Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-02-14 / 36. szám
vo A pártválság vége. A függetlenségi párt kebelében leválság megoldást nyert azon határozattal, melyet a budapesti országos hírtkör tegnap este hozott, s melyet laptunk „Legújabb“ rovata ma szószerint m minden válságnak természetében fekszik, hogy sokszoros félremagyarásra különböző értelmezésre ad okot; ennél fogva szükségét érezzük e percben annak, hogy megjegyzéseinkkel hozzájáruljunk a helyzet tisztázására. A válság kitörésére közvetlen okot az adott, hogy a zsidó kérdésben néhány tagja a pártnak olyan állást foglalt, mely halomra dönti a jogegyenlőségi eszméknek minden atomját. Lehet a magánembernek a zsidót nem szeretni, jussa van — ha tetőik— kerülni, hibáztathatja ezért vagy azért, gyakorolhat iránta szigorú vagy épen elfogult ítéletet: ha teszi, hibásan teszi, mert vallási türelmetlenséget árul el, de megteheti. Hanem egy országgyűlési képviselő, kinek állásához erkölcsi felelősség van kötve, már nem lehet rabja vallási előítéleteknek. Még kevésbé lehet egy politikailag szervezett országos pártkör tagja, kinek beszéde és cselekedete bizonyos mértékben a pártkörrel azonosíttatik. A pártkör tehát, hogy véget vessen azon hiedelemnek, mintha az antisemita mozgalom reakczionárius banda- bandáival bármi tekintetben is szolidaritásban lenne, párthatározattá emelte a jogegyenlőségnek semmi alkut nem tűrő szigorú fentartását. Ezen ha-tározatnak természetes következménye az lett volna, hogy aki az ellen cselekszik vagy beszél, vagy szavaz, az nem lehet többé tagja a pártkörnek. A párt egy néhány tagja tréfára vette ezen határozatot. Három közülük arra szavazott, hogy az emanczipáczionális törvény vézessék revistó alá, hogy így az abban kimondott jogegyenlőség szoríttassék bizonyos határok közé. Egy negyedik nem szavazott ugyan velük, hanem mellettük érvelt beszédjében s részt vett a kecskeméti antisemita kör szervezésében. Ezek után föltehető volt, hogy kilépnek a pártkörből, mert megsértették annak egyik kardinális határozatát. Nem tették meg. Indítványoztatok tehát, hogy zárassanak ki. Az indítvány elbukott a körben. E szerint a kör hozott határozatot, a tagokat nem kötelezte annak megtartására. Ezt a helyzetet igen sokan törhetetlennek vélték. Mi szükség van olyan pártkörre, mely nem tart fegyelmet; mely nem tud intézkedni az iránt, hogy a párt működése egységes legyen; mely megtűri kebelében a legellentétesebb nézeteket ? Ily hangulat mellett gyűltek össze néhányan az „Egyetértés“ szerkesztőségében, hogy jövőre nézve orvosszerekről gondoskodjanak. E tanácskozás kitüntette, hogy a fegyelmezetlenség csak egyik baja a pártkörnek. A nagyobb baj, hogy közjogi programjának országszerte igen tág értelmezést tulajdonítanak s belügyi tekintetekben nincsen a pártnak semmi direktívája. Ily körülmények között határoztatok el, hogy a pártkörtől követelni kell a fegyelmezést, a jogegyenlőség iránt hozott határozat érvényesítését és a personális unió határozott kimondását. Úgy vélekedett mindenki, hogy e követelést a párt nagy többsége helyeselni fogja. Ezen követelés formulázásaképen jött létre az ismeretes „Nyilatkozat.“ De a párt egy néhány tagja semmi áron sem akarta kimondani a personális uniót. Madarász József „felhívást“ írt, Verhovay pedig felhasználta ellene a tintaizgatás minden fegyverét. És folyt a korteskedés, mint a zavaros áradat. Tegnap kellett volna a pártkörnek a „Nyilatkozat“ fölött tanácskozni és határozni. Azok, kik semmiféle programm-magyarázatba belemenni nem akartak, maguk között azt határozták, hogy egyszerűen napirendre térnek a Nyilatkozat fölött. És megindítottak egy aláírási ívet a napirendre térés érdekében és aláíratták azt harminczöt egyénnel. Miután a Nyilatkozatot 20 egyén írta volt alá s a többi tagok véleményt nem nyilvánítottak, nem lehetett tudni, hogy miként dől el az ügy. Időközben alkudozási kísérletek történtek. Végre is megállapodás történt abban a határozatban, mely lapunk más helyén közöltetik. E megállapodásnak igen fontos elvi jelentősége van. Levonják-e a zavargó elemek magukra nézve ezen megállapodás konszekvenciáit, s kilépnek-e a pártkörből, az már csak másodrangú kérdés. Előttük csak két út van: vagy a kilépés, vagy a javulás útja. Mindkét esetben a pártkörnek megvan a maga nyeresége. Az elvi fontosság abban van, hogy a párt óriás többsége most először mondotta ki nyíltan, félremagyarázhatlanul, hogy „programját a personális unió alapján tartja megvalósitandónak“. Ez által eleje van véve mindazon kételyeknek, aggodalmaknak és gyanúsításoknak, melyek pártunk törekvései ellen ez ideig oly sok oldalról felhozattak s többé nem lehet súlya azon vádnak, mintha a függetlenségi párt nem alkotmányos utón és törvényes eszközökkel kívánná elveit megvalósítani. E kijelentés után a függetlenségi párt többé már még ellenfelei szemében sem egyszerű letéteményese a nemzeti hagyományoknak, hanem jól organizált és egységes párt ama hagyományok megvalósítására és komoly politikai faktor, melylyel akarva nem akarva, számolni tartoznak minden oldalról. Negyedik évfolyam, SZERKESZTŐI IRODA: Foter 7. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények csimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ......................16 frt. II Negyedévre . . . 4 frt. ......................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. |Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 36* Min. ELLENZÉK, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, február 14. 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Egész évr« Félév« ■ A képviselőház közigazgatási bizottsága tegnapelőtt d. u. 5 órakor Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a belügyminiszternek „az élethossziglan kinevezett salkalmazást nem nyert megyei közbiztonsági volt közegek végkielégítése iránt tett intézkedésről“ szóló előterjesztését — és „a magyar korona országai egyesített czimerének és az ország külön czimerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról“ szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök volt jelen. Tárgyalás alá vétetvén a belügyminiszternek fentnevezett előterjesztése, azt a bizottság, tekintettel az 1881. évi III. t. sz. 7. §-ában foglalt felhatalmazásra, Tisza miniszterelnök felszólalása után magáévá tette s a háznak elfogadásra ajánlani határozta. Ezután a magyar korona országai egyesített czimerének és az ország külön czimerének használhatásáról szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A javaslat 1. §-a Tibád, Pogány és Nikolics felszólalásai és Tisza miniszterelnök felvilágosító nyilatkozata után styláris módosítással elfogadtatott. A többi szakasz változatlanul elfogadtatott. —• Ezzel az ülés véget ért. — A képviselőház zárszámadási bizottsága tegnap d. e. 11 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Krisztinkovics Ede a pénzügyminiszteri tárva számadásáról tesz kimerítő jelentést. A pót- és rendkívüli hitelek utólagos engedélyezése iránt élénk eszmecsere támadt. Krisztinkovics felmentvényt hoz javaslatba, de hangsúlyozza, hogy oly túlkiadásoknál, melyekre pót- és rendkívüli hitel megszerezhető lett volna, elvárná, hogy a miniszter a háztól kérje a felmentést. Az ezen nyilatkozatra vonatkozó élénk eszmecsere által, mely szerint az, hogy a miniszter a zárszámadásban, tehát közvetve kéri a háztól a felmentést, mely célszerűbb mintha közvetlenül kérné, mert a zárszámadásban még a számvevőszék is megbírálja azt. Krisztinkovics aggályait eloszlatva látván, az állami számvevőszék jelentésének tudomásul vétele a háznak egyhangúlag fog ajánltatni-Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház közgazdasági bizottsága tegnap d. e. 11 órakor Fálk Miksa elnöklete alatt tartott ülésében 1. A társaskocsi üzlet Budapesten való gyakorlásáról és 2. A filloxera vastatrix terjedése ellen teendő óvintézkedésekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta s mindkét törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteikben csekély módosításokkal elfogadta. A kormány részéről az ülésen Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter és Matlekovics S. államtitkár volt jelen. Fálk Miksa hosszas betegség után tegnap elnökölt először a bizottság ülésén. A Duna-konferenczia. Marinovics, ki a Duna-konferenczián Szerbiát képviseli, megbízást kapott, hogy nyilatkoztassa ki, miszerint Szerbia elfogadja a nagyhatalmak azon határozatát, hogy a konferenczián tanácskozási joggal részt vehessen; reméli azonban Szerbia, hogy jogai a nagyhatalmak által, különös tekintettel a berlini szerződés 55-ik szakaszára, meg fognak óvatni. — A postamesteri állás tekinthető-e közhivatalnak ? Egy előfordult eset alkalmából, amidőn egy postamester pályázott egy megyénél üresedésbe jött gyámpénztárnoki állomásra, s folyamodó a minősíttetés tekintetében az 1881. I. tezikk 34-ik §-ára hivatkozott, a belügyminiszter i. é. 6108. sz. a. kelt rendeletével kimondotta, hogy a postamesterekre nézve, a mennyiben azok csak ezen alkalmaztatásukból kifolyó minősítés alapján pályáznak megyei közigazgatási hivatalra, 1881. I. tcz. 34-ik §-a nem alkalmazható, mert a postamesteri állás az állammal kötött tiszti szerződésen alapulván, az közhivatalnak s a postamester köztisztviselőnek nem tekinthető. A tényleges szolgálatban állók, illetve 1867.július 1-je után szolgálatban volt egyének is csak annyiban mentethetnek fel a minősítésről szóló törvény hatálya alól, amennyiben ugyanazon szakban kívánnak alkalmaztatni. A postamesteri állás tehát sem gyámpénztárnoki, sem egyéb közigazgatási hivatalra — a törvényben előírt képesítettség különbeni hiánya esetén, képessé nem tehet. KÜLFÖLD. A dunai konferenczia. Bukarestből tegnapi kelettel a következőket sürgönyzik: A Londonban székelő román követ utasításokat kapott, melyek értelmében a konferenczián való résztvételt visszautasítja, mert csak tanácskozó szavazat engedélyeztetett Románánia számára. Az ellenzék egyesült bizottságai a küszöbön álló nemzetgyűlési választások alkalmából kiáltványt tettek közzé, melyet a „független szabadelvű“ és konzervatív párt 73 kiváló tagja írt alá. A kiáltvány fölszólítást tartalmaz a választási mozgalom megindítására, hogy a választási bizottságok oly képviselőket és szenátorokat válasszanak, kik az alkotmány átvizsgálását ellenzik. Az egyesült ellenzék azt hiszi, hogy legalább a szenátusban beválasztatik jelöltjeinek harmadrésze. A czár korona.Asa. Az orosz udvar már szétküldötte a koronázásra való meghívókat. Hivatalosok: Rudolf királyfi, a német trónörökös, a walesi herczeg s a dán trónörökös. A Voronzov-Daskov herczeg igazgatása alatt álló koronázó bizottság tagjai: Richter titkos tanácsos, elnök, Drucakov-Liubetsky herczeg, jegyző, Kochne báró és Dittrich. A czári koronázás alatt a chodini mezőn (Moszkvában) nyolczszázezer perkail zsebkendőt osztanak szét a nép között ; a zsebkendőkön Fortuna istenasszony képe lesz. Továbbá készítenek tizenhat medenczét melyekben 40,000 akó sört töltenek, a nép közt ingyen leendő kiosztás végett. E czélra még 800,000 poharat is szétosztanak. Minden ember két bárczát kap; az egyiknek előmutatása mellett egy csomó kalácsot a másiknak előmutatása mellett pedig az étteremben ingyen ételt meg italt kapni. A moszkvai városi tanács 20.000 rubelt utalványozott ki, a népnek ingyen való megvendégelésére. Prancziaország. A szenátus febr. 12-ki ülésében folytatta a trónkövetelőkre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. Jauréguiberry kijelentette, hogy a tengerészeti miniszteri tárczáról kötelességérzetből mondott le. A szőnyegen forgó törvényjavaslat haszontalan és igazságtalan, mert a herczegek soha sem követtek el ellenséges merényletet a köztársaság ellen. A törvényjavaslat különben hatálytalan is, mert a kiutasítás veszélyessé tenné aherczegeket, és bizonyos magaslatra emelné őket. Bardoux indítványt terjeszt elő, mely szerint a közjog értelmében nem nevek, hanem cselekmények büntetetendők. Szónok e szavakkal végezte beszédét: „Ha a köztársaság erős akar lenni, igazságosnak kell lennie.“ Ezzel az általános vita befejeztetett. Alleu előadó kijelentette, hogy a bizottság nem ellenzi a részletes vita megkezdését, de a tvjavaslatot valamennyi ellenjavaslattal együtt elveti. Erre 170 szavazattal 115 ellenében elhatároztatott, hogy a szenátus a törvényjavaslat részletes tárgyalását megkezdi. Szavazás után Devés igazságügyminiszter emelt szót és kijelentette, hogy a kormány a kamara által megszavazott törvényjavaslatot elejti és Barbey ellenindítványát fogadja el, mely szerint a köztársaság elnöke a minisztertanács belegyezésével kiutasíthatja azon herczegeket, kiknek nyilatkozatai és tettei az állam biztonlétét veszélyeztetik. A kormány e nyilatkozata daczára Barbey indítványa 148 szavazattal 132 ellenében, valamint a kormányjavaslat czikke 172. szóval 89 ellenében elvettetett. Say beszéde után Waddington ellen javaslata 165 szavazattal 127 ellen elfogadtatott, mely szerint azon herczegek, kik trónkövetelési tényt követnek el, vagy az állam biztonléte ellen irányzott nyilatkozatot tesznek, száműzetéssel bűntetteinek és perük az esküdtszék vagy a szenátus elé vitetik. Vezeklés. A szerelem hídja szerzőjétől. Angolból szabadon fordította: A m i c a. XVII. (34. Folytatás . •— De most már elhajítod őket ? ugye Etel? A leány gyönyörködve nézett rajok. — Nem, hiszen — mondá — az bevallása volna kishitű babonásságomnak. Én olyan nemzedékből származom, mely nem ismer félelmet, soha sem néz vissza, szavát nem hozza vissza s megmarad a mellett a mit tesz. Családunk jeligéje ez: „Gordon áll a mellett a mit Gordon tesz.“ J. A „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1883. február 14. Adorján Sári. Rajz. — ^ Azt beszélik, hogy abban az időben 0z-zá lógható szép leány egyetlen egy láb ^ v°^ a szőke Nyikó mentén. Hosszú geszteszin haja olyan vastag fonatban csünd alá, mint egy kötél, két piros arcza, affín dereka, piczi lábai ritkították párlat az egész nemes székben s a ki nagy, lett‘ ^Id szeme^e belepillantott, holdassá tőle. A érültrekt’ uram fia János, mikor haza várott az az Adora kollegyumból le is pingálta ^Sárfiára’ °lyan SZéP ^ eyedül való leány volt, két telek, öt j2, s négy czifra ökör nézett reá, tett *8 V°^’ ^ as vedL dolg°zni *3 szere" ^ ’ nanem azért mégse járt utána senki. ./Valvi legények, ha kérdezte valaki 2^1 miért engedik Adorján Sárit petrek árulni a tánczban, egyedül járni a kát*18ra (f°n6), csak megvonogatták vállu- 3 azt. . ^mán ez igy van.“ azt felelték : „_____ _ Édesanyja azt mondta, azért nem jár^ utáa, mert neki nem kell egy legény ’. „ Sári egyenesen kirukkolt vele, hogy 1 Dzony kéne Ambrus Péter is, Bere LT^r iS, hanem ha nem jönek, ő nem ^ utánuk. A végén is nem ő az oka, ■ük hogy úgy félnek a szemeitől, ő még nem futott egy után se, ezután se fog s ha nem akad a faluból, akad egyébünnen. Minden nádszálba befészkel a nádi darázs, majd csak eljön az övé is valamikor. Abban az egyben igaza is volt Sárinak, hogy félnek a legények az ő szemétől. Bere Gáspár vasárnaponként mindig azzal jött haza a tánczból, hogy ma is szinte megtánczoltatta Adorján Sárit. Már felé is indult volt, csak annyiban múlt el, hogy mielőtt oda ért volna, benézett a szemébe s attól aztán úgy elment a kurázsija, de úgy, hogy csak megállott a szoba közepén és nem tudott többé se elé, se hátra lépni egyet se. Hej pedig, ha egyszer kibírná a nézését, nemcsak megtánczoltatná, de meg is kérné másnap. Híjába, abban a két zöld szemben egy olyan rengeteg tenger van, amibe, ha beleesett valaki, ki nem úszik belőle ép elmével. Aztán mérgében vissza se ment többé a korcsmába mulatni. Tőle akár felgyújthatják a falut, ő ki nem mozdul a házból. Szégyenli magától azt a félénkséget, ő, Bere Gáspár, aki meg nem ijedt öt zetelaki bicskástól Segesváron, pedig mindeniknél csép volt, most féljen egy asszony-ember szemétől. . . . Nem, ez már meg se járja. Az asszony-ember ugyan nem jön neki cséppel, hadaróval, de mi haszna, ha két szemeivel úgy megveri, hogy elfelejti a kapitánnyá nevét is. Nem, többet rá se fog gondolni arra a leányra, ha belebolondul is. Hanem azért mégis csak előkeresett egy penészes ezüst húszast a punga fenekéről s elindult vele Jankuczinéhoz, aki bába, orákulum és doktora volt egy személyben az egész vidéknek, hogy mondja meg hát azért neki, ok nélkül fut-e Adorján Sári után. Még idáig ugyan nem futott tulajdonképen, mert jóformán nem is merészelt köszönni neki, de ha Jankucziné biztatja, nem nyugszik amíg felesége nem lesz. Ezt ő mondja, Bere Gáspár tartalékos tizedes, akit még a rekturam sem átallott komának leíni, olyan derék ember. Aztán megindult a kapu felé, vigyázva, hogy meg ne botoljék, mert az nem jelent jót ilyen alkalommal. Útjában számította a lépést: „menjek“, „ne menjek.“ A kapuig épen huszonhat lépés, arra a „ne menjek“ esik. Bere Gáspár tartalékos tizedes a huszonhatodik honvédzászlóaljnál és a rekt’uram komája, megvakarta erre a füle tövét. — Hm, ne menjek hát? Már most csak azért is elmegyek ! Hanem hát ide kinn hideg van, jó lesz szokmányt venni a hátamra. És Bere Gáspár tartalékos tizedes stb. stb. szépen visszasétált a kis szobába, nyakába keritette szokmányát (szűr) s elindult ismét. Útjában ismét számította a lépést s mondogatá: „menjek“, „ne menjek.“ Most csak huszonöt lépés volt a kapuig s a sors azt mondta „menjek.“ A hold olyan nyájasan tekintett reá, hogy Gáspár egészen felvidult. Néha-néha ugyan érzett a szíve környékén valamit, amit nem merészelt volna megnevezni széles világért, mert az nem valami volt, hanem valaminek a hiánya, a bátorságnak. Félt attól, amit neki Jankócziné fog mondani. Útjában elgondolta, mi lenne akkor, ha megtudnák, hogy ő kuruzslóhoz járt ma este. Hát bizony semmi más, minthogy minden legény kinevetné, minden leány incselkednék vele, — csupán egy nem---- az a zöldszemű. Aztán mit mondana rá, ,ha kérdenék, mit keresett ott. Hát... hát bizonynyal semmi mást, minthogy beteg volt a lova. Úgy van, ez jó lesz. Igen de . . . a lovat eladta a minap. — Hej, uramfia, de nehéz mesterség az a hazugság ! sóhajta föl. — De még ezekkel majd csak megélnék, hanem mit csinálnék akkor, ha véletlenül épen Adorján Sárival találkoznám. — Hászen annak épen nem tudnék hazudni, ha egyszeribe megfeszülnék is. E közben kiért a faluból, távolról látta mér a Jankucciné szalmafedelü vályog rezidencziáját s minél közelebb ért hozzá, annál inkább elszorult a szive Bere Gáspár tartalékos tizedesnek, a mest’uram komájának. Két oldalt a kukoricza földeken mindenütt emberalakokat vélt látni, a kik mind csak utána leskelődnek. Fenn az égen minden csillag zöld színben ragyogott s ő valamennyit párosával látta. Szent isten, csak valakivel ne találkozzék. E közben a kuruzsló ajtajához ért, kezét félénken tette a kilincsre, megnyomta, az ajtó nem nyilt ki. Hm, pedig oda benn világ van. Bizonyosan valaki nyomja belülről. Még egyszer próbálta kinyitni. Az ajtó feltárult s az elámult Bere Gáspár előtt ott állott a maga valóságában — Adorján Sári. Nem kérdezte egyik se, miért jött a másik, a szemek elmondottak mindent, szótlanul dőltek egymás karjaiba .... aztán . . . aztán nem volt már szükség a Jankócziné tudományára.