Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-02-14 / 39. szám
Tizedik évfolyam. Egész évre Félévre . SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 16 frt. 8 irt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 írt. 1 írt 60 kr. 39. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, február 14 1889. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárit, Belkiszép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy szentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora ttán 20 kr. fizetendő. — Ez aztán elvszilárdság! Tisza Kálmán néhány hét előtt azt mondotta: „vagy elfogadtatik a véderő-javaslat 14-ik szakasza úgy , mint van, vagy lemond a kormány.“ A legközelebb múlt kedden pedig így beszélt: „Tisztán a szabadelvű párt iránti tekintetből (?) hajlandó vagyok a 11-ik módosításába beleegyezni.“ Alig pár heti időköz tehát elég volt arra, hogy Magyarország kormányelnöke, a legrutább formában változtassa politikai hitvallásának köpönyegét. Szent meggyőződésére állította két hét előtt, hogy az a hírhedt 14-ik §. nem sérti az alkotmányos jogokat, és ugyanakkor kijelentette — többet tett ennél — politikai becsületszavára fojtadta: semhogy módosítson ama szakaszon, inkább lemond. Az alternatíva tehát a legmerevebben felállíttatott. A most múlt kedden megtörtént a szakasz módosítása és Tisza Kálmán még ma is élén áll a kormánynak. Ugyanaz a Tisza Kálmán, aki saját szavai szerint nem a nemzetnek egyetemes követelése, hanem a „párt iránti tekintetből“(!) játszik végig egy rút komédiát egyfelől a nemzet alkotmányos jogai iránti tiszteletlenség, másfelől a saját politikai becsületszavával. Ugyanaz a Tisza Kálmán kormányozza még ma is Magyarországot, aki mikor az alkotmány ellen intézett merényletével felhagyni kénytelen, nyíltan hangoztatja, hogy csak a hatalmi érdek előtt hajol meg, csak a pártja, mint hatalmi eszköz iránti tekintetből tesz engedményt, holott már ismételten felvetette a kabinetkérdést. Tisza görcsös ragaszkodása a hatalomhoz soha feltűnőbben, de egyúttal czégéresebben nem dokumentáltatott, mint akkor, mikor inkább eltagadta a becsületszó szentségét és kiforgatta a becsületszó konzekvencziáit — semhogy megalkudjék a lemondás szükségszerűségével. Lehet ez eljárásnak bárminő nevet adni arról az oldalról, amelyet Tisza most megnyugtatni kívánt, de annyi bizonyos, hogy a szótár erre csak egy kifejezést ismer, az egyetemes közvélemény csak egy fogalom alá helyezi: jut játék az alkotmányos jogokkal a hatalmi érdek kedvéért. És még ha e lépésre is legalább őszintén bevallott indokokat hozna fe. Nem még ezt sem teszi. Még akkor is mikor semmi menekvés nincs többé a felháborodott nemzeti lelkiismeret ítélete elől, akkor is a pártélet rongyai közé menekül, s őszinte beszéd helyett álokokra hivatkkozik. Ez méltatlan és megalázó játék egy kormányelnök részéről a nemzeti becsület és a politikai tisztesség rovására. Az olyan államférfiú, akit a hatalomvágy nem tesz vakká egyfelől a politikai erkölcsök tanításai, másfelől a saját elvszilárdságának megbízhatlansága iránt — az hasonló körülmények között máskép fogta volna fel a kötelességét szemben egy nemzet jogos felháborodásával. Mindenki, csak épen Tisza Kálmán a parlamenti fogások nagymestere nem hajol meg sem a maga lelkiismerete, sem a politikai erkölcstörvények előtt, s mikor e törvények kérlelhetlen logikája szerint buknia kellene — hozzá kap a hatalmi érdek utolsó eszközéhez és elveit, meggyőződését megtagadva rápirit a nemzeti becsületre és oda lánczolja magát hazug czimek alatt a hatalom mdjához. Ily megaláztatást nem érdemelt meg a nemzet Tisza részéről. De ily szemérmetlenül nem is játszta még el senki a politikai hitelét ebben az országban. A kínok ínyére van az „országra szóló“, „nagyszabású“ látványosság, az most kényére kimulathatja magát Tisza Kálmán politikai erőmutatványain. Épületes látvány. Gyönyörű mulatság ! Politikai hírek. Azok az engedmények. Az a több rendbeli komoly kijelentés, mely a szabadelvű párt bizalmas értekezletén elhangzott, valóságos buróka játszása. Legnagyobb hatásra számított jelenete, a Gajári-féle módosítvány, a legfölöslegesebb zöldség a világon, melyet ebben a tárgyban az általános vita folyamán valaki esik »derűjére cartouche« gyanánt magában szorongathatott. A módosítvány szerint meg fog engedtetni, hogy az egyéves önkéntesek tiszti vizsgáján — mely elméletileg részben magyar nyelven lészen letehető — egy magyarul értő tiszt is jelen legyen, a ki a jelölt feleleteit ellenőrizze. — A ki ezzel a móddal akarja az önkéntesek érdekeit megvédelmezni, az vagy sohasem részesült a kaszárnyas szellem szúrós legyintéseiben, vagy ha volt is önkéntes, sohasem állott elő tisztivizsgára, különben tudhatná, — valamint hogy mindenki tudja, aki a tiszti vizsgálatokat ismeri, — hogy ez a mód egyáltalában nem nyújt megbízható garanciát arra nézve, hogy a magyar ajkú fiatal ember a vizsgálóbizottság esetleges antipathiája, vagy önkénye ellen megóvassék. Ugyan miért nem mondják ki e sok igazán rettenetesen naiv kapkodás helyett már egyszer categorice azt, hogy a magyar ajkú önkéntesnek törvényben biztosítandó joga legyen magyarul tenni le a vizsgálatot és a vizsgáló bizottságnak kötelessége tőle a vizsgát magyar nyelven elfogadni, midőn maguk azok a leginkább érdekelt századparancsnokok is, kikhez a vizsgát leteszi és tartalékos tisztekké kinevezett önkéntesek beosztatnak, úgy nyilatkoznak, hogy nekik tökéletesen mindegy az, váljon tud-e az a tartalékos hadnagy németül, vagy nem, ha máskülönben erélyes és használható katona. A Gajári-féle »atyák« azonban okosabbak akarnak lenni, mint maguk a közvetlenül érdekelt tisztek is előállanak, bölcs homlokokkal olyan módosítványokkal, melyek szerint majd se a kecske nem fog jóllakni, se a káposzta nem fog megmaradni. Minisztérium vád alatt. A romániai képviselőház keddi ülésén megkezdte a Bratianominisztérium vád alá helyezése iránt benyújtott indítvány tárgyalását. A tárgyalás, melyet a közvélemény élénk figyelemmel kísér, úgy látszik, igen szenvedélyes lesz. Azt hiszik, hogy a képviselőház az indítványozott főbb vámpontok közül néhányat el fog ejteni, ellenben enquête-bizottság elé állítja a Bratiano-minisztériumot, mely bizottság meg fogja vizsgálni, mennyiben terheli felelősség az egyes minisztereket. Szerb izgatás Boszniában. A belgrádi Szent Száva egyesület nagy-azerb a g 11 áeiót folytat Boszniában és Herczegovinában. A szerb iskolák segélyezésének és támogatásának ürügye alatt, Ausztria-Magyarország ellen folyik az izgatás. A kormány szigorú rendszabályokkal fog az üzelmeknek véget vetni. Milán megkoronázva. Milán király most azon szándékkal foglalkozik, hogy magát mint Szerbia királyát megkoronáztassa. A koronázás Nisben menne végbe és egyszersmind a rigómezei ütközet ötszáz éves ünnepélye lenne. A király a tisztelgőknek. Ő felsége a király délután egy órakor fogadta a főrendiház és a képviselőház elnökségét, mely alkalommal a főrendiház nevében Szlávy József koronaőr alelnök, a képviselőház nevében Péchy Tamás elnök adott kifejezést az országgyűlés két háza mély részvétének a király és a haza gyászában. A király Szlávinak a főrendiház alelnökének beszédére így válaszolt : „Legbensőbb köszönettel fogadom a főrendiház őszinte részvét-érzelmeit, melyeket Ön imént kifejezett. Fájdalommal telt szivem csakis a Mindenhatóban vetett bizalmam, imádott Hitvesem, a Királynő részéről tapasztalt erős támasz s népem szives és valóban megható részvéte által találhat vigaszt s utóbbi erőt fejedelmi kötelmeim teljesítésére. Reményem és elvárom, hogy feladatomat Magyarországom főrendei, hagyományos hűséggel ezentúl is könnyíteni és szándékaim valósítását a Monarchia érdekében jövőre is támogatni fogják.“ * A király a képviselőház elnökének beszédére ezt mondotta : „Mélyen meghatva még azon súlyos csapástól, mely atyai szivemet és a Monarchiát érte, őszintén, köszönöm a képviselőház szives részvétének tolmácsolását. Isten segítségével nem fogok lankadni kötelmeim teljesítésében és elvárom, hogy kedvelt Magyarországom képviselőháza is e válságos időben, a helyzet követelményeinek megfelelő bölcs és higgadt felfogással támogatni fogja szándékaimat és kormányomat, mely teljes bizalmamat bírja, mindnyájunk közös érdekében a haza s a monarchia javára.“ * Az országgyűlés két házának elnökségei után ő felsége a főváros küldöttségét fogadd, melynek tagjai voltak Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek. A főváros polgármestere üdvözletére a felség következőleg válaszolt : „Őszinte köszönettel fogadom a főváros lakossága meleg részvétének Önök által tolmácsolt nyilvánítását és reményem, hogy e gyászos hetekben, melyeket Én és a Királyné itt tölteni szándákozunk, fájdalmunk enyhítésére a főváros, magatartása által tanúsítani fogja mindenkori kit ragaszkodását.“ Mi a teendő a véderőre vonatkozó törvényjavaslattal szemben ? A véderőtörvényjavaslat 14. és 25. fainak alkotmánycsorbító irányzatát már anynyian oly alaposan és körülményesen mutatták ki, hogy még a gyermekeknek is belátnia kell, miszerint az aggodalom, mely e miatt még sok ily fé ifiúban is támadt, ki eddig vakon szavazott meg mindent, jogos és igazolt. Az érdemleges nyomós érveken kívül, megvallom, reám azon ,laki érv hatott leginkább, hogy hát miért ragaszkodnak osztrák oldalról oly nagyon az újabb szövegezéshez, ha ez ominózus 14. szakasz ugyanazt tartalmazza, mint a régi törvény 11. §-a? Mi szükség forgott fenn tehát, ha — Tisza állítása szerint is — az új szakasz ugyanazt tartalmazza mint a régi 11. szakasz, hogy új szövegezésben tálalják fel, mi legalább is tévmagyarázatokra adhat alkalmat? Sok aggódó hazafi talán megnyugodott volna, ha erre nézve okszerű, illetve elfogadható indokokkal támogatott felvilágosításokat kap. De épen arra nézve, hogy hát miért cserélik fel a jó, megszokott törvény szövegét egy gyanús, mert új és szokatlan, legalább is félremagyarázásra alapot nyújtó más törvénynyel; épen erre maga Tisza, ki pedig érvekben soha sem szűkölködik és szükség szerint csak úgy rázza ki a kabátja ujjaiból, a felelettel adós maradt és egy árva argumentumot sem tudott felhozni, hanem csak folyvást azt hajtogatta, hogy »meggyőződése szerint« a mostani javaslat 14. §-a ugyanazon tartalma mint a régi törvény 11. §-a! Na hát, a meggyőződés szép dolog sén,ki másnak meggyőződését a lehető legmagasabb tiszteletben tartom, el is hiszem, hogy Tisza ebbeli meggyőződése tiszta és minden utógondolat nélküli, de utóvégre is a meggyőződésre való egyszerű hivatkozás nem érv, nem ok, nem cáfolat és különösen mást meg nem győzhet, senkinek aggodalmát el nem oszlathatja, hanem épen csak anynyi mint ha valaki azt mondja ,hiszek, mert a hit boldogít. Teljesen hiábavaló tehát az a miniszteri nyilatkozat, teljesen hiábavaló minden szóbeli garanczia és okvetlenül szükséges, hogy maga a törvény szövege nyújtson félremagyarázhatlan garancziát minden esetleges túlkapások ellen! Ami a törvényben nincs, az nem kötelező senkire, különösen nem osztrák tisztekre ; bárhol és bárki által lett légyen is mondva: az elvész, azt megsemmisíti az idők vihara és csak az marad meg örökké, ami a szentesített törvény szövegében magában benne foglaltatik. * És most áttérek igénytelen soraim tulajdonképeni czéljára, annak elmondására, mi volna tehát a teendő a véderőtörvényjavaslat ellen, miután a magyar képviselőház már általánosságban elfogadta és miután valószínű, hogy a 14. és 25-ik szakaszokat is a nagy *) *) Dr. Báttaszéki Jajos ilyezfajti munkájából, többség meg fogja szavazni. (Meg fogják sokan szavazni, kiknek alapos aggályai vannak, de megszavazzák csupa pártfegyelemből, mert ezeknek jelszava nem »a haza mindenekelőtt,« hanem »a pártfegyelem mindenekelőtt.«) A teendő mit a fennforgó körülmények közt egyedül czélhoz vezetőnek tartok, olyan mint a Columbus tojása. Ha tudjuk nagyon egyszerű. Itt nem használ semmi tüntetés, semmi értekezlet, semmi népgyűlés, semmi tiltakozás, addig míg csik szóval jár; itt tenni kell, itt minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni, hogy a törvényjavaslat szentesített törvénynyé váljék! De mi módon ? És ez a Culumbus tojásának egyszerű históriája. Ugyanazt kell tenni, mit annak idején egy jobb ügyre érdemes szívóssággal és lelkesedéssel a keresztények és zsidók közti polgári házasságról szóló törvényjavaslat megbuktatására tettek! A haladás embere lévén feltétlenül, nem utalom kereken kimondani, hogy a keresztények és zsidók közti házasságra vonatkozó törvényjavaslat megbuktatására oly sikeresen kifejtett, szívós agitativ jobb ügyre lett volna érdemes és nem annak megakadályozására, hogy keresztyén ember el ne vehessen zsidó nőt, mikor szereti, anélkül, hogy egyike is kénytelen legyen vallását elhagyni, mint arra, hogy Magyarországon vadhatiságban kelljen élni oly férfi és nőnek, kik egymást szeretik, ha renegát nem akar lenni egyik vagy a másik, mint arra, hogy gyermekeiknek ennek folytán törvényteleneknek kell maradniok. Erre, szerintem, nem volt érdemes azt a példátlan, magában véve nagyszerű harczot megvívni, mely oly fényes győzelemmel végződött. Annál érdemesebb most. Akkor azt mondották, hogy a keresztény csád biztonsága, tisztasága van veszélyeztetve ró. De most minden honpolgár családi élete van veszélyeztetve fiúgyermekeiben ! A legközelebbi fiugenerácziónak jövőjéről van szó, mely esetleg a német nyelvnek nem tudása miatt még egy katonai szolgálati évvel fog Bujtatni s ezáltal életpályájától el fog tereltetni. Tartsanak tehát széles Magyarországon értekezleteket, népgyűléseket a legnagyobb városban úgy mint a legkisebb faluban, egyletek, testületek, az ifjúság, mágnásnőink, polgárnőink, de nem azért, hogy egyszerűen erélyesen tiltakozzanak és helytelenítsék a törvényjavaslat megszavazását, hanem azon czélbal, hogy százezer meg százezer aláírású monstre petíciók küldessenek a főrendi házhoz, ama kéréssel, miszerint ezen sérelmes törvényjavaslat törvényerőre emelkedését akadályozza meg, amint annak idején megakadályozta a főrendiház a polgári házasságra vonatkozó, a képviselőházban kétszer is megszavazott törvényjavaslat törvényerőre emelkedését ! A czél legalább is oly szent, oly életbevágó itt mint amott volt, a helyzet pedig előnyösebb mint akkor, mert most nincs 52 főispán a főrendiházban, hanem csupa anyagilag és erkölcsileg független ember, kinek nem kell törődni a kormány diszgrácziájával. Hadd mutassák meg most országunk nagyjai, főpapjaink és főuraink, hogy a hazát ép úgy tudják szeretni, mint a zsidókkal való házassági összeköttetést gyűlölni! S ha mégsem sikerül, legalább mi polgárok megtettük a magunkét s az utókor nem fogja reánk foghatni, hogy mi csak beszélni, tüntetni és tiltakozni tudtunk, mert cselekedtünk, mert megtettük mindazt, mit az ifjúságunkat, gyermekeinket és ezzel hazánk jövőjét fenyegető veszélylyel szemközt az adott körülmények közt törvényes uton megtenni emberi lehetőség volt. Minden ember meg van győződve arról, hogy a legelső magyar ember, a legalkotmányosabb király, ki alkotmányunkra, törvényeinkre megesküdött, azokat szentek és sérthetetleneknek tartja, mint az ő személye szent és sérthetetlen előttünk és hogy meg fogja tartatni másokkal is. Az a hit is élt mindnyájunk kebelében, hogy Rudolf trónörökös, ki felséges apja elvei szerint nevelkedett, annak nyomdokaiba lépett volna, ha a halál oly váratlanul el nem ragadja körünkből. De ép e megrendítő, minden magyar szívét velőkig megrázkódtató eset bizonyítja, hogy emberekbe vetett bizalmunk és reményünk egy percz alatt megsemmisülhet. Épen most kell tehát gondoskodnunk arról, hogy bármit is rejt az ismeretlen jövő méhében: a törvény s egyedül csak a törvény és pedig félremagyarázhatlan, világos törvény legyen védpajzsunk, alkotmányunk, nemzeti életünk legyőzhetlen, az idő és a viszonyok hatásától ment erős vára! Tehát tettre fel! Az egész országban az legyen a jelszó: felírni a főrendiházhoz, hogy buktassa meg e törvényjavaslatot, mely az 1815 — 1868-iki egyesség 20 évnyi, különben nem valami nagy vívmányait csorbitani fogja. — Fejezzük ki a főrendiház előtt tömegesen és impozáns módon a nemzet óhaját s e jelszóban győzni fogunk. Ha miniszterelnökünk maga nem vonja vissza e törvényes keretben mozgó agitáczióra törvényjavaslatát: ez az egyetlen út, melyen segíteni lehet! Liberális komédia. A szabadelvű párt ma esti értekedete, melyet az egész ország méltó érdeklődéssel várt, amennyiben ez este kellett Tiszának megnyilatkozni , egyszersmind annak is eldőlni, hogy lemond-e, vagy sem, azzal kezdődött, hogy Ivánka Imre tiltakozott a klub konferencziáinak a nyilvánosság elé való hozása ellen. Hasonló értelemben szólalt Visi Imre is, aki bűnbánólag vallotta be, hogy az ő félhivatalos lapja is közölt eddig más lapok példájára klubhíreket, de ezután nem teszi. Ezzel vége is szakadt az incidensnek. Az értekezlet lefolyásáról, nem ugyan közvetlen a kormánypárt köréből, de azért mégis feltétlenül hiteles forrásból a következőket jelenti tudósítónk: A vitát Tisza Kálmán miniszterelnök nyitotta meg és a következőket mondá: Tisztelt értekezlet! Mielőtt visszatérnék a 25. § tárgyalására, ahol legutóbb elhagytuk, szükségesnek tartom nyitkozni a 14. §-ról. Én nekem ugyan ma is szent meggyőződésem, hogy ebben a §-ban nincs semmi alkotmányjogi sérelem s ha hajlandó vagyok módosításra, ezt nem az ellenzék meg az utczai tüntetők pressziója alatt teszem, de tisztán a szabadelvű párt iránt való tekintetből, amennyiben beláttam, hogy e pártban is többeknek aggodalmaik vannak. Mielőtt azonban a módosításról nyilatkoznám, tudnom kell, hogy a párt minő állást foglal el a 25-ik §-sal szemben. Azt már a honvédelmi minisztert megelőzve is kijelenthetem, hogy a nyelvkérdést, miután az felségjog, törvénybe venni nem lehet, de egy most beadandó határozati javaslat és a honvédelmi miniszter által ismertetendő utasítások, remélem, eloszlatják az aggodalmakat, s a párt tagjai sem ellenszavazatukkal, sem semlegességükkel nem járulnak ahhoz, hogy ez a képviselőházban megbukjék. A miniszterelnök e kijelentés után Csáky László gróf előre is köszönetet szavaz a miniszterelnöknek, hogy hajlandó eloszlatni alkotmányos aggodalmaikat s remélve, hogy a honvédelmi miniszternek is sikerül ez a 25. §-nál, lelkes szavakat intéz a párthoz, hogy feledve a közelmúlt félreértéseit, egy szívvel és lélekkel sorakozzék Tisza személye körül. Ivánka Imre, mint a párt egyik legöregebb tagja, hasonló értelműben nyilatkozván, Grasáry Ödön hosszabb megokolás kíséretében adta be határozati javaslatát, melyet a véderő bizottság kifogásolt javaslata helyett elfogadni kért. Ez a határozati javaslat arra utasítja a honvédelmi minisztert, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, mely szerint a tiszti vizsga minden tárgyából az állam nyelvén is lehessen felelni az esetben, ha az illetők németül kellőkép nem tudják kifejezni magukat, továbbá a vizsgáló bizottságok egyegy tagja magyarul tudó tiszt legyen. A hat javaslat felolvasása után Fejérváry honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a maga részéről elfogadja azt, egyúttal kötelességének tartja nyilatkozni az utasításokról is, melyek — sajnálatára — még nem készülhettek el, de azok amúgy sem képezhetnék diskusszió tárgyát, miután az utasítások végleges megállapítása ő felségének a joga. Mindazonáltal a párt aggodalmának eloszlatása végett közli a fontosabb elveket, melyek az utasítások elkészítésénél irányadók lesznek. Ezek az elvek a következők: A nyelvet illetőleg a hat javaslat tendenciáját követik. Ami a tiszti képzést illeti, ennél a gyakorlatra fektetik a fősúlyt s nem csakhogy a létező tantárgyakból hagynak el, de a meghagyottakból is csak a legszükségesebbeket fogják előadni. A vizsgáknál ki lesz zárva a szűkkeblű megbírálás s az összbenyomás lesz a határozó. Úgy a tantárgyak előadásánál, mint a vizsgáló bizottságokban idősebb tiszteket alkalmaznak. A vizsgáló bizottságok ezután nem hadtestenkint, de hadosztályonkint lesznek szervezve. Azokat, kik a tiszti vizsgán megbuknak, nem szorítják a második évben alantas szolgálatra s ha magaviseletük kielégítő, módot nyújtanak nekik arra, hogy részt vehessenek a tiszti tanfolyamban. A tankönyvek magyarra és horvátra le lesznek fordítva. Ennyi, amit jelzhet s ki is jelenti, hogy a képviselőházban csak nagy általánosságban fogja jelezni az utasítások e főbb pontjait, mert a felség jogába tartozó utasításokat nem szabad discusszió tárgyává tenni. Amit mondott a pártban, azt csak bizalmasan mondta, de meg van győződve, hogy a párt tagjainak aggályait sikerült eloszlatni. Vargha elnök erre, miután a párt tagjai közül senki sem tesz megjegyzést a min. nyilatkozatára, határozatkép kijelentette, hogy a párt elfogadja a 25 §-t s vele a határozati javaslatot. Most újra Tisza min. ellök állott föl, mély csend között. Meggyőződvén arról a párt hangulatából, hogy hajlandó a 25 §-t megszavazni, elmondja, miként véli eloszlathatónak az aggályokat a 14 §-nál. Ez ugyanis