Ellenzék, 1906. július (27. évfolyam, 147-172. szám)
1906-07-02 / 147. szám
8 ■ 2 új alkotások áldásos hatása alatt a mindnyájunk által óhajtott fejlődésnek indulhasson s bő forrássává vállhasson milliók és milliók jólétének. A politikai események hatása alatt a magyar társadalom mozdult meg s felemelte hatalmas karját a honi ipar támogatására, fejlesztésére. Ebből a hatalmas és eredményében máris üdvösnek jelentkező társadalmi mozgalomból e haza minden polgárának ki kell vennie részét. Ennek tudatában egyesületünk választmánya a folyó évi május hó 20-án tartott rendkívüli választmányi ülésén elhatározta, hogy amennyire az egyesület kitűzött céljai keretében megteheti, a honi ipar pártolására irányuló mozgalomban részt vesz. Ezért elhatározta, hogy az egyesület — mint testület — az „országos magyar védőegyesület erdélyrészi fiók“-ja rendes tagjai sorába belép s a belépésre s a honi ipar pártolására tagjait is egyenként felszólítja. Kérünk tehát — tagtársak — benneteket is, hogy siessetek belépni az egyesület tagjai közé s az igazán csekély összegű tagdijak befizetésével áldozni a haza oltárán! Kérünk arra is, hogy a magatok és családjaitok szükségleteinek beszerzésénél pártoljátok hazai iparcikkeinket s vásároljatok honi árukat! Kolozsvár, 1906. junius 6 án. A kolozsvári állami tisztviselők egyesülete. Bocskor Mihály Dr. Költő Gábor, elnök, titkár. LEVEL. Maros-Torda vármegye közgyülése. Szombaton délelőtt 10 órára hívta össze a Nagy József helyettes alispán Maros-Torda vármegye tavaszi közgyűlését, melynek legfontosabb tárgya volt az alispáni állás betöltése. A közgyűlés a vármegyeház nagytermében folyt le rendkívül nagy érdeklődés mellett. Farkasalbert főispán nyitotta meg a közgyűlést, ki az elnöki előterjesztések során bejelentette, hogy Sárkány Miklós dr.-t tb. főügyészszé nevezte ki azoknak az érdemeknek révén, melyeket ő a nemzeti ellenállás alatt a vármegyei élet nemzeti szellemének ébren tartása körül kifejtett. A közgyűlés egyhangú éljenzése követte a főispán előterjesztését. Kissé kínos incidens kellemetlen mezében játszódott le Szentkirályi Sándor m.madarasi lelkész váratlan és nagybotrány heves ellenmondását kiváltó interpellációja, ki a „Szabadság“ című politikai napilap egyik közleménye miatt Erősdyék és felfüggesztett társaik érdekében kérdezte meg a helyettes alispánt. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel s a jogos megbotránkozás heves kifakadásai kíséretében ültette le a reszketeg kezű derék öreg urat, kinek fizikai ingadozásánál ingatagabb volt az a még mindig erős konternációt támasztó Erősdyügy, melynek nemhogy barátai volnának, hanem ellenkezőleg szaporodnak az ellenesei. Ezután az alispáni állás betöltése következett. Egy pályázó volt. Dr. Nagy József ny. szeredai főszolgabiró. Valóságos lelkes tüntetés volt a megválasztása. Egyhangúlag, egy szívből, akaratból történt. Ugyancsak hasonló meleg mozzanatok következtek akkor, midőn a ny.szeredai főbírói állásra a népszerű Körösi Józsefet kiáltották ki. Márton József tb. főszolgabíró is pályázott, azonban az óriási többség Körösiék mellett foglalt tömör sorfalat. Körösi József a vármegyei nemzeti ellenállás éltető lelke volt. Kiváló magyar ember, tevékeny munkás, javakorabeli férfi, ki alkotásai sorával hódítja meg a járás lakóságának lelkét. A megürült két szolgabirói állásra Patrubány Istvánt és Farkas Balázst választották meg. Majd a megválasztott tisztviselők letették a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt. Most Nagy József lépett elő s magasszárnyalásu, gondolatgazdag beszédet intézett a törvényhatósághoz, melyből mint általános érvényű jellemző sorok, álljanak itt a következők: Ez az ősi vármegye, az annyiszor elnevezett korhadt intézmény, ezer éven át volt a magyar birodalom létfeltétele, az uralkodófaj hegemóniájának képesítője s védőbástyája a zsarnok önkényuralom ellen, a népek hevítő ideáljának, a tiszta, nemes polgári szabadságnak. Mennyi szép, mennyi felséges eszme kelt életre, valósult meg keretein belül, üdvöt hozna ezrek jólétére s dicsőséget szerezve millióknak. Minden a mi történelmünk lapjain fényes, magasztos, innen kapta világosságát, innen a fenségét. S mégis, tekintetes Törvényhatóság, a fontoskodó újítási vágy már már köztudattá érlelte meg gondolatlan tervének szerencsétlen eszméjét, hogy ez az ősi intézmény túlélte magát, hogy elveszítette jelentőségét a nemzeti állam jövendő életében, midőn a közelmúlt napok politikai viharai fényes tanuságtételre szólították újra az álmodozó ősi magyarságot, megvédeni a legdrágább emberi jogot, a szabadságot, megmenteni a még többet érőt, a nemzeti becsületet. És tisztelt Közgyűlés — s itt leborulva áldjuk érte a magyarok istenét — az ezer éves ősi intézmény újra bevált, újra az lett, aminek első szent királyunk prófétai ihlete álmodd: a hazaszeretet, a nemzeti szellem erős, bevehetetlen védbástyája, igazolván, hogy a múlt maga a kialakult abszolút igazság, mert egy nehéz megpróbáltatásban eltöltött ezer év bizonyít mellette. Azon a helyen, hovy most a vármegye közönségének a bizalma tisztviselőinek a sorában, mint elsőt állított, állásom jelentőségének teljes súlyával, egyéni képességeim összes erejével védeni fogom nemzeti életünk e pótolhatatlan közkincsét , vármegyénk független önkormányzati jogát. Tudatában vagyok annak, hogy ezen jog gyakorlását illetőleg a vármegye határain belül élő százezrek képviselője és személyesítője vagyok annak a gondolatnak, ami ezen százezrek lelkében mint közös érdek, mint közszükséglet óhajtásképpen él.Ez a tudat erőt és önérzetet ad abban a munkában, amit a vármegye érdekében teljesíteni kell, egyben erős fegyvert nyújt a bárhonnan jövő jogosulatlan és idegen befolyás visszaverésére. Sántha Károly indítványára az alispán beszédét jegyzőkönyvbe foglalták s minden bizottsági tagnak megküldik. Ezután a rendes tárgysorozat került napirendre, melyet a vármegyei jegyzők referáltak le. A közgyűlést déli 12 órakor zárta be Farkas Albert főispán. k. m. ELLENZÉK 1906. JULIUS 2. Nintőkből 178,800 kor. kivitelükkel szemben, a behozatal 558,800 kor. íme ebből a luxus cikkből is külföldre szorulnak, pedig amíg mi nem tudunk teremteni, nélkülözhetnek is. A Vár utca. — jan. 30. Nagyságos Szerkesztő Úr! Én nem tudom, hogy nagyságodnak van-e tyúkszeme, vagy nincs. На лап, annál jobb (de ha nincs igazán nem kívánom hogy legyen), mert ezt a néhány sort, amit most nagyságodhoz szíves közlés végett firkantok, inkább meghallgatja. A dolog veleje az, hogy én a Vár-utcában lakom, ami tehát többek közt azt is jelenti, aki a Várutcai burkolat rejtelmeit ismeri, hogy mikor az ember a Vár-utcán végig megy egy tisztességes lábbeliben, minden adóssága eszébe jut, sorba veszi a magas meny érdemes szentjeit, felköszönti Szent Pétert és áldást mond Ко1огвлт0г város illetékességére, akiknek nem kíván egyebet, mint egy ifju mogyoró nagyságú tyúkszemet és egy olyan utcát, mint a Várutca. Nagyságod körülbelül érti, miről van szó ! Én azt gondolom, hogy az a tényleg sokat viccelődő sors mind egy csoportba hozza a tyukszemes embereket. A Vár utcában minden ember, asszony, fiú és leány tyukszemes. Vagy minden második legalább is. Mégis úgy hiszem, hogy dacára a sors rossz vicceinek, nem annyira a sors rudas ebben a misériában, mint inkább a Vár-utca burkolata, amelynél gidresebb-gödrösebb, hepehupásabb, hegyesebb-élesebb és bosszantóan kellemetlenebb még egy Karszthegység részlet sem lehet. S hogy a sors (a rossz viccn) a Vár-utcában való lakásra kényszerített, hát van alkalmam naponként látni és tapasztalni, a minduntalan felhangzó panaszokat, amelyek a Vár utcai burkolatra zúdulnak. A gondasszony, mikor hazajön a piacról, a hónapos szobás szigorló, mikor hazafelé kullog a házsongárdból, a szolgáló, mikor vizes edénynyel biceg haza, -т-Х ЙШ Bor sör és szeszes italok nagykereskedése Kolozsvárt. Szállít a Kőbányai, Polgári sörfőzdéből eredő Márciusi, Szt. István, Barát maláta ёз Dupla maláta gyógysört. Sör szállítója: a Tövisi, Kocsárdi és Dési vasúti vendéglők részére, ahol a világhírű Szent István sört mérik. Raktárossal: Maros-Torda és Kis- Küküllő megyék részére Petri Zsigmond és Társa Marosvásárhely, Tordaaranyos megye részére Szigeti S. cég Torda, Szolnok-Doboka megye részére Singer Sámuel Dés, Bánffyhunyad és vidéke részére Farkas Géza Bánffy-Hunyad, Lekence és vidéke részére, Brach és Breman dohány nagy tőzsdéje Lekence. A kőbányai polgári sörfőzde ki lett tüntettve. Budapest díszoklevél 1896. Paris Grand Prix 1900. Flórencz Grand Prix 1904. Nápoly 1905.az összes világhírű sörfőzdékkel szemben. A nemzetközi kiállításon az első kitüntetést nyerte. 213 97—* a házi úr, mikor hazafelé tart ebédre, tágra gombolt mellénynyel a melegtől: egyik sem a fáradtságról, a a melegről, a munkáról panaszkodik, hanem arról, hogy az Isten nyila üssön bele a Vár utcai pityóka járdába, mert az megeszi a tisztességes ember tisztességes lábát. Ebben a mi kedves utcánkban tehát oly kedvező a talaj, hogy akinek soha tyúkszeme nem volt, az kétszeri járás után nyomban megkapja, akinek pedig már vala, annak megszaporodik, mint a Göre Gábor falamiája. Nagyságos uram! Mit gondol, Kolozsvár város tanácsa, amely külömben szívén hordja a város jólétét, nem tudna£ennek az állapotnak, ebben a külömben elég központban lévő utcarészben valami burkolattal véget vettetni ? ? ? Én úgy hiszem a magam egyszerű eszével, hogy igen. S ha valamelyik tanácsos úr (mert a szegény polgármester urat nem is mernék erre a járdára engedni) csak egyszer sétálna végig rajta, ő is meggyőződnék róla, hogy valóban, akinek tyúkszemre van szüksége, itt kaphat váltig — ingyen. Mi nagyon szeretnők, ha valamit csinálna a város, mert ha így tart ez tovább, rövid időn belül tyúkszem-szanatóriumot kell felállítani Kolozsvár flaszteres utcáinak lakosai részére. Tyukszemfájdalmakkal vegyes tisztelettel vagyok a nagyságos szerkesztő urnak egy vár utcai lakos. Paplanból 81,900 koronára vittünk ki, ezzel szemben 1,963,000 koronányi behozatal horribilis kárt jelent nekünk, melynek csökkentésére fogjunk össze és ne vásároljunk külföldi paplant. Színházunk múltjából. Kolozsvár, julius 2. Bezárultak már a farkas utcai színház rozoga csapóajtói. Nem fog többá előtte strássálni a nagybetű portás. A múzsa lenge öltözékében kilebegett nyaralni a sétatér végi deszkaépületbe, nemsokára azonban bevonul új, fényes templomába, ahonnan nem fog többé kivándorolni. Az a vén épület ott a diákok utcájában annyi szép este tanúja, örökre bezárul Kolozsvár színészet pártoló közönsége előtt. Most, midőn meg volt a búcsúztató, nem fog ártani föllebbenteni a múltnak fátyolét s visszavetni egy pillantást jó színházunk ifjú éveire. Főleg nézzük csak, kik látogatták akkor a játékokat, kik voltak akkor az úgynevezett „páholybérlők.“ A földszintet úgy, mint a páholyokat empire ruhás asszonyok, szép lányok szimflerek és nemzetes urak töltötték meg. Később jött a krinolin és pantallon divat s a színház nézőtere is alakot cserélt. A páholyokat akkor is kiadták bérletbe és pedig rendszerint 12 estére. A bérelt páholyokon kívül voltak olyanok is, melyeket egyes családok, természetesen megfelelő bér mellett, állandóan bírhattak, nemcsak maguk bírhatták, de utódaikra is ráhagyhatták s más csak úgy foglalhatta el páholyukat, ha ők róla lemondtak. Ezeket a családokat a nemzeti hála igy igyekezett megjutalmazni a szinház építése és a színészet állandósítása körül szerzett érdemeikért. Ezek a tulajdonosok a nézőtértől, balra kezdve a számítást, a következők voltak: Felső páholyok: 8. Baranyai József (örökös). 9. Kolozsvár város főbírája (örökös). 10. Szentkirályi Mihály királybiró (örökös). 14. Gróf Kendeffi Adám. Középpáholyok: 19. P. Horváth Dániel (örökös). 20. Br. Bénffy László „ 21. Gr. Rhédei Adám „ 22. Br. Thoroczkai Józsefné „ 23. Br. Kemény Ignác „ 24. Kenderessy Mihály „ 25. Br. Wesselényi Miklósné, Cserei Helénka. 26. Gr. Thorotzkai Pál. 27. Gubernator (örökös a hivatallal). 28. dr. Wesselényi József (örökös).