Ellenzék, 1922. május (43. évfolyam, 99-120. szám)
1922-05-03 / 99. szám
Cluj-Kolozsvár, 1922. május 3. 2 lámpa egyszersmind a bányalég legbiztosabb ellenőrző eszköze is. Rendes, veszélytelen levegőben erős sárga lánggal ég. Ahol bányalég jelentkezik, ott a lámpa csak pislog. Ha ilyenkor a lámpát a magasba emelik, a dróthálón belül hosszú, színtelen lángnyelv nyúlik föl, olyan, mint a Bunsen-lámpák lángja. Ilyenkor veszély van és óvakodni kell. Egyébként a kőszénbányászat már fejlődött annyira, hogy egész pontosan kitapasztalták a bányalég természetét is. Másfél százalékos bányalég a maximum, amely mellett még robbantani lehet Ha ennél több van, tilos minden robbantás a bányákban. Éppen ezert a robbantást nem a rendes fejtőmunkások, hanem külön iskolázott altisztek, az ú. n. lövőmesterek végzik, akiknek kötelességük minden robbantás előtt ellenőrizni a bánya levegőjét és meggyőződni arról, hogy nem forog-e fenn valami veszély. Hogy ilyen körülmények mellett mégis hogyan történhetett meg a szerencsétlenség, annak megállapítása a lehetetlenséggel határos. Aki elsőnek ment le a felrobbant bányába Az Ellenzék munkatársa fölkereste Lehóczky bányaigazgatót, az Aranka-tárna vezetőjét is. Ő volt az első ember, aki a felrobbant bányába vetette a lábát. Lehóczky igazgató a mentésről a következőket mondotta el: — A szerencsétlenség külső jele tulajdonképpen nagyon kevés volt. Nagyobb detonáció, legalább is olyan, amilyent a külszínen meghallhattunk volna, nem volt. De nem is lehetett, mert olyan bányarobbanás nincsen, amely egy egész hegyet meg tudna ingatni. Telefonon jelentették, hogy az akna bejáróján láng és füst csapott ki. Nekünk erre a hírre megállt a szívverésünk. A szellőztetőkészülék a levegőt az aknabejárón sokszoros légkörnyomással sajtolja le. Ha itten a nagy nyomás ellenére a mélységbőlláng és füst tudott feltörni, akkor a hegy mélyében olyan rettenetes robbanás történhetett, amelynek feszítő erejét élő ember nem bírhatja ki. Ez a kevés láng és füst a bányabejáratnál mérhetetlen katasztrófát jelentett a mélységben. Lélekszakadva rohantunk az aknabejárathoz. A falakon köröskörül korom, a füstszag még a levegőben terjengett. Megkönnyítette dolgunkat, hogy az aknakút maga nem omlott be és a villamos felhúzókészülék is működött. A robbanás az akna mélyéből szétágazó tárnákban tombolt, az aknánál kiszabadult a feszültség és ennek tudható be, hogy amíg a tárnák falaiból alig maradt vlami épen, a mélységbe vivő aknáknak nem esett baja. Leereszkedtünk a tárnák szintjére, amely 120 méter mélységben van. Itt azután csak rémületet láttunk bárhova is néztünk. A robbanás a tárnák falazatát fölszakította, a fa ácsolást pozdorjává zúzta, sőt a cement és betonfalakat is szétrepesztette. A robbanás ereje embereket, bányakocsikat, lovakat, szerszámokat és mindent, ami a bánya mélyében volt, elemi erővel vágta a bánya falához. Elképzelhetetlen az az erő, amellyel a robbanás a szerencsétlenekre lesújtott. A vastag acélrudakból álló bányakocsik úgy össze-vissza görbültek, mintha egy hajfonatot gyúrtak volna össze. Tessék elképzelni, hogy a robbanás főirányában az embereket is ugyanezzel az erővel vágta a bányalég a falhoz. A robbanás persze meggyújtotta a metángázt is, úgy, hogy a tűz fölszaladt az aknanyításig. Egyes jelekből arra lehet következtetni, hogy amikor a tűz fölfutott a bányabejáróhoz, a robbanás centrumában újabb metángáz gyűlt össze, ami ismét lángra gyűlt és a tűz hullámszerűen két-háromszor végigszaladt a tárnákon. Aránylag még szerencse, hogy a tűz olyan pillanatnyi volt, hogy a faalkatrészek nem értek rá lángra lobbanni, mert különben a bánya meggyuladt volna s lehetetlenség lett volna megközelíteni. Bizony ilyen szerencsék is vannak a viágon. Annak a szegény nyolcvankét halottnak, kik szétzúzott tagokkal, üszkösödött testtel várják a temetést, igazán kevés szerencse ez a szerencse. Ifit terhel a felelősség ? Ezekből a nyilatkozatokból most már elég pontos képet lehet alkotni a katasztrófa lefolyásáról. De hátramarad a legsúlyosabb kérdés, amely minden érző ember lelkiismeretét égető váddal marcangolja, hogy kit terhel a felelősség ?! Tudjuk, hogy a metángázat. Csakhogy a bányalég alattomosan sompolygó rém, amely nem gondolkozik, nincs akarata és csak akkor támad föl pusztító, gyilkoló cselekvésre, ha lent a bányában valami hiba történik. Ki volt a hibás ? A bánya vezetősége-e ? Vagy a munkások-e, akik bűnükért már életükkel raboltak? Vagy pedig véletlen baleset volt az egész, amelyet nem lehetett előre látni s amelyet emberi óvatossággal nem lehetett elhárítani? A kérdés mindenesetre súlyos. Az igazlgatóság álláspontja az, hogy a lövőmester vigyázatlanságból elmulasztotta a bányalég pontos ellenőrzését és két százaléknál magasabb bányalég mellett robbantott. Beszéltünk tisztviselőkkel, altisztekkel és munkásokkal is. Hiszen itt járnak előttünk gyászos arccal, gyászoló ruhában. A főutcán egy csoport ember beszélget. Hozzájuk lépünk és köszönünk. — Jó napot! — Jó szerencsét! — felelik vissza. Olyan különös nekünk idegeneknek ez a köszönés. Ezek az emberek nem ismernek sem jó reggelt, sem jó napot, sem jó estét, sem alázatos szolgáját. Csak egy köszönésük van: „Jó szerencsét, hiszen az ő világuk a fekete gyémántok napfénytelen világa, műhelyük a fekete boltozatú kőszénbányák nyirkos folyosója, ahol minden zugban ezer veszély, ezer balszerencse leskődik rájuk. Köszönésük, reményük és fohászuk ez a két szó: Jó szerencsét ! Csak a jó szerencse segíthet ezeken a zsilvölgyi embereken. Ez a legnagyobb kincsük. Sors bona, nihil aliud! . Az ignifilűségtől engedélyt kértünk arra, hogy leszállhassunk a robbanás színhelyére, az Aranka bányába. Nem engedték meg, de nem is tagadták meg. Ha akad valaki, aki levisz, akkor lemehetünk, mert már nincs semmi veszély. Negyedórát át a községtől az Arankatárna. Egy alagútszerű bejárat visz a hegy gyomrába, körülbelül száz méter hosszúságban. A ventillátor nyílása még most is szakadatlaul dohog. A lupényi arankabánya a hűvös bányák közé tartozik, 15 fok sincs benne a hőmérséklet. Amikor beléptem a sötét sobltozat alá, nem tudtam, hogy miért fut rajtam végig a hideg. A hűvösségtől-e, vagy talán a félelemtől ? Bizonyos, hogy szorongó, félelmetes érzés ide bemenni. Az akna szájáig még hagyján, az csak az előszobája a bányának. De azután az épségben maradt felházikészülék levisz a mélységbe. A gépész vezet bennünket és két munkás kisér. Lent a mélységben — Jó szerencsét! mondjuk és szóba ereszkedünk az emberekkel. — Mit gondolnak, ki okozhatta a bajt ? — kérdezzük. Ingatják a fejüket. Nem tudják. Ki is tudná azt megmondani ? Pedig valóságos szakértő mindegy. Mindegyik tudja, hogy hány percent bányalégnek szabad a tárnákban lennie. De hogy magasabb bányalég mellett is miért robbantottak, arra senki sem tud felelni. — Nem volt szerencsénk — mondotta az egyik. — Ez volt a baleset oka. Az egész lakosság mérhetetlenül le van verve, de azért abszolút nyugodtan viselkedik. Általában senkit sem vádolnak a borzalmas katasztrófáért s véletlen balszer mesének tartják. Hallottunk ugyan a munkásság körében olyan híreket, hogy az igazgatóságot figyelmeztették, hogy a bányában nagy bányalég van, de a vezetség ragaszkodott hozzá, hogy tovább is dolgozzanak. Az igazgatóság erre vonatkozólag kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy a megelőző napokban tényleg két százalékot meghaladó bányaléget jeleztek az Aranka-tárnában, de akkor egy napra be is szüntették a munkát a csak másnap kezdték meg újból, amikor a ventilláció megtisztította a levegőt. Egyébként őrültség lenne azt föltételezni, hogy a vezetőség olyan parancsot adhatna ki, hogy magas bányalég mellett is dolgozzanak. Hiszen egynéhány napi munkavesztesség elenyésző semmiség ahhoz az erkölcsi és anyagi veszeteséghez képest, amit egy ilyan katasztrófa jelent. Emlegetnek még egy föltevést is. Arra is gyanakszanak, hogy a robbantó anyagban vagy a villamos gyújtózsinórban volt valami hiba. Erre vonatkozólag azonban a vizsgálat nem állapított meg semmi bizonyosat. A haláltárnában azt az embert, aki nem szokott ilyen helyen járni, igazán elfogja a rettegés. Sok látnivaló itt sincsen, romok és üszkök mindenütt. A bányávásut sincs letépve, elgörbülve hevernek az útban. Visszatérünk. Az akna szájától az alagút nyílásáig már szinte szaladva mentem. Mindig szépnek találtam a napfényt, de ilyen gyönyörűségesen ragyogó szép még sohasem volt. Alább közöljük a halálbánya vázlatát. Az alól látható két kör az Aranka-bánya aknája, ahol a felvonulókészülék van. Felül a Klárabánya aknája van, a katasztrófa centruma a megjelölt helyen történt, a robbanás iránya pedig az aknanyílás felé jött. A robbanás helyén túl dolgozott az a néhány ember, aki élve menekült meg. A kereszttel megjelölt helyeken találták meg a halottakat. Abból, hogy úgyszólván minden tárnában egyformán katasztrófába volt a robbanás, arra következtetnek, hogy mindenütt erős bányalég volt. ’ ELLENZÉK