Ellenzék, 1906. július (27. évfolyam, 147-172. szám)

1906-07-02 / 147. szám

8 ■ 2 új alkotások áldásos hatása alatt a mindnyájunk által óhajtott fejlődésnek indulhasson s bő forrás­­sává vállhasson milliók és milliók jólétének. A politikai események hatása alatt a magyar társa­dalom mozdult meg s felemelte hatalmas karját a honi ipar támogatására, fejlesztésére. Ebből a hatalmas és eredményében már­is üdvösnek je­lentkező társadalmi mozgalomból e haza minden polgárának ki kell vennie részét. Ennek tudatá­ban egyesületünk választmánya a folyó évi május hó 20-án tartott rendkívüli választmányi ülésén elhatározta, hogy a­mennyire az egyesület kitű­zött céljai keretében megteheti, a honi ipar pár­tolására irányuló mozgalomban részt vesz. Ezért elhatározta, hogy az egyesület — mint testület — az „országos magyar védőegyesület erdélyrészi fiók“-ja rendes tagjai sorába belép s a belépésre s a honi ipar pártolására tagjait is egyenként felszólítja. Kérünk tehát — tagtársak — benneteket is, hogy siessetek belépni az egyesület tagjai közé s az igazán csekély összegű tagdijak befizetésé­vel áldozni a haza oltárán! Kérünk arra is, hogy a magatok és család­jaitok szükségleteinek beszerzésénél pártoljátok hazai iparcikkeinket s vásároljatok honi árukat! Kolozsvár, 1906. junius 6 án. A kolozsvári állami tisztviselők egyesülete. Bocskor Mihály Dr. Költő Gábor, elnök, titkár. L­EVE­L. Maros-Torda vármegye közgy­ülése. Szombaton délelőtt 10 órára hívta össze a Nagy József helyettes alispán Maros-Torda vár­megye tavaszi közgyűlését, melynek legfontosabb tárgya volt az alispáni állás betöltése. A­ közgyű­lés a vármegyeház nagytermében folyt le rend­kívül nagy érdeklődés mellett. Farkas­­albert főispán nyitotta meg a közgyűlést, ki az elnöki előterjesztések során bejelentette, hogy Sárkány Miklós dr.-t tb. főügyészszé nevezte ki azoknak az érdemeknek révén, melyeket ő a nemzeti el­lenállás alatt a vármegyei élet nemzeti szellemé­nek ébren tartása körül kifejtett. A közgyűlés egyhangú éljenzése követte a főispán előterjesz­tését. Kissé kínos incidens kellemetlen mezében játszódott le Szentkirályi Sándor m.­madarasi lel­kész váratlan és nagybotrány heves ellenmondását kiváltó interpellációja, ki a „Szabadság“ című politikai napilap egyik közleménye miatt Erősdyék és felfüggesztett társaik érdekében kérdezte meg a helyettes alispánt. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel s a jo­gos megbotránkozás heves kifakadásai kíséretében ültette le a reszketeg kezű derék öreg urat, ki­nek fizikai ingadozásánál ingatagabb volt az a még mindig erős konternációt támasztó Erősdy­­ügy, melynek nemhogy barátai volnának, hanem ellenkezőleg szaporodnak az ellenesei. Ezután az alispáni állás betöltése követke­zett. Egy pályázó volt. Dr. Nagy József ny. sze­­redai főszolgabiró. Valóságos lelkes tüntetés volt a megválasztása. Egyhangúlag, egy szívből, aka­ratból történt. Ugyancsak hasonló meleg mozza­natok következtek akkor, midőn a ny.­szeredai főbírói állásra a népszerű Körösi Józsefet kiáltot­ták ki. Márton József tb. főszolgabíró is pályázott, azonban az óriási többség Körösiék mellett fog­lalt tömör sorfalat. Körösi József a vármegyei nemzeti ellenállás éltető lelke volt. Kiváló magyar ember, tevékeny munkás, javakorabeli férfi, ki alkotásai sorával hódítja meg a járás lakóságának lelkét. A megürült két szolgabirói állásra Patru­­bány Istvánt és Farkas Balázst választották meg. Majd a megválasztott tisztviselők letették a hiva­talos esküt a közgyűlés színe előtt. Most Nagy József lépett elő s magasszár­­nyalásu, gondolatgazdag beszédet intézett a tör­vényhatósághoz, melyből mint általános érvényű jellemző sorok, álljanak itt a következők: Ez az ősi vármegye, az annyiszor elnevezett korhadt intézmény, ezer éven át volt a magyar birodalom létfeltétele, az uralkodófaj hegemóniájá­nak képesítője s védőbástyája a zsarnok önkény­­uralom ellen, a népek hevítő ideáljának, a tiszta, nemes polgári szabadságnak. Mennyi szép, mennyi felséges eszme kelt életre, valósult meg keretein belül, üdvöt hozna ezrek jólétére s dicsőséget szerezve millióknak. Minden a mi történelmünk lapjain fényes, magasztos, innen kapta világossá­gát, innen a fenségét. S mégis, tekintetes Törvényhatóság, a fon­­toskodó újítási vágy már már köztudattá érlelte meg gondolatlan tervének szerencsétlen eszméjét, hogy ez az ősi intézmény túlélte magát, hogy elveszítette jelentőségét a nemzeti állam jövendő életében, midőn a közelmúlt napok politikai vi­harai fényes tanuságtételre szólították újra az álmodozó ősi magyarságot, megvédeni a legdrá­gább emberi jogot, a szabadságot, megmenteni a még többet érőt, a nemzeti becsületet. És tisztelt Közgyűlés — s itt leborulva áldjuk érte a magya­rok istenét — az ezer éves ősi intézmény újra bevált, újra az lett, aminek első szent királyunk prófétai ihlete álmodd: a hazaszeretet, a nemzeti szellem erős, bevehetetlen védbástyája, igazolván, hogy a múlt maga a kialakult abszolút igazság, mert egy nehéz megpróbáltatásban eltöltött ezer év bizonyít mellette. Azon a helyen, hovy most a vármegye kö­zönségének a bizalma tisztviselőinek a sorában, mint elsőt állított, állásom jelentőségének teljes súlyával, egyéni képességeim összes erejével vé­deni fogom nemzeti életünk e pótolhatatlan köz­kincsét , vármegyénk független önkormányzati jogát. Tudatában vagyok annak, hogy ezen jog gyakorlását illetőleg a vármegye határain belül élő százezrek képviselője és személyesítője vagyok annak a gondolatnak, ami ezen százezrek lelkében mint közös érdek, mint közszükséglet óhajtás­kép­­pen él.­Ez a tudat erőt és önérzetet ad abban a munkában, amit a vármegye érdekében teljesíteni kell, egyben erős fegyvert nyújt a bárhonnan jövő jogosulatlan és idegen befolyás visszaverésére. Sántha Károly indítványára az alispán beszé­dét jegyzőkönyvbe foglalták s minden bizottsági tagnak megküldik. Ezután a rendes tárgysorozat került napirendre, melyet a vármegyei jegyzők referáltak le. A közgyűlést déli 12 órakor zárta be Farkas Albert főispán. k. m. ELLENZÉK 1906. JULIUS 2. N­intőkből 178,800 kor. kivitelükkel szemben, a behozatal 558,800 kor. íme ebből a luxus cikkből is külföldre szorulnak, pedig a­míg mi nem tudunk teremteni, nélkülözhetnek is. A Vár­ utca. — jan. 30. Nagyságos Szerkesztő Úr! Én nem tudom, hogy nagyságodnak van-e tyúkszeme, vagy nincs. На лап, annál jobb (de ha nincs igazán nem kívánom hogy legyen), mert ezt a néhány sort, a­mit most nagysá­godhoz szíves közlés végett firkantok, inkább meg­hallgatja. A dolog veleje az, hogy én a Vár-utcában lakom, a­mi tehát többek közt azt is jelenti, a­ki a Vár­utcai burkolat rejtelmeit ismeri,­­ hogy mikor az ember a Vár-utcán végig megy egy tisztességes láb­beliben, minden adóssága eszébe jut, sorba veszi a magas meny érdemes szentjeit, felköszönti Szent Pé­tert és áldást mond Ко1огвлт0г város illetékességére, a­kiknek nem kíván egyebet, mint egy ifju mogyoró nagyságú tyúkszemet és egy olyan utcát, mint a Vár­utca. N­agyságod körülbelül érti, miről van szó ! Én azt gondolom, hogy az a tényleg sokat viccelődő sors mind egy csoportba hozza a tyukszemes embereket. A Vár­ utcában minden ember, asszony, fiú és leány tyukszemes. Vagy minden második legalább is. Mégis úgy hiszem, hogy dacára a sors rossz vicceinek, nem annyira a sors rudas ebben a misériában, mint inkább a Vár-utca burkolata, a­melynél gidresebb-gödrösebb, hepe­hupásabb, hegyesebb-élesebb és bosszantóan kel­lemetlenebb még egy Karszthegység részlet sem lehet. S hogy a sors (a rossz viccn) a Vár-utcában való lakásra kényszerített, hát van alkalmam napon­ként látni és tapasztalni, a minduntalan felhangzó panaszokat, a­melyek a Vár­ utcai burkolatra zúdul­nak. A gondasszony, mikor haza­jön a piacról, a hóna­pos szobás szigorló, mikor hazafelé kullog a házson­­gárdból, a szolgáló, mikor vizes edénynyel biceg haza, -т-Х ЙШ Bor sör és szeszes italok nagykereskedése Kolozsvárt. Szállít a Kőbányai, Polgári sör­főzdéből eredő Márciusi, Szt. Ist­ván, Barát maláta ёз Dupla maláta gyógysört. Sör szállítója: a Tövisi, Ko­­csárdi és Dési vasúti vendéglők részére, a­hol a világhírű Szent István sört mérik. Raktárossal: Maros-Torda és Kis- Küküllő megyék részére Petri Zsig­­mond és Társa Marosvásárhely, Tor­­daaranyos megye részére Szigeti S. cég Torda, Szolnok-Doboka megye ré­szé­re Singer Sámuel Dés, Bánffyhu­­nyad és vidéke részére Farkas Géza Bánffy-Hunyad, Lekence és vidéke részére, Brach és Breman dohány nagy tőzsdéje Lekence. A kőbányai polgári sörfőzde ki lett tüntettve. Budapest díszoklevél 1896. Paris Grand Prix 1900. Fló­­rencz Grand Prix 1904. Ná­poly 1905.az összes világhírű sörfőzdékkel szemben. A nemzetközi kiállításon az első kitüntetést nyerte. 213 97—* a házi úr, mikor hazafelé tart ebédre, tágra gombolt mellénynyel a melegtől: egyik sem a fáradtságról, a a melegről, a munkáról panaszkodik, hanem arról, hogy az Isten nyila üssön bele a Vár­ utcai pityóka járdába, mert az megeszi a tisztességes ember tisz­tességes lábát. Ebben a mi kedves utcánkban tehát oly ked­vező a talaj, hogy a­kinek soha tyúkszeme nem volt, az kétszeri járás után nyomban megkapja, a­kinek pedig már vala, annak megszaporodik, mint a Göre Gábor falamiája. Nagyságos uram! Mit gondol, Kolozsvár város tanácsa, a­mely külömben szívén hordja a város jólétét, nem tudna£ennek az állapotnak, ebben a kü­lömben elég központban lévő utcarészben valami bur­kolattal véget vettetni ? ? ? Én úgy hiszem a magam egyszerű eszével, hogy igen. S ha valamelyik taná­csos úr (mert a szegény polgármester urat nem is mernék erre a járdára engedni) csak egyszer sétálna végig rajta, ő is meggyőződnék róla, hogy valóban, a­kinek tyúkszemre van szüksége, itt kaphat váltig — ingyen. Mi nagyon szeretnők, ha valamit csinálna a város, mert ha így tart ez tovább, rövid időn belül tyúkszem-szanatóriumot kell felállítani Kolozsvár flasz­­teres utcáinak lakosai részére. Tyukszemfájdalmakkal vegyes tisztelettel vagyok a nagyságos szerkesztő urnak egy vár­ utcai lakos. Paplanból 81,900 koronára vittünk ki, ezzel szemben 1,963,000 koronányi behozatal hor­ribilis kárt jelent nekünk, melynek csökken­tésére fogjunk össze és ne vásároljunk kül­földi paplant. Színházunk múltjából. Kolozsvár, julius 2. Bezárultak már a farkas­ utcai színház rozoga csapóajtói. Nem fog többá előtte strássálni a nagybetű portás. A múzsa lenge öltözékében ki­­lebegett nyaralni a sétatér­ végi deszkaépületbe, nemsokára azonban bevonul új, fényes templo­mába, a­honnan nem fog többé kivándorolni. Az a vén épület ott a diákok utcájában annyi szép este tanúja, örökre bezárul Kolozsvár színészet pártoló közönsége előtt. Most, midőn meg volt a búcsúztató, nem fog ártani föllebbenteni a múltnak fátyolét s visszavetni egy pillantást jó színházunk ifjú éveire. Főleg nézzük csak, kik látogatták akkor a játékokat, kik voltak akkor az úgynevezett „páholybérlők.“ A földszintet úgy, mint a páholyokat em­pire ruhás asszonyok, szép lányok s­zimflere­­k és nemzetes urak töltötték meg. Később jött a krinolin és pantallon divat s a színház nézőtere is alakot cserélt. A páholyokat akkor is kiadták bérletbe és pedig rendszerint 12 estére. A bérelt páholyokon kívül voltak olyanok is, melyeket egyes családok, természetesen megfelelő bér mel­lett, állandóan bírhattak, nemcsak maguk bírhat­ták, de utódaikra is ráhagyhatták s más csak úgy foglalhatta el páholyukat, ha ők róla le­mondtak. Ezeket a családokat a nemzeti hála igy igyekezett megjutalmazni a szinház építése és a színészet állandósítása körül szerzett érdemeikért. Ezek a tulajdonosok a nézőtértől, balra kezdve a számítást, a következők voltak: Felső páholyok: 8. Baranyai József (örökös). 9. Kolozsvár város főbírája (örökös). 10. Szentkirályi Mihály királybiró (örökös). 14. Gróf Kendeffi Adám. Közép­páholyok: 19. P. Horváth Dániel (örökös). 20. Br. Bénffy László „ 21. Gr. Rhédei Adám „ 22. Br. Thoroczkai Józsefné „ 23. Br. Kemény Ignác „ 24. Kenderessy Mihály „ 25. Br. Wesselényi Miklósné, Cserei Helénka. 26. Gr. Thorotzkai Pál. 27. Gubernator (örökös a hivatallal). 28. dr. Wesselényi József (örökös).

Next