Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-01-02 / 1. szám

­­bJ-W Molly. „Dóra“ 870rzíjétől. Angol regény. t - nék* számára fordította: Amica. L mégoslyos H­­wtreyné.épen most hajto­­tt el a füzesből, hová be­­ért, mielőtt unoká­ié lord Heron elébe a vasuti­ állomásra ment volna; ekkor az a két lady, kik a kocsit a apun kimenni s a poros or­r4l útra térve gyorsan tova robogni látták, eljött az ab­lakból, hogy megbeszéljék azt a flötták épen úgy, mint Hawtreyné és az egész somertroni közönség előtt, nagyon fontos J­cpy volt, ízlést és finomságot árul el a részé­ről, hogy a ■asülrános fogadtatást rém enged­­e meg, m után bátyja nem rég halt meg, mo*dá az idoseBT*^- matrona, kinek areza kissé aggályos^£w^eE08gel birt de ^ ki egykor szép lehetett s VIS44 ^rB: nak ht^dt képm&a volt. — R- Mytatá, egy ideig csendes visz­szavonults&^bali'a annál :0bb nekünk, mert tudod akkor bízón v)San sok­­íJi^azitani való dolga lesz atjiddsl s nektunk ái-Mmunk lesz őtet — — Egy kissé mot­.polizálni édes macskám, egészíti ki Clant, nyájtsan, mi közben megelégedéssel nézett ki Ki­­mi.^n a nagy álló tükörben. ^ — Lord Heron gyakran lesz Rawkrey­­nénél, viszonza az anyja elgondolkozva, és mti jól vagyunk vele; kétségtelen, hogy gyakran fog a nagynénjénél ebédelni, ha­bár másfelé nem fog egyhamar látogatásokat tenni. — Ha oly szép, a­milyennek kamasz korában ígért lenni, és oly kellemes, a milyennek a nagynénje mondja, úgy bizonyosan meg fogja a tetszésedet nyerni. — Előre merném állítani, h­ogy a leghe­lyesebb és kifogástalanabb modorban szerel­mes leszek belé, jegyze meg Clarice nyugod­tan. Szép, gazdag és gróf, bizony nem lesz nehéz bele szeretni, mert valóban, itten körül rettenetes szűkében vagyunk az ilyenféle em­bereknek. — Drága gyermekem, neked legkeve­sebb okod van a panaszra, viszont a Nelsonná gyöngéden. Minden a mivel Somerton biit a tiéd lehetett volna, ha neked úgy tetszik. Clarice a vállait vonogatta, s mos­lyogva válaszolá: — Anyácskám, itt az a kérdések kér­dése, ha valjon Lord Heron hajlandó e bó­komat viszonozni, s szerelmes lenni belém? — Szerelmem, te kételkedsl ? mondá •az anyja, ki sz*.p leányának az igéző tehet- 8®ír­iben határtalanul bízott. vT«lton Clarice szintén bízott magában, s meg van győződve a sikerről. Somersonban senki sem r­óta kétségbe a t a tehetségét, hogy a férfiaké meg tudja hódítani. Nehon ur a..nt^n az állomásra ment, hogy Lord Heronnal találkozzék. Ő volt a a'^ügyvédje, s a Ha^,ni ügyek vezetése földes^S^ii?e^VllV,0l­’ h0g7 aZ Uj ,. * es fogadj­a. Midőn a­l lomásra érkezett,^^^modet mii f ' UIU . perrouon le , fenSS, “j“­ton kivül sokan állongáltak, ha fíius" g.Til rt­f "kín ' gata vegint midőn az, öccsét­­, a menny ír, azokat ösmerte 101 mekkel magasztalta. Miután a. „Or­véd ugyan ezeket a di­cséreteket oly sokszor hallotta, nemi meg­könnyebbülést érzett, midőn a vonatot az ala­gútból kijönni látta, ■ dübörgése által a Haw­­treyce beszéde? félbeszakította. A vonatok rendes szabály szerint nem já­rtak hosszasan Somertonban; de ez, miután oly­ekintélyel utast szállított mint Lord He­­rord, kivételesen hosszasabb id­ig állott, mig a grófnak tetszett lassan leszállani s körül­nézni. Hawtreyie mosolygó arczczal ■ örömtől sugárzó tekinettel sietett feléje, azt állítva, hogy öcse­te­jpsi. olyan, mint az édes atyja, igen, szakaszu­d­ mása megboldogult atyjá­nak, őt akárki! megismerte volna! Lord H­ron mosolygott, megcsókolta a nagynénje amáját, kezet szorított Nikon úr­ral, aztán körülnéze­tt a cselédei és a podgyá­­sza után. — Raymond, ugye én hozzám jössz ebédre? — monda Hawtreyné büszkén nézve fel Ceresének a szép arczára. — Kedvig néném, én egyenesen haza akarok menni — volt a válasz. — Nem gondolja-e, hogy jobb volna engem kisérni haza s velem­­védelni ? Hawtreytó készséggel egyezett bele, a hogy beleegyezett volna ha öcscse azt mond­ja : »Nótám­, tem volna jobb ha kerékpárra ülve a holdban levő hegyekre kirándulást tennénk ?« Tehát ti Lord Asten indítványa lett el­fogadva. Nolson úr nem fogadta el a meg­hívást, de «Z­j óhajtását fejezte ki, hogy tisz­teletét tabuste mihelyet a grófnak ideje lesz ^ őtet elfogad­ó. ^ *” WtjTTw/di f a V .'r-tV evő kór a magahoz, -»--«■!_ i ; jjf-rt ;­•!, Ujjj*, l * r i ’ifi- * I 'ággal a»ou ujei'k kössönéstt, kik ! Lvett ka’ij.j b ,.j[ az mégus szélén,­ mig a kocsi elhali­dt, s megbocsátható büsz­keséggel mutatta meg a terjedel­mes Hsron uradalom szépségeit, a mint mellettük el­haladtak. Ez idő alatt Nelson úr haza sietett a »Füzesbe«, hogy feleségének és leányainak a gróf megérkezéséről hírt adjon. — Amint a házba lépett rögtön kérdőre vonták, hogy beszéljen el mindent, a­mit Lord Heron mon­dott, és írja le, hogy milyen a külseje és hogy viselte magát. — Nekem tetszett, — mondá az ügy­véd nyájasan eózve a két kiváncsi arcára. — Ámbár az igazat megvárva nem igen látszik hajlandónak a komoly dolgokra, de mit vár­iál egyebet az ember egy olyan fiatal em­bertől, ak nek eddig a birtok késeléssel nem volt sok dolga? — Nem kétlem, hogy idő­vel ő is rá válik; annyi bizonyos, hogy a Heronok nemes tartási és modora meg van benne — méltó sarjadéka a törzsfának! __ Papa, rem­éltem, hogy a gróf magos, _ jegyző meg Clmi­e. — Mama éb­an lát­tuk a kocsit elhaladni, ds ő annyira hátra­­húzódva telt, hogy csak a fejét láthattuk. — Külső megjelenésében nem tudtam hibát találni, — vált szolt az atyja, és azt hiszem, hogy az én kényes izle­sü ás váloga­tós leányomnak tetszeni fog. Azonb­a mindjárt hat óra és nekem még ebéd előtt valami dolgot kell eliga­zítanom. E szavak után ott hagyta az iszonyo­kat, hogy azokat az h­omál­yokat szedje ős­­ sze, melyeket holnap reggel Lord Heron­e­­be szándékozott tenni. Nelson urnak »Füzesnek« nevezett háza, nem teredelmes bár, de­ a saját földbirtokát »»itotfc, a töljes táj«.t,- • iótu­lve—i Hszor fhp'l ' ' (lehetTM térséget taglal el * ^ ásított ty* v MM lejtősen emelkedett s a keleti széltől védel­mezte a konyhatért végén levő kis ».t. ó vezetett ebbe a­z erdőbe, s a Nelson csata ' fiatalabb tegjeinak kedves mak­ó helye )■. Ezen a bizonyos nyári délutanon Nel«r ’ Molly ebbe az erdőbe vi’.te jativ"»--' .1 fivérét és a kis baba Lugát, egy * - t 44 tronka kisérstéber, mert itt sokka' he­r-*' » volt, mint bean a házban, hol olv .­sok voltak és oly alkalmatléce­k, upej­kát és Ciuricst folytonosan og hozták. Egy kis zöld berekben, tv--L' 4 r sn* mekek a magukénak neveztek, !’•». a p-5. • tronka, a két kis fiúval ugrált és 1» olly, ki futkározáslól ki volt fáradva, egy óriási tö­­jyfa árnyékában pihent s a kis babával járt, midőn hirtelen az erdő felől gyor ' lépt-ti zaja visszhangzott. — Molly fel sem sicc . fldícsölte az ujjonnan érkezedet — Ludo, maga tudts, hogy hol tu­d­ meg bennünket? — keidé. — Nem volt a kertben, tehet fordí­­­tani, hogy itt lesz, — válaszolá a Luson .i szólított ifjú, a mint Molly m­­­e­g ne­m htveredve a kis bibit megcsókoló h re«-j barátját krerágva fogadta. ^ MoJjiy — fc’ tatá az i‘; , nafj^^^énv^­-'/ véges*»r eyJT- \p. 'i-cakszura ^.erent-j'­‘m zkébe. M --sít ? — fct' m! tét k«z t a - ■ E’ I — tolja el w f l‘I* * z láb n or — V eóé a: ' ’ kon oly • n, ?' ' elbe-zaljtotta­­,b ffáer.) t A függetlenségi pártról. A mérsékelt ellenzék főlapja a „Pesti Napló" edden megjelent száminak vezérczikkében a lejárt eseményeivel foglalkozva többek közt az or­­szágg yttlés ellenzéki pártjainak szerepléséről is ^Emlékezik. ' £ csikkben a függetlenségi pártról ,követ­­lezd^g emlékezik meg: | Da a függetlenségi párt is a nehéz küz­­,.­.(nben nagyott nőtt. Erejének öntudatára ébredt^ kivívta magának azon elismertetést, ui*'—)- **■ ° mamaabb körökben, valamint , .ztbi.*ban íb, hogy a magyar ezen pártja komoly politikai tényező, mely­nél számolni kell és lehet. , A véderő-vita és az ezt követő harczo­­kat előzőleg a függetlenségi párt az ural­kodó­ politikusok szemében csak olybbá téte­tett, mint egy magyar parlamenti különle­gesség, mely a létező kormányokra veszély­telen mt.­ a politikában se nem oszt, se nem í.:oroz, ■ nem képez gyakorlati tényezőt. Azt tartották itóla, hogy az egymagá­iban e­lszigetelt, pusztán elméleti, elvi, törté­neti r eminiszczenczia és remanenczia, mely­b­­n kormányra jutni nem akar, sem kormá­­nyozó nem volna. A legkényelmesebb Lilün­­knek tekintette tehát a függetlenségi pártot Tisza, a­minőt csak magának kíván­­hat, azért dédelgette is bizonyos mértékben, s igyekezett vele jó viszonyt fentartani, hogy legyen neki formális ellenzéke, mely a hata­lom­ nem aspirál, s őt külsőleg megtámo­gatja, ekként uralma állandósitásához hoz­.A mindez ma meg­változott s a független­­sági párton csak kevesen vannak, kik még beérik azzal, hogy nekik mandátumuk van s e mellett övék az elvek s Tiszáé a hatalom. Kitűnt továbbá, hogy jelez ifjú erők, műveit, modern politikusok s jeles szónokok csatla­koztak hozzá s nemcsak szaporították sorait és befolyását ,­ hanem tartalmat vittek magába a pár­o­sadalmi renomét sze­reztek neki. Nem tagadhatták többé azok, kik sze­rették volna tagadni, hogy jöhetnek idők és körülmények, a mikor ezen függetlenségi párt kormányra aspirálhat s ezt annyival jogosul­tabban tehetné, mert kormányt alakítani is képes volna. A mint félét jelesebb lett férfiasabb és önérzetesebb is a függetlenségi párt, s gon­­dolkozó elemei azon meggyőződésre jutottak, hogy az eddigi vezetés hibás volt s irány­változtatásra van szükség a párt parlamenti magatartásában. Először is elszigeteltségükből kilépni­k a társadalom és a politikai körökkel érintke­zést keresni tartották szükségesnek, sőt ismé­telten a képviselőházban tisztázni igyekeztek a függetlenségi párt viszonyát a koronához és dinasztiához, hogy a királyt megközelítsék. Ha a mi fő, közjogi álláspontjukhoz bel­politikai programmot keresnek, melylyel a nemzetnek elveikhez politikai ígéretet csatol­hassanak. Da maga a közjogi programm is annyiban vitás, a­mennyiben a delegácziókba való belépés, vagy be nem lépés kérdése nyilt kérdést képez a pártban, mely okvetlen el­döntendő le­sz nemsokára, mihelyt a függet­lenségi párt további akcziója iránt határozni lesz hivatva. A belső forrongás és átalakulás a füg­­getlenségi pártban, a mily iigzoltatatlan tény éppoly örvendetes és szükséges ezen pártra nézve, mely ereseti eundo. Kolozsvárt 1890. Ekkor határozzon a nemzet.­­ (Élénk hel­l­emlény) És mert így fogom fel a helyzetet,ref­­lektálva arra a felszólításra is, a mit t. ba­rátom hoztam intézett is csak ismétlem, a mit már hónapokkal ezelőtt, ha jól emlék­szem» a képviselőházban mondottam, hogy eddigt míg — ha nem is mondom nehéz, de pun irányban kellemetlen helyzetben a tör­vényhozás két faktora: a korona s a többség, a­mely egyedül illetékes e tekintetben dön­teni, azt mondja hogy kötelességem, hogy helyt álljak, helyt fogok állani, ha Isten erőt­t egészséget ad hozzá. (Hosszas élénk helyes­lés és éljenzés.) De ha ennek ellenkezője s az állana be, mit mindennap olvasok, de a­mi­nek jelét még eddig nem látom, hogy ez másképen van , akkor ezen helyhez bizonnyal nem fogok ragaszkodni (Helyeslés,) azonban akkor is ragaszkodni fogok ahhoz és ezt elő­re is ígérem azoknak, kik erre törekszenek, hogy ekkor még szabadabban, még erősebben még hevesebben szembeszállok azokkal a ten­­dentiákkal, a­melyek szerintem a hazára nézve veszélyesek. (Helyeslés.) És most,­­ barátonk, fogadjátok köszö­­netemet arról, a­mit valóban ecetem fébol­dog­ságának tekintek : családi életemről való megemlékezésükért. (Éljenzés.) Fogadjátok magam és társaim nevében legforróbb köszö­­netünket szives megemlékezéstekért, s azon kivánatonkat, hogy titeket az Úr Isten mind­abban, a mi legjobban szivetekhez van nőve, a haza jólétének érdekében épp úgy, mint családi előtetekben, a legjobb áldásával lás­son el. (Hosszas, szűnni nem akaró lelkes él­jenzés.) A. ..ELLENZÉKI TÁRCZÁJA. 1890. Január 2. EU­ (2) Munkaszünet és közmivelődés. — Két czikk. — H. A munkás elem szellemi «« erkölcsi sü­­lyedésének a meggátlása a kérdés. Azzal tisztában lehetünk, hogy a szol­gai viszony megszüntetése még csak kérdésbe sem hozható. Az államnél, s a tagyozioa em­bernek mindig szüksége lesz munkásra. A szegényebb elem mindig korlani fogja a mun­kát. Ezen változtatni soha sem fog lehetséges lenni. De az lehetséges kell hogy legyen, hogy a mostani állapot javuljon. A javulás feltételeit maga az államkor­mány kell hogy megadja, mert hát java rész­ben, a­mint fennebb érintettük, az vette el. Ennek itt fel nem sorolható számos mód­ja venj v­ M * • Mindenek felett az a kívánatos, hogy az ország lakossága közszükségletei fedezésére megkívántató gyárilag és kézzel előállított anyag készüljön itt a hazában már csak azért, is hogy a lakosság juthasson munkához. Az újabb időben megindult mozgalmak­ból ítélve — merjük remélni, hogy ezen a téren jötz javulás. Az eddigiekből igerve attól tartunk, hogy a javulás az ország, az állam a tőkepénz, a vagyonosodó egyesek javára, ellenben a munkás elem, a tömeg kárára lesz. Ez ellen kell megtenni minden vitát­«­.„M­int a legromosabb «.erden az, hogy a munkát miképpen kell beosz­tani ? A munkát úgy kell beosztani, hogy a legolcsóbb rendel foglalkozásban levő napszá­mos is csak segédeszköznek tartja saját jól­léte bátosításért. Itt ennél a por*trí's osa szabad, hogy falasok legyünk. A munkás em­bernek meg kell idni minden előnyt arra nézve, hogy saját­­in­inuu mú alu­­­­-­­ és tökéletesítő tere minden megkívántától meg­tegyem Félre azzal az önző gondolattal, hogy annak a ki­s nagy­­vállalatba fogott még ha maga az állam volt is, bármi áron és gyor­san meg kell gazdagodni. A gazdagodás­ban mindaddig a mi­­ajer emberek feláldozásával lehet eljutni. Míl­­adig mi egyéb mint ál­dozattal kivonása cernyi ezer ember életi­nek, midőn a gyárs megköveteli, hogy a munkás naponta 12 órát, néha egy huzam­­ban 24 órát dolgozzék. Statisztikai adatok­kal lehet kimuatni, hogy a gyári munkás életkora 40 esztendőn felül alig tehető. Mun­­kaszünetet kell adni nekik. Az államvsgálatában levők jobban van­­na­k-e mint a gyári vagy más közönséges napszámosok? Hajlandók vagyunk tagadólag felelni.­­ Az államhivatalnok mi volt ember, a­mi azt teszi, hogy míg a közönséges kézi mun­kásnak elég violt az, hogy izmait magádz?­s kezével bizonyos ügyességgel elsajátítson, ad­dig ez az a’lanhivatalnok, — hogy ne hasz­náljuk az »államzolga« közönséges szót — legalább tizenkét évig kellett, hogy készüljön pályájára sok költséggel, terhes munkával és nagy küzdelemm­l. És mije van most? Minden primin­us részén 30, 50, fix, 80, no mondjuk 100 frtot s megosztozik rajta feleségével, gyermekeivel, a tanítókkal és a cselédekkel ■ ha a hónap harmadik napján van szivarra valója a 15-ik napon örvend, és egy kilőtt pipából tüntöl­­gethet, egy keveset abból a hat krajczáros komiszból. E melett egész hónapon át ott ül az asztal mellett s várja az uj pumát. Hát ez a szolgaságnál ? Testi és lelki szolgát' szó igaz értelmében. Mi nem látuk ,1 865-ból, melyet a becsületes dr­agáénak mondhatna. JSz nem jogo­ágos. Követeljük szá­mukra am­­r ■ azt cyib­ánitjufe, hogy mind a da munka­adó, mind a közjóilét, niveltség azt követeli, hogy minden­­ a hetediken munka­szünet legye­n kezd az államkormányzástól várjuk. Telj' »Tetejük, hogy hiva­talnokait val­lása a maguk szabad­ságtr* Tali rink, hogy törvényha­zát i­ag­yom rról, hogy a munkás osztály mai­ximuma legyen meg­határozva. Vajjo, vagy nyerne-e az ál­lam, vagy­­ szövetkezet vagy vál­lalkozó, hí­­zná, hogy a munkát hat napra ötödiken bezáratja a hi­vatalt, az alában a kenyérkereső vagy nyer« vagy gyári munkát? Határozott mindenik. B Gy. Vadás, igen és Majtison. Deci én scolo -»m­Asz társa«ág agy Árpád vendégszerető há­zánál, regere! a Lázi «rumi« t»_ dász terv­­enyigére indulhassanak. Csengetés­e az urakat reggelizésre és kürtszi­­ indulást reggeli 9 óra­kor. Rag­i téli idő volt, s a tikos CTtniOoc könnye h­­­ai e négyfvattu szánok.. Este at órsi «seit meg » di dal­menet e «rfuT­urfWiok ai Seetmármegyei s»o-Zae szerint: u uiuu» «cUium aiuu"u np«i­gán voltak sorba rakni, üi'­ esen 51 d rab, mi ezen a vidéken a m­u­i évhjmgy árvizek után, soknak mond­ható, még egy zóla és egy bagoly volt a vadászat eredménye. A jól sikerült vadászat után vigan telt el az idő Majtison. A vadásztársaság a házi ursa kivül a következő úrikból állott: Beze­­rédy De Zső, Botka Dála, Ilosvay Aladár, K£nde Zsigmond, Sz­edahelyi Gusztáv, Teleki Lázló gróf, Vecsey Miklós báró. 29-én 9 óra után reggel a kürtszó is­mét szánntra hívta a vadásztársaságot. Később a hölgyek is követék a vadászokat szánon, a­kik csak távoli szemlélők valának. Este 5 óra tájban az előbbi nap vadá­szatához hasonló eredménnyel tértek vissza győzedelmesen a vadászok, ismét a vadás­zti diadal jelvényeivel voltak koszorúzva a szá­nok, csakhogy most öt róka is volt köztük. Mikor az ebédlő terembe lépett a tár­saság, a vendégek nagy meglepetésére, fel­harsant a Bunkó bandája Szathmárról s a különben is vig társaságot még jobban fel­villanyozta. Egymást váltak fel a kedélyes pohárköszöntések. Ebéd után tínezra kerekedett a társa­ság egy része s midőn a tánczban kimele­­gedtek, mert fáradságról szó sem volt, akkor következtek azon páratlanul szép, csendes magyar nóták mikor a hegedi sir és mégis vidámig melyek a hallgat­ókat el szokták bű­völni. Az uj dalok között megrendültek a Róka-féle becses szerzemények is. Éjfél után négy órakor tértek lakosztályaikba a vendé­gek s a háziak, a kedélyes vidámságban töl­tött nap kellemes emlékeivel. - 1 —8. Hol a 60.000 forint? Pozsony megyénél — mint azt már táv­iratilag jeleztük — nagy furfanggal végre­hajtott óriási sikkasztásnak jöttek nyomára. A megyei főpénztárból eddig több mint hatvanezer forint hiányzik, ötven­ezer forint el­tűnését hivatalosan is elismerik. A Pozsony megye volt főpénztárosa, Bittó Zsigmond sehol sem látható. A szenzációs sikkasztásról eddig a kö­vetkező rés­zletek derültek ki: Bittó Zsigmond, a legújabb restaurá­­czión csak árvapénztári ellenőrré választott volt főpénztáros, keden délelőtt tartozott volna átadni a pé­ztár kulcsait hivatal­beli utódjá­nak, Nagy Miklós új főpénztárosnak. Bittó azonban nem mutatkozott. Dél­előtt tíz óráig vártak rá, ekkor aztán Pet­ro­vics megyei ügyész azt indítványozta, hogy Bittó Zsigmondot a rendőrség útján azonnal köröztessék Pozsony területén. Ez meg is történt, de a kutatásnak nem lett foganatja — a volt főpénztáros nincs sehol. Bittó Zsigmond hétfőn még hivatalában volt, látták őt a városban, aztán eltűnt. Miután ez a dolog konstatáltatok,­­ Klempa alispán indítványára a megye pénz­­társzekrényeit lakatossal nyitották föl. Ez a művelet a délutáni órákban történt meg a megyei bizottság jelenlétében, s a bizottság azonnal észrevette, hogy a pénztárból legalább is ötvenezer frt hiányzik. Azonnal értesítették a rendőrséget, a mely­­ nyndent elkövetett Bittó Zsil*­­mond közrebörn­etere, as eredmény mindmos­tanáig nincs. Esy B .eth? m­iloshól,­­ ügyészből, S neth dr. a.j­'gyzövől i ■ . zottság ed- .-i itóiMi 3it*ó hj-.á!, de B­ij­­­ó n*gyu o 3 neje nem tudott a dologról semmit; gény asszony öt gyermekével most a be­esés szélen van. A lakásban csak k­len papirosokat találattak. A sikkasztásról hivatalosan a " . .r . zeket jelentik. Z­chy József gróf főispán a da­ tartott szigorú pánztárvizsgálatnál mi -:.n, r. legnagyo­b rend­ban talált. A defraud­a tehát az utóbbi három-négy nap alat­t történnie. Erre nézve két verzió de egyik az, hogy Bittó tolvajkulcs­a játszotta li az öreg ellenőrt. Krs­d. j : kinyitotta a pénztárszekrényt és kis edV i 15-ről a pénzt. A másik föltevés szer­int : : * fölhasználta azt a pár perczet, tűlik ' '. C8SVIC8 kiment a hivatalszobából és gy­­ótta végre a sikkasztást. Késesen ," ... tauráczión megbukott, de ezért ten­d elleni is megindítják" a fegyelmi­t . Bittó Zsigmondot európaszert ik. Személyleírásít megtáviratozták i­­ rendőrségeknek. Bittó 55 éves emt és ha ideje megyei tisztviselő, legutóbb á -üitó ellenőrnek választották meg. (Lati­riá­n levél segítségével átadatott külfö Úgy a belügyminiszteriumot Görcben időző Zichy József gróf­­ irat utján értesítettek a szenzáczió­zásról. Este Bittó lakásán házkutatás Eredménytelenül. Házkutatás volt ellenőr lakásán is ezzel egyidejűk ezdmény­telenül. Kérdezősködtek Bittó után­i all­­omásnál , itt nem ismerik, te mondják — bátran elmehetett. Ma reggel kivették a Bittó a megye tisztikarának arccképét s annak idején a volt főispánnak a a. átnyujtott díszes albumból, hogy mái sok s a rendőrség terjeszthesse. Bittó magas, sovány ember, szfi­k bajusszal, savókék szemekkel, borotv. d r.: czal. Ötvenöt éves. A Csallóközben­i terjedésű, gazdag, előkelő rokonság Vérszerinti kötelékek fűzik Bittó az egykori miniszterhez­­is. Eltűnése­­érA nagyobb feltűnést kelt. Felesége ré­gzs be­tegeskedik. Rosszul éltek, folytos v ht .­­ u­szályban. Négy gyermeke közül a n­agy­obbik 24 éves, a más 3, 8—l­ év kon Beszélik, hogy a tisztujitás alkah­ivi,­ történt hátraléptetés nagyon «lke«e­itr­­e. Erős kifakadásokkal élt szok ellm a kik­et »igy megcsufolták !« B­esák K­álmán volt á.T. elnöknek — hir szerint —­­eket mon­­dá egy ízben : — Olyat teszek, meglássát­ok, hogy ha el nem felejtitek ! . . . De akkor e szavakat nem vettél to, komolyan, mert felindult állapotban mon­dotta. Sokféle vélemény van félő­le. melyik — a legtöbben — azt hiszik, gy Amen­­kába, vagy Törökországba szökít. IA­*, hogy a Csallóközben bujkál, l «o* W Pozsonyban van, de jól elrejtett­e ” »g*t, " Csak iusgulurjj « tisztikar: ~’,*T 4 elejtetni engedte. Vannak, a kik arrc hiszik

Next