az ural­kodó és a nemzet képviselői között, de sokszoro­san az a jelen ünnepélyes alkalommal, a­midőn Fölséged az új országgyűlési időszakot megnyitó legmagasabb trónbeszédében az országgyűlést ki­válóan egy áldásteljes békekorszak műveinek al­kotására hívja fel, mely üdvös munkához, men­ten a külpolitika nyugtalanító izgalmaitól, minden tehetségeiknek komoly felhasználásával, teljes mun­­kakedvvel s a jó siker reményével foghatnak hoz­zá a képviselőház tagjai. F­elséged uralkodói bölcsessége az uj tör­vényhozási időszak teendőinek sorozatában nagy­­fontosságú és megfeszített munkát igénylő felada­tokra hívja fel törvényhozásunkat, miknek egy ré­sze kapcsolatos folytatását képezi a lefolyt ország­gyűlési időszak alkotásainak. Készséggel fogjuk tárgyalni a szomszéd szerb fejedelemséggel kötött több rendbeli egyezménye­ket, miknek beczikkelyezése által hisszük, hogy a kölcsönös és mindkét részről jól felfogott érdekek méltányos kielégítése, a hazánk és a szomszéd fe­jedelmek közötti egyetértés megszilárdítása fog eszközöltetni. Országgyűlésünk által többször kifejezett óhajtásnak teljesítését látjuk a horvát-szlavón ha­tárőrvidéknek HorvátSzlavónországokkal és ily módon a magyar korona országaival történt egye­sítésében. A Felséged által az ezen visszacsatolt vidéknek nyújtott kedvezmények és intézkedések egyébb részei iránt előterjesztendő törvényjavasla­tokat, mint korábbi alkalommal is, azon szempont­ból fogjuk tekinteni, hogy a­míg egyrészt az al­kotmányos életnek hazánk minden vidékére való kiterjesztése által az alkotmányosság elve nyer­sen növekedő megszilárdulást, addig másrészt a testvér horvát-szlavon nemzet hazafiainak tett­ereje és tehetségei Horváth Szlavonországoknak kiegészítése által, úgy a belszervezkedés, mint az anyagi jólét és a szellemi fejlődés felada­taiban hozzájuk méltó és megfelelő tért talál­janak. Őszinte hazafius örömmel tölti el keblein­ket Felséged azon legmagasabb nyilatkozata, mely Fiume városára, kikötőjére és kerületére vonatko­zik s mely annak közjogi helyzetét és hová tar­­tozandóságát dicső emlékű Mária Terézia császár­né és magyar király oklevele­t az ezzel egyező régibb és újabb törvények határozatai szerint meg­állapítottnak nyilvánítja. A fiumei ügynek azonban hazánkra nézve nem csupán közjogi és területi jelentősége van, egész sorozata van azzal egybefűzve a lényegesen egybevágó­ kérdéseknek, a­miknek szerencsés meg­oldásától és keresztülvitelétől függ a magyar ko­rona minden országait egyaránt érdeklö°­ kedvező lendülete külkereskedelmünknek, földmivelési s gyáriparunknak, valamint közlekedési forgalmunk­nak. Ézen azért oda fog irányulni törekvésünk, hogy a Felséged által bölcs igazságszeretettel ki­jelölt álláspont megtartása s a törvény által ki­szabott után az országgyűlésen azon egyes részle­tes kérdések, melyeket az 1868. XXX. t.czikk függőben hagyott, Fiume közjogi helyzetének a törvényben megállapított módon fenntartása mel­lett a közös reális érdekeknek tekintetbe vételével oldassanak meg. Teljes készséggel fogunk hozzá kezdeni mind a bűnvádi eljárást szabályozó, mind a teljes pol­gári törvénykönyvet szervező igen fontos és rég­óta szükséges törvényhozási munkálatokhoz , úgy­szintén a pénzügyi közigazgatás javításához, s a pénzügyi bíráskodás külön pénzügyi bíróság felállítása által helyesebb alapokra fektetéséhez, a­mik hazánk lakosságának köz­hajtását ké­pezik. A­mit a legmagasabb trónbeszéd a köz­igazgatásunk érdekében teendő törvényhozási in­tézkedések sorából kiemel: a hivatalnokok és tisz­­viselőktől megkívánandó képességnek törvény általi meghatározását, a megyék háztartásának szabá­lyozását s a közigazgatási bíráskodás szervezését, mely a­nélkül, hogy a közigazgatás menetét meg­nehezítené, az egyesek jogbiztonságát fokozza, s mindezekben mi is fontos lépéseket lá­tunk annak a reformnak a terén, melyet az egész ország közigazgatásunk érdekében sürgetően óhajt. Az ipartörvények javítását szükségesnek ta­láljuk s reméljük, hogy az iparszabadság fenntartá­sa mellett sikerülene megtalálnunk a módszereket, melyek a hazai ipar fejlesztése, megvédelmezése és versenyképessé tétele által ezen fontos ténye­zőjét anyagi gyarapodásunknak hazánkban is felvi­rágoztatják. Közlekedési rendszerünk kiegészítésére szük­ségesnek találjuk vasúthálózatunknak czélszerű kipótolását s ez­által a meglevő vasutak nagyobb jövedelmezésének elérését, ezenkívül a vízi utak szabályozásáról is gondoskodni óhajtunk. Kereskedelmünk előmozdítására minden, or­szágos érdekeinkkel megegyező intézkedéseket lét­rehozni készek vagyunk. Mezőgazdaságunk érdekében azonban legsür­­getősebb és legelső sorban álló feladatunknak te­­kintendjük, a több év óta ismételten pusztító ár­vizek és belvizek országos csapássá emelkedő nyo­morúságán keresztülható intézkedések által segí­teni. A­mit e czél megközelítésére a múlt ország­gyűlés kezdeményezett, annak gyakorlati alkal­mazását óhajtjuk a mostani időszak alatt annyira életbe léptethetni, hogy a minden tavaszszal meg­­újjuló romlás, mely hazánk legtermékenyebb vi­dékeit sújtja, ezekről már a legközelebbi jövőben elfordíttassék, vagy legalább enyhíttessék , hogy elvégre az összes vízszabályozások egy összefüggő rendszeres művé alakíttassanak.

Next