Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)

1890-07-01 / 147. szám

* Kotorná*, kedd, julius 1. 1890. negyedik évfolyam: 147. szám. SZERKESZTŐI IRODA: utol* 47-dik sírm, hová a lap szellemi részét illeti közlemények czimzendők. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: 11rt 16 írt. 8 írt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 írt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. jelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat Kéziratok nem adatnak vissza. ELLENZÉK: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utca 88. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy LJ czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: gamond sora után 20 kr. fizetendő. s $ t k*8 Polgárok a présben. j adókivető bizottság Kolozsvárttjjnokára megkezdi működését, s legközelebbi három évre megíji a kivetendő adóösszeget, az aktus ez, melynek polgári lágy része remegéssel néz eléje, - méltányosság, üzleti viszonyaikkizsigos figyelembe vétele s a giflkre való elfogulatlan tekintet gyakoroltatik különösen pénzügyi .pl részéről oly mérvben, mintrájjijagi viszonyok azt megkötik. 1r ország legtöbb helyéről hang i indulás, az elkeseredés, az eretéink körül az idén követett íztelen eljárás ellen, és számos váp polgári küldöttségek mennek ápestre, orvoslatot keresendők Weil pénzügyminiszternél közegeinek ,iki könyörtelensége, illetőleg igaz- Lansága ellen. A mi városunkat illeti, hinni szej ugyan, hogy a polgárság bizaloa, választott adókivető bizottság , kellő tekintetbe veendik az utalpéldátlan üzleti pangást, mely künn kereskedőinknek és iparosainkig már-már lehetetlenné a tisztás megélhetést, — de nem minnjunk fordul meg a kivetendő adógés arányának betartása, hanem hatóság tartja kezében a stó súlyát, s ez nem ismer ki egyebet, mint az állam fiscalis békét, s azt, hogy minél nagyobb állított adóösszegekkel szerezze meg az ügyminiszter grátiáját. De egyáltalában nem foghatjuk line jogcímen emelheti a pénzt. hatóság még magasabbra polgári különben immár túlságos költi adóját? Az eddigieket megváltoztató és másra megállapító újabb adótörvény nincsenek, mily alapon történik is adóemelés ! Hisz a kincstári közegek nem csak év előtt, amikor a legutóbbi megállapittatott, hanem azelőtt is : a lehető legnagyobb adót írták 1 mindig azon voltak és vannak, 11 polgárok jövedelmét — mely bizonytalan — és adóját minél jobbra szöktessék föl, és az ország elönbség nélkül súlyosan érzi, hogy ’ adót fizet, mint amennyit a su- 4 ti drága élet és gazdasági viszo■k mellett, igazság és törvény szert követelni lehetne. De fizette _______________________és fizeti, mert a törvény alapján rámérték. De hogy ugyan ama törvények alapján, és ugyanolyan, sőt még sokkal rosszabb anyagi viszonyok mellett, az adóelőíró közegek még többet írnak elő, mint amennyi három év előtt megállapítva lett, az oly sérelem, mely ha netalán nálunk is megtörténnék, hangosan kell orvoslást és elégtételt sürgetni, mert igen sok jogtalanságot és sérelmet azzal ütnek el, hogy minden renden van, mert nincs panaszos. Azért nem figyelmeztethetjük eléggé nyomatékosan érdekelt polgártársainkat, hogy magának tulajdonítsa ki ki a szenvedett jogsérelmet, ha nem megy el adója tárgyalására, és nem mutatja ki a kincstár indokolatlanul magas követelésének alaptalanságát. Pedig éppen arra látszanak számítani az állami közegek, hogy sokan nem mennek el a tárgyalásra, és így, ha kénytelenek is elnézni, hogy a bizottság hogy szállítja le a megjelent és védekezett polgárok adóját, a törvényes és jogos mértéknek úgyis nem a kisebb, hanem legnagyobb, még mindig igen súlyos mértékére, addig a meg nem jelentek ügyén a bizottság sem igen segíthet, s mertigen sokan nem érnek rá megjelenni, nagyon sok polgár méltatlan, súlyos adó alá vettetik és pedig nem egy, hanem három esztendőre. Hát ez az eljárás nem méltó egy tekintélyes államhoz; ezt teheti egy szívtelen, lelketlen uzsorás, hogy számít adósának elfoglaltságára, néha könynyelműségére, hogy magát elmakacsoltatja, de az állam kormányának nem az a hivatása, hogy furfangossággal minél több adót rójjon a polgárokra, és azokat a szerény megélhetésben is akadályozza. Nézzék meg csak a kereskedők üzletkönyveit, hogy váljon nem-e legalább a harmada összes bevételeiknek oly hitelezett összegekből áll, amelyek egy jó része dubiózus, avagy éppen behajthatlan ? De mindenek fölött sanyarú a mi iparosaink helyzete. Czipészeinket tönkre teszi a mödlingi czipőgyár telepe, amelynek olcsó áruival nem bír versenyezni a mi iparosaink solidabb munkája, más iparágainkat is teljesen megrontják a bécsi és más külföldi gyártmányok, miket az átkosnak bizonyult „iparszabadság“ zúdított a hazai iparosok nyakára. Ily viszonyok közöttmég emelni is az illetők adóját, valóban égbekiáltó igazságtalanság volna, amely ellen férfiasan s ha kell testületileg is fölszólalni és orvoslatot szerezni, kereskedőink és iparosaink legsajátabb érdeke követeli. Hagyjanak már föl egyszer polgártársaink azon ódon, vaskalapos meghunyászkodásukkal, hogy minden igazságtalanságot, melyet esetleg az állam közegei rájuk róm méltóztatnak, lojalitásnak értelmezett birkatürelemmel fogadják , hanem jelenjenek meg az adókivetésnél, és férfiason szólaljanak föl és védekezzenek, ha netalán a pénzügyi hatóság adójukat még magasabbra csavarni megkísértené! A felebb vitelről a sommás eljárásban szóló törvényjavaslat általános elveinek megvitatására összehívott értekezlet szombaton délután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alőtt tartotta második ülését, melyben folytatta tanácskozásait az eleje tisztt kérdések fölött. A tanácskozmány — az előadó hozzájárulásával — a javaslat rendszerét átdolgozandónak találta ; nevezetesen a tagok többsége odanyilatkozott, hogy a reform reszomanék a sommás perekben való felebbiteli eljárás szabályozására, hanem az egész sommás eljárás egységesen és különösen a bizonyítási jog a kimerítőbb szabályoittissék. A többség ezen felül a mellett foglalt állást, hogy a bizonyítékok szabad méltatásának elve a sommás eljárás egységes szabályozásával egyidejűleg a rendes perekre is kiterjesztendő. I x-i y y „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. . . 1860. Jolim 1, Orbán Balázsról/* Pótolhatlan veszteség! Pótolatlan veszteség I így kiállék fel, . 11 Orbán Balázs meghalt, pótolhatha egy közel kilenczven S31 ** ‘ok jeles tehetséget magában foglaló ^ napok vals kétségen kivül es gyakoratU navát a képviselőházban. De a különösen nagyrabecsilltük, a miben, *“10111, mindnyájunkon túltett, az az a kénsége volt, hogy a párt jelöltorkölcai támogatására menjen. . Met volt, a mikor az iránti kérő^ ®*lyet elnöki* minőségemben intéztem ^ m*l?tsgidta, és csak akkor tette, mikor ^ ^etetlen volt mennie. Ellenben soki* zárka felhívásomat, hanem ma‘jtalkozott a pártnak teendőiben szol,n pl. az 1887-iki általános képviselő'fi( “fig H°Í?J «gjik he, megfordult, lelkesítve a polgárokat a Jihaségi és 48-as zászló körüli tömörnegy második s onnan egy hatnegyedik kerületbe sietett, az évvégéről a másikra, hogy a pártn é, * «»imánkban ismertetett „ Orbán !|w «‘ma most megjelent műből adjuk “yképsakbjleményeket. Szerk. jelöltjét ajánlja. A többi között egyszer Győrmegyéből jött vissza Budapestre s meglátogatván enge is, elmondta kirándulása eredményét. Megköszönve fáradozásait, egyúttal arra kértem, hogy néhány nap múlva még valamely tiszántúli kerületbe induljon. Jól van, felesé Ortán, de eddig is elmegyek (ha nem esd emlékezetem) Jászberénybe, Kassára és Miskolczra. És elment. A most bezárt harmadik ülésszak alatt pedig, télvíz idején s már gyengélkedve, majd Zala-, majd Szabolcs megyében egy-egy hetet töltött, rész után faluról falura járva, legkevésbé sem kimérve magát, csakhogy a jó ügyet győzelemre segítse. Nem hiányoznak, hála Istennek, pártunkban, akik hasonló szolgálat teljesítésére készek, de mindenki elismeri, hogy e tekintetben Orbán Balázs páratlan volt. Azért, mikor újabb 68 újabb még pedig sikeres útjáról a körben jelentést tettem, a tagtársak éljenzése között »fáradhatatlan bajnoknak« neveztem őt. Ezért mondja velem együtt minden elvbarátom : Orbán Balázs elvesztése pótolhatatlan veszteség! Budapest. Irányi Dániel: Első , utolsó találkozásunk. Bögözön felül harcsa, zsidó, báró nem terem, mondja az udvarhelyszéki közmondás. S Orbán Balázs mégis fennebb, Lengyelfalván termett. A negyvenes évek közepén a szovátai fürdőn voltunk s egyszer csak megérkezett a lengyelfalvi báró. Egy közép termetű öreges ur, kiből se a báró, sem az egykori huszár, csak a gondos apa látszott; a még alig hanyatló szépségű anya, két növendék leány, három fiú, köztük a második egy még szakálatlan karcsú ifjú, görög anyjának híven utánzott arczvonásaival. Dózsa és én néhány évvel idősebbek voltünk, de mit nem akadályozott, hogy a korán fejlett Balázszal, mint már is írójelölttel, tegezeten ne kezdjük. Szebb ifjat alig ismertem. Mosolygó fekete szem, szabályos vonások, örök lángolásban levő alig barna arcz, magunk közt beszédes ajk, szerény, társaságban mondhatni félénk viselet, mindenkit megnyert számára. Már akkor báróságára nem sokat adott, mert gazdagnak nem született. Máris érezte czimének terhét. Anyja kiléte még akkor homály volt előtte, mi a különben is ábrándosságra hajló ifjúra nagyban befolyt. S ez nála családi vér. Legelső ismert ősét 1638- ban szombatosságért börtönre vetették; fia, unokája nagy törvénytudó; a rájuk következő báró lett, ennek egyik fia Heraldikán dolgozik, másik Amerikába szakadt; a báróvá lett dédunokája Balázs már író, szónok és politikus. A családi vérhez hozzájárult görög eredetű anyja veje, kit gyermekei imádtak. Negyvenhatban Konstantinápolyba ment szüleivel, örökségüket keresni. Tanulása tehát félbeszakadt. Negyvennyolc őszén, az agyagfalvi gyűlés s a székelytábor szétvezetése után Dózsával Háromszékre szorultunk. Egy szép napon egy Scheidenberg nevű budai tszilletésű mérnök lépett be hozzánk. Orbán Balázs utasította hozzánk, hogy ha már ő nem jöhet, legalább képviselője legyen. Életveszély közt jött haza harczolni s még egyszer halaskát enni. Mikor néhány év múlva haza jött, már nem volt a régi. A konstantinápolyi fényes örökség elkallódása kedélyét megtörte. Csakis lángoló lelkesedése, határtalan haza- és szabadságszeretete maradt meg. Az emberektől íróasztalához fordult. Bizonyos cynismusnak adta át magát. Mert szőrcsuhát nem ölthetett, mikor a nemzeti viselet divatba jött, hoszszasan daróczposztó magyarban járt, abban maradt végig azon különbséggel, hogy posztóját kevésbé durvával cserélte s nyárban fekete selyem attilát engedett meg magának. Tetszett magának mint democrata. Az alkotmányos élet megnyíltával nem lehetett egyéb, mint szélsőbaloldali. A múlt év deczembere egyik napján talál a Sándor utczában. Már betegeskedett, de azért lángolt. Jer fel, mindjárt beszélek. – mondta azon beszédét, melyben előfordult a passus, hogy a miniszterelnök úr vagy agylágyulásban szenved — mire elnökimegintés következett, s a másik vagygyal kezdődő gorombaságot oly nyugodtan folytatta, mintha semmi sem történt volna. Azzal feljött a karzatra. A diadalérzet még akkor is sugárzott arcán, s mire megjegyzést tettem, közbevágott: síromban se nyughattam volna, ha mi oly régóta szívemen fekszik, ki nem mondom. Kimondta, s most már nyugszik, így találkoztunk először, így utószor. Kolozsvár. Kiváry László: Apróságok Orbán Balázsról A hatvanas évek végén O. Balázs a vácsiutcza egy oly kicsi szobájában lakott, melyben az ágyon, egy íróasztalon és egy széken kivül más bútor nem volt, de nem is ítért volna el. Midőn csudálkozásomat fejeztem ki e liliputi lakás felett, Balázs az ő kellemes mély hangján azt mondá, hogy „jobb e szobácskában függetlenül és becsülettel, — mint ezek nélkül fényes palotában lakni.” Külföldi tartózkodása alatt egyszer — még pedig különös okból — az öngyilkosságra is gondolt. Azon időben volt ez, midőn Hágó Viktor társaságában élt, — se nagy embernek, a ki őt fiaként szerette — sok szivességét volt kénytelen igénybe venni. Hágónak volt egy rendkívül complicált szerkezetű órája, mely alaposan elromolván, a nagy költő megigazittatni akaró. Gr. Teleki S. ezredes figyelmeztette Orbánt — aki az orássághoz is értett — hogy most jó alkalom kínálkozik Hugónak szivességet tenni. Balázs azonnal is ajánlkozott az óra megigazítására , azonban annak szétszedése után hamar meggyőződött, hogy itt az ő primitív órás tudománya nem segíthet. Sőt megdöbbenve vette észre, hogy azt többé már összerakni sem tudja. Ekkor úgy elkeseredett, s annyira restelte, hogy a legrosszabbra gondolt. Ezt Balázs jó szelleme, Teleki ezredes, észrevévén, egy híres mű órással nem kis anyagi áldozat árán,, az órát megigazíttatta, mit Balázs, képzelnilehet minő hálával fogadott. Balázsnak ritka jó szive volt. Megvont magától mindent, de csak azért, hogy másoknak mindent adhasson. Különösen szeretett segíteni szegény árva gyermekeken. Vendéglőbe, kártházba nem járt, de ha a székelyföldről szegony harisnyás emberek vetődtek fel a fővárosba, azék Politikai hírek. Ugron Gábor beszámolója. Kecskeméten a város egyik országgyűlési képviselője Ugron Gábor e hó végén, vagy a jövő hó elején óhajtotta megtartani beszámolóját, de tekintettel a szorgos munkaidőre, a párt vezető férfiainak óhajtására szándékától ezúttal elállóit s beszámolóját alkalmasabb időben, valószínűleg augusztus végén fogja megtartani. Készülődés. Bécsből iják a következőket: Hogy háború esetén nagyobb számú olyan lovassági tiszt álljon rendelkezésre, kínai vasutak szétrombolásánál lehet alkalmazni, a hadügyminisztérium elrendelte, hogy a műszaki csapatok robbantási gyakorlatain az iskolai szabályok szerint kötelezett pionnir-tiszteken kívül évente minden lovassági ezred négy napi gyakorlatra még egy másik tisztet is jelöljön és rendeljen ki. A Salisbury-kormány. A sokféle támadás és kellemetlenség után, mely a Salisburykormányt hetek óta egymás után éri s melyek sora különben is alig van még befejezve, a kabinet végre egy örvendetes bizalmi tüntetésben is részesült. Szombaton este Londonban igen népes gyűlés tartatott, mely teljes bizalmát fejezte ki a minisztérium iránt. A gyűlés főtárgya az ismert német angol egyezmény volt, mely eleinte tudvalevőleg mindkét érdekelt nemzet körében élénk rokonszenvvel fogadtatott. A német parlament legkésőbben csütörtökön befejezi érdemleges tárgyalásait s a jövő hét elején formaszerűen berekesztik. Szombaton intézte el harmadik olvasásban a katonai javaslatot, mely nagy többséggel végérvényesen elintéztetett. Maga a vita elég hosszadalmas volt, de Rickert kivételével csak egészen jelentéktelen szónokok vettek benne részt, majdnem mind olyanok, kiknek beszédére saját pártjuk is kevés súlyt fektetett. Mi lesz a citadellával ? 1890. jun. 30. A »Budapesti Ujság«-nak a hadügyminszterium intéző köreiből vett egész hiteles értesülése szerint a citadella lebontásáról tévesztett hírek a legalaptalanabb koholmányok-ak tekinthetők. Úgy látszik egyedül arra való volt az egész híresztelés, hogy a magyar delegáczióban jó hangulatot csináljanak ama kilátásba helyezett ,újabb katonai költségek iránt, melyeknek előre vetett árnyát a hadügyminiszternek egy emlékezetes beszédében oly nagy rémülettel fedeztük föl. ABp. UI.c bácsi levelezője e tárgyban a következő sorokat írta: Az öröm, mely Budapestet, sőt az egész hazát elfogtavolt a citadella lebontásának hírére, egy kissé korainak fog bizonyulni. A lebontás hite máris minden bizonynyal korainak bizonyult. A hadügyminisztériumban például mit sem tudnak az egész tervről s ha az ember kérdezősködik, nevetve kérdik, hogy ki volt az a hivatalos személy, aki ez irányban nyilatkozatot tett? És hol tette az illető e nyilatkozatot? Hozzáteszik azt is, hogy a félhivatalos lapok, honnan e hírek elterjedtek, bizonyára misztifikácziónak eshettek áldozatai, mert inkább arról lehetne szó, hogy Budapest környékére több ilyen védművet építenek, mint hogy ezt a meglevőt lebontják. Budapest megerősítésének terveit tudniillik a hadügyminisztérium rendeletéből épen a múlt esztendőben fejezték be egész csöndben, több évi fáradságos rajzolás után. A tervek kivitele nincsen ugyan napirenden ez idő szerint, de az sem valószínű, hogy mikor a Sashegyre, a Nagyvábhegyre, a Jánoshegyre és a Rózsahegyre még négy új citadellát terveznek, ugyanekkor ez ötödiket, a készenlevőt hirtelen lehontsáti. Aki pedig az ilyen következtetéseknek nem hajlandó hitelt adni, azt utasítjuk a citadella várőrségéhez. Tegyen náluk egy kérdést az iránt, hogy minő intézkedésekről értesültek ők maguk ,s a válaszból rögtön meg fogja érteni, hogy a czitadella lebontásáról szó sem lehet. A czitadella őrségét négy év fél év óta az I. vámüzér zászlóalj 1ső százada képezi. A zászlóaljnak már kiadták rendeletben, hogy július első napjaiban fel fog cseréltetni a Gyulafehérvárt állomásozó őrséggel az I. zászlóalj 5k századával. Katonai dolgokban járatos ember előtt nem szorul magyarázatra ez a rendelet. A ki tudja, hogy a vártüzérségnek milyen feladatai vannak , mennyire ismernie kell az őrség e részének nemcsak az őrség műden regés-zugát, de magát az ezt környező vidék terepviszonyait is s hogy ezért a tisztek és az altisztek begyakorlása egy-egy ilyen állomáson minő nagy feladat és óriási veszídség s a ki tudja, hogy ehez nemcsak hónapok, de évek kellenek, az első hallásra meg fogja, érteni, hogy az 5 dik század áthelyezése mit jelenthet ? A citadella őrségének küönben is nagyon komplikált feladatai vannak. Nem mese hogy minden nevezetesebb középületünk lövési parabolája ki van számítva, de meg van állapítva az is, hogy a város minden egyes tere és utczéj a minő szög alatt bombázható legeskeresebben . És ha már a citadella őrségét ilyen gyönyörűsége tudományra fogják, föltételezhető-e, hogy ne követeljék meg úgyszólván minden egyes embertől, a legmeltesebb helyismeretet ? Minden elnevezés ismeretes úgy a városban, mint a városon kívül ? Nos, és ha megkövetelik, ha ezt is meg kell tanulni, miért cserélnék ki a még hátra levő rövid időre a helyőrséget és mért sajátíttatnának el ez újabb őrséggel olyan ismereteket, melyek úgy is hiábavalók lesznek ? Nem szabad elfeledni, hogy úgy a csapat elhelyezés, mint a citadella esetleges lebontása a hadügyminisztérium fegyzőjébe tartozik, itt tehát egymás terveiről nem értesült hatóságok véletlenül elenmondó intézkedéséről só sincsen. Tervszerű intézkedés a vérőrség csere, amint tervszerű lehetett a delegáczió tárgyalások előtt a bontás hazug hírének terjeszése is. Közigazgatás reformja. Újabb időben két új ember került a kormányba és pedig azzal a feladattal, hogy a közigazgatási reformműveletet hajtsák végre. Szalavszky a belügyi államtitkár már említette a kérdést, de róla semmit sem szólótt; a miniszteri tanácsossá kinevezett Bezerédj Viktor már nem oly fukar a szavakban s választói előtt részletesen nyilatkozott a reformkérdésről. Beszédének e részéből átvesszük a következőket : A közigazgatás reformjának kérdése gyakran foglalkoztatta legutóbb a rupi sajtót, közvéleményt s magukban a törvényhatóságokban is élénk vitatkozásokra szolgáltatott okot. S én helyesnek s őt szükségesnek tartom, hogy a ■mm m * m —i m— w——i■———»■.