Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-02-14 / 37. szám

Hatodik évfolyam. SZEHKfcSZTQI IRUVA: . ’Iv­ntcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illeti) közlemények Belsira­ czimzendek. AZ „ELLENZEK^ELÖFIZETÉSI UIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva g^rést tvr Félévre • . 16 frt. I Negyedévre ... 4 frt. . . 8 frt. I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. 39. szám. Egyes szám ára 5 kr. • I­nik az „Ellenzék”1 mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, február 14 1885. kiadó-hivatal. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri azikkek gázmood sora után 20 kr. fizetendő. Gr. Apponyi Albert: Kem­ szükség mondatniuk, hogy az ipponyi politikája nem a mi politikánk.­­,Vy és nevezetes elvi eltérések alkot­­■ík azt a gátat, mely minket, a szélső­­baloldalt a mérsékelt ellenzéktől elvá­­logat. De vannak kérdések, a­miben megegyezünk, s van egy pont, mely m­in­dkét párt eljárását állandóan domi­nálja, s ez, hogy a szabadelvű párt erőszakos, erkölcstelen és jogharácsoló hatalmának minél előbb véget kell vet­ni. A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál is nagy eltérések mutat­koznak a két párt között. Mi elutasí­tunk mindennemű peerkinevezést, a mér­sékelt elfogad számszerűit harminchat ; mi elutasítunk mindennemű czenzust, mert a pénzt nem akarjuk jogok forrá­sává tenni, a mérsékelt ellenzék ebben sem foglal el ily szigorú elvi álláspon­tot. De itt is megegyezünk abban, hogy a kormány javaslata rosszabb a jelen­legi állapotnál, s mindkét ellenzék haza­iba kötelessége, az agitácziónak minden törvényes alakzatát kimeríteni e silány alkotás megbuktatására. Három kelléket állít fel Apponyi a felsőházra nézve: Hogy legyen füg­getlen, hogy képviselje a nemzeti egye­temlegességet és hogy értelmiségénél fogva feladatának színvonalán álljon. A kormány javaslata egyiket sem adja meg. A czenzus mit sem bizonyít, még a vagyoni állapotot sem, mert az a földterület, melyről 3000 frt adót fizet­nek, lehet az elmerülésig adóssággal terhelve. A kinevezés szintén nem bizo­nyít egyebet, mint hogy a kormány ez­zel a 168 taggal árkon-bokron bizto­­­ítja magának a többséget. Nincs itt a függetlenségnek semmi garantiája, és nincsen az értelemnek se, mert a kor­mány tetszés szerint és felelősség és­­maplifikáczió nélkül nevezi k­i a peere- i­két. Majd lesz házalás a rangkórságban­­ szenvedők részéről. Czimek után futko­­rázó üres fejűség: ime a jövendő peer­­kamara képe. A magyar parlament nem igen hallott olyan ostromot, mint a minővel Apponyi e javaslatot bírálta. A hatás leírhatatlan. O’Connel Dávidot, Kossuth ■ Lajost, Mirabeaut, Foxot emlegették. Meg negyven szónok van följegyezve, az egész baloldal egyhangúlag kiáll­­t°tta, szavazzunk! Mindenki hitte, hogy e teszt hatása elől a kormánypárt sem tud menekülni, állott fel. A baloldal Irene- fritls luedou éljenezte Apponyit. A ma­­melukok boszankodtak az ellenzékre is a tüntetés miatt, de Tiszára is, hogy észületlenül néhány feleseld szóval el­­ensúlyozni hiszi e monumentális beszé­­et. A kormánypárt megalázva látta hogy vezére felteszi róluk, hogy nih­ány semmit­mondó ügyvédi frázis velük e halhatatlan beszédet fe­­■hetni. Olvasóink természetesnek találják, s­ a ‘­púnkból jóformán mindent kiszo- 8'tVa, megszakítás nélkül adjuk e be- O- E beszéd ünnepnapja a magyar pórikénak. Mondják, hogy a Deák Fe­­hl-diki második felirata tett ilyen­­hatást. A taps mindegyre meg­­e Y’ mikor Tisza az Apponyi nevét tette. (J szerényen sütötte le sze­­jjY’ m­'Qtha mindez nem érintené­rt­etlenül. Arcza halálsáppadt volt, J* teljesen ki volna merülve. A jen'! ^ h-kendi karzat tapsokban és él­elnfU'c en ki, mely azonban az figyelmét kikerülte. tidvr V*(^V)) Magyarország jövő férfiát n minden ember Apponyiban. Ittt :,z a vásze, hol a főrendé c^r^ofiUja. mestermü Cicero sem *'ch uUtta vo^,ia másképen — és Bek­­tri^ ,ünt mint, az uj kor dok­­hjTj, M,n e*merült Catilina, ki a haza­­szárnyai alá menekül. m­agyar középosztály igazi és p.,llvj­ztérévé avatta föl magát Ap­­^‘bvus k'^e' ^emokrácziát hirdettek Deák z ''®8ath, Szemere, Szentkirályi,­­ Wesselényi. Nem sansculette demokrácziát, hanem olyant, mely­ gyö­keret vert a magyar földben. Ha igy hirdetné Apponyi a nemzeti önállást is — megváltója lehetne hazájának. De ime beszéde, melyet az erdélyi közön­ségnek mi adunk át először : Apponyi Albert gróf beszéde. (Tartotta a képviselőház febr. 13-ki ülésén.) T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A t. elő­adó úr, midőn a jelen törvényjavaslat feletti vitát megnyitó beszédét befejezte, annak végszavaiban utalt arra, hogy azon reform mű­nél, melylyel most foglalkozunk, törté­nelmi jogok elvételéről és a­mi azt még kényesebbé teszi, új jogok megalapításáról van szó. És ha már ez méltán egy bizonyos aggodalomra és félelemre kell hogy indít­son, midőn ezzel a nagyfontosságú művel foglalkozunk: van még egy más körülmény, mely az említett sokakra kiterj­esz­kedő, de utóvégre mégis személyes momentumnál fontosabb. Évezredes alkotmányunknak egy sok századok viharát kiáltott intézményéről van szó, melyről, az igaz, évek óta megért az általam is osztott közmeggyőződés, hogy átalakításra, hogy reformra rászorul, de nem tehetek róla, abban a pillanatban, mi­dőn a törvényhozás átidomító kezei ahoz tényleg hozzányúlnak, előttem áll egész alkotmányos fejlődésünk tiszteletét gerjesztő története és megvallom egész őszintén a t. ház előtt, a tárgynak nagysága, félelmes természete elfogulttá tesz, midőn ahoz hozzá­szólni készülők. Ámde, i. hát, a feladatot némileg megkönnyíti az, hogy bizonyos átalános alapelvekre nézve, egyénileg igen tiszteletreméltó, de számra nézve, csekély kivételekkel, ezen ház körében vélemény­eltérés nincsen. Megegyezünk mindnyájan abban, hogy egy radikális újjáalkotást nem óhajtunk, hogy a létezőből fenn akarjuk tartani azt, a­mi életképes és hozzá tenni annyit, a­mennyit a fejlettebb időknek új szükséglete kiván. És helyesen így, te­hát, mert meg lehet, hogy a geometria s absztrakt építészeti tudomány szempontjából imponá­­lóbb az a lakház, melyet valaki elődei vá­rának lerombolásával egészen új terv szerint magának felépít, de lakályosabbak, de a gyakorlati szükség, a családi élet kontinui­tásának minden esetre megfelelőbbek azon épületek, a­melyekkel találkozunk Európa­­szerte, hazánkban is, a­melyekhez minden generáczió hozzá épít a maga szükséglete szerint annyit, a­mennyit kellett, a­nélkül, hogy a régiből azt, ami haszonvehető volt, leromb­olta volna. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát tisztán gyakorlatias szem­pontok képezik az általánosan elfogadott kiindulási pontot, akkor a vezérfonalat arra nézve, hogy mi tehát az, amiben a mostani főrendiház átalakításra szorul, semmi más kezünkbe nem adhatja, mint annak mérle­gelése, annak alapos megfontolása, hogy egy felsőháznak az alkotmányos életben mi a rendeltetése és mennyiben mutat fel a mostani főrendiház hiányokat ezen rendel­tetés teljesítésére való képességben és mi az, a­minek hozzáadása által ezen hiányo­kat kiigazíthatjuk, az új felsőházat termé­szetszerű, alkotmányos rendeltetésének be­töltésére teljesen képessé tehetjük ? T. ház! Én egyáltalában nem oszto­zom azon többek által, ha talán nem is annyira itt a teremben, mint inkább azon kívül már kifejezett felfogásban, mely egy felső kamarát tulajdonképen csak azért haj­landó megtűrni, mert az már meg van és mert annak eltávolítása nagy nehézségekbe ütköznék s mely abban mást nem lát, mint többé kevésbbé haszontalan czifraságot az állam épületén. Én azt hiszem, hogy egy felsőháznak igen lényeges és igen is szük­séges funkcziója van az alkotmányos élet­ben és e funkczió már sokak által jelezte­­tett egy szóval, mely szót én teljesen ki­elégítőnek, sőt ha helyesen értelmeztetik, kimerítőnek is tartok annak megjelölésére, ez a szó pedig igy hangzik: korrektívum. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház. A politikai szabadságnak alap­tétele az, hogy minden nemzetnek sorsa úgy egyes mozzanataiban mint egész ala­kulásában, magának a nemzetnek akarata által határoztassék meg. Ámde ez az akarat csak képviselet útján nyilvánulhat, és mint minden emberi institúcziónak úgy a képvi­seleti rendszernek is meg vannak a maga hiányosságai, beléje vannak fektetve az aberratiok lehetőségének számos csirái. Ezért kell a korrektívum. És e tekintetben nem találom kielégítőnek azt, ha egy felsőháznak missiója csak úgy jellemeztetik, hogy a túl­ságosan gyors haladásnak időnként felme­rülő rohamaival szemben féket képezzen, hogy mérséklő, hogy moderáló befolyást, gyakoroljon. Én a korrektivum fogalmát egész ált­iláno­s­ ágban akarom alkalmazait m­ndazon hibákra nézve, melyekbe egy nem­zeti képviselet, nem missiójának teljesítésé­ben, de missiójáról olykor-olykor megfeled­kezve esik (Élink helyeslés a baloldalon) És ezen hibák épen úgy irányulhatnak az általa formailag képviselt nemzetnek közsza­­bads­ága ellen, mint irányulhat annak egy gyars­óval úgynevezett konservatív érdekei ellen, és a felsőháznak mindkét irányban korrektívmnal kell szolgálni. Megtörténhetik te­hát, hogy a hatalom a képviselet össz­ealkotására túlságos, a tör­vényekkel és a szabadságnak szellemével össze nem egyeztethető befolyást gyakorol ; megtörténhetik az, hogy a képviselet aka­rata, mely utóvégre is csak a többség ural­mának és a párturalomnak alakjában jelen­hetik meg, ha a párt­uralom átcsap kor­látain, pártabsolutizmussá, többségi önkény­­nyé lesz. (Igaz! Úgy van­ a baloldalon. Ellentmondások jobbfelől) és megtörténik utóvégre az, hogy a képviselet nem tükrözi vissza a nemzet akaratát azon értelemben, melyben minden öntudatosan cselekvő em­ber is a maga akaratát érvényesíti, hogy t. i. nemcsak pillanatnyi ösztönei szerint, hanem életerő szerint következetesen akar, én­ cselekszik ; megtorendetik a nemzetek képviseleténél is, hogy a nemzeti fejlődés nagy méreteit, nagy vonalait, nagy terv­rajzát elhagyva, múlékony felhevüléseknek enged tért. (Úgy van­ balfelöl.) Mindezen hiányokkal és különböző aberácziókkal szemben szükséges, hogy le­gyen egy korrektivum, és ez­en korrektivum léte mint az az angol fels­őházban egy alka­lommal oly azep«a kifejtetett, ezen korrek­tivum léte egyáltalában nem képezheti a nemzeti akarat folytonos érvényesülésének akadályát. Mert miben nyilvánul annak működése? Abban, h­ogy a­mit a nemzeti képviselet többsége megállapít, az még egy­szer nyilvános diskussio tárgyévé tetessék, hogy még egyszer az érvek súlya, mellette és ellene minden irányban felhozassék. És akkor akármi legyen az illető felsőháznak egyes esetben adott szavazata, kétségtelen, hogy végeredményében megint a nemzet akarata fog dönteni a­z lett, hogy a két testület közül melyik képviselte hivebben az ő intenczióit, az ő felfogását. De te­hát, ha ilyen lényeges a felsőház rendeltetése az alkotmányban, ha az nemcsak annak az összfogalomnak van hivatva szolgálni, mely a társadalom és ország konzervatív érdekei­nek szava alatt foglaltatik, de esetleg a párturalom kifolyásai által megtámadott közszabadságot megóvni és ha minden irány­ban korrektívumot van hivatva képezni, egy igen nehéz a képviselőház összealkotása után talán legfontosabb, leglényegesebb fel­adat, ezen felsőháznak helyes, s feladatához mért összealkotása. (Úgy van­­ balfelől.) Mert semminemű jogszabályt arra nézve nem le­het felállítani, hogy mi kiír, gyakorolja a fels­sőház a képviselőház határozatával sz­emben azt a vétójogot, melylyel az alkotmány fel­ruházta. Hogy a felsőház ezt helyesen gya­korolja, arra nézve a garancziát semmi más­ban, mint annak­ helyes összealkot­ásában, kell keresni. (Élénk helyeslés balfelől.) Már most mik azon lényeges momen­tumok, a­melyek szükségesek, hogy egy tes­tület, a­mely ilyen jogkörrel felruháztatott, azt üdvösen, helyesen gyakorolja ? A legelső kellék, a­mely erre szükséges, a­mely min­den más kelléknek alapja. A függetlenség minden irányban. (Élénk helyeslés a balol­dalon.) Mert ha a felsőház hivatva van, a hatalomnak a képviselőház összeállítására gyakorolt túlságos befolyását és az ebből netalán eredő kárt olykor olykor ellensú­lyozni, függetlennek kell lennie a hatalom­tól és annak minden tényezőitől fölfelé. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha másrészt hivatva van magának a képviseletnek körében támadható hibákat ellensúlyozni, függetlennek kell lenni lefelé is, nem szabad ugyanazon tényezők befo­lyása alatt állania, melyek a képviseletre folytonos, hogy úgy mondjam óránkint be­folyást gyakorolnak. (Helyeslés a balolda­lon.) Másfelől te hát a felsőháznak teljes biztosítékot kell nyújtani összeállításában egy universale nemzeties felfogásnak léte­zésére nézve, az az, annak nem szabad tör­ténnie, hogy a nemzeti képviselet többségé­nek akarata megakasztassék akár egyes ér­dekkörök, akár egyes osztályok, akár egyes bármily tiszteletet érdemlő más partikulá­­ris tényezők akarata által, hanem annak a tényezőnek, mely ritka esetekben, ha eré­lyesen jár el, de olykor-olykor mégis „meg­álljt“ mondhat annak, a­mit az időszerinti nemzeti képviselet határozott, annak a té­nyezőnek magában kell foglalnia a nemzet­nek mindazon életerőit, a­melyek hivatva vannak azt vezérelni, a­melyek hivatva van­nak arra, hogy a nemzetnek élő lelkiisme­retét képezzék. (Élénk helyeslés a balol­dalon.­ És harmadszor­­, képviselőház ennek a felsőháznak bírnia kell elegendő politikai súlylyal arra, hogy ne csak a formai jog legyen megadva a törvényhozásban, a tör­vényhozás másik faktorával párhuzamos jo­gokat gyakorolni, hanem, hogy a nemzeti körülmény minden árnyalata megnyugvás­sal és tisztelettel is fogadja ennek eldönté­seit, még akkor is, midőn a népies áramla­tokkal összeütközésbe jőnek. (Tetszés a bal oldalon.) T. képviselőház.­ Mind e három szem­ponb­ól s­ükéges a mai főrendiház, reformja. A mai főrendiház, mint f­lhoztam, az álta­lam felemlített kellékek közül legnagyobb mértékben a függetlenséget bírja. De ezt sem kielégítő mértékben, mert felhozata­t az, és a múlt évtized történetének nyomán hozatott fel, hogy az a hivatalos elem, mely abban helyet foglalt, elegendőnek mutatko­zott, arra, hogy a benne létező független szavazatoknak súlyát absorbeálja, hogy do­mináló befolyást gyakoroljon. (Igaz! Úgy van! balfelől.) De azon mely tisztelet da­czára, melylyel a főrendiháznak minden té­­nyezője iránt viseltetem, ki kell mondanom, hogy összeállításában nem bírja a szüksé­ges mértékben annak biztosítékait, hogy összes ténykedéseiben nem osztály­érdekek, nem partikuláris felfogások, hanem egyedül a nemzeti egyetemnek érdekei vezérlik és hogy ennek folytán egymagukban a felső házi feladatok teljesítésére szükséges súly­lyal ma már nem bírnak. Mert ha eltekin­tek az egyháznak ott ülő képviselőitől, a­kik a törvényjavaslat szerint, igen helyesen, az országban létező többi vallásfelekezetek képviselőivel együtt, ezentúl is az erkölcsi rendnek bizonyos nagy szempontjait képvi­selik, melyeket én a törvényhozásban kép­viselve látni szeretek, (Helyeslés balfelől.) és melyek ennek folytán működésükben egy bizonyára igen jogosult egyoldalúság felé hajlanak, és ha eltekintek attól a hivatalos elemtől, mely a főispánoknak mindenki ál­tal helyeselt kihagyása után a számra kevés zászlós urakból fog állani : a főrendiházban más faktort, mint a születési aristokrácziát nem látok. (Úgy van­­ balfelől.) Már­pedig t. képviselőház, meglehet hogy tévedek, de a­mint én látom a világ fejlődését, a­mint én észlelem a szellemek mozgalmait, és ezeknek már is nyilvánuló eredményeit: a születési aristocraczia bir ugyan elég társadalmi és erkölcsi sulylyal arra, hogy a felsőházra ruházott feladatok teljesítésében részt vegyen, hogy abból neki igen nagy rész jusson ; de nem bir már többé a társadalomban azzal a hatalmi sulylyal, hogy ezen feladatoknak terhét egymagában képes legyen elviselni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ennek folytán­­, képviselő­­ház, átalánosan elismert szükségnek mutat­kozik az, hogy megtartásával — habár bizonyos megszorított mértékben — a szü­letési aristokrácziának, mint az intézmény derekának, ebbe az intézménybe új elemek hozassanak be. T. képviselőház! Hogyan akarja a­­­­kormány ezt a problémát megoldani, a­mely probléma most már világosan előttem áll, s mely nem más, mint az: belehozni a fel­sőházb­a, a mai főrendiházba azt, a­mire szüksége van, hogy úgy a f­üggetlenség te­kintetében, mint az egyetemes nemzeties felfogás tekintetében, mint pedig politikai tekintetben egy felső­ház feladatának telje­sen megfelelni képes legyen. (Úgy van­ a baloldalon.) A t. kormány ezt a problémát avval akarja megoldani, hogy körülbelül 100 (a számról ne disputáljunk, mert hisz utóvégre is egyremegy, hogy tízzel több lesz-e vagy kevesebb) hogy mondom körülbelül 150 élet­fogytiglan kinevezett tagot akar a főrendi­házba bejuttatni. Ennyiből áll a czélba­­vett reformeszme egésze, mindig eltekintve az eddig ott be nem vett felekezetek kép­­viseltetésétől, a­mit én részemről helyeslek. Ez tehát a reform ! Már most kérdem, hogy váljon azok­ból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiházban arra nézve, hogy egy felső­ház feladatát teljes sikerrel megoldhassa elegendő mérték­be­n nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett, a felső házba bevinni? Be fogja e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti érdekek universalitása vé­tessék mindenkor tekintetbe, midőn egy re­form­javaslat megválasztatásáról van szó? Ennek megvalósítását várjuk mi azok­tól, kiknek felsőházi tagsága, törvényhozói joga a pillanatnyi párt­érdek a pillanatnyi hatalmi érdekek szülöttje? (Úgy van­­ a bal­oldalon) Ezektől várjuk az universális nem­zeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendu­lázban ? Vagy ezektől várjuk azt, h­ogy a traditiónak leginkább a születési aristokrác­ia által képviselt igényei mellé a fejlődőknek megfelelő mozgó elemet is be­­vigyék. Ezekből várjuk azt, a­kik ma a fol­­sőnázba kineveztetve életfogytiglan ott benn maradunk, tehát a mai pillanat fejlődése stádiumát képviselik, de a további eszme­­fej­lődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli köteles­ség által vannak elzárva? (Úgy van­ a bal­oldalon.) Vagy te­hát, ezektől várjuk azt, hogy növekedjék politikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyugvással fogadja a kö­zönség az ő határozatait és pedig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy mederben úsznak, hamm akkor is, midőn, mint a felsőháznak néha tennie kell, az uralkodó áramlatnak ellent állanak? Ezek súlyától várjuk a közme­gnyugvást, kikről m­indenki tudja, hogy tisztán a hatalom és pedig nem indenkori, hanem a mostani ha­talom bizto­dtása véget vitetnek be ? (ügy van­ a baloldalon.) Hát t. hát, ezektől az elemektől a re­form problémájának két legfőbb feladata kö­zül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem léte­sítése és a súly növelése közül egyetlen egyet, nemcsak megoldva, de megközelítve nem látok ; azt a harmadik kelléket pedig, melyet elsőnek kellett volna említettem, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van­­ a bal­oldalon.) Ugyan te­hát, hogyan vagyunk evvel­­­ A t. miniszterelnök itt azt a jogot akarja magának adatni, hogy a felsőházba 150 életfogytiglani tagot kinevezhessen. És a mit már e padokról felszólaló t. barátaim által felemlíttetett, mi a csekély számára szorított kinevezett nem perhoreskáljuk és ezért a miniszterelnök úr minket incon- sekvencziával is vádolt. De igen nagy a különbség a kettő közt. Ha csekély számnak kinevezésére ada­tik jog a kormánynak, akkor ott állanak a közéletnek azon a közvélemény által mint­egy már kijelölt kitűnőségei,­­ megnevez­hetnék embereket úgy az ellenzék mint a kormánypárt sorából , a­kik­ből semmi néven nevezendő kormánynak kitérnie nem lehet. (Úgy van! Úgy van ! a bal és szélső baloldalon.) Les hommes qui s’imposent mint a francziák mondják, azok az emberek, a­kik egyéni súlyuknál fogva nem mellőz­hetők, akármit parancsoljon is a párt­érdek. De t, képviselőház, bizonyára nem ala­csonyítjuk le a magyar intelligenc­ia hír­nevét és nem vétünk ellene, ha azt mond­juk, hogy valamint minden országban, úgy nálunk is ezek száma felette csekély. Ha egyszer a százakba bemegyünk, mihelyt 150-ről, vagy 100-ról, vagy csak 80-ról szólunk, azon 80 mellett, a­ki kineveztetek, legalább ma, tízszer annyi áll, a­ki erre egyéni súlyánál fogva ugyannyi jogot for­málhatna. (Úgy van ! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon.) Mihelyt egyszer az igen tiszteletreméltó jellemek — meg vagyok győződve, hogy a t. kormány azt a korlá­tot meg fogja tartani — mondom az igen tiszteletreméltó jellemek, de végre a köz­életben csak az arany középszerűség ösvé­nyen haladók közé kell nyúlnunk , akkor nincs semmi képzelhető indok az egyéni súly szempontjából, hogy miért választanék ki épen az a 80, vagy az a 100, aki ki fog neveztetni, és miért De 100 vagy 80 a többiek sorából, kik egyéni súlyra, egyéni jelentőségre nézve teljesen ugyanannyi igényt tarthatnak a kinevezésre. (úgy van ! Úgy van ! Tetszés a bal és szélsőbal oldalon.) Ez a különbség a csekély és nagyszámú kine­vezettek közt. És ennek aztán mi a konsekvencziája t.­hát ? (Helyeslés) Ennek a konzekvencziája az, — és nem is lehet másként kívánni semmilyen kormánytól, — hogy midőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek kinevezésére neki jog van adva, épen innen vagy onnan ve­gye azoknak a sokaknak számából, kik ha­sonló kvalifikác­ióval bírnak , akkor termé­­szetszerűeg a politikailag megbízhatókat, a vele együttérzőket, azokat fogja kisze­melni, kik neki teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy nemcsak, a­míg kormá­nyon lesz, de azontúl is az ő pártérde­keit fogják mindenben szem előtt tartani. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon.) Ez gondolom, t. ház, oly világos, mint kétszer kettő négy. (Úgy van! a baloldalon.) Egészen más volt e tekintetben t. ház, az a valóban alkotmányos és nemes felfo­gás, mely Angliában nyilvánult, midőn ehez hasonló kérdés vettetett fel. Midőn 1869-ben az ősz lord John Russel a főrendiházban indítványt tett, hogy 28 életfogytiglani peer legyen a korona által kinevezhető, akkor ezt­z indítványt egy szi­rsmind megtoldotta azzal az eszmével, hogy évenkint legfeljebb négy legyen ki­nevezhető. És mint indokolta az angol köz­életnek e tiszteletreméltó veteránja ezt a felfogást? Ő azt mondta: ma az én bará­taim bírják a hatalmat, az a párt, melyhez én is tartozom, de ez mindegy , én alkot­mányos és parlam­enti felfogásb­ól kiindulva, nem engedhetem meg azt, hogy egy kor­mány, hogy egy párt, legyen az bár az enyém, a koronának adandó ezen jogot ekszaure­­álhassa (Élénk helyeslés és tetszés a szélső­baloldalon.) S a szabadelvű pártnak egy másik tagja lord Grey felállott és az idizvény tá­mogatására a vita egyik későbbi stádiumá­ban azt mondó, hogy akár mint oldassák is meg a kérdés, nem szabad azt akként meg­oldani, hogy a kinevezhető egész szám a jelenlegi vagy akármely, és a reform pilla­natában hatalmon lévő párt által kinevez­hető legyen. Ez volt a felfogás, melyet az angol liberális párt legnemesebb alakjai vitattak, mikor ők voltak a kormányon, mi­kor párt­érdekről arra kellett volna töre­kedniük, hogy az egész jogosítványt ők gyakorolják (Mozgás.) Nálunk te­hát pedig a legnagyobb flegmával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által leg­­főlebb a mostani kormánynyal szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormányn­yal szemben nem. (Élénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Te­hát ez a maga egész nyerseségében az „apres nous deluge.“ (Hosszantartó élénk helyes­lés a bal és a szélsőbalon Mozgás.) Mert az ép úgy me­g történhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmej-«

Next