Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-12-03 / 277. szám

m­ásodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: n.l-királyutcra 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ..........................13 frt. [|| Negyedévre ffii­ (Léfre .....................6 frt. Hl Egy hóra helyben Egyed szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak Tlaaaa. a frt. 1 frt. 2­77. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. £ j»t­ isJLadL^s. Kolozsvár, szombat, deczemb­er 3, 188 l. KIADÓ­HIVATAL: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kT. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri cmikkak farmond sora után 20 kr. fizetendő. xV­ ­ A mostoha gyermek. Kiről szólanánk, ha nem a Királyhá­gón inneni részekről; a volt Erdélyről; a­­ lelkiismereti szabadság egykori megtartójá­ról; a nemzeti szokások és hagyományok le- I­téteményeséről több évszázon keresztül. Kimondtuk az uniót — mint néhai Bethlen István gróf mondotta— egy toaszt­­­­szerű beszéd lelkesedése közben; lemondtunk egy autonómiáról, mely vagyoni és nemzeti érde­keinket híven meg tudta oltalmazni; lemond­tunk egy olyan institutióról (országgyűlés s ennek szervi kapcsolata a gubernium és ki­rályi táblával), mely kevés alkalmazkodással, me­sze föl, egész a görög közéletig, nem kapta meg párját. Az e­g­y haza érdekében tettük ezt, s nem cselekedtünk helytelenül. Hanem azt nem gondoltuk, nem hi­hettük, hogy hazafias lemondásunknak az le­­­­gyen az ára, hogy érdekeink minden téren­­ háttérbe szort itassanak. Azt nem gondoltuk, hogy akkor, mikor előnyeinkről van szó, az anyaország minket idegenek­nek nézzen, s az unió csak akkor jöjjön tekintetbe, midőn szolgálatainkra szükség van.­­ . Nem szeretjük a zsörtölődést, s nem hiábavaló panaszokkal akarunk előállani. Mi magunkat az anyaországgal egy és ugyanazon testnek akarjuk láttatni, de egészségtelennek tartunk olyan testet, melynek egyes tagjai mesterségesen korlátozva vannak a rendszeres fejlődésben. Hosszú sorát írhatnók ide azon tények­nek, melyek alkalmul szolgálnak panaszaink­hoz, de nekünk elég, ha a legközelebbi hét eseményeiből vonnánk le következte­téseket. Kolozsvárról elviszik a távirdaigazgató­­ságot. Miért? — Takarékosságból. Áthelye­zik Kassára — az ország szélére. A költöz­ködés persze nem kerül semmibe. — Tavaly elvitték a bányaigazgatóságot. A várost ki­­ akarják üríteni. Hanem fogyasztási adóját egyszerre, egy évben 38.000 fáral eme­­­­lik föl. Szebenből viszik el a postaigazgatósá­got. Természetesen Nagy-Várad kapja meg. Most Nagy-Várad a fokus, miként a vár­megyék között Bihar. Biharban már csak a körjegyzők tudnak írást. A többi írástudó mind Budapesten van. Tehát N.-Várad, mert Nagy-Váradon született Tisza. Pedig ha születés ponderál, mi is elmondhat­nék, hogy Kolozsváron született Mátyás ki­rály. Hanem hát ez régen volt! Nagy-Váradról küldöttség járt Buda­pesten. Kereskedelmi és iparkamarát kérnek.­­ Kemény Gábor báróból kitört az erdélyi em­ber. Hidegen fogadta őket, hanem Tisza melegen fogadta, s a küldöttség­re be­ne gesta tért vissza. — Kétségen kívül nem a budapesti iparkamarát szándékoznak Nagy-Váradra költöztetni, hanem ... a kolozsvár­it! Szó volt a királyi táblák székhelyeiről. Kolozsvár még említésbe sem jött. Százados intézmények által önállósághoz szoktatott országnak szive lüktet itt; egyetem van, mely az érintkezésben jobb hatással volna a királyi tábla biráira, mint M.-Vásárhelyt az Almási zugkorcsmája; közönség van, mely külömb ellenőrzést gyakorolna, mint a minőt pálinkafőző Baruch a kereveteit heverve, dr. Aporra gyakorol; könyvtárunk, könyvkeres­kedéseink vannak, melyek könnyebb alkal­mat nyújtnak a lépéstartásra, mint a tran­­silvaniai tarokkasztal. Hanem azért mi még említésbe sem jöttünk — — de Nagy- Váradról igenis van szó, mert Nagy-Vá­rad választását fogadta el Tisza Kálmán. Mindazt a­mi jó, a­mi becses: lassan lassan elhordják tőlünk, de gondos előrelátás­sal megtartják azt a mi bűnt és elkeserít. Szeben még csak nem is másodrendű stratégiai pont Erdélyben. És minden kato­nai dolgot oda központosítnak. A komman­dót, a tüzértelepeket, a kadétiskolát — min­dent de mindent, mert félnek a szászok kül­földi lármájától. Pedig e központosításnak minden szaktekintély vélekedése szerint M.-Vá­sárhely volna illetékes helye. Vásárhelynek gabna­­termő és harczképes perifériája van . Szebennek kopár havasalyi mezői és ellensé­ges indulatu oláhai vannak. Hanem azért Szebenben hagynak minden ezek-mókot. És meghagyják a jogakadémiát is, öt­venhárom tanulója van. Kerül az államnak 21.335 írtjába. Kissé nagy áldozat a mi viszonyaink között. Culturális czéloktól nem szoktuk sajnálni a pénzt, de az ok nélkü­l ki­dobott pénzt mindig sajnáljuk. Hanem Tre­­fort fél a szászok lármájától. Ez állami in­tézetben két nyelven tanítanak. Igazi kétfe­­jű sasos politika. A kolozsvári egyetemről pedig nyíltan kimondja a miniszter, hogy az, a provinczi­­ális jellegen felül, nem emelkedhetik. Persze hogy nem. Csak el kell még jobban hanya­golni ; csak adni kell a budapestinek évi 516,716 frtot, a kolozsvárinak pedig 190,000 frtot a tervbe vett vegytani építkezésekkel együtt; csak dotálják a foudapesti könyvtárt 10,000 frttal, a miénket 4000-el; csak do­tálják a pesti füvészkertet 8000 frttal, s a miénknek adjanak 1500 frtot. És így to­vább. Tegyék meg az aránytalan megkülön­böztetést úgy a személyes járandóságoknál mint a dologi kiadásoknál, és panaszoltassák meg Hegedűs Sándorral azt az 500 potom frtot, mely tudományos czélú átazásokra a kolozsvári egyetemnek adatik, akkor iga­zán elérik a proiicziális jellegű czélt! Kultur budgetünk valóban kevés. Mind­össze 5 millió 83 ezer forint. De valóban boszantó, hogy e csekély összeget is némely­­ tételnél mily léha kényelműséggel osztják föl. A kolozsvári egyetemnél megpanaszol­nak 500 frtot, s a központi igazgatás költ­ségeit szaporítják 15,310 frttal. És mit tesz­nek e pénzzel? Szaporítják a hivatalnokok számát. Biharból még elhelyezendő emberek voltak. A népnevelési osztály számára adnak egy új titkárt 19,00 frttal, egy fogalma­zót 1200 frttal, egy segédfogalmazót 800 frttal; a számvevőségnél egy tanácsost 1800, egy számtisztet 1200, egy második szám­tisztet 1100, két számtisztet 1000 frttal stb. E személyszaporítást tisztán csupán az­zal indokolják, hogy a népnevelési nyugdíj­alap kezeléssel megszaporodott a munka! Oda tehát jut 15,310, Szebenbe is jut 21,335 frt, hanem a kolozsvári egyetemnél fölpanaszolnak 500 frtot! Ha N.-Váradon, vagy Debreczenben, vagy Piripócson lenne az egyetem, másként bánnának el vele; szerencsétlenségre azonban Erdélyben van. Erdély pedig mostoha gyer­mek, mely nem érdemel költekezést. Több gondra érdemes Horvátország, mert az lár­máz. Több figyelmet érdemelnek a szászok, mert azok lármáznak. De az erdélyi magyar­ság hallgat. Minek hát azzal törődni ! ? R. TARCZA: Külföldi életemből. Irta: Orbán Balázs. II. Az első magyar menekültek Konstan­tinápolyban. (Folytatás.) Az emberi és állati enyészet bús helyei közt i­slvoduló sétatér vagy üdülési hely egyik távol zu-­i Lábán, távol a közlekedéstől, és a fürkésző sze­­| ®®ktől, volt egy felhagyottt nagy sörgyár, me­­lyet egy hazánkfia (sajnálom, hogy nevét feled­­! ) tartott haszonbérbe, s annak egyik zugában e f Ínyben gyártotta a sört. Ide vezettem el kerülő utakon, feltűnés nél­­k 1 vándorainkat, kik ugyan lélekben és hazasze­­retetben gazdagok, de különben nagyon szegények ők­ iszonyatosan kiéhezettek voltak, mert a rosz vitorlás hajókon számításon túl haladó ideig kel­­letve­ utazniok, magukkal vitt élelmi­szerük már elfogyott volt, s napokon át száraz kószer- f !shol táplálkoztak. Hamarjában megvásárolt pár áru, egy safe­­j kenyér, s pár veder borból az első lako­­kitelt, egy szekér széna pedig puha nyűg-­­ el nyújtott a fáradt és kimerült uta­knak.­­ Mig ők nyugodtak, addig én helyettük ta-oztam, hogy ellátásukra szükségelt pénzt és ölel -0161 Erezhessem. Akkortájt Stambulban sok jómódú magyar iparos s néhány kereskedő lakott, olasz ismerőse­ f­­m és barátam is nagy számmal voltak s igy pár gyüjtőiven csakhamar összejött az első szükégle­­tekre igényelt néhány száz forint. Honfitársaim, hogy megtudták menekülteink ottlétét, tömegesen vándoroltak hozzájuk, s min­denki igyekezett szivarral, dohánynyal, egy kis jó borral, süteménynyel, gyümölcscsel stb. kedves­kedni nekik, úgy hogy szegény vándoraink ottho­nosan s elég kényelmesen érezhették magukat testvérek és rokonlelkü vérek között. III. Magyar légió és Világos rémhíre. De ők a kényelem ölében, a vendégszeretet meleg karjaiban nem feledkeztek meg nemes tö­rekvésükről, melyért vészes, hosszú tengeri útra teltek, melyért piemonti biztos megélhetésüket fel­áldozták ; ők a vész környezte hazába igyekeztek jutni, hogy felajánlják erős karukat és éli tüket annak védelmére. Ők pár napi pihenés után indulni akartak, csakhogy az akarat és kivitel közt nagy akadályok voltak, mert Oláhországot a muszkák tartván meg­szállva, s oda csak osztrák Lloyd gőzösök járván, a rövid vizi utat használni nem lehető, mert ha még valamely kibérelt vitorlás hajón eljuthattak volna is Galaczra, a szigorúan őrködő muszkák miatt lehetetlen lett volna tovább hatolni még egyes embernek is, annál kevésbbé nagyobb tö­megnek. Hisz én magam is kétszer kísérlem meg ez után a hazába becsempészni magamat, hogy én is szaporítsam egygyel a honvédek számát, de mindannyiszor muszka fogságba estem, s jó hogy nem Szibériába, hanem csak Galaczra to­­lonczoltak vissza. Tehát csak az egy hosszú és fáradságos szárazi út maradt (mert akkor vasutak még Tö­rökországban nem voltak) Szerbia felé, hol tö­rök őrizetek voltak a várakban és Belgrádban s azok fedezete, vagy inkább védelme alatt ta­lán kivihető, vagy legalább remélhető volt a be­­juthatás. Ez utat kellő nekem előkészítenem nem­csak az ok, hanem a magam számára is, mert én első percztől fogva el voltam határozva hoz­zájuk csatlakozni, hisz az én fiatal szívemben is felcsapott a lelkesedés lángja, azt is bevite a ha­zaszeretet varázsa. Éreztem, hogy a vész perczeiben a haza minden fiának karjára szüksége van, az én tett­vágytól feszülő keblemben is föléledt a köteles­­ségérzet. Fiatal korom (17 éves voltam már ek­kor) nem lehető­sogczim a tartózkodásra, hisz voltak nál­am fiatalabb honvédek is. Ha a világ minden kincsét a mérleg egyik felébe s a másikba honszerelmeiket helyezték vol­na, ez utóbbi lenyomta volna amazt, hisz nem rég tértem volt meg a Mitiadesek, az Alcibiade­­sek, a Temistoclesek, a Leonidások hazájából; rövid idő alatt érintők lábaim a Marathoni tér, Corinthus és Spárta talaját, csak rövid idővel az előtt eveztem el Salamis mellett s borultam le Piatea szent lapályán. Előttem lebegtek az ős classicus kornak hős tettei, a hazaszeretetnek csodás jelenségei és a zsarnokság nyers ereje feletti győzelmei: mind­­­ezek csak fokozhatták bennem a haza iránti azon benső szerelmet, a melyet magammal hoztam, keblem legdrágább kincseként, bérezés kis ho­nomból, s mely a távol lét alatt, nemhogy gyen­­­­gült volna, hanem hova tovább nagyobbodott és öntudatossá vált. Én egy estve, a midőn az állandólag Szam­­bulba lakó magyarok is legnagyobb részben ott voltak, kijelentem­ csatlakozási szándékomat, mit nemcsak Olaszországból jöttek, hanem a Szam­­bulban lakók is oly lelkesedéssel fogadtak, hogy egyhangúlag kijelentek, hogy ők is velem jön­nek, ők nem maradnak hátra a kötelességér­­zetben. A kitelt évre a jelenlevők tögsön aláírták magukat, ezek és az olaszországiak lelkesedése el­ragadt a többiekre is, úgy, hogy pár nap alatt 250-en iratkoztak alá s igy 400 főből állott a megalakult szombuli magyar légió, mely vezetőül engem választott meg. Azonnal megkezdetett a szervezkedés és be­gyakorlás fa puskákkal és fa kardokkal s minde­­nik égett a vágytól, hogy indulhasson hazája sza­badságáért harczra kelni. Én gróf Andrássy Gyulával az ut egyen­­getésében fáradoztam s az ő közvetítése által sikerült némi kevés úti pénzt, útleveleket és a közben eső török kormányzókhoz rendjeteket esz­­eszközölni ki, hogy áthatolásunkat könnyítsék és elősegítsék. Andrássy a feltűnést kikerülendő a töme­ges, együttmenetelt ellenezte, s így rövid idő-­­­közökben a páronkénti indulás lett elhatározva,­­ természetesen gyalogszerben. Minden párnak itt- a levél, pár forint úti pénz s néhány napi élelem lett kiosztva. Én és Winkler voltunk az útnyitók, nállunk voltak a rendeletek és a csekély tartalék tőke a mi alig tett száz forintot, Balogh visszamaradt indítónak. Haladtunk lelkesedve a szabadság ígéret földje felé, mint áhitatos zarándokok ; a poros, rögös országúton hosszan nyúlt el vonalunk, de ha Belgrádba összeverődhettünk volna, bizony­nyal a magyar hazának nem lett volna elszán­tabb­­védcsapata ennél, mely ily hosszú fáradsá­gos útra szánta magát, hogy életét a haza üd­véért áldozhassa. , A sors másként határozott s nem engedő meg, hogy annyi buzgalom s oly szent akarat , mint Drinápolyba (Adrimapol, törökul Edrene) érkeztünk Winkler barátommal, azonnal a kormányzóhoz siettünk, átadandók a neki szó­rendeletet. Nincs már erre szükség, mondá lever­­ten a galamb ősz férfi, nem rég vettem a fényes portától azon sürgönyt, hogy a magyar úgy el­bukott, Görgei letette a fegyvert, Kossuth és me­nekülő társai Viddinben vannak. Soha életemben ily iszonyú perczem nem volt, szivembe egyszerre ezer nyíl fúródott, a fájdalom oly özöne rohanta meg keblemet, hogy ma sem tudom miként nem repedt az szét. El is repedt volna, ha szemeim könyárja szelentyűt nem nyit. Mi egymás nyakába borultunk s szabad folyást engedtünk könnyeinknek. (Folyt. köv.)-------------------­— Incompatibilitás. Gr. B­á­n­f­f­y Béla a képviselőház közlekedési bizottságának el­nöke, egyszersmind az országos bank a­l­­elnöke. Az országos bank a kormánynyal a kikinda-becskereki vasút tárgyában szerződést kö­tött s most az uj budapest-bécsi vasút enged­ményéért fárad a kormánynál. A bécsi képviselő­ház alelnöke, ki együtt az oda való tartományi bank alelnöke volt, báró Gödel Lannoy, e bank igazgató tanácsosi állásáról lemondott. Valljon gr. Bároy melyik állásról fog leköszönni ? Talán egyikről sem ? Nem hihetjük. Lehetetlen, hogy ő is a törvény viaszorrába kapaszkodjék, mint any­­nyi más. — A szerb kongresszuson a Mi­letics-többség a kongresszusi tagok igazolásánál is nagyon érezteti befolyását. A többség ma hat Angelics-párti kongresszusi tag választását sem­misítette meg. — A szerb egyházi kongresszus decz. 1-iki ülésén hosszabb, igen izgalmas vita után karloviczi, zimonyi és dályai kerületekben megejtett választások az igazoló bizottság javas­latához képest megsemmisitettek s e választóke­rületekben uj választások rendeltettek el. A kon­gresszus e váratlan határozata hat szavazatnyi veszteséget invokál a konzervatív pártra nézve. Az összes követek az igazoló bizottság holnapi ülésén fognak igazoltatni. B. Zsimkovcs elfoglal­ta kongresszusi helyét. — Félhivatalos részről befejezett­nek tekintik, hogy Kálnoky gróf meg van bízva, hogy készítse elő uralkodónk és a czár találkozá­sát, miután mind a külügyminiszteri provizórium megszűnt, részint az Olaszországhoz való viszonyok timbertó király látogatása folytán barátságosaknak nyilatkoztattak ki. Kálnoky grófot a találkozás előkészítésében Németország buzgón támogatja. “ A regale megváltása érdeké­ben egyesült ipartársulatok végrehajtó­ bizottsá­gának küldöttsége tegnap délelőtt tisztelgett Szi­­lágyi Dezső orsz. képviselőnél, felkérvén őt, hogy az ipartársulatok által a regule megváltása iránt az országgyűléshez intézett kérvényt nyújtsa be a törvényhozó testülethez. A végrehajtó bizottság az Ács Károly által szerkesztett kérvényt kinyo­matta s azt az összes országgyűlési képviselők­nek, valamint az összes törvényhatóságoknak megküldte s egyben a pénzügyi, kereskedelmi és belügyi miniszterekhez szintén küldöttségeket me­neszt. — Új adóbeszedési mód. A pénz­ügyminiszter egy körrendeletben meghagyta a dohánybeváltó­ hivataloknak , hogy a termelők kincstári tartozásait a dohánybeváltási pénzek­ből levonja és pedig az eddigi rendelkezések­től eltérőleg nem részletenként, hanem egy­szerre. — Az­­Adria Steamship­ Com­­pany“-nak részvény­társulattá való átalakítása ügyében a kereskedelmi minisz­tériumban ma hosszabb értekezletet tartatott, melyen résztvettek a kereskedelmi és közlekedési minisz­tériumok, a fiumei tengerészeti hatóság képvise­lői, valamint az „Adria“ engedélyesei. Egy lé­nyeges pont kivételével minden részletre nézve megállapodás jött létre. A tanácskozás holnap folytattatik.­­ A dalmát zavargásokról azt a hírt terjesztik Bécsben, hogy még semmiféle ka­tonai operác­iókat sem kezdettek a felkelők ellen. Ezek a nőket, gyermekeket, valamint minden fegyverhordásra képtelen embert Montenegróba küldtek. Jovanovics bárónak állítólag egyelőre csak az a feladata, hogy személyes értesüléseket szerezzen s a helyzetről jelentést tegyen Bécsbe. Hírlik, hogy az új helytartó a risanóiakat teszi­­első­sorban felelőssé. Mikor megérkezett, a risa­­nói község tisztelgett nála. Jovanovics báró a következő szavakkal utasítá el őket: Tehát Risa­­noból valók vagytok "? Ti vagytok mindennek okai. A viszont látásra! Ellenben Ilia Racota tarto­­mánygyűlési képviselő, a­ki a Jupa lakosainak az általa kölcsönzött pénzt kamatostul oly feltétel alatt ajándékozta oda, hogy az ujonczozásnak nem szegülnek ellene, a helytartóságnál nagy kegyelemben áll. A helytartá­s kísérői sokat ta­nácskoznak vele. Új csapatszállítmányok nem tör­téntek, ellenben folyton küldik a lőszert. Tegnap ment el Triesztből az utolsó csendőrosztály Dal­­mácziába. \\ i i A mustra megyéből, a Nyilt levél Méltóságos gróf Kornis Victor úrhoz, szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnökéhez. Mint gazdasággal foglalkozó egyén hivatva érzem magamat Méltóságodhoz megyénk gazda­sági egyletének oly elnökéhez, kiben örömmel szemléljük azon szándékokat és tehetségeket, a melyekkel emlitett egylet és ezáltal a megyében lakó, minden földet biró egyénnek érdekeit szi­vén hordozza és ezen érdekeknek eredménynyel szolgálni óhajt, a következő kérdés és kéréssel fordulni. Van-e tudomása arról, hogy a megye köz­­igazgatási bizottsága f. év és múlt hó 8-án tar­tott ülésében a megyei és községi közmunkák lerovására kötelezett igaznapszámok megváltási összegét újból felemelte annyira, hogy most egy négy igás ökörrel biró egyén ezen megváltási ösz­­szegben mivel minden darab igavonó marha után két napot a megyei, egyet pedig a községi utak javára letenni köteles, és mivel minden egyes da­rab marha megváltási összege naponként 90 kr lévén, négy darab marha után fizet a megyei útnál 14 frt 40 krt, a községinél 7 frt 20 krt, tehát öszszesen 21 forint 60 krajczárt. Feleslegesnek tartom méltóságod előtt fes­­zegetni azon okot, hogy a nagyobb, sőt még a kisebb birtokos is miért látja magára nézve czél­­szerűbb és jutányosabbnak ezen kötelezettség ter­mészetben való lerovásánál a megváltást. Legfel­jebb azt veszem ide, hogy eme megváltás nél­kül nincs biztosítva arról, hogy legtöbbször ne azon időben rendeltessék ki közmunkára a mi­den igás erejének saját munkájától való elvonása által nagy károkat szenvedne! Figyelmeztetni vagyok bátor méltóságodat azon körülményre, hogy megyénkben a föld­rész minősége miatt nem részesülhetünk a gondvise­lés azon, más vidékeknek nyújtott előnyében, hogy a szántást két darab igásmarhával végezhessük, tehát nekünk kétszer annyi iga erőt kell tartani és ezek után váltságdíjat fizetni mint más vidé­keknek. Egész bizalommal fölhívom méltóságodat vessen egy tekintetet azon körülményre, hogy e megye bizottsága minden közmunkára vonatkozó municipális jogát átruházta a közigazgatási bizott­ságra, nem ok nélkül, mert ezen fórum említett napon hallomásom szerint a következő érvelés mel­lett hozta a közmunka váltságdíj felemelésről szóló határozatot: „Tekintettel arra, hogy a megyénkben lé­tező és ezután elkészítendő utak oly nagy számot képviselnek már ez ideig, és fognak képviselni ez után is, hogy azokban a csekély közlekedés mi­­at nem fog ugyan kár esni, de tekintve, hogy att égi madaraknak egészségük fenntartása végett okvetlen szükségük van a por­fürdőzésre, lát­ható tehát, hogy az utak szaporítása elkerülhe­tetlen.“ „Tekintettel arra, hogy az állami adók min­denütt, a megyei és községi ravatalok pedig e megyében oly magassak, hogy azokat fizetni teljes lehetetlenség anyagi romlás nélkül.“ és „Tekintettel arra, hogy Erdélyben csak Fo­­garas vidéke gazdagabb Szolnok-Doboka megyé­nél — a szegénység dolgában, és még a két hely között fenn­álló szép viszonyt lélek­eme­­lőleg szaporítja azon roppant ez évben is e me­gyét szerencséltetett áldás, hogy az idei termés a vető­magot sem hozta meg.“ „Tekintettel végre, hogy az éveken át tar­tó az ideihez hasonló termések miatt a megyé­ben létezett igásmarhák száma napról napra apad

Next