Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-10-19 / 240. szám
A negyedik évfolyam. ^ SZERKESZTŐI IRODA: . • ilvnt . i 16- s“- hová a lap szellemi részét illeti» közlemények ' " ‘ czimzendők. AZ „ELLEMZÉK‘7’ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . . 16 frt. II Negyedév a . . . 4 frt. . . . 8 frt. (I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára 5 kr. Kapuik u ..Ellenzők-1 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Ilinfí félévre • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, október 19, 1883. g"**"—"- m , ±^i ülj1 .jsggg—a—aaeaga—gfg ■■■■■■.■ KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Kelkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Kolozsvárit. Nichito.'s.a 00_»'J- tr\ A labirinth. Adótörvények módosításáról szóló Orvényjavaslatot tárgyal a most összeső pénzügyi bizottság elsősorban. Az kő tárgyalási nap folyó hó 17-ére volt tűzve, de a törvényjavaslat szövege jleg 16-án délben nem volt a bizottság [í£e között. Elnapoltatott tehát a tárgyalás 18-ára, hogy legyen a tagoknak Ifjak a tanulmányozásra (!) megtanulták-e és mit tanultak bele, majd meglátjuk a tárgyalások rend A magunk részéről annyit megemlhetünk, hogy ezen javaslat 17 szagból áll és három millió jövedelmi ihletet helyez kilátásba. Miként? ... azt volna megmondani. „Nyolcz meg volcz, az tizennyolcz, meg nyolcz, az izonnyolcz.“ Frisseség nem ördögg. „Kurta kigyó nyelve, farka süljön ijön e habarczba; tüzes gyikszem, bénháj, varjú velő, kutyaszáj, zsidóvese, kiepéje, tiszafa szúrós tüskéje... még tigris kélt belé s azzal kész a aga lé!u E szörnyű boszorkánynóta zug az ember fejében, ha végig küzdi magát a ■izügyminiszter azon indokolásán, mely az általános jövedelmi pótadórólló javaslatát előterjeszti. A ki nem ir bujkálni a számok tömkelege kö zt. s nem akarja sem elrejteni a va séin beburkolni az igazságot, az igy szól: „Élvezed ezen állam jótéteményeit, iszod forrásvizét, szívod levegőt. meg vagy védelmezve háborúban ■ békében — s ezen szolgálatokért szetsz az államnak 3 vagy 4 vagy 5 -rezentet a te jövedelmeidből.“ Ez üthető beszéd, s minden rendes gazda, aki számot tud vetni helyzetével, tud, fogja, hogy szemben az állammal ő az ő tartozása. De van-e anyától született ember ,a Magyarországon, aki meg tudná mondani, hogy menynyi az ő adója ? Igenis meg tudja mondani post testa a ult évekről, de nem tudja senki megmondani előre. És ezen körülmény a mi adózási rendszerünknek legégetőbbbei közé tartozik, mert az a körülmény állandó zavarban tartja a magánoktatást s azt okozza, hogy nálunk mindenki mindig adós. A pénzügyminiszter igy beszél: Van neked x jövetelmed, ez sokszoroztatik 7-tel, ennek redménye elosztatik 3 és féllel s aminkát kijön, annak 10 százalékát jövedelmi pótadóba fizeted. Már most kérdezzük meg bárkitől, hogy minő tudományos alapra van fektetve ez a számítás. Miért kell az adókulcsot ily bonyolult számításban keresni. Nem egyébre való ez, mint a narizálás a sebészetben; nem gyógyítás czélja, hanem az öntudat pillanatnyi dőlése. Ne tudja az áldozat, hogy valóban minő operátió hajtázik rajta — ez a czél. Tegyük még ehez a százalékos adópótlékot, a ki tudja százalékos községi pótlékot, aztán ,a l útmunka váltságot — stb. úgy, hogy : az adófizető „objektum“ egyszerre megtudná, hogy mi az ő tartozása, hanyatt esnék rémületében. így azonban mia néz a törvényekben, számot veti át bevételeivel s kitűnik, hogy p. o. bert az adótartozása. Valahogy csak beinálom egy év alatt, gondolja magában, s megnyugszik sorsán. De jön- e a többi czimek. Év végén megnéz könyvecskéjét. A 40 frt helyett beletett 65 frtot — és ez a legjobb esek közé tartozik, de befizet akárhány Wetvanat is. És utoljára sem tudja, hogy van e még tartozása, s nem kotogtat-e ajtaján a végrehajtó. Helyzetünk az, hogy egy rendes alpolgár, aki szigorúan megadja az állnak ami az államé, az összes indirekt adókkal együtt, összes bevételnek (nem jövedelmének) háromnaii részét adóba fizeti. Az ilyen állast nem elviselhető sokáig, mert ez minden embert előbb-utóbb koldusbotra itatna. Az emberek tehát úgy segíteik a dolgon, hogy begombolkoznak az 'jW előtt. Az egyik eltagadja, a más eltitkolja, a harmadik elhallgatja, a negyedik kijátsza a valót. És aztán járnak komissióval komissióra, kérnek, rimánkodnak,votumot ígérnek, fenyegetődznek, felfolyamodnak, pörlekednek hetekig. Elég baj, de nem tehetnek egyebet, mert a követelés egész nagyságát minden járulékaival, tartozékaival együtt egész pereputtyo d el, fizikai lehetetlenség megadni. Közgazdasági életünk sovány voltának ez az egyik fő forrása. Az állam mindenről leszedi a tejfölt — s bizony a savóban kevés a táperő. Innen van az is, hogy kisiparunknál és kisebb kereskedőinknél a tőkegyűjtés ismeretlen fogalom. Politikai hírek. — Az országos ügyvédi értekezlet. A budapesti ügyvédi kör működő bizottsága dr. Unger Alajos elnöklete alatt f. hó 15- én tartotta második ülését az országos ügyvédi értekezlet tárgyában, amelyen a mozgalom kezdeményezője, dr. Deli Adami Rezső, miután a terv egyhangúlag helyeseltetett, részletes programtervezetét bemutatta és behatóan indokolta. E szerint az országos ügyvédi értekezlet elé a kör által terjesztendő javaslatok — fentartatván ezen kívül minden egyes tag egyéni indítványozási joga és az értekezlet napirendmegállapítási szabadsága — kiterjednek az ügyvédi és bírói szervezetre, polgári és bűnvádi eljárásra és a közoktatási bíráskodásra. Nevezetesen kimondaná az országos értekezlet : 1. Országos, állandó ügyvédi szövetkezeti egylet alapításának szükségességét (melyet nyomban meg is alapítana). 2. Az ügyvédi rendtartás reformjának elodázhatlan voltát a következő alapokon : a) a kar valódi teljes autonómiája a tagok felvétele, a kamák kormányzata és a fegyelmi bíráskodás körül s ennek követelményeként a karból választott bírák részvétele a felebbviteli fórumban; b) a kamrák kötelező egyeztető bíráskodása az ügyvédi képviseletből ügyvéd és fél között származó perekben; c) az érdekelt kamara ügyészének vádjoga oly bíró vagy más hatósági személy fegyelmi fóruma előtt, aki a karnak méltóságát vagy védői szabadságát egyes ügyvéd személyében megsértette ; d) a díjszerződési szabadság érdekében a quota litis kikötésének megengedése és ily szerződés hiányában az önkényű birói megállapítás helyett arra alkalmas ügyekre nézve díjszabályzati törvény alkotása. 3. A jogkereső közönség érdekében a) azon birói jognak eltörlését, hogy a teljesen vagy túlnyomóan pervesztes fél „a per körülményeinél fogva“ a költség alól felmentessék (1868. LIV. t. ez. 252. §.); b) a bagatell-törvény (1877. XXII. t. ez.) reformját oly irányban, hogy az illetékesség czélszerüen szabályoztassék, a pervesztes fél a költségben marasztaltassék és az ítélet érdemében is fellebbeztessék a kir. törvényszékre. 4. Szükségesnek tartja a polgári és bűnvádi eljárás teljes nyilvánosságát, szóbeliségét s közvetlenségét és minden ettől eltérő javaslatot kárhoztat; különösen a bűnvádi eljárás ugyanezért, valamint a polgári szabadságot biztosító hatalomosztás érdekében az esküdtszéki intézményre fektetendő a mely a magyar állameszme kívánalmainak megfelelő alakban szervezendő. 5. A közigazgatás minden ágában szervezendő a közigazgatási bíráskodás független bíróságok, ügyvédi képviselet, nyilvánosan és szóbeli eljárás biztosítékaival.- Fogaras megye legutóbbi közgyűlésén elfogadták a megyeház építésére vonatkozó tervet és költségvetést egyúttal megállapítoták a megye jövő évi költségvetését. A törcsvári és árpási járásokban a szolgabirói állás üresedésben lévén, a közgyűlés a a törcsvári járásba Papp Konstantin megyei első aljegyzőt, az árpási járásban pedig Belle Sándor volt tárkányi járási segédszolgabírót választotta szólgabírónak. Ingerült jelenetre adót alkalmaz Benedek Gyula megyei tiszti ügyésznek az az indítványa, hogy a virilisták lajstromából töröltessék ki Horvát Mihály főispánnak neve, minthogy még nincsen két éve annak, hogy a főispán a megye területén lakik A főispán ez indítvány tárgyalása előtt, az elnöki tisztet a főjegyzőnek adta át, maga pedig elhagyta a gyűléstermet. Az erre támadt heves felszólalások után Benedek indítványát a közgyűlés elvetette, a főispán azonban, mikor újra visszatért a gyűlésterembe, kijelentette, hogy nem fogja igénybe venni a legtöbb adófizetőt megillető jogot, mert a törvénytelenségnek látszatát is ki akarja kerülni. A volt egyéves önkéntesek számára, akik most áttérettek a honvédséghez és itt a tiszti vizsgát szándékoznak letenni, a honvédelmi minisztérium tudvalevőleg Budapesten külön kéthavi tanfolyamot állít. E tanfolyam, mint halljuk, f. évi nov. 2-án fog megnyittatni. Érdekelt körökben általánosan az az óhaj nyilvánul, hogy e tanfolyam az esti órákban tartassák, miután a nappali órákban a tanfolyamot kevesen látogathatnák oly rendesen, amint kívánnák. Úgy hisszük, hogy ezen méltányos óhaj teljesítése nem ütköznék nagy nehézségekbe. Megelégedéssel constatáljuk egyúttal, hogy a honvédséghez áttett volt egyéves önkéntesek dicséretes buzgalmat tanúsítottak. Az október 15-én megkezdett vizsgák jó eredménynyel folynak , az eddig megvizsgáltaknak csak igen csekély töredékét kellett visszautasítani. A novemberi tanfolyamra igen számosan jelentkeztek. A horvátokról lávdják Zágrábból, hogy „néhány kiváló pártember a jövő hét kezdetén Bécsbe megy, hogy a delegáczionális tárgyalások alkalmából ott időző magyar miniszterekkel az alkotmányos állapotok helyreállítása felett tárgyalásokat folytasson. „Ez annyit tesz, hogy a horvát urak már nem Budapestre, hanem Bécsbe mennek, ha a magyar miniszterekkel akarnak beszélni, mivelhogy jól tudják, hogy a magyar miniszterelnök Bécsben olyan puha, aminknek a döntő körök kívánják. A horvátok fel akarják használni bécsi összeköttetéseiket, követeléseiknek érvényesítésére. A horvátok azért mennek Bécsbe a delegáczionális tárgyalások idején, hogy mikor a magyar miniszterekkel tárgyalnak, egyúttal a katonai körökkel és az osztrák föderalistákkal konspirálhassanak. Csak annyit lesz képes velük végezni a magyar minisztérium ott, amennyit az osztrák jobboldal a horvátoknak javasol. Kiváncsiak vagyunk, vájjon Tisza Kálmán bele fog-e egyezni abba, hogy az ország határain kívül egyezkedjék, az ország állampolgáraival? A horvát kérdés, melyet csúfosan elintéztek az imént, most kezdődik még csak igazán. Párisi jelentések szerint a „Neue Freie Presse“ tudósítója beszélt Hérisson kereskedelmi miniszterrel a kereskedelmi szerződés érdekében kezdett alkudozásokról. A miniszter úgy nyilatkozott, hogy mind a két fél a legjobb akarattal van eltelve. Eddig a hajózás ügye tárgyaltatott és nem mutatkozott differentia. Ezután a consulatusok ügye és az örökösödési kérdések következnek, végre a tarifára fog kerülni a sor. A miniszter megjegyezte, hogy Magyarországnak az állatok tarifájára vonatkozó követelései nagyobbak, semhogy könynyen elfogadhatná őket Francziaország, de különben minden a követelések formulázásától függ. Ez a kérdés nehézséget okozhat. Arra a kérdésre, vajjon ezt a nehézséget az alkudozás megszakítása követelhetné-e, azt felelte a miniszter, hogy eddig semmi sem szolgáltat okot erre az eshetőségre ; ő azt nem reméli, hogy a szerződés megkötése most valóban meg fog történni, de a Magyarország részéről várható nehézségek minden esetre nagyobbak, mint az Ausztria részéről várhatók. Más forrásból arról értesül a tudósító, hogy az alkudozás több hétig elhúzódik, mert a vitás tételekről jelentést kell tenni Bécsbe és Budapestre és várni az utasításokra. A Tisza-kormány politikája. Nyolcz éve, hogy tart Tisza Kálmán kormányzása, s a kormánypárt nagy táborában a hlymnuszok még most is úgy zengenek feléje, mintha,, szűz kormányzata éveit élné. Föl van mutatva a nemzetnek a szabadelvű téren való óriási haladása. Ki van mutatva, hogy mily kettőzött erővel igyekszik a modern czivilizált államok sorában elfoglalni ama helyet, melyet létjogosultsága, történelmi múltja, alkotó ereje, állami súlya nékre kijelöl. És el van mondva : minő belreformok vitettek keresztül a Tisza-kormány által, hogy Magyarország belviszonyai konsolidáltassanak. Hangzanak a nagy jelszavak ily félekép: „Állami egység“.— „Magyarnemzet prestige “-je. — „Anyagi, erkölcsi haladás“. — „Erős magyar nemzeti politika“, stb. stb. Mindez eléretett részben, részben ezután fog eléretni — hangzik a nóta tovább, ha az isteni gondviselés megtartja a kormányrúdon Tisza Kálmán providencziális államférfiút, s megtartja mögötte a szabadelvű pártot, hogy őt nemzeti politikája keresztülvitelében támogathassa, mint eddig tette! És a nemzet? Talán lesz nyugodt persze, hogy egy pillanatra hideg észszel, józan számítással átlássa helyzetét, ama humbug tarka szivárvány fátyolon át, melyet folyton szőnek szeme elé, hogy ne lásson. Az elbódult embernek is vannak ezon pillanatai. A nemzetnek is van. Van főleg akkor, midőn a hatalom leginkább hiszi, hogy a nemzeti érzület végleg el van tompulva. Ha a Tiszakormány aerája alatt volt valaha alkalom, hogy a magyar nemzet fölriadjon álmából, — ez alkalom sohasem kínálkozott oly pregnáns alakban, mint ép most, mikor Magyarországnak alkalma nyilt teljes parliamenti világításban megláthatni a Tisza rezignáló, gyáva nemzetiségi politikáját. A horvát kérdés a legméltóbb s fájdalom a legszomorubb példa rá. Mi van még hátra a jövőre, melylyel érvelni lehessen a Tisza-kormány fennállásának szüksége mellett? Ha eddig az ellenzék rámutatott rendszertelen alkotásaira, félszeg és félig kivitt intézkedéseire, a jelszó rá mindig az volt: „Majd meglátjátok e kormány erős kezét szemben a nemzetiségekkel.“ Megláttuk fájdalom azt is! . . S ezzel az utolsó tromf is ki lett ütve. Többé ez országban senki sem kiváncsi Tisza Kálmán nemzetiségi politikájára, sőt az isten mentse is meg ez országot attól, hogy e kormány még e téren megkísérteni igyekezzék valamit. Mert akkor a teljes confoederáczió ütné föl zászlóját Szent István birodalmában. Az anyagi téren, hogy Tisza mit tud alkotni, megmutatta 8 év alatt. Nézzük meg az ipart, mit tett e kormány a magyar ipar érdekében ? Majd felelnek rá az osztrák iparosok, kik elárasztják Magyarország iparpiaczát. Kérdezzük meg a földmivest: könynyítve vannak-e terhei? Kérdezzük a nemzetet: hogy áll pénzügye? ott van Szapáry budgetje, nem rég terjesztő elé, felel ez rá. Deficit! . . Adóemelés ! . . Évről-évre. Ez a pénzügyi politika. Pedig Magyarország minden állam közt aránylag a legmagasabb egyenes adót viseli. S kecsegtet-e Szapáry határozottan, hogy a tervezett újabb adóemeléssel végre már lezáródik az örökös adó feljebb csigázás? Van gondja az ily ígéret kikerülésére, hanem a helyett azt mondja: „Hozzuk még meg az áldozatot a jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat elfogadásával, és azután adjunk bizonyos nyugalmat az adófizetőknek, hogy ne legyünk kénytelenek évről-évre újabb adóemelésekkel előlépni. De nagy szerényen hozzátéve a miniszter: Biztosítást e tekintetben a jövőre ugyan nem vállalhat, de kívánatosnak tartja a további adóemelést kikerülni.“ Az ily „kívánatos“ kifejezésekre, a tapasztaltak után, e kormánynyal szemben nem adunk semmit. És ez pénzügyi politika. Az adminisztráczió javult-e ? A megye ma mi ? Az egészségügy hogy áll? . . Felelnek rá a vármegyék. Hová tekintsünk ? Merre keressük Tisza Kálmán amaz alkotásait, melyek indokolttá tevék e férfiú politikai hitelveinek megváltoztatását? Ha van némi haladás, ez a természet törvényének ama kifolyása, mely észlelhető minden oly organizmuson, mely az életrevalóság ösztönét hordja szervezetében. Egy oly életteljes és erős nemzet, mint a magyar, bármely kormány alatt is megtette volna a fejlődés eme természetszerű haladását. Ehez nem kellett a nagy Tisza Kálmán önfeláldozása, mint ő szokott magáról beszélni. A magyar nemzet leszámolhat már nyugodt lelkiismerettel Tisza Kálmánnal. Elejtheti őt ama tudattal, hogy e férfiú sem több, mint az elődei voltak. De e fejlődő nemzetnek államférfiakra van szüksége, kik politikai nézetekkel, alkotó erővel, teremtő szellemmel bírnak. Nem napról-napra akar a magyar nemzet élni, hanem haladni erőteljes léptekkel egy oly kormány vezetése alatt, mely nem szégyenli elismerni azt, hogy van Magyarország, s tudja azt, hogy ez ország erős és független akar lenni. Tisza Kálmán eljátszta játékait! () maga játszotta el, útjában semmi és senki nem állott. Magyarország jól lakott már e politika rendszertelen meghunyászkodó irányával, tudni fogja, hogy mely párt zászlója alá sorakozzék. Ürmössy Lajos: Új adók. Tudvalevő dolog, hogy a pénzügyminiszter a jövő évi, hiány egy részét adókkal, a másik részét a régi adók fölemelésével akarja födözni. E tárgyban t. i. a föld-, ház-, tőkekamat-, járadék- és általános pótadók fölemeléséről szóló törvényjavaslatokat tegnap (okt 18.) tárgyalta a képviselőház pénzügyi bizottsága. Az ülésen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter volt jelen. Elnök az ülést megnyitván, Hegedűs Sándor előadó megjegyzi, hogy általánosságban elfogadja ugyan a javaslatot, de a jövedelmi pótadó elosztásánál lényeges módosításokat óhajt. Nevezetesen túlságosan kímélve látja a föld és házadót, — ellenben túlságosan sújtva az ingó tőkét s különösen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat. AIII. osztályú keresetadónál is a javaslattal szemben nagyobb könnyítéseket tervez. Mindezeket statistiai adatokkal igazolja, s nézeteinek elfogadása esetén a részletek átdolgozását és módosítását tartja szükségesnek. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter részletesen indokolja a törvényjavaslatot, melynek segélyével elérhetni véli azon czélt, hogy az államháztartás rendes kiadásai és bevételei között az egyensúly helyreállíttassék. A kínálkozó módozatok között a törvényjavaslat azon módot választotta, mely a 3 millió többletet biztosítja, de egyúttal némi arányosságot hoz az eddigi alapadókba s azáltal, hogy a földadó alapját 29 millióról 26 millióra szállítja le, ezen földadó kímélését is éri el. Egyébként nem ellenzi, hogy a bizottság az egyes részletekben s az egyes adók felosztásában módosításokat eszközöljön. Helfy Ignácz sokkal fontosabbnak tartja a javaslatot, semhogy a felett már most — néhány nap után— dönteni lehessen. Mielőtt érdemileg hozzászólana, kéri a tárgyalás elhalasztását. Wahrmann, Hellynek halasztási indítványához, bár elismeri az adatok hiányosságát, nem járulhat. Aki eleve foglalkozott már e javaslattal, annak elég alkalma lehetett az adatok beszerzésére. Mindez azonban nem akadályozza, hogy előadó által kifejtett módosítások felett ne folyhatnék tanácskozás. Nem tartozik azok közé, kik azt állítják, hogy az ingó vagyon kevésbbé volna megadóztatva, mint az ingatlan. A pénzügyminiszter nagy súlyt fektetett azon kedvezményekre, mit az új ipar érdekében tett a törvényhozás, de ezzel ellentétbe áll a javaslat, mely a fennálló ipart mélyen sújtja. Nem helyesli az adómentes házakra rótt adót; jogsértést lát benne, hiszen maga a kormány azért adta drágán el a fővárosban levő háztelkeket, mert a házakat a törvény értelmében adómenteseknek hirdette. Rakovszky István a javaslatot nem nagy örömmel ugyan de elfogadja. A föld és házbirtok adójának emelésével igen vigyázva kell bánni. A javaslat csak úgy fogadható el, ha az eddig úgy is túlterhelt föl- és házadók a tervezett kíméletben részesülnek. A földadónál egyszers mindenkorra megállapított jövedelem van megadóztatva, akár van termés, akár nincs. A jövedelem itt mindig bizonytalan, de az adó százaléka mégis folyton bizonyos és megállapított. Kénytelen szóló reflektálni azon állításra is, mintha az állam a házaknak adómentességet ígért volna s megszegi a szavát. Ez nem áll, mert jövedelmi pótadót eddig is fizettek az új házak ; a különbség a régi és az újonan épült házak között az, hogy ezek az alapadót nem fogják fizetni. Szóló elfogadja a javaslat indokait, de kijelenti, hogy aggodalmai vannak az előadó és Wahrmann terveivel szemben, melyeket nem tud helyeselni. Kéri a bizottságot, fogadná el az eredeti javaslatot. Szilágyi D. Helfy indítványát pártolja. Az egész javaslat ezért a 3 millió frt többlet beszerzése, az alapadót itt-ott leszállítja a javaslat s a pótadót fölemeli. A javaslat sikere attól függ, hogy az adóteher arányos-e. E kérdés megítélése nagy kombinácziót igényel. Tényleg csak két nap volt e javaslat tanulmányozására. A formai okon kívül felhozza szóló, hogy az egyensúlynak a javaslatban foglalt célzattal való helyreállításához nem járulhat. Mikor az ált. jövedelmi pótadó behozatott, az csak ideiglenesen történt. Nem volt ez adó igazságos, maga a kormány elismerte azt akkor, de szükség volt rá. S most az ideiglenességet nem hogy megszüntetné, de folytattatja a kormány, sőt rosszabbá teszi a helyzetet. A javaslat formája sem szerencsés. A sokszorozás a megértést igen nehezíti, s az adónak nagyságát nem engedi tisztán látnunk. A főbikáját a pótadónak csak fokozza a forma. Tényleg ugyan ez nem egyéb, mint az