Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)

1889-02-14 / 39. szám

Tizedik évfolyam. Egész évre Félévre . SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ­­ELLENZÉK­ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ü­nnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 16 frt. 8 irt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 írt. 1 írt 60 kr. 39. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, február 14 1889. KIADÓ­ HIVATAL: Kolozsvárit, Belkiszép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy­­ szentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereske­dők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora ttán 20 kr. fizetendő. — Ez aztán elvszilárdság! Tisza Kálmán néhány h­ét előtt azt mondotta: „vagy elfogadtatik a véderő-javaslat 14-ik szakasza úgy , mint van, vagy lemond a kormány.“ A legközelebb múlt kedden pedig így beszélt: „Tisztán a szabadel­vű párt iránti tekintetből (?)­­ hajlandó vagyok a 11-ik módosítá­sába beleegyezni.“ Alig pár heti időköz tehát elég volt arra, hogy Magyarország kormány­­elnöke, a legrutább formában változ­tassa politikai hitvallásának köpönyegét. Szent meggyőződésére állította két hét előtt, hogy az a hírhedt 14-ik §. nem sérti az alkotmányos jogokat, és­­ ugyanakkor kijelentette — többet tett­­ ennél — politikai becsületszavára fo­jt­­adta: semhogy módosítson ama sza­kaszon, inkább lemond. Az alternatíva tehát a legmere­­­­vebben felállíttatott. A most múlt kedden megtörtént a szakasz módosítása és Tisza Kálmán még ma is élén áll a kormánynak. Ugyanaz a Tisza Kálmán, a­ki saját szavai szerint nem a nemzetnek egyetemes követelése, hanem a „párt­­ iránti tekintetből“(!) játszik végig egy rút komédiát egyfelől a nemzet alkot­mányos jogai iránti tiszteletlenség, más­felől a saját politikai becsületszavával. Ugyanaz a Tisza Kálmán kormá­nyozza még ma is Magyarországot, a­ki mikor az alkotmány ellen intézett merényletével felhagyni kénytelen, nyíl­tan hangoztatja, hogy csak a hatalmi érdek előtt hajol meg, csak a pártja, mint hatalmi eszköz iránti tekintetből tesz­­ engedményt, holott már ismételten fel­vetette a kabinetkérdést.­­ Tisza görcsös ragaszkodása a ha­talomhoz soha feltűnőbben, de egyúttal czégéresebben nem dokum­entáltatott, mint akkor, mikor inkább eltagadta a becsületszó szentségét és kiforgatta a becsületszó konzekvencziáit — semhogy megalkudjék a lemondás szükségszerű­ségével. Lehet ez eljárásnak bárminő nevet adni arról az oldalról, a­­melyet Tisza most megnyugtatni kívánt, de annyi bizonyos, hogy a szótár erre csak egy kifejezést ismer, az egyetemes közvéle­mény csak egy fogalom alá helyezi: jut játék az alkotmányos jogokkal a hatalmi érdek kedvéért. És még ha e lépésre is legalább őszintén bevallott indokokat hozna fe. Nem még ezt sem teszi. Még akkor is mikor semmi me­nekvés nincs többé a felháborodott nemzeti lelkiismeret ítélete elől, akkor is a pártélet rongyai közé menekül, s­­ őszinte beszéd helyett álokokra hivatk­­­kozik. Ez méltatlan és megalázó játék egy kormányelnök részéről a nemzeti becsület és a politikai tisztesség ro­vására. Az olyan államférfiú, a­kit a ha­talomvágy nem tesz vakká egyfelől a politikai erkölcsök tanításai, másfelől a saját elvszilárdságának megbízhatlansá­­ga iránt — az hasonló körülmények között máskép fogta volna fel a köte­lességét szemben egy nemzet jogos fel­háborodásával. Mindenki, csak épen Tisza Kálmán a parlamenti fogások nagymestere nem hajol meg sem a maga lelkiismerete, sem a politikai erkölcstörvények előtt, s mikor e törvények kérlelhetlen lo­gikája szerint buknia kellene — hozzá kap a hatalmi érdek utolsó eszközéhez és elveit, meggyőződését megtagadva rápirit a nemzeti becsületre és oda lánczolja magát hazug czimek alatt a hatalom mdjához. Ily megaláztatást nem érdemelt­­ meg a nemzet Tisza részéről. De ily szemérmetlenül nem is játszta­­ még el senki a politikai hitelét ebben az országban. A kínok ínyére van az „országra szóló“, „nagyszabású“ látványosság, az most kényére kimulathatja magát Tisza Kálmán politikai erőmutatványain. Épületes látvány. Gyönyörű mu­latság ! Politikai hírek. Azok az engedmények. Az a több rend­beli komoly kijelentés, mely a szabadelvű párt bizalmas értekezletén elhangzott, valóságos buróka játszása. Legnagyobb hatásra számí­tott jelenete, a Gajári-féle módosítvány, a leg­­fölöslegesebb zöldség a világon, melyet ebben a tárgyban az általános vita folyamán valaki esik »derűjére cartouche« gyanánt magában szorongathatott. A módosítvány szerint meg fog engedtetni, hogy az egyéves önkéntesek tiszti vizsgáján — mely elméletileg részben magyar nyelven lészen letehető — egy ma­gyarul értő tiszt is jelen legyen, a ki a jelölt feleleteit ellenőrizze. — A ki ezzel a mód­dal akarja az önkéntesek érdekeit megvédel­mezni, az vagy sohasem részesült a kaszár­nyas szellem szúrós legyintéseiben, vagy ha volt is önkéntes, sohasem állott elő tiszti­vizsgára, különben tudhatná, — valamint hogy mindenki tudja, a­ki a tiszti vizsgálatokat is­meri, — hogy ez a mód egyáltalában nem nyújt megbízható garanciát arra nézve, hogy a magyar ajkú fiatal ember a vizsgáló­bizott­ság esetleges antipathiája, vagy önkénye ellen megóvassék. Ugyan miért nem mondják ki e sok igazán rettenetesen naiv kapkodás he­lyett már egyszer categorice azt, hogy a ma­gyar ajkú önkéntesnek törvényben biztosítan­dó joga legyen magyarul tenni le a vizsgá­latot és a vizsgáló bizottságnak köteles­sége tőle a vizsgát magyar nyelven elfogad­ni, midőn maguk azok a leginkább érdekelt századparancsnokok is, kikhez a vizsgát lete­szi és tartalékos tisztekké kinevezett önkén­tesek beosztatnak, úgy nyilatkoznak, hogy ne­kik tökéletesen mindegy az, váljon tud-e az a tartalékos hadnagy németül, vagy nem,­­ ha máskülönben erélyes és használható katona. A Gajári-féle »atyák« azonban okosabbak akarnak lenni, mint maguk a közvetlenül ér­dekelt tisztek is előállanak, bölcs homlokok­kal olyan módosítványokkal, melyek szerint majd se a kecske nem fog jóllakni, se a ká­poszta nem fog megmaradni. Minisztérium vád alatt. A romániai kép­­viselőház keddi ülésén megkezdte a Bratiano­­minisztérium vád alá helyezése iránt benyúj­tott indítvány tárgyalását. A tárgyalás, me­lyet a közvélemény élénk figyelemmel kísér, úgy látszik, igen szenvedélyes lesz. Azt hi­szik, hogy a képviselőház az indítványozott főbb vámpontok közül néhányat el fog ejteni, ellenben enquête-bizottság elé állítja a Bra­­tiano-minisztériumot, mely bizottság meg fog­ja vizsgálni, mennyiben terheli felelősség az egyes minisztereket. Szerb izgatás Boszniában. A belgrádi Szent­ Száva egyesület n­a­g­y-a­z­e­r­b a g 11 á­­eiót folytat Boszniában és Herczegovinában. A szerb iskolák segélyezésének és támogatá­sának ürügye alatt, Ausztria-Magyarország el­len folyik az izgatás. A kormány szigorú rendszabályokkal fog az üzelmeknek véget vetni. Milán megkoronázva. Milán király most azon szándékkal foglalkozik, hogy magát mint Szerbia királyát megkoronáztassa. A ko­ronázás Nisben menne végbe és egyszersmind a rigómezei ütközet ötszáz éves ünnepélye lenne. A király a tisztelgőknek. Ő felsége a király délután egy órakor fogadta a főrendiház és a képviselőház elnök­ségét, mely alkalommal a főrendiház nevében Szláv­y József koronaőr alelnök, a képvise­lőház nevében Péchy Tamás elnök adott kifejezést az országgyűlés két háza mély rész­vétének a király és a haza gyászában. A ki­rály Szlávinak a főrendiház alelnökének be­szédére így válaszolt : „Legbensőbb köszönettel fogadom a főrendiház őszinte részvét-érzelmeit, melyeket Ön imént kifejezett. Fájdalommal telt szivem csakis a Mindenhatóban vetett bizalmam, imádott Hitvesem, a Királynő részéről tapasz­talt erős támasz s népem szives és va­lóban megható részvéte által találhat vigaszt s utóbbi erőt fejedelmi kötel­meim teljesítésére. Remény­em és elvárom, hogy fela­datomat Magyarországom főrendei, ha­gyományos hűséggel ezentúl is könnyí­teni és szándékaim valósítását a Mo­narchia érdekében jövőre is támogatni fogják.“ * A király a képviselőház elnökének be­szédére ezt mondotta : „Mélyen meghatva még azon sú­lyos csapástól, mely atyai szivemet és a Monarchiát érte, őszintén, köszönöm a képviselőház szives részvétének tol­mácsolását. Isten segítségével nem fogok lan­kadni kötelmeim teljesítésében és elvá­rom, hogy kedvelt Magyarországom képviselőháza is e válságos időben, a helyzet követelményeinek megfelelő bölcs és higgadt felfogással támogatni fogja szándékaimat és kormányomat, mely teljes bizalmamat bírja, mindnyájunk közös érdekében a haza s a monarchia javára.“ * Az országgyűlés két házának elnökségei után ő felsége a főváros küldöttségét fogadd, melynek tagjai voltak R­á­t­h Károly főpol­gármester vezetése alatt Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek. A főváros polgármestere üdvözletére a felség következőleg válaszolt : „Őszinte köszönettel fogadom a főváros lakossága meleg részvétének Önök által tolmácsolt nyilvánítását és remény­em, hogy e gyászos hetekben, melyeket Én és a Királyné itt tölteni szándákozunk, fájdalmunk enyhítésére a főváros, magatartása által tanúsítani fogja mindenkori kit ragaszkodását.“ M­­i a teendő­ a véderőre vonatkozó tör­vényja­vaslattal szemben ? A véderőtörvényjavaslat 14. és 25. fai­nak alkotmánycsorbító irányzatát már any­­nyian oly alaposan és körülményesen mutat­ták ki, hogy még a gyermekeknek is belát­nia kell, miszerint az aggodalom, mely e miatt még sok ily fé­ ifiúban is támadt, ki eddig vakon szavazott meg mindent, jogos és igazolt. Az érdemleges nyomós érveken kívül, megvallom, reám­ azon ,laki érv hatott leginkább, hogy hát miért ragaszkodnak osz­trák oldalról oly nagyon az újabb szövege­zéshez, ha ez ominózus 14. szakasz ugyanazt tartalmazza, mint a régi törvény 11. §-a? Mi szükség forgott fenn tehát, ha — Tisza ál­lítása szerint is — az új szakasz ugyanazt tartalmazza mint a régi 11. szakasz, hogy új szövegezésben tálalják fel, mi legalább is tévmagyarázatokra adhat alkalmat? Sok aggódó hazafi talán megnyugodott volna, ha erre nézve okszerű, illetve elfogad­ható indokokkal támogatott felvilágosításo­kat kap. De épen arra nézve, hogy hát miért cserélik fel a jó, megszokott törvény szövegét egy gyanús, mert új és szokatlan, legalább is félremagyarázásra alapot nyújtó más törvénynyel; épen erre maga Tisza, ki pedig érvekben soha sem szűkölködik és szük­ség szerint csak úgy rázza ki a kabátja uj­­jaiból, a felelettel adós maradt és egy árva argumentumot sem tudott felhozni, hanem csak folyvást azt hajtogatta, hogy »meggyő­ződése szerint« a mostani javaslat 14. §-a ugyanazon tartalma mint a régi törvény 11. §-a! Na hát, a meggyőződés szép dolog sén,­ki másnak meggyőződését a lehető legmaga­sabb tiszteletben tartom, el is hiszem, hogy Tisza ebbeli meggyőződése tiszta és minden utógondolat nélküli, de utóvégre is a meg­győződésre való egyszerű hivatkozás nem érv, nem ok, nem c­áfolat és különösen mást meg nem győzhet, senkinek aggodalmát el nem oszlathatja, hanem épen csak anynyi mint ha valaki azt mondja ,hiszek, mert a hit boldogít.­ Teljesen hiábavaló tehát az a miniszteri nyilatkozat, teljesen hiába­való minden szó­beli garanczia és okvetlenül szükséges, hogy maga a törvény szövege nyújtson félremagya­­rázhatlan garancziát minden esetleges túlka­pások ellen! A­mi a törvényben nincs, az nem kö­telező senkire, különösen nem osztrák tisztek­re ; bárhol és bárki által lett légyen is mond­va: az elvész, azt megsemmisíti az idők vi­hara és csak az marad meg örökké, a­mi a szentesített törvény szövegében magában ben­ne foglaltatik. * És most áttérek igénytelen soraim tu­­lajdonképeni czéljára, annak elmondására, mi volna tehát a teendő a véderőtörvényjavaslat ellen, miután a magyar képviselőház már ál­talánosságban elfogadta és miután valószínű, hogy a 14. és 25-ik szakaszokat is a nagy *) *) Dr. Báttaszéki J­ajos ily­ezfajti mun­­k­ájából, többség meg fogja szavazni. (Meg fogják sokan szavazni, kiknek alapos aggályai vannak, de megszavazzák csupa pártfegyelemből, mert ezeknek jelszava nem »a haza mindenekelőtt,« hanem »a pártfegyelem mindenekelőtt.«) A teendő mit a fennforgó körülmények közt egyedül czélhoz vezetőnek tartok, olyan mint a Columbus tojása. Ha tudjuk nagyon egyszerű. Itt nem használ semmi tüntetés, semmi értekezlet, semmi népgyűlés, semmi tiltakozás, addig míg csik szóval jár; itt tenni kell, itt minden törvényes eszközzel meg kell akadá­lyozni, hogy a törvényjavaslat szentesített tör­vény­nyé váljék! De mi módon ? És ez a Culumbus to­jásának egyszerű históriája. Ugyanazt kell tenni, mit an­nak idején egy jobb ügyre érdemes szí­vóssággal és lelkesedéssel a keresztények és zsidók közti polgári házasság­ról szóló törvényjavaslat megbuk­tatására tettek! A haladás embere lévén feltétlenül, nem utalom kereken kimondani, hogy a kereszté­nyek és zsidók közti házasságra vonatkozó törvényjavaslat megbuktatására oly sikere­sen kifejtett, szívós agitativ jobb ügyre lett volna érdemes és nem annak megakadályo­zására, hogy keresztyén ember el ne vehes­sen zsidó nőt, mikor szereti, a­nélkül, hogy egyike is kénytelen legyen vallását elhagyni, mint arra, hogy Magyarországon vadhat­iság­ban kelljen élni oly férfi és nőnek, kik egy­mást szeretik, ha renegát nem akar lenni egyik vagy a másik, mint arra, hogy gyer­mekeiknek ennek folytán törvényteleneknek kell maradniok. Erre, szerintem, nem volt érdemes azt a példátlan, magában véve nagyszerű har­­czot megvívni, mely oly fényes győzelemmel végződött. Annál érdemesebb most. Akkor azt mondották, hogy a keresztény cs­ád biztonsága, tisztasága van veszélyeztet­­ve ró. De most minden honpolgár családi élete van veszélyeztetve fiúgyermekeiben ! A legközelebbi fiugenerácziónak jövőjéről van szó, mely esetleg a német nyelvnek nem tudása miatt még egy katonai szolgálati év­vel fog Bujtatni s ezáltal életpályájától el fog tereltetni. Tartsanak tehát széles Magyarországon értekezleteket, népgyűléseket a legnagyobb városban úgy mint a legkisebb faluban, egy­letek, testületek, az ifjúság, mágnásnőink, pol­gárnőink, de nem azért, hogy egyszerűen eré­lyesen tiltakozzanak és helytelenítsék a tör­vényjavaslat megszavazását, hanem azon czél­­bal, hogy százezer meg százezer aláírású monstre petíc­iók küldessenek a főrendi ház­hoz, ama kéréssel, miszerint ezen sérelmes törvényjavaslat törvényerőre emelkedését aka­dályozza meg, a­mint annak idején megaka­dályozta a főrendiház a polgári házasságra vonatkozó, a képviselőházban kétszer is meg­szavazott törvényjavaslat törvényerőre emel­kedését ! A czél legalább is oly szent, oly életbe­vágó itt mint amott volt, a helyzet pedig előnyösebb mint akkor, mert most nincs 52 főispán a főrendiházban, hanem csupa anya­gilag és erkölcsileg független ember, kinek nem kell törődni a kormány diszgrácziájával. Hadd mutassák meg most országunk nagyjai, főpapjaink és főuraink, hogy a hazát ép úgy tudják szeretni, mint a zsidókkal való házassági összeköttetést gyűlölni! S ha még­sem sikerül, legalább mi pol­gárok megtettük a magunkét s az utókor nem fogja reánk foghatni, hogy mi csak beszélni, tüntetni és tiltakozni tudtunk, mert cseleked­tünk, mert megtettük mind­azt, mit az ifjú­ságunkat, gyermekeinket és ezzel hazánk jö­vőjét fenyegető veszélylyel szemközt az adott körülmények közt törvényes uton megtenni emberi lehetőség volt. Minden ember meg van győződve arról, hogy a legelső magyar ember, a legalkotmá­nyosabb király, ki alkotmányunkra, törvé­nyeinkre megesküdött, azokat szentek és sért­hetetleneknek tartja, mint az ő személye szent és sérthetetlen előttünk és hogy meg fogja tartatni másokkal is. Az a hit is élt mind­nyájunk kebelében, hogy Rudolf trónörökös, ki felséges apja elvei szerint nevelkedett, an­nak nyomdokaiba lépett volna, ha a halál oly váratlanul el nem ragadja körünkből. De ép e megrendítő, minden magyar szívét velőkig megrázkódtató eset bizonyítja, hogy emberekbe vetett bizalmunk és remé­nyünk egy percz alatt megsemmisülhet. Épen most kell tehát gondoskodnunk arról, hogy bármit is rejt az ismeretlen jövő méhében: a törvény s egyedül csak a törvény és pedig félremagyarázhatlan, világos törvény legyen védpajzsunk, alkotmányunk, nemzeti életünk legyőzhetlen, az idő és a viszonyok hatásától ment erős vára! Tehát tettre fel! Az egész országban az legyen a jelszó: felírni a főrendiházhoz, hogy buk­tassa meg e törvényjavaslatot, mely az 18­15 — 1868-iki egyesség 20 évnyi, különben nem valami nagy vívmányait csorbitani fogja. — Fejezzük ki a főrendiház előtt tömegesen és impozáns módon a nemzet óhaját s e jelszó­ban győzni fogunk. Ha miniszterelnökünk maga nem vonja vissza e törvényes keretben mozgó agitáczióra törvényjavaslatát: ez az egyetlen út, melyen segíteni lehet! Liberális komédia. A szabadelvű párt ma esti értekedete, melyet az egész ország méltó érdeklődéssel várt, a­mennyiben ez este kellett Tiszának megnyilatkozni , egyszersmind annak is el­dőlni, hogy lemond-e, vagy sem, azzal kezdő­dött, hogy Ivánka Imre tiltakozott a klub konferencziáinak a nyilvánosság elé való ho­zása ellen. Hasonló értelemben szólalt Visi Imre is, a­ki bűnbánólag vallotta be, hogy az ő félhivatalos lapja is közölt eddig más lapok példájára klub­híreket, de ezután nem teszi. Ezzel vége is szakadt az incidensnek. Az értekezlet lefolyásáról, nem ugyan köz­vetlen a kormánypárt köréből, de azért mégis feltétlenül hiteles forrásból a következőket jelenti tudósítónk: A vitát Tisza Kálmán miniszterelnök nyitotta meg és a következőket mondá: Tisz­telt értekezlet! Mielőtt visszatérnék a 25. §­ tárgyalására, a­hol legutóbb elhagytuk, szük­ségesnek tartom nyi­tkozni a 14. §-ról. Én nekem ugyan ma is szent meggyőződésem, hogy ebben a §-ban nincs semmi alkotmány­­jogi sérelem s ha hajlandó vagyok módosí­tásra, ezt nem az ellenzék meg az utczai tüntetők pressziója alatt teszem, de tisztán a szabadelvű párt iránt való tekintetből, a­mennyiben beláttam, hogy e pártban is többeknek aggodalmaik vannak. Mielőtt azonban a módosításról nyilatkoznám, tudnom kell, hogy a párt minő állást foglal el a 25-ik §-sal szemben. Azt már a honvé­delmi minisztert megelőzve is kijelenthetem, hogy a nyelvkérdést, miután az felségjog, tör­vénybe venni nem lehet, de egy most beadan­dó határozati javaslat és a honvédelmi minisz­ter által ismertetendő utasítások, remélem, el­oszlatják az aggodalmakat, s a párt tagjai sem ellenszavazatukkal, sem semlegességükkel nem járulnak ahhoz, hogy e­z­ a képviselő­házban megbukjék. A miniszterelnök e kijelentés után Csáky László gróf­ előre is köszönetet sza­vaz a miniszterelnöknek, hogy hajlandó elosz­latni alkotmányos aggodalmaikat s remélve, hogy a honvédelmi miniszternek is sikerül ez a 25. §-nál, lelkes szavakat intéz a párthoz, hogy feledve a közel­múlt félreértéseit, egy szívvel és lélekkel sorakozzék Tisza személye körül. Ivánka Imre, mint a párt egyik leg­öregebb tagja, hasonló értelműben nyilatkoz­ván, Grasáry Ödön hosszabb megokolás kísé­retében adta be határozati javaslatát, melyet a véderő bizottság kifogásolt javaslata helyett elfogadni kért. Ez a határozati javaslat arra utasítja a honvédelmi minisztert, hogy tegye meg a szükség­es lépéseket, mely szerint a tiszti vizsga minden tárgyából az állam nyel­vén is lehessen felelni az esetben, ha az il­letők németül kellőkép nem tudják kifejezni magukat, továbbá a vizsgáló bizottságok egy­­egy tagja magyarul tudó tiszt legyen. A hat­ javaslat felolvasása után Fejér­vár­y honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a maga részéről elfogadja azt, egyúttal köte­lességének tartja nyilatkozni az utasításokról is, melyek — sajnálatára — még nem ké­szülhettek el, de azok amúgy sem képezhet­nék diskusszió tárgyát, miután az utasítások végleges megállapítása ő felségének a jo­ga. Mindazonáltal a párt aggodalmának el­oszlatása végett közli a fontosabb elveket, melyek az utasítások elkészítésénél irányadók lesznek. Ezek az elvek a következők: A nyel­vet illetőleg a hat­ javaslat tendenciáját kö­vetik. A­mi a tiszti képzést illeti, ennél a gyakorlatra fektetik a fősúlyt s nem csak­hogy a létező tantárgyakból hagynak el, de a meghagyottakból is csak a legszükségeseb­beket fogják előadni. A vizsgáknál ki lesz zárva a szűkkeblű megbírálás s az összbe­nyomás lesz a határozó. Úgy a tantárgyak előadásánál, mint a vizsgáló bizottságokban idősebb tiszteket alkalmaznak. A vizsgáló bi­zottságok ezután nem hadtestenkint, de had­­osztályonkint lesznek szervezve. Azokat, kik a tiszti vizsgán megbuknak, nem szorít­ják a második évben alantas szolgálatra s ha magaviseletük kielégítő, módot nyújtanak nekik arra, hogy részt vehessenek a tiszti tan­folyamban. A tankönyvek magyarra és hor­­vátra le lesznek fordítva. Ennyi, a­mit je­­lzhet s ki is jelenti, hogy a képviselőház­ban csak nagy általánosságban fogja jelezni az utasítások e főbb pontjait, mert a felség jogába tartozó utasításokat nem szabad dis­­cusszió tárgyává tenni. A­mit mondott a pártban, azt csak bizalmasan mondta, de meg van győződve, hogy a párt tagjainak aggályait sikerült eloszlatni. Vargh­a elnök erre, miután a párt tagjai közül senki sem tesz megjegyzést a min. nyilatkozatára, határozatkép kijelentette, hogy a párt elfogadja a 25 §-t s vele a ha­tározati javaslatot. Most újra Tisza min. ellök állott föl, mély csend között. Meggyőződvén arról a párt hangulatából, hogy hajlandó a 25 §-t meg­szavazni, elmondja, miként véli eloszlatható­­nak az aggályokat a 14 §-nál. E­z ugyanis

Next