Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-04-01 / 75. szám

Hatodik évfolyam. sitrtfdtäilQ) ínüüA Bilkiraly utca 16. sz hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendok. AZ „ELLENZÉK“ IlÖFÍZETÉSI DIJA: V’ l'írt pottiu.. *■!, Wyben házhoz hordva c.,'öt* Gvr . . i Ut. II Negydilóvin ... 4 írt. 8 írt Egy hóra helyben . 1 írt 60 kr. Egyes számára 5 kr. jegel.mik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Késiratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. ..Szám Kolozsvár, szerda, április I 1885. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 83. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri csikkek gázmond sora után 80 kr. fizetendő. -11- - m-—. . ■ 1 ■_ .'a ‘=^rr~r.... ■ Br.Kemény Gábor programmja. ii. Br. Kemény Gábornak nagyon egyszerű közgazdasági programmja van : «önsegély. „Segíts magadon s az isten is megsegít.“ „Szemesé a világ.“ Íme ezek a jelszavai. Ebben a két tételben konczentrálja az ő közgazdasági politikáját. Mellékesen aztán felsorol egy csomó intézkedést, melyekkel az államhatalom az ipart, agrikultúrát és kereskedelmet támogathatja. A véd vámokkal meglehetős kicsinylőleg bánik; fejtegeti, hogy azok egy ország különböző elemei, a fogyasztó és termelő hősett mindig érdekellentéteket szülnek, mintha bizony volna csak egy emberi intézmény is, mely minden egyéni érdeket kielégíthetne ! Ezek képezik Kemény Gábor programjának lényegét. Hát bizony elég egyszerű , még kényelmesebb. Ami fő : nem az a baj, hogy nincs benne semmi új, hanem az, hogy teljességgel nincs tanne semmi, ami bár reményt nyújthatna arra, hogy közgazdasági bajainkat valaha igazolhatunk. Eszmeszegény és tehetetlen kormánynak szokott mindig az a jelszava , hogy: Önsegély és öntevé-Édes istenem! Hiszen ha az egyén képes segítni magán állami segély nélkül is, akkor mire van az államhatalom ? mire annak minden hatóságot arrogáló hatalma ? Csak arra tán, hogy terhet és kötelességet rakjon a polgárok vállaira? és nagy bajok, általános nyomorúság, fenyegető válságok közepett félre álljon a vállat vonva oda kiáltsa az élethalál harczot folytató millióknak : Segíts magadon s az isten is megsegít! Kemény Gábor báró, ki úgy látja, elvileg határozott ellensége annak, hogy egy nemzet megtámadott közgazdaságát védvámokkal oltalmazza az erősebb, a fejlettebb nemzetek ellen, az állam feladatát arra látja szorítva, hogy többé-kevésbbé kisszerű intézkedésekkel a nemzetgazdasági törekvéseit támogassa ; ő úgy látszik azt hiszi, hogy az állam megtette a maga kötelességét, ha vizeket szabályoz, mintapinczét állít fel, kulturmérnökségeket organizál, ha egyes új iparágaknak tervezményeket nyújt s ha más hasonló apró eszközökkel a nemzet termelő eleinek egy részét némi támogatóan részesíti. Igen ám! De hát ha a baj általános, ha a nemzeti produkció miniőtéren pusztít, ha nem csak bélfoktokra vihető vissza, hanem külsőkre is, olyanokra, melyek az egyéni akaraton kívül feküsznek ? Hát akkor is elégségesek -e azok az elszórt állami intézkedések? S vajon akkor p. o. javul-e az erdélyi gazda helyzete, emelkednek-e az árak, fejlődik-e az ipar,ha Kemény Gábor arra figyelmezteti az „erdélyieket,“ hogy termesszenek jó asztali fejér bort, termesszenek gyümölcsöt, tenyésszenek jó igavonó szarvasmarhákat ? Na hát bizony az eféle jótanácsokkal legfennebb azokon segít, ha ugyan segít, akik hallgatnak a jó tanácsra és jövőben fajborok helyett asztali fehér bort fognak termeszteni, igavonó szarvasmarhát tenyészteni, gyümölcsöt termelni. Föltéve, hogy akkor is ugyanezek a gazdák, akik megfogadták a miniszter úr jó tanácsait, nem fognak többé szembe állani a világversennyel és a technikai ismeretekkel. Pedig könnyen megeshetik, hogy ezek az okok, melyekben Kemény Gábor báró elsősorban keresi bajaink kütforrását, tovább is fenn fognak állani. Nos hát quidtunc?Mi lesz akkor? Íme, milyen kisszerű, milyen alantjáró az Érd Gazdasági Egylet elnökének a programmja. Nem mint elnöknek, de mint miniszternek. Hanem persze egy kormánynak, melyet egy idegen érdekek által lelánczolt politikai rendszer bilincsei lekötöttek, nem is lehet önálló, magyar szempontokra emelkedő közgazdasági politikája. Nem lehet egészséges és olyan közgazdászati programmja, mely általános és nagy bajok ellenében általános érvényű és erejű eszközöket nyújtson. Ott van p. o. a védvám rendszer, amit Kemény Gábor úgy látszik nagyon perhorreszkál. Ezzel a rendszerrel (maga a közlekedési miniszter állítja) Anglia és Amerika nagyra növelte gazdászatát, megvédte iparát, óriássá nevelte kereskedelmét. Ám hasznát veheti-e e rendszernek, e hatalmas védelemnek Magyarország? Nem! Meg sem kísértheti jóformán, mert meg vannak kötve a kezeik Ausztria miatt. Ha ugyanis egész következetesen alkalmaznék a védvámrendszert, mit érnénk el vele ? Csak azt, hogy a közös területen a sokkalta fejlettebb, erősebb osztrák iparnak teremtenénk olyan monopóliumot, mely teljesen megölné néhány év alatt azt a csekély kézmű- és gyáripart is, ami van Magyarországon. Na hát valószínűleg ezért mutatja magát Kemény Gábor báró is általánosságban a véd vámok ellenségének. Úgyis tudja, hogy közjogi helyzetünkben azzal csak önmagunknak ártanánk az osztrákok javára. Ámde ebből nem következik, hogy ha egyedül a saját érdekeink szerint és külön területen alkalmaznék azt a rendszert, az ne legyen épen olyan üdvös hatással ipari és általán gazdasági fejlődésünkre, mint volt Angliára és Amerikára. hIELLENZÉK' TÁRCZAJA II 1885 Április 1. I I ---...................- —--- ---------- a | Olaszországi út w , | Felolvasta: De Gerando Antonina. V, •' fi I Tisztelt Közönség ! Annyi érdekest láttam és tapasztal- I I'1* Hon hat heti szabadság idő alatt, me- j ifi IM H iskolaszék volt szives nekem enge , I |*Vni, hogy valóban nagy kár lenne, ha j regyedül élvezném és nem igyekezném el l^kivfili élvezetet minél többekkel leheli rá!S megosztani Ezért jöttem azon gonm hogy dióhéjba összeszoritva, azt Ül IjMáljam mondani Kolozsvár értelmes I ínségének, ha ugyan elég türelmesen•"I P* végig hallgatni. 1/1 I Ha megengedik nékem, az olaszérl|| P^1 úttal kezdem a mai felolvasást, íg| I. Pénteken, február 6 án indultam el I I |i hat órakor Budapestről és PrugeriCI ív *0 418Z^va’ klz^rafor reggel másnap I ■ IVn12 U'a,Z ^i4^10D’ Ddinében voltam, hol pH Ife1 ^&roltságos podgyász-motozás Hl l( 'Jt- Udvariasan kérdezték tőlünk, nincs í/l vAfflot-fizető tárgyunk, és tagadó tü| I ?unkra, nyájasan reá rajzolták ládánkra HLTDt5 W« ^ módosságot annyival liflpiH lettem képes méltányolni, későbben, itlife ^ar*8^ visszajövet, Bécsben aPlEV-ben rakatták ki velem három L, *'l8®'sak minden egyes tárgyát, s min- I F akartak büntetni azért, mert valamely szerintük vámot fizető tárgyról nem tettem jelentést, csak hatalmas kéz mentett meg ez igazságtalanságtól. Megjegyzendő különben, hogy nem csak az emberek egyáltalában, de még a hivatalnokok is oly kimondhatatlan nyájasak és előzékenyek minden ember iránt Olaszországban, hogy ez is ép oly jótevőleg hat az utazóra, mint télen a felhőtlen kék ég és meleg napsugár ! Van is különben sok titkos összeköttetés a nyájas éghajlat és nyájas jellemek közt, nem számítva azt, hogy egy ősi czivilizáczió földjén, még a műveletlen nemzedékek is sokkal finomabbak, mint oly helyt, hol az ember szellemi része, még úgyszólván, csak most zabolázta meg az állatit, mint például az angol germán durvább fajoknál, melyeknél a test még oly túlnyomóan követelő. Udineból azután Bolognába robogtunk, ott ebédeltünk és este 9 kor Florenczben pihentünk egy fél órát. Másnap hét órakor reggel Rómában ▼oltunk. Róma! Minő varázs van már magában e négy betűben, arra nézve, kinek lelke elő volt készítve arra, hogy bámulni tudjon, és ha nem is művész, megérzi a dolgok költészetét! Annyi magasztos emlék, annyi ritka műkincs összehalmozva egy oly kis ponton ! Most azonban nem azért jöttem, hogy Róma nevezetességeit vizsgáljam, ezt tizenhat évvel ezelőtt kimerítően tettem volt, és így csak azon általános benyomásról szólhatok, melyet öt nap alatt az iskolák tanulmányozása mellett, magamnak szerezhettem. Az 1885 - ki Róma épen nem hasonlít az 1869-kihez. Sok helyt sokkal modernebb, nagyvárosiasabb jelleget öltött. A pápai uralom alatt úgy szólván, nem élt, egyedül a nagy múltak fényes sírkövének lehetett tekinteni. A szokások is meg voltak némikép kövesülve. Még a pápa testőrei is híven megtartották középkori viseletöket. Most a múlt emlékei mellett egy egész új élet keletkezett. Róma jelenkori főváros lett, a jelenkor teljes fényével pompájával, s ez különös ellentétet képez a múlt néma és komor emlékeivel. A régi, kígyózó, szűk utczák mellett, ott vannak most az egyenes, széles, czifra boltokkal szegélyezett boulevardok, mint a Via Nazionale például. A híres Corsen nem robognak többé csupán a római ősi arisztokráczia ódon hintói, de a szenátorok, az új arisztokráczia, a diplomáciai kar, az udvar fényes fogatai. Megérkezésemkor vasárnap lévén, nem járhattam az iskolák ügyében és meglátogattam a Forum Románum romjait, hol most tovább folytatták az ásatásokat, az a római Via Sacra irányában, és ráakadtak a Vesta papnők palotájának romjaira. Rendkívül sok szobrot találtak ott, melyek mind Vesta papnőket ábrázolnak, fájdalom egyik sem egészen ép. Nemsokára nagy társaság érkezett a Vesta papnők a lakhelyének romjaihoz. Kitűnő olasz tanár tartott nekik előadást, szabad ég alatt, magyarázva a régi falak és mozaik padozatú czellák egykori alkalmazását. E társasággal együtt eljutottam azután a Colosseumig, mely mindig egyforma óriás méltóságában. Ugyanoly bámulatra méltó szikladarabokból, melyből a Colosseum van épitve, áll egy régi római kapu, melyet Antonelli bibornok palotája előcsarnokába beleépitett. Azt is megvizsgáltuk. Azután megválván a tudnivágyó társaságtól, mely idegenekből és olaszokból is állott, kedvem kerekedett Szent Pétert viszontlátni, és elmentem e modern lángész remekművéhez. Már a tér, félkörös oszlopcsarnokával és óriási gazdag szökőkútaival, bámulatrangadja a nézőt. De ami igazán felséges, az a templom belseje. Mily egyszerűség, mily méltóság! A világ legnagyobb épülete, és mégis oly öszhangzó arány van minden részében, hogy nem lepi meg az embert. A templom kövezetébe van metszve, hogy meddig terjed Európa legnagyobb székesegyházainak bosszúsága. Az óriások, melyek mozaik kópékban Szent Péter temploma falait érkesítik, alulról rendes emberi alakot öltenek Pedig oly nagyok, hogy az egyik szentnek kezében csupán a toll melylyel ir, hét láb hosszú a valóságban. Maga a kúp magasabb mint az egész kolozsvári templom, pedig 168 láb magasságból emelkedik fel, és négy óriási gyámoszlopon nyugszik, melynek csak egyikébe egész templom férhetne belé. Innen a Borges© palota sétányára siettem. Ép a hivatalos óra volt. Egymást érték a pompásnál pompásabb hintók. Az ég felhőtlen volt, a jég balzsamos. Minden fa már zöld. A fűben ibolya, ezer virág, már rózsabimbók is látszottak. Valóságos paradicsomban lehetett magát hinni. Másnap a felsőbb leányiskola vizsgálásához fogtam. De Gubernatis urhölgy, a magyar barát tudós nővére s az iskola igazgatónéja beteg lévén, az alelnöknő, Müller kisasszony, ki német neve daczára tősgyökeres olasz hölgy, volt szives nekem mindent bemutatni. Ezen iskola négy osztályból áll és összesen 84 növendéket számlál ez idén. Az irodalmi tudományok, amit az olasz és franczia lettrea névvel jelez, azaz a nyelvtan, irodalom, történet, erkölcstan, kitűnően vannak tanítva, ezekre fektetnek legnagyobb súlyt, meg lévén arról győződve, hogy gazdagítni a lelket és a szép és jó valódi érzetét fölébreszteni csak is e tudományok képesek. Jelen voltam például Belvilieri egyetemi tanár történeti előadásán a negyedik osztályban és mondhatom, hogy a formára nézve oly ékes és tökéletes, tartalmára nézve pedig oly magvas, lelkesítő, gondolatokat fakasztó előadást csakis a Collége de Francéban hallottam, mely úgyszólván Európa legfelső tanítása, hova csakis a legeslegkitünőbb tanárokat nevezik ki. (Folyt. köv.) Politikai okok — Tanügyi konferencia. Trefort Ágoston közoktatási miniszter a tankerületi főigazgatókat értekezletre hívta össze Budapestre. Megjelentek a kassait kivéve az egész ország tankerületi főigazgatói. A tanácskozások öt napot fognak igénybe venni, s főbb tárgyai: Tankönyvek megbirálásának, engedélyezésének és használatának szabályzata. — A tanintézetek nagyobb felszerelése és ezzel kapcsolatban a felvételi díjak ügye. A reáliskolai tantervhez készült módszeres utasítások életbeléptetése. A helyi tantervek ügye s ezzel kapcsolatban a módszeres tanárértekezletek praktikusabbá tétele és egyszerűsítése. A készítendő igazgatói utasítások elveinek kitűzése. Ilyen tanácskozásokat a miniszter ezután minden évben fog tartani, hogy az érintkezés a miniszter és igazgatók között élénkebb és közvetlenebb legyen. A vámnovellát az osztrák képviselőházban másodszori felolvasásra, a húsvéti szünet első ülésére, vagyis ápril 10-ére tűzték ki. . . A szabadságvesztés-büntetés elhalasztásának szabályozása iránt az igazságügyminiszter közrendeletileg intézkedik. Eszerint rendesen azon a napon kell megkezdeni a fogságbüntetést, mikor az ítélet jogerőre emelkedik. A büntetés megkezdését hivatalból el kell halasztani, ha az elítélt elmebeteg vagy súlyos, esetleg ragályos betegségben szenved. Más okokból, főképen egy évnél hosszab fogságnál, halasztást engedélyezni nem szabad , a kivételeket a rendelet felsorolja, mikor az államügyészség két havi halasztást engedélyezhet, hosszabb mint két havi halasztást csak az igazságügyminiszter adhat. A horvát regnikoláris bizottságot, mint azt jeleztük, tegnapelőtt értekezletre hívta össze Kresztics. Ez értekezleten megválasztották Pejacsevich grófot, Zsivkovicsot, Gyurgyevicset és Speveczet jelölték. A bizottság céljául azt tűzték ki, hogy helyre állíttassa a kiegyezési törvényt a maga eredeti tisztaságában, úgy amint azt közvetlenül a törvény létrejövetele után alkalmazták. — Horvát hang a főrendiház reformjáról. A zágrábi Pozor szerint Tisza vereség a főrendiházban tökéletes. Nem kompromisszum az, ami ott történt, hanem kapituláció a főrendek határozott vétója előtt. Nevezetes, hogy az állítólagos Tiszakormány kapitulál azon elemek előtt, akiket meggyengíteni igyekezett, a kik ellen heves publiczistikai harczot folytatott s a kik ellen a magyar nemzet chauvillismusához appelált. A „hideg” bárónak (Sennyey) is nagy része van a főrendek határozathozatalában. Sennyey arisztokratikus konzervatív szelleme mindenből kitetszik. Ő egyetértett a főrendekkel a kormány vereségében ; e vereségnek ő az igazi megteremtője. S Tisza a csorbát mivel fogja kiköszörülni? A horvát kérdéssel. Ott nem fog kapitulálni, hanem aratni fogja a tapsokat — a horvát nemzet számlájára ! — Angol-orosz viszály. Az angol alsóház tegnapi ülésén bejelentette az államtitkár, hogy Oroszország elküldte válaszát, a valódi tartalmát azonban ekkor nem ismerték. De kilátásba helyezi a válasz, hogy a határrendező bizottság mielőbb összeül s reméllik, hogy ezáltal az izgatottság mindkét részről meg fog szűnni. Pétervárról írják hétfői kelettel, hogy az orosz kormány azon fáradozott, hogy minden nemzetközi bonyodalom elől kitérjen. Ennek folytán Pétervárt az a meggyőződés uralt, hogy a Londonba küldött válasz nem fogja gátolni a viszály békés kiegyenlítését. Csak ha Anglia nem akarná az alkudozásokat a még mindig sértetlen békés alapon folytatni, következhetnék be a szakítás, melyet a Newa partján nem óhajtanak. R egálom A lapok Kemény Gábor beszédéről. A közlekedési miniszternek az érd. gazd. egylet közgyűlésén Kolozsvárit mondott beszédével foglalkozik a »Pesti Napló és „Egyetértés.“ A »Pesti Napló figyelemre méltónak tartja a beszédet s kiemeli, hogy a miniszter tagadja, hogy volna gazdasági válság. Azután igy folytatja: »Azon értelmezés szerint, melyet a miniszter szorosan a pathológiától kölcsönöz, talán túlzott a krízis szó alkalmazása. Nem is fokozódott a baj olyan tetőpontig, hogy a végső veszély és pusztulás ép annyira valószínű, mint a gyógyulás esélye. Hanem a gazdasági helyzet kétségen kívül fordulóponthoz közel jutott. Hogy mit tegyen ezen nehéz proceszszus enyhítése érdekében az állam, arról báró Kemény Gábor inkább a földmivelési s kereskedelmi, mintsem a közlekedési politika teréről nyilatkozik. Nem szemrehányáskép említjük fel, hogy b. Kemény Gábor mezőgazdasági terményeinknek inferioritását a világpiacon főleg a drága szállításnak tulajdonítja s újabb javaslatokat még sem pendít meg a vizi s vasúti szállítás olcsóbbá tétele iránt. Az államtól várható egyéb támogatásra nézve pedig Széchényi minisztertől vette kölcsön a jelszót : »Segits magadon és az isten is megsegít.“ Csakhogy Kemény Gábor beszédének legnagyobb részében, mikor a teendőkre szorítkozik épen ,jelszóval ellenkező politikát hirdet. Nagy számmal sorolja fel mindazon állami intézkedéseket, melyekkel a gazdasági mivelés emelhető, az állattenyésztés terjeszthető, új termelési ágak meghonosíthatók, amelyekkel az ipari produkciót támogatni lehet és pedig az államnak aránylag csekély áldozata mellett. Hogy ez a támogatás mind csak a gazdák és iparosok élelmessége mellett vezet eredményre, az kérdésen kívül áll , de az állami támogatás és kezdemény múlhatlanul szükséges ott, ahol új téren kísérlet történik, és szükséges mindenekfölött akkor, midőn a gazdának megviselt ereje nem enged kétes eredményű kísérleteket, vagy a legszebb kilátást ígérő javításokra is invesztíciót tenni. Nem utasítja el a védvámos politikát, egész gondolatát nem mondja ugyan ki, feszélyezi őt hivatalos állása, de mikor Amenkáról van szó, üdvösnek ismeri el a védvámot . Az »Egyetértés“ így szól: »Kemény Gábor szeret tevékenykedni, de legjobban szeret beszélni. Legújabb beszédére is illik ez észrevétel. Van egy kis kényelmesség s annak megfelelő komikum a dologban. Minden miniszter felelős a maga szakmájának tevékenységi körén belül, de rendszerint nem felelős az általános politikai érdekű dolgokat kivéve, a másik miniszter szakmáját érdeklő kérdésekért. S ennélfogva a mit dr. s Kemény mond gr. Széchenyi helyett: azért voltaképen egyik sem felelős. S ekként el lehet érni kényelmesen azt a czélt, hogy a publikum hall a miniszterektől szép beszédeket, de azok politikai értékkel és gyakorlati jelentőséggel mégsem bírnak, miután a politikai felelősség körén kivül tartottak. Báró Kemény Gábort azonban csak azért, mert nagy beszédet tartott s mert e beszéd nem az ő szakmájához tartozó kérdésekkel foglalkozott, eszünk ágában sincs kárhoztatás mink. Tisza Kálmán kabinete: a halgató kabinet, melyben csak Tisza Kálmánnak van mondanivalója; szinte jól esik tehát, ha valamely más miniszter is arra a bátorságra gerjed, hogy beszédet tartson, eszméket pendítsen meg, kérdéseket vitasson, az eszmék tisztázására befolyjon akkor is, amikor nem „muszáj“. De megkívánja a publikum azt a minisztertől, hogy ne katetrális protekciót mondjon, hanem akként szóljon, hogy tájékozást nyerhessünk belőle. Amiket Kemény Gábor mondott azok olyan dolgok, melyekkel régen tisztában van nálunk minden növendék jogász s minden olvasni tudó és szerető gazda, iparos, kereskedő és politikus. Ezektől tehát a közlekedési miniszter egészen nyugodt lélekkel megkimélhette volna kolozsvári tekintélyes hallgatóit. Állott ugyan első specziális erdélyi jó tanácsokkal is. Javasla ugyanis, hogy ne meljenek vörös bort, miután az Erdélyben úgy sem terem , e helyett kereskedjenek szőlővel, termesszenek almát, birkalegelőiket tisztítsák meg a mocsártól, birkáikat pedig a mételytől s igás ökreiket kezeljék jól, mert ennek kelete van még a Királyhágón innen is. Mi egészen meg vagyunk arról győződve, hogy mindez igen jó tanács, csak azon ütközünk meg egy kissé, mi az oka annnak, hogy minderre eddig az erdélyi gazdák önszántukból rá nem jöttek, s hogy mindezt most a közlekedési és közmunkaminisztertől kellett megtanulniok. Az almatenyésztés nem utolsó fontosságú kérdése ez idő szerint a magyar nemzetnek, azonban volnának most napirenden csakném hasonló fontosságú egyéb kérdések is. Ilyen például, hogy mi történik a német vámemelési törvénynyel, mi történik a francziával , küldhetünk-e mi ki gabonát és lisztet ezentúl is Német és Francziaor-szágba, s mily körülmények közt és mily haszonra és megélhetésre való kilátással ?