Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)

1890-10-10 / 231. szám

i . Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Október 10. Kinek harangoznak? (Ne felejtsek Marcit ravatalára.) „Három galamb huzza a nagy harangot, Most temetik a negyedik galambot . . Szomorúan kél fel a nap a hegyek kö­­bágyadt fénysugarai bánatosan törnek meg a bus téli tájon. A madár dulától, vi­rág illatától megfosztott szép vidék hangta­na, szomorú, s a közeli erdő szürke ho­málya a szokottnál feketébb színnel se­lítlik . . . A réti virágok csüggedten tartják föl­dig meghajlított és hóval borított, fagyos fe­jüket , a hosszú téli álomból ébredésre várva kérdezik egymástól: kinek haran­goznak ?! Mert, éppen most csendült meg a falu harangja — olyan fájón és ah — ,oly szo­morún . . . Bus kongását szárnyára veszi a reggeli szél, és siet elzokogni a szomszéd er­dőnek, hogy a közelgő tavasznak már­is ha­lottja van, hiszen elhervadt egy ne ég alig bimbózó gyönyörű virágai . . . És a vén erdő megérti a gyászt; szá­­zados ősz fejét meglóbázza a tölgy, s mély lógással zokog a hallott gyász felett. A jámbor falusi nép pedig a harang hivó szózatára kiáll a kapuba, tanakodva raj­ba : kinek harangoznak ?! Falu virágai, kútra menő, szép eladó lányok aztán lassan oda súgnak: »gyász van a faluban« . . . »oda a szép Margit« . . . »halva fekszik a falu angyala« . . . Komoly megdöbbenéssel veszik tudo­másul a hihetetlen hitt, s vallásos megnyug­vással betérve tűzhelyeikhez, halk imádság között igy vigasztalódnak: igy volt elvégez­ve . Így volt megírva a csillagokban ! .. . Tehát ők m­ár tudják: kinek harangoz­nak ? ! . . . Jertek, menjünk mi is, kérdezzük meg a czülló sírását... hallgassuk meg az erdő zúgását . . . . s éneklő kis madár édes bús panaszát — kinek harangoznak ? ! . . Oh’ hisz’ ezek tudnak a szív a lélek mély bánatának igaz hangot adni ! . . . Fi­gyeljétek meg hát, kik érteni tudjátok, hogy madár dalában, a szellő sírásában s erdő zú­gásában mennyi panasz, — mennyi bánat rejlik 11 * Az öreg, vén erdő ezeket regéli: »Volt egyszer — ah hisz nem is oly régen — egy sz*p szelíd tündér, ki egész szivével szerette az erdőt. Lelke, mely soha földi vágyakat nem ismert — gyakran ide vonta. És itt, a természet ölén, künn a szent magányban, mint a virág kelyhe megnyillott az, és itt aztán zárt könyvként lehetett ol­vasni belőle. És, az, kit a nagy világ zajában, hogy ha nóba­n ha megjeletmi s oly szelíden ko­moly s­zárkózottnak láttak, itt a lombsátrak közt ad, mennyire más lett Pl... Lelke, mint a madár, szabadon repke­dett s ártatlan kis szive a csalogány fájó panaszára hevesen di­bogott. Majd költői lelke a gondolat szárnyán messze-messze szállott, hol egészen mások az emberek ... hol a lé­lek nem hazudtolja meg, a­mit az ajk beszél .. . holl a virágok sziszi illata még nincs meg­mérgezve .. . hol a szivek az igaz szerelem egész fenségével és költészetével tudnak még szeretni­­. .. Ilyen világról, ily eszményképekről ál­modozott ő itt, mert hisz’ ilyen világra volt az égtől teremtve. És miután azt itt fel nem lelte, vissza hívta magához őt az ég a bú­csúzóra annak harangoznak !« . . . Nem szólhatott tovább ez öreg vén erdő, mely zúgással elkezdte siratni elveszett tündérét — gyönyörű halottját!...« * A vén erdő után a Szellő panaszolt: »Szárnyaimra veszlek benneteket, s jer­tek velem e sötét erdőből vissza a faluba. Látjátok ott a fehér házikók közt azt a barátságos kinézésű szerény ab­­lakot hu­­szii tornácznyal s virággal telített nagy ablakaival? Előtte egy kis kert e ha megjő a tavasz, teleszele gyöngyvirág és nemesített szép rózsa bokrokkal. Ebbe a kis házba lépjetek be velem, én már ismerős vagyok itt Testvérem: a játszi napsugárral mindig itt terkődünk a nyitott ablakon, s gyönyörködünk az igazi családi boldogság ragyogó kópéban. Aranyos beszédtől, mit szít sí el a szív­­nek, ez igazi jóság s példátlan szívesség eny­he melegétől feldobog szivetek. Az apa és anya figyelme egymáshoz, s a gyermekek szolid engedelmessége, nézzétek meg, mily fénnyel tündököl. »Lelkem apám«, »lelkem anyám«, »édes jó leányom«: ez a megszólítás, a mely éppen azért, mivel ritka helyt hallható, jól esik lelkünknek. És e tört liliom — ott a ravatalon — volt e kis családnak gyöngye, szemefénye; ő volt reménységük legféltettebb kincse és bálványa az édes anyának. Hej, mert tudnotok kell, hogy az édes anyánk látó lelke mindent előre sejt­­ .. Mintha érezte volna, hogy kedves leá­nya, anyai szivének legszebbik virága, ven­dégként lesz náluk, kit csak azért küldött le a mennyei földre, hogy hű képet adjon a gyermeki jóság s szülei tisztelet szent eré­nyeiről, hogy fogalmuk legyen az Ég lakói­ról és az után ismét visszasz álljon, hogy he­lyet készítsen számunkra a mennyben . . . És íme látjátok, visszahívta őt magá­hoz az Ég. Hiába volt a szülei szivek es­deklő imája, hiába marasztották őt testvé­rei, a sok szép virágok, ő nem maradt to­vább s most e bus harangszó lelkét kíséri fel — s búcsuzóra neki harangoznak! . . . Ezeket sirta el a reggeli szellő. ♦ És most azt kérdezem : óhajtjátok tudni, mit zeng a madárdal Pl Álmodott szerelmet . . . édes bús ke­servet . . . ismeretlen vágyat, — melytől a gyönge szív elhervad — megszakad! * Időleges volt hát mind­ez, melynek min­denki úgy örült, ki őt ismerte’ Az ajkak mosolya, haldokló kedélye végső csillogása, s az a ragyogó fény szép szeme tükrében távozó lelkének füllobbanó lánpi , leáldozó nap bucsufénye volt melynek su­garai nem adnak életet a virágnak többé . Jóságos szive megszűnt dobogni s meg­fagyott a mosoly beszédes alakain, szép fehér homlokon erakoszoru helyt, — menynyei glória !... A szülők, testvérek, s a jó rokonok, mint szomorú füzek, sötét mély bánattal ha­jolnak le rája, s elfojtott zokogás, lelket emésztő bu szivetrázó hangján esdnek még egy utólsó szót... egy »isten hozzádot«!... De mit ér a könyár ? Az a felhantolott sir ott a fehér füstü ákáczok tövében kér­­lelhetlen igazságot hirdet, hogy te nem vagy többé. Mert a mit ott látunk, nem egyéb c°ak emlék ... törött virágszirom ... elte­metett remény, melyet mind a sírig hasztalan siratunk 1 SZEMES JÓZSEF. 231. teám. Tizenegyedik évfolyam. Kolozsvár, péntek, október 10. 1890. SZERKESZTŐI IRODA: Beim így u­ntom a 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ­­ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: ggta ívre .­­ 1. írt. Negyedévre . . 4 írt. film ... S írt. Így kora helyben 1 frt 60 tu. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utas* 18. szia. HIRDETÉSI DIJAK: *17 O ezentüneternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: gyrmond sora után 20 kr. fizetendő. Visszaélés adókirovásnál. A közadók kezeléséről szóló tör­­vény rendelkezései szerint a nyilvános t­ámadásra kötelezett pénzintézetek jö­vedelmi adójának megállapításánál az adókirovás évét közvetlenül megelőző három évi átlag alapján kell az adó­alapul szolgáló tiszta jövedelemnek ki­számíttatni. S ha az adókirovásra hivatott kö­zegek betartják a törvénynek eme ren­delkezéseit — az ellen természetesen senkinek sincs joga kifogást emelni. Az adó mindig három évre előre állapíttatván meg, önként következik, hogy igazságos kirovási kulcs szerint az adókirovás évét a közvetlenül megelő­ző három évi átlagnak kell számítási alapul vétetnie. Ebből azonban még nem követ­kezik az, hogy minden egyes évi kirovás alkalmával az azt meg­előző három évi átlag mindig a három évi jövedelem kérdésessé tétele mellett új megállapítás anyagául vé­tessék és a három évi átlag voltaké­­pen a három évi kérdésessé tett jöve­delem és nem a már érvényesen megállapított két évi átlag­nak a harmadik évi jövedelemmel való kombinác­iója mellett állapíttassák meg. Tudnia lehet mindenkinek, hogy a már egyszer érvényesen megállapított jövedelem­­ átlag semminemű formá­ban újabb elbírálás és megállapítás tár­gyát nem képezheti. Ezt pedig tudni lehet az 1875 évi 24 t. sz. rendelke­zéseinek s főleg a törvény 3 és 8-dik szakaszainak egybevetéséből, a­mely világosan azt tartalmazza, hogy az át­lag meghatározásánál adóköteles jöve­delemnek vezessék az adóévet megelő­ző három évi üzleteredmény átlaga. A fennforgó esetben minden évi kirovást megelőzőleg van két évi jö­vedelemnek már megállapított és a legközelebbi egy évi üzlet nyere­­ség megállapítandó ár-Ez a törvénynek nyílt és világos rendelkezése, s annak szavai és szelle­mével egyedül megegyeztethető eljárás. A kolozsvári adókirovó bizottságban működő pénzügyi előadó úgy látszik nem ismeri ezt a törvényt, s vagy ha is­meri, nem kívánja alkalmazni. Ugyanis a múlt hó utolsó napjain tárgyaltatott az adókirovó bizottság­ban a nyilvános számadásra kötelezett kolo­zsvári pénzintézetek jövedelmi adója. Tárgyaltatott pedig a képen, hogy a pénzügyi előadó febbolygatta­ az 1887 és 1888 évi üzleti jövedelmeknek már érvényesen megállapított átlagát s eze­ket, mint két évi jövedelmet újabb el­bírálás tárgyává téve — a három évi átlagot tulajdonképen a három évre eső üzleti eredmény önkényes új meg­állapítása mellett vette számításba. Természetes dolog, hogy az érde­kelt pénzintézetek az 1887 és 1888 évi üzlet­eredmények már végérvénye­sen megállapított átlagának újabb meg­­bolygatását érdekeikre nemcsak sértő­nek és károsnak, hanem a jogbiztonság erőszakos felzavarásának tekintve — az ellen a legerélyesebben szólaltak fel, s egyértelműleg hangoztatták ez eljárás törvényellenességét. A pénzügyi előadó a pénzintéze­tek jogos felháborodásával és a köz­­adók kezeléséről szóló törvény rendel­kezésének egyenes megtagadása és a törvény szellemének nyílt megsértésé­vel egyszerűen utalt a pénzügyi köz­­igazgatási bíróságnak 1885 évben 3803 szám alatt kiadott döntvényére, amely egy kontrovers kérdésben a pénz­ügyi előadó felfogásának megfelelően döntött. Igaz ugyan, hogy eme bíróság egyik hasonló esetben így döntötte el a kérdést, de másfelől az is kétségte­len, hogy az ily természetű döntvények joghatállyal csak az esetben bírnak, ha határozataik nem állanak nyílt ellentétben a tör­vény rendelkezéseivel; már­pedig az a döntvény, melyet az adóki­rovó bizottság szentírásnak vesz, ellen­kezik az országos törvénnyel, s kontro­vers kérdésekben nem a döntvény, ha­nem a törvény egyedül mérvadó. Ez a törvény pedig egyenesen de­­zavuálja a pénzügyi előadó felfogását. De különben is az adókirovó bi­zottságok eddig tényleg azt a gyakor­latot követték, hogy az adókirovás évét közvetlenül megelőző üzleti év tiszta jövedelmének a megelőző két évi, már megállapított jövedelmi á­t- t­a­g­g­a­l való kombinácziója mellett állapították meg a három évi átlagot, s ez alapon rótták ki az adót. Ettől a gyakorlattól való eltérés mindenik pénzintézet megadóztatásánál az előző évekhez képest 1000 —1200 írt évi adó­többletet eredményezett, a­mi kétségkívül jelentékeny és merőben igazságtalan adóemelkedést képvisel. A pénzügyi előadó határozatát természetesen valamennyi pénzintézet megfellebbezte, s az adó­felszólamlási bizottságnak fog már most alkalma nyílni arra, hogy a jogbiztosság felfor­gatására és az érdekelt pénzintézetek jogtalan megkárosítására vezető és ki­zárólag a rideg fiskálizmus dédelgeté­­sére irányuló eljárás káros következ­ményei ellen az intézetek s respektíve a polgárság törvényben gyökerező jo­gait hivatásszerűen megvédelmezze. Politikai hírek. Közigazgatás reformja A belügyi tár­­cza költségvetésénél a pénzügyi bizottságban Horánszky Nándor szóba hozta a közigazga­tási reform kérdését is — ezt kérdve a mi­niszterelnöktől, hogy mikor fogja beterjesz­teni az ígért javaslatokat, Sapáry gróf csak amolyan általánosságokban felelt a kér­désre, s azt mor­di, hogy a javaslatok ké­szülnek, s azok elseje valószínűleg már ja­nuár elején be fog terjesztetni a Ház elé. Sza­­páry gróf ugy látszik eme kategorikus nyi­latkozaton nem akart túl menni, s főleg a ja­vasl­at részletei felől egyáltalán nem tett semmi nyilatk­ozaot. Úgy látszik féltékenyen őrzik a reform titkait, nehogy a világ ideje­korán megtudjon valamit a terveikből, s meg­zavarja a czirkulussaikat. A képviselőház üléseinek elnapolása nem fog a feltételesen kitűzött időpontig, e hó 27-iki­g tartani. A ház pénzügyi bizottsága ugyanis valószínűleg már a jövő héten befe­jezi a költségvetés tárgyalását s mihelyt a bizottság azon helyzetben lesz, hogy jelenté­sét benyújthassa, ülést fog a ház tartani. — Ugyanezen ülésen — esetleg még előbb — a kormány részéről több törvényjavaslat is fog a ház elé terjesztetni. A költségvetés nyil­vános tárgyalása előreláthatólag még e hó vége előtt kezdetét fogja venni a képviselő­­házban. Crispi nyilatkozatai. Az olasz miniszter­­elnök a napokban Florenciben rendezett la­komán nagyhatású és politikai jelentőségre nézve különös értékkel bíró beszédében Olasz­országnak monarchiánk és Francziaországhoz való viszonyáról többek közt a következő ér­dekes nyilatkozatot tette. »Ausztria-Magyarország és Francziaor­­szág fenállása határainkon épp oly biztosí­ték, mint a­mily szükséges az európai egyen­súly szempontjából. — Oly államot, a minő Ausztria-Magyarország, mely minden néptör­zset felölel magában és egyet sem gátol fej­lődésében, alkotni kellene, hogyha nem lé­teznék. Senki sem gondol és nem is gondol­hatna soha oly Európára, mely meg volna fosztva Francziaország missziójától, mely a modern c­ivilizáczió legrokonszenvesebb ors­zzága és melynek vonzó ereje tagadhatatlan. E kettő közt állva, Olaszország csak barátja lehet mindkettőnek. Nincs mit kívánnia tőlük egyebet, mint azt, hogy feledjék el az ural­mat, melyet sokáig gyakoroltak az Alpesekb­ innen.« Oroszország politikája. A »Standard«­nak jelentik Konstant­inápolybal, hogy orosz ügynökök voltak azó­l, kik teljesítették a híreket, melyek szerint a török-kaukázusi ha­táron orosz cs­apatösszpontosítások történnek. E hírek azért terjesztettek, hogy a szultánt terrorizálják s Oroszorzággal való szövetségre bírják. Egyveleg. A királyné útja Erzsébet királyné útjában megérkezett Ajaccióba. A királyné itt mindenek előtt azt a házat tekintette meg a melyben I. Napóleon született. Kilátás háborúra Guatemala és San Fran­­cisco közt alighanem ismét kitör a háború, mert az előbbi köztársaságban agyonölték az összes hadi­foglyokat, kiket ki kellett volna cserélni. A szerencsétlenek száma meghaladja az ötszázat. A bolygó Stanley. A híres afrikai utazó jelenleg Swáczban van, a­honnan f. hó 29-én Amerikába utazik. Innen — a­mint mondja — valószínűleg Afrikába rándul. Zavarok Argentínában, a „Reuter ügy­nökség jelentése: Paniqueszerű izgatottságot idé­zett elő hétfőn este az a hír, hogy forradalom kitörése áll küszöbön. A csapatokat hadilábra ál­lították. Bordero tengernagy átvette a hajóraj fő­vezényletét mely harcéra készen állott. Számos képviselő és szenátor az éjen át az elnök laká­sában maradt. Az elnököt, hogy személye bizton­ságban legyen, a hadügyminiszter a kaszárnyába kisérte. A fejedelmi vadászatok véget értek Tegnap ő Felsége vendégei el is távoztak Badmer­ből. A király örömét fejezte ki a német császár és királynak a felett, hogy a vadászatok olyan kitünően sikerültek. Vilmos császár 5 szarvast lőtt. Klapka és Ugrón. Klapka György 48 -49-ik tábornok is Ara­don megkérdeztetve Ugrón Gábor elén nyilatkozott: »Nam érti Ugront nem lehet semmit engednünk, ki kell tartanunk mind halálig« 11! Igen szép e buzgóság a tábornok úrtól a ki Deák-párti volt, Tisza párti lett és ezek­nek összetétele maradott, de ez mind nem ad jogot arra, hogy Ugrón Gábor felett ítél­jen. Nem egy n­apból indulnak ki és nem egy czélra törekednek. Egyik 67-ből nem en­ged, a másik a 48-ból, tehát politikai ellen­felek, kik egymásról helyeslő ítéletet nem fognak mondani. Ugron is az egykor vitéz tábornokról és politikájáról kemény ítéletet mondhatna, azonban számításon kívül álló emberrel foglalkozni aligha vesz időt ma­gának. Azt mi értjük, hogy egy kormánypárti és annak lekötelezett embere nem érti Ug­ront és politikáját, mert ők 67-ben képzelik magukat, midőn egy szilaj és tudás, tekintély és cselekvési ép­ess­ég nélkül való szélsőbad­d­dal állott velük szemben és a milyennek ők ipa is óhajtják a szélsőbalt, holott Ugrón európai színvonalon álló tudásával fölényt gyakorló, erélyes politikai, cselekvésre képes 48-as párt­tal készül az országot meghódítani, a kiegye­zhet revízió alá vétetni és abból a nemzetnek káros ré­teket az önállóság alkatelemeivel kicserélni, hogy a nemzet erőgyakorla­sának több tért, erői fejlesztésére az összes esztö­lö­ket és czéljai elérésére minden hatalmat meg­szerezzen. Persze ezt, aki a kiegyezésre esküszik mint Klapka, nem érti és nem fogja megér­teni, különben 48-as lenne ő is. Hogy az «Egyetértés m­ilyen források­ból is izgi­tási anyagokat gyűjt Ugron ellen az muntja megy buzgalmát, mellyel megra­gadja az alkalmat Ugront támadói, mert a minisztereket nem ostorozván sőt folyton le­gyezvén, ellenzéki volténak más bizonyítékát alig képes szolgáltatni. Politikai levél. Chir­er Ákos őriz, képviselő a követ­kező politikai levelae teszi közzé: T. szerkesztő ur. Saját ügyében az em­ber rend-z mint nem ez elég tisz­ta, sőt nem ritkán elfogult is szokott lenni s azért, mi­­előtt az alább közlendő kérdésre nézve ma­gamban ítéletet alkotnék, czélsztrűnek gon­doltam egy olyan férfiúnak véleményét meg­hallgatni, aki az Ugron Gábor által in ütött akczió egész ideje alatt elég elfogulatlan volt irányokban némi jó indulatot láthatt mi. A kérdés, me­lyre nézve becses nézeté­nek közlését kérem, íme itt következik: Ugron Gábor, az »Egyetértés« október 2-iki számában is olvasható s a függetlensé­gi és 48-as pártkör okt.­1-én tartott érte­­értekezletén elfogadásra ajánlott határzati ja­vasltának II. pontjában így szól: »II. A függetlenségi és 48-as párt al­kotmányos alapon, törvényes eszközökkel, az életbeléptetés megkövetelte fokozatossággal, de mindenesetre a maguk teljességében kí­vánja elveit megvalósítani.« A függetlenségi párt 1878. június 26- án tartott értekezletéből pedig, előrebocsátjéa, hogy a pártnak programmja, mely szerint »Magyarország legyen egy önálló független magyar állam« etc. megmarad a régi, a töb­bi közt a következőket proklamálta. »Visszaszerezni hazánk állami önállósá­gát és függetlenségét volt ekkoráig s )e­z a jövőben is ernyedetlen törekvésünk; nemcsak eszményképünk ez, melyet soha siem elől nem tévesztünk, hanem oly czél, melynek az adott helyzet és viszonyokhoz képest lépés­­ről-lépésre megközelítését, s a kedvező pilla­natban teljesen megvalósítását politikai tevé­kenységünk legfőbb feledatául tekintjük.« Ha magyar nyelvismeretem és gondo­­latmagyarázó tehetségem cserben nem hagy­tak, akkor azt tartom, hogy e két kijelen­ Bathsheba. Angol regény. IDOJASK SZERZŐJÉTŐL. Az „Ellenzék“ számára fordította: AMICA. II. (Folytatás.) (8) Ján felnézett a fölötte levő szép kipi­rult arczra, és nagyon meg vol lepetve. _ Ennyire még mint ez egyik tanítvány sem ment soha; ez bizonyosan hosszú ruhájának s nagy leányos kinézésének tulajdonítható. — Ján, megesküszik reá? — Megeskü­dhatem reá, ho­gy akár tí­zig várakozom — válaszold a leány idege­sen neve'v°, ami igen valószínű, hogy akad"

Next