Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-10-18 / 238. szám

Harmadik évfolyam. NIKBEKSÜTÓI 11(01)4 . Bor-királyutcza IC. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA­­ Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre.......................Itt írt. [1] Negyedévre . . . 4 írt. Félévre............................S frt.­­, Egy hóm helyben. I fit SO ki. Egyes szám­ára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. [ Megjelel­­ik az „e­llenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 2­38. szám Kisrozsvár, szerm­a october 18 1882. KIADÓ-IZIVATAI, : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉS! DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázm­ond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij m­inden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. a POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Elsti Kiadás: Az úri koldus. Soha gyorsabb metamorfózis nem érhe­tett társadalmat, mint a minőt hazánkban az utolsó harmincz év felmutat. Megvál­tozott felfogás, átplántált szokások és egé­szen új, ismeretlen alakok kerültek felszínre. Honnan jöttek, mi által vertek gyöke­ret, hogyan sarjaztak ? — érdekes és tanulsá­gos fejtegetés volna e kérdésekre válaszolni. Mi a dolog természeténél fogva, nem rész­letezhetjük e kérdést. Elég rámutatnunk, hogy a föld felszabadítása, az erre követke­zett német demokratia egyéni szabadság nél­kül, párosulva a közgazdasági életnek osz­trák érdekben való berendezésével olyanfor­ma műveletet vitt véghez Magyarországgal, mint mikor, kertészeti kísérlet okából, jól védett helyről átültetik a kényes növényt széljárta béretek közé. A növény megmarad, gyökeret ver, aklimatizálódik, de igen sok ágon észre fogjuk venni, hogy nem tudnak az új talajviszonyokhoz alkalmazkodni, sor­vadni kezdenek és lassan-lassan elpusz­­tulnak. Ugyanez történt Magyarországgal. Ré­gi kerékvágásból zökkentették ki egyszerre s a járatlan utakon idegen és rosz akaratú kormányos vezette. Körülsánczolt vára meg­védelmezte a családot ősiségével, hűbérével a jobbágy existentiáját, vármegyéjével a ne­mességet, czéhrendszerével az iparo­st s alkot­mányával az országot. E várból, hol a jo­gok és kötelességek — kétségen kivül igaz­ságtalan — felosztása rendet tartott, köz­életünk egy nyílt mezőre tétetett át, hol megszűntek ugyan a kiváltságok s ezekkel együtt a századok igazságtalanságai, de fel­­borad­ván a régi rend, helyébe ült a szúro­nyok rendszere, s a rosszul értelmezett sza­badságnak teljes rendetlensége. E nyílt me­zőn új tényezőkkel kellett számolni, de az elkényeztetett növény igen sok ága nem bír­ta meg a fejlődött forgalom viharát s a vi­lágverseny jégesőjét. Egy erős növény még erősebben hajt, ha megtördeli a vihar és megcsapkodja a jég, de a gyenge elsatnyul miattuk. Új helyzetünkben, új alakok indultak tenyészetnek. A bankár, a végrehajtó, a Wechselreiter, a sensal, az uzsorás, az ágens, és a fináncz mellett feltűnt az úri koldus szomorú alakja is. Egy-egy nemes család sarja, ki­vig volt a dáridókban, szilaj a mulatók között, eltűnt a társaságból. Kezdetben csak hiányát vették észre, később meglátták r­o­n­g­y­a­i­t is. Az átültetett fa egyik ága száradt le ilyenkor. Vármegyénként és járásonként számos családban ismétlődött e szomorú eset és min­den alkalommal egy-egy nemes gal­lyal lett a fa szegényebb. Bármerre induljunk, mindenütt meglát­juk a lassú sorvadásnak, a fokozatos elmúlás­nak ezt a fájdalmas képét.. Ősi kúriákat lá­tunk pusz­tul­óban; az udvarokon fölvert a dudva, a pajták oldalai beomlottak s a régi jó fészek kéményéből elszáll a füsti fecske, mert nincsen annak melegsége többé. Ki mondja azt, hogy a gazda nem küz­dött meg az élettel? De ki tehet arról, ha a szokás erősebb az akaratnál s a végzet erő­sebb a jellemnél ?! Az úrbéri kárpótlás i­n­gyen be­jöttnek tekintetett. Víg életnek vig­zajában kinek jutna eszébe arra gondolni, hogy a negyed­rész árban eladott papirossal azt a nagy űrt kellene betölteni, melyet a jobbágyok felsza­badítása ütött a birtok testén? Ki gondolt arra, hogy­­az a papiros nem költőpén, hanem üzemtőke, mely nélkül a fel nem sze­relt gazdaság csak egy adótárgy, de nem jö­vedelemforrás ? ! Mikor aztán az új helyzet új igényei kitörölték az álmot mindenki szeméből, ak­kor már késő volt a jó szándék, mert még hallható volt a czimbalom utolsó akkord­jának rezgése, midőn már megperdült a dob. Hiába lett a négyes fogatból két igás, hi­ában redukáltatott ez is h­o­n­v­é­d­dé; hiában váltotta föl a drága agarászatot az olcsó nyulvadászat: a libériáról lefoszlott a zsinór, a házból eltűnt a névnapok zaja, a leveles láda ékszere zsidó kézre jutott s a pusztu­lást befejezte a váltó. U­toljára sem maradt egyéb a küzde­lemből, mint egy bot a vándorból a szám­űzött kezében, palcta a sétálónak, koldusbot a nyomorultnak. Hát dolgozzék! Minő könnyű szó! Mily rövid tanács! Mintha nem jutna ez eszébe annak a ki éhe­zik. De hát mit dolgozzék? A ki bundához szokott, megfázik nesztelenül; a ki keztyűt viselt, annak feltörik a tenyere a munkától; a ki lovon járt, gyorsan megfárad a gyaloglás­ban; a ki nem járt a maga lábán, az ele­ik ha kiveszik kezéből a támaszt. Esze után nem tud keresni, mert agya nincs arra fe­gyelmezve; keze után még kevésbé, mert kalapácscsal nem tud bánni s a kapa kifor­dul kezéből. Még csak cseléd sem lehet, mert a­ki befogadhatná, annak ő vagy rokona vagy ismerőse vagy barátja s ezért nem fo­gadja be. Megkezdődik az elzüllés. A kopottság­nak, a kölcsönkérésnek, a bujkálásnak, a meg­aláztatásnak és a titkos éhezésnek igen igen szomorú napjai. A ki elég erős, megtölt egy pisztolyt s megszaporit a hírlapokban egy állandó rovatot. A gyengébb tovább tengő­dik, tanúbizonyságul, hogy társadalmunknak nagy betegségei vannak. Vigyázzunk, hogy ne harapózzék tovább e kór! ZONGOR. — A képviselőház pénzügyi bi­zottsága tegnap d. e. 10 órakor Ordódy Pál elnöklete alatt tartott ülésében folytatta az 1883. évi állal aköltségvetés tárgyalását. Az ülésen a bizottsági tagokon kivül a kor­mány részéről jelen voltak: Szapáry Gyula gr., Orczy Béla báró és Pauler Tivadar miniszterek, továbbá Hilbert oszt. tanácsos és Rónay királyi tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett az ő Felsége körüli minisz­térium költségvetése, mely a múlt évi 54,340 frttal szemben 1883. évre 54,336 frttal van elő­irányozva. Az előirányzat észrevétlenül elfogadta­­tik azon határozattal, hogy ezen minisztériumban a fogalmazói állás egyelőre megszüntettetvén, he­lyébe a segédfogalmazói állás rendszeresíttetik, a fenmaradó 600 frtnyi többlet pedig napidijnokok díjazására fordíttatik. Átmeneti kiadás fejében megszavaztatott az előirányzott 2000 frt, a minisztérium felügyelete alatt álló kincstári ház tatarozására. Ezen tárcza bevétel 300 frtban állapíttat­nak meg. Ezután tárgyaltatét az állami számvevőszék költségvetése, mely a múlt évi 109,080 frttal szemben 1883. évre 109,123 frttal van előirá­nyozva. Elfogadtatott. A bevételek 1770 frtban irányoztattak elő. Elfogadtatott. Következett a királyi udvartartás 4.650.000 frtnyi előirányzata, mely észrevétel nélkül megsza­vaztatott. A kabineti iroda s nyugdijainak költségeire 1883. évre 70.515 frt van a múlt évi 70.235 frttal szemben előirányozva. Megszavaztatott. Az országgyűlés költségeire előirányzott 1.229.683 frt, és nyugdijakra 2888 frt észrevétel nélkül megszavaztatott, csak a nyomdai költségek czime hagyatott függőben. Az V. fejezetben foglalt központi kormány közegeinek nyugdijaira előirányzott 108.160 főt megszavaztatott. Ezután az állami adósságokat tartalmazó VII. fejezet vétetett tárgyalás alá AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. október 18. Észrevételek a magyar irodalomról. V. (Folytatás..) Az alföldön aránylag békésebb népet találunk, mely nyugodtan szántja földjét, többféle iparágra sem kedve,sem alkalma, sem szüksége. Nagyobb távolsá­gokra telepszik , ezért a szomszédja nagyon kedves, szívesen lát mindenkit, nyílt, vendégszerető. Kedé­lye egyszerűbb, zárt, mint földjének arcza, mit Petőfiként egy látásra ki lehet olvasni; de mesz­­szebb tekintő is, elméjének nagyobb látköre van. Ítélete tiszta, józan, meséi nem igen vannak s a csodás iránt kevés hajlamot mutat. A hegyvidék lakója minden különféleség daczára is általában szívós és bátor természet ál­tal tűnik ki. Szemei élesek, sastekintélűek, gyak­rabban barnára hajlók, tüdeje, fejlettebb, járása biztos, arczvonásai merészek s felismerhető rajta a vadász­hajlam. Látköre szűkebb, hazájául nem az egész vidéket, csak ama völgyet tekinti, hol első látásait, benyomásait nyerte. De kedélyével messze kalandoz s mit földi szemeivel nem lát­hat, lelki szemeivel, képzelete világításánál szem­léli. A homályos erdőket, a sötét, kanyargó bar­langokat, a mély vágású völgyeke­t, a természet csodás alakzatait megnépesiti szellemekkel, a kép­zelet csodás alakjaival. Meséket költ soha nem létezett dolgokról. Képzelete a denevér formájá­ul sárkányokat költ, az őszi lomb ezer árnyalatú sárga szíve az aranyerdő képét játszatja szemei elé, az ezüst nyárfa erdő ezüst erdővé s a távoli fenyves kékbe játszó zöld színe üvegerdóvé lesz ; a távoli havasok s jégmezők napfényes csillogása, az üveghegyeken épült várakról szóló mesék köl­tésére adja meg az első izgatását, érintését a kép­zelet röptének. A mondák itt teremnek, minden várrom megnépesül a holtak árnyaival s szelle­meik az emlékezet ereje által soha el nem múló életet élnek, csakhogy az emlékezet határozottsá­ga lassanként beolvad a költés világába s a valót ennek fátyola borítja be. A hegylakók nem hó­ditó természetüek, de szabadságszeretők s nehezen leigázhatók ; megtörhetetlenül élnek hegyeik közt s ki meg akarná őket akaratuk ellen törni, előbb a vidéket kellene lapálylyá simítania. Sűrűbben élnek s mégis zárkozódóbbak s a hántást nehe­zebben törőknek látszanak; messze elbolyongnak sokféle keresetágat űzve ; de mindig visszatérnek, mint a tótok sovány hegyeik s szegényes tűzhe­lyük mellé, vagy mint a csikországi székely meg visszatér folyton sziklás völgyeibe zárt hazájának Kétségkivüli még e mellett, hogy a hegyi nép­ség fürgébb, találékonyabb, merészebb, mint az alföldi, habár sok esetben szükebb áttekintő lát­­kört tanúsít nézeteiben s ősi szokásaihoz ragaszko­dóbb. Többféle ipart folytat s forgalmat kedvelőbb. Itt fejlenek ki az u. n. helyi iparok, a földbirto­kok kisebbek, de többszerüen használhatók. Különösen a foglalkozások eloszlására, a la­­kosság népességére, sőt az épitésmódra is nem­csak a föld felső képe, hanem a talaj benső, geo­lógiai alkotása is befolyással van. Ki ne venné észre, hogy már maga a vidék külső alakja is ? — A magyar delegáczió tagjai ok­tóber hó 23-án d. u. 1 órakor a képviselőház pénzügyi bizottsága termében tartják első érte­kezletüket. — Az országgyűlési katholikus világi képviselők körében legközelebb beható tanácskozások tartottak. Az érdekes megbeszélések tárgyát azon kérdés képezte: mily álláspontot foglaljanak el azon püspöki irányzat körül, mely Haynald biborook érsek és Schlauch szatmári püspök legújabb fontos nyilatkozataiban nyert ki­fejezést, így írja egy kőnyomatos, Képviselői kö­benső geológiai alkotás minőségétől függ ? De továbbá ez mutatja meg az irányt a lakóknak, hogy vadászok, halászok, erdőművelők, földmive­­lők, marhatartók, bányászok, iparosok, kereske­dők legyenek s ennek hatásait is lehet nyomozni egész a tudományosság, művészet, költészet finom szálaiig. Ki ne látná be fontosságát ez alkotás­nak egész a hadviselésig, vagy az ősi politikai szervezkedésig, mely bizonyos népeket a vidékek természete szerint csoportosított. Vagy hogy újra Iteclus-ról szóljak (Föld II. 533 ): „Minden ta­lajnak megvan a maga néptörzse: a gránitnak s a mészkőterületnek épen úgy, mint a lávák és ki­aludt kráterek régióinak, a termékeny széles völ­gyeknek s a mocsáros és homokos vidékeknek. Az egyes tájaknak adott népies név ráillik a föld­re s egyszersmind az azon lakó emberre is; kifeje­zi és egybefoglalja a helyi, a geographiai viszo­nyok összeségét s festi magát a lakosságot, an­nak physicai tulajdonságait, erkölcseit, szokásait s miveltségi állapotait.14 S mik mindezek együttvéve egyebek, mint a nemzeti jellemvonások összeségei s ama tulaj­donok, melyek minket másoktól megkülönböztet­nek, mint nemzetet. S mik voltaképen az elmon­dottak egyebek, mint mutatói annak, hogy ime hát a földhöz, melyen születtünk, testileg, lelki­leg hozzá vagyunk nőve s nemcsak külső alka­tuk, hanem összes lényünk eredménye a földnek, mely éltet és táplál. Most mindezek után ves­sünk egy rövid pillantást Magyarországra. VI. A magyar birodalom maga egy nagy me­­dencze, mely két részre oszlik. Az egyik a Duna és Erdély s az északi Kárpátok közt fekvő a nagyob­bik, a másik a Duna, Rába, Vág és Nyitra folyók közt fekvő kisebbik. Amaz az egységesebb, a nagy magyar alföld, emez a kis magyar lapály,melyet egy­felől az Alpok, másfelől a Kárpátok ölelnek körül. E rövid áttekintés az egységes és oszthatatlan Magyar­­ország képzetét költi fel, nem ugyan lakásait, ha­nem alakzatát tekintve. Ehhez csatlakozik kötet­­len az erdélyi medencze is. Kisebb mint amaz s jóval magasabban fekszik a tenger felett, de mind­kettőt ugyan egy hegy óriási gerinczei zárják ösz­­sze a közös végzetre, melyek északon és em­ítt Erdélyben alakítják eme terjedt hegyvidékeket, melyek, hozzá számítva a Dunántúl lejtősebb hegyvidékeit termékeny völgyeivel, Magyarország belsejének azt a változatos képét mutatják, mely majdnem a csodaszerüségig megyen. Itt alföld, mely elmélkedésre, amott hegyek, mik iparra, bá­nyászatra hívnak és pedig mennyiféle iparra és mennyiféle bányászatra­­s magokon a hegyvidéke­ken is mily sokféle fekvése a hegyeknek s a zárt völgyeknek s ezekben a természet mennyi csu­dája. Ott van a Dunántúl egy részében keletre nyúló völgyeivel, melyek a Balatont zárják. To­vább Horvátország délkeletre nyúló völgyeiből önti folyóit a Dunába. Felső Magyarországon a völgyek nyugaton párhuzamos félkört követnek a Kárpátok mentével s kanyargós félkörben öntik vizeiket a Duna medrébe, majd északkeleten dél­re nyúló szelidebb völgy­ekből a Tiszába ömlenek a vizek, s a szőlőtőkén arany, a hegyekben kincs terem. S mégis az egyféle területeken levő völgyek egyenkezűeknek mutatkoznak. Innen a vizek egy része nyugat-keleti, más rész észak-déli, más rész kelet-nyugati irányt mutat. Minden folyó e mel­lett, a Danába foly, mely egyesit magába min­dent. Ugyanez egységre vágyást mutatja az egész történelem. Magyarország soha részekre nem sza­kadott hódítások nélkül s akkor is az egymáshoz hasonló részek tömörültek együvé, így a török hódoltság korában Erdélyhez észak Magyarország­ból került egy darab. A Duna nyugati völgye s az északi folyók vidéke Ausztriához szakadt. Az egységes magyar alföld együtt mind török bir­tok volt. Nem szólok itt részletesebben ama befolyá­sokról, melyet e különböző vidékek lakóikra tet­tek. Hiszen általában is mindez csak bevezetés, utalás akar lenni s aztán alább úgy is lesz szó a ránk nézve itt egyedül fontos magyar szellem­ről, a­mint ez nyilatkozik legjellemzőbb szokásai­ban ; de ennyi is figyelmeztessen, hogy még mennyi kiaknázni való van azon a téren, mely a föld és nép kapcsolatát mutatja hazánkban is, s melynek kikutatásán a különböző történelmek íróinak épen úgy kellene buzgolkodniok, mint a földtan-írók­nak s a természeti földrajz munkásainak; mert mindaz, mi a nemzeti jellemből foly, voltaképen már a földből kinyomozható. Csak egyet mondok pl. Vajon az alföld maga, mely eléggé egyhan­gú ugyan, de itt ott sik s gazdagon termő vidé­keivel, majd homokbuczkáival, mocsaraival, ingo­­ványaival, lápjaival, sziksavas mélyedéseivel, er­deivel, mezeivel, legelőivel, nem egyszersmind tükre a változékony magyar természetnek, mely­ben mindegyik néha ezerféle párthoz húz s egy véleményben tán sohase volt? De még másfelől — Széchenyi Pál gróf, az új keres­kedelmi miniszter tegnapelőtt tette le az esküt ő Felsége kezébe, Orczy báró miniszter jelenlété­ben. — Széchenyi Pál gróf kereskedelmi minisz­terré történt kinevezése folytán a „Magyar leszá­mítoló és pénzváltó bank“ igazgatóságában elfog­lalt állásáról lemondott. *­S — A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban Hid­assy Kornélnak szombat­­helyi püspökké történt kineveztetése által meg­ürült helyre — hir szerint — Körnig báró esztergomi kanonok fog kineveztetni. többen azonban ezekről az értekezésekről semmit sem tudnak. — A pénzügyminiszter elrendelte a jövő 1883. évi egyenes adókivetési munkálatok haladék nélküli megindítását , utasította a kir. adófelügyelőket, hogy a közigazgatási bizottságok 1.­ó­i november havi ülésében tüzetes jelentést te­gyenek azon intézkedésekről, melyeket az adóki­vetés megindítása iránt tettek. Egyszersmint kö­telezte az adófelügyelőket, hogy ezen jelentés má­solatát hozzá terjesszék fel. — Tij főispán, Krassó Szörény megye fő­ispánjává Patyánszky Elek kir. tanácsos és e megye alispánja neveztetett ki. A szerajevói országos kormány körlevelet intézett a tartományi hatóságokhoz, melyben a gyarmatosítás kérdésével foglalkozik. A körlevél kiemeli, hogy az országos kormány ez idő szerint nincs abban a helyzetben, hogy a bevándorlóknak állami földeket bocsásson rendel­kezésére. Ez csak akkor válik lehetővé, ha az or­szág kataszteri földmérése előbb haladt. Az or­szág pénzügyei azt sem engedik, hogy egyéb anyagi támogatásban részesítse a bevándorlókat a­­ kormány, ellenben erkölcsi gyámolításban nem lesz hiányuk. Végül megjegyzi, hogy a gyarma­tosításra vonatkozó kérdéseket legczélszerűbb ama kerület­politikai hatósághoz intézni, melynek te­rületét választották ki a megtelepedésre. Az il­lető hatóságokat utasították, hogy a hozzájuk ér­kező kérdezősködésekre szabadon és gyorsan fe­leljenek. Viktor Hugó nyílt tiltakozást tett köz­zé az ellen, hogy Arabit halálra ítéljék. Tisztelgések a keresk.­minisz­tériumban. Mint már említettük, tegnap délelőtt búcsú­zott el­­. K­emény Gábor a kereskedelmi mi­nisztérium személyzetétől, s ugyancsak akkor fog­lalta helyét az új kereskedelmi miniszter, gr. Széchenyi Pál. Tizenegy óra előtt gyülekeztek össze a mi­nisztérium hivatalnokai a nagy ülésteremben. A belépő minisztert, Kemény G. bárót nagy él­jenzéssel fogadták, kihez Matlekovics állam­titkár tartott búcsúbeszédet, a hivatalnokokat to­vábbi barátságába és jóindulatába ajánlva. Beszédét éljenzés követte. Kemény G. miniszter következőkép vá­laszolt : Előttem becsesebb, fontosabb tárcza alig van, mint az, a­melyet most magasabb politikai és közszolgálati érdekek parancsoló szava követ­keztében kötelességemnek ismerek utódomnak át­adni. Sok nehézséggel, ámbár igen szép pályán fogom további működésemet folytatni, de nehéz szívvel teszem s csak az említett nagyfontosságu okok szavának engedek s nyugodtan teszem, mert oly kezekre van bízva, melyek meggyőződésem szerint ép oly sikerrel, sőt tán sikeresebben ve­­zetendők, mint a­mily buzgalommal én vezettem. Tisztelt barátom, az államtitkár felemlítette a 4 év óta történteket és dicsekvés nélkül el­mondhatom, hogy önök segélyével sokat dolgoz­tunk, mindenki megtette kötelességét. Nem most az ideje annak, hogy részletekbe bocsátkozzam annak elsorolásával, hogy mit tettünk, de rövi­den mégis általánosságban néhány szóval el kell mondanom főbb vonásait azoknak, a­mik 4 év alatt itt történtek. Ezután részletekre tért át a miniszter úr, a be­szédét következőleg végzi. Első percztől fogva oda volt irányozva tö­rekvésem, hogy megtörjem a bizalmatlanság je­gét, melylyel találkoztam és azt hiszem, öndicsek­vés nélkül mondhatom, hogy helyébe rokonszenv hangulata tüntet ki. Azonban t, uraim, bármily kitűnő, bármily nagy munkaerő lenne is valamely miniszter, csak annyit láthat, mennyit 2 szemmel, annyit hallhat, mennyit 2 füllel és annyit tehet, mennyit 2 kézzel bír tenni valaki. Hatálytalan törekvése, ha azok nem támogat­ják, kik erre hivatva vannak, s a sikert, a­mit felmutatunk, önök fáradhatatlan munkássága, önök teljes odaadása és buzgalma vívta ki. Fogadják szíves köszönetemet azon figyelemért, melyet sze­mélyem iránt tanúsítottak s fogadják tőlem annak biztosítását, hogy életem legszebb napjai közé azo­kat számítom, melyeket önök körében tölthettem. Erre rövid szünet után bejött gr. Széche­nyi Pál, a­ki lelkes, hosszantartó éljenekkel fo­gadtatva, Matlekovics államtitkár üdvözlé őt, ki­nek beszédére a következőket válaszolá: Gr. Széchenyi Pál: Tisztelt uraim ! Ezen meleg szavak, melyeket a t. államtitkár úr hozzám intézett, tanúságul szolgálnak nekem arra, hogy a­midőn ezen állást elfoglalom, az önök rokonszenvével és szívességével találkozom. Midőn ő Felségének kegyelmessége folytán ezen minisztérium vezetését átveszem, teszem azt azon hódolatteljes készséggel, melylyel koronás ki­rályunk iránt egész életemen át viseltettem ; de teszem azt azon tudattal, hogy azon erők, melyek Magyarország közgazdaságának felvirágoztatását előmozdítani képesek ezen minisztérium kebelében, a­mint a t­ államtitkár úr is fölemlítette, oly ki­válóan képviselve vannak és azoknak segítségével csekély tehetségem mellett is bátran merek vá­­lalkozni ezen minisztérium nagyfontosságú teen­dőinek vezetésére. Azonban nem mulaszhatom el utalni ezen vállalkozásom kényes oldalára is. Elődöm, b. Ke­mény Gábor, ki midőn ezen állását annak idejé­ben elfoglalni készült, általános tiszteletben állott, de ezen a téren az érdekeltek előtt kevésbbé is­meretes volt, ezen néhány évi működése alatt olyannyira kiérdemelte az összes érdekelt körök­nek elismerését, rokonszenvét és háláját, hogy ezután feladatomnak megfelelni nehezebbé vált. Az ő működése teljes mértékben feljogosí­totta az érdekelt kérösét arra, hogy mind nagyobb igényekkel forduljanak ezen minisztérium tevé­kenységéhez. Vajha képes lennék ezen igényeknek részemről úgy eleget tenni, a­mint óhajtom! Ez azon nagy kérdőjel, mely előtt én most állok. De hogy mégis vállalkoztam ezen miniszté­rium vezetésére, ezt csak azért tehettem, mert bízom az önök közreműködésében és számítok arra. Midőn nagyérdemű elődöm ezen helyet el­hagyta, sok oly kezdeményezést, sok oly meg­kezdett dolgot hagyott hátra, melyeknek ugyan­azon szellemben és ugyanazon irányban végrehaj­tását kötelességemnek fogom ismerni. Egyúttal megragadom az alkalmat annak kijelentésére, hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a nagyérdemű elődöm által kiér­demelt babérkoszorúnak kiegészítésére még neta­lán szükséges s ezentúl kinyerendő levelei általam neki teljes mértékben kiszolgáltassanak. S most engedjék meg, uraim, hivatkozva

Next