Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-01-02 / 1. szám

H mii gyeuifc vt› yum. ir,:K£s.T IRODA: tí‡;vgv*r ni»’* 47 ik sí hová a lap axellsmi részét ill.­ti kiil­ui« :)'•› czimzendök. m2 .ELLENZEK­­ ('FIZETÉSI DIJA: 16 :rt -ve­gyedévre . . 4 frt. 8 frt. gy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egye* «'lm­­­a 5 kr. - ri’.nik mipdecMp, kivé « & vasAr- és ünnepnapokat. Kézira­tok ne­­nak vissza "■■■■ ■■■ ■— ír ~—?----1- ■■■■----1. Kolozsvár, csütörtök jam* 1896. Szám. KIADÓHIVATAL Kolozsvértt, Belközép utcza 33. HIRDETÉSI DIJAK: Egy riczentime­ternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedet­t­en részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek:­­ sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ES TAK­SADALMI NAPILAP. f. I Mérleg. IV. Ai 4' :abár8 zür/.avar majd a rész­­, oVr­íl­ig a maga nyomorúságával ,, ni. A míg jelszavak stádiumában v a közigazgatási reform, addig lehet , k­i itt tetszetős; várhatnak tőle w lg- kar.; reméllhetik a magyar 4 twille­rjes negvalósiását, utak, il­ik egészségügy, rendőrség megja­­alApát ‘‘, mikor a jelszó ezifraságos ip. - ve megszí­retii eV. a . \ragrafusok ■P! df. jzében; mikor látni tagjuk tisz­­a mint most, hogy — ha a köz­­pontcell­a u­tán haladunk a „nem­­zeti illám* felé — Nem teszünk egye­be nit pré-­ tul dobjuk a szabadságot •V.a élébe; raikrr azt is meg­­go Moguk, hogy ez a hatalom nem volt »jdig budapesti b­its lom, 1 anem volt i­'sior I még 'ehe; bécsi hatalom is; itoifogyir. vár merje népe hogy r/j i jó kvát., jó komr­owesor, a de- i é's m­­­ i nár a nagy­ba:« hire • r.espán v­isz a szob­­­ra — s mikor kisa/üveg .felülről* ijgy Kolozs' megye 'Vasmegyétől, Udvar­­; i t’rregye T lapestról, Nagyküküllő­­jogi fe Hév­e­gyétől kap alispánt, Zó­­.­­­omból és árvából tő.'Zolgabirót, Bara­­)• gyzőt akkor majd : ki darálja m­agát a vármegye népe, ösz­­aefil rendkívüli közgyűlésekre, elészedi a d­iskozá­nak, rsoresentatiórak, előter­­jntészek és kérvén. • n ek ősi fringi­­­t:ii öregek íiegrr o/.t'.ilna:, az ifjak ilvTlgosodnA Ipra áll az ország, le­­-Ivéltái ke/dc.' a törvényhatóságok fölött, e '­­ a Házat a kormányt s hutát a tártén Imi,­­igazgatási, poli­tika., társadalmi, nemzetiség'^ argumen­tumok egész rajával, a képviselőket fel­téi, hogy ne távozzanak a javaslat i .er., alk. ’og­léníkttt a. ■ a vámle­ve lesz a beszéd fő­­a névna­­kon, keresztelőkön, tgzéken­ys i­s. K­ilny egy szép : orz­ék'e' .­gy vagy külön •i'kell bőd tu i javaslata részére i en törvényh.bósigot i Juden vá-i ,minden eoz jet é m r.den ka­ri­­t, a mi ner lepi olyan könnyü mert an rko­li guerilla épen­­ij n­azivot, na Így veres guerilla I -lágy leveli mondanii rét­­mterveze­­téről. Mert nagy f­s az kérem , eltöröl­­i Magyaror­zág­­ a vármg­­yei intéz­­n­rt. Nagyon­­égi­­ ár e a fa. Vas­tag a törzse­gy hete a gyökérhá-juk­atól a gyu­gyói havasi­g nyelik. A ki oda áll hogy levágja vakmerő dolgot cse­lekszik. Mikor egy ilye­n test összedől, soha sem lehet adni, hogy esés köz­ti nem a favágót lapítja- e össze el­ső sorban. Nyolc­száz eztendő sok idő ennyi ideíf ér egy talajon, annak sol és 6 két fit itak körül Msconán/i sok kedély­­­t fékenyitet­­t meg, gyümr csel bú. .eladót táp­láltak. A. _*mnfk, é.­ hagyomá ■■yokr­ c e j­o­mpontjáv nem lehet ’'ig, könnyedén elbá­niként ha a a, rt akarná­nak lekefései v*ióU' « a. önkenyelmü­. :g, rr.elvi; el hrz ik i bt intézik. íme ■jaz ■ fennek ■ nté u enyre, melyet l T ti z ei •­­0 viszontagsága próbált ki. És m­érti 'Ti‘á ,J valaki, hogy M t ■ életképes ! Talán . t. iki,\10gy mit t .d­ünk helyéU ' Fgyüket sen, 1 '^iratban, m újságcikkben volt mór el­e p • latva a Uuni- ;)P? v“ ' ' jelenségel Az • ' mi ndenben ^al- * e 1­sj^j* ■ egközelebbi tTzt­­’ '»nyitott, mert a ^ *'k .yos harczai urca ; l»e8 tie ,T«gj, iégek nem voltau., ’ n, »9in röpiratban, ■ö n^ZC1 volt még meg­' ’yat ' ezután, miként tervezik a közigazgatás államosítását; mit várnak­­tőle, miért lett az szük­séges ! Már most ügyeimet kérek. Ha egy ifjú gazda beül őseinek szent örökébe, körül néz, megjárja a régi kastély ter­meit, a hós minden szöglet, minden fül­ke, minden csarnok az elmúlt időknek és a nyugvó elődöknek emlékeivel van tele .... ez itt a nyoszolya melyben megszületett, abban az ablakban pergett dédanyjának orsója, ebben a lovagte­remben harczra készültek s győzelmi áldomást ittak .... aztán hivat egy épitő­mestert és haigy szól hozzá: ezt a kastélyt le kell rombolni, s helyébe újat kell építeni — minden valami­re való építész, mielőtt munkához fogna, megkérdezné, hogy miért kell le­rombolni,­­ minőt kiván helyette ? Ha e kérdésekre az uj gazda nem t­ud­ felelni, ha nem tudja okát adni, hogy miért vontatja le a régit s nem tud­­j­a megmondani, hogy mit kiván he­lyette, akkor az az építész, ha becsüle­tes ember nem fog munkához, hanem továbbkérdezőskedik: Nyirkos a falazat? Elrothadt a fedélszék? Kicsinyek a szo­bák ? Kényelmetlen a feljáró ? Kész a beosztás? — S ha ezekre sem tud az uj gazda kielégítő választ adni, akkor a becsületes építész elmegy az árvaszék­hez és folyamodik, hogy az uj gazdát te­gyék tutorság alá, és elmegy a rendőrőr­séghez, és folyamodik, hogy az uj gaz­dát tegyék a bolondok házának meg­figyelő osztályába. Nincs az másképen a vármegyei intézmény lerombolási szándékával sem. Reformot nem szabad erőltetni, ha az élet beállott szükségei nem parancsol­­lák. Intézményeket nem szabad ha­lomba dönteni, ha azok túl nem élték magukat s ha helyükbe nem önkényt. kinálkozik az a j­o­b­b, melyet a válto­zott korigények indikálnak. Szeretnék már feleletet kapni. Miért szükség a társadalmat ki­zárni s ekként elidegeníteni az ál­lamtól ? Miért szükség az egyéneket el­szoktatni a közkötelességek teljesíté­sétől? Mióta van az, hogy az ide-oda irányt vetett beamterek jobban igaz­gatnak, mint azok, kik ismerik az em­bereket és a viszonyokat? Minő tapasztalat döntötte mi Montesquieu azon elvét, hogy a jv halves ösztöne legritkább^ r-hhm- csa­lódik, midőn önmagának tisztviselőt választ ? ^ Mi fogja — vármegyék nélkül — ellenállásra edzeni a társadalmat, ha Bécs felől az a­lko­mány fölfüggesztetik? Hol fog megvalósulni a kinevezett tisztviselők felelőssége? A kormány­nál-e? A közigazgatási biróságoknál-e ? Az autonóm testületeknél-e? Bartha Miklós. Politikai hirek. Az Államtitkár a vezértérsta.uk ez óhajtása előtt a pártfegyelem szét pontjából megha­­jol, akarva ennek rendelni itthoni helyzetét s az eddigi választóival fenntolió még oly be­cses kapcsokat. Ezekkel is szolidaritás­­ban tekinti m­agát, mert ház az új kerület­ben is közös elveik győzelméért fog küzdeni s azokhoz hű marad. De tsicálná,­la e lé­pése Lőcsén Iskangolságot -hozna barátai, elvtársai közt; ezek rokonszenvéért és bizal­máért nem volta őt képes i­rpotolni a jó­zsefvárosi mscaduhu.i. V S hogy el­járd­a felett Ítéljenek a Ccs­­­vatisztok az által, hogy­­ válasszák őt míg újra, ha a Józsefvárosban megbuknék. (A mi már csak azért is kvánatos, hadd lássa meg a világ, hogy a lőosdik ily előz­mények után hajlandók e­gpisten megbu­kott államtitkárt újból meg­vila­ztani.) Kiegyezés a csehekkel. Bősből, beava­tott helyről azt írják, hogy a tá­rgyezési akc­ió az uralkodó személyes közbei pécére vezethető vissza. A kiegyezési konferenciának ez adja meg rendkívüli fontosságát. uralkodó azt kívánja, hogy a nemzetiségi viszályok az al­kotmány megcsorbítása nélkül múljanak el. Valószinű, hogy ebben a szellem­ben külön kéz­iratot is fog intézni a király Taaffs grófhoz. Katonai értekezlet. Hétfin délután a ki­­rály ő Felsége elnöklete alu­l a bécsi Burg­­ban értekezlet volt, melyen Vilmos fő­­herczeg s dr. Bauer fédügym­inisz­ter vettek részt. Albr­acht Jö­­eszeget gyön­ge­kedése gátolta a m­egjelenésben. Az érte­kezlet közel két óráig tartott Forradalmi mozgalom Oroszországban. Miután már nesvíny net előtt töb­b tűzsr- és tengerésztisztet fogségba vezettek, a napok­ban ismér­tebb letartóztatást eszközöltek, me­lyek, hír szerint, egy alakulóbsol levő titféve társaság tör­edezésére vezettek. Alapos az a föltevés, hogy a társság sz­­ocziaista prog­ramába cs­­k lepelnek szolalt volna s ve­­szélyes forradalmi sígetések elpim­ástolására. Brazíliai állapotok. A­­limes lisszaboni levelezője azt sürgönyzi a braziliai állapotok­­ról, hogy az ottani esemény­ekről szállongó legsötétebb hírek is igazuknak bizo­nyulnak. Felfü­ggesztették a polgári tör­vényeket, behozták a rögtönöző bíráskodást, elnyomták az ellenzéki­­,apát, a táviratokat cenzúra alá vonták, fekete kabinetet rendez­tek be a levelek számára. fy levelező szerint, ki persze nagy ellensége a k­zitársasági kor­­mányformának, Európa még nagyobb meg­lepetések híját fogja venni Braziliából, mint az utóbbi forradalom volt. Miniszterválság A magyar kormányban, mint Budapestről értesülünk , legközelebb­ről változás áll be. Ugyanis gr. Csáky Albin kultu­mia nemsokára megválik a kultuszmi­­niszterségőől, s a főrendiház elnökévé nevezte­tik ki. Utódja a kultuszminiszteri állásban dr. Eötvös Lóránt egyetemi tanár, a tud. Akadémia elnöke, néhai br. Eötvös József volt kultuszminiszter fia lesz, ki e szerint atyja örökét veszi át. Kedélyeskedil államtitkár. Berzeviczi Al­bert, kultuszminiszteri államtitkár, kit a Bu­­dapest józsefvároti kerületben képviselőnek léptettek fel, egy ép oly kategorikus, mint kedélyes végefetül nyílt levélben rúgja el ma­gától a lőcsei mandátumot. A levelet Kermeszky Mór lőcsei ügy­védhez és pártelnökhöz intézte. Tudatja ben­ne, hogy a lőcsei mandátumról lemond s az új kerületben kandidál Okul­ust hozza fel, hogy jelöltségét a kormányp­árt vezér férfiai szükségesnek tartják ama kerület biztosítá­­sára, melyben az elhunyt Visi az utolsó vá­­l­­asztásoknál oly elhatározó győzelmet aratott. Politika újév napján. Az országgyű­lés szabadVHü tag­nap ■­“ mint tüd­ömuratc sívirja — nag­y számban jelent meg a miniszterelnök palotá­jában, hogy kifejezze előtte a­z új év alkal­mából szerenemkiránatait. A párt képviselőházi tagjaihoz több fő­rendi és néhány főispán is csatlakozott és igy kiegészülve hajtatott fel ez üdvözlő se­reg is Budaváriba a Grenert Aishoz. A miniszterelnöki palo­­t díszterme egé­szen megtelt a granulánsokkal. Szépen félkör­be verődtek és illemteljes r­endben várták a Vezér megjelenését. Ő kegyelmessége nem várakoztatta so­káig az ő hű seregét. A terem főajtójén belépett pontban 11 órakor Tisza a miniszterek kiséretében­. A szabadelvű ee-sg h­runk rendje sze­rint megéljenezte, s midőn a h­add elszánt előlépett báró Hu­zár­iáról , s a kegyelmes urra hosszabb beszéddel ráköszöntötte a Bol­dog uj évet, Tisza visszaköszöntött. (A miket mon­dott — alább olvasható szó szerint.) Mikor Tisza bevégezte a mondanivaló­ját, ismét éljenzett a sereg. Onnan aztán felszedelő­kedvén elvonul­tak Péchy Tamáshoz a k­éviselőház elnö­kéhez, a­kihez Fáik Mikes intézett hoszabb­l üdvözlő beszédet, a­melyre elnök szintén hoszasabban válaszolt. Elhangzottak e helyei is sz­okn­gát él­jenek, s a szabadelvűek h­ibie kifogástalm rendben eloszlott. A Haza boldogsága ilyenformán erre a évre is biztosíttatott. Tisza uj évi beszéde. 1.. Hí hidsutekciöbt fogad­játok legöszintebb szikből v J köszönetemet azért, hogy úgy, mi»* £«›»*› keresztül, most is eljöttetek, hogy úgy nekem, mint velem együtt, mint máskor úgy most is, itt levő kollegáimnak jókivánataito­kat, baráti ér­zelmeiteket kifejezzétek. (Éljenzés.) Tisztelt szónokotok fájd ríme­s húrokat penáitett meg beszédje elején. Erre nézve nem lehet egyébre hivatkozni, mint a vallásos hitre, mely megnyugvásra tanít, és nem lehet egye­bet tennünk, mint azt, hogy kövessük példá­ját mindannyian annak, kik — bármennyire is részt vettünk fájdalmában — mégis köze­lebb érintett ez a fájdalo­m, a­mely példa abban áll, hogy a legnagyobb csapások, min­den visnofiytik n­yet híven izeit _ LeljtsUbui a JAHelességi kút. (Élénk éljenzés. Éljen a király!) Annak, a­mit tisztelt barátom a hár­mas szövetség szolidságáról, a békekilátások­­ról mondott, azt hiszem, mindnyájan csak örülni tudunk, és nekem örömömre szolgál, hogy Baját meggyőződésem szerint is meg­erősíthetem mindazt, a­mit ez irányban el­mondott. (Élénk helyeslés.) Adja az Iatén, hogy a béke áldásai fentálthatók legyenek, szüksége van erre a világ összes népeinek, de különösen szükségünk van nekünk, kikre a békének nagy, fontos munkája vár. (Igaz! ügy van!) A­mi azon körülményt illeti, a­mire hi­vatkozott­­. barátunk, hogy a múlt évben az egyensúly helyreállíttatott, ezt illetőleg sza­­bad legyen megjegyeznem azt, hogy ő igaz­ságos volt egy részben,a­mennyiben kimondta, hogy a nemzetet, annak buzgó és a hazáért mindig áldozni kész fiait illeti az e­lismerés; de nem volt igazíásp®­ogó ezen, mert meg kellett volna mondania ezt is, hogy ha mi a kormányon teljesítettük is azt a kötelességet, a­mely a mienk volt, hogy rámutattunk teljes utakra, a­melyeken járni kell,­­hogy ezen c*és eliv*'1’'. es bm az érdem azoké, kik xxoua gondolva —­­BJ cll­intoi i.v.ar~opET" rellemes dolgot kellett a nemzetre nézve cse­lkedéiek, azon utak követését lehetővé tese­­z­­ék. Természetesen értem itt mindazokat, kik az illető intézkedések létesítését buzgó támo­gatásukkal löketűvé tették, s kik között első­sorban ti állatok. Azt a felelős­éget, melyről t. barátunk beszélt, hogy gondolkodni kell a kormánynak vigyázni a­z, hogy az ezen túl hála Is­tennek gyorsanbm létesíthető reformok ked­­viért jurgat Hivz meg no zárértbis,­­ros­tiuthk, hogy érezzük, de ezen a téren is kétségb­­enül nagy és nem kellemes feladat vár reátok. Mert a kellő mértéket megtartani bármely kormánynak csak akkor lehet, ha támogati­sz­­el azon irányáén is, amidőn sok­szor halasztani kell egy és más oly refor­mot, melyet maga is óhajt, de a­melyet ma az államháztartás rendezésének megzavarása nélkül létesíteni nem felet. (ügy van!) Ha­ladni, létesíteni reformokat, azonban kellő mértéket tartani. Ez a feladat; ebben meg­­állani nem egyszer talán még kellemetlenebb, mint egyes terheket megszavazni, de hiszen tudom, hogy e támogat­ást bármely kormány, tehát ez a kormány is megnyeri tőletek njgy v in!) Ér PT­­r--* - •» t .álziun­OliUOll 111 — goUi­Mu ubíbí a jövő ele ^JUntjrsSI3917 T. barátunk beszélt a 15. évi időszak eredményeiről, beszélt a parlamentben a múlt évben történtekről. Felemlítette azokat a gya­núsításokat és támadásokat, a­melyekkel sa­ját személyemet illetik s felemlítette a sza­badelvű pártnak magatartását a m­últban s magatartása iránti szándékát a jövőt ille­tőleg. A­mi a 15­ éven át történteket illeti: nékem még kevé­sbbé volna helyes ma azok­ról szólanom s csakis azt kívánom megje­gyezni, hogy mi mindannyian, kik azon ezek alatt Magyarország életére befolyást gyako­roltunk, azon irányban, melyben az érvénye­sült nyugodtan várhatjuk az elfogulatlan íté­letet, mert az elfogulatlanul ítélő tekintetbe fogja venni, mi volt az ország helyzete szel­lemileg és anyagilag 15 év előtt. (Így van! tekintetbe fogja venni, mi volt a magyar ál­lamnak mint ilyennek tekintélye benn az or­szágban, a magyar-osztrák monarchiában és a külföldön 15 előtt (ügy van!) tekintetbe fogja venni azon nem tőlünk függő nehéz körülményeket, a­melyek ezen idő alatt fel­merültek, és ezeket fogja összehasonlítani az­zal, a­mi ma létezik és így az ítélet, ha fog is felfedezni, mert emberi műről van szó és ilyen hiba nélkül sincsen,­­ hibát és mulasztást, nem lehet nyugtalanító és kedvig­zőtlen azokra, a­kik ezen 15 év alatt hazai sorsának intézésére befolyást gyaki^'^k. (Igaz ! Úgy van !) A mik a parlamentben történtek, itt azokról szólni nem akarok. ''Úja Isten, hogy a t. barátunk á tál jísze^-emény teljesüljön. A mi pedig az ellenei*' intézett gyanúsításo­kat és táma.dások»»^*i«ti. bátran hivatkoz­­iá, hogy ha nem^ '8 oly mérvben, -is u«Y az címzőkben nem "11 milC uxy, "‘7 kitéve, nem csak mit — toltam flíOínR*' « j .. . • . ’ • .affyok de mar azt lett ““ofitikai r kezd­etén, a midőn nem igYet *£Özül, kik most is támadnak, rá- és gyanúsítanak, raár akkor is főim­­borábfmn (Dnnaltp^1 ) D0 utoljára is, nem ő :«stuk múlott, & nem is az én érdemen’’, hogy ily hoy^ti idő alatt ennek sikere nem volt. Jele ez annak a sok­szor bebizonyult józan észnek, politikai be­csületérzésnek és igazságszeretetnek, mely a magyar nemzetet eltölti. Nem kellemes ugyan arra nézve, a­ki e dologban az alany szerepet áls­za — akaratlanul ügyön — de nem ér­dektelen figyelemmel kisérni, váljon a mos­tani eljárás mellett is meddig fogja e józan ész és igazságérzet visszautasítani azt, a­mi visss­autasitacdó, az es­zközökben nem válo­gató rágalmazó éi és gyannajtó eljárást ? (Igaz f­agy van!) A­mi a szabadelvű pártnak a mai év­ben követett magatartását s támogatóét okát, melyben részesítetteteket, illeti, azért fogad­­gatok nőül CSax & magam, de társaim nevében is köszönésünket. A­mi pedig a jövőt illeti, meg vegyok róla győződve, hgy teljesíteni fogjátok mindig a haza iránti kötelességet. És higgjétek el, sokkal csekélyebb súlyt fek­tetek önmagamra s sokkal jobba­n szeretlek én tisztellek benneteket, semhogy — ha úgy állana igazán a dolog, — ha úgy állana iga­zán a dolog, hogy csakugyan egyedül az én személyem oka annak, hogy ily küzdelembe kell bele mennetek, rég ne tettem volna, s ma is szivesen ne tenném, hogy félre ne áll­­jak. (Felkiáltások: Nem lehet!) De meggyő- ?­ződésem, hogy nem erről van szó a legelusoi. sorban is, a mint ezt t. barátunk is mon­­*­ dotta, hanem szó van a parlamentarizmusról, te­­a mi pedig Magyaromig szabadságának és rgn fejlődésének alapja, legszükségesebb eszköze az ő meghazaisitatlan voltában, (úgy Msrt mi tirtsuhetik, ha egyszer egy eszp­zeiben nem válogató, erőszakoskodó s ez­­vedélyeskedő kisebbség változást idézhet (Halljuk ! Halljuk!) Kettő közül egy tortjnt hetik. (Halljuk! Halljuk!) Egy igasuk Volt abban, hogy csak azon egy szamHytöl^fü^j minden s ez eltávolittatvái, sz törtenik tz országbar, a mitő-V rv ■ r ■ i— ^T^rm volt ■wsáétben, meg vagyok ro*r a tudve, nem volna igazak — ekkor *nagyon közel érné őket a családé?, mert ug^­. kor­mánytársaim, mint köztetek vannak elegen, kik a helyei és igazi ez Vaiel'ü^g nyugodt irányát követni s ezt érvényes­­ni tudnátok. (Igazi U^y van!) Következnék tehát, hogy az egyszer sikeresnek bizonyult nálaser al­­kalmaztatn-’ik iemet — (Úgy van !) s mind­­adddig, mig a parlament uraiménak vége vettetnék s helyét a kissebbség zsarnokság,­ foglalná el. (Iv»az! Úgy van!) De gazai lenni is: vájjon mit ér­nének el? Vájjon az, hiszik-e ezek az arak hogy nem agyan közölünk, mert mi jobbat tiszteljük a parlament alapelveit és a b­«ra érdekeit, nem képződi­­k e­gy oly kisebbség, mely ellenök ugyanezen fegyvert alkalmazná ? s hogy nem következnek igy az egyik kisebbségi zsarnokság a másik után, a szabadság és a haza érdekei ellenére. (S­gy van! Igaz !) De t. barátaim újabban arról is van meggyőződésem szerint szó: megvédeni az or­szág szánára az alkotmányos..sa*^13^,9 ® 06 ban a békét, nyugalnat fejlődhetést, meg van es a világos ífs^U­k­orszag viszonyainak corsolidílt voltában. (Úgy ven!) Vájjon nem ez tamr­dtatik-e meg, midőn némelyek ef,s oly férfi nevével igyekeznek mozgalmat előidézni, ki iránt a sajtó szabad­ságának, a jobbágyság eltörlésének, a jog­­egyenlőségnek s más hasonló nagy eszmék­­n­­ek a 48-iki törvényekbe való beik­tatása kö­rül szerzett érdemeiért kegyelettel viseltetik mindenki, de nem a legnagyobbak azok nevét a párttusákba saját czéljaikra .­­(Igaz! Úgy van!), a ki azonban nem belőle titkot, hogy nem ismeri el azt, a­ törvényhozás 22 év óta alkotott; nem it­l el azt, a kit a ném­et megkoronázott, ( (­­van!) a ki iránt nemcsak kötelességszerű­séggel, de a tények által bőven igazolt felke-' sültséggel is viseltetik. (Igaz! Úgy van.­ Meggondolhatnák azok az urak i hogy vajon — eltekintve minden egyébtől _ megegyezik-e a nemzet­iné!-1 magával a?,: várni, hogy midőn egy ^érv.'i bármennyire legyen is az a kegyelet tárgya mitutt, amit a nemzet képz­áese*,9 alkotott, és n, ;g a korona jogosul e.gát is megtagadja, annak érdekéba méree az°n semmibe sem vett tör­­vényhozátó testület, törvényt alkosson és azt az által megtagadott korona szentesitse. — (Élő-'- - hosszas helyeslés.) y így fogván fel a helyzetet, még csak azt jegyzem meg, hogy valóban csodálk­om hogy utóbbi, t. barátom által is é”*nJy~­latkozatom félremagyaráztaf'1*1 roszakaroim által, s hogy — ha nem «»gadom, « rosszul is esett - félreér' még olyanok által is kik irántam /-akarattal viselnek. Az é ^ ■ .^rtént, tartottam' köteleim és''-‘j,e^ A is teljes nriltsági^'-' szólad­. ( jQ i'yeslés.) Tudom,' hog*y »^--Vaknak iZzek dottam, újra erő' megtan­,*so*nak 108ze^ kitíve. Tud^ vogy elf­eJ^^ m°n(I»m aZj is hogTA^ny3 volt beszélni, hol nem vait J^ella. t morcon. De megnyugtatom *re is azokat wi urakat, hogy fogok én be­szélni, hs­szük^g^^é teszik, másutt is sok­kal r''z'etswfében és sokkal erősebben mint ’t. (Él­ni hosszas helyeslés) mert a nemze­tet akár ún.adato.r.8'­ akár pedig — a mint ezt síkról felteszem - öntudatlanul félreve­zetni nem szabad. (E'.eni hsly­slea.) A hely­zetet úgy, a mint áll, kell ulóba állítani !

Next