Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-02-23 / 44. szám

s II­I­­1 Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirily­ utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK"" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Ejtsi évr...................16 írt. II Negyedévre ... 4 írt. Félévre........................8 fr.. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjel­nik az „Ellenzéki* mindennap, a vasár-- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 4­1, tizsáini« Kolozsvár, hétfő, február 1-23, 1885. u—— ■■i.,1 II KIAD­Ó­ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés u­tán 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. I !■­­ t» )A Konfliktus nélkül. Ha legalább leleményesek volná­nak. Ha legalább annyi fáradságot ven­nének maguknak, hogy politikai indo­kokat keresnének eljárásuk megvédel­­mezésére. De nem. Elkövetik a rosszat s azt hiszik, hogy egy silány ürügy emlegetése kielégíti a nemzetet. A Deák­­párt a nemzet nagy és állandó érde­keit tartotta szemünk elé, midőn a ki­egyezést megindokolta. Igaza nem­ volt ugyan annak a pártnak se s a tapasz­talat naponként bizonyítja, hogy az is gyenge volt a nemzeti jogok védelmi munkájában, de megfutamodása perczei­­ben is, miként a hős franczia király, megmentette legalább a becsületet. Most másképen van. A­mit a Deák­párt idejében csak megszorult hírlap­írók és szűklátkörű zugpolitikusok hoz­tak fel érvül a függetlenségi törekvések ellen, azt a kopott és mihaszna állítást, mintha e törekvések békés után meg­valósíthatók nem lennének, most maga a miniszterelnök mondta ki a legköze­lebbi felsőházi ülésben. Úgy mondá, hogy a b. Prónay Dezső elvei, kon­fliktust idéznének fel a koro­na és nemzet között. Olyan állítás, mely ha valóban igaz, teljesen megfosztja a nemzetet attól, hogy önrendelkezési jogának visszaszer­zését békés úton remélhesse. A füg­getlenségi pártnak tehát igen komoly érdekében feküdt, hogy végre valahára tisztáztassék ez a kérdés, mert ettől függ a küzdelem eszközeinek megválasztása. Mi mindig azt vallottuk, hogy miután eszméink diadala első és legszükségesebb feltétele az ország bol­dogulásának, előbb utóbb elkövetkezik az idő, hogy a nemzeti közakarat meg­adja nekünk az alkalmat eszméink va­lósítására. S miután a korona érdeke n­em lehet más, mint a nemzeti érdek, mert tőlünk kapja a fényt, hűségünk­ben rejlik biztossága s megerősödésünk képezi hatalmának valódi forrásait: hit­tük, reméltük és hirdettük, hogy a ko­rona nem lehet a mi törekvéseink gátja s nem fogna akadályt gördíteni eszmé­ink megvalósítása elé. Épen ezért programmunk előkelő pontját képezte, hogy Magyarország függetlenségét a personális unió alak­jában, békés utón, alkotmányos eszkö­zökkel kívánjuk kivivni. A­mely perczben a korona tud­tunkra adja, hogy „konfliktus nélkül“ tehát békés utón, a mi elveink nem valósíthatók, mert ő azoknak ellentáll, abban a perczben elkövetkezik pro­gramozunk egyik fő pontjának a meg­változtatása. Abban a pillanatban üres szóvirággá lett programmunknak a „bé­kés utón“ való kibontakozás felől hir­detett igazsága. Abban a pillanatban minket arra utalt a korona, hogy vagy lemondjunk elveinkről, vagy megkí­sértsük azokat mindenáron valósítani. A nemzeti összetartás természetes ösz­töne éserővel követelné tőlünk, hogy arra a végzetes térre lépjünk, hol a férfias elszántság próbakövei kezdődnek. A múltnak és a tapasztalatoknak azt az ékezetét kellene újból kézbe ven­nünk, melyet igen sajnos események­­ vertek volt a nemzet és dynasztia szive közé. A szenvedések zsilipjei nyílnának meg a nemzet előtt s a trónus lábai alatt állandókig hallható volna a föld­rengés zsibongása. Isten őrizze meg ettől koronás királyunkat és őrizze meg hít magyar népét is. Ám a korona legfőbb tanácsossá­g ne hirdessen olyan tant, mely szűk­s­­égképpen vagy teljes lemondásra vagy­­ó végletekre vezet. Épen ezért a függetlenségi pártnak­­ el nem mulasztható kötelessége volt, tisztázni a helyzetet. Meg kellett már egyszer tudnunk, hogy mi igaz ebből a érlelésből, hogy a korona nem nyu­godnék bele a mi alkotmányos győ­zelmünkbe. Ezért bízta meg a párt Ugrón Gábort, hogy interpelláczió alakjában vonja kérdőre a kormányelnököt s kény­szerítse azt egy minden kételyt kizáró feleletre. Ezért kérdezte Ugrón, hogy a korona tudtával és felhatalmazásával tette-e ama nyilatkozatát, melyet kor­tesek szoktak hangoztatni, de minisz­ter soha. És Tisza Kálmán kénytelen volt kijelenteni, hogy nem volt a koro­nától semmi­nemű felhatalma­zása, s ő azt nem hivatalosan mondta mint kormányelnök, ha­nem vita közben, mint képviselő. Ennyi nekünk elég. A sokszor han­goztatott rágalomnak ki van ezzel szed­ve minden méregfoga. A korona meg­maradt a maga sérthetetlen fényében, csak a szószátyár vitatkozó merült a pocsolyába. A Tisza kormányelnök ki­jelentése megnyugtatta a függetlenségi pártot: a feleselő Tisza egyéb vergődé­se igen mulatságos volt. BARTHA MIKLÓS: Politikai hit­ek — Országgyűlés. A szombati ülésben véget ért a felsőházi vita a képviselőház­­ban. Egyetlen szónok beszélt még, mielőtt elnök a vitát befejezettnek jelentette volna ki : Ábrányi Kornél. Főleg azt fejtette be­szédében, hogy a kormánynak nincs joga 48 ra hivatkozni, mert ha 48-hoz hű ma­radt volna a javaslatnak a választást kel­lene tartalmazni. Ábrányival a feliratkozott szónokok sora véget ért s az elnök kije­lentette, hogy zárszó illeti meg az előadót, Iványi, Szilágyi és Onódy indítványtevőket. Láng Lajos meg is tartotta zárbeszédét és sorra véve a javaslat ellen hangoztatott ki­fogásokat, védte a kormány javaslatát.­­ Utána Iványi Dániel mondotta el zárbeszé­dét, melyet alább egész terjedelmében köz­lünk. Szilágyi Dezső és Onódy Géza zárbe­szédeiket a mai (febr. 23.) ülésre halasztot­ták. — Ülés végén Ugron Gábor interpellá­­cziója keltett nagy figyelmet, melyet alább részletesen közlünk. — A függetlenségi és 48 as párt teg­nap délelőtt 11 órakor tartott értekezletén megkezdette a főrendiház újjászervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Mindenekelőtt a törvényjavaslat általános elfogadása feletti szavazás ügyében elhatá­roztatott, hogy a törvényjavaslat el- vagy el nem fogadása tűzendő szavazásra, miután a beadott határozati javaslatok ellen indít­­ványok s nem halasztási indítványoknak te­­kintendők. A részletek felett hosszas és ho­­tató vita folytattatott, azon elvi kijelentés­sel, hogy a­mely pontnál módosítások nem adatnának be, a párt ragaszkodik határo­zati javaslatában úgy is részletezett elvei­­hez. Az értekezlet a 7. pontig haladt.­­ A kormány erőlködése. A főrendi­házi tvjavaslat tárgyában a mai szavazásra a kormánypárt nagy erőlködést fejtett ki. A párt végrehajtó bizottsága minden kép­viselőt beczitált s már a tegnap számosan érkeztek is a fővárosba képviselők. A hor­­váth képviselők is siettek a kormány tá­mogatására megjelenni, de használni akar­ják Tisza K. szorult helyzetét s kijelentet­ték, hogy Csak abban az esetben szavaznak a kormánynyal, ha a kormány kötelezi ma­gát viszont szolgálatul a kiegyezési törvény­ben a felsőházra vonatkozólag egy új pon­tot venni fel. Hogy megnyerje a többséget a kormány bizonyosan megalkudott a hor­­vátokkal most is. Ugrón Gábor interpellácziója. A képviselőház február 21-iki ülésén. Ugrón Gábor interpelláczióját a következő beszéddel terjesztette be: Kérdésemet a miniszterelnök úrhoz oly indokból intézem, mely egészen szoká­sos. Minden egyén féltékeny a maga hírére. A miniszterelnök úr e hó 16-án a törvény­hozás másik házában a vita hevében vála­szolva Prónay Dezső bárónak, ki tudva­levőleg a függetlenségi párt illetőleg a köz­jogi ellenzék egyik tagja és annak a múlt országgyűlésen keresztül egyik nagyrabe­­csült képviselője volt. A­midőn Prónay Dezső bárónak válaszolt a miniszterelnök úr, talán a vita hevében, a következő ki­fejezést használta : „Már most ő méltósága a ki oly politikai tanok hive, a­melyek a nemzet és a korona közti konfliktus nélkül nem volnának valósíthatók, én legalább re­mélem, hogy soha sem fognak többségre kerekedni stb. A miniszterelnök úr eme nyi­latkozatára súlyt azért helyezek, mert egy igen jelentékeny állású politikai férfiútól ered. Míg csak kortesek mondták, míg a közéletnek jelentőség nélküli férfiat hirdet­ték akár Magyarország felső részeiben, akár Dicső-Szt-Mártonban, súlyt nem helyeztünk reá, (Helyeslés a szélsőbalon) mert tudtuk, hogy e nyilatkozatok a közvéleményben aggodalmat és félreértést felidézni nem fognak. De midőn a törvényhozás egyik há­zában épen a miniszterelnök úr ajkairól hangzik el ezen vád, a­nélkül, hogy hosz­­szas magyarázatba bocsátkoznám, egyszerű­en a miniszterelnök úrtól magyarázatot kér­ni magam és barátim nevében kötelességem­­nek tartom, annyival inkább, mert a mi pártállásunk, mely pártállásnak egyik jel­lemző vonása a perszonalizmus alapján szer­vezett önálló és független Magyarország mi ezen pártállásunknál fogva ily feltevésekre okot nem adtunk, tehát ha ily feltevésnek alapja van ez egészen kívül kell, hogy áll­jon rajtunk és remélem, hogy miniszterel­nök úr annyival is inkább megadhatja a felvilágosítást, mert itt álla, véleményét kell hogy meg­magyarázza,és nem mások véleményét és annyival inkább megadhatja, mer­t itt felvilágosítást másoktól beszerezni semmi szüksége nincs. Azért az én kérdéstéteim a t. minisz­terelnök úrhoz a következőképen hangzik (olvassa:) Kérdés a miniszterelnök úrhoz: F. hó 16-án a miniszterelnök úr, a főrendiházban Prónay Dezső bárónak, a közjogi ellenzék kitűnő férfiénak válaszolva, a következőket mondotta: „Már most ő méltósága, a ki oly politikai tanoknak hive, a melyek a nemzet és korona közti konfliktus nélkül nem lennének valósíthatók.“ Miután a közjogi ellenzék, a függet­lenség és 48 as párt hive az uralkodónak és családjának, hive a monarchikus állam­formának , s miután a miniszterelnök úr nyilatkozata félremagyarázásokra és félre­értésre adhat alkalmat, kérdem , a minisz­terelnök úr fel volt-e hatalmazva a korona által ezen nyilatkozat megtételére . (Nagy derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) vagy pedig hivatalos működése alatt szerzett hi­vatalos adatok alapján tette-e ezen nyilat­kozatot, s ha igen, van-e azon helyzetben, hogy a ház elé terjessze ezen adatokat ? (Derültség a jobboldalon. Zaj bal felöl.) Tisza K. megfiátrál. Feleletem igen egyszerű és rövid. Első­sorban megjegyzem, hogy az legalább is szo­katlan, hogy a törvényhozás másik házában mondottakért annak megnevezésével itt in­­terpelláltassék valaki. Lehet interpellálni, vagy lehet kérdést intézni egy tárgy­ban a vita folyamán e nélkül is. De most másodszor nem is tudom, a képviselő urat mi indíthatta ez interpel­lác­ió megtételére, midőn maga is úgy ol­vasta fel szavaimat, hogy én pártról nem beszéltem, hanem beszéltem arról, hogy dr. Prónay Dezső minő tanoknak híve, ha ki­fogása lehetett valakinek, csak neki lehe­tett, kivel szemben ezt mondottam. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És nem is helyes, hogy valaki egy pártra magyarázza azt, a­mi egy egyénnel szemben mondatott. Egyébként azt gondolom, hogy a kép­viselő úr maga is igen jól fogja tudni, hogy én ott csak a saját egyéni nézetemet mondtam ; nem beszéltem, mert nem be­szélhettem a korona nevében. És én azért nem volt szükségem senkinek beleegyezését kikérni ahhoz, hogy nézetemet elmondjam. (Helyeslés jobbfelől.) Furcsa dolog az t. ház! A képvi­selő urak jogosultaknak tartják magukat elmondani nem csak azt, hogy meggyőző­désük szerint a kormánynak és a kormány­pártnak politikája hova vezet, hanem még az intencziót is gyanúsítják, (Igaz ! Úgy van­­ jobbfelől.) és tőlünk meg akarják vonni azt a jogot, hogy mi a nélkül, hogy azt mondanék, hogy az a szándék, — tehát a nélkül, hogy intencziójukat gyanúsítanék — azt mondhassuk, hogy a mi felfogásunk szerint az a politika ide vagy oda vezet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én azt gondolom, ezt a jogunkat senki tőlünk el nem veheti, sem Ugron Gábor kép­viselő úr, sem a 1. 48-as ellenzék, mert ezen joggal éltünk, élni fogunk és ugyan­­eme nézeteket nem egyszer bővebben, rész­letesebben kifejtettük e ház kebelében is. (Úgy van­­ jobbfelől.) Kérem méltóztassék e nyilatkozatomat tudomásul venni. Ugrón Csáfpár válasza. Ugrón Gábor ezután következőkép nyilatkozik a miniszterelnök válaszára: A miniszterelnök úr válaszában első­sorban arra hivatkozott, hogy a­mit mon­dott, a felsőházban mondotta, és azt, itt föl­említeni nem illő. Igen jól tudja a t. ház, hogy a főrendiházban a közjogi ellenzéki párt, hogy az alapfogalmat használjam, igen kevesek által van képviselve, és épen azért a miniszterelnök úr azon nyilatkozatáért a kellő felvilágosítást ott meg nem kérhették. (Felkiáltások jobbfelől: Hát Prónay! Hisz ő ott volt!) E párt itt a képviselőházban van és mivel itt van jelen bárhol hangzik is el egy kormányférfin­alakéról ily nyilat­kozat, azt nem hagyhatja észrevétel nélkül, mert legyen megnyugtatva, a miniszterelnök úr nem saját személyének, hanem állásának tulajdonítandó az, hogy kérdést intéztem hozzá. (Helyeslés és derültség a szélsőbalon.) Téved továbbá a miniszterelnök úr abban is és téves okoskodásának lánczolata, mert a miniszterelnök úr a főrendiházban nem mint Tisza Kálmán, nem mint magánember volt jelen, mert Tisza Lajos bírja a grófsá­got, de Tisza Kálmán még nem nyerte meg s a főrendiháznak még nem tagja s a fő­rendiházban az 1848. III. tcz. alapján, mint miniszterelnök jelent meg, nyilatkozatát te­hát nem lehet magánember nyilatkozataként mérlegelni és jövőre, ha a miniszterelnök úr oda akar menekülni, hogy állítása saját véleménye és nem hivatalos nyilatkozata, méltóztassék ezen enuncziácziót itt a kép­viselőháziján megtenni és nem a felsőház­­ban, mert erre itt kaphat ürügyet, de a fő­rendiházban nem. (Helyeslés a szélső­bal­oldalon.) Igen jól tudja a t. ház, hogy a mi­niszterelnök úrnak amaz argumentáczióját sem fogadhatom el, melyben azt mondja, hogy nem pártot támadott meg, hanem Pró­nay bárót, illetőleg ama politikai tanokat, melyeket Prónay b. magáénak vall, mert nem tehetem fel a miniszterelnök úr tár­gyilagosságáról, hogy Prónay bárót kívánta megtámadni, hanem ama elveket és tano­kat, melyeket, mint­ beszédemben érintettem, Prónay b. itt e házban is hangoztatott, és melynek itt is hangot kívánt adni. Eme tanok pedig elég világosak, azt hiszem, senki előtt sem lehetnek annyira világosak, mint a miniszterelnök úr előtt, ki 8 évi politikai pályáján mindig amaz elveket val­lotta, melyeket mi is vallunk. (Derültség a bal és szélsőbalon és felkiáltások: Úgy van ! Úgy van ! Ellenmondások a jobbol­dalon.) Én magam is a miniszterelnök úr szárnyai alatt kezdtem hirdetni e tanokat s tőle tanultam mind a hangot, mind a­ mo­dort, hogy miként kell azokat védeni. (Élénk derültség, helyeslés, taps a szélsőbaloldalon.) Ismeretes a miniszterelnök úr előtt a mi álláspontunk, de nem ismeretes az or­szág minden része előtt s tán nem ismere­tes a háznak minden tagja előtt, aki restell magának fáradtságot venni, hogy az ország politikai pártjainak mesgyéjét képező el­vekről tudomást szerezzen. Mi, amint emlí­tettem többször, a Habsburg-háznak, a fel­séges uralkodóháznak nemcsak hívei va­gyunk, de hívei leszünk mindaddig, míg a ma­gyar törvények ez ág örökösödési rendjét megállapítják. Sőt tovább megyek, nem fi­togtatjuk e hűségünket, de igyekeztünk e házban annak­­hangot adni s már az­zal­, hogy ennek hangot adtunk, lefegyvereztük ama gyanúsítást, melyet a miniszterelnök úr használni jónak látott. Nem óhajtuk mi azt, hogy Magyarország jelen sanyarú helyzeté­ben a válságos állapotokat még azzal is tetézzük, hogy az uralkodó házat kérdésessé tegyük: elég az, hogy a föld, melyen ál­lunk, már kérdésessé van téve, elég az, hogy az alkotmány, a szabadságok amaz összege, melyet a magyar nemzet mintegy örökséget őrizett, a t. miniszterelnök úr kormányzása alatt kérdésessé vált. Mi azt a szilárd pontot, melyet a kormány képez, úgy befelé, mint kifelé, fentartani és vé­delmezni óhajtjuk. (Úgy van­ a szélsőbal­oldalon.) Másfelől igen jól tudhatja a t. minisz­terelnök úr, hogy mi sem vagyunk annyira oktalanok, hogy közülünk valaki, a mi be­­leegyezésünkkel tehetné azt, hogy addig, amíg az uralkodóházhoz ragaszkodunk, azon­kívül egy más állam­formára törekedjék, mint a jelenlegi monarchikus államforma. Érveléseinkből senki ezt a következtetést nem vonhatta. Jól tudjuk, hogy az állam­forma kérdésének megoldása nem a kis ma­gyar nemzettől függ, hanem az európai nagy nemzetektől, és mi magyarok még akkor is, midőn talán a külföldi nagy nemzetek más államformát fogadnának el, megmarad­nánk, sőt küzdenénk a monarchikus állam­forma mellett, mely kis nemzetek erejét jobban csoportosíthatja s tömörebben harczba vezetni képes. A mi törekvésünk a trónnal szemben mindig az volt, hogy az uralkodó házat nemzetivé tegyük, hogy az udvar magyar legyen, a nemzet közérzületétől át­hatva közreműködésünk és belső fejlődési mozgalmaink élére állva, oly hosszú idő 340—350 év után először élvezte nemzetünk ama jótékony hatást, mely a külföldi nem­zeteket elősegítette, hogy t. i. egy nemzeti munkásságot és tevékenységet irányozza. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) Nincs a t. miniszterelnök úr okosko­dásában valóság. Nincs azért, mert mit gondol a t. miniszterelnök úr, ma a 67 iki kiegyezés után távolabb állunk mi közjogi elveink valósításától, mint az 50-es 60-as évek állapota a 67-es kiegyezéstől ? Ha ak­kor a nagyobb nehézséget le lehetett győzni miért ne lehetne most a kissebbet ? Akkor ez lehetséges volt anélkül, hogy a nyilvá­nos élet a lappangva a forrongó irányzatokat feltárta volna. Mért ne lehetne most, midőn a lappangó irányzatokat mindenki feltárhatja midőn egész Magyarországban semmi olyan törekvés nincs, mely az uralkodóház érdekei­vel ellentétbe jöhessen (Úgy van­ a szél­sőbalon.) Hanem az nagyon természetes, hogy a miniszterelnök úr ez érvelést felhasználja, mert az két szempontból becses a t. minisz­terelnök úr előtt. Először is azért, mert okául szolgálhat annak, miért adta fel közjogi elveit. (Úgy van­­ a szélső­baloldalon). Má­sodszor azért, mert ha egyszer a független­ségi pártot gyanúsítja fölfelé, máskor meg, midőn az udvari méltóságok hivatalos ha­táskörükbe lépéséről van szó, a mérsékelt ellenzéket gyanúsítja fölfelé, így mindenkit gyanúsítva, értéktelenné téve, talán csak képes lehet magát a hatalom polczán to­vábbra is fentartani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) De nem áll ez a korona érdekében sem, mert ez nemcsak a közjogi ellenzéknek volna denuncziácziója, hanem magának a koronának is, és ha csak egy két ember akad is, ki elhiszi, már a miniszterelnök úr nagy kárt tett, mert egy összhangot zavart meg. (Úgy van­­ szélső a balfelöl.) Hiszen igen sok ember van Magyarországon, ki úgy gon­dolkozik, mint a­hogy gondolkozni kell min­den politikai férfiúnak, ki egy nemzet küz­delmeiben harczosképen áll a köztéren, hogy a nemzetnek léte, haladása és előremenetele a főczél, a többi pedig csak eszköz. És ha a t. miniszterelnök úrnak sikerülne a czél és eszköz között, milyen eszköz a nemzetre nézve a monarchikus kormányforma és az uralkodóház és ahhoz való ragaszkodás, az összhangot egy pár ember kebeléből kiir­tani, higgye el, rossz szolgálatot tett az uralkodóháznak is és a hazának is. (Igaz ! Úgy van­ a szélső bal felöl.) A felelős kormány, elvénél fogva nem azért van felállítva, hogy a korona viselje a felelősséget, hanem hogy a miniszterek viseljék azt. Épen azért, mert a korona szent és sérthetetlen, kell, hogy ott legyenek a miniszterek, kik sem nem szentek, sem nem sérthetetlenek. (Élénk derültség a szélső­baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Nem is mondja senki!) hanem felelősségre vonhatók. Minthogy pedig ott kell lenni a miniszte­reknek, váljon helyes és a felelős kormány elvének megfelel-e az és a felelőség elve érvényesül-e, ha egyszer a nemzeti bank­­kérdésében azt halljuk, hogy nem tudta a korona aggodalmait legyőzni. (Élénk tetszés szélsőbal felöl) másszor meg a bosnyák okku­páczió kérdésében hivatkoznak arra, hogy felsőbb körök kivánatira kell, hogy ez meg­történjék. (Felkiáltások jobbfelöl: Ezt soh­­sem mondta !) Ez után pedig jön a magyar udvari méltóságoknak és az udvarmesteri állásnak betöltése és ekkor arra történik hivatkozás, hogy az uralkodónak csak egy háztartása van, de gondoskodunk arról, hogy a hírlapokban mindenütt közhírré le­gyen téve, mintha ezt ő felsége urunk ki­rályunk mondotta volna. (Nagy nyugtalan­ság és zaj jobbfelől.) Most megint előállani azzal, hogy a korona és egy országos párt között konfliktus támadhat, mielőtt elvei valósíttattak volna, ez nem egyéb mint a felelősségnek áthárítása a koronára. (Igaz ! Úgy van! szélső balfelől. Zaj jobbfelől.) De mi ezt nem akarjuk akczeptálni és a fele­lősséget teljesen fenhagyjuk a miniszternek.­­Igaz ! Úgy van ! szélső balfelöl. Nem előnyös a miniszterre nézve az, ha ilyen nyilatkozatot tesz, mert már a mi­­niszterelnöknek hivatása alkotmányunk értel­mében ? Az, hogy a nemzet és a korona közt közvetítő legyen, és hogy a koronát infor­málja a nemzetben nyilvánuló irányzatokról és törekvésekről. (Igaz! Úgy van­ a szélső­baloldalon."­ És a miniszterelnök úr ily nyi­latkozatot tesz, jól informálta-e a nemzet törekvéséről a koronát és a korona törek­véseiről a nemzetet? A t. ház bölcsességére bízom, hogy ítélje azt meg. (Élénk helyes­lés szélsőbal felöl.) Azt hiszem, hogy a mi­niszterelnök úr meggondolatlanul tett, és azért nyilatkozatát tudomásul veszem, mert azt nem tekinthetem egyébnek, mint meg­hátrálásnak a magán­személy mögé ott, hol magánszemélyének a felsőházban személye nincsen. (Élénk helyeslés a szélsőbal felöl) Az előrebocsátottakat azonban megjegyezni kívántam. (Élénk és zajos helyeslés és tet­szés balfelől.) Tisza Ke Felesel. Ugrán képviselő úrnak a miniszterek hivatásáról és helyzetéről adott leczkéjét köszönettel veszem ugyan, de nem felelek rá, mert nincs szükségem leczkéjére. Tudom és érzem, mi a kötelességem s ezért nem az ő tanítása után fogom teljesíteni kötelessé­gemet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem is szólaltam volna fel, ha két dolgot nem kel­lene helyreigazítanom, a­mit mindig han­goztatnak és soha sem igaz. (Halljuk! Hal­juk!) Az egyik állítás az, hogy 1875-ig ugyanazon tanokat hirdettem, mint a szélső­bal vagy a 48-as párt. Tessék 1870 óta ol­vasni az országgyűlési naplókat, kit támad­tak meg onnan (a szélsőbalra mutat) job­ban : az itt ülöket-e vagy engem amott ? (Élénk tetszés a jobboldalon.) Méltóztassanak hát, ha a naplókat szeretik nézni, ezeket is olvasni. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon : Hát a bihari pon­tok ?!) Még a bihari pontok sem egyeznek meg a szélsőbal akkori program­­­jával. (Zaj a szélsőbalon.) A másik, azt mondja a képviselő úr, hogy az én szárnyaim alatt tanulta ez el­veket s azt a modort, melyet követ. Hogy az elveket mennyire tanulta meg szárnyaim alatt, mutatja, hogy mikor még sokáig ott (a túloldalra mutat) ültünk, ama szárnyak alól elmenekült haris.

Next