Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-02-14 / 37. szám
Hatodik évfolyam. SZEHKfcSZTQI IRUVA: . ’Ivntcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illeti) közlemények Belsira czimzendek. AZ „ELLENZEK^ELÖFIZETÉSI UIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva g^rést tvr Félévre • . 16 frt. I Negyedévre ... 4 frt. . . 8 frt. I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. 39. szám. Egyes szám ára 5 kr. • Inik az „Ellenzék”1 mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, február 14 1885. kiadó-hivatal. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri azikkek gázmood sora után 20 kr. fizetendő. Gr. Apponyi Albert: Kem szükség mondatniuk, hogy az ipponyi politikája nem a mi politikánk.,Vy és nevezetes elvi eltérések alkot■ík azt a gátat, mely minket, a szélsőbaloldalt a mérsékelt ellenzéktől elválogat. De vannak kérdések, amiben megegyezünk, s van egy pont, mely mindkét párt eljárását állandóan dominálja, s ez, hogy a szabadelvű párt erőszakos, erkölcstelen és jogharácsoló hatalmának minél előbb véget kell vetni. A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál is nagy eltérések mutatkoznak a két párt között. Mi elutasítunk mindennemű peerkinevezést, a mérsékelt elfogad számszerűit harminchat ; mi elutasítunk mindennemű czenzust, mert a pénzt nem akarjuk jogok forrásává tenni, a mérsékelt ellenzék ebben sem foglal el ily szigorú elvi álláspontot. De itt is megegyezünk abban, hogy a kormány javaslata rosszabb a jelenlegi állapotnál, s mindkét ellenzék hazaiba kötelessége, az agitácziónak minden törvényes alakzatát kimeríteni e silány alkotás megbuktatására. Három kelléket állít fel Apponyi a felsőházra nézve: Hogy legyen független, hogy képviselje a nemzeti egyetemlegességet és hogy értelmiségénél fogva feladatának színvonalán álljon. A kormány javaslata egyiket sem adja meg. A czenzus mit sem bizonyít, még a vagyoni állapotot sem, mert az a földterület, melyről 3000 frt adót fizetnek, lehet az elmerülésig adóssággal terhelve. A kinevezés szintén nem bizonyít egyebet, mint hogy a kormány ezzel a 168 taggal árkon-bokron biztoítja magának a többséget. Nincs itt a függetlenségnek semmi garantiája, és nincsen az értelemnek se, mert a kormány tetszés szerint és felelősség ésmaplifikáczió nélkül nevezi ki a peere- ikét. Majd lesz házalás a rangkórságban szenvedők részéről. Czimek után futkorázó üres fejűség: ime a jövendő peerkamara képe. A magyar parlament nem igen hallott olyan ostromot, mint a minővel Apponyi e javaslatot bírálta. A hatás leírhatatlan. O’Connel Dávidot, Kossuth ■ Lajost, Mirabeaut, Foxot emlegették. Meg negyven szónok van följegyezve, az egész baloldal egyhangúlag kiállt°tta, szavazzunk! Mindenki hitte, hogy e teszt hatása elől a kormánypárt sem tud menekülni, állott fel. A baloldal Irene- fritls luedou éljenezte Apponyit. A mamelukok boszankodtak az ellenzékre is a tüntetés miatt, de Tiszára is, hogy észületlenül néhány feleseld szóval elensúlyozni hiszi e monumentális beszéet. A kormánypárt megalázva látta hogy vezére felteszi róluk, hogy nihány semmitmondó ügyvédi frázis velük e halhatatlan beszédet fe■hetni. Olvasóink természetesnek találják, s a ‘púnkból jóformán mindent kiszo- 8'tVa, megszakítás nélkül adjuk e be- O- E beszéd ünnepnapja a magyar pórikénak. Mondják, hogy a Deák Fehl-diki második felirata tett ilyenhatást. A taps mindegyre mege Y’ mikor Tisza az Apponyi nevét tette. (J szerényen sütötte le szejjY’ m'Qtha mindez nem érintenértetlenül. Arcza halálsáppadt volt, J* teljesen ki volna merülve. A jen'! ^ h-kendi karzat tapsokban és élelnfU'c en ki, mely azonban az figyelmét kikerülte. tidvr V*(^V)) Magyarország jövő férfiát n minden ember Apponyiban. Ittt :,z a vásze, hol a főrendé c^r^ofiUja. mestermü Cicero sem *'ch uUtta vo^,ia másképen — és Bektri^ ,ünt mint, az uj kor dokhjTj, M,n e*merült Catilina, ki a hazaszárnyai alá menekül. magyar középosztály igazi és p.,llvjztérévé avatta föl magát Ap^‘bvus k'^e' ^emokrácziát hirdettek Deák z ''®8ath, Szemere, Szentkirályi, Wesselényi. Nem sansculette demokrácziát, hanem olyant, mely gyökeret vert a magyar földben. Ha igy hirdetné Apponyi a nemzeti önállást is — megváltója lehetne hazájának. De ime beszéde, melyet az erdélyi közönségnek mi adunk át először : Apponyi Albert gróf beszéde. (Tartotta a képviselőház febr. 13-ki ülésén.) T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr, midőn a jelen törvényjavaslat feletti vitát megnyitó beszédét befejezte, annak végszavaiban utalt arra, hogy azon reform műnél, melylyel most foglalkozunk, történelmi jogok elvételéről és ami azt még kényesebbé teszi, új jogok megalapításáról van szó. És ha már ez méltán egy bizonyos aggodalomra és félelemre kell hogy indítson, midőn ezzel a nagyfontosságú művel foglalkozunk: van még egy más körülmény, mely az említett sokakra kiterjeszkedő, de utóvégre mégis személyes momentumnál fontosabb. Évezredes alkotmányunknak egy sok századok viharát kiáltott intézményéről van szó, melyről, az igaz, évek óta megért az általam is osztott közmeggyőződés, hogy átalakításra, hogy reformra rászorul, de nem tehetek róla, abban a pillanatban, midőn a törvényhozás átidomító kezei ahoz tényleg hozzányúlnak, előttem áll egész alkotmányos fejlődésünk tiszteletét gerjesztő története és megvallom egész őszintén a t. ház előtt, a tárgynak nagysága, félelmes természete elfogulttá tesz, midőn ahoz hozzászólni készülők. Ámde, i. hát, a feladatot némileg megkönnyíti az, hogy bizonyos átalános alapelvekre nézve, egyénileg igen tiszteletreméltó, de számra nézve, csekély kivételekkel, ezen ház körében véleményeltérés nincsen. Megegyezünk mindnyájan abban, hogy egy radikális újjáalkotást nem óhajtunk, hogy a létezőből fenn akarjuk tartani azt, ami életképes és hozzá tenni annyit, amennyit a fejlettebb időknek új szükséglete kiván. És helyesen így, tehát, mert meg lehet, hogy a geometria s absztrakt építészeti tudomány szempontjából imponálóbb az a lakház, melyet valaki elődei várának lerombolásával egészen új terv szerint magának felépít, de lakályosabbak, de a gyakorlati szükség, a családi élet kontinuitásának minden esetre megfelelőbbek azon épületek, amelyekkel találkozunk Európaszerte, hazánkban is, amelyekhez minden generáczió hozzá épít a maga szükséglete szerint annyit, amennyit kellett, anélkül, hogy a régiből azt, ami haszonvehető volt, lerombolta volna. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát tisztán gyakorlatias szempontok képezik az általánosan elfogadott kiindulási pontot, akkor a vezérfonalat arra nézve, hogy mi tehát az, amiben a mostani főrendiház átalakításra szorul, semmi más kezünkbe nem adhatja, mint annak mérlegelése, annak alapos megfontolása, hogy egy felsőháznak az alkotmányos életben mi a rendeltetése és mennyiben mutat fel a mostani főrendiház hiányokat ezen rendeltetés teljesítésére való képességben és mi az, aminek hozzáadása által ezen hiányokat kiigazíthatjuk, az új felsőházat természetszerű, alkotmányos rendeltetésének betöltésére teljesen képessé tehetjük ? T. ház! Én egyáltalában nem osztozom azon többek által, ha talán nem is annyira itt a teremben, mint inkább azon kívül már kifejezett felfogásban, mely egy felső kamarát tulajdonképen csak azért hajlandó megtűrni, mert az már meg van és mert annak eltávolítása nagy nehézségekbe ütköznék s mely abban mást nem lát, mint többé kevésbbé haszontalan czifraságot az állam épületén. Én azt hiszem, hogy egy felsőháznak igen lényeges és igen is szükséges funkcziója van az alkotmányos életben és e funkczió már sokak által jeleztetett egy szóval, mely szót én teljesen kielégítőnek, sőt ha helyesen értelmeztetik, kimerítőnek is tartok annak megjelölésére, ez a szó pedig igy hangzik: korrektívum. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház. A politikai szabadságnak alaptétele az, hogy minden nemzetnek sorsa úgy egyes mozzanataiban mint egész alakulásában, magának a nemzetnek akarata által határoztassék meg. Ámde ez az akarat csak képviselet útján nyilvánulhat, és mint minden emberi institúcziónak úgy a képviseleti rendszernek is meg vannak a maga hiányosságai, beléje vannak fektetve az aberratiok lehetőségének számos csirái. Ezért kell a korrektívum. És e tekintetben nem találom kielégítőnek azt, ha egy felsőháznak missiója csak úgy jellemeztetik, hogy a túlságosan gyors haladásnak időnként felmerülő rohamaival szemben féket képezzen, hogy mérséklő, hogy moderáló befolyást, gyakoroljon. Én a korrektivum fogalmát egész áltilános ágban akarom alkalmazait mndazon hibákra nézve, melyekbe egy nemzeti képviselet, nem missiójának teljesítésében, de missiójáról olykor-olykor megfeledkezve esik (Élink helyeslés a baloldalon) És ezen hibák épen úgy irányulhatnak az általa formailag képviselt nemzetnek közszabadsága ellen, mint irányulhat annak egy gyarsóval úgynevezett konservatív érdekei ellen, és a felsőháznak mindkét irányban korrektívmnal kell szolgálni. Megtörténhetik tehát, hogy a hatalom a képviselet összealkotására túlságos, a törvényekkel és a szabadságnak szellemével össze nem egyeztethető befolyást gyakorol ; megtörténhetik az, hogy a képviselet akarata, mely utóvégre is csak a többség uralmának és a párturalomnak alakjában jelenhetik meg, ha a párturalom átcsap korlátain, pártabsolutizmussá, többségi önkénynyé lesz. (Igaz! Úgy van a baloldalon. Ellentmondások jobbfelől) és megtörténik utóvégre az, hogy a képviselet nem tükrözi vissza a nemzet akaratát azon értelemben, melyben minden öntudatosan cselekvő ember is a maga akaratát érvényesíti, hogy t. i. nemcsak pillanatnyi ösztönei szerint, hanem életerő szerint következetesen akar, én cselekszik ; megtorendetik a nemzetek képviseleténél is, hogy a nemzeti fejlődés nagy méreteit, nagy vonalait, nagy tervrajzát elhagyva, múlékony felhevüléseknek enged tért. (Úgy van balfelöl.) Mindezen hiányokkal és különböző aberácziókkal szemben szükséges, hogy legyen egy korrektivum, és ezen korrektivum léte mint az az angol felsőházban egy alkalommal oly azep«a kifejtetett, ezen korrektivum léte egyáltalában nem képezheti a nemzeti akarat folytonos érvényesülésének akadályát. Mert miben nyilvánul annak működése? Abban, hogy amit a nemzeti képviselet többsége megállapít, az még egyszer nyilvános diskussio tárgyévé tetessék, hogy még egyszer az érvek súlya, mellette és ellene minden irányban felhozassék. És akkor akármi legyen az illető felsőháznak egyes esetben adott szavazata, kétségtelen, hogy végeredményében megint a nemzet akarata fog dönteni az lett, hogy a két testület közül melyik képviselte hivebben az ő intenczióit, az ő felfogását. De tehát, ha ilyen lényeges a felsőház rendeltetése az alkotmányban, ha az nemcsak annak az összfogalomnak van hivatva szolgálni, mely a társadalom és ország konzervatív érdekeinek szava alatt foglaltatik, de esetleg a párturalom kifolyásai által megtámadott közszabadságot megóvni és ha minden irányban korrektívumot van hivatva képezni, egy igen nehéz a képviselőház összealkotása után talán legfontosabb, leglényegesebb feladat, ezen felsőháznak helyes, s feladatához mért összealkotása. (Úgy van balfelől.) Mert semminemű jogszabályt arra nézve nem lehet felállítani, hogy mi kiír, gyakorolja a felssőház a képviselőház határozatával szemben azt a vétójogot, melylyel az alkotmány felruházta. Hogy a felsőház ezt helyesen gyakorolja, arra nézve a garancziát semmi másban, mint annak helyes összealkotásában, kell keresni. (Élénk helyeslés balfelől.) Már most mik azon lényeges momentumok, amelyek szükségesek, hogy egy testület, amely ilyen jogkörrel felruháztatott, azt üdvösen, helyesen gyakorolja ? A legelső kellék, amely erre szükséges, amely minden más kelléknek alapja. A függetlenség minden irányban. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert ha a felsőház hivatva van, a hatalomnak a képviselőház összeállítására gyakorolt túlságos befolyását és az ebből netalán eredő kárt olykor olykor ellensúlyozni, függetlennek kell lennie a hatalomtól és annak minden tényezőitől fölfelé. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha másrészt hivatva van magának a képviseletnek körében támadható hibákat ellensúlyozni, függetlennek kell lenni lefelé is, nem szabad ugyanazon tényezők befolyása alatt állania, melyek a képviseletre folytonos, hogy úgy mondjam óránkint befolyást gyakorolnak. (Helyeslés a baloldalon.) Másfelől te hát a felsőháznak teljes biztosítékot kell nyújtani összeállításában egy universale nemzeties felfogásnak létezésére nézve, az az, annak nem szabad történnie, hogy a nemzeti képviselet többségének akarata megakasztassék akár egyes érdekkörök, akár egyes osztályok, akár egyes bármily tiszteletet érdemlő más partikuláris tényezők akarata által, hanem annak a tényezőnek, mely ritka esetekben, ha erélyesen jár el, de olykor-olykor mégis „megálljt“ mondhat annak, amit az időszerinti nemzeti képviselet határozott, annak a tényezőnek magában kell foglalnia a nemzetnek mindazon életerőit, amelyek hivatva vannak azt vezérelni, amelyek hivatva vannak arra, hogy a nemzetnek élő lelkiismeretét képezzék. (Élénk helyeslés a baloldalon. És harmadszor, képviselőház ennek a felsőháznak bírnia kell elegendő politikai súlylyal arra, hogy ne csak a formai jog legyen megadva a törvényhozásban, a törvényhozás másik faktorával párhuzamos jogokat gyakorolni, hanem, hogy a nemzeti körülmény minden árnyalata megnyugvással és tisztelettel is fogadja ennek eldöntéseit, még akkor is, midőn a népies áramlatokkal összeütközésbe jőnek. (Tetszés a bal oldalon.) T. képviselőház. Mind e három szemponból sükéges a mai főrendiház, reformja. A mai főrendiház, mint flhoztam, az általam felemlített kellékek közül legnagyobb mértékben a függetlenséget bírja. De ezt sem kielégítő mértékben, mert felhozatat az, és a múlt évtized történetének nyomán hozatott fel, hogy az a hivatalos elem, mely abban helyet foglalt, elegendőnek mutatkozott, arra, hogy a benne létező független szavazatoknak súlyát absorbeálja, hogy domináló befolyást gyakoroljon. (Igaz! Úgy van! balfelől.) De azon mely tisztelet daczára, melylyel a főrendiháznak minden tényezője iránt viseltetem, ki kell mondanom, hogy összeállításában nem bírja a szükséges mértékben annak biztosítékait, hogy összes ténykedéseiben nem osztályérdekek, nem partikuláris felfogások, hanem egyedül a nemzeti egyetemnek érdekei vezérlik és hogy ennek folytán egymagukban a felső házi feladatok teljesítésére szükséges súlylyal ma már nem bírnak. Mert ha eltekintek az egyháznak ott ülő képviselőitől, akik a törvényjavaslat szerint, igen helyesen, az országban létező többi vallásfelekezetek képviselőivel együtt, ezentúl is az erkölcsi rendnek bizonyos nagy szempontjait képviselik, melyeket én a törvényhozásban képviselve látni szeretek, (Helyeslés balfelől.) és melyek ennek folytán működésükben egy bizonyára igen jogosult egyoldalúság felé hajlanak, és ha eltekintek attól a hivatalos elemtől, mely a főispánoknak mindenki által helyeselt kihagyása után a számra kevés zászlós urakból fog állani : a főrendiházban más faktort, mint a születési aristokrácziát nem látok. (Úgy van balfelől.) Márpedig t. képviselőház, meglehet hogy tévedek, de amint én látom a világ fejlődését, amint én észlelem a szellemek mozgalmait, és ezeknek már is nyilvánuló eredményeit: a születési aristocraczia bir ugyan elég társadalmi és erkölcsi sulylyal arra, hogy a felsőházra ruházott feladatok teljesítésében részt vegyen, hogy abból neki igen nagy rész jusson ; de nem bir már többé a társadalomban azzal a hatalmi sulylyal, hogy ezen feladatoknak terhét egymagában képes legyen elviselni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ennek folytán, képviselőház, átalánosan elismert szükségnek mutatkozik az, hogy megtartásával — habár bizonyos megszorított mértékben — a születési aristokrácziának, mint az intézmény derekának, ebbe az intézménybe új elemek hozassanak be. T. képviselőház! Hogyan akarja akormány ezt a problémát megoldani, amely probléma most már világosan előttem áll, s mely nem más, mint az: belehozni a felsőházba, a mai főrendiházba azt, amire szüksége van, hogy úgy a függetlenség tekintetében, mint az egyetemes nemzeties felfogás tekintetében, mint pedig politikai tekintetben egy felsőház feladatának teljesen megfelelni képes legyen. (Úgy van a baloldalon.) A t. kormány ezt a problémát avval akarja megoldani, hogy körülbelül 100 (a számról ne disputáljunk, mert hisz utóvégre is egyremegy, hogy tízzel több lesz-e vagy kevesebb) hogy mondom körülbelül 150 életfogytiglan kinevezett tagot akar a főrendiházba bejuttatni. Ennyiből áll a czélbavett reformeszme egésze, mindig eltekintve az eddig ott be nem vett felekezetek képviseltetésétől, amit én részemről helyeslek. Ez tehát a reform ! Már most kérdem, hogy váljon azokból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiházban arra nézve, hogy egy felsőház feladatát teljes sikerrel megoldhassa elegendő mértékben nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett, a felső házba bevinni? Be fogja e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti érdekek universalitása vétessék mindenkor tekintetbe, midőn egy reformjavaslat megválasztatásáról van szó? Ennek megvalósítását várjuk mi azoktól, kiknek felsőházi tagsága, törvényhozói joga a pillanatnyi pártérdek a pillanatnyi hatalmi érdekek szülöttje? (Úgy van a baloldalon) Ezektől várjuk az universális nemzeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendulázban ? Vagy ezektől várjuk azt, hogy a traditiónak leginkább a születési aristokrácia által képviselt igényei mellé a fejlődőknek megfelelő mozgó elemet is bevigyék. Ezekből várjuk azt, akik ma a folsőnázba kineveztetve életfogytiglan ott benn maradunk, tehát a mai pillanat fejlődése stádiumát képviselik, de a további eszmefejlődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli kötelesség által vannak elzárva? (Úgy van a baloldalon.) Vagy tehát, ezektől várjuk azt, hogy növekedjék politikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyugvással fogadja a közönség az ő határozatait és pedig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy mederben úsznak, hamm akkor is, midőn, mint a felsőháznak néha tennie kell, az uralkodó áramlatnak ellent állanak? Ezek súlyától várjuk a közmegnyugvást, kikről mindenki tudja, hogy tisztán a hatalom és pedig nem indenkori, hanem a mostani hatalom biztodtása véget vitetnek be ? (ügy van a baloldalon.) Hát t. hát, ezektől az elemektől a reform problémájának két legfőbb feladata közül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem létesítése és a súly növelése közül egyetlen egyet, nemcsak megoldva, de megközelítve nem látok ; azt a harmadik kelléket pedig, melyet elsőnek kellett volna említettem, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van a baloldalon.) Ugyan tehát, hogyan vagyunk evvel A t. miniszterelnök itt azt a jogot akarja magának adatni, hogy a felsőházba 150 életfogytiglani tagot kinevezhessen. És a mit már e padokról felszólaló t. barátaim által felemlíttetett, mi a csekély számára szorított kinevezett nem perhoreskáljuk és ezért a miniszterelnök úr minket incon- sekvencziával is vádolt. De igen nagy a különbség a kettő közt. Ha csekély számnak kinevezésére adatik jog a kormánynak, akkor ott állanak a közéletnek azon a közvélemény által mintegy már kijelölt kitűnőségei, megnevezhetnék embereket úgy az ellenzék mint a kormánypárt sorából , akikből semmi néven nevezendő kormánynak kitérnie nem lehet. (Úgy van! Úgy van ! a bal és szélső baloldalon.) Les hommes qui s’imposent mint a francziák mondják, azok az emberek, akik egyéni súlyuknál fogva nem mellőzhetők, akármit parancsoljon is a pártérdek. De t, képviselőház, bizonyára nem alacsonyítjuk le a magyar intelligencia hírnevét és nem vétünk ellene, ha azt mondjuk, hogy valamint minden országban, úgy nálunk is ezek száma felette csekély. Ha egyszer a százakba bemegyünk, mihelyt 150-ről, vagy 100-ról, vagy csak 80-ról szólunk, azon 80 mellett, aki kineveztetek, legalább ma, tízszer annyi áll, aki erre egyéni súlyánál fogva ugyannyi jogot formálhatna. (Úgy van ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Mihelyt egyszer az igen tiszteletreméltó jellemek — meg vagyok győződve, hogy a t. kormány azt a korlátot meg fogja tartani — mondom az igen tiszteletreméltó jellemek, de végre a közéletben csak az arany középszerűség ösvényen haladók közé kell nyúlnunk , akkor nincs semmi képzelhető indok az egyéni súly szempontjából, hogy miért választanék ki épen az a 80, vagy az a 100, aki ki fog neveztetni, és miért De 100 vagy 80 a többiek sorából, kik egyéni súlyra, egyéni jelentőségre nézve teljesen ugyanannyi igényt tarthatnak a kinevezésre. (úgy van ! Úgy van ! Tetszés a bal és szélsőbal oldalon.) Ez a különbség a csekély és nagyszámú kinevezettek közt. És ennek aztán mi a konsekvencziája t.hát ? (Helyeslés) Ennek a konzekvencziája az, — és nem is lehet másként kívánni semmilyen kormánytól, — hogy midőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek kinevezésére neki jog van adva, épen innen vagy onnan vegye azoknak a sokaknak számából, kik hasonló kvalifikációval bírnak , akkor természetszerűeg a politikailag megbízhatókat, a vele együttérzőket, azokat fogja kiszemelni, kik neki teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy nemcsak, amíg kormányon lesz, de azontúl is az ő pártérdekeit fogják mindenben szem előtt tartani. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon.) Ez gondolom, t. ház, oly világos, mint kétszer kettő négy. (Úgy van! a baloldalon.) Egészen más volt e tekintetben t. ház, az a valóban alkotmányos és nemes felfogás, mely Angliában nyilvánult, midőn ehez hasonló kérdés vettetett fel. Midőn 1869-ben az ősz lord John Russel a főrendiházban indítványt tett, hogy 28 életfogytiglani peer legyen a korona által kinevezhető, akkor eztz indítványt egy szirsmind megtoldotta azzal az eszmével, hogy évenkint legfeljebb négy legyen kinevezhető. És mint indokolta az angol közéletnek e tiszteletreméltó veteránja ezt a felfogást? Ő azt mondta: ma az én barátaim bírják a hatalmat, az a párt, melyhez én is tartozom, de ez mindegy , én alkotmányos és parlamenti felfogásból kiindulva, nem engedhetem meg azt, hogy egy kormány, hogy egy párt, legyen az bár az enyém, a koronának adandó ezen jogot ekszaureálhassa (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) S a szabadelvű pártnak egy másik tagja lord Grey felállott és az idizvény támogatására a vita egyik későbbi stádiumában azt mondó, hogy akár mint oldassák is meg a kérdés, nem szabad azt akként megoldani, hogy a kinevezhető egész szám a jelenlegi vagy akármely, és a reform pillanatában hatalmon lévő párt által kinevezhető legyen. Ez volt a felfogás, melyet az angol liberális párt legnemesebb alakjai vitattak, mikor ők voltak a kormányon, mikor pártérdekről arra kellett volna törekedniük, hogy az egész jogosítványt ők gyakorolják (Mozgás.) Nálunk tehát pedig a legnagyobb flegmával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által legfőlebb a mostani kormánynyal szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormánynyal szemben nem. (Élénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Tehát ez a maga egész nyerseségében az „apres nous deluge.“ (Hosszantartó élénk helyeslés a bal és a szélsőbalon Mozgás.) Mert az ép úgy meg történhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmej-«