Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-08-03 / 174. szám

A kényeztetés. Amennyire ignoráltak, elhanyagoltuk, elfeledtek minket, az erdélyi részeket odaát a Királyhágón túl eddigelőz épen annyira kezdenek velünk egy idő óta foglalkozni. Szinte a kényeztetésig megy a gondoskodásuk a kormánypárti köröknek A kormánypárt félhivatalos lapjai mindegyre czikkeznek a erdélyi dolgokról, annyira megy kegyes jóakaratuk, hogy még vezérczikkekben is fejtegetik a mi szükségeinket , érdekeinket, holott még csak rövid idővel is ezelőtt még annyira fitymáiik, hogy még az ugorka-idényben sem méltattak figyelmükre. Sőt még a kormány egyes tagjai a foglalkoznak az „erdélyi“ érdekekkel. Hol egyik, hol másik kegyelmes úr tesz nyilatkozatot a mi dolgainkról; a kormánypárt ide importált tagjai, akik a Királyhágón túl nem találván ,hazára a honban, ide vándoroltak mandátumért a jó erdélyi kerületekbe, de aztán többé feléje sem néztek választóiknak : most egyszerre elkezdettek csodálatosképen érdeklődni kerületeik s általán az erdélyi részek érdekei iránt. Hol egyik, hol másik kormánypárti képviselő utazik le kerületébe, hogy kezet szorítson „derék választópolgártársaival“; kérdezősködik bajaik felől, puhatolózik kívánságaik után, érdeklődik közszükségleteik iránt. Sőt hallatlan: most már a kormány és a többség köreiben is kezdik elismerni a „specziális erdélyi“ érdekek tételét és jogosultságát; azokat az erdélyi „speczialitásokat“, melyekkel csak pár évvel ezelőtt is a Királyhágón túl, különösen a fővárosban és a miniszteri bárókban olyannyira di-nek tartották gúnyt űzni, élczelődni és még jogosultságukat is megtagadni. Bezzeg mi, az ellenzék, hiában mutattunk rá a bajokra, hiában hívtuk fel kormány és pártja figyelmét ezekre a „specziális erdélyi“ dolgokra. Kormány, pártja és sajtója még itt az erdélyi részekben is egyhangúlag lehurrogta, sőt akadt egy félkegyelmű fizetett újságlap itt Kolozsvártt, mely midőn a mi specziális bajainkat szelhettük, elhanyagoltatásunk miatt panaszkodtunk, érdekeink védelmezését közöltük kormánytól és társadalomtól, összakaratában és bornirtságában anyaira vetemedett, hogy az ellenzéket hal merte vádolni, hogy egy gyékélyen árul a dákoromán és szász bujtoatók államellenes üzelmeivel. Lapunk, ellenzék már 1882-ben megpendítette az erdélyi kulturegylet eszméjét, akcziót fejtett ki, gyűjtést indított meg. A kormánypárt és sajtója úgy a fővárosban, mint Kolozsvártt két álló esztendeig agyonhallgatta kezdeményezésünket, még egy szóval sem vett tudomást róla. És most ? Most tele van a kormánypárt és sajtója kulturegylettel és erdélyi érdekek hangoztatásával; most már elhallgattak a dákoromán és ultra-szász törekvésekkel való konspirálás otromba vádjaival. „Welche Wendung durch Gottes ; Fügung! Legújabban már a kormánypárti börze lapja, a Pester Lloyd is mind gyakrabban fordítja felénk kegyességének arczulatját. Érdeklődik irántunk, foglalkozik bajainkkal, mindegyre megvezérczikkezi az erdélyi specialitásokat, mozgalmainkról pedig állandóan informáltatja magát. Legutóbbi számában pláne anynyira megy dr. Fálk Miksa úr lapja, hogy másfélhasábos vezérczikket szentel nekünk. Minő kegy! mily kitüntetés ! És minő férfias és hazafias hang! A Pester Lloyd leplezetlenül kimondja, hogy „Erdélyt“ a kormányok és pártjaik az alkotmányos boldogság két évtizede alatt elhanyagolták, sőt nem ismerték, hogy a romániai vámháborúval szemben is, bár jó előre, évekkel ezelőtt láthatta: a kormány semmit sem tett az erdélyi érdekek, az erdélyi ipar és kereskedelem védelmére! Ejnye milyen geraltig! Ilyen erős hangot csak a Pester Lloydtól várhattunk, mely Albrecht főherczeget is olyan gewaltig naegleczkéztette. Az igaz, hogy aztán bocsánatot is kért a nagy bátorságért. Hát félünk, hogy a Pester Lloyd még úgy talál tenni velünk is, mint a Jánszky-ügyben tett felszólalásával, majd a választások után visszavonja, azaz hogy elfeledi. Egyáltalában kérjük Királyhágón inneni honfitársainkat: gondolkozzanak csak kissé a kormánypárt és sajtója legújabb magatartása fölött. Vajon az a kormány, az a párt, az a sajtó, mely (saját beismerése szerint is) éveken át fitymálta speciális érdekeinket, sőt meg sem igyekezett azokat ismerni, mely választókerületeinket csak bukott kormánypárti nagyságok elhelyezésére aknázta ki; melynek (mint a Pester , Lloyd is állítja) olyan nagy része van az erdélyi részek mindennemű nyomorúságai előidézésében: vajon az a kormány, az a párt, az a sajtó önzetlenül, puszta jóakaratból akar-és vajon valóban akaró segitul bajainkon? S vajon nem állanak-e ennek a nagy kényeztetésnek a hátterében — a közelgő jövő évi választások ? «„ELLENZÉK“ TARCZAJA, 1886. Augusztus 3. Cantus funebris. (Liszt F. halálára ) Írj Múzsa ! . . Sírj ! . . A fájdalom lesújtó . . . Dériafényed elsötétedett ! . . könnyed ha hull, jaj ! vigaszt még se’ nyújtó : ^tájibb halottad ennél nem lehet! Apád sokáig nem fog felviradni ! . . ' A mű 11 utolsó nagyja is letűnt ! Ítt meg se’ tudjuk ezt talán siratni, % végtelen nagy veszteség nekünk ! % végtelen nagy I . . Egy nép büszkesége kilotti igyon ! . . élettelenül ! . . dalának mindörökre vége ! . . . |)ki mély az álom, mely a szemen ül ! ^kb dicsőséget nem szerez honának ; kiette hangszerét . . pihenni ment ! . . rhirhedett zenésze a világnak“ to _ *m a világé már s jaj I nem mienk !k, , •nesze volt minden müveit hazának, ' Zengő zenéjét bámulá a föld — ‘több nekünk, mert múltúnk mythoszának végsugára fénylett, tündökölt I most letűnt I E csillagfény halála,láté tette a sivár jelent — lelke dicső útját megtalálva Nyalja bé az „örök végtelent“ áll az örökké valásig .... tábláján ott ragyog neve------a drága név, melyen áhítattal " k»“t—z—i CSjjOgött nemzete I "'"léke él |. . L-gyen az szent, megáldott I. . r*l ■ maga után örök gyászt hagyott I "‘fizetem I sírasd meg itt, halottad, fiédeaiknél dicsőbb volt s nagyobb I . . Szabó Jenő. 4 frt. I frt 50 kr. 144. szám. Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközép utcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“"ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre ..... 16 frt. |I Negyedévre . . . félévre..........................8 frt. || Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik a mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. IJM Kolozsvár, kedd, augusztus 3. 18fc6. K I AD 6-Hi V A*r AL: ^ Kolozsvárt, Balközép utcza 38. szá*. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadó hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Bozzai Pál irodalmi hagyományai. A Bozzai neve a mai olvasók előtt egészen ismeretlen. Ha egy kis füzet irodalmi hagyomány nem jelenik meg neve alatt az „ Olcsó könyvtár” czimű vállalatban, úgy az is marad a jelen ivadék előtt. Legfölebb tudós irodalom búvár emlékezett volna meg róla egy banális phrazissal sovány irodalomtörténeti tankönyvében. Fölemlítette volna talán a tudóst jellemző közöny szenvtelen hangján, hogy verseket irt, sokat szenvedett és fiatalon halt meg. Hisz a Bozzai élete valóban csak ennyi volt. De a jó barát, ki a szerencsétlen ifjú emlékezetét harminc évnél tovább híven ápolta szívében, a Lévai József ur kegyeletes keze nem végzett érdektelen munkát, a midőn összegyűjtötte Bozzai időtől fakó írásait s azt kezébe adta a nagy közönségnek. Kétségtelen, hogy a Bozzai irodalmi hagyatéka nem fogja nevét legnagyobbjaink sorába emelni. Rövid, zaklatott pályája a földi lét határain innen épen nem kedvezett valamely nagy alkotásnak. Verseiből az őszinte szív keresetlen, igaz hangja szól némi bájjal és erővel. De én istenem tollal bányán karmolásznak csinos, sőt bájos verseket anélkül, hogy ez által a halhatatlanságra jegyezték volna el magukat. Versei, noha tán egy sincs köztük kitűnő, igen rokonszeves képét adják a költőnek. Van benne a fájdalomnak, a boldogtalanságra szánt léleknek valami oly keserve, mely belemarkol szivünkbe s azt összeszoritva, belőle vért sajtol. Még ifjú, már a halállal álmodik, mintha érezné, tudná, hogy az korán fog eljőni érte. Mikor más szem meg csak csupa fényt, mindent megaranyozó derűt lát az életben, benne följaj dúl valami s az a jaj aztán folyton hangzik ajkán, míg a halál jégujjával le nem zárja. Az ő szeme oly éles, az ő fiatal lelke annyira tapasztalt és okos, hogy a festő bimbóban már látja a száraz kórót. A múlandóságnak, a minden való állhatatlanságának ez a prófétaszerű tisztánlátása gyötrelemmé változtatta életét amikor még boldog lehetett volna és elviselhetetlenné tette terhét, a mikor egy kínos, megalázó pálya keresztjét kellett gyönge vállaira fölvenni. Mert a Bozzai élete egy nagy időszakba esik. Az a kor nagy volt reményben és nagy csalódásában. Utolsó szabadságbarátunk egy névtelen hőse s egy meggyászolatlan martyrja Bozzai. Nem halt hősi halált a csatamezőn. Ifjú tetemét nem tapodták össze vadon tomboló harczi mének. Nem tűnt el mint Petőfi a harczmezején meteor gyanánt, hogy nemzedékek keressék jeltelen sírját. Az ő sorsa iránta kegytelenebb volt. Nem szánta őt gyors kirobbanásra. Neki lassan, homályos éji mécs módjára kellett elhamvadnia. Honvéd volt. Gyönge teste, érzékeny, szinte lányos lelke kibírta a szakadatlan tábori élet minden fáradalmát. Valahol Erdély határán kapitulált, mikor már nem volt miért harczolni többé. Besorozták az osztrák hadseregbe. Temesvártól Sziriáig az utat késő őszi időben gyalog, köpönyeg nélkül tette meg. Ez volt az ébredés abból a lázálomból, a melybe a forradalom ejtette. Az ő szellemében sok volt a forradalmi tűz mint az akkori generatióban általán. Mielőtt kardhoz nyúlt volna, hogy nemzete ügyét a sík mezőn, kezében fegyverrel szolgálja, Lammenais modorában forradalmi aphorizmákat irt. Lelke megittasodott a szabadság gondolatától. Szabad hazában a nép millióival szabadon akart élni és szabadon meghalni. A szabadság e fanatikus imádóját, ezt az érzékeny, nőiesen gyöngéd szellemet illesszük az osztrák ármádia keretébe. Gondoljük meg, hogy neki különben sem volt könnyű és gyönyörűséges iga géppé aljasodni, tagjait vezényszóra mozgatni. Mily gyűlöletessé tehette ezt az igát a kényszer! Hisz szabad elhatározásból, hazafias kötelességből lehetett 15 egy szám a legénységi állományban zúgolódás nélkül. Viselhette könnyen a nem neki való fáradalmakat. De igy, amikor a katonaságot büntetésből , szabták reá, szellemének meg kellett törnie, a testének el kellett agynia, meg kellett érnie a halálra idő nap előtt. Finom, ideges szellemi szervezetével idegen helyen, hol nem értette az embereket, hol még az imádott természetben sem talált annyi bájt mint hazájában, majdnem három évig volt kényszerből katona. Nem szokta meg soha a tétlen kaszárma élet nyerseségeit; a nyomor és durvaság nem metszették el tőből lelkének szárnyait, csupán a röpülésben lombították meg. A néma és ideges fájdalom, melyet mostoha sorsa bőven táplált, lassanként cynismussá változott. Megtanulta a valódi bölcsesség első és fő tantételét a resignatiót. Három év múltán mint gyógyíthatatlan beteget bocsátották szabadon. Lévai József most, több mint harmincz év múltán, ezt az eleven, szivet facsaró képet rajzolja róla, midőn megjelent Pesten, barátai körében. „Halvány, szenvedő arczán a szabadulás s a viszontlátás öröme derengett, szemeiből pedig egyre omolt a könyv, úgy, hogy szóhoz jutni sem birt egyhamar. Nem egy huszonhárom éves ifjút, de egy összetört aggot öleltem keblemre, akinek nem régen szép barna haja most már csaknem egészen hófehérré változott.“ Ez történt az 1852 év tavaszának végén. Bozzai néhány napot vigan töltött barátaival, aztán a Balaton partjára, Zánkára ment üdülés végett, valójában pedig, hogy ott még az évi június hó 24-én meghaljon. Zi. Bea. Politikai hírek. Királyunk Gasteinban. Mint hiteles ol- idalról jelentik, Ferencz József király, kinek kíséretében lesz Kálnoky gróf külügyminiszter is, nem augusztus 7-én, hanem augusztus 8-án, délután érkezik Gasteinba, Vilmos német császár látogatására. Királyunk öcscse Szt.-Pétervártt. Károly Lajos főherczeg és neje vasárnap érkeztek meg a péterhofi pályaudvarba, hol a czár, a czárné, a trónörökös, a czári család tagjai, ezek kíséretei és az osztrák-magyar nagykövetség tagjai fogadták. A czár és a nagyherczegek osztrák-magyar egyenruhát viseltek rendszalagokkal, Károly Lajos főherczeg pedig orosz dragonyos-ezredi egyenruháját a Szent-András-rend szalagjával. Ezután a czár a főherczeggel és a czárné a főherczegnével az udvari fogatokon helyet foglalván, a nagy palotába hajtattak, hol a főherczegi pár kiszállott és elfoglalta szállását. AJournal de St. Petersbourg“ Károly Lajos főherczeg és neje megérkezése alkalmából a következőket írja : Emlékezetünkben él, hogy a főherczegi pár 1883-ban a czár koronázása alkalmával, Moszkvában az orosz udvar vendége volt. Minden részről kitűnő benyomás maradt hátra és vitetett el, és ebből szives viszony fejlődött, minélfogva a főherczegi pár bizonyos lehet, hogy az orosz udvarnál és az orosz társadalom részéről szives elfogadásban fog részesülni és ez újabb látogatás csak megpecsételheti e viszonyt és megszilárdíthatja az első benyomást. A Jánszki ügy s a magyar kormány. A félhivatalos Bud. Corr. kőnyomatos újság Írja: Ama különböző czélzatosan terjesztett hírekkel szemben, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöknek a képviselőházban a Janszki-ügyben felmerült interpelláczióra adott válaszára vagy az utóbbi időben történt felsőbb katonai kinevezésekre vonatkozólag Fejérváry báró honvédelmi miniszter és a miniszterelnök közt nézeteltérések merültek volna fel a leghatározottabban kijelenthetjük, hogy a minisztérium összes tagjai közt, tehát a honvédelmi miniszter és a miniszterelnök közt sem merült fel soha eme kérdésekre nézve véleménykülönbség. A szocziális kérdés Belgiumban. A belga katholikus papság elhatározta, hogy a munkáskérdéssel behatóan fog foglalkozni . Belgium püspökei utasították a lelkészeket, hogy a munkások helyzetéről jelentést tegyenek s javaslatot terjesszenek elő az orvoslás módja iránt. A lelkészi gyűlések, melyek legközelebb tartatnak, a következő három kérdést fogják tárgyalni: 1. Minő okok idézték elő a szocziális kérdést ? 2. Miképen orvosolhatók a keletkezett bajok ? 3. Minő szerepet vigyen a papság azon mozgalomban, mely a társadalom megmentése czéljából megindult? Belgium összes templomaiban a püspökök imákat rendeltek el a szocziális zavarok megszüntetése czéljából. Börtönre ítélt honatya. A zágrábi törvényszék Tuskán képviselőt, a Szarcsevics párt tagját, csalás és hamis tanúzás miatt két évi súlyos börtönre és az ügyvédi jog elvesztésére ítélte. A hétszemélyes tábla a szabadságbüntetést nyolcz hónapra szállította, le, egyébként pedig az első ítéletet helybenhagyta. Angol választások utójátéka. Belfastban aug. 1-én este az orangisták és nationalisták közt verekedések voltak, mely alkalommal az ellenséges felek kővel dobálták egymást. A rendőrség kénytelen volt fegyveréhez nyúlni. Sokan megsebesültek és egy fiú megöletett. Éjfélre azonban sikerült a rendet helyreállítani. Franczia választások eredménye. Eddig 809 megyei tanácsos-választás eredménye ismeretes. És pedig megválasztatott: 481 köztársasági párti és 234 conservativ, 85 szűkebb választás leend. A köztársasági párt eddig 39 helyet hódított és 38 at vesztett. A köztársasági párti hírlapok, a választások eddigi eredményéből arra a következtetésre jutnak, hogy a megyei tanácsosok köztársasági többsége nem fog nagy változást szenvedni. A budapesti népgyűlés. Húsz, huszonöt ezernyi ember jelenlétében tartatott meg a budapesti népgyűlés vasárnap dé 4 órakor. Pedig az idő nem nagyon kedvezett. Borongott, eső is szemerkélt. Mindamellett a polgárság legkiválóbb köreiből is számtalanok jelentek meg a régi lövölde kertjében. Ott volt minden Budapesten tartózkodó függetlenségi képviselő. A rendet az egyetemi ifjúság tartotta fönn, s az egy pillanatra sem zavartatott meg. Polonyi mind megnyitó, mind zárbeszédében éltette az alkotmányos királyt. Az éljent ezernyi ezer torok dörögte utána. A szónokok beszédjében valahányszor előfordult a Jánszki neve, mindannyiszor mennydörgő „Abczug!“ vette föl a viszhangot. Ugyanő kiáltásokkal fogadták fekete-sárga zászlós a kétfejű sas kifejezéseket is. Az egyetemi ifjúság a népgyűlésre testületileg, zászlói alatt vonult ki. Polonyi Géza az előkészítő bizottság nevében megnyitja a népgyűlést, melyet Budapest főváros polgárainak 200 tagból álló bizottsága hívott össze. Őszinte köszönetét és örömét fejezi ki a megjelenteknek, mert meggyőződött arról, hogy a felhívás visszhangra talált a lelkes fővárosi közönség szívében. Bizonyítja ezt, hogy pártkülönbség nélkül megjelentek e helyen, hogy a nemzet becsületének védelmére keljenek. Felkéri ezután a népgyűlést, hogy elnököt válasszon. Egyhangú „éljen Polónyi” hangzott fel e felszólításra és Polonyi elvállalván az elnöki tisztet, köszönetet mondott a bizalomért, biztosítva a közgyűlést, hogy tehetségéhez mérten igyekezni fog megfelelni feladatának. Jegyzőküt lelkes éljenzés között Ábrányi Emil és Seffer László választottak meg. Polonyi elnök ezután áttért a kérdésre, mely a tanácskozás tárgyát fogja képezni. Harminczkét év múlt el azóta, mondá, hogy a szabadságharc dicső napjai lezajlottak. Egy emberöltő múlt el azóta. Azt az időszakot, midőn a magyar szabadságharc hősei az oroszok előtt kénytelenek voltak letenni a fegyvert, szomorú, gyászos emlékű korszak követte, míg végre az 1867 évben létrejött a nemzet és király között a kiegyezés, elsimultak az ellentétek, megtörtént a kiengesztelés. Hogy ezután mily korszak következett, mindenki tudja. A magyar király volt a legboldogabb uralkodó, mert népeinek őszinte és igaz ragaszkodása környezte. Az a nemzet, mely hosszú századok alatt számtalanszor adta tanujelét, hogy rendíthetetlen hűséggel és igaz szeretettel ragaszkodik királyához, megmutatta mindenkor azt is, hogy meg tudja védeni a hazát, ha szükséges, maga is, de azért mindenkor a legjobb viszonyban iparkodott állam a hadsereggel. S már-már azt hittük, hogy a múltban támadt ellenszenv szunyadóban van, a nemzet — úgy látszott — már megkezdett békülni azzal a gondolattal, hogy önálló hadserege nincsen, mikor egyszerre oly esemény zavarta meg a csendet, mely minden magyar ember vérét arczába kergette. 1886. május 21 én történt, mikor a magyar nép a szabadságharczban elhulott hősök emlékét ünnnepelte, hogy a közös hadsereg egy tisztje kirendelte katonáit ahhoz a sírhoz, melyben a magyar nép legnagyobb ellensége, a gyűlölt Hentzi fekszik és megkoszorúzta azt. Megtörtént. A parlamentben interpelácziók sürgették e merényért az elégtételt s csakhamar azt hittük, hogy meg is kaptuk. S ekkor egy szép napon a magyar hivatalos lap, a Budapesti Közlöny, egyszerre kénytelen két oly esemény hírét hozni, melyek között az összefüggés nyilvánvaló: Edelsheim-Gyulay bárót nyugdíjazták, Janszkit pedig előléptették. Nyugdíjazták azt a katonát, ki nem volt eléggé osztrák s jutalmazták azt a tábornokot, kinek jutalmazása azt jelenti, hogy megalázták a magyar parlamentet, a magyar kormányt s a magyar nemzet becsületét. Mit cselekedjünk a legutóbb történtekkel szemben, ez volt a kérdés. Most mikor az országgyűlés szünetel és a főváros képviselő-bizottság tagjainak összehívása nehézségekbe ütközik legczélszerűbbnek tartottuk az egész Ügyet népgyűlés elé vinni. Találkoztak ugyan hangok, melyek azt mondták, hogy a nemzet a szenvedett sérelemért meg fogja kapni a kívánt elégtételt, a dolog azonban nem népgyűlés elé való. De aki így gondolkozik,, az megtagadja a nemzet ezeréves tradícióit, mert a népnek nemcsak joga, de kötelessége a hasonló eseményekkel szemben tiltakozó szavát fölemelni. Ezután átadta a szót az első szónoknak b. Kaas Ivornak. Az anyja bűne. A Dóra szerzőjétől. Fordította: Amién. XXXIV. (Folytatás.) (53.) — A fiatal Shilton Harold jön a bérlet ügyében, mondá magába. De a fiatal ember bejövetele nagyon sok időt vett igénybe.