Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-11-08 / 259. szám
Tizedik évfolyam. 259 szám. SZERKESZTŐI 5£ößÄ: Bílmagyar ntosa 47-dik szám, hová a lap mellemi rés»^' illető közlemények »rünp.eanök» AZ MELLEfiZÉKZlLDnZETE3! DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Igín éne . , 16 frt. | Negyedévre . . 4 frrt. félévre ... S frt. | Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes számára 5 krmegjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, november 8. 1889. KEADŐ-HIVATAL: Kolozsvárit, Bilközép utasa 58. sxka. HIRDETÉS! DIJAK: Egy ú'j czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesítenek. Bélyegilleték minden hirdeti:; után 10 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Házalók. Nevezik még őket ügynököknek, íróknak, megbízottaknak, itt-ott pedig paraszt nyelven: vigéczeknek. Ez a mozgó gárda a helyi keresőelem és ipar valóságos rákfenéjévé tőtte ki magát pár évtized óta. Ezelőtt ezek az úgynevezett mozgó ügynökök egyszerű közvetítők voltak a spiros és kereskedő között. Ma már nem azok többé. Ma valóságos mozgó kereskedők és iparosok, akik magával a fogyasztó közönséggel állanak összeköttetésben és a szó teljes értelmében elölik a legtöbb kisváros helyi kereskedelmét és helyi iparát. Csak itt Kolozsvárt is széltében járnak mindenféle portékával. Betolakodnak minden magánházba. Mértéket vesznek a lábról és megcsináltatják a rimit vagy czipőt Budapesten és Bécsiffl és elküldik 21 óra alatt a kész íjüket a megrendelőnek. Megmérik a lépre ment ember fejét s 24 óra múlva a kész kalap jön I Mchnahraéval. Mértéket vesznek az egész testről és 18 óra múlva megérkezik a kész ruha ugyancsak nachnahméval. Betolakodnak a gazdasszonyok kajmakijába, megnézik mi hiányzik, jegyűbe veszik és 18 óra múlva érkezik a fűszer néma, pompásan csomagolva. S csupa öröm a gazdasszonyoknak látni, s hogy ily úton olcsóbban jutnak a perzsához, mintha helyi kereskedőtől szereli be a szükségleteiket. Aztán aki czipőt, vagy ruhát csináltatott, mikor kibontja a pakkot akkor látja, hogy a czipő vagy a ruha is talál, az anyag a melyből készült hm az, mint a minőt az ügynök ur ,látott; a gazdasszony is csakhamar iite, hogy az a portéka, melyet feifiről kapott olcsó ugyan de — hasztavehetlen. Szóval, hamar rájönnek arra, hogy I czudarul rászedettek. A helyi kereskedő és az iparos meg azt tapasztalja, hogy a forgalma egyre apad, a vevői havonként fogynak, s megélhetés hova tovább nehezebb. És ha keresik e fordulat okát, s csakhamar rájönnek, hogy az úgyneve- s zett mozgó naplopók idézték elő a he lyi kereskedelem és iparnak e szembetűnő hanyatlását. Ha jól emlékezünk egy néhány hét előtt Budapesten tartott szakértekezleten, melyen a kereskedelmi és iparkamarák képviselői tanácskoztak, szóban hozatott a házalóipar és kereskedés szabályozásának kérdése is. Oly érdekei kapcsolvák e kérdéshez a vidéki kereskedők és iparosok- sei, amelyek nagyon is megkövetelik a legteljesebb védelmet a hovatovább elszaporodó házalók lelkiismeretlen üzelimeivel szemben. A szakértekezlet tagjait úgy tud-ja azzal nyugtatta meg a kereskedel- mi miniszter, hogy az úgynevezett junior- ipar és mozgó-kereskedelem szabályozásáról már készíttetett egy törvényjavaslatot s azt nemsokára berjeszti a törvényhozás elé. 1. Évek óta panaszkodnak a vidéki kereskedők és iparosok, hogy a gyáro,l°k és bécsi meg budapesti nagykeresők és nagyiparosok mozgó ügynök ie utján ma holnap tönkreteszik a kereskedelmi és ipart. Ilynemű Ihászoknak az érdekelt kamarák is plazor kifejezést adtak. 1. A panasz tárgya nem az tulajdonig11, hogy a házalás teljesen megfizettessék, mert igen sok helyen az ieti viszonyok ezt megengedik, hanem is, hogy oly ügynökök járják be a várukat sőt a kisebb községeket is a fölh nem a kereskedő és gyáros a kis J903 és a nagyiparos között közves üzletet, hanem házról házra jó megrendeléseket fogadnak el, vajonn3 vándor czipészetet és szabászatot űznek, s ezáltal nem csak a kereskedelmi és ipari fejlődést akasztják meg, hanem a megrendelőket és a fogyasztókat érzékenyen megkárosítják mert olcsón ugyan, de a legroszabb portékával szolgálják ki. Igen természetes, hogy a kettős veszedelemmel szemben védekezni kell úgy törvényhozási mint társadalmi utón. Ha csakugyan kész van a Baross által ígért törvényjavaslat, akkor kívánatos annak mielőbb a Ház elé való terjesztése, mert a naplopóknak eme fajtája rohamosan szaporodik, s a megcsalt és lépre ment emberek száma is ijjesztő mérvben növekedik viszont a vidéki kereskedő és kisiparos helyzete hovatovább elviselhetlenebbé válik. Erről a javaslatról eddig csak anynyi szivárgott ki, hogy a vándoripar körébe utalja az utazó ügynököket is, s így ezek tovább is szabadon folytathatják mesterségüket. Ha ez tény,akkor a javaslat eltéveszti a czélját, mert a baj épen abban van, hogy az utazó ügynökök jelenleg magával a fogyasztó elemmel kötnek üzleteket és ezt okvetlenül be kell tiltani, mert amennyiben megengedhető az, hogy az ügynökök a gyáros és kereskedő meg az iparos közt ügyleteket létesítsenek és oly’ mértékben megtiltandó az, hogy e mozgó ügynökök elvonják a helyi kereskedőtől a fogyasztót s az iparostól a megrendelőt. Addig is tehát, míg a törvény gondoskodnék a helyi kereskedelmi és ipari fejlődést veszélyeztető eme járvány megszüntetéséről, lépjen fel maga a társadalom e mozgó naplopók ellen, s amelyik betolakodik (mert a legtöbb ezt teszi) a házába, azt utasítsa ki a maga módja szerint. Attól nem kell félni, hogy a kiutasításért az ügynök urak elégtételt követeljenek. Túl vannak ők már azon, hogy az ily cselekményekben személyes sérelmet lássanak. Aki tehát szabadulni akar tőlük, azt ily után könnyen megteheti. Nem lesz bántódása miatta. A képviselőház tegnap délután 1 órakor rövid ülést tartott, melyen a horvát pénzügyi egyezményről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása után négy mentelmi ügyet intézett el, mégpedig hármat a bizottság javaslata értelmében, egyet pedig annak ellenére. Csatár Zsgmond mentelmi jogát két ügyből kifolyólag függesztették fel, Posonyi Géza, Pulszky Károly, gr. Károlyi Gábor és Komjáthy Béla mentelmi jogát fentartották Vay Elemér mentelmi jogát pedig, Válly Árpád felszólalása után, a bizottság javaslata ellenében is tó tartották. A legközelebbi Ülés napja nincs meghatározva, mihelyt a pénzügyi bizottság elkészül a költségvetésről szóló jelentéssel, az elnök annak átvétele czéljából ülést fog egybehívni. Mások középpontját a cári látogatás és a bolgár kérdés képezték. A Yoshische Zeitung azt hiszi, Kálnoky maga is felismeri annak szükségét, hogy a külön érdekeket feláldozza az általános bébinek. Magyarországban máskép11 a dolog, de a magyar chauvinizmus kitörése után ott is mérséklet szokott következni. Tengeri magánjog, a kereskedelmi ministériumban hosszabb tanulmány után elkészült a tengeri magánjogról szóló törvényjavaslat. A terjedelmes munkát, mely a német hasonló tárgyú jogra támaszkodik, a kereskedelmi minisztérium vélemnyadás végett megküldte az érdekelt terülteknek. v. JF Politikai hirek. Mit végzett Kálnoky ? Kálnoki gróf külügyministernek Bismarcknál tett látogatása s főleg annak politikai eredményeivel sűrűn foglalkozik az európai sajtó. Mint most írják a gróf Bemen keresztül egyenesen Budapetre jön, hogy jelentést tegyen a királynak Bismarckkal folytatott beszélgetéseinek eredményeiről. Köztudomású dolog, hogy az orosz cár látogatása óta, a berlini udvari politika bizonyos irányban eltért az az előbbi állásponttól s az is bizonyos, hogy ez eltérés nagyon is érdekli Ausztria-Magyarországot. Kálnoky azért sietett a czári látogatás után azonnal Friedrichsruhéba, hogy a helyzet felől magát tájékozhassa s az a körülmény, hogy most Bismarcktól egyenesen Budapestre jön, tapasztalatairól személyesen tenni jelentést a királynak, azt mutatja, hogy a politika kulisszái mögött kellett valami fontos eseménynek lejátszódnia. A berlini félhivatalosok rendkívül elégedetten nyilatkoznak Bismarcknak Kálnokival Friedrichsruhéban tartott tanácskozásáról. A tárgyalások hír szerint pozitív kérdések körül forogtak és pozitív eredményekre vezettek. Azt hiszik, hogy a tárgya Irányi vádbeszéde. (Folytatás.) Próbálja csak a t. honvédelmi miniszter úr rávenni a közös hadügyminisztert, hogy a közös hadseregbeli parancsnokok szállására, ne a közös hadsereg szikéit viselő zászlót, hanem más pl. a magyar zászlót tűzesse ki. (Derültség a szélsőbaloldalin.) Pedig ha csak jelző, olyan jelző, amilyen a többi helyiségekre szokott kitüzetni ez ellen neki alapos ellenvetése csakugyan nem lehetne. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Alig hérom azonban, hogy a t. honvédelmi miniszter úr merjen a közös hadügyminiszter úrnak íly ajánlatot tenni, annál kevébbé hiszem pedig, hogy ő azt elfogadja. Hivatkozott továbbá a honvédelmi miniszter úr a czélszerűségre is, amennyiben azt mondta, hogy különösen háború esetén nagyon kívánatos, hogy a kétféle parancsnokoknak szállásai egyformán jelöltessenek, nehogy máskülönben zavar támadjon. Csakhogy ilyen módon tovább is lehetne menni. Ily okoskodással magát a honvédség csapatzászlaját is el lehetne tüntetni, amennyiben háborúban megadhatnék, hogy a közös hadseregbeli csapatt, a feléje távolról más zászló alatt közeledő magyar csapatot ellenségnek nézve, reá tüzelne. Ha el lehetne tüntetni a magyar hivatalos s vezényleti nyelvet is, a mennyiben osztrák felfogás szerint annak használata háborúban legalább is alkalmatlanságot és meglehet kkvet idézhet elő. És nem gondolja *» t. vriszte’" ur azt hosvy a kétféle hadsereg parancsnokai szállásának egyforma megjelölése inkább képes zavarra szolgáltatni őket, ily esetben a katona nem tudhatván, vájjon azon fekete-sárga zászló alatt honvéd-, vagy közös hadseregbeli parancsnok található-e ? (Úgy van a szélsőbalon !) Olyan együgyű katonát pedig nem is képzelek, ki, ha megmondják neki, ne tudná, hogy a háromszinű zászló alatt honvédparancsnok található. Da végre emlékeztetett arra a t. miniszter úr, hogy a fekete-sárga zászló ő Felségének, a Közös fejedelemnek a színe. (Helyeslés szélső balféle)). Én pedig, amint már a minap mondottam, ezúttal is ismétlem, hogy az én tudtommal ő Felségének házi szintj a fehér és piros, mígha a fekete-sárga zászló a sassal az osztrák birodalom színe és csimere. (Igaz! Úgy van a szélssbaloldalam.) Ennek bizonyításául oly oklevelet fogok előmutatni, amelyet reményem, a t. miniszter úr is hitelesnek fog elismerni. (Halljuk )Tudva van mindnyájunk előtt, hogy Ferencz Császár és király 1804-ben az ausztriai császári czímet vette fel. Ezt egy úgynevezett pátensben, vagy nyilt levélben nemcsak az összes országok és királyságokban, hanem a külföldön is közzétette. Ennek következtében szüksége forog fenn annak, hogy az uj császárságnak uj czimere, illetőleg a császári háznak uj szinti legyenek, az úgynevezett egyesített udvari kanczellária — Wer einigte Hofkunzlei — 1804. évi deczember 15-én, miután Ferenc a római császársági méltóságot is letette, 1800-ki deczember 26-án egy rendeletet adott ki, melynek ide vonatkozó helyeit lesz szerencsém felolvasni. (Halljuk ! Előre bocsátva, hogy az 1804-ik augusztus 11- én kelt pátenssel — amelyet most említettem — az osztrák monarchia örökös császársággá alakíttatott, utána teszi a rendelet, hogy ennek következtében ezen császárság czimere a középpajzsba helyezett sas és továbbá. Miután ő Felsége egyúttal indíttatva érezte magát az örökös császári méltóságot az egész monarchia területére »Ausztria« név alatt megállapítani, nem kevésbbé volt szükséges az új császári ház számára új, külön czimert is behozni, (Halljuk!) és e czélra a legillőbbnek az osztrák uralkodóház régi eredeténél fogva tiszteletreméló attribútuma az ezüst kereszt-szelemen (Querbalken) vörös mezőben volt választható, amely az újabb időben többnyire mint az osztrák főherczegség czimere használtatott. Itt tehát különbség van téve az ausztria császárság színe és czimere, és a császári ház házi színe és czimere közt. (Erónk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Úgy látszik tehát, hogy a heraldika helyes nyomon járt, midőn ezen császári és királyi rendelet nyomán a császári ház színeit fehérben és vörösben tálalta fel. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a t. miniszter úr tud, ismer más diplomatikai okiratot, én nagy köszönettel fogom venni, ha azt velem és a házzal közölni fogja, addig azonban, engedje meg, hogy én továbbá is a császári és királyi háznak házi színei gyanánt a fehér és pirosat tekintsem, migyen ellenben a fekete-sárga szint, a kétfejű sassal, továbbra is az osztrák császárság színeinek tartsam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De lenne bár ugy, lenne bér a feketesárga szín a felséges uralkodó háznak színe, annak Magyarországon való hivatalos használata, szerintem nem törvényszerű. (Úgy van a szülesbaloldalon.) Az 1848-iki törvény ugyanis Magyarországnak színeit, címerét és zászlóját régi jogaiba visszahelyezvén, elrendelte, hogy azt minden ünnepélyes alkalommal minden középületre ki kell tűzni, míg a honvédségről szóló, általam ma is idézett törvény a honvédség számára szintén a nemzeti szinti zármót rendeli. A magyar nemzet tiszteli a koronás királyt, tiszteli mint fejedelmet és mint embert egyiránt. (Igaz! Úgy van a balfalől.) és ha veszély fenyegeti a hazát, vagy a velünk egy uralkodó alatt egyesített birodalmat, az ő felkivására kész e nemzet vérét, életét, vagyonát áldozni, de jogainak, nemzetiségének, önállóságának és a mi annak kifejezése, az ország czimerének és zászlójának feláldozására nem hajlandó. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) A t. miniszter úr Ausztriában és pedig katonának neveltetvén, úgy látszik, nem tudja, vagy eléggé nem érzi, hogy mit jelent nekünk a háromszinü zászló és minő érzéseket kelt kebelünkben a fekete-sárga, (úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedje meg hogy azt rövid szavakkal megmagyarázzam (Halljuk ! Halljuk !) A három szinü lobogó az ország czimerével együtt Magyarország önállóságának és függetlenségének jelképe, ezredéves múltjának tanúja, régi nagyságának és dicsőségének hirdetője és egy jobb, egy szebb jövőnek záloga. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbalon.) Az alatt szerette Árpád e házát, az alatt küzdöttek elődeink ez ország fennmaradásáért egy ezredéven át. Azért ahitattal párosult büszkeséggel tekint arra minden magyar ember, midőn az békés ünnepélyek alkalmával feje felett leng. Kész az ellene elkövetett minden sértést roegtorch ! (! n ! Úgy van ! a eválsőhalott) kész azt meleg vére árán is megvédelmezni a csaták tüzében. (Úgy van a szélsőbalon) A mi a kereszténynek a kereszt, hitének jelvénye, jelvénye a feltámadásnak, a jövő életnek kezessége, az a magyarnak a hazafinak a háromszinü lobogó. (Zajos éljenzés a szélsőbalon..) S mi már most neki a fekete-sárga ? (Mozgás jobbfelöl.) Nem kerestem az alkalmat, hogy elmondjam, önök kényszerítenek reá. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A fekete-sárga zászló a történelem tanúsága szerint jelképe a bécsi hatalom törekvésének, melyet negyedfél századon keresztül követett, Magyarország beolvasztására. (Úgy van a szélsőbaloldalon) elnedzetlenítésre és elnyomására. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen zászló alatt fosztottak meg egykori önállóságunktól. (Úgy van ! a szélsőbalon.) ez alatt nyomták el a szabad szót, a szabad fejlődést úgy anyagi, mint aZellemi téren. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ez alatt nyakazták le Német-Ujhelyen Zrínyi Pétert és Frangepánt; (Igaz úgy van! a szélsőbalon,) Ha ez alatt végeztette ki válogatott kínok közt Eperjesen Karaffa a maga áldozatait; (Igazi Úgy van! a szélsőbalon,) és eze-a zászló ellen voltak kénytelenek síkra szállani Bocskay, Bethlen, Tököly és a Szákócziak (Igaz! Úgy van a szélsőbalon,) és ez ellen kényszerültek küzdeni dicső honvédeink négy évtizeddel ezelőtt. Ezek is, amazok is Magyarország törvényes függetlensége és szabadságáért. (Úgy van a szélsőbalon.) S ez a zászló lengett az aradi vár és új épület falán, midőn annak tövében (Közbeszólások a szélsőbalon: Gyilkoltak !) annyi nemes életet oltottak ki hóhér keze által. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Igaz! Úgy van!) Van-e hát miért szeressük ezt a zászlót, mondja meg a t. miniszter úr! (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Azt azonban, hogy a fekete-sárga zászló elleni ellenszenv a koronás király iránti tisztelet hiányára magyaráztassék visszaüti,sitjuk. (Zajos helyeslő: a szélsőbalon.) Ezt csak azok tehetik, kik a szolgaságot a hűséggel, a vak hódolatot a törvényeknek tartozó tisztelettel összetévesztik. (Igaz! úgy van! a szélsőbalon.) A magyar nemzet hű, de szolga nem! (Zajos helyes és a szélsőbalon ) A magyar ember ismétleni szereti királyát, engedelmeskedni csak a törvényeknek kivan (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) atörvényeknek, a melyeket a király szentesített s a melyekre ígéri, hogy azokat »mind maga megtartja, mind mások által megtartatni fogja.« Szabad nép vállain biztosabban áll a királyi szék, mint a szolgabadnak görnyedező hátán. (Igaz! Úgy a szélsőbalon.) Daczára azonban azon ellenszenvnek, mely Magyarországon a fekete-sárga zászlónak használata ellen nyilvánul, nem kétkedem, hogy ha azt a maga helyén látná a magyar ember, szintén azon tiszteletben részesítené, a melyet idegen lobogó iránt érez. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon) így ha pl. 5 Felsége, miután a mint mondják, a fekete-sárga szint választotta a maga családi színének, valamely saját tulajdonát képező palotájára tűzné ki e zászlót, vagy ha Ausztria konzulságokat állítana Magyarorzágon és a konzulok ilyen zászlót használnának ; avagy végre, ha valamely ausztriai társulat, melynek ilyen zászló használatához joga van, ilyennel jönne, látogatna el hozzánk, azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem tarthatna attól, hogy itt tüntető ilyenszenvet tanúsítanának iránta. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon) De ha azt kívánják tőlünk, hogy oly helyen részesítjük tiszteletben a fekete-sárga zászlót ahol a törvény értelmében magyar lobogónak kell lengeni, az épen oly jogosulatlan követelés, mintha — hogy egy példával éljek — ha a reformátusoktól, akik, mint tudjuk, a keresztet nem ismerik egyházi jelvényeik között, de a mellett minden más ker-S.’.tény templomon és annak belsejében a kereszt iránt a kellő tisztelettel viseltetnek, azt követelnék, hogy ők, ha az ő templomaikra, vagy templomaik belsejébe ilyen kereszt vitetik, ezt hasonló tisztelettel fogadják. (Élénk tetszés a szélsőbalon) (Vége kiv.) Molnár József beszéde (A horváth kiegyezés tárgyában.) T. képviselőház! A magyar állam kiegészítő részét képező Horváth-Szlavonországok kormányzása tekintetében az 1868 : XXX. t.czikk sok részben szakított azon államigazgatási rendszerrel, mely a magyar szent korona azon országrészében, melyet jelenleg Horvát- Szlavonországnak neveznek, századok óta fennállott. Hogy helyesen tette-e és hogy az akkori magyar törvényhozás és különösen az állami igazgatás tökéletessége szempontjából indokolt volt-e Horváth-Szlavonországnak oly autonóm jogot adni a beligazgatás, közoktatás és igazságszolgáltatás terén, — a mely Horvát-Szlavonországnak adatott — azt ezúttal vitatni nem szándékozom, mert jelenleg nincs napirenden. De miután az 1868: XXX. t.-cz. Horvát-Szlavonországnak és igy a magyar államnak is alaptörvénye, most, midőn új kiegyezésről van szó, csakis ezen alaptörvény nyomán bírálhatjuk meg, hogy váljon az új kiegyezési törvény pénzügyi és politikai szempontból elfogadható-e, vagy nem ítészemről tehát, nem fogadhatom el az országos bizottság által javaslatba hozott pénzügyi kiegyezést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt azonban ezen elhatározásom indokait, melyek részben pénzügyiek, részben politikaiak, röviden kifejteném, legyen szabad azon reményeimnek adnom kifejezést, hogy e kérdésben ezen házban sokak által nem osztott politikai nézetem, azon méltánylattal fog találkozni, mely politikai téren az indokolt ellennézet a politikai ellenfelektől jogosan igényelhet. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi indok, amely miatt a pénzügyi egyezményt nem fogadhatom el, azon magas megterheltetésből származik, mely ezen egyezmény folytán a szorosabb értelemben vett Magyarországra háramlik. Midőn 1868ban Horvát-Szlavonországnak állami kormányzása szabályoztatott, a pénzügyi rendezkedésnek fő alapelve, a mi az 1868: XXX. t.-cz. 1 . §-ában kifejezést is nyert, az volt, hogy Slorvát-Szlavonországok, úgy a magyar állam és Ausztria, valamint a magyar szent korona országai között közösöknek megjelölt kiadásaihoz adóképességük arányában járulnak. Ez általános pénzügyi elv volt s ezen elv, mely minden pénzügyi kiegyezésnél és így a jelenleginél is hangsúlyoztatok, alku tárgyát nem képező elv. Hisz te hát, ez máskép nem is lehetséges, mert képtelenség, sőt igazságtalanság is volna az állam részéről, ha a közadózásokhoz való hozzájárulás tekintetében nem oly elvet állítana fel, mely az állam egyes terület- s egész ország-részei nem egyenlő arányú megterheltetésén alapszik. Magyarország törvényhozása és horvát-Szlavonország országgyűlése soha sem tévesztette e pénzügyi elvet szem elől, sőt annak bizonyos fokig a gyakorlatban alkalmazását is igénybe vették, amennyiben számszerűleg is kitüntették azon arányt, amely sokban Horvát-Szlavonország köteles hozzájárulni a közösügyi kiadásokhoz és nagy örömömnek tudok kifejezést adni, hogy Horvát-Szlavonország adózási képessége 1868. óta annyira javult, hogy míg a hozzájárulási arány 1868-ban 640/6 volt, az jelenleg 7-93°/0-ban javasoltatik megállapíttatni. Örülök pedig ezen azért, mert az adóképesség fokozódása, szemben a hasonló viszonyok közt lévő Magyarországgal, bizonyos tekintetben a vagyoni megerősödés jelenségét tünteti elő. És egyrészt ez is megerősít engem abban az elhatározásomban, hogy most már a megerősödött országrésztől több követelhető nyugalommal az állami feladatok teljesítésére, mint eddig; másrészt pedig az is fényes illustrálásul szolgál annak igazolására, hogy u