Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-10-10 / 231. szám
Magyar magánjog. Monumentális munkába kezdett dr. Fauler igazságügyminiszter, az általános magyar polgári törvénykönyvek megteremtésében. A feladat óriási, a czél magasztos ! Lehet-e a maradandó törvényhozási alkotások sorában nagyobb feladatot képzelni, mint milliók és milliók egész földi lételét felöleli, szabályozó, irányító általános jogszabályokat, évtizedekig sőt századokig uralkodni hivatott jogi elveket egy egységes törvénykönyvbe összegyűjtve, azt nemzedékek összes életviszonyainak regulatorává emelni az állam mindenható sanctiója alatt? — úgyszólva előre meghatározni nemzedékek és nemzedékek életirányát, a mint az a létért folytatott szakadatlan küzdelem millió meg millió viszonyaiban nyilvánul? — van-e törvényhozónak vakmerőbb hivatása, mint belenyúlva a nemzet millióinak magánéletébe, mindennapi küzdelmeibe, örömébe, bánatába, családi viszonyai legrejtettebb mélyeibe, előre meghatározni, mintegy gondviselésszerű parancsszóval, hogy ebben meg ebben az adandó esetben, az élet ilyen meg ilyen viszonyai között az lesz az igazság, az lesz a jog, az lesz a törhetetlen törvény, amit én rendelek ? Mert magánjogot codifikálni ilyen óriási dolgot jelent; jelenti azt, hogy a törvényhozók, kik a nagy feladatra vállalkoznak, mintegy előre, meglehet századokig megszabják egy egész nemzet összes jelen és jövendő egyedeinek azt a keretet, melynek határai között az egyéni szabadakarat, szemben hasonló szabadakaratú egyének esetleg ellentétes érdekeivel s a társadalmi együttélés elengedhetetlen feltételeivel, érvényesülni jogosítva lesz. A modern társadalmi élet ez idő szerint oda fejlődött, hogy az egyént elkezdve a bölcsőtől, keresztül egy küzdelmes élet viszontagságain, egészen a sírig a törvény kell hogy kövesse, szabad akaratának legkissebb nyilatkozatát is szoros formák közé szorítsa, az egyéni szabadság daczára vagy talán épen annak érdekében. Midőn tehát a törvényhozó a magánjog codificálását veszi munkába, százszorta óriásibb feladatokkal áll szemben. Egy magánjogi codex teljesen új irányt adhat egy egész nemzetnek, elhatározó s így végzetes befolyást gyakorolhat szokásaira, erkölcsi érzületére, materiális és intellectuális törekvéseire és tevékenységére. A birtok- és örökjog szabályozásával a magánjog codifikátora olyan lökést s olyan alakulást adhat a nemzet közgazdászat jövőjének, a családjog rendezésével pedig a társadalom morális, sőt nemzeti életét olyan irányba terelheti, hogy csak egy félszázad, s már egészen új társadalom, új nemzet, új életnezlettel, új anyagi viszonyokkal, új morális és jogi érzülettel lépett a réginek a helyébe. A törvényhozónak itt, úgyszólva prófétai ihletre van szüksége, egyetlen belépése végzetesen megbosszulhatja magát s egyetlen intézkedése kiapadhatatlan misemák kútforrása lehet nemzedékeken keresztül. De ha nagy, óriási is a feladata a magánjogi codifikátornak, fölötte megkönnyíti azt egy dolog: a nép múltja, melynek kezébe új törvénykönyvet akar adni. Ha a törvényhozó nem akar tabula rasát csinálni, ha nem mélyed a szürke elmélet ködös homályába, hanem megmarad alkotásánál a nemzeti tulajdon, a magánjogi szabványok formulázásánál igyekszik áthidalni a múltat és jelent, ha a nemzet századokon át fejlett és megállapodott szokásait, világnézetét, erkölcsi és jogi ösztöneit nem ignorálja, nem tapodja lábbal, nem dobja félre, mint számba nem vehető tényezőket, akkor a nemzeti géniusznak megfelelő áldásos munkát fog alkotni. Óriási és magasztos feladatra vállalkozott Fauler és a férfiak, kik a magyar polgári törvénykönyvek megteremtését tűzték ki czélul. Alkotásukkal sok nyomorúságot, sok szerencsétlenséget, mit a legközelebbi múlt rohamos és átmenet nélküli, erőszakos politikája a magyar nemzetre hozott, enyhíthetnek, jóvátehetnek, megorvosolhatnak. A birtok- és örökjognak magyar nemzeti alapra való fektetésével új, életerős irányt adhatnak a legújabb állami jogi, financziális, közgazdászai végzetes alkotásokkal szinte alapjaiban megingatott nemzeti tételünknek, a magyar államiság nemzeties jövő fejlődhetésének. Ám ha ebben az irányban ezelt tévesztenek: alkotásuk még tán végzetesebb lesz legújabb politikai szervezkedésünk siralmas „vívmányainál“ is, mert ezek csak ideig-óráig zsibbaszthatták meg a nemzet erőit, de egy elhibázott birtok- és örökjog a nemzet életereit fogja ketté vágni! — A delegátiók. Az országgyűlésen legközelebb ki fog hirdettetni azon legfelsőbb királyi kézirat, mely a delegátiókat október 26-áre egybehívja Budapestre, mire aztán mindkét ház megejti a delegátió tagjainak megválasztását. A képviselőházban a mérsékelt ellenzékből ezúttal is beválasztatnak a delegációba négyen. Az országgyűlési függetlenségi kör Mocsáry Lajos elnöklete alatt tegnapelőtt délelőtt tartott ülésében az elhunyt Náray Imre helyébe Halász Gézát választotta meg a kör elnökévé. Azután kijelölték a képviselőház bizottságaiba a párt kebeléből választandó tagokat. És pedig kijelölték a ház gazdasági bizottságába Hollósy Károlyt, az igazságügyibe György Eleket és Komjáthy Bélát, a kérvényibe Bodogh Albertet és Polonyi Gézát, a könyvtáriba Mednyánszky Árpádot, a közlekedésibe Pázmándy AZ „ELLENZÉK“ TÁRCAJA. 1882. október 10. | Észrevételek a magyar irodalomról. A Petőfi társaság szept. 17-iki gyűlésén olvasták fel Kossuth Lajos levelét a magyar irodalomról. Mi, megváltjuk, a levélnek többszörös hálását éreztük. Ha általában is Kossuth levelei a közönségesnél jóval nagyobb hatást keltenek, mi természetesebb, hogy kétszeres volt az érdek, mi- mi az irodalmat látjuk e levél által érdekelve, a Magyar irodalmat, mely múltjában és jelenében, nem csupán tanulmányainknál, hanem szenvedelmüknél fogva is szívünkhöz van nőve. Én sokat gondolkoztam e levélről. Régi taaim, egykori nézeteim irodalmunkról s eszményekről, miket az irodalom által kifelílT® szeretnék látni s melyeknek nemes vonásait 41 vigygyal kerestem íróinknál, az emlékezet felett ereje által hatályosan megébredtek bennem újra s erősebben, hogysem elhallgathatnám Kossuth levele megdöbbentő nem csupán nemzet , de sok tekintetben korunk irodalmára nézve a férfiú hangja, nyilatkozata, mint Kossuthé, iljes vágygyal ragadja ki magát a jelenből s "Tezi át a múltba, ki kitépve a jelen kötelékeit A történelem karjaiba vetette magát: mindig fel nekem, mintha a történelmi múlt mig múzsájának hangját hallanám, azon múlt ily bizonyára többet cselekedett a szív megnyilatkozásai szerint, többet tett az érzésekért s a nemes hevületért és többett áldozott az eszményekért. Valóban mi is úgy látjuk, mint Kossuth levelében írva van, legalább ma „ezer szállal egymásba fűződött viszony van a szépirodalom s a társadalmi élet folyamsodra között.“ Való igaz, hogy mint mindenütt, a mint az élet a nagyobb históriaiból inkább többszörös, aprólékos társadalmivá lett, úgy az irodalom is a nemes történelmi múzsa helyett a társadalmi élet sokarczu, szinüi bohóczára hallgat s a nemzeti élet helyett a kicsinyes mindennapi élet kisebb mozgalmait kiséri nyomon. Ma már, úgy látszik, nagy lelkesedés helyett az írónak éles szem kell inkább, mely bonczol, kutat s holmit kikap; nagy események mennydörgő viharai helyett helyzet és szövevény kell , gúny helyett megelégszik a scandalummal, így sok nemes illusió elvész, sok jóravaló törekvésből szárnyaszegett kufárság lesz. Innen érdekes jelenségek folynak. A kutatás lesz a szépirodalom vezetője, a hatás, az olvastatás, az érdekfeszítés keresése czéljává s ez még aráulattatóbb, mert kétségbeejtő lesz, ha erkölcs-bíróvá válik. Másfelől pedig ki ne látná, hogy a nemes idealismus, mely mindig szüksége marad a tisztább lelkeknek, kénytelen mind messzebb távozni az élettől s valóban a romantikus irók legromantikusabbja nem tévedt messzebb a valóságtól, mint ma röppen némely iró tárgytalan képzelme, ha valami nemesebbet akar nyújtani. Drámairóink e része nem fér meg hazánkban, nem néha Európa legismeretlenebb tartományaiban sem ; tárgyválasztásra nem elég méltó az egész mérhetetlen történelem, a mondák, mesék egész világa , hanem új dolgok teremtetnek ismeretlen s kétségkívül fölötte homályos elemekből. Az pedig, miről Kossuth panaszkodik, a nemzetiesség, végkép kiveszni indul, vagy ami még rosszabb, nem elég komoly szónoklatos versfélék hatásvadászó eszközévé tétetik, mely pedig egykor legjelesebbjeinket fölséges eszmékre, halhatatlan művekre lelkesítette, melyek értéke, lelkem szerint, csak e nyelvvel együtt ha veszendővé lesz. Úgy tetszik nekünk, hogy irodalmunk e régi forrását elvesztette s az újat még nem lelte meg. Legyen szalad sok tekintetben ennek tulajdonítanunk a sokféle habozást, ingadozást, mely jelenkori irodalmunk legfeltűnőbb vonása; legyen szabad ennek tulajdonitanunk ama kapkodást, mely franczia, angol, orosz irányokat karol fel s igen jellemzőnek tartjuk, hogy részben azok panaszosodnak, kik az idegenesség meghonosításában előljártak s úgy tesznek, mint Dickens Kleopátrája, ki illatos zsebkendőt szagolva, mesterkélt természettel a világból a természetesség kiveszése miatt panaszkodik. Meg másfelől, amit még nagyobb bajnak vagyunk hajlandók tartani, tudományos íróink stylját még idegenesebbnek tartjuk. Tudományosságunk, ha tartalomban eredetibb is, a legnemesebb oldalon, a nyelvben és stylben fölötte hazaiatlan vagy legalább is híjával van ama tulajdonnak épen az előadás formájában, mely közhatást, egyetemes érdeket idéz elő az érthetőség által. Ama mozgalmak, melyek a magyarosság tárgyában megindultak, legfelebb a szavak testét tették, nem is tudom, vagy újszerűbbé, a styl belsőbb tulajdonait érinteni nem tudták s a tudományos irodalom stylja épen legnemesebb íróink tanulmányozásának, irodalmunk szellemének, mely egyszersmind a nemzet legnemesebb szelleme, hiánya nélkül szűkölködik. Mi nem tehetjük, hogy a stylt kevésre becsüljük. Gyakran az igazságok fölfedezése kevesebb küzdéssel jár, mint azok nyelvbeli kifejezése s a nyelv ereje maga a lélek nemes tüze s mély titka vagy mondhatnék némi képiességgel: az igazságok éles fegyvere, mert ez által lesznek azok hatalmassá. Ennek a fegyvernek hiánya miatt sok nemes és nagy idea vész el az emberiségre, és sokszor ki nem pótolható a korok szellemére nézt, habár az emberiségre egészben véve nem létezik veszteség. Maga az irodalom, amit leginkább értenek ez alatt, szépirodalom mindig tartotta ama szokást, hogy szellemben, tartalomban sokfelé kalandozott. Évekkel ezelőtt írtuk már, hogy a műkölés hazája a széles világ; de mig nyelvben, stylban magyaros marad s magyarrá teszi amaz idegenséget, nem féltjük, mert a hazai talajhoz mindig visszatér erőt, lelkesedést szívni. Ismételjük, jobban félünk a styl elnemzetköziesedésétől, mert ebben aztán nincs szánalom a nemzeti legdrágább érdekek és birtokok iránt sem. Azonban nem kételkedünk azon sem, hogy a szabályokra utalás, egybefoglalása a múlt eredményeinek, kötelességekre utalás, amint az erkölcsökben nem, az irodalomban sem lehet fölösleges. Ezért követtük mi lelkünk vágyát, mikor elmondunk némely dolgot, melyek az irodalommal, irodalomtörténelemmel, nemzetiességgel nyelvvel kapcsolatban állanak. Nem, mint valami új dolgokat mondjuk, hanem csak mint szózatokat, melyeket a múltból hozzánk szólni vélünk, vagy mint figyeltetéseket, minőkkel a szellem edző Hamlet küzködő töprengéseit. II. Elsősorban is azt kell megmondanom röviden, hogy mit értek a magyar irodalom alatt, mert ennek megmondása leen a fejtegetéseim alapja. Szerintünk minden bővebb fejtegetés helyett magyaráz a szó jelentése. E szó irodalom, eredve az i r szótól, mely okvetetlen lejegyzést jelent (akár fára, akár papírra stb.) jelenti az Írott művek összegét. Irodalom az, a mi le van írva, semmi más. A magyar irodalom is hát kezdődik az első magyarul Írott betűvel vagy emlékkel s végződni fog az utolsó magyarul Írott betűvel. Azonban valamint a történelem körét nem mindaz teszi, mi történt a múltban, úgy az irodalom körét sem teszi minden írott dolog s teszi sok olyan is, ami soha leírva nem volt, vagy leíratott, de elveszett. Minden eddigi valódi irodalomtörténész is igy gondolkozott e dologról. Helyesnek tartom például azt, hogy a magyar irodalom a hunnokon kezdetik s igy megy át a székelyeken és a magyarok ősi korán. Helyesnek tartom, hogy e korból vagy korokból felsoroltatnak az irodalomra vonatkozó feljegyzések, a sejtések, a nyomozások, melyek a következtetések logikája által mint fénynyomok megjelölteknek s igy vigasztaló képe tárul elénk a még csak beszédben és énekben létezett irodalomnak vagy legalább erre alkalmas nyelvnek. Mert bizonyos korban a kifejlett nyelv, a fejlődésre képes nyelv 231. szám Harmadik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Bel-király utcza 16. sí. hova a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. ▲Z „ELLENZÉK- ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre.....................16 frt. Ili Negyedévre ... 4 frt. Fdévre..........................8 frt. ||| Egy hóra helyben. 1 fit 50 k.. Egyed számára helyben S kr. vidéken 6 kr. |Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti filades. fidosvár, kedd october 10, 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. EIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmondeora után 20 kr. fizetendő. Dénest és Thaly Kálmánt, a közoktatásügyibe Hegedűs Lászlót és Herman Ottót, a mentelmibe Unger Alajost, Mukics Ernőt, a számvizsgálóba Széll Györgyöt, a pénzügyibe Helfy Ignáczot és Eötvös Károlyt, a véderőbe Ugrón Gábort és Hoitsy Pált, a zárzsámadásiba Krisztinkovics Edét s Lembery Istvánt, a naplóbíráló bizottságba Győrfy Gézát, Orbán Balázst és Kada Eleket. Végül megbízta az Értekezlet Mocsáry elnököt, hogy a miniszterelnökhöz a házban kérdést intézzen az iránt, hogy a kormány minő javaslatokat s minő sorrendben kiván letárgyaltatok . Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén elfogadta a kiselő bizottság javaslatát a képviselőházi választásokra nézve. Mint már jelentettük a változás csak a megürült helyek betöltésében áll, különben az eddigiek maradnak. Vizsolyi elnök előterjesztette az egyesült ellenzéknek és a függetlenségi pártnak a szabadelvű párthoz intézett leveleit, melyek közül előbbi Könyvessy Ferencznek jegyzővé kijelölését tudatja, az utóbbi pedig aziránt keresi meg a szabadelvű pártot, hogy a függetlenségi pártnak vagy az eddigi jegyzői állás hagyassák meg, vagy pedig egy hetedik jegyzői állás rendszeresítése határoztassék el. Az értekezlet erre nézve abban állapodott meg, hogy ez iránt csak akkor fog intézkedni, ha a ház ezen irányban már határozott. Ezúttal azonban az eddigi gyakorlat szerint az egyesült ellenzék jelölésére szavaz a párt. Hegedűs Sándor a kormány figyelmét a honfoglalás ezredéves ünnepélyére hívja fel, s felkéri a kormányt, hogy a megünneplési időpont megállapitása és a módozatok kérdésével foglalkozzék. Trefort miniszter helyesli a kérdés felvetését s ígéri, hogy minisztertársaival ez ügyben értekezni fog. Ezzel az ülés véget ért. — Vámconferentia A magyar kormány képviseletében dr. Andreánszky István, Mihalovics miniszteri titkár és Turóczy Adolt pénzügyi tanácsos fővámigazgató Bécsbe utaztak, hogy ott az osztrák-magyar vámconferentia ülésein részt vegyenek. E tanácskozások kizárólagos tárgyát a betűsoros árulajstrom szövegének végleges megállapítása képezi. A tanácskozások tegnap vették kezdetüket. — Ifj. Ráday Gedeon grófnak, Zenta város országgyűlési képvisitőjének honvédelmi miniszterré való kinevezése megtörtént. Ráday gróf a kinevezéssel egyidejűleg valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. A fejedelmi kegynek ily előleges nyilvánulása nem mindennapi dolog. Báró Fejérváry Géza államtitkári hivatalban marasztóul a Sz. István rend középkeresztjét kapta. Az összeférhetlenségi törvény értelmében Ráday gróf Zenta városába új választásnak fogja magát alávetni. Az uj szombathelyi püspök. A néhai Szabó Imre halálával megüresedett szombathelyi püspöki székbe, mely iránt annyi kombináczió jelent meg hónapok óta a lapokban — mint a Budapesti Hírlap illetékes forrásból értesül — Hidassy Kornél neveztetett ki. Az új püspök eddig a kultuszminisztériumban osztálytanácsos volt. A fővárosban széles körökben ismerik tudományos magas műveltségéről, hazafias és jótékony szelleméről. Korábbi éveiben a nagyszombati szeminárium tanára volt s számos egyházi kitűnőség, kik ma a budapesti egyet, hittudományi karában működnek az ő nevelése. Az állam szolgálatban lépése előtt már felszenteltetett püspökké s mint ilyen egyházi ünnepélyeken gyakran pontifikált, a herczegprimás megbízásából a bérmálás szentségét szolgáltatd. Kineveztetését a hivatalos lap pár nap múlva közli. Benne a szombathelyi egyházmegye lelkes főpásztort, az ország hazafias főpapot , a főrendiház tudós törvényhozót nyer. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése october 9-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Péchy Jenő, Tibád Antal, Duka Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágost, Pauler Tivadar, Kemény Gábor báró, Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Előzetes bejelentések. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a legutóbbi ülésszak óta szentesített törvényczikkekről. Az átirat tudomásul vétetik és a törvénycikkek eredeti példányai az országos levéltárban helyeztetnek el. Bemutatja továbbá a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő császári és apostoli királyi Felsége I. évi október hó 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával, dr Orczy Béla, ő felsége személye körüli miniszter urat a magyar honvédelmi minisztérium ideiglenes ügyeinek ideiglenes vezetésétől legkegyelmesebben felmenteni s egyúttal előterjesztés folytán ifjabb Ráday Gedeon gr. országos képviselőt magy. királyi honvédelmi miniszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Éljenzés a jobboldalon.) Tudomásul vétetik. Ennek kapcsán előterjeszti ifjabb gróf Ráday Gedeon Zenta város országgyűlési képviselőjének levelét, mely szerint m. kir. honvédelmi miniszterré lett legkegyelmesebb kinevezése folytán képviselői állásáról lemond. Ennek következtében Zenta város fel fog szólittatni új választás eszközlésére. Bemutatja Miletics Szvetozár országgyűlési képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából hat havi szabadságidőt kér. (Megadjuk !) A kért szabadságidő megadatik. Bemutatja továbbá Sopron megye közönségének föliratát, melyben a megye segéd- és kezelő személyzetének a nyugdíjaztatási intézmény életbeléptetése iránti kérvényét pártolva felterjeszti; ugyan e megye közönségének felterjesztését, melyben Esztergom megyének a megyei tisztviselők és családjaik nyugdíjaztatására vonatkozó feliratát pártolja ; ezen ügyben intézkedést tétetni kér; ugyan e megye közönségének felterjesztését, melyben a győrvidéki gazdasági egyesületnek kérvényét pártolván, a marhavész okozta károk ellen kölcsönösen kötelező biztosítás érdemében törvényt alkottatni kér; ugyan e megye közönségének feliratát, melyben Győrmegyének felterjesztését pártolván, a budagyőri vasútvonalnak mielőbb leendő kiépítését kérelmezi. Torda-Aranyosmegye közönségének felterjesztését, melyben Gömör- és Kis-Hontmegye közönségének feliratát pártolván, a tényleges szolgálati időnek a honvédségnél szabatos megállapítása iránti intézkedésért esedezik. Kassa szabad királyi város közönségének feliratát, mely szerint Szatmármegye közönségének felterjesztését pártolva, egy görög szertartású katholikus magyar püspökség felállítását kéri. Kassa szabad királyi város közönségének feliratát, melyben Torontálmegyének a hazában alkalmazott néptanítóknak a magyar nyelv elsajátítására vonatkozó felterjesztését pártolja s az abban jelzett kérelmet törvény által érvényesíttetni kéri. A nagytapolcsáni esperesi kerület római katholikus lelkészeinek Széll György által beadott kérvényét, melyben a polgári házasság elejtését, az 1879. évi XL. törvényczikk 53-dik szakaszának módosítását, az 1868. évi Lili. törvényczikk bővítését, kassai konviktus , valamint a katholikus alapok és alapítványok katholikus jellegének fentartását, a közös iskolák megszüntetését és az iszákosság ellen törvény alkotását kérik. Gebei Vincze nagykállói lakos 1848/49. évi honvéd-századosnak Csernátony Lajos által beadott kérvényét, melyben 120 frt évi nyugdijának felemeléséért esedezik. Reittinger György temesvári lakosnak Irányi Dániel által beadott kérvényét, melyben Temesmegye alispáni hivatalát oda utasíttatni kéri, hogy csalással vádolt Czarth János írnok ellen a legszigorúbb eljárást foganatosítsa, illetve őt, mint szédelgő tisztviselőt, állásából elbocsássa. Mindezen kérvények és feliratok kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elvknek egyéb előterjesztése nincs. Igazolások: Darányi Ignácz, az állandó igazoló bizottság előadója : T. képviselőház ! Az állandó igazoló bizottság nevében van szerencsém jelenteni, hogy a bizottság Meszlényi Lajos, ifj. Justh György, Bethlan Ödön gr., Nemeskéri Kiss Pál és Mészáros Nándor képviselők megbízó leveleit megvizsgálta és kifogástalanoknak találta. Tekintve, hogy e négy első választást illetőleg a 30 napi határidő már letelt, a bizottság Meszlényi Lajos, ifj. Justh György, Bethlen Ödön gróf és Nemeskéri Kiss Pál urakat végleg igazolni határozta; Mészáros Nándor képviselő urat pedig, minthogy reá nézve a 30 napi határidő még nem járt le, fenntartással határozta igazolni. Tudomásul vétetik. A ház tisztviselőinek választása. Ezután a két alelnökre, a jegyzőkre és a háznagyra adattak be a szavazati jegyek. A szavazás eredménye a következő: Az első alelnökre beadatott összesen 189 szavazat. Ebből üres volt 11. Báró Kemény Jánosra esett 174, a többi egyesek között megoszlott. E szerint a ház első alelnökéül Kemény János b. választatott meg. (Éljenzés.) A második alelnökre beadatott összesen 183 szavazat. Ebből üres volt 8. Szontágh Pál kapott 174 szavazatot, Horváth Lajos 1 szavazatot. Ekként másodalelnökké Szontágh Pál választatott meg.