Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-12-03 / 280. szám

I . Ugrón Gábor. Az Apponyi szónoklata mindany­­nyiszor egy-egy vereség az ellentábor­­­­ra nézve; az Ugroné szinte megsemmi­sítés. Apponyi zúz mint az ostromágyu, I l'gron tép és szakgat mint a gyilkos bomba. Az Apponyi ütései után béna tagokkal még tovább sántikál a gene­rális tépett tábora; az Ugrón pusztító­­ csapásai alatt halottak maradnak a­­ csatatéren.­­s tegnap is maradtak. És első­sorban Tisza Kálmán, Magyarország mi­niszterelnöke és silány kormányrend­­szere. Az Ugrón tegnapi beszéde — me­lyet ma egész terjedelmében mutatunk­­ be olvasóinknak — ízekre tépte a mi­­i­niszterelnök tizenöt esztendős gonosz politikáját, melylyel fokozatosan­­ölte ki a nemzet önérzetét és fokozatosan süllyesztette azt a servilizmus döglele­­tes csonkáiba,melylyel folytonosan cson­kította a nemzet jogait s a melynél fogva gyáván adta ki kezéből Ausztriá­nak mindazt, a­mit ez a nemzet nehéz­­ időkben szerzett és nehéz időkben is megtartott.­­ És ha igaz a­mit Ugrón Gábor mondott — pedig mind igaz — úgy ma Tisza Kálmánnak nem a miniszteri bársonyszékben, hanem a nemzet itélő széke előtt van helye. A kormánypártból az Ugrón súlyos vádjai után Horváth Gyula próbálta összeilleszteni a szétzúzott miniszteri tagokat, hogy végre Tisza szólhasson , valamit. Nem volt mit mondani, mert az igazság sújtó hatása alatt elnémul egy ideig a körmönfont prokátori okosko­dás is. A gazdából még akadhat egy két válalkozó, ki töpreng és sophismák után kutat, hogy a miniszterelnök megmen­tővel magának is mentse meg a szol­­jlati bér fejében feléje dobott zsíros álatokat. De hát mit is lehetett volna Ug­­ronnak felelni ? Hol van a túlsó rész igazsága, a­mit az igazsággal szembe állítson; hol van az érv, a­mit az érv ellen felhozzon; hol van az erő, a mely­et erővel birkózzék. A kormánypárt minden fegyvere a cynizmus, mellyel a tényeket tagad­ják, a hatalom, a melylyel visszaélnek és a votum, a melylyel a nemzet helyre­­hozhatlan kárára szavaznak. Tegnap az Ugrón kemény agya, heves de méltóságos temperamentuma is nemzetéért őszintén dobogó szive egyaránt szállott a síkra s vívta ki a győzelem, a diadal elvitázhatatlan ha­tárait. Az Ugrón sajátságos, tömör, itt­­ott rapszodikus irálya mindvégig az ős­erő fönségében ragyog. Szinte nehéz a­­ tartalomtól, a­mit éles elméje beszédé­be gyúrt. A­hol egy ilyen beszéddel szemben is a votumokat dobják a mérleg másik rejébe,­­ ott már beállott az erkölcsi érzék teljes hiánya; ott az ellenzéknek minden eszközt meg kell ragadnia, mi­­ vel megvédje a nemzet jogait, a nem­­ zet tekintélyét és becsületét, egy elpu­­hult vén zsarnok paczkázásaival szemben. * Ugron Gábor beszéde. — A képviselőhöz decz. 1. üléséről. — T. Ház ! Alkotmányos államokban a mi­­niszterelnök állása mindig nagy jelentőségű , mint a korona és nemzet egyetértése, közös Garattal megválasztott minisztériumban je­lentkezik. A korona a nemzet által kijelölt­­ brfyk közül megválaszt egyet, kit megbíz a kabinet alakításával. Midőn ezt a megbízást­­ja, reá ruházza az államnak hatalmát, ere­jük felhasználását, védelmezését, a nemzeti­­­­unka vezetése és szervezése czéljából. A nemzet munkássága nagyon hasonlít monumentális goth templom felépítése- Elkészül a terv, melyben az egység el- i »*i valósulnak. A ki megcsinálja azt a tervet ki tudja, hogy a munkát nem ő, hanem szá- i *idok fogják befejezni. És mindaz a ki átve­ri a munka vezetését ezen nagy épület meg­­hiotásánál, tudja és érzi, hogy csakis bizo­­s időn keresztül lehet ezen nagy épület munkavezetője, mert mások fogják átvenni azért, hogy megoszlik egyének és idő közt a munka végrehajtása, már a terv nagysága, monumentális volta és stílszerűsége által meg vannak szabva azon elvek, melyek értelmé­ben kell, hogy a munka létesüljön. Egy darab kő sem jöhet oda, a mely meg ne lenne próbálva, hogy vájjon azon idő­nek, mely idő számára emeltetik azon épület tartósságát birja-e? Egyetlen egy kő sem il­leszthető be oda, a mely, midőn kifaragtatott meg nem bíráltatott volna, hogy várjon az egésszel összhangban fog-e állani, és az egész­­be beilleszthető lesz-e ? A miniszterelnök állása ezen nagy épí­tész állásával egyezik. A munkák vezetőit ő választja, ő osztja fel, kik a különböző he­lyekben, különböző részletekben, vezetik a munkát, azt a munkát, a­mely nem egyszerű­en falak emeléséből áll, hanem — mint min­den gothikus épület — több száz csúcsban végződik, e minden kulcsnak alapja akként van lerakva, hogy a föléje tervezett épületet elbírja. Minden csúcs megszűnik emelkedni, a­mint indokolva van, hogy belső természeténél fogva tovább emelkedni képes nem volt. (Igaz. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen az egészet átölelő nagy munkának a vezetéke, szervezés® a miniszterelnök fel­adata minden alkotmányos államban. (Igaz . Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi nálunk ennél több a miniszterelnök feladata. 1843. előtt is 1848-ban is a nádori méltóság az ország hatalmainak és hatósá­gainak szervezetéhez tartozott. A 48-iki tör­vények nem törülték el a nádori méltóságot, mert akként gondolkodtak, hogy a­hol nin­csen nemzeti uralkodóház, nincsen nemzeti udvartartás ott kell lenni egy főméltóságnak, a­melyben a nemzet méltósága, nagysága, ereje és tekintélye konc­entrálódik. A 67-iki tör­vények, nézetem szerint helyesen s az alkot­mányos követelményeknek megfelelően, meg­szüntették a nádori méltóságot, de ugyanak­kor mindezen feladatokat, mindezen hatást a miniszterelnökre ruházták át. A miniszterelnök ezen állásában úgy a külfölddel szemben, mint Ausztriával szem­ben, úgy itthon, mint a bécsi udvarnál Ma­gyarország nagyságát, Magyarország hatal­mát, Magyar­ország jogát, Magyarország tö­rekvését, Magyarország öntudatát kell, hogy képviselje. (Élénk helyeslés a szélső­balolda­lon.) És, s. hát, miből Magyarország mi­niszterelnöke valahol megjelenik, minden em­berben azon gondolatnak kell felébrednie: ime itt jön Magyarország, itt látjuk bevo­nulni Magyarországot, itt látjuk Magyaror­szág méltóságát, itt látjuk Magyarország nagyságát; megjelenésével szintén zengeni kell a földnek a nagyság érzetétől és súlyá­tól. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalol­­dalon.) Magyarország miniszterelnöke, a­ki egy­szersmind Magyarországnak külügyminisztere, mert a külügyi politika a magyar kormány tudtával és beleegyezésével intézhető el tör­vényeink értelmében, képviseli a külfölddel szemben is a nemzetet. (Helyeslés a bal- és székőbaloldalon.) Magyarország miniszterelnökének az a feladata, hogy ha valaki a magyar nemzetet keresi, ezt mivel nem találja meg a király udvarában, meg kell találnia a magyar mi­niszterelnök udvarában. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az központja kell, hogy legyen a magyar nemzetnek és a magyar társada­lomnak É a hogy a miniszterelnök ezen felada­tát, ezen állását miként érvényesítette, miként értette meg, nem kell hosszasan rajzolnom, t. hát, önök tudhatják azt mindnyájan. (Igazi Úgy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Hall­juk !) Hiszen Magyarország erejét kellett vol­na, hogy pótolja az erélylyel, Magyarország hatalmából, a­mi hiányzik, azt ki kellett volna, hogy egészítse a lovagiassággal. A­mi Magyarország tartalmából hiányzik, azt be kellett volna töltenie szeretetreméltósággal, Magyarország szegénységét tiszteletre méltó­vá kellett volna tennie vendégszeretettel. (Igaz ! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) S ha külföld­ről ide jött valaki és kereste ezt a Magyar­­országot, vagy nem volt itthon a miniszter­elnök úr, úgy mint a kiállítás idején, mikor egész Európát meghívtuk vendégül, vagy ha itthon is volt, hiába kereste és hiába kutat­ta, hogy meglássa Magyarországot, nem lá­tót; mást, mint Tisza Kálmánt. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert Ma­gyarországnak méltósága sokkal nagyobb, mintsem beférjen egy számozatlan bérkocsi­ba. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbalolda­­lon. Derültség jobbfelől.) Magyarországnak tekintélye, hatalma, sokkal súlyosabb, mint­sem hogy elbírná két szürke ló. (Igaz ! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Magyarország csak megjelenhetik, midőn individualizálva van, de nem fuvaroz­ható. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbal­­oldalon. Derültség jobbfelől.) Külügyi kérdésekben igen sokszor nyi­latkozott a miniszterelnök úr, (Halljuk ! Hall­juk !) , azt tapasztaljuk, hogy egy ideig bi­zonyos szerencsével, a­mire szeretnek hívei hivatkozni, az ideig, a­míg kezében tartotta azt az ismeretes külügyminiszteri kék papi­rost, de egyetlen egyszer nyilatkozott saját fejéből és saját impulzusából a párisi kiállí­tás alkalmával (Igaz! Úgy van r a azélsőbal­­oldalon.) és képes volt — most az események igazolják — képes volt a nemzet iránt való rokonszenvet egy nagy nemzetnél megtá­madni, megsemmisíteni és tekintélyét le­rombolni. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbal­oldalon.) A magyar miniszterelnök hivatása, hogy az egész nemzetet vezesse a nemzet királya elé, a trón zsámolyához, s ott ekként kelle­ne nyilatkoznia: Uram király! Engem ss te egy párt kebeléből emeltél a miniszterelnöki székbe, de én nem egy pártnak, egy nemzet­nek vagyok kormányfeje. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Te is nem egy pártnak, hanem egy nemzetnek vagy királya , én ime eledbe vezetem az egész nemzetet, e nem­zetnek pzinót, virágát és minden előkelőségét hogy te iamerhesd meg ezen nemzetben nem­csak azokat, a­kik a jelennek munkásai, nem­csak azokat, kik a mát képviselik, hanem azokat is, kik a holnapot és a holnaputánt hogy te aa örökösöd győződhessék meg arról, hogy a ma, a holnap ma a holnapután bár különböző áramlatot jelent, de azok egész egységet képeznek és mindig a trón körül csoportosulnak. (Igaz! úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon. Azt kellett volna tennie, hogy a trón megismerje mindazokat, a­kikkel nemcsak a jelenben, de a közeljövőben, a későbbi jövő­ben is majd együtt kell, hogy a nemzet mun­káját és feladatait teljesítse. S e helyett mit tapasztalunk ? A király udvarához mindig csak saját pártfeleit vitte el, vagy politikai családjával jelent ott meg (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a­kik nem voltak hívei, azokat úgy kizárta onnan, mintha nem volnának hívei magának az uralkodó háznak. (Úgy van­ a szélső ba­loldalon.) Sőt előkelő férfiak, kiknek komerva­­tívségükh­­z, ragaszkodásukhoz és hűségükhöz semmi kétely nem fér, mihelyt megszűntek tisztelni a miniszterelnök urat, egy észrevét­len hatalom sugalmazásából, mellőzésben ré­szesültek, kéz nem nyujtatott, meg nem szó­­littattak, mintha az lett volna a czél, hogy a trón támogassa a miniszterelnök urat, nem pedig az, hogy a minsterelnök ur összesit­­se saját kezében és erenlg­en a nemzet ös­zii hatalmát, s azt vette­.s“ A tron zsámo­lyához. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Téves felfogás az, melyet a miniszterel­nök úr inaugurált a politikában e hazában, mert a nemzetnél van az erő, a nemzet nyújt­hatja a támogatást, s a trónnak csak annyi ereje és hatalma van, a­mennyit e nemzet lelkesedése, ereje neki szolgáltatni képes, (ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Nem a trónról kell, hogy a magyar ál­lamférfiak támogatassanak a nemzettel vagy a nemzet közönyével szemben, hanem a nem­zet által kell, hogy felemeltessenek a trón lépcsőjéhez. (Élénk helyeslés a szélsőbalol­­dalon). A nemzet számára teremthetett volna, és azért, mert az uralkodónak — mivel két államnak uralkodója — nem lehet itt itthona a király udvarában egy otthont, ahol egye­sítette volna a nemzetet és annak minden tö­rekvéseit a trón körül. E helyett csak saját pártját és politikai családját vezette a trón elé; megfeledkezett arról, hogy a király pa­lotájára építhet a fecske fészket, mert észre­vehetőn kicsiny, de nem rakhatja rá fész­két a gólya. (Tetszés a bal- és szélső­balon.) Magyarország miniszterelnöke képviseli Ausztria örökös tartományaival szemben a magyar jog életét, a magyar öntudatot, a ma­gyar törvényes állapotot. (Igaz ! Úgy van­ a szélsőbalon.) És várjon a miniszterelnök úr azon 1867: XII. törvényt, a melynek alapján kormányra lépett és melynek körvonalai kö­zött kormányzott, mint élő jogérzetet érvé­­nyesítette-e Ausztriával szemben, igen, vagy nem? folyton, időről-időre mindig ezen jog­érzeten saját kezével ejtette a csorbát. Egész sorozatát lehet felsorolni azon ügyeknek, a­melyek az 1867 : XII. t.-cz. ál­tal közösekké nem tétettek,­­a melyek a mi­niszterelnök úr alatt közösekké váltak vagy általa közöseknek deklarált­attak. (Igaz ! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon.) Így mindjárt a királyi udvartartás, melyről csak most volt szó. Az 1867: XII. t.-cz. a­zt mondja, hogy a nemzet magának tartja fenn a katonaság el­helyezését. Ezen font­os log, a mely egyszers­­mind az alkotmánynak biztosítékát képezheti, 1879-ben a miniszterelnök úr vezérlete alatt az elszállásolási törvényben feladatott. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbalon.) A hadsereg élelmezésének és felszerelésének joga fenn van tartva a nemzet számára. Soha a mi­niszterelnök úr ezt igénybe nem vette. (Igaz! Úgy van­ a bal és székőbaloldalon.) Közös miniszteri tanácskozások tartat­nak, a­hol a közös miniszterek és Magyaror­szág és Ausztria miniszterei összegyűlnek bi­rodalmi kormányba. Ez új közös ügy, amely­re sehol törvényeinkben alapot nem találunk, mert Magyarországnak ügyeibe Ausztria mi­niszterei bele nem szólhatnak; mi megtiltjuk törvényeink értelmében saját érdekünkben , hogy Ausztria ügyeire a magyar miniszterek be­folyást gyakoroljanak, mert ezzel csak Laj­thán túlnak ellenszenvét hívják ki Magyar­­ország ellen. (Úgy van! a szélsőbalon) Vájjon a jegybankot nem a minizter­­elnök úr idejében tették közösössé? 80.000.000 frt bankadósság szintén közösüggyé vált. Bosz­nia ma már egy közöt­ ügyes közigazgatás te­rület. A Romániával kötött határegyezm­ény által Magyarország és Ausztria határa mint egységes egész jelent meg és ez tösvénybe is iktattatott; csak egy jegyzőkönyv kautélá­­ja áll f na jogunkra nézve. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbalon.) Sőt utóbbi időben olvashatjuk, hogy Londonban közös ipar- és kereskedelmi ka­marák alkottattak, holott mindenki tudja, hogy Magyarország kereskedelme és ipara an­nak saját külön belügye és a külfölddel szem­ben is joga van azt külön érvényesíteni, ée minden tórák vél, mely közös iparra és keres­kedelemre irányul, ezen törvényes önállás el­len van. Voltak osztrák és magyar segély­egyle­tek a külföldön, melyek a követek és konzu­­lok atyai gondoskodása alatt, hol erőszakosan, hol barátságosan közösökké alkottattak it. Felemlittetett, hogy már egy közös lit­­tceratura van, van közös írói rendjel, a közös haza is megtalálta a maga poétáját. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mit jelent e sorozat mindvégig? (Hall­juk ! Halljuk!) A nemzet azon közjogi állás­ponton volt, hogy Ausztriával szemben közös érdekeink vannak. A 67-iki törvényhozás megalkotta a kö­­zösügyet, tehát létrehozta a közösséget anyagi téren, de csak korlátolt közösséget. A minisz­terelnök úr, ki a törvény ellenzője volt, a közöss­gget tovább fejlesztette, sőt most az anyagi közösség tájéban a szellemi közös­ség előállítására is megkezdte a munkát. Csak arról szólok, hogy mily veszélyes s káros ez utóbbi. Magyarországnak külön jog történelmi fejlődése van, Ausztriának szintén. (Igazi úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország érdekei Ausztriáétól nem­csak különböznek, ha azokkal ellentétesek is (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma­gyarországnak a jelenje nem egyforma Ausz­­triáéval; jövője sem fog egyforma lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyar­­országban van egy korona, egy szuventás, egy állami hatalom és az egységnek ezer meg ezer kapcsa; Ausztriában pedig ez orrtr. császáráig nem egyéb, mint a királyságok császársága és ez osztrák császár koronája nem egyéb, mint a koronák koronája. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország, hogy feladatát megoldhassa­, egységes kell hogy legyen és minden érdeke akeletán fek­szik. Ausztria a nyugati czivilizáccióhoz tar­tozik teljesen; ipara, kereskedelm') a szernt fejlő­dött ki, hogy népeit a különb­öző tarto­mányokban összetarthassa, a nemzeti egyéni­ség kifejlesztésére kell, hogy alkalmat adjon, mert csak akkér maradhat fenn, ha a csehek lengyelek lehetnek azok, a­mik, mert csak akkor szűnik meg ezeknél a vágy szlávokká, a németeknél a vágy germánokká lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magyarország az egy­séges állam életfeltételével bír, a felé kell hogy haladjon, Ausztria a föderáczió felé ha­lad és fejlődik. (Élénk helyeslés a szélsőbal­­oldalon.) Veszélyes e sz­llenti közösség, mely lét­­rehozatai czélozteatik, mert az elv, mely az összes ausztriai tartományok társadalmát át­­laogi, Magyarországon a felbomlás társadal­mát alkotná meg. (Élénk helyeslés­e a tetszés a szélsőbaloldalon) az ez elv pedig, mely Ma­gyarországot élteti és a jövőben is fenn fogja tartani, Ausztria népei számára csak a rab­szolgaságot és a bilincseket jelentené. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem gondolt a miniszterelnök úr a mi nemzeti egyéniségünk kifejtésével kifelé. Hogy ezt hosszasan ne bizonyítsam, elég csak arra hivatkoznom, hogy ő felsége szemé­lye körül, ez osztrák közélet fócusán Orczy Béla miniszter urat tartja, kinek személye ke­zesség mindenki számára a Lajthán túl, a te­kintetben, hogy Magyarország érdekeit erős kéz támogatni nem fogja. (Ellenmondás a jobboldalon. Úgy ven! balfelöl.) A t. minszterelnök úr bizonyosan a nem­zet belső konsolidácziójának megalkotásával volt «lfoglalva, valószínűl­g ezen feladatainak keresztülvitele közben nem érkezett rá a nem­zetet képviselni, érvényesíteni a külfölddel és Ausztriával szemben. A belső konzolidáczió­­nak elemei, ha fel akarja egy államférfin keres­ni, keresnie kell azt a társadalomban, mely az állami élet keretében van befoglalva; a társadalom minden rétegét, minden különbö­zőig fejlődött csúcsát egy egészben, kell hogy összefoglalja, koncrontrálni kell. Mert a­ki a társadalom munkásságának vezetéséről lemon­dott, az csak az állam­ munkásságának veze­tésével, kevés sikert fog elérni. (Élénk helyes­lés a szélsőbalon.) Az illam és társadalom egymással és együtt élnek és haladnak. Az egyiknek mun­kássága megtölti a politikai intézményeket élettel, a másiknak tehetetlensége m megrontja a társadalomnak benső fejlődését. (Élénk he­lyeslés és nagy tetszés a a bal- és szélsőbal­­oldalon.) A miniszterelnök úr a­helyett, hogy Ma­gyarország társadalmát konc­etrálta volna, a­helyett, hogy a társadalomban központ lett volna, még a budapesti társaságnak sem lett központja. (Úgy van­ a bal- és szélső­bal­oldalon.) Hiszen, ha tekintjük, hogy Magyaror­szágnak társadalma milyen volt ezelőtt 20, mondjuk csk 15 évvel is, midőn a miniszter­elnök úr átvette a vezetést, pezsgő társadal­mi élet volt a fővárosban és egész Magyar­­országon. Egységes gondolat, egységes vezér­­eszme, egységes törekvés vezette a nemzetet, tartotta össze és lelkesítette. Ma ilyen esz­mével nem bir a társadalom. (Úgy van­­ bal­­felől.) Teljes ziláltságban van, munkássága ve­zetés hiányában fel van bomolva. Minden tár­sada­lmi osztály önmagának kezdett élni, — mert az összekötő kapocs az eszmékben, me­lyek az embereket egyesítik,t teljesen nélkülöz­te , hanem megkapta a miniszterelnök arról cserébe az érdekeket, az érdekek működését, melyek mindig megosztanak egy nemzetet, és sohasem konc­entrálnak. (Élénk helyedés. Úgy van­­ a bal és szélsőbaloldalon.) A mi­­niszterelnök úrnak konczentrálnia kellett vol­na a nemzet társadalmát, konczentrálnia ma­ga körül a nemzeti és állmi feladatok érde­kében is. Ha ezt a t. miniszterelnök úr nem tet­te, nem tehette , mert akkor fel kellett volna hogy emelkedjék arra a magas útra, a­honnan a dolgok és személyek egymás közötti viszony­latait látja az ember; a miniszterelnök úr pedig alant járt a földön, a porban, mindig csak a saját személyével való viszonylatot te­kintette. (Igaz ! Úgy van, a bal- és szélső­baloldalon.) De kell, hogy mentséget is felhozzak mellette. A miniszterelnök úr nem tette, mert ez lélektani tulajdonságaival teljesen ellenke­zik. Az ország egyik legjelesebb szónokai kö­zé számítják őt. Midőn a miniszterelnök urat e téren ta­nulmányozom, azt tapasztalom, hogy az álta­la felvetett kérdésnek közepére és mélyére soha sem törekedett, (Úgy van ! a bal és szél­sőbaloldalon.) mindig­ csak a per­pheriának egy pontján, vagy annak egy kis fonalán szaladgált. (Úgy van ! a bal- 03 szél­sőbalol­­dalon) Midőn agya működésének megismeré­se végett mondatkötését bírálom, akkor azt tapasztalom, hogy akár ir, akár beszél, mon­datainak keze lava ki van törve, megérthe­­tővé teszi magát, de a hangsúlyozás által nem pedig a szórenddel. (Úgy van­­ a bal és szél­sőbaloldalon.) Így vagyunk vele a politikai intézmé­nyekkel is. Kezében az insz­oények nem azt az értelmet nyerik, a­melyet törvénynél és rendeltetésüknél fogva nyerniök kellene, ha­nem azt, amely tartal­hat ő id nekik. (Élénk helyet is és teszi­s a bal- és szélsőbaloldalon.) Államot kellett volna szerveznie és or­ganizál egy pártot. (ügy van­ a bal-és szél­sőbalon.) Életet, nemz­ti élet­rendszert kel­lett volna alkotnia és csak kormányképessé­­gének megélhetéséről gondoskodott; intézmé­nyeket kellett volna a ném­et számára alkot­nia és cs­ak hivatalokat rendszeresitett. (Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) A közhatal­mat kellett volna rendszerbe tagoznia és he­lyette totteshálózatot szőtt. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbslő­d­­on.) A jogot összecserélje a formával, az igazságot a pajtáskodással, ez eszméket az ér­dekekkel, ez elveket a furfanggal. (Z­ajos he­lyeslés a bal- és szélsőbalon) az érdemeket a szolgálattal (Úgy van! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. Akkor azután elénk állott és a nemzeti öntudatot kormányképtelennek nyilvánította; a polgári önérzetet ellenzéki viszketegnek, (Úgy van! a bal- és szélsőbal­­oldalon) a nemzeti törekvések hangoztatását dhauviaizmusnak, a megalkuvást államférfias bölcsességnek, a jogfeladést politikai axiómá­nak. (Úgy van! Úgy van! (Zajos helyeslés a bal­­ó a szélsőbaloldalon) A nemzet agyával kellett volna gondolkoznia és a nemzet gyom­rára spekulált, a nemzet tettvágyát kellett volna barczba vinnie és a nemzet étvágyával dolgozott. (Zajos tetszés. Úgy van! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon.) Ne csodálkozzunk tehát, te­hát, ha egy egész kabinet politikájának vezére még a bel­ügyi államélet terét is nemcsak, hogy ki nem használta, hanem a megoldatlan kérdések egész özönét hagyja reánk. Például Magyar­­ország czimere és zászlója — ámbár az »es« már régen használtatik, — a követségeknél és konzulátusoknál nincs has­znlatban, a kö­zös hivatalosan szembe a magyar nyelv a magyar hatóságok érintkezésében tömegesen elismerve és érvényre juttatva nincs. (Úgy van­ a bal- és szélsőbalon.) Megdicsérte Jókai Mór képviselő úr, hogy milliókat építettünk be Fium­éba, és elég nekünk arra mutatni, hogy a milliókkal fényesebbé és gazdagabbá lett Fiume kié , holott a határőrvidék rendezésének kérdése alkalmával azt is meg lehetett volna oldani. (Egy hang jobbfelől: Meg van oldva!) Vállyi Árpád­­. barátom az imént be­nyújtott indítványa azt mutatja, hogy alkot­mányosságunk legelemibb része, a korona és kormány, a miniszterek és a nemzet közti viszonynak törvénybe igtatására, az alkot­mányos élit biztosítására és kiegészítésére a szükséges lépéseket meg nem tette. Minden Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ IRUSA: Belmagyar utolsó 47-dik­osást, hová a lap csellemi részét illető közlemények trissen­ek. AZ­­ELLENZÉK 7 ElŐFIZETÉS! DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes évre . , 16 frt. Negyedévre . , 4 frt. Félévre . . , 8 frt, figy hóra helyben 1 frt 60 kr. Egyes siára ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve & vasár- és ü­nnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 280. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP.­­ Kolozsvár, kedd, deczember 3. 1889. KIADÓ­ HIVATAL: Kolossvárit, Belközép útvia 86. alá*. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy 8 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés­ után 26 kr. Nyílttéri szikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő.

Next