Ellenzék, 1920. szeptember (41. évfolyam, 203-204. szám)

1920-09-29 / 203. szám

LENZsiK Boross százados titokzatos csomagja kérdésre, hogy a vizsgálat alatt nyúlt e valaki önhöz ? Péchy : Nem bántottak a vizsgálat alatt De én mégis féltem, mert körül voltam véve katonákkal és mert az előző kihallgatások sorát mindig bántalmaztak. Ügyész: Felolvassa Péchynek a vizsgálat alatt tett vallomásait. Elnök: De hát ebből nyilvánvaló, hogy semmiféle nyomást nem gya­­koroltak önre. Péchy: Mint mondottam, nem bántottak, de féltem, hogy bántanak. Egyik bírói tanácstag­. Mennyi idő­­ telt el azo­n, amikor vádlottat a­­ csendőrök bántalmazták egészen a­iáig, amikor az ezredes úr elé­­ került kihallgatásra a vizsgálat kez­­­­detén.­­ Védő szerint ez az iratokból konsta­tálható, úgy?not, meg van az orvosi szakvélemény is, a vádlott egészségi és elmeá­lpotáról Elnök int, hogy a kihallgatás be van fejezve Péchy: Legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint semmi bűn­­cselekmé­t nem követtem el. Szen­vedtem eleget eddig a börtönben a­tatlanságomért. Ezzel a vádlottak kihallgatása véget ért. Az elnök tíz perc szünetet ren­del el. Az ügyész: De fele jen arra a ‘Különben is mindjárt eltávo­zott. Én a csomagot nyomban ott a helyszínen felbontottam. Két névreszóló megbízást talál­tam benne. Meglepett a dolog, mert én összeköttetésben senki­vel, sem politikailag, sem katonailag nem voltam. Gondol­koztam a dologról, de nem­­ tudtam megérteni. Kratochwillal soha együtt nem szolgálam. Annak idején n­émet és román lapokban volt, hogy a román hadsereg a Marosig visszavonul. Azzal a gondolattal tettem el a levelet, hogy vagy az illető jelentkezik, aki hozta, vagy pedig valaki más fog felvilágo­sítást adni. Beismerem, hogy hibát követtem el, azzal, hogy a levelet nem adtam át a román parancsnokságnak." Nem tettem ezt azért, mert letartóz­tatástól féltem. " Tavasszal a családommal el akartam menni. Ezt nemcsak családtagjaimmal, ismerőseim­mel, hanem a dési rendőrség­gel is igazolhatom, ahol távo­zásom ügyében lépéseket tet­tem .Védő a dési rendőrség igazolványát bemutatja.) Dés kis város, az ember ha ki­megy az utcára, ismerőseivel mindjárt találkozik így talál­koztam én is Hatfaludyval, aki különben is szomszédom volt. Több ízben disk­uráltam vele a bolievizmusról, az esetleges * i » « r r­i­­­zetbe, illetőleg szervezkedésre föl nem kértem. Több mondani­valóm nincs. A fegyvervásárlás A rsjtelmas 25 millió Elnök az ötödik vádlottat szólítja vallomásra. Koszonyi százados: A székely­­hadosztály és a román hadse­reg parancsnokság között meg­kötött fegyverletétel szerződése értelmében én is Brassóba let­tem internálva­. Brassóból Ko­­­­­ozsvárra kerültem, ahol mint internált szabadon jártam. Ötven­­két hónapi frontszolgála­ot tel­jesítettem. Ez annyira kimen­tett, hogy idegesnek, betegnek­­ éreztem magam. Pihenni akar­tam Kolozsváron. Teljesen visszavonult életet éltem Soha­­ senkivel politikáról, szervezke­désről nem beszéltem. A szer-­­ vezkedésre vonatkozólag semmi­féle parancsot nem kaptam. A vádirat szerint állítólag Tamássy parancsot hozott volna részemre fagy­ve vásárlásra és 25 millió­s korona felhasználására. Erre nézve a vád teljesen zavaros,­­ semmi pozitív alapja nincs, úgy hogy a vádnak ezt a ré­­­­szét az ügyész is elejti. A ne­vem ott szerepelt, de azért fele­lős nem lehetek Tamássyt nem ismertem. A nevét soha sem halottam. Újólag hangoztatom, semmiféle szervezkedésben vagy аксюЬап részt nem vettem. Több mondanivalóm nincs, ebből maradt még fenn két három darab. Letartó futásomkor előre kije­lentettem, hogy bántalmazni fognak, így is történt. Rémesen elvertek. A csendőrségen azt mondották, addig fognak verni, míg az őültek házába kerülök, d­e azután mint bolond iga­zolhatom, hogy megvertek. A sok bántalmazás után megszöktem a vonatról. Gyalogoltam, kocsit nem kaptam. 36 óráig meztelenül tartottak és folyton vertek. Elnök: De ha a csendőrségen tett vallomása nem felel meg a valóság­ak, miért nem javította ki később? Péchy: Engem minden kihallgatá­­som siralmával megvertek, kínoztak, h­anotizáltak. Féltem vallomásomat meg­változ­atni, mert attól tartottam, hogy megint megvernek. A vádlott közben kijavította a tol­mács tolmácsolását, amiből úgy lát­szott, hogy valamit román m­élven is ért. Elnök: ön tud románul folytatja nyelven válaszol, nem jól és ne a románul ? Péchy vallomását román Azt feleleli, hogy sokat. Az elnök kéri beszéljen csak románul, akár­milyen gy­engén beszél, mert így vallomását megértik valamennyien. Erre Péchy elmondja ugyanazt ro­mánul, amit magyarul elmondott, hogy t. i. a csendőrök ütötték, verték A tordai szervezkedés vádpontjai Kászonyi leül. Az elnök intésére feláll Thurzó mérnök a nagy pör hatodik vádlottja. Fesül, a munkanélküli Thurzó mérnök. A vádirat első részét csak két napja ismerem. Se Siménfalvyt, se a székely hadosztályt nem ismertem. Tamássyval sohasem volt dolgom. A vád többi része bi­zonyos Pestis úr információján ala­pul, aki a kir. ügyészt informálta. Hogy miről, nem tudom. Állítólag én lettem volna a város katonai parancs­noka. Ez rém áll Fésűst tulajdon­képen m­a is ismerem. Legalább is közelebbről nem. 1919. tavaszán ka­tona ruhában az utcán megszólított és munkát kért Azt feleltem neki, ha lesz, adok. Később megint el­ölt, de munka nem volt. Azután va­jni bűncselekményből kifolyólag elfogták és egy-két héttel az én elfoga­ásom elött engedték ki. Az ügyész a Fésüsrel kapcsolatos vádat elejti Ennélfogva Fésűsről rém tárgyainak. IV­alár telefonja A vádirat szerint gróf Bethlen­nél lettek volna az összejöve­telek. Malár Bélánál telefon volt ,­litólag összekö­telesben lettem volna Malárral és a telefonjával Mi közöm Malárhoz és a tele­fonjához. A zavaros vádjai szerint valahol fegyvert találtak A vádirat beszél valami hídról, útról, stb. Kérem tisztázni ezeket a fegyver al­lásokat, ne­hogy a hazámtól messzebb vidékeken taláu­l egy «скла is az én rovásomra írják. Nem felelhetek az összes talált fegy­verekért. Elfogatásomkor a ház­ban nem találtak semmit Meg­előzőleg a román megszállás idejében háromszor is tartottak nálem házkutatást minden ered­mény nélkül. Fegyver az eresz alatt Elfogatásom után a kapu eresze alatt fegyvert találtak elrejtve Hogy került oda, nem tudom. A kapu az utcáról olyan alacsony, hogy bárki ezt meg­tehette. Bizonyára valami jó­akaróm tette oda. Különben is az ügyész úr bizonyítása alap­ján igazolhatom, hogy a kapu két sasfája akkoriban alá volt ásva és az ügyész úr maga is egy deszkán keresztül jött a házba, aláásott kapulérre bizonyíték arra, hogy ott fegy­vert elrejteni nem lehetett. Védő szintén ugyanezt magyarázza. Péchy ellentmondó vallomásai Következik Péchy kereskedő, a hetedik vádlott. Légnyomástól betegen jöttem haza. Mint beteg L­ovátára kerültem, ahol azzal a bizonyos öt­ven koronával kapcsolatban, amit egy fuvarosnak adom, a csendőrség­­ tartóztatott, írtam egy költeményt a román be­törésről 1916 ban. Аппл­к idején 1000 példányt nyomattak ki belőle, Cluj-Kolozsvár, 1920 szeptember 29. Megkezdik a bizonyítási eljárást Pécsy De számítható. Az orvos­­mól arról, hogy Nagyváradon ingyen volt a hangulat a ro­mánsággal szem­ben. Véleménye szerint Nagyváradon szimpátia volt tapasz­alható a románság iránt akkor, amikor a vádlottak az inkriminált cselekményeket elkövetők . Vallo­mását, az ügyészség képviselőjének foly­tonos kérdéseire válaszolva, tette meg. E­re dr. Remin védő a védelem nejében tiltakozott a kihallgatásnak ez ellen a módja ellen. Szer­nte ez azért nem megfelelő, mert így a tanúnak olyan tények előadásával segí­tik az emlékező ehettségét, ame­lyeket neki minden emlékeztetés nélkül, önmagától kellene tudnia és előadn­i. Rom­a Valér: Ismeri-e tanú azt a két egyént, akik megbí­zásból a vádlottak cselekményeit kikémlelték ? Tanú: Nem! Dr. Román: Hogy magya­rázza meg mégis azt, hogy sa­ját jelentésében mind a kettőről megemlékezik ? Miu­en tanú további határo­zott felvilágosításokat adni nem tudott, befejezték kihallgatását. Flohr fenntartja vallomását Elnök ezután tolmács útján kérdéseket intézett Flohr tábor­nokhoz, a vád első tanújának vallomására vonatkozóan. Elő­ször : Mit szól I­iescu kapitány­nak ahhoz a véleményéhez, hogy Ön főnöke volt egy kémszerve­zetnek ? Flohr erre a legnagyobb ha­tározottsággal csak annyit felelt : Nem! — Utána megjegyezte: Szükségtelen is lett volna min­den szervezkedés, mert a meg­szállás befejezéshez közeledett szakértők végesíménye Szünet v­an a bizonyítási eljárásra került a sor. Elsőnek dr. Urechie egyetemi tanárt, a kolozsvári elme­gyógyintézet vezetőjét hallgatták ki szakértő gyanánt, Péchy Pál vádlott elmébeli állapotáról és beszámítható­­­ságáról. Péchy, a professzor szerint több tekintetben terhelt, de feltétlenül beszámíthatónak lehet minősít­ni. Dr. Szabó József dicsőszentmár­­toni elmegyógyász előadja, hogy Péchy az ottani kórház­ a­­ 19­89. közepén néhány nap­ megfigyelés alatt állott A megfigyelés eredménye szerint Péchy alkoholista és man­a­­tikus. A kórházban nem vették és nem bántalmazták. A kezelt­s gondos volt. Ez tehát nem lehetett szökésé­nek oka Hogy miért szökött meg, nem tudható Kü­lnös levelek Péchy később két levelet küldött a kórháznak. Az egyiket az orvosi és ápolói személyzetnek, a másikat Márk Szilárdnak, betegtársának Ezt a dicsőszentmártoni „Bolondok há­zában“, „Szenvedő embertársának“ cimezte. A levelek hangja és hatalma beszámíthatalanságra vallott. Péchy állandóan emelkedett hangulatban volt Vidámsága mind­untalan betegesen kitört. Erről hivatalos írások is tanús­kodnak. A kórleirásból, г melyet a tárgyalás előtt néhány nappal áttanult, Péchyt beszámíthatatlannak kell mi­nősíteni. Elnök kérdésére, hogy ilyen rövid megf­gyelési idő elegendő volt ennek megállapítására, kijelenti, hogy Péchy előző tettei támogatják ezt a konsta­tálást. Erről Szóválén jóval előzőleg érdektelen emberei is tettek említést. Dr. Zsakó szakértő orvos helyett távirati elírás miatt dr. Szántó jelent­kezett. Mivel Péchyt nem figyelte meg, kihallgatását mellőz­ik. A vád bizonyítékai. — A figlra ta parancsnoka. Iliescu kapitány, a nagyváradi katonai rendőrség és siguranta p­ancsnoka, a vád első tanúja, következett ezután. Az elnök felhívására beszá­

Next