Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-12-03 / 277. szám
Nenyecsik évfolyam. Negyedév, a . . Egy hóra helyben 4 frt. 1 frt 50 kr. SZERKESZTŐI IRODA: Bilkirály-utcsa 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Szisz évre................16 frt. Félévre.............................8 frt. Egyes számára 5 kr. megjelenik az ,,Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, hétfő, deczember 3. 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utézs 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A katona hatalma. A budapesti bűnfenyítő törvény I szék két egyént ítélt el hat-hat hónapi I börtönre valamely bűntény miiatt. Ezek I az egyének, most mint lovászok vannak I alkalmazva Gyulay Edelsheim bárónál, Magyarország katonai főparancsnokánál. Valamikor színtén katonák voltak, de jelenleg nincsenek tényleges szolgálatban. Miután a törvényszék ítéletét a felsőbb fórumok is helyben hagyták, következett az ítélet végrehajtása. A törvényszék tehát megidéztette az eltúlt egyéneket. A főhadparancsnok azonban, valamely katonai pátensre hivatkozván, mely az ötvenes években adatott ki, visszairt a törvényszéknek, hogy Ió nem engedi meg lovászainak a megjelenést és a büntetés kiállását. Ily körülmények között a törvényszék folya- modott az igazságügyminiszterhez mihez tartás végett s most az ügy függőben van. Ennyi a száraz tény. De beszél ez szárazon is eleget. Olyan mint a kürt szava, mely végig I harsog völgyön és hegyen. Olyan mint I végítélet hangja, mely megdermeszti I az élőket és fölidézi a halottakat. Meghallják e hangot mindazok, kik börtönt I szenvedtek Kufsteinban, Josefstadtban, I Wienerneustadtban és mindazok kikkapróba huzattak Eperjesen, akasztófára kerültek Aradon és elvérzettek a Neu- Igebäudeban. Árnyaik megjelennek és számon kérik e nemzedéktől, hogy hová tette küzdelmeik tanúságát s mivé lett az az eredmény, mely a martyr vér kondásából várható volt. És mit fog felelni a törpe nemzek, mely küzdeni tunya, akarni fél és meghalni nem tud? Magyarország büntető igazságszolgáltatásának kezéből kiesik a pallos, mihelyt egy osztrák tábornok megcsördíti kardját. Ezt jelenti ez az eset. Magyarország fővárosának törvényszéke megretirál azon cselédkönyv szentsége előtt, mely egy tábornok és annak lovásza között van kiállítva. Amit a magyar bírói kar cselekszik, az csak komédias ítélete csak akkor érvényes, ha annak végrehajtását valamelyik cs. kir. tábornok nem tiltja meg. Igenis, ezt jelenti ez az eset. És még magyar államról beszélünk . Hitvány hazugsággá törpül e szó, mihelyt egy katona cselédje ellen, a megsértett jogrend nevében, törvényes bírói ítéletet akarnak alkalmazni. E bűnös cseléd szembe lett állítva Magyarország egész bírósági hatalmával. S mivel e cseléd a főhadparancsnok lovait vakarja, tehát ki van véve a magyar ruszticzia hatalmi ereje alól. Régen tudjuk már, hogy kétszázezernyi fölfegyverzett egyén a Szent István birodalmában selvus conductust élvez. Lepökdöshetik a magyar czimert, leszúrhatnak az utczán védtelen öregembert, betörhetnek a házi tűzhelybe, hogy az ott meglepett egyént összevagdalják. Büntetésük vagy 25 frt vagy semmi, vagy a szebeni garnison üdvözlő bankettje. De hogy e mentelmi jog még cselédjeikre is kiterjedjen, akik loptak és raboltak, azt most tudtuk meg. Ave Cäsar! Üdv neked magyar alkotmány ! Ezen cselédek nem voltak tettleges szolgálatban. Ezekre nézve a törvény félre nem érthető világossággal intézkedik. Az 1868 évi XL. t. ez. 54. §-sa kimondja, hogy a tettleg szolgálatban nem levő katonák úgy polgári mint bűnvádi és rendőri ügyekben polgári törvények és hatóságok alatt állanak. De mi köze a magyarországi főhadparancsnoknak Magyarország törvényeihez ? „Senkit illetékes bíróságától elvonni nem lehet“, mondja a 69 évi IV. t. ez. 20 §-sa. Ezzel ki van mondva Magyarország bírói hatalmának szuverénitása. Nagy és hatalmas elv, mely hajdan sok sérelemnek képezte tárgyát s melyért sok drága vér ömlött ki a csaták terén. Ám, ehez is mi köze a főhadparancsnoknak, a ki pedig a magyar felsőház tagja? És a budapesti törvényszék megfutamodott. Azt a jogerejü ítéletet, mely „ő Felsége a király nevében“ mondatott ki, nem merte végrehajtani. A helyett, hogy intézkedjék a maga hatáskörében, a törvények által nyert jogai szerint, a helyett tanácsért jutott az igazságügyérhez. Ha valaki nem engedelmeskedik a törvényeknek, hatalmat szokás és kell alkalmazni. Ez az állami jogrend egyik alapelve. Miért nem alkalmazta ez elvet a budapesti kir. törvényszék ? És ha Gyulai Edelsheim báró, akár tudatlanságból, akár paczkázásból meg akarta akadályozni a törvényes ítélet végrehajtását, mirt nem alkalmazott a törvényszék ellene is karhatalmat. Hadd láttuk volna meg, hogy merészel-e a csendőrnek ellenszegülni ? Merészel-e kardjára ütni, midőn két csendőr, a törvényszék parancsából megjelenik nála, hogy mint tettleg ellenszegülőnek megkötözze a kezeit? Valamikor már úgy is meg kell válni, hogy ki hát az ur Magyarországon a fölkent király által szentesitett törvények-e, vagy pedig a katona? AZ „ELLENZÉK”TÁRCZÁJA. 1883. deczember 3. Antonia. — Beszély. Irta: Edith. — (Folytatás.) Kifogástalan szalonérfi. — Tiszteletteljesen meghajtván magát szólt: „Ha nem csalódom Temérdy Hetén ő nagyságához van szerencsém, s mielőtt a meglepett leány szólni bitt volna, kérdé. Megtudna-e nagyság ismerni ? bár ezt alig remélem. Én azonban a mint terembe léptem, azonnal ráismertem! Alig hiszem, hogy láttam volna, folyttá, Helen szemeit fürkészeleg emelve föl, h a mint a sötét szemekbe pillantott, arcza lángvörös lett, s gyengén összerezzent. — Azon férfi állott előtte, ki életében egyedül érdekelte valaki még álmában sem toert volna gondolni, hogy még láthatja." Földváry Géza, felelt alig hallgatólag a leány, nem képzeltem, hogy még valaha találkozunk, s kezet nyújtva az ifjúnak megengedte, hogy az mellette helyet foglalhasson. Alig tudom hol kezdjem, mit kérdezzek, oly rég volt midőn utolszor találni hazánk. Midőn akkor Erdélytől búcsút vevek , a Bécsbe mentem föl, onnan 5 évig meg sem mozdultam, ott a technikumot elvégezve két é évig még külföldön praktizáltam, s midőn onnan hazajöttem, itt mindent megváltozva találtam. Öreg nagybátyám ki neveltetett, mindent elbeszélt, mi szerencsétlenség önöket érte, de az ön hollétéről semmit sem tudott, csupán annyit, hogy öreg nevelőnőjéhez utazott, de a nevelőnő tartózkodását sem tudta, s én még a reményről is lemondtam, nagyságat föltalálhatni, de íme egy véletlen összehozott. Bizony soha sem tudjuk hol, kivel találkozunk, bár én reméltem találkozhatni ismerősökkel itt hazámban, de ön, önre nem gondoltam —• szólt Helen s a hazajövet itt telepedett meg végleg ? kérdé Helén. Igen, három év óta vagyok e vidék mérnöke, s csupán egy csendes otthon a mi még hiányzik nekem. De engedje meg nagyság kérdést tenni azon 10 évről, melyet hazájától távol töltött. S Helén elbeszélte a 10 év történetét. Mindketten elhallgattak. Végre Földváry a hallgatást megtörve fölkérte Helént mutatná be a grófnénak és Antóniának. Mi megtörténvén, engedélyt kért a grófnétól, hogy másnap meglátogathassa. Másnap aztán elbeszélte a grófnénak, hogy mikép ismerkedett meg Helénnel ezelőtt 10 évvel. E találkozás eredménye az jön hogy Töldváry megkérte Helént. Az esküvőt egy évre tűzték ki , mivel a szerződés csak akkor volt letelendő, melynek értelmében 10 ezer forint tiszteletdíj volt Helénnek fölajánlva, ha ez időt növendéke mellett kitölti. Ő azonkívül sem hagyta volna el éppen az évben Antóniát, kinek sorsa mélyen érdekelte.A fürdőidény tehát jól sikerült, mindnyájan megelégedve tértek haza Magyarországra. A napok azután kisebb, nagyobb változatban minden nevezetesebb esemény nélkül folytak le. Míg végre eljött az a rég várt az a sokat emlegetett farsang, melyet Antonia méltán számított évei legboldogabbikának. Körülrajongva, beczézve, kitüntetve a világtól, mondhatni általános figyelem tárgya volt. A grófné termeit megnyitotta, fényes estélyeket adott, hol a főrangú világ dísze java adta a találkát egymásnak. A farsang végén egyszerre három kérője volt. S ezek egyike Obert György, kit mint a főrangú világ egyik kedvenezét, a grófné szivesen fogadott el termeiben, természetesen távolról sem gondolva arra, hogy mint kérőt is szivesen lásson. De a sors másként hozta magával, mint a hogy a grófné kigondolta. Leánya szivében az érzelem az első percztől, még mikor a pataknál találkoztak , Obertért dobogott, megszerette őt azon végzetes szerelemmel, mely sírjáig kisérte s melyet sem az ostromlók serege, sem az anyai szigor és parancs meg nem változtathatott. Kérte, könyörgött az anyjának, hagyja meg neki Obertet s haláláig áldani fogja. De anyján a gőg jobban uralkodott, mint a leánya iránti szeretet s egy napon anynyira uralkodott rajta, hogy Obertet fölkérte, hagyjon föl látogatásaival, mert leányát nem fogja neki adni. Obert igazi sellemes férfi volt, s ez elutasítás elég volt neki arra, hogy többet még azon ház tájékára se menjen, de Antóniát, kit imádott, s kitől viszont szerettetek , véghetetlenül sajnálta. — Egy közös ismerősüknél találkozott vele, elmondta neki őszintén a grófné és közte történteket és kérte Antóniát, hogy felejtse el. Ő elutazik, hogy Antóniának elviselhetőbbé tegye az életet. Egy forró kézszorítás, s egy kézcsók volt a bucsu. György mint igazi férfi, állt ellen érzelmeinek, nem akarta Antóniát még szerencsétlenebbé tenni. Nem ígért neki semmit, sem viszont ígéretet nem kért, csaknem rohant a helytől, hol szerelme egy gőgös asszony szívén áthágtatlan akadályra talált. Úgy rohant mint egy hős a halálba. Borzasztó volt a tudat, hogy szerettetik és a lány még sem lehet övé. Antouia midőn barátnőjétől hazatért, dideregve húzódott a kocsi szögletébe, fogai vaczogtak, arcra lángolt, szíve úgy vert, mintha szét akart volna pattanni. Az inasnak nem csak le kellett segíteni, de a szalon ajtajáig támogatni kellett, mert nem birt lábain megállani. A szalonban éppen Helént találta, ki midőn a neszre fölpillantott ijjedten dobta félre olvasmányát, odasuhant Antóniához, ezer kérdést intézve hozzá e hirtelen változás felöl. Antónia forró kezecskéit nyaka körül fonta, s inkább csak suttogott, mint beszélt, fektessen le kisasszony nem bírok állani lábaimon. Helén szobájába vezette, a szobalányt becsengette és a grófnéért küldött. Nagy zavar a háznál, mindenik a másikat kérdezte, mi történt. Félóra alatt az orvos is megérkezett. A betetegség oly hihetetlen gyorsasággal fejlődött, a láz oly nagy volt, hogy az orvos csaknem biztosan megmondhatta, hogy tiprins. Hat hétig feküdt Antónia élet és halál között, iszonyú lázrohamai voltak, oly ideges, oly érzékeny lett betegsége alatt, hogy még azt is megérezte, ha anyja csak bejött az ajtón és ha az ágy felé közeledett irjedten ugrott föl ágyából. A grófnő keserűen bűnhődött szívtelenségéért, leánya egy perczig sem tűrte meg ágya mellett, úgy sikongott ha anyja kezét reá tette, hogy azt borzasztó volt hallani, csak Ileléntől fogadott el mindent, bármily rohama volt is, ha Helén rátette kezét, azonnal megcsendesedett. Csak őt és Györgyöt emlegette és egy szivet, mely kemény mint a márvány, de még lázai között is volt anyagi tisztelet és tartózkodás benne, hogy e kemény szivet nem nevezte meg. (Folyt, követ.) Politikai hirek. — A képviselőház szombaton folytatta az adótörvény-javaslat tárgyalását. Első szónok Iványi Dániel nem fogadja el a javaslatot, határozati javaslatot nyújt be, hogy a jelenlegi helyeben, az ország szükségeinek és a polgárok adóképességének meg nem felelő adórendszer helyett alkalmasabbat készítsenek, indítványozza, hogy a ház 21 tagú bizottságot küldjön ki az adóügy tisztázása tárgyában, mely a jövő országgyűlés második cóclusában jelentést tegyen. Utánna Horánszky Nándor pártolta a hat. javaslatot. Az ország deficzitje mellett van még egy más deficzit is — mondja szónok — az ország konsolidácziójának hanyatlása. A nemzetiségek kétség nélkül kevésbbé ragaszkodnak már az országhoz. Ennek is a pénzügyi helyzet az oka. — Móricz Pál a tárgyalás alatt levő adójavaslat védelmére kel és ellenzi Irányi határozati javaslatát, mert a kormány kezéből az initiativát kivenni nem akarja. Becker, Vidliczkai és Ugrón Ákos (beszédjét alább közöljük) az új adók ellen érveltek. Ezután a csángótelepítések tárgyában beadott kérvények keltettek nagyobb vitát, melyben Thaly Kálmán és Madarász József tevékeny részt vettek, kárhoztatván a kormány magatartását. Az ülés végén Irányi interpellálta Paulert Edelsheim-Gyulai lovászainak ismeretes ügyében, melyet már múlt lapunkban említettünk. — Az uj horvát bán és miniszter kineveztetése tárgyában a hirlap a következő királyi kéziratokat közli: Kedves báró Ramberg! Miután azon feladatok, melyek végzett Horvát- és Szlavonországokba és az ezen országokkal 1881 ik évben egyesített, volt határőrvidékbe királyi biztosommá kineveztem, immár teljesítvék, magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt ezen megbízásától ezennel felmentem és sok éven át, úgy mint ez alkalommal is tett kitűnő szolgálatai által szerzett érdemei elismeréseid önnek első osztályú vaskorona-rendemet díjmentesen adományozom. Keltgödöllőn, 1883. évi deczember 1-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán s. k. — Kedves gróf Klinen 11 éderváryi Magyar minaxter esnököm el,.terjesztésére önt Horvát-Szlavon-Dalmátországok kínjává s egyszersmind az ezen országokkal 1881-ik évben egyesített, volt határőrvidék királyi biztosává ezennel kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1883. évi deczember 1-én. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k. — Kedves Bedekovich! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt a Budapesten székelő központi kormányhoz tárcza nélküli Horvát-Szlavon Dalmát miniszteremmé ezennel kinevezem, illetőleg ezen eddig is viselt állásában újólag megerősítem. Kelt Gödöllőn 1883. évi deczember 1-én. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k. Maros-Tordamegye bizottsága tegnapelőtt közgyülést tartott, melyre a tisztujitás napjául dec. 11-re tűzetett ki. Délután 5 órakor a bizottság tagjai népes értekezletet tartottak a főispán elnöklete alatt. A főispán előadván az értekezlet czélját, felhívta a bizottsági tagokat, hogy a kijelöléseket a központi tiszti állomásokra ejtsék meg. Hangsúlyozta továbbá a közvélemény azon nyilvánítását, hogy a szolgabirói járások száma kilenczről ötre apasztassék s a szolgabirók kijelölését hozta szőnyegre. Szentiványi Kálmán, Kemény Domokos b. és Hosszú Ilászló bizottsági tagok felszólalásai után azonban a kényes személyi kérdések nyilvános tárgyalását levették a napirendről s az értekezlet megállapodás nélkül oszlott sz.ét. A bizottsági tagok külön pártértekezletre készülnek. — Kecskeméten tegnap volt a függetlenségi Kilády Lajos elhunyta következtében szükségessé vált új képviselőválasztás. Jelöltek voltak a függetlenségi párt részéről az országgyűlési függetlenségi köröire tudta nélkül fellépett Halász, Géza ráczkevei országgyűlési képviselő, az antiszemita függetlenségi párt jelöltje volt Vadnai Andor, és a kormánypárté Vámos Béla. A legtöbb szavazatott nyert Vadnai és Vámos közt szűkebb választás lesz. — A horvát nemzeti párt. A horvát tartománygyűlésnek a nemzeti párthoz tartozó kiváló tagjai Khuen-Héderváry grófnak bánná való kineveztetéséről értesülvén, elhatározták, hogy a legközelebbi napokban a pártot értekezletre hívják egybe a melyben az uj kormánynyal szemben követendő magatartásáról fognak tanácskozni Az kétségtelen, hogy a párt egy a horvát nemzethez tartozónak kineveztetését (mert Zágrábban ilyennek tekintik Khuen grófot) örömmel üdvözli és a tartományi ülésben egyhangúlag az úl bán támogatása mellett fog nyilatkozni. Nagyban foglalkoznak az osztályfőnökök állomásának újabb betöltésével is, és valószínű, hogy a nemzeti párt, ha erre vonatkozólag felszólítást kap, nyilatkozni fog. Azt, hogy Voncsinla osztályfőnöknek marad, itt szinte kétségtelennek tekintik, de a képviselők körében azt vélik, hogy majd a belügyi osztályt veszi át. Azonkívül még dr. Sperecs István egyetemi tanárt és Sztankovics Dániel szeptemvirt emlegetik osztályfőnök-jelöltekül. — Az uj horvát bán, Khuen-Héderváry gróf — értesülésünk szerint, deczember 6-án fogja mint kinevezett horvát bán, és magyar zászlós ur ő felsége kezébe esküjét letenni s csak azután megy le Zágrábba. Khuen-Belasi-Héderváry Károly gr. 1819. május 23-án született Mustáron,Szlavóniában , 1880. vette Iránt Tercht Margit grófkisasszonyt. Az uj bán atyja Khuen-Balasi Antal gróf volt, s e női ágon jutott a Héderváry névhez, s 1874. decz. 6-án kelt királyi pátens hatalmazta fel a Khuen-Belasi Héderváry név viselésére. Khuen gróf iskoláit részben Zágrábban végezte, azután pedig a hetvenes években, majdnem három évig, Vukovárt a megyénél szolgált, legutóbb mint főjegyző. Később képviselőnek választották a magyar országgyűlésbe és ekkor elhagyta a szlavón megyét, két év előtt Győr megye főispánjává neveztetett ki. A koronás érdemkereszt. Nagy és szép ünnepet ült tegnap és tegnapelőtt Budapest művészvilága. Rosszul mondtuk, nemcsak művészvilága, hanem valamennyi műveit magyarja a fővárosnak. Költők, irók, tudósok, festők, szülészek, szónokok, jogászok, publicisták és államférfiak seregeitek a fikáiné körül, hogy bizonyossá tegyék őt elismerésük felől s megmondják neki, hogy dicsőn megfutott pályáján halhatatlan érdemeket szerzett és a nemzetet hálára kötelezte. A király is megemlékezett e magasztos ünnepélyről. Midőn egy nemzet örvend és nagyjai közül valamelyiket hálás szivének pantheonába ülteti át, akkor csak illik, hogy koronás királya is tudomást vegyen róla. És úgy is jön. Elküldötte Jókainénak a koronás arany érdem keresztet! Kicsoda tanácsolta ezt felséges királyunknak ? Ki volt a vakmerő, a ki ekként mutatja be az országnak a király müszlését. Minden alattvaló kétségen kívül hálás szívvel fogadja, ha uralkodója magas figyelmére méltatja a közügy terén szerzett érdemeit. De ott, hol a formalitások ereje oly nagy, szükségesnek tartjuk a méltatások helyes és igazságos osztályozását és mérlegelését. Koronás arany érdemkeresztet szokás adni a b. Bánffy Dezső által ajánlatba hozott vidéki zugnagyságoknak; a szolgálatban megőszült strámestereknek; a bécsi egyetem jubiláló pedelussának; és a hofburg kiérdemelt szolgaszemélyzetének. Ez a tény. Aki tehát azt tanácsolja felséges királyunknak, hogy Magyarország legnagyobb és úttörő tragikai művésznőjét, kinek ékes szava hódítólag ringatta a magyar nyelv bölcsőjét s kinél szeb ben soha senki sem hirdette nyelvünk zengését; a ki irodalmunk terjesztésében egy színvonalon áll nagyjaink legnagyobbjaival, mondjuk, a ki azt tanácsolja, hogy ezt a művésznőt egy kathegóriába helyezze a király a többi érdemkeresztessel, az bántja a nemzeti érzületet, megalázza a művészetet és félrevezeti az uralkodót. Ezt akartuk elmondani. Felséges asszonyunknak, a Királynénak nem hozták tudomására ezen ünnepélyt. A törpék. A ,Budapesti Szendek, mely akadémiai költségen tartja fenn magát, mely nagy költőnek tartja Szász Bélát és Varga Gyulát, mert hát az egyik a Szász Károly testvére, a másik meg a veje — megszólaltatja Csengeri Antalt és beszél a Csengeri szájával Kossuth Lajosról. Ez a Csengeri nagy férfiú volt. Deák Ferencz megírta halhatatlan feliratait, és Szász Károly a „képviselő napló jegyzeteiben“ azt mondta, hogy csak az eszme a Deáké, de a forma a