Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-19 / 113. szám
V Kolozsvárt 1882. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 17-én. A képviselőházban ma is nagyon izgató hangulat uralkodott. Legelőször is a tegnapi incidens folytatását nyerte Kiss Albert felszólalásában, aki a Nagy György-féle ügyben kért szót, miután Németh Albert tegnap ő reá is hivatkozott, továbbá Szapáry pénzügyminiszter nyilatkozatában, melyet a Schossberger-Molnár-féle ügyre vonatkozólag tett. Németh Albert a miniszter felvilágosításai után is fentartotta vádját. Ezután Szalay Imre és az elnök között folyt egy kis ingerült szóváltás, amennyiben Szalay a napirend előtt kívánt szólni, az elnök pedig követelte tőle, hogy mondja meg előzetesen, mi tárgyban kíván nyilatkozni, mire Szalay azt felelte, hogy majd megtudja az elnök,csak hagyja őt beszélni. Ezután következett a napirend az 1882. évi 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadiköltségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Náray Imre pénzügyeinkre való tekintettel és azért, mert saját legszükségesebb kiadásainkat sem bírjuk fedezni, nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Utána Dárday Sándor kormánypárti szónok beszólt. Köszönettel nem tartozik Deki pártja, mert habár meg is szavazza, mégis folyvást kritizálta s ellenezte magát az előterjesztést, úgy, hogy a párthívek csak úgy hüledeztek az egész beszéd alatt. A mellett elkövette azt a nagy virtust, hogy megtámadja Szlávyt és annál inkább törhetlen bizalmat szavazott Tiszának. Szerencsétlenségére Dirdaynak nyomba utána Szilágyi Dezső szólalt fel, ki beszéde elején megsemmisítő gúnyos kritika alá vonta Dirday bizalmi áradozását. Ezután áttért a szőnyegen levő törvényjavaslatra. Minden más körülmények között, ha a delegációk által megszavazott összegek fedezéséről volt szó, a közjogi alapon álló ellenzék azt az álláspontot foglalta el, hogy a követett politika tarálata a képviselőház elé tartozik, de amely kiadást a delegáció a maga hatáskörében elhatározott, annak fedezése iránt való intézkedés a törnyhozásnak törvényes kötelessége. És hogy méggis ezen javaslattal szemben szónok a háznak a fedezet határozott megtagadását hozza javaslatba, ennek foka abban rejlik, mert a delegációk ezen hitelösszeg megszavazásánál oly világosan túllépték hatáskörüket, hogy határozatuk nem tartozik többé az alkotmány védelme alá és az országgyűlésnek elutasíthatatlan kötelessége, e vakmerő túlterjeszkedésnek a fedezet egyenes megtagadása által gátat vetni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Oly összeg födözéséről van szó, melyet a delegácziók, mint átalányt szavaztak meg. Ezen átalányösszegbe foglaltatnak a megszállott területen erődítések, erődített kaszárnyák, katonai utaknak építési költségei, mégpedig jelentékeny összeg erejéig. De a t. kormány nem látta szükségesnek e munkák jegyzékét előterjeszteni, midőn a pénzügyi bizottságban követeltetett. Elismerte, hogy semmiféle államérdek nem kívánja e munkák titokban tartását, és mégis megtagadta az előterjesztést, pedig törvényes kötelessége volna mindazon adatokat előterjeszteni, melyek e kiadások természetének megítélésére szükségesek. A kormánynak nem szabad bajosdit j játszania a hízzal, hanem a bizottság, sőt a bizottság minden egyes tagjának kívánatéra elő kel terjesztenie az adatokat és nem szabad leplezgetnie az illetékesség áthágását. Minthogy a kormány megtagadta ez adatok előterjesztését, szóló fölemlít néhányat belőle. (Halljuk! Bálljuk!) Kaszárnyákat és erődítetthelyeket akarnak építeni, melyeknek előirányzott költségei egy milliót meghaladnak, Szarajevóban, Délni Tuzlában, Focsában és más helyeken. Építenek őrházat 2— 3 század, fél negyed század elhelyezésére. Építeni szándékoznak egy úthálózatot, mely a tartományok két főpontját, Szerajevót és Mosztárt összekösse egymással, és a határon levő várakkal valamint azon útvonallal, mely a határ egész hosszában és be az országba megy. Tehát kétség nem lehet afelől, hogy itt nagyszerű befektetések, katonai építkezések terveztetnek. Ha már most az a kérdés támad, hogy e rendkívüli kiadások megszavazására a monarchia két államának melyik testülete illetékes, úgy erre egyedül az 1880. YI. sz. lehet döntő. Minden a monarchia képviselője a berlini kongresszuson ama tartományok okkupáczióját és adminisztráczióját a monarchia nevében elvállalta, e feladat a monarchia két államának feladatává van, és törvényben kellett gondoskodnia, e közös egyetértéssel megoldandó feladat megoldásának módjáról. Ennek a mornarchia két állama az 1880: VI. törvényczikkban tett eleget. Az addig törvények értelmében semminemű kiadást sem lehetett volna az okkupárt tartományokra tenni, mert addigi törvényeink egyébről nem intézkedtek, minthogy a katonák fizetése és fölszerelése minő testület által megszavazandó összegből történjék. Szóló azt kérdi, mi azon ezén, mi azon érdek, melyért Boszniában vagyunk? A kormány nem meri bevallani, de tény, hogy czélja az annexió. Pedig nekünk nem annexionális, hanem kibonyolítási politika kell. (Élénk helyeslése bal és szélső baldalon.) Ennélfogva szóló két határozati javaslatot terjeszt elő : I. Határozza el a ház, hogy a 183. sz. törvényjavaslatot az 1882. évi rendkívüli hadiköltségek fedezi réséről, miután az abban foglalt összegek tetemes része a megszállott tartományok területén létesítendő középítkezésekre szavaztatott meg az országos bizottságok által, ezen czélokra rendelt összegek feletti határozathozatal pedig az 1880. VI. t. sz. értelmében a monarchia két államának országgyűlését illeti, általánosságban sem fogadja el. II. Miután azon politika, mely Bosznia és Herczegovina megszállására nézve követtetik, irányában és eredményeiben a monarchia dualitikus szerkezetének megzavarására vezet, miután ezen politika Magyarország anyagi erejét s legbecsesebb nemzeti czéljaink és érdekeink megvalósítá- sától elvonja és pénzügyeink rendezését óriási áldozatok mellett is meghiusítással fenyegeti; utasíttatik a kormány, hogy a törvények szerint őt megillető befolyást, az okkupationális politikából való kibonyolódás mielőbbi eszközlésére használja fel. (Alosszan- t tartó élénk helyeslés a taps balról.) Szilágyi után Kátay János beszélt s Eötvös határozati javaslatát pártolta. Krisztinkovich Ede indítványozta, hogy a vita mindaddig halasztassék el, míg a kormány a bosnyák politikára vonatkozó iratait a ház elé nem terjeszti. KÜLFÖLD: A Duna-kérdésben csend állott be, mert a Barrére-féle javaslatra vonatkozólag néhány előkérdést kell még elintézni, különösen az Oroszország és Francziaország közt fölmerült differencziákat. E kérdések a nagy Duna-bizottság mandátumának meghosszabbításával vannak kapcsolatban. Azok a bukaresti hírek, melyek szerint a mostani kormányt egy Cogalniceanu kabinet fogja fölváltani, nem sok hitelt érdemelnek A „Pol. Corr.“ jelenti, hogy az orosz kormány meghatalmazta küldöttét, hogy a Barréreféle javaslat tárgyalásában részt vegyen. Hogy mily álláspontot foglal el majd az orosz küldött, azt most még nem tudják, de azt hiszik a küldöttek, hogy erről az oldalról nem kell nagyobb nehézségektől tartaniuk. Az orosz kabinet, mely már a Barrére-féle javaslat notifikácziója alkalmával is utalt az alakítandó vegyes bizottság és a duna-bizottság keti fennálló összeköttetésre, s azt az általánosan helyeselt álláspontot foglalta el, hogy az utóbbinak fnnmaradását külön-külön kell tárgyalni a kabinetekkel, legújabb elhatározását ahoz a föltételhez kötötte, hogy az európai bizottság ügyében való tanácskozások csak akkor kezdődjenek, ha a vegyes bizottság dolgában már határoztak. Az egyptomi válság. Az alkirály 15-én kihallgatáson fogadta a minisztereket. Ezek hódolatukat fejezték ki, megcsókolták az alkirály kezeit és köntösét, bocsánatért esedeztek és lojalitásukat hangsúlyozták. A khedive igen hidegen fogadta őket és azt monda, hogy a viszályt pillanatnyilag el akarja felejteni és velük akar dolgozni, hogy az országot megmentse. A miniszterek nagyon megalázva vonultak vissza. A kormányelnök e h5 17-én meglátogatta Angolország és Francziaország főkonzuljait és azon reményét fejezi ki, miután a khedive és a miniszterek közt kitört viszály ki van egyenlítve, a hajórajt tüstént megérkezése után viszsza fogják hívni, a konzulok kijelentették, hogy ezt nem ígérhetik meg. A hajóraj megérkezése után Angolország és Francziaország konzuljai követelni fogják a hadsereg feloszlatását és azon ezredesek száműzetését, kik a legutóbbi katonai zendülésben részt vettek. Anglia: Hartcourt belügyminiszter a parlament legközelebbi ülésén beterjeszte a nagy feszültséggel várt törvényjavaslatot az írországi bűntények hatékony elfojtására. Londonban e hó 16 án este a rendőrség lefoglalta a „Freiheit» szocialista hírlap nyomdahelyiségét. Mertens nyomdász 17-én reggel azon vád alapján fogatott el, hogy a dublini gyilkosság alkalmából botrányos cziket tett közzé. Az államfigyész pert indított John Never társszerkesztő ellen, aki ellen az elfogatási parancsot szintén kibocsátották. A szentpétervári tüzér laktanyában ismételve éjjeli rendőri vizsgálatokat tartottak a napokban. Odessában is rendeztek ilyeneket, hol három tüzértisztet fogtak el, mire más két tiszt, hogy az elfogatási él meneküljön felakasztotta magát. Spanyolország. Madridi távirat szerint egy 80 fegyveresből álló banda tűnt fel Barcelona környékén, ahol „éljen a független Catalonia“ kiáltások közt barangolt ides tova. Üldözésére csapatok küldettek ki. A banda csak igen kevés követőre talál s emiatt fellépése semmiféle jelentőséggel nem bír. Senki sem kételkedik abban, hogy szövetséges államaink roppant hadserege le fogjani, még osztrák tábornokok vezénylete a a i®, krivosjai s a herczegovinai forrongást, de a rauszka akkor fogja e tartományok elkesered gyűlölettel eltelt népét föllázítani, amikor P® akarja. El lehetünk arra készülve, hogy nem egy nagy hadsereget kellend ottan tartanuna nem minden második harmadik évben mozgosítanunk, és a milliók kiszáralthatlan mennyisége kell elfecserélnünk, s mindezt tennünk e a nélkül, hogy ama tartományokat jövőben meg azhatnók, hogy csak arra lehetne kilátásunk,hogy az arra elköltött roppant összegeknek bárcsak kamatját visszakaphatná. Sőt a muszka kedvétől függ előidézése egy oly kényszerhelyzetnek, amidőn mi kénytelené leszünk ama roppant pénz- és véráldozatok árán elfoglalt tartományokat, minden befektetéseink, minden erődítéseink feláldozásával önkényt oda hagyni. Ha az osztrák vezényletnek 80,000 emberre van szüksége, hogy pár ezer s*01'-9 barangoló, a hadviselő legkezdetlegesebb fogalmai szerint harczoló herczegóczel 3 hónapi herczehurcza után legalább némileg megfékezzen, akkor összes 800,000 katonánk sem lenne elégséges ezen uraknak arra, hogy egy oly mozgalmat megfékezzenek, amelybe Montenegró és Szerbia is bevonatnék. Márpedig a muszkának ez esetben csak mutatni kellene magát Galiczia és Románia felől, hogy mi kénytelenek legyünk Boszniában és Herczegovinában levő haderőnket — még mielőtt annak visszavonulási útját elvágnák — nyakrafőre kivonni. És a szégyenletes kitakarodás sem mentene meg a veszélyessé váló erőmagosztástól, mert futó boszniai hadseregünk hátán hozná a bosnyákokat és vérszemre kapott fajrokonait. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ámilyen háttere van azon bosnyák politikának, mely a következmények meggondolása nélkül megfogatni engedte magát az ellenei által kivetett étletben. Amint az erőszak és az erkölcstelenség minden ténye, úgy a boszniai osztrák czivilizácziónak szokásos barbár eljárása is keservesen bosszulja meg magát. Fájdalmas a dologban csak az, hogy a kormányok vétkeiért az ártatlan népek bűnhődnek. S amit Andrássy Berlinben és Tisza Becsben kifőztek , azt hazánk eddig vagy ötszáz fiának életével és kölcsön vett 80 millióval volt kénytelen megfizetni. De ők most sem okultak a gyászos események intő példáin, ők a bosnyák baklövést ad absurdum akarják vinni. Úgy de a képviselőháztól függ, hogy ezen őrületek önmegrontásnak és czáltalan önsanyargatásnak határt vessen és a vakon vészberohanókat feltartóztassa. Tagadjon meg minden Boszniára kért pénzt és ujonczot (Zajos helyeslés a szélsőbalon) s akkor el van vágva útja e veszélyes üzelmeknek s elő fog állani a Bosznia kiürítésének kényszer helyzete. Erre azon ellenvetést szokták tenni, hogy a katonai becsület nem engedi meg ama fellázadt tartományok kiürítését. (Tetszés a szélsőbalon ) A katonai becsületre Solferinonál, Königgrätznál és a Beechesek első lázadásánál kell vala féltékenyeknek lenniük, avagy talán azért őrizteti egy nagy sereggel a hadügyár úr, hogy legyen alkalma azon sok befásításra néhány milliókat beruházni, és akkor a midőn a muszka a Dunán és a Balkánon átlépett, népirtó mongol hadjáratot folytatni , a midőn két hadtest felállításával támogatott komoly közbeszólás elégséges lesz vala a muszka mindenhatóság megfékezésére ? De hiszen a katonai becsületnek eleget tettek osztrák fogalmak szerint, hisz ama tartományok népe elhullott vagy elvándorolt, ott seregeink a puszta, népfosztott sziklákat őrzik. Ezeket könynyen el lehet hagyni. Aztán ha Angliának nem derogált, egy rosz politikát Transvaal és Afganistán kiürítésével helyrehozni, nekünk se fog kisebbségünkre az olgilsi, ha haderőnket kivonjuk azon tartományokból, melyek népe iszonyodik tőlünk, s azokat vagy visszaadjuk tulajdonosának, a töröknek, vagy ha czélszerűbbnek vélik , önállósítjuk egy a dinasztiához tartozó fejedelem alatt, ami sokkal inkább elősegítené veszélytelen csoportosulását, mint az a czivilizáczió, amelyet tűzzel-vassal, bitófa és golyó segélyével akarnak ott honosítani nálunk kitanult osztrák beamter urak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A t. ház kegyes engedelméből és képviselői tisztemből kifolyólag bátor leszek röviden a hadvezényletre is pár észrevételt tenni, mert én nem osztozhatom azon magasztalásban, amelylyel a kormánylapok elhalmozták a boszniai vezényletét, sőt ellenkezőleg azon véleményben vagyok, hogy a háborúk történelme még soha oly gyámoltalanságot fel nem mutatott, mint aminőt Herczegovinában és a Krivosjában észlelhetünk. Mi történt ottan? azon különben is jelentéktelen és gyér népségű ország lakóinak egy csekély része fellázadt, illetőleg az erőszakos ujonczozás elöl a hegyek közé menekült azon valószínű feltevésben, hogy majd ők is jutalmat kapnak, mint az ujonczozás miatt majd fellázadt boccerek. Az osztrák hadvezénylet ahelyett, hogy a rendelkezésére álló, 40,000 emberből kiválasztva pár ezer hegymászásban gyakorit katonát, mindjárt kezdetben elfojtotta volna a mozgalmat s a szervezetlen, vezérnélküli bandákat szétszórta volna, hónapokon át tétlenül nézte, hogy miként szervezkednek, miként fegyverezik és élelmezik magukat s miként foglalják el és erősítik a szorosokat, ama tartományok hadászati kulcsait, miként növekszik a kis hógomoly veszélyes lavinává. Várt a hadvezénylet, míg 40,000 ember 80,000-ra szaporodott, s ekkor sem folytatott a viszonyok által követelt hadműveleteket, ekkor sem zárta el közlekedési vonalaikat, hanem csak mutogatta, ide-oda hurczolta a seregeket s a nagy számmal akarta ijesztgetni a hegyekről őket lenevető lázadókat. Még a flottát is sorakoztatta, hogy a szárazföld sziklái ellen pazarolja drága lövegeit. Ily hadműveletek mellett természetesen hamar el kellett fogyni úgy a 6, mint a 8 millió ftnak anélkül, hogy eredmény éretett volna el. Hisz ott nem a tartalékosok behívása, nem a haderő megkétszerezése szükségeltetett, hisz ott guerilla harcz folyt, amelynél nagy tömegek csak akadályul szolgálnak, hol a vémnek beszerzése és a sereg után szállítása több pénz- és véráldozatba került, mint jó dispoziczió. Dyomin az egész bosnyák hadjárat került volna. Oda nem oly hadvezérlet kellett, a mely távol a csatatéréből mappán csinálja meg a haditerveket s a helyhez nem kötött örökösen mozgó, helyet változtató ellent mindig nagy tömegekkel megkerülni és elfogni igyekezik; oda bátor és elszánt vezér kellett volna, ki a guerilla harczcal szemben guerilla harczot folytat; oly ember, a ki őt legfölebb tízezer emberrel rájuk üt sasként, amikor nem is álmodják, ahonnan nem várják, és pár ily merész hadművelettel leveri őket. (Így van a szélső baloldalon ) De hát ez nem egyezik össze egy osztrák vezér méltóságérzetével, arra nézve hiányoznak az utasítások a Felddienstreglementban , a nélkül pedig egy lépést sem tudnak tenni az osztrák ezuptosok, a miért mindig el szoktak késni egy csatával. így volt ez Napoleon korában, igy van ez most s igy lesz ez mindaddig, mig a közös hadsereg özönvíz előtti intézménye fentartatik. Mert azok a jó öreg urak se tanulni, se okulni nem tudnak. Hiába van nekünk kitűnő hadanyagunk, hiába költünk mi a hadseregre tönkremenetelünkig menő roppant összegeket, mert e rendszer és ily vezénylet mellett még a bosnyák is megcsúfol minket s pár ezer birkatolvaj is a hadviselő fél színvonalára emelkedik a mi hadvezényletünk gyámoltalansága miatt. (Derültség a szélső baloldalon.) (Folytatási kör ) Orbán Balázs beszéde. (A képviselőház május 16-iki üléséből.) A napokban láttam egy biztos alapon nyugvó számítást, mely szerint a bosnyák okkupácziónak hazánkra eső része kamaljaival együtt 70— 80 millió frtot teend, a mostan kért összeg odaszámításával. Ha e roppant összeget hazánkra fordítottuk és gyümölcsözőleg fektettük volna be, mily jólét és népboldogságot idézett vala az elő, míg most az nemcsak czéltalanul pazaroltatott el, hanem foglalóul szolgál még sokkal nagyobb összegek elfecsérlésére, meg sokkal nagyobb véráldozatok előidézésére. A keleti kérdés a muszka előnyére való megoldásának legveszélyesebb, s a jövőben gyászos következményeket maga után vonandó fázisát Bosznia elfoglalása képezi; egy ármányosan felállított csapda volt az, amelyben a rövidlátó osztrák politikusok megfogatni engedték magukat. (Helyeslés a szélső balon.) az osztrák katonai párt könnyű dicsőséget szerezni Dalmáczia számára Hinterlandot, és hazánk szabadságvágyának fékezésére szolgáló új határőrvidéket remélt magának ottan alkotni, ellenben teremtett Hinterlandot a forradalom számára és a muszka számára egy oly archimedesi pontot, ahonnan bármikor kivetheti az osztrák birodalmat sarkaiból, s hazánk lételét is veszélyeztetheti. Átlátta ezt hazánk józan népe, átlátta törvényhozása is pártkülönbség nélkül, de a kormányelnök úr hazataktikázta a nemzeti képviseletet, s távollétében létrejönni segítette azon merényletet, azon bosnyák államcsínyt, amely a hódítóra nézve sokkal nagyobb veszélyeket rejt méhében, mint a meghódítottakra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És Csik-Szereda. — 1882. május 12. (Köz- és községi jegyzők nyugdija.) Más s főleg magyarországi megyék példájára Csikmegyében is megindult a mozgalom a köz- és községi jegyzők számára egy nyugdij-alap létesítése körül — illetőleg a mi e tekintetben első — egy oly alapszabály megállapítása körül, mely mellett azután a nyugdíjalap megteremtése lehetséges legyen. Nincs kétség az iránt, hogy a gondolat maga életre való, s elvileg az ellen aligha lehetne megállható érveket felhozni — gyakorlati kivitel tekintetében azonban figyelemre méltó nehézségek állanak útjában. Fő dolog mindenesetre itt az alaptőke előteremtése , ez pedig a megyénkben tervezett alapszabályok szerint 3 alapból lenne előállítandó, u. m.: 1) a jegyzők évi fizetésének felét kitevő összeg négy évi részletekben beszolgáltatva tenné a fő contingenst. 2) az évi fizetés egynegyed része a községek által egyszersmindenkorra befizetve tenné a másodikat, és 3) a megyei havasi javak jövedelméből e czélra szintén egyszersmindenkorra adandó ezer forint tenné a harmadikat. Ezenkívül már közjegyzői vizsgálatot kiállott vagy ezután vizsgát tevő egyének által vizsga-difzimen beszolgáltatandó összegek lennének időnként az alap szaporítására fordítandók. Ami az elsőt illeti, az ellen az épen közvetlen érdekelteket kivéve senkinek se lehet kifogása, sőt ezeknek is aligha lehetne az ellen alaposan érvelni, miután kinek-kinek a maga sajátját tőkésíteni s igy a munkaképtelenség esetére magát, esetleg hátra maradt családját , ennek existentiáját, biztosítani szabadságában nem csak hanem erkölcsileg kötelességében is áll. Itt is azonban egy gyakorlati nehézséggel találja szemközt magát az ember. A jegyzők ugyanis a megye egész területén nem egyenlő javadalmazásban részesíttetnek, némely községekben 800, más helyt 600, 500, legtöbb községben pedig 400 fét évi fizetéssel vannak ellátva; következőleg a fennebbi kulcs szerint különböző összegekkel járulnának az alap létesítéséhez, az igazság követelményei szerint pedig nyugdíjazás esetén is a hozzájárulási aránynak megfelelő nyugdíjban kell, hogy részesíttessenek, ami mégis történik az esetben a tervezet szerint ha esetleg a nyugdíjazást megelőző 2 évben kapott fizetés megüti azon összeget, melyet élvezett az illető jegyző a hozzájárulási arány beszolgáltatásának idején. Igen de a 400 fit évi fizetésnél magasabb összeg megajánlása, esetleg a 400 írton felül megajánlt többlet elvonása a községektől függvén, igen könnyen megtörténhetik, hogy valaki a hozzájárulási arány beszolgáltatásakor 800 fit évi fizetést élvezvén, az alap létesítéséhez 400 fit öszszeggel járul, a nyugdíjazást megelőző 3 évben pedig esetleg csökkenvén a község jövedelme csak 400 fit évi fizetést élvez, s vszont is lehet eset; ily esetekben a hozzájárulási aránynak nem fog megfelelő összeget kapni nyugdíjul vagy más esetben aránytalanul többet fog kapni. Ez ahez hasonló conjekturákat ha felvet az ember, könynyen bukkan oly anomáliákra, melyek a tervezetben megoldásukat nem találják. Minthogy e tervezet részletes megbírálása nem célom, ezúttal a tervezetben netán előforduló több hasonló problémákra kívántam felhívni a törvényhatósági bizottság figyelmét, melynek a legközelebbi gyűlés alkalmával ez elő fog terjesztetni. Ami a községek hozzájárulási arányát illeti, az ellen igen is van szava mindenkinek, s van felleg akkor, ha meggontok, miszerint kb. több község közjóvedelmek hiányában rovataiból fedez, költségeit s ez oldalon van szava minden adózónak is. Nem azért szólt azonban senki az ellen, mintha hozzájárulni ez alap létesítéséhez nem akarna, hanem a hozzájárulási arány nagysága miatt. Most is az elviselhetetlenségig legyünk adókkal az állam által megrakva htv vül pótadó útján járulunk a nőrorvosokfentartásához néptanítók nyugdíjalapjához, a tervezet szerint, a kor- és községi tecni/Ab-zet isten tudja még hányféléhez.”^ hnaUgdlJah°Z 8 adózók existentiája van fenyegetve nwJ &Z egyes t«h.k mérhetlen sokA'mSl í m,,* l15'' valósul gyakorlatilag aroo rendszer, “*P. Május 19 IRODALOM és mIvÜÜi' Színházban. Egy suttomban, Amor módjára, nyalánk - gazdag magánzó, a kinek házasságon kívül j! neveltetett leánya van és egy sentimental« *5 árusnő, a ki ugyanazt a házasságon kívüli levn« Tunkát, mondja magáénak ; továbbá agy pjDUmes növeldei igazgatónő s ennek Cerberusa J felvigyázónő, egy franczia nyelvmester, vms^ deák; egy zálogkölcsön intézeti igazgató és aelesége, a kik gondolhatólag: uzsorások is, zia is; egy leányszöktető jogász; s végre egy üzlet, pangás miatt nyugalomba helyezkedett rézöntőimé az esteli intézetbeli növendékektől ég Urrib leányoktól körül gárnyirozott színpadi társaság I Íme egy mulatságos habarcs, ime egy énekük tánczos bohóság, a mely az este került slíner nálunk színre, a melyet három fogásban „A szérháziak“ czim alatt Rákosi Jenő hányt papírtra és a melyhez Erkes Elek csördített nótát és zenekiséretet. Mulatságos bolondság, tarka-barka társaság, szellemes szó és nóta figurázás és theatromi bök- fenézhányás, ez az énekes és tánczos bohóság, melyet látva és hallgatva, nem gondolkodik és nem okoskodik, nem sír és nem könnyezik sem a játszó, sem a hallgató, hanem mind a kettő mulat és kaczag. Harmadfél óráig a színpad nem egyéb, mint egy nevettető műhely. Abban a mihelyben a nézők szeme láttára szökteti meg nevelő intézetből egy hol leánynak, hol fiának öltözött jogász — Tinkát — és lesznek egymáséi azok, akik különben apailag egymásnak voltak szánva. És beáll a fiatal párok között aboldogság, és beáll a szöktetés miatt összeháborodott társaság tagjai között a béke és a bocsánat. Ennyi út ez különben a bohózat meséje. Szóljunk röviden a mesemondókról. Alig jegyezhetni meg róluk átalánosan, hogy szó, king, arczkinyomat, ének és játék dolgában szinetettebbé és jobbá tették volna azt a komikai kelmét, amit a fő-fő mesemondó, a szerző, elég komikusan szött-font, szabott és sujtásozott ki. Cseresznyés Alfrédban, a galambszemil gáíz (Halmainé) alakjában sok kedves komiku vonás és vidor dal-féle volt, de jobb izű és fntósabb volt benne a nőiesség és szendebáj, a szöktetni kész komikai csiny és diákos dévajság, vagyis Alfréd inkább volt megszöktetni való,mint megszöktető. Azonban igy is, a kelleténél gpigédebb ás költőibb alakban is, aminek zaja különben nem a felfogásban és játékban, hanem az egyéniségben rejlik, — igen kedves átmulattató volt. Hasonló volt hozzája Tinka (örsei F. k.11 a kit megszöktetett. Azzal a különbséggel, hog Tinkában több volt a diákos vénából, a mi A‘‘ íródnék jól fogott volt, és kevesebb volt a szende báj, a mi Tinkán még elfért volna. Ennek is az egyéniségben van a magyarázata. Rákóczi zsidóné (Sziklai E. ka) komikusabban maszkírozott alak volt, azaz, hogy olyannak kellett volna lenni. De ami hiánytott az alakban és az egyénben, azért szerencsés kif* pótlást nyújtott az alakító aranyos jókedve. Mily szentimentális, lélekzetes örök®01?1 volt a divatárusnő (Dobozi L.)! Csupa gazftói'kus rángás, csupa tipegés és kézrizgetés! . jük a tanulmányt és a gondot s ezt sietünk w ' jelenteni, de megárt a sok, még a komik»®1»' is pláne ha az csinálva van. Untigyenádfalvi Z.Izabellára gondoltunk a divatos*1*111 láttán, pedig aligha a szerző e sohajtmányos he*1 leányra gondolt a szerep írásakor. A férfiszereplők általában véve sok jjj* bohózatba való szerencsével és ügyességg®! m1®, ták meg helyöket mindnyájan. A közönség hírem felvonáson keresztül folyvást mutatott, t*P' sóit és nevetett rajzok, velők és a darabonhogy többször is mulathasson, a mondottak figl® lembe vételével még csak kettőt kell m»gj«8ít ít nünk, és pedig azt, hogy a rendezésben n8®8° jártassági tapintat volt, a tánczos csapatok semmi élénkség, semmi arány és bohózati p*»* öl nem volt, hanem volt zagyvaság, esetlenség ' banalitás mint egy megriasztott madársereghavaz egyik. A másik az, hogy miután az élet D* hez, a világ rósz és az ember általában véve«1®] Qioruoak vagy legalább is komolynak születik * nakokáért az ember, hogy született szomorú®*' gát és rósz kedvét elverje, jól teszi, ha a házi ak“-at megnézi és — nevet. -7* y I rint »az egyes semmi, a köz minden, ha igy megy, még nincs messze aJ' *Gj pót, hogy az egyes ne is tegyen »gyeb., egyéni fáradsága minden gyümölcsét a neketlen hordójába megsiáralálatlanul r*?. b. Hozzájárulunk tehát ez alap létesítéséhez*r V az évi fizetés ‘/„ ad részével, mert többre k* nem vagyunk, többet kívánni méltánytal. P8Ssk len körülmények között. a aj,. Végül általánosságban még egy m ■ sünk van a tervezetre s annak ° nevezetee'10^®részére, mely az oly egyéneket is ez 'e? a*oni hozzájárulásra kívánja szorítani, kikre, ugyan körjegyzői vizsgát, de alkalmazásban ecsenek s jövőre sincs erre kilátásuk Chan Sumert a vizsgát letették. ’ 5 '-ért. Ha a törvénynek nincs visszaható ere’ i szabályrendeletnek sincs, következi ’ vizsgadij, nem semmi más czimenetek in mazásba nem lépnek, a hozzájárulásra nem szerithetők, s még akkor sem egyébre a fennebbi kulcs szerinti hozzájárulásra.’h 011111 igy keresztül menne, akkor .ISz he igy keresztül menne, akkor azoknak ia\^^ fizetni, kik voltak ugyan alkalmazásban d*1* fegyelmi úton el lettek mozdítva, vaeválásukról lemondottak — hisz vizsgát ezek tek! Igen de újra nem foglalhatván 18 ^ esetleg ettől a büntetés következményekén eltiltva, vagy tán foglalni nem akarván kéneség lenne oly alap létesítéséhez hozzám rákényszeríteni, melyből soha semmit sem nek vagy élvezni nem akarnak. ________ b. 1.