Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-10-18 / 238. szám
Harmadik évfolyam. NIKBEKSÜTÓI 11(01)4 . Bor-királyutcza IC. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre.......................Itt írt. [1] Negyedévre . . . 4 írt. Félévre............................S frt., Egy hóm helyben. I fit SO ki. Egyes számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. [ Megjelelik az „ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 238. szám Kisrozsvár, szerma october 18 1882. KIADÓ-IZIVATAI, : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉS! DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. a POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Elsti Kiadás: Az úri koldus. Soha gyorsabb metamorfózis nem érhetett társadalmat, mint a minőt hazánkban az utolsó harmincz év felmutat. Megváltozott felfogás, átplántált szokások és egészen új, ismeretlen alakok kerültek felszínre. Honnan jöttek, mi által vertek gyökeret, hogyan sarjaztak ? — érdekes és tanulságos fejtegetés volna e kérdésekre válaszolni. Mi a dolog természeténél fogva, nem részletezhetjük e kérdést. Elég rámutatnunk, hogy a föld felszabadítása, az erre következett német demokratia egyéni szabadság nélkül, párosulva a közgazdasági életnek osztrák érdekben való berendezésével olyanforma műveletet vitt véghez Magyarországgal, mint mikor, kertészeti kísérlet okából, jól védett helyről átültetik a kényes növényt széljárta béretek közé. A növény megmarad, gyökeret ver, aklimatizálódik, de igen sok ágon észre fogjuk venni, hogy nem tudnak az új talajviszonyokhoz alkalmazkodni, sorvadni kezdenek és lassan-lassan elpusztulnak. Ugyanez történt Magyarországgal. Régi kerékvágásból zökkentették ki egyszerre s a járatlan utakon idegen és rosz akaratú kormányos vezette. Körülsánczolt vára megvédelmezte a családot ősiségével, hűbérével a jobbágy existentiáját, vármegyéjével a nemességet, czéhrendszerével az iparost s alkotmányával az országot. E várból, hol a jogok és kötelességek — kétségen kivül igazságtalan — felosztása rendet tartott, közéletünk egy nyílt mezőre tétetett át, hol megszűntek ugyan a kiváltságok s ezekkel együtt a századok igazságtalanságai, de felboradván a régi rend, helyébe ült a szúronyok rendszere, s a rosszul értelmezett szabadságnak teljes rendetlensége. E nyílt mezőn új tényezőkkel kellett számolni, de az elkényeztetett növény igen sok ága nem bírta meg a fejlődött forgalom viharát s a világverseny jégesőjét. Egy erős növény még erősebben hajt, ha megtördeli a vihar és megcsapkodja a jég, de a gyenge elsatnyul miattuk. Új helyzetünkben, új alakok indultak tenyészetnek. A bankár, a végrehajtó, a Wechselreiter, a sensal, az uzsorás, az ágens, és a fináncz mellett feltűnt az úri koldus szomorú alakja is. Egy-egy nemes család sarja, kivig volt a dáridókban, szilaj a mulatók között, eltűnt a társaságból. Kezdetben csak hiányát vették észre, később meglátták rongyait is. Az átültetett fa egyik ága száradt le ilyenkor. Vármegyénként és járásonként számos családban ismétlődött e szomorú eset és minden alkalommal egy-egy nemes gallyal lett a fa szegényebb. Bármerre induljunk, mindenütt meglátjuk a lassú sorvadásnak, a fokozatos elmúlásnak ezt a fájdalmas képét.. Ősi kúriákat látunk pusztulóban; az udvarokon fölvert a dudva, a pajták oldalai beomlottak s a régi jó fészek kéményéből elszáll a füsti fecske, mert nincsen annak melegsége többé. Ki mondja azt, hogy a gazda nem küzdött meg az élettel? De ki tehet arról, ha a szokás erősebb az akaratnál s a végzet erősebb a jellemnél ?! Az úrbéri kárpótlás ingyen bejöttnek tekintetett. Víg életnek vigzajában kinek jutna eszébe arra gondolni, hogy a negyedrész árban eladott papirossal azt a nagy űrt kellene betölteni, melyet a jobbágyok felszabadítása ütött a birtok testén? Ki gondolt arra, hogyaz a papiros nem költőpén, hanem üzemtőke, mely nélkül a fel nem szerelt gazdaság csak egy adótárgy, de nem jövedelemforrás ? ! Mikor aztán az új helyzet új igényei kitörölték az álmot mindenki szeméből, akkor már késő volt a jó szándék, mert még hallható volt a czimbalom utolsó akkordjának rezgése, midőn már megperdült a dob. Hiába lett a négyes fogatból két igás, hiában redukáltatott ez is honvéddé; hiában váltotta föl a drága agarászatot az olcsó nyulvadászat: a libériáról lefoszlott a zsinór, a házból eltűnt a névnapok zaja, a leveles láda ékszere zsidó kézre jutott s a pusztulást befejezte a váltó. Utoljára sem maradt egyéb a küzdelemből, mint egy bot a vándorból a száműzött kezében, palcta a sétálónak, koldusbot a nyomorultnak. Hát dolgozzék! Minő könnyű szó! Mily rövid tanács! Mintha nem jutna ez eszébe annak a ki éhezik. De hát mit dolgozzék? A ki bundához szokott, megfázik nesztelenül; a ki keztyűt viselt, annak feltörik a tenyere a munkától; a ki lovon járt, gyorsan megfárad a gyaloglásban; a ki nem járt a maga lábán, az eleik ha kiveszik kezéből a támaszt. Esze után nem tud keresni, mert agya nincs arra fegyelmezve; keze után még kevésbé, mert kalapácscsal nem tud bánni s a kapa kifordul kezéből. Még csak cseléd sem lehet, mert aki befogadhatná, annak ő vagy rokona vagy ismerőse vagy barátja s ezért nem fogadja be. Megkezdődik az elzüllés. A kopottságnak, a kölcsönkérésnek, a bujkálásnak, a megaláztatásnak és a titkos éhezésnek igen igen szomorú napjai. A ki elég erős, megtölt egy pisztolyt s megszaporit a hírlapokban egy állandó rovatot. A gyengébb tovább tengődik, tanúbizonyságul, hogy társadalmunknak nagy betegségei vannak. Vigyázzunk, hogy ne harapózzék tovább e kór! ZONGOR. — A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap d. e. 10 órakor Ordódy Pál elnöklete alatt tartott ülésében folytatta az 1883. évi állal aköltségvetés tárgyalását. Az ülésen a bizottsági tagokon kivül a kormány részéről jelen voltak: Szapáry Gyula gr., Orczy Béla báró és Pauler Tivadar miniszterek, továbbá Hilbert oszt. tanácsos és Rónay királyi tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett az ő Felsége körüli minisztérium költségvetése, mely a múlt évi 54,340 frttal szemben 1883. évre 54,336 frttal van előirányozva. Az előirányzat észrevétlenül elfogadtatik azon határozattal, hogy ezen minisztériumban a fogalmazói állás egyelőre megszüntettetvén, helyébe a segédfogalmazói állás rendszeresíttetik, a fenmaradó 600 frtnyi többlet pedig napidijnokok díjazására fordíttatik. Átmeneti kiadás fejében megszavaztatott az előirányzott 2000 frt, a minisztérium felügyelete alatt álló kincstári ház tatarozására. Ezen tárcza bevétel 300 frtban állapíttatnak meg. Ezután tárgyaltatét az állami számvevőszék költségvetése, mely a múlt évi 109,080 frttal szemben 1883. évre 109,123 frttal van előirányozva. Elfogadtatott. A bevételek 1770 frtban irányoztattak elő. Elfogadtatott. Következett a királyi udvartartás 4.650.000 frtnyi előirányzata, mely észrevétel nélkül megszavaztatott. A kabineti iroda s nyugdijainak költségeire 1883. évre 70.515 frt van a múlt évi 70.235 frttal szemben előirányozva. Megszavaztatott. Az országgyűlés költségeire előirányzott 1.229.683 frt, és nyugdijakra 2888 frt észrevétel nélkül megszavaztatott, csak a nyomdai költségek czime hagyatott függőben. Az V. fejezetben foglalt központi kormány közegeinek nyugdijaira előirányzott 108.160 főt megszavaztatott. Ezután az állami adósságokat tartalmazó VII. fejezet vétetett tárgyalás alá AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. október 18. Észrevételek a magyar irodalomról. V. (Folytatás..) Az alföldön aránylag békésebb népet találunk, mely nyugodtan szántja földjét, többféle iparágra sem kedve,sem alkalma, sem szüksége. Nagyobb távolságokra telepszik , ezért a szomszédja nagyon kedves, szívesen lát mindenkit, nyílt, vendégszerető. Kedélye egyszerűbb, zárt, mint földjének arcza, mit Petőfiként egy látásra ki lehet olvasni; de meszszebb tekintő is, elméjének nagyobb látköre van. Ítélete tiszta, józan, meséi nem igen vannak s a csodás iránt kevés hajlamot mutat. A hegyvidék lakója minden különféleség daczára is általában szívós és bátor természet által tűnik ki. Szemei élesek, sastekintélűek, gyakrabban barnára hajlók, tüdeje, fejlettebb, járása biztos, arczvonásai merészek s felismerhető rajta a vadászhajlam. Látköre szűkebb, hazájául nem az egész vidéket, csak ama völgyet tekinti, hol első látásait, benyomásait nyerte. De kedélyével messze kalandoz s mit földi szemeivel nem láthat, lelki szemeivel, képzelete világításánál szemléli. A homályos erdőket, a sötét, kanyargó barlangokat, a mély vágású völgyeket, a természet csodás alakzatait megnépesiti szellemekkel, a képzelet csodás alakjaival. Meséket költ soha nem létezett dolgokról. Képzelete a denevér formájául sárkányokat költ, az őszi lomb ezer árnyalatú sárga szíve az aranyerdő képét játszatja szemei elé, az ezüst nyárfa erdő ezüst erdővé s a távoli fenyves kékbe játszó zöld színe üvegerdóvé lesz ; a távoli havasok s jégmezők napfényes csillogása, az üveghegyeken épült várakról szóló mesék költésére adja meg az első izgatását, érintését a képzelet röptének. A mondák itt teremnek, minden várrom megnépesül a holtak árnyaival s szellemeik az emlékezet ereje által soha el nem múló életet élnek, csakhogy az emlékezet határozottsága lassanként beolvad a költés világába s a valót ennek fátyola borítja be. A hegylakók nem hóditó természetüek, de szabadságszeretők s nehezen leigázhatók ; megtörhetetlenül élnek hegyeik közt s ki meg akarná őket akaratuk ellen törni, előbb a vidéket kellene lapálylyá simítania. Sűrűbben élnek s mégis zárkozódóbbak s a hántást nehezebben törőknek látszanak; messze elbolyongnak sokféle keresetágat űzve ; de mindig visszatérnek, mint a tótok sovány hegyeik s szegényes tűzhelyük mellé, vagy mint a csikországi székely meg visszatér folyton sziklás völgyeibe zárt hazájának Kétségkivüli még e mellett, hogy a hegyi népség fürgébb, találékonyabb, merészebb, mint az alföldi, habár sok esetben szükebb áttekintő látkört tanúsít nézeteiben s ősi szokásaihoz ragaszkodóbb. Többféle ipart folytat s forgalmat kedvelőbb. Itt fejlenek ki az u. n. helyi iparok, a földbirtokok kisebbek, de többszerüen használhatók. Különösen a foglalkozások eloszlására, a lakosság népességére, sőt az épitésmódra is nemcsak a föld felső képe, hanem a talaj benső, geológiai alkotása is befolyással van. Ki ne venné észre, hogy már maga a vidék külső alakja is ? — A magyar delegáczió tagjai október hó 23-án d. u. 1 órakor a képviselőház pénzügyi bizottsága termében tartják első értekezletüket. — Az országgyűlési katholikus világi képviselők körében legközelebb beható tanácskozások tartottak. Az érdekes megbeszélések tárgyát azon kérdés képezte: mily álláspontot foglaljanak el azon püspöki irányzat körül, mely Haynald biborook érsek és Schlauch szatmári püspök legújabb fontos nyilatkozataiban nyert kifejezést, így írja egy kőnyomatos, Képviselői köbenső geológiai alkotás minőségétől függ ? De továbbá ez mutatja meg az irányt a lakóknak, hogy vadászok, halászok, erdőművelők, földmivelők, marhatartók, bányászok, iparosok, kereskedők legyenek s ennek hatásait is lehet nyomozni egész a tudományosság, művészet, költészet finom szálaiig. Ki ne látná be fontosságát ez alkotásnak egész a hadviselésig, vagy az ősi politikai szervezkedésig, mely bizonyos népeket a vidékek természete szerint csoportosított. Vagy hogy újra Iteclus-ról szóljak (Föld II. 533 ): „Minden talajnak megvan a maga néptörzse: a gránitnak s a mészkőterületnek épen úgy, mint a lávák és kialudt kráterek régióinak, a termékeny széles völgyeknek s a mocsáros és homokos vidékeknek. Az egyes tájaknak adott népies név ráillik a földre s egyszersmind az azon lakó emberre is; kifejezi és egybefoglalja a helyi, a geographiai viszonyok összeségét s festi magát a lakosságot, annak physicai tulajdonságait, erkölcseit, szokásait s miveltségi állapotait.14 S mik mindezek együttvéve egyebek, mint a nemzeti jellemvonások összeségei s ama tulajdonok, melyek minket másoktól megkülönböztetnek, mint nemzetet. S mik voltaképen az elmondottak egyebek, mint mutatói annak, hogy ime hát a földhöz, melyen születtünk, testileg, lelkileg hozzá vagyunk nőve s nemcsak külső alkatuk, hanem összes lényünk eredménye a földnek, mely éltet és táplál. Most mindezek után vessünk egy rövid pillantást Magyarországra. VI. A magyar birodalom maga egy nagy medencze, mely két részre oszlik. Az egyik a Duna és Erdély s az északi Kárpátok közt fekvő a nagyobbik, a másik a Duna, Rába, Vág és Nyitra folyók közt fekvő kisebbik. Amaz az egységesebb, a nagy magyar alföld, emez a kis magyar lapály,melyet egyfelől az Alpok, másfelől a Kárpátok ölelnek körül. E rövid áttekintés az egységes és oszthatatlan Magyarország képzetét költi fel, nem ugyan lakásait, hanem alakzatát tekintve. Ehhez csatlakozik kötetlen az erdélyi medencze is. Kisebb mint amaz s jóval magasabban fekszik a tenger felett, de mindkettőt ugyan egy hegy óriási gerinczei zárják öszsze a közös végzetre, melyek északon és emítt Erdélyben alakítják eme terjedt hegyvidékeket, melyek, hozzá számítva a Dunántúl lejtősebb hegyvidékeit termékeny völgyeivel, Magyarország belsejének azt a változatos képét mutatják, mely majdnem a csodaszerüségig megyen. Itt alföld, mely elmélkedésre, amott hegyek, mik iparra, bányászatra hívnak és pedig mennyiféle iparra és mennyiféle bányászatras magokon a hegyvidékeken is mily sokféle fekvése a hegyeknek s a zárt völgyeknek s ezekben a természet mennyi csudája. Ott van a Dunántúl egy részében keletre nyúló völgyeivel, melyek a Balatont zárják. Tovább Horvátország délkeletre nyúló völgyeiből önti folyóit a Dunába. Felső Magyarországon a völgyek nyugaton párhuzamos félkört követnek a Kárpátok mentével s kanyargós félkörben öntik vizeiket a Duna medrébe, majd északkeleten délre nyúló szelidebb völgyekből a Tiszába ömlenek a vizek, s a szőlőtőkén arany, a hegyekben kincs terem. S mégis az egyféle területeken levő völgyek egyenkezűeknek mutatkoznak. Innen a vizek egy része nyugat-keleti, más rész észak-déli, más rész kelet-nyugati irányt mutat. Minden folyó e mellett, a Danába foly, mely egyesit magába mindent. Ugyanez egységre vágyást mutatja az egész történelem. Magyarország soha részekre nem szakadott hódítások nélkül s akkor is az egymáshoz hasonló részek tömörültek együvé, így a török hódoltság korában Erdélyhez észak Magyarországból került egy darab. A Duna nyugati völgye s az északi folyók vidéke Ausztriához szakadt. Az egységes magyar alföld együtt mind török birtok volt. Nem szólok itt részletesebben ama befolyásokról, melyet e különböző vidékek lakóikra tettek. Hiszen általában is mindez csak bevezetés, utalás akar lenni s aztán alább úgy is lesz szó a ránk nézve itt egyedül fontos magyar szellemről, amint ez nyilatkozik legjellemzőbb szokásaiban ; de ennyi is figyelmeztessen, hogy még mennyi kiaknázni való van azon a téren, mely a föld és nép kapcsolatát mutatja hazánkban is, s melynek kikutatásán a különböző történelmek íróinak épen úgy kellene buzgolkodniok, mint a földtan-íróknak s a természeti földrajz munkásainak; mert mindaz, mi a nemzeti jellemből foly, voltaképen már a földből kinyomozható. Csak egyet mondok pl. Vajon az alföld maga, mely eléggé egyhangú ugyan, de itt ott sik s gazdagon termő vidékeivel, majd homokbuczkáival, mocsaraival, ingoványaival, lápjaival, sziksavas mélyedéseivel, erdeivel, mezeivel, legelőivel, nem egyszersmind tükre a változékony magyar természetnek, melyben mindegyik néha ezerféle párthoz húz s egy véleményben tán sohase volt? De még másfelől — Széchenyi Pál gróf, az új kereskedelmi miniszter tegnapelőtt tette le az esküt ő Felsége kezébe, Orczy báró miniszter jelenlétében. — Széchenyi Pál gróf kereskedelmi miniszterré történt kinevezése folytán a „Magyar leszámítoló és pénzváltó bank“ igazgatóságában elfoglalt állásáról lemondott. *S — A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban Hidassy Kornélnak szombathelyi püspökké történt kineveztetése által megürült helyre — hir szerint — Körnig báró esztergomi kanonok fog kineveztetni. többen azonban ezekről az értekezésekről semmit sem tudnak. — A pénzügyminiszter elrendelte a jövő 1883. évi egyenes adókivetési munkálatok haladék nélküli megindítását , utasította a kir. adófelügyelőket, hogy a közigazgatási bizottságok 1.ói november havi ülésében tüzetes jelentést tegyenek azon intézkedésekről, melyeket az adókivetés megindítása iránt tettek. Egyszersmint kötelezte az adófelügyelőket, hogy ezen jelentés másolatát hozzá terjesszék fel. — Tij főispán, Krassó Szörény megye főispánjává Patyánszky Elek kir. tanácsos és e megye alispánja neveztetett ki. A szerajevói országos kormány körlevelet intézett a tartományi hatóságokhoz, melyben a gyarmatosítás kérdésével foglalkozik. A körlevél kiemeli, hogy az országos kormány ez idő szerint nincs abban a helyzetben, hogy a bevándorlóknak állami földeket bocsásson rendelkezésére. Ez csak akkor válik lehetővé, ha az ország kataszteri földmérése előbb haladt. Az ország pénzügyei azt sem engedik, hogy egyéb anyagi támogatásban részesítse a bevándorlókat a kormány, ellenben erkölcsi gyámolításban nem lesz hiányuk. Végül megjegyzi, hogy a gyarmatosításra vonatkozó kérdéseket legczélszerűbb ama kerületpolitikai hatósághoz intézni, melynek területét választották ki a megtelepedésre. Az illető hatóságokat utasították, hogy a hozzájuk érkező kérdezősködésekre szabadon és gyorsan feleljenek. Viktor Hugó nyílt tiltakozást tett közzé az ellen, hogy Arabit halálra ítéljék. Tisztelgések a keresk.minisztériumban. Mint már említettük, tegnap délelőtt búcsúzott el. Kemény Gábor a kereskedelmi minisztérium személyzetétől, s ugyancsak akkor foglalta helyét az új kereskedelmi miniszter, gr. Széchenyi Pál. Tizenegy óra előtt gyülekeztek össze a minisztérium hivatalnokai a nagy ülésteremben. A belépő minisztert, Kemény G. bárót nagy éljenzéssel fogadták, kihez Matlekovics államtitkár tartott búcsúbeszédet, a hivatalnokokat további barátságába és jóindulatába ajánlva. Beszédét éljenzés követte. Kemény G. miniszter következőkép válaszolt : Előttem becsesebb, fontosabb tárcza alig van, mint az, amelyet most magasabb politikai és közszolgálati érdekek parancsoló szava következtében kötelességemnek ismerek utódomnak átadni. Sok nehézséggel, ámbár igen szép pályán fogom további működésemet folytatni, de nehéz szívvel teszem s csak az említett nagyfontosságu okok szavának engedek s nyugodtan teszem, mert oly kezekre van bízva, melyek meggyőződésem szerint ép oly sikerrel, sőt tán sikeresebben vezetendők, mint amily buzgalommal én vezettem. Tisztelt barátom, az államtitkár felemlítette a 4 év óta történteket és dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy önök segélyével sokat dolgoztunk, mindenki megtette kötelességét. Nem most az ideje annak, hogy részletekbe bocsátkozzam annak elsorolásával, hogy mit tettünk, de röviden mégis általánosságban néhány szóval el kell mondanom főbb vonásait azoknak, amik 4 év alatt itt történtek. Ezután részletekre tért át a miniszter úr, a beszédét következőleg végzi. Első percztől fogva oda volt irányozva törekvésem, hogy megtörjem a bizalmatlanság jegét, melylyel találkoztam és azt hiszem, öndicsekvés nélkül mondhatom, hogy helyébe rokonszenv hangulata tüntet ki. Azonban t, uraim, bármily kitűnő, bármily nagy munkaerő lenne is valamely miniszter, csak annyit láthat, mennyit 2 szemmel, annyit hallhat, mennyit 2 füllel és annyit tehet, mennyit 2 kézzel bír tenni valaki. Hatálytalan törekvése, ha azok nem támogatják, kik erre hivatva vannak, s a sikert, amit felmutatunk, önök fáradhatatlan munkássága, önök teljes odaadása és buzgalma vívta ki. Fogadják szíves köszönetemet azon figyelemért, melyet személyem iránt tanúsítottak s fogadják tőlem annak biztosítását, hogy életem legszebb napjai közé azokat számítom, melyeket önök körében tölthettem. Erre rövid szünet után bejött gr. Széchenyi Pál, aki lelkes, hosszantartó éljenekkel fogadtatva, Matlekovics államtitkár üdvözlé őt, kinek beszédére a következőket válaszolá: Gr. Széchenyi Pál: Tisztelt uraim ! Ezen meleg szavak, melyeket a t. államtitkár úr hozzám intézett, tanúságul szolgálnak nekem arra, hogy amidőn ezen állást elfoglalom, az önök rokonszenvével és szívességével találkozom. Midőn ő Felségének kegyelmessége folytán ezen minisztérium vezetését átveszem, teszem azt azon hódolatteljes készséggel, melylyel koronás királyunk iránt egész életemen át viseltettem ; de teszem azt azon tudattal, hogy azon erők, melyek Magyarország közgazdaságának felvirágoztatását előmozdítani képesek ezen minisztérium kebelében, amint a t államtitkár úr is fölemlítette, oly kiválóan képviselve vannak és azoknak segítségével csekély tehetségem mellett is bátran merek válalkozni ezen minisztérium nagyfontosságú teendőinek vezetésére. Azonban nem mulaszhatom el utalni ezen vállalkozásom kényes oldalára is. Elődöm, b. Kemény Gábor, ki midőn ezen állását annak idejében elfoglalni készült, általános tiszteletben állott, de ezen a téren az érdekeltek előtt kevésbbé ismeretes volt, ezen néhány évi működése alatt olyannyira kiérdemelte az összes érdekelt köröknek elismerését, rokonszenvét és háláját, hogy ezután feladatomnak megfelelni nehezebbé vált. Az ő működése teljes mértékben feljogosította az érdekelt kérösét arra, hogy mind nagyobb igényekkel forduljanak ezen minisztérium tevékenységéhez. Vajha képes lennék ezen igényeknek részemről úgy eleget tenni, amint óhajtom! Ez azon nagy kérdőjel, mely előtt én most állok. De hogy mégis vállalkoztam ezen minisztérium vezetésére, ezt csak azért tehettem, mert bízom az önök közreműködésében és számítok arra. Midőn nagyérdemű elődöm ezen helyet elhagyta, sok oly kezdeményezést, sok oly megkezdett dolgot hagyott hátra, melyeknek ugyanazon szellemben és ugyanazon irányban végrehajtását kötelességemnek fogom ismerni. Egyúttal megragadom az alkalmat annak kijelentésére, hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a nagyérdemű elődöm által kiérdemelt babérkoszorúnak kiegészítésére még netalán szükséges s ezentúl kinyerendő levelei általam neki teljes mértékben kiszolgáltassanak. S most engedjék meg, uraim, hivatkozva