Ellenzék, 1922. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)

1922-09-01 / 196. szám

SZERKESZTŐSÉG: STÁTUS-PALOTA Telefon 9. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 8E3BK3aSSffi3SBEBSBaB3aBBaBWIHBBBBaW^^ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:­­ EGYES SZÁM ÁRA: 1 LEJ. Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130,­­ Bukarestben 1­50 lej, egész évre 240 lej. | Hirdetések díjszabás szerint: mrM. r 1922. szét Ara 1­8 aj Cluj-Kolozsvár, 43. év, 198. szám KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA Telefon 109. A magyar kisebbség, amelyet a békeszerződés Romániába kebelezett be, mindeddig csak nagyon leredukált erővel, még csak nem is félkézzel tudott hozzá­látni új állama területén jövője meg­alapozásának nagy munkájához. A soká tartott hadi­állapot minden meg­mozdulását lehetetlenné tette. Amikor egyetemes szervet akart magának állí­tani a Magyar Szövetségben, ennek működését a kormányhatalom mind­untalan megakadályozta és ma sem fejtheti ki még e szerve azt a fontos tevékenységet, amely reá várakozna. Papíron legalább legszabadabban lép­hetett volna fel a magyarság éppen azon a téren, amelyre való lépést a legutolsó sorban határozta el: a par­lamenti aktivitás terén. De persze csak papíron, mert tudvalevő, hogy a libe­rális kormány teljesen kijátszotta vá­lasztási politikájával a magyarság vá­lasztási szabadságát. Most van a kormány előtt ismét a Magyar Szövetség működése engedé­lyezésének ügye, miután a szövetség pár nap előtt beterjesztette módosított szervezeti szabályait. Egyben,a kor­mány kívánságának megfelelve, terje­delmes memorandumot terjesztett a kormány elé, amelyben részletesen és kimerítően megindokolja a szövetség múlhatlan szükségességét és eloszlatni igyekszik mindazon aggályokat és gya­núsításokat, amelyek a szövetség el­len, jórészt a kormányt informáló ha­tóságok elfogult és ferde jelentései alapján eddig felmerültek. Most csak az a kérdés, hogy a kormány azzal a lelkiismeretességgel és elfogulatlan tár­gyilagossággal fogja-e megvizsgálni ezt az ügyet, amely feltétlen kötelessége volna és amelyet mindenesetre meg­érdemel, avagy megmarad eddigi bi­zalmatlan, minden ok nélkül rémlátó, minden megmozdulásunkban veszedel­meket sejtő magatartásán. Mert csak az utóbbi esetben történhetne meg, hogy ezúttal is megtagadná a szövet­ség működésének kifejthetéséhez való hozzájárulását. De hogy ilyen eljárása minő érzéseket váltana ki az egész magyarság körében, minő megítélés­ben részesülne ez a magatartása, azt nem is kell mondani. És természete­­sen kétszeresen esne latba az ilyen eljárás éppen egy liberális jelzővel ékeskedő kormány részéről. Ámbár éppen ettől a kormánytól — az eddigi szomorú tapasztalatok után — igazán semmi se lehetne már a magyarság­nak meglepő. Kel­lendületlenül hangoztatták az ösz­­szes kormányok eddig, hogy a ma­gyarság politikai aktivitását szívesen látják. Amint ép oly következetes eréllyel hangoztatták állandóan, hogy szilárd­­elhatározásuk az összes kisebb­ségi jogokat, a maguk biztosított egé­szében, respektálni és azoknak ér­vényt szerezni. Ismerjük az eredmé­nyeket. Jól tudjuk, hogy némi halvány különbség van a szavak bőkezű ígé­retei és a tettek rideg valósága kö­zött. És méltán kérdezhetjük, hogyan képzelik el egyáltalán a magyarságnak általuk is kívánatosnak, sőt szüksé­gesnek deklarált politikai aktivitását, hogyan a kisebbségi jogok respektá­lását, ha még azt sem engedik meg, hogy legyen az itteni magyarságnak egy egyetemes szerve, amely önként érthetőleg politikával is foglalkozik. Nem mondott le a magyarság a re­ményről, hogy a kormányhatalom ke­zelői felhagynak eddigi hibás, min­denképen ártalmas politikájukkal a magyarsággal szemben és nem gör­dítenek akadályt a Magyar Szövetség működésének teljes erővel leendő meg­indítása elé. De ha csalódna ebben a legjogosabb várakozásában, természe­tesen akkor sem mondhat le feltétlen igazának lankadatlan kireklamálásáról. Ez esetben a korona viselőjéhez kell fordulnia és nem lehet kétségünk az iránt, hogy ott a kellő megértéssel ta­lálkozik jogos kívánsága." . IT Maniu memorandumot terjeszt az uralkodó elő Állítólag megakadtak a nemzeti párt és a parasztpárt közti fúziós tárgyalások — Jorga az erdélyiek ellen — A regátnak követeli az ország kormányzását — Az Ellenzék tudósítójától — Bukaresti jelentés szerint a Viitorul úgy értesül, hogy Maniu egy memorandumot fog a király elé terjeszteni a gyulafehérvári kongresszus előtt, amelyben történelmi visszapillantás kapcsán vitatni fogja a nemzeti párt igazát. Ugyancsak a kormány félhiva­talosának jelentése szerint az erdélyi nemzeti párt és a parasztpárt között egy esetleges fúzióra vonatkozó tárgyalások megszakadtak egy olyan elvi kérdés közötti nézetel­térésen, amely az együttműködést is lehetetlenné fogja tenni. A nemzeti demokrata­ párt (Jorga­­párt) intéző­bizottsága többnapos ta­nácskozás után kommünikét küldött a sajtóhoz, melyben kijelenti, hogy a párt véleménye szerint az ország kormányzása a há­ború után is csakis a regát által vezethető, annak évszázados tradícióihoz és a háborúban a nemzeti egységért hozott áldozataihoz mérten. Hangsúlyozza a párt, hogy a csatolt területeken a nemzeti és társadalmi szolidaritás erősbítése végett megfelelő propagan­dát kell kifejteni, melyre egy külön nemzeti szövetség volna alkalmas. A párt felhívja tagjait, támogassák egy új szövetség megalakítására irányuló iniciatívát. A szocialista pártok kétnapos kon­ferenciáján kimondották a különböző frakciók egyesülését , a kommunis­tákat kivéve. A vezetőség elhatározta, hogy december hónapban Bukarest­ben megtartja a szövetkezett szocia­lista­ pártok kongresszusát. ­ Csak a legyőzötteket fegyverezték le, a győzők tovább fegyverkeznek javulás helyett visszaesés — Bernstein német szocialista vezér ki­rohanása Magyarország ellen — Apponyi erélyesen visszautasítja a támadásokat — A bécsi interparlamentáris konferencia tárgyalásai — Az Ellenzék távirata — Bécs, szept. 31. Az interparlamentáris unió ülésén Berzeviczy Albert magyar delegátus a lefegyverzés kérdésében emelt szót. — A világháború szomorú tapasz­talatai után —■ mondotta Berzeviczy — általános Volt a remény, hogy tanul­ságképen legalább az általános lefegy­verzést be fogják hozni s ezáltal biz­tosítják a jövő békéjét. Sajnos, ez nem történt meg. A békeszerződések igazságtalanságaikkal jövendő viszály magvát hintették el s a lefegyverzés kérdését a győzők egyoldalúan és részrehajlóan oldották meg. A győztes államok a legyőzötteket önvédelmi mértéken túlmenőleg lefegyverezték és csak zsoldos hadsereg tartását enged­ték meg. Ezzel szemben a győztes és semleges államokban az általános védkötelezettség nem szűnt meg, sőt egyes államok annyira fejlesztették hadseregüket, hogy annak létszáma a háború előttt is meghaladja, így a lefegyverzés szempontjából haladás helyett visszaesés ál­lapítható meg. Egyes győztes államok, mint Anglia, Olaszország tettek saját érdekükben komoly lépéseket a lefegyverzés felé s a washingtoni konferencia is megmu­tatta, hogy a lefegyverzés iránti nem­zetközi megegyezés gyakorlatilag le­hetséges. Éppen ezért a konferenciától követelnie kell, hogy minden államban a fegyverkezés mérséklése tekintetében egyenlő elvek alkalmaztassanak. A lelkekből száműzni kell a gyűlöletet, a bosszúvágyat és keserűséget, mert enélkül Európának sosem lesz igazi békéje. Berzeviczy után Bernstein Ede né­met szocialista vezér mondott beszé­det. Véleménye szerint a militarizmus­­sal szemben egyedüli biztosítékot a demokratikus alkotmány nyújtja. Né­metországban sokan még a meglevő Reichswehrt is feleslegesnek tartják. Fontos, hogy a béke elvei ne csak papiroson legyenek meg, hanem azo­kat belevigyék a gyakorlatba is. Egy példát akarok felhozni — mon­dotta Bernstein — egy országot, ahol a békeszerződés betűit ugyan ponto­san látszanak betartani, de annak szellemével nem törődnek. Ez az or­szág Középeurópa központjában fek­szik ! Magyarország. (Viharos zaj és közbeszólások). Tényeket akarok fel­hozni — folytatja tovább. — Magyar­­országon ma is több ezer internált sínylődik a börtönökben. Az elnök fi­gyelmeztetése után, hogy politikai kér­déseket ne hozzon bele a vitába. Bernstein párhuzamot von a magyar­­országi egykori kommunista rezsim és a mai krm­ányzat között s bejelenti, hogy a konferencián részt vevő szo­ciáldemokraták elhatározták, hogy a magyar részről Budapestre történt meghívást visszautasítják. Elnök ismé­telten kéri a szónokot, ne térjen el a tárgytól, mert különben kénytelen a szót megvonni. Bernstein erre azzal fejezi be beszédét, hogy valamennyi szocialista nevében­­elítéli a magyar­­országi állapotokat. . Bernstein után Apponyi Albert emel­kedett szólásra. — Miután az elnök megengedte — mondotta Apponyi — hogy a konferencián támadás hangoz­zék el Magyarország ellen, jogot vin­dikálok magamnak, hogy szintén fel­szólaljak s a legerélyesebben vissza­utasítsam a Magyarországot ért táma­dásokat. Hogy mennyire téves Bernstein információja — mondotta — kitűnik abból is, hogy ő a magyarországi szovjeturalmat vértelennek mondotta. Azok a szocialista képviselő urak, akik a szociálforradalmárok elítélése ellen tiltakoztak, maguk is ismerhetik azt a szellemet és módszert, amely Magyar­­országon a kommün alatt uralkodott. Ez a rezsim teljesen ugyanaz volt, mint az oroszországi, csak a számok voltak mások. Nem tagadhatom, hogy a kommün rémuralma után voltak szenvedélyes kitörések Magyarországon. Szóló kez­dettől fogva védelmébe vette azokat, akik a túlzott agitációnak áldozatai voltak. A magyar parlamenti ellenzék alkotmányos eszközökkel küzdött a visszás állapotok ellen s éppen ez a különbség közte és azok között, akik most itt a konferencián rég elmúlt dol­gokat elevenítenek fel, hogy Magyar­­országot bemocskolják. Bernstein képviselő rossz szol­gálatot tett, mert értesüléseit olyan forrásból merítette, ame­lyek összeköttetésben állanak Szovjet-Oroszországgal. Apponyi Sajnálatát fejezte ki, hogy a szocialista képviselők nem fogadták el Magyarország meghívását. Erre Magyarország nem kényszerítheti őket, de annyit ki kell jelentenie, hogy a­mennyiben hitelt adnak a Magyar­­ország ellen szóló rágalmaknak, köte­lességük lett volna a meghívást elfo­gadni és a magyar állítások igazsá­gáról meggyőződni. Apponyi végül kijelentette, hogy a forradalom, a kommunista felfordulás és az ország román megszállása után alig lett volna képes egy nép a konszolidáció­nak azt a fokát elérni, amelyet Magyarország elért. A magyar csoport nevében Apponyi a leghatározottabban tiltakozott a Ma­gyarország ellen szóló rágalmak és az elhangzott támadás ellen. Ésm­etország revánsra ítészül? Pár­is, aug. 31. A Journal Harry Ayers amerikai ez­redes elbeszélése alapján közli, hogy Münchenben — a Hindenburg foga­dása alkalmával — bajor tisztek bán­talmazták a köztársaságot éltetőket. Az ezredes szerint Németországban élén­ken él a reváns vágya. (MTI)

Next