Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-12-03 / 277. szám
második évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: n.l-királyutcra 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ..........................13 frt. [|| Negyedévre ffii (Léfre .....................6 frt. Hl Egy hóra helyben Egyed számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak Tlaaaa. a frt. 1 frt. 277. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. £ j»t isJLadL^s. Kolozsvár, szombat, deczember 3, 188 l. KIADÓHIVATAL: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kT. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri cmikkak farmond sora után 20 kr. fizetendő. xV A mostoha gyermek. Kiről szólanánk, ha nem a Királyhágón inneni részekről; a volt Erdélyről; a lelkiismereti szabadság egykori megtartójáról; a nemzeti szokások és hagyományok le- Itéteményeséről több évszázon keresztül. Kimondtuk az uniót — mint néhai Bethlen István gróf mondotta— egy toasztszerű beszéd lelkesedése közben; lemondtunk egy autonómiáról, mely vagyoni és nemzeti érdekeinket híven meg tudta oltalmazni; lemondtunk egy olyan institutióról (országgyűlés s ennek szervi kapcsolata a gubernium és királyi táblával), mely kevés alkalmazkodással, mesze föl, egész a görög közéletig, nem kapta meg párját. Az egy haza érdekében tettük ezt, s nem cselekedtünk helytelenül. Hanem azt nem gondoltuk, nem hihettük, hogy hazafias lemondásunknak az legyen az ára, hogy érdekeink minden téren háttérbe szort itassanak. Azt nem gondoltuk, hogy akkor, mikor előnyeinkről van szó, az anyaország minket idegeneknek nézzen, s az unió csak akkor jöjjön tekintetbe, midőn szolgálatainkra szükség van. . Nem szeretjük a zsörtölődést, s nem hiábavaló panaszokkal akarunk előállani. Mi magunkat az anyaországgal egy és ugyanazon testnek akarjuk láttatni, de egészségtelennek tartunk olyan testet, melynek egyes tagjai mesterségesen korlátozva vannak a rendszeres fejlődésben. Hosszú sorát írhatnók ide azon tényeknek, melyek alkalmul szolgálnak panaszainkhoz, de nekünk elég, ha a legközelebbi hét eseményeiből vonnánk le következtetéseket. Kolozsvárról elviszik a távirdaigazgatóságot. Miért? — Takarékosságból. Áthelyezik Kassára — az ország szélére. A költözködés persze nem kerül semmibe. — Tavaly elvitték a bányaigazgatóságot. A várost ki akarják üríteni. Hanem fogyasztási adóját egyszerre, egy évben 38.000 fáral emelik föl. Szebenből viszik el a postaigazgatóságot. Természetesen Nagy-Várad kapja meg. Most Nagy-Várad a fokus, miként a vármegyék között Bihar. Biharban már csak a körjegyzők tudnak írást. A többi írástudó mind Budapesten van. Tehát N.-Várad, mert Nagy-Váradon született Tisza. Pedig ha születés ponderál, mi is elmondhatnék, hogy Kolozsváron született Mátyás király. Hanem hát ez régen volt! Nagy-Váradról küldöttség járt Budapesten. Kereskedelmi és iparkamarát kérnek. Kemény Gábor báróból kitört az erdélyi ember. Hidegen fogadta őket, hanem Tisza melegen fogadta, s a küldöttségre bene gesta tért vissza. — Kétségen kívül nem a budapesti iparkamarát szándékoznak Nagy-Váradra költöztetni, hanem ... a kolozsvárit! Szó volt a királyi táblák székhelyeiről. Kolozsvár még említésbe sem jött. Százados intézmények által önállósághoz szoktatott országnak szive lüktet itt; egyetem van, mely az érintkezésben jobb hatással volna a királyi tábla biráira, mint M.-Vásárhelyt az Almási zugkorcsmája; közönség van, mely külömb ellenőrzést gyakorolna, mint a minőt pálinkafőző Baruch a kereveteit heverve, dr. Aporra gyakorol; könyvtárunk, könyvkereskedéseink vannak, melyek könnyebb alkalmat nyújtnak a lépéstartásra, mint a transilvaniai tarokkasztal. Hanem azért mi még említésbe sem jöttünk — — de Nagy- Váradról igenis van szó, mert Nagy-Várad választását fogadta el Tisza Kálmán. Mindazt ami jó, ami becses: lassan lassan elhordják tőlünk, de gondos előrelátással megtartják azt a mi bűnt és elkeserít. Szeben még csak nem is másodrendű stratégiai pont Erdélyben. És minden katonai dolgot oda központosítnak. A kommandót, a tüzértelepeket, a kadétiskolát — mindent de mindent, mert félnek a szászok külföldi lármájától. Pedig e központosításnak minden szaktekintély vélekedése szerint M.-Vásárhely volna illetékes helye. Vásárhelynek gabnatermő és harczképes perifériája van . Szebennek kopár havasalyi mezői és ellenséges indulatu oláhai vannak. Hanem azért Szebenben hagynak minden ezek-mókot. És meghagyják a jogakadémiát is, ötvenhárom tanulója van. Kerül az államnak 21.335 írtjába. Kissé nagy áldozat a mi viszonyaink között. Culturális czéloktól nem szoktuk sajnálni a pénzt, de az ok nélkül kidobott pénzt mindig sajnáljuk. Hanem Trefort fél a szászok lármájától. Ez állami intézetben két nyelven tanítanak. Igazi kétfejű sasos politika. A kolozsvári egyetemről pedig nyíltan kimondja a miniszter, hogy az, a provincziális jellegen felül, nem emelkedhetik. Persze hogy nem. Csak el kell még jobban hanyagolni ; csak adni kell a budapestinek évi 516,716 frtot, a kolozsvárinak pedig 190,000 frtot a tervbe vett vegytani építkezésekkel együtt; csak dotálják a foudapesti könyvtárt 10,000 frttal, a miénket 4000-el; csak dotálják a pesti füvészkertet 8000 frttal, s a miénknek adjanak 1500 frtot. És így tovább. Tegyék meg az aránytalan megkülönböztetést úgy a személyes járandóságoknál mint a dologi kiadásoknál, és panaszoltassák meg Hegedűs Sándorral azt az 500 potom frtot, mely tudományos czélú átazásokra a kolozsvári egyetemnek adatik, akkor igazán elérik a proiicziális jellegű czélt! Kultur budgetünk valóban kevés. Mindössze 5 millió 83 ezer forint. De valóban boszantó, hogy e csekély összeget is némely tételnél mily léha kényelműséggel osztják föl. A kolozsvári egyetemnél megpanaszolnak 500 frtot, s a központi igazgatás költségeit szaporítják 15,310 frttal. És mit tesznek e pénzzel? Szaporítják a hivatalnokok számát. Biharból még elhelyezendő emberek voltak. A népnevelési osztály számára adnak egy új titkárt 19,00 frttal, egy fogalmazót 1200 frttal, egy segédfogalmazót 800 frttal; a számvevőségnél egy tanácsost 1800, egy számtisztet 1200, egy második számtisztet 1100, két számtisztet 1000 frttal stb. E személyszaporítást tisztán csupán azzal indokolják, hogy a népnevelési nyugdíjalap kezeléssel megszaporodott a munka! Oda tehát jut 15,310, Szebenbe is jut 21,335 frt, hanem a kolozsvári egyetemnél fölpanaszolnak 500 frtot! Ha N.-Váradon, vagy Debreczenben, vagy Piripócson lenne az egyetem, másként bánnának el vele; szerencsétlenségre azonban Erdélyben van. Erdély pedig mostoha gyermek, mely nem érdemel költekezést. Több gondra érdemes Horvátország, mert az lármáz. Több figyelmet érdemelnek a szászok, mert azok lármáznak. De az erdélyi magyarság hallgat. Minek hát azzal törődni ! ? R. TARCZA: Külföldi életemből. Irta: Orbán Balázs. II. Az első magyar menekültek Konstantinápolyban. (Folytatás.) Az emberi és állati enyészet bús helyei közt islvoduló sétatér vagy üdülési hely egyik távol zu-i Lábán, távol a közlekedéstől, és a fürkésző sze| ®®ktől, volt egy felhagyottt nagy sörgyár, melyet egy hazánkfia (sajnálom, hogy nevét feled! ) tartott haszonbérbe, s annak egyik zugában e f Ínyben gyártotta a sört. Ide vezettem el kerülő utakon, feltűnés nélk 1 vándorainkat, kik ugyan lélekben és hazaszeretetben gazdagok, de különben nagyon szegények ők iszonyatosan kiéhezettek voltak, mert a rosz vitorlás hajókon számításon túl haladó ideig kelletve utazniok, magukkal vitt élelmiszerük már elfogyott volt, s napokon át száraz kószer- f !shol táplálkoztak. Hamarjában megvásárolt pár áru, egy safej kenyér, s pár veder borból az első lakokitelt, egy szekér széna pedig puha nyűg- el nyújtott a fáradt és kimerült utaknak. Mig ők nyugodtak, addig én helyettük ta-oztam, hogy ellátásukra szükségelt pénzt és ölel -0161 Erezhessem. Akkortájt Stambulban sok jómódú magyar iparos s néhány kereskedő lakott, olasz ismerőse fm és barátam is nagy számmal voltak s igy pár gyüjtőiven csakhamar összejött az első szükégletekre igényelt néhány száz forint. Honfitársaim, hogy megtudták menekülteink ottlétét, tömegesen vándoroltak hozzájuk, s mindenki igyekezett szivarral, dohánynyal, egy kis jó borral, süteménynyel, gyümölcscsel stb. kedveskedni nekik, úgy hogy szegény vándoraink otthonosan s elég kényelmesen érezhették magukat testvérek és rokonlelkü vérek között. III. Magyar légió és Világos rémhíre. De ők a kényelem ölében, a vendégszeretet meleg karjaiban nem feledkeztek meg nemes törekvésükről, melyért vészes, hosszú tengeri útra teltek, melyért piemonti biztos megélhetésüket feláldozták ; ők a vész környezte hazába igyekeztek jutni, hogy felajánlják erős karukat és éli tüket annak védelmére. Ők pár napi pihenés után indulni akartak, csakhogy az akarat és kivitel közt nagy akadályok voltak, mert Oláhországot a muszkák tartván megszállva, s oda csak osztrák Lloyd gőzösök járván, a rövid vizi utat használni nem lehető, mert ha még valamely kibérelt vitorlás hajón eljuthattak volna is Galaczra, a szigorúan őrködő muszkák miatt lehetetlen lett volna tovább hatolni még egyes embernek is, annál kevésbbé nagyobb tömegnek. Hisz én magam is kétszer kísérlem meg ez után a hazába becsempészni magamat, hogy én is szaporítsam egygyel a honvédek számát, de mindannyiszor muszka fogságba estem, s jó hogy nem Szibériába, hanem csak Galaczra tolonczoltak vissza. Tehát csak az egy hosszú és fáradságos szárazi út maradt (mert akkor vasutak még Törökországban nem voltak) Szerbia felé, hol török őrizetek voltak a várakban és Belgrádban s azok fedezete, vagy inkább védelme alatt talán kivihető, vagy legalább remélhető volt a bejuthatás. Ez utat kellő nekem előkészítenem nemcsak az ok, hanem a magam számára is, mert én első percztől fogva el voltam határozva hozzájuk csatlakozni, hisz az én fiatal szívemben is felcsapott a lelkesedés lángja, azt is bevite a hazaszeretet varázsa. Éreztem, hogy a vész perczeiben a haza minden fiának karjára szüksége van, az én tettvágytól feszülő keblemben is föléledt a kötelességérzet. Fiatal korom (17 éves voltam már ekkor) nem lehetősogczim a tartózkodásra, hisz voltak nálam fiatalabb honvédek is. Ha a világ minden kincsét a mérleg egyik felébe s a másikba honszerelmeiket helyezték volna, ez utóbbi lenyomta volna amazt, hisz nem rég tértem volt meg a Mitiadesek, az Alcibiadesek, a Temistoclesek, a Leonidások hazájából; rövid idő alatt érintők lábaim a Marathoni tér, Corinthus és Spárta talaját, csak rövid idővel az előtt eveztem el Salamis mellett s borultam le Piatea szent lapályán. Előttem lebegtek az ős classicus kornak hős tettei, a hazaszeretetnek csodás jelenségei és a zsarnokság nyers ereje feletti győzelmei: mindezek csak fokozhatták bennem a haza iránti azon benső szerelmet, a melyet magammal hoztam, keblem legdrágább kincseként, bérezés kis honomból, s mely a távol lét alatt, nemhogy gyengült volna, hanem hova tovább nagyobbodott és öntudatossá vált. Én egy estve, a midőn az állandólag Szambulba lakó magyarok is legnagyobb részben ott voltak, kijelentem csatlakozási szándékomat, mit nemcsak Olaszországból jöttek, hanem a Szambulban lakók is oly lelkesedéssel fogadtak, hogy egyhangúlag kijelentek, hogy ők is velem jönnek, ők nem maradnak hátra a kötelességérzetben. A kitelt évre a jelenlevők tögsön aláírták magukat, ezek és az olaszországiak lelkesedése elragadt a többiekre is, úgy, hogy pár nap alatt 250-en iratkoztak alá s igy 400 főből állott a megalakult szombuli magyar légió, mely vezetőül engem választott meg. Azonnal megkezdetett a szervezkedés és begyakorlás fa puskákkal és fa kardokkal s mindenik égett a vágytól, hogy indulhasson hazája szabadságáért harczra kelni. Én gróf Andrássy Gyulával az ut egyengetésében fáradoztam s az ő közvetítése által sikerült némi kevés úti pénzt, útleveleket és a közben eső török kormányzókhoz rendjeteket eszeszközölni ki, hogy áthatolásunkat könnyítsék és elősegítsék. Andrássy a feltűnést kikerülendő a tömeges, együttmenetelt ellenezte, s így rövid idő-közökben a páronkénti indulás lett elhatározva, természetesen gyalogszerben. Minden párnak itt- a levél, pár forint úti pénz s néhány napi élelem lett kiosztva. Én és Winkler voltunk az útnyitók, nállunk voltak a rendeletek és a csekély tartalék tőke a mi alig tett száz forintot, Balogh visszamaradt indítónak. Haladtunk lelkesedve a szabadság ígéret földje felé, mint áhitatos zarándokok ; a poros, rögös országúton hosszan nyúlt el vonalunk, de ha Belgrádba összeverődhettünk volna, bizonynyal a magyar hazának nem lett volna elszántabbvédcsapata ennél, mely ily hosszú fáradságos útra szánta magát, hogy életét a haza üdvéért áldozhassa. , A sors másként határozott s nem engedő meg, hogy annyi buzgalom s oly szent akarat , mint Drinápolyba (Adrimapol, törökul Edrene) érkeztünk Winkler barátommal, azonnal a kormányzóhoz siettünk, átadandók a neki szórendeletet. Nincs már erre szükség, mondá leverten a galamb ősz férfi, nem rég vettem a fényes portától azon sürgönyt, hogy a magyar úgy elbukott, Görgei letette a fegyvert, Kossuth és menekülő társai Viddinben vannak. Soha életemben ily iszonyú perczem nem volt, szivembe egyszerre ezer nyíl fúródott, a fájdalom oly özöne rohanta meg keblemet, hogy ma sem tudom miként nem repedt az szét. El is repedt volna, ha szemeim könyárja szelentyűt nem nyit. Mi egymás nyakába borultunk s szabad folyást engedtünk könnyeinknek. (Folyt. köv.)-------------------— Incompatibilitás. Gr. Bánffy Béla a képviselőház közlekedési bizottságának elnöke, egyszersmind az országos bank alelnöke. Az országos bank a kormánynyal a kikinda-becskereki vasút tárgyában szerződést kötött s most az uj budapest-bécsi vasút engedményéért fárad a kormánynál. A bécsi képviselőház alelnöke, ki együtt az oda való tartományi bank alelnöke volt, báró Gödel Lannoy, e bank igazgató tanácsosi állásáról lemondott. Valljon gr. Bároy melyik állásról fog leköszönni ? Talán egyikről sem ? Nem hihetjük. Lehetetlen, hogy ő is a törvény viaszorrába kapaszkodjék, mint anynyi más. — A szerb kongresszuson a Miletics-többség a kongresszusi tagok igazolásánál is nagyon érezteti befolyását. A többség ma hat Angelics-párti kongresszusi tag választását semmisítette meg. — A szerb egyházi kongresszus decz. 1-iki ülésén hosszabb, igen izgalmas vita után karloviczi, zimonyi és dályai kerületekben megejtett választások az igazoló bizottság javaslatához képest megsemmisitettek s e választókerületekben uj választások rendeltettek el. A kongresszus e váratlan határozata hat szavazatnyi veszteséget invokál a konzervatív pártra nézve. Az összes követek az igazoló bizottság holnapi ülésén fognak igazoltatni. B. Zsimkovcs elfoglalta kongresszusi helyét. — Félhivatalos részről befejezettnek tekintik, hogy Kálnoky gróf meg van bízva, hogy készítse elő uralkodónk és a czár találkozását, miután mind a külügyminiszteri provizórium megszűnt, részint az Olaszországhoz való viszonyok timbertó király látogatása folytán barátságosaknak nyilatkoztattak ki. Kálnoky grófot a találkozás előkészítésében Németország buzgón támogatja. “ A regale megváltása érdekében egyesült ipartársulatok végrehajtó bizottságának küldöttsége tegnap délelőtt tisztelgett Szilágyi Dezső orsz. képviselőnél, felkérvén őt, hogy az ipartársulatok által a regule megváltása iránt az országgyűléshez intézett kérvényt nyújtsa be a törvényhozó testülethez. A végrehajtó bizottság az Ács Károly által szerkesztett kérvényt kinyomatta s azt az összes országgyűlési képviselőknek, valamint az összes törvényhatóságoknak megküldte s egyben a pénzügyi, kereskedelmi és belügyi miniszterekhez szintén küldöttségeket meneszt. — Új adóbeszedési mód. A pénzügyminiszter egy körrendeletben meghagyta a dohánybeváltó hivataloknak , hogy a termelők kincstári tartozásait a dohánybeváltási pénzekből levonja és pedig az eddigi rendelkezésektől eltérőleg nem részletenként, hanem egyszerre. — AzAdria Steamship Company“-nak részvénytársulattá való átalakítása ügyében a kereskedelmi minisztériumban ma hosszabb értekezletet tartatott, melyen résztvettek a kereskedelmi és közlekedési minisztériumok, a fiumei tengerészeti hatóság képviselői, valamint az „Adria“ engedélyesei. Egy lényeges pont kivételével minden részletre nézve megállapodás jött létre. A tanácskozás holnap folytattatik. A dalmát zavargásokról azt a hírt terjesztik Bécsben, hogy még semmiféle katonai operációkat sem kezdettek a felkelők ellen. Ezek a nőket, gyermekeket, valamint minden fegyverhordásra képtelen embert Montenegróba küldtek. Jovanovics bárónak állítólag egyelőre csak az a feladata, hogy személyes értesüléseket szerezzen s a helyzetről jelentést tegyen Bécsbe. Hírlik, hogy az új helytartó a risanóiakat teszielsősorban felelőssé. Mikor megérkezett, a risanói község tisztelgett nála. Jovanovics báró a következő szavakkal utasítá el őket: Tehát Risanoból valók vagytok "? Ti vagytok mindennek okai. A viszont látásra! Ellenben Ilia Racota tartománygyűlési képviselő, aki a Jupa lakosainak az általa kölcsönzött pénzt kamatostul oly feltétel alatt ajándékozta oda, hogy az ujonczozásnak nem szegülnek ellene, a helytartóságnál nagy kegyelemben áll. A helytartás kísérői sokat tanácskoznak vele. Új csapatszállítmányok nem történtek, ellenben folyton küldik a lőszert. Tegnap ment el Triesztből az utolsó csendőrosztály Dalmácziába. \\ i i A mustra megyéből, a Nyilt levél Méltóságos gróf Kornis Victor úrhoz, szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnökéhez. Mint gazdasággal foglalkozó egyén hivatva érzem magamat Méltóságodhoz megyénk gazdasági egyletének oly elnökéhez, kiben örömmel szemléljük azon szándékokat és tehetségeket, a melyekkel emlitett egylet és ezáltal a megyében lakó, minden földet biró egyénnek érdekeit szivén hordozza és ezen érdekeknek eredménynyel szolgálni óhajt, a következő kérdés és kéréssel fordulni. Van-e tudomása arról, hogy a megye közigazgatási bizottsága f. év és múlt hó 8-án tartott ülésében a megyei és községi közmunkák lerovására kötelezett igaznapszámok megváltási összegét újból felemelte annyira, hogy most egy négy igás ökörrel biró egyén ezen megváltási öszszegben mivel minden darab igavonó marha után két napot a megyei, egyet pedig a községi utak javára letenni köteles, és mivel minden egyes darab marha megváltási összege naponként 90 kr lévén, négy darab marha után fizet a megyei útnál 14 frt 40 krt, a községinél 7 frt 20 krt, tehát öszszesen 21 forint 60 krajczárt. Feleslegesnek tartom méltóságod előtt feszegetni azon okot, hogy a nagyobb, sőt még a kisebb birtokos is miért látja magára nézve czélszerűbb és jutányosabbnak ezen kötelezettség természetben való lerovásánál a megváltást. Legfeljebb azt veszem ide, hogy eme megváltás nélkül nincs biztosítva arról, hogy legtöbbször ne azon időben rendeltessék ki közmunkára a miden igás erejének saját munkájától való elvonása által nagy károkat szenvedne! Figyelmeztetni vagyok bátor méltóságodat azon körülményre, hogy megyénkben a földrész minősége miatt nem részesülhetünk a gondviselés azon, más vidékeknek nyújtott előnyében, hogy a szántást két darab igásmarhával végezhessük, tehát nekünk kétszer annyi iga erőt kell tartani és ezek után váltságdíjat fizetni mint más vidékeknek. Egész bizalommal fölhívom méltóságodat vessen egy tekintetet azon körülményre, hogy e megye bizottsága minden közmunkára vonatkozó municipális jogát átruházta a közigazgatási bizottságra, nem ok nélkül, mert ezen fórum említett napon hallomásom szerint a következő érvelés mellett hozta a közmunka váltságdíj felemelésről szóló határozatot: „Tekintettel arra, hogy a megyénkben létező és ezután elkészítendő utak oly nagy számot képviselnek már ez ideig, és fognak képviselni ez után is, hogy azokban a csekély közlekedés miat nem fog ugyan kár esni, de tekintve, hogy att égi madaraknak egészségük fenntartása végett okvetlen szükségük van a porfürdőzésre, látható tehát, hogy az utak szaporítása elkerülhetetlen.“ „Tekintettel arra, hogy az állami adók mindenütt, a megyei és községi ravatalok pedig e megyében oly magassak, hogy azokat fizetni teljes lehetetlenség anyagi romlás nélkül.“ és „Tekintettel arra, hogy Erdélyben csak Fogaras vidéke gazdagabb Szolnok-Doboka megyénél — a szegénység dolgában, és még a két hely között fennálló szép viszonyt lélekemelőleg szaporítja azon roppant ez évben is e megyét szerencséltetett áldás, hogy az idei termés a vetőmagot sem hozta meg.“ „Tekintettel végre, hogy az éveken át tartó az ideihez hasonló termések miatt a megyében létezett igásmarhák száma napról napra apad