Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-10-19 / 240. szám

A negyedik évfolyam. ^ SZERKESZTŐI IRODA: . • ilv­nt . i 16- s“- hová a lap szellemi részét illeti» közlemények ' " ‘ czimzendők. AZ „ELLEMZÉK‘7’ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . . 16 frt. II Negyedév a . . . 4 frt. . . . 8 frt. (I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 5 kr. Kapuik u ..Ellenzők-1 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Ilin­­fí félévre • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, október 19, 1883. g"**"—"- m , ±^i ülj1 .jsggg—a—aaeaga—gfg ■■■■■■.■ KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Kelkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Kolozsvárit. N­­ichito.'s.a 00_»'J- tr\ A labirinth. Adótörvények módosításáról szóló Orvényjavaslatot tárgyal a most össze­ső pénzügyi bizottság első­sorban. Az kő tárgyalási nap folyó hó 1­7-ére volt tűzve, de a törvényjavaslat szövege jleg 16-án délben nem volt a bizottság [í£e között. Elnapoltatott tehát a tár­­gyalás 18-ára, hogy legyen a tagoknak Ifjak a tanulmányozásra (!) m­egtanulták-e és mit tanultak be­le, majd meglátjuk a tárgyalások rend­ A magunk részéről annyit megem­­lhetünk, hogy ezen javaslat 17 sza­gból áll és három millió jövedelmi ihletet helyez kilátásba. Miként? ... azt volna megmondani. „Nyolcz meg volcz, az tizennyolcz, meg nyolcz, az izonnyolcz.“ Frisseség nem ördög­­g. „Kurta kigyó nyelve, farka süljön ijön e habarczba; tüzes gyikszem, bé­­nháj, varjú velő, kutyaszáj, zsidóvese, kiepéje, tiszafa szúrós tüskéje... még tigris kélt belé s azzal kész a aga lé!u E szörnyű boszorkánynóta zug az ember fejében, ha végig küzdi magát a ■izügyminiszter azon indokolásán, mely­­ az általános jövedelmi pótadóról­­­ló javaslatát előterjeszti. A ki nem i­r bujkálni a számok tömkelege kö­­ zt. s nem akarja sem elrejteni a va­ séin beburkolni az igazságot, az igy szól: „Élvezed ezen állam jótétemé­nyeit, iszod forrásvizét, szívod levegő­­t. meg vagy védelmezve háborúban ■ békében — s ezen szolgálatokért szetsz az államnak 3 vagy 4 vagy 5 -rezentet a te jövedelmeidből.“ Ez üthető beszéd, s minden rendes gazda, aki számot tud vetni helyzetével, tud­­, fogja, hogy szemben az állammal ő az ő tartozása. De van-e anyától született ember ,a Magyarországon, a­ki meg tudná mondani, hogy menynyi az ő adója ? Igenis meg tudja mondani post testa a ult évekről, de nem tudja senki meg­mondani előre. És ezen körülmény a mi adózási rendszerünknek legégetőbb­­bei közé tartozik, mert az a körül­­mény állandó zavarban tartja a magán­oktatást s azt okozza, hogy nálunk mindenki mindig adós. A pénzügymi­niszter igy beszél: Van neked x jöve­telmed­, ez sokszoroztatik 7-tel, ennek redménye elosztatik 3 és féllel s ami­nkát kijön, annak 10 százalékát jöve­­delmi pótadóba fizeted. Már most kér­­dezzük meg bárkitől, hogy minő tudo­mányos alapra van fektetve ez a szá­mítás. Miért kell az adókulcsot ily bonyolult számításban keresni. Nem egyébre való ez, mint a nar­­izálás a sebészetben; nem gyógyítás­­ czélja, hanem az öntudat pillanatnyi dőlése. Ne tudja az áldozat, hogy va­lóban minő operátió haj­tázik rajta — ez a czél. Tegyük még ehez a százalékos adópótlékot, a ki tudja százalékos községi pótlékot, aztán ,a l útmunka váltságot — stb. úgy, hogy :­ az adófizető „objektum“ egyszerre megtudná, hogy mi az ő tartozása, ha­­nyatt esnék rémületében. így azonban mia néz a törvényekben, számot vet­­i át bevételeivel s kitűnik, hogy p. o. b­ert az adótartozása. Valahogy csak beinálom egy év alatt, gondolja ma­­gában, s megnyugszik sorsán. De jön- e a többi czimek. Év végén megné­­z könyvecskéjét. A 40 frt helyett be­letett 65 frtot — és ez a legjobb ese­­­k közé tartozik, de befizet akárhány Wetvanat is. És utoljára sem tudja, hogy van e még tartozása, s nem ko­­togtat-e ajtaján a végrehajtó. Helyzetünk az, hogy egy rendes alpolgár, a­ki szigorúan megadja az állnak a­mi az államé, az összes in­­direkt adókkal együtt, összes bevéte­lnek (nem jövedelmének) háromnai­i részét adóba fizeti. Az ilyen álla­st nem elviselhető sokáig, mert ez mind­en embert előbb-utóbb koldusbotra itatna. Az emberek tehát úgy segíte­­i­k a dolgon, hogy begombolkoznak az 'j­W előtt. Az egyik eltagadja, a má­­s eltitkolja, a harmadik elhallgatja, a negyedik kijátsza a valót. És aztán jár­nak komissióval komissióra, kérnek, ri­­mánkodnak,votumot ígérnek, fenyegetődz­­nek, felfolyamodnak, pörlekednek hetekig. Elég baj, de nem tehetnek egyebet, mert a követelés egész nagyságát min­­den járulékaival, tartozékaival együtt egész pereputtyo d el, fizikai lehetetlen­ség megadni. Közgazdasági életünk sovány vol­tának ez az egyik fő forrása. Az állam mindenről leszedi a tejfölt — s bizony a savóban kevés a táperő. Innen van az is, hogy kisiparunknál és kisebb keres­kedőinknél a tőkegyűjtés ismeretlen fo­galom. Politikai hírek. — Az országos ügyvédi értekezlet. A budapesti ügyvédi kör működő bizottsága dr. Unger Alajos elnöklete alatt f. hó 15- én tartotta második ülését az országos ügy­védi értekezlet tárgyában, a­melyen a moz­galom kezdeményezője, dr. Deli Adami Re­zső, miután a terv egyhangúlag helyeselte­­tett, részletes program­tervezetét bemutat­ta és behatóan indokolta. E szerint az országos ügyvédi érte­kezlet elé a kör által terjesztendő javaslatok — fentartatván ezen kívül minden egyes tag egyéni indítványozási joga és az értekezlet napirendmegállapítási szabadsága — kiter­jednek az ügyvédi és bírói szervezetre, pol­gári és bűnvádi eljárásra és a közoktatási bíráskodásra. Nevezetesen kimondaná az or­szágos értekezlet : 1. Országos, állandó ügyvédi szövet­kezet­i egylet alapításának szükségességét (melyet nyomban meg is alapítana). 2. Az ügyvédi rendtartás reformjának elodázhatlan voltát a következő alapokon : a) a kar valódi teljes autonómiája a tagok felvétele, a kam­ák kormányzata és a fe­gyelmi bíráskodás körül s ennek követel­ményeként a karból választott bírák rész­vétele a felebbviteli fórumban; b) a kam­rák kötelező egyeztető bíráskodása az ügy­védi képviseletből ügy­véd és fél között szár­mazó perekben; c) az érdekelt kamara ügyé­szének vádjoga oly bíró vagy más hatósá­gi személy fegyelmi fóruma előtt, a­ki a karnak méltóságát vagy védői szabadságát egyes ügyvéd személyében megsértette ; d) a díjszerződési szabadság érdekében a quota litis kikötésének megengedése és ily szer­ződés hiányában az önkényű birói megál­lapítás helyett arra alkalmas ügyekre néz­ve díjszabályzati törvény alkotása. 3. A jogkereső közönség érdekében a) azon birói jognak eltörlését, hogy a telje­sen vagy túlnyomóan pervesztes fél „a per körülményeinél fogva“ a költség alól fel­mentessék (1868. LIV. t. ez. 252. §.); b) a bagatell-törvény (1877. XXII. t. ez.) reform­ját oly irányban, hogy az illetékesség czél­­szerüen szabályoztassék, a pervesztes fél a költségben marasztaltassék és az ítélet ér­demében is fellebbeztessék a kir. törvény­székre. 4. Szükségesnek tartja a polgári és bűnvádi eljárás teljes nyilvánosságát, szó­beliségét s közvetlenségét és minden ettől eltérő javaslatot kárhoztat; különösen a bűn­vádi eljárás ugyanezért, valamint a polgári szabadságot biztosító hatalom­osztás érdeké­ben az esküdtszéki intézményre fektetendő a mely a magyar állameszme kívánalmainak megfelelő alakban szervezendő. 5. A közigazgatás minden ágában szer­vezendő a közigazgatási bíráskodás függet­len bíróságok, ügyvédi képviselet, nyilváno­san és szóbeli eljárás biztosítékaival.­­- Fogaras megye legutóbbi közgyűlé­sén elfogadták a megyeház építésére vonat­kozó tervet és költségvetést egyúttal megál­­lapítoták a megye jövő évi költségvetését. A törcsvári és árpási járásokban a szolga­­birói állás üresedésben lévén, a közgyűlés a a törcsvári járásba Papp Konstantin megyei első aljegyzőt, az árpási járásban pedig Bel­le Sándor volt tárkányi járási segédszolga­­bírót választotta szólgabírónak. Ingerült je­lenetre adót alkalmaz Benedek Gyula me­gyei tiszti ügyésznek az az indítványa, hogy a virilisták lajstromából töröltessék ki Horvát Mihály főispánnak neve, mint­hogy még nincsen két éve annak, hogy a főispán a megye területén lakik­ A főispán ez indítvány tárgyalása előtt, az elnöki tisz­tet a főjegyzőnek adta át, maga pedig el­hagyta a gyűléstermet. Az erre támadt he­ves felszólalások után Benedek indítványát a közgyűlés elvetette, a főispán azonban, mikor újra visszatért a gyűlésterembe, ki­jelentette, hogy nem fogja igénybe venni a legtöbb adófizetőt megillető jogot, mert a törvénytelenségnek látszatát is ki akarja kerülni.­­ A volt egyéves önkéntesek számá­ra, a­kik most áttérettek a honvédséghez és itt a tiszti vizsgát szándékoznak leten­ni, a honvédelmi minisztérium tudvalevőleg Budapesten külön kéthavi tanfolyamot ál­lít. E tanfolyam, mint halljuk, f. évi nov. 2-án fog megnyittatni. Érdekelt körökben általánosan az az óhaj nyilvánul, hogy e tanfolyam az esti órákban tartassák, miu­tán a nappali órákban a tanfolyamot ke­vesen látogathatnák oly rendesen, a­mint kívánnák. Úgy hisszük, hogy ezen méltányos óhaj teljesítése nem ütköznék nagy nehéz­ségekbe. Megelégedéssel constatáljuk egy­úttal, hogy a honvédséghez áttett volt egy­éves önkéntesek dicséretes buzgalmat tanú­sítottak. Az október 15-én megkezdett vizs­gák jó eredménynyel folynak , az eddig meg­­vizsgáltaknak csak igen csekély töredékét kellett visszautasítani. A novemberi tanfo­lyamra igen számosan jelentkeztek.­­ A horvátokról lávdják Zágrábból, hogy „néhány kiváló pártember a jövő hét kezdetén Bécsbe megy, hogy a delegáczio­­nális tárgyalások alkalmából ott időző ma­gyar miniszterekkel az alkotmányos állapo­tok helyreállítása felett tárgy­alások­at foly­tasson. „Ez annyit tesz, hogy a horvát urak már nem Budapestre, hanem Bécsbe men­nek, ha a magyar miniszterekkel akarnak beszélni, mivelhogy jól tudják, hogy a ma­gyar miniszterelnök Bécsben olyan puha, aminknek a döntő körök kívánják. A hor­­vátok fel akarják használni bécsi összeköt­tetéseiket, követeléseiknek érvényesítésére. A horvátok azért mennek Bécsbe a delegá­­czionális tárgyalások idején, hogy mikor a magyar miniszterekkel tárgyalnak, egyút­tal a katonai körökkel és az osztrák föde­­ralistákkal konspirálhassanak. Csak annyit lesz képes velük végezni a magyar minisz­térium ott, amennyit az osztrák jobboldal a horvátoknak javasol. Kiváncsiak vagyunk, vájjon Tisza Kálmán bele fog-e egyezni ab­ba, hogy az ország határain kívül egyez­kedjék, az ország állampolgáraival? A hor­­vát kérdés, melyet csúfosan elintéztek az imént, most kezdődik még csak igazán.­­ Párisi jelentések szerint­ a „Neue Freie Presse“ tudósítója beszélt Hérisson ke­reskedelmi miniszterrel a kereskedelmi szer­ződés érdekében kezdett alkudozásokról. A miniszter úgy nyilatkozott, hogy mind a két fél a legjobb akarattal van eltelve. Eddig a hajózás ügye tárgyaltatott és nem mutatkozott differentia. Ezután a consula­­tusok ügye és az örökösödési kérdések kö­vetkeznek, végre a tarifára fog kerülni a sor. A miniszter megjegyezte, hogy Ma­gyarországnak az állatok tarifájára vonat­kozó követelései nagyobbak, semhogy köny­­nyen elfogadhatná őket Francziaország, de különben minden a követelések formulázá­­sától függ. Ez a kérdés nehézséget okozhat. Arra a kérdésre, vajjon ezt a nehézséget az alkudozás megszakítása követelhetné-e, azt felelte a miniszter, hogy eddig semmi sem szolgáltat okot erre az eshetőségre ; ő azt nem reméli, hogy a szerződés megköté­se most valóban meg fog történni, de a Magyarország részéről várható nehézségek minden esetre nagyobbak, mint az Ausztria részéről várhatók. Más forrásból arról értesül a tudósító, hogy az alkudozás több hétig elhúzódik, mert a vitás tételekről jelentést kell tenni Bécsbe és Budapestre és várni az utasí­tásokra. A Tisza-kormány politikája. Nyolcz éve, hogy tart Tisza Kál­mán kormányzása, s a kormánypárt nagy táborában a hlymnuszok még most is úgy zengenek feléje, mintha,, szűz kormányzata éveit élné. Föl van mutat­va a nemzetnek a szabadelvű téren va­ló óriási haladása. Ki van mutatva, hogy mily kettőzött erővel igyekszik a modern czivilizált államok sorában el­foglalni ama helyet, melyet létjogosult­sága, történelmi múltja, alkotó ereje, állami súlya nékre kijelöl. És el van mondva : minő belreformok vitettek ke­resztül a Tisza-kormány által, hogy Ma­gyarország belviszonyai konsolidáltassa­­nak. Hangzanak a nagy jelszavak ily félekép: „Állami egység“.— „Magyar­­nemzet prestige “-je. — „Anyagi, erköl­csi haladás“. — „Erős magyar nemzeti politika“, stb. stb. Mindez eléretett rész­ben, részben ezután fog eléretni — hang­zik a nóta tovább, ha az isteni gond­viselés megtartja a kormányrúdon Ti­sza Kálmán providencziális állam­fér­fiút, s megtartja mögötte a szabadelvű pártot, hogy őt nemzeti politikája ke­resztülvitelében támogathassa, mint ed­dig tette! És a nemzet? Talán lesz nyugodt persze, hogy egy pillanatra hideg észszel, józan számí­­tással átlássa helyzetét, ama humbug tarka szivárvány fátyolon át, melyet folyton szőnek szeme elé, hogy ne lás­son. Az elbódult embernek is vannak ezon pillanatai. A nemzetnek is van. Van főleg akkor, midőn a hatalom leg­inkább hiszi, hogy a nemzeti érzület végleg el van tompulva. Ha a Tisza­­kormány aerája alatt volt valaha alka­lom, hogy a magyar nemzet fölriadjon álmából, — ez alkalom sohasem kínál­kozott oly pregnáns alakban, mint ép most, mikor Magyarországnak alkalma nyilt teljes parliamenti világításban meg­láthatni a Tisza rezignáló, gyáva nem­zetiségi politikáját. A horvát kérdés a legméltóbb s fájdalom a legszomorubb példa rá. Mi van még hátra a jövőre, melylyel érvelni lehessen a Tisza-kor­mány fennállásának szüksége mellett? Ha eddig az ellenzék rámutatott rendszertelen alkotásaira, félszeg és fé­lig kivitt intézkedéseire, a jelszó rá mindig az volt: „Majd meglátjátok e kormány erős kezét szemben a nemze­tiségekkel.“ Megláttuk fájdalom azt is! . . S ezzel az utolsó tromf is ki lett ütve. Többé ez országban senki sem kiváncsi Tisza Kálmán nemzetiségi po­litikájára, sőt az isten mentse is meg ez országot attól, hogy e kormány még e téren megkísérteni igyekezzék vala­mit. Mert akkor a teljes confoederáczió ütné föl zászlóját Szent István birodal­mában. Az anyagi téren, hogy Tisza mit tud alkotni, megmutatta 8 év alatt. Nézzük meg az ipart, mit tett e kor­mány a magyar ipar érdekében ? Majd felelnek rá az osztrák iparosok, kik el­árasztják Magyarország ipar­piaczát. Kérdezzük meg a földmivest: köny­­nyítve vannak-e terhei? Kérdezzük a nemzetet: hogy áll pénzügye? ott van Szapáry budgetje, nem rég terjesztő elé, felel ez rá. Defic­it! . . Adóemelés ! . . Évről-évre. Ez a pénzügyi politika. Pe­dig Magyarország minden állam közt aránylag a legmagasabb egyenes adót viseli. S kecsegtet-e Szapáry határozot­tan, hogy a tervezett újabb adóemelés­sel végre már lezáródik az örökös adó feljebb csigázás? Van gondja az ily ígéret kikerülésére, hanem a helyett azt mondja: „Hozzuk még meg az ál­dozatot a jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat elfogadásával, és azután adjunk bizonyos nyugalmat az adófize­tőknek, hogy ne legyünk kénytelenek évről-évre újabb adóemelésekkel elő­lépni. De nagy szer­ényen hozzá­téve a miniszter: Biztosítást e tekintetben a jövőre ugyan nem vállalhat, de kí­vánatosnak tartja a további adóemelést kikerülni.“ Az ily „kívánatos“ kifeje­zésekre, a tapasztaltak után, e kormány­nyal szemben nem adunk semmit. És ez pénzügyi politika. Az adminisztrá­­czió javult-e ? A megye ma mi ? Az egészségügy hogy áll? . . Felelnek rá a vármegyék. Hová tekintsünk ? Merre keressük Tisza Kálmán amaz alkotásait, melyek indokolttá tevék e férfiú politikai hitel­veinek megváltoztatását? Ha van némi haladás, ez a természet törvényének ama kifolyása, mely észlelhető minden oly organizmuson, mely az életrevaló­ság ösztönét hordja szervezetében. Egy oly életteljes és erős nemzet, mint a magyar, bármely kormány alatt is meg­tette volna a fejlődés eme természet­szerű haladását. Ehez nem kellett a nagy Tisza Kálmán önfeláldozása, mint ő szokott magáról beszélni. A magyar nemzet leszámolhat már nyugodt lelkiismerettel Tisza Kálmán­nal. Elejtheti őt ama tudattal, hogy e férfiú sem több, mint az elődei voltak. De e fejlődő nemzetnek államférfiakra van szüksége, kik politikai nézetekkel, alkotó erővel, teremtő szellemmel bír­nak. Nem napról-napra akar a magyar nemzet élni, hanem haladni erőteljes léptekkel egy oly kormány vezetése alatt, mely nem szégyenli elismerni azt, hogy van Magyarország, s tudja azt, hogy ez ország erős és független akar lenni. Tisza Kálmán eljátszta játékait! () maga játszotta el, útjában semmi és senki nem állott. Magyarország jól la­kott már e politika rendszertelen meg­hunyászkodó irányával, tudni fogja, hogy mely párt zászlója alá sorakozzék. Ürmössy Lajos: Új adók. Tudvalevő dolog, hogy a pénzügymi­niszter a jövő évi, hiány egy részét adók­kal, a másik részét a régi adók föleme­lésével akarja födözni. E tárgyban t. i. a f­ö­l­d-, h­á­z-, tő­­kekamat-, járadék- és általános p­ó­t­a­d­ó­k fölemeléséről szóló törvényjavas­latokat tegnap (okt 18.) tárgyalta a képvi­­selőház pénzügyi bizottsága. Az ülésen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter volt jelen. Elnök az ülést megnyitván, Hege­dűs Sándor előadó megjegyzi, hogy általánosságban elfogadja ugyan a javasla­tot, de a jövedelmi pótadó elosztásánál lé­nyeges módosításokat óhajt. Nevezetesen túl­ságosan kímélve látja a föld és házadót, — ellenben túlságosan sújtva az ingó tő­két s különösen a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatokat. A­­III. osztályú kere­setadónál is a javaslattal szemben nagyobb könnyítéseket tervez. Mindezeket statisti­ai adatokkal igazolja, s nézeteinek elfogadása esetén a részletek átdolgozását és módosí­tását tartja szükségesnek. Szapáry Gyula gróf pénzügymi­niszter részletesen indokolja a törvényjavas­latot, melynek segélyével elérhetni véli azon czélt, hogy az államháztartás rendes kia­dásai és bevételei között az egyensúly hely­re­állíttassék. A kínálkozó módozatok között a törvényjavaslat azon módot választotta, mely a 3 millió többletet biztosítja, de egy­úttal némi arányosságot hoz az eddigi alap­adókba s az­által, hogy a földadó alapját 29 millióról 26 millióra szállítja le, ezen földadó kímélését is éri el. Egyébként nem ellenzi, hogy a bizottság az egyes részle­tekben s az egyes adók felosztásában mó­dosításokat eszközöljön. Helfy Ignácz sokkal fontosabbnak tartja a javaslatot, semhogy a felett már most — néhány nap után­­— dönteni lehes­sen. Mielőtt érdemileg hozzászólana, kéri a tárgyalás elhalasztását. W­a­h­r­m­a­n­n, Hellynek halasztási in­dítványához, bár elismeri az adatok hiányos­ságát, nem járulhat. A­ki eleve foglalkozott már e javaslattal, annak elég alkalma le­hetett az adatok beszerzésére. Mindez azon­ban nem akadályozza, hogy előadó által ki­fejtett módosítások felett ne folyhatnék ta­nácskozás. Nem tartozik azok közé, kik azt állítják, hogy az ingó vagyon kevésbbé vol­na megadóztatva, mint az ingatlan. A pénz­ügyminiszter nagy súlyt fektetett azon ked­vezményekre, mit az új ipar érdekében tett a törvényhozás, de ezzel ellentétbe áll a javaslat, mely a fennálló ipart mélyen sújt­ja. Nem helyesli az adómentes házakra rótt adót; jogsértést lát benne, hiszen maga a kormány azért adta drágán el a fővárosban levő háztelkeket, mert a házakat a törvény értelmében adómenteseknek hirdette. Rakovszky István a javaslatot nem nagy örömmel ugyan de elfogadja. A föld és házbirtok adójának emelésével igen vigyázva kell bánni. A javaslat csak úgy fogadható el, ha az eddig úgy is túlterhelt föl- és házadók a tervezett kíméletben részesülnek. A föld­adónál egyszers mindenkorra megállapított jövedelem van megadóztatva, akár van ter­més, akár nincs. A jövedelem itt mindig bizonytalan, de az adó százaléka mégis foly­ton bizonyos és megállapított. Kénytelen szóló reflektálni azon állí­tásra is, mintha az állam a házaknak adó­­mentességet ígért volna s megszegi a sza­vát. Ez nem áll, mert jövedelmi pótadót eddig is fizettek az új házak ; a különbség a régi és az újonan épült házak között az, hogy ezek az alapadót nem fogják fizetni. Szóló elfogadja a javaslat indokait, de ki­jelenti, hogy aggodalmai vannak az előadó és Wahrmann terveivel szemben, melyeket nem tud helyeselni. Kéri a bizottságot, fo­gadná el az eredeti javaslatot. Szilágyi D. Helfy indítványát pár­tolja. Az egész javaslat ezért a 3 millió frt többlet beszerzése, az alapadót itt-ott le­szállítja a javaslat s a pótadót fölemeli. A javaslat sikere attól függ, hogy az adóte­her arányos-e. E kérdés megítélése nagy kombinácziót igényel. Tényleg csak két nap volt e javaslat tanulmányozására. A formai okon kívül felhozza szóló, hogy az egyen­súlynak a javaslatban foglalt c­élzattal való helyreállításához nem járulhat. Mikor az ált. jövedelmi pótadó behozatott, az csak ideig­lenesen történt. Nem volt ez adó igazságos, maga a kormány elismerte azt akkor, de szükség volt rá. S most az ideiglenességet nem hogy megszüntetné, de folytattatja a kormány, sőt rosszabbá teszi a helyzetet. A javaslat formája sem szerencsés. A sokszo­­rozás a megértést igen nehezíti, s az adó­nak nagyságát nem engedi tisztán látnunk. A főbikáját a pótadónak csak fokozza a for­ma. Tényleg ugyan ez nem egyéb, mint az

Next